Gondoljuk újra a világot

Generációs kötelesség

Fejjel a falnak...

Soha nem voltak apai érzéseim. Egy szemernyi sem. Ha bármikor megkérdezték, vannak-e gyerekeim, teljes lelki nyugalommal mondtam, hogy nincsenek. Ha valaha is megkérdezték, hogy szeretnék-e gyereket, azt feleltem, hogy nem. Általában még hozzátettem, hogy ha egyszer lesz egy feleségem, akkor ezt a döntést rábízom. De egy ideje ezt sem mondom. Az efféle tervek nálam a kizáró ok kategóriájába tartoznak.

Számomra furcsa érveket hallottam a gyerekvállalás mellett. Például: „Akinek nincs gyereke, az magányos lesz idős korára”. Ez az egyik, ami soha nem érdekelt. Hiszen az embernek vannak barátai, meg van kedvese. Igaz, barátokat megtartani, de főleg egy társat megtartani sokkal nehezebb, mint teherbe ejteni egy nőt. A barátságot, de még inkább a párkapcsolatot ápolni kell, minden egyes nap. Ehhez képest a teherbeejtéshez elég 1 orgazmus 1 alkalommal, és kész.

„Csinálj gyereket!” Hányszor hallottam ezt! Társaságban soha nem hagynám ki (kivéve, ha már nagyon menni akarok), hogy kijelentsem: én nem tudom, hogyan kell gyereket csinálni. Komolyan fogalmam sincs, nem csak a poén kedvéért mondom. De persze következetesen azt hiszik, hogy viccelek. Ilyenkor jönnek a poénok, esetleg egy kis gúny. „Nézzél meg egy pornófilmet.” „Tudok adni szakirodalmat.” „Menj el egy prostihoz, az megmutatja!”. Értetlenül nézek, majd megkérdezem az egyiktől: „Te hogyan huzalozod be az idegköteget a gerincvelőbe?”, meg „A látóideget a testen belül kapcsolod össze a szemgolyóval, vagy még kint a laborban?”. Provokatív kérdések, amiket nem szoktak érteni.

Ha valaki azt hiszi, hogy ő „csinálja” a gyereket, nem csoda, ha saját tulajdonának érzi, és tárgyként bánik vele.

Gyakran hallom azt is, hogy mindenki életében az elsőszámú kötelesség a gyerekvállalás. Hiszen minden generációnak legfőbb kötelessége létrehozni biológiailag a következő generációt. Ha ezt az egyik elmulasztaná, az egész emberiség kipusztulna.

Elképzelem, hogy állok valami magaslaton, és ameddig ellátok, családok mindenhol, házastársak, ölükben vagy mellettük gyerekek. Aztán felnézek az égre, ahonnan zuhan alá egy hidrogénbomba. Másfél kilométer magasan robban, és mindenki meghal. Ennek megakadályozása is kötelesség, de egy másik. Gyerekvállalással és -neveléssel az ilyen problémát nem lehet kezelni.

Nagyszüleimnek egy gyerekük van, szüleimnek három, húgomnak egy sem, öcsémnek egy, nekem egy se. Húgom nem tervez gyereket, tudtommal.

Mindezek után bárki megkérdezhetné: mi bajom van a gyerekekkel? Semmi, csak én nem akarok. Egész életemben úgy éreztem, hogy mindig lesz elég tennivalóm, elég célom, és egyszerűen ebbe nem fér bele 18-20 évnyi aggódás és odafigyelés. Továbbá, a céljaim közé az se fér bele, ha lecsuknak súlyos testi sértésért vagy emberölésért, márpedig ha valaki bántaná a gyerekemet, azt nem hagynám annyiban.

Ha az iskolában az egyik „tanár” kezet emelne a gyerekemre, vagy megölném, vagy nyomorékká verném. Kizárt, hogy valami elfuserált idióta az én lányommal vagy fiammal keménykedjen, és azután még legyen keze. Mit tennék akkor, ha az egyik osztálytárs, az egyik kis terrorista az eszét játszaná? Lesz majd egy regény, nem jövőre, de azután, abban van egy hasonló jelenet. A fickó ellátogat a családhoz, és elbeszélget a hülyegyerekkel meg a félbolond szüleivel. Mellesleg van nála egy balta.

A lényeg, hogy van és lesz elég dolgom, ebbe nem fér bele egy gyerek. Továbbá, bár én soha nem álltam senki védelme alatt, hiába panaszkodtam akárkinek, amikor kisgyerek voltam, ha lenne lányom vagy fiam, a védelmem alatt állna, márpedig az ilyet a hatályos törvények hosszú börtönbüntetéssel jutalmazzák, és börtönre sincs időm.

További érvem (saját magamnak), hogy soha nem lennék képes a terhesség és a szülés fájdalmainak kitenni egy nőt, akit szeretek. Azt sem akarnám, ha éveken át halálra idegeskedné magát a gyerek miatt, azt sem akarnám, ha az ideje nagy részét a gyerek ellátása kötné le. Már attól megőrülök, ha egy nő házimunkát akar végezni. A takarítás, mosás, ablakpucolás (stb.) a takarítók dolga, az ételkészítés a szakácsoké, ezek munkakörök, szakmák, amikért megfizetik az embert. Az én kitekert felfogásom szerint (ami szerintem abszolút normális) a párkapcsolat nem azért van, hogy bárki dolgozzon benne.

Azt gondolom, hogy a gyereknevelés roppant kényes terület, ami mérhetetlen károkat tud okozni. Ki az, aki elég érett, elég okos, elég művelt, elég felkészült ahhoz, hogy rá lehessen bízni egy életet? Nagyon kevesen.

“Gyereknevelés… Egyike azon témáknak, amik túlságosan mélyen érintenek érzelmileg, tekintettel arra a sajnálatos tényre, hogy engem is neveltek. Minden nevelés, melyet életemben kaptam, gátlásként élt vagy él bennem.” 2008-ban írtam, de még mindig tartom.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ti mennyire tartjátok fontosnak, vagy egyenesen kötelességnek a gyerekvállalást? Szerintetek mindenkinek kell gyereket vállalnia? Ti akartok? Vagy megtettétek már? Ha igen, milyen motiváció által hajtva? Szerintetek bárki vállalhat gyereket, vagy feltételhez kellene ezt kötni? Ha igen, milyen feltételhez? Ti megvédenétek, vagy megvédtétek már a saját gyereketeket? Hogyan? Milyen helyzetben? És mennyit ültetek miatta?

Share

Commentek

Előző

Halhatatlanság, Elmélet Egy

Következő

Vajon milyen lenne?

  1. Sziporka

    Sziasztok!

    Amit írtál Dunchan, nagyon egyezik azzal, amit saját véleményemnek tartok. Azzal a különbséggel, hogy én nem zárkózóm el ennyire a gyermekvállalástól.

    Egyáltalán nem tartom kötelességnek a gyerekvállalást se nő se férfi számára. A gyermekvállalás egy felelősséggel járó választható feladat (kellene, hogy legyen). Egy olyan feladat, amire nagyon fel kell készülni, mind lelkileg, mind testileg. Nagyon érdekel a dolog, lévén apai részről én is nevelve vagyok sajnos, és persze rengeteg olyan példát és körülményt látok és tapasztalok, ami miatt azt mondtam már sokszor, hogy ilyen helyzetbe semmiképp nem szülnék bele egy lényt.

    Persze egyszer szívesen tanítgatnék egy gyereket. Szeretném megmutatni valakinek a világot úgy, ahogyan én látom. Megmutatnám minden szépségét, veszélyét, szeretnék megismerni egy olyan létformát, amit én “hoztam létre”, bennem fejlődött, hozzám kapcsolódik a legszorosabban. Szóval szeretnék Anya lenni.
    De ebben a fellengzős gondolatban benne van, hogy AKKOR, ÉS CSAK AKKOR, ha meg tudom teremteni a megfelelő körülményeket: vagyok annyira művelt és értelmes, hogy tudjam tanítani (nem nevelni!!), legyen annyi időm, hogy tudjak játszani vele, legyen olyan anyagi hátterem, hogy biztosítani tudjak neki(k) mindent, amire csak szüksége van. És van mellettem egy olyan felelős férfi, aki ugyanúgy végig gondolta mindazokat a tényezőket, amik szükségesek ahhoz, hogy jó férfipéldát mutathasson annak a lénynek, akit sajátunknak nevezünk.

    Feltételekhez kellene-e kötni a gyermekvállalást? Nagyon is!!
    Persze ehhez nagyon sok változtatást kéne eszközölni, például az oktatásban.
    Sokat gondolkodtam már azon, hogy mik is legyenek ezek a feltételek.
    Például egy pszichológiai vizsga. Amit mondjuk 5-10 évente meg kellene ismételni. Sajnos még nem tanultam elég pszichológiát ahhoz, hogy tiszta képem legyen erről a vizsga(szerűség?)ről, de mindenképp a lelki hátteret venném figyelembe. Az okokat, miért vállal gyereket az illető, van-e megfelelő (lelki)ereje megvédeni, megvigasztalni egy gyereket, elfogadni, ha valamit elront, segíteni a kijavításában (Aeshma-Daeva hozzáállása nagyon tetszett, miután megütötte lányát).
    Aztán figyelembe kellene venni a műveltségi szintet. Minimum érettségi kelljen hozzá. (Persze ehhez (is) az oktatás színvonalát növelni kellene, de most vegyünk egy kicsit ideálisabb helyzetet, mint ami most van.) Erre azért gondoltam, mert sokszor látok olyat, hogy a szülő képtelen az 5-es gyereke matek házijában segíteni, ami véleményem szerint.. hogy is mondjam? Gáz… Pláne mert egy gyerek számára a szülő gyakorlatilag isten szinten van. “Ha Anyu és/vagy Apu nem tudja, akkor az biztos nagyon nehéz, megfejthetetlen, esetleg lehetetlen.” Persze ez az évek folyamán nagy mértékben csökken, de még 18 évesen is az az első, hogy megkérdezem Anyut, tud-e segíteni. Ha nem, akkor sóhaj, és keressünk olyat, aki csak a témával foglalkozik.

    Ez a két alapfeltétel, ami eszembe jutott. Persze még ott van az anyagi háttér biztosítása is, meg még egy csomó olyan, ami most nem jut eszembe.

    Aztán kérdezted, megvédeném-e ha arra kerülne a sor. Egészen biztos. Még a barátaimért is képes lennék szélsőséges tettekre, de a gyerekemet senki sem bánthatja! Viszont ehhez megteremteném a körülményeket: nagyon megválogatott óvoda, iskola, lakás/ház környéke biztonságos, jó legyen. Sportoljon, a sport minősége, az edzők tudásszintje legyen megfelelő. De ha ezeken felül bármi baj történik, tuti eltörném a gerincét annak, aki felelős és/vagy aki bántotta a védelmezettemet. Akár testileg, akár lelkileg. De ez csak a kifelé végre hajtott tett. Ezen felül a gyerekem védelmezésébe beletartozik az is, hogy vele megbeszélem, mi törtnét, miért, meg tudta-e volna akadályozni, ha igen, hogyan, ha nem, mit tehetünk azért, hogy ne történhessen meg hasonló eset, stb.
    A védelem alatt azt is értem, hogy megtanítom neki, hogyan védheti meg magát, ha esetleg nem lennék (vagy az apja, aki ugyanúgy megvédené) a közelben.

    Azt hiszem így első végig gondolásra ennyi jutott az eszembe. Persze ez kiteljesedik, kitisztul majd, ha komolyan azon gondolkodnék, hogy akkor vállaljunk gyermeket.

  2. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    Putyin998 írta:

    Én egy igazi gátlástalan,aljas ember vagyok.Másnak ártani,bántani valakit,bármilyen módon a napi rutinom részét képezte egész életemben,mióta az eszemet tudom.Tudatosan vagy tudattalanul,nem számit.De akit szeretek azt még eszembe sem jutott soha bántani.Vagy ha igen,akkor csak hazudtam magamnak vagy neki,hogy szerettem.

    Ha olyan közegben élsz, ahol gyorsan el kell járnia a kéznek, reflexből eljárhat olyankor is, amikor nincs veszélyhelyzet. Aztán jöhet a rágódás – vagy az ideológia, hogy talán nem hibáztál, hanem csak nem is szereted…

    Vad Bill Hickok is akkor ment tönkre emberileg, amikor egy csetepaté során reflexből fordult és lőtt a közeledőre, aztán rájött, hogy a barátja volt és megölte. Bármit meg lehet tenni, gond nélkül, amíg mi magunk nem tartjuk azt bűnnek. De ha annak tartjuk, amit tettük, akkor jönnek a nehéz idők.

    Nem csak tettleges bántalmazásról van szó,kérem szépen.Szavakkal,tettekkel,gesztusokkal tönkre lehet tenni sokmindenkit.Nem kell bántani.
    De nincs ideológia-akit szeretek,azt nem bántom.(Én legalábbis.Az un.normális társadalom tagjainak nevében nem tudok és nem is akarok nyilatkozni)
    Ha bántom,nem szeretem.
    Átbaszni pedig bárkit át lehet.

  3. Putyin998 írta:

    Én egy igazi gátlástalan,aljas ember vagyok.Másnak ártani,bántani valakit,bármilyen módon a napi rutinom részét képezte egész életemben,mióta az eszemet tudom.Tudatosan vagy tudattalanul,nem számit.De akit szeretek azt még eszembe sem jutott soha bántani.Vagy ha igen,akkor csak hazudtam magamnak vagy neki,hogy szerettem.

    Ha olyan közegben élsz, ahol gyorsan el kell járnia a kéznek, reflexből eljárhat olyankor is, amikor nincs veszélyhelyzet. Aztán jöhet a rágódás – vagy az ideológia, hogy talán nem hibáztál, hanem csak nem is szereted…

    Vad Bill Hickok is akkor ment tönkre emberileg, amikor egy csetepaté során reflexből fordult és lőtt a közeledőre, aztán rájött, hogy a barátja volt és megölte. Bármit meg lehet tenni, gond nélkül, amíg mi magunk nem tartjuk azt bűnnek. De ha annak tartjuk, amit tettük, akkor jönnek a nehéz idők.

  4. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    balisto írta:
    Es azt felelte, hogy egyszerüen nem tudja. Akkoriban, es most a 70-es, 80-as evekröl beszelünk, mas volt a hozzaallas a ygerkekhez, meg hat öneki senki se mondta, hogy a ygerek az mi es hogyan kell vele jol banni, hogy rendes felnött legyen! Erted??!

    Duma. Ha megütném azt, akit szeretek, meghalnék.

    Ez ilyen egyszerű.
    Én egy igazi gátlástalan,aljas ember vagyok.Másnak ártani,bántani valakit,bármilyen módon a napi rutinom részét képezte egész életemben,mióta az eszemet tudom.Tudatosan vagy tudattalanul,nem számit.De akit szeretek azt még eszembe sem jutott soha bántani.Vagy ha igen,akkor csak hazudtam magamnak vagy neki,hogy szerettem.
    Ilyen egyszerűen nincs.
    Vagy csak én hiszem ezt?

  5. balisto írta:

    Haat, bator vagy, Duncan Bator, hogy ilyet es igy ki mersz jelenteni es aközösseg ele tarni.

    Á, csak hajtok az 500 kommentre, de nem jött még össze. 🙂

    Nagyon tetszik, hogy ilyen nezöpontbol is közelitesz egy ilyen alapvetö temat, mitn gyermekvallalas. Aki olvasta a könyveidet, annak ez termeszetes, marmint, hogy te igy gondolkodsz, es közelitesz.

    Mire gondolsz? Nem emlékszem, hogy írtam erről már. Ha mégis, akkor időskori zsenilitásom van. 😀

    Az anyukamnak 4 lanya van. Szoval, volt feladata anno… Bele is faradt, olyannyira, hogy a ket kisebb hugomat mar eleg rendesen verte is, amikor makacskodtak (marpedig ök annal inkabb makacskodtak, minel jobban ütötte öket). Utcai othagyasok. De ö inkabb “otthoni verö” volt. Fakanal törött el (jee, eszembe jut, hogy ilyen rajtam is elört annak idejen!), kiabalas.

    Nálunk apám volt a fióksztálin reinkarcolódása. Kb. 10 éve semmi hír róla. Akkoriban vesztette el az összes pénzét, alkoholista volt, gyógyszerfüggő, egy csomó betegséggel. Sanszos, hogy hajléktalanként halt meg vagy vegetál valahol. Az élet fair.

    Beszelgettem joanyammal, es megkerdeztem, hogy mi a jofenenek ütötte a tesoimat annak idejen? Hogy volt kepes 500 Ft elvesztese miatt megrugdosni a hugomat???

    Micsoda gyűlölet! A gyerekverők miért nem kötnek bele Shub-Niggurath-ba? Érthetetlen… Tudod, tíz éven át spórolt álomautómat elviszi próbakörre az, akit szeretek, majd hív, hogy balesete volt, az első kérdés ez: Jól vagy? Kit érdekel egy kocsi?

    Es azt felelte, hogy egyszerüen nem tudja. Akkoriban, es most a 70-es, 80-as evekröl beszelünk, mas volt a hozzaallas a ygerkekhez, meg hat öneki senki se mondta, hogy a ygerek az mi es hogyan kell vele jol banni, hogy rendes felnött legyen! Erted??!

    Duma. Ha megütném azt, akit szeretek, meghalnék.

    De sokan vannak “odakint”, akiknek halovany sejtelmük sincs, hogy ök elnek, es hogy mi is ez az elet.

    Ez jó. 🙂

    Amugy tudom, hogy annyira oda lennel a gyerekedert, hogy elkezdenel mesekönyveket irni!

    Ah, persze… Húgom 8 évesen még egy filmet sem látott, csak gagyi rajz-, mese- és bábfilmeket, ezért megnéztük a Nyolcadik utas a halált. Nagyon tetszett neki, máig egyik nagy kedvence.

    Es ilyen IGAZAT, mint hogy leirtad a sajat meglatasomat, hogy ti. a szakacs fözzön, a takarito takaritson, a mosonö mosson, az iro irjon – nos, köszönöm, a nöi nem neveben, a szolidaritasodat!

    🙂

  6. Alex írta:

    Nos, kiváncsi vagyok, hogy mivel találkoztál gyakrabban:
    1. Egy csak harcosokból álló kalandozó-csoportból,
    2. Egy harcosból , egy varázslóból, egy boszorkánymestreből, egy bárdból és egy fejvadászból álló csoportból (esetleg pap, paplovag, boszi, tűzvarázsló, tolvaj, harcművész stb.)?

    Én kizárólag birodalmi fejvadászcsapatnak mesélek, tudhatnád. 😀

  7. B.andi írta:

    A másik bejegyzéshez akartam írni “Vajon milyen lenne”, aztán hagytam, hogy az ember annyi mindent tehet egy életen belül is, hogy nem tudom vágynék-e arra, hogy újjászületve ott folytassam, ahol abbahagytam, amikor annyi minden izgalmas van az életben. Főleg, hogy melyik tevékenységemet válasszam majd a következő életben?

    Ehhez előbb el kell jutni oda, hogy ne felejts. Az biztos, hogy az élet nagy része nem az egzisztencai megalapozásával, pár alapvető dolog megtanulásával meg egy rakás felesleges infó magolásával telne. De aki akarja, az dönthet úgy, hogy lemond mindenéről, ha szerinte nincs jobb játék nulláról kezdeni.

  8. Putyin998 írta:

    Ha valaki hivőnek meri hazudni magát,telve csöpögős önérzettel és mártiromsággal,akkor ha tudja valamiről,hogy az számára és a környezetére “rossz”,és tudja mit kellene tennie,hogy “jobb” legyen,akkor mégis mi a kurv@ anyjára vár a sokat emlegetett végitéletkor a vén szakállastól??? Egyszerű példákkal mindenki találkozhatohányzó hivők-teszem azt.

    A misebor alkoholtartalmát közömbösíti az áldás.

  9. nev3rlive

    @ Putyin998:
    felkegyelmu? az meg mi a szar? a velemenyed? :laugh:

  10. Putyin998

    nev3rlive írta:

    @ Putyin998:Ferencz …. hallod e? , hogy is akartam mondani ize, elnemmondhatatlanul vagyok arra hogy elmondhassam, mit kerulgeted a forro kasat? na nem kotekedek csak egy kicsit ez is a tisztelet jele… nem?
    igen igen … nem nem…ha arra jarok ahol te vigyazol az emberek testi epsegere akkor majd beld kotok lassam mit tudsz …. hopsssziii biztositek kiutve de csak nyugi nem nem ez nem fenyegetes

    Ehhez három különböző nyelvtani szótár sem elég,hogy kibogozzam a jelentését…
    Ezzel mit akarsz mondani,tisztelt mozgássérült kommentelőtársam?
    Amerre én járok,arra te nem jársz.Errefelé nem osztják a segélyeket félkegyelműeknek.

  11. balisto

    @ izsofmate:

    A nöi test iderendszeret honnan ismered? Ki mondta, hogy ugy van eltervezve, hogy elviselje a szülesböl adodo fajdalmakat?
    Megmondom, ki: egy felös ferfi.
    Csak kenytelenek vagyunk, bocsi.
    Amikor meg fiatalabb koromban elkepzeltem, hogy terhes vagyok, mindig az Alien kep ugarott be: csak vagy es potyogtatod a testedböl az utodokat, mint egy gep.

    Most akkor test vagyok vagy lelek???

  12. balisto

    Haat, bator vagy, Duncan.
    Bator, hogy ilyet es igy ki mersz jelenteni es aközösseg ele tarni.
    De en imadom! 🙂
    Nagyon tetszik, hogy ilyen nezöpontbol is közelitesz egy ilyen alapvetö temat, mitn gyermekvallalas.
    Aki olvasta a könyveidet, annak ez termeszetes, marmint, hogy te igy gondolkodsz, es közelitesz.
    Es mivel en is olvastam parat töled, hat nekem is elfogadhato, hogy neked ez a velemenyed.
    Köszi, hogy megemlitetted az egyik hozzaszolonak, hogy mi is motivalta az irasodat. Nagyon fontos tudni.
    Az az eszetlen felnött, aki 5 eves gyereket megszegyenit masok elött, es “kemenykedik” vele, az egy baromallat.
    Es tudod, mit? Mindezt azert, mert ezt hozta magaval, ezt tanulta – de nem csak ö! – evszazadokon keresztül az elödöktöl mindannyian ezt lattuk.
    Az anyukamnak 4 lanya van. Szoval, volt feladata anno… Bele is faradt, olyannyira, hogy a ket kisebb hugomat mar eleg rendesen verte is, amikor makacskodtak (marpedig ök annal inkabb makacskodtak, minel jobban ütötte öket). Utcai othagyasok. De ö inkabb “otthoni verö” volt. Fakanal törött el (jee, eszembe jut, hogy ilyen rajtam is elört annak idejen!), kiabalas.
    Azt nem is tudom, miert, de tudtam, hogy anyamnak igaza van.

    Na most, a lanyainak (jelzem, hogy a te statisztikadat szaporitjuk: 4-böl kettönknek van 1-1 db gyermeke) vannak gyerekei. Akik az ö unokai.
    Imadja öket, soha rosszat nem mondana, nem csinalna, es a veres olyan tavol all töle, mintha soha nem is ismerte volna!
    Beszelgettem joanyammal, es megkerdeztem, hogy mi a jofenenek ütötte a tesoimat annak idejen? Hogy volt kepes 500 Ft elvesztese miatt megrugdosni a hugomat??? Normalis volt??? Es azt felelte, hogy egyszerüen nem tudja. Akkoriban, es most a 70-es, 80-as evekröl beszelünk, mas volt a hozzaallas a ygerkekhez, meg hat öneki senki se mondta, hogy a ygerek az mi es hogyan kell vele jol banni, hogy rendes felnött legyen!
    Erted??!
    Az alapvetö elbaltazas a nemtudasbol ered!

    Csak hogy szepet is mondjak, mert azert mindig joban voltam anyukammal, es nagyon szeret minket, csak hat egyedül nevelt (a ferje nem ert semmit ebböl a szempontbol), es keveset keresett, es sose volt eleg penz, es mindent ö csinalt, ö intezett, blabla…

    Szoval, ö most azt mondja, hogy mi nagyon jol neveljük a gyerekeinket, es hogy tünderi, kiegyensulyozott, okos, ertelmes, szep, kedves gyerekek! Es imadja öket, es kirandulni mennek, strandra, fagyizni, jatstzik velük, röhögnek együtt, kartyaznak… tiszta idilli.

    Persze, en mar tulvoltam egy-ket gyereknevelesi szeminariumon (a Piroskanal), es csöpögtettem neki infokat. Amiket ö befogadott.

    Szoval, Duncan, en megertelek.

    Amikor a buszon hasba rugta a 10 eves lanyomat valami hülyegyerek, barom osztalytarsa, fiu, (en utolag ertesültem rola), hat minden eszembe jutott, csak nem a simogatas!
    Ugyanis a gyerekkori szigor, ütesek ellenere, soha nem mentünk neki senkinek, nem voltunk agresszivek. es a gyerekeink se lettek azok. Persze, a szülenk meselt nekünk, magyarazott, beszelgetett is velünk.

    De sokan vannak “odakint”, akiknek halovany sejtelmük sincs, hogy ök elnek, es hogy mi is ez az elet.
    Hogy az odafigyeles a gyerekre, a meghallgatas – ott valami pluszt tudnanak nyujtani, amitöl az a gyerek jobban erezne magat, es nem kene neki ilyen elmebeteg modszerekhez nyulnia, mint masok rugdosasa, kiröhögese, csak hogy felfigyeljenek ra is.

    Ja, es a kerdesedre meg nem is adtam valaszt!
    Miert is vallaltam gyereket?
    Konkretan elarulom: egyszerüen akkor azert, mert a legjobb baratnöm bejelentette, hogy terhes. Akiröl soha nem tudtam volna elkepzelni, hogy gyereke lesz. Es en azt gondoltam, hogy akkor talan eljött az idö nekem is. A folytatas egy masik törtenet, de nem en vagyok itt az iro! 🙂
    Mindenesetre szorol szora igaz, ami aggodalmat felvonultatsz: hogy le vagy kötve, hogy aggodsz, hogy a bicskat nyitogatod a zsebedben, ha valaki rosszul nez ra, hogy el kell tartani, hogy mar NEM TE VAGY AZ ELSÖ a sorban!
    Szar ügy, hogy be kell ismerni, hogy szeretünk mi lenni az elsök.
    Azt a filmet nezni a teveben, amit en szeretnek, azt enni/venni/fözni ebedre, amit en szeretnek. Oda menni es akkor, amikor en szeretnek.
    Aa, nono.

    Amugy tudom, hogy annyira oda lennel a gyerekedert, hogy elkezdenel mesekönyveket irni! 🙂

    En birlak gyerek nelkül is, meg biztos gyerekkel is, de csak tedd a küldetesed!
    Es ilyen IGAZAT, mint hogy leirtad a sajat meglatasomat, hogy ti. a szakacs fözzön, a takarito takaritson, a mosonö mosson, az iro irjon – nos, köszönöm, a nöi nem neveben, a szolidaritasodat!
    Hogy ez nem valosul meg az eletben, annak meg allitolag mi vagyunk az okai…

  13. pipolaj

    Szia Duncan!
    A gyermek nem csak negatívumokkal jár!
    Mikor rám néz a lányom,hihetetlen energiákkal tölt el.Ha a közelemben van szintén ,szinte madarat lehetne velem fogatni.
    Persze én is féltem a veszélyektől,de probálom felkészíteni őt azok kezelésére.
    Ha ölnöm kéne miatta,vagy érte,azt úgy tenném,hogy csak én tudjam,és nem űlnék ezért!
    Nem ítélem el egyáltalán,aki nem akar gyereket,inkább azt aki túl sokat szül felelőtlenül.
    -A szemembe néz és magamat látom,nem tudom leírni amit érzek.-

  14. nev3rlive

    @ Putyin998:Ferencz …. hallod e? , hogy is akartam mondani ize, elnemmondhatatlanul vagyok arra hogy elmondhassam, mit kerulgeted a forro kasat? na nem kotekedek csak egy kicsit ez is a tisztelet jele… nem?
    igen igen … nem nem…ha arra jarok ahol te vigyazol az emberek testi epsegere akkor majd beld kotok lassam mit tudsz …. hopsssziii biztositek kiutve de csak nyugi nem nem ez nem fenyegetes:))

  15. Alex

    Duncan Shelley írta:

    kifejtenéd?

    Nos, kiváncsi vagyok, hogy mivel találkoztál gyakrabban:
    1. Egy csak harcosokból álló kalandozó-csoportból,
    2. Egy harcosból , egy varázslóból, egy boszorkánymestreből, egy bárdból és egy fejvadászból álló csoportból (esetleg pap, paplovag, boszi, tűzvarázsló, tolvaj, harcművész stb.)?

  16. B.andi

    @ B.andi: Remélem azért NEM okoztam TÚL sok konfliktust! (A nem kimaradt…)

  17. B.andi

    Duncan Shelley írta:

    Lehet, hogy betiltom a távgyógyászatot, mert túl sok konfliktust okoz, nekem meg komplexusaim lesznek, mert én nem tudok olyat.

    Elnézést, valóban provokáltam -igaz igyekeztem jóvátenni- a továbbiakban mellőzni fogom a távgyógyítást, ami mellesleg nem volt célom! 🙂

    Remélem azért okoztam TÚL sok konfliktust.

  18. B.andi

    @ Great: Érdekes, hogy ezt nekem címezted, bár nem igazán értem, hogy miért.

    Valóban ismeretlenül megkérdőjelezed a nőiességemet? Csak rusnya nő szülne gyereket? Elgondolkoztató… Nem harcoskodom a gyerekvállalás mellett, de én élvezem, hogy szülő vagyok. Remélem ettől még élvezhetem, hogy “nyomnak” és azt is, hogy megfordulnak utánam a férfiak az utcán, így, hogy bizony már középkorú vagyok és leszek is még egy jó darabig.

    Hány évet vesz igénybe szerinted egy gyerek effektív nevelése és mettől meddig tart a középkor szerinted?
    Egy nő, aki harmincévesen szül negyvenhat évesen, amikor a gyereke már nagyjából önálló, természetesen még el kell tartani hiszen az iskoláit végzi, de nem olyan lekötött a szülői szerep, mint mondjuk egy tízéves esetében, szóval a negyvenhat éves nő mi? Csoroszlya? Egy negyvenhat éves nő előtt még tizenkilenc év van hivatalosan karriert építeni, tehát bőven középosztály. És ez az idő sokkal hosszabb, mint az általad “adott” hét-nyolc év (diplomától a harmincéves korig). Már amennyiben fontos bármilyen karrier is és nem csak anyaként, meg a boltban eladóként akar az ember létezni. Sőt, ha nem a hivatalos időt vesszük alapul, amit ma Mo-on elméletben munkával kell töltenie az embereknek (többségüknek), hanem a megfigyeléseket, akkor találunk például az én családomban dolgozó (nem kiskertet kapáló), hanem tanító nyolcvanéves nagybácsit, vagy egyik családi barát édesapját, aki nyolcvanon túl rendel, gyógyít, a szomszédomat, aki nyolcvanon túl tudományos munkát végez, szóval ha valaki, aki jó testi és szellemi egészségnek örvend, az negyvenhat évesen még akár harmincöt aktív évre számíthat.

    Szóval, mi egy negyvenhat éves nő, ha nem középkorú? És nem azért szült gyereket, mert “rusnya” és bizonyítani akarja, hogy “nyomják”. Ellentétben veletek, ahogy írod véletlenül csusszant be a gyerek; az én gyerekeimre, készültünk, megbeszélve, akarva, elképzelve, vágyva. Lehet, hogy ez elképzelhetetlen számodra, de van ilyen is. Ilyen, hogy nem azon agyal az ember, hogy megtartsa vagy sem, aztán meg később arról győzködje a fórumozókat, hogy milyen szép gyereke… … … … … … … … … … … ami nyilván fontos tényező, hiszen, ha szép, akkor tuti fogják “nyomni”, igaz?

    Egyébként semmire nem garancia az, hogy mikor szül az ember gyereket, nyilván gyerekként, tehát a húszas évei elejéig ne szüljön, de azt követően mikor szüli, teljesen mindegy, mert nem attól függ sem a karrierje, sem az, hogy nő marad-e, sem a tapasztalata, sem az egzisztenciája, hanem egyedül az egyénen és a tehetségén, a saját maga elé állított elvárások és célok iránti elkötelezettségen.

  19. prolizoli

    Duncan Shelley írta:

    prolizoli:
    Meg aztán van lehetőség a család mellett is arra, hogy az ember bontakozzon valamerre ha nagyon akar, igaz, hogy így bizonyos dolgokban nehezebb, de meg lehet oldani.
    Duncan:
    Attól függ, mit akarsz, és mikorra. Többeket ismertem, akik lángolva dolgoztak egy célért, majd bejött a gyerek, és vége volt. Azt mondták, hogy ha nem lenne család, más lenne, de hogy van, már nem lehet kockáztatni. Feladták saját magukat, elhajítva az életkedv forrását is. Közülük ketten rendesen bele is rokkantak ebbe lelkileg, azután meg testileg is.

    Igen ez igaz, magam is tapasztaltam hasonlót a környezetemben. Mivel így nehezebb érvényesülni, kevesebben fognak célba jutni mint a függetlenek. Ez a motivációvesztés főleg huszonévesen jellemző, amikor valaki olyankor házasodik amikor a karriere kezdetén van. Ha valaki már benne van egypár éve és elért már valamit abból amit tervezett, akkor nem nagyon szokott előfordulni.

    prolizoli:
    Nem kapnak semmilyen állami támogatást, sőt el lesznek véve tőlük a már meglévő gyerekek is mert az olyan ember aki nem képes bebiztosítani a gyerekeknek az alapvető feltételeket sem, az nem alkalmas szülőnek.
    Duncan:
    Ez már az elsőnél is felmerülhet.

    Felmerülhet, de akkor a gyámhatóságnak minden születés után ki kellene küldenie a felügyelőket, ami nagyon sok meló lenne és anyagilag is nagyon leterhelné a gyámhatóságot. Jóval kevesebb családban születik 2-nél több gyerek mint egy vagy kettő. Az elején elég lenne a harmadik gyerektől, már az is rengeteget segítene.

  20. B.andi

    @ Duncan Shelley: “Ha nem hajt, akkor vajon mennyire komoly álmok ezek?” Tehát, ami eddig és ami most is történik velem személyes álmom, mindegyik esetében teljesen mindegy hogy gyerekkel vagy gyerek nélkül teszem meg. Személyes, de gyerekekhez kapcsolódó álmom, hogy felneveljem őket. Az az álmom, amire várni kell, az nem megy el mellettem, ott elvárás, hogy független legyek, pontosabban ne legyen olyan elköteleződésem, mint például gondoskodást igénylő gyerek. Szóval, az a pár év, ami még hátravan időt arra, hogy egyéb álmaim is megvalósuljanak.
    A másik bejegyzéshez akartam írni “Vajon milyen lenne”, aztán hagytam, hogy az ember annyi mindent tehet egy életen belül is, hogy nem tudom vágynék-e arra, hogy újjászületve ott folytassam, ahol abbahagytam, amikor annyi minden izgalmas van az életben. 🙂 Főleg, hogy melyik tevékenységemet válasszam majd a következő életben? De ez a másik poszt, ide azért kapcsolódik, mert vannak olyanok, mint például én, hogy szívesen próbálom ki magamat más területen is, tehát álom lehet olyan, ami várhat, hogy a körülmények is megfelelőek legyenek hozzá.

  21. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    i

    ???

    Mit jelent az, hogy anticsóka?

    A cikket az motiválta, hogy a megírás előtti órákban láttam egy fickót, amint nevelte a boltban a kb. 5 éves fiát. Hazudozott neki, meg fenyegette. Az ilyeneket szívesen megnézném egy börtönben, nehézfiúk között, hátha ott is olyan kemény, mint egy apró gyerekkel…

    Anticsóka: anticsóka az a személy, aki elveti a csókaizmust, vagy anticsókaista elveket vall.
    Különbséget szoktak tenni anticsóka politikai és személyes anticsóka meggyőződés között.
    Két nagy anticsóka irányzat létezik: militáns anticsókaizmus és liberális anticsókaizmus. A két mozgalom között a törés az erőszak létjogosultságának kérdéséből fakad.

    És igen-igen kicsik szoktak lenni a sitten kinti “nagyfiúk”.Mindegy,hogy mit hisznek magukról.
    Talán száznál is több ilyen megtévedt báránykát láttam,akieleinte az első kisebb verés előtt el merte sütni érvként,hogy ő otthon élet és halál ura volt,meg hogy ő milyen ember volt kint,vigyázzba álltak neki otthon a családtagok.
    Vannak tényleg ilyen hülyék,akik azt hiszik,hogy ez érv egy olyan vitában,ami arról szól,hogy most bizony ők fognak takaritani,mosni,kávét csinálni satöbbi minden jógyereknek.Ilyeneket mondanak:”Teee,hát otthon tuod mivót,heee?!?!”meg”Há nekem nehogymámegmogyadhogymivan,hee?!Nyóc gyerekem van,bazzeeee!!!”

    Ki nem szarja le?
    Miért hiszi-hiheti azt bárki,hogy azért mert nem tudják mi az a fogamzásgátlás,már több joguk van az élethez?
    Bármit megtennék a túlnépesedés ellen.
    Ne a családi pótlékért ba….izé….bagzanak az emberek…

  22. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    Putyin998 írta:

    Ilyen képeket,amiket elképzelsz a régi Jehova Tanúi kiadványokban láttam

    Néha komolyan elgondolkodtat a műveltséged…

    Nekem az hogy valaki ilyenekben hisz,csak a gyávaságot jelképezi.Sajnálom.Ez van.

    Vagy szellemi-testi lustaságot.

    A lustaság is gyávaság.Sőt,érdekes módon még bibliai főbűn is;”jóravaló restség”néven.Vagy rosszul tudom?
    Ha valaki hivőnek meri hazudni magát,telve csöpögős önérzettel és mártiromsággal,akkor ha tudja valamiről,hogy az számára és a környezetére “rossz”,és tudja mit kellene tennie,hogy “jobb” legyen,akkor mégis mi a kurv@ anyjára vár a sokat emlegetett végitéletkor a vén szakállastól???

    Egyszerű példákkal mindenki találkozhat:dohányzó hivők-teszem azt.

  23. Putyin998

    Great írta:

    @ B.andi:
    Tapasztalat, hogy a leggörcsösebben a rusnya nők akarnak gyereket, hogy a gyerekkel mutassák a világnak, őket is nyomja valaki.

    Ezt nem mertem ideirni bizonyos okokból.
    Tisztellek,haver! 😀

  24. Great

    @ B.andi:
    Tapasztalat, hogy a leggörcsösebben a rusnya nők akarnak gyereket, hogy a gyerekkel mutassák a világnak, őket is nyomja valaki.

    Jöttek hozzám fogyni dagadék tinédzser kislányok, akiknek csak egy céljuk volt, a gyerek, amint lehet. A többség megfutamodott az edzés és a diéta elől, ketten csinálták végig. Következményként elkezdtek felfigyelni rájuk a férfiak, a gyerekmánia el is tűnt azonnal. Nőnek érezték magukat és tetszett nekik.

    30-33 év között ideális a gyerekszülés a véleményem szerint. Addigra már sok mindent megtapasztalt az a nő, rátalálhatott egy igazi társra, egzisztenciálisan is eljuthatott valameddig, fizkailag is jó állapotban lehet. 18-20 évesen nagyon korai.

  25. istvan

    @ Duncan Shelley:
    A hozzászólás részben stílusparódia volt és a “te”: általános megszólítás.
    Csóka=gyerek
    “Ha a HVG mérte fel, akkor ez lehet az univerzum legjobban alátámasztott ténye…”
    Tökmindegy. Az biztos, hogy rengeteg pénz kell, de nem ez a lényeg. Értelmezésemben én, mint szülő, magamat adom egy az egyben /ez jó és rossz hír/ érzelmileg, szellemileg, anyagilag.
    “A cikket az motiválta, hogy a megírás előtti órákban láttam egy fickót, amint nevelte a boltban a kb. 5 éves fiát. Hazudozott neki, meg fenyegette.”
    Értem én, az előbb írtam már. Ha torzulásaim vannak, és legtöbbünknek vannak, azt is beleviszem a kapcsolatba és nettóban programozom a gyermeke/i/m.
    “Nekem inkább az jön le, hogy te nem tudod, mitől meg hogyan buli az együttlét vagy az élet.”

    Lehetséges, de vannak élvezhető momentumok a femilivel. Egyszer egy pszichiáternő kérdezett: mi a nagyobb önzés, gyereket vállalni, vagy sem? /Neki nem volt egyébként./
    Éltem már annyit, hogy tudjam és tudatosan formáljam: a család nekem nem kötelék, hanem erőforrás, és ráadásul bulizgatunk is olykor.
    Lehet gyereket vállalni önzésből, hatalmi ambícióból, sőt, státusz-szerzésért is. Lehet gyermeket nem vállalni okos és értékes döntés eredményeként is. Nincs csak ilyen, vagy csak olyan. Egy komolyan vett párkapcsolat is járhat kemény morális, de akár anyagi konzekvenciákkal. Azt azonban vallom, hogy a gyermekvállalás a személyiséget szélesebb spektrumban mozgatja meg, s ez akár jól is alakulhat.

  26. Thirdeye

    Duncan Shelley írta:

    Jaja, eddig is azt mondtam, hogy ez egy visszataszító világ. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy hogyan marad fenn, vagy miért élne benne bárki, ha semmi nem számít semmit?

    Persze neked visszataszító világ , olyan mint ördögnek a szenteltvíz 😉
    Ebben a világban nem lennének fekete aurájú emberek , csak rózsaszínűek :laugh:

    Rossz lenne mi egy olyan világ ahol nem lehetne dagonyázni a sz@rban . 😛

  27. istvan írta:

    Szóval folyik az ideoda, hogy minek a gyerek, meg, hogy jó a gyerek, ha van, mert istenít pl. Jóindulatúan feltételezem, hogy te, aki anticsóka vagy, már ledumáltad a dolgot a faterral, muterrel, hogy a f–sznak rittyentettek világra?

    ???

    Mit jelent az, hogy anticsóka?

    Nem kell a nagyívű rizsa, hogy fáj a szülés, meg ilyenek. Ahhoz, hogy menetkésszé rakjál egy kölköt, ki kell pengess kb. harminc milát. Frankón felmérték, HVG

    Ha a HVG mérte fel, akkor ez lehet az univerzum legjobban alátámasztott ténye…

    Ha baró volt a gyerekkorod, meg még mindig csíped az öregeidet, hiheted, hogy te is le tudod ezt ugyanígy játszani. És tutira le is tudod. Ha meg szar volt gyerekként, akkor erről szövegelj, ne másról.

    A gyerekkorom inkább pokoli volt. Alig voltak jó pillanatok benne, amik voltak, azok sem “otthon”. Írtam már róla, még a régi blogon, illetve blogkönyvben. Az volt a címe: “A bűn neve: gyereknevelés”. A cikket az motiválta, hogy a megírás előtti órákban láttam egy fickót, amint nevelte a boltban a kb. 5 éves fiát. Hazudozott neki, meg fenyegette. Az ilyeneket szívesen megnézném egy börtönben, nehézfiúk között, hátha ott is olyan kemény, mint egy apró gyerekkel…

    Fingod nincs, mert nem is lehet arról, mitől, meg hogyan buli egy együttlét, meg, hogy nem minden család diszfunkcionális. Szóval, ilyenkor tényleg az a tisztességes, ha a gyerekek közelébe sem mész.

    Nekem inkább az jön le, hogy te nem tudod, mitől meg hogyan buli az együttlét vagy az élet.

    Emlékszel a cikk egyik leglényegesebb részére, ami a hidrogénbombáról szólt?

  28. Will

    Duncan Shelley írta:

    Alex írta:

    Egy rendszer életképességét a sokszínűsége adja.

    ??????????????????????????????????????????

    Ezt kifejtenéd?

    Gondolom azt értheti alatta, amit Te is mondtál, és én is vallok: az uniformizmus nem nyerő dolog, bár tény, hogy a vég nélküli individualizmus sem az igazi.

  29. Will írta:

    Igen: a fájdalmat hallottad nőktől. De személy szerint a véleményem (saját!) az, hogy azért fájt nekik, mert erre lettek kondicionálva, hogy a szülés márpedig fáj. Akinél hiányzik ez a “nevelés-gépezet” annak nem fáj. A tévedés jogát fenntartom.

    Arra gondolok, hogy vannak ott bent érző területek, miközben ott növekszik meg mozog valami… Miért is ne fájhatna?

    Aggódsz a szerelmedért, a szüleidért is, minden szerettedért, de ez nem időhöz köthető, nem azért aggódsz érte, mert még gyerek. Hanem mert szereted. Ha aggódsz a szeretteidért… hiszen minek aggódni, ha mindenki halhatatlan és ez csak egy test? Ugye

    ???

    Van olyan szint, ami után nem aggódnék. Ha életem szerelme Amer szintjére jutna, nem aggódnék semmi miatt. Azért nem, mert tudom, hogy nincs olyan, hogy veszít, nincs olyan, hogy fáj, nincs olyan, hogy a közvetlen döntése nélkül bármi is történjen vele vagy a testével, vagy akármivel.

  30. B.andi írta:

    Túl sok az indokod, hogy miért nincsen gyereked, nem is olvastam végig. Hiányzik az életedből, ez egyértelmű.

    Lehet, hogy betiltom a távgyógyászatot, mert túl sok konfliktust okoz, nekem meg komplexusaim lesznek, mert én nem tudok olyat. 🙁

    Nem duma, hogy egész nővé érni gyerekkel lehet, nem is értem, hogy miért kérdőjelezed ezt meg. Ez a természet rendje.

    Látásból ismertem egy fiatal nőt, aki valahol ott lakott azon a területen, ahol én is, akkoriban. Nagyon szép arca és alakja volt. Aztán jöttek a gyerekek, egy, kettő, három. A harmadik után volt kábé 23 éves, és olyan lehasznált lett, annyira szétment fizikailag, mintha önmaga árnyékává vált volna. Borasztó volt látni. Éppen a nőiessége halt el, nem pedig attól lett nő igazán.

    középkorú leszek még mindig, amikor már ők önállósodnak és megint élhetem a saját személyes álmaimat, annyi különbséggel, hogy örülhetek még két személy örömeinek.
    A gyerekek mellett is építettem karriert, anélkül, hogy nélkülözték volna a jelenlétemet az életükben, van amire még várnom kell, hogy felnőjenek, de nem hajt a tatár.

    Ha nem hajt, akkor vajon mennyire komoly álmok ezek? 🙂

    Van olyan, amiről lekésel egy idő után.

  31. Thirdeye írta:

    Az én rózsaszín világomban nem lesz internet

    Az LSD-t vénásan kapják, vagy eleve azt lélegzik levegő helyett?

  32. Alex írta:

    Egy rendszer életképességét a sokszínűsége adja.

    ??????????????????????????????????????????

    Ezt kifejtenéd?

  33. prolizoli írta:

    Meg aztán van lehetőség a család mellett is arra, hogy az ember bontakozzon valamerre ha nagyon akar, igaz, hogy így bizonyos dolgokban nehezebb, de meg lehet oldani.

    Attól függ, mit akarsz, és mikorra. Többeket ismertem, akik lángolva dolgoztak egy célért, majd bejött a gyerek, és vége volt. Azt mondták, hogy ha nem lenne család, más lenne, de hogy van, már nem lehet kockáztatni. Feladták saját magukat, elhajítva az életkedv forrását is. Közülük ketten rendesen bele is rokkantak ebbe lelkileg, azután meg testileg is.

    Nem kapnak semmilyen állami támogatást, sőt el lesznek véve tőlük a már meglévő gyerekek is mert az olyan ember aki nem képes bebiztosítani a gyerekeknek az alapvető feltételeket sem, az nem alkalmas szülőnek.

    Ez már az elsőnél is felmerülhet.

  34. Thirdeye írta:

    Nem,nem mások miatt nem fejlődünk .

    Az ostobaság a szellem lustasága. 🙂

    PS.: Helyesírásilag összecsúsznak a karakterek…

  35. Thirdeye írta:

    De nem értem miért kell az én világomba beleszőni a Ti fantáziátokat

    Ez tehát egy magányos világ lenne, amiben csak te lennél? Ez lenne az Onaniverzum? 🙂

    Ki mondta hogy tespedt vagy romlott világ lenne . (Ja mert ez a világ nem romlott mi ? )

    Nincs mit csinálni benne, hát milyen lenne? Ez egy romlott világ, de nem annyira, mert még nincs totális gondolatrendőrség.

    Amúgy persze hogy csak képzelgek de arra jó volt hogy megértsem , miért tart itt a világ

    Fejtsd ki.

  36. Putyin998 írta:

    Ilyen képeket,amiket elképzelsz a régi Jehova Tanúi kiadványokban láttam

    Néha komolyan elgondolkodtat a műveltséged…

    Nekem az hogy valaki ilyenekben hisz,csak a gyávaságot jelképezi.Sajnálom.Ez van.

    Vagy szellemi-testi lustaságot. 🙂

  37. Thirdeye írta:

    Fejlődni azért kell mert még nem vagyunk rendben . De amúgy fejlődött már valamit az emberiség mint faj ?

    Ha már tökély van, akkor nincs más, csak játék, esetleg egy új. Hogy fejlődött-e, nem tudom, jelenleg eléggé korlátolt a memóriám elérése. Nagyobb cache kéne.

    A mókuskereket azért találták nekünk fel , hogy soha ne érjünk célba .

    Ez nem találmány, hanem tudatlanság. A mókuskerék szellemi síkon van.

  38. Putyin998 írta:

    És minden szépen elsüllyedne,mint egy ingoványra épitett ház.Semmit sem fejlődne az emberiség.A rózsaszinű felhők kergetésétől és a hallucinogénektől véleményem szerint-nem sokat profitálna az emberiség,mint faj.

    Naja, de az a három-négy nap, amíg teljesen elpusztul, micsoda utazás lenne ezeknek a hippiknek, nem? 😀 Még Jim Morison is feltámadna egy rövid időre…

  39. Thirdeye írta:

    Felülmúlhatod , de ez nem fog számítani , hiszen úgy is jó lenne , ha sz@ríró valaki , és úgy is ha remek .

    Jaja, eddig is azt mondtam, hogy ez egy visszataszító világ. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy hogyan marad fenn, vagy miért élne benne bárki, ha semmi nem számít semmit?

    A diktátor nem az Isten , hanem a sötétség lovagja .

    Szerintem meg a Koponyányimonyók. Ez persze jobban bizonyítható…

  40. B.andi

    @ Louis: …. a kamaszok változnak… vegyétek meg az Ego-t, ez egy társasjáték kamaszoknak, ami segít nekik megismerni önmagukat. Olvastass vele kamasznaplókat “Adrienn Mole”-t vagy ehhez hasonló, kortárs írásokat. Vagy vegyél neki tesztsorokat és hagyd, hogy egy kicsit főjön a levében. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén