A P90 segít a bajban. A japán mangaművészek is ezt ajánlják!

Jó cím, ugye? Remélem, tetszik. Minden bizonnyal többen is felháborodnak majd közületek a témafelvetésen, de szeretnélek arra kérni titeket, hogy adjatok egy esélyt ennek a cikknek. Olvassátok el, gondolkodjatok el rajta, és csak azután alkossatok véleményt. Nem akkora őrültség, mint amilyennek elsőre tűnhet.

Azt állítom, hogy az erőszak pszichoszomatikus betegségeket, pszichoszomatikus eredetű fájdalmakat és különféle mentális problémákat (depresszió, pszichózis stb.) gyógyíthat.

Maga a gondolat személyes élményen alapszik. Régen történt, akkor és ott fel sem fogtam igazán, hogy miről van szó, de még azt sem, hogy ami történt velem, az jó. Napok óta borzalmas fájdalom kínzott, melyet semmi nem tudott enyhíteni. Az utcán vánszorogtam félig önkívületi állapotban, elkínzott, szenvedő arckifejezéssel, az őrület határán. Jött velem szemben egy idősebb férfi, pórázon vezette a kutyáját. Néhány lépésről a kutya rám mordult, megugatott. Ennyi történt.

Körülbelül egy perccel később még mindig szentségeltem magamban, amikor rádöbbentem, hogy jól vagyok. Elmúlt a fájdalom. Az arcvonásaim kisimultak. A fájdalom legalább egy évig nem tért vissza. Legalább egy évig!

Azóta rengeteg hasonló tapasztalatom lett: nekem ugrott egy kutya, rám dudált egy autó, belém kötött valaki az utcán. Olyan szituációk, melyek akkor és ott más megítélés alá estek részemről, mint kicsivel később, amikor rá kellett jönnöm, hogy volt bennük jó.

A külvilágból érkező támadás, vagy annak látszó inger jótékonyan hathat fizikai és mentális állapotunkra. Nem az adrenalin miatt. A jelen pillanata miatt. Ezek az ingerek egyszerűen észrevetetik velünk a külvilágot, rábírnak, hogy foglalkozzunk vele, reagáljunk rá, valamit csináljunk „ott kint”.

Tudatos, vagy teljesen öntudatlan belső rágódásaink, lehangoltságaink, lelki folyamatokból keletkező fizikai fájdalmaink és megbetegedéseink egyetlen szempillantás alatt elmúlhatnak mindössze attól, hogy a külvilág felhívja magára a figyelmünket.

Ismertem néhány embert, akik veszélyes életet éltek. Meséltek arról, hogy a bevetés csodálatos dolog, ami egy idő után hiányzik. Ismertem extrém sportolókat, akik ejtőernyőztek vagy sziklát másztak – hasonlóképpen nyilatkoztak.

Ezt a jelenséget adrenalin-éhségnek, adrenalin-függőségnek szokás nevezni, de én azt gondolom, hogy ez tévedés. A jelenlét az, amiről szó van. A jelenlétnek olyan foka, ami kikapcsolja a gondolkodási folyamatokat, az emlékezet asszociációs mechanizmusait. A jelenlétnek az a foka, amikor a külvilág, a környezet sokkal érdekesebb és fontosabb, mint az elme működése.

Az erőszaknak van terápiás haszna. Az erőszak a jelenbe hozhat. Ebben rejlik haszna a test, az elme és a lélek számára.

Természetesen a gyógyító erőszak mértéke mindenkinél más. Ez az a mennyiségű és formájú erőszak, ami kihúzza az illetőt az elméjéből a jelen környezetbe. Ez alatt semmi nem történik. E felett inkább mélyebbre nyomja az elme sötét régióiba.

Share

Commentek