Ez a cikk a globalizáció és a spóralizáció közti elkeseredett háborúról szól. E két Új Világrend hívei és katonái komoly lépéseket tesznek eszméik valóra váltásáért. Bármelyik győz is, a másik elbukik és a világ arca megváltozik.

A nyugat-európai hivatalosnak tekinthető, elterjedt történelemfelfogás szerint a nagy francia forradalommal kezdetét vette a modern kor, amely mind a mai napig tart. Ezt az időszakot sokan sokféleképpen osztották fel különféle egyéb korszakokra. Vannak történészek, akik szerint 1990-ben új kor kezdődött: a globalizáció kora.

Nem nehéz észrevenni, hogy a globalizáció annak a skálának a másik vége, melynek kezdete az őskor. Az őskor a teljes szétszóródással kezdődött, a történelem pedig az egyének és kisebb csoportok összekapcsolódásáról szólt, egyre nagyobb közösségeket, birodalmakat létrehozva. A globalizáció célja valamennyi még megmaradt egység (országok, uniók) összekapcsolása egyetlen egésszé.

A spóralizáció célja egészen más. A szó a spóra szóból ered, a spóra egy bioaeroszol, mely szétszóródik a térben, konkrét célpont nélkül. A spóralizáció célja egy olyan civilizáció, amely a Földön (tervezés nélkül) szétszórt emberekből és közösségekből áll, melyek önellátóak. Ezen emberek és közösségek között kialakítható kapcsolat, de ez a kapcsolat nem csökkenti önrendelkezésük mértékét.

A globalizáció és a spóralizáció, mint két Új Világrend (bocsánat a nyelvtani sutaságért, remélem, azért érthető), egyazon skála két végpontja. A kettő között rengeteg fokozat, szint, átmenet létezik. E két végpont, mint ahogyan az a végpontok jellemzője: szélsőséges állapotot mutat. Ezt itt és most nem ítéletként hoztam fel, csak megjegyeztem.

A globalizáció továbbhaladása esetén várható az Európai Unió bővülése, egyre több ország csatlakozása, az Amerikai Egyesült Államok kiterjesztése Kanadára, majd Közép- és Dél-Amerikára, az afrikai országok egyesülése, az ázsiai országok unióban történő összefogása. Ausztrália, a kisebb szigetek, szigetcsoportok, és a hatalmas területen elszórtan megtalálható szigetországok maradnak utoljára. Nem véletlen, hogy évtizedek óta emlegetik egyes társadalomtudósok, hogy a jövő Ausztráliában dől el.

A kontinentális uniók végül egyesülnek, és létrejön a nagy álom, az egyesült, egységes, homogén Föld. Ennek is vannak fokozatai, melyek a politikában, gazdaságban, jogrendszerben, vallásosságban, kultúrában, tudományban, művészetben jelennek meg.

A globalizáció számára mindenfajta széthúzás, kiválás, elszakadás probléma. A globalizáció szempontjából a legrosszabb, ami történhet, egy elszabaduló, megfékezhetetlen járvány, ami összeomlasztja a gazdaságot, a politikai struktúrát, vagy egy bármilyen globális katasztrófa, vagy egy nagy kiterjedésű katasztrófa, ami magával rántja az érintetlen területeket is, és ami huzamosabb időn át lehetetlenné teszi a társadalmi létet.

A spóralizáció individualista, ellene van mindenféle központosodott irányításnak. Ideálja egy tanyavilág, ami kiterjed az egész kontinensre. Nincsenek városok, ellátó-hálózatok, nincs mai értelemben vett politika. Nincs hadsereg, nincs hatalmi érdekeket kikényszerítő rendőrség. Egy járvány, vagy katasztrófa, ami összeroppantja a civilizációt, illetve annak mai formáját, előmozdítaná ezt a törekvést.

Úgy tűnik, hogy a globalizáció gőzerővel halad előre, míg a spóralizáció halk, gyenge hangját alig hallani. Erőfeszítéseik konfliktusokhoz vezetnek, látható és komoly eredményt nem érnek el.

Mindkét Új Világrendnek megvannak a maga kétségtelen értékei, és kétségtelen árnyoldalai. Mindkettőben ott rejlik a veszély és az iszonyat. De ott rejlik a fejlődés is.

Én nem vagyok globalista, de egy egységes Föld képe jobban tetszik, mint egy tanyavilágé. Mondom ezt úgy, hogy nem egyszer éreztem, milyen az, amikor „egy bolond százat csinál”, és el tudom képzelni, milyen lenne az „egy bolond milliárdot csinál” verzió.

Ti milyen világban élnétek inkább? Mit gondoltok, melyik fog valóra válni? Ha egyik sem, hogyan látjátok a jövőt?

Share

Commentek