Gondoljuk újra a világot

Létezik egyáltalán környezetszennyezés?

Az ihlet

Ez a cikk körülbelül tíz napon át íródott, mivel mostanában a szokásosnál is kevesebb időm van, különféle anyagok zárása miatt. Ez egy amolyan átfogó megacikk lett, ami a zárt topikokhoz fogható módon járja körbe a témát. Szeretném, ha felkészülnétek, mielőtt belevágtok, mivel minden bizonnyal többeteknél kiveri majd a biztosítékot. Tiszteletlenül írok szent témákról, és ez érzelmi viharokat idézhet elő.

Jelen írást egyik kollégával folytatott eszmecsere ihlette, amely részemről nagyon egyszerűnek indult, majd meglepetésemre pillanatok alatt szinte átláthatatlanul összetetté vált. Egy jópofa, sőt kifejezetten hasznos találmánytól két lépésben eljutottunk a mocskos emberiség kipusztulásáig, és miközben azon gondolkodtam, hogy ennyi munka mellett szánjak-e időt egy minden felvetésre érdemben reagáló válaszlevél megírására, rájöttem, hogy a téma ér annyit, hogy cikk legyen belőle.

E poszttal két legyet ütök egycsapásra: hosszú ideje ez az első állásfoglalós cikk a blogon, és a válaszom is egyben.

Látom magam előtt, ahogyan ráncba szalad az arcotok a címet olvasva. Ez egy olyan kérdés, amit nem szokás feltenni, mivel – „mindenki tudja”, hogy mi a válasz. De éppen ezért érdekes a téma, mert amit „mindenki tud”, azt talán senki sem tudja.

Szent konkurenciaharc

A környezetszennyezés és a környezetvédelem intenzív érzelmeket mozgat meg. A szélsőséges álláspontok képviselői legtöbbször érteni sem akarják egymás indítékait. „Egyél környezetvédőt!”, ez egy általánosan használt autómatrica felirata volt, melyet Észak-Amerika hatalmas vadonjaiból élő favágók kezdtek el használni, miután azzal szembesültek, hogy a kivágásra ítélt fához környezetvédelmi aktivisták láncolták magukat. Egy magyar ufókutató úgy húsz éve azt jósolta, hogy eljön majd az idő, amikor halálbüntetés jár egy fa kivágásáért.

Amikor szóba kerül a környezetszennyezés, gyakorta hallani, hogy szennyezzük a környezetünket, nem tiszteljük azt, nem fogjuk fel, hogy szimbiózisban élünk vele, hogy szükségünk van rá, nem vagyunk képesek távlatokban gondolkodni, mindent csak a jelenben elérhető legmagasabb profitért teszünk, a jövő nemzedékeire pedig nem gondolunk. Kiterjedt, társadalmi összefogást sürgetnek, radikális intézkedéseket, nemzetközi összefogást. Ezek megvalósulásában persze a többség nem hisz, irracionálisnak tartja, a mesék világába sorolja. Akik hisznek benne, azt remélik, felvilágosító munkával, lobbizással, eredményt fognak elérni. Néhányan abban bíznak, az emberiség még a szakadék előtt felébred, és rádöbben arra, hogy ez az út nem járható tovább.

A családban van valaki, aki környezetvédelmi szakiskolába járt. E cikk kapcsán megkérdeztem, mit tanult, és mit lát fő problémának. Azt válaszolta, egyfajta apatikus hozzáállást tapasztalt hivatali oldalról, ahol arra panaszkodtak, hogy a cégek nem ismerik el saját felelősségüket, és inkább kifizetik az esetenként horribilis bírságot, de nem hagynak fel káros tevékenységükkel. Fő problémának a parttalan szemétgyártást látja, a boltban az uborkát darabonként csomagolják be nem bomló műanyagba, mindenhez zacskót és dobozt adnak, a legkisebb apróságot is műanyaggal vonják be, így minden háztartás részt vesz az össznépi szemétgyártásban.

„Azok a rohadt, kapzsi cégek! Csak a pénz érdekli őket, eladják a lelküket a profitért, mit nekik környezetszennyezés! Kifizetik a bírságot, és szarnak bele!” Lehetne még cifrábban is megfogalmazni, de érthető így is. De gondolkodjunk egy kicsit. Kik hozzák a törvényeket? Kik azok, akik úgy döntenek, hogy ennyi és ennyi lesz a bírság? Az egyik legnagyobb olajvállalat 16 millió dollárt fizet ki naponta az alaszkai kitermelés bírságaként, és fizetik, évek óta. Napi 16 millió USD, az évente 5,8 milliárd. Azért fizetik ki, mert megéri. Vajon, ha a bírságot megtízszereznék, akkor is megérné? És ha nem bírságot rónának ki, hanem börtönt? Ki hozza a törvényeket, és milyen megfontolások alapján, milyen nem hangoztatott célok érdekében?

Nagyon könnyű gyártani egy tanulmányt, és könnyű azt tekintéllyel eladni egy csapatnyi laikusnak. Így megtámogatva hozni egy törvényt, a környezet megóvása érdekében, ami akkora költségeket ró a vállalatokra, amit nagy részük képtelen kitermelni, és emiatt csődbe megy, igazán nem nagy mutatvány. Szent küldetésként is be lehet állítani a konkurencia kicsinálását, vagy egy iparág újrafelosztását. Vajon azok közül, akik a „Védd a bolygót” feliratú zászlóval a kezükben hőbörögnek, hányan gondolnak bele abba, hogy miközben tudatlanul néhány pénzember anyagi érdekeiért lobbiznak, a tömeges elbocsátások és a csődsorozatok hány családot küldenek padlóra?

Olvastam egyszer egy cikket, melynek írója elment egy nagy tüntetésre, ahol ezrek vonultak fel egy atomerőmű ellen tiltakozva, és szúrópróbaszerűen megkérdezett pár tucat embert arról, hogy mi egy atomerőmű, mit csinál, hogyan jön létre az energia (stb.), és senki nem tudott helyesen válaszolni az összes kérdésre, a többség egyikre sem. Ezek védik a környezetüket? Pontosan mitől? Valakinek a konkurenciájától?

Bűntudat, bűn nélkül

Döbbenetesnek találom, hogy a média milyen bűntudatot tudott beleplántálni az emberekbe, akik csúsztatásoktól zúgó fejjel oly ösztönösen vesznek magukra el nem követett bűnöket. „Az ember elpusztítja az esőerdőket!” Ez a kijelentés, amit már annyiszor hallottam, főleg akkor elgondolkodtató, amikor olyan emberek mondják, akik sosem jártak esőerdőben, és akik képtelenek lennének különbséget tenni az esőerdő és a dzsungel között. Érdekes, hogy például egy autólopásnál vagy egy gyilkosságnál nem mondják, hogy „Az ember!”, hanem ott már egy konkrét személy a tettes. Ennek talán az az oka, hogy a helyi vagy nemzetközi engedélyekkel folytatott fakitermelés nem számít bűncselekménynek, míg az autólopásért vagy gyilkosságért börtön jár, amit már nem olyan menő dolog bevállalni, csak azért, hogy valaki szentnek érezhesse magát.

Azt mondják, mind kivesszük részünket a környezetszennyezésből, ezért a felelősségünk is közös. Hiszen vásárolunk olyan termékeket, amik károsítják a környezetünket, vagy amik olyan csomagolást kaptak, amikből nem bomló szemét lesz, ami szintén a környezetet terheli. Ha mind felelősséget vállalnánk a bolygónkért, akkor nem vásárolnánk meg azokat a termékeket, amik kárt okoznak a természetnek.

Kérdés azonban az, hogy milyen tanulmányokat és milyen okból fogadunk el? Konkrétan mit tekintünk környezetszennyezésnek és miért tekintjük annak? Tehát, ha valaki bizonyos hajtógázzal töltött dezodort használ, akkor ő egy mocskos természetgyalázó rohadék, mivel találtunk egy tanulmányt, amely szerint ez a dezodor elpusztítja az ózonréteget és a Nap elevenen megfőz minket?

Biztos, hogy ez igaz? Biztosan nagyon szépen, a folyamatot egészen átlátva és megértve el tudjuk képzelni, hogy a fürdőszobában használt dezodor sok-sok kilométerrel a fejünk felett elkezdi bontani a légkör egyik fontos összetevőjét?

Azt mondják, országnyi erdők tűnnek el naponta. Biztos, hogy ez igaz? Ha valóban igaz, hogy az év minden napján több ezer hektár erdőt vágnak ki, vajon miért teszik ezt? Mit kezdenek ezzel a rengeteg fával? Házakat építenek belőle a rohadék környezetszennyező embereknek? Fa használati tárgyakat készítenek belőle, például sporteszközöket? Esetleg fa bútorokat gyártanak, és a bűnös emberiség fa bútorok iránti olthatatlan vágya miatt kell ennek a sok szegény fának meghalnia? Vagy tán könyveket nyomtatnak ezekből a naponta kivágott erdőkből? Két napja megvettem Robin Cook legújabb könyvét, akkor most már én is bűnöző vagyok?

Egy ember meggyilkolása bűn, a megkísérlése is bűn. Ha köztudott, hogy valaki éppen megpróbál megölni valakit, akkor mi történik? Hívják a rendőrséget, megy a SWAT, és szükség esetén attól sem fognak visszariadni, hogy agyonlőjék a tettest, ha csak így menthetik meg az áldozat életét. Ez teljesen nyilvánvaló. Ezek ellenére el kellene hinnem, hogy köztudott, hogy az ipar némely gyakorlata hosszú távon lakhatatlanná teszi a Földet, és az emberiség kiirtására tett egyértelmű erőfeszítés büntetése pénzbírság?

Ha egyik nap bejelentené az ENSZ, vagy valamilyen nemzetközi bizottság, hogy mostantól fogva nem vágnak ki több fát, mert az atmoszféra oxigénkoncentrációja aggasztó mértékben lecsökkent, és mostantól fogva kőből, fémből, polimerből építik majd a házakat, ezekből készítik a használati tárgyakat és a bútorokat, az egész emberiség fellázadna? Zavargások törnének ki minden kontinensen, mert az emberek követelik a fát, és nem érdekli őket az oxigén? Tényleg elhiszi ezt valaki?

Globális felmelegedés

Az Éghajlatváltozás Kormányközi Testülete által kiadott grafikon szerint a levegő földközeli hőmérséklete 1905 és 2005 között kb. 0,7 Celsius fokkal nőtt. A szervezet szerint a hőmérséklet azért emelkedett száz év alatt bő fél fokot, mert a civilizáció üvegházhatást okozó gázokat juttatott a légkörbe. A kutatók jelenleg is buzgón vitáznak arról, hogy a felmelegedést az emberi tevékenység okozza-e, vagy más tényezők, például az, hogy épp kifelé jövünk egy jégkorszakból. Készült egy éghajlat-modell, melyet a fentebb említett testület elfogadott, és amely szerint 2100-ra az átlaghőmérséklet minimum 1,1, maximum 6,4 Celsius fokkal fog emelkedni. A média nagyhangú laikusai már költötték is a világvégejóslatokat…

A pillanatnyi állapotokat kinevezni tökéletesnek, és az attól való bármilyen mértékű eltérést a harmónia felborulásának tekinteni, nem egy átgondolt kiindulási alap. A Föld változásait szemlélni néhány éves-évtizedes intervallum alapján, figyelmen kívül hagyva a földtörténeti korok sajátosságait, biztosan téves következtetésekhez vezet. A geológiai rétegek vizsgálata általánosan elfogadott, emberek által alkotott modellekre vezethetők vissza, melyek viták tárgyát képezik. Az egyes földtörténeti egységek határait földtörténeti események alapján határozzák meg, mint például bizonyos élőlények tömeges megjelenése vagy kihalása. A legszélesebb körben elfogadott felosztást a Nemzetközi Rétegtani Bizottság adta ki. A hivatalos álláspont szerint a Földön voltak a jelenleginél sokkal hidegebb és sokkal melegebb időszakok, vagyis, úgy tűnik, a bolygó jól megvan jégtakaróval, sarki jégsapkákkal, és jég nélkül is.

Lady Gaia

Mi a környezetszennyezés? Ennyire mélyen benne járva a cikkben, ideje definiálnunk, mit is jelent a fogalom. „A környezetszennyezés az emberi társadalom környezetének kedvezőtlen irányú megváltozása, a környezeti elemek, levegő, víz, talaj előnytelen összetétel-változásával és minőségromlásával járó tevékenység.”  Ebben nagyon helyesen nincs benne a Földnek magának a károsítása.

A földkéreg feltörése, és az annak következtében beköszöntő új földtörténeti kor sem károsítja a Földet, csupán az arculata változik meg a mi nézőpontunkból nézve. A Föld attól nem fog rosszabbul működni, vagy égitestként megszűnni, ha a földrengések és a vulkanikus tevékenység fokozódása miatt számunkra élhetetlenné válik a felszín.

Attól nagyon messze vagyunk még, hogy a földkéreggel játszadozhassunk. A Cár-bomba, a valaha felrobbantott legnagyobb hidrogénbomba kb. 50 megatonnás volt. Eredetileg kb. 100 megatonnásra tervezték, de a harmadik fokozatban az izotópot ólommal helyettesítették, hogy a környezet elviselje a szennyezést. Ettől a robbanóerőtől beláthatatlan messzeségben van a gigatonna, a földkéreghez pedig 1 teratonna feletti teljesítmény szükséges. Egyes számítások szerint 2 vagy 3 teratonna már felhasítaná a kérget teljes vastagságában.

Uralkodni a gondolatok felett

Ahhoz, hogy valaki uralkodhasson a világ felett, az emberek gondolkodását és érzelmeit kell irányítania. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, rendelkeznie kell azzal a monopóliummal, hogy világképeket terjesszen el széles néptömegek számára, mivel gondolkodásunk és érzelmeink keretét a világképünk adja.

Az a gondolat, hogy az ember csupán 1 faj az élővilág sokmillió faja közül, egy világképen alapszik. Az a gondolat, hogy az ember jelentősége a természetben, a Földön, az univerzumban, a létezés egészében a nullával egyenlő, egy világképen alapszik. Az a gondolat, hogy az ember rossz és káros életforma, mert az ipar jelenlegi trendjei szerint a gyárkémények ontják a füstöt, és száz év alatt bő fél fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, egy világképen alapszik. Az a gondolat, hogy a Föld és az élővilág értékesebb az embernél, és jobb lenne, ha az emberiség eltűnne, egy világképen alapszik.

Az én világképem szerint a Földön az egyedüli érték az ember. Sem az élővilágnak, sem a Földnek magának nincs semmi értéke az emberrel összevetve. Nem azért gondolom így, mert olyan sokra értékelném a szokványos emberi tevékenységet, mert egyáltalán nem. A potenciál az, amit fontosnak tartok, a fejlődés lehetőségét, azt, hogy az ember megvilágosodhat, buddhává válhat, emberfeletti szintekre emelkedhet. Csak emiatt tartom az embert az egyedüli értéknek. A Föld élettelen kőhalom, a élővilág önfenntartó éléskamra az ember számára, ami addig fontos, amíg a tudása nem teszi helyettesíthetővé, vagy amíg szellemi fejlettsége nem teszi a táplálékot szükségtelenné.

Amikor a környezetszennyezéssel kapcsolatos hisztériával találkozom, hallom ezeket a képtelen vádakat, látom a bűntudat megdöbbentő megnyilvánulásait, azon gondolkodom, hogy ez vajon kinek és miért lehet hasznos. Kinek jó az, ha széles körben az válik általános nézetté, hogy az ember lényegtelen, értéktelen, és nem baj, ha eltűnik?

Az érzelmek elképesztő logikai csúsztatásokat képesek elfedni. Hogyan gondolhatja azt valaki komolyan, hogy az ember feneketlen gonoszságában kipusztította az acutifrons caracarensis nevű tetvet, és ezért megérett a teljes kiirtásra? Miért nem az a reakciója erre a hírre, hogy kinemszarjale? Mi volt a jelentősége ennek a tetűnek? Konkrétan semmi. Nem rombolja le az élővilágot, nem taszítja éhhalálba az emberiséget. Mégis, hogyan lehet egy ilyen lényegtelen semmiséget arra felhasználni, hogy emberek saját maguk pusztulását kívánják?

Ha nem érezném nevetségesnek, hogy Goethe-től idézzek, meg nem is lennék lusta előkeresni a Faustból az egyik versszakot, akkor most itt rímbe szedve olvashatnátok egy nagyon értékes gondolatot. Így most be kell érnetek rímek nélkül, csak a tartalommal: Mephistopheles azt mondja Faustnak, hogy lent csak sötét van, fent csak fény, a teljes spektrum csak az embernek adatik meg.

Ebben az egyetlen versszakban egy egész filozófia van. Az, hogy az ember tud ölni és tud gyógyítani, tud szeretni és tud gyűlölni, tud építeni és rombolni, tud kárt tenni és ki tudja javítani, nem azt jelenti, hogy az emberrel valami baj van. Épp ellenkezőleg. Ez azt mutatja, hogy létezik egy spektrum, melyen az ember képes mozogni. Más szavakkal: képes szabad lenni. A szabadság a teljes spektrumot jelenti, nem azt, hogy csak ilyen vagy csak olyan lehet valaki, meg csak azt az egy dolgot gondolhatja, érezheti és teheti, amit valaki helyesnek tart.

Igaz, az ember képes értelmetlen, gonosz, átgondolatlan tettekre. Azért képes erre, mert ez a spektrum része. Ezekben a lehetőségekben nem indokot kellene látni az egész emberiség kipusztítására, nem ostoba, primitív, állati módon ölni kellene, hanem emberi módon megérteni, kideríteni az okokat, kidolgozni a módszereket arra, hogy az emberek megtanuljanak távlatokban és összefüggésekben gondolkodni, és felszabaduljanak a berögzült érzelmi állapotaikból. Ez segítene, ez hozna eredményt, és tenne valamit egy jobb jövőért. Az irtás nem. A vádak nem. A bűntudat nem.

Egy állat nem harmóniában él a környezetével, hanem csak azt teszi, amit tud, mindenféle jövőkép vagy átfogó rálátás nélkül. Az állat a programja szerint cselekszik, nincs benne a szabadság potenciálja. Az állatvilágot nem a Disney-filmek alapján kellene megítélni, vagy az anyacica alapján, ami nyalogatja a kicsinyét. Az állatvilág annyira erőszakos, amihez egy háború sem fogható. Az állatvilágban az erőszakos halál a természetes halál. A legtöbb ember soha életében nem találkozik a nyers erőszakkal, a legtöbben nem erőszakos halált halnak, a legtöbb gyereket nem eszik meg reggelire, és a legtöbben soha nem harcolnak az életükért. Az állatvilágban ismeretlen az a fajta összefogás, összedolgozás, szervezés, tervezés, tudatos előregondolkodás, ami az embervilágban mindennapos. Tehát nem, az állat nem különb az embernél, hanem csak részét képezi egy önfenntartó éléskamrának, amely csak az emberért van, nem más okból.

Amikor azon gondolkodunk, hogy milyen lenne az ideális ember, hová fejlődhetne, akkor ismét a világképeknél kötünk ki, mert az határozza meg, hogy mit tekintünk lehetségesnek és mit nem. Az én világképem szerint a fejlődés személyes, és az individuum egyre nagyobb befolyását jelenti. Az ideálom Amer, aki él, ameddig akar, ott, ahol akar, és csak az van rá hatással, amit a jelenbeli tudatos döntése elfogad. Egy még nem megjelent történet első fejezetében Amer az óceán fenekén sétál elegáns öltönyben, és pezsgőt iszik, miközben beszélget a hajókatasztrófa során éppen meghalt emberek lelkeivel. Ez az elképzelés eléggé távol áll a jámbor, a létezéséért pillanatonként bocsánatot kérő, bűntudattól magába roskadt, alkalmazkodó társadalmi végterméktől. Amer nem alkalmazkodik, hanem irányít, kontrollál mindent, tetszése szerint.

Akkor most van vagy nincs?

A fentiekből talán néhányan azt a következtetés vonják le, hogy nem látok problémát az élőközegünk elpusztításában. Ez nem így van. Amit jelenleg környezetvédelemnek neveznek, az véleményem szerint egy biznisz-típus, ideológia, manipuláció, politikai és gazdasági érdekek mentén tüzelt hisztéria. Jelen technikai lehetőségeink és szellemi állapotunk szintjén szükségünk van a fennmaradáshoz a Földre és annak élővilágára. A bioszféra a mi önfenntartó éléskamránk, emígyen kellene tekintenünk rá, és a hosszútávú működést figyelembe véve kellene alárendelnünk igényeinknek.

Igen, a természet egy raktár, ami önmagát tartja fenn. Ez azt jelenti, hogy amit kiveszünk belőle, az újratermelődik. Nem varázslat által, hanem folyamatok által, bizonyos idő alatt. Tehát kivehetünk belőle annyit, hogy hiány keletkezzen, ha pedig tudatlanul és/vagy felelőtlenül belenyúlunk a háttérfolyamatokba, működésképtelenné tehetjük. Ha ez sikerül, akkor vagy kijavítjuk záros határidőn belül, vagy elfogynak a készletek, és végül meghalunk, éhen, szomjan, vagy fulladás által. Ez ilyen egyszerű, és semmi hisztéria.

A raktárban van nyalóka, kakaó meg kókusztekercs, a polcai roskadoznak ezektől, de kivehetünk belőle annyit, hogy elfogynak, és akkor egy ideig nem lesz nyalóka, kakaó meg kókusztekercs. Ha belenyúlunk a háttérfolyamatokba, tönkretehetjük azt a részét, amely újratermeli az említett dolgokat, vagy szándékosan leállíthatjuk a gyártását, hogy valami fontosabbra csoportosítsuk át az erőforrásokat. Aki minden nap szeret megenni egy kókusztekercset, érzelmileg rosszul viselné, ha többé nem hódolhatna szokásának, de életben maradna. Sőt, ami azt illeti, még egészségesebb is lenne. Tehát nincs azzal semmi probléma, ha a raktárból végleg eltűnik ez meg az. Baj akkor van, ha alapvető fontosságú tételek tűnnek el.

Nem tudni, hogy pontosan hány faj alkotja a földi élővilágot. Két nagy modell próbál választ adni erre a kérdésre, melyek szerint legalább 8 millió, maximum 50 millió állat- és növényfaj található jelenleg a Földön. Ha a 8 milliót vesszük kiindulási pontnak, akkor az összes faj alig 30 százalékát sikerült katalogizálni, és ennek kevesebb, mint 1 százalékát kielégítően megismerni. Tehát a legóvatosabb becslés 30 százalékának kevesebb, mint 1 százalékáról van szakirodalom. A katalogizálás azt jelenti, hogy annyi ismeret áll rendelkezésre az adott állatról van növényről, hogy rendszertanilag besorolhassák a megfelelő kategóriába. Ehhez három mondat elég.

Számtalan úgynevezett zárt fajkör létezik a természetben. A fajkör néhány, egymással kiegyensúlyozott szimbiózisban élő fajt jelent, melyek e körön kívül eső fajok nélkül képesek az önálló fennmaradásra, megfelelő környezeti viszonyok közepette. Jó példák ezekre a kontinensektől távoli szigeteken kialakuló sajátos populációk. Ahhoz, hogy az ember fennmaradjon, nincs szüksége 50 millió fajra, de 8 millióra sem.

Én a raktár háttérműködésének teljes megértését, és egy erre alapozott, józan raktárgazdálkodást szeretnék, és nem hisztériát, nem pánikkeltést, nem bűntudatot, nem rejtett gazdasági érdekek melletti lobbizást, nem tébolyt. Én megvetem azt a szerencsétlen, dróton rángatott, gyakorlatilag a teljes öntudatlanságig manipulált embert, aki azt hallja, hogy kipusztult a deloneura immaculata, és habzó szájjal megy ölni, vagy egyetértésével támogatja a népirtást, holott gőze sincs arról, hogy mi a jó franc az, és arról meg még annyi sincs, hogy mi a jelentősége.

Most ti jöttök

Most rajtatok a sor. Néhány kérdés nektek, hátha válaszolni akartok rájuk.

Kihevertétek a cikket? Nagyon megviselt titeket?

Szerintetek van környezetszennyezés? Ha létezik, mi lenne a megfelelő hozzáállás? Mit kellene tenni? Ti mit tesztek?

Szerintetek az emberiségnek ki kell pusztulnia, hogy azok az aranyos kis déli gyomorköltő békák, meg réunioni ásóludak, meg falklandi pamparókák (stb.) élhessenek, amíg a Nap, a kozmosz, az éghajlatváltozás, vagy természetes ellenségeik ki nem irtják őket mind egy szálig?

Share

Commentek

Előző

A szentségtelen iskola

Következő

Kommunikációadó

  1. mityka84

    a szervezesrol, mint tudomanyrol. a szervezes tana a bunozes tana. szoktak mondani anyaink, hogy ne szervezkedj. szoktak mondani a joszandeku tanaraink, hogy ne szervezkedj. es lam megis mennyien szervezkednek. kereskedok, ugyvedek, birak, kozjegyzok es egyeb hivatalnokok. rendorok es egyetemi tanarok. De veg nelkul sorolhatnam a munkakorok tomkeleget, melyeknek nem csak kozfelhaborodast kelto a tevekenyseguk, de egyenesen mergezik a tudatot. szoget ut benne es nem szabadul, csak agressziv hormonalis kisugarzaskor. minel kesobb kovetkezik be a pszichozis, annal nagyobb lesz a hordereje. Ezek a kornyezetszennyezes alapjai. A haszontalansag es azok munkakorei pedig a tekozlo fiu esetet tukrozik…

  2. mityka84

    hat sajnalom, hogy ide is irnom kell, de minden hasonlo jellegu cikk szinten nelkulozi a megertest. a lady gaia reszben mar talalunk utalasokat, hogy a foldnek, hasonloan a egyeni dimenzionkhoz energiafolyamai vannak, melyeket (mi emberek altalanositas nelkul egyenileg barmikor valtoztathatunk). egy sejt szervezodes vagyunk makrobol mikro geobol bio… az teljes folyamatot nem kommentben fogom leirni, de a karos sejtjeink eltavolitasa, azok elburjanzasat eredmenyezik. aki mutott rakos beteget, az tudja, hogy mivel jar egy ilyen mutet, de nem erti mit csinal. ampulalja a szomoru lelki beteg sejteket. nos ezen sejteknek tobb a feladatuk, mint azt elsore gondolnank. stresszhormonokat indukal a mirigy mukodesekkel parhuzamosan, valojaban az erzelmi iranyitorendszerunk, a toboz mirigyunk altal termeli azon hormonokat, melyek a sejtek lelki egyensulyaert felel. a toboz mirigy mukodese a megertestol fugg. latni es erteni a folyamatot a ket kulonbozo dolog. a rakos beteg peldaul a vegen megerti, majd eggye valik az egyedi individummal. ujrakezdheti isten egy ujabb gondolatakent, de azt a hibat mar nem fogja elkovetni. ez az oszton. a tudatosabb embernek pontosabbak az osztonei. az allatoknal keves a kommunikacio igy az osztonuk precizebb. Ezt visszavetitve a geodimenzioba annyi, mint a növekedést és a szaporodast szabalyozni kell, de nem kontrollalni es semmikeppen nem befolyasolni. befolyasolni csak olyan dolgokat szabad, mint puff milyen szep a magyar nyelv… dolgokat. befolyasolni dolgokat pedig az ipar es a mezogazdasag. az ipar szukebb valodi valtozata pedig mentes mindenjellegu gazdasagi gondolattol. szervezes mentes, mert a programot mar megirtak… de nem az emberek es csak igy altalanositva… de nem is az ufok… mi voltunk azok te es en. na ez a muveszet. valahol olvastam itt egy nagy mukedvelot remelem elolvassa a hozzaszolasaimat es legalabb a tizedet felfogja.

  3. bakostamas

    Dunvan, remélem azt a képet nem te lőtted arról a 2 szadó hercegnőről 😀 az felkavaróbb volt , mint az egész cikk! Nekem nincs bajom a buzikkal, csak a büszke buzikkal, mert a buziság nem teljesítmény , hanem állapot.

    Jó a cikk, elgondolkodtató.Nekem nagy félelmem volt a Fukusimai nukleáris anyag káros hatása a Csendes óceáni térségre, semmit nem hallani hónapok óta az ottani állapotokról, akkor most mi van? Tényleg káros volt? vagy valaki ebből is üzletet csinált valahogy?

  4. qqtyin

    Rombododeka írta:

    Ezt a problémát fentről lefelé, nem pedig lentről felfelé kell megoldani.

    A legtöbb ember egyébként pont ezen az állásponton van. VÁRJA, CSAK VÁRJA, HOGY MAJD VALAKI ODAFÖNT, KELLŐ HATALOMMAL BÍRVA MEGSZÁNJA SZEGÉNY FAJTÁJÁT ÉS LÉP, CSELEKSZIK, MEGOLDJA FAJTÁJA SZAPORODÓ BAJAIT.
    Oh igen…
    Várjunk másokra, sőt menjünk el előadásokra, vagy adakozzunk a greenpeacenek.
    De mire várunk? Ugyanaz mint a szavazás. Oké emberek, gyerünk az urnához, oszt juttassuk hatalomra a megváltó öltönyös-nyakkendős bandát, majd ők egyenesbe veszik a kormányrudat!!!
    Hol itt a memória vagy az értelem kérem? 20 év alatt legalább 5 ilyen értelmetlen műsor-széria és senkinek nem jut eszébe, hogy egyszer sem jött össze az amiért annyit epedezett? Mikor jön az fentről lefelé problémákat elsöprő cselekménysorozat?

    Ilyen helyzetben érthető lehet, hogy akinek elege van ebből és csak egy lépéssel jutott előrébb, az kívánja a pusztulást. Dögöljön meg a szemét, agyatlan birkanyáj!

    Én annak örülnék, ha ez a bolygó területileg szeparábilis lenne. Az emberek ne nyelvük vagy nemzetiségük szerint helyezkedjenek, hanem szellemi képességük szerint. Az ostobák gyülekezzenek egy helyre, füstöljenek saját orruk alá, lopják szét egymást.
    Aki magasabb szintű létezésre vágyik, ne kelljen osztoznia a senkikkel, ne kelljen nap mint nap szembe az árral úsznia. Szóval igazodjunk egymáshoz és a valósághoz, ne a világképekhez, illúzióhoz.

  5. qqtyin

    padma írta:

    Hát, én itt feltenném a szerző kedvenc kérdését : biztosan igaz ez? Nem, nem az, hogy ez az én világképem-e, hanem hogy biztos lehetek-e ebben a világképben….

    Ez a kontra tetszik! Magam is hasonlóképp elmélkedtem.

    Pont a cikk megjelenése előtt néztem végig egy sokéves klímaváltozással kapcsolatos filmet:
    A Kellemetlen igazság (An Inconvenient Truth: The Planetary Emergency of Global Warming and What We Can Do About It )
    Ahogy a filmet újragondolom, minden szempontból igazat kell adnom Shelley mesternek.
    Al Gore politikus (tekintély) által konferált bravúros és kábító prezentáció, tele nyomógombokkal (Duncan után szabadon 🙂 ) agymosás szintű magyarázatokkal.
    Egy rövid szakaszon láthatjuk ahogy tekintélyünk járja a világot, hinti az igét a nyájnak aki vihogva, állva tapsolva ovációval ünnepli azt amit látott.
    Lefogadom, hogy szinte egyikük sem döntött úgy az előadás után, hogy “fenébe is, tényleg én is hozzájárulok a szennyezéshez! Gyalog megyek haza, a kocsimat meg begurítom a méhtelepre! Többet nem támogatom a top 100 világcéget. Nem veszek több szennylapot.” STB. STB.
    A tekintély a film végén felszólít, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt: ültessünk fákat, takoljunk bioüzemanyagot, cseréljük ki az izzókat energiatakarékosra, tegyünk a ház falára hőszigetelést…
    Röhej kérem, röhej. A napkollektor, a hőszigetelő nikecel, az eco izzó, eco üzemanyag… mind mind újonnan feltörekvő iparágak, amik dettó szennyeznek csak máshol, másképp, időben elnyújtva. A profit meg még-még-méggazdaggabbá teszi a cikk által emlegetett nagytőkéseket, iparágtulajokat.
    Ez valóban borivás-vízprédikálás. Nemde? 🙂

    balisto írta:

    először is:
    De pont konkrétan magasról leszarom, hogy az aranytojásttojó benini hópárduc kihal-e vagy nem!

    De egyébként tényleg érdemes lenne, hogy érdekeljen bennünket. Nekem például rettenetesen tetszenek a ragadozó madarak. A személyiségemhez, a stílusomhoz közel áll a “programjuk” 🙂 Másoknak az oroszlánok, vagy az orrszarvúak tetszenek. Én nap mint nap látom az ölyveket, sasokat a házam körül és nekem birizgálná a csőrömet ha nem lennének. Sokan vagyunk sokfélék, és attól még ne toljon ki az állatokat magasról letojó másokkal, akik jól elvannak velük, sőt még igényük is van rájuk.
    Például az orvvadászat ami kipusztítja az orrszarvút, csak a szarva miatt, mert impotens gazdag kínai gyökerek azt hiszik, hogy a szarvból készült por fogyasztása merevedést okoz az egy elég ocsmány cél és semmi köze az éléskamrához. Vagy a padlókon heverő tigrisszőrméknek meg a hamutálcának használt gorillakezeknek.
    Egy állatfajnak miért lenne kisebb létjogosultsága ezen bolygó bioszférájában?
    Az Elme gyilkosaiban Julius Andan tanítónk azokat a költői kérdéseket teszi fel, hogy az ember a tudás skáláján 100 egység, a növény 1, az állat 2, az isten végtelen. Hol az átmenet a 2 és 100 között?
    De hát akkor miért az ember az egyedüli érték ezen a bolygón? mi van, ha van egy 80 as vagy egy 120 pontos faj is, csak rossz kategorizálás, rossz kommunikáció, netán az időszemlélet miatt nem tudják az emberrel egymást felfedezni azonosítani.
    Egy delfin, kékbálna vagy egy gorilla, lehet, hogy 10 es szint míg a folyami rák valóban 2.
    Egyszóval miért nem férhetünk meg, pláne ha nem is jelent veszélyt ránk nézve? Esetleg a tanulás lehetősége rejlik egy másik fajt megismerve…ha igazak a cikkek mögött rejlő kutatások, a cápa immunrendszere briliáns, a legtöbb betegséggel szemben. Előnyünkre válhat. De ha eltűnik akkor ez a lehetőség eltűnik.
    A bioszféra nem csak éléskamra, hanem lehetőségek tárháza. Ha degradálódik, akkor csökkenek netán elfogynak a lehetőségek.

    Szerintem a követendő hozzáállás az egyéni fejlődés és törekvés a bizonyos skálán való előrejutásra. Valóban az emberben mint létezőben az individuum az érték. És egyéni szinten kellene mindenkinek törni fölfelé. Ha már az emberi 100 pontos értéknél tartunk ez egy erős általánosítás, mert az ember műveletlenül, parlagon nagyon ostoba és korcs tud lenni, sok példánya az 1 pontos növénnyel tud csak versenybe szállni, de nagyon nehezen.
    Nem kell bótba rohanni a takarékos izzóér, sokkal inkább otthonmaradni a fotelben, netán nem menni dógozni, hanem elgondolkodni, foglalkozni azzal ami fontos és félretenni ami “sürgős” és akkor lehet lenne valami fejlemény.

    Rombododeka írta:

    Ezt a problémát fentről lefelé, nem pedig lentről felfelé kell megoldani

    Oké. De melyik az a hatalmas figura, aki engedne a markának szorításból?
    Amíg az iskola engedelmes, húgyagyú fogyasztókat (tisztelet a kivételnek) nevel, amíg a materializmus regnál, amíg a kicsinyes játszmák fontosak, addig mit lehet fentről megoldani vagy egyáltalán mit kellene megoldani, mikor a fenti hatalomnak ez az esszenciája? Összetett a probléma, egyik világkép gerjeszti a másikat, oszlik a nép táborokra, közben felülről mosolyogva működik az uralom.
    Szerintem az összefogás is felejtős, eddig mindegyik összefogás mesterséges volt. Mondjuk legegyszerűbb esetben egy világkép által beindult felesleges kapálózás. Egyik ember vár vagy számít a másikra, aztán már inkább az ideológiájához kapcsolódó toborzás válik fontosabbá, mint maga a probléma megoldása.
    Az egyén aki végső soron dönthet és előrejuthat.

    Aki a szellemét edzi és kontroll alatt tartja, egyre kevésbé válhat eszközévé mások akaratának…

  6. Rombododeka

    Amíg a pénz irányítja a világot, addig a profitszerzés vezérelve kontrollálja a gyártást-termelést. Nem a környezetvédelem a szempont. Nem a fogyasztók felelőssége a környezetszennyezés, hanem a termelőké, azok mögött a társadalom vezető rétegéé. Ezt a problémát fentről lefelé, nem pedig lentről felfelé kell megoldani.

  7. aelod

    @ balisto:

    Rajta hát keveredj el drága. Hátha több élelem lesz…

  8. Bendegoose

    A környezetszennyezés, mint ahogy megjelenik a médiában, az egy marketingeszköz. Egy milliárdos iparág kiváló “nyomógomb”-ja, amivel tömegeket irányíthat.
    Ezen felül azonban létezik egy jelenség, amiben a bolygó egyetlen olyan élőlényének a közvetlen és közvetett életterével diszharmonikus tevékenysége tartozik bele. Amennyiben a bolygóra, mint rendszerszinten összefüggő folyamatok mentén működő komplex egységre tekintünk, a benne foglalt összes faj tevékenysége igenis ok-okozati hatásokat vált ki a rendszer működésére nézve. Mivel az emberi populáció a legnagyobb az összetett többsejtű lények közül, ráadásul az egyetlen faj, ami képes felismerni a helyzetét a rendszerben, és annak erőforrásait felhasználva a meglévőktől eltérő, önálló, a rendszertől mondhatni független elemeket létrehozni, a rendszerben keltett diszharmonikus működést is képes felismerni.
    Az, hogy ezzel a felismeréssel mihez kezd, már más kérdés. De a jelenséget összefoglalhatjuk a marketinges nyomógomb segítségével. És elbagatellizálhatjuk azzal, hogy egyénekre bontott felelősséget keresünk egy olyan komplex kölcsönhatásözön közepette, ahol az egyszeri ember saját érdekének érvényesítése nem, vagy csak nagyon nagy számban képes kritikus, a globális működést is befolyásoló hatásokat létrehozni.
    Ezért fontos szerintem a kollektív felelősség megértése. Ami igenis hibás, hogy ott kezdődik, hogy valaki papír vagy plasztikzacskóban kéri a boltban a cuccait.
    Ahhoz, hogy változzon a dolog, társadalmi szinten kell változtatni. Ahhoz pedig arra van szükség, hogy a társadalmat alkotó egyének személyes szükségletei és alapvető érdekei változzanak. Jelenlegi technológiai szinten szerintem ez nem elvárható, s a várható életkor sem elég hosszú hozzá, hogy az eredeti jelenség – a környezetszennyezés – mint olyan egy generáción belül változhasson.
    Persze ott a szingularitás elmélete, ami egyre inkább előtérbe kerülhet. S a jövőben lehetnek olyan látható eredményei is, amik egy okos-telefon generációnál többet is mutatnak évente egyszer. De ez csak a technológiára megoldás. Azonban a gazdasági motivációk megfelelő motorjai lehetnek a társadalmi változásoknak. Legalábbis jelen berendezkedésünk alapján.
    Egyébként a legfontosabb változás, amire agyi szinten szükségünk van, hogy a lokális látásmódunkat globálisra cseréljük. Jelenleg hiába férünk hozzá bármilyen adathoz, amihez csak szeretnénk, csupán lokális szinten tudunk vele foglalkozni, hiába ismerjük egy jelenség globális hatástényezőit. Erre a legjobb példák a közösségi hálózatok, amik még mindig céltalanul termelik a szemetet, mert az emberek képtelenek másra használni, mint az oly nagyra tartott önkifejezésükre…
    Szerintem…

  9. Eléggé belemerültem ebbe az utóbbi években, és arra a következtetésre jutottam, hogy a természet olyan, mint az emberi szervezet: előbb-utóbb regenerálódik, ha nem görcsölünk rajta.
    A környezetszennyezés marha jó üzlet, és azt hiszem a szemetelés inkább a kulturálatlanság része, mint a környezetkárosításé.

    Lehet kiveri a biztosítékot, de: hajléktalan mindig van, volt, lesz, nem mindenki akar és tud kimászni a gödörből. Az élővilágnak megvannak a szemétgyűjtői: a hangya, a patkány, az egér, és a hajléktalan. Aki semmiképp nem egyenértékű a patkánnyal, nem ez volt a mondat lényege.
    Helytelennek tartom az élővilág éléskamraként való kezelését, ilyen alapon akkor egymás éléskamrái vagyunk egyes állatokkal.
    Ami ellen harcolunk azt megteremtjük, ez talán a legfontosabb ebben. Mert a környezetszennyezés, a betegségek, a bűnözés, és a többi ilyesmi, mind egy mérleg ellentétes serpenyőjében lévő dolgok, azaz egyensúly fenntartására szakosodtak ebben a dualitásra épülő világban.
    Mindenki cselekedjen és éljen a hite szerint, persze a törvények betartásával, mások nem zavarásával.

  10. Gordon

    @ Duncan Shelley:
    Ugyanazt a “programot” látom futni a környezetszennyezés és a túlnépesedés mögött is. Sacc/kb. az emberi élet leértékelése és az egyén “beáldozása” a kollektíva javára.
    /lehet nem pontosan írtam körül, de remélem átmegy mire is gondolok/

  11. Kami

    Duncan Shelley írta:

    Az a furcsa, hogy rajtad kívül senkinek nem tűnt fel.

    Dehogy nem, csak nem szóltunk 🙂

    “Szerintetek van környezetszennyezés? Ha létezik, mi lenne a megfelelő hozzáállás? Mit kellene tenni? Ti mit tesztek?”

    Van környezetszennyezés. Az a rengeteg füst, az óceánokba ömlő olaj, a külvilágba kerülő radioaktív sugárzás, stb. mi, ha nem szennyezés?
    Mit lehet tenni? Én nm tudhatom. Nem vagyok olyan tudás birtokában, hogy tudhassam a választ. Viszont azt gondolom, hogy sok dologra megvan, vagy meg lehetne a válasz, ha fontosak lennének. Csakhogy a mai világban az a fontos, amiben profit van és abban van profit, ami érdekli az embereket. Nézd meg, milyen területek fejlődnek elképeztő dinamizmussal az elmúlt időben! Olyan számítógépeket lehet venni telefon néven, már nem is sok pénzért, amiket nem is olyan régen asztali számítógépek formájában láttunk csak. És mire használjuk? Angry Birds-re, Facebook-ra. Unaloműzésre fordítjuk ezt a számítási kapacitást, unaloműző szoftverek és eszközök fejlesztésére fordítódik rengeteg erőforrás, mert erre van igénye az embereknek.
    Ez csak egy elcsépelt példa, de jó analógia bármire.
    Ha az emberek érdeklődése arra irányulna, hogy ne olajszármazékkal hajtott közlekedési eszközökkel utazzunk, akkor abban lenne a pénz és az alternatív hajtások fejlesztése sokkal nagyobb ütemben haladna és nem olyan zsákutcákkal foglalkoznának a gyárak, mint az elektromos autó.
    Ha az embereket érdekelné, hogy sok hulladékot gyártunk, akkor a termékeket lebomló csomagolásba tennék, akkor a gyorsétteremekben nem csomagolnák be az ott fogyasztott ételeket ugyanúgy, mint amiket elvisznek. A dizájn fontos, a szemét nem. Ez most a helyzet.
    A dolgok általában csak akkor változnak, ha a változás profitot hoz.

  12. Gordon írta:

    meglepődtem, hogy nem érintetted a “túlnépesedés problémáját”.

    Mit vártál? Fejtsd ki.

    Szerintem ez még nem probléma. Majd az lesz, aminek a végső megoldása a kirajzás és a mesterséges teljes értékű élelem lesz. Előtte meg születésszabályozás, az előtt ésszerű raktárgazdálkodás. A háború biztosan nem megoldás.

  13. Great írta:

    A 2 és 3 képen betegre röhögtem magam. Globális felmelegedés LOL.

    😀

    Az a furcsa, hogy rajtad kívül senkinek nem tűnt fel. 🙂

  14. Gordon

    Tetszett a bejegyzés, de kicsit meglepődtem, hogy nem érintetted a “túlnépesedés problémáját”.

  15. balisto

    Z_Csordas írta:

    Érdekes felvetések, mint ahogy már megszokhattuk.
    A cikk nagy részével egyetértek. Igen, a bioszféra a mi önfenntartó éléskamránk. De akkor már nem lenne érdemes megemlíteni, vagy számba venni azt is, hogy egyre több éhes száj jut erre a kamrára? Környezetszennyezés a téma, ha létezik, ha nem, szerintem figyelmet kell fordítani a túlnépesedésre is. Hisz még ha nem is nyúlunk bele a háttérfolyamatokba, amik az önfenntartás létét garantálják, elérhetjük azt a szintet, amikor már nem tud lépést tartani a szükségletekkel. És most nem arra gondolok, hogy nem tudnak elég gyorsan nőni a fák ahhoz, hogy mindenkinek legyen otthon fakanala. Az életben maradáshoz szükséges, természet által adott alapvető dolgokról, táplálékról, ivóvízről beszélek. Persze, mint írtad, elérhetjük azt a szintjét a fejlődésnek, ahol már nem lesz ezekre szükségünk. De legyünk őszinték, jelenleg ahhoz is közelebb állunk, hogy egy másik élhető bolygót találunk az Univerzumban. A fejlődés ezen szintje most még csak vágyálom. Akkor viszont mi lenne, ha kijelölnénk egy közelebbi célt, mondjuk az éléskamránk fennmaradásának biztosítását ahhoz, hogy legyen elég ideje az individuumnak buddhává válni? Persze, az ember túlnépesedését, az éléskamra egyre szűkösebbé válását is tekinthetnénk a természet folyamatának. Viszont ha így tennénk, akkor az azt jelentené, hogy az ember – mint egyedüli érték a Földön – még nem ért el fejlődésének arra a szintjére sem, hogy felismerje saját túlnépesedésében, a természeti erőforrások kimerülésében rejlő kockázatokat, nem? Ha így van, messzebb állunk a buddhai szinttől, mint gondoltam.

    Jó, hogy ezt így írtad.
    A túlnépesedés. Meg hogy éhen halnak.
    Nekem állandóan motoszkál a fejemben, hogy ha errefelé felesleges élelem van, arrafelé meg éhen halnak, akkor mi a jófenének nem keveredik el a nép, és oszlik el egyenletesen a kaja???
    Anno őseink portyáztak, jöttek-mentek, lehetőségeket, élhetést kerestek.
    Az afrikaiak, meg az indiaiak, meg a többiek miért nem?
    Hol lett ez megakasztva????
    Amikor ma fejlett 21. században élünk????

    Ja, hát hogy érdekek, hogy mesterséges határok, útlevél, blablabla…?……

  16. balisto

    először is:
    köszönöm.

    A cikket nem kellett kihevernem, egy bizonyos fajta világnézetbe botlás után szinte logikusan következik ennek a megkérdőjelezése is.
    Meg nem viselt, bennem is felmerülgetett, ha nem is ilyen szép irodalmi fogalmazásban, a kérdőjel.

    A környezetszennyezés teória mögött is az “Uralkodni a gondolatok felett” és irányítani a birkanépet hatalmi cél bújkál.
    Maga a környezetszennyezés egy bizonyos spektrumban létezhet – ha valaki ránéz, és elgondolkodik, hogy mindaddig, amíg lovaskocsival járt az emberiség és fáklyával világított, no meg a Hold áldásával, akkor ahhoz képest az az eszméletlen műfüstölés és műanyag elszórás, amit a 21. században művelünk, őrületesen szennyez.

    (Az tetszett, ahol a minimálisan a földkéreg megrepesztéséhez szükséges atombomba tömeget magyaráztad.)

    Az emberiségnek ki kell-e pusztulnia…. hát, ez engem már inkább átvezet az avatar-világ kérdéskörébe (ti. hogy mi lesz akkor a játékkal, ha nem lesznek bábuk???).
    Állatok kellenek, hogy táplálkozzunk, meg hogy azok is táplálkozzanak.

    De pont konkrétan magasról leszarom, hogy az aranytojásttojó benini hópárduc kihal-e vagy nem!

  17. Jaklin

    Egyszer kaptam egy szórólapot arról, hogy zárjuk be a Paksi Atomerőművet… Megmondom őszintén, nekem abszolút nincs tudásom arról, hogy mit okozna, ha be lenne zárva, és pontosan mit okoz jelenleg, milyen károkat, ha okoz egyáltalán…

    Bűntudat: érdekes téma az, hogy milyen szintű gyűlölet képes lenne emberekben az “emberiség” ellen. Láttam számtalan képet, grafikát, filmet, olvastam cikket, ami arról szól, hogy milyen szörnyű is az “ember”. Ezt sosem értettem. Ha valaki ennyire keményen ítélkezik a saját fajtájáról, nyilván önmagát is beleértve, akkor miért nem veti le magát egy szikláról vagy veti magát a vízbe?

    Fa- és erdőkivágás: nekem ez nem nagyon volt reális téma, még akkor sem, amikor vidékre mentem már felnőtt(ebb) fejjel, oda, ahol gyerekkorom egy részét is töltöttem nyaranként, és láttam, hogy az egyik fás terület hát, jócskán megcsappant.
    Igazán reális és sokkoló viszont később volt. Ahol éltem, nem messze onnan, van egy kis erdő. Néha elmentem oda sétálni, futni vagy biciklizni. Aztán egyik ilyen alkalommal jelentős területen ki voltak vágva a fák! Eltűnt az ösvény, az erdő egy része, és nem volt ott semmi, csak tönkök…

    Na, ez számomra sokkoló volt, soha még ennyire nem ütött meg ez a dolog. Mondhatják nekem, hogy itt és ott, lakóhelyemtől ezer kilométeres távolságokra fákat vágnak ki… nekem aztán ez semmit sem jelentett. De az, hogy a közeli erdő(m)ben ilyen történjen, eltűnjön a hely, ahol pár hónappal ezelőtt épp sétáltam… :-(( Hát, kemény.

  18. padma

    “Az én világképem szerint a Földön az egyedüli érték az ember. Sem az élővilágnak, sem a Földnek magának nincs semmi értéke az emberrel összevetve.”

    Hát, én itt feltenném a szerző kedvenc kérdését : biztosan igaz ez? Nem, nem az, hogy ez az én világképem-e, hanem hogy biztos lehetek-e ebben a világképben. Mi a bizonyíték arra, hogy ez a világkép igaz? Hogy lehet ezt mérni? Hogy lehet ezt bebizonyítani?

    Meg : “A Föld élettelen kőhalom”

    A Föld kőből lenne? 🙂

    Amúgy hogy a Föld él, az egy olyan dolog, mint pl. a halál utáni élet : még senkinek sem sikerült kétséget kizáró módon bebizonyítania – de megcáfolnia sem.

  19. Great

    A 2 és 3 képen betegre röhögtem magam. Globális felmelegedés LOL.

    Kihevertétek a cikket? Nagyon megviselt titeket?
    Bejött, nem viselt meg.

    Szerintetek van környezetszennyezés?
    1x az utcán nem kaptam levegőt a szmogtók, nekem ez a környezetszennyezés. Ha ezt gyárak csinálják, akkor ezt bizonyítsák és tiltsák meg törvénnyel.

    Ha létezik, mi lenne a megfelelő hozzáállás?
    Feltétlenül józan hozzáállás kell, hiszti nélkül. Nem legyen belőle vallás. Kutatni kell, megérteni a háttérfolyamatokat és használni a megszerzett tudást.

    Ti mit tesztek?
    Semmit.

    Szerintetek az emberiségnek ki kell pusztulnia, hogy azok az aranyos kis déli gyomorköltő békák, meg réunioni ásóludak, meg falklandi pamparókák (stb.) élhessenek, amíg a Nap, a kozmosz, az éghajlatváltozás, vagy természetes ellenségeik ki nem irtják őket mind egy szálig?
    LOL. Nem kell kipusztulnia, hozzáértő jóindulatú vezető réteg kell, ami nem csak a saját vagyonát gyarapítja, hanem törődik azzal, ami a dolga.

  20. Z_Csordas

    Érdekes felvetések, mint ahogy már megszokhattuk. 🙂
    A cikk nagy részével egyetértek. Igen, a bioszféra a mi önfenntartó éléskamránk. De akkor már nem lenne érdemes megemlíteni, vagy számba venni azt is, hogy egyre több éhes száj jut erre a kamrára? Környezetszennyezés a téma, ha létezik, ha nem, szerintem figyelmet kell fordítani a túlnépesedésre is. Hisz még ha nem is nyúlunk bele a háttérfolyamatokba, amik az önfenntartás létét garantálják, elérhetjük azt a szintet, amikor már nem tud lépést tartani a szükségletekkel. És most nem arra gondolok, hogy nem tudnak elég gyorsan nőni a fák ahhoz, hogy mindenkinek legyen otthon fakanala. Az életben maradáshoz szükséges, természet által adott alapvető dolgokról, táplálékról, ivóvízről beszélek. Persze, mint írtad, elérhetjük azt a szintjét a fejlődésnek, ahol már nem lesz ezekre szükségünk. De legyünk őszinték, jelenleg ahhoz is közelebb állunk, hogy egy másik élhető bolygót találunk az Univerzumban. A fejlődés ezen szintje most még csak vágyálom. Akkor viszont mi lenne, ha kijelölnénk egy közelebbi célt, mondjuk az éléskamránk fennmaradásának biztosítását ahhoz, hogy legyen elég ideje az individuumnak buddhává válni? Persze, az ember túlnépesedését, az éléskamra egyre szűkösebbé válását is tekinthetnénk a természet folyamatának. Viszont ha így tennénk, akkor az azt jelentené, hogy az ember – mint egyedüli érték a Földön – még nem ért el fejlődésének arra a szintjére sem, hogy felismerje saját túlnépesedésében, a természeti erőforrások kimerülésében rejlő kockázatokat, nem? Ha így van, messzebb állunk a buddhai szinttől, mint gondoltam.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén