Mindig utáltam iskolába járni. Számomra az iskola sohasem a tanulás helyszíne volt, sohasem a tudás megszerzésének szervezett lehetősége. Nekem az iskola az erőszakkal volt egyenlő. Elvették az időmet, az életem egy részét, érdektelen információkkal tömtek, és állandóan el kellett viselnem olyan emberek közelségét, akikkel nem volt miért találkoznom.
Minden, amit profitáltam az iskolákban eltöltött évekből, az az ábécé, meg a négy matematikai alapművelet. Ennyi, semmivel sem több, ez minden, amit életemben használtam mindabból, amit belevertek a fejembe.
Az írás, az olvasás, és a négy matematikai alapművelet elsajátításához legrosszabb esetben sem kell fél évnél több. Azok az évek, amiket eltöltöttem az iskolákban, hiányoznak az életemből. Beléptem az oktatásba, majd sok-sok évvel később kiléptem belőle – és mintha meg sem történt volna.
A mai napig azt gondolom, hogy az iskola nem alkalmas hely a tanulásra. Még akkor sem, ha érdekes, izgalmas dolgokkal találkozik ott az ember, arra nincs lehetősége, hogy elmélyüljön egyik vagy másik információban. A tananyagot előre lefektették, a napokra lebontott tervet követni kell, erre ennyi idő jut, arra annyi, a véleményét mindenki tartsa meg magának, a tanár a tévedhetetlen atyaisten, a diáknak pedig kuss a neve.
Albert bá a következőket írta erről 1930-ban:
“Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, az régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, ahhoz kétség nem fér.
És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük.
Ami itt folyik, ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel.
Ami pedig az öt órai oktatást illeti, én magam ugyancsak szellemi munkához szokott tudós ember vagyok, de én képtelen vagyok tovább, mint két óra hosszat előadásra figyelni, még akkor is, ha az előadás érdekes (ami pedig előadásban elég ritka). És akkor mi 10-12 éves kis gyermekek fejének beszélünk öt óra hosszat?
Én nem értek a pedagógiához, de ha ez nem ellenkezik a pedagógia elveivel, úgy ezt a tudományt sem emberi lényeknek találták ki.
Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem, sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom.”
E szavak leírása óta eltelt 84 év. Változott valami?
Én mindig szerettem tanulni, ami igaz ezen a napon is, és igaz lesz ezután is. Sok minden érdekel, több területen profi akarok lenni, néhány szakmában mester. Ezek ellenére, vagy talán éppen ezért, az én gondolkodásomban az iskola és a tanulás két olyan dolog, aminek nincs köze egymáshoz.
A végén néhány kérdés hozzátok:
Szerintetek szükségszerű az oktatást intézményesíteni?
Szerintetek szükségszerű a tananyagot standardizálni?
Szerintetek mi a tanulás legideálisabb közege?
A legrémísztőbb ebben a szövegben az, hogyha dátumnak mondjuk 2014-et írsz és valamilyen korabeli szerzőt jelölsz meg forrásnak, akkor azt is elhinném, hogy ez az idézet most született, annyira nem változott semmi 1930 óta.
Valakinek, valahol, valamilyen formában nyilván át kell adnia a tudását másoknak, de hogy erre az iskola a legjobb intézmény az már más kérdés.
Most fejezek be egy kúrzust, 2 hónapja minden szabadiődben vizsgasorokat gyakorolok. A téma érdekel ugyan, de elég elkeserítő azt látni, hogy a gyakorlat még csak köszönőviszonyban sincs azzal, amit nekünk tanítanak.
Szerintem az a legideálisabb közeg, ahol minnél több gyakorlatra tud szert tenni az ember.
Hú, pont olvastam én is ezt az idézetet! Nagyon kemény. Szent-Györgyi elég érdekesen fogalmaz, én totál meglepődtem, amikor láttam. Érdekes, hogy ez egy valódi tudós véleménye, aki nem keveset tett le az asztalra. És tényleg semmi sem változott. Szerintem az iskola most is, és szinte mindig is arról szólt, hogy átadjunk egy ideológiát minél fiatalabb korban.
Szerintem az iskola semmi másra nem jó, és nincs is más célja, mint jó alkalmazottakat nevelni. Nem a tudást cél átadni, hanem természetessé tenni a 8 óra munkát, az alá-fölérendeltséget, stb.
A tananyagok jórésze tényleg teljesen felesleges, hacsak nem szellemi vetélkedőkből szeretne az ember megélni.
“És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába” Épp az imént történ meg velem, de van még egy különbség a régi időkhöz képest, most már nemcsak ebédig vannak iskolába hanem kötelező 4ig ottlenniük, ráadásul néha még hosszú házi feladatokkal is meg kell küzdeniük ha hazaértek. (8-9 éves gyerekről beszélek)
A jelenleg 6 éves, elsős gyerekem 2 éve megtanítottam összeadni-kivonni, mert érdekelte. Mostanra szoroz, oszt, a matektudása 2. osztályt végzett gyereké. Oké, szépen, pontosan írni nem tud. De, mint mondtad az kábé fél év. Mivel olvasni is tud. Sokat gondolkodom azon, mit fog vele kezdeni a tanára, mivel köti le majd matekórán, és szerencse hogy a fiam elvan a kis világában, nem egy ugri-bugri gyerek.
De valóban nincs az meg, hogy amiben erősek vagyunk azt erősítsük, a többi mellékes, hanem egyen-társadalom gyártás folyik apadok közt.
Kérdéseidre a válasz:
Nem, rohadtul nem kell a standard tananyag, de nem látom a kiutat. Hisz dolgozni kell, nem lehet otthon tanítani mindenkinek, és nem lehet mindenkit.
A tanulás ideális közege az a hely, ahol a gyerek jól érzi magát. Ahol bizalom van a légkörben, ahová az oktató, tanár is szívesen megy.
Milyen igaz! Az iskola tele van kénylemetlen szabályokkal, csendben kell lenni, nem szabad beszélgetni, enni , inni óra közben. Még wc-re csak engedéllyel lehet kimenni, tiszta terror. :( Ezt a részét én sem szerettem, de mi sokat ökörködtünk, nem unatkoztunk soha, mindig volt valami ami lekötött minket :D mert amiről szó volt az olyan unalmas volt, mint, mikor mostanában egy 4-5órás vezetői űlésen kell végig ott ülni és bólogatni, meg tudnék őrülni, kb. 100-200at ásítok, mert majdnem elalszom az unalomtól :D Szerintem nem baj, ha van egy intézményesített rendszer, de nem ilyen, mint a mostani. Emberbarátibb, kötetlenebb. Mindenképpen vidám és érdekes közeg kell. Pl környezetismeretet az erdőben kell tanulni, nem a padban. Futni a szabadban, nem a tornateremben…
A cikk üzenetével teljesen egyetértek, nekem is hasonló élmény volt megélni az iskolákban töltött éveket (a kötelező olvasmányok, majdnem sikeresen megutáltatták velem az olvasást). A lassan iskoláskorú gyerekeimet ezért is szándékozom Waldorf iskolába járatni (erről van valami tapasztalatotok?).
Konfuciusz: Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.
“Szerintetek szükségszerű az oktatást intézményesíteni?”
Anno, mikor nem volt intézményesítve, hatalmas tehetségek vesztek el, ami biztos, hogy káros volt az egyénnek és káros volt a társadalomnak. Mióta intézményesítették szerintem javult a helyzet. A másik oldalon viszont hatalmas károkat is okoz a merev és átideologizált intézményrendszer. A helyes egyensúly szükséges lenne.
A társadalmat uraló ideológia legalább annyira bűnös a helyzetért. Egy olyan társadalomban, ahol az embert főleg gépként, húsként, anyagként definálják nem lehet elvárni humaisztikus iskolafelfogást.
“Szerintetek szükségszerű a tananyagot standardizálni?”
Valamilyen szinten igen. Viszont kéne hagyni teret a pedagógusnak is arra, hogy színt vihessen a tananyagba. Ha a tananyag annyira merev, hogy a pedagógusnak nincs mozgástere, akkor az nemcsak a gyereket öli meg, de magát a kiváló tanárt is. Az iskolarendszer legalább annyira degradálja a tanárokat is.
“Szerintetek mi a tanulás legideálisabb közege?”
Közösség, ahol szereteteljes viszonyok vannak. Ez lehet a család, iskola, baráti társaság, munkahely stb. Mindenhol, ahol az emberek segítik és tanítják egymást.
Szerintetek szükségszerű az oktatást intézményesíteni?
Igen.
Szerintetek szükségszerű a tananyagot standardizálni?
Igen.
Szerintetek mi a tanulás legideálisabb közege?
Iskola.
Az már más kérdés, hogy a mód ahogy jelenleg csinálják a fenti 3 dolgot messze van a hatékonytól. Túl sokat akarnak megtanítani az alapiskolában egyszerre, ezért gyorsan haladnak, így a gyerekeknek sokszor nincs idejük elgondolkodni a tanultakon és megérteni a lényegét.
Én úgy emlékszem rá, hogy amikor én jártam alapiskolába kevesebbet kellett tanulni és egyszerűbb feladatokat is adtak mint most, pedig már akkor is utáltuk az egészet.
Hetedikes matekpélda:
Viola kertje 15 százalékkal nagyobb Paula kertjétől és 20 százalékkal kisebb Rózsi kertjétől.
Kérdések:
1. Hány százalékkal kisebb Paula kertje Rózsiétól?
2. Számítsátok ki mekkorák az egyes kertek ha:
a, Paula kertje 3680 m2
b, Rózsi kertje 3680 m2
c, Viola kertje 3680 m2
Körülbelül 1 órán át magyaráztam a gyereknek, hogy mit, miért és hogyan kell értelmeznie a szövegből mire megértette, hogy hogyan kell kiszámítania. Onnantól, hogy megértette, az a,b,c, példákat már könnyen ki tudta számolni. Az iskolában a tanár ezt pár perc alatt elhadarja majd megy egy következő példára. Ez azt eredményezi, hogy a 30 valahány gyerekből kb. 3-4 tanuló érti meg (azok akik eleve jó matekosok) a többi meg nézi mint borjú a kaput.
A gyerekeknek nem adnak időt a tanultak értelmezésére a következtetések levonására, így az egész csak felületes “tanulássá” válik. Ráadásul még ott van csomó más tantárgy amivel foglalkozniuk kell. Minek tanítanak például 2 idegen nyelvet? Ha csak egyet tanulnak akkor is a legtöbb gyerek kb. 500 szavas szókinccsel fogja befejezni az alapiskolát, ezt mindenki tudja. Akkor mi a hóhér fa..ának tanítanak hozzá még egyet?
prolizoli írta:
Ez így szerintem még nem is pontos. A helyes feladat az lenne, hogy 2. Számítsátok ki mekkorák az egyes kertek ha: Paula kertje 3680 m2 !
Ok, csak vicceltem. :-) Csupán azért írtam, mert csak akartam szemléltetni, hogy ez volt az első gondolatom.
Csak miután másodszor is elolvastam fogtam fel az egész feladatot.
Pedig elég sokat számolgatok naponta.
Szerintem minden így jó, ahogy van. Matekkorrepetálást vállalok hétvégente és ez a rendszer folyamatosan termeli nekem a kuncsaftokat. :-D
Viccet félretéve, természetesen elkeserítő a helyzet.
Eljön hozzám a 4-es, 5-ös tanuló, aki állítása szerint csak matekból rossz, az is csak azért van, mert ő “humán beállítottságú”. Amit megértek, mert én is az emberekre kattanok, más fajok valahogy nem villanyoznak fel. (Vagy ez valami mást jelent, aki tudja, magyarázza már el.) Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, mikor megkérdezem, hogy mi nem megy és közli, hogy a “szöveges feladatok”. Ugyanis minden műveletet (amiből csak az összeadás az alap, a többi mind levezethető belőle, de ezt most hagyjuk) , szóval az összes zsonglőrködést a számokkal azért csináljuk, hogy amikor majd egy olyan élethelyzetbe kerülünk, amikor szükség lesz rá, akkor gond nélkül tudjuk használni. Csak ezeket nem tanítják meg felismerni. Képleteket tanítanak és sulykolják, van néhány példa az alkalmazásra és ennyi. Ahelyett, hogy gondolkodni tanítanák meg a gyereket, mert akármilyen fura, a matematika nem a számok, hanem a (absztrakt és logikus) gondolkodás tudománya.
Épp pár napja történt, hogy az egyik új tanítványom egy kettes dogával jött. A négyből csak egy feladatot tudott megcsinálni, amelyikben le volt írva a művelet és annyi volt az utasítás, hogy “végezd el”. A három szöveges mind rossz volt (pedig tud magyarul és fogalmazásból ötös). Mindenféle képletek voltak felírva és valami számok, de csak egy-egy. Kérdeztem, hogy szerinte mi volt a baj és miért nem ment. Azt mondta, hogy összekeverte a képleteket, nem tudta melyiket kell alkalmazni, hát választott egyet találomra. Erre mondtam, hogy vegyen elő egy üres papírt és próbálja megoldani az első feladatot mindenféle képletek nélkül, csak józan paraszti ésszel, vagy nekem mindegy milyen módszerrel, felőlem becsléssel, vagy próbálgatással is kijöhet, csak hozza ki az eredményt.
Feladat: Az atlétika versenyen három versenyszám van, mindegyik megnyeréséért más díj jár. Az iskolából hat tanuló indul és mind a három versenyszámban részt vesz mind a hat. Hányféleképpen hozhatják el a díjakat?
Szegény fiú felírta, hogy 3 meg 6, de nem nagyon tudott vele mit kezdeni. Kisvártatva megkérdeztem volt-e már atlétika versenyen, tudja-e milyen versenyszámok vannak. – Futás, távolugrás, magasugrás, súlylökés, gerelyhajítás,…. – sorolta. Jó, -mondtam- akkor válassz hármat és nevezd el a gyerekeket is, aztán lássuk, hogy lehet ezeket összekombinálni, milyen verziók lehetségesek.
Nem telt bele 5 perc , közölte, hogy kész és az eredmény 120.
Biztos? -kérdeztem.-Ha Péter megnyerte a futást, akkor nem nyerheti meg a távolugrást is? Akkor minek indulna benne? Márpedig mind a három versenyszámban részt vesz mind a hat.
Gondolkozott, majd lázasan dolgozott és kijelentette, hogy 216.
Helyes.- feleltem. Majd elkezdte büszkén magyarázni, hogy hogyan jött rá és mutatta az ábrát, amit rajzolt. Teljesen össze volt firkálva a lap, de ott volt rajta megfelelő végeredmény bekarikázva és esküszöm, hogy a srác virult a boldogságtól, hogy megcsinálta.
És én is örültem és nagyon megdicsértem, de azt nem mondtam el neki hogy ez hat elem harmad osztályú ismétléses variációja és a képlet 6 a köbön. Nekem fontosabb, hogy merjen kibontakozni, tanuljon meg ábrázolni dolgokat és ne panelokat használjon, hanem gondolkodjon. Ha má’ humán.
prolizoli írta:
Tényleg nem volt helyes a feladat megfogalmazása. Így magyaros:
Viola kertje 15 százalékkal nagyobb Paula kertjénél és 20 százalékkal kisebb Rózsi kertjénél.
1. Hány százalékkal kisebb Paula kertje Rózsiénál?…
Szerintetek szükségszerű az oktatást intézményesíteni?
Szerintetek szükségszerű a tananyagot standardizálni?
Szerintetek mi a tanulás legideálisabb közege?
Egyszer írtam egy IQ tesztet, amiben ez volt az egyik kérdés:
Egy iskolában mindig van…
a, tábla
b, pad
c, tanár
d, könyv.
Erre én bekarikáztam az a, verziót.
A javítási útmutató szerint nem ez volt a helyes válasz, hanem a c, vagyis a tanár. Mikor a pasas, aki ellenőrizte megkérdezte, hogy hogyan ronthattam el egy ennyire evidens kérdést megmagyaráztam neki, hogy a “mindig” szó szerintem azt jelenti, hogy minden időpillanatban, márpedig a tanár nincs ott mindig, ellenben a tábla ott van tanítás után, meg este is. Szerintem úgy kellett volna megfogalmazni, hogy : Minden iskolában van… ha arra kíváncsi, hogy mi a tanulás feltétele. -mondtam. Jó, van benne igazság- mondta- És a pad?- kérdezte kicsit elgondolkodva- az is mindig ott van , nem? Nem,-feletem- voltam már olyan iskolában, ahol nem volt pad, csak székek és asztalok, de tábla ott is volt.
Azóta voltam olyan iskolában is (vagyis oktatási intézményben), ahol nincs tanár, hanem tanfolyam felügyelő van. Ő nem oktat, csak kikérdez. Tanulni a tananyagból tanul a tanuló és abban a tempóban, amilyenben neki kényelmes. Így is lehet csinálni és ennek is meg vannak az előnyei.
prolizoli írta:
De mi lenne a hatékony?
Egyáltalán akarnának? Nekem ezt nehéz elképzelnem. Bejön a tanár, ad valami feladatot, a diákok meg lázasan gondolkodnak rajta? De miért tennék ezt? Nem tudják, hogy van-e közük ahhoz az infóhoz, és lehet, hogy nincs. Senki meg sem próbálta felkelteni az érdeklődésüket a téma iránt.
Tegnap dögre untam magam egy tanfolyamon, ahol másfél órát csesztek el az életemből azzal, hogy szavazni kellett feketére vagy pirosra. Ki a f@szt érdekel ez? Nincs tétje, nincs adattartalma, miért érdeklődnék iránta?
Duncan Shelley írta:
El sem tudom képzelni, hogy miféle tanfolyam lehetett az ahol feketére pirosra kell szavazni. Ha nem titok, akkor elárulnád.
Egyébbként felmerül bennem a kérdés, hogyha megkérdezted magadban, hogy kit érdekel a tanfolyamon tanított dolog, akkor valójában miért jelentkeztél be rá? Nem tudtad, hogy miről fog szólni, mást vártál, vagy valaki ajánlotta és nem tudtad, hogy mire mész?
Petra írta:
Nekem is egyből ez ugrott be. Miféle megfogalmazás az, hogy valamitől nagyobb vagy kisebb? Valaminél nagyobb vagy kisebb az adott dolog. Itt kisebb valamitől a szöveges feladat. És az a valami a helyes magyar megfogalmazás. És a magyar oktatás is kisebb lesz az ilyentől…de nem csak ettől…
Alex írta:
Esszenciafolyamatok. A piros-fekete gyakorlat a fogolydilemma, így nevezik.
Hívtak, és olyan valaki ajánlotta, akinek adok a szavára. Nem tudtam róla semmit.
Az én világképembe nem fér bele ez a megközelítés és ezek a gyakorlatok. Ha valakinek elfogadható ez a világkép, az biztos élvezte. Neked tetszett volna.
Szerintem az iskola egy nagyon jó dolog úgy ahogy van EGYÜTT egy szerető, gondoskodó családdal. Ha a gyerek hazamegy és elmesélheti, amit tanult, akkor fel tudja dolgozni az információkat és ezzel együtt el is mélyítheti, ha van lehetősége iskola után feloldódni valamilyen kedvelt és értelmes elfoglaltságban művészetben, sportban, olvasásban, vagy éppen miben.
Szóval egymaga az iskola nem állja meg a helyét. Az információk, amiket átadnak és az ember hajlandó érdeklődéssel figyelni (amit a családja inspirálhat), szerintem érdekesek. Az emberek, akikkel találkoznia KELL, az pedig önismereti folyamat része. Egy gyerek így tud túlnőni természetes önzőségén, ami aprócska korában a túlélést jelenti neki, de később inkább akadályozza.
Az a baj, hogy integrálva vannak a gyerekek, a szegény cigánygyerek, aki kaját sem kap otthon, isznak a szülei, állandó rettegésben él, ugyanazt tanulja(?), mint a gazdag értelmiségi szülők gyermeke, viszont a társadalmi modell hozta létre ezt az oktatásformát, otthon az éhbérért dolgozó bérrabszolgáknak ugyanis nem marad ideje a gyerekek oktatására, ezt az iskolára hárítják, az oktatási rendszer célja mentálisan befolyásolható egyedek újrareprodukálása…
Megszüntették a kisegítő iskolákat, félanalfabéta, értelmileg korlátozott befogadóképességű gyerekek ülnek az osztályteremben, a tananyag érdektelen, mert nem tudják adaptálni a saját életükre, mert nem ad megoldást saját problémáikra…
A tanárok béremelésétől pedig nem lett jobb az oktatás színvonala… :-(
aelod írta:
Hát izé…ez nem az oktatást minősíti hanem az én magyar-nyelvi hiányosságaimat. Szlovák tankönyvből fordítottam le hirtelenjében és rosszul.
Magyar anyanyelvű oskolába jár a gyerek de a számtan munkafüzetjük szlovák. Nincs pénz magyarra vagy mi.
prolizoli írta:
prolizoli írta:
Nagyon érdekes. Nincs pénz magyarra “Szlovákiában”. Ez mega LOL. :-D :-D
Szerintetek szükségszerű az oktatást intézményesíteni?
-Igen
Szerintetek szükségszerű a tananyagot standardizálni?
-Igen
Szerintetek mi a tanulás legideálisabb közege?
Az iskola.
Fontos azért itt megjegyezni pár nem elhanyagolható tényt. Ma a magyar közoktatás egy bürokrata kizsákmányoló rendszer. Kezdve az intézmények fenntartásával, fenn tartatásával, a pedagógusok meg nem becsülésével kizsákmányolásával és a gyerekek teljesen alkalmatlan képzésével. Lásd pl. az IPR rendszert (gyengébbek kedvéért: Integrált Pedagógiai Rendszer) amely mindenre hivatott csak épp esély egyenlőséget teremteni nem. A debil teljesen degenerált egyedek együtt járnak a tanulni és fejlődni vágyókkal egyetemben. A tanár pedig sok esetben nem tud mit kezdeni a deviáns sokszor agresszív és főleg a kisebbség (hogy polkorrekt legyek) soraiból kikerülő három hással (Halmozottan Hátrányos Helyzetű). Mert ezeknek nevük is van kérem szépen.
Rombododeka írta:
Rambododeka te nem tudom melyik “csatornát nézed”. Szegény szerencsétlenek. De tényleg. 1) Ingyen esznek az iskolában 2) ingyen tankönyv jár nekik 3) különös bánásmód mivel ő három hás. Nem hiszem, hogy rettegésben élne. Maximum az iskolatársai, tanárai akiket terrorizálnak. És nem nem tudom sajnálni őket. Ez az oktatási rendszer képtelen bármit is kezdeni a deviáns egyedekkel.
A felsőoktatás egy teljes katyvasz. Átláthatatlan érdekkapcsolatok tanár-dékán-politikusok között. A diák meg örül ha be tud lépni egyáltalán a neptunjába….
De a tananyagról is pár szót. Irodalom órán nem tudtam miért nincs benne a József Attila összes-ben a nem nem soha c. költemény. Vagy történelem órán miért nem tértünk ki részletesebben az “első magyar demokratikus miniszterelnökére” Károlyi Mihály grófra és az ő származására, vagy Roth Manóra, Buci Gyurira és társaira. Vagy miért kell még mindig a finnugor eredettörténetet erőltetni?
Mindezekre már tudom a választ.
“Aki uralja a múltat, uralja a jövőt is. Aki uralja a jelent, uralja a múltat is.”
@ aelod:
Rambododeka te nem tudom melyik “csatornát nézed”. Szegény szerencsétlenek. De tényleg. 1) Ingyen esznek az iskolában 2) ingyen tankönyv jár nekik 3) különös bánásmód mivel ő három hás. Nem hiszem, hogy rettegésben élne. Maximum az iskolatársai, tanárai akiket terrorizálnak. És nem nem tudom sajnálni őket. Ez az oktatási rendszer képtelen bármit is kezdeni a deviáns egyedekkel.
Nekem nem kell bemutatni a helyzetet, testközelből ismerem őket, az állandó fejtetvesség volt a legkisebb probléma, belevizeltek egymás italába, nemi életet éltek az órán, az udvaron, a wc-ben pénzért, kilopták a pénzt a tanárok táskájából, napi szinten folyt a háború, durva verekedések, rendőrséget kellett heti szinten hívni, redbullal és szanax-szal indult a napjuk, nagyhangú szülők jöttek, hogy felgyújtják az iskolát…stb., alig voltak páran, de miattuk fent tartott az állam egy iskolát, tanárokkal, rezsivel…megérte? nem! A másik lényeges probléma, hogy a magyar történelmet, irodalmat nem fogadják el magukénak, és még hosszan sorolhatnám… én nem csak néztem a tévét, hanem a frontvonalban küzdöttem…tudok egy-s mást a kisebbségi “kultúráról”(?)
Rombododeka írta:
Mindez azért történt, mert “mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük.”
A gyermeki lélek lám mégis feltalálja magát és tudja, hogy mi az egészséges, s mivel tud könnyen pénzhez jutni. A rátermettek nem hagyják, hogy a rendszer elnyomja őket.
– Egyes tanok szerint a vizelet ivás egészséges.
– Sok tanulmány szól arról, hogy az aktív nemi életet élők sokkal erőteljesebbek és hosszabb életűek.
– A pénzkeresés nem kell, hogy fáradság legyen, lehet azt örömmel és láthatóan egészséges módon is végezni.
Vannak olyan elképesztő koponyák, akik szerint a gyerekektől nagyon sokat lehet tanulni. Rombododeka, ha a szélesebb körben el tudnád terjeszteni, hogy hol is van ez az iskola, amelyikről írtál, talán beirathatnák őket oda tanulni. Ez a nagy liberális gondolkodás ami miatt nem működik az oktatás.
Keverd csak össze a dogmákra épített intézményt liberális “pedagógiai” rendszerrel és hasztalan információkkal (amit tananyagnak neveznek), és máris kapsz egy halom retardált gyereket, akik felnőtt korukra csak azt az indokot várják amiért felgyújthatják az iskolát.
Az “utánzó majmoknak” sokkal több eszük van az oktatás terén. Viszik a kölykeiket mindenhova, azok meg nézik a tapasztalt felnőttek viselkedését, szokásait és leutánozzák, majd addig gyakorolják amíg önállóan is képesek lesznek rá. A régi korok embere hasonlóan tanította a gyerekeit. A szakmákat is a mesterek felügyelete alatt tanulták, nem pedig iskolában. Nem vagyok valami nagy történelem szakértő ezért előre is elnézést kérek, ha rosszul tudom, de majmos példában biztos vagyok.
@ Rombododeka:
Na jól van. Akkor tudod miről ugatok. :-)
Pont tegnap elmélkedtem az iskoláról, és megtaláltam a legjobb szót, aminek nevezzem:
(át)nevelőintézet
Nem intézmény, intézet.
Kitűnő tanuló voltam érettségiig, mert a manipulációk sikeres alanyra találtak egykori személyiségemben. Kitűnő tanuló voltam, de közepes magaviseletű.
Azt gondoltam, hogy a magatartás ahogy a nevében van magánügy és a tanulás a fontos.
Mindegy volt ha minden jegy 5ös, nem számított. Ha nem hozod azt a sablonos formát, amit ki akarnak alakítani, akkor satuba fognak és addig szorítanak míg meg nem törsz.
A “tanulás” és “tanítás” pedig nem az aminek hallatszik. 20 évemet pocsékoltam el ilyen átnevelőintézetekben.
Egyetlen öröm, hogy felébredtem, és nem sikerült az átnevelés. Azzal foglalkozok amivel akarok, én dolgozom ki a koncepciót és én járok utána az információknak és így biztosra megyek.
“Utaltam mindig az iskolat,
elb@ssza az ember kiskorat.”
A mai fejemmel nem jarnek iskolaba, es a gyerekeimet se jaratnam. A csaladomban van ra pelda, hogy magantanulokent felnottek a gyerekek, es csak specialis foglalkozasokra (zene, tanc, sport, stb) jarnak mashova. Az egyik gyerkoc most lesz kozepiskolas, a specialis erdeklodesi kore miatt annak megfelelo helyre beiratkozott egy suliba.
Sok szempontbol nem jo ez igy, mert a kozossegben leves jo lehetne, meg tobb jo tanartol tanulni is elmeny, csak hat hol mesz tutira egy iskolaval, hogy milyen a gyerektarsasag es a tanari kozosseg… Nincs 100%-os megoldasi javaslatom jelen pillanatban.
A suli volt a közösségi média őse, ezért szerettem bejárni. :)
Szerintem az iskolának a tantárgyak szeretetére kellene tanítania a diákokat, a többi már menne magától. Én megszerettem a történelmet, ezért rengeteg ilyen témájú könyvet olvastam el, megszerettem a tornát, ezért tornáztam otthon is.
Én is részidős börtönként éltem meg az iskola 12 évét, mégis elvégeztem azóta 2 egyetemet (nehezen tanulok a hibáimból :p)
Mégis azt hiszem, hogy igazán tanulni csak gyakorlatból lehet. Ami felnőtt fejjel lehet a munka, de egy 8-10 éves kialakulatlan személyiségnél… nehéz ügy.
Amiatt lenne értelmes gondolat intézményesíteni az oktatást (a jelenleg MO-n,vagy a környező országokban tapasztaltat inkább nevezném idomításnak), mert így van esélye a gyereknek megismerni olyan dolgokat is, amit otthon nem kapott meg. Születhet rohadt nagy művész munkáscsaládba is. De annak semmi értelme, hogy 45 percig kapok az adott infóból, de amint elmélyülnék benne, már nyomhatok is egy sprintet a következő órára. Semmi esély a flow-élményre. Csak blokkosítva volna értelme tanulni adott témákat, a lehető leginkább körüljárva az adott gondolatot.
Standard tananyagra azért van szükség, mert ad egy kapaszkodót a tanárnak a megadott témában. Igen, még a jó tanároknak is. De sokkal rugalmasabban kellene kezelni. Ha a tanár el akar térni a témától a diákok érdekében, akkor megtehesse. (Persze itt feltételezem, hogy a tanár hivatástudatból tanít, és nem azért, mert egyetemre nem vették fel máshova).
Azzal sem értek egyet, hogy kor szerint csoportosítjuk a gyerekeket. Több értelme volna intelligenciaszint vagy kompetenciák alapján csoportba osztani a gyerekeket, nem kell a standardizált-indusztriál hozzáállás, hogy ennyi-idős-vagy-csak-ennyit-tudhatsz. Erről mindig Ingrid Sjöstrand verse jut eszembe:
A felnõttek
furcsák néha.
Azt hiszik,
elég összeterelni
két “alkalmas korú” gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni
papát
találomra egy “alkalmas korú”
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
– biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával pédául.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
– Ulla-Gullát például.
Ken Robinsonnak van egy fasza videója erről: http://www.youtube.com/watch?v=zDZFcDGpL4U
Haat, en vagyok az az ember, aki sohasem kerdöjelezte meg az iskolat, amig oda jart.
Oda jarni KELLETT es kesz.
Eszembe se jutott, hogy logjak. Soha. Meg a fösulin se.
A tananyagot elfogadtam, probaltam a fejembe verni. Valahogy a törtenelemmel alltam hadilabon….. Mindegy.
Most ott tartok, hogy radöbbentem, hogy lehet lazadni is, es lehet visszautasitani is, es lehet sajat velemeny is, es lehet maskepp is!!!
Hogy szüksegszerü-e az oktatast intezmenyesiteni, az az adott politikai es tarsadalmi szituaciotol függ.
A sok kallodo gyerek nem szep latvany, ennelfogva jobb, ha valamilyen intezmenyben vannak, ahol legalabb irni-olvasni, szamolni megtanulnak. Meg egy kis emberközegben (tul)elest is.
Ez az intezmeny aztan lehet jo vagy rossz, de ez mar az oktatok-nevelök szemelyetöl is sokban függ.
A tananyagot fentiekböl következöen valamennyire standardizalni kell, hogy nagyjabol mindenki megtanulja, azt, amire szükseg van a tarsadalmi közegben valo boldogulashoz.
De a felsöbb oktatasi intezmenyekben, um. közepiskolak es fejjebb, mar van lehetöseg differencialasra, a “kit mi erdekel- azt tanulja” szetvalasztasra.
A legidealisabb közeg a tanulasra….. nos, attol függ, HOL el az ember….
(A regenyeidben mutatott közegekben akkor tulelesi kepessegre van szükseg, hogy jelen pillantaban azt mondanam, hogy en akkor halott vagyok, valoszinüleg.)
Amikor az ovodaba irattam a gyerekem es kikerült a fennhatosagom alol, szivemet szoritotta a felismeres, hogy tökmashogy szolnak hozza es bannak vele, mint amit addig velem megelt.
Akkor volt olyan gondolatom, hogy fogom, kiveszem onnan es elvonulok vele a havasokba, ahol együtt fedezzük fel es sajatitjuk el a tuleleshez szükseges vilagtananyagot.
De nem ilyen egyszerü ez.
Idealis közeg talan az, ahol szeretetben el es van az ember.
Ennyi.