Gondoljuk újra a világot

A Test, 2. rész

Ősi álom

Az öregedés és a halál legyőzése ősrégi álom.

A szellemi tanok alapvető üzenete, hogy nem a testünk vagyunk, nem mi öregszünk, nem mi halunk meg. Egyes tanítások a magasabb rendű lényekbe vetett hitben, az irántuk való odaadásban, más iskolák az elmélyülésben, a pillanat mély átélésében, más megközelítések a bennünk szunnyadó erők felébresztésében, más irányzatok álomnak tekintették az életet és a felébredésben látták az utat.

A mai korban a tudomány nevű vallás kecsegtet új reményekkel. A válaszokat kémcsövekből várják, mikroszkópok tárgylemezén rejlő titkokról sugdolóznak. Egyesek az égboltot figyelik, várva a messiásokkal megrakodott űrhajók érkezését, akik majd megoldanak helyettünk minden problémát.

A vágy a régmúltból ered. A tiltás ugyanonnan.

Ősi tiltás

Amint terítékre kerül az örök fiatalság és a halhatatlanság témája, néhányan azonnal szentségtörést kiáltanak.

Az emberklónozás illegális, még elméleti megemlítése is összevont szemöldököket vált ki.

Az öregedés, az elmúlás a természet rendje!

Ember nem piszkálhat bele a természet működésébe!

Az ember nem játszhat Istent!

Ami van, az biztosan azért van úgy, ahogyan van, mert annak úgy kell lennie, és nem lehet másként!

A halál fontos, mert a biológiai fejlődés motorja. A halál fontos, mert ha nem lenne, túlnépesednénk. Ha az egerek halhatatlanok lennének, 9 méter magas rétegben vonnák be az egész Földet.

A halál fontos, mert a túlvilágon megmérettetik a lélek. A halál fontos, mert a közteslét mérleget állít a lélek tettei elé. A halál fontos, mert ha elfogynak a leckék, a lélek új testbe születik. A halál fontos, mert azért születtünk le a Földre, hogy itt megtapasztaljuk a halandóságot.

Az öregedés fontos. A halál fontos.

Ezeket kutatni szentségtörés! Többre vágyni annál, ami van, szentségtörés!

Tilos ezekkel foglalkozni, tilos kutatni, válaszokat keresni, tilos beavatkozni a folyamatokba!

Tilos, mert tilos, ezért tilos, és tilos megfejteni a titkokat!

Világos, nem?

Jogosultság

Azt látjuk, hogy az egész élővilág egy bizonyos ciklikusságot fut be. Megszületik, fejlődik, kifejlődik, öregszik, meghal. Minden ezt teszi, a nővények, az állatok, a teljes bioszféra ezen a cikluson fut végig. (Ez nem egészen igaz, de erről majd később.)

A természetben a halál mindennapos, az állatvilágban az erőszakos halál normális. A nyúl fut, ahogyan bír, gyors irányváltoztatásokkal próbálja lerázni üldözőjét, de egyszer biztosan alulmarad. A farkas vicsorog, küzd, ahogyan erejétől telik, de egyszer rajtaveszt.

Születés, fejlődés, öregedés, halál – ez a megszokott létezési ciklus a természetben. Ha voltak háziállataink, tudjuk, hogy meghalnak. Ha voltak növényeink, raktunk ki valaha a párkányra cserepes virágot, tettünk valaha vázába virágcsokrot, tudjuk, hogy meghalnak. Minden születik, növekszik, romlik, meghal. Minden.

Valóban úgy tűnik, hogy az öregedés és a halál a természet rendjéhez tartozik.

Mit tegyünk hát? Fogadjuk el, hogy ez a rend? Békéljünk meg ezzel a jelenséggel, tegyünk le a kutatásról, a megértésről, sodródjunk, bízzunk az Anyatermészetben, Istenben, Adam Kadmonban, akármiben, akárkiben, és éljük az életünket a pillanat örömére?

Választhatnánk ezt is. Dönthetnénk úgy, hogy koncentrálunk az élet apró örömeire, reális célokat tűzünk ki, megdolgozunk értük, továbbadjuk a következő generációnak, amit tudunk.

Megnyugtató érzés lenne azzal a tudattal álomra hajtani a fejünket, hogy minden rendben, mindennek van értelme, nincs semmi dolgunk, csak az, hogy ezt felismerjük és elfogadjuk.

De…

Ez feltevés, semmivel sem több. Álom, fantázia, hit, nem több.

Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem.

Lehet, hogy az öregedésnek van értelme. Lehet, hogy a halálnak van értelme. Lehet, hogy meghalni nem rossz. Lehet, hogy a halál után szép és jó vár.

De…

Ez még mindig feltevés, csupa feltevés, csupa légből kapott gondolat.

Olyan sokan döntöttek és döntenek úgy, hogy elfogadják azt, ami van, hogy lehajtják a fejüket, nem lázadoznak, nem keresnek, nem kutatnak, hagyják megtörténni, aminek meg kell történni.

Tegyük meg újra? Hajtsunk fejet újra? Hajtsunk fejet mi is?

Olyan átkozottul unalmas.

A természet rendje

A fák nőnek ki a földből, mi mégis kivágjuk őket, házat építünk, csónakot készítünk, szobrokat, dísztárgyakat faragunk, fűtűnk velük. A sziklák nőnek ki a földből, mi mégis véssük, vágjuk, fűrészeljük őket, házat építünk, sáncot emelünk, tereljük a folyókat, szobrokat készítünk. Ha fázunk, felmelegítjük a környezetünket, ha túlságosan meleg van, lehűtjük. Ami nem megy izomerővel, az majd megy géppel. Ahol nem tudunk lábon haladni, ott majd tudunk járművel.

Az értelem új minőség, amely nem része a természetnek. Kívülről jött be, kívülről lépett be ebbe a rendszerbe, ebbe a körforgásba. Érdeklődik, kutat, keres, kérdéseket tesz fel, problémákat vet fel, feltételezésekkel él, célokat tűz ki. Megfigyeléseket tesz, kiértékel, átgondol, tervez, koordinál, alkot. Az értelem magához igazítja a feltételeket, több akar lenni annál, ami, fejlődni akar, nem alkalmazkodni, hanem irányítani.

A környezetünk, a létfeltételeink megváltoztatása nem áll távol tőlünk, mégsem kiált szentségtörést senki. Valamiért az öregedés és a halál tabuvá, szentséggé változott, melyet hivatásosok és önkéntesek seregei védelmeznek. Talán a rengeteg kudarc miatt, talán valakinek az érdekei miatt.

Az értelemnek nem kell igazodnia a természethez, hiszen soha nem tudott győzni, amikor megtette vagy megpróbálta. Sokkal inkább megismernie, megértenie kell a környezetét, hogy kézbe vehesse az irányítást.

Ha az értelem nem elégedett valamilyen feltétellel, jogában és hatalmában áll keresni és megtalálni a lehetőséget arra, hogy alakítson rajta. Ha nem tetszik neki a teste sérülése, nem kell elfogadnia azt, tehet ellene. Ha nem tetszik neki a betegség, nem kell megadnia magát. Ha fázik, nem kell megfagynia, ha éhezik, nem kell éhen halnia. Elfogadhatja, ami tetszik, és tehet az ellen, ami nem.

Ha nem tetszik az öregedés, joga van tenni ellene, joga van teljes egészében kiiktatni a rendszerből az öregedést. Ha nem tetszik neki a halál, nincs oka arra, hogy térdre vesse magát saját tudatlansága előtt, joga van kérdéseket feltenni, kutatni és megtalálni a válaszokat.

Az értelem elfogadhat bármit, de nem kell elfogadnia semmit.

Misztérium

Ha megértjük, hogy az idő múlása senkit nem tesz okossá és bölccsé, senki nem fog hajszálainak megőszülésével értelmi képességeiben gyarapodni, ha megértjük, hogy a bölcsességhez tenni kell, nem jön csak úgy magától, az öregedés már nem tűnik olyan vonzónak azok számára sem, akik képzeletükben a pocsék látást és a ráncokat a szellemi felemelkedés előfeltételeinek látták.

A halál más. A halál óriási misztérium, hozzá szellemi tanok garmadája kötődik, melyek a halálnak fontos, kihagyhatatlan szerepet tulajdonítanak. Nem egy tan állítja, hogy a lélek fejlődése nem lehetséges halál nélkül.

Az öregedés legyőzését alighanem hangos üdvrivalgással fogadná a világ. Az élettartam megduplázását szintén. A halál legyőzését már nem, az megosztaná a társadalmat, még talán szakadáshoz is vezetne, és tömegek utasítanák el ideológiákra hivatkozva.

Az én filozófiám szerint a halálnak nincs misztériuma. Miért kellene misztériumot látnunk abban, ha valaki beköti a szemét, és elszántan nekiindul a végtelen kiterjedésű aknamezőnek? Nem tudja, hol vannak aknák, nem tudja, melyik lépése az utolsó, mindössze annyit tehet, hogy elfilozofálgat az előrehaladás szükségességéről és az életben maradás esélyeiről.

Nem ismerjük a környezetünket, a testünket, önmagunkat. Átfogó tudás helyett vannak foszlányok, apróbb igazságok, fixa ideák, színlelt tudás, színlelt technológiák, érzelmi túlfűtöttség, elvakultság, és egyre kiterjedtebb, egyre mélyebb, egyre inkább mindent felemésztő apátia.

Itt állunk valahol, valamiért, jöttünk valahonnan, tartunk valahová, körbevesz minket valami. Gyakorlatilag a teljes tudatlanság, teljes vakság állapotában bámulunk bele ebbe az izébe, tudásunk szinte teljes egészében (alapvető kérdésekben pedig 100 százalékban) kitalált, a fantáziánk szülötte.

Tehát milyen alapon mondhatjuk, hogy a halálról nincs mit tudni, a halál misztérium, és fontos?

A test halála

Ha előkeresünk egy kimutatást arról, hogy mibe szoktak belehalni a testek, akkor találunk statisztikai adatokat szív- és érrendszeri betegségekről, daganatos betegségekről, emésztőszervi betegségekről, légzőszervi betegségekről, fertőzésekről, balesetekről, öngyilkosságokról, és még néhány ezekhez hasonló okokról.

Olyat nem találunk, hogy „természetes halálban életét vesztette” ennyi és ennyi százalék, olyat sem, hogy „végelgyengülésben meghalt” a lakosság ekkora vagy akkora hányada. Nincs ilyen. Az emberek nem azért halnak meg, mert valamiképpen lejárt az idejük. Okkal halnak meg. A testük tönkremegy, és a szervezet összeomlik.

Misztérium? Ha az emberi tudatlanság, ha az életkedv hiánya misztérium, akkor tényleg van a halálnak misztériuma.

A halálokok statisztikái szerint figyelmetlenségből, felelőtlenségből, és tudatlanságból halunk meg.

Persze, mondhatjuk, hogy miután a lélek megtanult már minden leckét az életben, nincs miért tovább maradnia, és elhagyja a testét. Az ember kisétál tehát az utcára, ahol szétlapítja egy IFA tehergépkocsi. És miután ebben az életében megtanulta az ősi ékírást, a tibeti szuggesztiót és a megbocsátást, a következőben a körbenézés lesz a legfontosabb lecke, hogy az újabb IFA tehergépkocsi már ne okozzon ekkora gondot.

A test furcsaságai

Az élő test legjellegzetesebb tulajdonsága a regeneráció.

Valamilyen szinten minden élő test képes a regenerációra. Összezárulnak a sebek, hegesednek, összeforr a csont, és így tovább.

Az állatvilágban nem ritka az elvesztett végtag újraképződése. Szervek nőhetnek, sarjadhatnak ki újra, bélrendszer, szemgolyó, száj, szív, érhálózat.

A tengericsillagnak nem csak a levágott lába nő ki ujjra – a csonkhoz teljes test nő, egész szervezet, egy új állat jön létre ahhoz a csonkhoz, amely egy másik állat testéről szakadt le (feltéve, ha a központi korongnak egy része is a csonkhoz tartozik).

Több állat- és növényfaj képes az életfunkcióit felfüggeszteni akár évekre, ha a körülmények nem megfelelőek. Ilyen például a medveállatka, amely éveket tölthet el ebben a tetszhalotti állapotban. Teste összehúzódik és összeaszik, döglöttnek tűnik, de ha víz éri, néhány órán belül teljesen aktívvá válik.

A hydrák nem öregszenek, biológiailag halhatatlanok. A turritopsis nutricula medúza képes visszafiatalítani a testét, újra és újra, így biológiailag szintén halhatatlan.

A természetben a regeneráció az élet leglényegesebb velejárója, és a halhatatlanság sem ismeretlen.

Az emberi test

Az átlagos emberi test ciklusát ismerjük. 24-25 éves korunkig növekszünk, onnantól elindul az öregedés folyamata, a regeneráció egyre rosszabbul működik.

A Hutchinson-Gilford szindróma egy betegség, amely gyerekkorban indítja az öregedést, az öregedés 7-8-szoros sebességgel halad, a gyerekek pedig tizenéves koruk elején halnak meg, csak nagyon kevesen élnek 13 évnél tovább. Ha ez megtörténik, az ellenkezője nem történhetett meg soha?

A test a tejfog után öregfogat növeszt, a tejfogak kiesnek, majd nőnek helyükre újak, az öregfogak, ha kiesnek, többé nem jön helyettük új. Előfordul, hogy valakinek a kiesett öregfoga helyére új fog nő (én is ismerek ilyen embert), de a 20. században dokumentáltak olyan esetet is, amikor valaki 5 alkalommal váltott fogat.

A hasnyálmirigy sejtjei 24 óránként lecserélődnek. A gyomor sejtjei 3 naponta. A test minden sejtje lecserélődik 7 év alatt. Egy 70 éves ember biológiailag 7 éves.

A testek öregszenek és meghalnak, szinte az egész élővilág haldoklik körülöttünk. Mégis, úgy tűnik, a testeket már a természet sem öregedésre és halálra alkotta meg.

Az élő szervezet abban különbözik az élettelentől, hogy képes a regenerációra, a megújulásra. A test olyan berendezés, amely újraalkotja saját magát, újraképzi sejtjeit, belső szerveit, izmokat, ereket, csontot, mindent.

A testben alapvetően ott rejlik az öregedés és a halál kiiktatásának lehetősége.

Most ti jöttök

Ez a cikk filozófiai, szellemi oldalról közelítette meg a témát, az öregedést és a halált. Újabb szűrő. A következő cikk 1 hét múlva jön.

Kérdések hozzátok:

Szerintetek az öregedés természetes folyamat?

Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad?

A halál természetes folyamat?

A halált kiiktatni nem szabad?

Az öregedésnek van misztériuma?

A halálnak van misztériuma?

Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?

Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit?

Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?

Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek?

Share

Commentek

Előző

Mikor van kész?

Következő

Mi az élet célja?

  1. rozsi008

    bhagwan írta:

    Nem az élet hossza számít, hanem hogy hogyan élünk. Hogy amit elterveztünk, megvalósítottuk-e. Ilyetén mód a halált kiiktatni fölösleges. Ha valamit nem végeztél el, maradt valami a számládon, majd megcsinálod a következő alkalommal, következő életben.

    Kedves Osho!

    Ha már ilyen szerencse ért, hogy “személyesen” is itt vagy, akkor engedd meg, hogy mint egyetlen általam elfogadott spirituális tanítót és egyben az egyetlen olyan mestert, aki talán megértette az életet feltegyek pár kérdést.

    Valóban mi tervezzük el odafent az életünket vagy inkább valaki megtervezi azt helyettünk?

    Milyen odafent? Mit szoktunk ott csinálni, amikor éppen nem a Földön vagyunk?

    Tényleg létezik a karma? Ha igen mi értelme van, ha egyszer nem tudom miért kaptam a büntetést?

    “az ember egy örökkévaló lény. Halhatatlan. Ne nevezzük már az embert a fizikai formának.”

    Ne nevezzük! De hogyan képzeljem el a létezést szellemként?

    No és mit értsek azalatt, hogy halhatlan? Én ugyanis akkor érezném magam halhatatlannak, ha elfogadva, hogy voltak előző életeim visszaemlékeznék azokra.

    Szóval várom válaszodat és remélem nem értetted félre, mert nem ironikus kérdéseknek szántam. Csak látom, hogy ízig-vérig Osho filozófiáját követed és kíváncsi vagyok a véleményedre.

  2. Alex

    bhagwan írta:

    Szerintem nem létezik olyan, hogy szabad vagy nem szabad, mint ahogy bűn sem létezik.

    Mindenki teljesen szabadon cselekszik. Nézz azonban szembe vele: tetteid következményei fölött semmi uralmad sincsen! Tedd, amit érzel és jónak látsz, aztán dőlj hátra, lazíts bele, és nézd meg derűsen, hogy mi lesz belőle….

  3. Pircsi

    Természetesnek gondoljuk az öregedést, mert ez van a tudatunkban. Ebben nőttünk föl. Gyerekkorunk óta a körülöttünk lévők mind ezt fogadják el. Tehát mi is. Azt gondolom, meg szabad vizsgálni és megkérdőjelezni a természetességét.

    Kérdés az is, hogy mi az hogy „természetes”?

    Természetes volt-e az élet „születése”? Az első sejtek/élőlények kialakulása? A többi élő szervezet kialakulása vagy kialakítása, növekedése? Sok tudós, kutató kimondja ma már, hogy nyilvánvaló, hogy ezt valami tudat tervezetten irányítja. Így az öregedés és a halál is egy tudatosan betervezett folyamat kell legyen.
    Kérdés, hogy mi a célja. Sokan sokféleképpen magyarázzák. – Már csak azért is mert magyarázat kell az elmének minden dologra, különösen ilyen fájdalmas dologra, hogy az ember elmúlik, a szeretteinket elveszítjük…

    Mivel nem tudunk vele mit kezdeni, azt mondjuk magunknak és egymásnak, hogy ez az élet része, így kell elfogadni. Barátkozz meg vele!
    Hogy mi az ésszerű értelme, azt találgathatjuk. Ehhez a megtervezőjének szándékait, gondolatmenetét ismernünk kéne.
    PL.: Kordában tartani a népesség számát. Ha gáz van ezzel a fajjal, akkor nem hagyni továbbszaporodni és előbb utóbb úgyis elgyengül, kipusztul. Vagy lehetünk akár „vágómarhák” is, ahogy Duncan könyvében. (csak az ízelítőt olvastam belőle)
    Vagy egyszerűen csak elfoglaltságot ad nekünk a születés, növekedés, a test fenntartása, majd a búcsú. Jó sok súlyos érzelemmel terheli az elménket.

    Túl sok mindent nem is lehet véghezvinni ilyen kevés év alatt. Néha 4-5 élet kéne egy komolyabb projekt végrehajtásához.
    Vagy a „tervező” nem is akarja, hogy nagyobb dolgokat vigyünk véghez.
    Vagy: felnövéstől a halálig amit felépít/összegyűjt az ember, azt a tudást az elméjében megsemmisíteni, szétrombolni talán csak a két élet között lehet. Így amikor visszajön, újra egy tudatlan bábu, akit lehet tovább hülyíteni, használni. És kezdhet mindent elölről.

    Szerintem egyáltalán nem olyan terület az öregedés és a halál, amibe nem szabadna belenyúlnunk.
    Semmiképpen sem misztérium – bár azt teremtettünk köré.
    Mint írtam, tudni kéne a „tervező” szándékát. Bár, ha megérteném, akkor sem hiszem, hogy elfogadnám. Ez azt is jelenti, hogy valószínűleg nem jó az a szándék. Ami rossz ér bennünket, hogyan származhatna jó szándékból?
    Ádázul küzdhetek ellene, hiszen az ellenségem.
    Ez pedig az én életem. 🙂

    Számomra elképzelhető, hogy a test potenciálisan halhatatlan. Ebben az esetben a regenerációs képesség végtelen. Számomra ez rendjén is volna.
    De mivel mindenütt megújulási fékek vannak beépítve, ezért a test öregedéséből, elkopásából már „természetes” mondjuk inkább magától értetődő módon következik a halál. Az elhasználódott testből – ami sok helyen fáj, nem az akarat szerint működik és inkább nyűg- már inkább menekül a lélek. Hiszen már nem tudja a céljait követni, nincs kedve új célokat kitűzni.

    Öregedés misztériuma?: hát megideologizáljuk, hogy el tudjuk fogadni. Mint, ahogy a csúnya gyereknek mondják, hogy nem a külső számít. Mi azt mondjuk, hogy „Minden kornak megvan a maga szépsége, a maga feladatai, stb…” Így könnyebb lenyelni a békát.

    Én nagyon szívesen hinnék abban, hogy az életem nagyságrendekkel hosszabb lehet, mint amit eddig gondoltam.
    Jöhet bármilyen használható ötlet ennek érdekében! :-))

  4. bhagwan

    A személyes véleményemet fogom leírni, lehet, hogy ez néhol kissé erősnek fog hatni. De ez esetben nem kell komolyan venni.

    “Szerintetek az öregedés természetes folyamat?”
    Igen, természetes, pont, ahogyan kifejtetted, a ciklikusság miatt. És mivel a természetnek része a fizikai világban az elmúlás, így természetesen természetes része a ciklikusság is. 🙂

    “Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad?”
    Egy bizonyos szintig lehet befolyásolni, illetve nagyon magas szinten teljes mértékben átvehető a fizikai forma feletti uralom, így az élethossz tetszőleges mértékben kitolható. Erre nem sok példa van, ugyanis aki olyan magas szellemi szinten áll, egy bizonyos céllal érkezik vissza, ez pedig általában az emberiség valamilyen formában törtnő segítése, tanítása.
    Úgy gondolom, hogy igen, fontos az öregedés, mert így kerülünk harmóniába a ciklikussággal. Átírni, megszüntetni szabad, de aki eljut oda, hogy komolyabban tud az anyaggal, és így a fizikai testével bánni, nem fogja kitolni az élethosszát, csak ha feltétlenül szükségesnek ítéli meg. Érdekes lehet ezen oldalról vizsgálni a híres szamádhi-barlangokat, amik teljesen valós, létező helyek Indiában.

    “A halál természetes folyamat?”
    Igen, a halál természetes folyamat, csakúgy meg kell tapasztalni, mint a születést. És abban szerintem egyet érhetünk, hogy a halál nem az élet vége, és nem az élet ellentéte, hanem a része. Ha valaki nagyon kategorizálni akar, akkor inkább mondjuk úgy: a halál a születés ellentéte. Természetesnek úgy gondolom, nem csak azt szabad venni, ami itt, ebben az általános, közmegegyezésen alapuló tartalommal bíró “valóság” szó értelmének keretei közt zajlik. Szűk értelmezésben: természetes az, ami külső beavatkozás nélkül is végbemegy.

    “A halált kiiktatni nem szabad?”
    Szerintem nem létezik olyan, hogy szabad vagy nem szabad, mint ahogy bűn sem létezik. Nem az élet hossza számít, hanem hogy hogyan élünk. Hogy amit elterveztünk, megvalósítottuk-e. Ilyetén mód a halált kiiktatni fölösleges. Ha valamit nem végeztél el, maradt valami a számládon, majd megcsinálod a következő alkalommal, következő életben. A halát kiiktatni szabad, csak fölösleges.

    “Az öregedésnek van misztériuma?”
    Az egész élet egy misztérium, ahogy Osho kolléga is mondotta pár évtizeddel ezelőtt. De hogy az öregedés? Nos, az öregedés az élet része az ember számára, mivel van idő fizikai világban. Az öregedés mértéke nem feltétlen van szinkronban az idő múlásával, lelassítható a folyamat, erre is példa az a 256 éves ember, akit korábban linkeltek. Sok-sok nagyon hosszú életű ember volt és van a Földön, ők tudják a “titkot”. Tudják a misztériumát az öregedésnek. Holott nincs is ebben semmit titok, mindenki a tudata mélyén tudomásában van a törvényeknek, csupán elfelejtettük, mint a matek házit megcsinálni. Így önmagában, nem tudom, hogy van-e misztériuma az öregedésnek. Az életnek viszont van, és az életnek ez is része. Ha nem csak az öregedést vizsgáljuk önmagában, hanem a lét egészét az öregedés tükrében, úgy titkokat fedhetünk fel. 🙂

    “A halálnak van misztériuma?”
    Mit értünk misztérium alatt? Ha azt vesszük, hogy tudatosan nem értik sokan a halál mivoltát és lényegét, akkor igen, van misztériuma, márpedig sokan csak úgy gondolják: a halál az élet vége, és utána semmi sincs. Borzalmas lehet így élni.
    A tibeti és egyiptomi halottas könyv, a buddhista filozófia, az antropozófia, a Védanta, a szánkhja, és még sok egyéb archaikus hagyomány, modern ezoterikus irányzat, tradicionális, és új keletű vallásnak mind-mind megvan a saját halál-képe, filozófiája. Ezekről, ha lehúzzuk a sallangot (Hamva Béla már megtette helyettünk), többnyire megegyeznek. Ezeknek lehet hinni vagy nem hinni. De pontosan ezért szimpatizálok a vaskos jóga-filozófiával, aminek egyik alappillére: ne higgy el semmit, ne akard szavakba önteni a tapasztalatidat, hanem éld át tudatosan, és akkor igaz tudássá válik, fejlődsz általa. Ezért arra törekszik a jógi, hogy tudatosan élje az életét, úgy a halált is tudatosan élje át. A tudatos halálra azért szoktak készülni a versenyzők. 🙂

    “Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?”
    Nem tartom elképzelhetőnek. Nagyon hosszú ideig ki lehet húzni az élethosszt, de hogy halhatatlan legyen a testünk azt nem.

    “Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit?”
    Egy bizonyos szintig elképzelhetőnek tartom, hogy tökéletes egészségben éljünk több száz évet, de mint mondtam, a halál szerintem nem elkerülhető. Aki jobb regenerációs képességet akar, az éljen olyan életmódot, és akkor 90 évesen sem lesz probléma az egészséggel. 🙂 Hogy lehet-e tökéletesíteni a regenerációs képességet, az egy más kérdés. Szerintem lehet, de annak az életvitelnek ez már csak egy jelentéktelen aspektusa.

    “Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?”
    Hát, fogós kérdés. Ha az összes szinten tökéletes egészségnek örvendünk, a karma törvényei felett állunk, urai vagyunk az anyagnak, akkor tetszőleges ideig maradhatunk életben, olyan harmóniában és egységben, ami csak nehezen elképzelhető. Ám a testhalál akkor sem elkerülhető. Gondoljunk arra, hogy ha más nem is történne, mi van, ha felrobban a Nap pár milliárd év múlva. 🙂

    “Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek?”
    Eddig nem terveztem semennyire se hosszú vagy rövid életet, vagy csak nem tudok róla. Persze hitem szerint mindenki megtervezi az életét, mielőtt megszületik.
    Most lehet, hogy kicsit erős lesz, de úgy gondolom, ez így kerek: az ember egy örökkévaló lény. Halhatatlan. Ne nevezzük már az embert a fizikai formának. Az olyan mintha Pistikét a Word of Warcraft karakterével azonosítanánk. Rossz hasonlat, de jobb nem jutott eszembe. Hiszem, hogy a szabályok avatottaknak áthághatók. Ám azok meg, ahogy nézem, nem nagyon hágják át, kicsit nagyobb a szabadkezük, de ennyi. Hiszem, hogy ha kellő fejlettségi fokra jut az ember, úgy nyújtja élete hosszát, ahogy akarja. De nem fogja akarni meghosszabbítani (érdekes lehet esetleg halál közeli élmények beszámolóit hallgatni, Dobronay például).

  5. Tetszik, hogy a nyíilt és zárt vonalon is ugyanez a téma. Az Ameres részt azóta is emésztgetem. Valaminek mindig igaznak kell lennie.
    Azt hiszem többször kéne elővennem ezeket a kis zsebkönyveket, mindig találok benne valami “újat”, valami ami fontos az akkori életképemben. Talán pont ezért örök kedvenc Amer.

    Szerintetem látszatra az öregedés és a halál is természetes folyamat, hiszen, ahogy a cikk is kezdődik, még a házi állataink is szemmel lázhazóan ötegszenek, kevésbé érdeklődőek és nincs bennük annyi élet.

    Az öregedés a lélek szempontjából lényegtelen, nem az tesz minket azzá ami, viszont a testen erősen korlátozza a működlsben, tehát mindenképp hasznos lenne felül írni.

    A halált mindnképp ki kell iktatni, egy csomó felesleges macerátók megszabadulnánk, pl újjászületés, mindent újra kezdeni, újra tanulni.

    Az öregedésnek van misztériumam szörnyű látni, ahogy az öregek (jó esetben megöregednek, ha nem végez velük az IFA tehergépkocsi addig) az apáti legmélyére süllyedve feladjál a harcot az öregedéssel szemben és megadják magukat a halálnak.

    Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan? Persze. Ott van rá az elő péda, Amer :)))

    Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit? Abszolút.

    Szerintem elvileg nincs határa a test regenerációs képességének, max időbeli korlátai lehetnek. .

    Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek? Szerintem ha ennek van kézzel fogható jele, akkor simán hinne benne mindenki.

  6. rozsi008

    @ Alex:

    Bocs, de gyors választ nem tudok rá adni! Az egyik lehetőség, hogy elolvasod a
    “tudod hol”, a másik hogy valamikor később kifejtem itt is, de most nem alkalmas.

  7. Alex

    rozsi008 írta:

    Nem a lélek halhatatlan, hanem a szellem.

    Három gyors kérdés:
    – mi a szellem és mi a lényege?
    – mi a lélek és mi a lényege, miben különbözik a szellemtől?
    – hol van szó szellemről a Bibliában?

  8. rozsi008

    Alex írta:

    Például én is eddig azt gondoltam, hogy a lélek az halhatatlan. Most, mikor a kommentem kapcsán szedegettem össze a válaszaimat találtam rá arra a részre, amiben magyarázat van arra, hogy a halhatatlan lélek az egy görög filozófiai elv.

    Hogyhogy eddig nem is jöttem rá, nem is értettem meg, hogy a feltámadás és a lélek halhatatlansága bizonyos szempontból egymásnak ellentmondó dolgok?

    Pár hozzászólással előbb éppen ezzel kapcsolatban fejtettem ki a véleményemet. Nem a lélek halhatatlan, hanem a szellem. A lélek és a test eszközök ahhoz, hogy a szellem tapasztalatokat szerezhessen ebben a világban.

  9. Alex

    Szia Petra!
    Petra írta:

    Aha, szóval erről beszél, aki azt mondja, hogy a Biblia tiltja a test kutatását (bár inkább csak a test kultuszát) és mélységesen elítéli. Sőt, a fenti sorokat jobban megnézve, mi ez, ha nem (halálos) fenyegetés?

    Jé!!! Ezekre nem is gondoltam. Nekem teljesen más gondolataim voltak a szöveggel kapcsolatban.

    Petra írta:

    … csak ne tereljél. Mi vagy te, (lelki)pásztor?

    Hoopsz. Valamibe belenyúltam. De nem volt szándékos.

    Petra írta:

    Ha butaságot mondok, akkor írd, azt: „Figyu, tökmag, most butaságot mondtál. Ez úgy van, hogy…” Nem fogok megsértődni, sőt még meg is köszönöm.

    Tudom, hogy megmondthatnám és nem sértődnél meg. De Te egyébbként soha nem szoktál butaságokat mondani.

    Petra írta:

    Csak hülyének ne nézz, az utálom. Megegyeztünk?

    Ajaj. Csak tudnám, hogy mi miatt van ez a benyomásod? Mit írtam olyat, vagy mert nem válaszoltam a kérdéseidre? A kérdéseidre azért nem válaszoltam, mert olyan nehezek, hogy át kell őket gondolnom, meg magam is sok esetben bizonytalan vagyok mi is lenne a jó válasz.

    Petra írta:

    Szóval utána olvastam egy kicsit ennek a megváltás kérdésnek ….

    Nagyon alapos vagy és ezt mindig őszintén tiszteltem benned. Szerintem nem nagyon néztél be semmit. Lehet úgy, ahogy írod. Azért vagyok bitonytalan, mert most mikor élőben olvasom a bibliai szövegeket jövök rá rá arra, hogy sokszor a megállapítások mennyire másképp csengenek ki, mint eddig azt más forrásokból hallottam. Mindenképpen rágódnom kell rajta. Például én is eddig azt gondoltam, hogy a lélek az halhatatlan. Most, mikor a kommentem kapcsán szedegettem össze a válaszaimat találtam rá arra a részre, amiben magyarázat van arra, hogy a halhatatlan lélek az egy görög filozófiai elv. Az eredeti elgondolás a feltámadásról másként fogja meg ezt a témát. Már maga a tény, hogy nem egységes az állapont a hittudósok közt is mutatja, hogy ez milyen nehéz téma. Magam most úgy vagyok ezzel, hogy rádöbbentem arra, hogy lehet, hogy nem is úgy van,. mint eddig gondoltam. Illetve azon is csodálkozom, hogy maga ez a probléma felmerülése mutatja, hogy mennyire sokszor nem is értem azt, amit olvasok. Mármint, hogy milyen problémákat vet fel a Biblia szöveg. Hogyhogy eddig nem is jöttem rá, nem is értettem meg, hogy a feltámadás és a lélek halhatatlansága bizonyos szempontból egymásnak ellentmondó dolgok? Ilyenkor mérges vagyok, hogy ennyire nem forog már az agyam. Mindenesetre tény, hogy a tudatalattim cserbenhagyott, mert nem kezdett el villogni a piros lámpa. Más esetkben általában meg szoktam érezni, ha valamiben lehet belső ellentmondás. Szóval sokat vívódom magam is ezen kérdések kapcsán. A válaszod számomra egy nagy segítség volt. Meg azt is látom, hogy bizonyos dolgokban sokkal jobban képben vagy, mint én. Köszönöm megegyszer.

    Petra írta:

    Akkor most már csak le kéne győzni a “gonoszt” és elnyerhetjük az örök életet? Vagy valamit nagyon benéztem?
    Hogy van ez?

    Igen, van egy ilyen kicsengese is a dolognak.

  10. Petra

    Szia Alex!

    Alex írta:

    ” 5 Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
    6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
    7 Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.”

    ” 12 Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
    13 Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”

    ( Pál Apostolnak Rómabeliekhez írt levele, 8. fejezet)

    Aha, szóval erről beszél, aki azt mondja, hogy a Biblia tiltja a test kutatását (bár inkább csak a test kultuszát) és mélységesen elítéli. Sőt, a fenti sorokat jobban megnézve, mi ez, ha nem (halálos) fenyegetés?

    De a kérdésem nem erre vonatkozott és ezt te is tudod.

    Bármikor és bárhol szívesen beszélgetek veled a Biblia számomra feloldhatatlannak tűnő ellentmondásairól, nem kell ehhez külön a vallásról szóló (de még Szex és szerelem) rovat sem. Ott van a Lelked rajta, meg az üzenetek, csak ne tereljél. Mi vagy te, (lelki)pásztor? Ha butaságot mondok, akkor írd, azt: „Figyu, tökmag, most butaságot mondtál. Ez úgy van, hogy…” Nem fogok megsértődni, sőt még meg is köszönöm. Csak hülyének ne nézz, az utálom. Megegyeztünk?

    Szóval utána olvastam egy kicsit ennek a megváltás kérdésnek és azt találtam, hogy ugyan Jézus Krisztus végbevitte a megváltás döntő tettét, de a gonoszság hatalmának és a halálnak a végleges legyőzését csak második eljövetele demonstrálja majd. A megváltás tehát már itt van, érezteti hatását, de a végleges még csak a remény tárgya. Már birtokoljuk ajándékait: a megigazulást, a kegyelmet, a gyermekké fogadást, de ezek csak az örök életben válnak külsőleg is tapasztalhatóvá. Akkor a feltámadt test már nem lesz kitéve szenvedésnek és halálnak, és bűn sem lesz többé. (Róm 8,21).
    Erről van szó? Ez a válasz? Akkor most már csak le kéne győzni a “gonoszt” és elnyerhetjük az örök életet? Vagy valamit nagyon benéztem?

    Hogy van ez?

  11. prolizoli írta:

    Ha a változás változik az még mindig változás. A változást nem lehet megszüntetni.

    Igaz, legfeljebb más lesz az eredménye.

    “A változást megszüntetni nem lehet, ergo a szubjektumok pusztulását sem.”

    Ha a szubjektumok pusztulását okozó változást megváltoztatjuk, akkor hathat más irányba, ami akár a szubjektum megmaradását is okozhatja, nem? 😉

  12. oksamama

    Az az ember, aki képtelen elviselni az öregedést mozgólépcsőt épít a konditeremhez. Akkor is kocsiba ül, ha csak két saroknyira megy. Szemetet eszik, mert gyors és olcsó. Természetet csak a desktop-on lát, mielőtt kikapcsolja a gépet. S mind eközben arról ábrándozik, hogy ölébe hull egy pirula, amitől még ezer meg ezer éven át csinálhatja ugyan ezt.

    A fiatalság erőből akarása a szikéivel, piruláival mára torzszülöttekké változtatta a középkorúakat. Miközben az általuk istenített fiatalság tramplin, zsírcsípővel, szókincs nélkül és olvasatlanul, csapatokba verődve nyerít a sörözőkben.

    A kérdés: vajon mennyi respektje lenne a fiatalságnak, ha örökkön örökké mindenki az lehetne? Betegesen felértékelődne egyetlen apró ránc. Kerüljön bármennyi pénzbe és fájdalomba, talán magunkra is műttetnénk..

    A felszínesség tébolya ez a világ.

    Tartalmas élet. Belső harmónia. Önbecsülés. Méltóság. És röhögjetek csak, de Szeretet.
    Ezekre a pirulákra nagyobb szüksége lenne az Emberiségnek.
    :kissing:

  13. Bagarja

    Szerintetek az öregedés természetes folyamat?
    Szerintem olyan régóta van így, hogy annak tűnik, de fene tudja…

    Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad?
    Nem fontos, csak valamiért így van. Kívánatos cél lehet a megszüntetése.

    A halál természetes folyamat?
    Az embernél nem.

    A halált kiiktatni nem szabad?
    De.

    Az öregedésnek van misztériuma?
    Nincs.

    A halálnak van misztériuma?
    A legtöbb vallásban van, az igazság nyilván más lehet.

    Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?
    Igen.

    Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit?
    Nyilvánvalóan ha az öregedés okát kiiktatjuk, az kiiktatja az öregedés okát 🙂

    Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?
    Végtelenségig.

    Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek?
    Még nem döntöttem el, hogy ez hosszabb legyen-e, vagy majd egy jobbat tartanék meg hosszú ideig. Sőt, az is kérdés, hogy egyáltalán hosszú távon szükség van-e a testre, vagy létezik jobb megoldás?

  14. rozsi008

    tunder írta:

    Van ezernyi élményem, hogy a kifejezésseddel éljek…csak még nem emlékszek rá, de remélem még ez életemben egy jó részét megoldom.

    Nagyjából így reménykedik az emberiség ki tudja hányszázezer éve. De mint tudjuk a remény hal meg utoljára.

    tunder írta:

    Miért a misztérium számodra nem azt jelenti, hogy valami rejtélyes , titokzatos?!

    A misztérium azt jelenti számomra, hogy titokzatos csoda. Az, hogy meghalunk és eltemetnek semmiképpen sem tartozik ebbe a kategóriába.

    Szerintem a lélek, az gondolatenergia, életenergia.
    Lélek irányítja a képzeletünket, adatainkat, mindent amit összegyűjtöttünk az életek alatt. Ezek lehetnek hamis adatok, érzelmek,fájdalmak, elképzelések, ezért a sok gond, mert a meglevő adatok, és érzelmek alapján tudunk dönteni.

    Nagyjából igen. A kiindulási pont az volt a részedről, hogy a lélek halhatatlan.

    Induljunk ki abból a hitből, hogy az ember szellem-lélek-test hármassága. Eszerint a szellem örökéletű, a lélek kb. 25970 évre (egy eon) adatott – vagyis máris nem halhatatlan – a test pedig optimális esetben 120 évre.

    A lélek feladata a tapasztaláshoz szükséges környezet létrehozása. A lélek az aura 7 rétege közül az egyik, mely elsősorban az érzelmeink, hangulataink helye.

    Amikor a fogantatás megtörténik, akkor a szellemünk már benne van a sejtekben és ez vezérli az egész folyamatot. A lélek azonban csak a születés pillanatában jelenik meg. (A spirituális tanítások szerint egy ezüstszállal kapcsolódik a testhez.)

    A sejtjeink – és ezáltal a test – egészségi állapotára kétféleképpen lehet hatni. Egyrészt közvetlenül fizikailag, másrészt azonban közvetve mentálisan. A pszichés vagy lelki betegségek esetében arról van szó, hogy az érzelmi állapotunk nem megfelelő és ez közvetve kihat a sejtekre, amelyek emiatt nem működnek ideálisan. Tedd fel a kérdést magadnak: a hangulati állapotodat nem a Rendszer igyekszik állandóan befolyásolni?

    A lélek feladata tehát a tapasztaláshoz szükséges környezet létrehozása. Minden, ami körülvesz bennünket valójában maga Isten. Benne van a kövekben, a növényekben, állatokban és persze bennünk, emberekben is. A környezetünk tehát maga Isten. Osho azt mondja: “A lélek az Isten”. Isten=Lélek=Környezet!

    Az élet során megszerzett tapasztalatok és érzések azonban nem a lélekben halmozódnak fel, hanem a DNS-ben, ahol a szellem is jelen van ősidők óta. A lélek csak eszköz a tapasztalatszerzéshez, a DNS pedig a tárolás eszköze.

    Számítógépes hasonlattal élve ha a tested a hardver, akkor a szellemed a BIOS, mely benne van “gyárilag” a hardverben, a DNS a merevlemez, a lelked pedig az operációs rendszer, melyre felrakod a programokat.

    Meditáció során ezeket a programokat igyekszünk lekapcsolni, vagyis a környezettől (lélektől vagy Istentől) függetlenítjük magunkat. Jézus például azt mondja: “Boldogok a lelki szegények…..”.

    Amikor meghalunk, a környezet itt marad, nem visszük magunkkal, hanem – ha van reinkarnáció – akkor majd egy másik környezetben újraszületik a szellem. A lélekvándorlás alatt tehát nem azt kell érteni, hogy a lelked a halál után új testbe költözik, hanem azt, hogy az új testet körülfogja venni egy új környezet, egy új lélek.

    Remélem nagyjából átment mit akartam írni. Ha érdekel, bővebben olvashatsz mindezekről a weboldalamon.

  15. gabchee

    Nincsenek véletlenek, most nézek egy filmet:

    Az őslakó

    http://www.divxstage.eu/video/org971i926fen

  16. csaba88

    Szép jó estét 😀

    Az öregedés számomra természetes folyamat,úgy gondolom,hogy az. Nem találkoztam még az ellenkezőjével.
    Aztán,hogy szabad-e bolygatni,megszüntetni,nem az én tisztem eldönteni. Szabad vagy sem,ha lenne rá lehetőségem megszüntetném és kihagynám az életemből. Nem valószínű,hogy engedélyt kérnék bárkitől is.
    Halál természetes folyamat? Jó kérdés,ha elüt a busz,vagy valami zakkant elméjű úgy dönt lepuffant,nem az.
    A halált kiiktatni nem szabad? Hmm. Az az elfogadott a társadalomban,hogy a halál van és kész,el kell fogadni,hogy egyszer vége van az életnek,előbb vagy utóbb,de vége lesz. Ha van ember a Földön,aki rendelkezik azzal a képességgel,hogy kiiktatja halált,meghagynám neki ezt a dilemmát,hogy szabad-e vagy sem,illetve azt a kérdést is,hogy megossza-e ezt a tudást.
    Nagyjából átlátom a test regenerációs képességét. Mondjuk,igen …
    Elvben meddig terjedhet ki ez a dolog,fogalmam sincs …
    Nem hiszek abban,hogy sokkal tovább éljek,mint “terveztem”.

  17. Stella73

    Szerintetek az öregedés természetes folyamat?

    Igen. Legalábbis nem tudok igazolást az ellenezőjére sem 🙂

    Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad?

    Bizonyos szempontból fontos lehet (az első 20 év biztosan, hiszen nem csecsemőként szeretnénk évszázadokig élni 🙂 ) Gyakorlatilag minden tettünkkel megbolygatjuk, csak nem vagyunk tudatában! Amennyiben tudatosan ‘bolygatjuk meg’ nagyban le lehet lassítani a folyamatot. Ha nagyon jól csináljuk, úgy elméletileg megszüntetjük a folyamatot.
    Hogy szabad-e?… Ha valaki rájön hogyan tegye, nem hiszem, hogy túl sokáig firtatni fogja ezt a kérdést.

    A halál természetes folyamat?

    Igen, sok esetben az.

    A halált kiiktatni nem szabad?

    Mivel az öregedést eddig nem sikerült leállítani, így szükségszerű. Ha sikerül leállítani akkor már nem biztos, hogy az.

    Az öregedésnek van misztériuma?

    Szerintem a “szépen öregedni” is egyfajta misztérium.

    A halálnak van misztériuma?

    Igen.

    Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?

    Igen. Van is erről egy film, ahol egy szobában mindenféle szakemberek (biológusok stb) erről beszélgetnek, és a végkonklúzió az, hogy igen.
    A halhatatlansággal kapcsolatban még egy gondolat: ha az emberek biológiailag halhatatlanok lesznek, mekkora para lesz a balesetektől? Bár elértük a halhatatlanságot mégsem leszünk teljesen azok 😉

    Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit?

    Természetesen 🙂

    Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?

    Elvben bármeddig.

    Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek?

    Igen. Mióta egyre nagyobb a tudásom az öregedés-gátlással kapcsolatban, egyre inkább kitolódik a határidő… Persze egy tégla is a fejemre eshet bármikor… 🙂

  18. Kondor

    @ Duncan Shelley:
    Még nem kristályosodott ki, az időtlenséget kellene valahogy megoldani gondolati síkon. Valahogy kiiktatni az időhöz fűződő viszonyomat. Illetve rávenni a sejtjeimet a folyamatos regenerálódásra, újrateremtődésre.

  19. aelod

    Nikopol írta:

    Ha a szükség úgy hozná, embert is ölnék, és nekem sosincs lelkiismeret furdalásom

    te aztán kemény vagy 🙂 vmi vadász lehetsz ha így szórod a skulókat
    és szemből csinálnád? vagy hátulról?

    na jó off vége :-))

  20. Nikopol

    @ Arkos:

    Lattal mar olyan öreg embert aki testileg meg egész jól volt, de elfáradt az élettől? Nem mindenkinek gyémánt keménységű a lelke, nem képes egyforma fájdalmat és szenvedést elviselni. En pl. simán agyon lövök bármilyen állatot. Ha a szükség úgy hozná, embert is ölnék, és nekem sosincs lelkiismeret furdalásom. A feleségem viszont sír még a szomorú reklámokon is. Szerinted mi lenne vele 500 év után? A hosszú élet szuper. De lehessen neki véget vetni.

    A tested most is egy gép. Bizonyos kémiai folyamatok (citrátkör) hajtják és a fizikai törvényszerűségeknek megfelelően hajtja végre az utasításokat. Csak az anyaga nem fém. Ha elég jó lesz a technológia szerintem mindent lehet helyettesíteni.

  21. Arkos

    Sokan mintha kicsit tartanának ettől az örök élet dologtól, mert hogy így nem fejlődne a lelkük, nem kapnának további leckéket, etc. Hát ugyan már! Mi lenne ennél jobb lecke? Ráadásul nem felejtünk el mindent pont a vizsga előtt. x) Se után.
    De abba is bele kell gondolni, hogy mi van akkor, ha az örök élet elérése a házi feladat? És csak azért vagyunk itt, mert előzőleg nem sikerült..

    Érdekelne amúgy, hogy itt ki mit gondol egy gépesített test elvi elképzeléséről? Tudom, bizarrul hangzik, de ha már egyszer létezik mindenféle művégtag, meg szerv, miért ne lehetne a testet részben (vagy egészben?) gépesíteni? Vajon “életben” lehetne így maradni? Mi lenne az a határ, ahol a lélek “megelégeli” a dolgot, és továbbáll, a test meghal? Meghalhatna egyáltalán ezek után? Hmm.. vajon lehet mesterségesen helyettesíteni az agyat? o.O

  22. Nikopol

    Szerintetek az öregedés természetes folyamat?
    Igen. A test egy gép, ami kopik. Minél jobban bánunk vele, minél jobb üzemanyaggal megy, annál tovább tart. De semmiképpen sem örökké.

    Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad?
    Nincs olyan hogy nem szabad. Ettől függetlenül a mai ember gondolkodásmódjához olyan szorosan hozzátartozik az öregedés, hogy semmi jó nem sülne ki belőle ha egyik percről a másikra megszűnne.

    A halál természetes folyamat?
    Természetes és szükségszerű. Egyszer olvastam egy könyvet, volt benne egy lény aki isteni hatalmú volt, de nem tudott meghalni. Ha jól emlékszem azt gondolta hogy talán o isten, de olyan öreg volt hogy nem emlékezett rá. Ez a legszörnyűbb sors amit el tudok képzelni. A halhatatlanság.

    A halált kiiktatni nem szabad?
    Próbálkozni lehet. Ki is lehet iktatni, átmenetileg. De legyen az én döntésem hogy ha elegem van kiszállhassak.

    Az öregedésnek van misztériuma?
    Az öregedés szín tiszta biokémia. Nincs itt semmi látnivaló.

    A halálnak van misztériuma?
    Mivel meg senki sem számolt be róla hitelesen hogy mi van utána, ezert van. Miután meghaltam, az egész nagyon egyszerűnek fog tűnni gondolom.

    Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?
    Hogy megváltoztathatjuk-e úgy, hogy halhatatlan legyen? Talán. De én nem hiszem hogy az embernek hallhatatlannak kell lennie.

    Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit?
    Persze hogy átlátom 🙂

    Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?
    Elvben bármeddig. Csak azt nem tudom hogy egy napok óta halott ember önmaga lenne-e ha visszahoznánk a testet az életbe. Egyáltalában lakna benne valaki?

    Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek?
    Az attól függ, hogy te mivel házalsz? Sok csodaszert láttam mar de a fizika-kémia-biológia hármast egyiknek sem sikerült felül múlnia. Emberek tízezreket költenek mindenfele kenyai gyógyteákra olyan vélt hatások miatt amit soha nem igazoltak (és most vonatkoztassunk el a rendszertől, dolgoztam olyan kutatási környezetben, ahol ha rájövünk valamire mar milliomos lennek és senki nem állította volna le a technikai fejlődést) viszont fogalmuk sincs arról, hogyan segítene rajtuk a szulforafán vagy a diindolmetán es ehhez csak brokkolit kéne enni. Meg aztán nagyságrendek? Tehát 800 év vagy 8000 év? Az én életemben ekkora ugrás nem jön. Talán majd szép lassan növelik, ahogyan az informatikában is ki kell járni a köztes lépcsőfokokat.

  23. Bence

    Az egyén szempontjából vizsgálva valóban nagyon sajnálatos az öregedés, és a test halála. Ha úgy véljük, hogy a halállal végleg el is múlik a világról, és sem feltámadás, sem reinkarnáció, de még egy kicsike kis pokol sem vár rá, valóban elég aggasztó kép tárul elénk. De ezek egészen új tanok. Ahogy egy régi könyv hátoldalán olvastam:

    “Buddha tévedett. Jézus tévedett. Lao Ce tévedett. Krishna tévedett. Milarepa tévedett. Mohamed tévedett. A szútrák tévedtek. A Biblia tévedett. A Tóra tévedett. A Korán tévedett. A Bhagavad Gitta tévedett. A Tao Te King tévedett. Mindenki tévedett: minden vallásalapító, minden szent ember, minden bölcs, minden mester, minden hívő. Nincs Isten. Nincs Lélek. Nincs Út. Nincs erény. Nincs bűn. Nincs felelősség. Nincs következmény. Nincs cél. Csak hús van. Ez a pszichiátria tanítása. Évtízezredeken át hittünk ennek az ellenkezőjében – és fennmaradtunk. 100 éve sincs, hogy hiszünk ebben a világképben…”

    Szóval, nincs 100 éve, hogy hiszünk ebben a világképben. Vizsgáljuk meg egy kicsit akkor a régi világképek szerint is az egyén halálának kérdését!

    Achilleus, Zeus leszármazottja, aki félistenként élte életét, tudta, hogy egyszer meg fog halni. De olyan életet akart élni, aminek híre évszázadokon át életben tartja hírét, így lesz valóban halhatatlan.

    Kovács István géplakatos, sosem vetette meg a jókedvű mulatozásokat, és barátaival sűrűn látogatta a “Négy csöcsű” néven elhíresült csepeli, III. osztályú vendéglátóipari egységet. Családot nem alapított, hisz mindig volt új barátnő, aki némi ékszerért, bundáért készségesen teljesítette vágyait. Pista nem volt fukar hozzájuk. Jutott bőven a korai örökségéből, amit mint családjának utolsó élő tagja kapott kézhez az édesanyja halála után. Úgy gondolta, sose tudja az ember, mikor jön érte a kaszás. Egy ködös novemberi szerda reggel, munkába menet jött el az ő ideje. A Tanácsház téren, nem messze a templomtól – ahol ő sosem járt – egy autóbusz vezetője későn vette észre, hogy egy szinte még új Pannónia motorkerékpár fordul elé. Kovács István 33 évet élt. Néhányan elkísérték még utolsó útjára, de a koszorúk után sosem került friss virág a sírjára.

  24. tunder

    rozsi008 írta:

    tunder írta:

    A halál természetes folyamat?

    Igen, helyet kell adni az újnak. Már a test nézőpontjából , mert jó állapotú szellemi lényeknek nincs szükség testre. Mindaddig, míg nem érjük el a megfelelő szellemi állapotot, addig visszajövünk és és tanulunk és meghalunk.

    Gondolom ezernyi élményed van arról, hogy milyen szellemként tengetni az életet. Szerinted mikor fogjuk elérni a megfelelő szellemi állapotot?

    Látom, jól felborzoltam a kedélyeket. 😎

    Van ezernyi élményem, hogy a kifejezésseddel éljek…csak még nem emlékszek rá, de remélem még ez életemben egy jó részét megoldom.

    Szerintem akkor fogjuk elérni a szellemi állapotot, ha tudjuk a gondolatainkat uralni, a negatívakat is(fájdalom, rossz élmények). Ismerjük a VALÓDI múltat , a jelent , és ennek ismeretében képessé válunk alakítani a jövőt.

    rozsi008 írta:

    A halálnak van misztériuma?
    Van, van a temetők, és ha meghalunk, akkor el leszel temetve.

    Káprázatos misztérium! Remélem nem gondoltad komolyan?

    Miért a misztérium számodra nem azt jelenti, hogy valami rejtélyes , titokzatos?!
    A temetőben a testeket úgymond leteszik és különböző dekort kap a föld felett kőtábla, fejfa, kolombárium,stb, de számomra már nincs ott az, akit eltemettek, csak a “por” mégis azt akarják az velem elhitetni, hogy ő van ott, meg azt hogy egyszer élünk , aztán meghalunk, nincs tovább.
    Nem azt mondom nem kell a tisztelet, e földi porhüvely iránt, kinek igénye és pénztárcája szerint, de ami most van, az túlzás.

    rozsi008 írta:

    Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?

    Nem, de a lélek igen.

    Megteszed, hogy megírod mit értesz lélek alatt? Szeretnélek megcáfolni, de ahhoz tudnom kell pontosan mi a lélek szerinted.

    Szerintem a lélek, az gondolatenergia, életenergia.
    Lélek irányítja a képzeletünket, adatainkat, mindent amit összegyűjtöttünk az életek alatt. Ezek lehetnek hamis adatok, érzelmek,fájdalmak, elképzelések, ezért a sok gond, mert a meglevő adatok, és érzelmek alapján tudunk dönteni.

    Például apámnak le akarták vágni az egyik lábát, de nem hagyta…..ő érezte ezt a dolgot, amit később olvastam valahol.
    Nem tudom, megmondani honnan van az adat…. -, a levágott láb is fáj, nem a helye,csonkja, hanem a láb maga, az illető szerint a láb ott van, és a fájdalom is el van “raktározva”. Ezért érzi is a fájdalmat.. a nem létező láb helyén.

    Számtalan ilyen eset van, mivel nem beszélünk róla, kevés információ van a köztudatban, nincs a jelenlegi életünkben semmilyen probléma, ami ne a múltból eredne.

    PL: a hirtelen a éles nyaki fájdalmat érez az anyuka, aki otthon éppen késsel szeleteli a répát , közben a gyerekek kint kiabálnak, ugrándoznak az udvaron, apuka valamit kopácsolja a falat, és erre anyuci, csak egy régmúlt fájdalmat idézett fel, NEM tudatosan!! Talán éppen a francia forradalom idejét, igazságtalanul elítélték, és levágták a fejét.
    És sorolhatnám, ez egy kitalált példa volt, de valahogy így működik….
    Ha az eseményeket mindent, ami számunkra PROBLÉMA, megtudjuk mi volt, mi történt,mi az igaz, akkor szabad lényekké válhatunk.
    Itt az a fontos, hogy az illető mit tart problémának.

    Lehet ez akár egy párkeresési, vagy munkahelyi probléma, bármi, mind a múltból jön.
    Kezeltem a lányomat kézrátételes technikával , mert volt fájdalma és kb. 15-20 perc alatt elmúlt.

    Gondolat az úr.

    Hát ezért gondolom, hogy a lélek halhatatlan, és a test nem.

    Kíváncsi vagyok , hogy cáfolsz meg. 🙂

  25. rozsi008

    veratius írta:

    Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?

    Elvben addig, ameddig vannak olyan körülmények, amelyek egy test számára biztosítják a fennmaradását.

    A másik oldalról pedig, amíg nem teremtenek olyan körülményeket, amelyekben már képtelen a test tovább regenerálódni.

  26. veratius

    Szerintetek az öregedés természetes folyamat?

    Az általános tapasztalat az, hogy az öregedés szükségszerű. Ez persze nem zárja ki azt, hogy valóban, minden körülmények között szükségszerű. Állítólag a Himalájában van egy több ezer éves jógi. Ez persze csak legenda, de mi van, ha igaz?

    Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad?

    Azért fontos, mert általános tapasztalat. Ha meg akarom szüntetni (és miért ne lehetne?), akkor meg azért fontos.

    A halál természetes folyamat?

    A halál nem más, mint egy korábbi állapot megváltozása. Ha természetesen azt értjük, hogy automatikus, akkor a válasz az, hogy nem feltétlenül. Ha például tudatosan én változtatok a helyzetemen, akkor ez a változás (vagyis halál) rajtam múlt, nem pedig a “természeten”. Ilyen módon a halál lehet tudatosan akart is (és ezalatt nem csak az öngyilkosság értendő).

    A halált kiiktatni nem szabad?

    Ha halál kiiktatásán a halhatatlanság elérését értjük, akkor szerintem ennél fontosabb nincs.

    Az öregedésnek van misztériuma?

    Hát elég rejtélyes, hogy mi okozza, ilyen értelemben van.

    A halálnak van misztériuma?

    Utóbbi erre is vonatkozik.

    Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?

    Abszolút halhatatlan? Jó kérdés.

    Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit?

    Értem az érvelést.

    Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?

    Elvben addig, ameddig vannak olyan körülmények, amelyek egy test számára biztosítják a fennmaradását.

    Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek?

    Tudnék hinni benne, de én nem hinni akarok, hanem tudni 😛

  27. rozsi008

    @ gabchee:

    A tapasztalat a legjobb bizonyíték! 🙂

  28. gabchee

    @ rozsi008:
    Szerintem van így, nincs rá bizonyítékom, csak ezt gondolom, illetve van ezzel kapcsolatban tapasztalat, de az csak nekem bizonyíték.
    A realitás lehet kényszerített, miért is ne lehetne. Remek a Legfelsőbb Kaszt médiát kontrolláló hálózata, amely a valóság helyett a szándékát jeleníti meg realitásként.
    És evvel rengeteg ember ért egyet. Hát így van beletaposva.

  29. rozsi008

    gabchee írta:

    Duncan rögtön azzal a gondolattal kezdte a cikket, ami szerintem épp így van: mégpedig, hogy nem a testünk vagyunk, azt “csak” birtokoljuk és mivel anyag, egyszerűen elkopik az évtizedek alatt. Na de miért kopik el?
    Mert ez a természetes – vagyis ebben egyeztünk meg.

    Kivel, mikor és miért? Valamint jó lenne legalább egyetlen bizonyíték erre!

    Van aki képes hátat fordítani ennek a megegyezésnek, képes kilépni az okozat szerepéből, azt gondolom, hogy ez a cikksorozat is ezt szorgalmazza.
    Így tehát az öregedés nem természetes folyamat, csak bele lettünk taposva ebbe a realitásba.

    Lehet, hogy én értelek félre, de ha megegyeztünk benne, akkor hogyan lettünk beletaposva ebbe a realitásba?

  30. gabchee

    Sziasztok!

    Duncan rögtön azzal a gondolattal kezdte a cikket, ami szerintem épp így van: mégpedig, hogy nem a testünk vagyunk, azt “csak” birtokoljuk és mivel anyag, egyszerűen elkopik az évtizedek alatt. Na de miért kopik el?
    Mert ez a természetes – vagyis ebben egyeztünk meg.
    Van aki képes hátat fordítani ennek a megegyezésnek, képes kilépni az okozat szerepéből, azt gondolom, hogy ez a cikksorozat is ezt szorgalmazza.
    Így tehát az öregedés nem természetes folyamat, csak bele lettünk taposva ebbe a realitásba.
    A halál kiiktatása: ez elég nehéz ügy, mert ha nem halunk meg, de születnek az újabb és újabb emberek, akkor a bolygó lakhatóságát is meg kell oldani, persze kérdés, hogy összesen hány ember létezik, beleértve a testben, ill. testen kívül lévőket, illetve hogy aki testen kívül van, szeretne-e egyáltalán testben létezni.
    Azt gondolom, hogy az egész öregedés folyamata, misztériuma, megállítása, megelőzése mind-mind ebben a bizonyos beültetett megegyezésben van elnyomva és az az egyén aki ez ellen küzd, csak nagyobb elnyomást kap. Ezt a téves realitást csak egy nagyobb és egyre növekvő csoport képes megváltoztatni, ezért jó, hogy ezt a cikksorozatot ennyire sokan olvassák és tudatosítják magukban.
    Abszolút elképzelhető számomra, hogy a test potenciálisan halhatatlan, mégpedig a regeneráció képessége miatt, ami még az ennyire elnyomott állapotban is működik valamennyire: sebgyógyulás, csontösszeforrás, sejtmegújulás.
    Egyelőre van misztériuma az öregedésnek és a halálnak éppen azért, mert mást mond róla a tudomány, mást és mást mondanak a vallások, jó kis zűrzavart okozva a témában, de az a közös bennük, hogy a megadást, az okozat szerepét sugallják így vagy úgy.
    Saját felelősség a test állapota, hogy a bevitt anyagokkal építjük, vagy romboljuk azt, de ez csak az első szint. A tudatosság fejlesztése, a tényleges realitás elfogadása viszont megkímél a téves programtól és nagyságrendekkel hosszabb ideig (hiszen az idő is csak megegyezés) tartható fent a test jó állapota.

  31. Bandi

    @ Petra:

    Hogy ne legyen off, de legyen benne Biblia:

    A Bibliában két olyan ember van, aki nem hal meg: az egyik Hénok még nagyon az elejéről, aki 365 évet élt, és “Istennel járt”, majd egyszer csak eltűnt, mert “Isten magához vette őt”. (A többiek akkoriban 1000 éves limittel éltek.) A másik Illés próféta, akit elragadott egy “tüzes szekér”, és többé nem volt megtalálható. De rajtuk kívül mindenki, még Mózes meg Jézus is meghalnak a Bibliában. Bár Jézust megölték.

    Még valami. A Bibliában a Teremtés könyvében az emberi életkor általános csökkenése is ott van, amiről egyszer készítettem egy diagramot is. Az látszik, hogy a vízözön előtt az emberi életkor határa 1000 év volt, amit legjobban Matuzsálem közelített meg a maga 969 évével, a vízözön után aztán drasztikusan csökken a limit, aminek a középértéke egy exponenciálisan ereszkedő görbe. Mózes a maga idejében már extrémnek számít a maga 120 évével, végül a zsoltárokban van, hogy az ember élete “jó erőben lehet tán 80 év is”, tehát ez lett a késő ókori limit, és ma is az.

    [A fönti üzenet semmilyen vallási állásfoglalást nem tartalmaz.]

  32. Dawn

    Duncan Shelley írta:

    Igaz, nem fejtettem ki eléggé a misztériumot.

    Arra gondoltam, hogy a halál szükséges a lélek számára, vagy istennek, Istennek, vagy bármilyen felsőbb hatalom vagy szempont számára. Tehát, hogy a mi halálunk nem csak fizikai síkon fontos, vagy talán éppen nem ott fontos.

    Lehetséges gondolat. Ehhez istenről, Istenről, és a lélekről való tényleges tudásom nem elégséges. Ha filózni lehet, akkor azt mondanám, hogy a születés és a halál ciklusánál (és vegyük alapul az újjászületés lehetőségét) talán annyi értelmet látok, hogy “tiszta lappal” indul a személy. Bizonyos rögzültségek, tapasztalatok törlődhetnek vagy homályba húzódhatnak, így más nézőpontok és tapasztalatok megélésére nyílik meg a lehetőség. Szinte új személyiség tud kifejlődni, aki máshogy, más szemszögből, más adatok alapján értékel. Ennek vannak még összefüggései, de most nem mélyülnék bele mert ez már tisztán a filozófia területe.

    Duncan Shelley írta:

    Térbeli mozgás.

    Rendben. Jó definíció, de egy ponton nem értem. Ha fénysebesség 10X-ével utazol 2 percig, akkor mennyi idő telik el? És ha 50km/h-val utazol 2 percig akkor mennyi idő telik el?

    Duncan Shelley írta:

    Nagyon sokban különbözne. Rohanás és kapkodás helyett lenne a tiszta elmélyülés. Például, van néhány ötletem az interaktív történetmesélésre, egyelőre csak gondolatok, szívesen foglalkoznék azzal, hogy ezt teljesen kifejlesszem, mert jelenleg egyáltalán nem létezik ilyen. Mégsem tehetem, mert ha erre fordítom az időt, mi lesz az életemmel? Mi lesz a sokkal fontosabb dolgaimmal? Na, ez az egész korlátoltság eltűnne.

    De ha lennének új céljaid, és vágyaid 10000000 év alatt, akkor ugyanitt állsz nem? Csak 10 célod helyett 100-at valósítottál meg. És kitűznél másik 10-et ami már nem fér bele a 10000000 évbe… Ez is érdekes vonal nem?

    Duncan Shelley írta:

    Én csak azt látom, hogy a test igen erősen érint mindenkit, mégis egy nagy fehér folt az egész, ezért önkényesen és öntelten arra gondoltam, hátha lehet valamit tenni a területen.

    Ez egyébként tök jó. Látszik, hogy átgondoltad az egész területet alaposan párszor…

  33. Boldizsar

    „Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad? Az öregedésnek van misztériuma?”
    Porhintés a szembe, parasztvakítás. Nekünk, rabszolgáknak csak ez jár. Ha valaki, valakik túl sokáig vannak egy állásban, beosztásban, esetleg igen megerősödik az ottani pozíciója, kell a forgás. Így egyszerűen lehet cserélni az embereket. Misztériuma? Hát persze, hogy ne próbáld tanulmányozni, és ne adj isten, megszüntetni vagy jelentős mértékben hatásait csökkenteni. Ez a legjobb béklyó, amit kitaláltak. Legyen valaki bármilyen hatalmas, független, ha szeretne több ideig élni, be kell állnia a sorban és esetleg, ha Rendszernek is úgy jó, még kap egy kis időt. És hogy senki ne kezdjen követelőzni, ki van jelentve, ez szükségszerű, változtatni rajta nem lehet.
    A fejlődéshez is a gyors rotáció kell. Ha nagyon hosszú éltünk lenne, a kutatás, fejlődés lecsökkenne, leállna, fajunk a kihalás szélére kerülne. Ezt akarják nekünk bemagyarázni.

  34. Boldizsar

    „Az emberklónozás illegális, még elméleti megemlítése is összevont szemöldököket vált ki.”
    Hát igen, ezt akarják nekünk beadni és valószínű teljes gőzzel folynak a kutatások. A bárány is csak egyszerre előkerült pedig azok a kutatások is tiltva voltak. Egy titkos laboratóriumból csak filmekben szivárognak ki adatok, vagy szándékos az adat szivárogtatás, ez is a megtévesztés része.

  35. Alex

    Szia Petra!

    Ezek szerint a off topik – Szex és szerelem mellett kéne egy off-topik: Vallás is? Vagyunk akkor máris ketten.

    Petra írta:

    egy olyan kultúrkör hozzáállását magyarázza a témához, ami elég elterjedt és meghatározó, ezért érdemes megismerni.

    Ez volt a célom, nagyon jól ráéreztél. A másik célom pedig az volt, hogy érzékeltessem, hogy ez a téma ősöreg és a régi korok nagy koponyáinak is nagy témája volt.
    Az érdekes ebben az, hogy habár a válaszaik évezredesek, ma egy centivel sem vagyunk közelebb a megoldáshoz, mint ők. Sőt, írnak olyan dolgokról, amik alapján még azt is gondolhatnánk, hogy lehet, hogy többet tudtak a témáról, mint mi.

    Petra írta:

    Kicsit összezavarodtam, nem tudom, hogy mit gondoljak. Te viszont értesz hozzá, örülnék, ha segítenél rendbe tenni ezt a dolgot.

    Egyet igérhetek, hogy beszélgethetünk róla. A válaszokat nem biztos, hogy tudom.

    Tegnap olvastam (elhatároztam, hogy elolvasom a Bibliát, Kinyitottam az első oldalon és mint más könyveket ezt is olvasom. 2,5 éve minden nap, de talán már az idén a végére jutok. :-)) a következőket, amit itt azért írok le, mert mindig meglepődök azon, hogy miféle dolgokon agyaltak évezredekkel ezelőtt:
    ” 5 Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
    6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
    7 Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.”

    ” 12 Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
    13 Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”

    ( Pál Apostolnak Rómabeliekhez írt levele, 8. fejezet)

  36. Petra

    @ Alex:
    Az a nagy büdös helyzet, hogy nekem tetszett ez a keresztény teológiai áttekintés (legalábbis én annak veszem).

    Nem azért, mert te írtad (nagyon bírlak, de nem vagyok veled kapcsolatban elfogult). Nem is azért, mert egyetértek, még csak nem is vagyok vallásos. (Ebben nem voltam teljesen biztos, de egy nemrégiben kiadott vatikáni állásfoglalás szerint, ha egy nő szeretkezés közben azt kiabálja, hogy „Istenem, istenem!”, az nem számít imádkozásnak.)

    Azért tetszett, mert egy olyan kultúrkör hozzáállását magyarázza a témához, ami elég elterjedt és meghatározó, ezért érdemes megismerni. És mert olyan részletes és összeszedett, amit én a 20 éve szerzett, felületes hittan tudásommal nem tudtam volna így elővezetni és valószínűleg soha nem is venném a fáradtságot, hogy alaposabban utánanézzek.

    Régen volt már, hogy utoljára Biblia volt a kezemben és az is, hogy valakivel beszélgettem róla, de nekem úgy rémlik, hogy isten azért küldte Jézust, hogy áldozatával megváltsa az embereket a bűneiktől (ezért hívják Megváltónak is). Eddig azt gondoltam, hogy ez az eredendő bűnre vonatkozott, mert csak az van, ami közös és egyetemleges. A többi mind egyéni, azokért úgy tudom, mindenkinek magának kell meggyónni és bűnbocsánatot kérni. Most viszont azt olvasom, hogy Ádám és Éva bűne miatt van egyáltalán szenvedés és halál. De ha ezt a bűnt megváltotta Jézus, akkor büntetést miért nem? Vagy amit ezzel elért, az a lélek halhatatlansága? Vagy a mennybe jutás? Vagy a feltámadás? Ha hiszek benne nem hal meg a lelkem, különben igen? Akkor a mennybe jutok, különben a pokolba? Akkor feltámadok egyszer, mikor és miért nem inkább nem halok meg? Kicsit összezavarodtam, nem tudom, hogy mit gondoljak. Te viszont értesz hozzá, örülnék, ha segítenél rendbe tenni ezt a dolgot.

  37. prolizoli írta:

    Most tekintsünk el attól, hogy a materializmus egy mesterséges eszmerendszer.

    Minden, ember által létrehozott és használt eszmerendszer mesterséges.

    Ebből adódóan lehet téves is. Tehát nem biztos, hogy szerencsés abból kiindulni, hogy biztosan igaz.

    A halál a változás egy formája.

    Igen. Az is, hogy sétálsz az utcán, hirtelen eléd ugrik a medvedisznóember és felfal egy kis mustárral. Ettől még nem feltétlenül következik be még nagyon hosszú idő alatt sem. Vagy talán soha.

    Mutass egy létezőt a világon a változáson kívül ami elpusztíthatatlan, ami nem szűnik meg, előbb vagy utóbb a változás hatására.

    A fizikai világban is nagyon sok ilyet tudnék mutatni, a természeti törvényektől a Balatonig. De hivatkozhatnál elméletekre, melyek állítják, hogy ezek nem mindig voltak azok, amik most, és nem mindig lesznek azok, amik most. Ezek elméletek. Személyes megfigyelések nem támasztják alá. De mi csinálja a változást, ha az szerinted örök? Vagy nem örök?

    Mint írtam az életről kiderülhet idővel, hogy olyanfajta elpusztíthatatlan alkalmazkodás az állandó változáshoz ami a lényegét tekintve nem változik.

    De mi van akkor, ha a materializmus nem igaz? Ha van értelem, ami nem része a fizikai világnak, akkor az értelem messzire juthat.

    Az én elvem az, hogy semmi sem biztos de minden lehetséges csak nem egyforma eséllyel. Ha egy nap lehetséges lesz az életkor nagymértékű meghosszabbítása, akkor nyilván igyekszem majd használni a módszert. Viszont jelenleg gyakorlatilag számolok vele, hogy öregszem és meg fogok halni.

    Miért nem teszel ellene?

    Mi lenne, ha tőled függne, hogy lesz-e ilyen, vagy nem?

    Akkor az lenne amit én akarok, vagyis ami rajtam múlna azt megtenném.

    Ezt úgy értettem, hogy ha megöregszel és meghalsz, ha te magad nem látsz neki sűrgösen a kutatásnak, akkor mit fogsz tenni? Nem fogják piacra dobni az ezer forintos tablettát, nem történik csoda, mások nem adják neked tálcán, vagy nem találják meg, vagy megtalálják a megoldást, de téged nem kínálnak meg vele. Akkor mit fogsz tenni azért, hogy ne öregedj és ne halj meg? Semmit? Miért?

  38. tunder

    @ rozsi008:
    Alex írta:

    tunder írta:
    Ha akkor halok meg amikor, már nem akarok élni….
    Miért döntök úgy hogy nem akarok élni, mert talán azt hiszem már nincs rám szükség.

    Olvastam két különböző történetet is erről.
    Az első egy taoista történet (http://www.lunarimpex.hu/antikvarium/Teng_Ming-Tao-Taoista_tortenet_kungfu_konyv), amelyikben olyan szerzetesekről ír, akik maguk éltek meg igen magas kort (150-160 év) egészen jó egészségi, lelki és fizikai állapotban, majd úgy “mentek el”, hogy eldöntötték és megtörtént.
    A másik történetben ( http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/marlo_morgan_vidd_hiret_az_igazaknak/1-1-0-860#.UWqACKLwm5I) egy amerikai hölgy kerül kapcsolatba egy ausztráliai törzs mindennapjaival és életvitelével. Ebben a történetben is hihetetlen dolgokat írnak le: az eltört végtagot egy nap alatt összeforrasztják a törzs tagjai, ahogy a szintén magas életkort (100 év felett ) megért tagok maguk jelentik be azt, hogy elmennek és a döntésük hatására néhány órán belül meghalnak.

    Erről azt gondolom, 100 vagy 140 -150 év után döntött úgy, hogy ennyi most már befejeztem és a többit oldjátok meg ahogy tudjátok. Nem feltétlenül negativ értelemben értem, hogy aki eldönti hogy meg akar halni az megkeseredett, apatikus, de ha eldönti, az egy kicsit veszteség a körülötte élőknek, mert mégis elmegy ebből a testéből. Ezért pl az apósomnak mindig igyekszem valami hasznos tevékenységet adni. Ne azt érezze, hogy nincs rá szükség.

  39. Arkos

    Szerintetek az öregedés természetes folyamat?
    Hm-hm-hm… természetes folyamat a gravitáció? Hogy ha leesel a tetőről, meghalsz? Természetes folyamat az UV-sugárzás? Hogy ha sokat vagy a tűző napon elájulsz? Lehet definiálni annak is. De tökéletesen fölösleges. Tenni kell ellene.

    Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad?
    Hát, nekem aztán nem fontos. Előnyöm nem származna belőle, az biztos. Akkor meg minek?

    A halál természetes folyamat?
    Véleményem egyezik az első kérdésre adott válaszommal.

    A halált kiiktatni nem szabad?
    Meglátjuk, ki az erősebb. Majd mondok érte egy imát, ha eltemettem.

    Az öregedésnek van misztériuma?
    Mi az hogy. Ahogy Alex próbált meggyőzni az “igazáról” egy cikkel előbb, az is ezt igazolja. Az öregedés dicső, az öregedés tök buli, az öregekre fel kell nézni, aki vén, az biztos okos, meg bölcs, meg reumás, az öregeket tisztelni kell, és ezért öregnek lenni jó… Aki öreg annak nem kell dolgoznia, azt csinál amit akar, és még pénzt is kap érte.. Hát na, külön kis kultúrája van, az biztos.

    A halálnak van misztériuma?
    Na ennek meg aztán.. tyűű! Ha csak belegondolunk, hogy fogalmunk sincs, mi van utána. Mennyi ismeretlen.. csábító és mégis félelmetes. Egész vallások vannak köré építve, nem beszélve a halál “tudományos-szükségszerűségéről”.

    Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?
    Igen.

    Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit?
    Igen. Testünk csodásan megtervezett gépezet, rengeteg hasznos beépített funkcióval, csupán (mint korábban említettem) elvesztettük a használati utasítást.

    Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?
    Le kell vágni a fejet… 😀 Nehéz kérdés. Például egy kar visszanövesztését még el tudom képzelni minden gond nélkül, de egy-egy fontosabb szervnél már felmerülnének problémák. Beugrik itt az egyszerűsíthetetlen összetettség elve a videóból. Képes lenne a test visszaállítani mondjuk egy átszúrt szívet? Azonnali biológiai halállal járó sérülésből fel tudna-e gyógyulni? “Kivetné”-e a test a lelket magából, attól függetlenül, hogy pár órán belül felépül?
    De ami jelenleg fontos, hogy miért nem működik ez így? Illetve miért ilyen hiányosan? Hiszen regenerál a testünk most is, de egyrészt lassan, másrészt csak nagyon kis mértékben. Egy karcolás még oké, de ha továbbfut a kés, az ujjam miért nem nő vissza? Elvben 3 válasz lehetséges (szerintem):
    1. Nincs kellő erőforrása, “alapanyaga” a testnek, amivel ezt véghez tudná vinni.
    2. Nem működik, vagy ki van kapcsolva a program, ami ebben az esetben szükséges lenne.
    3. Egész egyszerűen nem erre lett tervezve. (Persze, ezt nem gondolom komolyan. 😀 )

    Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek?
    Sajnos nem. Nem tudok elképzelni hosszabb időt, mint az “örökké”. 😎

    (Bocs a szűkszavúságomért, de egyenlőre a másnapossággal küzdök. 😀 )

  40. B.andi

    Kedves Duncan! A cikk összeszedettsége és logikája előtt tisztelettel hajlok meg ismételten!

    Szerintetek az öregedés természetes folyamat? Látszólag mindenképpen, de nem logikus, ez tény!

    Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad? Nem, nem fontos.

    A halál természetes folyamat? Látszólag… de biztos, hogy sokaknak ijesztő lenne, ha nem lenne halál holnaptól. Én a magam részéről támogatnám, hogy ne legyen.

    A halált kiiktatni nem szabad? Lehet, hogy nem iktatnám ki, valamilyen csavarral elérhető opció lenne.

    Az öregedésnek van misztériuma? Talán nincsen, inkább tudáshiány, ahogy írtad.

    A halálnak van misztériuma? Van ám!

    Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan? Igen.

    Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit? Hát gyakorlatban nem, de elméletben fel tudom vázolni.

    Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége? Ha regeneráció, akkor végtelen ideig és végtelen módon, kivéve az egy(-két) exit utat.

    Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek? Igen! Az se baj, a következő életben, de most is, akkor azzal az opcióval, hogy regeneráció történik és azért egy kevésbé ráncos B.andi regenerálódhat nagyságrendekkel hosszabb ideig.

  41. Thirdeye Magister

    Elnézést , nem :pill: , hanem :poop: 🙂

  42. Thirdeye Magister

    annamari írta:

    Vágyunk a nyugalomra, a megnyugvásra, ezért hiszünk a mesékben. Arra kéne jutnunk valahogyan, hogy a nyugalom érdektelenné váljon számunkra vagy minden körülmények között nyugodtak tudjunk maradni. Ha ez megvan, ha van ez a lelki béke, vagy nem érdekel a lelki béke, akkor a mesék nem láncolnának meg minket.

    Neked nem olvastak gyerekkorodban a szüleid mesét ? :-))

    Amúgy jó a meglátásod . Személy szerint nagyon át tudom élni a nyugalom iránti vágyat , de most a hozzászólásod hatására megvizsgáltam , hogy miért is van ez annyira bennem . A következőt találtam : gyerekkoromtól fogva az a tapasztalatom , hogy mi emberek rengeteg mesterségesen felállított célért küzdünk , rengeteg problémát generálunk magunknak a semmiből . Mindent meg akarunk változtatni magunk körül , mert semmi nem jó nekünk . Ha fúj a szél az a baj , ha süt a nap akkor a bőrráktól rettegünk , ha nem esik az eső akkor az a baj , ha esik akkor az , ha nem sikerül egy vizsga az a baj , ha a szomszéd kutyája az ajtó elé :pill: akkor az . vég nélkül lehetne sorolni , hogy miért nem lehetünk nyugodtak .

    Na , nekem személy szerint ebből lett elegem , de szerintem másokat is az ilyen álproblémák kergetnek a nyugalom keresésébe . Valószínűleg pont az a célja a rendszernek , hogy a valódi problémák megoldásához már ne legyen se kedvünk , se erőnk .

    Azt figyeltem meg , hogy amikor nincs idő az agyalásra , hanem s.o.s kell cselekedni , akkor megkapjuk az erőt is a cselekvéshez .

    Ellenben a rendszer arra kondicionál minket , hogy rengeteget agyaljunk , elhitetve velünk hogy ez a problémák megoldásának kulcsa . De nem ez a kulcs . A kulcs szerintem az , hogy felismerjük hogy valóban probléma -e az , amit annak hiszünk .
    Ehhez kell a belső nyugalom , higgadtság . Hogy ne csak egy ” reakciós ” 🙂 legyek , hanem hogy átlássam a helyzetet . :chic:

    Igazából csak ezért fontos a belső béke , lelki nyugalom .

    Még csak azt fűzném hozzá , hogy az csak egy tévképzet , hogy a belső béke , vagy nyugalom , az aktivitás hiányát jelzi . A rendszer ezért is sokat tett , hogy elhitesse velünk , hogy aki belső békére törekszik az egyben a cselekvésképtelenségre törekszik . nem így van . Azért kell a belső béke , hogy helyes döntéseket hozhassunk .

    Újraprogramozás :

    Béke = felelősségteljes aktivitás .

    Nyugalom = tudatos döntés .

    Csend = rálátás a valóságra .

    :peace: :yinyang: :rose: :heart: 😀

  43. JainZar

    „Szerintetek az öregedés természetes folyamat?”
    Az öregedés nem természetes folyamat a tudatos lények számára.

    „A halál természetes folyamat?”
    Az élet ami természetes a tudatos lények számára, nem a pusztulás.

    „Az öregedésnek van misztériuma? A halálnak van misztériuma?”
    Ha a tudatlanságnak van misztériuma, akkor ezeknek is, mert mindkettő a „nem tudásból” fakad.

    „Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?”
    Az „Igaz Való”, ami halhatatlan. Az Igaz Valónk, ami formálja az anyagot és a test anyag…

    „Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?”
    Mit gondolsz, elvben meddig terjedhet az akaratod?

  44. Palantír

    Erről a linkről beszéltem, sorry.

    http://www.welldorado.com/egeszseg-megorzes/98-a-telomerek-szerepe-az-oregedesben

    Duncan, Off topic, de nem lehetne a hozzászólások elküldése előtt egy előnézet gombot lerakni, vagy legalább 5-10 percig javítani a saját hozzászólásokat?

  45. prolizoli

    Helytarto írta:

    A tudományból levezetve:
    A neandervölgyi ember agytérfogata nagyobb volt, mint a jelenleg élő mai emberé. Mint ahogy MINDENKI TUDJA és hiszi a tudományos világban, az értelmi képesség az agy köbcentiméter tartalmától függ.

    Valóban mindenki tudja és hiszi a tudományos világban hogy, az értelmi képesség az agy köbcentiméter tartalmától függ, vagy csak te állítod így be? A delfineknek, ceteknek és az afrikai elefántoknak nagyobb az agyuk mint az emberé, ezek szerint nagyobbak az értelmi képességeik is.

    Aztán itt vannak a valószerűtlenül hosszúkás koponyák. Szuper agytérfogat. Már szinte minden kontinensen bukkantak ilyen koponyákra, a legtöbbet azonban Peru környékén és Egyiptomban láthatjuk ma is, múzeumokban kiállítva.
    Aztán itt vannak az óriások problémája a 6 méteres csontvázakkal. és egy még órásabb óriás faj a 36 méteres csontvázakkal. Orbitális nagy koponya cm3-rel.
    Ebből kifolyólag a mai ember már egy csökevényesebb változat. Nem hogy fejlődik a test, hanem visszafejlődik, úgy fizikailag mint szellemileg.

    Vagyis ha logikailag levezetjük amit írsz akkor az jön ki, hogy minél jobban hülyül az ember, minél jobban csökevényesedik, annál nagyobb esélye van fennmaradni.
    Ha körülnézünk a világban azt kell, hogy mondjam van benne valami. 😀

  46. P.Tibi

    Szerintetek az öregedés természetes folyamat?
    Természetesen 😉 , hiszen úgy tűnik, néhány milliárd év alatt folyamatosan tökéletesedik, alkalmazkodik minden élő a környezetéhez, megtalálja azokat a pillanatnyilag legelőnyösebb együttműködési formákat, ami biztositja számára a legjobb túlélési feltételeket.Ennek a folyamatnak része az öregedés is.

    Az öregedés fontos, megbolygatni, átírni, megszüntetni nem szabad?
    A természet részeként fontosnak gondolom, nekem nem fontos.
    Mindent szabad, ha azzal nem ártok más lénynek..

    A halál természetes folyamat?
    Igen. A korlátolt tapasztalataim azt mutatják.

    A halált kiiktatni nem szabad?
    Dehogynem

    Az öregedésnek van misztériuma?

    A halálnak van misztériuma?
    Mindennek van misztériuma, némely dolgoknak egyre több.

    Elképzelhető számotokra, hogy a testünk potenciálisan halhatatlan?
    Minden elképzelhető, ezt is már sokan elképzelték-lásd:regények,versek,filmek,mesék

    Átlátjátok, hogy a test regenerációs képességének tökéletesítése hogyan iktatja ki az öregedést, és hogyan csökkenti le a meghalás esélyeit?
    Átlátom, hiszen az emberi test ( csakúgy, mint minden élő anyag) igazi,tökéletes túlélő szerkezetként indul, amit aztán az első pillanatoktól kezdve konfliktusok tömkelegével teszünk próbára, és ő újra és újra kénytelen turbó túlélő üzemmódba kapcsolni…aztán egyszer csak nincs tövább.

    Mit gondoltok, elvben meddig terjedhet a regeneráció képessége?
    Elvben bármeddig

    Tudnátok hinni abban, hogy ez az életetek nagyságrendekkel hosszabb lesz majd, mint amit eddig terveztetek?
    Hát nagyságrendekben nem, évtizedekben igen

    Tibi

  47. pamparam

    Érdekes példák vannak a cikkben, például az újra kinőtt fogak elgondolkoztatnak. Ha az öregedés egy belénk táplált program akkor úgy látszik itt-ott “bugos” egy kicsit. De ha ezek egy-egy emberben / állatfajban megjelennek akkor ez éppúgy a természet része és ha rájönnénk, hogy ezt hogyan idézzük elő szándékosan, akkor azt nem tartanám természetellenesnek.

    Kicsit offtopic, de a fogakról és a regenerációról jutott még eszembe:
    Olvastam egy kísérletről, amiben azt vizsgálták, hogy a tyúkoknak mennyi kálciumra van minimálisan szükségük ahhoz, hogy tojásokat tudjanak létrehozni. ( A tojás falához kell a kálcium. )
    A kísérlet végül is eljutott arra a pontra, hogy 100% kálcium mentes tápot adtak az állatoknak, de a hülye tyúkok ezt nem tudták és csak tojtak és tojtak…
    A testük így is képes volt előállítani a kálciumot más anyagokból. Ha mi is rendelkeznénk valami hasonló képességgel egy csomó betegség megszűnne.

    Hogy a halált ki szabad-e iktatni, nem tudom. Ha nem lenne halál biztos felmerülnének olyan problémák amikre most gondolni sem tudunk. Ahhoz el kellene tölteni némi időt egy halál nélküli világban, hogy erre válaszolni tudjak. Amikor valami olyan dologra vágysz ami elérhetetlen úgy érzed, ha azt megkapod akkor végre teljes lehet az életed, vagy utána bármit elérhetnél, már csak az az egy icike-picike dolog kellene. Aztán ha megkapod egy ideig nagyon örülsz neki, aztán rájössz, hogy minden tök jó, de még van az a másik icike-picike dolog is, amit ha megkapnál akkor minden olyan tökéletes lenne és…..

    Ami a halál misztériumát illeti, számomra nem létezik. Kíváncsiság van, de azért tudom türtőztetni magam 🙂

    Az utolsó 3 kérdésere még nem tudok válaszolni, de a végére még ajánlok egy (angol) e-könyvet. Úgy 1 éve olvashattam. Ingyenesen letölthető itt:

    http://www.thebookofaquarius.com/

    A lényeg, hogy a készítő összeszedett egy csomó, több száz/ezer éves alkimista idézetet és megpróbálta megtalálni bennük a közös pontot. Voltak akik állítólag megtalálták a hallhatatlanság titkát. Ahhoz, hogy ezt elérjék létrehoztak egy tárgyat, az un. “Bölcsek Kövét”.

    Most nem akarok részletesen belemenni, de akinek van egy kis ideje és érdekli lapozzon bele, az idézetek között van pár elgondolkoztató.

    A lényeg, hogy szerinte a titok nyitja – és bocs ha ez kicsit durva lesz – a pisi. Annyiban szeretnék megnyugtatni mindenkit, az örök élethez nem kell minden napot egy jó nagy bögre friss és meleg pisivel indítani. A könyvben – illetve a fenti linken található fórumon – le van írva egy eljárás amivel állítólag létre lehet hozni a Bölcsek Kövét. Ő ezt a régi idézetek/tekercsek alapján próbálja megalkotni.

    Nem vagyok kémikus, nem értek hozzá és nem bátorítok senki, hogy próbálja meg. Én nem tettem. De szegről-végről úgy éreztem a témába vág.

  48. rozsi008

    annamari írta:

    Csak elmélkedek. Arra jutottam, hogy van az emberben egy mélyen gyökerező jellemhiba, ami elterelt minket, amit le kell küzdenünk ahhoz, hogy előre tudjunk menni…………….

    Minden amit ebben és az előző hozzászólásodban leírtál íródhatott volna általam is. Vallom, hogy az ember egyik legerősebb fegyvere a hite. De amikor hitről írok, akkor nem arra a fajta hitre gondolok, amit a vallás belenevelt az emberekbe
    (majd minden jóra fordulj, csak bízz!), hanem arra a képességre, amely által változtatni tudunk mindazon, ami rossz és vállaljuk a felelősséget az életünkért.

    Szóval ez a hit nem egy lagymatag beletörődés, hanem egy megingathatatlan, kőkemény tudás!

  49. rozsi008

    Helytarto írta:

    A biblia arról makog, hogy Isten saját hasonlatosságára teremtette az embert. Vagyis az ember csak olyan mintha azonos lenne, de nem ugyanolyan, hanem csak HASONLÓ.

    Úgy látom a bibliai istennel Te sem nagyon szimpatizálsz. 🙂

    Tegyük még ehhez hozzá, hogy eleve rabszolgaként teremtett kb. 430.000 évvel ezelőtt.

    Magukhoz hívták…
    az isteni bábaaszzonyt, a bölcs Mamit,
    s így szóltak hozzá,
    Te vagy a bábaasszony, teremts hát embert!
    Teremtsd hát meg az ősembert,
    az igát hadd húzza, Enlil megbízását:
    az istenek szállítókosarát cipelje az ember!

    De feldühítették a teremtőt és ezért Ő némi változtatást eszközölt a testen. És mellesleg néhány más akadályt is oda tett a teremtményei elé, mint ahogy ez el is várható lenne egy vérszomjas, kicsinyes, a TUDÁST féltő istenségtől.

    No igen, dühében úgy döntött elég lesz nekünk 120 évig élni, a 12 DNS rétegből pedig elegendő kettő is, így jó eséllyel sosem ébred rá az ember, hogy valójában micsoda képességekkel rendelkezik. Ha pedig egyszer lehet szülni fájdalommal is és verítékkel keresni a kenyeret, akkor miért is ne?

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén