Gondoljuk újra a világot

Meggyőzőnek lenni

Láttam egyszer egy emlékmenetet, fizikailag pár száz méterről, később meg a tévében. Jó régen volt ez, mivel hat éve nem nézek tévét. Adolf Hitler születésnapján összejöttek néhányan sétálni és emlékezni: az egyik csoport az egyik irányból halad a másikba, a másik csoport meg velük szemben. Az egyik csoport Hitlert éltette, a másik meg átkozta. Útközben találkoztak. Körülöttük feszült rendőrök markolták a botokat. Nagy üvöltözés támadt, aztán valakik futkároztak, füst szállt fel, pár embert elvittek. Ennyi.

De nézzük ezt egy kicsit más szemszögből. Szerdán, 08 óra 30 perckor megadott ponton találkozott néhány Dr. Martens termékvásárló, azzal a céllal, hogy Hitlert éltesse. Ugyanaznap 08 óra 30 perckor egy másik megadott helyen másféle öltözködésű és érzelmű emberek jöttek össze, azzal a céllal, hogy Hitlert átkozza. Aztán az egyik csapat egész nap Hitlert éltette, a másik meg egész nap átkozta. Utána jól megbeszélték egymás közt, hogy ők milyen jól gondolják, a többiek meg milyen rosszul.

Változott valami a nap végére? Nem, semmi nem változott.

Volt értelme? Kétlem.

Nézzük megint egy kicsit más szemszögből. A martensesek azon a bizonyos szerdán nem 08:30-tól kezdve éltették Hitlert, hanem 08:29-kor is, és 08:00-kor is, sőt egész kedden is, egész hétfőn is ezt tették, és előtte heteken, hónapokon, talán éveken át. A konvencionálisabb öltözködésűek azon a bizonyos szerdán nem 08:30-tól kezdve átkozták Hitlert, hanem 08:29-kor is, és 08:00-kor is, sőt egész kedden is, egész hétfőn is ezt tették, és előtte heteken, hónapokon, talán éveken át.

Tehát mi volt az értelme annak, ami történt? Mi változott meg? Úgy értem: ennek az egésznek a hatására ki kezdett el másképpen gondolkodni?

Ha a nap kezdetén 100 ember éltette Hitlert, és 100 ember átkozta, a nap végén ugyanaz a 100 ember éltette és ugyanaz a 100 ember átkozta, akkor mi változott meg? Ha mindenki pontosan ugyanazokkal a gondolatokkal és ugyanazokkal az érzelmekkel kezdte a napot, mint amivel befejezte, akkor mi vagy ki lett több ettől a naptól?

Persze, nagyon könnyű érzelmeket kifejezni, skandálni valami egyenszöveget, anyázni, fenyegetőzni, ordibálni, erőszakoskodni. MEGGYŐZNI a másik felet arról, hogy ne higgyen abban, amiben hisz, na, az már valami!

Ha valaki csak 1 ember gondolatait és érzelmeit képes lett volna ezen a meneten megváltoztatni, akkor ő tényleg tett volna valamit.

Kommunikációval elérni, hogy valaki, aki addig teljes szívvel hitt a náci eszmékben, arra jusson, hogy tévedett, és rosszul döntött; kommunikációval elérni, hogy valaki, akinek életforma a drog, felhagyjon vele; kommunikációval meggyőzni a terroristát, hogy hagyja abba, meggyőzni a rablót, hogy csináljon mást, meggyőzni a korrupt politikust, hogy tartson ki az egykori elvei mellett, az a nem semmi!

Na, jó, de hogyan? Mi a megoldás? Amikor az észérvek nem működnek, akkor mi jön? Amikor az egyik szerint valami észérv, a másik szerint meg alaptalan baromság, akkor mit lehet tenni?

Több kereszténytől hallottam, hogy Isten először a férfit teremtette meg, utána a nőt, tehát a nők alacsonyabbrendűek, csak a másodikak a sorban.

Aztán találkoztam egy fickóval, aki ránézésre bénító komplexusokkal küszködött a nőkkel szemben, és aki rettenetesen keményen hitt ebben a baromságban, és kezdtem rájönni, hogy számára ez az eszme a „megoldás” egy megoldhatatlan problémára.

Nem kellett többé a nőkön rágódnia, a nőkért dolgoznia, a vágyott nőért küzdenie, álmatlanul forgolódnia, saját adottságain bánkódnia, önvádaktól, keserűségtől összeroskadnia. Mit törje magát az alacsonyabb rendűekért? Mit számít, mit akarnak, mire vágynak? Őt hogyan lehetne meggyőzni arról, hogy a nők nem másodikak a sorban? Akkor mi lesz a „megoldása” a megoldhatatlanra?

Meggyőzőnek lenni nehéz feladat, szakértelmet igényel. Az életünk nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk meggyőzőek. Nézzünk bele a tükörbe, kezdjük a munkát saját magunk elemzésével. Volt már olyan, hogy meggyőztek valamiről, nagyon hittünk benne egy ideig, majd a hit elveszett? Hogyan és mivel győztek meg? Mi történt, miért vesztettük el a hitünket?

Kezdetnek ez jó gyakorlat lesz.

Írjatok minél több példát az okulás kedvéért.

Share

Commentek

Előző

Törvények felett

Következő

Mi a materializmus valójában?

  1. annamari

    Thirdeye Magister írta:

    Nincs rosszabb , mintha lehúzó embereket engedünk közel magunkhoz . Meg annál sem , ha túlbuzgó embereket .

    A legrosszabb, ha a lehúzó emberek túlbuzgók! 🙂

  2. Thirdeye Magister

    annamari írta:

    Rájöttem, hogy csak uralkodni akar rajtam, olyan félénkké akar tenni, mint amilyen ő, úgyhogy létszámleépítés volt az életemben.

    Nagyon helyesen cselekedtél ! Nincs rosszabb , mintha lehúzó embereket engedünk közel magunkhoz . Meg annál sem , ha túlbuzgó embereket . 🙂

  3. Thirdeye Magister

    Amikor belépünk ebbe a világba , mindenki meg akar győzni minket arról , hogy a világ olyan amilyennek ők látják . A saját leírásukat adják át a világról . Ezt a viselkedésformát azután megtanuljuk és el sem tudjuk képzelni , hogy másképp is lehet élni .

    Ráadásul néha önvédelemből kell használni a meggyőzést , mert akkor mások meggyőződése fog uralkodni rajtunk .

    Kérdés , hogy milyen szándék áll egy meggyőzési kísérlet mögött . Tapasztalatból tudom , hogy például az egót nem lehet meggyőzni . Az győz le minket .

    Én nem a meggyőzésben hiszek , hanem a megláttatásban . Én például senkit nem akarok meggyőzni az igazságomról , hanem megvárom amíg mindenki belátja , hogy igazam van . :laugh:

  4. annamari

    Arnica írta:

    Ha a szavaim összhangban vannak a tetteimmel és a tetteim az eredményeimmel, minek a sok beszéd?

    Mellébeszélés 2.0. 🙂

  5. annamari

    Annyi dislike-ot osztottam ki, hogy megfájdult az ujjam. 🙂

    “Én senkit nem akarok meggyőzni, csak elmondom a véleményem, vagy véleményt se mondok, nem akarom, hogy meggyőzzenek, a meggyőzés rossz, a manipuláció rossz, mindenki folyton meggyőzni akarja a többieket és ezért tart ott a világ, ahol.”

    Nem lehet óvatosan élni. Nem lehet folyton attól rettegni, hogy valaki azt teszi, amit akarok, vagy én teszem azt, amit más akar. Minden nap egy csomó ember azt teszi, amit akarok és minden nap teszek olyat, amit más akar. Senki nem szokott belehalni egyikbe se! Elég csak azzal törődni, hogy ne tévesszük szem elől a világítótornyot.

    Aki azt mondja, hogy ő senkit sem akar meggyőzni, az hazudik.

    Az én példám: Évek óta eszem nyers húst. Kezdetben idegenkedtem tőle, azt hittem rágós, nehéz megemészteni, fertőzésveszélyes. Valaki megkóstoltatta velem, úgy, hogy nem tudtam, hogy az, majd utólag elmondta. Innen tudtam, hogy nem rágós és jó az íze. Később megmutatta, hogyan vesz hozzá való húst, hogyan készíti el. Megkérdezte, miért idegenkedem a nyers hústól és mindegyik érvemet komolyan vette. Amikor kezdtem gyakran enni, figyeltem magam, hogy mit szól hozzá a szervezetem. Nem volt kifogása ellene.

    Másik példa. Volt egy barátnőm, aki folyton aggódott értem. Hónapokig nem találkoztunk, majd beültünk egy étterembe beszélgetni. Három tervemről meséltem neki, ő pedig mindháromról le akart beszélni, mert azok veszélyesek. Rájöttem, hogy csak uralkodni akar rajtam, olyan félénkké akar tenni, mint amilyen ő, úgyhogy létszámleépítés volt az életemben. 😉

  6. Petra

    stargate írta:

    Köszi! Nem lepne meg, ha igazából pilóta akart volna lenni, vagy repülésirányító….de a figyelme leragadt a hibákon, nem tudott felülemelkedni rajta…..(még )

    Kicsit másról van szó. Leírom, mert hellyel közzel kapcsolódik a meggyőzés témához.

    Eredetileg a műszaki egyetemre akart menni, valami informatikai szakra, de nem vették fel. Azért jelentkezett erre a repülőgép szerelői tanfolyamra, mert egy haverja is oda járt. Márpedig neki mindig a haverok voltak a legfontosabbak, folyton velük lógott és azt csinálta, amit ők mondtak. Nagyon sok és sokféle barátja volt életében. Volt, amelyik nagyon vagány volt és jó fej, de mikor piált vad és fékezhetetlen lett és olyankor mindig valami galibát csinált, amibe unokaöcsémet is belerángatta. Szerencsére akad olyan is köztük kedves, jóra való, okos srác is, aki meg mindig kihúzta a bajból. Nagyon szoros kötelékeket alakított ki velük, mindent megosztott velük , mindig hallgatott rájuk és bármit megtett volna értük. Ez a mai napig nem változott és hiába nősült meg, az asszony helyett is mindig a barátok véleményét kérte ki és azt vette alapul. Ha meg akarnám győzni valamiről, akkor egy haverját kéne először meggyőzni és ha az sikerült, akkor már nyert ügyem lenne (mert tőle el fogja fogadni a tanácsot).

  7. stargate

    @ Petra:

    Köszi! Nem lepne meg, ha igazából pilóta akart volna lenni, vagy repülésirányító….de a figyelme leragadt a hibákon, nem tudott felülemelkedni rajta…..(még 🙂 )

  8. Petra

    stargate írta:

    Mi lett belőle, mire felnőtt?

    Repülőgép szerelő.

    Egyébként az apja az AB Aegonnál dolgozott és évekig a fiókjának legjobb ügynöke volt, rengeteget keresett, nagyon jól éltek. De az unokaöcsém nem volt tőle elájulva, azt mondta, hogy az egész biztosítós dolog egy nagy lenyúlás. Szerinte ezek a cégek csak kihasználják az embereket, az ügyfeleiket és a dolgozóikat egyaránt. Az emberek legbelső zsigeri félelmeire alapozva ráveszik őket, hogy fizessenek nekik, de amikor rajtuk a sor, hogy fizessenek, akkor mindenféle indokkal próbálnak kibújni alóla. Az ügynökeiket is teljesítmény alapon díjazzák (ezzel még nem is lenne baj), de ha nem teljesítenek folyamatosan kiválóan, akkor jönnek a megvonások. Ebben ő semmi szín alatt nem akart részt venni.

  9. stargate

    @ Petra:

    Mi lett belőle, mire felnőtt?

  10. Petra

    Engem az unokaöcsém tudott rávenni kiskorunkban minden hülyeségre és szinte kivétel nélkül csak hülyeségekre vett rá. Egy évvel fiatalabb nálam és ugyanabban a házban laktak, amiben mi, szóval tulajdonképpen együtt nőttünk fel és úgy 8-10 éves korunkig elválaszthatatlanok voltunk.

    Nem nagyon szerettem vele játszani, mert kicsit durva volt, szörnyen akaratos és ha nem tetszett neki valami, meghúzta a hajam. De az biztos, hogy sosem unatkoztam vele, mert mindig kitalált valami újat. Olyankor nagyon lelkes lett és addig mondta, hogy milyen jó móka lesz és mennyire szuperül fogunk szórakozni, hogy én mindig belementem, hogy csináljuk. Egyszer azzal jött, hogy építsünk bunkert. „.Az lesz a titkos helyünk, amiről csak mi ketten tudunk. Ott tartjuk majd a felszerelésünket és ott szervezzük majd meg a támadásokat. Nagyon vagány lesz, majd meglátod. Mint a Rambóban. Mi leszünk a legjobbak. Gyere, Pepi! Megmutatom, hogyan” Bementünk a kertben lévő farakás mögé és elbarikádoztuk magunkat a farönkök, deszkák és karók átrendezésével. Nem nagyon értettem mire jó ez az egész, de segítettem neki odavonszolni egy régi raklapot is, meg pár téglát (építkeztünk akkoriban, ezért volt belőle bőven az udvaron szépen egymásra pakolva). Vittem oda terítőt is, de azt mondta, az nem való egy bunkerbe, úgyhogy vissza kellett csempésznem a házba. Aztán mikor már minden oldalról körülvettük magunkat és alig lehetett belátni, unokaöcsém végre elégedett lett. Akkor odajött apukám és közölte, hogy fain bunkit építettünk, de most már hordjuk szépen vissza a téglákat oda, ahonnan elhoztuk őket, mert holnap kelleni fognak a kőművesnek.

    De nem hagytuk ám annyiban, a téglákat visszatettük, de az így keletkezett réseket kipótoltuk kövekkel, egy törött hullámpalával, meg néhány léccel. És ha már volt bunker, akkor hadműveleteket is lehetett tervezni és végrehajtani. Mindig itt találkoztunk kitalálni az aznapi feladatot, kiválasztani a célpontot és megvitatni a taktikát. Általában a kertben kapálgató apukám, vagy egyéb a környéken tartózkodó személy és/vagy állat észrevétlen megközelítése és megijesztése volt a tervben.

    Természetesen ez is unokaöcsém kreativitását dicséri. Az ő fejéből pattant ki az az ötlet is, hogy égessünk nagyítóval hangyákat, aztán meg gyufával (és persze nekem kellett ehhez is gyufát csórni). Akkor is én szedegettem neki a gilisztákat a trágyadombról, amikor horgászni akart menni, mert azt mondta, hogy élő csalival hatalmas halakat fog fogni és olyan sokat, hogy még nekem is jut majd belőle bőven. Végül nem ment horgászni. :-((

    A srác nem volt egy lángész, de nagyon meggyőző tudott lenni. Ha valaki valamiről örömmel, jó kedvűen és lelkesen nyilatkozik, akkor a lelkesedése könnyen átragad másokra is. Ezt használta ki a srác (és bevetett még pár technikát, például teljesen figyelmen kívül hagyta a kifogásaimat és az aggodalmaimat, de ezeket most nem részletezem), pedig egyetlen eladás technikai tréningen sem vett részt.

  11. stargate

    aelod írta:

    Hát ez inkább egy trükk volt mint meggyőzés. A videó össze is lehetett vágva stb. stb.
    De tegyük fel hogy működik a dolog.
    A Vágó egy művelt ember és a feléje szuggerált dolgokból Madagaszkárra gondolt. Ok. Viszont ez csak bizonyos embereknél működik. Gatyás Pistikének hiába szuggerálod a Taj Mahalt amikor lövése nincs róla hogy eszik e vagy isszák…

    Ha trükknek gondolod, nézz utána az NLP-nek 🙂

    Vágót a műveltsége ellenére sikerült “meggyőzni” arról, hogy mire gondoljon….és ha őt sikerült, akkor a kevésbé művelt Gatyás Pistikét teljesen észrevétlenül győzik meg arról, hogy kire szavazzon, mit vásároljon, mit egyen, mit igyon, mik legyenek az álmai, mi legyen az ideálja…….stb.

    Többek között ezért nem nézek tv-t nagyjából 6 éve….persze ezzel még nem úsztam meg mindent 🙂

  12. aelod

    stargate írta:

    aelod írta:
    Én úgy értelmeztem a kommentelőtárs által leírt technikát, hogy verbális eszközökkel hat. Továbbra sem hiszek ebben.
    Ami ebben a videóban van, az nem verbális technika…..és ez csak egy példa a sok közül.
    Érdemes végignézni, a második felében elmondja a megoldást is.
    http://www.youtube.com/watch?v=5mqhbu8MsKk

    Hát ez inkább egy trükk volt mint meggyőzés. A videó össze is lehetett vágva stb. stb.
    De tegyük fel hogy működik a dolog.
    A Vágó egy művelt ember és a feléje szuggerált dolgokból Madagaszkárra gondolt. Ok. Viszont ez csak bizonyos embereknél működik. Gatyás Pistikének hiába szuggerálod a Taj Mahalt amikor lövése nincs róla hogy eszik e vagy isszák…

  13. stargate

    aelod írta:

    Én úgy értelmeztem a kommentelőtárs által leírt technikát, hogy verbális eszközökkel hat. Továbbra sem hiszek ebben.

    Ami ebben a videóban van, az nem verbális technika…..és ez csak egy példa a sok közül.
    Érdemes végignézni, a második felében elmondja a megoldást is. :-))

    http://www.youtube.com/watch?v=5mqhbu8MsKk

  14. Rombododeka

    Kedves Aleod!

    @ aelod: alkalmazta a technikát, melynek gyakorlati haszna volt az oktathatatlan félvadember-szintű kisebbségi tanulók esetében, kézrázással kezdődik, én sem hinném el, ha nem tapasztaltam volna a gyakorlatban az eredményét, javítja a deviáns viselkedést, új agyat nem tud persze adni 🙂
    Marton Ildikó – féle hipnoterápiáról van szó:

    http://www.hipnozis.wg.am/tov__bbk__pz__sek/

    http://www.hipnozis-khe.com/index.php/tovabbkepzes

    M 12
    2014. 06.14-15
    Komplementer hipnózisterápia I
    A mindig hatékony gyorshipnózis kézrázással, valamint szomnambulizmusban az egészség és személyiségfejlesztő hipnózisterápiák; Pap Lambert István (szombat) dr. Marton Victor (vasárnap)

  15. II.Putyin998 cár

    Duncan Shelley írta:

    II.Putyin998 cár írta:

    Viszont,aki tényleg elhiszi mesét,az önmagát tartja féken.

    Ez igaz, persze, de meggyőzés, manipuláció nem csak negatív értelemben lehetséges. Ha én gátlástalanul manipulállak téged, és ezáltal ténylegesen jobb lesz az életed, akkor mi a baj azzal?

    Semmi,leszámitva,hogy kábé idomitásnak tudom csak értelmezni-bár ez csak az én véleményem.
    De amig a manipulált személy nem jön rá,vagy esetleg rájön és meg is érti,fel is fogja és el is fogadja,hogy mindez csak az ő érdekében(esetleg közös érdekből) történik,akkor teljesen élhető dolog.Egyébként szerintem a mostani életemet ez jellemzi leginkább kölcsönös viszonyrendszerben mindenkivel magam körül és most haladok életemben először normálisan.

    A sztoriban a megértés és a beleegyezés is fontos tényező.
    Szerintem.
    Nagy tömegekre ezt nem tudom elvonatkoztatni,viszont a nagy tömegek nem is érdekelnek.

    Ülünk egy manipulált világban, egy manipulált szellemiségben, egy manipulált érzelmi viszonyulásban. Nem tudom, hogyan lehetne ebbe csak úgy simán, egyenesen belenyúlni.

    Én sem.De én nem is gondolkozok ilyesmiken.

    Duncan Shelley írta:

    II.Putyin998 cár írta:

    Nem magyarázkodás-elmagyarázás.
    Nem érzelgősködve-érvelve.
    Nem bizonygatás-bizonyiték.

    Na igen, de ezen az alapon az egész világot meg kellene reformálni. Hol magyarázzák el az egészet, hol érvelnek, és hol mutatják meg a bizonyítékot? A médiában még a tudomány is gyakran úgy jelenik meg, mint magyarázkodás, érzelgősködés és bizonygatás.

    Na igen,de ezen az alapon pont leszarjuk a médiát példának okáért.
    Én csak a személyes meggyőzésben hiszek(valamennyire).
    Életem nagy részét(99%át) szélhámosok,bűnözők és egyéb állatfajták között töltöm.Szkeptikus vagyok és hitetlen.
    Viszont a logikát elismerem.És hát kicsit tekintélyelvű is vagyok-hiába no,a manipuláció…

    Egyébként a mindennapjainkat nem kéne hogy befolyásolja a média tényleg.

  16. plutonic

    Duncan Shelley írta:

    plutonic írta:

    Nincs tanulási folyamat, nincs belátás, nincs aha-élmény.

    Az aha élmény nem garantál semmit.

    Soha semmire nincs garancia, de esély az van.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén