Gondoljuk újra a világot

Elfelejtetted, hogy isten vagy?

Farsang mindörökké...

Ha elfelejtünk olyan semmiségeket, mint hogy mikor volt ez vagy az a csata, mikor koronázták meg azt vagy azt a királyt, mikor jutott választási csalással bársonyszékbe ez vagy az a hivatásos naplopó, az nem olyan nagy baj. Ez a sok adatszemét csak szennyezi az elmét, haszna pedig egyáltalán nincs.

Baj, sőt tragédia abból lehet, ha elfelejtjük azt, ami fontos.

A személyiség egy állandóan fenntartott reakció a múltra. Személyiségjegyeink eseményekből születnek, megkövült reakciókként már nem létező szituációkra. Olyanok vagyunk, amilyenek, és mert elfelejtettük az eseményt, ami személyiségünk egyik-másik jellemzőjét megalapozta, nem tudunk megváltozni.

Néha vágyunk rá, hogy felejtsünk, mintha a tudatlanság gyógyír lenne.

A kérdés az, hogy a felejtés milyen mélységekbe taszíthat, és az emlékezés mivé változtathat minket?

Az igazság napjában Julius Andan a következőket írja erről (LINK):

Mekkora a jelentősége annak, ha az ember egy lélek és nem egy test? Az lenne ennek az értelme, hogy kevésbé fél a haláltól? Ha csak ennyi lenne, az igazán nem sok.

Egy ember valamikor élete folyamán megtanult valamit, tudott valamit, de elfelejtette. Ha megtaláljuk annak okát, hogy miért felejtette el, ismét képes rá emlékezni, ismét rendelkezik a korábban megszerzett tudással.

Képzelje el, ha nem egy év vagy húsz év tudását felejti el, hanem ezer év tudását, vagy egymillió év tudását…

És képzelje el, hogy van rá mód, hogy újra emlékezzen mindenre, amit valaha is tudott!

Egy ember félénk felnőtt lesz, mert gyakran megijesztették és bántották gyerekként. Egy ember szexmániás lesz, mert ahhoz nem kell sok ész, és megfigyelte, hogy máshol nem terem a számára túl sok babér.

Személyiségünk nem egyéb, mint gondolkodási, érzelmi és viselkedési szokás.

Tíz, ötven vagy száz éven át alakítunk ki magunkban szokásokat, vagyis építjük a személyiségünket.

És most képzelje el, hogy ezer éven át vagy egymillió éven át tesszük ugyanezt…

Képzelje el, mennyi gátlásunk lehet, mennyi bűnünk lehet; mennyi tévedésünk lehet!

Képzelje el, hogy egymillió éven át tömtek bennünket hazugságokkal, egymillió éven át szenvedtünk el kudarcokat, egymillió éven át veszítettük el szeretteinket, egymillió éven át ért bennünket fájdalom és igazságtalanság!

És ha nem egymillió évről van szó, hanem tízmillióról?

Vagy százmillióról?

Vagy egymilliárdról?

Képzelje el, ha lenne rá mód, hogy az ez alatt a mérhetetlen idő alatt bennünk felgyülemlő rossztól meg tudnánk szabadulni…

Vajon mik lennénk mindezek nélkül?

Annak tehát, hogy lelkek vagyunk-e vagy atomok, óriási a jelentősége: szavakkal nem kifejezhető.

Isten annyival több nálunk, hogy nincs amnéziája?

Várom a véleményeteket!

Share

Commentek

Előző

Az idegenek köztünk vannak?

Következő

A vesztesek és a győztesek útja

  1. Nietz-senki

    Muad-Dib írta:

    Vagy mondjuk inkább Szigeti Sándor pl? Esetleg Andre Linoge? Írhatnék még néhány nevet. Az nem is baj, ha szó szerint beilleszted a szöveget vagy idézel. Viszont rendszeresen elmulasztod ezt jelölni. Legalább a forrást megemlíthetnéd, akár a Scythe az

    Én nem ismerem ezeket az urakat – keveset olvasok.

    Nekem mindegy kinek válaszolok…

    Köszönöm a szimpátiát.

  2. Muad-Dib

    Putyin998 írta:

    Érthető a kérdésem vagy emeljem is ki?Szerinten érted te.
    Vagy provokáljalak a válaszadásra?

    Ez sem személyeskedés, de azok valóban a te kérdéseid? Tényleg te írtad őket, még jó néhány hasonló fejtegetéssel együtt? Vagy mondjuk inkább Szigeti Sándor pl? Esetleg Andre Linoge? Írhatnék még néhány nevet. Az nem is baj, ha szó szerint beilleszted a szöveget vagy idézel. Viszont rendszeresen elmulasztod ezt jelölni. Legalább a forrást megemlíthetnéd, akár a Scythe az, akár más. Mert így sajnos fennáll a veszélye, hogy hiteltelenné válhatnak az általad leírtak abból a szempontból, hogy tényleg tőled származnak-e. Pedig sok hozzászólásod tetszik, és érdekel is. Viszont kialakul így a gyanakvás, hogy akkor ez most tényleg saját kútfő vagy sem? A gyanút viszont nehezebb megszüntetni, mint kitenni két idézőjelet.

    “Érthető a kérdésem vagy emeljem is ki?Szerintem érted te.
    Vagy provokáljalak a válaszadásra?” 😉
    Putyin998

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén