Amikor megszületünk, a szüleink valószínűleg 20 és 30 év közöttiek, fiatalok, egészségesek, tele reményekkel.

Amikor betöltjük a 10. életévünket, a szüleink 30 és 40 év között járnak, jó eséllyel egészségesek, bár a stressz kissé már megtépázta az idegeiket, figyelmük általában a megélhetésen, a mi nevelésünkön, és esetleg a karrieren van.

Amikor betöltjük a 20. életévünket, a szüleink valószínűleg 40-50 évesek. Egészségileg már nincsenek olyan jól, de még tartják magukat. Ez az időszak a párkapcsolati válság kora, beköszönt az úgynevezett „kapuzárási pánik”, ami hűtlenkedéshez vezethet, és rámehet a család. Mi meg épp kiröppenünk a fészekből.

Amikor betöltjük a 30. életévünket, a szüleink jó eséllyel 50 és 60 év között járnak éppen. Kezdenek lerobbanni egészségileg, kezdenek a nyugdíjra, a visszavonulásra gondolni.

Amikor betöltjük a 40. életévünket, a szüleink 60 és 70 év közöttiek. Egyikük súlyos beteg lesz, eljön a nyugdíj, elkezdődik „az élet alkonya”.

Amikor betöltjük az 50. életévünket, a szüleink 70 és 80 között járnak. A statisztikák szerint egyikük rövidesen meghal, a másik pedig belerokkan érzelmileg.

Amikor betöltjük a 60. életévünket, szüleink valahol 80 és 90 között járnak, de valószínűbb, hogy egyikük sem él már. Ha mégis, majdnem száz százalék, hogy mire lezárjuk hatvanas éveinket, mindkettőjüket eltemetjük.

A nagy számok törvénye semmiségnek tűnik, de ha mélyebben belegondolunk, rájövünk, milyen elemi igazság rejlik benne. Az élet veszélyes üzem, a test megértése gyerekcipőben jár, adódhatnak balesetek, betegségek, erőszakos halál, öngyilkosság, önpusztító életmód – az emberiség számai néha felborulnak, és meglehet, gyermekeink, unokáink előttünk halnak meg, vagy a statisztikai valószínűségnél jóval korábban veszítjük el a szüleinket, testvéreinket.

Mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy emberként a bukás az egyetlen, ami ránk vár. Nincs opció. Az emberi élet sarokköve a temetés: temetünk, majd minket temetnek.

Ha ez tetszik neked, nyugalommal és boldogsággal tölt el, ha a temető a kedvenc helyed, ha semmi nem dob fel annyira, mint a szeretteid eltemetése, vagy az erről való fantáziálás, ha utálod az életet, ha nincs semmi cél előtted, akkor számodra minden a legnagyobb rendben, minden tökéletes, jobb nem is lehet.

Ha ez nem tetszik neked, akkor ideje elővenni a B-tervet.

Mi a B-terv?

Nem követni.

Nem követni a hagyományokat, nem követni a tömegeket, nem követni a sorsszerűséget, hanem saját utat választani, olyat, ami tetszik.

Share

Commentek