2012. december 22. A mai dátum.

A Nap áthaladt a nemzetközi dátumvonalon, a Föld minden pontja elhagyta december 21-ét, beleértve a legnyugatibb területeket is. 2012. december 22-e van, a világ megváltozott, soha többé nem lesz olyan, amilyen tegnap volt.

Én, Duncan Shelley, a kevés túlélők egyike vagyok. Őszinte és részletes vallomásomat az utókornak ajánlom, remélem, tanulnak belőle.

Az emlékek kezdenek megfakulni, de a lényeg örökre belevésődött a tudatomba. Hogy is kezdődött? Nehéz szívvel, remegő kézzel ütöm le a billentyűket.

Felébredtem hajnalban, 1 óra 34 perckor, magyar idő szerint. Ittam sok vizet, ettem sok almát. Aztán írtam a Paktum 3. részét. Ezután ettem egy gyros tálat, rizzsel, csirkével, zöldséggel. Utána megint írtam egy alfejezetet.

Mindezek után, reggel játszottam a Postal 2-vel. Tautaya_094 a pálya neve. Van benne rendőrség, DVD-bolt, McDonalds, buszpályaudvar, meg húsz állig felfegyverzett rendőr kisebb csoportokban, akiket egyetlen pisztollyal kell levadászni.

A játék után ismét egy alfejezetnyi Paktum 3 következett.

Nézegettem az interneten a híreket, hol milyen borzalmak történtek. Ekkor még minden csendesnek tűnt.

Az Igazi Gorkie mester délelőtt hívott. Olyan hírrel, hogy azt se tudtam, mit mondjak. Még neki is mintha kissé megremegett volna a hangja, pedig nem szokása, hozzá van szokva a nagy sikerekhez.

Ezután ettem zöldséges csirkét. Majd nyugovóra tértem.

Estefelé húgom hívott. Kissé félve vettem fel a telefont, mert azt hittem, térkapu nyílt a Stark torony felett és jön a csituri. De nem, csak egy wordpress sablonról és a Deadlight nevű zombi-apokalipszis játék megvásárlásáról akart beszélni.

Itt kicsit sűrítem a cselekményt, hogy egyikőtöket se ölje meg a feszültség: víz, alma, gyros, Paktum 3, Postal 2 Tautaya_094.

Újra az interneten kutattam hírek után. Aggódtam, hogy felébredt a világ, mint a ShadowRunban és jönnek a metahumánok, féltem, hogy a világ hollywoodi nyáltengerré változott, szorongtam a megatsunamik miatt, ezek után pedig újra írtam és újra virtuális fedezékről fedezékre haladtam, hogy ne lyukasszanak ki.

Mielőtt nekiültem volna ennek a cikknek, még egyszer szétnéztem a neten, beszéltem pár emberrel telefonon, hátha elkezdődött.

Mostantól kicsivel kevésbé drámai hangnemben folytatom tovább.

Olvastam, hogy mintegy 1,2 milliárd (csak a látvány kedvéért: 1.200.000.000) ember hitte, hogy lesz valami. Ebből három tanulságot szűrtem le.

1. A média nagyon nagy úr.

2. Ennyi ember hite, érzelmei, várakozása semmilyen befolyással nem volt a világra.

3. Ha egy ekkora embertömeg hite nem volt elég ahhoz, hogy előidézze a világvégét, ahhoz sem lesz elég, hogy elkerülje.

Olvastam, hogy ezen a napon különösen sok katasztrófa történt a Földön, de szokatlanok nem.

És olvastam a sok gúnyos beszámolót arról, hogy a világvége érdeklődés hiányában elmaradt.

Az egyik híres magyar szennylap 21-én, néhány perccel éjfél után már fel is tette a gúnyolódó cikkét, hogy a maják tévedtek, nem is ért véget a világ. Ezzel kapcsolatban csak egy apró megjegyzés: amikor Magyarországon az óra áthaladt az éjfélen, és elkezdődött december 21-e, azon a területen, ahol a maják éltek, még bőven 20-a volt. Persze, a szennylapnál biztos azt hitték, hogy a jóslatot magyar idő szerint kell értelmezni…

A 2012-es világvégével kapcsolatos információk a 70-es években kezdtek terjedni. 2007-ben az érdeklődés nagyon megugrott, egyre több és több weboldal és könyv jelent meg a témáról. 2008-ban engem is elért az őrület, több cikket is írtam róla. 2009-ben tetőzött a dili, majd utána hanyatlásnak indult.

2009-ben a moziban néztük Roland Emmerich 2012 című hihetetlenül pocsék és bárgyú filmjét a világ pusztulásáról. Volt benne kutya, gyerek, csak a sztori maradt ki.

2010 elején egy kis teremben megtartottuk a második klubgyűlésünket, témánk a 2012-es világvége volt. Papica és én rövid előadással borzoltuk a kedélyeket. 117-en zsúfolódtunk össze abban a kis helyiségben, lélegezni is alig tudtunk. Akkor azt mondtuk, hogy 2012-ben nemigen történik semmi, a naptárakat (maja, Julián, Gergely stb.) összeegyeztetni napra pontosan lehetetlen feladat, mindazonáltal a társadalom törékeny, van értelme elgondolkodni azon, hogy ha beüt valami, hogyan tovább.

2011 és 2012 számomra annyira sűrű volt, hogy szinte mást sem tettem, csak írtam. Ha jól számolom, hét könyv született meg ezen idő alatt. Köztük A Pokol Kézikönyve, ami a társadalmi összeomlás kezeléséről szól, és ami szintén nem az ijesztgetés szándékával íródott.

2012. december 22. Ez a mai dátum. 1.200.000.000 ember hite semmivé foszlott. A világ nem ért véget. Új ciklus kezdődik a maja naptárban. Ha történt valami, nem vettük észre, még nem jelentek meg a jelek. Vagy nem értjük őket. Az biztos, hogy az én életem meredeken felfelé tart.

Akik abban hittek, hogy véget ér a világ, tévedtek. Akik abban hittek, hogy nem ér véget, azok is. Hiszen nem tettek semmit azért, hogy ne érjen véget, nem tőlük függött.

A nagyszámok törvénye alapján: egyszer tényleg beüt a krach. Lehet, egyetlen perc alatt történik meg, és lehet, évtizedek vagy évszázadok pusztulása vezet majd el oda.

A természet, köszöni, jól van. A társadalom nincs. A gazdaság, a politika, a tudomány, a művészet, a média, az emberek egészségi és mentális állapota nem sok jóval kecsegtet.

A hit nem segít. Ezt már tudjuk.

Share

Commentek