Gondoljuk újra a világot

A karma láncai

Az élet fair.

A gondolkodást túlértékelik, a megfigyelést meg alul. Gondolkodás megfigyelés helyett, vagy a megfigyelés ellenében… ez igazán halálos szokás, bár nagyon elterjedt.

A karma nagyon ezoterikus „dolognak” tűnik, olyan jelenségnek, amit nehéz szavakba önteni és megérteni. Hosszasan idézhetnénk a különféle tanításokból, elemezhetnénk a megközelítéseket, véleményt alkothatnánk róluk. Ehhez nem áll rendelkezésünkre a szükséges terjedelem, és mások már úgy is megtették ezt, felkészültebben, avatottabban, oldalak százait és ezreit teleírva.

A karma fogalma meghatározható kézzelfogható, gyakorlatias, jó értelemben földhözragadt (azaz két lábbal a földön álló) módon is. Ebben az esetben a karma a legkevésbé sem misztikus, a legkevésbé sem ezoterikus.

A karma – következmény.

Ledobunk egy téglát a ház tetejéről, és az lefelé zuhan. Következmény.

Egész nap eszünk, nassolunk, tömjük a bendőnket, és elhízunk. Következmény.

Ökölbe szorított kézzel verjük a gyékényt, éveken át, és az öklünk érzéketlenné válik. Következmény.

Ok, okozat, ok-okozati láncolat, következmény – ez a karma.

Ha ezt teszed, akkor ez lesz. Következmény. Karma.

Ahhoz, amit szeretnék elmondani, a fentiekben meg kell egyeznünk. Ne bonyolítsuk túl a karma jelentését és jelentőségét. A tetteinknek következményei vannak, ez a természet rendje, így működnek a valóság törvényei. A következmény nem igazságtalanság. A karma nem szemétség.

A keleti filozófia mindig közelebb állt hozzám, mint a nyugati. Bár mostanában kezdem felfedezni magamnak az antik görög gondolkodókat. Platón ideatana például közel áll a szívemhez. Ha keleti filozófiát mondok, akkor a kiemelkedőekre gondolok, akik tisztán és világosan beszéltek, szóvirágok, nyelvi játékok és a szokásos ködfejlesztés nélkül. A költői hajlamú mellébeszélő-mesterek jelentősen degradálták azt a tradíciót, aminek magját a gyakorlat, és nem az elmélkedés adta.

A számomra jelentős keleti tanítók arról beszéltek, hogy törekedni kell a belső csendre, ahhoz, hogy láthatóvá váljon a valóság, amit a gondolatok, érzelmek, emlékek elfednek. „Tedd félre tanult véleményeidet”, „Hagyd abba az okoskodás”, és így tovább.

„Minden gondolatunk mások véleménye szabadon idézve.”

Ezt most dobjuk félre. Maradjunk csendben. Kuss legyen ott bent! Nézzük, mi is ez a karma nevű dolog!

Egy ember megszületik. Ismeretlenség veszi körül. A teste kezelhetetlen. A beszéd érthetetlen. Érdemben kommunikálni nem képes. Kiszolgáltatott.

Ahogyan cseperedik, egyre jobban megismeri a szüleit, az életkörülményeit, és ennek minden elképzelhető negatív hatását. A szülei nem a történelem legnagyobb bölcsei, tehát tévednek néha, rosszul tudnak dolgokat, rögeszméik vannak, indulataik vannak, soha nem ellenőrzött dolgokban hisznek, és bíznak olyanokban, akiknek a tetteit megérteni sem tudják (orvosok, például).

Az óvodában belépnek a képbe az óvónők és az óvóbácsik, a maguk összes tökéletlenségével, tévedésével, rögeszméjével, oktalan hitével, a maguk indulataival, magánéleti problémáéival, stresszével, türelmetlenségével. Az óvodai képzés elsősorban képességfejlesztés, testfejlesztés, de már itt is megjelennek a hazugságok, melyeket elkezdenek hivatali szigorral beleplántálni a gyerekekbe.

– Néni, miért vannak ketrecben az állatok?

– Hogy ne féljenek!

Az általános iskolában már veszett erővel megy a programozás, a hivatalos szoftver beleverése kifejezetten erőszakos eszközökkel a még talán saját egyéniséggel rendelkező gyerekekbe, tinédzserekbe. Itt már belép a képbe egy addig nemigen ismert tényező: a vetélkedés. Fizikai adottságok, a család anyagi lehetőségei, és az ezekből adódó konfliktusok, győzelmek és bukások. Megjelennek az érzelmek, melyek közé a tizenéves kor második felében más vágyak is vegyülnek.

Középiskola, főiskola, egyetem, további képzések. A gépezet működik, a programozás fut, minden nap, a versenyhelyzetek kezelésére való képtelenség stresszé és konfliktussá, ezek rögeszmékké, komplexusokká válnak. Az osztályzatok, a letett vizsgák, a megszerzett bizonyítványok, oklevelek és diplomák már a jövőről szólnak, az élet kilátásaival. Ezek diadalittas érzésekkel vagy rettegéssel, szorongással töltenek el.

Pályaválasztás… Jönnek a mindentudó bácsik és nénik, hogy jól eldöntsék és megmondják, ki mire alkalmas és mire nem. Kinek mire alkalmasak az osztályzatai, a tanulmányi átlaga, a fizikai és mentális képességei. Álmok törnek össze, életek siklanak ki észrevétlenül, az életkedv gyakran elpárolog a „realitás” oltárán, az „erre van szükség” és „ez már telitett a társadalomban” eszmék ismételgetésével.

A munka, a karrier, a munkahelyi stressz, könyöklés, igazságtalanságok, nem várt fordulatok a kinevezésekben, előléptetésekben, leépítések, kiszolgáltatottság, elkeseredés, anyagi nehézségek… és az ezek kezelésére tett kétségbeesett próbálkozás, melyeket a prostitúció megjelenési formái közé sorolhatunk.

Mindezek mellett az ember életében egyre nagyobb szerepet kap a párkapcsolat, az imádott nő vagy férfi kegyeinek elnyerése, a féltékenység, a beletörődés, majd az „ez van, ezt kell szeretni” apatikus jelmondat kántálása. Családalapítás, anyagi küszködés, politikai és gazdasági kiszolgáltatottság. A gyereknevelés már az új másolat területe: a szülők adják tovább a saját rögeszméiket, tévedéseiket, ostoba elméleteiket, túlélési (tév)eszméiket. És persze nekik is vannak indulataik.

Mindezekkel párhuzamosan futnak a betegségek, balesetek, sérülések, félelmek, barátságok, ellenségek, veszteségek, gyász, kisebb és nagyobb bűnök, pici izgalmak hajszolása, káros szenvedélyek, és így tovább.

Az ellenségek félelmet és fájdalmat okozhatnak. A barátságok, a szerelmek, a gyerekvállalás rémisztővé teszi a betegségek és a halál gondolatát. Az anya, aki elveszti a gyerekét, a gyerek, aki elveszti az anyját, a férj a feleségét, a feleség a férjét, a halál közelsége és érintése… Ez mind melegágya valaminek, amit idáig érve a cikkben remélhetőleg le sem kell írni.

Egy ember megszületik, bekerül egy gépezetbe, ami megtömi hazugságokkal, darabokra töri az álmait, lehengerli, igazságtalanságokkal korbácsolja fel az indulatait, erőszakkal megfélemlíti, éveket vesz el az életéből, vagy az életét veszi el. Veszteségek, kudarcok, hazugságok, indulatok, a test tönkretétele, elhasználása, kínzása. Az ember az élete végén minden téren rosszabb állapotban van, mint gyerekként volt. Hazugság, fenyegetettség, fájdalom, bűntudat, veszteség, halál.

Érezheti, hogy ő most megtanult valamit, ami fontos. De elég ránézni az arcára, a fakó tekintetére ahhoz, hogy tudjuk: nem megtanult valamit, csak újabb rögeszmére tett szert.

Aztán meghal. Aztán megszületik. Jön az újabb kör, az újabb tortúra.

Ezzel szemben gyakorta mondják, hogy a lelkek egy céllal születnek le valahonnan, és az élet akkor ér véget, ha megtanult egy leckét. Ezzel azt is mondják, hogy minden élet egy lépcső felfelé, egyre magasabbra.

Ennek én nem látom nyomát.

Az élet az aprócska örömök ellenére, kínzás, tortúra, ami szaggatja a lelket. Ez nem tanulás. Nem játék. Nem fejlődés, hanem degradáció.

A történelmet mi csináljuk, a világ belőlünk áll. Ha fejlődnénk, ez a hely nem ilyen lenne. Tehát nincs fejlődés. Automatikus fejlődés nincs.

A karma következmény. Aki egy hazugságban hisz, az tévútra fut, erre az ok-okozati lánc garanciát vállal. Aki nem tanul, az rosszabb helyzetbe kerül, ez a következmény.

Ha a lélek az életek alatt nem fejlődik, hanem egyre rosszabb állapotba kerül, amint azt az idősebb emberekre általánosan jellemző beletörődés, lelki fájdalom, érzelmi megnyomorodás, legyőzöttség, hihetetlen visszahúzódás mutatja, vagyis egyetlen élet képes volt rontani a lélek állapotán, akkor valószínű, hogy az előző életünkben jobbak voltunk, mint most vagyunk. Valószínű, hogy tíz élettel korábban, sokkal jobbak voltunk. Valószínű, hogy ezer élettel ezelőtt a mostanival összevetve szuperhősök voltunk.

Mi azért nem vagyunk Rockefellerek, mert már voltunk, és megbántuk. Már lejjebb vagyunk, mint ők. Azért nem mi irányítjuk a világot, mert már irányítottuk, és nem csináltuk jobban.

Az egymást követő életek a zuhanás pillanatai. Ez a karma. Automatikus fejlődés nem létezik.

Nos, eddig tartott az eszmefuttatás, most ti jöttök, hogy véleményt nyilvánítsatok.

(Aki szerint a reinkarnáció fikció, az tekintse a fentieket logikai eszmefuttatásnak, és azt döntse el, hogy szerinte logikus-e a végkövetkeztetés, vagy nem.)

Share

Commentek

Előző

Két Új Világrend háborúja

Következő

Eszköz egy jobb élethez

  1. Putyin998

    solareclips írta:

    Nem az a lényeg, hogy hány évet élsz, hanem, hogy mit élsz meg, milyen minőségben, milyen egészséggel.
    Van, hogy az ember 1 óra alatt többet él meg, mint évek alatt.
    Én például az utóbbi 5 évben többet éltem, magasabb minőségben, mint az előző 55-ben.

    Ezzel maradéktalanul egyet tudok érteni.
    Én nem vagyok Solareclips.Nem ugyanazokat a dolgokat éltük meg.
    Nem hiszek neki,sőt….de ettől még lehet,hogy igaza van.Azok az ő tapasztalatai(és a környezetéé)
    Ezek meg az enyémek(és a környezetemé)

    Attól a tönkölyben még nincs teljes értékű fehérje,és inkomplett aminosavprofilú is csak kevés.Mindegy ki őrli azt a sz@rt. 😛

    De egyébként jól beszélt. :yes:

    (nem hiszem,hogy az én elismerésemre vágyna,de sebaj)

  2. solareclips

    @ Duncan Shelley:
    Élhetsz akár 100 évet rossz tápllkozással, elhanyagolt érzelmi élettel. Ha a tápllkozásra, érzlmi életre odafigyelnél, legfeljebb akkor 130 évet élnél egészségesen.
    Ha egy időben két érzelmi konfliktus aktív, azonos szerepű agyi zónát érintve a bal és jobb féltekén, akkor élhetsz ilyen konstellációban módosult tudatállapotban, szervi tünetek nélkül hosszasan – mondhatni egészségesen, legfeljebb bizonyos érzelmi behatásokra az átlagtól eltérően reagálsz, aminek persze lehetnek kedvező és kedvezőtlen vonzatai.

    Nem az a lényeg, hogy hány évet élsz, hanem, hogy mit élsz meg, milyen minőségben, milyen egészséggel.
    Van, hogy az ember 1 óra alatt többet él meg, mint évek alatt.
    Én például az utóbbi 5 évben többet éltem, magasabb minőségben, mint az előző 55-ben.

  3. @ solareclips:
    @ Putyin998:
    Nekem valami alapvetően nem kerek. Ha ilyen fontos a táplálkozás, meg az érzelmi élet, miért élek még? Miért nem vagyok beteg?

    Egy rokon Kuvaitban dolgozott pár évet, és különös táplálkozási szokásokkal tért vissza. A hét öt napján evett tojást, méghozzá alkalmabnként 10-et, mert kint kicsivel nagyobb tojáshoz volt szokva. Állandóan ivott, vízet, még evés után is, ami állítólag tilos, mert oldja a gyomorsavat. Évek múltán is egészséges volt, erős és gyors.

  4. solareclips

    @ Putyin998:
    Nem érdekelnek a feldolgozott gabonák. Én örlöm meg a tönkölyt és abből sütök kenyeret, és készítek sok féle ételt. Nem kapok el semmiféle nyavalyát, nem emlékszem mikor volt utoljára akár egy számottevő légúti megbetegedésem. Az emésztésem tökéletes, nincs rajtam háj, izom viszont bőven elég. 35 éve nem voltam orvosnál.

    Ilyen-olyan részletes elemzéseket már rengeteget láttam, például a margarin esetében, teljesen divatszerűen, volt, amikor a margarin csodatevő jóságát bizonyították a “szaktanulmányok”, volt amikor pont az ellenkezőjét.
    A saját gyakorlatom és az inga visszaigazolja, hogy a tönköly számomra alapvető táplálék. A többi pedig nem érdekel.
    Bocs, hogy már megint az ingára hivatkozom, de, hát a gyakorlat számtalanszor bizonyítja, hogy a tudatalattiból vagy az Akashából hiteles információkat hoz le, illetve, ha olyanra kérdezek, amihez nics jogom hozzáférni, jelzi, hogy nincs válasz.

    Na de sebaj mindenki azt hisz, amit akar. Én elmondtam azt, amit a gyakorlat már elégszer visszaigazolt, nem feladatom bárkit is meggyőzni.
    Nyugodtan lehet elhinni, hogy amit nem tapasztaltam az nincs, és ezért nem is érdekelhet, ami nem kézzelfogható számomra, az mind a sarlatánok hókuszpökusza, amivel átvernek és jó sok pénzt zsebelnek be mindezért.

    Szóval nem akarlak befolyásolni, nekem mindegy milyen elméleteknek hódolsz.
    Ágyesz búgyesz …

  5. Putyin998

    @ solareclips:
    Szendi Gábor nem különösebben érdekel minket,kivéve ha olyan szerzőtől fordit cikkeket,aki viszont már érdekelhet esetleg.A paleo-val jó kis üzletet csinált magának,ne sajnáljuk tőle azt a kis pénzt.
    Az ingát sajnos nem ismerem.A gabonákat viszont igen.
    Ha a glutént le is sz@rjuk,akkor van itt más is azért.
    A gabonák gyulladásos reakciót váltanak ki a belekben
    A lektinek speciális proteinek, amelyet számos növény és étel tartalmaz, de nagy koncentrációban a gabonákban találhatók meg (főleg a búzában), a hüvelyesekben (főleg a szójában), a burgonyafélékben (pl. paprika, paradicsom, burgonya, padlizsán) és a tejtermékekben. A leginkább ismert lektin a glutén, de sok másik fajta van, amelyeket még az olyan álgabonákban is megtalálunk mint a quinoa. A lektineknek sok biológiai funkciójuk van az állatokban, de az olyan ételek, amelyek nagy koncentrációkban tartalmazzák őket, még óvatos mennyiségekben is károsak.

    A lektinek olyan proteinek, amelyek nem bomlanak le könnyen és ellenállnak a gyomorsavnak és emésztő enzimeknek. Emiatt épségben végigvándorolnak az emésztőcsatornádon és károsítják a beleket. A lektinek elpusztítják a bélbolyhok sejtjeit és “mikroperforációk”, vagyis apró lyukak keletkeznek. Ezek a lyukak lehetővé teszik, hogy teljes, vagy majdnem intakt proteinek, baktériumok és egyéb idegen anyagok bejussanak a véráramba, ahová nem valók! Ahogy az immunrendszer észleli ezeket, támadásba lendül. Ez az ún. autoimmun reakció számtalan jelenség formájában előállhat és nem korlátozódik kizárólag a belekre. Fontos megjegyezni, hogy ezek a figyelmeztetések nem csak a diagnosztizált coeliakiások számára kritikusak. A negatív következmények valamilyen szinten mindenkit érintenek, aki gabonát eszik!

    A gabonák elképesztő mennyiségű szénhidrátot tartalmaznak kis térfogaton belül. Mivel a legtöbb gabona erősen feldolgozott (igen, még a teljes kiőrlésűek is), nagyon gyorsan lebomlanak vércukorrá a testedben. A nagy mennyiségű szénhidrát gyorsan lebomolva komoly vércukor emelkedést okoz és erre reagálva a test masszív inzulin mennyiséget termel, hogy lenyomja a vércukor szintet.

    Amikor túl sok vércukor van a rendszerben, akkor gyorsan elfogynak a helyek, ahová a szervezet pakolhatná mint hasznos energia és a többlet testzsírrá válik. Emellett a túl sok inzulin jelenléte érzéketlenné teszi a szervezetet a hormonális üzenetre, amit az küld. A jövőben emiatt még több inzulin termelődésére lesz szükség. A dolog vége az lesz, hogy a test nem tudja jól felszabadítani a sejtekben már eltárolt energiát. Ez egy nagyon rossz állapot! Ha a bevitt sok szénhidrát miatt ez a folyamat nem áll le, akkor az inzulin szint emelkedni fog, a zsírraktárak tovább nőnek és a tested képtelen lesz a saját utasításai szerint cselekedni.

    Na,aztán mi van még?

    A gabonák savasítják a testet
    A nettó savasító hatású táplálkozás ásványi anyag vesztést okoz a csontokból, valamint átfogó gyulladásos állapotot.

    A gabonák üres kalóriák
    Minden gabona — mint a zabpehely, tészta, kenyér, cereália — két dologban egyezik: kalóriában nagyon sűrűek, de tápértékben gyérek. Egy kis adag gabona jó sok kalóriát ad, szinte mindet szénhidrátból. Ez a sok kalória azonban szégyenteljes mértékben biztosít csak vitaminokat, ásványi anyagokat és fitotápanyagokat. Hasonlítsd össze a kalória, szénhidrát és vitamin profilját két nagy szelet teljes kiőrlésű kenyérnek (100 g) és egy csésze párolt brokkolinak (184 g — majdnem kétszer annyi tömeg!)

    Bár ez is mind sületlenség,és csak felültem az élelmiszermaffiának.Viszont 110kiló vagyok,erős,izmos és egészséges.Bár ingám nincs,viszont nem irigyellek téged sem érte.
    Tudom,hogy ez felszinességre utal részemről,dehát mit csináljak?Szeretem magamon az izmokat,szeretek erős lenni.Nem vagyunk egyformák.Van aki dagadt szeret lenni,impotens vagy mozgásképtelen.Nekem aztán mindegy.

  6. solareclips

    @ Will:
    Persze, ezek nyilvánvaló dolgok, viszont nem tekintem az ingával való fordítást lehetőségnek a gyakorlatban a mérhetetlen időigénye miatt. Legyen egy elmélet bármilyen tökéletes az elvi síkon, ha a gyakorlatban ésszerű keretek között nem megvalósítható, akkor mindenféle gondolkodási idő elpazarlása nélkül, azonnal kihúzható a listáról.
    Persze az inga helyett bármilyen szimmetrikus kiterjedésű, nem túl nagy méretű,és súlyú, felfüggeszthető tárgy megteszi.

  7. Will

    @ solareclips:

    Inga és fordítás:

    Látsz az idegen nyelvű könyvben egy szót: “kriszkutyvasztik”.

    Ingával fordítás:
    – első kérdés: “Ez a szó magyarul ‘a’ betűvel kezdődik?” (Igen/Nem)
    – ha nem a válasz: “Ez a szó magyarul ‘b’ betűvel kezdődik?”
    – stb.
    – ha igen a válasz: “Ez a szó magyarul az ‘ab’ betűkapcsolattal kezdődik?” (Igen/Nem)
    – stb.

    Sokáig tart, de megoldható. Már ha persze az inga Igen/Nem választ tud adni bármilyen kérdésre.

    Talán gyorsabb, ha “Ez a szó a magyar értelmezőszótár első 1000 oldalán található?”, tehát egyfajta logaritmikus keresés egy szótáron. De tesztelni kellene, hogy melyik a gyorsabb. Persze ezzel csak szintexist fordítottunk le, szemantikát nem, de szerintem az is megoldható Igen/Nem-ekre építkezve.

    Na, abba is hagyom a flame-elést.

    BTW én pénzérmét használok inga helyett, az is betanítható és van olyan pontos, mint egy inga, ráadásul gyorsabb 😉 Csak kevésbé flancos, persze.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén