Gondoljuk újra a világot

A Test, 1. rész

Cikkek

Minden cikknek egyetlen konkrét témája lesz, azt járja körbe, a témák között nem fog csapongani. Ez az első cikk bevezető, amolyan felütés-féle. Igazán senki nem mondhatja majd azt, hogy ő feleslegesen szólna hozzá, mert már mások is elmondták, amit ő mondana. Ez ugyanis képtelenség.

A kezdet

Már nem emlékszem, hogy mi motivált rá, de arra igen, hogy 11 éves koromban megalapítottam egy új tudományágat, melyet tioncellsnek neveztem el. Kicsi, szürke, repedezett borítójú magyar-angol szótárból néztem ki a szavakat, úgy alkottam meg a nevet: cooperation with cells – együttműködés sejtekkel.

A célom egy szerkezet felépítése volt, amely az emberi szavakat képes biokémiai jelekké alakítani, ezáltal kommunikációt létrehozni az ember és a sejt között. A tudományág az orvostudomány, a biológia, a sejttan, a genetika, a kémia, és a mérnöki tudományok keresztezéséből született volna.

A gyógyítás, illetve kezelés úgy nézett volna ki, hogy leülök a gép elé, beírom a billentyűzet segítségével: „Kilyukadt a felső bal első nagyőrlő fog, kérek teljes javítást”, „Tumor a méhnyakon, kérek elbontást”, „Leszakadt a jobb láb a térd alatt, kérek teljes helyreállítást”, és így tovább. Beírom, hogy mit akarok, a gép lefordítja a sejtek számára érthető nyelvre (biokémiai jelekre), a sejtek pedig elvégzik a munkát.

Tizenegy évesen jegyzeteket készítettem az elképzeléseimről, különféle szempontok alapján osztályoztam a sejteket. Szakkönyveket tanulmányoztam, több évfolyamnyi American Science-t olvastam át, hatalmas, sejtekről készült képeket nyomtattam. Pár éven át foglalkoztam ezzel, majd bizonyos hormonális okok miatt elfelejtettem (nők, persze…).

A folytatás

2011 őszén nekiálltam A félelem íze megírásának. Egy új történet, új világ megalkotásakor számomra nagyon fontos lépés a szereposztás kidolgozása. Abból indulok ki ilyenkor, hogy minden az én hatalmamtól függ, minden szerepet az játszik majd a regényből készülő filmben, akit én választok. Hetekig eltart a folyamat, addig válogatom a lehetséges testeket a személyiségeimhez, amíg létre nem jön a teljes összeolvadás. Onnantól fogva, amikor például Dave-re gondolok, látom azt a színészt, akit az ő szerepére választottam; ahogyan elképzelem, hogy Dave csinál ezt vagy azt, annak az embernek a testét látom mozogni, gesztikulálni, állni a félhomályban, ülni az asztalnál.

Miután elkészültem a szereposztásommal, és nagyon elégedett voltam vele, az a kósza gondolatom támadt, hogy keresnem kellene pár képet ezekről a nőkről és férfiakról, hátha már nem úgy néznek ki, mint ahogyan az emlékezetemben élnek.

Úgyhogy elkezdtem képeket keresni választott színésznőimről és színészeimről, 2011-ből, hogy lássam, hogyan néztek ki egy fotózáson, megjelenésen, partin, akármin.

Néhány esetben egyenesen sokkolt az öregedésük.

Láttam hajdanán lenyűgözően karakteres arcokat szétfolyni, eldeformálódni az évek terhe alatt. Láttam hajdan fantasztikus testeket, alkatot, felépítést tönkremenni, mert elmúltak az évek.

Néztem megrázva ezeket a képeket, és azt mondtam: ennek semmi értelme.

Öregség

Szoktam mondogatni, hogy öreg vagyok. Azt értem alatta, hogy amit kitaláltam ennyi idős koromra, azt még nem értem el, nem járok még ott, ahol álmaim szerint járnom kellene már. Álmodni persze könnyebb, mint valósággá tenni egy álmot.

Valójában nem vagyok öreg, nem érzem magam annak, nem látom a testemet annak. Negyvenhárom felé járok, de úgy igazán nem vettem még észre, hogy elmúltam húsz.

De látom az öregséget másokon. Látom, ahogyan megalázza és összetöri őket. Látom a hajdani nagy sportolót elfogyni. Látom az egykor csodaszép nőt rondává aszalódni. Látom a tettvágytól csillogó szemű fickót vén trottyá válni.

Láttam egy férfit, lehetett vagy 80, és láttam, hogyan fordult a szexi 20 év körüli lány után… csodálattal, vággyal, az évek számáról tudomást sem véve, esélytelenül…

Jó esetben a lélek nem öregszik meg, nem roppan össze a veszteségek és fájdalmak alatt, nem fakul meg számára a világ. Még mindig vágyja a tudást, tenni akar, cselekedni, elérni, megvalósítani, megváltani, megérteni, tudni, használni. És nem érti, miért akadályozza mindebben egy folyamat, amit ismeretei szerint nem érdemelt ki.

Az öregség elvesz, és nem ad semmit. Csak árt, csak bánt, csak megaláz.

Időhiány

Szépen megöregedni azt jelenti, hogy valaki együtt öregszik a testével, elfogadja, beletörődik, lelkileg ugyanúgy megnyomorodik, mint a teste. Nem lázadozik, mert eleve abból indul ki, hogy nem tehet semmit.

Emberként örökös időhiánnyal küszködünk. Soha nincs elég idő semmire. Ez az öregedés, a halandóság átka. Folyton lekésünk valamiről. Ha döntünk, jó eséllyel rosszul, hiszen csak úgy lehet időnk valamire, ha valami másra nem lesz.

A rohanás, az időspórolás miatt tizenhét-tizennyolc évesen napi 6-8 órát edzettem, doppingoltam, aminek az eredménye nem a fiatal bajnokság lett, hanem rémisztő szívritmus-problémák, izomszakadás, fél évig tartó szenvedés.

Miért fontos fiatalon bajnoknak lenni? Hogy még fiatalon megtehessem a következő lépést. Az miért fontos? Az azutáni lépés miatt. Minden azért fontos most rögtön bármi áron, hogy legyen IDŐM használni, élvezni – élni.

Egy 29 éves ember öreg? Vén trotty? Agg? Én 29 voltam, amikor megjelent az első könyvem. Fájt, amiért ilyen soká, ennyi idős koromban, és nem sokkal korábban. Most, a negyvenharmadikat járva jelent meg az első könyvem angolul külföldön. Fáj, hogy ennyire soká, ilyen későn, ennyi idősen.

Zavar, fáj, hiányzik minden elvesztegetett nap. A tévutakra fordított minden nap, minden óra, minden perc, minden másodperc! Soha nem jönnek vissza! Az alatt az idő alatt is tehettem volna valamit, vagy élhettem volna, boldog lehettem volna.

Folytonos őrjítő időhiány, mert már régen nem ezt kellene tennem, hanem azt, már régen be kellett volna fejeznem, már régen ott kellene lennem, már régen, már régen, már régen…

Ha minden úgy alakul, ahogyan gyerekként megálmodtam? Ha húsz évesen profi világbajnok leszek, huszonkét évesen híres színész leszek, huszonöt évesen híres író leszek… Akkor talán nem szenvednék az időhiánytól? Vagy nem ennyire?

De, ugyanúgy.

És az egész oka egy furcsa jelenség, amit úgy hívnak: öregedés.

Hogyan másképp?

Ha nincs öregedés, nincs időhiány, nincs veszteség, nincs őrült rohanás, kapkodás, bénító döntéskényszer, nincs elherdált idő.

Húsz évesen nem lettem profi világbajnok. Na és? Tök mindegy. Majd leszek most.

Nem lettem színész? Majd leszek. Híres író? Majd leszek.

Szívesen eltöltenék húsz évet hegymászással, mert érdekel. Semmi akadálya. Tíz év merülgetés a világ tengereiben? Oké! Csillagászat, negyven év? Csak rajta! Egyiptológia, amíg meg nem fejtek minden titkot? Ahogy akarod! Szex harminc év, hogy én legyek a legjobb? Naná!

Ha nincs öregedés, nincs késés, soha nem késnénk le semmiről, soha nem öregednénk ki semmiből.

De most van öregedés. Megaláz, összetör, bánt mindenkit. Még nem éreztem, de fogom. Látok embereket, akik őrülten küzdenek, hogy nyerjenek még pár jó évet, mielőtt végképp szétrohad a testük. Látok szép nőket, akik megalázzák magukat egy kis látszatért. Látok tettre kész, nagyszerű embereket, akik szenvednek attól, hogy nem lesz idejük végigcsinálni.

Az öregedésnek nincs értelme, nincs haszna, nem tesz többé senkit. Csak elvesz. Nem kell.

Most ti jöttök

Ez a cikk könnyed bevezető, előszó, ráhangoló a témánkra. Semmi komoly, semmi nagy világmegváltás. Fontos szűrő. A következő cikk egy hét múlva jön.

Néhány kérdés hozzátok:

Mi számotokra az ideális életkor?

Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg?

Mi az öregedés értelme?

Akartok öregedni?

Ha évente 1 alkalommal be kellene vennetek 1 tablettát, ami 1 ezer forintba kerül, nem tartalmaz káros elemeket, ritka elemeket, nem esett bántódása senkinek azért, hogy azt a tablettát előállítsák, és ettől az 1 tablettától 1 évig nem öregedtek… kérnétek belőle?

Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?

Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok?

Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?

Share

Commentek

Előző

Tervezett véletlen?

Következő

Mikor van kész?

  1. Arkos

    @ Alex:
    Már látom, hogy ez a “beszélgetés” nem vezet sehova, ugyanis én nem tudlak meggyőzni, te meg egyrészt nem érted a mondataim összefüggéseit és jelentéseit, másrészt ugyanazzal érvelsz, amiről már egyszer kifejtettem a véleményem. Mindenesetre köszönöm a lehetőséget.

  2. Alex

    Arkos írta:

    nem tartom valószínűnek, hogy ez valami pozitív dolognak lett kitalálva..

    A faj szempontjából pozitív dolog.

    Arkos írta:

    Nem az a lényeg, hogy hány évet élsz, hanem hogy adott idő alatt mennyi tudásra és tapasztalatra tudsz szert tenni.

    Vagyis a halhatatlanság önmagában nem pozitívum, nem fejlődés, hisz a végtelen sok időt is el lehet pocsékolni.

    Arkos írta:

    Nem attól leszek bölcsebb, hogy beőszül a bajszom, vagy kijön rajtam a reuma, hanem hogy mennyi ideje és milyen “hatékonysággal” gyűjtöm a tapasztalatot.

    Az öregségnek van tapasztalatformáló hatása. Egy fiatal máskép itéli meg a dolgokat pont azért, mert a teste máskép reagál. Az öregedés önmagában is tapasztalatot jelent. Bizonyos életkorban a prioritások másra helyeződnek pont amiatt, hogy az egyén más életciklust is megtapasztal.

    Arkos írta:

    Hát hogy lehetne egy már-már “alig működőképes” test okosabb?

    Mi köze a testnek az okosághoz? Stephen Hawkinsnak ezek alapján mínuszos IQ-ja van?

  3. Kari

    Kari írta:

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?

    Valószínűleg az embert tanulmányoznám száz évig, és ha még marad tanulmányoznivaló, akkor folytatnám tovább is. Ha vagy amikor végeztem ezzel, akkor a maradék időmben teniszeznék, csillagászkodnék, világot látnék, új hobbikat szereznék magamnak.

    Kimaradt még a zene, azt is mindenképp csinálnám. 😎

  4. Kari

    Mi számotokra az ideális életkor?

    Szerintem minden életkor ideális valamire. A gyerekkor a játszásra, a fiatalkor és középkor a tanulásra, családalapításra, az időskor utazásra. Konkrét életkort ezért nem adok meg.

    Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg?

    Nem, habár fehér hajszálakat láttam a fejemen a tükörben, tehát a testem valamelyest öregszik már (35 éves).

    Mi az öregedés értelme?

    Véleményem szerint az öregedés esély a testi megújulásra. Ezáltal érhetjük el a változatosságot, amire szerintem szükségünk van. Rém unalmas lenne mindig ugyanabban az állapotban lenni. A gyerek megszületne, ő sem öregedne, mindig csecsemő maradna. Netán ki sem fejlődne a zigóta állapotból. Netán a zigóta létre sem jönne. Mit csinálnánk öregedés nélkül, ha így még a családalapításnak sincs értelme, mert nem születnek új emberek? Előbb-utóbb mindenki meghalna valamilyen balesetben, és vége lenne az emberiségnek.

    Akartok öregedni?

    Igen. Ez így van rendjén. Lásd fennebb.

    Ha évente 1 alkalommal be kellene vennetek 1 tablettát, ami 1 ezer forintba kerül, nem tartalmaz káros elemeket, ritka elemeket, nem esett bántódása senkinek azért, hogy azt a tablettát előállítsák, és ettől az 1 tablettától 1 évig nem öregedtek… kérnétek belőle?

    Nem. Lásd fennebb.

    Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?

    Nem szükséges.

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok?

    Valószínűleg az embert és az életet tanulmányoznám.

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?

    Valószínűleg az embert tanulmányoznám száz évig, és ha még marad tanulmányoznivaló, akkor folytatnám tovább is. Ha vagy amikor végeztem ezzel, akkor a maradék időmben teniszeznék, csillagászkodnék, világot látnék, új hobbikat szereznék magamnak.

  5. Arkos

    @ Alex:

    Hát, azért akármiért is van öregedés, nem tartom valószínűnek, hogy ez valami pozitív dolognak lett kitalálva.. Meghalni bárhogy meglehet, gyorsan, lassan, fájdalmasan vagy nem, de mégis mi értelme van a lassan, élve szétaszásnak, meg fél életnyi szenvedésnek, hogy aztán még az előbb felsoroltak közül is elérjen valamelyik?!

    Khm.. a kávéivászat nem vélemény. ^^

    A kort csak viszonyítási tényezőnek hoztam fel, nem magára az öregedésre gondoltam. Nem az a lényeg, hogy hány évet élsz, hanem hogy adott idő alatt mennyi tudásra és tapasztalatra tudsz szert tenni. És ennek semmi, de semmi köze nincs a test öregedéséhez. Nem attól leszek bölcsebb, hogy beőszül a bajszom, vagy kijön rajtam a reuma, hanem hogy mennyi ideje és milyen “hatékonysággal” gyűjtöm a tapasztalatot. Meg ha a test öregedését nézzük, gondolj csak bele, hány idős ember küzd memóriazavarokkal és az érzékszervek tompulásával. Hát hogy lehetne egy már-már “alig működőképes” test okosabb?

  6. Stella73

    @ qqtyin:

    Egyetértek. Éppen ezért van értelme a zenében képezni magunkat. A többi igaz 🙂

  7. Thirdeye Magister

    Duncan Shelley írta:

    Thirdeye Magister írta:

    A halhatatlanság kutatása az nem menekülés az ismeretlentől ?

    A kutatás nem az ismeretlennel való szembenézés?

    Ja , de a kutatás tényleg szembenézés az ismeretlennel .
    Csak a motivációja az ami menekülés az ismeretlentől . 😀

  8. Alex

    Arkos írta:

    Hát mégis micsoda a halhatatlanság, ha nem fejlődés? Minek neveznéd azt, hogy valami soha nem romlik el?

    Ahoz, hogy fejlődésként fogjuk fel, tudnunk kéne az öregedés és a halál értelmét. Ezt nem tudjuk, ezen a bloggon vita folyik róla számtalan elképzeléssel, de még nem jutottunk a végére. Márpedig míg egyértelműen nincs bizonyítva a halál és az öregedés céltalansága, csökkevényessége, használhatatlansága értelmetlensége, addig nem lehet kijelenteni, hogy a halhatatlanság az fejlődés.

    Az, hogy a többség az öregedést rossznak fogja fel, mert egyéni szemszögből nézve (érdekeket sért) annak tartja nem bizonyítja azt, hogy az öregedés az önmagában rossz. Csupán azt jelenti, hogy vannak, akik rossznak tartják. Ahogy van számtalan ember, aki nem veti meg a drogok használatát, ettől még nem bizonyított, hogy a drog az jó.

    Arkos írta:

    Ellenben elég egyszerű példa a vélemény megváltozására, ha visszagondolsz, hogy miről hogyan vélekedtél 6 évesen, 15 évesen, 20 évesen, 30, 50, etc, etc.

    Ezt nem vonom kétségbe, viszont vannak dolgok, amik nem változnak függetlenül a korodtól. Én nem iszom kávét, mert 6 évesen sem izlett az íze (bár az illatát nagyon szeretem) és ez a véleményem nem változott a koromtól függetlenül és attól sem, hogy egyre több tudásom van a kávéról és látom is annak hátrányos hatásait (nagyon sok ismerősöm szereti a kávét és én nem tudok nekik jó kávét főzni, mert nem tudom. hogy mi a jó kávé).

    Viszont érdekes, hogy a tapasztalatot és a tudást Te pont az öregedéssel hoztad összefüggésbe (6 évesen, 15, évesen, 20, 30, 50 évesen más tapasztalati és tudás szintet feltételezve). Azért írok öregedést és nem az idő múlását, mert a szöveged egy érési és minőségi változást is sejtete nemcsak egy egyszerű mennyiségi változást.
    Ha az öregedés jár minőségi változással, amint nekem ezt érvként felhozod, akkor vajon magad is nem szolgáltatsz ezzel bizonyságot arról, hogy az öregedésnek vannak/lehetnek pozitív hatásai is?

  9. Thirdeye Magister írta:

    A halhatatlanság kutatása az nem menekülés az ismeretlentől ?

    A kutatás nem az ismeretlennel való szembenézés?

  10. Alex írta:

    Az miből következik, hogy a halhatalanság az fejlődés?

    El sem tudom képzelni, mi tértesz fejlődés alatt, ha ez sem az.

    Mutass nekem példát ezen a blogon, mikor valaki megváltoztatta a véleményét a tudás függvényében.

    Egyszer Great megváltoztatta a véleményét valamivel kapcsolatban, sőt én is megtettem már. Többire nem emlékszem. Ja, de, Putyin is változott már. De itt tudás nincs, mert csak beszélgetünk, a tudáshoz meg személyes találkozás kellene.

  11. vilko barnabás főtitkár írta:

    beidézem a meghatározást:
    “Értelmes lény az, amely magyarázatokat keres és magához rendezi a környezetét; valamennyi értelmes fajnak van filozófiája, vallása, tudománya és művészete.”

    Bárki írta is, tökéletes. 😎

    ennek nyoma nincs kérem az állatvilágban és a növényvilágban ezért abból kiindulni hogy az értelem jelenléte nem számít áltudományos

    Alap.

  12. vilko barnabás főtitkár írta:

    idomulni és alkalmazkodni két olyan szó ami hiányzik a szótáramból

    Az enyémben megtalálható, de szenvedek tőle.

  13. Henrik írta:

    Erre legalább volt reakciód…

    Mindenre nem lehet reakcióm, mert még élnem is kell. (ene) 😛

  14. annamari írta:

    A fodros szoknyájú masnis nagy szemű kislánynak nem eshet baja, mert aranyos, mindenki szereti, főleg a pap bácsi. Ha leukémiás lesz vagy megfojtják a pincében, az angyalok várják és fényszárnyakon viszik az Istenhez a mennybe.

    Érthető, hiszen ez annyira borzalmas, hogy nem sokan tudnának vele szembenézni.

    Ez a litánia az öregedés és a halál csudájáról a kilátástalanságot mutatja, azt leplezi le. Gyermeki menekülés az ismeretlen elől a rózsaszín képzeletbe.

    Igen. De nem csak rózsaszín képzelet van, és attól az még mindig menekülés.

    Javaslom, hogy akik szerint az öregedés és a halál jó vagy szükségszerű, ne kapjanak jelszót a következő cikkhez, nehogy csalódjanak.

    Fognak. 😀 Ha jól csinálom, akkor fognak, nagyot.

  15. Bence írta:

    Én a másik végéről is megfognám a témát. Mi van, ha nincs öregedés? Mitől lesz elég hajtó erő valakiben, hogy MOST akarjon jobb lenni, hogy MA akarjon elérni valamit?

    Kell lennie valami rossznak, hogy megmozdulj?

    Nyugi fiúk, nem hajt a tatár. Ej, ráérünk arra még. Ha ma fel is szedek pár kilót, van még időm leadni majd akkor, ha épp bajnok akarok lenni. Ha most nem tanulok meg szanszkritül, van rá még több száz, több ezer évem. Bulizzunk addig kicsikét.

    Ha nem lenne öregedés, ha nem lenne beépített halál a testben, attól még nem lenne sérthetetlenség sem. Tehát potenciálisan elélhetnél 50 millió éven át ugyanabban a testben, de meghalhatnál fél óra múlva egy eltévedt repesztől vagy ha tönkrevágod a májad. Ha valami barom csatateret akar csinálni a lakóhelyedből, akkor tenned kéne ellene ugyanúgy, ahogyan most.

    Aztán szépen lassan elmúlik a vágy, a javulásra. És marad a stagnálás, ami egyenlő a lassú hanyatlással. És ha most hanyatlik kicsit, akkor mi van? Lesz még elég idő helyre hozni. Vagy nem?

    Ha nem fizikai oldalról közelítünk, vajon hány élet óta degradálódunk? Egymillió? Egymilliárd? Van időnk helyrehozni? Persze, hogy van.

  16. Petra írta:

    Mi számotokra az ideális életkor?:

    Mióta az eszemet tudom arra vágytam, hogy huszonéves legyek. Kislány koromban a reklámok, a filmek tele voltak gyönyörű fiatal lányokkal és akkor jött divatba a barbie baba, amivel én nagyon szerettem játszani. A felnőtt nő formájú babát nem dajkáltam és pelenkáztam (nem is arra találták ki), hanem elbáboztam vele a 10-20 évvel későbbi önmagamat. Olyan szerepeket vettem fel, amilyeneket akartam, mert a babám életkora olyan volt, ami szinte mindenre lehetőséget adott. Amikor játszottam elképzeltem magamnak egy életet és azt vetítettem előre.
    Konkrétan nem tudtam, hogy mit fogok csinálni, de abban biztos voltam, hogy gazdag, sikeres és boldog leszek. Kicsivel később már tudatosan készültem is rá, szorgalmasan tanultam, szakkörökre jártam, angol órákat vettem, hittanra jártam, sportoltam és még cserkészkedtem is, hogy minél jobb esélyeim legyenek. Több tervem is volt, akartam lenni: modell, színésznő, tanárnő, ruhatervező, autóversenyző és egy darabig Magic Jordan is. Csak mivel kicsi vagyok, lány és fehér, ezért ezek nagy részéről le kellett mondanom. 14 évesen elhatároztam, hogy üzletasszony leszek, onnantól következetesen érdeklődtem a gazdasági dolgok iránt és elvégeztem a közgáz egyetemet. Közben, hogy finanszírozni tudjam a tanulást és hobbijaimat (szórakozás, konditerem és temérdek könyv), elmentem dolgozni egy ingatlanirodához, átmenetileg, amíg nem leszek teljesen képzett és tapasztalt vállalati pénzügyi manager, aki után két kézzel kapnak a cégek, mikor kijön az egyetemről.
    Nos, immár 7 éve végeztem és még mindig nem sorjáznak az ajánlatok, továbbra is ingatlanozok, elmúltam 30 és kezdek rájönni, hogy nem is bánom, hogy így alakultak dolgok. Most a magam ura vagyok, úgy osztom be az időmet, ahogy akarom, nem is keresek vele rosszul, van időm mellette spanyol tanfolyamot végezni, edzeni, kikapcsolódni, tulajdonképpen boldog vagyok. Nem tudom, meddig akarom ezt így folytatni, de egy darabig még biztosan, közben pedig képzem magam (tanulok nyelveket, PR-t, ingatlanmarketinget, ingatlanjogot, informatikát, cégszervezést), hogy pár év múlva saját vállalkozást, mondjuk ingatlanirodát nyithassak. Így most jól érzem magam, jobban, mint 25 évesen, mikor elkeseredetten tapasztaltam, hogy a siker és a gazdagság nem jön csak úgy a diplomával, ahhoz még marha sokat kell melózni. Eddig szinte egész életemben csak a cél lebegett a szemem előtt, ezért bármilyen erőfeszítésre, áldozatra hajlandó voltam és türelmetlenül vártam, hogy mikor lesz már minden csak móka és kacagás. Azóta azt is beláttam, hogy soha nem lesz az, hogy mindennel elégedett leszek és hátradőlhetek, mert gazdagon és sikeresen is lesznek újabb és újabb céljaim. Akkor meg minek folyton küszködni és görcsölni rajta? Az elmúlt pár évben megtanultam élvezni nem csak a sikert, de hozzá vezető utat is. Így most végre nem vágyok előreszaladni az időbe, oda ahol minden álmom teljesült, az sem frusztrál, hogy már elmúltam 30 és még nem vagyok a csúcson, inkább ösztönöz. Végre annyi idős vagyok, amennyi szeretnék.

    Szerintem te a statisztikusok réme vagy. 😀 Nem lehetne csak egy számot írni? 🙂

  17. @ Jaklin:
    Hegylakó sorozat. A legtöbb halhatatlan csak a harcnak és az élményeknek élt, a sok ezerből 2 volt említve, mint aki használta az idejét valamire, az egyik az elméjét fejlesztette, a másik tudományokat tanult és krónikát írt 5 ezer éven át.

    De ezt persze nem halhatatlanok írták.

    Azért az más, hogy csak potenciál az 1000 év, semmi nem garantálja, hogy a holnapot is megéled.

  18. Alex írta:

    Lenne gyerekem, és nincs időm megnézni a leckéjét? Nem érdekel.

    Tényleg nem érdekelne?

    Nem. Az sem érdekelne, ha nem jár iskolába. Csak az érdekelne, hogy váltsa meg a világot és legyen olyan erős testileg és lelkileg, hogy senki és semmi ne nyomhassa el.

  19. csaba88

    Bemelegítés meg volt,már várom az új cikket 🙂

  20. zCevard

    @ vilko barnabás főtitkár:

    Főtitkár úr, megenged egy merész kijelentést, miszerint néhány vessző alkalmazása ráférne az egyébként helytálló véleményének formai kivitelezésére? :sidefrown:

  21. Thirdeye Magister

    annamari írta:

    Ez a litánia az öregedés és a halál csudájáról a kilátástalanságot mutatja, azt leplezi le. Gyermeki menekülés az ismeretlen elől a rózsaszín képzeletbe.

    A halhatatlanság kutatása az nem menekülés az ismeretlentől ? 😀 :skeleton: 😀

  22. Arkos

    @ Alex:
    Hát mégis micsoda a halhatatlanság, ha nem fejlődés? Minek neveznéd azt, hogy valami soha nem romlik el? Sőt, nem hogy fejlődés, hanem plusz idő, még több fejlődés elérésére.

    Nos, “sajnos” nem rendelkezik a tudattáram a blog összes kommentjével, sem a felhasználok személyiségével, vagy akármilyen beállítottságukkal, így nem áll módomban példát felhozni. Ellenben elég egyszerű példa a vélemény megváltozására, ha visszagondolsz, hogy miről hogyan vélekedtél 6 évesen, 15 évesen, 20 évesen, 30, 50, etc, etc.. De vannak esetek, mikor pillanatonként változik a véleménye az embernek. “Hm, nekem az a véleményem, hogy ez a medve vegetáriánus…”

  23. Alex

    Arkos írta:

    Nem értem, miért jelentené az egyed/egyén fejlődése a faj sérülékenységét?

    Az miből következik, hogy a halhatalanság az fejlődés?

    Arkos írta:

    És, igen, a vélemények elég gyakran változnak. (Méghozzá a tudás függvényében.)

    Gondolod? Mutass nekem példát ezen a blogon, mikor valaki megváltoztatta a véleményét a tudás függvényében.

  24. Alex

    vilko barnabás főtitkár írta:

    hozza az 1 példáját hogy rámutassak a hibájára

    de mire hozzak példát?

  25. Kedves Kollégák!

    Rövidesen jön az új cikk, aki még nem kommentelt, az kommenteljen, mert lemarad, a megkezdett eszmecseréknél törekedjetek a lezárásra, mert az új cikk megjelenésével ez a topik el fog halni (tapasztalat szerint).

  26. Bagarja

    Mi számotokra az ideális életkor?
    30 év

    Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg?
    Nem. (42 vagyok)

    Mi az öregedés értelme?
    Szerintem semmi. Egy átlagos életforma számára nyilván van értelme a természetes kiválasztódás stb. szempontjából, de egy értelmes lény számára nincs.

    Akartok öregedni?
    Nem.

    Ha évente 1 alkalommal be kellene vennetek 1 tablettát, ami 1 ezer forintba kerül, nem tartalmaz káros elemeket, ritka elemeket, nem esett bántódása senkinek azért, hogy azt a tablettát előállítsák, és ettől az 1 tablettától 1 évig nem öregedtek… kérnétek belőle?
    Végül is igen. Csomó macerától megszabadítana, nem kéne 60-70 évente új testet nevelni 15-20 évig…

    Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?
    Ezt nem tudom értelmezni.

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok?
    Végtelen sok év fiatalságunk van, úgyhogy csak úgy, mint eddig 🙂

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?
    Lásd fentebb.

    Szerintem egy kicsit túl van lihegve ez a test dolog. Születik, felnő, öregszik, meghal. Sok gond van vele, etetni kell, pihentetni kell, óvni kell az időjárástól std. De ez van. Jó lenne ha nem lenne így, de most így van…

  27. qqtyin

    Stella73 írta:

    @ qqtyin:
    Az emberiség közös nevezője két dolog: a boldogság keresése és a zene.

    Mindkettőhöz érteni kell.
    Ami “zene” (többnyire amit populárisnak becéznek) összeköti per pillanat a “népeket” az kritikán aluli szenny, amivel rengeteg hazugságot és ideológiát menedzselnek.
    A boldogságot nem kell keresni – sokan úgy kutatják, mint a szemüveget ami a fejük tetején vagy az orrukon van…

  28. Arkos

    @ Alex:

    Nem értem, miért jelentené az egyed/egyén fejlődése a faj sérülékenységét? És igen is, a “faj logikája” (hmm…) egyénekben gondolkodik. Az evolúciót se úgy ábrázolják, hogy BANG minden halnak lába nőtt.. hanem először lába nő egynek, aztán, ha a többi is úgy érzi, növesztenek azok is. ^^
    És, igen, a vélemények elég gyakran változnak. 😀 (Méghozzá a tudás függvényében.) Azt gondolom, ezt nem kell tovább ecseteljem, ez egész egyszerűen így van.

  29. vilko barnabás főtitkár

    a rengeteg példa azt szokta jelenteni hogy egy se

    amit herr alex és hittársai kitaláltak érdekes ugyan de áltudományos

    beidézem a meghatározást:

    “Értelmes lény az, amely magyarázatokat keres és magához rendezi a környezetét; valamennyi értelmes fajnak van filozófiája, vallása, tudománya és művészete.”

    ennek nyoma nincs kérem az állatvilágban és a növényvilágban ezért abból kiindulni hogy az értelem jelenléte nem számít áltudományos

    az ember esetében hatékony képzési módszerek és igaz információk hoznak lényegi változást nem a genetikai tenyésztés a hajszín a szemszín és a testalkat nem lényegi változás egyébként se faji szempontból

  30. vilko barnabás főtitkár

    @ Alex:
    herr alex ne beszéljen mellé hozza az 1 példáját hogy rámutassak a hibájára

  31. Alex

    Különben csak ez a blog is jó példa a felvetett problémára:
    Gondoljátok, hogy az egyes vélemények változnak az érvek súlya alatt? Senki nem változtatta meg a véleményét. Aki hülyeségnek gondolja azt, amit írok, az több száz oldalnyi érvelés után is annak fogja tartani.

    Miért fongtos ez? Azért mert ha ennyire betokozódtak a vélemények egy egyénnél, akkor vajon nem bizonyíték-e ez arra, hogy egy kor után a változás és az adaptáció bizony veszt a rugalmasságából. Még a legrugalmasabb egyén sem öleli fel a spektrum teljes volumenét, mert valamiféle alapok és kapaszkodók mindenkinél bebetonózódnak.
    Mivel nagyon nehéz új ideológiákat és eszmékkel átírni a már bevésett és berögzült sémákat, bizony az álomány cseréje egyben megtartja a faj azon képességét, hogy mint faj rugalmas és friss maradjon.

    és nem arróll van itt szó, hogy nem hiszem el, hogy vannak egyének, akik eljutnak a megvilágosodás bizonyos fokaira és képesek rendkívüli dolgokra, hanem rendszerszinten nem ezek dominálnak.

  32. vilko barnabás főtitkár

    Alex írta:

    Az axióma az, hogy a monokultúra gyengébbé teszi a rendszert.

    Persze lehet ezzel vitatkozni, de a természetben rengeteg példa van arra, amit leírtam. tehát ez egy evidencia, mégha nem is állítom, hogy kízárólagosan így van.

    nem axióma és nincs erre példa

    de kérek magától 1 példát hogy rámutassak hol téved a gondolatmenete

  33. Alex

    Arkos írta:

    … úgy gondolod, hogy ha valaki/valami örökké élhetne, nem tudna alkalmazkodni

    Az axióma az, hogy a monokultúra gyengébbé teszi a rendszert.

    Nem kétséges, hogy lennének egyének, akik nagyon is jól tudnának alkalmazkodni, de a faj sérülékenysége mégis növekedne. A faj logikája nem egyénekben gondolkodik, hanem tömegekben. Az egyén teljesítménye nem meghatározó, mindig a tömegek teljesítménye a meghatározó.

    Persze lehet ezzel vitatkozni, de a természetben rengeteg példa van arra, amit leírtam. tehát ez egy evidencia, mégha nem is állítom, hogy kízárólagosan így van.

  34. vilko barnabás főtitkár

    Alex írta:

    Az öregedés egészségesen tartja a fajt. A faj szempontjából van értelme. Ugyanis az öregedés révén az egyedek kihullanak a sorból és helyettük új generáció lép be, akik az esetleges változásokra jobban tudnak idomulni, mint már egy bizonyos környezethet alkalmazkodott egyén.

    egészségesen tartja a fajt kedves herr alex obersturmbannführer?

    idomulni és alkalmazkodni két olyan szó ami hiányzik a szótáramból

  35. Arkos

    @ Alex:

    Szóval, evolúciós szemmel nézve a dolgot (vicces, mert az ehhez a cikkhez kedvcsináló cikk pont ez ellen ment), úgy gondolod, hogy ha valaki/valami örökké élhetne, nem tudna alkalmazkodni. Miért is nem? Pláne egy politikai rendszerhez? Ugyanmár.

  36. karaj

    Sziasztok! Nálam az ideális életkor 20-25 év között volt. Akkor fitnek éreztem magam és tele voltam tervekkel. Most 30 vagyok és már kicsit mutatkoznak az öregedés jelei: ősz hajszálak, tokásodás, stb. 🙂 Azt a bizonyos tablettát szívesen szedném, de csak akkor, ha a szeretteim is kaphatnának belőle. Lusta dög vagyok, úgyhogy,ha visszakapnám az elvesztegetett időmet, újra elvesztegetném.. 100 év fiatalsággal meg nem tudom mit kezdenék. Talán körbetúráznám a világot, kihagyva pl. É-Koreát. Olvasnék egy csomó könyvet, meg gazembörködnék sokat. 🙂

  37. hagakure

    Sokszor esem abba a csapdába, hogy nem jut időm bizonyos dolgok elvégzésére. Sokszor pedig úgy telik el az időm, hogy nem tudom mivel töltöttem el. Általában mindig azt csinálom amit éppen nem akarok és ilyenkor száz meg száz olyan dolog jön, amit szívesebben csinálnék. Legtöbb esetben azzal, nyugtatom magam, hogy még sok időm van, aztán amikor már ég a körmömre a gyertya, akkor gyorsulnak fel a dolgok, legtöbb esetben az eredmény kára származik belőle. Sok minden érdekel, sokat szeretnék tanulni, de mindig az a fránya idő, amelyből azt gondolom, hogy sok van, ezért nem haladok semmivel sem. Szóval ha valamivel meggátolnám az idő múlását, magamat doppingolnom kellene, hogy ne örüljek bele az időmilliomosságba. Ideális életkor számomra a 25, de nekem inkább egy időmúlás gátoló szerkezetre volna szükségem, mert ha nem öregszem, attól még telik az idő, és ha valamire nincs időm akkor és nem tudom elvégezni a feladatot, akkor csak a fiatalos mosollyal maradok.

  38. Henrik

    Duncan Shelley írta:

    @ Henrik:
    Ne offojjá’!

    Van egy rakás off topik, például OFF Topik – üzenet stb.

    Erre legalább volt reakciód… 😛

  39. Henrik

    Alex írta:

    Az öregedés egészségesen tartja a fajt.

    Kár, hogy leírtad Alex, mert ezen én is gondolkodtam már. Most készülök vadászvizsgára és ahogy olvasom a különböző fajok életciklusait és összevetve azt a vadászati szokásokkal és a környezettel, valóban értelmet nyer ez a gondolat. És kiskapuként a szaporodás marad…

    Jól van Alex, azért még tartogatok néhány gondolatot a további cikkekre!

    🙂

  40. Ez tényleg jó kis ráhangolódó cikk a témára. Már nagyon várom a folytatást. Ez talán még jobban érdekel, mint a rendszer.

    Akkor a válaszok a kérdésekre:

    Az ideális életkor igázából lényegtelen lenne, hogyha a test örökké élne és egy bizonyos koron túl nem változna. Ezt a kort én valahova a 28 és a 35 közé tenném. Attól is függ, hogy ki hogyan öregszik. Koromhoz képest én még mindig fiatalabbnak nézek ki, mint a többi velem egykorú ismerősöm. Mondhatni jó géneket örököltem. Zárójelben jegyezném meg, hogy a legjobb az lenne, ha nem csak hogy halhatatlan lenne a test, de váloztatható is, mint mondjuk Amernek a teste. Ha akarom öreg bácsi vagyok, ha akarom akkor síró kisbaba, ha kell akkor életerős katona stb. De lehet az már túl nagy kérés lenne! Ne legyünk telhetetlenek, nem igaz? :evilgrin:

    Éreztem már magam öregnek, de inkább lelkileg, mint testileg. Sokszor éreztem úgy, hogy éretebb vagyok a koromnál, de gátakba ütközöm, mert a testem még túl fiatal, és nem vesznek eléggé komolyan. Öregnek még nem éreztem magam testileg. Még nem.
    Az öregedésnek szerintem lelkileg van értelme, hogy a szellem és a tudatunk fejlődik. A testi öregedesnek semmi értelme sincs, hiszen egy bizonyos korlátot átlépve már csak rosszabbodik. Sokat beszélgettem idősekkel erről és az volt a közös bennünk, hogy az öregedést úgy éltek, meg hogy testük lett a börtönük, mert szellemileg hiába maradtak frissek és “fiatalok”, a testük nem engedte őket kiteljesedni. Fizikailag már nem tudták mindazt megvalósaítani amit egykor igen bármennyire is szerették volna.
    Egyik legnagyobb mumusom az öregedés, nem csak azért, mert én öregszem, hanem azért mert a körülöttem lévők is öregszenek. Ezért a válasz egyértelmű, nem akarok öregedni. :jump:

    Persze, hogy kérnék a csodapirulából az adott feltételek mellett. Ki nem?
    “Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?” Ennek a kérdésnek nagyon olyan szaga van, amire utána Aeshma Daeva azt mondaná, hogy: – Hát te sosem tanulsz?
    De igen, jó lenne visszakapni az elvesztegetett időt. Mi lenne az ára? Hogy a haszontalanul eltöltött időt kitörölnék az emlékezetünkből? Vagy milyen megtorlással járna?

    Ha még 1000 év fiatalságom lenne, akkor a világ összes országában eltöltenék legalább 1 évet. Megtanulnám a nyelvüket, megismerném a kultúrájukat. Megfejteném, hogy hogyan lehetne a testet nem csak halhatatlanná tenni, hanem egyben felvértezni minden veszéllyel szemben. Mert ugye a nem öregedés csak az első lépés, de ha a következő sarkon átmegy rajtam a kamion, akkor mit sem érek vele. Úgyhogy javaslom harmadik “titkos” topiknak ezt a témát. 😎

  41. Stella73

    Még egy gondolat.

    A cikksorozat címe TEST, mégis majdnem mindenki a ‘lélek kora, test kora’ összefüggésben fogalmaz . 🙂 Ebből is látszik, hogy a kettő nem szétválasztható igazán. Ha csak az egyikre fókuszálunk (mindegy melyikre) nem működik, vagy nincs értelme hogy működjön… 😉

  42. Stella73

    Paloca írta:

    Érdekesek még a távlatos jövőre vonatkozó “mit csinálnál ha…” kérdések. Ekkor látszik, hogy ez az időbeli bezártság – az idő szűkössége – lazulni kezd.

    Ezzel kapcsolatban az a kérdésem, hogy miért nem csináljuk ezeket a dolgokat most? Miért kell eléje tenni azt a feltételt, hogy majd akkor, ha…?

    Nem figyeltél… Sokan írták azt, hogy ugyan azt csinálná amit most csinál, csak jóval alaposabban. 🙂

  43. Stella73

    @ qqtyin:

    Szerintem az életben, legyen akár örök, mindig lesz helye a zenének! Az emberiség közös nevezője két dolog: a boldogság keresése és a zene. Ez az, amelyik az összes kultúrában fellelhető. És ha csak az élvezet kedvéért van, akkor sem hajthatsz folyamatosan egy örök életen át!!!! Elveszne a lényeg.

  44. Gesa

    Mi számotokra az ideális életkor?
    Én azt gondolom, hogy nincs „ideális” életkor, de ha be kéne határolni, akkor 30-40 év között lenne.
    Azt nem érzem, hogy öregszem, de volt, már amikor öregnek éreztem magam testileg – de elmúlt. 🙂 Hogy mi az értelme? Nem tudom, de nagyon jó lenne, ha nem következne be, tehát jöhet a tabletta!
    Bizony elfogadnám az elpocsékolt az időmet, reménykedve, hogy most nem pazarolnám el.
    Én is, mint a legtöbben nyelveket tanulnék, nyitnék a képzőművészet felé és elvégezném az orvosit.

  45. Alex

    ” Mi az öregedés értelme?”
    Már voltak felvetéseim, amik az egyén szintjén is adnak/hatnak magyarázatot erre a dologra.

    De ma éjjel eszembe jutott egy újabb megközelítés. Az öregedés egészségesen tartja a fajt. A faj szempontjából van értelme. Ugyanis az öregedés révén az egyedek kihullanak a sorból és helyettük új generáció lép be, akik az esetleges változásokra jobban tudnak idomulni, mint már egy bizonyos környezethet alkalmazkodott egyén.

    Eznemcsak biológia szinten működhet. Jól látom a környezetemben, hogy mennyire nehézséget okoz az alkalmazkodás olyannak, aki egy más környezetbe kerül. A rendszerváltás után sokan képtelenek voltak alkalmazkodni a szoci után az új rendszerhez. Egyszerűen ki kell halniuk, fel kell nőnie egy új generációnak, akik a helyükbe lép. De amint változik a környezet ez az új generáció is elvesztheti adaptációs készségét. Erre megoldás az, amit a természet is választ, hogy már nem a meglévő egyéneket próbálja upgradelni és feljavítani, hanem egyszerűen új matériával dolgozik oly módon, hogy lecseréli a meglévő állományt. Ennek eszköze az öregedés. A célja a faj vitalitásának a megőrzése.

    Nem mondom azt, hogy nem lehetséges ezt a dolgot másként is megoldani. Az emberi tudás már most sok területen új megoldásokat ad a természet megoldásaival szemben, viszont az apróbetűs részre hívnám fel a figyelmet. Nagyon sok emberi megoldás hosszútávon több baj forrása, mint azok a megoldások, amiket a természet alkalmaz.

  46. zCevard

    annamari írta:

    Javaslom, hogy akik szerint az öregedés és a halál jó vagy szükségszerű, ne kapjanak jelszót a következő cikkhez, nehogy csalódjanak.

    Valahol bennem is motoszkált egy ilyen megjegyzés, csak én túl puhapöcsű voltam leírni. :cute:

  47. annamari

    A fodros szoknyájú masnis nagy szemű kislánynak nem eshet baja, mert aranyos, mindenki szereti, főleg a pap bácsi. Ha leukémiás lesz vagy megfojtják a pincében, az angyalok várják és fényszárnyakon viszik az Istenhez a mennybe. Minden csudálatos, minden tökéletes, minden szeretet. Elhinni, hogy semmi nem fontos és semmi nem számít egyenlő a megvilágosodással.

    Ez a litánia az öregedés és a halál csudájáról a kilátástalanságot mutatja, azt leplezi le. Gyermeki menekülés az ismeretlen elől a rózsaszín képzeletbe.

    Javaslom, hogy akik szerint az öregedés és a halál jó vagy szükségszerű, ne kapjanak jelszót a következő cikkhez, nehogy csalódjanak. 😀

  48. Bence

    Ez inspiráló volt, mint mindig.

    Én a másik végéről is megfognám a témát. Mi van, ha nincs öregedés? Mitől lesz elég hajtó erő valakiben, hogy MOST akarjon jobb lenni, hogy MA akarjon elérni valamit? Nyugi fiúk, nem hajt a tatár. Ej, ráérünk arra még. Ha ma fel is szedek pár kilót, van még időm leadni majd akkor, ha épp bajnok akarok lenni. Ha most nem tanulok meg szanszkritül, van rá még több száz, több ezer évem. Bulizzunk addig kicsikét. Aztán szépen lassan elmúlik a vágy, a javulásra. És marad a stagnálás, ami egyenlő a lassú hanyatlással. És ha most hanyatlik kicsit, akkor mi van? Lesz még elég idő helyre hozni. Vagy nem?

    Én sajnos láttam olyan embereket is, akiket nem érdekelt a kor, és nem érdekelt az öregedés. Ma fiatalok, ma akarnak “élni”. Élnek a mának! (Helyesen persze ez a mondás: “Élj a mában.” – csak úgy nem lehetne vele destruktív filozófiát és sört eladni.)

    Szóval, láttam olyanokat, akiket nem érdekelt a holnap. Mert már a startnál feladták. Látták, hogy esélyük sincs elérni azt egy élet alatt, amit igazán kívánnának, ezért aztán el sem kezdték.

    Vegyünk egy másik példát. Ma az emberek átlagos várható élettartama olyan 70-80 év körül van. Mondjuk történne némi csoda, és nem öregednénk tovább 25 éves korunk után, és 300 évig élhetnénk, amiről előre tudunk is, és e szerint alakulna az életpályánk. Egy idő után olyan civilizáció alakulna ki, ahol a 300 év alatt megélhető (de nem szeretem ezt a pszichológiai szakszót) élmények lennének az általánosak. Bár lennének jobb képességekkel, adottságokkal rendelkező emberek, akik 400 évnyi élményt is bele tudnának szorítani ebbe az időbe. Azokból lennének az új eszményképek, ezért a többiek ezt szeretnék sajátjuknak. És megjelenne az igény az életkor további kitolására. Meddig??? 1000 évig? 9999-ig? 72349705612397025348702365497025634907-ig?

    Egy egészséges belső hajtóerővel rendelkező ember minden élethelyzetben alapvetően többet akar, mint amit ténylegesen el tud érni. Ezzel semmi baj sincs. Ez az indíttatás, ez a verseny az idővel, egymással hajtja a világot, a fejlődést, és ezzel a határok egyre kijjebb is tolódnak.

  49. Petra

    Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg?:

    Január végén meghúztam a hátam és minden nyújtózás fájt. Azt mondták, kíméljem, így kezdtem kicsit óvatosabban mozogni. Már egy hónap is eltelt, mikor azon kaptam magam, hogy még mindig nem teszem fel a csomagomat az ülés fölé a vonaton, inkább az ölembe veszem, hogy kerüljem a kellemetlenséget. Ez erősen elgondolkodtatott. Nem úgy kezdődik-e az öregség, hogy bizonyos dolgokról megállapítom, hogy már nem tudom megcsinálni és aztán többet meg sem próbálom, nehogy kudarc érjen? Ezzel pedig olyan korlátokat állítok, amik egyre jobban leszűkítik a mozgásterem és lehetőségeimet. Fogtam a francos batyumat és felhajítottam a csomagtartóra. Azóta edzésen is rendesen terhelem a hátamat és mindent próbálok úgy csinálni, mintha kutya baja sem lenne.

    Mi az öregedés értelme?:

    Hogy elmenjen a kedvem az élettől? Hogy megakadályozzon bizonyos célok elérésében? Hogy csökkentse a képességeimet, ezáltal a hatásomat? Hogy lekösse a figyelmemet? Nem tudom, csak kérdezem és találgatok.

    Akartok öregedni?:

    Bocs, de erről a kérdésről egy film jut eszembe (Wishmaster) egy komisz dzsinnről, aki minden kívánságot sajátosan (végtelenül rosszindulatúan) értelmez. Na, ha neki azt mondanád, hogy intézze el, hogy ne öregedj, akkor zicher, hogy rögtön kinyírna, előtte kaján vigyorral megjegyezve, hogy kívánságod parancs.

    Ha évente 1 alkalommal be kellene vennetek 1 tablettát, ami 1 ezer forintba kerül, nem tartalmaz káros elemeket, ritka elemeket, nem esett bántódása senkinek azért, hogy azt a tablettát előállítsák, és ettől az 1 tablettától 1 évig nem öregedtek… kérnétek belőle?:

    Köszi, de nekem is vannak módszereim. Ezekkel mondjuk nem állítható meg az öregedés, csak lassítható, de legalább tudom, mire számíthatok és nem vagyok ráutalva egy tablettagyártóra, meg a forgalmazóra.

    Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?:

    Félő, hogy ha vissza is kapnám, megint csak elpocsékolnám. Egyébként is elég nagyvonalúan bánok az idővel (nincs annyi, amennyit ne tudnék elcseszni.) Szombat reggel megbeszéltük a barátommal, hogy elmegyünk edzeni, de előtte még szexelünk egyet. Délután négykor szálltunk ki az ágyból azzal, hogy kéne valamit reggelizni, de kondizni már nem megyünk. ( :talktothehand: Bár a testmozgás végül is megvolt.)

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok?:

    Imádok könyvet olvasni (krimit, sci-fit, fantasyt, thrillert, történelmi regényt, drámát, lírát, szóval mindenfélét); filmeket, sorozatokat nézni; rádióinterjúkat és zenét hallgatni; neten web oldalakat, újságcikkeket böngészni; gazdasági, kulturális és művészeti folyóiratokat, magazinokat lapozgatni… de ezeket öregen is lehet. Amíg fiatal vagyok, leginkább csak szeretkeznék.

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?:

    Ezer év… annyi tudás és tapasztalat, amit az ember ez alatt összeszed már érték (a munkaerőpiacon is komoly előnyt jelent, de ügyesen kihasználva egyenesen hatalom). Ebben az időtávban már más célok, értékrend és prioritások lehetnek, mint egy emberi léptékű életnél. De persze nem feltétlenül. Én nem nézem rossz szemmel azt sem, aki ezt az ezer évet is kellemes időtöltésekkel ütné el.

    De per pillanat nincsenek 1000 éves kilátásaink, és ahogy azt valaki találóan megjegyezte, nem csak az öregségtől, még számos okból kifolyólag meghalhatunk.
    http://www.youtube.com/watch?v=nAwDPmalScE

  50. Petra

    Mi számotokra az ideális életkor?:

    Mióta az eszemet tudom arra vágytam, hogy huszonéves legyek. Kislány koromban a reklámok, a filmek tele voltak gyönyörű fiatal lányokkal és akkor jött divatba a barbie baba, amivel én nagyon szerettem játszani. A felnőtt nő formájú babát nem dajkáltam és pelenkáztam (nem is arra találták ki), hanem elbáboztam vele a 10-20 évvel későbbi önmagamat. Olyan szerepeket vettem fel, amilyeneket akartam, mert a babám életkora olyan volt, ami szinte mindenre lehetőséget adott. Amikor játszottam elképzeltem magamnak egy életet és azt vetítettem előre.
    Konkrétan nem tudtam, hogy mit fogok csinálni, de abban biztos voltam, hogy gazdag, sikeres és boldog leszek. Kicsivel később már tudatosan készültem is rá, szorgalmasan tanultam, szakkörökre jártam, angol órákat vettem, hittanra jártam, sportoltam és még cserkészkedtem is, hogy minél jobb esélyeim legyenek. Több tervem is volt, akartam lenni: modell, színésznő, tanárnő, ruhatervező, autóversenyző és egy darabig Magic Jordan is. Csak mivel kicsi vagyok, lány és fehér, ezért ezek nagy részéről le kellett mondanom. 14 évesen elhatároztam, hogy üzletasszony leszek, onnantól következetesen érdeklődtem a gazdasági dolgok iránt és elvégeztem a közgáz egyetemet. Közben, hogy finanszírozni tudjam a tanulást és hobbijaimat (szórakozás, konditerem és temérdek könyv), elmentem dolgozni egy ingatlanirodához, átmenetileg, amíg nem leszek teljesen képzett és tapasztalt vállalati pénzügyi manager, aki után két kézzel kapnak a cégek, mikor kijön az egyetemről.
    Nos, immár 7 éve végeztem és még mindig nem sorjáznak az ajánlatok, továbbra is ingatlanozok, elmúltam 30 és kezdek rájönni, hogy nem is bánom, hogy így alakultak dolgok. Most a magam ura vagyok, úgy osztom be az időmet, ahogy akarom, nem is keresek vele rosszul, van időm mellette spanyol tanfolyamot végezni, edzeni, kikapcsolódni, tulajdonképpen boldog vagyok. Nem tudom, meddig akarom ezt így folytatni, de egy darabig még biztosan, közben pedig képzem magam (tanulok nyelveket, PR-t, ingatlanmarketinget, ingatlanjogot, informatikát, cégszervezést), hogy pár év múlva saját vállalkozást, mondjuk ingatlanirodát nyithassak. Így most jól érzem magam, jobban, mint 25 évesen, mikor elkeseredetten tapasztaltam, hogy a siker és a gazdagság nem jön csak úgy a diplomával, ahhoz még marha sokat kell melózni. Eddig szinte egész életemben csak a cél lebegett a szemem előtt, ezért bármilyen erőfeszítésre, áldozatra hajlandó voltam és türelmetlenül vártam, hogy mikor lesz már minden csak móka és kacagás. Azóta azt is beláttam, hogy soha nem lesz az, hogy mindennel elégedett leszek és hátradőlhetek, mert gazdagon és sikeresen is lesznek újabb és újabb céljaim. Akkor meg minek folyton küszködni és görcsölni rajta? Az elmúlt pár évben megtanultam élvezni nem csak a sikert, de hozzá vezető utat is. Így most végre nem vágyok előreszaladni az időbe, oda ahol minden álmom teljesült, az sem frusztrál, hogy már elmúltam 30 és még nem vagyok a csúcson, inkább ösztönöz. Végre annyi idős vagyok, amennyi szeretnék.

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén