Gondoljuk újra a világot

Jog a bosszúra?

Bűn, elmebaj vagy kötelesség?

Van jogunk bosszút állni? Szemet szemért, fogat fogért? A vérbosszú kötelesség? Az erőszak erőszakot szül? Ezek nagyon régi kérdések. Talán nem is egyszerűen csak régiek, hanem ősiek.

Mi lehet a bosszú hátterében? A kérdés némiképp költői, hiszen egyértelmű: indulat. Olyan indulat, melyet fájdalom táplál. A bosszú reakció, válasz, válaszcsapás, megtorlás. Valamire, egy tettre, amely fájdalmat okozott, és ez a fájdalom dühvé változott.

A régi időkben a bosszú bizonyos formáit nem tekintették bűnnek, elítélendő tettnek, sőt törvényileg engedélyezték (bár szabályozták is egyben). Hajdanán Szicíliában a vendetta (vérbosszú) íratlan törvénye kötelességként lebegett az emberek előtt: ha valaki nem követte, elvesztette a becsületét. Az apának, a testvérnek, a férjnek kötelessége volt véres elégtételt venni.

A bosszú féken tartó erőként működhet. Könnyű erre példát találni: Van egy fickó, aki szeret gyerekeket bántani, és van két gyerek, akiket szívesen bántana. Tudja, ha az egyikhez hozzáér, néhány nagyon mérges és kegyetlen ember fogja üldözni, ha kell, évtizedeken keresztül, és ha simán csak lepuffantják, még szerencsésnek érezheti magát, míg, ha a másikhoz nyúl, a legrosszabb, ami történhet, hogy átkokat szórnak a fejére. Erősen költői a kérdés, hogy vajon melyik gyerektől fogja tartani a távolságot, és melyiket tekinti majd prédának.

A bosszút valamikor a történelem folyamán intézményesítették. Törvénybe iktatták, hogy a vendetta önbíráskodás, mindenfajta személyes megtorlás önbíráskodás, amely bűn. Az elkövetett bűnökért bosszút állni csak az uralkodó vagy kormány által kinevezett hivatásos bosszúállóknak szabad. Ma ezeket a hivatásos bosszúállókat rendőröknek és börtönőröknek hívják. Hiszen kár is lenne tagadni: a büntetés minden formája érzelmeken alapul, vagyis bosszú.

Sok esetben a bosszú lavinát indít el, és az erőszak, az adok-kapok, a bosszú utáni bosszú láncolata a végtelenbe vész.

Az 1972. január 30-án Észak-Írországban történt események jól mutatják ezt. A hadsereg vízágyúval, könnygázzal és gumilövedékkel lőtte a tüntetőket, majd miután felröppent a hír, hogy egy IRA orvlövész van a közelben, éles lőszerre váltottak, és lövöldözni kezdtek. Tizennégy fegyvertelen civil halt meg, köztük hat gyerek. Következmény? Az IRA elfogadása és támogatottsága ugrásszerűen megnőtt. Azóta negyven év telt el, és még mindig nem ért véget a bosszú-bosszújának láncolata.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Szerintetek a bosszú lehet jogos? Ha igen, milyen esetben? Ha a vérbosszút legálissá tennék (bizonyos korlátozással), az csökkentené a bűnözést? Egyetértetek azzal, hogy a bosszú bűn, melyet üldözni kell? Elfogadható számotokra, hogy mindenfajta büntetés bosszú, ilyen formán pedig a rendőrök és a börtönőrök hivatalosan kinevezett bosszúállók? Mit gondoltok, hogyan lehet véget vetni a bosszú láncolatának? Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? Van értelme ennek az elvnek?

Share

Commentek

Előző

Halhatatlanság, Elmélet Négy

Következő

Duncan Shelley: A bosszú mestere

  1. Putyin998

    @ Petra:
    Köszönöm és neked is viszont!
    -Mármint a karácsonyt,érted?

    Egyébként nem ezt nem értettem és a megfésülés sem ezt jelenti mifelénk.
    Túl egyszerűen megértette a jány a mondanivalódat.Ez örömteli,de nekem életszerűtlen a filantróp lovári kiskorú bosszúálló fúria ilyetén való megtérése.
    Persze megérthette ő,mindössze a párbeszédeket fésülhetted át az én értelmezésemben,illetve tömöritetted az eseményt.
    Szóval az alapsztori elsőre átjött,érted-nem debil vagyok,csak furcsa volt a leányzó liberaizmusa és az egyenlőségbe vetett hite illetve látásmódja.

    Mégegyszer kellemes ünnepeket!

  2. Petra

    Putyin998 írta:

    Tudom,hogy nem nekem irtad a sztorit

    Ki másnak írtam volna?
    Putyin998 írta:

    valahogy nem látom át ezt az egészet.

    Egy kis mitugrász hülye gyereknek tetszettem, de mikor hozzám ért, zokon vettem és jól elküldtem a francba. Ő ahelyett, hogy békén hagyott volna ezek után sportot űzött abból, hogy minél többször mögém lopózzon és megfogja seggem. Én meg hiába kiabáltam, meg fenyegetőztem, csak kiröhögött, ezért a következő alkalommal egy tökön rúgással adtam nyomatékot a szavaimnak. Ő otthon elmondta, hogy bántottam (de azt nem, hogy miért), a nővére meg kitalálta, hogy majd jól megbosszulja. Másnap reggel ezért történt az a kis „verekedés” köztünk (tulajdonképpen főleg a nővére ütött, én csak az elején voltam kicsit önérzetes, ahogy meséltm), de miután kiderült, hogy miért kapom, felhívtam a figyelmét, hogy az öcsit jobban kifaggathatta volna részletekről. Ezután (mivel nem volt olyan hülye a csaj) elővette a tesóját és az elmesélte neki, hogy a tapizásért szorult. A leányzó ekkor már nekem adott igazat, rájött, hogy jobb lett volna, ha nem avatkozik a dologba és eljött a menzára bocsánatot kérni. A kölyök meg nem zaklatott többet, mert belátta, hogy nem mókás. Hát így hangzik a sztori kócosan.

    Azért írtam le ide, mert jó példa arra, mikor valakit jobban hajt a bosszúvágya, mint az igazság vágya és ezt később megbánja. De van példa arra is (bőven), mikor a kettő egy irányba mutat, tipikusan ilyen Szonja Drake (A bosszú mestere) esete. És azért kapta tőlem a kölyök is a diótörőt, mert bosszantott a pimaszsága és szerintem meg is érdemelte.

    Kellemes karácsonyt, Putyin(forprezident)998!

  3. Putyin998

    @ Petra:
    Tudom,hogy nem nekem irtad a sztorit,de én valahogy nem látom át ezt az egészet.
    Azért kicsit megfésülted,nem?
    Mármint a dialógust és a nyelvezetet?
    …de akkor sem.

  4. Petra

    Hm. Eszembe jutott, hogy mégis van tapasztalatom a bosszú témában.

    Tizenkét éves , hatodikos általános iskolás koromban egyik reggel épp az öltözőszekrényemnél kötögettem a váltó cipőmet, mikor felpillantva arra lettem figyelmes, ott áll fölöttem egy nem kimondottan nagydarab, nálam viszont jóval vaskosabb, keménykötésű, kreol bőrű, nagyon szép arcú, de kicsit fura arckifejezésű leányzó. Ismertem, Raffael Évának hívták, eggyel fölöttem járt, de már annyiszor bukott, hogy legalább tizenhat éves volt. Gondoltam megkérdem, mit akar, de nem nagyon jutottam szóhoz, mert mikor felálltam és ránéztem, hirtelen akkora pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat. „Te szemét”- mondta. Én meg odakaptam az arcomhoz, közben csillagokat láttam, éreztem, hogy az állkapcsom elzsibbad és szédelgek. Mikor valamennyire kitisztult a kép, ellenőriztem, hogy nem haraptam el a nyelvem és minden fogam meg van, elengedtem a sajgó arcomat és egyenesen a szemébe néztem. Nem kérdeztem én semmit, csak meglendítettem a kezemet és én is lekevertem neki egyet. „Picsa” (Azt már nem tudom, hogy mondtam-e, vagy csak gondoltam.) Mindenesetre meg sem kottyant neki az ütés, de annyira megdöbbent, hogy aztán hosszú másodpercekig csak állunk ott és nem történt semmi, mintha megfagyott volna a levegő. Aztán persze jól megtépett, mintha cséphadaróba kerültem volna, csak fogtam a fejemet és egyre lejjebb és lejjebb húzódtam, még végül ott ültem a szekrény tövében összegubózva. „Ezt azért kaptad, mert bántottad az öcsémet”- mondta. Én meg, még mindig a kezeimmel a fejemen, de nagyon határozottan és a körülményekhez képest erélyesen megkérdeztem, hogy: „Igen, és azt is elmesélte neked, hogy miért?” Éva kicsit hátralépett és zavartan visszakérdezett: „Nem, miért?” Ezen kicsit felbátorodva leengedtem a kezemet és mikor találkozott a tekintetünk láttam, hogy komolyan érdekli a válasz. „Akkor kérdezd csak meg tőle!” – mondtam. Erre sarkon fordult és elment. Én még egy picit üldögéltem ott a földön, de aztán hamar összekaptam magam, nem is látszott rajtam semmi (csak a fejét, hogy meg ne sántuljon) és nem sokkal később, már szinte el is felejtettem az egészet.

    Ebédidőben békésen eszegettem a levesemet, mikor megjelent a menzán Éva. Akkor vettem észre, mikor odajött hozzám két tányérral és megkérdezte, hogy leülhet-e mellém. Mit mondhattam volna? „Igen.” Ekkor letette elém az egyik tányért, valami főzelék volt benne és azt mondta: „Ezt neked hoztam és ne haragudj a reggeli miatt.” Furcsán méregettem, majd bólintottam, mire láthatóan megkönnyebbült és mesélni kezdett. „Beszéltem a Lajossal, megkérdeztem tőle, hogy szerinte pontosan miért is kapta azt a tökön rúgást tőled. Erre röhögve mondta, hogy biztos mert már nagyon mérges voltál, miután aznap már harmadszor sikerült megfognia a seggedet, pedig te mindent megtettél, hogy távol tartsd. Azt mondta, nagyon tetszel neki, de te folyton elzavarod és nem tud máshogy közeledni hozzád. Tudja, hogy ez nem jó módja az udvarlásnak, de tőle ennyi telt. De butaság volt, ezt már ő is belátta és az is, hogy nem hitte el, mikor mondtad, hogy ha még egyszer hozzád ér, nagyon megbánja. Hát most már bánja.” Váratlanul ért ez a dolog, mert igazából egyáltalán nem számítottam tőlük ilyen belátásra, kíváncsi voltam, ez mennyire komoly. „Jó és akkor mostantól nem fog piszkálni és nem próbál fogdosni?” –kérdeztem. „Nem , ezt megígérte. Én is leszidtam miatta és elmagyaráztam neki, hogy milyen kellemetlen ez egy lánynak, ilyet nem csinálunk azzal, akit kedvelünk és egyébként is tiszteletlenség. „ –válaszolta Éva. „Ami pedig engem illet”-folytatta- „sajnálom, hogy bántottalak, hogy egyáltalán beleavatkoztam. Látom, hogy el tudod intézni a dolgaidat és kis karakán lány vagy. Egyébként engem még a saját apám sem mert megütni soha. Szóval már tudom, miért csíp téged a Lajos, van vér a pucádban.”

    Ezzel a beszélgetés le is zárult, mert már csak ettünk és elbúcsúztunk, viszont ahányszor találkoztunk, mindig köszöntünk és váltottunk pár szót. Barátok nem lettünk, de bírtuk egymást és jól kijöttünk, azonban nem sokra rá Éva terhes lett és kivették a suliból, így szinte teljesen megszakadt a kapcsolat. Nem bánom, hogy ez történt és így alakultak a dolgok, csak azt sajnálom, hogy soha nem kérdeztem meg tőle, hogy mi volt a célja, mikor elindult rajtam bosszút állni.

  5. Alex

    Putyin998 írta:

    Avagy léteznek különböző tudatos és tudattalan alapon együttműködő érdekközösségek és létezik egy mondvacsinált egység;társadalom néven?

    De az elv alkalmazása szempontjából mindegy, hogy tudatos vagy tudattalan alapon együttműködő érdekközösségek vagy egy mondvacsinált egység;társadalom néven tartja be.

    Társadalom létezik.

  6. Putyin998

    @ Alex:
    Igen,de a “társadalom” egy létező közösség vagy csak egy leányálom?
    Avagy léteznek különböző tudatos és tudattalan alapon együttműködő érdekközösségek és létezik egy mondvacsinált egység;társadalom néven?

  7. Alex

    Putyin998 írta:

    Miért ne történjen meg?

    De visszatérve a kérdéshez: szerintem az miatt fontos, hogy a mérték be legyen tartva, hogy ne indítson el a dolog láncreakciót. Ha valakinek kivered a szemét és az elkövető elveszti érte a sajátját, akkor az érdekltek lezárhatják a dolgot, mert helyreállt az “egyensúly”. de ha egyensúlytalanság áll fenn, akkor pont a személyes érdekeltség esete lép majd fel (lesznek akik addig nem nyugszanak, míg az egyensúly nem áll helyre), ami aztán olyan mértékben elfajulhat, hogy egy gyanutlan pofon következtében egy fél falu kiírtja egymást.

    Tehát a társadalom érdeke az, hogy a bünetés adekvált legyen és ezzel a nyitott ügy lezárulhasson és ne kezdjen el ágazni.

  8. Putyin998

    Alex írta:

    Putyin998 írta:

    Miért ne történjen meg?

    Mert elfajulhatnak a dolgok, ha nincs benne korlát. Vissza lehetne vele élni.

    Nem tudom, hogy erre is van-e történeted (bár szerintem Neked van , de szerintem magad is elmesélnéd, hogy bizonyos igazságérzet működik még a legdurvább körülmények közt is.

    Működik valóban,de ez is egyén és környezetfüggő.
    De a személyes érintettség mindig nagyon erős szál.
    Még ha nincs is rá egyéb okom,akkor is a személyes érintettség fennállása esetén sokkal messzebbre megyek,”hiszen nincs más választásom”,pedig ez egyszerűen nem igaz.
    Ez van.

  9. Alex

    Putyin998 írta:

    Miért ne történjen meg?

    Mert elfajulhatnak a dolgok, ha nincs benne korlát. Vissza lehetne vele élni.

    Nem tudom, hogy erre is van-e történeted (bár szerintem Neked van :-)), de szerintem magad is elmesélnéd, hogy bizonyos igazságérzet működik még a legdurvább körülmények közt is.

  10. Putyin998

    @ Alex:
    Miért ne történjen meg?

  11. Alex

    Thirdeye írta:

    ” Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? Van értelme ennek az elvnek? ” Szerintem nem a bosszúról szólt hanem teljesen másról .

    Van itt még egy szempont, ami szerintem a legfontosabb, de erről még talán senki nem beszélt, hát megpróbálkozom vele.

    A szemet – szemért elv egyik fontos értelme az, hogy a büntetés/bosszú adekvált legyen. Vagyis egy szemért egy szem hulljon ne több.

    Ez bizony nagyon fontos, mert sokszor tapasztaljuk azt, hogy vélt vagy valós sérelmekért nemcsak az bűnhödik, aki elkövette, hanem sokszor az egész családja az illetőnek, meg a rokonai is stb.

    A szemet – szemért elv az alapja annak, hogy az elkövető és senki más az, aki a vétkes és akinek a bosszút/büntetést el kell viselnie. A büntetés mértéke pedig nem haladhatja meg azt a szintet, amit maga a vétek okozott. Vagyis ne történhessen meg, hogy egy pofon miatt valaki az életével fizet.

  12. Putyin998

    @ Petra:
    Nem tudok elképzelni olyan rendszert,amiben átadnám a jogot bárkinek bármilyen revans ügyben,de nem tudom objektiven szemlélni ezt a kérdéskört.
    Nyilván létezhet elméletben ilyen rendszer,csak én nem tudom elképzelni.

  13. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    Thirdeye írta:

    ” Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? Van értelme ennek az elvnek? ”

    Szerintem nem a bosszúról szólt hanem teljesen másról .
    Ha elvetted valakinek a szeme világát , akkor valakinek vissza kell adnod .
    Több gyógyítóval beszéltem ,akik úgy vélik előző életükben harcosok voltak , és sok embert tönkretettek . Az hogy most gyógyító képességet kaptak azért van , hogy visszaadjanak valamit , amit elvettek . Szemet -szemért .

    Érdekes meglátás. A harcosok sokszor gyógyítók is voltak egyben.

    Ha valaki a te szemed világát veszi el, akkor neked kellene visszaadnia, nem? Különben nem sok értelme van.

    Lehet hogy neki igy lett három szeme 😛

  14. Thirdeye

    Duncan Shelley írta:

    Ha valaki a te szemed világát veszi el, akkor neked kellene visszaadnia, nem?

    Ki tudja , lehet hogy az a kedves eladónő az Ofotért üzletében előző életemben elhomályosította a tisztánlátásomat 😉

  15. Thirdeye írta:

    ” Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? Van értelme ennek az elvnek? ”

    Szerintem nem a bosszúról szólt hanem teljesen másról .
    Ha elvetted valakinek a szeme világát , akkor valakinek vissza kell adnod .
    Több gyógyítóval beszéltem ,akik úgy vélik előző életükben harcosok voltak , és sok embert tönkretettek . Az hogy most gyógyító képességet kaptak azért van , hogy visszaadjanak valamit , amit elvettek . Szemet -szemért .

    Érdekes meglátás. A harcosok sokszor gyógyítók is voltak egyben.

    Ha valaki a te szemed világát veszi el, akkor neked kellene visszaadnia, nem? Különben nem sok értelme van. 🙂

  16. Thirdeye

    ” Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? Van értelme ennek az elvnek? ”

    Szerintem nem a bosszúról szólt hanem teljesen másról .
    Ha elvetted valakinek a szeme világát , akkor valakinek vissza kell adnod .
    Több gyógyítóval beszéltem ,akik úgy vélik előző életükben harcosok voltak , és sok embert tönkretettek . Az hogy most gyógyító képességet kaptak azért van , hogy visszaadjanak valamit , amit elvettek . Szemet -szemért .

  17. Petra

    @ Putyin998:

    Világos. Azt hiszem, értem mire célzol.
    A törvényeknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a társadalmi rendet. Az igazságszolgáltatásnak pedig része a bűncselekmény megállapításán túl a büntetés szabályozása is, de ha erről csak ennyi és ilyen általánosan szerepel a Btk.-ban akkor ez valóban lópikula. Mivel nem valami konkrét, ha ez alapján ítélkeznek, akkor nem is tűnik igazán kiszámíthatónak, így épp csak a célját nem éri el, tudni illik nem elrettentő. Mindegy, csak ennél azért többet vártam volna tőlük.

    Apropó, ha a központi bűnüldözés és igazságszolgáltatás valóban hatékonyan működne, akkor elvetnéd az önbíráskodást és rájuk bíznád a büntetést? (Júj, ez milyen idióta kérdés volt! „Mi lenne ha” kezdetű kérdések eleve baromságok, mert nem az van és kész. Ha a nagymamának farka lenne, akkor ő lenne a nagypapa? Ne menjünk bele találgatásokba, átfogalmazom.) Szóval, milyen feltételek mellett engednéd át az igazságszolgáltatást teljesen és nyugodt szívvel a hatóságoknak? Ha pontosabbak lennének a törvények? Ha másfajták lennének a büntetések? Ha a személyes bosszú is helyet kapna benne (mondjuk végignézhetnéd, vagy részt is vehetnél a neked ártó személy megbüntetésében)? Egyáltalán el tudsz képzelni olyan rendszert, ami legalább elfogadhatóan kezelni tudja ezeket az ügyeket és nincs mellette értelme a maszek bosszúállásnak?

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén