Kérdések és kérdések
Még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy súlyos kérdésekre ismerem a helyes választ.
Jól kérdezni létfontosságú, jó kérdést feltenni nagyon fontos.
A logikában azt mondják, egy jó kérdésben a válasz is megtalálható. Mi azonban a logikánál többet akarunk, így a jó kérdések „csak” jó irányt jelölnek meg.
Az elv
Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.
Korok
Az általánosan elterjesztett nézet szerint a történelemben még soha nem volt olyan magas az ember átlagéletkora, mint most. Ezen szemlélet szerint, ahogyan megyünk visszafelé a történelemben, egyre alacsonyabb átlagéletkort találunk, és egyre kevesebb 60, 70 vagy még magasabb életkort megélt embert.
Gondoljuk ezt át. A középkorban az emberek tiszta vizet ittak, tiszta, tápanyagban gazdag élelmiszert ettek, a stresszt alig ismerték, és nem létezett mai értelemben vett média.
Szórakoztatóipar nélkül az emberek vajon miről álmodoztak? Vajon az álmaikat mennyire tudták megvalósítani? Tévé, rádió, internet, napilapok nélkül mitől retteghettek, mi zaklathatta fel őket minden egyes napon?
Tiszta levegőt lélegeztek be, gyakran szabadég alatt aludtak, a világítás nehézségei miatt éjszakai élet nemigen létezett, a környezetszennyezést nem ismerték. A ruházat természetes anyagokból készült, jóformán mindenki fizikai munkát végzett. Elektroszmog, radioaktív sugárzás nem vette körül a középkor emberét.
Az általánosan elterjesztett nézet szerint a középkorban a betegségek tomboltak, a legtöbben betegségben haltak meg, valamint kezelhetetlen sebekbe, törésekbe, továbbá alultápláltságba vagy tápanyaghiányba pusztultak bele. Az orvostudomány gyerekcipőben járt, gyógyszerek nem voltak, a primitív babonák tiltották a kutatást, a beteg, sérült szerencsétlen igazi doktorok helyett kuruzslók kezei közé került. A téves diagnózis, a téves kezelés a mindennapok szerves részét képezte.
Ma már nem létező, vagy könnyedén kezelhető betegségek, borzalmas járványok irtották a lakosságot. A csecsemőhalandóság hihetetlen méreteket öltött, nem fürödtek, nem mostak hajat, koszos, mocskos, szaros, húgyos, véres kézzel ettek, kezeletlen élelmiszert. Még szép, hogy hullottak, mint a legyek!
Na de: mi van akkor, ha ez az egész nem igaz?
Mi van akkor, ha MOST, a jelen korban élnek az emberek a legrövidebb ideig, és ahogyan megyünk visszafelé a történelemben, úgy találunk egyre hosszabb és hosszabb átlagéletkort, és egyre több nagyon magas kort megélt embert?
Akkortájt nem voltak nyilvántartások, a legtöbben nem tudtak írni-olvasni. A naptárak nem számítottak sokat, a természet úgy is mutatta, mikor mit kell csinálni a földeken. Hogyan állapítják meg, hogy a megtalált tetemek hány évig éltek egykor? Mai mintákkal vetik össze? És ha a középkorban egy átlagos százéves ember volt olyan állapotban, mint ma egy átlagos negyvenes?
Betegség – bárki bármikor?
Az általánosan elterjesztett nézet szerint vannak ugyan úgynevezett rizikófaktorok, de nem jósolható meg teljes bizonyossággal, hogy kinek, mikor és milyen betegsége lesz, vagy miben nem fog megbetegedni soha. A hivatalos nézet az, hogy bárki, bármikor megbetegedhet, szinte bármilyen betegségben.
Tehát, sem én, sem ti, sem senki a világon nem jelentheti ki, hogy ő SOHA nem lesz súlyos beteg, mert lehetséges, hogy már az, de még nem tud róla, vagy az lesz a jövő héten. Mindannyian fenyegetve vagyunk.
Az Ebola Zaire, az Ebola legveszélyesebb törzse 90 százalék körüli mortalitással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy 10 emberből 9 belehal. Több évtizedes statisztika ez, 10-ből 9 bizonyosan belehal. De van 1, aki nem. Nem tudják, hogy miért nem. Biztos, hogy csak genetikai okok miatt nem?
A hivatalos álláspont szerint az embernek rendszeresen szűrővizsgálatra kell járnia, hogy még időben felfedezzék nála, ha valamilyen rákja van, és azonnal kezelésnek vessék alá (ha lehet), abban a reményben, hogy életben marad. Ha valaki olyan felelőtlen, hogy nem jár szűrővizsgálatokra néhány havonta, az könnyen bármikor benne találhatja magát egy gyógyíthatatlan degeneratív elváltozásban.
Egy másik megközelítés szerint a rák (és sok más úgynevezett könnyebb, súlyosabb vagy halálos betegség) gyakran előfordul a testünkben, de legtöbbször nem vesszük észre, belemegyünk, majd kijövünk belőle. E nézet szerint egy átlagos 40 éves ember akár kéttucat rákon lehet túl, melyek mindegyikéből magától épült fel teljesen, és fel sem tűnt neki.
Lehetséges, hogy a betegségeket nem jól közelítették meg? Lehetséges, hogy a betegség nem véletlenül alakul ki, nem derült égből villámcsapás, nem bárki bármikor? Lehetséges, hogy a betegségek nem feltétlenül károsak? Lehetséges, hogy a betegségek a normális testműködés egy-egy átmeneti állapotai csupán, melyek jelentését és jelentőségét nem ismerték fel? (Vagy igen, és itt átléphetnénk a konspiráció világába.)
Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?
Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?
Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?
Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?
Halál – bárki bármikor?
Az általánosan elterjesztett nézet szerint mindenki meghal egyszer, és bárki bármelyik pillanatban meghalhat.
Annyiféle oka lehet a halálnak, annyiféle betegség, testi elváltozás, annyiféle mérgezés, sérülés, baleset következhet be, hogy ezeket számon tartani sem lehet, nemhogy kivédeni.
Mondják, nem a lélegzetvételek száma a lényeg, hanem azon pillanatok száma, melyekben elakad a lélegzetünk.
Hüp-hüp, brühühü, ó be szép baromság, nem?
De mi van akkor, ha nem igaz, hogy bárki bármelyik pillanatban meghalhat?
Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?
Optimális bánásmód
Léteznek olyan eszközök, anyagok, használati tárgyak, berendezések, melyeket kímélni kell, óvni kell, ha huzamosabb időn át akarjuk azokat használni, és vannak olyanok is, melyeket használni kell, hogy megőrizzék tulajdonságaikat, és a kímélettől tönkremennek.
Egyetlen bekezdésnyi mindennapi fizika, csak a példa kedvéért: „(…) a fegyver egyik legfontosabb alkatrésze a tárrugó. Ez a rúgó a tárak alján helyezkedik el, és felfelé nyomja a lőszert. Ha elfárad, az halálos lehet egy tűzharc esetén. A fáradt tárrugó lőszeradagolási hibákhoz vezet, és a fegyver használhatatlanná válik. Ezért minden tárat négy-öt naponta ki kell üríteni. A kiürített tárat egy-két napig nem használjuk. Ugyancsak a tárrugó óvása érdekében, a tárakat nem töltjük tele. Egy lőszer mindig kimarad. Így a rugó a tár fenekén nem nyomódik össze annyira, és tovább megőrzi az erejét.”
A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?
Ha kíméletre van szüksége, akkor a sok pihenés, sok alvás, a szervezetet nem megterhelő étkezés, tevékenység, enyhe jóga, békés, nyugodt környezet az ideális.
Ha használatra van szüksége, akkor a mindennapos komoly fizikai igénybevétel, idegrendszeri megterhelés, az egész szervezetet magasabb fokozatba kapcsoló életmód az ideális.
Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?
Fiziológia, biokémia és képzelet
Mielőtt tovább olvasnátok, nézzetek meg egy nagyon rövid kis videót. A lejátszáshoz kattintsatok IDE.
Nos, mi történt? Valószínűleg valamilyen mértékű fiziológiai, biokémiai változás következett be a testetekben. Oly módon, hogy semmi nem ért a testetekhez, semmi nem került a testetekbe, mindössze a szemetek érzékelt némi fényt – minden mást ti csináltatok.
A képzeletünk, a kedvenc témáink, amiken olyan jókat tudunk gondolkodni, az aggódásunk valami miatt, ami még nem is következett be, a sokkoló rémképek, melyekkel örvendeztetjük magunkat, a problémák, melyeken rágódunk, ki tudja, mióta – fiziológiai és biokémiai változásokat okoznak a testünkben.
Ezek a változások vajon milyen mértékűek lehetnek?
Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését?
Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését?
Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?
Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?
Összezsugorodó idő
Általában, amikor valaki eléri a nyugdíjas kort, visszavonul az élettől, nyugalomra vágyik, apró örömökre, elmélázik a múlton, és próbálja élvezni élete munkáját.
Mire vágyik, milyen célt tűz ki valaki, aki betöltötte a 70. életévét? A 80-at? A 90-et? A 100-at?
Idősebb családtagokon, rokonokon látom, hogy egy kor után egyre inkább elfogynak, a célok összemennek, és lassan eltűnnek. Látom ezeket az embereket, akik elmentek nyugdíjba 15-20-25 éve, és az eltelt időben gyakorlatilag nem csináltak semmit. Átrendezték a konyhát, kicserélték a székeket, átfestették az ajtókat…
Ahogyan halad előre a naptár, úgy zsugorodik össze az idő, amit magunk előtt látunk, amit magunk elé képzelünk. Csökken az idő elképzelése, egyre kisebbek lesznek a célok, egyre kisebb távolságot látunk be.
Lehetséges, hogy ez kihat a testünkre? Lehetséges, hogy a képzeletünkben összezsugorodó, majd elfogyó idő befolyásolja a testünk állapotát?
Lehetséges, hogy amikor beláthatatlanul tág időt képzelünk magunk elé, és szinte korlátlan időre tervezünk a testünkkel, az fiziológiailag, biokémiailag más hatásokkal jár, mint amikor egyre kevesebb és kevesebb időre tervezünk a testünkkel?
Ha a testem 70 évig kell még, vagy 7 évig, vagy 7 hónapig, nem ugyanúgy fogok bánni vele, ugye?
Minél inkább csökken a magunk elé képzelt idő, minél inkább megjelennek a számok, és azok fogynak és fogynak és fogynak, úgy érezzük magunkat egyre kevésbé az élet és a világ részének.
Egy bizonyos számú gyertya után az ember elkezd egyre inkább átfolyni abba a másik dimenzióba. Egyre inkább odaát képzeli magát, egyre inkább fakul ez a világ.
Aztán egy ponton túl előjön egy újabb gondolat. „Minden nap ajándék.”
Lehetséges, hogy ez hatással van a testünkre?
Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?
Most ti jöttök
A következő cikk egy hét múlva jön. Csupa konkrétummal, kutatási irányokkal, eredményekkel.
Ezúttal külön nem sorolok fel kérdéseket, hiszen a cikk tele volt kérdésekkel.
Válaszoljatok azokra, és fejtsétek ki a véleményeteket.
Jöhetnek javaslatok megoldásokra, feltehettek olyan kérdéseket az öregséggel, halállal, testtel kapcsolatban, amiket én nem tettem fel. A befejező cikkben körbejárjuk ezeket.
Ha lenne alcím, akkor ez a Kérdések Listája címet kapná. :)
Jöhetnek a válaszok, a vélemények, a kérdések, az elméletek és a javaslatok.
ez tetszik Duncan, az elképzelés , hogy mi magunk tűzünk ki rövid élettartamot magunknak és az az alatt elvégezhető feladatokat célokat. Remélem így van! Ismerek egy öreg bácsit, Gyulának hívják, 6 éve mikor még atlétizáltam ő is kijárt heti 4 szer a rekortánra résztávozni! volt vagy 75 éves már akkor is! Egy tündéri kis vicces figura, aki mindig derűs és mosolyog, a minap beszélgettem valakivel, azt mondta , még mindig kijár a kis öreg, akkor már 80 felett van, és állítom 2-300 méteren lefut sok 20 évest! Na ő egy pozitív példa arra, hogy a testtel hogyan kell és lehet bánni.
bakostamas írta:
Így van, következetesen, visszatérően, emberről emberre, amennyire meg tudom ítélni korlátozott tapasztalatom alapján. Hogy ez mennyit számít a teljes megoldásban, nem tudom. De biztosan vannak más elemek is. A cián attól még cián, a .45 ACP attól még az, ami, és a szerveket is szétmérgezheted. Meg az is kérdés, hogy ez az időcsökkentés miért van bennünk, és mi tartja ott.
Korok
Ami a középkorról a történelemkönyvekben olvasható, abban nem lehet igazán hinni, főleg, ha alaposabban átgondoljuk, vagy ha átérezzük.
Kutatni nem igazán úgy kutattak, mint manapság, viszont magukon – ami szükséges volt, azt óvatosan kipróbálták – és a tudást (miképpen ők is kapták) továbbadták egy-egy kiválasztott tanítványnak. Működtek ezek a dolgok. A természetgyógyászat, népgyógyászat ide nyúlik vissza. A sebeket is ellátták, korántsem halt bele mindenki a sebesülésekbe.
Valószínűleg sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak voltak az emberek. Lehet, hogy néha fáztak és éheztek, viszont nem tudom azt elképzelni, hogy egymást ne segítették volna jobban, mint manapság. Adtak enni annak, aki úton volt, a vándor bizonyára megszállhatott a magánházaknál is. (Ma előbb megetetnek egy éhes kutyát, mint egy éhes embert. Az a feltevésem, hogy az iparosodás, a természettől való elszakadás óta van ez így. Azt mondják, magad tehetsz róla, ha éhezel és fázol. Éppen a politika, a média fordítja szembe egymással az embereket.) Szerintem sokkal kevésbé féltek az emberek! A természeti csapásokat leszámítva kevesebb félelmet keltő esemény lehetett az életükben.
“Hogyan állapítják meg, hogy a megtalált tetemek hány évig éltek egykor? Mai mintákkal vetik össze? ” – Ez egy nagyon érdekes felvetés!
“Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?” – Az esélye lehet, hogy megjósolható, de ki is lehet kerülni, minimalizálni, vagy átlépni rajta.
Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet? – Ez így nem igaz, ez egy manipulatív szöveg, és a félelemkeltésre használják.
Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat? – Segíti a természetes módon történő gyógyítást, arra készteti az embert, hogy kímélje a fájó testrészét, mely ezáltal előbb gyógyul.
Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?” A betegség, ha azt nem fegyver vagy mérgezés okozza nagyon sokszor (a mai korban főleg!) pszichoszomatikus eredetű. A lélek sokféle dologtól szenved, jelez, jelez, jelez majd, ha hiába teszi, akkor megbetegíti a testet. Ezt már nem lehet figyelmen kívül hagyni! Az érzés, a fájdalom segíti az egyensúly megtartását, viszont ezt már kevesen tudják, illetve nem tudják a maguk javára használni. A fájdalmakat és az érzéseket a mai ember gyógyszerrel és drogokkal elnyomja. Ezért nem érzi például a idő változását, a vihar közeledtét, nem működik az intuíciója, vagy ha működik, csodaszámba meg. Holott teljesen természetes dolog az intuíció, hisz mindennel összeköttetésben vagyunk.
Bárki bármikor meghalhat – ebben nem hiszek.
Egyszer feltettek nekem egy fontos kérdést, amit nem válaszoltam meg, gondolkodási időt kértem. Néhány nappal ezt követően egy vízen felúszó autóval lerepültem az útról, kb. 40 métert “repültem” a félárokban lévő csuromvizes földúton, majd egy kisebb ütközés egy fa oszloppal visszatett az útra orral az útirány felé, amikor éppen nem volt a közelben senki. Az idő lelassult, minden millimétert pontosan láttam, a testem ösztönösen a leghelyesebb dolgot tette, “fantasztikusan” vezettem, majd – néhány nagyobb lélegzetvétel után – a kissé törött autót szépen hazavezettem. Azon az úton hazafelé eszembe jutott a feltett kérdésre adandó “igen” válasz.
A rövid videó kitett magáért!
“Ezek a változások vajon milyen mértékűek lehetnek? – mekkora a sokk? Hányszor ismétlődik? Feldolgozzuk-e az átélteket, vagy “elássuk”? Ez utóbbi kulcskérdés! Gyógyhatású!
Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését? Igen, fel is használhatjuk ezeket!
Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését? Igen, viszont feldolgozhatjuk őket!
Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket? Igen, igen, igen! A tudatosság segít!
Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre? Igen. Ez igaz. Sokáig éltem abban a tudatban, hogy az érzelmek leginkább az ártalmunkra vannak, mert egy nagyon mély érzésű ember vagyok. Nagyon mélyen átéltem az érzelmeimet és sokáig nem tudtam az egésszel mit kezdeni. Emiatt elég nagy távolságot tartottam az emberekkel, nagyon sokáig nehezen vettem rá magam arra is, hogy véleményt mondjak. Jó kis vastag páncélt építettem, aztán jött a fordulópont és elkezdtem a páncélt lebontani. Számomra ez nem volt könnyű, volt hogy olyan részhez értem, ami rendkívül fájt, és ebből lehetett tudni, hogy ott a góc! Azzal van a feladat. Jelenleg a mai ismereteim szerint nem ismerek más módot, mint ezeket feldolgozni. (Ami jól körbe van bástyázva és nem okoz gondot – még! – azt lehet hagyni egy darabig, mert ezt a védelmet a mi tudatosságunk tette meg értünk, hogy megvédjen minket a betegségtől.)
Az a helyzet, hogy ezt nem tanítják meg az embereknek! A felnőtt nem tudja megtanítani a gyerekeinek, mert ő maga sem tudja. Ez a baj az öregekkel is! A legtöbbjüknek fogalmuk sincs semmiről, ami igazán fontos. Szerintem ennél fontosabb tananyag nincsen, mint, hogy tudjuk használni a gyönyörűen felépített, rugalmas és jól egyensúlyban tartható testünket! (Időnként, bár minderről tudok, én magam sem óvom mindig a testemet. Időnként jól bezabálok, elfelejtek eleget inni, időnként kimarad a megfelelő mennyiségű mozgás és terhelés. Sokszor utólag korrigálok, a testünk ennek is örül. Szerintem a kibillenések simán be lettek tervezve. Azaz az ésszerűségig bírja a testünk a használatot.)
Az összezsugorodó idő
Biztosan hatással vannak ránk ezek a gondolatok, a képzeletnek ezen játékai.
Aztán a mai kornak az a játéka, hogy egy 50 éves már nem jó munkaerőnek sem, a pályázatára többnyire már nem is válaszolnak. Főleg annak, aki ezt a hozzáállást a magáénak ismeri el vagy beletörődik! Szerintem ezt nem kötelező tudomásul venni, megoldás mindig van, lehet, hogy nem szokványos, vagy nem azonnal.
Úgy is hozzáállhatunk az egészhez, hogy NINCS idő. (Nincs “kanál”!)
Véleményem szerint a testünknek szüksége van a pihenésre is és a fizikai megerőltetésre is. Hullámszerű váltakozásban. Ezek a hullámok változnak akkor, amikor bekapcsol az időkorlát a fejünkben. A fájdalom és a betegség minden bizonnyal jelzés a szervezetnek, hogy valami nincs rendjén. Ha tudnánk erre figyelni és ha tudnánk értelmezni minden egyes alkalommal, akkor biztosan ki tudnánk tolni az időkorlát bekapcsolását. A célok szintén szükségesek a teljes élethez, hiszen miért élnénk örökké, ha nem tudjuk, mit kezdenénk a ránk szakadó többlet idővel?
“Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.”
-Ezt miért nem lehet elfogadni?Tedd ki mottónak a nyitóoldalra,hogy mindenki lássa-piros,nagy betűkkel. :-D
“Ma már nem létező, vagy könnyedén kezelhető betegségek, borzalmas járványok irtották a lakosságot. A csecsemőhalandóság hihetetlen méreteket öltött, nem fürödtek, nem mostak hajat, koszos, mocskos, szaros, húgyos, véres kézzel ettek, kezeletlen élelmiszert. Még szép, hogy hullottak, mint a legyek!
Na de: mi van akkor, ha ez az egész nem igaz?”
-Semmi nincs akkor.Nem voltam ott,nem tudom és hát nem is érdekel.
“Egy másik megközelítés szerint a rák (és sok más úgynevezett könnyebb, súlyosabb vagy halálos betegség) gyakran előfordul a testünkben, de legtöbbször nem vesszük észre, belemegyünk, majd kijövünk belőle. E nézet szerint egy átlagos 40 éves ember akár kéttucat rákon lehet túl, melyek mindegyikéből magától épült fel teljesen, és fel sem tűnt neki.”
-A rák speciális eset.Az érzelmi oldalát nem tudom körüljárni,mert én nem stresszelek soha semmin,viszont a testi oldaltpár szóban igy irnám le:ha van egy új Audi Q7esed és 91es keveréket tankolsz bele hosszú időn át következetesen,akár úgy hogy azt sem tudod,mit csinálsz,vajon mi lesz a szép autóddal?
Na ugye.
Aráksejtek egyszerá cukrokkal táplálkoznak,attól nőnek,hiznak,”szaporodnak”.Tehát együnk még több cukrot,meraz jó :-D
Itt lehet konspirációs elméleteket gyártani szép számmal.
“Lehetséges, hogy a betegségeket nem jól közelítették meg?”
-Persze,csak az a kérdés miért?Direkt vagy balfaszságból?
“Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?”
-A hajlam megjósolható.
“Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?”
-Az én bunkó észjárásom szerint igen.Élő példa az asszony;10 évig baszakodtunk az orvosokkal,mert nem tudták miért jön újra és újra vissza a petefészekcisztája.
Tettünk egy próbát,azt ette amit én.Elmúlt neki.
Utánajártunk.Nem a neten,hanem orvosoknál.
Persze tudom,minden orvos köcsög és csak a neten vannak okosságok meg igazságok,de én azt gondolom,hogy ha egy doki-ha nem szarik a munkájára és a hippokratészi esküjére-akkor 20 éves gyakorlattal,tapasztalattal és 15 év egyetem után többet tudhat ezekről a dolgokról,mint egy távgyógyitó fasz vagy egy ingás őrült.
Kiderült,hogy van olyan irányzat a hivatalos orvoslás terén is,ami összehozza a tejcukor és egyéb unalmas érzékenységeket a PCOSZ-el.
Évekig semmi baj sem volt.
Erre az asszony az okos fejével,pullban elkezdett megint tejet tenni a kávéjába,mert az úgyis kevés és az úgysem árthat,meg amúgy is a Ge…iláda kolléganői is azzal isszák,és mellette csokikát majszolgatott.
Három hónappal később(előző héten) méhpolippal diagnosztizálták.
Semmiség,pici vágás,pici műtét.
Csakhogy intő jel.
Simán elkerülhető lett volna,de agyonverem egyszer ezekért a húzásaiért,esküszöm :-X
Tehát,ha tudom,hogy mi a rizikófaktor,akkor elkerülöm.Nem bonyolult ez.
“Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?”
-No pain,no gain :-D
“Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?”
-Elviekben.De sok embernek ez nem opció.Vannak,akik szeretnek betegek lenni.
Hajjajj! :-|
“Optimális bánásmód”
-Ez nagyon hosszú okfejtést igényel,erre rá köll gyúrnom egy kicsit.
A stressz,mint olyan létszükséglet.Ez biztos.
A videó,amit linkeltél,mire jó?
Oké,a csávó megette a kukacot.Jó proteinforrás a vadonban a túléléshez.
Mit köll ezen kattogni?
Az érzelmi részekhez megintcsak nincs hozzáfűznivalóm.Azt nem értem,nem fogom fel.Képtelen vagyok rá.
Úgy gondolom a test működésével kapcsolatban három, egymás fölötti szintet különböztethetünk meg.
A legalsó szint a fizikai, anyagi szint: ez a mai (“tudományos”) orvoslás szintje. Itt működik a biokémia, biofizika. Ezen a síkon működik a táplálkozás, a különféle (gyógy)szerek.
A középső szint az energia szintje, amely részben az érzelmek területe, részben a testen belüli áramlások, elakadások, egyensúly harmónia vagy éppen megbomlások szintje. Ezen a szinten működik a hagyományos kínai orvoslás, amit akupunktúrának nevezünk. Ez a “csí” áramlása. A kínai gyógyászat soha nem egy szervet kezel, műt meg, gyógyszerez, hanem az áramlás harmóniáját próbálja helyreállítani. A többit rábízza a szervezet öngyógyító erejére.
A legfelső szint az információ és a gondolatok szintje. Itt is működnek érzelmi, lelki összetevők. Ez a rezgések világa is, a Ghz-es tartományban. Ezen működik például a “milliméter terápia”. (Itt most nem fogok ezzel foglalkozni, bárki rákereshet az interneten.)
A lényeg az, hogy ez a három szint kölcsönhatásban van egymással, de minél magasabb szinten avatkozunk be, annál harmonikusabb lesz az eredmény és hosszú távon annál hatékonyabb a kezelés.
A test önmagában véve egy saját intelligenciával, programokkal felszerelt gépezet, egy olyan automata, amit – véleményem szerint – használunk anélkül, hogy tudnánk azt, hogy pontosan miként működik.
Van egy csomó program benne, például egy fejlesztőprogram a növekedéshez, egy másik a fenntartásához, harmadik a védelemre, stb., aztán van egy a halál lefuttatására is. Ez is egy program, ami egy súlyos sérülés, mérgezés, vagy szervi baj esetén automatikusan beindul. Főleg akkor, ha a fenti szintek eredője ezt a programot indítja el. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a test gazdája maga indítja el ezt a programot, például akkor, ha feladja a céljait, vagy kilátástalannak tartja a helyzetet, stb.
A “gazda” azaz “az egyén, az én” bármelyik szinten bele tud avatkozni a működésbe akár tudatosan, akár öntudatlanul. Egy öntudatlan behatás lehet az egyén érzelmi állapotának hatása.
Például, ha valaki általában fél, az előbb-utóbb lejjebb kerül és depressziós lesz. A félelem szintjén persze már bőven tombol a stressz, és az illető többet lesz beteg, mint egészséges. A test persze automatikusan átáll “gyógyító” módra, de ennek hatékonyságát nagyon befolyásolja az, hogy milyen érzelmek, lelkiállapot és más információ áll rendelkezésre.
Egy csomó betegséget az ember saját kudarcainak igazolására is “használhat”.
Például ha nincs kész egy határidős munka, és az ember fél a felelősségre vonástól, akkor könnyen “belemenekül” egy betegségbe. “Beteg lettem, ezért nem készültem el időre.” A betegséget “végső érvnek tekintjük”. A végén még sajnálni is fogják szegényt.
A halál így lehet a végső menekülés. Simán elképzelhető, hogy sok esetben az ember egyszerre “kimenekül” az életből. Ez odáig is mehet, hogy “öntudatlanul” olyan helyzetet teremt, amikor egy külső hatás, például baleset áldozata lesz. Már külön tudományág is foglalkozik ezzel a jelenséggel, úgy hívják, hogy áldozatkutatás. Ennek szélsőséges példája az öngyilkosság, amikor már ezen kívül nem lát más “kiutat”. Egy halottal már nem lehet mit kezdeni…
A hosszú élethez alapvetően egy sor tényezőnek mind együtt kell lenni:
A legalsó szintre ható tényezők:
a.) személyre szóló megfelelő táplálkozás
b.) esetleg táplálékkiegészítők
c.) minél kevesebb méreganyag, iparilag előállított élelmiszer
Az energia szintre ható tényezők:
a.) elegendő testmozgás
b.) aktív, tevékeny élet
c.) stresszkezelés
d.) ha a test biokémiája nagyjából rendben van, akkor a sejtek elegendő energiaszinttel rendelkeznek. (Megjegyzem, hogy az erre vonatkozó mérések alapján az emberek átlagos sejtenergia szintje 30 körül van egy 100-as skálán, ahol az elfogadható minimális szint 60-70 lenne!)
Az információs (legmagasabb szintre) ható tényezők:
a.) célok, akaraterő, önbecsülés;
b.) “rendben lenni a világgal”;
c.) a ránk ható sugárzások kezelése, “információs tisztítás”.
Ezek a pontok természetesen bővíthetők, itt csak néhány példát akartam adni mindegyikre.
Úgy gondolom, hogy mind a három szintet kezelni kell valamilyen fokon a siker érdekében. Tehát ha valaki csak az anyagi szintet kezeli, az még nagyon kevés.
Itt van egy érdekes cikk ezzel kapcsolatban az index.hu-ról.
A cikkből látható, hogy egyáltalán nem az anyagi (legalsó) szinten lezajló folyamatok a legfontosabbak.
Paloca írta:
Látom, a link nem működik, így itt újra leírom:
http://index.hu/tudomany/2013/04/16/a_vilag_legoregebb_nojen_kutatjak_a_hosszu_elet_titkat/
Kondor írta:
Ezeket a hullámszerű változásokat jobban meg fogom figyelni, jó, hogy megemlítetted. Szerintem nem akkor van a hullámszerű változás, amikor az időkorlát bekapcsol a fejünkben. (Ez saját vélemény.) Ezek a hullámok természetesen vannak, mint a nappal és az éjszaka, vagy az apály és dagály, a holdciklusok, (hatnak a szervezetünk meghatározó többségét alkotó vízre.)
Inkább az van, hogy a változó hullámzás megnehezíti a “hajónk” irányítását. Például “sokáig” jól kezelünk valamit, majd egy hullámzás következtében , ahhoz, hogy továbbra is tudjuk kezelni ugyanazt a dolgot, már más eszközökre is szükségünk van.
Kondor írta:
Ez a “célok” kérdéskör mostanában több helyen is felmerült és egy ideje foglalkoztat is a megoldása a magam számára. Amit leírok, itt is személyes, inspirált az írásod. A normál célok számomra nem voltak sosem elegek, mindig hagytak bennem egy hiányérzetet, akár teljesültek akár nem, csak a két eset “hiányérzete” más típusú. Mióta a tudatosságom erősítését tartom szem előtt, azaz elsődleges célnak (és ebből nem esek ki), bármilyen normál célom legyen is, nincs a “hiányérzet”, nincs az “és akkor mi van” érzés bennem.
Paloca írta:
vagy úgy menekül ki, hogy mindent elfelejt, gondozásra szorul és már csak egy vékony szállal kötődik a fizikai testéhez és a legtöbbször távol van belőle. Vajon ez a megoldás mire lehet jó?
jazminbokor írta:
Magára a menekülésre.
Menekülni,lustálkodni,”megadni”magunkat,hazogságok ögé bújni mindig egyszerűbb,mint tenni valamit,ami esetleg kicsit kényelmetlen lehet az egyénnek.
Majd holnap,majd holnap,majd holnap…ááá,már nem is fontos-és társai.
Az elméletről, miszerint a betegségek lelki eredetűek, már egy ideje értesültem és nagyon elgondolkodtatónak tartom. Van egy magyar csoport is, akik ezzel foglalkoznak. Az is lehet, hogy itt, valamelyik cikk kommentjei között találtam hozzájuk a linket. Új orvostudománynak hívják ők.
http://www.youtube.com/watch?v=vefMbbnjMT4
Írtak hozzá egy könyvet is, amiben minden szervhez le van írva, hogy milyen belső konfliktusok feloldásával lehet őket meggyógyítani. Sajnos a 20000ft-os ár kicsit elrettentő…
Nagyon elgondolkodtatóak a kérdések. Én vevő vagyok sok konspirációs témára. Ezért is szerettem bele az Elme gyilkosaiba. Ennek ellenére a gondolat, hogy az egész történelmünket meghamisították azzal a céllal, hogy elhitessék velünk, hogy jól járunk ezzel a 70-80 évvel is, ami most jó esetben kinéz egy ember számára… hát ezzel még barátkoznom kell. Bár, azt sem mondom, hogy elképzelhetetlen…
“Összezsugorodó idő”
Ezt az érést én más kontextusban érzem, mint ahogy értál róla. Bár értem, hogy mit írsz és biztosan van is benne valami. Az embert a céljai éltetik és ha igaz, hogy a betegségeink lelki eredetűek, akkor miért ne lehetne igaz, hogy ha nincsenek céljaink, ha már nincs miért élnünk, akkor meg is halunk.
Az idő összezsugorodását magamon más értelemben, középiskolás korom óta érzem. Egyszer csak kb. 2.-os koromban vettem észre, hogy mintha gyorsabban menne az idő, mint korábban. Mintha átállították volna az órát és gyorsabban járna.
Ez ellen kellene valamit kitalálni. :)
Na ez aztán a kérdésözön!
Középkor: Nos, a Biblia szerint, ha jól emlékszem Mózesék még valami 2-300 évig éltek. Ebből kiindulva simán lehet, hogy inkább csökken az életkor, mint nő. Megint más kérdés, hogy még ha nő is, akkor is csak a tartama nő meg, de nem a minősége. Vegetálni meg mi értelme van?
Ugyanakkor nem ez lenne az első dolog, amit eltitkoltak, megváltoztattak a történelemben. Itt van például a „Kitalált középkor” című elmélet, ami Heribert Illig nevéhez fűződik, aki szerint az időszámításunk szerinti 614-911 közötti évek (vagyis a kora középkor) nem léteztek, és minden erre a korszakra datált esemény máskor történt meg, vagy egyáltalán nem.
Szóval bármi lehet.
Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz? Szerintem ez kizárt. Illetve jósolgatni lehet…
Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet? Ez egy jó kis általánosítás, és csak félelmet akarnak vele kelteni.
Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat? A fájdalomnak célja van. Jelzést ad, hogy nem jó irányba mész. Ha eltompítod (pl. fájdalomcsillapítók), az olyan, mintha csukott szemmel vezetnél autót.
Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki? Hát nem tudom. Lehet, hogy a döntés (meghalni akarás) elengedhetetlen hozzá, de ha az megvan, akkor el tudja vinni az embert, volt rá példa a családban.
De mi van akkor, ha nem igaz, hogy bárki bármelyik pillanatban meghalhat? Ez természetesen nem igaz. Tényleg mondanak ilyet? Eszem megáll.
A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?
Mindenképp használni kell, különben elkopik, elsorvad. De a helytelen használat sem segíti.
Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?
Inkább azt mondanám, hogy elkerülhetetlen néha a fájdalom, sérülés, de szerintem alapvetően azért az a jó, ha ezeket sikerül többnyire elkerülni.
Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését? Persze, az adrenalin, pl. határozottan hasznos lehet bizonyos helyzetekben. A fajfenntartásban is komoly szerepet játszanak.
Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését? Persze, pl. hosszú szomorúság, rettegés, düh. Nem véletlenül rokon értelmű szava a „düh”-nek a „méreg”.
Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre? Simán.
Lehetséges, hogy ez hatással van a testünkre? Holt biztos.
Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?
Ja, ez biztosan így van. Egész életünkben mindenhol azt látjuk, hogy az emberek csak eddig meg eddig élnek, közben meg elfonnyadnak. Erre vagyunk kondicionálva minden fronton. Akik meg nem hajlandóak ezzel egyet érteni, és ennek hatására nem is öregszenek úgy, meg frissek maradnak öreg korukra is, általában csodaszámba mennek, pedig ez lenne a természetes.
Csökken az idő elképzelése, egyre kisebbek lesznek a célok, egyre kisebb távolságot látunk be.
Ez egy marha jó gondolat! Ezennel úgy döntöttem, hogy ötszáz évre rendezkedek be! 8)
”Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.”
És ha nem tudom, mi az igazság és mi a hazugság. Mert nincsenek megbízható információink.
Az emberek 90% nem tudja, hogy létezik a Rendszer, a maradék 10% -nak eltérő a véleménye. A nagy többség ezeket összeesküvés-emeletekben hivő szerencsétlen paranoiásoknak vél. Persze, amiért paranoiás vagy az nem jelenti azt, hogy nem akarnak elkapni. Ha valaki életében nem hallott vagy olvasott Japánról, vagy az ott lakó emberekről, az nem tudja, hogy léteznek.
Rengeteg mindent összeolvastam az Interneten, folyóiratokat mindenféléről amíg felderengett valami.
A betegségekről és öregségről. Nagyszüleim, rokonaim jó része elég idős korban haltak meg. Csak egy nagyapám hallt meg viszonylag hamar, kb. 64 és korában, kemény munkás ember volt de dohányzott, szerette az italt és a jó zsíros ételeket. Régen az emberek gyógyszertárba nem igen mentek, esetleg egy aszpirinért. Gyerekeknek volt a kötelező oltás, lázcsillapító, kis antibiotikum és C-vitamin.
Manapság a gyógyszergyártás, forgalmazás és rászoktatás iparággá nőtte ki magát.
Mi következik még?
Boldizsar írta:
Korunk jellegzetessége, hogy olyan fokig keveredik az igazság a hazugságáradattal, hogy az emberek elvesznek benne és feladják. A hazugsággyártás iparággá nőtte ki magát. A biztos pontokat megtalálni valóságos művészet. Ez is az egyik oka annak, hogy sokan megbetegszenek vagy feladják az életüket.
Detti írta:
Köszönöm! Eggyel nőt az “elolvasandó könyvek” című listám! :)
Jogos felvetések. Az érzelmi oldal és az idő új volt.
Láttam egyszer egy csókát, aki teljesen rendben volt, amikor füléhez emelte a telefont, fél perc sem telt el és céklavörös pofával ordított. Nem ivott, evett meg semmit, valami elindította ezt a folyamatot, ami fél perc alatt látványosan elszínezte a bőrét stb. Valami, ami nem testi, vagy nem testi szinten indult el, másodpercek alatt komoly fizikai változást hozott létre a testében. Biztos, hogy az érzelmek kihatnak a testi működésre, de ezt még nem gondoltam át.
“Az idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek rendszere szabályozzák testünk működését.” Az érzelmek hoznak létre hormonális változásokat, vagy a hormonok hozzák létre az érzelmeket? Nem találtam biológiai meghatározást az érzelem szóra. Valamiért kihagyták a képből, pedig elég látványos.
Az érzelmek befolyásolják a vérnyomást, szívverést, szívritmust, verejtékezést, a bőr pórusainak viselkedését, pupillát, mozgáskoordinációt (idegrendszert), fájdalomérzetet, stb., hirtelen ezek ugrottak be. Vagyis lehet mondani, hogy sokat számít.
Pontosan mi az érzelem, mi a forrása, mi köze van hozzám?
További kérdéseim: mi a pszichoszomatikus betegség, hogyan jön létre, hogyan működik? Egyre több dologra mondják, hogy pszichoszomatikus, de nem tudom, mi ez. Azt értem, hogy mit jelent a szó, de az elméletet nem. Az világos, hogy begyepesedett gondolkodás begyepesedett érzelmeket szül, ami kiválthat nagyon sokféle testi változást. Lehetséges, hogy határon túl ez árt a testnek, talán nagyon hosszú idő alatt meg is öli. De akkor sem látom át, hogy hogyan működik ez.
30-31 évesen voltam a csúcson, minden szempontból, testileg, egészségileg, ahogyan a jövőt láttam, a saját helyemet a világban. Nem gondoltam öregségre, letelepedésre, megállaposára, családra, halálra, nem számoltam az éveket, ami elmúlt, nem gondolkodtam azon, hogy mennyi lehet még hátra. Most 41 évesen mindenféle testi fájdalmaim vannak, azt gondolom, hogy még 7-8 max 10 jó évem van és vége. Ez a gondolat kihat az érzelmeimre, az a testemre…
Már nem vagyok meggyőződve arról, hogy a halhatatlanságnak csak genetikai háttere lehet. Más is lehet, vagy többtényezős a dolog. Vannak kérdések, nagyon sok. Az emberi test majomtest, a majmok halnak, az ember miért élne sokkal tovább? De nem biztos, hogy az emberi test majomtest, lehetséges, hogy fordítva van, mint az Alien 4-ben, a tartályokban a sok félresikerült genetikai kísérlet, melynek csak az utolsó verziója volt emberszerű, a többi nem, vagyis a majmok félresikerült genetikai kísérlet eredményei is lejetnek.
II.Putyin998 cár írta:
Emögött valami van, ez az érzékenység nem természetes.
Pornó is lehetne, az is csak fény a szemedbe, mégis biokémiai változásokat idézhet elő.
Kami írta:
Linkeld be, megveszem és megnézem.
Nekem mindenről olyan anyag kell, amiben alapelmélet van, mert érteni akarom a kiindulási pontot.
@ Great:
Ujmedicina
Dr Hamer
Barnai Roberto
Szervatlasz CD formában is
így keress rá a témára
:)
Great írta:
Különböző dolgok, események jönnek velünk szemben az életünkben és hatnak ránk, érzelmeket váltanak ki belőlünk. (Éppen úgy, mint a kukacevés.)
Például a “szemét főnök” utcára teszi egy régi dolgozóját, mert a cégnek kevés a megrendelése. A kolléga ezt úgy ahogy megérti, de mivel mások maradhattak és ő nem kap hónapok óta állást, elindul benne egy gondolatmenet, hogy “én már nem is vagyok jó semmire”. Ehhez a gondolatmenethez erős érzelmek is kapcsolódnak, melyek a gondolat felbukkanásakor ciklikusan újra és újra megjelennek.
Egy idő után gondolati sín alakul ki, azaz a dolog jól bevésődik, szokássá válik, és a régi kollégának lassan már mindenről ez az egy dolog jut az eszében: “nincs állásom, nincs pénzem, nem vagyok jó semmire”. Ha nem történik változás és nem dolgozza fel az érzelmeit, előbb-utóbb testileg is megbetegszik.
Hogy miben fog ez az ember megbetegedni azt Barnai Robertó elmondja, ha rákeresel, illetve a 20 ezer forintos szervatlaszban is megtalálható sok-sok betegséggel együtt.
Az újmedicina Dr. Hamer nevéhez fűződik.
A Hamer-féle orvosi elmélet azt mondja, hogy a betegségek a természet hasznos biológiai programjai, melyeket nyugodtan hagyni kell lezajlani, mert mindig van valamilyen biológiai értelmük.
A betegség – vagy nevezzük inkább figyelmeztető jelnek – mindig egy súlyos konfliktus-élmény hatására jelenik meg egyidejűleg lelki, agyi és valamely szervi szinten. Ha a személy megoldatlannak érez valamilyen szituációt, akkor az agy cselekedni kezd, hogy lehetőség szerint kiegyenlítse a megrázó eseményt. Ekkor bekapcsol egy különprogram mind az agyban, mind a lélekben, mind pedig a fájó testrészben. Ebben a fázisban az illető tartós stresszes állapotban van, azaz hidegek a kezei és lábai, éjjel-nappal a konfliktusán jár az esze és próbálkozik meg-oldani. Éjjelente nem alszik, vagy ha mégis, csak az éjszaka első felében. Ez a megbetegedés első, konfliktus-aktív szakasza.
Ez az állapot akkor változik meg, ha az illető a konfliktust megoldotta. Ilyenkor belép a második, konfliktusmegoldás utáni szakaszba, lelke megnyugszik és mivel a léleknek ki kell pihennie magát, ezért a személy levertnek érzi magát, gyakori a fejfájás, esetleg láz.
Minden konfliktushoz egy pontosan meghatározott szervi esemény kapcsolódik és az agy egy meghatározott területe. Ebből az is érthető miért van minden egyes testi panasznak meghatározott lelki háttere is. Ha a konfliktus enyhül, akkor az mindhárom szinten megtörténik, tehát az agy, a lélek és a szerv szintjén is.
Hamer megállapította azt is, hogy mikróbák (gombák, baktériumok, vírusok) akkor látnak munkához, ha az agy a szükséges utasítást erre megadta. A mikrobák tehát nem ellenségeink, hanem önfeláldozó szövetségeseink, s kizárólag az agyunk által kiadott parancsnak megfelelően viselkednek.
Ezek a mikróbák – kivétel nélkül! – kizárólag a második fázisban „tevékenyek”, tehát gyógyulási szakaszban!
Ja, hogy eddig éppen ilyenkor kaptunk antibiotikumot, hogy elpusztítsuk vele őket!?
Nagyjából ennyi a lényege, de ha valakinek kell dobjon email címet és szívesen átküldöm kicsit részletesebben is.
@ rozsi008:
@ jazminbokor:
Eddig hány betegséget gyógyítottatok meg az újmedicinával? Nektek hány betegségeteket gyógyították meg vele?
Ha egyet sem, akkor lépjünk tovább. Megveszem az eredeti könyveket és majd elolvasom őket. Érdekességként kértem linket, nem ez a téma.
az összezsugorodó idő figyelemreméltó elmélet magam is megfigyeltem időseknél a jelenséget
a bajok fájdalmak betegségek is zsugorítják
mikor leestem a falról lelassult minden nagyon hosszú időnek tűnt a tudat hogy zuhanok és komoly bajom eshet összezsugorította az időt a hátamra érkeztem nem tudtam megmozdulni a fájdalomtól nem kaptam levegőt nem sok időt láttam magam előtt
mikor megszúrtak és láttam a véremet olyan érzés volt mintha minden csepp vérem egyet levont volna az előttem lévő évekből aztán egy alá esett és a hónapok távoztak a cseppjeimmel
a halálfélelem a halál közelsége összeroppanthat vagy erőt adhat embertől függ nekem mindig erőt adott ezért éltem túl na meg a szervezetem is vasból van kérem
egyszer kicsi feleségemmel láttunk egy jogi szent mestert akit gyaloghintóval vittek ő meg ott ült a párnán lótuszülésben szent kéztartásban félig lecsukott szemekkel fényt evett járni nem tudott csak meditált állandóan azt gondoltam de jó lenne belerúgni egyet de féltem hogy meghal magas kort élt meg ez igaz 88 évesen holt meg sokáig tán észre sem vették hogy már nem él
:-D
lehet sokáig élni vannak rá példák de egy határon megáll a dolog albert azt tanította hogy megszokott módszerekkel és megszokott gondolkodással csak a megszokott dolgokat lehet elérni
arra akarok élozni kérem hogy a gondolatkészletünk nem elegendő az áttöréshez a határok ott vannak és nem adják meg magukat újítani kell
jazminbokor írta:
kinek jelez kérem és miért jelez mit vár egyáltalán és kitől mitől várja?
mitől szenved a lélek nem tudom én még azt tanultam hogy nem anyagból van és örökéletű akkor mi lehet a baja szegénynek vaj?
II.Putyin998 cár írta:
láttam ma egy főállású beteget évek óta táppénzen van valami izével annyit volt kórházban és annyit kezelték hogy félig megtanult latinul dobálta az orvosi szakkifejezéseket már teljesen kiművelte magát
dícsérték is hogy milyen bölcs sztoikus nyugalommal tűri sanyarú sorsát
:D
mondtam neki ne örüljön már sokat fejezze abba a lógást és menjen közértbe minimálbérért azt akkor legyen bölcs sztoikus
:D
Korok
Ezen a témán már én is gondolkodtam, és el is mentem egyszer egy könyv mellett ami arról szólt, hogy a középkor nem is történt meg. Már nem emlékszem a címére, de elgondolkodtam a lehetőségeken. Elképzelhető lenne, hogy a történelem hamis több száz évre vonatkozóan? Vagy akár úgy ahogy van? Megtörténhet, hogy minden tárgyi “bizonyíték”, minden könyv, minden feljegyzés valótlan? Persze. Pusztán az, hogy egy hazugság bevezetése olyan hatalmas mennyiségű munkát igényel, amit felülmúlja a képzeletet, még nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Ha pedig megtörtént, és tényleg meghamisították a múltat, az akkora áldozatot kívánt valakik részéről, amihez kellően nagy érdek kell hogy fűződjön. Ekkora munkához viszont a civilizációt alapjaiban megrengető indokok kellhettek. Persze lehet, hogy azoknak akik ilyesmit meg tudnak csinálni ez már rutin, és csak én hiszem, hogy nagy feladat… Lehet, hogy a földi életnek épp úgy voltak verziói mint a Mátrixban a programnak amit a gépek használtak az emberi faj szolgaságban tartására. Talán az anyag sokkal könnyebben létrehozható bármilyen formában, és sokkal könnyebben hamisítható a kora mint ahogy mi azt hisszük. Talán volt egy középkor, csak éppen 3-4 korábbi civilizációval ezelőtt, és a jelenlegit egyszerűen csak ráépítették annak a kornak az alapjaira. Talán már jártunk korábban a Holdon, ahol most elhagyatott emberi városok várják, hogy újra felfedezzék őket. Nem tudhatom, ameddig nem jártam ott, hogy lássam.
Nem is olyan régen volt egy vitám a 0x10c nevű, fejlesztés alatt álló játék fórumán, ahol a történet témájául szolgáló távoli jövőről volt szó. A játék készítője egy háromszáz trillió évvel ezután létező, haldokló univerzumot álmodott meg, arra alapozva, ahogyan azt a “tudományos tények” előrejelzik a jelenben. Az volt a célom, hogy a készítőt meggyőzzem, hogy ne fesse le ilyen borúsan a jövőt, hiszen honnan tudhatnánk ma, hogy háromszáz trillió évvel ezután mi fog történni, és milyen állapotok fognak uralkodni az alapján amit egyetlen nézőpontból figyelünk meg egy masszív, gigászi méretű térben, úgy hogy az itt uralkodó erők jelentős részét még nem is értjük, és amiben bármelyik irányba nézünk csak a múltat látjuk.* Annyi elmélet született és annyi dőlt már meg csak ebben a században, és olyan sok tényezőről nem tudnak még tudományosan semmit mondani, hogy ésszerűtlen és méltatlan arroganciának tartom azt, hogy valami jött ment tudós kijelentse, hogy tudja mi volt és mi lesz száz meg ezer milliárd éves távolságra a jelentől. Még azt sem tudjuk megmondani, hogy a szomszéd csillag létezik-e vagy nem, mert még több év kell, hogy ideérjen a fény amit ebben a pillanatban kibocsájt, de az például a “tudományos tény” hogy az univerzum a Nagy Bummal keletkezett x trillió éve, és nanoszekundumos pontossággal meg tudják mondani mikor mi történt, és milyen hőmérsékletek, és részecskék voltak jelen a robbanás alatt. Várhatóan hatalmas zavart keltett a felvetésem, amiért ezt ott leírtam és szembe mertem szállni a tudománnyal, de csak hajtogatták tovább amit neves publikációkban olvastak.
Visszatérve az írásodhoz Duncan, arra akartam ezzel az egésszel rávilágítani, hogy ennek a helyzetnek kapcsán rájöttem, hogy a tekintélyelvű látásmód a középkorral és az ott történtekkel kapcsolatosan is ugyanúgy létezhet, így ameddig hiszünk a tekintélynek, bármit bármilyen témában megetethetnek velünk.
*Egy kis fizika magyarázatképpen: Minél távolabbi csillagra nézünk annál mélyebbre látunk a múltjában, hiszen a fény terjedési sebessége határozza meg, hogy mikorra ér el ide az adott csillag fénye. A Nap közel van, de ha eltűnne csak 8 perc múlva vennénk észre, mivel ennyi időbe telik, hogy a naptól a földig eljusson a fény. Magyarul amikor a napra nézünk az égen, az már valójában nem ott van, ahol látjuk.
Betegség – bárki bármikor?
Hú ez egy nagyon izgalmas téma, mivel én is az “egészség”ügyben dolgozom így van jó néhány elméletem a betegségekkel kapcsolatban.
Egyszer egy kórtan előadás után megállítottam a virológus előadót miután részletesen felvázolta nekünk a vírusok működését és megjelenését. Megkérdeztem tőle, hogy nem volt-e olyan érzése a munkája során, hogy a vírusok nem természetes képződmények. Azt válaszolta, hogy biztos benne, hogy nem azok, csak azt nem érti hogyan és honnan vannak. Csak a tisztánlátás végett: a vírusok élettelen képződmények amik a gazdatestbe kerülve csatlakoznak az élő sejtekhez és átprogramozzák azokat, hogy másolatokat készíttessenek saját magukból közben pedig egyéb feladatokat hajtatnak végre a testtel. Magyarul gyakorlatilag egy a sejtek számára értelmezhető formában “íródott” programkódról beszélünk, ami fejlődik, szaporodik és alakul annak ellenére, hogy ameddig nem kerül a testbe, nem él.
A parazitaként működő mikroorganizmusok léte tényleges dolog, így a véleményem az, hogy addig ameddig ezek legyőzése meghaladja a test képességeit, biztosan külső segítségre lesz szükség. Persze az, hogy a test képességeit miért haladja meg a fertőzés megállítása, már egy másik kérdés, amire mindenféle magyarázat lehet. Vannak olyanok akik le tudnak gyűrni halálos betegségeket, vannak akik soha nem lesznek náthások, sem lázasak, és vannak akik egész életükben egyetlen tablettát sem kell hogy bevegyenek betegség miatt. Elképzelhetőnek tartom, hogy meg is jósolható, hogy kinek milyen betegségei lesznek az élete folyamán, de talán több kell hozzá mint DNS vizsgálat és inkább az emberek elméjében uralkodó körülmények között kellene keresgélni a magyarázatokat és az okokat.
A kvantummechanikában van egy olyan jelenség, aminek keretei között egy megfigyelt részecske másképpen viselkedik mint mikor nem figyelik meg. Például a foton viselkedhet úgy mintha részecskékből állna de úgy is mintha egy elektromágneses hullám lenne. Én például elképzelhetőnek tartom, hogy pusztán a megfigyelés változtathat egy betegség kimenetelén.
Halál – bárki bármikor?
Én a magam részéről biztos vagyok benne, hogy úgy van ahogy leírod (be szép baromság). Sőt olyan messzire megyek, hogy azt gondolom, hogy a halál pusztán attól függően következik be, hogy az ember mikor kezd el egyetérteni a gondolattal, hogy jön a halál. Jó, nyilván egy félbevágott kilógó belű kivérzett, széttrancsírozott torzó esetében nem a döntésről van szó, de ki tudja… Nem vagyok azon a szinten, hogy átlássam hogy megy ez, csak tippjeim vannak. Nekem a leginkább a gép hasonlat működik az emberi testre a saját realitásom szerint. Azt veszem alapul, hogy a számítógép az emberi test és a lélek kapcsolatára lett mintázva. A táp az emésztés és a keringés, a videokártya a szem, a proci és az alaplap az idegrendszer. Az operációs rendszer (amit talán a testtel együtt jár kezdetben) a test önálló működtetésére vegetatív szinten alkalmas, de a felhasználó (lélek) kell ahhoz, hogy a test kihasználja a valódi potenciálját. Talán ha a felhasználó olyan szinten van át tudja írni a test operációs rendszerét, és talán rá tudja bírni arra, hogy soha ne haljon meg. Figyelembe kell venni persze, hogy a hasonlatom nem teljesen használható arra, hogy párhuzamot vonjunk az asztali gépünk és a testünk között, mivel a számítógép nem tud regenerálódni és gyógyulni akármilyen programot telepítünk rá, de a test működhet így, és ha mi vagyunk a felhasználói és értünk hozzá, szerintem végső soron bármilyen távlatokig kitolhatjuk az élettartamát. Nem hiszem, hogy a halál bármikor bárkivel megtörténhet csak úgy, de azt hiszem, hogy csak rajtunk múlik, hogy mi lesz a testünk sorsa.
Optimális bánásmód
Pusztán arra alapozva ahogy az izom, és a csontok fejlődnek, a terhelés nagy szerepet játszik abban, hogy a test hogyan működik. De az optimális működés mindig az éppen aktuális terheléshez igazodik. Ha szétgyúrjuk magunkat a test szövetei alkalmazkodnak a terheléshez és a feladatok ellátásához elegendő válaszreakcióra képessé teszik azt. Ha pedig túl sokat eszünk, akkor leszünk kövérek, ha megfelelő terhelés nélkül a test nem képes feldolgozni ekkora mennyiségű energiát, így elraktározza azt, hátha kell még később. Szerintem a testnek egyik életmódra sincs kifejezetten szüksége, egyszerűen alkalmazkodik ahhoz ami történik. Akkor kell a fájdalom, a durva fizikai munka és a terhelés, ha olyan életre készülünk, amiben ezek lesznek mindennaposak, és szeretnénk bírni a gyűrődést. Ha pedig nem találkozunk ilyesmivel, és nem készülünk rá, a test sem fog alkalmazkodni. Az persze más kérdés, hogy érdemes-e olyan életet élni, amiben a lehető legdurvább eshetőségekre készülünk és ezért olyan állapotban tarjuk a szervezetünket ami bármikor gond nélkül le tud futni egy maratont ha kell. A megfelelő működés azonban relatív dolog, az ember célja a testével az ami meghatározza.
Fiziológia, biokémia és képzelet
Bear Grylls egy hatalmas egyéniség a szememben. Tiszteletet érzek iránta amiért egyszerűen csak teszi amit tenni kell, mert éppen azt kell. (Persze az más kérdés, hogy a túlélésért teszi, vagy a prémiumért.) A kérdéseidről pedig még nem gondolkodtam, és be kell vallanom nagyon tetszik ez az irány. Eszembe jutott egy eset, amikor egy számomra kellemetlen jövőbeli eseményre gondoltam és egy hatalmasat dobbant a szívem tőle, amit tűszúrás szerű érzések kísértek a testemben és kifutott a vér a végtagjaimból. Egy másik véglet mikor egy bizonyos zeneszámot hallgatok meg és egy nagyon kellemes bizsergő érzés és libabőrösség kíséretében élvezem a dallamot. Szerintem ezek felszínes élmények, de teljesen biztos vagyok benne, hogy a testet ki is lehet nyírni egy puszta érzelmi állapot nagyon hirtelen történő megjelenésével, de ugyanakkor szerintem meg is lehet gyógyítani vele. Teljesen egyetértek azzal a gondolattal, hogy az érzelmek fizikailag meg tudják változtatni a test működését, és ezért mondják, hogy a tartós negatív érzelmi állapot könnyen betegségbe taszítja a testet. Magamon is megfigyeltem, hogy az egyszerű betegségek, mint pl. a nátha, sokkal könnyebben kialakulnak és tovább is tart a lefolyásuk amikor alapvetően nincs jó kedvem. A szépség, a rend, a jó illatok, a kellemes zene pedig teljesen kitolják a kapacitásomat ha munkáról van szó. Szóval úgy érzem igen komoly szerepe van a fiziológiás reakcióknak amit a környezetünk állapotára produkálunk a testünkben.
Összezsugorodó idő
A cél hiánya szerintem vezető halálok. Ebben nagyon biztos vagyok. Pont az a döntés, vagy inkább egyetértés amiről korábban írtam. Ha az ember megadja magát, készül a halálra és nincsenek céljai mert azt gondolja, hogy már úgysem él annyit, hogy véghezvigye. Gondolja… és ez éppen elég.
Ekkor azonban felmerül bennem, hogy a világ tulajdonképpen úgy van beállítva, hogy erre a gondolatmenetre terelje az öregeket. Elveszik tőlük a munkát, a célokat, a saját erőből megkeresett pénzt, és a sikereket. Mi tartson életben egy olyan zombit, akinek nem jut más mint a TV nézés, akit a társadalom a hátán cipel, és akit kikerül a világból, mert már csak érintőlegesen része annak, hiszen nem vesz részt a formálásában, csupán csak elkölti a mások adójából összekotort nyugdíját. Milyen érzés lehet ez nekik? Csak kapni és semmit nem tenni érte? Engem biztosan marcangolna a bűntudat, és bedühödnék, hogy nem engedik, hogy dolgozzak. Biztos vagyok abban is, hogy az elképzelt zsugorodó idő jelentős mértékben kihat a tervekre is, és még inkább megadást eredményez a test halandóságába vetett hitben. Az életkorral megjelenő gondolatok szerintem pedig azért automatikusak, mert a társadalom szépen megtanítja a népnek, hogy mi az elvárt viselkedés az adott korcsoporton belül, a műszálas otthonka, a horgolt terítő, a piacra járás, az orvosnál ücsörgés, meg a kötényke. Ha nem lenne az öregek előtt ez a példa, vajon hogyan viselkednének? Mi lenne, ha nem a jól begyakorolt útvonalakon járnánk, vajon változna az életünk?
Megint előjönnék a számítógépes elképzelésemmel, mert ugyanúgy látom itt is a párhuzamot. Mikor a felhasználó elkezdi azt hinni, hogy a gépe öreg és kezd tönkremenni, egyre több lesz a hiba és végül tényleg megadja magát a hardver. Tönkremegy a merevlemez, meghalnak a ventilátorok, vagy a tápegység. Szerintem ugyanaz a szándék dolgozik a háttérben a test esetében is, ami végső soron azt eredményezi, hogy ki kell cserélni az alkatrészeket, vagy szerencsétlenebb esetben az egész készüléket. A kulcs az egyetértésben lehet. Ha az ember megadja magát a körülményeknek, és egyetért velük, akár észrevétlenül is elkezd dolgozni annak érdekében, hogy “megtörténjen aminek meg kell” és igaza lehessen. Lehet, hogy az öregek egyszerűen ártalmasnak érzik a jelenlétüket amiért semmit nem adnak hozzá a világhoz, és az eltartja őket. Lehet, hogy azért ölik meg a saját testüket, hogy ez az állapot megszűnjön. Talán ha az ember bármeddig dolgozhatna és folyamatosan érezné, hogy sikereket ér el, és hasznos, talán nem halna meg olyan hamar.
Így a végére érve nekem is meg kell kérdeznem valamit. Mondd csak Duncan, valójában nem is kérdéseket teszel fel, hanem inkább nézőpontokat nézetsz meg velünk, ugye? :)
Great írta:
Bocs már, hogy szólni merészeltem! :-P Amúgy pedig nagyon is a témához kapcsolódik.
@ Palantír:
Na, mostantól ez a komment az etalon neked és a többieknek. 8-)
Kérdés – nézőpont = ezek együtt járnak.
Az egy trükk, hogy a beláthatatlanra apellálnak. Senki nem tudja megmondani 0,5 méterről pontosan, hogy mit szorítasz a tenyeredbe, de 50 millió fényévről simán megmondanak mindent. Azt sem tudják, hogy mi lesz 2 perc múlva, de 2 milliárd év múlva létező világról már pontos prognózist tudnak adni. :D
Great írta:
Tudjuk az okát,itt csak bepupuzva irtam le,mert hosszú.
Természetesen nem természetes.De a családjukban többeknek is megvan ez az érzékenység.
Évekig teljesen rendben is volt minden,az orvos is csodálkozott.Az utolsó rutinvizsgálat után 3 hónappal jött ez a mizéria megint.
Van ilyen.Úgy képzeld el,mint egy allergiát,csak nem kiütéses leszel,hanem cisztád lesz tőle(ha nőnemű vagy).
Csak a kiütések jól láthatóak és zavaróak,a cisztát meg csak akkor veszik észre,ha direkt keresik.
Ezért volt ostoba az asszony,mert esetében csak a zéró tolerancia működőképes a tejjel és az egyszerű cukrokkal szemben.
De egy kis csokika még belefér,egy kis tej az nem árthat.Különben is a tej élet,erő, egészség. :-X
Az a baj,hogy nem fél tőlem,hiába ugatok neki igy utólag :-D
Off vége.
Duncan Shelley írta:
Na ez a mondat jelentősen feldobta a napomat :D A magam részéről meglesz ;)
Great írta:
Kérésed parancs:
http://ujmedicina.hu/Webshop.html
Hát igen, igaz amit a Duncan Shelley levezet. És igaz amit a hozzászólások mondanak.
Vagy nem? Nem is számít.
Amit látok az az, hogy nagyon belekeveredtetek ebbe a test témába. A test így és a test úgy és mivel etessem és hogyan babusgassam és a test szereti ha elvisszük sétálni? Tetszik a testnek, ha harmatos fűbe hempergetjük és tiszta forrásvízben mosdatott békával etetjük?
És akkor él tovább a test, ha naponta 5x megkakáltatjuk?
Vagy csak egyszer etessük naponta?
Mi ez a test kultusz? Ébresztő emberek.
Aki úgy gondolja, hogy ő egy test, az nyomjon a hozzáoszlásomra egy NEM TETSZIK-et.
Aki viszont azt gondolja, hogy egy szellemi lénynek nem kellene ennyit filózgatni a testről, az nyomjon egy TETSZIK-et.
Mivel Palantír gyakorlatilag leírt minden fontos dolgot, melyekkel egyetértek, csupán hozzátennék néhány gondolatot, remélve, hogy nem haragszik meg azért, hogy kapaszkodóként használom az írását.
Jelen pillanatban ott tartok, hogy erősen hajlok arra az álláspontra, hogy nemcsak a középkor nem történt meg, de valójában semmi sem a történelemből. Ha holnap felébrednék valahol és kiderülne, hogy csak egy virtuális játékot játszottam, mely elvitt egy történelmi korba – a jelenbe – hogy megnézze, hogyan reagálok ebben a helyzetben és megértem-e mi történt velem, meg sem lepődnék.
Vesszőparipám most a Biblia, ha az abban leírtakat igaznak fogadom el, akkor garantálom mindenkinek, hogy csak játék az egész életünk.
Az, hogy kinek milyen betegségei lesznek az élete során szerintem kizárólag attól függ, hogyan reagál a körülményekre. A körülményeket viszont a Rendszer teszi elénk. Vallom, hogy csak az hat az egészségi állapotomra, aminek figyelmet szentelek és ezt saját példával is alá tudom támasztani. Sajnos azonban a tudatalatti dolgokon nagyon nehéz változtatni, nehezen írható át a program, de átírható.
Az, hogy a betegségeket nem jól közelítették meg az szinte bizonyosra vehető. Ha jól megnézzük a világot, akkor lassan mindenről kiderül, hogy éppen az ellenkezője az igazság.
A figyelem olyannyira fontos, hogy a kvantumfizikában bizonyított, hogy csak az létezik, amit megfigyelnek. Ezen az alapon a legkisebb részecskét soha nem is fogják megtalálni, mert a megfigyelt részecske az elvárásoknak felel meg. Ha azt várod el, hogy még kisebbet találsz, akkor úgy lesz. Ugyanezen apropóból tágul az Univerzum is.
Egyszer majdnem keresztre feszítettek, mert azt írtam, hogy a rák azért alakult ki, mert a kutatóorvos arra összpontosította a figyelmét, hogy a sejt burjánzani fog, ezért az az elvárásának megfelelően viselkedett. Ha valakinél diagnosztizálják a rákot, azt elkezdik mindenféle módon vizsgálni, vagyis figyelmet szentelnek neki, ily módon felerősítve annak energiáját. Mivel a rákhoz hozzátársítottuk, hogy burjánzik és áttétet okoz, ezért kvázi elvárjuk, hogy az elvárásainknak megfelelően viselkedjen. Ezért egy ilyen diagnózis a beteg számára egyenlő lehet a halálos ítélettel, mert képtelen az elméjét megtisztítani az ezzel kapcsolatos gondolatoktól.
No egyelőre ennyi, majd folyt köv.
@ Helytarto:
Azért ez nem ennyire egyszerű! Én nem gondolom, hogy csak test vagyok, de igényt tartok rá a továbbiakban is. Valahogy engem megnyugtat, hogy van. Úgyhogy egyikre sem nyomok. :roll:
@ Helytarto:
Érdekes a hozzáállásod.
Ez a duncanshelley.com,védett Test-topikja,amibe csak úgy lehet belépni,hogy előtte irásban jelszót igényeltél hozzá.
Aztán a további jelszavakat úgy kaptad meg,hogy kommenteltél hozzá-még az is lehet,hogy érdemben.
Viszont téged ez az egész nem érdekel.
Valaki kényszeritett a kommentelésre?
@ rozsi008:
Olyan eset még nem fordult elő rákkal kapcsolatban,hogy belehalt valaki,mielőtt diagnosztizálták volna?
@ II.Putyin998 cár:
Érdekes kérdés, de amennyire tudom, nem.
Én is hallottam már olyan elméletről, miszerint a középkorból pár száz év csak kitalált mese. Mindenképp az bizonyos, hogy távolról sem volt olyan szintű nyilvántartás, amire hivatkozni lehetne. A jelenlegi nyilvántartás sem megfelelő, hisz amint már irták itt, a mai világban nem lehet eldőnteni, hogy mi igaz és mi nem. Még a saját tapasztalatinkban is kédéses megbizni.
A betegség egy nagyon különös állapot. Én úgy látom, hogy a testi épség nagyban függ a szellemi épségtől. Egyszóval a negativ és pozitiv érzelmek nagyban kihatnak a testi egészségünkre.
Ha ezt elfogadjuk, akkor egy nagyon érdekes problémával állunk szemben: mivel a nők érzelgősebbek, igy ők sokkal több és nagyobb mértékű érzelmi ingadozásnak vannak kitéve, amiből az kellene következzen, hogy sokkal többször és sokkal súlyosabban megbetegszenek. Persze azt is lehetne mondani, hogy az nők szervezete gyengébb, de tényleg gyengébb? Vagy csak valaki elhitette velük, hogy ha a lábad között nem log semmi, akkor gyenge vagy, kiszolgáltatott, félénk, stb.
Még egy érdekes megfigyelés, hogy a fiatalok körében nagyban hódit ez a túlzott “nyálazás”, vagy “Bieber szindróma”, amikor a 18 éves fiuk úgy öltöznek, viselkednek, beszélnek mint egy 12 éves kislány. Ez a látvány egy spártai szemmel nézve nagyon gyomorfogató. Miért vált ki a jelenlegi társadalmunk ilyen viselkedési formákat a fiatalokból? Talán arra alapoznak, hogy majd az érzelmi ingadozás fogékonyabbá teszi a betegségekre?
Véleményem szerint az ember egy érzelmi lény, szüksége van érzelmekre, hogy megfelelően müködjön. Az érzelmek közül én kimondott hangsúlyt fektetnék a szeretetre, vagyis az ember egy szeretetéhes lény. A probléma ott kezdődik, hogy mint a megszállott drogos, ha nem kapja meg az adagját akkor fura elváltozásokat produkál. Egyeseknél annyira nagy a hiány, hogy pszihopata sorozatgyilkosok lesznek, pedofilok, stb,(vagy gazdagok :-D ).
Minden ember, aki szeretethiányban szenved probál enyhiteni problémáján, és mivel több szeretetet sokszor nehéz szerezni, ezért más érzelmekkel probálja potolni a hiányt. A jelenlegi társadalom tökéletesen felkészült arra, hogy mellőzzön minden szeretetet, és helyébe a médián keresztül más érzelmeket tápláljon, például félelmet, düht, pánikot, szomorúságot, haragot, stb.
Manapság már úgy kelünk fel, hogy reggel tiz percig szidjuk a kormányt, majd öt percig a szomszédot, aztán a forgalmat, aztán a főnököt, a kollégákat, hazaérve a társunkat, a gyermekeket, stb. Most már csak az a kérdés marad, hogy ha felváltjuk a szeretetet egy másik, romboló érzésre az a testünkben milyen elváltozást gerjeszt majd, direkt vagy indirekt módon.
rozsi008 írta:
Pedig de.
Előhozakodok vele,mert személyesen olvastam az orvosi indoklást.
Természetesen hol máshol,mint az egyik előzetesben :-D
Azért volt benn az apuka(ami azt illeti az anyuka is,csak ő máshol-jól járt volna férfi elhelyezési körleten,na mindegy) Fehérváron,mert hagyta a kislányát meghalni rákban.
Azon ment a jogi huzavona,hogy végülis neki tudnia kellett volna-e azt,hogy mi a stájszli a kislánnyal.
Röviden:a gyerek panaszkodott,fájdalmai voltak.
Testi tünetek csak a bedagadt nyirokcsomói voltak.
Apuka és anyuka jól leszarták.
A kislány egyszercsak meghalt,szegényke.
A boncolás után kiderült a halál oka és a két szülőnek nem nevezhető tárgyat lecsukták.
Végül vádmódositás után kiengedték őket,egy év felfüggesztettet kaptak.
A szándékosság,a gondatlanság és a hanyagság között vergődtek a jogász urak,hogy mi legyen a verdikt.
A szándékosság ugye minen esetben büntetendő,a gondatlanság és a hanyagság csak bizonyos esetekben.
Mindenesetre az apuka addigra megbűnhődött az előzetesben.
Nem tetszett neki a bánásmód,nem értem miért?
Nekünk sem tetszett a vádirat.
Na,a lényeg;az orvosi indoklás szerint a daganat okozta a kislány halálát.
Tudom,hogy rossz példa és lehet,hogy izléstelen előhozakodni vele,csak a téma miatt hoztam fel.
Okozhat tragédiát a figyelmetlenség és a félretájékozottság.
@ Helytarto: Ebben a pillanatban a test is az egyensúly részét képezi. Ha szerinted nem, akkor hagyd magára, kíváncsi lennék, hogy hogyan írnád ide a kis véleményedet! (Hehe.)
A nagyapám nyolcvan éves koráig élt, a nagybátyám, hatvan éves koráig. Soha nem hittem igazán el, hogy a középkorban negyven éves korukig éltek az emberek.
“A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?”
-Éteri használatra nem tudom.De valós használatra úgy tudjuk alkalmassá tenni,ha azt gyakoroltatjuk vele,amire szánjuk.
Helytartó kommentelőtárs(?) szerint a test nem mi vagyunk.
Akkor mi a test?
Anyag?
Ennyi oszt’ jól van?
Nos,én nem hiszem.Az élettelen tárgyak nem lesznek erősebbek attól, hogy terheljük őket, sőt a ismétlődő stressz valójában anyagfáradáshoz és végül töréshez vezet.
Ugyanakkor a terhelés fokozatos megválasztása az élő szervezetek esetén nem csak időlegesen gyengítik a szervezetet, de azon túl erősebbé teszik azt.
A stressz tehát nem okvetlenül rossz dolog az életben, sokkal inkább a fejlődés egyetlen módja.
Ha a test csak anyag lenne és nem lenne benne “élet”,ha nem lenne hozzá egy icipici közünk sem,akkor ez épp forditva történne,hiszen az élettelen tárgyakra az anyagfáradás értelmezhető, de az emberi és állati testre,illetve bármilyen rendszerre-még a gazdaságra is-mindenképpen alkalmazható ez az elmélet.
Az adaptációs elméletről van szó.
Ha az élet minden területén próbáljuk a stresszt megszüntetni-miközben a stressz az, amitől képesek vagyunk magát a stresszt elviselni-akkor azzal a kivántal ellentétes hatást érünk el.
A fizikai stressz révén leszük erősebbek, de az sem mindegy, hogy a stressz mekkora adaptációt követel meg.
A túl kevés stresszhatás nem fog adaptációt kiváltani,a túl sok pedig kárt fog okozni a szervezetben.
Edzzünk is egy kicsit,ha már test;ha valamit jobban akarok csinálni,akkor azt gyakorolnom kell,treniroznom a testemet az adott tevékenység végrehajtására,ugyebár.
Bármi lehet ez a tevékenység.A folyamat alapvetően roppant egyszerű:ha sokat akarok tudni futni majd egyszer az életben,akkor sokat kell gyakorolnom a futást,mint tevékenységet.És egyre többet fogok tudni futni.
Ha nagy súlyt akarok emelni,akkor számomra relative nagy súlyokkal kell dolgoznom az edzéseimen.Pofonegyszerű.A relative nagy súllyal való edzés azt mondja a testnek, hogy védekező mechanizmusok sorát indítsa be, és mivel az idegrendszer mindig túlbiztosít, erősebbé tesz -logikusan a súly nagyságához viszonyitva(az erő növekedése nem feltétlenül lineáris,de ez most nem lényeges)
Ha a test kvázi steril,laboratóriumi körülmények között van “tartva”,akár májkeldzsekszoni “magasságokat” is túlszárnyalva,azzal azt lehet elérni,hogy ugyan a laborban jól mutat,lehet hogy az ottani teszteken jól is teljesit,de ahogy egy apró változás éri,abban a pillanatban borul az egész mutatvány.
Tehát véleményem szerint a stressz alapvetően szükséges az élethez és fejlődéshez.
A jelenben rengeteg információhoz juthatunk hozzá, ami nem segít nekünk abban, hogy megértsük a világot, nem tudjuk kiszűrni az igazat és a hamisat. A tömegkommunikáció tizedmásodperc alatt szétszór a világban bármilyen információt, ezek ellenére mit tudunk a jelenről, a természet állapotáról, a politikáról, a tudományról, döntésekről? Semmit. A középkorban nem volt tömegkommunikáció, mennyire lehetett nehéz hazudni, ha most sem nehéz? Nem tudjuk, mikor épültek fel a várak valójában, a történelemmel a múzeumokban kerülünk legközelebbi kontaktusba. Bármi lehetett a középkorban.
Személyiségtipusokat mondanak, melyek jobban vagy kevésbé fogékonyak egyes betegségekre. Magam is úgy láttam, hogy az aktív, magasfokú kezdeményezőkészséggel rendelkező emberek nem szoktak betegek lenni.
Minden nap emlékeztetnek minket a halálra. Filmek, hírműsorok, temetők, emlékművek, kórházak, etc. Közrejátszik ez a halálunkban?
Az érzelmeink egyensúlyban tarthatják a testi működést vagy felboríthatják. Szomordkodó, gyenge valaki nem fog adni magára, nem törődik a környezetével, a testével, ez még pluszban hozzájárul a szervezet tönkremenéséhez.
Az idő egy határon túl nem az életnek, hanem a halálnak dolgozik. Az idővel kapcsolatos gondolkodásunk és érzelmeink biztosan nem válnak hasznunkra. Ismerek egy 57 éves nőt, aki huszas éveiben filmekben szerepelt, szép volt, kimondottan, ma pedig szánalomraméltóan küzd az öregség ellen. Néha nevetséges, néha szánnivaló, amit tesz, az önsanyargatása az alak miatt, a korához nem illően rikító színek az öltözködésében, az állandó hajfestés és erős smink, a plasztika. De vajon ennyi idősen én nem ezt fogom csinálni? Hogyan fogom feldolgozni, hogy a korosodásommal egyre idősebb lesz az a korosztály, ami érdeklődik irántam? Mit fogok tenni, ha már a negyvenéves férfiak sem néznek rám többé nőként? Mi fog lejátszódni bennem?
Az öregedésnek az lehet az értelme, hogy akarjuk a halált.
Megfelelő bánásmód. A testet használni kell, erőltetni. Évek óta éjszakázom, reggelre elfáradok, majd jó tempósan lefutok 5-6 km-t és érzem, ahogyan feléledek, visszakapom a testem egészen, élénkebbé válik a testérzékelésem, jobban tudom itányítani a tagjaimat.
Néhány szenvedélyes óra kit ne hozna vissza az életbe, nem igaz? :D
vilko barnabás főtitkár írta:
Élt valaha? ;-)
Ez nagyon igaz, kreatívnak és forradalminak kell lenni. Ki képes erre?
Palantír írta:
Akkor én jól állok. :)
Vagy a cél, vagy a félelem fűz össze az élettel. A cél jobb.
Helytarto írta:
Mi ez a tudatlanság-kultusz? Ébresztő Helytartó! A tudatlanság káros!
Nyugi, ha mindent tudsz a testről, attól még megölheted. ;-)
II.Putyin998 cár írta:
Valaki megfenyegethette, hogy felpofozza a lelkét, ha nem ír kommentet. :D
annamari írta:
Ezt én is észrevettem magamon. Ha a nap végére nagyon elfáradok szellemileg, ha utána sportolok, akkor teljesen felfrissülök.
Ha az ember frontérzékeny, a sport mindennél jobban enyhíti az olyankor érzett tompaságot, fejfájást is.
II.Putyin998 cár írta:
Dehogynem. Hiszen egy oda nem illő dolog növekszik a szervezetben, ami blokkolhatja a vérkeringést, szervek működését…
A halálos diagnózis azonban rendesen szétszedhet valakit mentálisan, ami aztán fizikailag is komoly pusztítást végezhet.
@ Helytarto:
Én a döntési szabadságra hajtok, amihez tudás és képességek kellenek. A tudás fontosabb.
Mivel gyakorlatilag semmit nem tudsz a testedről, saját tudatlanságod áldozata vagy. Ez kényelmes? Szerintem nem.
rozsi008 írta:
???
Hogyan bizonyították ezt? Még nem hallottam erről.
@ Helytarto:
Meg vagyok lepve mennyien szavazták le a kommentedet, különösen azért ahogy írod is “Aki úgy gondolja, hogy ő egy test, az nyomjon a hozzáoszlásomra egy NEM TETSZIK-et.”. Pedig van igazság abban amit mondasz azzal kapcsolatosan, hogy a testnek nem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Szerintem ebben a topicban viszont senki nem bálványozza a testet, csak próbáljuk megérteni a működését, és azt, hogy miért úgy működik ahogy. Ha van egy autód amit vezetsz, szeretheted, tisztogathatod, védheted és megpróbálhatsz vigyázni rá, de ha közben tudod, hogy nem te vagy az autód, hanem csak vezeted azt, akkor szerintem nincs ezzel semmi baj. Van itt egy játék amit játszunk a Földön, és a testek kellenek hozzá, szóval jobb a szakértőjévé válni, és érteni, mint kontárkodni vele mint az amatőrök :D Ha kertész leszel és nem értesz a sövényvágóhoz, vagy szakács és nem értesz a sütőhöz, vagy festő, de nem tudod mik az ecseted tulajdonságai, vajon jó leszel ezekben a dolgokban?
II.Putyin998 cár írta:
A stressz tehát nem okvetlenül rossz dolog az életben, sokkal inkább a fejlődés egyetlen módja.
Egyetértek. A stressz nagyon fontos, a túléléshez kell. A gond az, hogy a mai világban nem kell pl.: ragadozók elől menekülni (általában :) ), de a test túl sok mindenre reagál stressz válasszal, ami által egy csomó energia szabadul fel ami, ha nincs levezetve károkat okoz a testben.
Ha a test kvázi steril,laboratóriumi körülmények között van “tartva”,akár májkeldzsekszoni “magasságokat” is túlszárnyalva,azzal azt lehet elérni,hogy ugyan a laborban jól mutat,lehet hogy az ottani teszteken jól is teljesit,de ahogy egy apró változás éri,abban a pillanatban borul az egész mutatvány.
A védőnőm mesélte, hogy egy csecsemő, akit steril körülmények között neveltek, egy éves korában az első megfázásba belehalt szegényke. Szóval a szervezetet ki kell tenni a stressznek, legyen az egy gyerekkori betegség vagy bármi.
Tehát véleményem szerint a stressz alapvetően szükséges az élethez és fejlődéshez.
És a túléléshez.
Nem sikerült jól formáznom a hozzászólást, bocs. Válasszátok külön II.Putyin996 által írtakat! Köszi :)
@ Duncan Shelley:
Úgy tudom a részecske gyorsítóban végzett kísérletnél volt. Csak akkor jött létre a folyamat, ha azt valaki megfigyelte, és ‘elvárta’ , hogy mi fog történni. A forrást sajnos nem ismerem.
Stella73 írta:
Ahogy óhajtja. Ez a kis beavatkozás 10 dollár lesz. :)
Stella73 írta:
Ebben az esetben minek a gyorsító?
Az elv
Abban hiszek, amiben akarok, ami előre visz, ami segít. Valaminek mindig igaznak kell lennie. Ebben benne van az is, hogy én döntöm el, hogy nekem mi az igaz. Választhatok. És ez egy csomó további dologra válasz lehet.
Korok
Azt nem tudom, hogy volt-e középkor, vagy a korábbi idők. Valahogy soha nem érdekelt a történelem. Inkább úgy tekintettem rá, mint sztorikra. :)
Ha a kvantumfizikát nézzük…Minden tárgy amit ma használunk, (és nem csak tárgy), egy gondolattal kezdődött. Pl.: a Jules Verne regényekben megírt fantáziák, mára valósággá lettek. Lehet, hogy visszafelé is működik :)
Egy kis off gondolat:
A TED-en hallottam egy írónő előadását, ahol az ihletről úgy beszélt, mintha az egy tőle független dolog lenne. Mintha rácsatlakozna valamiféle adóra, és onnan venne le ötleteket, gondolatokat. Feltalálók szabadalmi kérelmekor is derült már ki, hogy egyazon újdonságot egyszerre többen is felfedeztek, egymástól teljesen külön. Ugye : “senki sem tud megállítani egy gondolatot, ha annak eljött az ideje”. Mi van akkor, ha egyre több emberben merül fel a gondolat, hogy örökké kellene élnünk, és ezáltal egyre több dolgot fedezünk fel, ami a testünk élettartamát ki tudja tolni? Ma már vannak konkrét természetes anyagok, amik képesek erre. És ez még csak a kezdet.
Betegségek
A gének működését egyre inkább kezdjük megérteni. A nekem legjobban tetsző és helyesnek gondolt hasonlat az, ha úgy tekintünk a génjeinkre, mint egy hardver-re és a szoftver amit futtatunk rajta az az életmódunk. Ma már nem igaz az, hogy ha x generáción át a felmenőim rákban haltak meg, én is abban fogok.
Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz? Nem.
Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet? Igen, ha létrehozza magának.
Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat? Igen, lehetséges.
Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki? Nem tudom. Lehet, hogy van egy csomó betegség, ami szükséges ,különösen a korai időszakban, a szervezet megfelelő felkészítéséhez (korábbi hozzászólásomban írtam a csecsemő esetét, akit mindentől óvtak, aztán az első náthába belehalt), de vannak későbbi betegségek, amiket a test már nem tud legyőzni. Ugyanakkor azt is el tudom képzelni, és amennyiben az örök életet nem választhatjuk ez egy jó cél lehet, hogy egészségesen halunk meg kb 150 évesen.
Halál
De mi van akkor, ha nem igaz, hogy bárki bármelyik pillanatban meghalhat?
Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?
Akkor az van, hogy nagyon nem tudjuk, hogy hogyan jutunk el a halálig, és ezért tenni sem tudunk ellene. Ha pl. egy gondolatsor vezet a halálhoz, és valaki ezt kutatja, de ezért ő is végigmegy a gondolatsoron, akkor már nem fogja tudni elmondani nekünk…
” ha meglátod a fényt az alagút végén, ki ne menj! ” :-D
Optimális bánásmód
A testet használni kell és terhelni, de a hangsúly az OPTIMÁLIS szón van és a fokozatoságon. Ugye jó sportolni, de pl. a versenysport sokszor leamortizálja a testet.
Minden igénybevételhez más az optimális test. A test képes fejlődni, átalakulni, hozzászokni új környezethez. Ha fokozatosan megy végbe a változás, akkor sérülés nélküli ez a folyamat akár nagyon szélsőséges határok között is.
Fiziológia, biokémia, képzelet
Szuper kis hányinger a film :eek:
Itt jönnek képbe a pszihoszomatikus betegségek. Simán meg tud betegíteni egy rossz gondolat, amit újra és újra lejátszik magának az ember.
Ezek a változások vajon milyen mértékűek lehetnek? Halálos is lehet, ha pl. egy jó kis gyomorrákot gyárt magának az ember azzal, hogy valamit “nem vesz be a gyomra”, azaz egy változást nem tud megemészteni.
Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését? Persze!
Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését? Igen(lásd fentebb)
Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket? Igen
Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?
Lehetséges , sőt szerintem ez pontosan így van.
Összezsugorodó idő
Szerintem, ha valakinek nincs több célja az életben, legyen az a cél bármilyen kicsi, onnan rövid út vezet a halálig. Ilyenkor szerintem nem csak az idő zsugorodik össze. Az ember realitása egyre kisebb lesz, a gondolatai is beszűkülnek, a kapcsolatai is, az egész élettere, és ha csak csoda nem történik és valami ki nem rángatja ebből a beszűkültségből, szépen lassan elsorvad és meghal.
És ő a felelős érte. Apró kis döntések, amik ide vezetnek….
Mégvalami privát!
Pro
Anyai nagypapám 93 éves lesz szeptemberben. Ma is dolgozik (könyvelő), kirándulni jár (bár mostanában fáj a térde) és nyitott érdeklődő. :-))
Kontra
Anyukám idén lenne 66 éves, a 63-at sem élte meg. A nyugdíj után felgyorsuló önpusztító céltalan élet. :cry:
Gének???
@ Duncan Shelley:
Hol kell fizetni? :-))
@ Duncan Shelley:
Ööööö….Jó kérdés! :-D
Az összezsugorodó idővel kapcsolatban én azt látom, hogy nem csak öregkorban jelent kimondott problémát az idő. Mikor gyerek voltam mindig arra vágytam, hogy teljen már az idő, hogy végre felnőtt lehessek. Mikor felnőttem és nap mint nap meg kell tennem rengeteg olyan dolgot, amit nem kimondottan szeretek (de ezért fizetnek), akkor megint csak azt várom, hogy teljen már az idő, jőjjön el az az idő amikor már azt csinálhatom, amit akarok. Majd öregkoromra rájövök, hogy mindent elsiettem, mindig máshol akartam lenni, mást csinálni és aztán berezelek, hogy mennyire kevés időm maradt és az ijedtség miatt talán sosem kezdek bele az igazi céljaim elérésébe, mert fenáll a lehetőség, hogy nem lesz időm befejezni.
Elég egyszerű eljátszani ezt a pár tiz évet, és a boldogságunkat mindig a jövőhöz vagy múlthoz kötni, soha semmivel sem megelégedni és az igazi célt mindig elkerülni.
Duncan Shelley írta:
De az ugye nem a beavatkozás része,hogy minusz kettő lett a nevemből?996…??? :-X
Na,látom érik egy névváltoztatás…. 8-)
@ II.Putyin998 cár:
Mosom kezeimet, azt nem én írtam. 8-)
@ II.Putyin998 cár:
Elnézésedet kérem! Én követtem el ezt az otromba hibát. :blush:
Hát ez megint nagyon jó írás!
És nagyon elgondolkodtató!
Korok:
Tényleg, lehet, hogy régebben hosszabb volt a biológiai élettartam. A Bibliában több száz éveket emlegetnek. Tetszik az okfejtés – köszi, hogy leírtad Duncan, még nem gondoltam rá – , hogy miért is saccolhatunk ennyire mellé.
„Hogyan állapítják meg, hogy a megtalált tetemek hány évig éltek egykor? Mai mintákkal vetik össze? És ha a középkorban egy átlagos százéves ember volt olyan állapotban, mint ma egy átlagos negyvenes?”
Betegség – bárki bármikor?
A New German Medicinában – Hummer doktor kifejti a betegségek megjelenésének lelki megfelelőit. Szerinte amikor fáj, az már a gyógyulás szakasza.
A youtube tele van Barnai Roberto videóival, ahol sok betegség kiváltó traumáját ismerteti.
Halál – bárki bármikor?
Úgy tartom: belső döntés eredménye. Sok-sok kudarc, kevés várható pozitívum. Az ember feladja …
Optimális bánásmód
„A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?”
Azt gondolom a testet nem kímélni kell, hanem használni.
De megadni neki minden szükségeset, amiből újra tudja építeni magát.
Fizikai szinten 5 fontos elem meglétét:
Elegendő és megfelelő tápanyag, elegendő alvás, elegendő mozgás, elegendő oxigén, elegendő napfény.
Szellemi szinten: küzdelem által elérhető célok, cselekvési szabadság, elnyomásmentesség.
Fokozott igénybevétel esetén a test az igénybevétel helyén képes megerősödni.
Gondolok itt pl: az izomnövesztésre: igénybevétel esetén az izomrostok elszakadnak, majd a pihenés fázisában a test többet növeszt, hogy jobban bírja a következő megterhelést.
Ugyanez igaz csonttörés esetére is.
És a gondolkodásra is. Ha sokat tanulsz, edzed az agyad, az idegpályák bejáródnak – okosabb leszel.
Amit nem használsz az leépül.
Tehát a test megfelelő karbantartás mellett, jól bírja az erős igénybevételeket is – és akkor lesz erős és egészséges.
Fiziológia, biokémia és képzelet
Megnéztem a filmet és majdnem elhánytam magam. A hatás nem maradt el.
Igen-igen, egy kívülről érkező szellemi impulzus, ami bennünk – csak magunk által generált érzéseket elindítva, ez erőteljes oka lehet a betegségek kialakulásának.
Pl. lásd fentebb: Új Germán medicina és még sok más filozófia, ami ezt állítja
Összezsugorodó idő
Én már voltam olyan állapotban, hogy megéreztem a életem végét.
Egy pár éve már nem úgy gondolkodom, mint 20 éves koromban, hogy soha nem gondoltam a végre, mert az élet még olyan hosszúnak tűnt, még bármilyen lehetőség előttem állt.
Manapság az elmémbe beette magát az a gondolat, hogy vajon mennyi időm van még hátra. Vajon mennyi időm van még, hogy ebben az életemben elérjem egy bizonyos célom és hogy felépítsek valamit, ami öregkoromban egzisztenciális biztonságot nyújt.
Sajnos nem tudom, hogy mi volt előbb: az éveim számából és az átlagéletkor tudtából adódott ez a mindent átszövő gondolat vagy abból, hogy a testemen megjelentek a hanyatlás jelei.
Érdekes megközelítés, hogy amit gondolunk arról, mennyi időnk van még, annak megfelelően alakítjuk a testünk átlagosra a korunknak megfelelően. Így a kigondolt idő végére biztosan elkopik.
Pircsi írta:
Már tudom mit.
Értem én, hogy utólag nem lehet javítani, mert összezavarná a blogot.
Esetleg, ha a beírás után néhány perc mégis rendelkezésre állna a javításra, miután az ember lánya már látja, hogy mit csinált….
Az még nem valószínüleg nem okozna zavart.
Pircsi írta:
Javítva.
Nem találtam működő szerkesztés plugint, amit elég bekapcsolni, csak olyat, aminél bele kell nyúlni a kódba, azzal játszani meg nincs időm, ezért nincs még szerkesztés.
Duncan Shelley írta:
Nem is kell,mert:
Duncan Shelley írta:
Te utólag simán belenyúlhattál és miért is ne? :-D
Én kinézem Önből,monsieur MacCleod…izé…Shelley :-D
Stella73 írta:
Te simán lehetsz az iró valamelyik internetes reinkarnációja.Volt már több hozzászóló,aki ezt felvetette :chic:
Bár azok közül volt több nem-hetero beállitottságú is…. :-|
Borisz Jelcin998….szar lenne? ?:-)
:-D
Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.”
Mennyire igaz!
Korok
“Szórakoztatóipar nélkül az emberek vajon miről álmodoztak? Vajon az álmaikat mennyire tudták megvalósítani? Tévé, rádió, internet, napilapok nélkül mitől retteghettek, mi zaklathatta fel őket minden egyes napon?”
Szórakoztatóipar nélkül az emberek már nem is álmodozhatnak? Miért kell az ember arcába tolni a dolgokat, hogy ez és az az elérendő cél ez a te/neked való álmod ezé gürizz. A középkorban vagy teszem azt bármely mostani kort megelőző időkben is voltak álmok. Álmok meghódítandó országokról/felfedezni való földrészekről, besózandó földekről, elrabolható nőkről, megvásárolandó javakról/jószágokról, vagy még több adóról ( az emberek nem változnak….) Mindegyikre van példa így az álmokat akkor is ugyanúgy meg lehetett valósítani, mint most… ( lehet egy kicsit nehezebben a technika hiánya miatt )
A középkorban a földesúr, az egyház majd a király volt a bálvány ezeket rettegték az emberek. Mindezek felett pedig az Istentől ( egy bosszúálló istenképtől inkább ) és az ő haragjától való félelem vagy pediglen a gonosz kísértésétől cidrizés árnyékolta be a mindennapokat.
Az egy dolog, hogy nem volt ennyi elektromos kütyü akkor, radioaktív szmog, stb. de az is biztos, hogy az akkori ember immunrendszere erősebb volt, hiszen járványok tomboltak és mégis voltak, akik túlélték ezeket, mindennemű vakcina és kezelés nélkül. A módosabb emberek nem ettek mást, mint húst és zöldséget ( a levágott állatok nem szóját zabálva nőttek fel 3-4-5-100x gyorsabban/és nagyobbra a kelleténél ) a megtermett gyümölcsök nem láttak permetszert stb. A szegény réget pedig éhezett. Ettek amit tudtak. Mégis voltak aggastyánok…. ”korszerű” orvostudomány nélkül.
Betegség – bárki bármikor?
“Lehetséges, hogy a betegség nem véletlenül alakul ki, nem derült égből villámcsapás, nem bárki bármikor?”
Egyértelmű hogy nem véletlenül alakulnak ki a betegségek. Aki rengeteget dolgozik olyan környezetben éli mindennapjait ahol csak a feszültség stressz veszi körbe, kevés pihenés megfeszített életvitel az előbb-utóbb gyomorfekélyes lesz vagy szívrohamot kap. Szerintem a betegségek kialakulása kauzális vagyis minden betegségnek megvan a kiváltó oka. Lehet külső behatás vagy öröklött hajlam.
“Lehetséges, hogy a betegségek nem feltétlenül károsak? Lehetséges, hogy a betegségek a normális testműködés egy-egy átmeneti állapotai csupán, melyek jelentését és jelentőségét nem ismerték fel? (Vagy igen, és itt átléphetnénk a konspiráció világába.)”
Hát szerintem egy áttétes gyomorrák eléggé el tudja rontani az egész napodat…..
“Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?”
Szördáj tudna erre érdemben válaszolni….
“Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?”
Szerintem lehetséges.
“Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?”
A fájdalom egy reakció valamire. Ezekből a reakciókból lehet csak a helyes diagnózist megállapítani és ha ezt nézzük akkor nem jelent rosszat.
“Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?”
Fletó is kigyógyult a rákból… :-)
“Halál – bárki bármikor?”
Lássuk csak. Bárki/bármikor/bárhol meghalhat? Amikor írom ezt, és amikor olvassátok, majd biztos vagyok benne, hogy a golyóbison számos ember meghal valahol/valamiért/valamiben. Eni kvescsön? :-)
Optimális bánásmód
A test egy túlélőgép. Mindig és mindenkor erre törekszik, alkalmazkodva az adott egyén életviteléhez.
“A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?”
Mindkét esetben megmarad. Ott van Arnold szétszteroidozta magát, napi 2x edzett, kihasználta sanyargatta a testét mégis él és virul ( bár utóbbit kétlemJ ) filmekben szerepel ismét. Vagy ott van Mick Jagger, szétpiálta szétkokózta a fejét mégis fellép tolja a rákkenrollt. Vagy ott a dalai láma ellenpéldának. Nem az a kérdés, hogy mitől marad meg a test hanem az hogy meddig teszi mindezt és milyen életvitel mellett lehetséges ez.
Fiziológia, biokémia és képzelet
Hát elég undorító volt. Erre nem számítottam. Igen változás állt be a testemben, hányingerem lett, mert láttam egy nyüvet, ahogy szétfröccsen a Bellgríz szájában. Ez csak pár képsor volt mégis öklendeztem, de miért undorodunk bizonyos dolgoktól? Jelen esetben a kukactól? Sztem 10 emberből 10 undorodik tőle? Miért?
“A képzeletünk, a kedvenc témáink, amiken olyan jókat tudunk gondolkodni, az aggódásunk valami miatt, ami még nem is következett be, a sokkoló rémképek, melyekkel örvendeztetjük magunkat, a problémák, melyeken rágódunk, ki tudja, mióta – fiziológiai és biokémiai változásokat okoznak a testünkben.”
“Ezek a változások vajon milyen mértékűek lehetnek?”
Hely: M.o a valahol a dohány utcától 5km-re keletre
Leülsz, bekapcsolod a tv-t. Retek klub oder telaviv2 „hírek” : megölte/megerőszakolta/megette/felgyújtotta/éheztette/felrobbantotta stb. és hogy ez milyen hatással van az emberre? Hát sz*r! Menj le a metróba és nézz körül. Ruhába bújt állatok, és zombik vesznek körül. Szóval kihatással van az állandó negatívizmus a ború ( gyűrűkurás példa: homályba borult középfölde szaurontól ) az emberre. Majdan jönnek a betegségek. M.o egyre csak nő a daganatos megbetegedések száma…
Van LMPélda is. Tibet. Nézz meg egy átlag tibetit ( jó most nem fogsz rögtön kopogtatni a repjeggyel Lhászába ) de amit látni fogsz az végtelen nyugalom és béke. Nincs feszkó. Nincs is annyi daganatos, mint itt….( vagy én nem tudok róla személy szerint me’ ugye nem vótam Tibetben nem láttam ). Mindezzel azt akarom mondani, hogy kihatnak ezek a környezeti + és – változók az emberre és a kedélyére. Az utolsó kérdést megválaszolva a témában: rengeteg megbetegedést az érzelmeink válthatnak ki. Mint Félkupica Fehér Főnöknél a 22-es csapdájában. Szentül meg volt győződve róla, hogy tüdőgyulladásban fog meghalni és mi történt? Lerészegedett az esőben megfázott és tgy-ban meghalt…
Összezsugorodó idő
Ahogy az ember öregszik elér, egy kort legyen 70-80 akármennyi a legtöbb esetben visszatekint. Megnézni, hogy mit hagy hátra, mindent jól csinált e. Csinálhatta volna e jobban. Ezeken rágódik és felkészül arra, ami elkerülhetetlen. Egy bizonyos kor után már nem lehet olyan célokat kitűzni, mint fiatalon, habár célok akkor is vannak/lehetnek. Tény ha az ember elvágyódik/elhagyná ezt a világot akkor el is fog távozni bizonyosan.
II.Putyin998 cár írta:
A legtöbbször azt vetették fel, hogy te én vagyok, és ezekkel a provokatív kommentekkel pörgetem a témákat…
Ha valaki kikísérletezi a saját wp oldalán a szerkesztésplugint, szóljon, és fel is teszem gyorsan.
Ja.
De térjünk vissza a témához.
aelod írta:
Dehogynem. De mit gondolsz, egy átlag egyszerű paraszt vajon álmodozott vagyonról, királyi koronáról, világhódításról? Honnan jöhettek volna neki ezek az elképzelések? És hogyan érhette volna el őket? Volt bármilyen elképzelése arról, hogy hogyan élhetett egy király?
A művészet és a szórakoztatás nem ugyanaz, a szórakoztatás és a szórakoztatóipar nem ugyanaz. Folyamatosan álmokkal bombáznak mindenkit, miközben a megvalósítás módszerei nem éppen ismertek. Ez a belső konfliktus talán számít.
Egy ember, nagyjából bármelyik korosztályól, egy átlag nap mennyi időt tölt szórakozással? Iszonyatosan sokat.
annamari írta:
Ezt valahol a nagy mondások között kellene emlegetni… :yes:
Duncan Shelley írta:
Itt gondolom a szubatomi részecskékre gondolsz. :-) Az anyag egyszerre jelenik meg részecskék és hullámok formájában. Ugyanúgy, ahogy a tér és az idő, vagy az energia és a tömeg egyazon érme két oldala, a hullámok és a részecskék az anyag két arca. A probléma akkor merült föl, amikor ezt mechanikává kellett alakítani. fizikának van egy mechanikája, amely arra szolgál, hogy megfigyeljük az anyag viselkedését. A klasszikus fizika és a relativitáselmélet esetében a mechanika determinista. Ha például tudjuk, hol van a Hold, milyen irányba és milyen sebességgel halad, meg tudjuk jósolni a jövőbeli és a múltbeli mozgását. Ha a Hold balra halad óránként ezer kilométeres sebességgel, egy óra múlva ezer kilométerre lesz balra. Ez a mechanika. Segítségével megjósolható a testek mozgása, amennyiben tudjuk a sebességüket és a helyzetüket. Minden nagyon egyszerű. A kvantumvilágban másképp működnek a dolgok. Ha jól ismerjük egy részecske helyzetét, nem tudjuk megmondani a pontos sebességét. Ha pedig jól ismerjük a sebességét, nem tudjuk meghatározni a pontos helyzetét. Ez a határozatlansági reláció elve, amit Werner Heisenberg fogalmazott meg 1927-ben. A határozatlansági reláció szerint pontosan tudhatjuk egy részecske sebességét vagy helyzetét, de a kettőt egyszerre sohasem. Tudhatom a Hold helyzetét és sebességét, ezért le tudom írni minden múltbeli és jövőbeli mozgását. De az nem áll módomban, hogy egyszerre pontosan meghatározzam egy elektron helyzetét és sebességét, ezért nem is tudom leírni a múltbeli és a jövőbeli mozgását. Ez a határozatlanság. Hogy ezt kiküszöbölje, a kvantummechanika a valószínűség-számításhoz folyamodott. Ha egy elektronnak két lyuk között kell választania, hogy melyiken menjen át, akkor ötven százalék az esélye annak, hogy a bal oldalit választja, és ötven százalék annak, hogy a jobb oldalit. Csakhogy Niels Bohr tovább bonyolította a dolgot, és azt mondta, hogy az elektron egyszerre két lyukon megy keresztül. A bal oldalin és a jobb oldalin.Amikor az elektronnak választania kell a két útvonal közül, egyszerre megy át mindkettőn, a bal oldali és a jobb oldali lyukon. Vagyis: két helyen van egyszerre! ( ami ugye nem lehetséges) de ezt mondja a kvantumelmélet. Ha például beteszünk egy elektront egy két részre osztott dobozba, az elektron hullám formájában egyszerre ott lesz mindkét oldalon. De ha belenézünk a dobozba, a hullám hirtelen megszűnik, és az elektron részecskévé változik, amely az egyik oldalon van. Ha nem nézünk oda, az elektron ott lesz egyszerre mindkét oldalon, hullám formájában. Még akkor is megmarad egyszerre mindkét oldalon, ha a két oldalt elválasztjuk és több ezer fényévnyi távolságra helyezzük egymástól. Csak akkor dönti el, hogy melyik oldalon legyen, ha bekukucskálunk az egyikbe.
A megfigyelő szerepét először a határozatlansági elv említette. Heisenberg megállapította, hogy a megfigyelő jelenléte miatt nem tudjuk soha egyszerre pontosan megmérni egy részecske helyzetét és sebességét. Az elmélet odáig fejlődött, hogy volt, aki azt mondta, hogy az elektron csak akkor dönti el, hogy melyik helyen van, ha van egy megfigyelő. Ezt cáfolandó Schrödinger kitalált egy paradox helyzetet, hogy leleplezze ezt az abszurdumot. Gondolatkísérletében elképzelte, hogy van egy macskája, amit beletesz egy dobozba egy lezárt üveg cián mellé. Lenne ott egy kalapács is, amely ötven százalékos valószínűséggel összetörné az üveget. A kvantumelmélet szerint a két egyformán valószínű történés egyszerre menne végbe, amíg a doboz zárva lenne, vagyis a macska egyszerre lenne élő és halott, ugyanúgy, ahogy az elektron egyszerre van a doboz két oldalán, amíg nem figyeli senki. Márpedig ez abszurdum, igaz?
Ezt az elméletet cáfolta többek között Albert Einstein, Podolski és Rosen is. Majd megfogalmazták az EPR paradoxonjukat ( a nevük kezdőbetűi ), amely két különálló rendszer megmérésén alapult, amelyek azonban előtte egységet alkottak, hogy megnézzék, hasonlóan viselkednek-e, amikor megfigyelik őket. A három tudós azt tervezte, hogy a két rendszert két dobozba teszik, ezeket egy terem két végébe helyezik, vagy akár több kilométer távolságra egymástól, majd egyszerre nyitják ki őket, és megmérik a belső állapotukat. Ha a viselkedésük automatikusan azonos, az azt jelenti, hogy a két rendszernek sikerült azonnal kommunikálnia egymással. Csakhogy ez egy paradoxon. Einstein és csapata megállapították, hogy nem jöhet létre azonnali információcsere, hiszen semmi nem lehet gyorsabb, mint a fény.
Duncan Shelley írta:
elbeszélgettem a beosztottakkal és többektől jött hogy az emésztés állapota a kulcsa az egészségnek egyikük mondogatta hogy rendszeresen kellene böjtölni és csak kicsiket enni
nagyapó állította hogy minden méreg a dózisnál jóval kisebb adagban hasznos lehet ezért az alkoholnak dohánynak cukornak is lehet haszna bizonyos helyzetekben mértékkel
praktika gyomorbántalmakra egy nagy pohár víz benne kevés ecet és szodabikarbona gyerekkoromban ezt lökték az idősebbek ha bántalmaik voltak állítólag fasza
milyen tapasztalatik vannak?
Ezeknél a kérdéseknél valahogy egy kicsit filozófiai irányban mentek el a gondolataim – na nem túl messze… :heh:
“Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.”
– Ha a hazugság tartalmazza az igazságot is, akkor nem.
“Mi van akkor, ha MOST, a jelen korban élnek az emberek a legrövidebb ideig, és ahogyan megyünk visszafelé a történelemben, úgy találunk egyre hosszabb és hosszabb átlagéletkort, és egyre több nagyon magas kort megélt embert?”
– Simán megeshet, hogy hülyére vesznek minket.
“Sem én, sem ti, sem senki a világon nem jelentheti ki, hogy ő SOHA nem lesz súlyos beteg, mert lehetséges, hogy már az, de még nem tud róla, vagy az lesz a jövő héten”
– Ez így igaz, szerintem
“Az Ebola Zaire, az Ebola legveszélyesebb törzse 90 százalék körüli mortalitással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy 10 emberből 9 belehal. Több évtizedes statisztika ez, 10-ből 9 bizonyosan belehal. De van 1, aki nem. Nem tudják, hogy miért nem. Biztos, hogy csak genetikai okok miatt nem?”
– Duncan, Te tudsz valamit .. 8-)
“Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?
Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?”
– Tulajdonképpen minden lehetséges, legfeljebb kérdés. hogy mennyi reális esély van rá. Ha jól emlékszem, ezt Prolizoli elegánsabban levezette.. :-))
“Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?”
– Ha eltekintünk a külső hatások miatt fellépő fájdalomtól – kínzás, baleset, stb. – akkor a fájdalom figyelmeztetés arról, hogy valami nem jól működik a szervezetben. Az más kérdés, hogy nem biztos, hogy tudjuk kezelni, illetve maga a fájdalom is okozhatja a test pusztulását.
“Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?”
– Eddig meglehetősen sok halálesetet írtunk a betegség számlájára. Persze ez változhat..
“De mi van akkor, ha nem igaz, hogy bárki bármelyik pillanatban meghalhat?
Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?”
– Jelenleg ez a “bármiben” elég sok valós lehetőséget kínál a meghalásra. Tudjuk szűkíteni, talán csak egyre?
“A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?”
– Ha használom a testemet, jobb neki – és nekem is :-))
Nem cseréltem volna helyet Gryllsel, ha nem muszáj. Bár állítólag parázson sütve jobb, de igazából különösebb undort nem éreztem. Ez persze meglett volna, ha én eszem azt az akármit.
“Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?”
– szerintem a legtöbbet mi hozzuk létre
“Lehetséges, hogy a képzeletünkben összezsugorodó, majd elfogyó idő befolyásolja a testünk állapotát?
Lehetséges, hogy amikor beláthatatlanul tág időt képzelünk magunk elé, és szinte korlátlan időre tervezünk a testünkkel, az fiziológiailag, biokémiailag más hatásokkal jár, mint amikor egyre kevesebb és kevesebb időre tervezünk a testünkkel?”
– Igen
Nagyon jó cikk . :yes:
” feltehettek olyan kérdéseket az öregséggel, halállal, testtel kapcsolatban, amiket én nem tettem fel. ”
Mi a test ? :giggle:
Nagyon érdekes, hogy konkrét kérdések nélkül mennyivel nehezebb megfognom a válaszomat. Többször elolvasva a cikket több gondolat is ébred bennem, amit fontosnak tartanék, de hiányzik a sorvezető ahhoz, hogy összeszedjem magam.
Korok, a megbetegedés, a halál, optimális életvitel, emocionális kémia és fejben eldöntött megadás.
Mindegyik téma része volt már az eddigi cikkeknek is, s ilyen-olyan kontextusban már a cikkekben vagy a hozzászólásokban felmerült. Olyan érzés, mintha egy halvány áttetsző fonalat kéne meglátni a gombolyagraktárban. Mintha tartanánk valamerre?
Kövezzetek meg, de van egy ilyen érzésem. S mivel először vagyok beválogatva egy ilyen zárt cikksorozatba itt, lehet, hogy ez csak nekem új, de ez a felismerés is olyan, ami kikívánkozik.
Szóval egy folyamatban érzem magam, ahol a fenti témák konkludálódni próbálnak, aminek mindenki részesévé kell, hogy váljon a hozzászólásai és a véleménye formálódása során. Valahogy olyan ez, mint egy modell, amit létrehozunk kicsiben, hogy leírjuk a nagy működését. Hogy teszteljük, mint egy “proof of concept” verziót.
Mert ha visszatekintek az előző cikkekre, és a saját, abban alkalmazott képeimre, amivel próbáltam a válaszokat megtalálni, akkor azt kell látnom, mintha a kirakós egyre több darabja kerülne elém. Izgalmas érezni, hogy bele vagyok vonva valamibe, bár még csak sejtem a végkifejletet, de a részvételem mindenképpen megfűszerezi az élményt.
Programozás, programszerű működés. Én erről az oldalról közelítettem meg a témát, ellensúlyozandó a filozófiai és spirituális hangokat. Mivel azt képviselem, hogy nincs ilyen vagy olyan, sokkal inkább van egy szimbiotikus összetartozás minden dolgok között. Nem pólusok vannak, hanem egyensúlyok, folyamatok, egymásba fonódások. Nincs jó, rossz, igaz vagy hamis, csupán hálózatba szerveződő saját létükre vonatkozó döntési képességgel rendelkező csomópontok vannak, akik hatnak egymásra, meg persze vannak az átvivő vagy passzív elemek, amik nem képesek döntéseket hozni, de ugyanúgy hozzájárulnak a döntések rezgéseinek a továbbításához, így nélkülözhetetlenek a rendszerben létrejövő hatások megszületéséhez.
Ahogy a test működése indukálja a fiziológiai folyamatokat, amik segítenek a tudatnak a környező világ feldolgozásban, úgy ez visszafelé ható mechanizmusként is tetten érhető, amikor a környezeti hatások a gének szintjén eredmények átalakulást, tovább segítve ezzel a tudatot saját választott döntései mentén a hálózatban, a többi csomópontra való hatás révén hozzájárulva az élet pulzálásához.
Nem költői akarok lenni, csak próbálok megfogni valami érzést, ami miatt napok óta csak kerülgetem a billentyűzetet, ahelyett, hogy beírnám a gondolataimat, mint választ. Próbálom megtalálni a rendszert, átlátni a mechanizmusait és eldönteni, akarok-e alkalmazkodni vagy inkább ellenálljak.
A középkor, mint állítólagos írott emlékekkel alátámasztható múltunk tudomásom szerint nem is biztos, hogy úgy történt meg, ahogy azt ma tanuljuk. Bizonyos kutatások szerint egyszerűen hiányzik belőle 500 év. A leleteket az írott emlékek alapján viszonyítással kor-meghatározzák, de hát ugye van benne minimum 500 év gap. A miért-be most ne menjünk bele, az nem témája ennek a cikksorozatnak.De az, hogy a viszonyítás pontatlan, az mindenképpen fontos. Abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy az akkori körülmények sokkal inkább feleltek meg az optimális életvitelnek biológiailag. Sőt, ha azt vesszük, hogy már ősidők óta benne van az emberekben az öregek tisztelete, meg hogy a földművelés elterjedésével azért tudott elszaporodni az emberiség, mivel folyamatosan tudott táplálékhoz jutni és ezáltal hosszabb élete is volt. Már ha a klasszikus történelmet vesszük alapul, saját magában hordozza a felismerhető ellentmondást. A megbetegedés és halál az optimális életvitel esetében paraméterek, melyek az egyéni döntésektől függően következnek be, ha csak a fizikai síkon való működés harmóniáját vesszük a tudat környezetfeldolgozásával kapcsolatban. S mivel a tudat teremtette az időt, hogy a változások ritmusát leírja, majd a civilizáció ezt standardizált egységekbe zárta, teljes mértékben elképzelhető egy szuggesztiós visszahatás, aminek az eredményeképpen az egyén önnön öregedését generálja a változások tudatosításával, s ehhez alkalmazkodván maga is belefeledkezik a ritmusba, hogy végül megöregedjen és meghaljon. Jó lenne tudni, hogy ha már eldöntöttem, hogy nem öregszem meg és nem halok meg, akkor mindig képes leszek meghozni az ezirányba ható döntéseket. Majd kiderül. Én mostantól igyekezni fogok. ;)
Duncan Shelley írta:
A konkrét bizonyítási eljárást én nem ismerem, de Michael Talbot: Holografikus
univerzum című könyvében emlékeim szerint le vannak írva a bizonyítékok és a Mi a csudát tudunk a világról című filmek is ezzel a témával foglalkoznak.
A lényege, hogy az anyag inszubsztanciális, tehát mikor nem nézünk, az olyan, mint egy hullám. Mikor megfigyelünk valamit, olyan lesz, mint egy részecske.
Mikor nem nézünk, lehetőségek hullámai keletkeznek, mikor nézünk, tapasztalatrészecskék.
A részecske tehát szuperpozíciós helyzetben létezik, egyszerre található minden pozícióban, de amint ránézünk, az egyik lehetséges pozícióba ugrik. Eszerint a világ lehetséges valóságszeletekből áll, amíg nem választunk közülük.
Ezt próbálták érzékeltetni a Mátrix-ban az elhajlított kanállal.
A holografikus elmélet szerint az Univerzum a gondolat erejének engedelmeskedő energiatenger, egy gondolati felépítmény. Nem független tehát a tudatunktól, ami azt jelenti, hogy a megfigyelőtől független valóság nem létezik. A tudósok szerint egy bizonyos szinten túl már maga a megfigyelés ténye megváltoztatja a dolgokat és egy szinten a megfigyelő és a megfigyelt között eltűnik a határ.
Azt hiszem ezt Te magad is megerősítheted, ha képes vagy kilépni a testedből. :-)
Stella73 írta:
Eddig sem volt igaz, csak elfogadtuk. A génkutatás ugyanis elkövetett egy óriási hibát. Teljes egészében a génekre összpontosított, miközben szó szerint eldobta a fehérjéket, azt az irányító egységet, amely a sejtek működését irányította.
Annak, hogy rákban halsz meg 4 oka lehet:
1) Elfogadod, hogy létezik a rák, tehát hiszel benne. NINCS RÁK!/(NINCS KANÁL!)
2) Nem tudod felülírni a programot, hiszen az, hogy egy rákos sejt kialakul-e, az kizárólag a környezetből érkező jelek hatása. LE A RENDSZERREL ÉS TUDATOSSÁG NÖVELÉSE!
3) Ha kiderül, hogy mégis rákos vagy minden gondolatodat ez fogja meghatározni, így mentálisan felőröl. NE SZENTELJ NEKI FIGYELMET, MERT A FIGYELEM A LEGERŐSEBB ENERGIA!
4) Ha kiderül, hogy mégis rákos vagy engeded a kemoterápiás kezelést. NE ENGEDD! A sejtnek két üzemmódja van: fejlődő és védekező. Kemoterápia esetén az állandó mérgezés hatására túlélő, védekező üzemmódba áll, miközben a méreg folyamatosan érkezik. A már elrákosodott sejten nem tud segíteni, hiszen az a védekezés miatt nem termeli magát újra, nem tud szaporodni. Az egészséges sejtek pedig a méreg hatására szintén védekezni kényszerülnek, mígnem kimerülnek és győz a méreg.
@ aelod:
Igen erről van, amiket írtál. Csakhogy!
aelod írta:
No ez a paradoxon! Einstein relativitáselméletében a 22-es csapdáját már valahol ebben a blogban is leírtam. Egész egyszerűen egy saját farkába harapó kígyó.
A leírtakhoz még annyit tennék hozzá, hogy az elmélet szerint azért nem mehet semmi gyorsabban a fénynél, mert ha valamit elkezdünk gyorsítani, a tömege is egyre nagyobb lesz, ami miatt egyre több energiát kell befektetnünk a gyorsításba, míg végül az Univerzum összes energiája is kevés lenne a további gyorsításhoz.
Ez azonban annyit jelent, hogy semmi nem gyorsítható fénysebesség fölé. Egyáltalán nem mondja azonban azt, hogy a fénysebességnél eleve gyorsabban mozgó részecskék nem léteznek.
2008 -ban a CERN optikai módon, tükrökkel szétválasztott egy fotont és a két fényrészecskét üvegszálas kábelen 18 km-re távolították egymástól. Amikor az egyik oldalon megmérték a jellemzőket meglepődve tapasztalták, hogy a másik oldalon is megváltozott a fényrészecske állapota. Ezzel konkrétan bizonyítást nyert a fénysebességnél gyorsabb kommunikáció.
A Hubble űrtávcső felvételt készített 1994 és 2001 között egy távoli csillagrendszerről, amiben heves anyagkilökődés történt. A felvétel szerint 7 év alatt 43 fényévvel távolodott el egymástól két nagyobb góc, ami kb. 6-szoros fénysebességet jelent.
Ha ennek ellenére mégis korlátozná valami azt, hogy a terjedési sebesség nem lehet nagyobb a fénysebességtől, akkor annak egyetlen oka van: a korlátolt elme!
Szóval vagy elfogadjuk, hogy a fénysebesség nem korlát vagy döntsünk úgy, hogy mostantól nem az!
Zoli írta:
Minden valamire való hazugság igazságra épül, csak le kell fejteni a mázrétegeket róla.
Ádám 930 évig élt, Noé 959 évesen halt meg, ha egyáltalán meghalt. Aztán történt egy váratlan fordulat.
“És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.” (Mózes I. 3/6)
Ráadásul még a DNS-ünket is erősen megcsonkították, amivel a tudatosságunk erősen visszaesett.
Úgyhogy szó szerint hülyére vettek bennünket! :cry:
rozsi008 írta:
Nem biztos, elég lahat, ha csak kellően jól hangzik..
rozsi008 írta:
Én konkrétan arra sem vennék mérget, hogy Ádám, Noé, és Krisztus létező személyek voltak..
@ Zoli:
lahat = lehet. Néha kigyön a tájszólásom, na…
Zoli írta:
Hidd el a “valamire való” hazugság minden esetben igazságon alapul. Szakmai berkeken belül – és ez egyaránt lehet rendőrség vagy maffia – úgy hívják, hogy legenda. Volt benne részem bőséggel.
Hát ami azt illeti mérget én sem! A Biblia valamiért minden esetre írt róluk. Ha tehát a könyvek könyvét elfogadjuk igaz forrásként, akkor jó eséllyel léteztek. Csak éppen nem azok voltak, akiknek hisszük őket.
Thirdeye Magister írta:
Nos engedd meg, hogy megragadjam az alkalmat és elmondjam, hogy szerintem mi a test.
A test egy nagyon fejlett gépezet, vagy inkább robot, amit leginkább egy számítógépes masszívan többjátékos online szerepjátékban (MMORPG) található játékos karakterhez tudnék hasonlítani. A felhasználó, aki egy másik világ része, a számítógépen keresztül irányítja a testet. Mondjuk, hogy a számítógép az agy szerepét tölti be. Az összeköttetést a test esetében is a felhasználó (lélek) és számítógép között a jól működő monitor, egér és billentyűzet biztosítja. Ez lenne az agy azon része ami végül is a kommunikációt biztosítja a lélek és a test között, hiszen ezzel irányítja a felhasználó a játékos karaktert a szerepjátékban. Ha a monitor elromlik, vagy a billentyűzetből hiányzik egy betű, vagy lenyomva marad, esetleg az egérmutató elugrál, mert hibás az érzékelő, attól még a felhasználó nem bolond, bármennyire is úgy tűnik a játékon belül a többieknek. A drogok, a fizikai beavatkozások, és sérülések tehát szerintem itt hatnak. Megzavarják az agy kommunikációs képességét a felhasználóval (tehát velünk, lelkekkel) és ezért a test hibásan kezd üzemelni. Ha a lélek nem képes a vezérlést helyesen végezni, mert az agy meghibásodik, attól még nem ő maga ment tönkre. Ha a monitor torz képet, vagy más képet ad a felhasználónak, az esetleg máshogy fog reagálni, és más parancsokat fog adni a gépnek, mintha minden rendben lenne. A felhasználó azonban nem hibázik, csak az információk, amiket feldolgoz hibásak. Hibás adatokkal pedig még egy tökéletes lény sem dolgozhat hibátlanul. De végső soron bármilyen is a gép, hibás vagy átlagos, vagy nagyszerű, a gép sosem lesz több mint gép, ami a felhasználó nélkül csak egy vegetáló berendezés.
A test képességei a fizikai univerzumra vannak szabva, de limitáltak. A szerepjátékokban vagyis az RPG-kben ugyanez a helyzet. Ott is egy lebutított karakterünk van akinek nincsenek isteni képességei, mert ha semmi nem jelentene kihívást a játékon belül az nagyon unalmas lenne, és mindenki otthagyná a fenébe. Na most ezt itt a Földön nem nagyon lehetséges/szabad. Azt gondolom, hogy ahogy a Mátrixban is szó volt róla, az emberi civilizációnak léteztek korábbi verziói is, ahol a test sokkal többre volt képes, mint most, talán ekkor létezett a mágia is, és erről vannak fel-fel bukkanó emlékeink. Talán ennek a világnak a részei voltak azok az emberfeletti lények akikről a mitológia annyit beszél. Csak sajnos nem volt elég kihívás. A terv bedőlt, és az emberek nem akartak a testekben maradni. Talán ez pusztuláshoz vezetett a testek között, de akik itt akartak tartani minket nem tágítottak a szándékuktól, így bekényszerítettek minket egy olyan civilizációba, ahol minden napra jut feladat, és ahol nincs bőség, és jólét csak azoknak, akik a legkeményebben dolgoznak meg érte (így vagy úgy) de a munkát fenn kell tartani. Talán ezért vették el az emlékeinket is, mert ha azokat megtartjuk 40-50 élet alatt unalomig megismerjük a Földet, (és magunkat is) és ez talán még mindig nem kívánatos dolog. Ennek köszönhetően minden olyan tanítás és módszer amivel ezek a korlátozások legyőzhetőek érthető okokból tiltva vannak. No de mi van, ha valamit egyszerűen csak megtiltunk? A gyerekekből kiindulva hirtelen ez lesz a legvonzóbb dolog, amit csak birtokolhatnak. És mi van, ha kinevetjük, és lejáratjuk és megbélyegezzük azt aki hozzányúl ehhez a tudáshoz? Ki kockáztatna meg egy nyilvános megaláztatást a tanárbácsi által egy szerelmeslevél eldobásával az óra közepén? A bátrakon kívül senki. Ők vállalják, mert fontosabb nekik a céljuk.
No de miért kell ezeknek, hogy itt tartsanak minket a testekben? Feltételezem mindenki olvasta az Elme Gyilkosait, aki itt van. A felállás ugyanaz. Ha valaki hosszas próbálkozások után erőszakkal leigáz egy borzalmasan erős népet és, hogy kordában tudja tartani őket, elveszi az erőforrásait, a tudásukat, a kultúrájukat, a földbe tiporva és megnyomorítva elvágja a külvilágtól, egymásnak uszítja, kihasználja, és elnyomja őket, elterelve a figyelmüket mindennapos kínokkal, annyira, hogy a nép végül azt is elfelejti ki volt, és mi volt a célja, mi lesz ennek a bandának a legnagyobb félelme? Hogy az irányítás kicsúszik a kezei közül, és a nép rájön mi történt, és rájön mit tettek vele. Mi lenne ekkor? Nos az biztos, hogy arra a megszállók a legrosszabb rémálmukban sem szeretnének utalást sem látni.
Thirdeye Magister írta:
Szeretem, amikor ilyen végtelen profizmussal, minden létező és lehetséges aspektusból ezerszeresen átgoldolva, vaslogikával és közérthető nyelvezettel, egy hülye számára is követhetően és érthetően fogalmazod meg briliáns véleményedet.
Vagyis szeretném, ha így lenne. 8-)
rozsi008 írta:
Yoda is 800+ évet élt meg.
A tudatosság is a DNS-től függ? :-(
Duncan Shelley írta:
A DNS-ek az élet alapkövei, melyek nagy mennyiségű energiaminták. A DNS meghatározza a spirituális folyamatot is, hiszen tartalmazza a holografikusan eltárolt kódokat, energiamintákat, melyek a tudatosságunkat tükrözik.
A korszakváltás valamilyen formában mindig az energiaszint függvénye. Azoknál, akik “magasabb rezgésűek”, szellemileg fejlettebbek hamarabb megindulnak a DNS energiái.
Szerinted mikor leszel okosabb? Ha a DNS 12 spiráljából mind a 12 vagy csak 2 működik? Melyik jobb, ha a rendelkezésre álló 64 kódból az összes aktív vagy csak a jelenlegi 20?
De feltehetem úgyis a kérdést: a Bibliában istennek nevezett földönkívüli vajon miért vette vissza szándékosan a tudatosságunkat? Miért rontotta le a DNS-t és miért írt elő csupán 120 évet számunkra, miközben már ezt is sokallja?
Palantír írta:
Ne mondjuk! A számítógép maga az emberi test, mint hardver, az agy a processzor, a monitor, egér, billentyűzet pedig az 5 érzékszervnek felel meg.
A számítógép analógia alapján Te mint felhasználó nem lélek vagy, hanem egy testet öltött szellem. A lélek maga az operációs rendszer és szoktuk is azt mondani, hogy a számítógép lelke az op. rendszer.
Palantír írta:
Az operációs rendszer nem azért nem képes a vezérlést helyesen végezni, mert a processzor meghibásodott, hanem azért, mert kívülről a Rendszergazda állandóan beleavatkozik és sorra viszi be a vírusokat, spyware-eket, stb. Többek között ezért – eretnek véleményem szerint – minden lelki betegség oka az, hogy a környezeti hatásokat (ezáltal a lelkünket vagyis lelki állapotunkat) állandóan frusztrálja a Rendszergazda.
Hú de sokat tudnék erről írni! :-)
Eszembe jutott az egyik kedvenc idézetem:
“Te jó Isten, hát hogyan tisztelhet az ember olyan Felsőbbrendű Lényt, aki szükségesnek látott beilleszteni a teremtés isteni rendszerébe olyan tüneményeket is, mint a takony meg a fogszuvasodás. Mi az isten futhatott végig elvetemült, gonosz, szarban turkáló képzeletén, amikor megfosztotta az öreg embereket attól a képességtől, amivel a bélmozgásnak parancsolni lehet. Mi az istennek teremtette egyáltalában a fájdalmat?
– A fájdalmat? – Scheisskopf hadnagy felesége diadalmasan vetette magát a szóra. – A fájdalom hasznos tünemény. A fájdalom figyelmeztet bennünket arra, hogy testünk veszélyben forog.
– És azt a veszélyt ki teremtette? – kérdezte Yossarian. Maró gúnnyal nevetett. – Az ám, de milyen kegyes volt hozzánk az öregúr, amikor megajándékozott bennünket a fájdalommal! Miért nem alkalmazott helyette ajtócsengőt, ha már figyelmeztetni akart bennünket, vagy miért nem alkalmazta valamelyik égi kórusát? Vagy kék-vörös neonlámparendszert mindenki homlokának kellős közepébe? Akármelyik villanyszerelő, aki megérdemli a kenyerét, meg tudja ezt csinálni. Miért nem tudta meg csinálni ő?
– Csuda hülyén nézne ki az ember vörös neoncsövekkel a homloka kellős közepén.
– Mert csuda szépen néz ki most, amikor kínjában fetreng, vagy elhülyül a morfiumtól, mi?”
Josef Heller: A 22-es csapdája
rozsi008 írta:
Ennek mi a forrása?
Csak tippelek: egy reklámszatyor oldalán láttad?
rozsi008 írta:
Nem azt mondtam, hogy az analógia tökéletes másolata a valóságnak, csupán szemléltető eszköz. A felhasználó hús vér teste a számítógépes összehasonlítás esetében nem szempont, csakis a tudata és a döntései amivel vezérli a gépet. Persze létezik operációs rendszer, de ennek csak annyi a dolga, hogy a gépet működésben tartsa, összehangolja a vérkeringést, a légzést, az emésztést, a hormonális állapotot. Persze a felhasználó beleszólhat ezekbe a folyamatokba, mint a számítógép esetében.
vilko barnabás főtitkár írta:
A beleket jó néha kiüríteni, tehermentesíteni. A sok kicsi evés, 1-1,5 óránként enni nem hagy időt az emésztésnek. A böjt hasznos lehet olyannak, aki túleszi magát.
Elvileg a barackmagban van cián, mégsem ártalmas, mert a mennyiség és a kötés is fontos.
Egyszer majd kipróbálom, elolvasva nem hangzik békésnek. Rásegít a gyomorsavnak?
Nagyon élveztem ezeket a gondolatokat, köszönöm, de konkrét hozzászólást most mégsem tennék, mert igazság szerint össze vagyok zavarodva. Ez talán annak köszönhető, hogy épp Szepes Máriától olvasom a Vörös Oroszlán c. könyvet, aminek az alaptémája egy elixír, az örök élet itala, maga a Prima Materia.
Mivel kb. 2 hete nyom nélkül eltűntette a 4 évig építgetett profiloldalam a Facebook egy minden mocskolódástól és obcenitástól mentes két soros kommentem miatt (éljen a Nagy Testvér), jelenleg könyvekre épülő offline-input korszakom élem, és talán mindenkinek az a legjobb, ha ebben a témában is most csak csendben lapítgatok itt… :eek:
II.Putyin998 cár írta:
Jó gondolat. Állatoknál igaz, igaz a növényeknél is?
Szerintem az idegrendszerre ez nem egészen igaz. A mindennapi életben a nyomás a legtöbb esetben töréshez vezet. Tudatosan alkalmazva más, ha így gondoltad, akkor van benne valami. Még át kell gondolnom.
Nem élvezed a pihenést, azt az érzést, hogy minden rendben van? Nekem fontos, nagyon sokat teszek azért, hogy érezzem, hogy nincs stressz.
Az lehet, hogy nem értem teljesen az elméletedet.
Great írta:
Mármint minek mi a forrása? Annak, hogy a DNS energiaminta, annak hogy 12 szálú, 64 kódú vagy annak, hogy a bibliai isten lerontotta?
A tipp, amúgy nem jó. Nem reklámszatyor volt.
Palantír írta:
Én viszont azt mondom, hogy az analógia tökéletes.
Ezen az alapon a számítógépnek működnie kellene hardver nélkül is.
Kérdés: Ha egy számítógépre nem teszel operációs rendszert mutat-e életjeleket, működik-e?
Igen, beleszólhat. De szerinted mi alapján szólsz bele? Mi alapján döntesz? Honnan érkeznek a döntéshez az információk, inputok?
AZ ELV
„Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.”
A mai információ dömpingből kihámozni az igazságot, merész vállalkozás. Ma már nagyon sok mindent „KITESZNEK” elénk (akinek nem inge…) a legképtelenebb „igaz” dolgokat is, csak válogassunk, szemezgessünk kedvünkre valót. Segíti a zűrzavart, a megtévesztést, a döntésképtelenséget, a félelmet, a tudatlanságot, a káoszt ?:-) . Ez a cél – gondolom. Jut eszembe erről „gyöngyöket disznóknak” :pig2: … Az egyén legfeljebb “szubjektív” igazságot/hazugságot produkál, ami már egy lehasított része a “teljes”, azaz “objektív” igazságnak/hazugságnak – már ha van olyan, hogy objektív igazság/hazugság.
Kinek az elve? Kinek a hazugsága? Kinek az igazsága?
KOROK
Múlt század – Táplálékaink minősége
Egyik rokonom 5 évig volt orosz fogságban, nikkel és alumínium gyárban dolgozott. A fogság után (is) hónapokig vért hányt, de felépült, utána még gyereket nemzett és élt 78 évet. Közben minden nap megette azt a szalonnát (előtte, az ő udvarán futkosott, nem a vágóhídon) és azt a kenyeret, amely azóta felkerült az első számú közellenségek listájára, annak ellenére, hogy elődeink ezeken éltek, és talán egészségesebben. A műtrágyáktól, mesterséges tartósításoktól mentes, aránytalan méretű és formájú zöldségeket-gyümölcsöket :watermelon: is maga termesztette és ezekből én is részesültem gyerekkoromban. Igaz, kaja :plate: után nem a számítógéphez ült le, hanem kiment a mezőre, kertbe „mozogni”.
Múlt század – Táplálékaink mennyisége
A táplálékaink mennyiségét szintén fontosnak tartom. Talán nem hiába mondták, hogy „megette, az élete kenyerét”. Megfigyelések szerint, az életükben huzamosabb ideig koplaló emberek (ha nem lépték át, azt a bizonyos kritikus pontot, hogy meghaljanak), magas életkort értek meg ahhoz képest, amin átmentek (lásd a rokonomat). Ugyanakkor, a mértéktelenség, mohóság valamilyen gondolkodásmódra is enged következtetni, amely nem használ annak, aki sokáig akar élni.
Harmadik század – Mit, mennyit, milyent és mikor együnk?
Kihagyva a vallásos töltetű részeket, Jézus, mint küldött gyógyító azt mondja: „Amikor étkeztek, sohasem lakjatok teljesen jól. (…) Úgy vigyázz, hogy amennyivel egy étkezés során jóllaktál, azután mindig egyharmaddal kevesebbet egyél. Ne legyen azonban a napi ételetek súlya kevesebb, mint egy Mina (kb.0.5 kg), de őrizkedjetek attól, hogy felette legyen két Minának. (…) Csak akkor egyetek, először amikor a Nap delelőre ér, másodszor pedig, amikor lenyugszik. (…) akkor naponta csak egyszer üljetek az Isten asztalához. És akkor hosszú életetek :clock: lesz a földön, (…) Mindig akkor egyetek, amikor az Isten asztala terítve van előttetek és mindig azt egyétek, amit az ő asztalán találtok. Mert bizony mondom néktek, a ti mennyei Atyátok jól tudja mire és mikor van testeteknek szüksége.” (Esszénus Béke Evangélium – Első Könyv – Harmadik századi arámi kézirat és ószláv szöveg – 51. oldal) Azzal folytatódik az írás, hogy mely hónapban mit érdemes enni, vagyis a szezonális ételekre hívja fel a figyelmet (ne essünk abba a csapdába, ami azt eredményezi, hogy pl. decemberben epret eszünk, holott nem jött el az ideje…) Folytatja a béltisztítás műveletével és fontosságával stb.
Ha ezt egy dietetikus elolvassa, visszaadja a diplomáját. Mi az, hogy napi egyszeri, esetleg kétszeri étkezés? Hol van ez a ma ajánlott, napi ötszöri főétkezéshez :bowl: képest (bőséges reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora)?… Mi az, hogy 0,5 – 1 kg kaja naponta?
Kb. 2 500 éve – Hippocrates és Democritos
Ha gondolatban visszamegyünk még néhány évezredet, mondjuk 2 500 évet, akkor találkozunk Hippocrates-szel és kortársával, Democrates-szel. Ők ketten ellentétes véleményen voltak. „Hippokratész azzal a gondolattal állt elő, hogy az emberi szervezet rendelkezik saját gyógyító erejével, amelyet ő physis-nek nevezett el. Az ő elképzelése szerint az orvos feladata e belső gyógyító erő életben tartása, megőrzése volt. Demokratész azt a nézetet hirdette, hogy az emberi szervezet nem más, mint apró részecskék bonyolult halmaza (ezeket a részecskéket ő „atom”-oknak nevezte el). S mivel egy apró részecskének nem lehet „gyógyító ereje”, így az emberi szervezetnek sem lehet saját gyógyító ereje. A két ellentétes filozófiai irányzat a „vitalizmus” és az „atomizmus” néven vált ismertté, s a kettejük közötti ideológiai harc azóta is tart.” :timeout: (Kínai regeneráció)
Kb. 3000 éve – Hagyományos kínai orvoslás
A gyógyítók rendszeresen ellátták az embereket a megfelelő tanácsokkal, (gyógy)szerekkel, gyógynövényekkel, a testre-lélekre vonatkozóan, az egészségük megőrzése érdekében. Mindezért, fizettek a gyógyítónak, de ha valaki megbetegedett, az már nem fizetett. Mi lenne, ha ezt itt is bevezetnék?
BETEGSÉG – BÁRKI, BÁRMIKOR?
Napjaink tendenciája ez: betegség – bárki, bármikor. A reklámok, az óriásplakátok, szóval a média tesz arról, hogy ha nem vagyunk betegek, akkor legyünk. Az unalomig történő figyelemfelhívás az ilyen olyan női :female: meg férfi :male: betegségekre arra kondicionál(hat)ja az egyént, hogy előbb-utóbb beteg legyen. Tudatunk nyelvére lefordítva: „Önnek van már ilyen, olyan betegsége?, „Ön még nem beteg ebben, vagy abban?” Ha nincs megfelelő betegség, akkor kreál a Rendszer. Úgy tudom (ki tudja, igaz-e?), hogy amióta a cigarettásdobozon :cigarette: különböző feliratok és képek vannak, a cigarettázók körében megnőtt a halálozási szám. Mi lenne, ha nem vészjósló feliratokkal és képekkel :thunder: traktálnák, a tisztelt nagyérdeműt, hanem pozitív töltetű képekkel :rose: ? A tudatnak itt is fontos szerepe van, tehát a halál jöhet bármikor, de nem bárkinél.
„Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?”
Azt gondolom, a HAJLAM a betegségre „megjósolható”, de az embereknek nem a hajlamról, hanem a betegségről beszélnek: „ha a családodban volt már ilyen vagy olyan beteg, akkor nagy valószínűséggel örökölted és te is abban fogsz meghalni”. Sok ember gondolja így, akár egészségügyis :fighterm: , akár nem. Én azt gondolom, hogy a környezet :rainbow: egy nagyon fontos faktor. Ha a környezet „olyan”, akkor, az (öröklött) betegség, aktiválódhat, de ha a környezet „amolyan”, akkor az (öröklött) betegség nem aktiválódik. Rokonom, nagyon érzékeny a hideg frontokra, számos nagyon kellemetlen tünetben mutatkozik meg. Mediterrán éghajlaton kutya baja :dog: . Ismerősöm sokszor esett át vércserén, már volt csontvelő-átültetése is. Aztán huzamosabb ideig átköltözött egy másik kontinensre :island: és mintha elvágták volna a betegségét…
HALÁL – BÁRKI, BÁRMIKOR?
Igen, lehetséges a halál, bárkivel, bármikor. Most 1 héten belül 2 ilyen tapasztalatom is volt – kicsit összesűrűsödtek. Szerencsére :clover: , egyik sem vált valósággá.
OPTIMÁLIS BÁNÁSMÓD
Sport, mozgás
Valamiért, a sport jutott eszembe. Most ott tartok, hogy megtartsam, vagy akár túlhaladjam jelenlegi hajlékonyságomat, rugalmasságomat. Az idő múlását (jó kis hit) :bomb: elsősorban ott vélem felfedezni, hogy nem merem (vagy nem tudom?) megcsinálni azokat a gyakorlatokat, amelyeket gyerekkoromban.
Ki mit hoz ki magából, adott életkorban és miért? Egyénenként más és más az optimális, az adottság, a lehetőség, a cél, a tapasztalat, a tudat. Mint pl. itt is: http://www.youtube.com/watch?v=8e0yXMa708Y Hogy képes, ezt megcsinálni? Hogyan működteti a tudatát? Szerintem, valahogy felszabadította. Agyban, nagyon ott van… :cyclops:
FIZIOLÓGIA, BIOKÉMIA ÉS KÉPZELET
Valóság, képzelet
A kis kukac… Igen, erről gondolom azt, hogy a tudat (már megint a tudat :coins: ) nem képes különbséget tenni a valóság és a képzelet között. Ettől még veszi magának a bátorságot, hogy eldöntse, hogyan reagáljon reá (mármint a kukacra, főleg annak kicsorduló nedűire :reallypissed: ). Alig bírtam végignézni… bár korábban már láttam a teljes filmet is. Ha az életem függne tőle, vajon akkor is ilyen undort :suspense: éreznék? Inkább meghalnék? Megenném, de súlyosan megbetegednék? Nem tudom, nincs tapasztalatom.
Jean Liedloff, a jekána indiánok közt töltött közel 2,5 évének tapasztalatai alapján levonja a következtetést, hogy: „Az ösztönös erők nem mérlegelnek. Ezek az erők a természet útjain szerzett hatalmas tapasztalatuk birtokában feltételezik, hogy az egyénnek az szolgálja a legfőbb érdekét, ha kezdeti tapasztalatainak megfelelően stabilizálódik.” (Az elveszett boldogság nyomában – 70. oldal). De utána azt is írja, hogy „ez a támasz, kegyetlen csapdává válhat.” :handcuffs: Ez a kukac esetemben, ezt bebizonyította. Nem kukacokon nőttem fel, és ha érdekem mégis úgy hozná, hogy igencsak meg kéne egyem, akkor elég keményen ki kellene lépjek a komfort zónámból. :curse:
Érzések, gondolatok
Ez a valóság (vagy képzelet? – minek is nevezzem?), akkor válik lényegessé számomra, ha érzésekkel és gondolatokkal telítem, és ezeknek valamilyen szinten teret engedek. Fizikai testem „veszi a lapot” és undorodom az egésztől. Valamilyen korábbi tapasztalat által történhetett ez meg, ami beégett a tudatomba :announce: és valamilyen „igazsággá” vált, ez esetben „rosszá” :rain: . Persze, történhetett volna másképp is :sun: .
Fontosnak tartom az érzelmek, gondolatok kifejezését, kifejtését. Sokan inkább elfojtják (talán én is? :worship: ), a minket körülvevő világ „parancsát” teljesítve, amely azt sugallja, hogy légy erős, bátor, gyors, határozott, szűkszavú :zombiekiller: stb. És később kiderül, előbb visszük el a kocsit :car: szervízbe, mint önmagunkat :-D .
Kinél a felelősség?
Azt gondolom, sok betegségnek, halálnak maga a kezelés az oka, illetve az, amit az orvos :doctor: mond: menthetetlen, gyógyíthatatlan, már csak 3 hónapja van hátra :no: . És az egyén (gyógyulni vágyót írtam volna, de nem mindenki akar gyógyulni…), ha ezt a maga tudatával elhiszi, talán nem is tudatosul benne, hogy azzal át is adta a felelősséget másnak ahelyett, hogy szembenézne :chic: azzal, amit ő maga kreált a testével, lelkével. Az orvos a maga tudatos elméjével, és az ember által isteni magaslatokba emelt „szintjével”, ezt át is veszi. Igen, tudom, a dokiknak is megvan a létjogosultságuk, de eredményeik korlátozottak. Csak meg kéne hagyni a szervezetnek, a tudatnak azt a felelősséget, amely eredendően is az ő feladata: az öngyógyítás :yinyang: .
ÉS VÉGÜL…
Lehet, hogy amit életnek nevezünk, az a Halál, és amit halálnak gondolunk, az az Élet.
Ami az eredményeket illeti, Bicsérdy Béla, aki 600 évig akart élni, megírta „A halál legyőzése” (1924) című könyvét. A Wikipédia szerint nagyon jó eredményeket ért el, még fogakat is visszanövesztett (saját állítása szerint), 50 évesen világrekordot állított fel stb. De meghalt…
Ernő László (1897 – 1973) ugyan nem feltétlenül akart halhatatlan lenni, de rendkívüli, kiemelkedő eredményeket ért el az igényes bőrápolás terén. Nem véletlenül, ma is a luxus kategóriába tartóznak a termékei oly annyira, hogy világsztárok ma is használják… és bár amerikai termékként, de Magyarországon is elérhető. A bőr karbantartását szintén fontosnak tartom, hiszen elég nagy felületet borít be. Itt több infó: http://www.douglas-parfumeria.hu/erno-laszlo/dr-erno-laszlo/
Ezt a dokumentumfilmet (jövőkutatás, krionika) a Duna World vasárnap este tűzte műsorára, ott láttam én is először, de csak a végét. Aztán rákerestem és íme: http://www.youtube.com/watch?v=9G_VaTOJhcA
Nagyon sokmindennel érinthető még a téma, mint enzim táplálkozás, vegetarianizmus, jóga, csíraételek, savtalanítás, zene, szeretet stb. Persze, ezek mind lehetnek tévutak és az is lehet, hogy a bölcsek köve nálunk van, bennünk van, csak még nem találtuk meg :highfive: .
Hát keressük…
@ Mese:
Jó kis komment volt az első.Jó hosszúra sikeredett.A hangulatjelek pedig Feltűnőbbé teszik :-D
Ha végigolvasom,minden mondatoddal egyesével vitába tudnék szállni,nemcsak a szőrszálhasogatás szintjén,de nem ez a lényeg.
Olvasd vissza saját magadat- ha akarod – és érzelmek nélkül,mintha nem te irtad volna,reagálj rá.
Érted,hogy mondom?
Például miért tud a csávó sziklát mászni kurva gyorsan?
-Mert ez gyakorolta.Ez a szakmája és profi benne.Nincs itt semmi misztikum.
Ha a tudat “felszabaditásán” múlna,akkor sok minden másban is világszinten teljesitene,de a mászáson kivül semmit sem tud.
Két mázsa felett emelek el bármikor és guggolok is vele.
Mert ezt gyakoroltam,”gyúrtam rá” ha úgy tetszik.A tudati része az akarat és a tervszerűség volt mindössze.
Mit ettek az őseink?
-Bármit,nem tökmindegy?Anekdoták régen volt emberekről,miegymás…mit számit.
Hivatalos ajánlások,élelmiszerfajták…ez megint semmi.
Az élelmiszereknek nem a neve,hanem a tápanyagtartalma számit.
A mai kenyér szar.Nem baj,hogy a bibliában mit irnak róla.Ki kell próbálni egy “kenyérkúrát”.Aztán meglátod.
De nem ez a lényeg.Ha teljesen lebontod a kommentedet(vagy az enyémet vagy bármelyiket)akkor kapsz egy érzelmi alapokon nyugvó érvhalmazt,ami mind hozott információ és az alapján van megszűrve,hogy tetszik-nem tetszik.
Objektivitás kontra szubjektivitás.
Aki egy hazugságban hisz,el fogja utasitani az igazságot.
Biblia,wikipédia,Szepesi Mária….Csupa vélemény- és nem tény-halmaz.
Nem támadás a kommentem,csak most ugrott be,miközben téged olvastalak.
Great írta:
Náluk még inkább.Bár ott fajtára levetitve kell vizsgálni ezt a kérdést,de nagyon gyorsan képesek alkalmazkodni bármilyen változáshoz.Ha az “egyed” nem is éli túl,de generációnként egyre ellenállóbb lesz a faj.
Azért irtam,hogy a túl kevés stressz nem elég az adaptációhoz, a túl sok meg már káros.Itt lép képbe a tudatosság természetesen.Az esetlegesség itt veszélyeket hordoz magában.Ha tudatosan van felkészitve az egyén a váratlan,esetleges stresszhelyzetekre(bármilyen természetű is legyen az) akkor sokkal ellenállóbb lesz.
Mentális és testi alapokon is működik ez.
Tudatosság,önkontroll,érzelemmentesség,objektivitás,helyzetfelismerés…érted te ezt.
A stressz szó értelmezése lehet a baj.
“A stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről”
-wikipédia
Az eredeti definiciót nézd.
A nem specifikus választ tudjuk speifikussá tenni tudatos fejlesztéssel.
Ez nem az én elméletem,én csak kóklerkedek vele.Mindenesetre hasznos.
A hozzáállásomat módositotta sokmindenben.
A testépités is erről szól.
Az atlétika is,de akármire lehet értelmezni.
Alapelveket adhat és ez fontos.
Szükséges kockázat-szükségtelen kockázat.
Maradjunk a sportnál.
A tévé előtt ülve,csokikát majszolgatva rizikósnak látszik egy nehéz súllyal végzett felhúzás.
Az én szemszögemből-az emberi test működését biomechanikailag és egyéb szempontok alapján ismerni vélve-a tévénézés előtt ülés csokikát majszolgatva sokkal kockázatosabb tevékenység,mint a felhúzás.
Ha jól csinálod a felhúzást,semmi bajod nem lehet,maximum erős leszel felhúzásban.Van esélye,hogy megsérülj,de vállalható kockázat.
A tévé előtti buziskodás viszont tuti ,hogy hosszútávon veszélyes az egyénre nézve,minden téren(nemcsak tohonya,tehetetlen seggfej lesz tőle az ember,akinek semmi haszna,hanem beteg lesz és szenvedni fog,ráadásul még pénzébe is fog kerülni a sok gyógyszer,ha nem akar megdögleni)-ezért számomra az a tevékenység a vállalhatatlan kockázat kategória.
Amit a végén irtál,azt regenerálódásnak hivják.
Ha regenerálódás céljából a kivánt hatás eléréséig csinálod,az egy teljesen helyénvaló dolog,mint tudjuk.Ha túlzásba viszed és csak azt csinálod túlnyomó részt,akkor már káros.
Az “élet” mint olyan,mindig mozgásban van.
A “mozdulatlanság” maga a halál.(saját vélemény)
Ha nem “előre”,akkor “hátrafelé”,de mozog.
A túlzott henyélés a regeneráción túl már visszafelé visz.
Igy érted?Mert ezt kapkodva irtam. :-D Remélem azért átmegy.
rozsi008 írta:
Miért fogadnánk el igaz forrásként a könyvek könyvét?
A példányszám miatt?
A Koránból is sokat adtak el.
Vagy a Gyűrűk Urából is.
Bármelyik könyvet elfogadhatnánk akkor tetszés szerint,nem?
Palantír írta:
rozsi008 írta:
Szerintem félreértjük egymást. Még egyszer a tisztánlátás végett: Az analógiám szerint a felhasználó a léleknek felel meg. Ő az akit csupán a tudatként kell itt elképzelni, aki a döntéseket hozza. Az agy a számítógép, aminek a felhasználó felőli oldala lehetővé teszi, hogy a felhasználó a fizikai világból utasításokat adjon a virtuális karakterének a játékon belül. A karakter felőli oldal pedig pusztán értelmezi a fizikai világból érkező jeleket és a virtuális világra hasznosíthatóvá teszi azt, hogy a karakter teste mozogjon.
Az agy szerintem képes olyan jelek kibocsájtására és fogadására ami által a lélek vezérelni tudja.
Palantír írta:
rozsi008 írta:
Feltételezem ismered az Assembly programnyelvet. Nos egy profi felhasználónak nem kell operációs rendszer sem.
Palantír írta:
rozsi008 írta:
Természetesen az alapján amit információk formájában összegyűjtöttél. Nyilván meg kell tanulni használni a gépet, hiszen erről szól a gyerekkor is.
rozsi008 írta:
Ez alapján a gépek játszhatnának maguktól is, nem? Ha pedig a lélek az operációs rendszer akkor a felhasználó micsoda szerinted?
II.Putyin998 cár írta:
Értem és megértem az álláspontodat. Én két dolog miatt fogadtam el:
1) Számomra megmagyaráz mindent, ami eddig történt velünk és napjainkban is történik. Csakhogy én nem azt olvastam ki belőle, amit az emberek többsége.
2) Valami miatt a Biblia átvészelte az elmúlt évezredeket annak ellenére, hogy az egyik legrombolóbb mű a történelemben. Ráadásul tette ezt úgy, hogy a Rendszernek minden lehetősége megvolt, hogy eltüntesse. Hogy miért kellett volna eltüntetnie? Egész egyszerűen azért, mert egy többezer éves konspiráció fejthető meg általa.
Palantír írta:
Nevezhetjük operátornak vagy helyi rendszergazdának. Elnézést, hogy csak erre az egyre válaszolok, de teljesen más nézőpontból tekintek az egészre.
Számos dologban nem értek egyet, de képtelenség röviden leírni, hogy én hogyan értelmezem. Gyakorlatilag egy teljes blogsorozat keretén belül ezt a témát boncolgatom. Ezért arra kérlek, hogy ha gondolod olvasd el a goldeneye.ws oldalon található írásokat a hardver vs. emberi test című írással kezdve.
Utána akár ezen a helyen is nagyon szívesen véleményt cserélek veled.
rozsi008 írta:
Vagy nem is veszélyes a Rendszerre,esetleg a Rendszer műve,de az is előfordulhat,hogy pont a Rendszer céljait szolgálja- mivel nem tudjuk,hogy pontosan mik is azok.
Ezek is eshetőségszámba mennek,nem?
vilko barnabás főtitkár írta:
A szellem helyett gyakran a lélek kifejezést használják. Vagy miből áll az ember? Testből és lélekből – ez terjedt el, a szellemet meg sem említik.
Szerintem a lélek, a psziché nem örök életű.
Duncan Shelley írta:
Hát arra gondoltam , hogyha már a testről van szó akkor definiáljuk már hogy mi is az ;-)
Lehet hogy maga a definíció egymagában meg is válaszolná az összes kérdést .
De egyedül Palantír kolléga vette a fáradtságot hogy elmagyarázza nekem . :-)
Duncan Shelley írta:
:-)
rozsi008 írta:
1964-ben a genfi CERN fizikusa, John Bell le is vezette az EPR paradoxont, hogy miként lehet elvégezni. Ő maga azonban még nem végezte el, hanem végül Alain Aspect és párizsi kutatócsoportja tette meg 1982-ben. Aspect fölfedezte, hogy bizonyos feltételek mellett a részecskék automatikusan kommunikálnak egymással. És ez a kommunikáció azonnali, még akkor is, ha ezek a szubatomi részecskék a világegyetem különböző, távoli pontjain vannak egymástól.
Szerintem az, hogy a mikrorészecskék távolról kommunikálnak egymással, nem azt jelenti, hogy jeleket küldenek egymásnak. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy egyetlen entitást képeznek. A szétválasztásuk csupán illúzió. (?)
Mint egy tvs közvetítésben néha több kamera is mutatja ugyanazt a játékost. Ha valaki mindegyik kamera felvételét látja, és nem tudja, hogyan működik ez az egész, azt hiheti, hogy mindegyik kamera más és más játékost mutat. Az egyiken balról látja, a másikon jobbról látja ugyanezt a játékost. Ha nem ismeri ezt a játékost, azt hiheti, hogy különböző játékosokról van szó. De ha jobban megfigyeli, észreveszi, hogy valahányszor tesz egy mozdulatot az „egyik” játékos az egyik irányba, ugyanakkor a „másik” is tesz egy ugyanolyan mozdulatot, csak éppen a másik irányba. Ez persze csak illúzió.
Valami hasonlót mutatott meg az Aspect-kísérlet is az anyaggal kapcsolatban. Akár az egész univerzum is elválaszthat egymástól két mikrorészecskét, de ha az egyik megmozdul, a másik is megmozdul. Úgy vélem, ez azért történhet meg, mert valójában nem két különböző mikrorészecskéről van szó, hanem ugyanarról az egy mikrorészecskéről. Az csak illúzió, hogy kettő van belőle, ugyanúgy, ahogy az is illúzió, hogy két játékost mutattak a különböző helyeken elhelyezett kamerák. Mindig ugyanazt a játékost látjuk, és mindig ugyanazt a részecskét látjuk. A valóság mélyebb rétegében az anyag nem egyedi, hanem csak egy alapvető egységnek a megjelenése.
rozsi008 írta:
Semmi gond, megértem, és látom. Elnézést, én nem a magam igazáról akarlak meggyőzni. Én végig azt hittem nem volt megfelelő a kommunikációm az irányodba és elsikkadt a mondanivalóm a gyakorlatlan fogalmazásom miatt, így megpróbáltam tisztázni a dolgot. Azt sem tudom, hogy én jól gondolom-e, de számomra jelenleg a tapasztalataim és a következtetéseim alapján az én verzióm a reális.
@ Putyin998 cár:
Putyin998 cár: Jó kis komment volt az első.
Mese: Csak az első…?
Putyin998 cár: Jó hosszúra sikeredett.
Mese: És még milyen hosszú lett volna, ha nem feledkezem meg az összezsugorodó időről? De megfeledkeztem és már így is marad.
Putyin998 cár: Ha végigolvasom,minden mondatoddal egyesével vitába tudnék szállni,nemcsak a szőrszálhasogatás szintjén,de nem ez a lényeg.
Mese: Ezzel is? „Most 1 héten belül 2 ilyen tapasztalatom is volt.”
Nem célom hogy elérjem a “minden egyes mondatommal való vitába szállásodat” mint ahogy az sem, hogy semmit se higgy el vagy, hogy fogadj el kritika nélkül. Meggyőzni sem akarlak, csak (esetleg) azt, hogy kétséget, új gondolatokat ébressz bennem (vagy én benned), ha azt találod (találom), hogy valamelyik gondolat túl bombabiztosan ül bennem (benned). A sorsát, úgyis én (te) döntöm (döntöd) el.
Putyin998 cár: Olvasd vissza saját magadat- ha akarod – és érzelmek nélkül,mintha nem te irtad volna,reagálj rá. Érted,hogy mondom?
Mese: Nem értem.
Putyin998 cár: Például miért tud a csávó sziklát mászni kurva gyorsan? -Mert ez gyakorolta.Ez a szakmája és profi benne.Nincs itt semmi misztikum.
Mese: Lehet, hogy a videó nem a legjobb választás volt. Azt én is tudom, hogy rengeteget gyakorolta. Ezáltal, nagyon-nagyon jól ismeri az utat, a fogásokat, a súlypontmozgatást stb. Ennek ellenére, bár a gyorsasága nem elhanyagolható, inkább az a képesség fogott meg, ami maga, a szabad szóló mászás, azaz a biztosítás nélküli mászás. A tévedés, itt más dimenziókban mérendő, nem csak annyi, hogy félrecsápoltam egy betűt a Wordben… Ezért nem is bagatellizálom el. Ő meg tuti, hogy máshonnan ragadja meg a dolgokat, nem a tévedés szempontjából, hanem mondjuk, a sikeréből. Ez már kamatoztatható, máshol is…
És a sok gyakorlás is “termelhet” hibát. A rutinra gondolok.
Putyin998 cár: Ha a tudat “felszabaditásán” múlna,akkor sok minden másban is világszinten teljesitene,de a mászáson kivül semmit sem tud.
Mese: A teljesítménye, sok más extrém sportolóval együtt, számomra rendkívüli. A kiválóság egyik mintája – szintén számomra. Neked van ilyen? Mi az?
Méghogy, mást nem tud: https://www.youtube.com/watch?v=qZpmngOFxOc
Putyin998 cár: Mit ettek az őseink? -Bármit,nem tökmindegy?Anekdoták régen volt emberekről,miegymás…mit számit.
Mese: Az anekdóták közt volt a rokonom is, akit személyesen ismertem… Vagy ez elhanyagolható “tény”?
Putyin998 cár: Hivatalos ajánlások,élelmiszerfajták…ez megint semmi. Az élelmiszereknek nem a neve,hanem a tápanyagtartalma számit.
Mese: Volt eszembe, hogy erről is írjak, a tápanyagtartalomról. Pl. a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatásairól e téren, vagy a Hippokrátész Egészségvédő Intézet (USA) programjáról – amely tudomásom szerint, „Number 1” és aki lekörözné, annak „fel kell kötnie”, de mellőztem terjedelmi okok miatt. Meg amúgy is, ki olvasna el egy még hosszabb hozzászólást?
Putyin998 cár: A mai kenyér szar.Nem baj,hogy a bibliában mit irnak róla.Ki kell próbálni egy “kenyérkúrát”.Aztán meglátod.
Mese: Rémlik, mintha írtam volna, a mértékről (is).
Putyin998 cár: De nem ez a lényeg.Ha teljesen lebontod a kommentedet(vagy az enyémet vagy bármelyiket)akkor kapsz egy érzelmi alapokon nyugvó érvhalmazt,ami mind hozott információ és az alapján van megszűrve,hogy tetszik-nem tetszik.
Mese: Egyetértek. Élő hordozói vagyunk az ilyen-olyan információknak, gondolatoknak, bölcseleteknek. De a tapasztalataink a mieink és ezekről is írtam.
Putyin998 cár: Aki egy hazugságban hisz,el fogja utasitani az igazságot.
Mese: „Egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme.” (Rejtő Jenő) – Én legalább oda szoktam írni, kinek a gondolataival példálózom…
Putyin998 cár: Biblia,wikipédia,Szepesi Mária….Csupa vélemény- és nem tény-halmaz.
Mese: Írj tény-halmazt.
Putyin998 cár: Nem támadás a kommentem,csak most ugrott be,miközben téged olvastalak.
Mese: Az enyém sem. Bocs, hogy „egy kicsit” szétszedtelek, „a szőrszálhasogatás szintjén” (Putyin998 cár – még) 8-)
aelod írta:
Tökéletesen egyetértek. Ismét csak azt bizonyítja, hogy mindannyian kapcsolatban állunk egymással és az elkülönülés érzése is csupán illúzió. Dehát ezt mondják a mayák már évezredek óta. In’lakech!
Az ősi bölcsesség és a modern tudomány ugyanarról beszélnek, csak más nyelvet használnak.
@ Mese:
Nézd,Mese kommentelőtárs.
Nekem erre nincs időm.
Nem bagatellizáltam el semmit és nem a személyeskedés volt a célom.
Neked látom igen.
Ne értelmezz semmit,csak ezt: igazad van mindenben,okosabb vagy mindenkinél,zenebb vagy Bodhidharmánál,szép is vagy mindemellett és még érdekel is amit irsz.
Igy jó?
II.Putyin998 cár írta:
Az ilyen , és hasonló gondolatok vezetnek az öregedéshez , és végül a halálhoz :laugh:
Ha az időtlenség tudatában élnél akkor lenne időd Mesét :-) hallgatni , mert tudnád hogy örök életedbe ez belefér :clock: :hammer:
Duncan mondta : ” Ahogyan halad előre a naptár, úgy zsugorodik össze az idő, amit magunk előtt látunk, amit magunk elé képzelünk. Csökken az idő elképzelése, egyre kisebbek lesznek a célok, egyre kisebb távolságot látunk be.
Lehetséges, hogy ez kihat a testünkre? Lehetséges, hogy a képzeletünkben összezsugorodó, majd elfogyó idő befolyásolja a testünk állapotát? ” :-D
Nem tudtam minden kommentet végigolvasni még, de azt gondolom, hogy amiről írni fogok azt még senki nem említette:
Sokszor utalok a Bibliára. Ezt főkép azért teszem, mert rengeteg keleti dolog jelenik meg a hozzászólásokban (reinkarnáció, buddhizmus, meditációk stb.), de amire a kultúránk felépül, azt mintha sok esetben mellőznénk.
Tehát a testtel kapcsolatban a Bibliának van egy érdekes hozzáállása:
” Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.” (Pál Apostolnak Korinthusbeliekhez írt első levele, 6. fejezet, 16)
” A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. ” (Pál Apostolnak Korinthusbeliekhez írt első levele, 7. fejezet, 4)
Maga az első emberpár teremtése kapcsán is megjelenik a gondolat, hogy a testünk egy másik testte tagja illetve egy másik teshez is tartozhat.
Ez a gondolat azért is érdekes, mert a valóságban is úgy van, hogy az élet csodájához két test egyesülése szükséges. Mikor az ember életet hoz létre nem elegendő csak a saját teste.
Ezt azért hozom fel, mert az összes komment (legalábbis, amiket eddig olvastam) a testre csakis az egyén szempontjából tekint, amihez másnak nem vagy nem lehet köze. Az én testem. Az én tulajdonom.
Pedig lehet, hogy ennek a problémának van egy olyan kivetülése is, ami megszakítva az egyén és a teste közti viszonyt szélesebb kontextusokat is felvethet.
@ Thirdeye Magister:
Mese-hallgatásra nekem nincs időm,főleg ebben a formában nem.
Hallgasd te vajákos,neked úgysincs semmi dolgod,mivel a falubéli gyerekek a barlangod elé hurcolják az elemózsiádat.
Megaztán te úccse a tested vagy,igaz-e?
nekem az a kérdésem hogy aki nem a teste az miért eszik?
azok válaszai főleg érdekelnek akik nem élnek testkultuszban mert a test nem fontos
csak az érdekel hogy miért eszik alvást szexidixit meg se kérdem maradjunk csak a finomságoknál
Szerintem oda vissza hatás van:
A testi élmények hatnak a lélekre, a lelki élmények hatnak a testre.
Jelszó:
Vissza a természethez!
Ez lenne a hosszabb és egészségesebb élet útja.
A léleknek kell a cél, a kihívás, a feladat.Különben nem érzi jól magát.
A testnek kell a jó táplálék.
Legyen benne sok nyers is, mert a főzés tönkreteszi a táplálékban lévő enzimeket, s akkor a saját enzimbankunkból kell használni, ami fogy és megerőltető is a testnek.
Nyáron egyébként a nyers növényeket evők sokkal jobban viselik a hőséget, mint a húsokat evők.
Kirlián fotók, rezgésszám, minden a növényi koszt felé billenti a mérleg nyelvét.
De nem egyszerű, mert a tömeg termelt növények vitaminhiányosak.
Durván:a citrom is skorbutos.
Változatos táplálkozás kell, elegendő fehérjével.
Érdekes, hogy a jóllakás -20% táplálékmennyiség, bizonyítottan hosszabb életet eredményez.
Helló Duncan!
Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?
Tudom, hogy ismered a GNM-et, így tudom, hogy tudod, hogy működik. Tehát adott lelki mechanizmusra szervi elváltozások jönnek létre. Kisebb-nagyobb lefolyásúak, de ugyanakkor azzal járhat plusz képesség is. Pl.: Egy lebegő konstelláció az agyban felgyorsítja a gondolkodást és a kommunikáció pergőbb rámenősebb lesz, ugyanakkor a környezetet nem tudod már a kellő mértékben megfigyelni. Vagy amikor egy petefészken “rák” van, ami petefészek többletté fog alakulni,(tehát a “rák” egy állmás a ciszta és a többlet között), akkor az a nő több ösztrogént tud termelni és 60 évesen is 45-nek néz ki és dögös….Miért teszi ezt a teste? Ha kérdezed,kifejtem.
Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?
Igaz és nem igaz. Szerintem, ha nem ismersz egy érzés fajtát, de a tudat alattid sem, akkor az rád nincs hatással, de elképzelhetőnek tartom, hogy megismerheted az érzésformát és ott van a szervi elváltozás és a szimbióta(bacik) ami bontja vagy építi az elváltozást. Remélem érthető.Viszont szerintem tanulhatóak olyan érzések, amik ellenkezőleg hatnak,tehát gyógyítanak és segítenek, de azokat is tanulni kell.
Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?
Szerintem a fájdalom jel, úgy mint a piros visszajelző lámpa, amit úgy próbálnak sokan kiiktatni, hogy kiszedik az izzót….
Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?
Inkább a betegség hatásaiba halhatunk bele. Főleg a fizikai elváltozásokba. (Tüdőt tele vízzel, a szív szétrobban,stb.)
A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?
A test nem marad meg így se-úgyse inkább csak a rabszolgánk, amit mi irányítunk. Szórakoztathatjuk,megszakíthatjuk és alkalmatlanná is tehetjük. Viszont lehet,hogy magunkhoz emelhetjük és ezáltal megbecsüljük rendesen.
Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen?
Szerintem lehet, de az egyénen múlik. Ahhoz nagyon őszintének kell lennie a dühnek és a szervezet tényleg akarja lereagálni….
Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?
Szerintem ez így van, csak nagyrészt nem tudatosul bennünk.
Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?
Én ezt inkább a minta rovására írnám. Ugyanis az emberek szeretnek beállni a sorba átvenni gondolkodásmódot, érzelmeket. Ezek eszközök. Mi döntünk,hogy melyiket használjuk, ha tudjuk,hogy dönthetünk….
A mai civilizáció agyongyógyszerezett és persze zajlik a lobby, hogy ez milyen fontos, mily szerencsések vagyunk, hogy a fejlett vegyészet korában élünk, amikor a századokkal ezelőtti végzetes betegségek mára simán kezelhetőek, stb. stb.
Persze az a kérdés nem kerül elő, hogy ha az emberiségnek ekkora szüksége van gyógyszerekre, akkor hogyhogy az emberiség egyáltalán létezik. Pár száz éve nem voltak a mai értelemben vett gyógyszerek és mégsem halt ki a nép. Akkor csakugyan kellenek a gyógyszerek? (Vagy ne adj’ Isten a mesterségesen létrehozott betegségek miatti gyógyszereladások kellenek?)
Egyes nézetek szerint a betegség pusztán hiányállapot, amikor az egész-ség nincs meg.
Tehát az egészség nem a betegség hiánya, mint ahogy a béke sem csak szünet két háború között, hanem egy olyan testi-lelki-szociális állapot, amikor a személy valóban jó állapotban létezik. Kérdés, hogy hogyan lehetne ezt az állapotot a lehető leghosszabb időn át fenntartani.
Mivel a test anyagokból épül fel, ezeknek az anyagoknak a megléte, meg nem léte, állapota lehet felelős a test állapotáért. Van amit képes előállítani a szervezet (már ha megkapja a hozzá szükséges anyagokat), van amit nem képes, ezeket is be kell vinni. Kinél jobb, kinél rosszabb a regenerációs képesség, van akit elpusztít egy olyan méreganyag, ami másnak fel sem tűnik. A fájdalom egy jelzés, hogy valami nem stimmel a rendszerben, bölcs gyógyszerek ilyenkor a tünetet kezelik, fájdalmat csillapítanak, de az okot nem kezelik.
A test halála szerintem néhány olyan tényezőtől függ, amikor akadályozva van, hogy a szervezet működni tudjon – legalábbis a létfontosságú rendszereket tekintve.
A testet használni kell, de hogy mi az optimális terhelés az minden esetben más és más. Az biztos, hogy működési zavarokat okoz a kihasználatlanság és a túlterhelés is – legalábbis előzetes fejlesztés nélkül.
A test állapotát befolyásolja az amit gondolunk, képzelünk, hiszen amit teszünk vele és általa, az az általunk elhatározott „parancsok” alapján történik.
Ha az elménkben téves vagy hibás következtetések történnek, akkor viselkedhetünk pusztítóan a testtel szemben, azt gondolva, hogy semmi rossz sem történik.
Az aggódás jövőbeli események miatt a képzelet szüleménye, a képzelet pedig megtörtént (nem feltétlenül velünk történt) események újrakombinálása. Ez simán lehet romboló és okozhat pszichoszomatikus tüneteket, így tud az elme testet rombolni.
Az idő csupán egy megegyezés a tér fennmaradásáról és mivel állandóan ezt a realitást látjuk, hogy a test 70-80 évig működik ezt szép lassan el is fogadjuk és ámulunk, vagy épp szomorkodunk a kivételeken. (Itt egy újabb őrült megegyezés: a kivétel erősíti a szabályt)
Az idő egy korlát, ha nem terveznénk vele, akkor a testet sem irányítanánk az öregedés felé, csak a társadalomban élve a kényszerített realitások falai közé szorítva élünk.
Az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok nem a mieink, azok mentális korlátok, sugallva vannak és azt szolgálják, hogy a személy ne éljen annyira sokat, hogy túlságosan megértse azt ami vele történik és így fölé tudjon emelkedni azoknak a korlátoknak, amelyek az átlag szinten tartják, mert akkor nem szolgálná ki a Rendszert.
II.Putyin998 cár írta:
Elolvastam a kolléga neked írt kommentjét, szerintem nem volt vele semmi baj. Emeld ki, ami szerinted bagatelizálás vagy személyeskedés.
Az tény, hogy érzelmek és vélemények teszik ki a kommentek jelentős részét, és a megszokott délutáni társalgási szinten véleményezett a kollégák többsége. Úgyhogy leszűrtem a tanulságot, és a záró cikk az eddigieknél sokkal keményebb lesz.
Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.
Ez egy nagyon érdekes mondat. Többféleképpen is lehet értelmezni. Lehet úgy, hogy aki hisz egy téveszmében az nem fog hinni a téveszme ellenkezőjében. Vagy lehet úgy, hogy akinek hazudtak valamiről az addig el fogja hinni amíg rá nem jön arra, hogy hazudtak neki. A kettő közt elég nagy különbség van még ha első ránézésre nem is tűnik úgy.
A élet nagyon érdekes dolgokat produkál. Az ember hite befolyással van a valóságra, megváltoztatja azt. De ami nagyon fontos nem minden esetben. Csak azokban az esetekben működik amelyekben az ember tevékenységével képes változtatni a dolgokon. Viszont ilyen eset elég sok van főleg a társadalomban való együttélés során. De azokban az esetekben meg sokszor nincs így amelyekben bizonyos természeti törvényszerűségek működése befolyásolja a dolgokat és nem mi. Sokan hajlamosak hinni azt, hogy ha valamilyen dolog rajtuk múlik, akkor minden a világon rajtuk múlik. Ez ugyanúgy téves elképzelés mind az, hogy semmi sem múlik rajtunk.
…Gondoljuk ezt át. A középkorban az emberek tiszta vizet ittak, tiszta, tápanyagban gazdag élelmiszert ettek, a stresszt alig ismerték, és nem létezett mai értelemben vett média…
Tiszta levegőt lélegeztek be, gyakran szabadég alatt aludtak, a világítás nehézségei miatt éjszakai élet nemigen létezett, a környezetszennyezést nem ismerték. A ruházat természetes anyagokból készült, jóformán mindenki fizikai munkát végzett. Elektroszmog, radioaktív sugárzás nem vette körül a középkor emberét…
Ez főleg a falusi környezetre volt jellemző. A városokban bűz volt és mocsok. Mivel a csatornarendszer a legtöbb helyen nem volt kiépítve. Az ókori nagyvárosok ebből a szempontból előrébb jártak mint a középkoriak.
Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?
Nem a sérülésekre van szüksége hanem azok elkerülésére. A fájdalom érzése elsősorban ezt a célt szolgálja. Elkerülni a roncsolódást.
Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?
Már, hogyne lenne lehetséges de ez nem jelenti azt, hogy minden betegséget az érzelmeink hoznak létre. Viszont az érzelmi állapotunk a gyógyulásra is kihatással van.
Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?
Az emberek változnak a tapasztalatok és a testük változásának hatására. Negyven éves korban általában már nem ugyanazok a prioritások mint húsz évesen. Erre nyilván a média is kihatással van de nem csak az okozza egyedül. Az állatvilágban is megfigyelhető, hogy az öregebb egyedek viselkedése megváltozik. Nyugodtabbak lesznek, jobban spórolnak az energiájukkal. Persze vannak kivételek. Az egyik barátom jack-russel terriere most 7 évesen is ugyanolyan hülye mint 1 évesen volt.
Henrik írta:
Ne akard látni az arckifejezésemet, amikor egy ct-t nézek, szóval nem merném azt állítani, hogy értem. Ismerem valamennyire, de nem nagyon. Kevés tapasztalatom van. Helyreraktam vele a két éven át romló látásomat, éveken át meglévő fájdalmat tűntettem el, többféle tünetemnek néztem utána, és amit a lefolyásról, változásokról, időkről írtak, az 100 százalékban egyezett. Ha az volt írva, hogy ez és ez jön x nap múlva, az jött és akkor. De ez nem szakértőség.
Még el sem kezdtük a kutatást, de már tudod a végét? :)
Nem értek egyet. Illetve ez nem ilyen egyszerű. Ha minden döntéshez hozzáférnénk, istenek lennénk.
herkules írta:
Biztos ez? Lehet, hogy jobb, mint a McDonalds, de előfordulhat, hogy mesterségesen jobbat lehet előállítani, mint amilyet a természet állított elő.
@ vilko barnabás főtitkár:
Hm, még senki nem válaszolt…
Thirdeye Magister írta:
Palantír kolléga túlságosan jószándékú. :) Az kell legyen, ha az egymondatos alibi “””kommentedre””” ilyen értekezést volt képes írni. Egyáltalán válaszoltál rá?
Ez már felmerült: az ember lett az állatvilágból, vagy az állatvilág lett az emberből? Lehetséges, hogy minden fordítva történt, mint ahogyan mondják?
Palóca írta:
Szerintem a legtöbb öreg nem úgy tekint a nyugdíjára mint csak kapni és semmit sem tenni érte, mert úgy gondolkodnak, hogy egész életükben dolgoztak így megérdemlik azt a havi juttatást. Ezt sokszor inkább a fiatalabb generáció éreztetné velük.
A feleslegesség érzése nemcsak nyugdíjaskorban jöhet elő főleg nem a mostani krízisben. Sokszor előjön azoknál is akik az önbecsülésüket a munkájukkal nagyon szorosan összekötik. Persze az senkinek sem tesz jót ha elveszti a munkáját sem megélhetésileg sem pszichikailag de…
Azok közül akik a társadalom (vagy közvetlen környezetük) szempontjából, megbecsült szakmát űznek, néhányan hajlamosak lebecsülni embereket azért mert azok szerintük csak egyszerű melósok. Az ilyen “megbecsült szakmájú” emberek ha elvesztik ezt a munkát nagyon maguk alá kerülhetnek, ehhez még idősebbnek sem kell lenniük.
Azok a nyugdíjasok akik aktívak maradnak és találnak különböző elfoglaltságokat, hobbikat maguknak tovább megőrzik a vitalitásukat, nem őrli fel őket a tétlenség.
Amikor valaki feleslegesnek érzi magát az nagyon le tudja rombolni a pszichikumot akár öreg valaki, akár fiatal. De az öregeknél már jobban kihathat a fizikai egészségre is hiszen a szervezetük regenerációs képessége kisebb mint fiatalon volt.
oksamama írta:
Mi itt másképpen működünk. Fordítva. Úgyhogy csak semmi lapítás. Amdam bá nem ezért dolgozott ennyit. 8-)
B.andi írta:
Ezt nem úgy kell venni, hogy régebben a felnőttek legtöbbje 40 évesen feldobta a talpát. Ezekbe a statisztikákba mindig beleszámítják az összes élve született egyedet is. Régebben (és itt most nem a középkorra gondolok, hanem pl. 100-150 évvel ezelőtt-re, amikor már csináltak, hivatalos állami felméréseket) a gyermekhalandóság jóval nagyobb volt mint ma. Gyakorlatilag csak az érte meg a felnőttkort aki erős szervezettel rendelkezett, de ők aztán ugyanúgy eléltek akár 70-80 éves korig is mint a maiak. A középkorban hasonló lehetett a helyzet. Nem biztos persze de elég valószínű.
rozsi008 írta:
Ha ezt a gondolatot végigvisszük akkor az jön ki, hogy a körülöttünk levő világot az emberi elme teremti (ahelyett, hogy csak megismeri és részben befolyásolja). De ha ez így van akkor miért korlátozza az elme önmagát? Miért szab olyan korlátokat saját magának amelyek számára előnytelenek? Miért nem teremt olyan világot magának ahol minden móka és kacagás?
Továbbá, ha én mint elme azt mondom, hogy ott van az a szikla te meg mint elme azt, hogy nincs ott akkor miért van az, hogy csak az egyikünknek van igaza?
Ha te nem tudod valamiről, hogy létezik akkor az nem is létezik? Pl. ha te nem tudod, hogy egy hekker megszerezte a kódot a bankszámládhoz akkor a pénzed nem fog eltűnni?
Mese írta:
Ahogy olvastam ezt a részét a hozzászólásodnak, akartam rá írni egy választ de miután tovább olvastam a kommenteket láttam, hogy Putyin cár lényegébe válaszolt rá.
Viszont eszembe jutott egy másik kérdés is ennek hatására, ami már régen foglalkoztat.
A kérdés a következő:
Miért éppen azt választotta amit?
Tehát miért éppen a sziklamászást választotta? Le merem fogadni bármibe, hogy ha megkérdeznéd a csávót, nem tudna rá válaszolni. Persze mondaná, hogy a kihívás, természet szépsége, mozgás stb. de ez nem a válasz.
A választása nem volt tudatos. A legtöbb ember nem dönt tudatosan arról, hogy mit szeret, mi érdekli és mi nem. Én sem. Mert a tudatos döntés azt jelentené, hogy ismered azokat a működő mechanizmusokat amelyek ahhoz vezetnek, hogy te vagy egy másik ember olyan választást hozzon amilyet te vagy ő akar és ezeket a mechanizmusokat alkalmazni kezded.
Ha te, én vagy bárki más erről a fórumról ismerné ezeket a mechanizmusokat és használatukat akkor például rá lehetne venni Gangsta Zoleet, hogy kezdjen el komolyan balettórákra járni és évekik tartson ki vagy Putyin cárt arra, hogy hagyja ott Marseille-t és telepedjen le Thirdeye szomszédságába, hogy együtt vizsgálhassák az ezoterika rejtelmeit. Persze ezek szélsőséges példák de gondolom átjön a lényeg.
Hogyan függ ez össze a testtel?
Csak egy példa. Ugye tudjuk, hogy az emberek elég nagy része túlsúlyos. Ehhez nem kell statisztikákat olvasgatni elég ha körülnézünk a saját környezetünkben. Nincs csodatabletta, amit bevéve a kövér férfi vagy nő elveszti a felesleges zsírpárnákat.
Akik foglalkoztak ezzel a gyakorlatban azok viszont tudják, hogy vannak működő módszerek amelyeket betartva ezek az emberek mind meg tudnának szabadulni a feleslegtől. Kivétel csak az a nagyon kevés ember lenne akinek az elhízása hormonális problémákkal áll összefüggésben. De még ezeknél az embereknél is elég nagy szerepet játszik a megfelelő életmód hanyagolása.
Az alapelv nagyon egyszerű. Megfelelő mozgás és táplálkozás napi szinten. Ezt a legtöbb túlsúlyos ember tudja.
De ha tudja akkor miért nem csinálja? Ez itt a nagy kérdés!
Hogyan vedd rá önmagad vagy valaki mást olyan dologra amit nem szeretsz vagy egyenesen utálsz csinálni, de amúgy nagyon hasznos lenne a számodra?
A puszta akarat (csakazértis erőltetés) a legtöbb embernél nem működik, tudom mert már többször kipróbáltam.
Volt olyan még régebben, hogy elhatároztam mindennap rendszeresen 1 órát fogok foglalkozni egy dologgal amit az eszemmel hasznosnak találtam de amúgy ku.vára nem érdekelt. Nyolc hónapig bírtam. Volt ugyan, olyan nap, hogy kihagytam de 10-ből 8-9x betartottam. Viszont rengeteg energiámat felemésztette, hogy leküzdjem azt a belső ellenállást amit éreztem miközben csináltam.
A tevékenység előtt az úgyn. tudatalattim kereste a kifogásokat, a cselekvés közben pedig állandóan elvonta a figyelmemet. Gondolom mindnyájan ismeritek ezt az érzést amikor már alig várjátok, hogy letudjátok azt a számotokra “kötelező” nemszeretem de muszáj dolgot. Viszont van aki szereti azt dolgot csinálni amit én nem. Ő egész másként áll hozzá. Imádja csinálni, érdekli és már alig várja, hogy holnap újból megtehesse.
Na ez az ami engem érdekel. Miért szereti? Miért éppen azt és miért nem mást? Hogyan lehet elérni hogy megszeress olyat ami hasznos de utálod (pl. valakinek a testmozgás vagy a tanulás) vagy leszokj olyanról amit szeretsz de káros (valakinél a dohányzás, édesség stb). Miért akar valaki hegedülni és miért nem inkább a focizást választja vagy fordítva? Melyek azok a tényezők amelyek erre késztetik és hogyan lehet ezeket tudatosan befolyásolni?
„Aki viszont azt gondolja, hogy egy szellemi lénynek nem kellene ennyit filózgatni a testről, az nyomjon egy TETSZIK-et.”
Ez az idézet tőlem van és kaptam is néhány felháborodott hozzászólást ehhez a véleményemhez. Egy kicsit bővebben kifejteném, hogy szerintem mért is lenne ez helyes.
Egy jó állapotban levő szellemi lény valószínűleg olyan viszonyban van a testtel, mint egy sofőr az autójával. A jó sofőr az használja az autót. És ha kell, akkor megjavítja azt. Nem az autó javul meg, az autó nem csinál semmit. Így van ez a lény-test viszonyában is. Egy jó állapotban levő lény az megjavítja a testet, ha annak valami baja van. Hogy hogyan csinálja? Lényegtelen, megteszi és kész. Nem az orvoshoz viszi el és nem a természet gyógyász kezeli és még csak nem is isteni energia csatornázódik le.
Majd amikor már nincs olyan jó állapotban ez a lény, akkor úgy éli meg a helyzetet,
hogy Ő = a Test . És ettől fogva csak jönnek a problémák és csak jönnek a problémák.
És AZON VAN A FIGYELME, hogy mi van a testtel, ki fogja azt meggyógyítani, mi a jó a testnek, mi az optimális bánásmódja a testnek. És ha ezt teszem akkor tovább él a test? És ki fogja azt meggyógyítani?
És ez a dolog fordítva is igaz. Ha a lény FIGYELMÉT RÁIRÁNYÍTJÁK ARRA , hogy mi van a testtel és a test így és a test úgy…, ha ezt a témát túlzásba viszik, akkor az még jobban rögzíti a személyt azon, hogy ő csak egy test, Ő = Test . És minél többet filózik valaki a test témáján, annál nyomorúságosabban fogja érezni magát.
És nem arról van szó, hogy én tudom e csinálni azt, hogy a törött csontnak azt mondom, hogy forrj össze. Nem tudom. De mégse merülök el a test témájában, mert a test végül is csak egy autó. És az számít hogy jó e a sofőr. Vagy mondhatnám azt is, hogy toppon van e a szellemi lény, mert ha igen akkor a testtel sem lesz semmi gond. Tehát igazából nem a test témájára kell a hangsúlyt helyezni, ha valaki ilyen olyan amolyan szuper testet akar. A lényeg a lény.
És mindennek ellenére VÁROM a következő postot. Még ha az én véleményemmel nem is osztozik mindenki.
II.Putyin998 cár írta:
Cseréljünk ? :-))
II.Putyin998 cár írta:
Dehogynem!
De ha meghal a testem , úgy elhúzok belőle mint a pinty . :-D
Duncan Shelley írta:
Én csak katalizátor voltam :laugh:
Duncan Shelley írta:
Utólagos engedélyemmel Rozsi kolléga megtette ezt helyettem :-)
Duncan Shelley írta:
Olyat már láttam hogy emberből állat lett , de fordítva még nem . :-)
Korábban hosszabb élet, mint jelenlegi korunkban?
Abszolút igaz!!!! Nem emberöltőkkel ezelőtt, hanem sok-sok “Élet-Újra-Élet” -ekkel ezelőtt! Néhány földi kataklizmával korábban, igen az emberek sokkal hosszabb kort éltek meg, mint ma. Miért? Nem szakadtak el a Forrástól. Tisztelték az Életet. Tisztelték a Teremtőt (nevezhetjük Egy-nek, Egységnek, Teljességnek…) és azon törvények szerint éltek, ami az életet szeretetét hirdette.
Ugyanúgy lehetséges, hogy a korábbi századokban az emberek sokkal hosszabb életkort éltek meg mint most. Honnan tudhatnánk, hogy nem így volt? A médiából nem kapunk “igazságtartalmú” híreket.
Manapság az ősembert (én is így tanultam az iskolában) mindig görbe háttal, egy bunkósbotot vonszolva a kezében ábrázolják, aki épp leterít, fejbe kólint egy vadat, és a még meleg testet marcangolja, tépi a fogával, csak úgy szőröstül-bőröstül. Nos. Az a csodálatos lény, kit mi embernek hívunk, nem ez! Elhitetik velünk a darwini evolúció elméletet, de én ezt nem fogadom el. Kényelmes, hogy megmondják nekünk hogy mit higgyünk, meg is tanítják nekünk az iskolában, de én nem érzem, hogy az ember “kialakulásának szempontjából” ez így lenne.
Sok mindent lehet hallani és olvasni a “régi” korok embereiről. Atlantisz, Mu föld, Belső föld… lakói jóval hosszabb életet éltek mint mi, gyakorlatilag betegség nélkül. Ami számít: az a Szív tisztasága. (Az érzelmek tisztasága, a tudatos teremtés összhangban a természet törvényeivel.) Ha tiszta, szeretetteljes, alázatos, gyengéd, bölcs életet élünk, akkor nem adunk okot és teret a negatív, lehúzó energiának, ami következésképp nem tud “testet” ölteni – betegség formájában.
A gondolataink nagy mértékben befolyásolják az állapotunkat, az egészségünket, és ha túl sok a negatív gondolat és érzelem, előbb utóbb valamilyen formában manifesztálódik az életünkben, a testünkben is. Azt nem lehet előre megjósolni, hogy milyen megjelenési formát ölt, ezt az adott energia (a gondolat és az érzelem is energia) rezgése adja meg. Így igen, lehetséges az, hogy bárki bármiben “megbetegedhet”.
A fájdalom jó dolog, jelzést ad a testnek, hogy valami nincs rendben. Jelzés a tudatnak is, hogy -Héé, figyelj már ide, és vizsgáld meg, miért érzed ott, azon a bizonyos ponton a fájdalmat, és javítsd ki, azt, ami ezt eredményezte, változtass!
Ha figyelünk erre a jelzésre, akkor nem is halunk bele, csak akkor, ha nem teszünk ellene semmit. Még akár az utolsó pillanatban is vissza lehet fordítani a a betegséget és újra helyre lehet állítani az egészséget. Csak megfelelő tudatosság kell hozzá, no meg akarat.
Én nem tartom a fájdalmat testi szinten szükségesnek ahhoz, hogy maga a test jól, vagy megfelelően működjön. Szerintem erre nincs is szükség.
Az öregedés, az öregség, az, hogy valaki “megette már a kenyere javát” némelyeket tehet céltalanná, ezáltal az idő a földi életére nézve rövidül, persze. A korábbi írásomban már kifejtettem, hogy az idő: illúzió. Nincs. Ha ezt megértenénk, teljesen mindegy lenne, hogy mennyit élünk testben, mert a LÉTünk örök. Az a nem mindegy, hogy a testben lévő életünket milyen minőségben töltjük. A testünk börtön? Avagy eszköz? Egy csodálatos hangszer, amin eljátszhatjuk a földi megtapasztalásaink zenéjét? Persze hangolnunk kell, és egyáltalán nem mindegy mivel töltjük, milyen ételeket eszünk, milyen gondolatokat, és érzelmeket hívunk be…
Thirdeye Magister írta:
:laugh: :laugh:
Duncan egy rossz szavad nem lehet 3 szeműre. Ő már a gyakorlatban alkalmazza azt amit a Rendszer-topikban javasoltál. Delegálja a feladatokat. :laugh:
Duncan Shelley írta:
:D Köszönöm, köszönöm!
Azonban eszembe jutott egy saját kérdés ami hosszú ideje morális problémát jelent nekem. Úgy gondolom passzol a test témába, így itt kérdezem meg.
A feladvány a következő:
Egy vámpír és egy vámpírvadász között állsz. Mindkettő azt akarja, hogy segíts neki, és cserébe felajánlják, hogy velük tarts. A vámpírvadász el akarja pusztítani a parazita halhatatlanokat, akik évszázadok óta tekintenek ránk élelemforrás gyanánt. A vámpír pedig ártatlanok megtámadása árán örök életet ajánl. Mennyit ér a halhatatlanság?
Ha a vámpírral tartasz, meg kell ölnöd a vadászt, elindítva ezzel egy lavinát, ami sok ember halálához fog vezetni léted során. Magára hagyod a saját fajtádat, és árulóvá leszel egy olyan csoport kötelékébe lépve, akiknek a halandók élete semmit sem ér. A vámpírok célja, hogy olyan hatalmuk és létszámuk legyen, hogy többé ne kelljen bujkálniuk az emberek elől.
Ha a vadásszal tartasz, el kell pusztítanod a vámpírt, ezzel minden esélyedet elveszítve az örök életre, de az emberi faj szempontjából valami olyat tettél, amivel biztosítod a megerősödését és védelmét egy olyan fajjal szemben, akik csak az élelmet látják bennünk. Megmented ugyan a világot egy vámpír hatalomátvételtől, de minden más marad a régiben.
A játékszabályok: Köztes megoldás nincs, vagy ez, vagy az. Nincs visszalépés, nem mehetsz bűnbánó vámpírként a vadászokat segíteni, és nem állhatsz a vámpírok közé sem mint vadász, ha egyszer így döntöttél. A választott ellenfeleddel neked kell végezned, de nem tud elmenekülni, nem tud kivédeni, ha döntesz, a választottad meghal.
Te mit tennél?
Helytarto írta:
A lény állapota jó majd később megromlik. Na de mitől romlik meg a lény állapota ha az nincs összefüggésben a testével?
Palantír írta:
Ettől nagyobb morális problémám soha ne legyen ebben az életben. :laugh:
prolizoli írta:
Hiába no , megtetszett Duncan gyakorlatias gondolkodása . 8-)
Palantír írta:
Nekem is éri válaszolni? ?:-)
Miért morális ez a probléma?Megölöm a vadászt.Még meg is kinzom ,ha köll.Megkapom a mitámat a vámpirtól.
Aztán megölöm őt is.
A játékszabály nem érdekel,majd irok másikat.
Komolyan ezt gondolom.
Véresen komolyan.
Szerintem a lankadatlan figyelem a lényeg. Amire fordítjuk azt teremtjük, éltetjük. Egész fiatalon megfigyeltem magamon, hogy teljesen máshogy élem meg azt a napot amikor van célom időbeosztásom. A koncentráció fontos, akkor nincs idő betegeskedni, a betegség valami olyan amikor nem akarunk szembenézni az előttünk állló gonddal. Aki szellemileg ép, az jobban tudja irányítani testét, és van megértése, elfogadása, és főleg szándéka hogy rendesen karbantartsa, mondjuk mozgással megfelelő TÁPlálkozással így biztos a lehetőségeihez képest ki tudja tolni annak a bizonyos utolsó földön töltött napnak a dátumát.
prolizoli írta:
Hát, ne is! :D Persze a kérdés és a “morális probléma” csupán egy konkrét példával szolgáló illusztrációja annak a kérdésnek, hogy választanád-e a halhatatlanságot ártatlanok szenvedéséért cserébe?
II.Putyin998 cár írta:
Értem, de muszáj kicsit faggatóznom. Ha tegyük fel ez tényleg megtörténne, ott állnál ma éjjel 2-kor, fáradtan az ágyadból kirángatva egy sötét csatornában, minden előzmény nélkül, a feltételezhetően nem háborús tapasztalatokkal bővelkedő életeddel a hátad mögött, komolyan képes lennél végigcsinálni amit leírtál, hogy halhatatlanná válhass? Úgy értem, ha elképzeled ezt az egész helyzetet és nem csak felszínesen rávágod amit éppen gondolsz, hanem eljátszod, hogy ezt most meg kell tenned, képes lennél rá?
Duncan Shelley írta:
Nekem sincs bajom a kommentjével,direkt félreértesz. :-P
Azt irtam,hogy ÉN nem akartam elbagatellizálni,személyeskedni stb…
Ő ezt vette ki belőle,mert a válaszában csetelni kezdett és azt hitte csipkelődik,meg hogy humoros.
Elhülyéskedhetnénk egymással,de nem itt a zárt topikban,mert nem ide való és amúgy sincs időm,meg nem is érdekelnek a válaszában leirtak.
Amit tőle olvastam,arról eszembe jutott valami,amihez az ő kommentje katalizátor volt(az a hosszabb,az első),ennyi az egész.Választ sem vártam,illetve nem izgatott volna,ha nem reagál.Sok kommentet azért irok le,hogy lássam a saját gondolataimat,igy jobban átlátom- mivel sajnos állandóan kapkodnom kell mindennel mostanában,ezért a koncentrációsképességem gyakran cserbenhagy.
A kenyérevő nagypapánál és a sziklamászó girnyónál is személyeskedni próbált volna a visszakérdéseivel,de most mit csináljak? :-D
Én azt szoktam meg a való életben,hogy a direkt visszakérdezés az tiszteletlenség,legalábbis Nosztrán ezért már elégtételt vesznek normálisan. :-*
Ezt csak úgy mondom,nem lényeg,csak a kommunikációnk nem azonos sikon mozog,ennyi.
Idéztem tőled a te cikkedből a te oldaladon és felrója,hogy nem irtam oda,hogy “by Duncan” :laugh: :laugh: :laugh:
Itt egy másik komment,egyéb kategória:”Sok mindent lehet hallani és olvasni a “régi” korok embereiről. Atlantisz, Mu föld, Belső föld… lakói jóval hosszabb életet éltek mint mi, gyakorlatilag betegség nélkül.”
-by Edit kommentelőtárs
Engem például az ilyen kommentek zavarnak kicsit és ismételten nem a személyeskedés vezet.
Elvileg itt mindenki az olvasód,különben mi a fasznak jönnének ide,nem?
Ilyen egyszerű alapelveket sem lehet megjegyezni Andan bá’tól,hogy a könyv mire bizonyiték alapvetően?
Miért hinnénk el,hogy mit irtak Atlantiszról például?
Ennyi elég:”sokat lehet olvasni arról…”?
Nem bántásnak szántam ezt sem,de hát úgyis félre lesz értve ez is… :-D
Edit írta:
De mi a túró változott meg? Miért szakadtak el a forrástól? Az élet tiszteletétől és szeretetének törvényeitől? Elhülyültek tán a nagy szeretetben, vagy miért? Nem értem.
Izé…most belezavarodtam, kell az fránya fájdalom vagy nem kell?
Ahhoz képest, hogy csak illúzió elég kitartó.
De ha nincs idő, ami lényegében egy rendszer két vagy több megfigyelt állapota közti változás, akkor mivel magyarázod azt, hogy az alapiskolás-kori fényképeiden egész másként nézel ki mint manapság? Vagy az iskoláskorod is illúzió?
Palantír írta:
:laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
Össze tetszik téveszteni valakivel,monsieur Palantir. :-D
Ennél sokkal többet is megtennék,sokkal kisebb előnyökért is.
II.Putyin998 cár írta:
Mi az a mita? Ez valami vámpír szleng?
Putyin ha vámpír lenne csak szénhidrátmentes vért inna. :-D
Dracula998 gróf :laugh:
@ prolizoli:
Edzés környéki időpontban belefér a szénhidrátos is :-D
Mita a “járulék”,a jogos juss,a részed a zsákmányból.
Példa a szövegkörnyezetre:
“Dobd ki a mitámat,kö..ög,oszt’ lépek is.” :-D
Palantír írta:
Az a baj az ilyen kérdésekkel, hogy bármit is válaszol rá az ember így a “fotelban ülve”, nem biztos, hogy ugyanazt cselekedné, ha tényleg választás elé kerülne. Az sem biztos, hogy holnap ugyanúgy választana mint ma. És akkor még csak az átlagos, törvénytisztelő polgárról beszélek.
@Putyin998 cár írta:
Nézd,Mese kommentelőtárs.
Nekem erre nincs időm.
Nem bagatellizáltam el semmit és nem a személyeskedés volt a célom.
Neked látom igen.
Ne értelmezz semmit,csak ezt: igazad van mindenben,okosabb vagy mindenkinél,zenebb vagy Bodhidharmánál,szép is vagy mindemellett és még érdekel is amit irsz.
Igy jó?
Aham – így jó.
Viccet félre téve: Sajnálom… Sajnállak.
„Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.”
Van egy pár tévhit, amire aztán egész vaskos elméleteket alapoznak, érvelnek velük és cáfolnak, ahelyett, hogy előtte ellenőriznék. Ilyen volt például az a zseniális megállapítás, hogy az emberi szervezet nem bír ki 10 mérföldnél nagyobb sebességgel utazást (mert rosszul lesz, elájul, megbolondul, vagy egész egyszerűen megfullad).Mint azt azóta számtalan példa bebizonyította, ez oltári nagy marhaság, de az 1800-as évek elején Stephenssonnak ezzel is meg kellett birkóznia, hogy engedélyezzék a gőzmozdonyának forgalomba állítását.
Nem elég az újítóknak a szellemi és fizikai korlátokat áttörni, de még a babonákat és hiedelmeket is le kell gyűrniük. http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=13990&print=1
Egy városi legenda szerint a halál után még növekszik a haj és a köröm. Kiderült, hogy ez csak a látszat, mert igazából a körömágy bőrének kiszáradása miatt visszahúzódik a bőr és ezért tűnik aztán hosszabbnak a köröm.
Azt is mondogatják, hogy a borotválástól gyorsabban nő a szőr és megerősödik, de ez sem igaz, csupán a levágott szőrszál vége még nem kopik és vékonyodik el, durvábbnak érezzük.
Az is egy sokat hangoztatott vélemény, hogy ha félhomályban olvasunk, az rontja a látást. A kutatások bebizonyították, hogy ennek épp az ellenkezője igaz.
Ezeknek az állításoknak még nem is olyan nehéz utánajárni, megfelelő vizsgálatok, megfigyelések és kísérletek viszonylag gyorsan igazolhatják őket. (Szemben mondjuk az elektroszmog kutatásokkal, amik akár évtizedeken és generációkon átívelő kísérletek is lehetnek, hogy a hatásokat teljesen feltérképezzék, a kísérleti körülmények megteremtése is nehézkes és az eredmények kiértékelése.) Nekem a mítoszok lerombolásáról és a tudományos kísérletezésről a Discovery örült tudósai jutnak eszembe a Mythbusters (Állítólag) sorozatból. Ők kimondottan azt vizsgálják és mutatják be ezekben az epizódokban, hogy a filmes és hétköznapi mendemondákból mi igaz és mi nem. Onnan, hogy megvédhet-e egy hűtőajtó a pisztolygolyótól, addig hogy valóban gyúlékony-e a szellentés. Az egyik történelmi és filmes (és egyébként az emberi testtel kapcsolatos) rejtély megoldáshoz még James Cameron is kikérte a segítségüket. http://dsc.discovery.com/tv-shows/mythbusters/videos/titanic-survival-results.htm
Vannak bizonyos tudományosan csengő aranyszabályok, mint a napi 8 pohár vizet kell elfogyasztani. Ez már azért is gyanús lehet, mert logikai és tapasztalati úton is könnyen belátható, hogy bizonyos körülmények között nagy a vízveszteség, máskor kisebb, ezért nem valószínű, hogy mindig ugyanannyi kell a pótláshoz. Ráadásul a folyadékot nem csak víz formájában ivással, de evéssel is juttatunk a szervezetünkbe. Szóval a napi szükséglet elég esetleges és sok tényezőtől függ. Persze ez kevésbé hangzik jól és nincs olyan PR értéke a vizet, vagy víztisztítót (vagy hasonlókat) árusítók körében. Az ilyen és ehhez hasonló tévhitek kitalálásában és terjesztésében tehát szerepet játszik az üzleti megfontolás is.
De mindegy, hogy ki adja a fals infót és miért, az is hibás, mert aki feltétel nélkül elfogadja. Egy tanácsot nem megfogadni, vagy elutasítani kell, hanem megfontolni. Pénzügyi tanácsért olyanhoz fordulnék, akinek van mit a tejbe aprítani, edzéstervért olyan edzőhöz, aki jól néz ki, öregedés kérdésben pedig leginkább arra hallgatnék, aki magas kort ért meg és jól tartja magát. Ők valószínűleg saját tapasztalattal rendelkeznek, és a módszerük működik (erre sincs garancia, csak nagyobb az esély).
Prolizoli írta: “Miért éppen azt választotta amit?”
Mese: Szerintem azért, mert SZERETI.
Azt hiszem, ez a válasz nem kielégítő…
Prolizoli írta: A választása nem volt tudatos.
Mese: Ezt nem tudom, hogy tudatos volt-e, vagy sem.. Ha valóban azért választotta mert szereti, akkor esélyes, hogy tudatosan választott.
Prolizoli írta: Az alapelv nagyon egyszerű. Megfelelő mozgás és táplálkozás napi szinten. Ezt a legtöbb túlsúlyos ember tudja.
De ha tudja akkor miért nem csinálja? Ez itt a nagy kérdés!
Hogyan vedd rá önmagad vagy valaki mást olyan dologra amit nem szeretsz vagy egyenesen utálsz csinálni, de amúgy nagyon hasznos lenne a számodra?
Mese: Szerintem azért nem csinálja, mert pl. “nem fáj eléggé”, nem motivált eléggé…, nem hisz önmagában, nincs belső képe, hogy hogy néz ki és hogy nézhet ki, ha…, vagy lusta, vagy nem képes AZONOSULNI azzal, hogy mozogjon, megfelelően táplálkozzon, egyáltalán valamilyen áldozatot hozzon. Vagy tökéletesen elégedett önmagával, akkor meg minek…?
Ha lesz elég merszem, ma megkérdezem a teremben és megírom a választ. Lehet, hogy lecsapnak… :eek:
Prolizoli írta: Na ez az ami engem érdekel. Miért szereti? Miért éppen azt és miért nem mást?
Mese: Nem tudom… Talán a “kémia” jelez neki, hogy ezt és ne azt. Érezted már? :-)
prolizoli írta:
Veszélyes lápvidék ez, nem? :) Lehetett, nem biztos, valószínű.
Részemről a középkor (stb.) gondolatmenet arról szólt, hogy a hivatalos álláspont nem biztos, hogy igaz, a történelem hamisítható, a betegségeknek van-e közük a tápanyagokhoz, fizikai erőfeszítésekhez, szívóssághoz, vagy nincs, és legfőképpen, az öregedés sebessége, az élettartam vajon összefügg-e a környezet tisztaságával/szennyezettségével, a bevitt tápanyag mennyiségével és minőségével, a különféle mezőkkel, amikben élünk, de amik új jelenségek?
Ha alapvetően meghatározza az élettartamot a tiszta környezet, a sugárzásmentes környezet, a magas szintű és minőségi tápanyagban gazdag élelem, akkor egy eldugott hely valahol, leárnyékolt terület, saját termelésű élelmiszer, állandó fizikai igénybevétel fontos. Ha ezek a tényezők nem adnak +évtizedeket, akkor lényegtelen.
II.Putyin998 cár írta:
Értem. Nem firtatom :D
@ Helytarto:
Amiből kiindulsz, az egy filozófiai elmélet, ami vagy igaz, vagy nem. (A következő zárt topik témája egyébként a lélek lesz, majd ott. sorraveszünk mindent.)
Elvileg, ha tudok teremteni a döntésemmel, akkor nincs mit tudnom. Ha a döntésem elég ahhoz, hogy kilökje a Holdat a pályájáról, akkor nekem ehhez nem kell ismernem a Hold összetételét, forgási sebességét (ha van), napszakok változását, van-e rajta élet stb. Csak azt kell tudnom, hogyan lökjem ki a pályáról és kész. Esetleg nem árt azt is tudnom, hogy miért lököm ki.
Lehetséges, hogy a túl sok információ elbizonytalanít, és visszafogod magad, mert azt mondod, ez olyan bonyolult, hogy biztos nem lehet megcsinálni. Lehetséges, hogy szerzel egy doktori címet mikrobiolóiából, és az elédtáruló irdatlan bonyolultság arra késztet, hogy az egyébként létező gyógyító képességeidet ne használd, és megbetegszel.
Lehetséges az is, hogy amikor az anyagot tanulmányozod, végső soron saját magadat érted meg egyre jobban. Az alkimisták nem akartak aranyat csinálni soha, helyette az volt a céljuk, hogy megtalálják az anyag mélyén az azt megteremtő gondolatot.
De ez mind feltevés. A filozófia jó dolog, de csapda is lehet, ha tétlenné tesz, vagy bármilyen fajta tudás megszerzését tiltja vagy értelmetlennek állítja be.
Thirdeye Magister írta:
Ez súlyos udvariatlanság. Ne keresztapáskodjál!
Edit írta:
Ha a test, tekintettel arra, hogy nem mi vagyunk, nem elég fontos ahhoz, hogy teljesen megértsük, mert a létünk örök, akkor miért nem teljesen midnegy, hogy mit eszünk, pédlául?
prolizoli írta:
Lehet, hogy szörnyet teremtettünk?
:-X
Palantír írta:
Nem fogom elmondani, hogy mit tennék, de nem lennék a vámpírvadász helyében…
prolizoli írta:
Attól biztosan nem romlik meg, de nem csak a testre ható mechanizmusok vannak. A jó és a megromlás nem mentális egészséget jelent köznapi értelemben, hanem közvetlen teremtőképességet, szemben az emberi szintű tehetetlenséggel és gyengeséggel.
II.Putyin998 cár írta:
Tudod, hogy mi a különbség téma és cél között? Már volt róla szó, de majd a 4-esben lesz is még.
Nem az. Szerintem a többség nem.
@ Duncan Shelley:
Rájöttem, hogy már a kérdésem is hibás, hiszen nem vettem számításba, hogy a vámpírok is a túlélésükért küzdenek az emberi faj ellen. Tulajdonképpen azt nehéz eldöntenem, hogy melyik csoportnak van nagyobb létjogosultsága. Persze ez az egész elméleti, csak tartok tőle, hogy egy hasonló helyzetben bárhogy és bármikor történne is, nem tudnám meghozni a helyes döntést. :D
Palantír írta:
Nem érted. De hogy mégis:
http://frostshock.eu/wow/2011/12/13/szuperputyin-lenyomja-azerothot/
Palantír írta:
Nem az emberi faj ellen küzdenek, ahogyan az ember sem a csirkék ellen küzd.
De azért lehetne fejleszteni a felvetést:
http://www.comicbookmovie.com/images/users/uploads/9186/twilight-ending-blade.jpg
Duncan Shelley írta:
Bizony ! :-D :laugh:
Meg is ragadnám az alkalmat a kötekedésre . :-P
Szerény :lying: véleményem szerint mielőtt elérnénk a korlátlan döntési szabadságot , nem ártana rendbe tenni a tudatunkat .
Merugye :loser: jó szándékkal van kikövezve … :airplane: :devil:
Mi lenne ha hirtelen halhatatlan szörnyeteg emberek szaladgálnának a világban ?
Ne csak magunkra gondoljunk már , hogy milyen jó lenne halhatatlannak lenni !
Csak akkor lenne jó , ha jó lenne hozzá a tudati hozzáállásunk is ! Nem ?
Tehát mielőtt elindítanánk a halhatatlansági projectet , ajánlom tisztázni hogy kik is vagyunk valójában ! Vagy ez az opció lényegtelen ?
Most az jutott eszembe , hogy lehet , hogy a mostani átlagéletkor pontosan ahhoz igazodik , amilyen tudatszinten működik az emberiség . Mondjuk ez szerintem összhangban van a cikkben leírtakkal is .
Jééé , nem offoltam :cyclops:
Duncan Shelley írta:
Ha jól belegondolok igazad van. Általánosítottam. Csak megtanulom egyszer, hogy ne tegyem :D A kép állati jó :D
Palantír írta:
Ez jobb :-D : http://vallejo.ural.net/2000/003.jpg
prolizoli írta:
Az elme két dolog miatt korlátozza önmagát. Egyrészt még nem jött rá, hogy ő teremt, ezért nem tud tudatosan teremteni. Másrészt a Rendszergazda nem is akarja, hogy erre rájöjjön, illetve ha mégis rájött minden eszközt bevet annak érdekében, hogy ezt megakadályozza. (fizikai és lelki szennyezések formájában)
A sziklát a mátrix már “odatette” és materializálta. Az én hitem jelenleg nincs olyan erős, hogy képes legyek nem látni a sziklát.
Ha viszont például megnézzük ezt események, történések formájában, akkor azt mondhatjuk, hogy ami pl. neked létezik az agyadban és tudat alatt hat rád, az nálam elő se jön vagy fordítva. Egy ideig követtem a világ eseményeit, de már nagy ívben teszek rá. Nekem a Közel-keleti problémák nem léteznek, miközben neked lehet, hogy igen.
Ha nem tudom valamiről, hogy létezik, akkor az számomra nem létezik és fordítva. Egy példa:
Egyszer elültették a bogarat a fülembe, hogy a vízerek megzavarják a test működését. Olyannyira jól sikerült ez, hogy minden éjjel derékfájásra ébredtem fel. Iszonyú nehéz megszabadulni ettől a programtól, mert nagyon mélyre hatol a tudatalattiban. De csak program! Törölhető.
Duncan Shelley írta:
Hú, egy kicsit lemaradtam az olvasásban. Mit követtem el tudatlanul?
rozsi008 írta:
Te semmit . :-))
Egyszerűen csak sakkfigura vagy . :laugh:
Nocsak mit találtam : http://www.felsofokon.hu/szemelyisegepites/2012/07/28/a-fiatalsag-nem-adott-hanem-kovetkezmeny ;-)
rozsi008 írta:
Engem is mindig foglalkoztatott , hogy miért vagyunk szándékosan önmagunk ellensége .
Azután , rá kellett jönnöm , hogy nincs ilyen . Lehetetlen . Még az állatok sem ellenségei önmaguknak . Csupán ez a felismerés is messzire vezethet .
Tudom , hogy uncsi , de nekem Don Juan tanításai segítettek megérteni ezt a paradoxont .
Szerinte két elménk van , egy eredeti és egy ideg beültetésű .
Ezt egyszerűen meg lehet figyelni , amikor valami jó ötletünk támad , az idegen beültetésű megpróbál lebeszélni róla , vagy félelmet kelteni . Sokan az hiszik hogy ez maga a gondolkodás , pedig egyszerűen csak küzd egymással a két elme .
Amíg ezt nem tudjuk addig teljhatalma lehet felettünk az idegen résznek , mivel nem gondoljuk , hogy idegen , hanem a sajátunknak gondoljuk . És valóban mi sem vagyunk a saját ellenségünk , ezért nem teszünk ellene semmit , mert a magunkénak gondoljuk . Ezt használja ki a dög . Valójában ez az egyetlen ütőkártyája .
Thirdeye Magister írta:
De ahogy látom, nem jött be a linken olvasható cikk mesterének a dolog, mert májrákban meghalt. Lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Carlos_Castaneda
Felteszem anyagi gondjai lehettek, nem jöttek be a tartott szemináriumok.
(Hivatkozás a NGM-re. :) )
Jájj, a 6millió komment.. hát nem mondom, hogy mindet végigolvastam. Az a baj, hogy mire elértem ide a végére, elfelejtettem, amit az elején lévőkre akartam válaszolni. Majd lassacskán én is beszállok és írok egy kisebb regényt. ^^
Paloca írta:
És persze : ” Castaneda második könyvének megjelenésétől sokan kétségbe vonták, hogy valóban létezett-e don Juan. ”
Ha érted a lényeget akkor látható , hogy a másik elménk mindent degradálni szeretne ami közelebb vinne valódi lényünkhöz .
Castaneda szerepe az volt , hogy hozzáférhetővé tegye a tanításokat . Lehet hogy ő nem tudta teljesen integrálni a tanításokat , de maguk a tanítások nem csorbultak általa .
Amúgy biztos , hogy májrákban halt meg ? ;-)
@ Palantír
Első heppre a vámpírt öltem volna meg, már csak morális alapon is. Megölöm, kész hős leszek, bár ez semmin nem változtatna valószínűleg, ugyanúgy lennének vámpírok, ugyanúgy ölnék az emberekkel egymást. Elvetve.
Utána megöltem volna a vadászt, amiből jön hogy örök “életet” kapok (tudtommal a vámpírok halott testek, élőholtak), és ‘csak’ ölnöm kell érte. Mi sem egyszerűbb. Hatalom, erő, idő, egy kis vérért cserébe? Ja hogy mások vére? Szarok rá! Aztán belegondoltam ebbe a vámpír-világuralom dologba, és az már kevésbé tetszik. Egyrészt, mert valószínűleg ugyanolyan fertő (ha nem fertőbb) társadalmuk lenne, mint az embereké, ugyanúgy lennének g*ci vámpírok, ugyanúgy lenne hierarchia, háborúk, miegymás. És mivel halott a testtel operálnának, nem érdekelné őket az élet, még annyira se, mint emberként, pusztítanák a bolygót, etc.
De végülis úgy döntöttem, hogy a vadászt ölném meg, de csak abban az esetben, ha vámpírként élve marad a testem. Ha nem, akkor nem kell. Azért adjuk már meg a módját a dolgoknak. ^^
De a vérivástól való fiatalodást el tudnám viselni.
Elvégre is… az vagy, amit megeszel. :vampire:
„Na de: mi van akkor, ha ez az egész nem igaz?”
Bennem is felmerült a kérdés, már nem egyszer. Ugyan honnan tudjuk az igazat? És egyáltalán: lehet hinni bármilyen „tudományos” kutatás címszó alatt orrunk alá tolt információhalmaznak? Szerintem nem. A történelem kutatását nem találom objektív tudománynak. Persze lehet tanulmányozni a forrásokat, lehet kutatásokat végezni, de a konzekvencia levonásában valahol csak ott bujkál az a fránya egó.
Egyszer olvastam, hogy naponta keletkeznek bennünk rákos sejtek, csak az egészséges szervezet legyűri ezeket. Ezzel valahogy egyet tudnék érteni. Ám azt meg tudom, hogy a rák általában valamilyen negatív érzelmi trauma, esetleg felhalmozott érzelmi/fizikális szennyek miatt alakul ki nagyrészt.
„Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?”
Nem tartom lehetségesnek teljesen, bár valamilyen szintig bizonyosan, például sok történetet hallani látóktól arról, hogy az étertestben, vagy az aura egyéb részein hamarabb jelentkezik a betegség vetülete, mint a fizikai testben. Így az megjósolható, mi több: megelőzhető.
„Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?”
Lehetséges, hogy nem igaz. Sőt. :)
„Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?”
Semmilyen esetben nem jelent rosszat a fájdalom, ha egy kicsit magasabb nézőpontból nézünk le rá. A test fájdalma nem a mi fájdalmunk, csak ha azzal azonosítjuk magunkat. Általában a betegség figyelmeztet, vagy tanítani akar nekünk valamit. Netalán karmikus eredetű. Én úgy hiszem, hogy a fájdalom nem jelent rosszat. Az ember persze szeretné elkerülni, de ez is csak azért lett így kitalálva, hogy törekedjünk minden szinten az egészségre. Ez a fejlődés egyik – nem féltetlenül szükséges – alapköve.
„Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?”
Mégiscsak tudod a nagy kérdésekre a választ? ;) A kérdésben a válasz, ahogy írtad. Én a halál okait három részre osztom:
1. lejárt a tervezett élet időtartama, melyet születésünk előtt kitűztünk magunknak
2. hamarabb véget vetettünk neki (öngyilkosság)
3. szabad akarat: a megértés egy magasabb szintjén úgy hiszem, tetszőlegesen kitolható vagy megrövidíthető a fizikai test élettartama. Ez nem az öngyilkosság kategóriába sorolható.
„A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?”
Szerintem ezeken nem múlik, a helyes életrenddel csupán életünk minőségét tudjuk emelni.
„Ezek a változások vajon milyen mértékűek lehetnek? Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését?”
Maga a distressz az emberi szervezetben igen komoly károkat tud okozni, ez mára úgy ahogy elismert dolog, hangoztatják üres fejjel a pszichológusok is, hogy „a stressz nem jó, értem?”. Ez tiszta sor. Ám miért ne használhatnánk az (értelemszerű módon) a teremtő erőt jóra? Megfigyelhetjük, hogy a pozitív elhatározós mikre nem képes, „gyógyíthatatlan” betegségek foszlanak szét, a könyvesboltok tele vannak könyvekkel, amik ezen egyszerű alapelven alapulnak. És az emberek ezzel nincsenek tisztában? Na, ez a szép kis társadalmi kórkép.
„A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?” Úgy vélem: igen. Rövid úton haza lehet vágni az idegrendszert, vagy egyéb helyeken a szervezetet.
„Lehetséges, hogy ez hatással van a testünkre? (gondolatok)”
Az ember képes megbetegíteni magát. Például érezd azt, hogy fáj a fejed, ismételd el, hogy „fája fejem” és láss csodát: elkezd fájni a fejed. Szóval, van hatása a testünkre a tudatnak. A tudat az anyag fölött áll. Ékesebb példa erre egy videó egy jógiról:
http://www.youtube.com/watch?v=qyO8l8tessg
„Swami Ráma: Olyan dolgokra volt képes, melyekről korábban azt gondolták, hogy lehetetlen. Képes volt tárgyakat mozdítani pusztán szellemi erővel, tenyere különböző pontjai között tíz fokos hőmérséklet-különbséget elérni, valamint rákos sejteket növeszteni és elmulasztani. Mozdulatlanul ülve először meg tudta állítani a szívverését, majd felgyorsítani úgy, hogy 300-at verjen egy perc alatt. Speciális agyhullám mintákat tudott létrehozni és fenntartani: először olyan agyhullámokat mutatott a készülék, amelyeket a tudatos állapotra jellemző béta hullámok uraltak, majd alfa-hullámokat, amelyeket általában a relaxált állapottal társítanak. Végül théta hullámokat termelt az agya, melyeket a tudatlan állapottal kapcsolnak össze, ennek ellenére ő mindent fel tudott idézni, ami ez idő alatt a szobában történt. Egy fizikus hitetlenkedésére válaszul pedig látható fényt produkált a szívcsakrája körül, melyet egy polaroid fényképezőgéppel is meg tudtak örökíteni.”
Ezek dokumentált kísérletek, és nem az egyedüliek.
Hiszi még valaki, hogy a tudatnak nincs hatalma az anyag felett? :)
bhagwan írta:
Ó , nagyon sokan hiszik !
Az ilyen Swami Rámás produkciókat előszeretettel állítják be szemfényvesztésnek , ezoterikus hókuszpóknak , miegymás …
De ha mondjuk az ilyen hitetleneknek nem jön be valamilyen tervük , akkor rögtön bosszankodnak . Pedig ez azért van mert nem hisznek igazán a tudat hatalmában .
Inkább hisznek az öregedésben , és a halálban . Az egyszerűbb , mert mindenki azt csinálja :-?
HELYZETJELENTÉS
Na, eljutottunk ide: fent van a 4. cikk.
Küldöm a jelszót. Aki nem kapja meg 16:00-ig, az panaszkodjon.
“Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?”
A szerves gépezet, amit csak testünkként nevezünk, rendkívüli módon alkalmazkodóképes. Üti az ember egy darabig a falat, kiporcosodik a kézfeje, keményebb, ellenállóbb, erősebb lesz. Leborotválja testéről a szőrt, az visszanő, mint a hidra feje, kétszer annyi lesz és egyre utálatosabb. :D De persze szegénykék csak a testet akarják megvédeni. Leég az ember a napon, lehámlik a bőre és új nő a helyére. Vagy elég, ha csak edzel. Használatbavétel hatására erősödnek az ízületek, tartósabbak, nehezen szakadnak, nőnek az izmok, keményebbek, többet bírnak, talán még a csont is szilárdul, de erről nem tudok meggyőződni. De ilyen a vízhólyag is. K*rva szar, kipukkad, csíp, meg minden, de ha sokszor történik meg, egy idő után megkérgesedik az ember tenyere, szinte a kés se megy át rajta.
Sorolhatnék még végtelen példát, de a lényeg az, hogy a test attól erősödik, ha mi magunk, tudatosan építjük. Nem mindig lehet tudatosan, pl. a vírusok csak úgy jönnek-mennek, de ha egyszer a test megbirkózott az egyikkel, az több problémát nem okoz. Ha kis dózisokban mérgező anyagokat adagolunk a szervezetbe, talán egy idő után immunissá válhat. Ahogy valaki írta alább, steril körülmények között felnövő kisgyerek egy szellőbe is belehal.
Két probléma van ezzel a dologgal. Az egyik, hogy nem tökéletes, mint azt egy cikkel előbb megtárgyaltuk (fogak végtagok, szervek nem nőnek vissza), másrészt baromi lassú. Kegyetlenül lassan alkalmazkodik, akármiről is legyen szó. Beleugrik valaki 3 fokos vízbe, megáll a szíve. De ha először csak bevizezi a kezét, aztán a vállát, lábait, stb, bele tud úgy merülni, hogy ne haljon meg (egy darabig ^^).
Ez az alkalmazkodó “újratermelés” párosítva “emberfeletti” regenerációval..
“Nem hiszem el, hogy már megint eltört a kezem. Pedig épp csak 3 emeletet zuhantam. Franc essen belé, kérek egy másikat!” *chop*
Ó, az érdekelne nagyon, vajon miképp viszonyulna a test folyamatos, lassú, de egyre erősödő hőbehatáshoz. Képes lenne a bőrünk tűzállóvá alakulni? :D Illetve, hogy kiépíthető-e annyira az izom, hogy ne lehessen áthatolni rajta (kés, pl.)?
@ Duncan Shelley:
Te jó ég, már ennyi az idő?! Még sehol se tartok a kommentelésben. :-?
“Valószínűleg valamilyen mértékű fiziológiai, biokémiai változás következett be a testetekben. Oly módon, hogy semmi nem ért a testetekhez, semmi nem került a testetekbe, mindössze a szemetek érzékelt némi fényt – minden mást ti csináltatok.”
Fúj, de utálom ezeket az érzelem-alapú beidegződéseket. És nem tudom, hogyan irtsam ki őket! Szerintem kicsit nevetséges, hogy öntudatlan, akarom ellenére is végbemenő testi reakciót váltanak ki az érzelmek, de még a gondolatok, emlékek, vágyak, a nem létező, vagy már rég elmúlt dolgok is. Mert az egy dolog, hogy megcsapja az orrom egy frissen kipakolt csomag bűze a szomszéd fülkéből, és az undor testi reakciót vált ki. De hogy két hét múlva is kavarog a gyomrom, ha visszagondolok… Borzalmas. Itt valami nagyon nem rendjén működik. Annyi fölösleges érzelem tömörül egy emberben, egyáltalán nem csodálkozom, ha ezek ártanak a testnek.
Szerintem sok esetben fölösleges, és még káros is. Ha tehetném, megszabadítanám magam ettől a tehertől, gondolkodás nélkül.
Az ebben a szörnyű, hogy visszafele is működik. A testtel történő dolgok “károsíthatják” a lelket. Pl. egy élsportoló elveszíti mindkét lábát, és ezért olyan lelki traumát él meg, amibe beleőrül.
Thirdeye Magister írta:
Remélem nem paraszt! :)
rozsi008 írta:
Dehogy !
Király :-)) ;-)
Duncan Shelley írta:
Egyetértek!
A Test sorozat óta a folyamatosan összezsugorodó időn gondolkodom. Figyelem az öregeket és a viselkedésüket. Próbálok találni kivételt. Egy olyan esetet, ahol nem ez történt, ahol az idősebb embernek még mindig van célja, motivációja, és messza a jövő felé néz. Kell egy kivétel. Beszélgettem velük erről, és mind ugyanazt mondják, hogy ők már megették a kenyerük nagy részét, őket már csak azt tartja életben, hogy boldognak lássák a lányukat/fiúkat, hogy megszülessen az unokájuk, hogy …. Mindezek egy-két éven belüli események. Semmi több. Már nem akárják megváltani a világot, már nem akarnak maradandót alkotni, már nem akarnek semmit sem maguknak. Jó lenne egy kivételt találni az biztos.
A másik amit már évek óta figyelek, az a betegséggel kapcsolatos gondolat. Rémisztő, amikor egy hosszabb idő elteltével találkozom újra a barátaimmal/rokonaimmal, és belémhasít a felismerés, hogy mennyit öregedtek. Tipikusan azok öregednek a legtöbbet, akiket valami nagy stressz ér, akik valami miatt állandóan aggódnak, önmagukat marcangolják.
Erre persze ott van az ellen példa is. Az állatvilágban mitől öregednek az egyes fajok? Mi váltja ki? Annyi támadás érte őket, hogy azon stresszelnek, hogy mikor következik be au “utolsó”? Vagy nekik mi jár a fejükben? Mert, hogy ők is öregednek az biztos.
A bárki bármikor témakör azért érdekes számomra, mert több olyan balesetet láttam, ahol az egyén minden dacára úgy élt túl, hogy még a haja szála sem görbült meg, ugyanakkor meg olyan hülyeségekbe haltak bele mások, hogy annak a lehetősége még csak meg sem fordult az ember fejében azelőtt. Mi lehet az oka? Miért vannak kivételezettek, szerencsések? Mások miért járnak rosszabbul?
AZ ptimális bánásmód érdekes kérdés. Tapasztalataim szerint minnél aktivabb vagyok annál több dologra vagyok képes, annál éberebb vagyok, annál több dolgot tudok véghez vinni. Mégis van olyan idő, amikor egy kis “nyugira” vágyok, és erzem, hogy a testemnek újra fel kell töltődnie. Nem lenne rossz egy pontos használati utaisítás, ami ezt behatárolja, hogy a legoptimálisabban bánhassunk a testünkkel.
Hú, ez rengeteg kérdés, egyet választok csak ki:
Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?
Szinte biztos, hogy nem. Hosszú kondicionálás kellett hozzá, hogy ezek automatikusan kialakuljanak.
nekem a test olyannak tűnik, mint egy tökéletes automata, aminek viszont a működési mechanizmusát nem ismerjünk a maga teljességében. Tényleg milyen szép lenne, ha gondolati úton befolyásolni tudnánk az anyagot-pl mi lenne, ha az alvást kiiktathatnánk, vagy a ráncos bőrt
amúgy elbűvölt az a gondolat, hogy az évek távlata határozza meg a fizikai állapotunkat
Kíváncsi vagyok mi lehet a 4. részben
A 3. cikk egy héttel ezelőtt vasárnap érkezett meg, így azt hittem, egy hetünk van arra, hogy kommentáljunk és jelszót kapjunk a következőhöz. Pont ma telt le az egy hét. :shock:
Sajnos arra már nincs időm és kapacitásom, hogy a kommenteket is átolvassam előtte, de utólag, a 4. cikk tartalmának ismeretében természetesen erre is sort kerítenék.
(Ha ebben a kommentben előfordul olyan, amit más leírt, vagy amit más már megcáfolt, az ennek tudható be, ezért előre is elnézést kérek, cak úgy, mint az összevisszaságért.) :-/
I. Korok.
Az orvostudományi és történelmi ismereteim sem kirívóan mélyek, így nem tudom, hogyan állapíthatják meg, hogy egy középkorban élt tetem hány éves korában halt meg. Erőszakos halált haltak esetén az elhalálozás módjára még csak-csak lehet következtetni, de az életkorára …? Talán a megmaradt csontok sűrűségének vagy akármi másnak a vizsgálata engedhet erre-arra következtetni, de ez csak spekuláció.
Viszont ahány közleménnyel traktálnak bennünket nap mint nap, teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy sántít a dolog.
II. Betegség.
Életem során nem sokszor voltam beteg, és amikor mégis megtörtént, nagyjából annyiban nyilvánult meg, hogy egy-két nap alatt kihevertem és kiizzadtam egy lázas-hasmenéses „vírust”.
Furcsamód a felépülések után sokszor éreztem úgy, mint amikor újraindítják a számítógépet és települnek a frissítések. Na, nem sejtszinten éreztem ezt, de energetikailag tapasztaltam azt, mintha „új formában” lennék, mintha kicserélődtem volna egy kicsit.
Talán ez annak következménye, hogy a betegség lefolyása tulajdonképpen az elhasznált, fáradt, „selejtes” sejtek „felülírása”?
Ebben az esetben viszont a betegségek rendkívüli sokféleségét nem tudnám hova tenni, az AIDS-től a trópusi náthalázon át a Parkinson-kórig. Persze elfogadhatónak találnám azt a választ, hogy ezek közül nagyon sokat mesterségesen engedték szabadon (van is erre nem egy elmélet).
III. Bánásmód.
Kinek mi. Van, aki 35 éves korára belehal a dohányzásba, van, aki még 90 évesen is pöfékel.
Van, akinek a hegyi levegő és a juhok legeltetése az ideális életmód, van, aki egy paneldzsungelben van ereje teljében. Talán.
Én magam inkább oda sorolom, ahol a testet használni kell, és nem pihentetni. Elvégre az emberi testet arra „tervezték” (a jó öreg Arnold hasonlatával élve), hogy hatvan kilométert gyalogoljon naponta, és kardfogú tigrisekkel küzdjön meg.
IV. Képzelet.
Nagyszerű gondolatok, én magam is megéltem már, persze nem ennyire tudatosan.
Ma reggel például nagyon korán keltem, kimentem vécére, és a nyitott ablakon át megéreztem a hajnali levegőt odakintről. Aztán egyszerre beugrottak az emlékek: régen akkor keltem ilyen nagyon-nagyon korán, amikor vizsgaidőszakban a vizsgákra készültem (hajnaltól éjszakáig), és akkor szoktam ilyen korán vécére menni, és akkor szoktam érezni ezt a hajnali levegő illatot. Kellemes, párás levegő, fűillat, madárcsicsergés, idilli … de ezektől a régi emlékektől egyszerre begörcsölt a gyomrom és elkezdett zakatolni a szívem. Kellett egy perc, mire lenyugodtam. Hihetetlen.
Az ellenkezőjét, a pozitív gondolatokat igyekszem ennél tudatosabban használni, magamra „erőltetni” optimizmust, jókedvet, vizionálni a sikeres pillanatokat. Lehet benne valami.
V. Zsugorodó idő.
Alapvetően kétféle emberrel találkoztam, aki tudatosan készült a nyugdíjazás utáni időkre. Van, aki tudatosan készült a semmittevésre (amit inkább „pihenés” szóval illetett), és van, aki tudatosan készült a felszabaduló idő és energia minél magasabb fordulatszámon történő kihasználására. Utazgatott, új helyeket és új embereket ismert meg. Aztán persze van a harmadik típus, akire „rászakad” a nyugdíjkor, egyszer csak ott áll tétlenül, a munkahelyén már nem kell, rengeteg a „felesleges” ideje, még talán energiája is volna ehhez-ahhoz … de meg van lőve szerencsétlen.
Idős korban az önsajnálat is rendesen erőre kap, főleg a kollektív nyavalygások, jajveszékelések, ezt saját fülemmel hallom minden nap, mivel három órát buszozom a munkahelyemig és vissza. A „buszos nénik” a megtestesült beteg emberek, valamelyik testrésze mindegyiknek fáj, úgy tűnik. Persze belegondoltam abba, hogy sokszor csak azért panaszkodnak egyre jobban, hogy rálicitáljanak a másikra, így őt még jobban sajnálják … közben meg lehet, hogy ez ténylegesen testi elváltozásokat generál benne.
Még egyszer elnézést kérek, amiért későn küldtem el a hozzászólásomat, és őszintén bízom abban, hogy kapok jelszót a negyedik cikkhez, mert komolyan érdekel a téma, és sikerült „elültetned a bogarat a fülemben”. :-)
@ zCevard:
A 3. cikknél késtem, lekötött a sok szex és játék helyett a sok munka, szerződéselőkészítés és egyebek.
Ment a jelszó. :)
Szerintem nem igaz az, hogy a régi korok emberei kevesebb ideig éltek! Még a szokványos történelemkönyvek is meghazudtolják ezt a legendát. I. Szent István király például állítólag 69 évig élt, ami bőven belefér a mai átlagba. Michelangelo 89 évesen halt meg 1564-ben, ami mai “modern” szemmel is szép kor.
Az jutott még eszembe, hogy a középkor (pláne előbb) emberei többségében nem voltak eltunyulva és alapjáraton sokkal inkább konfontálódtak a testükkel illetve mások testeivel is. Nem úgy mint most, amikor mindenhez fájdalomcsillapítót kérünk. Számtalan ember a környezetemben nem képes lekezelni egy egyszerű fejfájást vagy kibírni azt anélkül, hogy be ne dobna egy tablettát.
Érdekes ez a 10-ből 9 arány. Olvastam egy könyvet az Eboláról, a felfedezéséről. Volt a könyvben egy orvos, aki Zairében dolgozott az ebolás betegek között (persze akkor még nem tudta, hogy az ebola), igen kezdetleges védekező eszközökkel. Nem volt bioszkafanderben, csupán gumikesztyű és max. szájmaszk. Mégis túlélte, pedig egész napokat fertőzött vérben tocsogott.
Szűrővizsgálat: erre van egy összeesküvés-elméletem. :D Szerintem maga a szűrővizsgálat (sugárzás pl.) tesz valakit hajlamossá a rákra vagy okozza a rákot. Én eddig azt tapasztaltam, hogy ami központilag kötelező, az sosem jó. A kormány/állam vagy Legfelsőbb Kaszt, ki hogy látja, sosem támogat igazán hasznos és értékes dolgokat. Ha valami kötelező, abban van valami csapda.
Szerintem az ember nem csak úgy betegszik meg és nincsenek előre megírva a betegségei, mint ahogyan a jövője sem. Én tapasztaltam már többször olyat (magamnál és másoknál is), hogy bizonyos környezetei dolgok, behatások (munkahelyi, párkapcsolati, személyes problémák) fizikai betegséget hoztak létre. Elváltozást a testben. Pedig semmi más nem adott volna okot rá.
Tehát a stressz meg a problémák egyértelműen betegségeket tudnak okozni.
Meg szerintem maga a betegségtől való félelem is olyan, ami betegséget okoz.
Optimális bánásmód: ha azt nézem, hogy a test eredetileg mire lett terezve, akkor azt mondanám, hogy használatra. Kemény használatra. Vadászni, halászni, úszni, futni stb. Szerintem ez nem változott.
Ha belegondolok abba, hogy engem már dobott fel edzés, akkor ezek alapján simán lehet, hogy a kemény igénybevétel tesz jót a testnek.
Morbid egybeesés: pont miközben olvastam a cikket, hívott anyukám, hogy meghalt nagymamám testvére. :-((
Nekem a témát illetően az Amer és a Titánokból jut eszembe az a történet, amit a papnak mesél a kislány. A hídról, ami leszakadt néhány emberrel és hogy ha megvizsgáljuk őket meg a múltjukat, akkor megtaláljuk az előjeleket.
Szerintem mindig vannak előjelek.
Szeretnék én is kérni jelszót, a sok teendő miatt hátrasoroltam a kommentelést, véleménykifejtést. Elmélkedtem a kérdéseken, mert nem triviálisak.
Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?
Ez egy rossz megközelítés. Az orvostudományból kiindulni téves. A betegség (hogy valamit kinevezünk betegségnek) is az orvostudomány terméke. Óhatatlan, hogy ne legyenek alattomos üzleti érdekek ilyen jellegű kutatások mögött.
Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?
Ez a dolog működik. Ki-ki magán vagy családja körében is megtapasztalhatja ezt a jelenséget. Gyerekkoromban a testvéremmel együtt előfordult, hogy lebetegedtünk, aztán elkapta apám is. Anyám azt szuggerálta magának, hogy ő nem lehet beteg, nem engedheti meg magának, hogy beteg legyen, mert akkor ki gondoskodna mindannyiunkról. És nem is lett beteg…
Már több éve jómagam sem esem járványok áldozatául, utazhatok a tömegközlekedésen, lehetek a fertőző közösségben, nem gyűr le a kór, mert nem akarok beteg lenni.
Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?
A fájdalom egy jelzés. Mivel mindennek oka van, a testi fájdalom célja a problémás rész megvilágítása. Amennyiben értünk hozzá, a probléma okai megszüntethetők. A visszatérő fájdalmak a tüneti kezelés miatt vannak.
Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?
Valószínűleg a halál egy megadás – feladják a haldoklók a küzdelmet. A könnyebb utat választják – nem tesznek meg mindent a túlélésért. Akik korházba kerülnek ott rögtön kimondja rájuk az adott orvos a jól ismert ítéletet (sajnálom, de ön halálos beteg, nem tudunk magán segíteni) vagy netalán már eleve tudja magáról az illető.
Akadt erre ellenpélda. Egy fiatal családapával közölték, hogy rákos és nincsen sok hátra, búcsúzzon hát el az élettől. Úgy döntött, hogy amíg a gyerekei fel nem nőnek addig neki élnie kell – a kötelességtudat tartotta vissza és „mentette meg” ugyanis évekkel később is életben volt az orvosok nagy bámulatára.
A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?
Arany középutat kell találni. Az élsport kizsigerel, a tespedés legyengít. A ráncosodás az izmok sorvadásának, és a bőr öregedésének az eredménye. Ebből az látszik, hogy valamit tenni kell érte, hogy fiatal maradjon: „használni kell”. Amit nem használunk, az elsorvad.
Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?
Ha a tulajdonosa nem vigyáz rá vagy nem tudja hogyan kell használni, akkor valamilyen módon fel kell hívnia a figyelmet a helytelen cselekvésre. A testben megvan az élni akarás.
Fiziológia, biokémia és képzelet
Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését?
Az adrenalinról azt mondják, hogy az azonnali nagy teljesítmény eléréséhez nagy szerepe van, ha az ember vészhelyzetbe kerül, akkor az életben maradás záloga a gyors/erőteljes cselekvés. Ez meglehetősen állati.
Az embernek szaktudása révén, rutinszerűen kezelt halálhelyzetekben nincs szüksége izomszaggató adrenalin szintre, hiszen a magabiztossága, győzni akarása és korábbi sikerélményeiből merített tapasztalatai újabb sikerhez vezetik. Mikor az ember megismeri a probléma megoldásának módját, akkor a korábban probléma által kiváltott stresszt rögtön jobban tudja kezelni, mint előtte.
Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését? Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?
Abszolút károsak. Elvonják a test komoly erőforrásait, így nem jut a fontos testi folyamatokra kellő mennyiségű erőforrás – elkezdődik a hanyatlás.
Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?
De lehetséges. A modern ember életmódja káros a testre nézve. Mert tudatossági szintje alacsony, ámbár a problémás helyzetek száma óriási. Nap mint nap komoly érzelmi bombatámadással sújtja magát. Így aligha él tehetünk különbséget egy vadonban élő állat és a modern ember között érzelmi alapon. Mindkettő az erőszaktól menekül, állandó rettegésben éli le az életét. És mindezt mik okozzák? Az illúziók, a tévhitek és ehhez hasonlók.
Összezsugorodó idő
Lehetséges, hogy ez hatással van a testünkre?
Igen. Ez mentális alapú pusztító hatás, egy folyamatos lemondás. Ördögi kör. Az öregség jelei egyre inkább megerősítik az egyént arról, hogy közeleg a vég. Mert eleve így is gondolkodik. Természetesen nem is tesz a folyamat ellen, hiszen természetesnek véli.
Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?
Semmi sem véletlen. Nagy erejű szimbólumok gyökeresítik meg ezeket a nézeteket. A nyugdíjtól kezdve az együtt élő társadalmon belül a gyereknek is komoly fogalmai vannak az öregségről, hiszen arra nevelték, hogy át kell adnia a helyét a közlekedési eszközökön, az időseket segíteni kell, mert már gyengék és nem képesek saját maguk ellátására. Stb.
A túlnyomó többség halálkomolyan veszi ezt az ügyet a szó szoros értelmében :-)
Ha itt tartunk divatos mostanság, hogy sokan játsszák a fiatalost, megy a rongyrázás, hogy „én is képes vagyok arra, amire egy fiatal, nem csak a 20éveseké a világ…” Ezek nevetséges magamutogatások, mert az elméje mélyén tudja az ilyen bohóc, hogy eljárt felette az idő. Egy igazi fiatal ember testileg és szellemileg is fiatal, nincs szüksége ilyen magamutogatásra.
Duncan Shelley írta:
Magyarországon az anyakönyvvezetés témában kicsit utánanéztem a médiában és ezt találtam:
A középkorból a templomok és kolostorok mellett eltemetettekről szórványosan maradtak fenn halotti jegyzékek. Az 1212-es párizsi zsinat elvetette a kötelező anyakönyvvezetést. I. Ferenc, francia király (1515-1547) adott ki rendeletet arról, hogy az elhalálozott hűbéresekről a lelkészeknek jegyzéket kell vezetniük. A városi könyvek, krónikák a 13. századtól jöttek létre.
Magyarországon az 1515. évi veszprémi egyházmegye zsinata intézkedett először a megkereszteltek feljegyzéséről. 1868-tól lehetővé vált a polgári házasságkötés, 1895-ben pedig bevezették az állami anyakönyvvezetést, de az egyes felekezetek továbbra is vezettek saját anyakönyveket. Az anyakönyveket ma két példányban a helyi önkormányzatok vezetik.
A média sem cáfolja a közleményeivel, hogy az 1500as évek előtt az átlagemberekről szinte semmit nem lehet tudni. Néhány tekintélyről viszont meglepően pontos adatokat közölnek. Például: Nagy Sándor „Born: 20 or 21 July 356 BC Pella, Macedon Died: 10 or 11 June 323 BC (aged 32) Babylon”
Adatokat a médiában csak a régi „sztárokról” lehet találni, amibe kár lenne belesétálni.
Nagy járványok és a Pestis:
A pestis elterjedésének oka az volt, hogy a főbb kereskedelmi útvonalakon árukat szállító kereskedők hajói patkányokat (és bolhákat) rejtettek. Ezek a szárazföldre jutva megfertőzték a háziállatokat és az embereket is. A fertőzöttek nagy része pár napon belül meghalt, de voltak, akik csodával határos módon túlélték a pestist. Ők örökre védettséget szereztek, mások viszont immúnisak voltak a fertőzésre.
Az orvostudomány fejletlensége miatt abban korban még nem tudtak védekezni, bár arra viszonylag gyorsan rájöttek, hogy veszélyesen ragályos. A fejlettebb európai városokban (Velencei Köztársaság) ezért később már lezárták a város, illetve a fertőzöttek otthonait (karantén), de a legtöbb helyen a pestis ellen kevéssé hatékony természetes gyógymódokat (füstölés, gyógyfüvek, kenőcsök stb.), illetve az egyház által javasolt érvágást, böjtölést és bűnbánatot ajánlották.
Itt észrevettem egy párhuzamot a mai járványok és a régi járványok között. A közlemények mindig elfelejtik említeni a járványok pontos eredetét! A pestisnél ködösen fogalmazva a kereskedőkre hárítják az ügyet, hogy a hajóikon hozták vitték a patkányokat meg a bolhákat. Na de honnan jöttek a hajók?
Madárinfluenza, sertésinfluenza, kergemarhakór, a-típusos tüdőgyulladás… végigsöpör a járvány egy kontinensen, egykét ködös infó és a dolog el van intézve, az első helyen az áldozatok számát hangsúlyozzák.
A lényeg az lehet, hogy volt már korábban civilizáció, a kaszt birtokában van az összes kórokozónak és biológiai fegyverként időről időre beveti önkényes céltól vezérelve. A középkori járványok megfelezték időről időre a lakosságot és ezt a mai ember teljesen helyénvalónak tartja. Pedig hatalmas erejű műveletek zajlanak a háttérben.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ez a járványtéma nagyon bűzlik!
Na de: mi van akkor, ha ez az egész nem igaz?
Semmi. Hazudhatnak nekünk a múltról a jelenről és a jövőről is. Nem változtat semmin.
Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?
Nem hiszem. Az embert élete folyamán bármikor érheti előre nem meg jósolható hatás. Megsérülhet, ehet olyat ami árt neki, érheti sugárzás…
Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?
Ez biztos hogy nem igaz.
Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?
Az esetek nagy részében szerintem semmi rosszat nem jelent. Ráadásul mindenkinek más a fájdalom. Egy barátom levágta 3 lábujját a fűnyíróval, összeszedte és bevitte a lakásba, aztán kihívta a mentőket hogy vigyék be a sebészetre. Azt mondta először észre sem vette, azt hitte a bakancsot találta el a kés. Van olyan kollégám aki savval egy kicsit megégette a kezét, és olyan hisztit csinált mint egy kislány. Másik vonatkozásba a fájdalom feladata szerintem is a védelem. Meg akarja mondani a testem, hogy ami történt az neki nem tetszik, ne csináljam többet.
Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?
A betegségbe nem. Csak a szövődményekbe.
Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?
Amíg nem tudom hogy nálam mik ezek a tényezők, addig semmi jelentősége. Ha tudom akkor megteszek mindent hogy kivédjem.
A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?
Attól ha használjuk, de okosan. Mint az önélező olló.
Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?
Egész biztos. Ahogy bizonyos betegségeken is át kell esnünk, hogy az immunrendszerünket felkészítsük.
Ezek a változások vajon milyen mértékűek lehetnek?
Ember függő. Aki falun nő fel az az ilyen kukac evésen csak röhög. Én ettem gilisztát és békát is, nyersen. Persze mindenkire hatással van a környezete, de egy normális emberben szerintem nem tud komoly hatást kiváltani.
Lehetnek hasznosak, melyek erősítik, építik a testünket, segítik a működését?
Igen, szerintem nem árt néha egy kis stressz a szervezetnek.
Lehetnek károsak, melyek zavart okoznak a testünkben, rombolják azt, gátolják a normális működését?
Állítólag létezik ilyesmi. Én még nem láttam olyan embert, aki bizonyíthatóan érzelmi okok miatt lett beteg. Ettől még lehetnek ilyenek.
Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?
Egy dühroham lehet olyan intenzív hogy egy szar állapotban lévő ér elpattanjon. Egy egészséges embernél én ezt kizárnám. Gondolom mindenki látott már vérvörös fejjel torka szakadtából üvöltő pici gyereket, mégsem jellemző hogy erek pattognak az agyukban. Szívrohamnál dettó. Egy lestrapált vagy éppen agyondoppingolt embernél bármi elképzelhető. A rettegés pedig csak hozzáállás kérdése. Lehet félelemben is élni, de szerintem felesleges. Aki pedig félelemben éli az életét, annak jobb is ha nem húzza olyan sokáig.
Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?
Közvetlenül nem. Azt elképzelhetőnek tartom hogy az érzelmeink bizonyos hormonális folyamatokat, elváltozásokat indítanak meg a testben, ami hosszú távon hatással lehet a belső szervekre. Viszont itt nincs semmi misztikum.
Összezsugorodó idő:
Nemsokára harminc leszek, majd 20-25 év múlva kérdezd meg újra :).
Vannak/voltak öregek a környezetemben, szerencsére egyikük sem viselkedett úgy ahogy leírtad. A 70 éves nagymamám most kezdett el internetezni. A feleségem 84 éves nagyapja a halála előtt még angol szótárt vett, hogy megtanuljon angolul. A szomszéd 70 év körüli bácsi nem rég vett egy autót hogy felújítsa.
Szerintem nem kellenek világ megváltó célok, de azt éreznünk kell, hogy még nem akarjuk hogy vége legyen.
Nem kaptam jelszót, viszont továbbra is szeretnék tagja lenni a “kutató” csoportnak.
Elnézést kicsit késve küldtem a levelem, mert több téma feldolgozás és átdolgozás alatt állt.
Jelenleg a táplálkozáskutatási fázisban vagyok, teszteljük a nyers étrend alapú táplálkozást. A fejleményekről írok csak, ehhez idő kell.
Ment a jelszó.
Milyen türelmetlen népek élnek itt… :)
Többször, több napon is elolvastam a kommenteket elejétől és nem értem a végére , egyszerűen úgy érzem a többiek véleményét írnám le , ezennel nincs elolvasva a további kommentelés, mert összezavar és nem tudok tárgyilagos lenni.
Úgy látom mások is elgondolkodtak, nehezen válaszolnak, több napos késéssel válaszoltak. Megnéztem magamban is ezt a dolgot, még nem tudom mit írok, csak e pillanatban elolvasom a kérdéseket és válaszolok rá, ami éppen eszembe jut. Ha éppen egyezik a többivel kommenttel , akkor egyetértek , ha nem, hát én ilyen vagyok.
Aki egy hazugságban hisz, elutasítja az igazságot.
Igen, de kinek mi a hazugság és az igazság, ez a saját nézőpontjától és adataitól függ. Ha nincs elegendő adata, és nem képes változtatni a nézőpontján, akkor a hazugságot igaznak véli. Főleg ha mások is úgy látják.
Amióta gyermekkoromban, nem velem a szomszéddokkal történt egy BKV-s tömeg baleset és tudtam mi történt, és a helyszínen is voltam és teljesen mást írtak az újságban. Akkor én azóta elkönyveltem magamban, vigyázz mit olvasol, mert nem biztos, hogy igaz, ami le van írva.
Na de: mi van akkor, ha ez az egész nem igaz?
Mi van akkor, ha MOST, a jelen korban élnek az emberek a legrövidebb ideig, és ahogyan megyünk visszafelé a történelemben, úgy találunk egyre hosszabb és hosszabb átlagéletkort, és egyre több nagyon magas kort megélt embert?
Akkortájt nem voltak nyilvántartások, a legtöbben nem tudtak írni-olvasni. A naptárak nem számítottak sokat, a természet úgy is mutatta, mikor mit kell csinálni a földeken. Hogyan állapítják meg, hogy a megtalált tetemek hány évig éltek egykor? Mai mintákkal vetik össze? És ha a középkorban egy átlagos százéves ember volt olyan állapotban, mint ma egy átlagos negyvenes?
Ez egy iszonyú jó kérdés , mert elgondolkodtat arról , hogy ami az iskolában a történelem könyvben , meg általában a könyvekben van, az igaz-e!
Azt hiszem erre azt írom, a történelmet a győztesek írják.
Kutatók írhatnak akármit, hogy ilyen szuper géppel meghatároztuk a korát, ennek a tetemnek. Ezentúl csak pontosabb és precízebb bizonyítékot kell követelnünk!
Talán az a legjobb, ha megfelelő eszközzel, visszamennek emberek a múltba és a vele levő ember, aki támasza nehogy “elgondolkodjon” a múltban lejegyzi amit mond, aztán ezek alapján elegendő mennyiségben rekonstruálható lehetne a múlt.
Lehetséges, hogy a betegségeket nem jól közelítették meg? Lehetséges, hogy a betegség nem véletlenül alakul ki, nem derült égből villámcsapás, nem bárki bármikor? Lehetséges, hogy a betegségek nem feltétlenül károsak? Lehetséges, hogy a betegségek a normális testműködés egy-egy átmeneti állapotai csupán, melyek jelentését és jelentőségét nem ismerték fel? (Vagy igen, és itt átléphetnénk a konspiráció világába.)
Lehetséges, hogy egész pontosan megjósolható, hogy kinek mikor és milyen betegsége lesz?
Lehetséges, hogy nem igaz az, hogy bárki bármikor bármiben megbetegedhet?
Lehetséges, hogy a fájdalom nem jelent minden esetben rosszat?
Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?
-A betegséget minden esetben károsnak ítélem, nincs rá szükség.
-Egyetlen esetben találom rendben a jelenlétet, egyfajta biztosítékként funkcionálást, figyelmeztető jelzésként, hogy túl van terhelve a test azon része.
De ezeket a jelzéseket egyszerűen nem tudjuk értelmezni csak az végső lefolyást, a korábbi “elfüstöléseket” még nem érezzük, nem figyeljük, nem tudjuk mit figyeljünk.
-Ebből következően, ha tudjuk mit kell figyelni egy kisebb betegség kapcsán , akkor megjósolhatjuk a további betegségeket a jövőben.
Lehetséges, hogy nem igaz, hogy bárki bármikor lebetegedhet, de ehhez kell hogy, tudjon a testről és lélekről sok olyan adatot, amit az iskolában nem tanítanak meg…. pedig kéne, kevesebb beteg ember lenne.
Lehetséges, hogy betegségbe egész egyszerűen nem hal bele senki?
A lelke nem, de teste az “hót” biztos belehal.
De mi van akkor, ha nem igaz, hogy bárki bármelyik pillanatban meghalhat?
Mi van akkor, ha a halál egy, vagy néhány tényezőtől függ, és nem létezik olyan, hogy bárki, bármikor, bármiben?
Szerintem, a bárki bármilyen pillanatot, az emberek a véletlennek hiszik, véletlenül éppen a többemeletes épület mellett sétál a muksó és a fejére esik a tégla, és meghal.
Ilyen nincs , ezt muksó eldöntötte, hol és mikor és milyen módon fog meghalni és a többiek gondolják azt, hogy micsoda pech, pont ott esett le a tégla a csávó fejére. A legnehezebb azt elfogadni , miért pont úgy és akkor akarta.
Én hallottam olyan halálesetről, miszerint az ismerősöm apja nyári melegben elkezdett sört inni, és másodpercek alatt rosszul lett, hívták a mentőt mire a városba jutottak meghalt…… könyörgöm rovarírtószert a sörösüvegbe tölteni….hogy majd később elpermetezem, nem előre megfontolt öngyilkosság?
A test vajon milyen típusú „használati tárgy”? Ami attól marad meg, ha kíméljük, vagy attól, ha használjuk?
Szerintem attól marad meg, ha használjuk. Pl egy élsportoló nyugdíjazza magát, ha nem edzi tovább magát valamilyen módon , elhízik, eltunyul.
Lehetséges, hogy a testnek szüksége van bizonyos mennyiségű fájdalomra, sérülésre, sebekre, zúzódásokra ahhoz, hogy megfelelően tudjon működni?
Igen, figyelmeztetés, hogyha tovább csinálja ilyen módon a dolgot, még több sérülés, és seb van.
Fiziológia , biokémia és képzelet
Megnéztem a filmecskét. UNDORITÓ.. :-)) És érdekes volt a saját reakcióm a dologra.
Egy dühroham lehet olyan intenzív, hogy az egy ér elpattanáshoz vezessen? A rendszeres őrjöngés kiválthat szívrohamot? A folyamatos rettegés károsíthatja a belső szerveinket?
Nem lehetséges, hogy számtalan betegséget, elváltozást az érzelmeink hoznak létre?
Igen, Igen, Igen, és Igen.
Pedig ez az Amer könyvekben is benne van és olyan nyilvánvaló, hogy nem veszem észre. Az érzelmek jelentősen befolyásolják a dolgokat.
Ne fesd az ördögöt a falra, különben megjelenik.
Amikor az osztálytársaimmal nevettünk, azon nevettünk, :-D hogy nevetünk :-D és már szinte begörcsölt az arcizmunk a nevetéstől, de még nevettünk. Állati jókedvet csináltunk magunknak.
Mire vágyik, milyen célt tűz ki valaki, aki betöltötte a 70. életévét? A 80-at? A 90-et? A 100-at?
Közeli családtagok rövidtávú célokat tűznek ki. Hasonlókat, amit leírtál.
Ha nem így tervez, akkor csodabogárnak minősítik.
Lehetséges, hogy ez kihat a testünkre? Lehetséges, hogy a képzeletünkben összezsugorodó, majd elfogyó idő befolyásolja a testünk állapotát?
Lehetséges, hogy amikor beláthatatlanul tág időt képzelünk magunk elé, és szinte korlátlan időre tervezünk a testünkkel, az fiziológiailag, biokémiailag más hatásokkal jár, mint amikor egyre kevesebb és kevesebb időre tervezünk a testünkkel?
Ha a testem 70 évig kell még, vagy 7 évig, vagy 7 hónapig, nem ugyanúgy fogok bánni vele, ugye?
Hűha , ez alapján az ember elgondolkodik, hogy igen, ha én még 100 évet élek akkor lehet, hogy megcsináltatom a fogamat, vagy megcsináltatom az akármit, és ha veszek egy kondigépet ,akkor 25 évre tervezem használni, de ezt is csak azért, mert addigra lesz profibb gép is. Nem pedig 2-3 évre. Tényleg másképp bánnék, és másképp állnék a dolgokhoz, ha tudom még 100 évem van.
„Minden nap ajándék.”
Lehetséges, hogy ez hatással van a testünkre?
Lehetséges, hogy az életkorral automatikusan megjelenő gondolatok és érzelmek nem véletlenül alakultak ki bennünk?
Igen, a gondolatunk kihat a testre.
Ha mindennap ajándék, akkor eldöntötte nem sokáig lesz ebben a testben.
A nem véletlenül kialakulás pedig , nekem elegendő adatom nincs hozzá, de lehetségesnek tartom a szándékosságot.
Hát ennyi, hirtelen.
Remélem elég lesz, egy Test 4. -be lépéshez.