Gondoljuk újra a világot

A Test, 1. rész

Cikkek

Minden cikknek egyetlen konkrét témája lesz, azt járja körbe, a témák között nem fog csapongani. Ez az első cikk bevezető, amolyan felütés-féle. Igazán senki nem mondhatja majd azt, hogy ő feleslegesen szólna hozzá, mert már mások is elmondták, amit ő mondana. Ez ugyanis képtelenség.

A kezdet

Már nem emlékszem, hogy mi motivált rá, de arra igen, hogy 11 éves koromban megalapítottam egy új tudományágat, melyet tioncellsnek neveztem el. Kicsi, szürke, repedezett borítójú magyar-angol szótárból néztem ki a szavakat, úgy alkottam meg a nevet: cooperation with cells – együttműködés sejtekkel.

A célom egy szerkezet felépítése volt, amely az emberi szavakat képes biokémiai jelekké alakítani, ezáltal kommunikációt létrehozni az ember és a sejt között. A tudományág az orvostudomány, a biológia, a sejttan, a genetika, a kémia, és a mérnöki tudományok keresztezéséből született volna.

A gyógyítás, illetve kezelés úgy nézett volna ki, hogy leülök a gép elé, beírom a billentyűzet segítségével: „Kilyukadt a felső bal első nagyőrlő fog, kérek teljes javítást”, „Tumor a méhnyakon, kérek elbontást”, „Leszakadt a jobb láb a térd alatt, kérek teljes helyreállítást”, és így tovább. Beírom, hogy mit akarok, a gép lefordítja a sejtek számára érthető nyelvre (biokémiai jelekre), a sejtek pedig elvégzik a munkát.

Tizenegy évesen jegyzeteket készítettem az elképzeléseimről, különféle szempontok alapján osztályoztam a sejteket. Szakkönyveket tanulmányoztam, több évfolyamnyi American Science-t olvastam át, hatalmas, sejtekről készült képeket nyomtattam. Pár éven át foglalkoztam ezzel, majd bizonyos hormonális okok miatt elfelejtettem (nők, persze…).

A folytatás

2011 őszén nekiálltam A félelem íze megírásának. Egy új történet, új világ megalkotásakor számomra nagyon fontos lépés a szereposztás kidolgozása. Abból indulok ki ilyenkor, hogy minden az én hatalmamtól függ, minden szerepet az játszik majd a regényből készülő filmben, akit én választok. Hetekig eltart a folyamat, addig válogatom a lehetséges testeket a személyiségeimhez, amíg létre nem jön a teljes összeolvadás. Onnantól fogva, amikor például Dave-re gondolok, látom azt a színészt, akit az ő szerepére választottam; ahogyan elképzelem, hogy Dave csinál ezt vagy azt, annak az embernek a testét látom mozogni, gesztikulálni, állni a félhomályban, ülni az asztalnál.

Miután elkészültem a szereposztásommal, és nagyon elégedett voltam vele, az a kósza gondolatom támadt, hogy keresnem kellene pár képet ezekről a nőkről és férfiakról, hátha már nem úgy néznek ki, mint ahogyan az emlékezetemben élnek.

Úgyhogy elkezdtem képeket keresni választott színésznőimről és színészeimről, 2011-ből, hogy lássam, hogyan néztek ki egy fotózáson, megjelenésen, partin, akármin.

Néhány esetben egyenesen sokkolt az öregedésük.

Láttam hajdanán lenyűgözően karakteres arcokat szétfolyni, eldeformálódni az évek terhe alatt. Láttam hajdan fantasztikus testeket, alkatot, felépítést tönkremenni, mert elmúltak az évek.

Néztem megrázva ezeket a képeket, és azt mondtam: ennek semmi értelme.

Öregség

Szoktam mondogatni, hogy öreg vagyok. Azt értem alatta, hogy amit kitaláltam ennyi idős koromra, azt még nem értem el, nem járok még ott, ahol álmaim szerint járnom kellene már. Álmodni persze könnyebb, mint valósággá tenni egy álmot.

Valójában nem vagyok öreg, nem érzem magam annak, nem látom a testemet annak. Negyvenhárom felé járok, de úgy igazán nem vettem még észre, hogy elmúltam húsz.

De látom az öregséget másokon. Látom, ahogyan megalázza és összetöri őket. Látom a hajdani nagy sportolót elfogyni. Látom az egykor csodaszép nőt rondává aszalódni. Látom a tettvágytól csillogó szemű fickót vén trottyá válni.

Láttam egy férfit, lehetett vagy 80, és láttam, hogyan fordult a szexi 20 év körüli lány után… csodálattal, vággyal, az évek számáról tudomást sem véve, esélytelenül…

Jó esetben a lélek nem öregszik meg, nem roppan össze a veszteségek és fájdalmak alatt, nem fakul meg számára a világ. Még mindig vágyja a tudást, tenni akar, cselekedni, elérni, megvalósítani, megváltani, megérteni, tudni, használni. És nem érti, miért akadályozza mindebben egy folyamat, amit ismeretei szerint nem érdemelt ki.

Az öregség elvesz, és nem ad semmit. Csak árt, csak bánt, csak megaláz.

Időhiány

Szépen megöregedni azt jelenti, hogy valaki együtt öregszik a testével, elfogadja, beletörődik, lelkileg ugyanúgy megnyomorodik, mint a teste. Nem lázadozik, mert eleve abból indul ki, hogy nem tehet semmit.

Emberként örökös időhiánnyal küszködünk. Soha nincs elég idő semmire. Ez az öregedés, a halandóság átka. Folyton lekésünk valamiről. Ha döntünk, jó eséllyel rosszul, hiszen csak úgy lehet időnk valamire, ha valami másra nem lesz.

A rohanás, az időspórolás miatt tizenhét-tizennyolc évesen napi 6-8 órát edzettem, doppingoltam, aminek az eredménye nem a fiatal bajnokság lett, hanem rémisztő szívritmus-problémák, izomszakadás, fél évig tartó szenvedés.

Miért fontos fiatalon bajnoknak lenni? Hogy még fiatalon megtehessem a következő lépést. Az miért fontos? Az azutáni lépés miatt. Minden azért fontos most rögtön bármi áron, hogy legyen IDŐM használni, élvezni – élni.

Egy 29 éves ember öreg? Vén trotty? Agg? Én 29 voltam, amikor megjelent az első könyvem. Fájt, amiért ilyen soká, ennyi idős koromban, és nem sokkal korábban. Most, a negyvenharmadikat járva jelent meg az első könyvem angolul külföldön. Fáj, hogy ennyire soká, ilyen későn, ennyi idősen.

Zavar, fáj, hiányzik minden elvesztegetett nap. A tévutakra fordított minden nap, minden óra, minden perc, minden másodperc! Soha nem jönnek vissza! Az alatt az idő alatt is tehettem volna valamit, vagy élhettem volna, boldog lehettem volna.

Folytonos őrjítő időhiány, mert már régen nem ezt kellene tennem, hanem azt, már régen be kellett volna fejeznem, már régen ott kellene lennem, már régen, már régen, már régen…

Ha minden úgy alakul, ahogyan gyerekként megálmodtam? Ha húsz évesen profi világbajnok leszek, huszonkét évesen híres színész leszek, huszonöt évesen híres író leszek… Akkor talán nem szenvednék az időhiánytól? Vagy nem ennyire?

De, ugyanúgy.

És az egész oka egy furcsa jelenség, amit úgy hívnak: öregedés.

Hogyan másképp?

Ha nincs öregedés, nincs időhiány, nincs veszteség, nincs őrült rohanás, kapkodás, bénító döntéskényszer, nincs elherdált idő.

Húsz évesen nem lettem profi világbajnok. Na és? Tök mindegy. Majd leszek most.

Nem lettem színész? Majd leszek. Híres író? Majd leszek.

Szívesen eltöltenék húsz évet hegymászással, mert érdekel. Semmi akadálya. Tíz év merülgetés a világ tengereiben? Oké! Csillagászat, negyven év? Csak rajta! Egyiptológia, amíg meg nem fejtek minden titkot? Ahogy akarod! Szex harminc év, hogy én legyek a legjobb? Naná!

Ha nincs öregedés, nincs késés, soha nem késnénk le semmiről, soha nem öregednénk ki semmiből.

De most van öregedés. Megaláz, összetör, bánt mindenkit. Még nem éreztem, de fogom. Látok embereket, akik őrülten küzdenek, hogy nyerjenek még pár jó évet, mielőtt végképp szétrohad a testük. Látok szép nőket, akik megalázzák magukat egy kis látszatért. Látok tettre kész, nagyszerű embereket, akik szenvednek attól, hogy nem lesz idejük végigcsinálni.

Az öregedésnek nincs értelme, nincs haszna, nem tesz többé senkit. Csak elvesz. Nem kell.

Most ti jöttök

Ez a cikk könnyed bevezető, előszó, ráhangoló a témánkra. Semmi komoly, semmi nagy világmegváltás. Fontos szűrő. A következő cikk egy hét múlva jön.

Néhány kérdés hozzátok:

Mi számotokra az ideális életkor?

Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg?

Mi az öregedés értelme?

Akartok öregedni?

Ha évente 1 alkalommal be kellene vennetek 1 tablettát, ami 1 ezer forintba kerül, nem tartalmaz káros elemeket, ritka elemeket, nem esett bántódása senkinek azért, hogy azt a tablettát előállítsák, és ettől az 1 tablettától 1 évig nem öregedtek… kérnétek belőle?

Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?

Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok?

Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?

Share

Commentek

Előző

Tervezett véletlen?

Következő

Mikor van kész?

  1. Muad-Dib

    JainZar!

    Konkrétan mi az a két lépés?

  2. JainZar

    @ Duncan Shelley:
    A https://duncanshelley.com/archiv_cikkek/misztikus-tapasztalatok-7-resz/ cikkhez hozzászóltam, de látom, hogy nem pörögnek ott az események, szóval bemásolom ide, mert összefügg ezzel a témával is…

    “Tételezzük fel, hogy teljesen komolyan leírtad az élményedet és nincs benne semmi csúsztatás…

    Akkor nem értem, hogy miért “vergődsz” még mindig a halhatatlanság témakörében. Ezen írásod alapján két “apró” lépésnyire vagy tőle! Már a kettő közül a soron következő is egyfajta halhatatlansághoz vezet, ezt csinálja többek között a Dalai Láma (bár erkölcsi/vallási megfontolások miatt szándékosan lebutitva (hibásan) alkalmazza a módszert).

    Szóval fel a fejjel! Ezen a két apró lépés megtétele csak bele fog férni a hátralévő életedbe…”

    🙂

  3. csaba88

    Paloca:
    “Ezzel kapcsolatban az a kérdésem, hogy miért nem csináljuk ezeket a dolgokat most? Miért kell eléje tenni azt a feltételt, hogy majd akkor, ha…?”

    Véleményem szerint ez azért van,mert már egy bizonyos irány felé halad az életünk és kell az a bizonyos plussz idő az irányváltáshoz.

  4. Az utolsó hozzászólásom óta megint jött egy csomó írás, így ideje, hogy megint billentyűzethez üljek. 🙂

    Nos, nekem úgy tűnik, hogy a test egy “jól kitalált” akadály, ami csak arra való, hogy jól behatároljon minket. Öregszik, etetni kell, elfárad, stb. Szóval elég nyűgös és egy csomó feladat van vele. Ja, és még beteg is lehet. 🙁

    Érdekesek még a távlatos jövőre vonatkozó “mit csinálnál ha…” kérdések. Ekkor látszik, hogy ez az időbeli bezártság – az idő szűkössége – lazulni kezd.

    Ezzel kapcsolatban az a kérdésem, hogy miért nem csináljuk ezeket a dolgokat most? Miért kell eléje tenni azt a feltételt, hogy majd akkor, ha…?

    Úgy érzem, hogy ez a cikksorozat meg fogja változtatni a hozzáállásunkat a testhez, illetve ehhez a témához, hogy öregség meg életkor. Ezt nagyon jó dolognak tartom. 😎

    A fő feladatnak a test akadály jellegének a megváltoztatása. Szerintem ha egyenként és együtt is képesek lennénk egy új gondolkodásmódra ezzel kapcsolatban, akkor igazán ütős lenne ennek a sorozatnak az eredménye.

    Ehhez nyilván Duncannek remek ötletei vannak. :pirate:

    Én már várom a folytatást, ami biztos jót fog szólni: :bomb:

  5. tunder

    prolizoli írta:

    Az eddigi hozzászólásokat olvasva arra jutottam, hogy elég sokan:
    Altruisták, vagyis elsősorban segíteni akarnak másokon. Ez jó, mert nekem eléggé egoista céljaim vannak és mivel több az altruista a világ rendje nincs veszélybe.
    Művészet is sokakat vonz (zene, képzőművészet, írás). Az alkotás vágya. Hát igen. Megint csak kívül vagyok a körön. Szeretem a szép és minőségi művészetet, de inkább csodálni mint csinálni.
    Csillagászok akarnak lenni. Ez nagyon érdekes számomra, mert soha nem gondoltam volna, hogy ezen a fórumon ennyi embert érdekel az asztronómia. Mivel nem láttam ezt annyiszor a hozzászólásokban megnyilvánulni. Ugyanis ahhoz képest kevés fizika után érdeklődő fórumozó van itt pedig a csillagászathoz elengedhetetlen a magas szintű fizika a rengeteg “száraz” képlettel.
    Hegymászás. Talány ez nekem, hogy ennyi ember szeret hegyet mászni. Vagy ez egyfajta szimbólum lehet, a csúcsok elérése vagy ilyesmi?
    Nyelvtanulást is sokan említik. Tud valaki olyan módszert amivel megszerethetném vagy érdekessé tehetném? Mer már sokkal előrébb lehetnék az angollal ha nem csak önmagam-kényszerítve tanulgatnám nagy ritkán. 3 nyelven értek, ebből 2-őt egész jól, de mindhármat csak azért mert abban nőttem fel. Az angol lenne a 4-ik és ku.vára az utolsó ha végre sikerülne valahogy rávenni magam a rendszeres nyelvtanulásra.

    Tetszik az észrevételed.

    Még annyit…megjegyeznék.Nos, én magamról azt írtam űrhajót vezetnék.
    Szerintem, ha odajutunk, hogy hétköznapi ember csak lazán kérhet űrrepülési engedélyt, egy kicsit a Plútóra és a Vénuszra 1 órácskát az én Drágámmal ,akkor nem a mai fizika száraz anyagainak képletei alapján fog ez megtörténni. ..Sokkal könnyebbnek képzelem. Csak még nincs meg rá a technika. De nagyon remélem megérem még. :star: :moon:

    (Pletyka: Bátyám által. én nagyon régen olvastam egy híres bolgár jósnőről, aki szerint a magyarok lesznek az elsők, akik az űr titkát és az űrutazásban forradalmi feltalálásokat valósítanak meg. Nem tudom mennyi a valóság alapja , de amit jósolt az eddig mind bejött.Úgy legyen.)

  6. csaba88

    Üdv!

    Válaszolnék 1-2 kérdésre 🙂

    Az ideális életkor hmmm…szerintem 25-30 év körül van.

    Az öregedés értelme? Szerintem nem sok van,egyszerűen csak így van belénk kódolva,hogy szépen megöregszünk,megszottyadunk és kész.

    Öregedni nem akarok,teljesen jól érzem magam így,ebből adódóan vennék abból a bizonyos tablettából ami csak egy ezres 😀

    Ha lenne még száz vagy ezer év fiatalságom,mindenképpen többet sportolnék és a sportról tanulnék. Megtanulnék repülőt vezetni,élnék egy ideig egy esőerdőben,persze miután elsajátítottam a túlélési technikákat.

  7. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Lenne gyerekem, és nincs időm megnézni a leckéjét? Nem érdekel.

    Tényleg nem érdekelne?

    Duncan Shelley írta:

    Ha nem én egymagam döntök róla tetszésem és úri kedvem szerint, akkor kényszer, rabszolgaság, elnyomás, és más ezekhez hasonló szavakkal lehetne csak illetni.

    Hát a közelekedési szabályokról sem egymagad döntesz, ettől nem feltétlenül kell kényszerként felfogni.

  8. @ Henrik:
    Ne offojjá’!

    Van egy rakás off topik, például OFF Topik – üzenet stb.

  9. Jaklin

    Great írta:

    Tömegek mennek nyugdíjba testileg megtörve, megöregedve, szakmailag a csúcson.

    Ez a szakmailag a csúcson ez annyira durva. Mert számos esetben tényleg. Már kirázza a kisujjából a témát, de már testileg lehet, nincs annyira topon. Vagy ha ott is van, akkor nem annyira éri meg egy munkáltatónak, mert nyugdíjba fog menni.

    Az öregség elhagyásával megváltozna az értékítéletünk. A kor nem számítana többé, a korkülönbség nem jelentene semmit. Sőt, a kor előnyt adna, az ember büszkén vállalná, hogy ő már 47 éves, vagy 74 vagy akármennyi, mert azt jelenti, hogy tanult, képzett, tapasztalt, értékes.

    Ez tényleg jó világ lenne! Ez lenne az “igazi” világ! 🙂

  10. zCevard

    Bájos, ahogy így felhúzod magad, kedves JainZar. Téged sem a halhatatlanság, sem a halhatatlanságféle nem fenyeget, mert attól tartok, előbb-utóbb agyvérzést fogsz kapni. :-((

    JainZar írta:

    “digitalizálja” a tudatát és egy mesterséges testbe tölti, ezáltal teljes mértékben géppé változik.

    A tablettás kérdéstől egészen idáig jutottál el? Kicsit meglódult a fantáziád, és el is kezdted torzítani a dolgot valami terminátorféle téma irányába.
    Szerinted a vámpír egy gép, vagy egy emberfeletti lény?

    Nyilván én nem vagyok polihisztor, mert mások ezt lazán megcsinálják

    Tegyük fel a kérdést máshogy … Vagy ahogy fogalmaztál: “facsarjuk ki” a kérdést, és tegyük fel provokatívabb formában: nyilván senki nem csinálja meg (se lazán, se máshogy), mert TE nem vagy képes rá, igaz? :disdain:
    Kicsit én-központúan ítéled meg mások képességeit, kérdés, hogy mi jogon.

    Lehet, hogy ez az utolsó válaszom neked, mert ahogy eddig látom a szavak facsarásán kívül nem sokat tudsz

    Arról sajnos nem én tehetek, hogy nem tudod megfogalmazni magad.
    Tudod: ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye, kedves 100-as IQ feletti JainZar. 😉

    Egyébként sem hiszem, hogy ez volt az utolsó válaszod.

  11. Jaklin

    Nagyon jó ez a cikk!! Már-már költőien (jó értelemben véve) és közben hihetetlenül józanul és letisztultan veszi elő a témát. Nagyon tetszett!

    Az én meglátásom:
    -Ideális életkor? Számomra olyan 30 év körül van akkor, ha az ember már gyerekkora óta keményen küzd az álmaiért és már elért egy s mást. Akkor ez pont jó. Már elég tapasztalt, de még nagyon fiatal.

    – Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg?
    Én inkább lelkileg szoktam sokszor érezni. Mintha legalább 50 éves lennék egy 29 éves testben.

    – Mi az öregedés értelme?
    Testileg ténylegesen semmi. Ha filozofikusan akarom megközelíteni a témát, akkor valami olyasmi, hogy ne élhessek igazán. Ne mélyüljek el igazán semmiben. Ne értsek meg igazán semmit. Hiszen mindig “sietni kell.”

    – Akartok öregedni?
    Hm. Érdekes kérdés. Ha varázsló lennék és bármit tehetnék a testemmel, szívesen lennék egy ideig öreg. Vicces, ha bármikor ismét fiatal lehetnék, lehet, sokkal tovább izgalmas lenne öregnek lenni, mint amennyi időt fiatalok vagyunk. Szívesen venném, ha fehér hajam lenne, ráncok az arcomon… Persze csak a kinézet miatt, az egészségtelenséget, szenvedést, fájdalmat és lassulást nem szeretném egyáltalán. Abban nem lenne semmilyen “játék”.

    Ha évente 1 alkalommal be kellene vennetek 1 tablettát, ami 1 ezer forintba kerül, nem tartalmaz káros elemeket, ritka elemeket, nem esett bántódása senkinek azért, hogy azt a tablettát előállítsák, és ettől az 1 tablettától 1 évig nem öregedtek… kérnétek belőle?
    – Hát hogyne… Nem is értem a kérdést…

    Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?
    – Simán. Örömmel.

    – Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok?
    Szerepjátékoznék hónapokon át. 😀 Sportolnék. Egy csomó sportágat kipróbálnék, illetve jobbá válnék belőle mint most. A ritmikus sportgimnasztikától kezdve a víváson át az úszásig, lovaglásig, rengeteg dolgot. Legalább két nyelvet profin megtanulnék. Novellákat írnék. Vállalkozásba kezdenék. Most hirtelen ez jut eszembe. Át kellene még gondolnom.

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?
    – Hű! Gyakorlatilag kinyílna előttem a világ! Mindenbe belekóstolnék, ami csak picit is érdekel. Rengeteg téma van, ami érdekel. Van amelyik sokkal jobban, van, amiről csak elolvasnék egy-két könyvet. Ha lenne ezer évem, akkor nem kellene fontossági sorrendet tennem. Írnék egy listát egy csomó olyan területről, amiről szeretnék még tudni, kipróbálni, tanulni, jó lenni stb. és hasraütésszerűen kiválasztanám az egyiket és nekilátnék. És mondjuk egy hónapig csak azzal foglalkoznék. Izgalmas lenne! 😀

  12. Thirdeye Magister

    Duncan Shelley írta:

    Thirdeye Magister írta:

    Köszi a válaszokat

    Most úgy érzem, hogy te már lemondtál rólam.

    Dehogy ! Csak erőt gyűjtök 😀 🙂

  13. Thirdeye Magister írta:

    Köszi a válaszokat

    Most úgy érzem, hogy te már lemondtál rólam. 😀

  14. @ Alex:
    A születés jó téma, de most nem azzal foglalkozunk. Vannak hatékonyabb módszerek is a születésnél, az nagyon körülményes. Meg olyan is lehet, amikor test sem kell, de most nem ez a téma.

    Kérlek, mégis mondj néhány példát erkölcsi megfontolásokra, mert elbeszélhetünk egymás mellett.

    Például a szomszédot zavarja a zaj? Nem érdekel. Lenne gyerekem, és nincs időm megnézni a leckéjét? Nem érdekel. A kutatás miatt nincs időm szülői értekezletre menni? Nem érdekel. A feleségem elhagy, mert a kutatás helyett unkább vele kellene bingóznom? Nem érdekel. (Ilyen nő sem. 🙂 )

    De feltételezem, te nem ilyesmikre gondoltál. Hanem mire?

  15. Thirdeye Magister

    @ Duncan Shelley:

    Köszi a válaszokat 🙂

  16. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Miért higgyük el , hogy a test halála után nincs élet ?
    Nem hit kérdése. De akár van, akár nincs, hol a szabadság abban, hogy a testtel kapcsolatban nem hozhatsz semmilyen érvényes döntést?

    OK, de mi van a születéssel? Az kinek a döntése volt? Ha nem a Tied, akkor miért nem értékeled ki a szabadságod korlátozásának? Állandóan a halál van emlegetve, pedig a születés a halál másik pólusa és majdnem ugyanzok a dolgok érvényesek rá, amiket egyébbként a halál kapcsán negatívumként felemlegetünk.

  17. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Mi lenne itt az erkölcsi megfontolás? Mondj példát.

    A mondatod lényege az volt, hogy csakis a saját értékrended (érdeked, ha úgy tetszik) a mércéje a saját cselekedeteidnek. Viszont ebben benne van az, hogy bizonyos esetekben akár mások érdekeit nem figyelembe véve cselekednél (ahogy úri kedved diktálja).

    Ezért kérdeztem, hogy van-e valamiféle korlát (határ, vagy erkölcsi norma), ami esetleg korlátoz a döntéshozatalodban?

  18. Thirdeye Magister írta:

    Tudnánk arról, hogy a halál nem egy normálatlan dolog, hanem kapu, továbblépés.

    Ha nem én egymagam döntök róla tetszésem és úri kedvem szerint, akkor kényszer, rabszolgaság, elnyomás, és más ezekhez hasonló szavakkal lehetne csak illetni.

    Mi a kifogásod az ellen az opció ellen , hogy valójában a test egy ruha , egy rabruha , ami öregszik , és ha szabadulni akarunk akkor fel kell hagynunk a testhez való ragaszkodástól .?

    Azon kívül, hogy nem igaz? 🙂

    Az általunk használt berendezések közül messze a testről tudunk a legkevesebbet.

    Hogy nem a rabruhát kell nyűhetetlenné tenni , hanem a szellemünket felszabadítani a fizikai világ rabságban tartó erejéből

    Milyen rabság? Rabság focizni? Ha nem akarsz, akkor igen, ha akarsz, akkor a legjobb dolog, amit tehetsz.

    Miért ne lehetne az univerzumok között szabad lélekként száguldani test nélkül ?

    Lehet, hogy lehet. Ez az egész kezdeményezés nagyon tömören csak annyi, hogy ismerjük meg a testet teljesen – ez pedig nem egy érv ezzel szemben.

    Miért higgyük el , hogy a test halhatatlansága vezet el a szabadsághoz ?

    A szabadság az, hogy a döntéseid alakítják a körülményeidet.

    Miért hisszük el , hogy a testi öregedés független a lélek döntésétől ?

    A hit mindkét irányban csapda. Vizsgáljuk meg a döntést. A döntésem szerint ma edzeni fogok, has és láb van ma. Döntöttem. Tisztán látom az összefüggéseket. A test öregedésével kapcsolatban nem látok ilyet. Ez nem jelenti, hogy nincs, hogy egyszer nem én döntöttem el, és mostanra nem automatán megy a dolog, csak azt jelenti, hogy ez jelenleg számomra nem realitás.

    Miért higgyük el , hogy a test halála után nincs élet ?

    Nem hit kérdése. De akár van, akár nincs, hol a szabadság abban, hogy a testtel kapcsolatban nem hozhatsz semmilyen érvényes döntést?

    Miért higgyük el , hogy az úri kedvünk fontosabb a nagy egész törvényszerűségeinek működésénél ?

    Mert fontosabb. Mi a szabadság abban, hogy szolgálunk valamit vagy valakit? Én nem akarok.

    Robert E. Howard írt az egyik Conan-sztoriban arról, hogy milyenné teszi a szolgaság az embert. Nem tudom a költőiségét visszaadni, nem emlékszem rá szó szerint, csak nagyjából: a szolgaság a pokol tüzés oltja az izmokba és gyülöletté szilárdítja a lelket.

  19. Alex írta:

    Ha nem én egymagam döntök róla tetszésem és úri kedvem szerint, akkor kényszer, rabszolgaság, elnyomás, és más ezekhez hasonló szavakkal lehetne csak illetni.

    De ebbe a szemléletmódba hogyan is mikor lépnek be esetleg valamiféle erkölcsi megfontolások?

    Van esetleg határa annak ahova elmennél azért, hogy a célodat elérd?

    Mi lenne itt az erkölcsi megfontolás? Mondj példát. Szűzlányok vérében kell fürödni hozzá? Ez nem lenne egy komoly felvetés.

  20. JainZar

    @ zCevard:
    Lehet, hogy ez az utolsó válaszom neked, mert ahogy eddig látom a szavak facsarásán kívül nem sokat tudsz…

    El sem olvastad (vagy nem érted), hogy mi az a 4 út amiről szó volt. Mind a 4 “ládikát” nem tudod hazacipelni, mert egész egyszerűen az a bruttó 30-50 év kevés rá ami az életedből még hátra van. Mennyi lehet az a nettó életidő, amit a ládikacipelésre tudsz még fordítani? 5-10 év? Ezalatt kéne professzionális szinten elsajátítanod a genetikái kutatásokkal és a kibernetikával és a spirituális fejlődéssel kapcsolatos (+ nem emlékszem mi vot a 4.) elméletet és gyakorlatot. Nyilván én nem vagyok polihisztor, mert mások ezt lazán megcsinálják…

    Amúgy a “halhatatlanság féle” ebben a viszonylatban tökéletesen megállja a helyét, mert nem tudom minek lehetne nevezni azt, ha valaki mondjuk “digitalizálja” a tudatát és egy mesterséges testbe tölti, ezáltal teljes mértékben géppé változik. Ő akkor most él vagy sem? Létezik “lélek” vagy nem? Szükséges-e a “lélek” vagy sem? 100-as IQ alatt nyilván könnyű ezekre a kérdésekre zsigerből válaszolni, de nagy gondolkodók több ezer éve nem jutottak egységes nézőpontra ezekkel kapcsolatban…

    Szóval mielőtt valakit kritizálsz, legalább olvasd el és értelmezd, amiket írt! Az üres kötözködés, kákán csomókeresés hagyományosan magyar dolog, de nem visz előre. Ha továbbra sincsenek logikus érveid, akkor nincs miről beszélnünk, mert a többi nem érdekel.

  21. Arkos

    @ qqtyin:

    Ne haragudj, de te értesz félre engem. 🙂
    Csupán azt szeretném kifejezni, hogy a “primitív” módszerek is lehetnek szórakoztatóak. Sőt. Meglehetősen szűkszavú ember vagyok (jobban mondva, “nem beszélek, ha nem muszáj”), de biztos, hogy megőrülnék, ha nem kéne használnom gyönyörű hangomat. 😀
    Na meg.. mióta számít “szokás”-nak a hegymászás?:D Csak azért értem ezzel a “hasonlattal”, mert előbb szó volt róla, mint tevékenységről.

    Továbbá nem értem, hogy emberek miért vannak úgy ide-oda az idő elvesztegetéséért. Hát aztán, ha 200 évig csak lustálkodnék? Anyámat, nem? Az idő aztán nem megy sehova. Legalább kicsit élvezném a létet. Olyan p*csa stresszmentesen, hogy a tablettából se kéne, csak úgy viccből fiatalodna a testem.

  22. zCevard

    JainZar írta:

    Ezért kell jól dönteni!

    Ja, bocs! Még jó, hogy ilyen egyszerű. :rotfl:

    valami halhatatlanság féle

    … ami olyan, mint a halhatatlanság, de persze nem egészen, bár ha jobban szemügyre vesszük, akkor tulajdonképpen hasonlít rá? :question:

    míg az összevissza kapkodás valahol a 0% körül keresendő

    Kész szerencse, hogy ha valaki több dologgal foglalkozik, az nem “összevissza kapkodás”. Nem vagy egy polihisztor-alkat. :rotfl:

    Képzelj el négy vasládikát. Az egyikben egy vagyonnak megfelelő összeg van. Mind a négy ládika alaposan le van lakatolva, kulcsod nincs hozzá, eszközöd sincs, amivel felfeszíthetnéd. Otthon megvolna persze minden szükséges eszközöd, de hosszú, viszontagságos út vezet hazáig.
    A ládikák egyenként húsz kilót nyomnak.

    Magadhoz vehetsz egyet, talán kettőt, és azokkal hazakecmereghetsz valahogy, vállalva azt, hogy otthon felfeszítesz két üres ládát.
    Aztán vállalhatod azt is, hogy mind a négy ládikát hazacipeled. El fogsz fáradni, meg fogsz izzadni, döglesztő lesz az út, feléled az összes energiád, naná. Talán ezerszer is elátkozod magad út közben, hogy az összes ládát elhoztad.

    De lehet, hogy azt kell csinálni, amit mondasz: egyszerűen csak „jól kell dönteni.” Mi sem természetesebb. :rotfl:
    Hát hajrá. :dance:

  23. jazminbokor

    @ II.Putyin998 cár:

    II.Putyin998 cár írta:

    Hasznos időtöltés-elpocsékolt idő vonalon gondolkozva irtam ezt,nem a sértegetés volt a cél.

    Nem vettem sértésnek, örülök, hogy személyesen is megszólítottál. Jó, hogy itt vagy az oldalon.
    Én magam is pont az általad említett a vonalon haladva írtam taicsiról, csikungról.

    II.Putyin998 cár írta:

    A kulcsszó elhangzott:számodra.

    Az egyesülethez ahova tartozom többen eljönnek kipróbálják és csak nagyon kevesen maradnak. Ez tény. Viszont aki marad, az ha megteheti, nagyon-nagyon sokáig marad. (Majdnem azt írtam, hogy örökre ott marad. 🙂 ) Ezt látom.

    Amiért én benne vagyok annak az az oka, hogy a harmónia érdekel. Mindenben. Az egész életemben. Abban érzem jól magam. Ha az ezer esztendőt harmónia nélkül kellene megélnem, nem kérnék belőle. Persze ez rám vonatkozik.

    Egyébként éppen arra való szerintem, hogy az ember ezt magában létrehozza és fenntartsa. Hogy feltöltse magát, a saját belső akkumulátorát. Számomra nagyon jó. (A pénz jelen esetben nem releváns, havi tagdíj van. A mester, ha nem ad, simán otthagyják. A beszéd nagyon kevés. Gyakorlás van. Erőnléti edzés is van, különben nem lehetne mély állásokban dolgozni.)

    II.Putyin998 cár írta:

    Sokkal jobban élvezem azt,hogy erős vagyok.Nem vagyok a legerősebb ember a világon.Viszont ez igy ebben a kontextusban nem is érdekel.Mindig egy adott egyénnel szemben akarok erősebb lenni.Mindegy milyen áron,mindegy hogy milyen körülmények között.

    Jó, ha erős vagy és megdolgoztál érte.
    Én fizikailag egy vékony nő vagyok, nem különösebben erős. Igyekszem a hajlékonyságomat és a rugalmasságomat megtartani, abból több volt eredetileg, mint az erőből.
    A belső erő viszont fontos nekem, önmagam egyensúlyba tartása miatt. Azt igyekszem is erősíteni, hogy az egómmal ne szaladjon el a ló, ha kicsit megfricskázza valaki. Szeretek együttműködni az emberekkel, a nyerő-nyerő pozíciót szeretem.

    II.Putyin998 cár írta:

    Mivel mit érsz el?Van-e értelme annak,amit csinálsz?
    Egyáltalán mi a célod?

    (a kérdések költőiek természetesen)

    A harmóniával, a feltöltöttséggel azt érem el, hogy az életembe harmonikusan bejönnek azok a dolgok, amiket szeretnék.
    Én a magam részéről nagyon is látom értelmét, valójában egyszerűen szeretem csinálni. Ez a fő értelme.
    A célom, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Lehetőleg mindig.

  24. qqtyin

    Arkos írta:

    Szívesen megtanulok repülni is, de a hegyre csak azért is ‘gyalog’ mászom fel..

    Ha a szokások rabja vagy, akkor csak tessék.
    Ez nem a kreativitáshoz vezető út…

    .II.Putyin998 cár írta:

    De hogy jön ez a topikhoz?
    Hasznos időtöltés-elpocsékolt idő vonalon gondolkozva írtam ezt,nem a sértegetés volt a cél.
    Mivel mit érsz el?Van-e értelme annak,amit csinálsz?
    Egyáltalán mi a célod?
    (a kérdések költőiek természetesen)

    Egyetértek. Mindennél fontosabb kérdések ezek még akkor is ha 50 év az időd, hát még ha több ezer…
    (Aki a keveset nem tudja kihasználni az a sokat se)
    “Sokan szeretnének örökké élni, anélkül, hogy tudnák, hogyan töltik el a következő hétvégét.”

  25. JainZar

    zCevard írta:

    JainZar írta:
    Kb 4 különböző lehetséges utat jelölél meg, ha csak az egyiken indulsz el, máris 4szer annyi időd marad arra a területre…
    … és ha a rossz úton indultál el, éppen 100%-kal kevesebb esélyed, hogy elérd a célodat.

    Ezért kell jól dönteni! Amúgy elvileg bármelyik felsorolt úton elérhető valami halhatatlanság féle, de csak úgy, ha nem aprózod el az idődet és energiádat azzal, hogy összevissza kapkodsz a területek között.

    Ha már mindenáron matekolni akarsz, akkor a 4 közül 1-et választani az 25% esély a sikerre, míg az összevissza kapkodás valahol a 0% körül keresendő…

  26. jazminbokor

    @ Duncan Shelley:
    Duncan Shelley írta:

    Változtassunk rajta, ha nem tetszik a jelenlegi állapot.

    Igen, a jelenlegi állapot bizony nem tetszik. Változtassunk!
    Valóban azzal a feltételezéssel éltem, hogy eredetileg testet öltve lejöttünk ide azért, hogy a fizikai szinten tudatosan teremtsünk. Akkor még szó sem volt arról, hogy a tudatosságunk szintje elvész, illetve már a legtöbben nem tudunk visszaemlékezni arra, hogy miért jöttünk, mi a dolgunk, mi az élet és hogyan működtessük.

    Duncan Shelley írta:

    A halál

    Ha nem én egymagam döntök róla tetszésem és úri kedvem szerint, akkor kényszer, rabszolgaság, elnyomás, és más ezekhez hasonló szavakkal lehetne csak illetni.

    A cél, hogy magunk döntsünk róla. Megint csak feltételezés, hogy szerintem eredetileg ez így is volt. Kevesek, akik tudatosak, megteszik, hogy maguk döntenek róla. Vagy tudomással vannak az “általuk” előre (születés előtt) meghatározott pontról és körülményről. (Lincsit említetted.)
    Érjük el ezt mi is! 🙂
    Érdekel a rejtély, azért is vagyok itt Veletek!

  27. B.andi

    @ Thirdeye Magister: Egyelőre ez a színpad, nem a száguldozás a-zűrben. 🙂 Egyébként hiszem, hogy a testi és szellemi fejlődést egyensúlyban kell tartani… hogy a test halhatatlansága megoldás-e vagy a hosszabb életű test az-e, éppen tárgyalás alatt. Logikusan megoldás lehet egy időre. Aztán, ha eljön a hogyan lehet két univerzumot ugrani, egy helyett, akkor majd arról beszélünk, gondolom.

  28. B.andi

    Mi számotokra az ideális életkor?
    28

    Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg?
    Az öregedést igen, éreztem… le is csökkentem az ideális életkorra adott válaszomat három évvel…

    Mi az öregedés értelme?
    Komformista vagyok, szóval én nem is gondolkodtam azon, hogy van-e értelme, lehetne-e másként stb. Ráadásul nagyon szép megöregedések vannak előttem példaként, ez is erősítette az elfogadást. De most, hogy beszélünk róla. Kikérem magamnak!!!! Persze, hogy nincsen értelme. (Bár bennem azonnal jön a kérdés, hogy bocsi, hogyan férnénk el, ha mindenki örökké élne, de a mostani beszélgetés nem ezt a témát tárgyalja.)

    Akartok öregedni?
    Nem.

    Ha évente 1 alkalommal be kellene vennetek 1 tablettát, ami 1 ezer forintba kerül, nem tartalmaz káros elemeket, ritka elemeket, nem esett bántódása senkinek azért, hogy azt a tablettát előállítsák, és ettől az 1 tablettától 1 évig nem öregedtek… kérnétek belőle?
    Igen, naná, hogyne!

    Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?
    Nem mondom, hogy nagyon lenne, vagy zavarna az, hogy elpocsékolódik, elveszik, elrablódik idő, mert hiszem, hogy mindennek van értelme.

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok?
    Most, a kisebb korlátok között is vallom, hogy bármi lehet az ember, aztán válthat és lehet megint valami más és megint válthat és kipróbálhat, tanulhat egy homlokegyenest új dolgot. Az biztos, hogy a létezés nem fáraszt.

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?
    Lásd, mint fent.

  29. Thirdeye Magister

    Duncan Shelley írta:

    Tudnánk arról, hogy a halál nem egy normálatlan dolog, hanem kapu, továbblépés.

    Ha nem én egymagam döntök róla tetszésem és úri kedvem szerint, akkor kényszer, rabszolgaság, elnyomás, és más ezekhez hasonló szavakkal lehetne csak illetni.

    Mi a kifogásod az ellen az opció ellen , hogy valójában a test egy ruha , egy rabruha , ami öregszik , és ha szabadulni akarunk akkor fel kell hagynunk a testhez való ragaszkodástól .? Hogy nem a rabruhát kell nyűhetetlenné tenni , hanem a szellemünket felszabadítani a fizikai világ rabságban tartó erejéből .

    Miért ne lehetne az univerzumok között szabad lélekként száguldani test nélkül ?
    Miért higgyük el , hogy a test halhatatlansága vezet el a szabadsághoz ?

    Miért hisszük el , hogy a testi öregedés független a lélek döntésétől ?
    Miért higgyük el , hogy a test halála után nincs élet ?

    Miért higgyük el , hogy az úri kedvünk fontosabb a nagy egész törvényszerűségeinek működésénél ?

    Csak kérdezem :-))

  30. Astra

    Tudom, hogy nem lesz a hozzászólásom az elsők között, és nem is próbálok semmiféle módon reagálni a többi hozzászóláshoz, de idő hiányában csak arra futja, hogy leírjam néhány gondolatomat.
    Elöljáróban annyit, hogy szokás szerint elgondolkodtató a téma. Elgondolkoztatott, akár annyira is, hogy sem a hely, sem az idő, sem a terjedelem nem teszi lehetővé, hogy minden gondolatomat leírjam.
    Természetesen azért néhány mondatban próbálok megválaszolni a kérdéseidre, hol komolyan, hol kevésbé.
    Mi számotokra az ideális életkor?
    Ez attól függ. Én kettéválasztanám a témát. Hogy, miért? Szerintem beszélhetünk szellemi és testi teljesítő képességről. Márpedig a kettő maximuma valószínűleg nem egy életkorhoz köthető. Tehát nem is olyan könnyű a válasz erre a kérdésre. Mindenesetre valahol tág határok között a 25-35 közötti életkorra gondolnék, mint ahol szívesen tartózkodnék, ha választanom kéne, hogy milyen idős korig szeretnék öregedni. Persze, ha a nők ideális életkoráról van szó … 
    Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg?
    Azt, hogy öregszem már igen, de hogy öreg lennék azt még nem. Mondjuk úgy, hogy öregedni öregszem, de úgy érzem, úgy tűnik, (vagy csak ezt szeretném hinni) öreg sohasem leszek. (Tegyük hozzá nem teenager vagyok már.)
    Mi az öregedés értelme?
    Semmi! Ha arra gondolok, hogy ahogy halad az idő, úgy gyűjtök egyre több tapasztalatot, akkor az idő múlásának van értelme, de az öregedésnek nincs.
    Akartok öregedni?
    Szerinted?
    De, komolyra fordítva a szót, valamikor gyerekkoromban úgy emlékszem kifejezetten szerettem volna öregebb lenni, de már felnőttem.
    Ha évente 1 alkalommal be kellene vennetek 1 tablettát, ami 1 ezer forintba kerül, nem tartalmaz káros elemeket, ritka elemeket, nem esett bántódása senkinek azért, hogy azt a tablettát előállítsák, és ettől az 1 tablettától 1 évig nem öregedtek… kérnétek belőle?
    Azt hiszem, ez nem lehet kérdés. Ha létezne ilyen tabletta, a receptjének birtoklása igen nagy gazdagságot és hatalmat adna a birtokosa részére.
    Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?
    Természetesen, különösen mivel elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időről beszélünk. Azt gondolom, ezek az idők sajnos elég nagy falatot kiharapnak a rendelkezésre álló mennyiségből.
    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok?
    Ez nem könnyű kérdés. Ha lenne, akkor komolyan elgondolkoznék rajta, de így nem érdemes álmodozni róla.
    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?
    Nem tudom elég lenne-e, de megpróbálnám mindazt megtenni, amit most nem sikerült.

  31. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Ha nem én egymagam döntök róla tetszésem és úri kedvem szerint, akkor kényszer, rabszolgaság, elnyomás, és más ezekhez hasonló szavakkal lehetne csak illetni.

    De ebbe a szemléletmódba hogyan is mikor lépnek be esetleg valamiféle erkölcsi megfontolások?

    Van esetleg határa annak ahova elmennél azért, hogy a célodat elérd?

  32. never

    Mi számotokra az ideális életkor? most 32 pont jo de 22 is rendben volt.
    Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg? igen a testem valtozik, a boromon latom, hizni, fogyni nem szoktam, pedig nem sportolok meg ilyenek, megis pont megfelelo a magassag testalkat minden, persze azt eszek amit szeretek es annyit amennyi jol esik belole.
    Mi az öregedés értelme? a valtozas az ertelme, ha nem valtozna a test nem tudna tortenni, meg sem tudna szuletni e folyamat nelkul, az ertelme ha igy veszem az elmullas megtapasztalasa 1 uttal.
    Akartok öregedni? nem tudok erre a kerdesre valaszolni, en ugy vagyok vele hogy nem akarat kerdese, ez igy megy s aztan mindegy mit akaraok ezzel kapcsolatban, a folyamat megy s keszen elfogadtam.
    Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok? nem pocsekoltam el az idomet, igy hat nem kerek vissza vissza ilyen dolgot.
    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok? ejtoernyoznek, urkutatas, teleportalas, meg genetika es tarsai dolgokkal foglalkoznek, ja es az osszes drogot kiprobalnam.
    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok? egy oriasi csaladot alapitanek, egy nagyon nagyot 🙂

  33. zCevard

    Andriella írta:

    Én minden ráncomért megdolgoztam…

    Azért ez elég Nők Lapja-szagú volt … :idk:

    Attól értékesebb valaki, hogy a teste ennyi vagy annyi éves? Szerintem nem.

    Úgy gondolom, mások szerint sem, de most nem ez a kérdés.
    Szerinted egy 25 éves testben élő 85 évesnek, vagy egy 85 éves testben élő 85 évesnek tágulnak ki a lehetőségei?

    A test elöregedésének értelme számomra az, hogy a test szépen lassan (vagy gyorsan) leépül, és elpusztul.

    Javíts ki, ha tévedek, de ez nem az értelme, hanem az eredménye.

    Mennyivel lenne jobb, ha csak egyszerűen eltűnne egyik pillanatról a másikra?

    Ezt nem csak nálad figyeltem meg: néhányan összemossátok a halál és az öregedés témáját. “Egyik pillanatról a másikra eltűnni” ugyanúgy megvan az esélye egy 5 évesnek és egy 95 évesnek is, baleset által vagy erőszakos úton, bűnözés, háború vagy természeti katasztrófa áldozataként, netán betegség következtében.

    Az öregedés kiiktatásával elkerülhető lenne egy fizikai leépülési folyamat, egy fokozatos állapotromlás, valamint az ennek végén jelentkező végelgyengülés. De ahogy már rámutattak itt mások is: ettől még nem leszel sérthetetlen, halhatatlan vagy golyóálló.

    Ha már nem képes a testem megtenni azokat a dolgokat, amiket én szeretnék, hogy megtegyen, akkor leteszem, és keresek egy másikat

    És ez mikor következne be? Ha teszem azt járókerettel kényszerülnél közlekedni?
    Vagy ha 70 évesen már nem tudnál kikelni az ágyból?
    Ha 17 évesen nyaktól lefelé lebénulnál, kérnéd az aktív eutanáziát? (Hiszen a tested ekkor sem tudná megtenni, amit szeretnél. Nagyjából semmit.)

    Ez a “keresek egy másikat” úgy hangzott, mintha dönthetnél elmenetel és maradás kérdésében, pedig a dolgok jelen állása szerint semmilyen beleszólásod nincs (kivéve, ha öngyilkos leszel, akkor siettetheted kicsit). Ha menni kell, mész, ha a fejed tetejére állsz, akkor is. Legfeljebb tudomásul veheted.

  34. II.Putyin998 cár

    jazminbokor írta:

    Mindez bizonyosan így van.
    Mégis számomra semmilyen sport, mozgás nem adott akkora élményt mint a csikung és a taicsi, amikor megmozdultak az energiák. Érdemes már csak ennek az átéléséért is belefogni, és persze attól még nem harcművész az ember…
    Viszont nyitva van az út a továbbhaladáshoz, a további kutatáshoz. Akit érdekel, érdemes ebbe az irányba lépni és ehhez megfelelő mestert keresni.
    Bizonyosan nem lesz elpocsékolt idő.

    A kulcsszó elhangzott:számodra.
    Az én értelmezésemben a csikung egy állatkinzás.Soha nem birnék egy fél percet sem pocsékolni a drága időmből ilyesmire.
    Sokkal jobban élvezem azt,hogy erős vagyok.Nem vagyok a legerősebb ember a világon.Viszont ez igy ebben a kontextusban nem is érdekel.Mindig egy adott egyénnel szemben akarok erősebb lenni.Mindegy milyen áron,mindegy hogy milyen körülmények között.
    Ezt csak azért irtam ide,hogy egy másik nézőpontot állitsak a tiéddel szemben.
    Onnan nézve,ahol te ülsz a gép előtt a csikung valami.
    Innen nézve semmi.
    Innen nézve erősnek lenni,hogy egyáltalán elfogulatlanul annak merd mondani magadat bárkihez viszonyitva,évek-évtizedek komoly és lelkiismeretes munkája kell.Ezt nem sokan képesek elvégezni,ma ez nem divat.
    A csikungért fizetsz egy keveset és egy szélhámos aki “mesternek”mondja magát,némi aprópénzért lyukat beszél a hasadba,hogy te most energiákat áramoltatsz.Azt,hogy ez mire jó a valóságban,még senki sem tudta érthetően elmagyarázni,de ártani sem ártottak vele talán senkinek,hiszen ez egy szolgáltatás,azért pedig fizetni ildomos.
    És végül mindenki jól érzi magát,bár nem mindenki ugyanazért.

    De hogy jön ez a topikhoz?

    Hasznos időtöltés-elpocsékolt idő vonalon gondolkozva irtam ezt,nem a sértegetés volt a cél.
    Mivel mit érsz el?Van-e értelme annak,amit csinálsz?
    Egyáltalán mi a célod?

    (a kérdések költőiek természetesen)

  35. II.Putyin998 cár

    @ Duncan Shelley:

    “II.Putyin998 cár írta:

    “Mi számotokra az ideális életkor?”
    -Köszönöm,most jól vagyok.39.

    Már két éve is ennyi voltál…”

    -Lehet,hogy nekem már van ilyen tablettám. 😎

  36. zCevard

    JainZar írta:

    Kb 4 különböző lehetséges utat jelölél meg, ha csak az egyiken indulsz el, máris 4szer annyi időd marad arra a területre…

    … és ha a rossz úton indultál el, éppen 100%-kal kevesebb esélyed, hogy elérd a célodat. :rotfl:

  37. jazminbokor írta:

    Ha az eredetileg az embernek szánt életet élnénk most is – azaz lejöttünk ide, hogy éljünk, boldogok legyünk, tapasztaljunk és teremtsünk és lépjünk tovább – akkor egy percig sem foglalkoznánk az öregedés témájával.

    Az egy feltételezés, hogy mire van szánva a test. De még ha arra is lenne szánva, hogy megöregedjen és meghaljon, kit érdekel? Változtassunk rajta, ha nem tetszik a jelenlegi állapot. Ennél komolyabb magyarázat nem is kell. 🙂

    Tudnánk arról, hogy a halál nem egy normálatlan dolog, hanem kapu, továbblépés.

    Ha nem én egymagam döntök róla tetszésem és úri kedvem szerint, akkor kényszer, rabszolgaság, elnyomás, és más ezekhez hasonló szavakkal lehetne csak illetni.

    Ez az egész csak azért van, mert beprogramoztak a fejünkbe egy csomó hamis dolgot. Például, hogy csak a fiatalság az érték, bizonyos fajta jó kinézet az érték, bizonyos a rendszernek tetsző és jól felhasználható tehetség az érték … és így tovább

    Ha akarod, tekintsd egyszerűen intellektuális rejtélynek, amit azért fejtesz meg, mert a rejtélyek arra valók, hogy megfejtsék őket. 🙂

  38. Kami

    Létezik egy medúza faj, ami az életciklusa végén képes visszafejlődni a szexuálisan éretlen, korai állapotába. Ez a kör elvileg a végtelenségig folytatódhat, így ez a faj örök életűnek tekinthető.

    http://hu.wikipedia.org/wiki/Turritopsis_nutricula

    Érdekes lenne, ha öreg korunkban a halál előtt visszaváltoznánk a tini kor előtti önmagunkba és az addigi tapasztalatainkkal kezdhetnénk újra…

  39. jazminbokor

    qqtyin írta:

    Amit mondani szeretnék ezzel a cikkel, az csupán annyi, hogy az eredeti cél, az eredeti funkció, az eredeti felkészítés, az eredeti mentalitás olyan fokú valós hatékonyságot eredményezett, amivel ma egyetlen sportoló, egyetlen harcművész, egyetlen utcai keményfickó sem tudna kezdeni semmit.“

    Az idézet Duncantől van, qqtyin csatolta a linket.

    Mindez bizonyosan így van.
    Mégis számomra semmilyen sport, mozgás nem adott akkora élményt mint a csikung és a taicsi, amikor megmozdultak az energiák. Érdemes már csak ennek az átéléséért is belefogni, és persze attól még nem harcművész az ember…
    Viszont nyitva van az út a továbbhaladáshoz, a további kutatáshoz. Akit érdekel, érdemes ebbe az irányba lépni és ehhez megfelelő mestert keresni.
    Bizonyosan nem lesz elpocsékolt idő.

  40. herkules

    Mi számotokra az ideális életkor?
    Test szempontjából 30 körül, lelkileg minél tapasztaltabban, de minél jobb állapotban…

    Éreztétek már, hogy öregedtek vagy öregek vagytok testileg?
    Igen.Huszonévesen szinte bármit könnyen megemésztettem.40 felett már nem.

    Mi az öregedés értelme?
    Hogy ne legyen akkora nagy meglepetés a halál.

    Akartok öregedni?
    Nem.Csak a baj van vele.

    Ha évente 1 alkalommal be kellene vennetek 1 tablettát, ami 1 ezer forintba kerül, nem tartalmaz káros elemeket, ritka elemeket, nem esett bántódása senkinek azért, hogy azt a tablettát előállítsák, és ettől az 1 tablettától 1 évig nem öregedtek… kérnétek belőle?
    Megéri.Kérek.

    Ha most rögtön visszakaphatnátok minden elpocsékolt, elvesztett, elrabolt időt, elfogadnátok?
    El.Felhasználnám a mai eszemmel.

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még száz év fiatalságotok?
    Átszervezném a társadalmat.Lenne pöcegödörbe merítés szolgáltatás politikusok számára, amit gyenge munkavégzés esetén kapnának jutalomból.

    Mit tennétek, mibe fognátok, mit tanulnátok, ha lenne még ezer év fiatalságotok?
    Más galaxisokat is átszerveznék.Nagy játszmákat találnák ki és megalakítanám a Hegylakó Baráti Kört.Ez új verzió lenne, itt nem csak egy maradhatna…

  41. qqtyin

    Arkos írta:

    Minek próbáljak ki minden sportot? Minek énekeljek, főleg, ha dúdolhatok is?

    Félreértelmezted a szavaim. Azon a véleményen vagyok, hogy lebutított, leegyszerűsített modern tevékenységekre még az örök életet sem pazarolnám.

    Duncan korábbi cikkét tudom kapcsolni ide:

    https://duncanshelley.com/archiv_cikkek/gagyi-harmonia/

    “Mindezzel eszem ágában sincs azt állítani, hogy a ma harcművészetei nem jók, azt sem akarom mondani, hogy mindenkinél és minden esetben a fenti két példa valósult volna meg. Nem így van, hiszen nekem is vannak ellentétes tapasztalataim. Azt sem állítom, hogy az utcai kötekedők jobbak, mint a tapasztalt és meglehetősen edzett boxolók, thaiboxolók, karatésok, kung-fusok, tae-kwon-dosok stb.

    Amit mondani szeretnék ezzel a cikkel, az csupán annyi, hogy az eredeti cél, az eredeti funkció, az eredeti felkészítés, az eredeti mentalitás olyan fokú valós hatékonyságot eredményezett, amivel ma egyetlen sportoló, egyetlen harcművész, egyetlen utcai keményfickó sem tudna kezdeni semmit.

  42. Helytarto

    Ideális életkor: 28 000 év.
    Testileg éreztem már öregnek magam.
    Az öregedés értelme: semmi.
    Természetesen nem akarok öregedni.
    Ha lenne 100 évem, akkor számítógépes renszergazdának képezném ki magam.
    Ha lenne 1 000 évem, akkor mágusnak tanulnék.

  43. Li Ching-Yuen (1677 – 1933) nem éppen rövid életet élt. Elgondolkodtató egyébként, hogy a nyilvántartó rendszerek és születésnapok előtt hogyan is tartrották nyilván az emberek életkorát?

    http://en.wikipedia.org/wiki/Li_Ching-Yuen

  44. Arkos

    qqtyin írta:

    Minek nyelvtanulásra pocsékolni az időt, ha a szellem fejlődhet?

    Minek hegyet mászni? Minek próbáljak ki minden sportot? Minek énekeljek, főleg, ha dúdolhatok is?
    Egész egyszerűen, mert érdekel! Akarom! Kell! Igénylem azt a plusz tudást, amit a nyelvek adnak! Folyékonyan akarom olvasni és beszélni a világ összes nyelvét, csak azért, mert szórakoztat. 😀 Én magam akarom kimondani a szavakat, megtanulni az akcentusokat, hanglejtéseket, gesztusokat, csupán azért, mert örömmel tölt el és valami újat nyújt.
    Szívesen megtanulok repülni is, de a hegyre csak azért is ‘gyalog’ mászom fel.. 🙂

  45. bhagwan

    Az ideális életkor: úgy 90-120 év, egészségben, erőben, frissességben.
    Bár volt már a testem beteg, de még sosem éreztem, hogy öreg lennék. Szerintem maga az öregség érzése a felhalmozott méreganyagoktól (nem csak fizikai), az egészségtelen életrendtől következik be, és csak az esetek kis részében az egyéntől függetlenül.
    Ha ki tudnánk zárni az életünkből mindent, ami nem javunkat szolgálja, akár testi, mentális vagy egyéb szinteken, hát úgy gondolom: az öregedésről kialakult negatív kép átértékelődni az emberekben. Megszűnnének a betegségek legnagyobb része, mindenki 80 évesen 40 kilós hátizsákkal rohanna fel a hegyre. Alapozom ezt arra, hogy vannak azért olyanok, akiknek világ életükben fontos volt az egészségük, vagy egész egyszerűen abba az életrendbe születtek, ahol a norma olyan, aminek következményeképp a betegség vagy ismeretlen, vagy pár napos jelenség, legyen az akár a nyugati civilizációban gyógyíthatatlannak titulált kór.

    Az öregedés értelme… Szinte mindenhol megfigyelhető bizonyos ciklikusság. Így van ez az ember ruhájával is: a testtel. Értelme szerintem annyi, hogy jelen földi körülmények közt minél többen megtapasztalhassák az anyagot, és minél változatosabb formában. (Ha mindenki 500 évig élne, elég sokan lennének a Földön, bár ki tudja).

    Nekem nem kéne az a tabletta. Minek? Minek akarnám kitolni akár egyetlen perccel is földi létem hosszát? A betegségeket meg egyebeket más módon is ki lehet szűrni. Mint mondtam: szerintem nem kell az öregség éveinek szenvedésben telnie.

    Ha száz év fiatalságom lenne, ugyan ezt tenném, amit most, és amit itt. És ha ezer év? Akkor is. A jövő nem létezik, csak a “fejünkben” :)) Bár kicsit jobban átgondolva.. Talán én sem sietnék ennyire. Hatalmas tudásszomjamon felülkeredvén többet meditálnék, és minden figyelmemet a szellemi fejlődésnek szentelném. Az élet egyéb aspektusaira meg Pató Pál úr terminológiáját alkalmaznám. 🙂 Érdekes eljátszani a gondolattal, de akkor sem kéne a tabletta.

  46. jazminbokor

    Átolvastam jó néhány új hozzászólást és az alábbiak villantak be:

    Ha az eredetileg az embernek szánt életet élnénk most is – azaz lejöttünk ide, hogy éljünk, boldogok legyünk, tapasztaljunk és teremtsünk és lépjünk tovább – akkor egy percig sem foglalkoznánk az öregedés témájával.
    Nem is törődnénk vele!

    Tudnánk arról, hogy a halál nem egy normálatlan dolog, hanem kapu, továbblépés.

    Ez az egész csak azért van, mert beprogramoztak a fejünkbe egy csomó hamis dolgot. Például, hogy csak a fiatalság az érték, bizonyos fajta jó kinézet az érték, bizonyos a rendszernek tetsző és jól felhasználható tehetség az érték … és így tovább
    A hervadó virág csúnya, ami lefelé tart, azaz az esés, a csökkenés, a leépülés helytelen és hibás, az öregedés teljes mértékig gáz, amit ki kellene irtani …
    Mondhatnám úgy is, hogy csak a “belégzés” kell a “kilégzés” felesleges!

    Ezek a programok alapjaiban hatnak ránk, nehéz függetlenedni tőlük, holott, ha ezeket komolyan vesszük és igaznak tekintjük, igen csak elkeserítőek!

    Továbbra is fenntartom, hogy fontos a mind teljesebb tudatosítás, a jól működő test a lehetőségeink végső határáig. Egyébként a jól működő test és a tudatosítás folyamata erősítik egymást.

    Érdemes azért cselekedni, hogy az életünket a lehető legtudatosabbá tegyük, ami megkönnyíti az átmenetet a számunkra egy másik életbe, egy másik dimenzióba. Mindez jól működő tudattal és testtel sikeresebben megy.

  47. qqtyin

    Néhány dolog láttán felvontam dús szemöldököm:

    _Nyelvek tanulása…_

    Minek nyelvtanulásra pocsékolni az időt, ha a szellem fejlődhet? Kihasználod az agyad mint kommunikációs központ teljes kapacitását? Kihasználod a lélek teljes kapacitását?
    Nem kell nyelveket tanulni, ott a telepátia, tökélyre kell fejleszteni. (Lehet) hamarabb megtanulod (jó mester mellett), mint 5 nyelvet, felsőfokon.

    _Népszerű tevékenységek, időtöltések… stb._

    Ha az egyén a halhatatlanság/örökfiatalság révén “(átlag)emberfelettivé” válik, akkor miért ragaszkodna ahhoz ami olyan “emberi”.
    Amit eddig is szép számban műveltek mások… Ami egyfajta magamutogatás, ha közéleti vetülete is van. A “rendszer” által tűrt vagy támogatott tevékenységek sok haszonnal nem kecsegtetnek. Nemde?
    Olyan tevékenységekbe lenne értelme belefogni, ami kívül esik a civilizáció(társadalom) hatáskörén. Egyébként ezt a nézetemet akkor is tartom, hogyha nem kapok 100-1000-10^x darab évet.

    _a társadalomért!_

    Aki a társadalomért szeretne tenni, érdemesebb lenne ha évszázadokig tudatossági tuningba kezdene és utána hasonszőrűekkel összeállva egy új “rendszert” dolgozna ki, félrelökve a mostanit.
    A jelenlegi rendszer olyan mint egy forrásánál megmérgezett patak. Aki alapította, már belegyártotta a mérget és ezen nem segít a fejlesztés. Újra kell tervezni

  48. zCevard

    JainZar írta:

    A legtöbben úgy nézik Duncan kérdéseit, mintha egy idióta Tv műsorban kéne jópofáskodni. De ez komoly téma.

    Egy cseppet előreszaladtál. A téma komoly, ez a cikk azonban felvezető jellegű. Hatásos, erőteljes, gondolatébresztő, de egyelőre akkor is csak puhatol, alapoz, ennyi.
    Ami pedig a hozzászólók válaszait illeti: attól, hogy sokan humort csempésznek bele, még nincs az ég-világon semmi gond a komolyságukkal. Talán te válthatnál néhány oktávval lazábbra, nem? 😉

    Oké! De mi az ebből a „rengeteg” dologból, amit valójában meg is tesztek érte? Ekkor a válasz a néma csend!

    Naná, hiszen a kérdés még fel sem lett téve.
    Mondom, egy kicsit elkapkodtad magad. 🙂
    “Ahogy Navarro mondaná: higgadjon le.” (K-PAX) :stop:

    A válaszokból amúgy is az derül ki, hogy a hosszabb életet, a hosszabb ifjúságot (és átvitt értelemben a megváltást) mástól várjátok.

    Értelmezzünk: az volt a kérdés, hogy személy szerint ki mit tenne érte, ki hogyan keresi, ki mivel szándékozik kiérdemelni? A nagy túróst.
    Ha lenne egy ilyen-olyan tabletta, kérnél-e. Ennyi. Másnak van, te kérnél-e.
    Egyelőre senki nem tart még ott, hogy neki honnan-hogyan van, miért van, neked miért nincs, kapsz-e majd tőle, miért adna neked, stb.

    Tudod, a mondandóddal még nem is lett volna gond, csak az a helyzet, hogy eléggé „ki-ha-én-nem” stílusban kezdtél bele, szerintem a negatív értékeléseket nagyjából ennek tudhatod be. Persze lehet, hogy tévedek. 🙂

    De ez ilyen műfaj. Egy ideig gyűltek a hozzászólások, lassan itt az ideje a konfrontációnak.

  49. Alex

    Great írta:

    24-25 éves korig nem öregszünk, hanem fejlődünk.

    Ezt fejtsd ki bővebben.

    Great írta:

    Miért okoz neked nehézséget komoly válaszokat adni feltett kérdésekre?

    Mitől lesz komoly a válaszom? Csak, hogy legközelebb jobban odafigyejlek.

  50. rozsi008

    Arkos írta:

    @ JainZar
    @ rozsi008:

    Kicsit komolyan veszitek ezt az “ujjazósdit”, nem?

    Lásd az előző reagálásomat.

    Annyi csak a bajom vele, hogy rohadtul emlékeztet a nagybetűs rendszer egyik undorító módszerére, ami már megkezdődik az óvodában és folytatódik az iskolában. Arról szól, hogy ha nem vagy olyan, amilyennek elvárják, ha saját gondolataid vannak ahelyett, hogy elfogadnád azt, amit mindenki elfogad, akkor megítélnek. Kiölik belőled az egyéniséget, azt a szépséget, ami születésed óta benned van és belédnevelik, hogy birka legyél.

    Ha rajtam múlna betiltanám az osztályozást az iskolában, de legalábbis csak jutalmaznék. Kíváncsi vagyok Alex mivel érdemelte ki a 6 pirosat, az őszinteségével? UFF

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén