Gondoljuk újra a világot

Hogyan lehet jobbá tenni a világot?

Minden lépcső két irányba vezet...

Sokan tudnának rávágni erre a kérdésre valamilyen választ, amiben nagyon hisznek. Rávágni valami közhelyet. Hitet tenni. Álmokról és reményekről beszélni. Bárcsakokat sorolni. Oh, ha ez lenne, meg oh, ha az! Akkor aztán! De szép is lenne!

De mi lenne, ha most komolyan beszélnénk erről a témáról? Felejtsük el a hitünket, az álmainkat, a reményeinket, az érzelmeinket. Hogyan lehet jobbá tenni a világot? Nem egyszerű a válasz, nagyon sok tényező van benne.

Kezdjük az elején – miért kellene jobbá tenni a világot?

A válasz az lehetne, hogy nehéz benne az élet. Igazságtalanságok történnek, semmiségekkel küszködünk, a fontos dolgokra se idő, se energia nem marad igazán. Sőt leginkább lehetőség sincs azokra. Néhány láthatóan rosszindulatú alak uralkodik felettünk, akik mintha arra esküdtek volna fel, hogy ott vernek át és használnak ki minket, ahol csak lehet, és megnehezítik az életünket, amennyire csak képesek rá. Mi pedig nagy gátlásosan nem nagyon teszünk semmit, próbáljuk bölcs képpel tűrni a tűrhetetlent, okos enged, szamár szenved meg a többi pátosz és közhely.

Könnyen láthatjuk, hogy ez a világ lehetne jobb. Sokkal jobb. Érdemes lenne tenni érte valamit, mert az életünk sokkal kényelmesebb, biztonságosabb, tartalmasabb, boldogabb lehetne.

Ezzel el is jutottunk a következő kérdéshez, ami így szól – mit jelent az, hogy JOBBÁ tenni a világot?

Milyen értelemben jobbá? Hogyan jobbá? Mennyire jobbá? Alapvető kérdések.

Tételezzük fel, hogy létrejön egy politikai generáció, ami nem megélhetésnek tekinti a politikát, hanem sokkal többnek annál. Az üres jelszavak valósággá válnak, lesz igazságosság, lesz felemelkedés, létbiztonság. Mondjuk, hogy a gazdasági manipulációk a múlt ködébe vesznek, nem a spekulánsok irányítják a piacot, nem lesznek válságok, eladósodás, szolgaság. Ekkor jobb lenne a világ? Mennyivel jobb? Milyen értelemben jobb?

Ha mindenki keresztény lenne, vagy hindu, vagy buddhista, jobb lenne a világ? Ha mindenki ateista lenne, vagy mindenki okkultista, akkor? Ha teljes egyetértés lenne a világképben és az elvekben, akkor jobb lenne a világ?

Mit jelent az, hogy jobb? Mi a jó benne? És ha jobb, mi változik?

Elérkeztünk a címben feltett kérdéshez – hogyan lehet jobbá tenni a világot?

Ha elhagyjuk a közhelyeket, a bárcsakokat, a hitet, a reményt, az álmokat, az ábrándképeket, helyettük a valóság érdekel minket, és komolyak a szándékaink, akkor a kérdés nem válaszolható meg a szokott módon. Pontosabban: a szokott módon nem lehet valódi választ adni rá, de mi most valódi választ keresünk.

Rendkívül nehéz a kérdés, és stabil elvekre van szükségünk ahhoz, hogy elinduljunk a válaszkeresés útján.

Ha valami nem működik kicsiben, nagyban sem fog, ha kicsiben működik, meglehet, hogy nagyban is fog.

Ha egy elgondolás egy családot is felőröl, egy kisebb közösséget is elviselhetetlenné tesz és pusztulásra ítél, akkor ennek kiterjesztése sem fog jobb eredményt hozni. A diktatúra nem működik egy háromfős családban sem, mert nem eredményez jobb életet senki számára. Egy közösségben sem működik ez a modell, országos szinten sem, és így globálisan sem fog.

Egy olyan gazdasági modell, ami az éhhalál szélére sodorna egy apró vállalkozást, a szakadékba löki a nagyot is. (Ez egyébként igen messzire vezető teória, és az 1910-es évek elején született vagy került nyilvánosságra. Röviden úgy szól, hogy egész államok működnek olyan modell alapján, amik egy családi vállalkozást is rövid úton tönkretennének, ezért az államoknak agresszívnak kell lenniük, el kell venniük, hódítaniuk kell, lopniuk, csalniuk, hazudniuk kell, hogy ne pusztuljanak el. Mert náluk sem működik.)

Fontos kérdések várnak rátok, lesz min elmélkedni, lesz mit kutatni. Megszámozom a kérdéseket, mert a tapasztalat szerint így könnyebb.

1. Miért érdemes jobbá tenni a világot?

2. Mit jelent az, hogy jobbá tenni?

3. Hogyan lehet jobbá tenni a világot?

Share

Commentek

Előző

Zombik?

Következő

Miért van öregedés?

  1. Nietz-senki

    Nyilvános szociológiai tanulmányokba történő beleolvasás révén – eleinte csak valami labirintus- élményhez hasonló érzésem volt. Mintha nem látnánk a fától az erdőt.(?) Megpróbáltam olyan szó-összefüggésekre rákeresni, mint: családi tulajdon – magántulajdon; egyén – család – társadalom. Semmi témába illő dolgot sem találtam.
    Magyarból – diákkoromból – ilyen meghatározásokra emlékszem (anélkül, hogy igazán megértettem, vagy le- ellenőriztem volna): A szöveg legkisebb értelmes egysége a mondat. A mondat legkisebb értelmes építőeleme a szó. – ezeket úgy: elfogadtam.
    Most térjünk vissza a szociológia- ügyre, a társadalom működésére!
    A magántulajdon intézménye – számomra – azt tükrözi, hogy a társadalom az egyénre akar alapozni. Egyre-másra felmerül, hogy a családnak nagyobb kedvezményeket kell biztosítani – és persze történik is valami… de pl: még mindig az esélyegyenlőségen „lovagolnak”! Miért is? Aha – az egyén jó versenylónak (ugyanakkor nem jó teherhordónak)!!! Még az egyének sokféleségére sem lehet ráterhelni minden funkciót. És persze a társadalmak is versenyeznek. A családok pedig (mint szeretet-egységek) bomlanak – idő előtt!!! Aztán még jobban megtámogatjuk a családokat… na ez egy nagy baromság!!!

    A társadalom mindenkori irányítóinak tudniuk kell, hogy mit miért tesznek. Ha fontos valami a társadalom számára – azt saját funkciójának megfelelően kell a társadalomba- tagozni. Ezáltal megspórolhatunk egy halált és egy feltámasztást.
    Ha mondjuk a Német gazdaságot vesszük alapul – ami elég jól teljesít – akkor itt talán különösen gyors versenylovak vannak kitenyésztve?
    Az egész verseny-elv – nagy tévedés! De egyre-inkább vérszemet kapok azon a szándékos rövidlátáson, ami jellemzi világunkat. Már hajlamos vagyok azt gondolni – hogy egyedül nem lehetünk ilyen hülyék – nekünk súg valaki!
    Engem nem érdekel, hogy ez a szocializmus, vagy a kapitalizmus princípiuma…
    Szégyen – ebben a Tudat-korszakban – hogy épp a fejünket nem tudjuk használni. Na jó, kell oda szív is – de ki gátolja meg tanult vezetőinket, hogy az általános emberi tulajdonságokat használják?
    Tartok tőle, hogy a bürokratikus rend, ami szem-ellenzőket gyárt és az élet egészét szakterületekre akarja felosztani – és ez az egész az iskolai renddel kezdődik az ember számára, ami megtanítja a saját gondolat „háttérbe- szorítására”.
    Ha rajtam múlna – mindenkinek azt javasolnám: törekedjünk „egység- és lényeg-látásra”. Fontos volna, hogy – a természeti rendből kiindulva – az élet különböző területein fellépő – szándéktól mentes – rokon-értelmű sémákat, motívumokat az egység-tudat fényében értelmezzük. Továbbá az is fontos – különösen az identitással rendelkező természet értése végett; hogy lényeg-látásunk kifejlődjön! Ez leginkább érzésre alapuló intuitív megismerési mód – tehát nem konkrét képzet-szerűség (de kizárólag az érzékelhető objektum lelke, értelme).

    Ez a rövid észrevétel arra szeretne rámutatni, hogy a társadalmi lét alapelvét egyáltalán nem az egyénhez kell kapcsolni, hanem a családhoz! Ami változás reményeim szerint 3 generáción belül átváltoztatná az egocentrizmust a szeretet, a mélység és erő világépítő rendjévé. Az által, hogy – most egymás ellen használt – erőinket a lét és fejlődés mélységes értelmére volnánk képesek fordítani.

    Mindenki keresi helyét az életben, a világban – így a népek, nemzetek is.
    Az egyéntől nem kívánhatjuk, hogy ne énnek érezze magát. A társadalomnak pedig eredményesen kell működnie – csak így van értelme! De az egyén nem a társadalom teremtménye – sem haszonélvezőjévé, de áldozatává sem szabad válnia egyetlen embernek sem!
    A társadalmat kollektív lét-közegnek kell felfognunk – nem élvezeti módnak! Minden egyéb (optimizmus) félrevezet. Saját létezését – amennyiben helyén van az egészség – mindenkinek önmaga által kell szolgálnia (vagy a teljes kölcsönösség elvén másokkal egységben)! Nem hierarchikus rend kiépítését szorgalmazva (a családban eredendően kialakuló “rangidősség” elegendő)!
    Tehát az egyén a családból nő ki és egy nagyobb család részévé kell érnie! Ez a helyes szemléleti mód és cél.
    A társadalomnak pedig a családra kell számítania! Egyének sokan születnek és halnak (átjáró-ház effekt). Családok ritkábban. Itt sokkal-inkább folytonosság van – erre kell alapozni!!!

    Van egy olyan szemlélet, ami úgy tekint a társadalmi érvényesülésre, mint ami segíti az egyént született (küldetése) hívatása beteljesítése útján. Ennek jelentékeny többségében – kételkedem.
    Különösen abban kételkedem – vagyon, szemléletmód, tradíció stb. – amit az ember készen kap! Ne mondjunk olyat, hogy ilyen törekvés nem áll elő szülők, rokonok, vagy újabban üzleti, politikai szervezetek részéről! Az egyénnek semmit sem kell tennie – csak önmagát kell feladnia!
    Ne kárhoztassuk a nehéz sorsot, mert az sem a lélekben sem a környezetben nem tesz olyan kárt… Tehát azt mondom: a „hamis ideák röptetése” – ami nem megdolgozott többlet – Az sokkal nagyobb kárt okoz!!!

    Lássuk csak – „hogyan is állunk az Úr színe előtt”? Isten amúgy is halott – számunkra: igen. De azért csak teremtett egy világot… meg pl: – többek közt – embert is!
    Nyugodtan tekintsünk egy teremtett rendre – melyből már az előző planétán dekadens lények váltak ki, akik tulajdonságaik létén és tetteik folytán – nem tartoznak senkinek elszámolással. Viszont sok mindenről lemondtak, amit az ember használ (amivel az ember kísérletez).
    A Föld-planéta félidejében az emberi fejlődés holtpontra- jut – ugyanis az önállóságnak nem jutottunk el arra fokára, amikor az ember képessé válna önmagából erőket kibontakoztatni. Az ember ekkor – gyakorlatilag – csak erők felvételére volt képes.
    A Krisztus-impulzus erről a holtpontról akarta elmozdítani az embert a jövő, a fejlődés és az önállóság irányába. Ez többé-kevésbé sikerült is – bizonyos túlzások is előfordulnak. Most a fejlődési irányok és célok adnak aggodalomra okot.
    Amiről viszont inkább szólni akartam az emberi világ szuverenitása – az Isteni erők részéről. Ami Krisztus előtt természetes Isteni hatás (sors) volt – az mára vagy megszűnt, vagy a negatív lénységek lovagolják… Az Isten részéről szuverén szentség a világ (Föld) és az ember egymásnak való oda-adottsága – tehát az Isten nem szól bele, nem igazgatja a teremtett világot és az embert. Senkinek sem kell saját egoizmusával (vagy magasabb-rendűségével) szemben elnézőnek lennie… mert az nincs Isten által jóváhagyva.
    Hanem a múlt és a karma törvénye tovább „dolgozik”. Ami sors-szerűség – az szükségszerűség (külső hatás) negatív lények munkája; még akkor is, ha nekünk az jó.
    Csak a lélekben ébredő érzés az, ami – a nehézségek ellenére – közvetlenül Isten által való ellensúly…

    Ez az elmélet, vagy összetett igazság azt szeretné érzékeltetni, mennyire alapok nélkül való az különbség (mint akár az esélyegyenlőség kábítószere), amit készen és éretlenül kap az egyén elődeitől – vagy akár a „sorstól”. Ezek az ügyek, esetek kezdetektől kísértik az embert, a saját önvalóra- ébredést meggátolva. Azt próbálom bemutatni, hogy mennyire nem Isteni erők adományai és milyen rövidtávú kielégülések ezek, amit sokan (vég- nélkül) áhítozunk. Azért hogy érzékeltetve lássuk, mennyire csak a saját élet működése, a fejlődés hoz valóságosat az ember számára – ennek altatása, ebbe való ájultság hiábavaló!

  2. Nietz-senki

    Amit te írsz Orsi az jut eszembe, hogy egyetlen hópehely sem érzi magát felelősnek a lavináért. Miért kell egy kisgyerek bármit is dolgozzon? Miért szorul ki egy ember is a társadalom perifériájára, hogy koldulnia keljen? Régi magyar közmondásunk szerint jó bornak nem kell cégér! A reklám csak a mi pénzünkből él, addig van amíg fenntartjuk. Az ördög valóban a jónak az ellentéte, valószínű azért volt megteremtve, hogy választási lehetőségünk legyen. A záró mondat nekem nagyon tetszik tanulni és ébernek lenni – szerintem is nagyon szükséges!

    Itt egy teljesen másik blogból emeltem át egy véleményt – válasz egy előző hozzászólásra (ahol szintén veszedelmesen jó gondolkodású hölgy eleve “trónfolja” a blog téma-indítót). Különösen jó ítéleti alappal és gondolat-technikával – menyecskék vagy fiatalasszonyok.(?)
    Nekem mégsem úgy tűnik, hogy nagy lenne a vita (nézetkülönbség).
    Viszont kinyilvánításra kerül – igaz csak egyéni részről egy blogban – a reklám-média jog vissza- vonása.

    Elképzelésem sincs, hogyan kellene ezt kollektív módon megtenni, hogy ne a reklámot és a szeméthegyeket gyarapító csomagolást kelljen megfizetnünk.(?)

    Továbbá a hírhedt ős-örök gonosz is “helyére kerül” – aminek teljesen korrekt filozófiai vonatkozása van és már több, mint időszerű. Eleget garázdálkodott már itt… sokunk tévhitét lovagolva (a nevezetes ördög).

  3. Nietz-senki

    Jaklin írta:

    2. Mit jelent az, hogy jobbá tenni?
    A fennálló rendszert, módszereket és helyzetet egy optimálisabb irányba elmozdítani. Pl. az nem egy optimális dolog, hogy mocskos csöves népek fetrengenek az utcákon.

    Ez nem pusztán esztétikai kérdés – és nem is az: Hogyan érezhetjük jobban magunkat ebben a világban (mert ez utóbbira kábítószeresek is megadják a választ – a maguk módján)!
    Az említett ember-csoportok egyedei “elveszítették önmagukat” – saját lényegüket! Vissza lehet-e vezetni őket legalább valami emberinek tűnő állapotba? Ez a költői kérdés!
    Elveszítették a kontrollt -saját magasabb lényüket. Ehhez mindenek előtt az egyén kell – hogy akarjon!!!
    Általában ezek az emberek megrekedtek a fiatalkori flegmatizmusban. Ebbe a zsákutcába sokféle ember képes bemenni saját fiatalság-érzetén (kedély-élet) keresztül – kijönni viszont csakis egyedi hajlam, tulajdonság által lehet.
    Szerintem ehhez kellenek a pszichológusok – sok melléfogás ellenére!
    Leginkább az kellene, hogy ezeket a pancser pszichológusokat és akár hittérítőket – valaki megfizesse! Mert nélkülük nem sok csoda-tételt láttam. Lehet ebben hinni – vagy nem! És mitől gazdagabb Az, Aki nem hisz? Ha tud jobb működő módszert mutatni – akkor igen!!!

    Jelentkezzen, aki tud valami “emberi megoldást, ötletet”! Ez esetben csak lezüllött emberek ügyében!

    Ez a hozzászólás sokkal jobb – mint első olvasatra Jaklin! Minden fontos kérdés benne van!

  4. Nietz-senki

    saint68 írta:

    Nem kell érte semmit tenni, csak tegyél magadért – élj “tiszta” életet és mutass példát a környezetednek, gyerekeidnek . Ha megtalálod önmagad máris tettél magadért és a világért – 1el kevesebb hazug, csaló, gyarló ember van a világon.

    Egy apró különbség azért van – lehet, hogy Te is így gondoltad:
    Tegyél úgy magadért (és közvetlen környezetedért), hogy – ha mindenki úgy tesz – az által a világ is jobbá lesz! (Kant: “kategorikus imperativusz” – szabad értelmezésben) Következetesnek kell lenni!
    Ugye: “Milyen kicsi a világ?”

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén