🙂 :-)) 😀 :laugh:

A fellengzős cím nagyon egyszerű igazságot takar. Az élet egyik titkát. Nem nagy titok, mindenki tudja. De nem mindenki használja.

Azt gondolom, hogy aki nem teljesen őrült, az szeret vagy szeretne élni. Még az öngyilkos is, aki épp meghúzza a ravaszt, miközben elkeseredetten halántékához nyomja a csövet, szeretne élni, de úgy érzi, a felhalmozott (vagy látszólag felhalmozott) problématömeg nem hagyja.

Hősies erőfeszítéseket teszünk különféle célokért, és ez rendben is van. Ám ezt is, ahogyan szinte mindent, túlzásba lehet vinni. Élhetünk olyan mértékben a jövőnek, hogy a jelen alig kap figyelmet. Ezzel az a baj, hogy az élet a jelenben zajlik, a jövő pedig a jelen pillanataiból áll össze.

Vannak emberek, akik óriási álmokat kergetnek, és olyan elszántan dolgoznak a megvalósításon, hogy a jelen életük, környezetük sínyli meg ezt az elkötelezettséget. A tekintetüket kizárólag a távolba vetik, elfeledvén azt, ami közel van.

Vannak emberek, akiket beszippantott egy rejtély, egy probléma megfejtésének izgalma; csak annak élnek, a jelent egyre inkább elfelejtik. Jó példa erre Andrew Wiles, aki élete jelentős részét a 350 éve megoldatlan Fermat-sejtés bizonyításának szentelte. Többen is írták róla, hogy miután megoldotta a problémát, összeroppant, mert nem létezett több hasonlóan érdekes talány a számára.

Vannak emberek, akik azért harcolnak, hogy leküzdjenek egy nehézséget, melyről azt tartják, hogy amíg létezik, nem tudnak élni. Betegség, egzisztenciális fenyegetettség, kényszerű kapcsolat valakivel, aki Sztálin reinkarnációjának hiszi magát, és ehhez hasonló problémák tartoznak ebbe a kategóriába.

A fenti példákból látható, hogy vannak módszerek a jelen lebecsülésére, a jelen figyelmen kívül hagyása. A legkevésbé sem filozófiai értelemben gondolok most a jelenre. Inkább úgy, mint „szürke hétköznapokra”. Azokra a napokra, amiken „csak” élünk, de nem valósul meg semmilyen komoly cél, nem aratunk semmiben emlékezetes diadalt, nem találkozunk életünk szerelmével, nem vesszük át a tízmillió dollárunkat, nem kapjuk meg az Oscar-díjat… Csak élünk, csak életünk egy napja.

Egyetlen vízcsepp semmit nem tehet a sziklával. Nagyon sok vízcsepp lerombolja a sziklát. Egy unalmas, szürke, semmilyen vagy kellemetlen nap nem árt nekünk. Nagyon sok ilyen nap felőröl minket.

Most azt kellene mondanom, hogy az élet egyik titka a szeretet. De ez a szó nem elég jó, túlságosan elcsépelték, és olyan jelentéstartalmak kapcsolódtak hozzá, amik most félrevezetnének. Az affinitás jobb. Az öröm is jobb. Nevezzük bárhogy, az élet egyik titka az, hogy szükségünk van mágnesre, ami odatapaszt az élethez. A mágnes az, ami jó.

Mit szeretsz? Mi okoz örömet? Mi az az öt-tíz-harminc-száz dolog, ami miatt kellemes megélned ezt a mai napot?

Ennek az egésznek nincs köze semmilyen kutyakötelességhez, semmilyen muszájhoz, semmilyen életösztönhöz, fajfenntartáshoz, önfeláldozáshoz, emberneklennihez, vagy bármiféle magasztos, szent, felemelő, ünnepélyes, negédes, pátoszos akármihez. Ez most csak arról szól, hogy mi az, ami jó érzéssel tölt el.

Mi okoz örömet? Ma megnézel egy meccset? Megnézel egy filmet? Olvasol egy könyvet? Játszol egy játékkal? Találkozol valakivel? Eszel egy fantasztikus ebédet? Megmászod azt a hegyet? Lefényképezed a fákat? Úszkálsz a tengerben? Kifekszel a napra? Átrepülsz egy másik földrészre? Megiszol egy pohár bort? Mindegy, mi a válasz, csak legyen válasz.

Lehetünk kemények és élhetünk aszkétai életet. Feláldozhatunk szinte mindent, valami távoli, remélt nagy jóért. De kell mágnes, kell valami, ami miatt van okunk élni ezen a mai napon, az álomképeken kívül.

Mi az a tíz dolog, ami miatt akartok, szerettek ma élni? Mi az a tíz dolog, ami kellemes, ami jól esik, ami élvezetet okoz? Mi az a tíz dolog, ami csak és kizárólag nektek kell, ami csak a pillanatról szól, aminek csak a jelenhez van köze?

Ha nincs válaszotok, akkor tudnotok kell, hogy nincs mágnesetek, ami összetapasztana az élettel. Tudnotok kell, hogy közel van a halál, mert aki nem szeret élni, aki csak kötelességből él, annak egyszer elfogy az életkedve, és meglehet, két lépésre egy hőn áhított céltól, befejezi az utat.

(Csak zárójelben. Ez a cikk nem arról szól, hogy a pillanat fontosabb az örökkévalóságnál, a jelen a jövőnél. Nem fontosabb. Sőt. Ez a cikk csak arról szól, hogy az életkedv jelentős tényező az életben, és figyelni kell rá.)

Share

Commentek