Csend. Élet.

2001 végén, Argentínában összeomlott a gazdaság. Egy Fernando nevű építész az interneten keresztül számolt be az eseményekről, megfogalmazva tanácsait azok számára, akik még felkészülhetnek egy esetleges krízishelyzetre. A cikksorozat egy részét megtaláljátok magyarul, terjedelme közel 35 A/4-es oldal, és ITT érhető el.

Lejjebb néhány részletet olvashattok a terjedelmes cikksorozatból, vegyesen szemezgetve az írásban fellelhető témák közül.

Természetesen szeretném, ha kifejtenétek a véleményeteket. Okfejtéseket, érveléseket, javaslatokat szeretnék tőletek. Hihető mindaz, amit Fernando leírt, vagy szimplán megőrült? Ha igaz is, csak és kizárólag Argentínára igaz, és máshol nem fordulhat elő? Mit gondoltok, eljöhet valaha hasonló korszak Magyarországon?

Az alábbi bekezdések nem minden esetben követik egymást az eredeti cikkben. Igyekeztem a lehető legkisebb terjedelem mellett átadni közel 35 oldal információit.

„A nyomorúság és az éhínség olyan helyzetbe hozta országunkat és a régiót, hogy annak ellenére, hogy némelyeknek telik ennivalóra, van tető a fejük felett, és jut még orvosra is, a többségnek nem, tehát megbetegszenek, és mindenféle kórokat terjesztenek szerteszét.

Valaki itt a minap azt kérdezte tőlem, hogy a „falut” mennyire rázta meg a dolog. Hogy simábban tudtak-e alkalmazkodni, mint a városiak. Nos, mint sehol máshol, itt sincsenek egyszerű válaszok. Szép lenne, ha azt tudnám mondani, hogy vidék „jó”, város pedig „rossz”, mivel, ha teljesen őszinte akarok lenni, és ez a szándékom, néhány összetevőjét ennek a képletnek szét kell választanunk, különös hangsúlyt fektetve a „biztonság” kérdéskörére.

Természetesen azon vidékiek, akik gazdálkodtak, és rendelkeztek némi földdel, valamint állatállománnyal, jobban el voltak eresztve élelmiszer szintjén és ehhez nem is kellett több holdnyi ültetvény. Néhány gyümölcsfa, pár háziállat (pl.: baromfi, tehén, nyúl) és egy kis háztáji fényévekkel a városi lakosság fölé helyezte őket. A szárnyasok, tojások, nyulak jelentették a fehérje szükséglet kielégítését, a tehén tejet meg sajtot ad, a háztáji a zöldségek és gyümölcsök nagy résztét biztosítja, pár tojást vagy nyulat meg mindig kenyérhez való lisztre, tésztára, cukorra, vagy sóra lehet cserélni.

A városiaknak meg, hát, ők sincsenek rózsás helyzetben, mivel az élelmiszerárak felugrottak vagy 200-300 %-kal. Az emberek azon spórolnak, amin éppen tudnak, annak érdekében, hogy enni tudjanak. Sokan azt ettek, amit találtak, madarakra vadásztak, megették a kóbor kutyákat, macskákat, sokan éheztek. Étel szempontjából a városi lét krízishelyzetben nem mennyország. Általában az éhség az, ami zavargásokhoz és fosztogatáshoz vezet.

Egy családos ember két, három poronttyal meg az asszonnyal a nyakában, egyszerűen ülő préda. Nem érdekel, ha maga vagy a megtestesült Rambo Kommandós, még a hatodik érzéked sem fogja megsúgni neked, melyik szarházi fog a fejedhez nyomni egy fegyvert, amikor az elszállt vízpumpát próbálod helyben megbütykölni, vagy egy zsák frissen szerzett lisztet cipelsz hazafele.

A lehető legjobb előrejelző rendszer, amit csak beszerezhetsz egy vidéki kertben: az a kutya. De persze azokat is meg lehet ölni, mérgezni. Egy barátomnak egyetlen éjszaka négy kutyáját tették el láb alól, méreggel.

Az utóbbi években megtanultam, hogy bár a vidéken élő ember nincs annyira kitéve a kisstílű rablásoknak, rosszabb helyzetben van az extrém erőszakkal operáló, házát megszálló bűnözőkkel szemben. Ezek tudják, hogy amikor egyedülálló tanyákat, satöbbi támadnak meg, viszonylagos biztonsággal tehetik azt, és többnyire napokig kínozzák áldozataikat. Ezen a téren már nem tudsz újat mondani, mind hallottam – asszonyok és gyermekek megerőszakolása, emberek ágyhoz való kötözése, elektromossággal, hegesztőpisztollyal való és másnemű kínzása, verése.

Szóval – hol is húzza meg magát az emberfia? A betondzsungel is veszélyes, meg egyedül, mindentől távol is – a megoldás tehát ezeket a megoldásokat kerülni, és kisebb közösségekbe költözni, kertvárosokba, ha lehet, avagy közösségeket alkotni, tömörülni a hasonló beállítottságú barátokkal, ismerősökkel, családtagokkal. Sokan vallják, hogy szomszéd, látó avagy hallótávolságon belül, a privát szféra megnyirbálását jelenti, de ezt az árat meg kell fizetnie annak, aki szükség esetén segítségért szeretne kiáltani.

Akármiféle forgatókönyvvel is számolunk, a szolgáltatások minősége mindenféleképpen szenvedni fog, hacsak teljesen meg nem szűnnek.

Ha elmegy az áram, mit csinálsz a hússal a mélyhűtőben? Ki tudod szárítani? Füstölni? Konzerválni? Ahhoz miféle felszerelés kéne?

Senki nem húzza sokáig víz nélkül. A városi túlélő hamar rájöhet, hogy nagyon leromlott az ivóvíz minősége, ezért jó hasznát veheti egy szűrőnek, vagy azon kaphatja magát, hogy nincs vize. Amikor is ilyesmi megtörténik, egy nagyobb város boltjaiból percek alatt elfogy a palackozott víz. Az én esetemben a csapvíz – csapnivaló. Fekete szennyeződés van benne, meg valami, ami döglött moszatnak néz ki. Ízre viszont nem rossz. Ez van, viszont tudom, hogy az ország nagy részén a helyzet még rosszabb. Van, ahol nincs ivóvíz.

Ha van kútfúrásra lehetőséged, tedd azt meg, illetve tedd ezt a túlélési listád leges-legtetejére.

A víz előbbre való a fegyvernél, a gyógyszernél, de még az ételnél is. Hordj össze egy kis víztartalékot. Használj műanyag palackokat, üvegeket, akármit, és lehetőleg tárold azokat sötét, hűvös helyen. A víz átvesz kissé a műanyag ízéből pár hónap után, de akármi legyek, ha egy kissé műanyag ízű víz nem jobb, mint a semmi.

Gusztustalanul sok időt töltöttem áram nélkül. Nálunk az áramellátás még a 2001-es krízis előtt is darabos volt. Az igazi probléma akkor jelentkezik, amikor is pár óránál többet kell világ nélkül töltened. Közvetlenül a 2001-es (válság) után Argentína három napig áram nélkül volt. Buenos Aires egy nagy, sötét temetővé vált. Emberek szorultak napokra liftekbe, az étel rohadt, kórházak, ahol csak pár órai tartalék üzemanyagot tartalékoltak generátoraik számára, sötétbe borultak. Áram nélkül alaposan megrövidülnek a napok. Nem sok mindenhez tudsz kezdeni, miután lemegy a nap. Olvastam gyertyafénynél, zseblámpafénynél, de az ember feje megfájdul egy idő után. Persze, a bűnözés is megugrik a sötétben, úgyhogy akármiféle dolgod akad egy elsötétült körzetben, egyik kezedben a zseblámpa, a másikban pisztoly.

Legyen 2-3 LED fejre csatolható, fejpántos lámpásod. Olcsóak, és megérik a súlyukat aranyban. Egy erős lámpás is szükséges, talán egy Maglite vagy még inkább egy SureFire, különösen behatolók felkutatására hasznosak, de olyan egyszerű hétköznapi tevékenység elvégzéséhez, mint a főzőcskézés, a vécére járás, vagy a ház körülötti piszmogás, a kis LED-es fejlámpák nélkülözhetetlenek.

Ha már itt tartunk, ha egy városban megszűnik a gáz és villanyellátás, több, mint két hétre, az már halálos csapda: hanyatt homlok menekülj, míg megteheted!

Verjen fejbe valaki, mert majdnem megfeledkeztem az aranyról! Mindenki keresi! „Aranyat veszek, KP-vel fizetek” hirdetések mindenütt. Nem hiszem el, hogy ilyen bolond vagyok. Azért is nem kapcsoltam korábban, mert az aranykereskedelem igazából a törtarany meg a lopott ékszerek – megszorult emberek kisebb értékei – adásvételével van kapcsolatban, nem azokkal az aranyérmékkel, amiről ti beszéltek általában. Persze senki sem adja meg az arany hivatalos árát, szóval VIGYÁZAT mindazoknak, akik minőségi aranyérmékbe fektetnek. Mivel nehéz megállapítani az arany összetételét, a kisebb kereskedések törtaranyként fizetnek érte. Ha helyetekben lennék, érmék mellett és HELYETT, vennék egy halom kisebb értékű gyűrűt és ékszert. Ha visszamehetnék az időben vennék egy kis zsák aranygyűrűt.

A 2001-es válság után csak a legszűklátókörűbb, agymosott, és politikailag korrekt idióták hitték továbbra is, hogy a rendőrség képes lesz megvédeni őket annak a bűnözési hullámnak a következményeitől, ami a gazdaság összeomlását követte. A sokaság, amely „anti-fegyverviselőnek” volt jellemezhető annak előtte, egy emberként rohant a fegyverkereskedésekbe, saját és családjuk védelmének reményében.

De, talán úgy gondolod, hogy a fegyverek nem szükségesek, és önérzeted megakadályoz abban, hogy egy olyan szerszámra költs, ami emberölésre lett tervezve?

Miután én már átéltem ilyen szitut, egy komplett gazdasági összeomlást, 2001-ben, és ma, 5 évvel később még mindig nyögöm annak következményeit, úgy érzem, hogy meg tudok neked válaszolni: IGEN. Szükséged van fegyverre, gázpisztolyra, bors-spray-re, machete-re, fejszére, egy deszkára, melyből kiáll egy rozsdás szög: egyszóval akármiféle fegyverre, amit csak szerezni tudsz.

Sokan és sokat írtak a túlélési szituációban kívánatos fegyverekről. Mindenkinek, aki foglalkozott a gondolattal, meg van az elképzelése az optimális fegyverzetről. Sokan vadászati és élelem-szerzési szempontból közelítik meg a kérdést, mások csakis az önvédelmi vonalon mozognak, míg vannak, akik összeházasítják a kettőt és általános rendeltetésű fegyverekre esküsznek. Ha már itt tartunk, szeretnék eloszlatni egy tévhitet, mégpedig azt, hogy melyik is a túlélő, különösképpen a városi túlélő (akinek egy félig-meddig funkcionáló társadalomba kell beilleszkednie) elsődleges fegyvere? Ez az önvédelmi fegyver nem más, mint a jó öreg pisztoly. Ez ugyanis nála maradhat ugyanúgy az üzleti utak alkalmával, mint amikor a kertjét gyomlálgatja.

A túlélő NEM katona, még akkor sem, ha valaha ő volt a legkegyetlenebb anyaszomorító a seregben, a csatamezőn – a lakóhelyed NEM csatamező, és nem is lesz az soha, még a legnagyobb összeomlás következtében sem.

Felébredsz egy szép napon, és azt hallod a rádióból hogy a gazdaság tönkrement, és a tőzsde határozatlan időkre zárja kapuit. Mit teszel? Még mindig el kell jutnod az irodába/munkahelyedre. Szóval csókot lehelsz az asszonynak, majd hátadon az AK 47-eseddel, leballagsz az irodába, az ujjaddal a ravaszon? Garantálom, nem jutsz messzire. Valaki vagy lepuffant, vagy letartóztat, vagy bezárat a gyogyóba.

A régi közhely, hogy add oda a banditának amit akar és nem lesz bántódásod, már rég nem érvényes. Ezek a fickók vagy be vannak tépve, vagy elszipuzták az eszüket, vagy egyszerűen csak gyűlölnek, mert neked jobb élet jutott, mint nekik, vagy születésüktől verték őket, úgyhogy már kifejezetten élvezik, hogy annyi fájdalmat okozhatnak neked, úgy megaláznak, ahogy csak tudnak. Ha valaki bejut a házadba, garantálom, hogy ami csak él és mozog, meg lesz erőszakolva, bántalmazni fogják, meg lesz kínozva.

Én, személyesen, miután hosszasan elbeszélgettem a feleségemmel pár éve, elhatároztam, hogy soha, senki, semmi áron nem juthat be otthonunkba. Vannak dolgok, melyek rosszabbak a halálnál.

Ezért azután mindig van nálam fegyver. Drágán fognak fizetni az életemért – kamatostul! A nap leges-legveszélyesebb pillanata kétségtelenül az, amikor akármelyikünk elhagyja a házat vagy hazatér. Egy masszív, lebiztosított házba nem könnyű betörni, ezért a bűnözők lesben állnak, arra a pillanatra várva, amikor is ott állsz a küszöbön, kulccsal a kezedben. Ezért figyel különösen az ember minden körülményre, akármire, ami szokatlan, és ha valami nincs rendben, megy még egy kört, nem áll meg az autóval. Soha, senki nem nyit ajtót, ha ismeretlen van a közelben.

Az új autóvezetési elvek, szokások megérdemelnek egy külön fejezetet. Mostanra legyen elég annyi, hogy ajtó, ablak zárva, fegyver a kezed ügyében, valamint a KRESZ mint olyan, megszűnik létezni. Ha hazád valaha is olyan helyzetbe kerül, mint az enyém, emlékezni fogsz arra, amit most mondok. Soha ne állj meg a pirosnál, vagy a stoptáblánál, ha nincs forgalom, különösen sötétben.

Nincs „biztonságos” napszak. Az éjszaka viszont fokozottan veszélyes. A nappali támadások talán felületesebbek, gyorsabbak, talán csak elszedik, amid van, pénzt, ékszert, éjjel viszont alaposabban kiforgatnak, soká maradnak, de sablon az nincs. Ha egy tanácsot adhatnék csak: akkor hegyezd füled, s minden porcikádat, amikor is kibe lépsz az ajtón. Ha lehetséges, legyen fegyver a kezed ügyében, amikor is ezt teszed. Ha hatodik érzéked azt mondja, hogy valami nincs rendjén, ne kockáztass, menj még egy kört a ház körül, és figyelj. Ha még mindig nem tiszta a levegő hívd a zsarukat (ha azok reagálnak az ilyesmire egyáltalán), szerezz segítséget.”

Ne feledjétek, december 6-án, kedden, várunk titeket: ITT.

Share

Commentek