A P90 segít a bajban. A japán mangaművészek is ezt ajánlják!
Jó cím, ugye? Remélem, tetszik. Minden bizonnyal többen is felháborodnak majd közületek a témafelvetésen, de szeretnélek arra kérni titeket, hogy adjatok egy esélyt ennek a cikknek. Olvassátok el, gondolkodjatok el rajta, és csak azután alkossatok véleményt. Nem akkora őrültség, mint amilyennek elsőre tűnhet.
Azt állítom, hogy az erőszak pszichoszomatikus betegségeket, pszichoszomatikus eredetű fájdalmakat és különféle mentális problémákat (depresszió, pszichózis stb.) gyógyíthat.
Maga a gondolat személyes élményen alapszik. Régen történt, akkor és ott fel sem fogtam igazán, hogy miről van szó, de még azt sem, hogy ami történt velem, az jó. Napok óta borzalmas fájdalom kínzott, melyet semmi nem tudott enyhíteni. Az utcán vánszorogtam félig önkívületi állapotban, elkínzott, szenvedő arckifejezéssel, az őrület határán. Jött velem szemben egy idősebb férfi, pórázon vezette a kutyáját. Néhány lépésről a kutya rám mordult, megugatott. Ennyi történt.
Körülbelül egy perccel később még mindig szentségeltem magamban, amikor rádöbbentem, hogy jól vagyok. Elmúlt a fájdalom. Az arcvonásaim kisimultak. A fájdalom legalább egy évig nem tért vissza. Legalább egy évig!
Azóta rengeteg hasonló tapasztalatom lett: nekem ugrott egy kutya, rám dudált egy autó, belém kötött valaki az utcán. Olyan szituációk, melyek akkor és ott más megítélés alá estek részemről, mint kicsivel később, amikor rá kellett jönnöm, hogy volt bennük jó.
A külvilágból érkező támadás, vagy annak látszó inger jótékonyan hathat fizikai és mentális állapotunkra. Nem az adrenalin miatt. A jelen pillanata miatt. Ezek az ingerek egyszerűen észrevetetik velünk a külvilágot, rábírnak, hogy foglalkozzunk vele, reagáljunk rá, valamit csináljunk „ott kint”.
Tudatos, vagy teljesen öntudatlan belső rágódásaink, lehangoltságaink, lelki folyamatokból keletkező fizikai fájdalmaink és megbetegedéseink egyetlen szempillantás alatt elmúlhatnak mindössze attól, hogy a külvilág felhívja magára a figyelmünket.
Ismertem néhány embert, akik veszélyes életet éltek. Meséltek arról, hogy a bevetés csodálatos dolog, ami egy idő után hiányzik. Ismertem extrém sportolókat, akik ejtőernyőztek vagy sziklát másztak – hasonlóképpen nyilatkoztak.
Ezt a jelenséget adrenalin-éhségnek, adrenalin-függőségnek szokás nevezni, de én azt gondolom, hogy ez tévedés. A jelenlét az, amiről szó van. A jelenlétnek olyan foka, ami kikapcsolja a gondolkodási folyamatokat, az emlékezet asszociációs mechanizmusait. A jelenlétnek az a foka, amikor a külvilág, a környezet sokkal érdekesebb és fontosabb, mint az elme működése.
Az erőszaknak van terápiás haszna. Az erőszak a jelenbe hozhat. Ebben rejlik haszna a test, az elme és a lélek számára.
Természetesen a gyógyító erőszak mértéke mindenkinél más. Ez az a mennyiségű és formájú erőszak, ami kihúzza az illetőt az elméjéből a jelen környezetbe. Ez alatt semmi nem történik. E felett inkább mélyebbre nyomja az elme sötét régióiba.
Halaszz
Hallottam, hogy japánban némely munkahelyen van pofozható “főnők bábú” amit lehet ütni vágni, agresszió levezetés céljából. Z.
Kami
Szerintem ennek semmi köze az erőszakhoz. Egyszerűen csak kizökkentett valami külső hatás abból a befelé forduló állapotból, ami a fájdalmad körül forgott. Ehhez nem kell erőszak, vagy agresszió.
Thirdeye
Great írta:
Ha rájövünk mi a fontos , akkor az is láthatóvá válhat , hogy mi nem . Elárulok neked valamit . Nekem kisgyerekként az volt erőszak , amikor anyám meg apám verekedtek . Erőszak volt a lelkem nyugalma ellen . Állandó lelki feszültségben éltem . Ezért az én képletemben a lelki egyensúly került az első helyre . A többi nem olyan fontos . Persze az hogy kinek mitől van egyensúlyban a lelke az változó . De én próbálom minél kevesebb dologtól függővé tenni .
Great
Thirdeye írta:
Nem ezt írtad. De ez is jelzés értékű. Azt írtad: az erőszak határása elgondolkodsz azon, hogy mi a fontos. Milyen erőszak lehet ez, ha nem olyan, ami fenyegeti azt, ami a tiéd, vagy elvesz belőle? A kockázatvállalás és a konfrontálódás része az életnek. Lehet, hogy te mindent tálcán kaptál, ha így van irigyellek, mert én semmit.
Thirdeye
Great írta:
Tisztelt Great .Nem értem miért menekülés az , ha rájövünk , hogy mi az ami nem igazán fontos , az életünkben ?
Great írta:
Nem hiszem , hogy mindenkinek ez lenne a listája .
Great
Thirdeye írta:
Ha elkezdesz ezen gondolkodni, akkor azon gondolkodsz, hogy mit adj fel. Mi az, ami nem fontos igazán. Nekem ez félelemnek tűnik. Menekülésnek. Elveszik a jövődet, nem baj, a jelen a fontos. Elveszik a házad, nem baj, az se fontos. Elveszik a pénzed, nem baj, nélküle is van élet. Elveszik az egészséged, nem baj, még van szívverésed. Elveszik az életed, nem baj, test sem kell. Kiüldöznek a világból és nem állsz meg, nem ütsz vissza, csak ideológiát gyártasz, és azt hiszed, ez bölcsesség.
Aki rám akar erőltetni valamit, azt elijesztem. Egy időben folyton a környékünkön sürgölődtek a jehovások, de csak egyszer jöttek hozzám, utána messzire kerültek.
Don Franco998
@ Thirdeye:
Kedves Thirdeye!
A második hozzászólásoddal tökéletesen egyet tudok érteni.
Tisztelettel:998
Thirdeye
@ Don Franco998:
Tisztelt Don .
Ha belegondolunk , tényleg hasznos lehet az erőszak . Hatására kénytelenek vagyunk átgondolni , hogy mire is van valóban szükségünk az életben .De van olyan is ami visszafelé sül el . Így van ez a hittérítéssel is . Tehát ha valamitől el akarod ijeszteni az embereket akkor csak erőszakold rájuk . :heh:
Thirdeye
Don Franco998 írta:
Kedves , és mélyen tisztelt Don . :laugh:
De hiszen ők csak az erőszakos hittérítés terápiás lehetőségeivel próbálnak segíteni !!! :laugh: :laugh: :laugh:
Don Franco998
@ Thirdeye:
Kedves Vajákos úr!
Nagybetűvel,tulajdonnévként,höhö..Figyeled?
Több itt felmerült témához annyit szeretnék még hozzászólni-időhiánnyal küszködve- hogy ha valaki teljeskörű,mindenre kiterjedő harmóniát keres, akkor a romantikus írókhoz hasonlóan meneküljön a fantázia-világba, mert a realitás talaján ez nem megvalósítható globális szinten.
Mindegy a keret-történet.Lehet ez vallás,sport,csodavárás vagy akármi más.
Mindig lesznek olyan emberek, akik “nem képesek semmilyen megegyezésre”, – csakhogy idézzek a Bibliából neked.
KELL egy hierarchia, egy egészséges értékrend minden embernél. És mivel különbözőek vagyunk, mindannyiunk mást gondol ‘egészségesnek.’
Ily módon önmagától értetődik, hogy vannak ellentétek, sokszor nagyon komolyak.
Ilyenkor az a jó, ha humánus módon az “embert” helyezzük középpontba, és nem egy istent,egy vallást,egy csodadoktort,egy akármit.
Még valamit megemlitenék visszautalásképpen: a keresztények nem azért “tűnnek rossznak a szememben”, mert én gyűlölködve, acsarkodva bizonygatom a saját igazamat, ami ellentétes az övékével.
A keresztények azért elítélendők számomra, mert többnyire ráerőltetik a nézeteiket másokra. Térítenek, más szóval. (És még jó pár hiányosságuk is van, természetesen, amit szükségtelen most leírnom…)Csak ennyit szerettem volna igy kutyafuttában és időhiányában.
Tisztelettel:998
Thirdeye
Don Franco998 írta:
:-)) :peace: :rose:
Don Franco998
@ Duncan Shelley:
Kedves Főadmin úr!
A betegség definicióm bevallottan szubjektiv.
Mint már többször emlitettem,nem a Robertó nevezetű übergyógyitóval van bajom,sőt a gyógymódot sem ismerem.
A saját tapasztalataim a Gép-Gépész-Üzemanyag vonalon vannak.Ehhez tudok viszonyitani.Ezért nyilatkozom igy.Amit a GNM alapvetéseiről irsz,azok teljesen egyértelműek és elfogadhatóak számomra,csak nincs rá szükségem-úgy tűnik.
Szeretem az erőt,ezt sem titkoltam soha.A mindennapokban tök hasznos egy erős testben élni.Nem azonositom magam a testemmel.Nekem ez a test a járművem erre az utazásra.De szeretem karban tartani a cuccaimat,igy a testemet is.
Robertóval nem találkoztam még természetesen,csak láttam a hivatkozásban.Szubjektiv alapon állitom azt,hogy nincs jó bőrben,de ez természetesen viszonylagos.Ezen az alapon egyébkét rengeteg ember nincs jó bőrben a szememben,de ez a jó,legalább vagánykodhatok,hehe.
Igazából az erő nem csak testi lehet.A teljesitményt és az elszántságot minden téren elismerem.Ha a testi erő a téma akkor viszont a testi egészséggel én személy szerint kicsit összemosom.Ez van.
Ha túl sok a “lélek”és nincs semmi”test”akkor viszont hasznos lehet a barlang lakhelynek,mert az erőszakkal való találkozás ilyenkor több mint sokkterápiás hatású is lehet.
Szubjektiv üdvözlettel:
998
Don Franco998
Duncan Shelley írta:
Tisztelt Shelley úr!
A motivációt nem kell tettetni.Az van magától is.
Illetve vagy van vagy nincs,ez lehet egyénfüggő is,de szerintem nem árt ennyit megtanulni magunkról.Motiváljuk magunkat bátran,abból baj nem lehet.
Ez a mai reklámszatyorbölcsesség.
Üdvözlettel:998
Duncan Shelley
solareclips írta:
35 évvel ezelőtt én még óáztam. 🙂
Viszont 11 évesen kitaláltam, hogy kifejlesztek egy olyan orvostudományt, ami képes mindent gyógyítani, és korlátlan életidőt ad. A magam szótáras angolkodásával Tioncell-nek neveztem el, a coperaTION with CELLs szavakból. :)) Kommunikáció sejtekkel, ez a lényege. Ideje lesz előszednem, mert azt hiszem, még mindig nincs ilyen.
Duncan Shelley
Don Franco998 írta:
A császár nem akar csalódni. 🙂
Ez szubjektív, nincs eléggé körülírva, nem lehet pontosan azonosítani, hogy na, ez most ez vagy nem ez.
Duncan Shelley
Don Franco998 írta:
Ez most mindegy, nem várom el tőle, mert nem esküdött rá, hogy tud. Ez egy fontos elv arról, hogy mit kell és mit tilos számonkérni. Persze, jól lehet ezzel manipulálni.
Amikor utoljára találkoztunk, nem volt semmi baja. Amikor ti futottatok össze, mit figyeltél meg?
Duncan Shelley
@ Don Franco998:
@ Great:
OFF Topik, uraim.
Duncan Shelley
hochenz írta:
Évezredek óta vannak ilyenek, így óhatatlan, hogy az ezeket taglaló könyvek némelyike poros legyen. 🙂
A felsorolásban nem egyenrangú tételek kaptak helyet. Ugyanakkor mindegyiket lehet a jelenben is csinálni.
Van egy emlékeztető jel nevű dolog. Ügyes! Az a feladata, hogy folyton emlékeztesse az embert arra, hogy az élet nem jó. Ilyen például a temető. Vagy a dóga. Egyébként, akinek a dóga fontosabb, mint egy extrahiper éjszaka, az magára vessen! 🙂
Ez már a szőrszál hasítása, de azért leírom, mert igaz. Ha a dóga sokkot okoz, jegyzet kell stb., akkor biztosan nem fontos. Csak egy papír kell, nem a tudás. Ha a tudás a fontos, akkor nincs sokk, nem kell jegyzet, nem kell oklevél vagy bizonyítván, még osztályzat sem kell, és a tudást meg fogom szerezni örömmel, sokk és stressz nélkül, mert érdekel.
Az erőszaktól nem feltétlenül kell összeroppanni. Az a múlt útja lenne. Az ember nem olyan gyenge, mint mondják. Nem kell kitérni minden kihívás elől.
Duncan Shelley
Don Franco998 írta:
Alapvetően flying gentleman vagyok, és nem szeretem a modortalan embereket. Ezek ellenére néha nehéz megállnom, hogy megtartsam elbűvölő fellépésemet, és ne legyek kissé nyers.
Valamikor rég láttam egy riportfilmet, rosszarcú fiatalemberek beszéltek arról, mit gondolnak alapvető problémának. A fő eszme a gyenge és az életképesség volt. Az életképes emberek eltartják a gyengéket, ez a fő hiba, mert ez természetellenes, mondták.
Ezen elgondolkodtam. Van benne valami, sőt. De! Hogy ki az életképes és ki a gyenge, az nagyon nem úgy van, ahogyan ők gondolják.
Szerintük az erős az, akinek dagadnak az izmok a karján, miközben megfojtja a gyereket. Erős kar – gyenge elme… Ez nem erő, nem életképesség! Ha nem elég megütni valakit vagy kővel eltalálni valamit, mert ennél több kell ahhoz, hogy valaki hasznos tagja legyen a közösségnek, akkor oda már ész is kell, az ész pedig nem fejleszthető olyan egyszerű módon, hogy az ember a fásultságig ismétel egy mozdulatot.
Ha valaki szétnéz a világban, és azt gondolja, hogy nincs kihívás, nincs mivel és miért küzdeni, nem lehet nagy célokat kitűzni, az vak. A vak nem életképes.
A valóságban úgy van, hogy azok, akik dagadó izmokkal, verejtékben és vérben fürödve küzdenek a csatatéren, mint az állat, nem az erősek és az életképesek, hanem a balekok, akiket dróton rángatnak. Talán még az is beteges optimizmus, ha embernek nevezzük őket? 🙂
Shakespeare majdnem ráhibázott, amikor azt mondta, színház az egész világ. Nem színház, bábszínház.
Duncan Shelley
Don Franco998 írta:
Kell valami, amitől érzed, hogy élsz.
Jártunk szórakozni, és nem ment az ismerkedés. Munkában alvajáró voltam. Iskolában aludtam. Sportban sérültem. Aztán volt, amikor jól ment az ismerkedés, jól ment a munka, az iskola, a sport, akármi. A különbséget a motiváció adta. Van, aki tudja tettetni a motiváltságot, nekem nem megy.
Duncan Shelley
Great írta:
Vannak húzósabb dolgok is. Egy fickó, dadog, ronda, gerincferdülése van (!!!), nehezen jár. Aztán vált: nem dadog, nem ronda, nincs gerincferdülése, könnyedén mozog. Személyiséget vált, oda-vissza, és a testével ez történik.
Ki tudja, hol van a határ…
Duncan Shelley
@ etelke:
Al Bundy-t hátsérüléssel elvitték a kórházba, véletlenül körülmetélték, a hátához nem nyúltak, az mégis meggyógyult…
Duncan Shelley
Bandi írta:
Nem, de azt hittem, hogy igen.
Azt mondta, jónapot, most hipnózis lesz. Bal herén rúgtam, aztán megragadtam a tarkóját, előrerántottam a fejét, térddel az orrába rúgtam, aztán belevezettem a vitrines szekrénybe fejjel előre, hogy kíméljem a lábát, mert azzal más terveim voltak.
A folytatásról nem beszélhetek, mert köt az orvosi titoktartás.
😀
Don Franco998
@ solareclips:
Kedves Solareclips!
Jó megközelitése a témának.
Kérdés:
-Lehet ennek köze a túlélési-ösztönhöz?
Kérdezem ezt azért,mert ugye a homo sapiens nem irodai és egyéb hasonló életformára lett kitalálva.Tehát abszolút meg van fosztva a feszültséglevezetés számára természetes módjaitól,és ezért hathat(na) egy ilyen kvázi erőszakélmény terápiás jelleggel a civilizált emberre?
Off:
Tudtad,hogy te vagy az első hosszú idő óta,aki köszön a komment megkezdésekor? 😉
Jó kezdeményezésnek tartom,még ha nem is tudatos.Mondjuk ez off,de mijében él a mi?
Nyelvében a nemzet-mondják az okosok(ezen a “J”vs”Ly”mijén is vitákba keveredtem)
Ezentúl minden hozzászólásomat köszönéssel kezdem és elköszönéssel zárok.
Ez a fészbúkos”szasz,szal mizu?”-féle vaker nem illik a duncanshelley.com szinvonalához.Ezentúl én is használni fogom,ennyi még simán bele kell,hogy férjen az ember idejébe.
Üdv!
998
solareclips
Sziasztok!
A gyógyító erőszak egyszer hozzám is igen elspőrő erővel köszöntött be.
Életemben egyszer voltam olyan “influenzás”, hogy a mukahelyemről alig bírtam hazatámolyogni, a hidegrázás és a forróság együttes erővel igyekezett elemeire szaggatni sűrű anyagi lényemet, minden lépésnél úgy kellett imádkoznom, hogy össze ne essek.
Hihetetlen erőfeszítések árán hazaértem, és otthon az asztalon várt a katonai behívó, amit én egyáltalán nem vártam.
Szóval derült égből jött a segítség: 5 perc alatt eltűnt az egész nyavalya az összes rohadványos tünetével együtt. Másnap (október közepe volt) mentem evezni a Dunára
egy jó 40 km-t, majd két hétig állandóan buliztam, hogy kellőképpen elbúcsúzzak mindenkitől másfél évre.
Az esetnek azért volt némi szövődmnye (nem az “influenzának”), ugyanis az állandó nemalvás és csúcsrajáratás végén, mire bevonultam, fizikailag nullára eresztettem le, és a helyzet kavarta hullámot meglovagolva, elértem, hogy néhány hét latt leszereltek, mint hangyást.
Az erőszaki terapeuta most két legyet egy ütéssel intézett el.
Azt gondolom, hogy a hirtelen sokkhatás védelmi riadót fúj a szervezetben, amire minden sejt, minden szerv és elsősorban az immun rendszer reagál, felgyorsul a vérkeringés, és a beteg állapotot okozó tényezők megsemmisülnek, vagy elbomlanak, közömbösülnek, kiürülnek, a tudatban az érzelmi trauma, amely a légúti gyulladásokat okozta semmivé törpül. Mindemellett az is sokat számít, hogy a hirtelen sokk a tudatot kitépi a szenvedés cellájából, és mivel a tudat innentől rá sem bír hederíteni a szenvedésre, így az képtelenné válik, elillan..
Annk idején (úgy 35 évvel ezelőtt) sokat gondolkodtam, hogyan lehetne ezt a fajta terápiát akaratlagosan mozgásbahozni, de nem sokra jutottam, félretettem, de azt hiszem, most újra elő kell vennem.
Egyébként az előbb elmesélt sokkélmény után 3 évvel viszont láttam egy dokit, aki szegrőlvégről ezt a terápiát dobta be. Egy kedves kis síbaleset okozta porcleválás miatt műtötték a térdemet, és a műtét után fél nappal a sebész odajött az ágyamhoz, hogy emeljem meg a lábamat kinyújtva. Megpróbáltam, de nem ment, mert azt éreztem, mintha a térdemnél egy szamurájkarddal kettényisszantanák a lábamat.
Itt a lényeg:
A doki odavetette: ilyen helyzetben már a 80 éves öregasszony is legalább 5-ször megemelte a lábát.
Meg volt a hatás, megemeltem a lábamat vagy 10-szer, és csak az elején fájt komolyan.
Thirdeye
Don Franco998 írta:
De csak fejben :-))
Don Franco998
@ Thirdeye:
Ezt eddig is tudtuk.
De azért jó. 😎
Thirdeye
@ Don Franco998:
Ez is egy idevágó tanulmány : http://www.youtube.com/watch?v=2ToLDiH1O7s
Don Franco998
@ Thirdeye:
Akkor nézd meg.
Simon Phoenix(Wesley Snipes)nagy életbölcsességeket nyom benne Stallonénak.
Thirdeye
Don Franco998 írta:
Nem :-((
Don Franco998
@ Thirdeye:
Ezek szerint te nem láttad a Demilition Man cimű örökbecsűt???
Thirdeye
Tényleg ! Mi az üzenete a képnek ? Hogy kislányoknak jobban áll a mordály , mint az iskolatáska ? 😀
Thirdeye
Don Franco998 írta:
Nem . Ez nem magyarázat volt , csak leírtam a tapasztalataimat 🙂
Az erő , és a gyengeség is múlandó . Erről szólt a tanítás . :moon: :star: :sun:
Don Franco998
@ Thirdeye:
Ez a ti magyarázatotok arra,hogy:”Miért vagytok gyengék?!”
-by Simon Phoenix
Don Franco998
@ Duncan Shelley:
Lesnar tud olvasni,hééé :-X
Nem mondtam,hogy egy gyógyitó tudjon angolspárgában nyakbólnyomni 400kilóval 800at.
De a legelemibb mozgásszervi atrófia szerintem már nem egész-ség kategória.
Hidd el,Robertó is örülne neki,ha olyan testben élhetne,ami engedelmeskedik neki.
:nerd: