Belátás

Be kell látnom, hogy amikor futólag átgondoltam, mit is akarok írni a Rendszerről, tévedtem: azt hittem, a teljes kép belefér két cikkbe, de nem fér bele. Lesz harmadik cikk is.

Végigolvasva az összes kommentet, arra jutottam, hogy további pontosításra van szükség, bizonyos felvetésekre pedig érdemes reagálni a folytatás keretei közt.

Kvinteszencia

Ahhoz, hogy megvédhessük az embereket az éhes tigrisektől, nem kell tudnunk, hogy miért léteznek a tigrisek, hogyan alakultak ki, hogyan terjedtek el, és azt sem, hogy miért éhesek. A sebezhetőségükről tudnunk kell mindent, amit csak lehet – a többi már a cselekvés témakörébe tartozik.

A Rendszerrel ugyanez a helyzet. Belesüllyedhetünk a végtelen polémiába arról, hogy a Rendszer filozófiai értelemben micsoda, miért jött létre, megérdemeljük-e, hogyan épül fel, hogyan működik, és urainak hogyan telik egy átlagos napja. Mindezeket nem kell tudnunk ahhoz, hogy befolyást érjünk el a Rendszer felett.

A Rendszernek van célja, többféle célja, rövidtávú, hosszú távú, technikai, szociális, gazdasági, politikai, filozófiai. Amit a megoldáshoz tudnunk kell róla, azt jobb híján marketing-célként nevezném meg (pontosabb lenne a PR kifejezés a marketing helyett, de ebbe nem mennék bele a fókuszáltság miatt).

A Rendszer olyan valami, ami a „fejünk felett zajlik”. A Rendszer olyan ügy, amibe „nincs beleszólásunk”. A Rendszer olyan játszma, amibe „nem lehet beszállni”.

A Rendszer hatással van ránk, meghatározza életünk kifutását, sorsunkat, lehetőségeinket, és mi nem tudunk ezen változtatni. Nem tudjuk befolyásolni a Rendszert. Miközben a Rendszer maximális hatással van ránk, mi semmilyen hatással nem vagyunk rá.

Ennek elhitetése a Rendszer elsődleges marketing-célja.

Kontroll-mechanizmus

Nagyon jól meg lehet figyelni, hogy hol vannak beékelve a blokkok.

A blokkok, a lezárt határok több síkon jelennek meg: eszmei szinten, jogi szinten, és erőszak szinten.

A blokk eszmei szinten a tabu, annak kijelentése, hogy valami nem létezik, lehetetlen, értelmetlen, nevetséges. Jogi szinten a blokk tiltó törvények, tiltó szabályozás. Erőszak szinten a blokk lopás, rablás, hamisítás, ellehetetlenítés, fenyegetés, elzárás, fizikai megkárosítás, gyilkosság.

Az úgynevezett tudomány (hivatalos tudomány) szerint örökmozgó nem lehetséges, lélek nem létezik, istent kutatni nem lehet. Ezek csak példák az eszmei tiltásra, közös bennük a fensőbbséges kijelentés, az ingerült asztalcsapkodás, miközben az állítások mögött semmilyen bizonyíték nincs.

Természetesen egyetlen fizika professzort sem fognak lelőni azért, mert bizonyítékot akar találni Isten létére vagy nem létére, de ehhez támogatást nem fog kapni, sőt kinéz neki a diliház vagy az elbocsátás.

Szöcskék párzási szokásai? Fontos téma, támogatást lehet rá kapni, előreviszi az emberiséget.

Képalkotó rendszer, amely átlát a méter vastag kőfalon, tiszta képet adva a mögötte található berendezésről és emberekről? Fontos téma, még fontosabb a szöcskéknél is, támogatást lehet rá kapni, létfontosságú az emberiség szempontjából.

Van-e az embernek lelke? Lényegtelen semmiség, értelmetlen, ostoba baromság, húgyagyú idióták fantazmagóriája, senkit sem érdekel, egyébként is tökmindegy, egyébként is magánügy, egyébként is csak hinni lehet benne, egyébként is nincs lélek és kész.

A blokkok eszmei, jogi és erőszak szinten egyformán megjelennek a legkülönfélébb szellemi irányzatokban, tanításokban, világképekben. Bizonyos vidékeken, bizonyos korokban egy rossz (illetve túl jó) kérdés feltevése automatikusan maga után vonta a kínzópadot és a máglyát.

Látható, hogy bizonyos területeket igen elszántan védenek, elmennek a végsőkig, és nem válogatnak az eszközökben. Blokkok ott vannak, ahol a Rendszer gyenge pontjai. Ezért védik azokat ilyen elánnal.

Tévutak tárháza

Ha nincs semmilyen befolyásunk a Rendszer felett, lényegetlen, hogy hogyan nincs. Semmi jelentősége a Rendszer szempontjából annak, hogy nyomorultnak, hétköznapinak, bölcsnek, kiválasztottnak, istennek képzeljük és érezzük magunkat, ha az eredmény az, amit ő akar: nem vagyunk rá semmilyen hatással.

A Rendszer akkor is elérte a célját, ha húzzuk az igát, ha üvöltve meghalunk a csatatéren, ha elsorvadunk a börtön hideg falai közt, ha hajszoljuk az élvezeteket, ha félmilliárd ember nézi a videónkat a youtube-on, ha nevünk hallatán az emberiség háromnegyede tudja, hogy kik vagyunk, ha nádkunyhóban éldegélünk a mocsár mélyén, ha imádkozunk a kolostorban a hegy tetején, vagy ha azt mondjuk, hogy az egész nem is érdekel.

Számára ez mind ugyanaz: nem tudjuk befolyásolni a Rendszert. Számára pedig CSAK ez a lényeg. Mert ez a játszma a fejünk felett zajlik, a beleegyezésünk nélkül.

Új megközelítés

Miért gondoljuk azt, hogy a Rendszer rossz? Miért gondoljuk, hogy a Rendszer árt nekünk, a mi kárunkra van, és elnyom minket?

Mert nem kényelmes. Mert messze van a tökéletestől. Mert igazságtalanság van benne. Mert blokkok vannak benne. Mert kifinomult, esetenként brutális módszerekkel irányítanak minket.

Igaz. De ha ez az ára valami értékesebbnek?

Mi van akkor, ha a Rendszer, a Gépezet tartja fenn az életet ezen a bolygón? Mi van akkor, ha nélküle már rég nem is létezne az emberi faj?

Igaz, gyakran kellemetlen, néhol félrevezető, néhol kemény, a lehetőségeink behatároltak, a sorsunk a megszabott útvonalon halad. De mi van akkor, ha BELŐLÜNK nem lehet ennél jobbat kihozni?

Óriási különbség van aközött, hogy mire vágyik valaki, és aközött, hogy mire van szüksége. A valós igények és a vágyott igények közötti szakadék félelmetes. Tehát lehet egy rendszer (kisbetűvel, általánosan értve) jó, hasznos, előremutató, védelmező az egész számára, miközben egyes emberek szenvednek benne.

Nem az az ismérve a jó Rendszernek, hogy mindenki happy. Hanem az, hogy eléri a célját. A földi Rendszer célja lehet az emberiség fenntartása. Ha ehhez egy berögzült, itt-ott kényelmes, itt-ott kényelmetlen, szomorú és élvezetes, de összességében véve valós fejlődést nem hozó, ám az életet ténylegesen megóvó Rendszer szükséges, akkor az vajon jó, vagy rossz?

A számtalan rossz, fájdalmas, rettenetes esemény közepette nehéz észrevenni, hogy a világban soha nincs akkora baj, mint amekkora lehetne. Pedig ez az igazság.

Hol vannak az őrült terroristák, a szakadár milíciák, a feltörekvő diktátorok, a megkeseredett tábornokok, akik szórják a világra a nukleáris fegyvereket, akik nyakra-főre bevetik a biológiai fegyvereket? Hol vannak a magányos pszichopaták, akik komoly károkat okoznak?

Észrevettétek, hogy soha nem történik igazán nagy baj?

Fognak egy tragikus eseményt, felfújják, kiszínezik, plántálják, eladják vele azt a gondolatot és érzést, hogy veszélyes világban élünk, de ennyi. Ami történik, az soha nem olyan szörnyű, mint az, ami történhetne.

Nem biztos, hogy a Rendszer rossz, nem biztos, hogy gonosz. Lehetséges, hogy a mi érdekünket szolgálja.

És az is lehetséges, hogy nem.

Ami nem megoldás

Olvastam különféle tervezeteket, fogadalmakat, elképzeléseket arról, hogy bizonyos társaságok, kezdeményezések, mozgalmak hogyan döntik majd meg a Rendszert. Beszéltem emberekkel, akik dühösen, nagyképűen, vagy hanyagul lebiggyesztett szájjal beszéltek a Rendszer megdöntéséről.

Lehetséges, hogy van most itt az olvasók között olyan, akivel beszéltem már erről a témáról korábban, és most megsértődik azon, amit írok. Sajnálom, de a jófejség nem lehet mindig szempont.

Ezek a „döntsük meg a Rendszert” féle fellángolások esélytelenek. A legalapvetőbb józan ítélőképesség is hiányzik belőlük. A kisember hatalomról álmodozik. Majd ő jól megmutatja! De sem képzettsége, sem tapasztalata, sem egyénisége nincs hozzá, hogy megmutassa.

Ezek a fellángolások általában a következő követelések mentén haladnak: a múlt bűnöseinek leleplezése és elítélése, a hazugságok leleplezése, bizonyítékok követelése a tudományos kijelentések alátámasztására (evolúció stb.), a tudomány és a vallás összeolvasztása (ez nem mindig jelenik meg, de gyakori).

Mi itt a probléma? A józan ítélőképesség hiánya és a szakmai háttér hiánya.

A bűnösök leleplezése és elítélése tétel alapvetően ellenséget gyárt. Tehát az, aki semmiféle hatalmat nem birtokol, befenyegeti azokat, akik minden létező hatalmat birtokolnak, hogy felkutatja és megöli őket. Érdekes kezdés, 0 % ítélőképesség mellett még el is fogadható, felette már nem.

Tudományos hazugságok leleplezése, ez a másik fő tétel a politikai bűnösök elkapása után. Az a baj ezzel, hogy ezeknek az embereknek a szókészlete sincs meg ahhoz, hogy beszélgessenek egy tudóssal.

– Doktor úr, maga rohadt hazug disznó! Nem a bacik okozzák azt a betegséget, hanem a lélek!

– Hogyan? Mutassa meg!

– Ebben meg abban a könyvben azt írják, hogy…

– Nem, ezt hagyjuk! Mutassa! Bizonyítsa be.

– Azt nem lehet! Ezeket a tudomány gagyi eszközeivel nem lehet bizonyítani! Ehhez olyan nagyon érzékenynek kell lenni, amit maga is elérhet, ha megtisztul és meditál 12 évet a hegyen!

Ezt a hozzáállást vajon ki venné komolyan? Nyilván senki.

Ilyen megalapozatlan, feleslegesen ellenségeket gyártó, felkészületlen hozzáállással nem lehet változást hozni.

A változtatás elve

Henry Ford feltalálta az ipart. Más néven a sorozatgyártást. Ez átformálta a világot. Ford sikeres tudott lenni, a Rendszer zöld utat adott neki és az iparnak. A világ változott.

A számítástechnika megváltoztatta a világot. Az internet szintén.

Az olyan vállalatok, mint például az IBM vagy a Google, globális hatást fejtenek ki. Az olyan emberek, mint Andrew Carnegie vagy Bill Gates, globális hatást értek el.

Nyilván, ezek a hatások nem érnek fel a Rendszerhez. A Rendszert nem érdekli egy új iparág létrejötte, nem érdekli a légi közlekedés, nem érdekli a tőzsde. Ezek rá nincsenek, nem lehetnek hatással. Ezek szórakoztatják az embereket, lekötik az embereket, akik tevékenységüket az új autómodell megszerzésére összpontosítják, akik napi x órában fecserésznek az interneten, kibeszélve összes titkukat.

Vannak példák arra, hogy valaki kieszel valamit, elindul vele, és globális befolyásra tesz szert. Az egyik viszonylag új példa erre a Facebook. Valaki kitalálta, és néhány év leforgása alatt az ötlet hatást gyakorolt az emberi társadalomra. Miért engedte ezt a Rendszer? Nyilván azért, mert fel tudja használni, és mert nem okoz, nem okozhat neki problémát.

Látható tehát, hogy van út felfelé, a Rendszer felkarolhat kezdeményezéseket, ha az érdekei megkívánják. A Rendszer szereti az olyan ötleteket, amik lekötik az embereket, leköti a figyelmüket, érdeklődésüket, érzelmeiket, tevékenységüket. Addig sem játsszák a Nagyok Játékát. Sőt észre sem veszik, hogy van olyan.

Amit el kell ismerni

Meg kell érteni, hogy egy John D. Rockefeller vagy egy Amschel Rothschild miért lett az, aki. Nem azért, mert rohadékok voltak, nem azért, mert gonoszak voltak. Ezek feltételezések, továbbá a világ tele van rohadékokkal és gonoszakkal, akikből soha nem lesz semmi. Azért lettek azok, akik, mert mindketten briliáns fickók voltak, személyes képességek terén, szakértelem terén, kitartás terén, stratégiai érzék terén magasan felülmúlták az átlagembert, ideértve a vezetők jelentős többségét is.

Lehetséges, hogy nem tartották sokra az embereket, az is lehetséges, hogy valóban aljas és rosszindulatú fickók voltak, de ezek nem magyarázzák meg sikerüket, eredményeiket, globális befolyásukat.

Függetlenül attól, hogy minek tartjuk őket (másodkézből származó információk alapján), függetlenül attól, hogy milyenek voltak valójában, ha nem ismerjük el, hogy képességek és profizmus terén magasan az átlagember felett álltak, nem tudunk kezdeni semmit sem a Rendszerrel.

Az eszme szerint a Rendszer olyan játszma, amibe nem lehet beszállni. A célunk az, hogy beszálljunk ebbe a játszmába.

De hogyan?

Most rajtatok a sor

Ez a leghosszabb cikk, amit valaha is írtam, a téma nagysága miatt a megoldásba bele sem tudtam kezdeni. Ez lesz a 3. cikk témája.

A régi kérdések: Szerintetek van Rendszer? Ha van, mi az? Hogyan működik?

Az új kérdések: Mit gondoltok a Rendszer céljáról? Elfogadható számotokra, hogy a Rendszer nem feltétlenül rossz? Lehetséges, hogy a Rendszer nélkül már nem lenne emberiség? Elképzelhető, hogy ebből a népességből ennél jobbat nem lehet kihozni?

A kemény kérdések: Mit gondoltok, mi kell ahhoz, hogy valaki magasra jusson? Szerintetek van olyan, hogy valakit felkarol a Rendszer? Kezditek látni, hogy mi is lenne a megoldás?

És a legkeményebb kérdések: Beszállnátok a Rendszer urainak játszmájába? Ha beszállnátok, biztosan jobban csinálnátok? Ha beszállnátok, biztosan jobb lenne attól a világ?

Commentek