Gondoljuk újra a világot

Az elavult boldogulási modell

2010-ben egy ismerős nekiült megírni egy könyvet, amiből végül semmi nem lett, mert egyéb tevékenységei miatt nem tudott a könyvre fókuszálni. A könyv egyszer elkészül majd, de ez még a jövő zenéje.

Az elavult boldogulási modell és az érvényes boldogulási modell lett volna a könyv címe, ami azután lerövidült erre: A szabadság ára. Semmi politika, csak gazdaság, család, magánélet.

Magyarországon volt egy rendszerváltás, olyan, amilyen, részben igazi, részben színházi. Valami azonban tényleg megváltozott akkor: az addig érvényben lévő boldogulási modell elavulttá vált, és egy olyan új modell lépett érvénybe, ami addig nem létezett ebben az országban. Annyira nem létezett, hogy törvényi erővel üldözték.

A régi, a rendszerváltással elavulttá vált boldogulási modell egyfajta életszemléletet, attitűdöt, viselkedésmintát, jövőképet igényelt, és ezek mind használhatatlanok a jelenleg érvényes modellben.

A könyv olyan területre kalauzolja az olvasót, amit én csak külső szemlélőként ismerek, és úgy éltem meg, hogy láttam a családban. Amit lentebb olvashattok, az természetesen copyright védelem alatt áll, és a készülő könyv ismertetőjeként íródott.

„Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink nem voltak rossz emberek. Olyan boldogulási modellt tanítottak nekünk, amely az ő idejükben valóban a túlélés záloga volt.

A korábbi világnak megvoltak a maga jó oldalai. Minimális felelősséggel meg lehetett élni egy elfogadható szinten. Az embernek lehetett lakása, hétvégi háza, autója, minden nap hús kerülhetett az asztalra, évente eljárhatott nyaralni, megvehette a karácsonyi ajándékokat, a gyerekei felsőfokú iskolai végzetséget szerezhettek – és mindehhez elég volt csupán hetente ötször (és néha szombat délelőtt) bejárni dolgozni, ettől az órától eddig az óráig.

A JÓ alkalmazott tudott viselkedni. Pontos volt, nem feleselt, megbecsülte magát, nem törtetett, nem irányított, nem kérdezett.

Kényelmes élete volt annak, aki nem vágyott sokra. Akinek igényei nem mutattak a megélhetésen túlra, annak paradicsomi állapotok uralkodtak az elmúlt rendszer Magyarországán.

Akinek pedig álmai voltak, az megtanulhatott lemondani róluk – vagy megtanulhatott disszidálni.

A múltban működő boldogulási modell a jelenben nem használható. A legtöbben nem ismernek mást, így ezt erőltetik. Alkalmazottként élnek, alkalmazottként viselkednek, és teszik ezt még akkor is, ha netalántán vállalkozásba kezdenek, amibe azután törvényszerűen bele is buknak, hiszen alkalmazotti attitűddel nem lehet vállalkozni.

Jelen világunkban óriási a gazdasági nyomás. Látszólag szociális, érzékeny és segítő, de valójában nem az. A válság megtanította arra az embereket, hogy egyik pillanatról a másikra elveszíthetik az állásukat, és beállhatnak egy több száz főből álló sorba, amelyben mindenki egyetlen állást szeretne megszerezni. Fejvadászként pontosan látom, hogy mennyien jelentkeznek egy-egy állásra. A csúcs ezerötszáz-körüli jelentkező volt egyetlen multi cég által meghirdetett fix-fizetéses értékesítői állásra.

Egy átlagos állás esetén 1 a 200-hoz az esély arra, hogy egy meghatározott jelölt nyerje el. Ez persze csak matematikai esély, ami kb. a nullára csökken, ha 50 év fölötti az illető, vagy nem elég iskolázott vagy éppen nem tudja megfelelően eladni magát az interjún. Egy havi 120-140 ezer forintos jövedelmet ígérő állás megszerzéséért ölik egymást a jelöltek. Pedig mire elég manapság ennyi pénz?

Hosszan tudnám sorolni a példákat. Kiváló képességekkel megáldott értékesítő és vezető jelölteket interjúztatok nap mint nap, immáron évek óta, akik olyan állásokért törik magukat, amelyben 150-200 000 forintos nettó jövedelemre tehetnek szert, amely soha nem lesz több, és amely azonnal leredukálódik, amint abbahagyják a robotot.

Nemrégiben találtam egy olyan értékesítőt, aki ipari beruházásokhoz kerítésrendszereket értékesített. Büszkesége volt, hogy egy adott évben a hasonló építkezések 80%(!)-nak ő adta el a kerítésrendszert kb. 150 millió forint értékben. Mindezért a kiemelkedő teljesítményért nettó 180 ezer forint volt a jutalma. Most eladom őt egy multi cégnek, akik mindennel együtt kb. 200 ezer forint nettó fizetést adnak neki, és egy kocsit, hogy dolgozni tudjon. Ez a bérrabszolgaság netovábbja.

Egy másik kiváló képességű ember kb. nettó 500 000 forintért visz végig egy 23 milliárd forintos nagy építkezést (egy nagy erőműves beruházásról van szó). Mindezt teszi óriási felelősséggel és szinte véget nem érő munkaidővel.

Mi lesz akkor, amikor felépítette ezt az erőművet? Mi lesz akkor, ha az értékesítő ebben az évben is behoz 150 millió forint bevételt? Mi lesz, ha a vezető ebben az évben is komoly nyereséget hoz létre a tulajdonosoknak? Nagyjából semmi. Megmarad a munkahelye, megkapja a havi fizetését, és dolgozhat a következő évben is.

A fő probléma nem is annyira a képességekkel vagy a kompetenciával van, hiszen rengeteg olyan emberrel találkozom, aki vállalkozóként nagyon sokra vihetné. A probléma forrása a vállalkozói létről alkotott irracionális elképzelések.

A világot a vállalkozók mozgatják, akik ehhez alkalmazottakat használnak fel.

A legtöbb ember álmodozik arról, hogy vállalkozásba fog, de soha nem vág bele. Miért nem? Azért, mert fél, félti a jelenlegi “biztos” megélhetését bizonytalanra váltani. Úgy gondolja, hogy neki nincs “vállalkozói érzéke”. Nincs kapcsolatrendszere. Nem eléggé gátlástalan. Nem akar bűncselekményekbe, csalásba bonyolódni, és persze “tisztában van vele”, hogy minden egyes jómódú ember múltját súlyos bűntettek árnyékolják be.

Akárhogy is nézzük, az alkalmazott sztrájkolhat, amennyit csak akar, mégis a vállalkozónál van az esély arra, hogy biztonságban éljen és megvalósítsa álmait. Az alkalmazottnak, kivéve a nagyon magas pozícióban lévőket, nincs meg még az esélyük sem arra, hogy valóban anyagi biztonságban éljenek, nem is beszélve az álmokról, amelyek mindenkinek a fejében ott vannak, és a luxusról, amit legbelül valószínűleg mindenki szeretne magáénak tudni.

Az élet maga vállalkozás, az élet minden része vállalkozás.

A régi boldogulási modell a maga idejében működött, de már nem működik, mert a világ megváltozott. A régi rendszerben egy jó alkalmazott biztonságban élhetett a maga szűk keretei között. Ezt a boldogulási modellt tanították nagyszüleink, szüleink. A világ azonban megváltozott, és ma már sem az alkalmazotti lét, sem az ahhoz tartozó viselkedésminták nem vezetnek biztonsághoz. Sőt.

A mai boldogulási modell vállalkozói létet igényel, és olyan viselkedésmintát, amely idegen az előző rendszer alkalmazotti attitűdjétől.

Számtalan irracionális nézet alakult ki a vállalkozói létről. A vállalkozáshoz óriási kezdőtőke szükséges, kiterjedt kapcsolatrendszer, gátlástalanság, embertelenség, dörzsöltség, könyörtelenség, és vakszerencse. Ezek így együtt kevés emberben vannak meg, és kevés ember vágyik ezek mindegyikére.

A bérrabszolgáság biztonsága üres látszat. Ha a felszín mögé nézünk, a kép, ami elénk tárul, felháborító: kizsigerelt alkalmazottak, akik sok esetben elképesztő profitot termelnek, jutalmuk pedig zsebpénz és kiszolgáltatottság. De ott van a másik véglet is, azon alkalmazottak tömegei, akik soha nem képesek kitermelni munkájukkal a saját bérüket, és gyakorlatilag a munkaadójuk tartja el őket, isten tudja, mi által motiválva.

A könyv arra bíztatja az olvasót, hogy hagyja el az alkalmazotti létet, és vágjon bele egy vállalkozásba. Mivel az egyetlen bárki számára elérhető vállalkozás, amelyben megtalálható a komoly pénzügyi siker lehetősége, az MLM, a könyv kiemelten kezeli ezt a vállalkozói formát.”

Nos, eddig az ismertető. A téma érdekes és sokak számára húsbavágó.

Rengetegszer láttam embereket, amint ábrándozva meredtek a múltba, és visszasírták az előző rendszert. Magyarok, oroszok, lengyelek stb. Jellemzően olyan országok állampolgárai, melyek a kommunista blokkba tartoztak.

Ha nekem kellene meghatároznom, hogy mitől vállalkozó a vállalkozó, akkor azt mondanám erre, hogy a vállalkozó az, aki képes munkát szerezni, szemben az alkalmazottal, aki nem képes erre. A vállalkozó megszerzi a munkát, az alkalmazott megkapja a munkát, megszerezni nem tudja.

Láttam közelről, amint alkalmazotti lelkületű ember vállalkozásba kezd, és rövid idő alatt belerokkan anyagilag, és kicsit lelkileg is. Felőrlődött attól, hogy nem tudott munkát szerezni, ha pedig néha valahogyan beesett egy, nem fizették ki időben. Persze, ő is lehetett volna sikeres vállalkozó, ha megváltozik, de nem ismerte fel ennek szükségét.

Jack Bauer kedvenc sportja a konfrontálódás. Én úgy látom, hogy a leglényegesebb különbség vállalkozó és alkalmazott között az, hogy a vállalkozó kiáll saját magáért, az alkalmazott viszont nem.

Ti mit gondoltok erről a témáról, vállalkozókról, alkalmazottakról, elavult és érvényes boldogulási modellekről?

Share

Commentek

Előző

A biológia Szent Grálja I. rész

Következő

A nőiesség jövője

  1. Alex

    Valamiképpen a témához kapcsolódik azok a dolgok, amik egy új(régi?) boldogulási modell kapcsán hoz be a mostani kormány államfelfogása.

    A nő szerepek egyik fontos kivetülése az anyaság. Bár a liberális felfogás szerint az egyénen van a hangsúly a mostani új (régi?) felfogás azt mondja, hogy a társadalom érdekeinek sokkal jobban meg kell mutatkoznia az állam működésében, akár az egyének szabadságának a kárára is.

    Egy nagyon érdekes területe ezeknek a folyamatoknak a mostani történések a nyugdíjrendszer kapcsán. Sokan azt állítják, hogy a mostani nyugdíjrendszer hátrányos a többgyerekes családok szempontjából, mert a gyerek felnevelésének terhei cca 70%-ban a szülők vállát nyomják, de a nyugdíjrendszerből, amit pont az új generáció tart fenn, ez a szempont alig jelenik meg és akinek nincs gyereke élete során egy sor költséget megspórol és utánna mégis azoknak a gyerekei tartják el, akiket mások neveltek fel.

    Ha már boldogulási modellekről van szó, a nyugdíjrendszer intézménye nem olyan régi és bizony a régi modell olyan volt, amit a népmese is szépen leír mikor a szegény ember azt mondja, hogy 3 garast keres, de akkor is csak egyből él, mert a másodikat törleszti a harmadikat kölcsönadja. A magyarázat pedig az, hogy egy garassal a szüleinek törleszt (vagyis tartja el őket, mikor azok már nem képesek eltartani magukat), a másikat meg kölcsönadja a gyerekeinek, hogy majd azok tartsák el, mikor ők is megöregednek. Ez a modell sokkal régibb, mint a mostani nyugdíjrendszer. Hogy elavult-e az idők folyamán arról lehet vitatkozni, de a mostani történések nyugdíjügyben arra engednek következtetni, hogy a régi logika mintha kezdene új teret hódítani.

    Szóval megint csak azt látom, amit már írtam. Egy rendszer ellavultságát mindig időben és térben is definálni kell. Mert nincs új dolog a nap alatt, ami volt újra megtörténhet.

  2. aelod

    annamari írta:

    Képzeld el, hogy találkozol egy nővel, aki sokkal többet keres, mint te, akinek jelentős mennyiségű félretett pénze van, aki szabad anyagilag, független tőled, magasan képzett, kiváló referenciái vannak, nyelveket beszél, értékes kapcsolatrendszere van, aki nem vevő a stikában kilyukasztott óvszeres balesetekre, akit nem tudsz érzelmileg vagy anyagilag zsarolni. Csak addig van veled, amíg jól érzi magát veled. Ha már nem, elmegy, keres valaki mást és nem tudod meggátolni ebben. Remeg a kezed és a lábad? Soha nem vágytál arra, hogy egy nő jól érezze magát veled?

    Én speciel egy ilyen nővel élek együtt 5éve 🙂
    Remeg a kéz és a láb. De nem az enyém, és nem is a pénztől 🙂

  3. balisto

    annamari írta:

    Alex írta:

    A nő sokkal jobban alkalmas a család összetartására, kár lenne elvenni tőle ezeket az előjogokat.

    Aki otthon marad gyereketnevelni, háztartástvezetni, családotösszetartani, mindig hátrányban lesz azzal szemben, aki karriert épít. A karrierista kereste és keresi a pénzt, a házicselédnek nincs pénze. Tekinthetik úgy, hogy minden közös, de nem az és ez rögvest ki is derül, amint elkezdenek külön utakon gondolkodni.

    Tudom én, hogy régebben ebben segítette a családot a vallás, mert társadalmi nyomás volt azon, hogy a családok ne eshessenek szét olyan könnyen, és ma ilyenfajta nyomás nincs.

    Nem azon kellene rugózni, hogy a családok egyben maradjanak, hanem azon, hogy akik benne vannak, együtt akarjanak maradni.

    Elsősorban a társadalmak a hagyományos értékrend felé fognak fordulni. Persze ez lassú folyamat lesz, de a hagyományos modell újra kezd erőre kapni. A jövő – bár ez még nem látszik – az, hogy a nő újra nő lesz a férfi meg újra férfi.
    E felé megyünk, aki az ellenkezőjét hiszei az nem vette észre, hogy változik a világ. A liberalizmus a világon leáldozóban van.

    Képzeld el, hogy találkozol egy nővel, aki sokkal többet keres, mint te, akinek jelentős mennyiségű félretett pénze van, aki szabad anyagilag, független tőled, magasan képzett, kiváló referenciái vannak, nyelveket beszél, értékes kapcsolatrendszere van, aki nem vevő a stikában kilyukasztott óvszeres balesetekre, akit nem tudsz érzelmileg vagy anyagilag zsarolni. Csak addig van veled, amíg jól érzi magát veled. Ha már nem, elmegy, keres valaki mást és nem tudod meggátolni ebben. Remeg a kezed és a lábad? Soha nem vágytál arra, hogy egy nő jól érezze magát veled?

    A sok válás nem negatív statisztika, hanem pozitív, mert azt mutatja, hogy az emberek öntudatosabbak lettek. Bárcsak sokkal több válás lenne! Én egyre több olyan nővel találkozom, aki megáll a lábán és olyan férfival is, aki állja a versenyt a nőkkel. A liberalizmus felfutóban van.

    Irtóra nem tudom beemészteni, hogy te ezt itt komolyan írogatod.
    Hogy ilyen vagy valójában.
    Érzelmek nuku? Tetszés nuku?
    Anyukád, testvéred, szerető rokonaid vannak?
    Vagy őket is hasznosság alapján leszelektáltad?

    (Hóttkomolyan kérdem, nem udvariatlanul, hanem érdeklődve, mert ha ilyen vagy, LÉGY SZÍVES, áruld el, hogyan váltál ilyenné, és számodra akkor mi a boldogság??
    Kösz.)

  4. balisto

    Kami írta:

    annamari írta:

    A sok válás nem negatív statisztika, hanem pozitív, mert azt mutatja, hogy az emberek öntudatosabbak lettek. Bárcsak sokkal több válás lenne! Én egyre több olyan nővel találkozom, aki megáll a lábán és olyan férfival is, aki állja a versenyt a nőkkel. A liberalizmus felfutóban van.

    A sok válás azt mutatja, hogy az emberek nem tudatosak sem önmagukkal, sem a párjukkal, sem a kapcsolatukkal szemben. Aki öntudatos, attól joggal feltételezhetjük, hogy az önismerete is rendben van. Egy ilyen ember pedig tudja, hogy mi kell neki, tudja, mi kell a párjának. Éppen ezért az ilyen emberek ritkábban vállnak el.

    Az öntudatosság oké. Nem biztos, hogy helyes az önismerete azonban. Bár ez itt mellékes. Aki tudja, mi kell neki, az ahhoz megy hozzá/ azt vesz el, akitől nem válik el.
    Kivéve, ha elkezd öregedni, és rájön, hogy elmúlt a szerelem, nincs szeretve, és qvára szeretné ezt mégegyszer átélni!

  5. Alex

    Fetisha írta:

    2024-ben fog átlépni a Vízöntőbe, és pont nem a klasszikus értékrendet állítja vissza.

    És miből következik, hogy ez nem a klasszikus szerepek visszaállításával fog járni, hogy nem ezt kell érteni a lázadás, újítás és függetlenség alatt?

  6. aelod

    annamari írta:

    A sok válás nem negatív statisztika, hanem pozitív, mert azt mutatja, hogy az emberek öntudatosabbak lettek. Bárcsak sokkal több válás lenne! Én egyre több olyan nővel találkozom, aki megáll a lábán és olyan férfival is, aki állja a versenyt a nőkkel. A liberalizmus felfutóban van.

    Szerinted pozitív. Szerinted ezt mutatja. Szerintem meg azt, hogy tombol a rockefelleri emancipált nők klubbja mentalitás. A liberalizmus nem a szabadosságról kellene, hogy szóljon hanem a szabadságról.

    “mikor a liberálisnak hazudott elvek nem a szabadságról szólnak, hanem a szabadosságról. Miért kell ez? Egyszerű ok. Destrukció. Lebontás. Minden értéket ami a konzervatív, tisztességes, hagyományokat őrző, tisztelő, használó, aszerint igazodó világot lebontja, az üdvös számukra. Ezt valaki megfogalmazta nagyon jól a Kisgazdáktól. Ellenkezően el lett váltva. Se Isten, se Haza, se család. Ez a cél.”

  7. aelod

    annamari írta:

    Hányan vagyunk? 8 milliárdan? Még mindig a gyerek a legnagyobb jótétemény és legnagyobb érték? Még mindig ez az egyetlen, ami értelmet adhat az életnek? A gyerekvállalás a legnagyobb társadalmi felelősségvállalás?

    Miért misztifikáljuk a gyereknevelést? Ez nem egy szakma? Hogyan lesz ennek professzora egy magáról gondoskodni alig tudó nő vagy férfi, csak attól, hogy gyereke születik? Ha a család szent, a szülők mindent jól csinálnak, honnan ez a rengeteg életképtelen, siralmas érzelmi állapotban lévő ember?

    De ez egy szakma. És kis hazánkban a navajonkik nagyon is jól élnek belőle…

  8. Don Fülig di St.James998

    Duncan Shelley írta:

    annamari írta:

    Hányan vagyunk? 8 milliárdan? Még mindig a gyerek a legnagyobb jótétemény és legnagyobb érték? Még mindig ez az egyetlen, ami értelmet adhat az életnek? A gyerekvállalás a legnagyobb társadalmi felelősségvállalás?

    Miért misztifikáljuk a gyereknevelést? Ez nem egy szakma? Hogyan lesz ennek professzora egy magáról gondoskodni alig tudó nő vagy férfi, csak attól, hogy gyereke születik? Ha a család szent, a szülők mindent jól csinálnak, honnan ez a rengeteg életképtelen, siralmas érzelmi állapotban lévő ember?

    Mindkettő nagyon jó gondolat, érdemes róluk írni.

    Igy igaz.Annyiban minimum,hogy ha a robogózáshoz jogsi kell,akkor szaporodni miért nem?
    Miért hendikeppes minden fiatal?

    Én személy szerint a papát meg a mamát büntetném meg.

  9. Don Fülig di St.James998

    annamari írta:

    Alex írta:

    A nő sokkal jobban alkalmas a család összetartására, kár lenne elvenni tőle ezeket az előjogokat.

    Aki otthon marad gyereketnevelni, háztartástvezetni, családotösszetartani, mindig hátrányban lesz azzal szemben, aki karriert épít. A karrierista kereste és keresi a pénzt, a házicselédnek nincs pénze. Tekinthetik úgy, hogy minden közös, de nem az és ez rögvest ki is derül, amint elkezdenek külön utakon gondolkodni.

    Tudom én, hogy régebben ebben segítette a családot a vallás, mert társadalmi nyomás volt azon, hogy a családok ne eshessenek szét olyan könnyen, és ma ilyenfajta nyomás nincs.

    Nem azon kellene rugózni, hogy a családok egyben maradjanak, hanem azon, hogy akik benne vannak, együtt akarjanak maradni.

    Elsősorban a társadalmak a hagyományos értékrend felé fognak fordulni. Persze ez lassú folyamat lesz, de a hagyományos modell újra kezd erőre kapni. A jövő – bár ez még nem látszik – az, hogy a nő újra nő lesz a férfi meg újra férfi.
    E felé megyünk, aki az ellenkezőjét hiszei az nem vette észre, hogy változik a világ. A liberalizmus a világon leáldozóban van.

    Képzeld el, hogy találkozol egy nővel, aki sokkal többet keres, mint te, akinek jelentős mennyiségű félretett pénze van, aki szabad anyagilag, független tőled, magasan képzett, kiváló referenciái vannak, nyelveket beszél, értékes kapcsolatrendszere van, aki nem vevő a stikában kilyukasztott óvszeres balesetekre, akit nem tudsz érzelmileg vagy anyagilag zsarolni. Csak addig van veled, amíg jól érzi magát veled. Ha már nem, elmegy, keres valaki mást és nem tudod meggátolni ebben. Remeg a kezed és a lábad? Soha nem vágytál arra, hogy egy nő jól érezze magát veled?

    A sok válás nem negatív statisztika, hanem pozitív, mert azt mutatja, hogy az emberek öntudatosabbak lettek. Bárcsak sokkal több válás lenne! Én egyre több olyan nővel találkozom, aki megáll a lábán és olyan férfival is, aki állja a versenyt a nőkkel. A liberalizmus felfutóban van.

    Én ismerek ilyen nőt.
    Feleségül is vettem,lúzerek.

    A karrieren kivül más nagyon nem is létezik,gondolom én hülye,mi?
    Szerintem sajnálok mindenkit jófejségből.

    Szerintem.

  10. Fetisha

    annamari írta:

    Hányan vagyunk? 8 milliárdan? Még mindig a gyerek a legnagyobb jótétemény és legnagyobb érték? Még mindig ez az egyetlen, ami értelmet adhat az életnek? A gyerekvállalás a legnagyobb társadalmi felelősségvállalás?
    Miért misztifikáljuk a gyereknevelést? Ez nem egy szakma? Hogyan lesz ennek professzora egy magáról gondoskodni alig tudó nő vagy férfi, csak attól, hogy gyereke születik? Ha a család szent, a szülők mindent jól csinálnak, honnan ez a rengeteg életképtelen, siralmas érzelmi állapotban lévő ember?

    Ebben egyet kell értsek annamarival. A gyermekszülés nem jogosít fel senkit arra, hogy ossza az észt. Konkrétan erre bármelyik emlősállat képes. Általában azok takaróznak ezzel, akik semmi mást nem tudnak felmutatni az életükben, csak azt, hogy reprodukálták önmagukat. Van, hogy ez annyira jól sikerül, hogy mindaz az érték, amit a szülő csak el akart érni, de nem sikerült, a gyermekében teljesedik ki, és valódi értéket teremtett nemcsak önmaga, de a világ számára is, ez azonban rendkívül ritka eset. Egy gyermekére odafigyelő anya lehet jó anya, de nem hiteles az önmegvalósítás kérdésében, maximum az önfeladáséban. Vannak nők, akiknek életcél és kizárólagos a család, ez azonban egy búra alatti világ.

  11. @ Kami:
    Minden azt mutatja, hogy az emberek impulzívak, és nem elemzők, ha pedig elemeznek, akkor az egészet felülírja egy impulzus. Családból is tudnék példát mondani: hónapokon át tartó elemzés, éveken át tartó készülés valamire (egy pályára), amit egy impulzus felülírt, és tragédia lett belőle. Az illető a mai napig veri néha a fejét, hogy “Hogyan lehettem ennyire hülye?!”.

  12. annamari írta:

    Hányan vagyunk? 8 milliárdan? Még mindig a gyerek a legnagyobb jótétemény és legnagyobb érték? Még mindig ez az egyetlen, ami értelmet adhat az életnek? A gyerekvállalás a legnagyobb társadalmi felelősségvállalás?

    Miért misztifikáljuk a gyereknevelést? Ez nem egy szakma? Hogyan lesz ennek professzora egy magáról gondoskodni alig tudó nő vagy férfi, csak attól, hogy gyereke születik? Ha a család szent, a szülők mindent jól csinálnak, honnan ez a rengeteg életképtelen, siralmas érzelmi állapotban lévő ember?

    Mindkettő nagyon jó gondolat, érdemes róluk írni. 🙂

  13. Kami

    annamari írta:

    Képzeld el, hogy találkozol egy nővel, aki sokkal többet keres, mint te, akinek jelentős mennyiségű félretett pénze van, aki szabad anyagilag, független tőled, magasan képzett, kiváló referenciái vannak, nyelveket beszél, értékes kapcsolatrendszere van, aki nem vevő a stikában kilyukasztott óvszeres balesetekre, akit nem tudsz érzelmileg vagy anyagilag zsarolni. Csak addig van veled, amíg jól érzi magát veled. Ha már nem, elmegy, keres valaki mást és nem tudod meggátolni ebben.

    Ez a nő akkor is boldog lesz, amikor már 40+ egyre kevesebb pasit talál, akivel jól érezheti magát?
    És akkor is boldog lesz, amikor 50+ és a pénzén és karrierjén kívül semmije sincs?

  14. Kami

    annamari írta:

    A sok válás nem negatív statisztika, hanem pozitív, mert azt mutatja, hogy az emberek öntudatosabbak lettek. Bárcsak sokkal több válás lenne! Én egyre több olyan nővel találkozom, aki megáll a lábán és olyan férfival is, aki állja a versenyt a nőkkel. A liberalizmus felfutóban van.

    A sok válás azt mutatja, hogy az emberek nem tudatosak sem önmagukkal, sem a párjukkal, sem a kapcsolatukkal szemben. Aki öntudatos, attól joggal feltételezhetjük, hogy az önismerete is rendben van. Egy ilyen ember pedig tudja, hogy mi kell neki, tudja, mi kell a párjának. Éppen ezért az ilyen emberek ritkábban vállnak el.

  15. Fetisha

    Alex írta:

    Fetisha írta:
    Az önmegvalósítás szuper – csak mellette a családi szerepek is át kell alakuljanak.
    Miért kéne? A modellel semmi baj nincs. A nő sokkal jobban alkalmas a család összetartására, kár lenne elvenni tőle ezeket az előjogokat. Nem a családi szerepeknek kell átalakulnia, hanem a család stabilitásán kell dolgozni.
    Tudom én, hogy régebben ebben segítette a családot a vallás, mert társadalmi nyomás volt azon, hogy a családok ne eshessenek szét olyan könnyen, és ma ilyenfajta nyomás nincs.
    De beléptünk a vízöntő korába és bizony ez a kor változásokat fog hozni. Elsősorban a társadalmak a hagyományos értékrend felé fognak fordulni. Persze ez lassú folyamat lesz, de a hagyományos modell újra kezd erőre kapni. A jövő – bár ez még nem látszik – az, hogy a nő újra nő lesz a férfi meg újra férfi.
    E felé megyünk, aki az ellenkezőjét hiszei az nem vette észre, hogy változik a világ. A liberalizmus a világon leáldozóban van.

    Érzelmi szempontból valóban a nő felelős a család összetartása valóban a nő feladata. De pitét sütni nem ugyanaz, mint empatikusan odafigyelni. Lehet én nem fogalmaztam egyértelműen, de én a családi szerepek újrafelosztásánál az otthoni feladatok ellátására gondoltam. Többekközött egyre több a gyest választó férfi.
    De egyetértek veled abban, hogy a nő klasszikus szerepe lenne a legjobban funkcionáló – érzelmi, lelki megnyilvánulás szempontjából.

    A Vízöntő korról pedig annyit, hogy pont nem a klasszikus családmodellt fogja visszahozni. Most a Plútó – a tömegek népek kvázi az egész világot képviselő bolygó – a Bak jegyében jár. Azokat az értékeket képviseli, mint az anyagi világ elsődlegessége, a pénz hatalma mind felett, centralizált hatalom, és ellentmondást nem tűrés.
    2024-ben fog átlépni a Vízöntőbe, és pont nem a klasszikus értékrendet állítja vissza. A Vízöntő a lázadás, újítás és függetlenség jegye. Nők fogják egyre többen eltartani a férfiakat, sokkal demokratikusabb lesz a családmodell – nem patriarchális! – illetve több férfi választ feminin szerepkört, ahogy egyre több nő maszkulint. Ebben Duncannak van igaza, a határok elmosódnak a szerepek között. A Vízöntő a leghumánusabb, legemberszeretőbb jegy, de elsősorban a szellemiekre helyezi a hangsúlyt. Tehát simán előfordulhat, hogy a Vízöntő jegyében nem szavazhatnak az alacsony képzettségű megvezetett rétegek, a szavazatot intellektuális képességekhez vagy iskolázottsághoz kötik majd.
    Hatalmas áttörés lesz a tudományban, találmányok, űrutazás és a többi. Csak utána kell nézni mit képvisel a Vízöntő.
    Mielőtt jegyváltás történik, előtte felerősödik a másik oldal. Jelen esetben a Bak, annak is a negatív aspektusai.
    Család és világmodell szempontjából gyökeresen másra számíthatunk 2024-től.
    Számonkérhetitek rajtam! Még akkor is csak 16 éves leszek 😉 😀

  16. Alex

    annamari írta:

    Aki otthon marad gyereketnevelni, háztartástvezetni, családotösszetartani, mindig hátrányban lesz azzal szemben, aki karriert épít.

    Ez butaság. A gyereknevelésnek, háztartásnak és családösszetartásnak is van piaca. Azon szintúgy el tudja magát valaki adni, nagy karriert (Személy szerint nagyon sok nőt ismertem, akik sokkal gazdagabbak lettek ezen az úton járva, mint amilyen Te valaha is leszel. Bár lehet, hogy jól fogsz férjhezmenni, akkor meg magad is erre az útra lépsz) építhet, aki jó ebben. Az egy ostobaság, hogy a munakerőpiac a gyár szallagjánál kezdődik és egy hotel igazgatói posztjánál ér véget.

    annamari írta:

    Nem azon kellene rugózni, hogy a családok egyben maradjanak, hanem azon, hogy akik benne vannak, együtt akarjanak maradni.

    Nem is mondtam mast.

    annamari írta:

    Képzeld el, hogy találkozol egy nővel, aki sokkal többet keres, mint te, akinek jelentős mennyiségű félretett pénze van, aki szabad anyagilag, független tőled, magasan képzett, kiváló referenciái vannak, nyelveket beszél, értékes kapcsolatrendszere van, aki nem vevő a stikában kilyukasztott óvszeres balesetekre, akit nem tudsz érzelmileg vagy anyagilag zsarolni. Csak addig van veled, amíg jól érzi magát veled.

    Minden nő csak addig marad, mig jól erzi magat, mi ebben az egetrengető felismeres? Allandóan el akarod adni a magad eletstilusat, mint valami atlagon felülit, de közben csak ugyanolyan reakcióid vannak, mint az atlagos nőknek.

    annamari írta:

    Remeg a kezed és a lábad? Soha nem vágytál arra, hogy egy nő jól érezze magát veled?

    Te is jól erezned magad …

    annamari írta:

    A sok válás nem negatív statisztika, hanem pozitív, mert azt mutatja, hogy az emberek öntudatosabbak lettek. Bárcsak sokkal több válás lenne! Én egyre több olyan nővel találkozom, aki megáll a lábán és olyan férfival is, aki állja a versenyt a nőkkel. A liberalizmus felfutóban van.

    Az egyen szempontjabol lehet, hogy a valas egy jó dolog, de a tarsadalom szempontjabol nem az.
    A liberalizmus nincs felfutóban. Nem muszaj ram hallgatnod, de jobban teszed.

  17. annamari

    Fetisha írta:

    Az önmegvalósítás szuper – csak mellette a családi szerepek is át kell alakuljanak. Pont mert nem elvárható, hogy a nő keressen pénzt, nevelje a gyereket, vezesse a háztartást, szupereket főzzön, és mellette álomtesttel mosolyogva várja haza az urát.

    Úgy 5 éve nagyon megfájdult az oldalam, majdnem mentem kivizsgálásra is. Egy akkori pasas megkérdezte, hogy miért nem csináltam vacsorát. Annyira nevettem, hogy nehezemre esett állni. Felmentettem a további velem való találkozás alól. Nem vágom a neandervölgyi jelbeszédet, nem tudtam volna neki megmagyarázni, hogy 50 méteres körben legalább 10-15 étterem van, bármelyikben ehetett volna, ha éhes…

    Hányan vagyunk? 8 milliárdan? Még mindig a gyerek a legnagyobb jótétemény és legnagyobb érték? Még mindig ez az egyetlen, ami értelmet adhat az életnek? A gyerekvállalás a legnagyobb társadalmi felelősségvállalás?

    Miért misztifikáljuk a gyereknevelést? Ez nem egy szakma? Hogyan lesz ennek professzora egy magáról gondoskodni alig tudó nő vagy férfi, csak attól, hogy gyereke születik? Ha a család szent, a szülők mindent jól csinálnak, honnan ez a rengeteg életképtelen, siralmas érzelmi állapotban lévő ember?

  18. annamari

    Alex írta:

    A nő sokkal jobban alkalmas a család összetartására, kár lenne elvenni tőle ezeket az előjogokat.

    Aki otthon marad gyereketnevelni, háztartástvezetni, családotösszetartani, mindig hátrányban lesz azzal szemben, aki karriert épít. A karrierista kereste és keresi a pénzt, a házicselédnek nincs pénze. Tekinthetik úgy, hogy minden közös, de nem az és ez rögvest ki is derül, amint elkezdenek külön utakon gondolkodni.

    Tudom én, hogy régebben ebben segítette a családot a vallás, mert társadalmi nyomás volt azon, hogy a családok ne eshessenek szét olyan könnyen, és ma ilyenfajta nyomás nincs.

    Nem azon kellene rugózni, hogy a családok egyben maradjanak, hanem azon, hogy akik benne vannak, együtt akarjanak maradni.

    Elsősorban a társadalmak a hagyományos értékrend felé fognak fordulni. Persze ez lassú folyamat lesz, de a hagyományos modell újra kezd erőre kapni. A jövő – bár ez még nem látszik – az, hogy a nő újra nő lesz a férfi meg újra férfi.
    E felé megyünk, aki az ellenkezőjét hiszei az nem vette észre, hogy változik a világ. A liberalizmus a világon leáldozóban van.

    Képzeld el, hogy találkozol egy nővel, aki sokkal többet keres, mint te, akinek jelentős mennyiségű félretett pénze van, aki szabad anyagilag, független tőled, magasan képzett, kiváló referenciái vannak, nyelveket beszél, értékes kapcsolatrendszere van, aki nem vevő a stikában kilyukasztott óvszeres balesetekre, akit nem tudsz érzelmileg vagy anyagilag zsarolni. Csak addig van veled, amíg jól érzi magát veled. Ha már nem, elmegy, keres valaki mást és nem tudod meggátolni ebben. Remeg a kezed és a lábad? Soha nem vágytál arra, hogy egy nő jól érezze magát veled?

    A sok válás nem negatív statisztika, hanem pozitív, mert azt mutatja, hogy az emberek öntudatosabbak lettek. Bárcsak sokkal több válás lenne! Én egyre több olyan nővel találkozom, aki megáll a lábán és olyan férfival is, aki állja a versenyt a nőkkel. A liberalizmus felfutóban van. :-))

  19. aelod

    Alex írta:

    http://www.youtube.com/watch?v=PXP-6n1G8ls

    Vicces gyerek ez a Vitya.
    Érdekes, hogy éppen tíz évvel ezelőtt ugyanitt arról papolt, hogy meg kell vétózni Romániai esetleges Uniós csatlakozását. Aztán egy évre rá gond nélkül megszavazták.

    Azt sem tudom, hogy értette azt, hogy az új magyar államszerveződés alapja a munka. Kérdem én ezt mégis, hogy gondolta? Néz mostanában adatokat arról, hogy mennyi hazánkfia megy el innen pontosan azért mert nem talál (vagy ha talál is éhbérért) munkát? Az egymillió új munkahelyes választási lózungból sem lett semmi. A közmunka is csak arra volt jó, hogy kozmetikázzák a regisztrált munkanélküliek számát.

    Az autonómiatörekvésről meg amit mondott..pff. Örüljön, hogy nem vágták a hátába a fokost. Nem “a majd akkor segítünk ha lesz pénz” politikáját kéne pufogtatni. Akkor kellett volna teljes erővel az autonómia mellé állni amikor a magyar delegáció vezette az Unió soros elnökségét. De ez sem arról szólt.

    Pont ő akar a liberális eszméket mellőzve új államszerveződést? A róla szóló jelentések amik oxfordi soros ösztöndíja alatt készültek pont arról szóltak, hogy liberálisabb a liberálisabbnál. Kutyából pedig sohasem lesz szalonna….

  20. aelod

    Alex írta:

    Micsoda véletlen, miután elküldtem a hozzászólásomat elkezdtem hallgatni OV mai Tusnádfürdői beszédét. Nem tudom, hogy ez jó vagy nem, de úgy néz ki, hogy mások is észrevették, hogy egy új korszakba léptünk.

    http://www.youtube.com/watch?v=PXP-6n1G8ls

    A 5:55 perctől a 12:40 percig tartó részben van róla szó és bár igérte nem nem is idézett keletről példákat, csak nyugatról, hát itt egy keleti példa is :
    http://www.youtube.com/watch?v=Kkn3m1NC1co

    Ezt azért mondom, mert ne gondolja senki, hogy az ideológiai súlyeltolódás nem fogja megváltoztatni a társadalom prioritásait is. Az ideológia a társadalom minden szintjén meg fog jelenni. A liberális (aminek az eredeménye a mai családmodell és felfogás) visszahúzádassal paralel fognak erőre kapni a már elfedetnek vagy túlhaladottnak tartott értékek. Így a családmodell is képbe fog kerülni és én azt várom az elkövetkező években, hogy erős eltolódás fog bekövetkezni a hagyományos felfogású család ideál felé.

    OV-t ki kellene tiltani Erdélyből. Marketing dumával eteti a székelységet akik tévesen hisznek is neki.
    De igazad van, a változás elkezdődött.
    Most az orosz medve lett a fekete seggű. (Maláj gép stb.) Csak Putyin nem Merkel..

  21. Alex

    Micsoda véletlen, miután elküldtem a hozzászólásomat elkezdtem hallgatni OV mai Tusnádfürdői beszédét. Nem tudom, hogy ez jó vagy nem, de úgy néz ki, hogy mások is észrevették, hogy egy új korszakba léptünk.

    http://www.youtube.com/watch?v=PXP-6n1G8ls

    A 5:55 perctől a 12:40 percig tartó részben van róla szó és bár igérte nem nem is idézett keletről példákat, csak nyugatról, hát itt egy keleti példa is :
    http://www.youtube.com/watch?v=Kkn3m1NC1co

    Ezt azért mondom, mert ne gondolja senki, hogy az ideológiai súlyeltolódás nem fogja megváltoztatni a társadalom prioritásait is. Az ideológia a társadalom minden szintjén meg fog jelenni. A liberális (aminek az eredeménye a mai családmodell és felfogás) visszahúzádassal paralel fognak erőre kapni a már elfedetnek vagy túlhaladottnak tartott értékek. Így a családmodell is képbe fog kerülni és én azt várom az elkövetkező években, hogy erős eltolódás fog bekövetkezni a hagyományos felfogású család ideál felé.

  22. Alex

    Fetisha írta:

    Az önmegvalósítás szuper – csak mellette a családi szerepek is át kell alakuljanak.

    Miért kéne? A modellel semmi baj nincs. A nő sokkal jobban alkalmas a család összetartására, kár lenne elvenni tőle ezeket az előjogokat. Nem a családi szerepeknek kell átalakulnia, hanem a család stabilitásán kell dolgozni.

    Tudom én, hogy régebben ebben segítette a családot a vallás, mert társadalmi nyomás volt azon, hogy a családok ne eshessenek szét olyan könnyen, és ma ilyenfajta nyomás nincs.
    De beléptünk a vízöntő korába és bizony ez a kor változásokat fog hozni. Elsősorban a társadalmak a hagyományos értékrend felé fognak fordulni. Persze ez lassú folyamat lesz, de a hagyományos modell újra kezd erőre kapni. A jövő – bár ez még nem látszik – az, hogy a nő újra nő lesz a férfi meg újra férfi.

    E felé megyünk, aki az ellenkezőjét hiszei az nem vette észre, hogy változik a világ. A liberalizmus a világon leáldozóban van.

  23. Fetisha

    Alex írta:

    Fetisha írta:
    Annyi a különbség a vállalkozás és eközött az üzleti/családmodell között, hogy míg az előbbiből relatíve következmények nélkül kiszállsz, ha nem tetszik, keresel másikat, addig az utóbbiból két gyerekkel, adóssággal, felelősségekkel megterhelve léphetsz tovább, ha életed párja kapuzárási pánikol/lelép a titkárnővel/ félrelép és maradna ugyan de te nem torelárod – variációk ugyanarra a témára…
    Azért ne essünk a végletekbe. A lány modellje sok évszázadon keresztül egy teljesen domináns és működőképes modell volt. Egy értékrendet fogalmaz meg, amiben a családon belül is lehetséges a munka és feladatmegosztás. A nő női szerepeket vállal magára a férfi meg férfiszerepeket. Persze egy olyan világban, amikor arról folyika filozófálás, hogy vajon van-e nő és férfi szerep ez furcsának tűnik, de ebből még nem következik az, hogy a mai világ tudja jobban.

    Alex te magad adod meg a választ. A lány modellje akkor működhetne a mai világban, ha az értékrendek is ugyanazok lennének.
    A mai világ nem tudja jobban, nem is ideologizálom a mostani helyzetet, de amíg a régi világban még a felelősségvállalás magától értetődő volt – a feleségtartás nyugatabbra is ezt takarja – addig manapság rengeteg olyan esettel találkozom, mint a Petra által említett családmodell, és egész addig működhet is, amíg az egyik fél ki nem akar szállni. Amint ki akar, onnantól kezdve hátrányosabb helyzetből indul mintha csak gazdasági közösség lenne.
    A feminizmussal megnyertük, hogy ugyan önmegvalósíthatunk, dolgozhatunk, de a miénk maradt a háztartás és a gyereknevelés is. Hurrá, melltartóégetők!
    Az önmegvalósítás szuper – csak mellette a családi szerepek is át kell alakuljanak. Pont mert nem elvárható, hogy a nő keressen pénzt, nevelje a gyereket, vezesse a háztartást, szupereket főzzön, és mellette álomtesttel mosolyogva várja haza az urát.
    Prioritás kérdése, mindenki eldöntheti, neki mi a fontosabb. Mert mindez egyszerre nem megy, csak rangsorolva.

    Sok férfi is preferálná ezt a modellt- nemcsak a klasszikus erkölcsökben hívő nők – de a mai X generációban nincs meg ehhez sem a kitartás, sem a korrektség, sem a lojalitás. Leginkább mondjuk úgy, hogy a rájuk eső részt nem teljesítik következetesen.

    Az ember nem statisztikai adat, de a most iskolát kezdő gyerekek 86%-a már elvált szülők gyereke. Nem feltétlen azért, mert anyuka akart kilépni. Viseli esetleg a következményeket. Erre mindent lehet építeni, csak századokkal ezelőtti családmodellt nem. Száz nőből aki erre a modellre építi a családját/munkáját, 86 már hat éven belül megszívja. A maradéknak szívből sok sikert. Különösen felemelő, mikor olyan esetek jönnek szembe, amikor a hölgy már húsz éve ebben él, soha nem dolgozott valódi munkahelyen/vállalkozásban, és ennyi idő után kellene új életet kezdenie. Akár mert megözvegyült. Ezt mindenkinek a képzelőerejére bízom…

  24. Alex

    Fetisha írta:

    Annyi a különbség a vállalkozás és eközött az üzleti/családmodell között, hogy míg az előbbiből relatíve következmények nélkül kiszállsz, ha nem tetszik, keresel másikat, addig az utóbbiból két gyerekkel, adóssággal, felelősségekkel megterhelve léphetsz tovább, ha életed párja kapuzárási pánikol/lelép a titkárnővel/ félrelép és maradna ugyan de te nem torelárod – variációk ugyanarra a témára…

    Azért ne essünk a végletekbe. A lány modellje sok évszázadon keresztül egy teljesen domináns és működőképes modell volt. Egy értékrendet fogalmaz meg, amiben a családon belül is lehetséges a munka és feladatmegosztás. A nő női szerepeket vállal magára a férfi meg férfiszerepeket. Persze egy olyan világban, amikor arról folyika filozófálás, hogy vajon van-e nő és férfi szerep ez furcsának tűnik, de ebből még nem következik az, hogy a mai világ tudja jobban.

    Ennek a feladatmegosztó családmodellnek az alapja is csak az egymás iránti bizalom (sőt megkockáztatom, hogy nagyobb bizalom kell ehez a megosztáshoz, mint a nem vagyunk nők, nem vagyunk férfiak, mindenki csinál mindent, külön kasszát vezetünk és mindenki karriert épít típusu felfogáshoz). Ha ez a bizalom és egymásrautaltság (mert a férfi is rá van utalva a nőre – ahogy mondani szokás minden sikeres férfi mögött van egy nő) megvan, akkor ketten vehetik fel a harcot a változó világgal. A liberális családmodellnél nem látom azt, hogy az sokkal stabilabb lenne, mint a Petra testvérének modellje. Ez a dolog is emberfüggő. Ha ő számukra az a helyes, akkor tegyék azt, amiben hisznek és nem kell mindenáron megfelelni az aktuális trendeknek.

  25. Fetisha

    Duncan Shelley írta:

    Alex írta:

    Tisztességes üzlet nem?
    A pasi sokkal jobban jár.

    Nem járt jobban. Szerencsétlen azt hiszi, hogy a nő azért van vele, mert szereti, pedig csak azért van vele, mert neki az a munkája, hogy vele van.
    És a nő sem járt jól, mert ahhoz, hogy valaki ezt találja ki magának, mint életpályát, borzasztó énkép kell.

    Egyet kell értsek Duncannel. Ha nem is a borzasztó énkép miatt, hanem mert az érzelem nem üzlet. Aki a kettőt keverte még nem járt jól.
    A nő lényegében véve mindent a pirosra tesz fel a rulettasztalon. Egy másik ember – férfi/nő itt lényegtelen – jelleméért, döntéseiért, személyiségfejlődéséért nem vállalhatsz felelősséget.
    Annyi a különbség a vállalkozás és eközött az üzleti/családmodell között, hogy míg az előbbiből relatíve következmények nélkül kiszállsz, ha nem tetszik, keresel másikat, addig az utóbbiból két gyerekkel, adóssággal, felelősségekkel megterhelve léphetsz tovább, ha életed párja kapuzárási pánikol/lelép a titkárnővel/ félrelép és maradna ugyan de te nem torelárod – variációk ugyanarra a témára…
    Még a legrendesebb férfinak is szétesik a személyisége,ha az egoja sérül. Annak főleg, akinek épp az egoja van megtámogatva azáltal, hogy ő osztja a pénzt/kegyeket/biztonságot.
    Csak egy! olyan élethelyzet legyen, hogy apa nem hoz haza elég pénzt. Ő hogy éli meg, hogy már nem néznek fel rá, az asszony mennyire lesz kedves/fitt/ megértő, ha nem jut el a körmöshöz csóri…
    Gazdaságilag – mert ugye itt most az a lényeg, a szív sebeit itt ne borogassuk- kiszolgáltatott hátrányos mínuszos helyzetből startolsz, ha minden financiális juttatást a férjedtől kapsz.
    A világ állandóan változik, valóban.
    Az emberi természet viszont nem. ( szabadon Shakespeare-től)

    Ha vállalkozom, és kudarcba fullad a tervem, magam okolom.
    Ha az a vállalkozásom, hogy minden tétet a férjemre rakok, és önként dobom ki a függetlenség kulcsát az aranykalitkából- viseljem a következményeit. De a kudarc itt húsbavágóbb, mint ha elbocsátanak. Szerintem.

  26. aelod

    Great írta:

    Alex írta:

    12 év fasiszta korszak alapján sem lehet azt mondani, hogy a németek azok nácik lennének. Ha a német nemzet életében a 12 év fasizmus megfelel egyetlen napnak, akkor azt kell állítani, hogy ebben a napban olyan intézményeket próbált ki a nemzet, amikről aztán bebizonyosodott, hogy nem passzolnak neki

    A fasizmus és a nácizmus nem ugyanaz. Nem a nemzet próbált ki valamit, hanem valakik kikényszerítették. Az átlag próbálja átvészelni ezeket a rendszerváltásokat, ha tudja.

    Nem kényszerítettek ki semmit. A nemzet akarta és változtatott a weimari tetühintás posványon.

  27. aelod

    Great írta:

    Láttam 1 vidit, cigányok Kanadában, ugyanazt csinálták, mint itt, a hely változott csak. Az utcán mostak, ott aludtak, kéregettek, loptak, vackokat árulgattak. Valahol volt egy program, cigányokat a felsőoktatásba, ingyen, mert esélyegyenlőség, de nem érte meg, nem hozott változást.
    Ez egyik sem, nem alkalmazotti és nem vállalkozói lét. Szeretik azt mondani, hogy nomádlét, de az sem.

    Hogy mondhatsz ilyent szegény, ártatlan hazánkból a rásszizmus elől menekülő romákokról? Ők mindig csak áldozatok. Az angoloknál is ezt csinálták…lett is botrány. Nem kicsi. Itthon még fizet is nekik a jóravaló vezetés “had illeszkejenek be és zárkózzanak fel”.

  28. Alex

    Great írta:

    Akkor a cégek és a családok is azok.

    persze, hogy entitások.

    Great írta:

    Akcentussal beszélték a magyart és nem vesztették el?

    🙂

  29. Alex

    Great írta:

    Nem a nemzet próbált ki valamit, hanem valakik kikényszerítették.

    De miből lehet tudni ezt? Miből lehet tudni, hogy nem a nemzet próbált ki valamit?

    Great írta:

    Láttam 1 vidit, cigányok Kanadában, ugyanazt csinálták, mint itt, a hely változott csak.

    Ha a cigányokat nem lehet az intézmények segítségével saját faji programuk ellenére megváltoztatni, akkor pedig ugyanezt miért olyan nehéz elhinni a németek esetében?

    A furcsa az, hogya cigányok esetében teljesen természetesen adsz igazat annak, amit írok a nemzet és az intézmények viszonyáról, de a németek esetében meg kizártnak tartod az ilyen viszony meglétét.

    Pedig én csak azt mondom, hogy a világ konzisztensen épül fel. Ahogy a fizikai törvényei is általános érvényűek, úgy az emberiség törvényszerűségei is általánosak.

    Szóval a németek esetében azt állítom, hogy a nácizmus sem lett rájuk kényszerítve, főleg azért nem, mert Hitler demokratikus választásokon került hatalomra.

    Persze ők is akartak erőszakkal hatalomra jutni (http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%BCncheni_s%C3%B6rpuccs) , de míg a nemzet maga nem óhajtotta ezt, addig mindenféle hatalomrajutási kísérlet ellenállásba ütközik. csak miután maga a nemzet is elfogad egy politikai irányvonalat és annak intézményrendszerét ( a gazda választja meg a kutyát és nem fordítva), akkor tud az hatalomra jutni. http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetiszocialista_N%C3%A9met_Munk%C3%A1sp%C3%A1rt

    Ebből az is következik, hogy a cigányokat úgy kell normalizálni, hogy szét kell verni a nemzeti közösségüket, vagy pedig a faji értékrendjükhöz kell idomítani azt, amit el akarunk, hogy fogadjanak. Az erőszakos (majd én megmutatom, hogy betörnek) intézményesítési kísérletekbe eddig – bármelyik rendszert veszem alapul (kommunizmus, kapitalizmus, feudalizmus stb.) – eddig mindenkinek beletört a bicskája.

  30. Great

    Alex írta:

    Ha a nemzetet a határok szabnák csak meg, akkor Te nyilván csigazabáló vagy és Duncan meg arab (ha most éppen Dubajban tartózkodik, ahogy múltkor írta). A nemzet pedig entitás, mert léteznek azok a kultúrális, nyelvi, értékrendbeli és hagyományra alapuló jegyek, ami miatt különbözik más nemzetektől.

    Akkor a cégek és a családok is azok.

    Ahogy az egyik anekdótában mondják:
    Két 56-os felsóhajt Argentínában: – Mindent elvesztettünk, csak az akcentusunkat nem.

    Akcentussal beszélték a magyart és nem vesztették el?

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén