Az ártatlan, aki gyilkosnak hiszi magát, a gyilkos, aki ártatlannak...

Milyen kapcsolatban van a múltunk a jelenünkkel, ami minket, embereket, lelkeket, tudatokat, szellemi lényeket illet? Milyen kapcsolatban van a múltunk a jelenben létező személyiségünkkel? A múlt mennyire határoz, mennyire határozhat meg minket?

A személyiség egy folyamatosan fenntartott reakció a múltra. Ezen tétel szerint a személyiségjegyeink múltunk egyes eseményeiből levont tudatos következtetésekből, vagy öntudatlan reakciókból születtek.

Egy lány, aki a lámpaláztól képtelen kiállni a színpadra, és képtelen erre ma, és képtelen erre holnap, és képtelen erre két hónap múlva és tíz év múlva is, valamilyen múltbeli eseményre reagál a lámpalázzal. A jelenben nem a jelen körülményeire reagál.

Mi van akkor, ha rosszul emlékszünk valamire?

Ismertem egy fickót, aki elhatározta, hogy tisztogatja egy kicsit a karmáját, és harminc évesen fogott egy tizenöt éve nála lévő órát, és elvitte egy boltba, azzal, hogy visszaadja, mert gyerekkorában onnan lopta el. Vissza akarta adni, kész volt büntetést fizetni, és kész volt elfogadni az esetleges feljelentésből adódó kellemetlenségeket. Kiderült, hogy sose tartottak olyan órát. Sőt, kiderült, hogy nem is ő lopta el az órát, hanem egy barátja, aki aztán neki adta. Éveken át rosszul emlékezett és ette magát a bűntudat miatt.

Velem is történt hasonló. Életem nagy részében azt hittem, hogy óvodás korunkban öcsémnek én törtem el a karját: lelöktem a székről. Bizonyos okok miatt elkezdett javulni az emlékezetem, és rájöttem, hogy amikor az eset történt, én a szoba másik végében voltam, öcsém akrobatikázott a széken, megcsúszott, és leesett. Amikor rákérdeztem öcsémnél és anyámnál (aki szintén jelen volt az esetnél), kiderült, hogy ők végig jól emlékeztek, és sosem vádoltak volna azzal, hogy én tettem, hiszen nem én tettem.

Nagyon sokszor észreveszem, hogy emberek pongyolán emlékeznek dolgokra, elképesztő tévedésekben vannak, vagy nem is emlékeznek arra, ami történt. Ismertem egy fickót, akivel komoly konfliktusaim voltak, mert tagadta, hogy ő valaha is úgy viselkedett volna, ahogyan én állítom, ezért egyszer titokban felvettem magnóra (ebből már tudjátok, nem ma történt), ahogyan eszelősen üvölt és káromkodik. Később, más hangulatban, lejátszottam neki, ő pedig olyan megdöbbenten nézett, hogy azt hittem, mindjárt megbolondul.

Mi van akkor, ha pontosan emlékezünk? Nagyon pontosan. De olyan valamire, ami nem történt meg. Az emlékek mégis ott vannak. Emlékek vannak, de amit ábrázolnak, soha nem történt meg.

Vajon lehetséges valamilyen berendezéssel, hipnózissal, vagy valamilyen képességgel, emlékeket ültetni az ember elméjébe? Lehetséges személyiségeket megváltoztatni, tudatosan formálni, sőt kialakítani olyan emlékek beültetésével, amelyek soha meg nem történt dolgokat tartalmaznak?

Van egy viszonylag régi, és méltatlanul elfeledett film, a Dark City, melyben idegenek azzal kísérleteznek, hogy emlékeket ültetnek az emberekbe, és figyelik, hogyan változik a személyiségük. Fogtak egy férfit, és beletettek az elméjébe egy emléket arról, hogy meggyilkolt egy nőt. Nem gyilkolt meg senkit. De úgy emlékezett, hogy megtette. Az idegenek pedig figyelték, ahogyan menekül a rendőrség elől, figyelték, ahogyan kínozza a bűntudat…

Ha szeretnétek igazán szembesülni azzal, hogy milyen hatalom az emlékek tetszőleges beültetése az ember elméjébe, akkor nézzétek meg ezt a kis animációt. Figyeljétek meg, ahogyan a jelenet főszereplője átalakítja egy kicsit a célpont emlékeit, és figyeljétek meg, hogy mi lesz ennek a következménye ABBAN a percben, amelyikben a nem létező emlék megjelenik. A video itt érhető el: REMEMBER ME. (Angoltudást nem igényel a megértése.)

A személyiség egy állandóan fenntartott reakció a múltra. Személyiségjegyeink múltunk eseményeiből tudatosan levont következtetések, vagy öntudatlan reakciók következményei. A jelenben nem a jelenre reagálunk.

Az emlékezetünk pontatlan, megbízhatatlan. Elfelejtünk fontos dolgokat, vagy tévesen emlékezünk rájuk. Talán az is lehetséges, hogy emlékezünk valamire, ami soha nem történt meg. Mindez alakítja a személyiségünket. A személyiségünktől függ, hogy mire jutunk az életben.

Mi a véleményetek?

Share

Commentek