Gondoljuk újra a világot

Gagyi harmónia

Ha harc, legyen harc

Az elején kellene kezdenem. Az eleje pedig régen volt. Nagyon régen. Inkább kezdjük az érzéssel, a mentalitással.

Képzeljetek el egy ringet. Két boxoló áll benne egymással szemben. Közönség nincs. A ringet fegyveresek veszik körül, csőre töltött automata fegyverrel felszerelve, melyet célra tartanak. A parancsnok ismerteti a szabályokat:

„A mérkőzés 3 percig tart. Aki a mérkőzés végén a földön fekszik, azt helyben agyon fogjuk lőni. Aki állva marad, az szabadon elsétálhat. Ha a mérkőzés végén mindketten álltok, mindketten meghaltok.”

Ezután megszólal a gong, és elkezdődik a három perces mérkőzés az életért.

Emeljük a tétet. Mondjuk, hogy nem három perc áll rendelkezésre, hanem csak egy perc. Sőt: fél perc. Nem, jobbat tudok: tíz másodperc. Ah, ez még mindig nem elég életszerű: legyen csak öt másodperc.

Nem, inkább három.

Egy.

Tehát van nekünk egy mérkőzésünk, ahol két bunyós áll egymással szemben, és 1 másodpercük van arra, hogy kiüssék a másikat, mert ha nem teszik, meghalnak.

1 másodperc.

De, ez még mindig nem eléggé életszerű.

Nincs ring. Nincs kesztyű. Nincsenek szabályok. Egy másodpercnyi idő van, aki veszít, meghal, ha döntetlen, mindketten meghalnak.

Próbáljátok elképzelni azt az embert, aki erre az 1 másodpercre van felkészülve. Próbáljátok meg elképzelni, hogyan néz egy másik emberre, mit lát rajta, mit keres.

1 másodperc, 1-3 mozdulat. És azután élet vagy halál.

Mit gondoltok, mennyi taktikai lehetőség fér bele 1 másodpercbe? Mit gondoltok, annak a harcosnak, aki az 1 másodperces összecsapások világában él, milyen fizikumra és milyen tudásra van szüksége? Milyen anatómiai ismeretekkel kell rendelkeznie?

Legalább az érzés szintjén képesek vagytok megragadni azt a férfit vagy nőt, aki erre van felkészülve, mentálisan, idegileg, fizikailag, szellemileg, technikailag?

Ez az élethalálharc világa. Ez a csataterek világa. Ez nem sport, nem steril megmérettetés, nincs orvos, nincs rohammentő, nincs elsősegély és nincs műtő. Nincs segítség. Te vagy – meg az a másik ott előtted. Meg az idő: 1 másodperc.

Milyen harmóniáról van itt szó? Milyen belső békéről? Milyen emberségről? Milyen vallásról? Milyen filozófiáról? Milyen meditációról? Milyen köldöknézésről?

Nincs itt semmi hasonló. Itt csupán tökéletes jelenlét van, koncentráció, gyorsaság, tudatosság, kegyetlen, könyörtelen, nyers erőszak. Élet.

Az élethez néha gyorsaság kell, néha gátlástalanság, néha erőszak. Amikor egyetlen másodperc alatt kell öntudatlanná tenni egy másik embert, akkor ott nem lehet mérlegelni és finomkodni.

Az idő nem mindig hoz fejlődést. A változás nem mindig fejlődés. A változás visszafejlődés is lehet, vagy funkcióváltás.

A japán szóhasználatban a jutsu a do előtt jelenik meg történelmileg. A jutsu módszert jelent, a do utat. Ma judo van, korábban jujutsu volt. Ma aikido van, régebben aikijutsu volt. Ma kendo van, annakidején kenjutsu volt. Ez ugyan történelmileg igaz, a mindennapokban nem válik el ilyen élesen a kettő, és például az, amit ma jujutsu néven oktatnak, nem azonos azzal, amit hajdanán a szamurájoknak tanítottak. A ninjutsu sem ninjutsu, hanem inkább nindo, aminek a célja az önbizalom, az edzettség, az egészmegőrzés, az ügyesség fejlesztése, és nem titkos bevetések végrehajtása. Ez nem lebecsülendő cél, csak más.

A kendo nem a kenjutsuból fejlődött ki. A kendo sport, út, életvitel, míg a kenjutsu harctéri mészárlás. A kettő közötti különbséget a betöltött funkció adja.

Az, amit ma harcművészetnek neveznek, nem azonos azzal, amit hajdanán élethalálharcokban használtak az emberek. A modern kor legnagyobb mesterei azt mondják, hogy késsel szemben a pusztakezes harcos óriási hátrányban van, és még a tapasztalt mesterek is a futást javasolják, ha megoldható, mert a veszélyt olyan mértékűnek ítélik. Az egykori okinawai karatés, aki fegyvertelenül küzdött a valaha volt legagresszívabb vívókkal, egy kést valószínűleg megmosolyogna.

A mai harcművészeti felkészítés, a tömegsport-jelleg, a rengeteg elveszett (vagy félreértett) technika, a megváltozott fontosságok, a megváltozott hangsúlyok, valami olyat eredményeztek, ami roppant távol került az őstől, az eredeti módszertől, az eredeti funkciótól.

Ismertem egy magyar országos karate-bajnokot, akit az utcán nála sokkal kisebb fickó vert össze. A gyakorlatban semmi nem működött abból, ami az edzőteremben és a versenyen remekül bejött. A verés nem csak fizikailag, de lelkileg is fájt, mert a fekete öves bajnok sírt, amiért nem tudta megvédeni a barátnőjét.

Ismertem olyan fekete öves aikidost, akit egy részeg ütött le a bárban. A technikák ott sem működtek.

Mindezzel eszem ágában sincs azt állítani, hogy a ma harcművészetei nem jók, azt sem akarom mondani, hogy mindenkinél és minden esetben a fenti két példa valósult volna meg. Nem így van, hiszen nekem is vannak ellentétes tapasztalataim. Azt sem állítom, hogy az utcai kötekedők jobbak, mint a tapasztalt és meglehetősen edzett boxolók, thaiboxolók, karatésok, kung-fusok, tae-kwon-dosok stb.

Amit mondani szeretnék ezzel a cikkel, az csupán annyi, hogy az eredeti cél, az eredeti funkció, az eredeti felkészítés, az eredeti mentalitás olyan fokú valós hatékonyságot eredményezett, amivel ma egyetlen sportoló, egyetlen harcművész, egyetlen utcai keményfickó sem tudna kezdeni semmit.

Valamikor régen a harc a hatékonyságról szólt. A hibát, a tévedést halállal büntették.

Nos, nézzünk egy kis tesztet a cikk végére!

Egy filmben az egyik fotós úgy mérte az időt óra nélkül, hogy számolt: „egy mississippi”. Ha normál sebességgel kimondta azt, hogy „egy mississippi”, az éppen egy másodperc volt.

Na, akkor tegyünk egy próbát.

Felkészültél?

Rajta, mond ki:

Egy mississippi.

Élsz még?

Share

Commentek

Előző

Prometheus filmkritika

Következő

A civilizáció két titka

  1. JainZar

    Mijamoto Muszasi mondott egyszer valami olyasmit, hogy csak 5 féle technika (vágás) létezik, aki többet tanít az vagy nem érti a harc lényegét vagy hazudik. De nyilván ő is egy olyan arrogáns köcsög volt mint én. 🙂

    De viccet félretéve, valódi harcost nem fogsz semelyik arénában sem találni, de még az utcai “bunyós Pityuk” között sem. Akikről itt írtatok azok pont a “Duncani 1 másodperc” miatt maradnának alul egy harcossal szemben. Az eltérés az, hogy ők nem egyből ölni akarnak. Fenntartásaik vannak (erkölcsi, törvényi) és valószínűleg még soha nem harcoltak az életükért. Ahogy Joy utalt rá, az embereitek “verekedni” tanultak és abban nagyon jók. Egy harcos ölni és túlélni tanult és abban nagyon jó. A kettő között ég és föld a különbség. Nem összemérhető a két dolog!

  2. Don Franco998

    @ Fisher:
    Mit képzelsz te magadról? :reallyangry:
    De tényleg? ?:-)
    Ez off topik sport kategória.
    Ott válaszolok is mindjárt.

    Off:nevet kellene változtatnunk nekünk is,nem?
    Kisboros Xenu volt,te lehetnél mondjuk a Higgadt Edző én meg Fourtheye 😀

  3. Fisher

    @ Don Franco998:
    Haha, de kár, hogy már nem emlékszem a Shotokanra. Pedig egy évig csináltam. :rotfl:

    http://www.odditycentral.com/news/dr-jeffrey-life-the-guy-with-the-head-of-a-70-year-old-and-the-body-of-a-20-year-old-bodybuilder.html

    Hallottál már erről az öregről? Érdekes, hogy milyen éles harc folyik a szteroidok körül, hogy nem is káros az, helyes használat mellett, stb. Mit gondolsz, ha nem lenne biznisz az egész, szigorú keretek mellett lehetne egészséges a dolog? Úgy értem, tehetnénk jobbá az emberi testet komoly hátulütők nélkül? Esetleg további fejlesztéssel hasznossá válhatna az átlagember számára?

  4. Don Franco998

    @ Great:
    😀 😀 😀
    Ismétlés a tudás anyja:Gagyi Harmónia 😛

    Filmtipp:Kegyenc fegyenc.David Carradine karaktere. 😎

    Az asszony most épp azt mondta,hogy olyanok vagyunk,mint két sakál,aki ráugrik a koncra… ?:-)
    Hát….bocsánatot kérek a nevében,hiszen nem is ismer téged.Viszont hallja amiket itt mondogatok a képernyőnek fülig érő szájjal vigyorogva…

    1.Abban a diszkóban nincs személyzet?
    2.Vagy egy bolondok házának a menzáján tartott összejövetel volt ez?
    3.Gondolom Higgadt Edző bá’ rengeteg éles harci tapasztalattal rendelkezik,hogy ilyeneket mond.Habár nekem fingom sincs ezekről a dolgokról,de merem állitani,hogy az előző héten több késtámadást láttam élőben.mint a kommentelők nagy többsége egész életében.
    4.Ezek a szavak 0-3évet tudnak a magyar biróságokon.Viktortól kaptatok erre is hivatalos tényállást.

    ….zzzzz….

  5. Great

    harq írta:

    Megjegyzem a sztori folytatódott tovább is. Mikor kötekendőnk látta, hogy ezzel sem ér el hatást a magukban jól elmulató, különálló csoport tagjain folytatta tovább: kötekedő a diszkóban: -na de itt áll a barátom mögöttem! (hivta fel a figyelmet a kis köpcös a két méteres kopasz haverjára mögötte) higgadt edzőm: -jöjjön, megölöm őt is…
    Onnantól kezdve már nem zavartak az este folyamán.

    Kést vett elő a diszkóban, valaki beszólt neki az öt centiről, ezért elment másokat fenyegetni, majd jött a kopasz haverjával, és akkor is beszóltak neki, ezért mindketen elmentek? Ennyi átgondlatlan baromság egy jelenetben. Asszem, filmeket fogok csinálni és betörök a ZS piacra.

    A harc az mentalitás és felkészültség. Abban az egy másodpercben semmi más nem számít.

    Ezt is a filmben mondták?

  6. Great

    harq írta:

    Az “ÉLET” címűbe.

    Nem találtam a cím alapján, gondolom ZS kategória.

    Kissé átgondolatlan, hogy a diszkó fényviszonyai közepette sacra megmondja, hogy öt centivel hosszabb a keze. Meg nem is számít semmit, hogy hosszabb. Ha a karja lenne hosszabb, az sem számítana kés ellen. Nálam semmit nem számítana, és csak az alapokat ismerem.

    Zavarnak az ilyen filmek. ZS-nél még annyira nem izgat, de amikor egy Veszett vad hibázik, az idegesít.

  7. harq

    @ Don Franco998:
    Don Franco998 írta:

    Na ezt miért kellett dislikeolnia valakinek?
    Szergej kollégám minden verekedést úgy kezd,hogy először gázzal szétfujkál mindenkit,utána viperával-itt matragnak mondják-nekik esik.Mit ér ilyenkor a kés?
    Elárulom:semmit.
    Mit ér ilyenkor a higgadt edző?
    Semmit.
    Minek erre dislike?
    A viccesnek és tanulságosnak gondolt sztoricska három emberből három különböző reakciót váltott ki.Nem vagyunk egyformák.
    Még szerencse,és ebben még Great és Thirdeye is egyetért szerintem.
    Higgadt edző…

    Nah igen…
    A kis színes sztori csak egy felvetés volt az eredeti “fussunk el a kés elől” alapgondolatra.

    Megjegyzem a sztori folytatódott tovább is. Mikor kötekendőnk látta, hogy ezzel sem ér el hatást a magukban jól elmulató, különálló csoport tagjain folytatta tovább:
    kötekedő a diszkóban: -na de itt áll a barátom mögöttem! (hivta fel a figyelmet a kis köpcös a két méteres kopasz haverjára mögötte)
    higgadt edzőm: -jöjjön, megölöm őt is…
    Onnantól kezdve már nem zavartak az este folyamán.

    A harc az mentalitás és felkészültség.
    Abban az egy másodpercben semmi más nem számít.

  8. harq

    @ Great:
    Az “ÉLET” címűbe.

  9. Don Franco998

    Great írta:

    harq írta:

    kés sztori:
    kötekedő a diszkóban: -de hát kés van nálam!
    higgadt edzőm: -na és? öt centivel hosszabb a kezed…

    Ez melyik filmben volt?

    Na ezt miért kellett dislikeolnia valakinek?
    Szergej kollégám minden verekedést úgy kezd,hogy először gázzal szétfujkál mindenkit,utána viperával-itt matragnak mondják-nekik esik.Mit ér ilyenkor a kés?
    Elárulom:semmit.
    Mit ér ilyenkor a higgadt edző?
    Semmit.
    Minek erre dislike?
    A viccesnek és tanulságosnak gondolt sztoricska három emberből három különböző reakciót váltott ki.Nem vagyunk egyformák.
    Még szerencse,és ebben még Great és Thirdeye is egyetért szerintem.:P
    Higgadt edző…

  10. Don Franco998

    Nem is tudom,hogy kezdjem ezt a karate dolgot.
    A probléma,amitől igazán gagyi lett ez a dolog az az,hogy a stilusalapitó mesterek követői nem a bunyóra és a tanulásra összpontositottak,hanem a személyi kultuszra.
    A későbbiek során pedig az üzletre természetesen és igy elsikkadt az eredeti tanitás.
    Talán a vallások esetében is hasonló dolog zajlott le,de azt leszarom most,hehe…
    Gichin Funakoshi-ahogy Duncan is emlitette-rengeteg éles küzdelmet vivott meg.
    De ő egy kistermetű.vékonycsontú bunyós volt.
    Oyama persze hogy nem küzdhetett hasonlóképpen,mint ő.De egy valódi küzdelemben a Funakoshi által preferált technikák sokkal jobban működnek,mint az agyatlan kyokushin erőkarate.
    A shotokan,a wado-ryu,a gojukai stb. ugynevezett no-kontakt versenyein még néhol nyomon követhető és akár tetten is érhető az eredeti küzdelmi technikák és taktikák némelyike,csak éppen kurva sok felvételt kell kielemezgetni.
    Engem erre a nev3rlive által belinkelt videó ösztönzött.
    A lábmunka,az időzités és a sebesség sokkal lényegesebb,mint az ütőerő.Egy villámgyors és pontos bökés végzetes lehet,végzetessebb,mint egy óriási combrúgás például.Nincs itt semmi titokzatosság.
    Semelyik önvédelmi sportban nem látni olyan sebességet és pontosságot,mint egy shotokan versenyen.
    Funakoshi ezt a no-kontakt módszert egy gyakorlási módnak szánta eredetileg,és annak nem is rossz.A probléma az,hogy igy eltolódott az egész stilus ebbe az irányba.Ez két hátrányos dolgot is felvet,mivel felelőtlenek lesznek a karatékák.Egyfelől azért,mert nem tudják,hogy milyen a technika igazából,amit használnak.Úgy értem,hogy vagy véletlenül agyonvághat valakit,pedig csak egy sima k.o a cél,vagy azt hiszi,hogy marha veszélyes gyerek ő,de lepattan az ellenfeléről,mivel nem tesztelte még a való életben a kedvenc technikáját és azt hiszi működik.Ilyen esetekben keserves az ébredés.
    De ne csak karatézzunk.Morihei Uyeshiba,az aikido alapitó nagymestere félelmetes harcos volt.A követői pedig a legritkább esetben azok.Több évtized gyakorlás szükségeltetik ahhoz,hogy egy normális küzdőt neveljenek Uyeshiba módszerével.
    Ott is ugyanaz a probléma áll fenn,mint Oyama,Funakoshi vagy akár Bruce Lee esetében.Attól,hogy úgy mozgok mint Bruce Lee és úgy nyávogok,még nem leszek ő.
    Minden ember más és más.De ezt a keletről importált személyi kultusz nem engedi fel-illetve beismertetni.Ez tipikus magyar”betegség”egyébként,legyünk japánabbak a japánoknál,kinaiabbak a kinaiaknál.
    Ha lecsupaszitjuk az összes rápakolt ostoba mázat a régi okinawai karatéról,akkor egy roppant egyszerű és hatékony stilust kapunk.
    Na,mmazzunk is egy kicsit. 😀
    Mostanában ugye divat lett az mma,mint küzdősport.Mindenfelé mma klubbok nyilnak és a sok veréb mind megy jó pénzért edzeni és azt hiszik,hogy három hónap alatt Fedor vagy Shogun válik belőlük.
    Pedig az mma csak egy szabályrendszer,nem egy stilus.A nagy bajnokok mind valamilyen alapstilusban voltak jók,mindnek van specialitása,senki sem tud mindent egyforma szinten.
    De képzeljük már el,hogy egy brazil jitsu mester mi a búbánatos f@szt kezdene a földharc tudományával egy kardvivó ellen?
    Vagy mit csinálna akkor ha a ketrecben a szemébe is nyúlhatnának vagy az ágyékát is támadhatnák?
    Ha Lyoto Machida Jones ellen használhatott volna igazi karate technikákat,akkor már az első percben véget ért volna a meccs.Igy viszont a másodikban vesztett egy fojtás következtében.
    De nem is a stilus a lényeg,hanem a küzdelmi hatékonyság.A stilus maga az ember,ahogy mondani szokták,bár talán nem ebben a témakörben.
    Az alapképességek egyéni lehetőség szerinti fejlesztésével és pár testhezálló technika elsajátitásával és besulykolásával bárki lehet veszélyes küzdő.
    A keleti humbug pedig maradjon meg annak,ami:gagyi harmóniának.

    Sokkal összeszedettebbnek szántam ezt az irást,de reggel nagy hirig volt és telibefújtak gázzal,ami azóta is marja a bőröm és egyszerűen nem tudok koncentrálni.Sorry.
    (de igy is nyertünk,hehe)

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén