Lehet tréfálkozni azzal, hogy Stephen King pszichopata, elég csak ránézni, Clive Barker meg egyenesen klinikai eset (a Korbácsot olvasta valaki?). Azon is nevetgélhetünk egyet, hogy ha e két úrra elhasználtuk ezeket a jelzőket, mivel kellene illetnünk Lovecraftot?
De lehet ezt még fokozni. Ha Lovecraft őrült, akkor mi Solohov? És Hrabal? És Tolsztoj?
Közhely: a humoristák, bohócok szomorúak, míg a horror történetek írói, rendezői, színészei jó kedélyű emberek. Sok példát láttam erre. Érdekes. El lehet rajta gondolkodni.
Mennyiben jelenik meg az író maga, az író személyisége abban, amit ír? Ő a forrása? Teljes egészében? Vagy csupán közvetítő?
Lehetséges, hogy Barker vagy Hrabal épp azért nem kattantak meg a valóságban, mert olyan mélységében írtak ki magukból valamit, ami nem tudott bennük kárt tenni? Az írás szelepként működött, elszállt a belül lévő sok rossz. Ha ez igaz, egyikük személyisége sem ítélhető meg műveik alapján.
Vannak írók, költők, dalszövegírók, akik váltig hangoztatják, hogy amit leírnak, az valahonnan jön. Kapják. Hozzáférnek, belelátnak, érzik. Mondogatják: az érdem nem az övék, nem tettek semmit, csupán nem gördítettek akadályt a történet, vers, szöveg elé. Ha ez az igazság, akkor rengeteg ember járhat-kelhet a világban, tele sztorikkal, de valamiért nem döntenek úgy, hogy azokat megírják, azoknak utat engednek magukon keresztül.
A félelem íze volt az első könyvem, amiért megkaptam a „beteg” és az „őrült” jelzőt. Mi volt az indoklás? Az, hogy épelméjű embernek ilyen ötletek nem juthatnak eszébe.
Ha jól meggondolom, talán soha nem írtam olyan pozitív karaktert, aki normális lett volna. Mindegyikük deviáns. Egyikük sem tudott, akart beilleszkedni soha semmilyen társadalomba. Elszigetelten éltek, többségük végletekig erőszakos, értékrendjük legalábbis megütközést váltana ki az átlagemberből. Mindközül Amer a leginkább szélsőséges, aki az emberi létet is elhagyta, nemcsak a normákat.
Az írásban az átélést szeretem a legjobban. Önmagam elfelejtését, az életem elfelejtését. Átalakulni valaki mássá. Mindent átélek, amit leírok. Mivel egy-egy történettel hónapokat töltök el, olyan témákat, szereplőket és jeleneteket találok ki, amik lekötnek, és amiket élvezet átélni.
Belőlem jön mindez, vagy csupán átáramlik rajtam? Miután száz órán át jár az eszem azon, hogy az egyik szereplőnek milyen oldalfegyvere legyen, vagy hogyan mutassam be az egyik jellemvonását, meglehetősen hiteltelen számomra az a gondolat, hogy az író nem forrása, hanem csupán kapuja a sztorijának.
De vajon mennyire jellemez engem, amit írok? És miként jellemez?
A Ragyogás mit mond el Stephen Kingről? A korbács mit mond el Clive Barkerről? Valamit biztosan elmond, de vajon mit?
Mennyire van köze az írónak ahhoz, amit ír? Mennyiben felelőssége az írónak az, hogy mit ír? Felelős minden szóért? Az író maga a forrás? Vagy csupán kapu? Ti mit gondoltok?
Szerintem az igazság valahol félúton lehet. Szerintem az író az eszköz és a forrás is egyben. Mindannyiunkat folyamatosan külső hatások érnek, amire az elménk/lelkünk/tudatunk – ki-ki a saját meggyőződése szerint – valamilyen módon reagál. És ezek a hatások és ellenhatások felgyülemlenek bennünk, az elménk/lelkünk/tudatunk befogadóképessége pedig véges, időnként karbantartásra szorul. Ennek lehet egy módja pl. az írás. Vagy esetleg a zene. A lényeg az, hogy meg kell találnunk a módját annak, hogy a felgyülemlett érzéseket, gondolatokat kiadjuk magunkból. És ennek gyakorlatilag annyi számú lehetséges módozata van, ahány ember a Földön él. Sírás, düh, agresszió, sport, vezetés, modellépítés, írás, zenélés, drogozás, alkohol, cigaretta, süteménykészítés, főzés, és egyéb konstruktív és destruktív, a saját illetve a környezetünk számára hasznos, semleges, vagy egyenesen káros módjai vannak önmagunk kifejezésének. A környezetünk hatással van a személyiségünkre és viszont. Nagyon bonyolult és nehezen megfogható dolog ez, pedig az alapja szerintem végtelenül egyszerű. Mégis színtiszta metafizika a kérdés. És még ebben a pillanatban is, amikor ezeket a sorokat gépelem, viaskodik bennem a két oldal, hogy melyik is az igaz? Végül arra a következtetésre jutottam, amit már az elején is sejtettem: az igazság valahol félúton van. Szerintem minden egyes írás az író személyiségének a reakciója az őt ért környezeti hatásokra, csak az olvasó nem minden esetben tudja értelmezni a kivetített képet.
Köszönöm.
G
Szerintem az írok valamilyen hatást szeretnének elérni az olvasóknál és ha jól végzi a mesterségét, akkor a hatás tova gyűrűzik a társadalomba is. És az hogy ez a hatás éppenséggel pozitív vagy negatív nem számít, abból a szempontból hogy ő mennyire mestere az írásnak.
Viszont a felelőssége egy írónak ott kezdődik, hogy az a hatás amit az írásával a társadalomban kivált, az pozitív vagy negatív-e.
Hogy az író forrás vagy kapu?
Ha valami eredetit hoz össze, mint például a Ponyvaregény film, akkor ő a forrás, amit aztán mások tovább variálnak.
És közben kapu is. Az eddigi élményanyagnak amit ő személyesen megtapasztalt.
És közben kapuja a kultúrának és a civilizációs emlékeknek amit az emberiség az idők kezdetétől felhalmozott.
És kapuja talán idegen civilizációknak is.
lehet a forrása és a kapuja is attól függ hogy mit engedek meg neki
king menekül a fantáziájába az alkoholba a drogba hogy mi elől az az igazi kérdés
a félelem íze nem olyan beteges sörgyári karmakóma kérem na az beteges aztán meg senki azt se tudta mi az a karpicsóka
Nekem kezdettől fogva az volt a benyomásom , hogy médium vagy . Főleg ha összehasonlítom az író Duncant , a blog író Shelley-vel :-)
Mivel én szeretem az életet misztikus szemüvegen át látni :-D ezért szinte már meggyőződésemmé vált ,hogy az a bizonyos démon ír rajtad keresztül akinek eladtad a lelked a misztikus tapasztalatok 5. részében leírt módon .
Nem ritka eset ez , főleg ha az ember önként átadja magát ezen entitásoknak , csak hogy szabadulhasson már önmagától .
Én úgy látom , hogy amikor a blogon írsz az a Te személyiséged , amikor könyvet írsz akkor meg kapu vagy .
Ha az író kapuként működik akkor is van felelőssége hogy mit ad közre .
Persze nem biztos hogy képes felmérni a várható hatásokat de lehet hogy nem is lehet . Marad hát az olvasó felelőssége , hogy mit vesz komolyan , és mit nem . :chic:
“Mennyire van köze az írónak ahhoz, amit ír? Mennyiben felelőssége az írónak az, hogy mit ír? Felelős minden szóért?”
-Nem értek én ehhez kérem.Semennyire.
Azért annyit megkérdeznék,hogy ha nem az iró felelős azért,amit leirt akkor ki?
Anyám,az idősebb Putyin néni?
Igen,minden szóért felelős az iró.Ha nem kényszer alatt irt,akkor csak ő egyedül.
Ha szelep funkció számára az irás,akkor sem kötelező megjelentetnie.
Itt nincs helye mellébeszélésnek.
Andrej Csikatiló is azt mondta a biróságon,hogy hangok kényszeritették arra,hogy 53 fiatalt megegyen,mégis kivégzőosztag elé küldték.
:zombiekiller: :vampire: :devil:
Erről a Főtitkár elvtársnak pontosan tudnia kellene mindent. :waiting:
A leirtakert az iro felel szerintem, o a forras. Ez egy hulye onlekicsinyitesi gyakorlat, hogy aa, nem en voltam ez a zseni, ugyan mar…
@ Thirdeye Magister:
Természetesen nem hiszünk a piciátrijában és nem akarok megint szétoffolni mindent(de te is felelős vagy azért,amit leirsz,kedves halottlátó fórumita-társam)
Talán nem meséltem még,de egyszer a Gyűjtőben a fogdán,az öreg Roy-jal meg akartunk úszni egy verekedést és ezért átkiabált nekem,hogy fejeljem le a falat és akkor átvisznek az IMEI-be(Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyitó Intézet).Az “A”-objektumban van,a Kozma utcai bejárat felől.(a gugliban találtam).
Hallottam,mikor őt átvitték a fogdasorrol,pár zárkával volt odébb.
Azt nem tudtam,hogy ő nem belefejelt a falb,csak megvágta borotvapengével kicsit a fejbőrét,hogy vérezzen és felverte a borotvahab flakonjának a sarkával,hogy legyen púpja is,és ezután kiabált az őrnek.
Én,veréb fejemmel,odahivtam és nekifutottam fejjel a falnak.A második nekifutásba bele is ugrottam-őszintén szólva kurvára fájt.Viszont szétnyilt a fejem és szereztem egy újabb ismertetőjelet a nagy eszemmel. :-D
Viszont igy átkerültem a diliházba,ahol a Lakatos nevezetű smasszer törzsőrmester még gyomron is vágott plenyóból,de sebaj. :-X
Ott megkaptam a Haliperidol depot kezelést,aminek a kimondott és bevallott lényege az,hogy salátát csináljanak belőled,hogy ne pattogj.
Két hétig voltam ott,öreg Roy-jal a 26os őrzőben,pár egyéb kamu és igazi hülyével egyetemben.
A Daxner is akkor volt ott. :-D Az igazi beteg fasz.
Viszont igy megszüntetik ellened az eljárást.Ez az ára.
Érdekes élmény volt.Bent a fejemben minden ugyanúgy működött,mint egyébként.Megvoltak a saját gondolataim,nem voltam zavart.
Viszont a testem nem engedelmeskedett,bárhogy is erőlködtem.Először ki akartam fekvőtámaszozni magamból a szurit,de csak rosszabb lett.A tudatom nem,de a testem úgy szorongott,hogy azt nem lehet elmondani érthetően.Igazi zombit csinál belőled a Haliperidol.
Azt mondta ott egy dokinő,aki maga is aszott zombinak nézett ki,hogy aki igazából “beteg”,annak a mindennapjai ilyenek és a Haliperidol teszi “normálissá”.
Egy “kezelt” egyén ezt később meg is erősitette nekem.
Na,hogy most ebből mit is akartam kihozni eredetileg,hogy azért be is szóljak valamit?
?:-)
Jaaa,próbáld ki a szurit,hátha jobb lesz.Ááááá,ez gagyi duma :-D
De,ha akarod válaszolj a Lelked rajta topikban.
Pro és kontra,a te szemszögedből.Tényleg érdekel.
De csak,ha téged is érdekel valamennyire.
Ebben az állapotban nincsenek entitások,nincsenek látomások,nincsen semmi.Csak a szorongás.
@ II.Putyin998 cár:
Oké , lelkes topik :-)
Szerintem Te vagy a forrás és én a meder. Rajtam múlik, hogy a te történeted tócsa lesz-e vagy csermelyecske, vagy esetleg Amazonasként zúdul-e végig az életemen. Bele tudsz-e kapaszkodni az elmémben örvénylő képeimbe és aktuális problémáimba, vagy sem, ez kettőnk ügye. Nem véletlen, hogy ugyanaz a vers, regény vagy történetke az egyik olvasónak a non plus ultra vagy pusztán egy érdektelen olvasmány. :-)
Én egyszerűen még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy mi a borzalmas a Félelem ízében? Egyetlen egy olyan jelenet sincs benne, ami igazán megérdemelné a borzasztó jelzőt.
Nem hiszek abban egyáltalán, hogy az író csak valamiféle kapu lenne. Egyes “írók” bizonyára azok. Olvastam már bele egy-két olyan könyvbe, amit csak úgy ki… adott magából az írója. :-D De az tökéletesen látszik is rajta.
Nyilván kell valamiféle fantázia hozzá, alapötlet, ami némely embernek egyszerűen nincs. Van aki képtelen bármit is kitalálni. De úgy gondolom, ezen is lehet segíteni vagy lehet gyakorolni.
Én a normális írót forrásnak gondolom. Ő találja ki és ő írja meg az egész könyvet az elejétől a végéig.
Bizonyos dolgot szerintem elmond a regény a szerzőről. De nem feltétlenül túl sokat. És nagyon nem valószínű, hogy a helyes következtetést vonjuk le.
Felelősség: igen, bizonyos fokig az írónak van felelőssége. Hiszen onnantól kezdve, hogy elkezdik olvasni a könyveit (pláne ha már híres), akkor véleményformálóvá lép elő, akár akarja, akár nem: számtalan ember gondolataira, érzelmeire, sőt akár tetteire is hatással lesz.
Jut eszembe: Lovecraft apja megőrült, mikor az író még gyerek volt. Azután nagyszülők házába került, ahol egy több ezer kötetes könyvtár volt megtalálható… Láttam fotókat a házról. Ilyen körülmények között szerintem belőlem is jöttek volna a jókis horrortörténet ötletek. :-D
Stephen King alkoholista és drogos volt egy időben. Barker pedig tudtommal már fiatalon Lovecraftot olvasott… ;-)
Shelley:
“Közhely: a humoristák, bohócok szomorúak, míg a horror történetek írói, rendezői, színészei jó kedélyű emberek. Sok példát láttam erre. Érdekes. El lehet rajta gondolkodni.”
Az emberi természet sokrétűségéről érdemes elgondolkodni – persze.
Az asztrológia sem egy titkos tudomány – és nem is könnyű…
de ha belegondolunk az emberi lénymag bekötődése (fogantatás) és a születés között eltelt évszak-eltolódásra – akkor könnyebb lesz elfogadnunk ezen lényeg és jellem különbözőségeket… magunkban is – még mielőtt (ilyen felfedezések esetén) hülyének néznénk saját magunkat.
Aki az igazság ízére “ráérez” – Annak van esélye nyomozni… Aki csak ízlelgetni akarja – Az jobb, ha szakácskönyvet ír.
Ez annyira nem vicc – hogy Paulo Coelhotól is már csak egy szakácskönyvet “várunk” (feleségemmel). Oly sok-mindenről írt már… rajongói a következő kiadást (művet) is vakon megveszik.
@ Thirdeye Magister:
Thirdeye Magister
Posted március 16, 2013 at 7:48 DU.
Most “megráztad magad” – tetszett.
Szerintem amit írtál a művészet minden ágára igaz, írás, festészet, zene… minden művész kikapcsol azaz “átvált” egy másik állapotba vagy dimenzióba, amikor alkot. Én ezt nap , mint nap megélem a festéssel. Kikapcsol a külvilág, szól a zene én pedig csak keveren a színeket és húzom a vonalakat és arra eszmélek , hogy hajnali 6 óra lett és elkészült a képem. És nem követek tanult utakat, hanem az érzéseimre hagyatkozom.
Az írásnál nem tudom , hogy van, még csak saját naplót írtam, mást nem, de a festésnél én mindig megtervezem , mit fogok festeni, vázlatokat készítek és egy kész ötlettel állok neki csak a vászonra felvinni a színeket, azonban , hogy az ötletek honnan jönnek? Na ez egy érdekes dolog, nem tudom! Sok olyan dolgot festettem már meg, amit azelőtt nem emlékszem , hogy láttam, és bevillant az elmémbe, hogy kik juttatják oda ezeket az ötlet szikrákat? talán angyalok? talán előző életek megmaradt emlékei? nem tudom, de jó, hogy jönnek! :)
az igazi arcod valtozik, a gondolatod is valtozik, ez jellemez
abszolut koze van hozza, mert o alkotja
hat erre azt kerdeznem, mennyire nem? :)
igen felelos minden szoert mert onmagat jellemzi ( ez a kontrol egyik formaja)
inkabb szuro, origo
ezt gondolom amit leirtam
jo a kep :)
Kedves Duncan Shelley!
Igazából, néhány hete regisztráltam,”kisdobos” vagyok a kommentelők között. Vadászidény című könyved dedikálásán láttalak először, és nagy meglepetést okoztál számomra. (Az ottani megjelenésem a véletlen műve volt. Talán még emlékszel, a nem túl gyakori vezetéknévre, amit a dedikáláshoz bediktáltam? Sir.) ;-) Hogy miért volt meglepetés? Korábbi könyveidet, írásaidat olvasva magam elé képzeltem egy embert. Akit a vállvonogató, lezser,kihaőnem típus jellemez. Ehhez képest, egy csendes, visszafogott emberke ült velem szemben. Második benyomásként pedig azt állapítottam meg, hogy az írás a Te világod, ahol maximálisan kifejezésre tudod juttatni gondolataidat. Sokat filozofáltam azóta. Ki is lehetsz valójában? Milyen az igazi éned? Hány ember él benned? Szerepet játszol? Melyikben érzed jól magad? Természetesen ezekre nem várok választ, hiszen addig jó, nekünk olvasóknak, amíg találgatunk, feltételezünk, elképzelünk. És most Te szegezed nekünk a kérdések tömkelegét. Azt hiszem, a válaszok Nálad vannak. Mindegyikre pontosan tudod a feleletet. Talán csak egy teszt, milyen a képzelőerőnk? Nos, ha engem kérdezel, rövidre fogva ennyit mondhatok:
Ha a patológián a halottak vannak, akkor életünk színtere az antipatológia. Egy jó nagy zárt osztály. Ahhoz túl sokan vagyunk, hogy mindenkire jusson egy kezelőorvos. Miért ne lehetnél, miért ne lehetnénk őrültek?! (Az, hogy milyen jelzővel illetnek, csak viszonyítás kérdése. ….na, meg az a bizonyos társadalmi elvárás.) A gondolat maga a forrás. Te tudod a legjobban, hogy milyen módon tárod elénk, hiszen az írás Mestere vagy. A farzsebedben állandóan ott lapuló kapunyitó kulcsot, véleményem szerint akkor veszed elő, amikor akarod. Ha megnyitod azt a bizonyos kaput, egyszerre válsz forrássá, kapuvá és kulccsá. Én csak a kapuban ácsorgó közönség tagja vagyok, aki a forrás vízére szomjas. Nyitogasd csak azokat a kapukat, és mi jól bemegyünk rajta!
Évekig vártam arra, hogy személyesen is találkozhassak Veled, aztán egyszer részt vettem egy délutánon, ami az írásról szólt. Nyilván jó párszor megcsináltad már ezt az előadást, nyilván a kérdésekre adott válaszok nagy részével találkoztál már, újat nem mondtuk Neked az biztos, mindezek ellenére, az a stabilitás, profizmus és tudás, ami belőled áradt lenyűgöző volt, pont, mint az írásaidban.
Thirdeye Magister írta:
Ezzel egyetértek, az olvasó is részese az olvasmányának… viszont, amit előtte… az egy kicsit izé… öhm jópofáskodós inkább, mint komoly, ugye? :-)
@ vilko barnabás főtitkár: na, megint összekeveredtek a gyógyszereid, mindenesetre már keresem a kommentjeidet, engem szórakoztatnak
A Rejtélyes Forrás az író maga, mi sem természetesebb. Ő dönti el, mit és hogyan használ fel, azt is milyen céllal teszi ezt. Az írót terheli minden felelősség. Hacsak nem kényszerítették vadász puskával vagy motoros fűrésszel. :)
Terheli a felelősség, ugye milyen furcsán hangzik? Miért lenne a felelősség teher?
B.andi írta:
Próbálom jópofán előadni azt is, amit komolyan gondolok . :-)
@ II.Putyin998 cár: Nagyon jó, hogy leírtad ezt a tapasztalatodat! Köszi. Szerintem ez is bizonyítja, hogy @ Jaklin: sok esetben valakinek a drogos-kikiáltása csak pr fogás, nem tény.
(@ Thirdeye Magister: én a tetsziket nyomtam meg, bár a démonokban nem hiszek.)
@ Thirdeye Magister
Rá tudsz keresni – Nyirkai jóslat (1947):
“Hiteket erőltetnek. (Hit helyett pénz Isten)
Szaporodnak a pénzért fennhangon imádkozók. (biznisz vallások)
Boldogasszonyunkat elfeledik,
buta lúddá tekerítik
A Régi Nagy Csata Városában
Ezek papjai dűlőre jutnak,
És új lovat nyergelnek.
Összeesküsznek Isten Képmása ellen
A Könyörtelenség Hatalmasaival.
A galambnak álcázott Karvaly, és a kánya, (Szabadkőműves páholyvezetők)”
Ez egy magyarokról és Magyarországról szóló jóslat általam kiragadott részlete.
A “szerény polihisztor” nagy súlyt fektetett arra, hogy az igazság megismerésének útján szimbólumokat akarjunk látni – ne konkrétumokat. Amit látunk (vagy épp olvasunk) – abba van rejtve…
Szempontokat viszont magunk választunk és ebben dől el “sikerünk mértéke”. Most a szemelvény kapcsán próbálok bemutatni valami lényegit.
Az a város: Róma – a jog, a vallás és a hit városa. Azt a kort ragadja meg, amikor Benedek-pápa trónra lép (“új ló”) – nem sokat foglalkoztam akkor vallás-politikával; de nagyon megdöbbentett 2.János-Pál után ez a tekintély-elvű aggastyán… hogy jobbat nem talált a “nagytiszteletű” konklávé – az egészet minősíti!!!
– a többi az egyértelmű. A zárójelben az elemző megjegyzése van.
Megjegyzem a most választott új pápának – 1.Ferenc – az egész világ örül (nem zárható ki, hogy a Dél-amerikai kábítószer-kereskedők is). A Katolicizmus működéséből – tömegek álomba-ringatása – amúgy sem zárható ki a kábítás ténye. Ettől már az is jobb, ha nyíltan “beismerjük” Lucifer jelenlétét – mert akkor kísérlet tehetünk arra, hogy ellenerőket fejlesszünk ki. Álomban képtelenség ellenállást kifejteni!
Miről is van szó? Milyen harcról? Rómában jól megfér a vallás, a hit és a modern jog.
Miféle elvonatkoztatott harcról van szó?
Talán nem mondok el túl nagy titkot, ha arra utalok – hogy az egész nevezetes népvándorlás a Krisztusért… azért bolydultak meg ott keleten, mert a látók azt jelentették a népeknek, hogy az “ügyeletes világbirodalom” nem engedi érvényre-jutni a Krisztusi erőket a társadalmakban. Pedig Jézus alkut ajánlott: Add meg az Istennek, ami az Istené! – és aztán add meg a Királynak is, ami Őt illeti!
Pontosan az emberi lélek szabadságáról van szó – és ez Kínát kivéve – elég jól működik keleten. Ez ott egységes ellenérzést és eltökélt megmozdulást váltott ki.
Ugye: egységes Biblia!, Minden más azt megelőző tudás tönkre-téve (Alexandria, Egyiptom, Görögország).
Gondolkozz csak el rajta – kinek tetszik a tekintélyelv, mások rabsága stb. Kik nem képesek elfogadni Krisztust?
Azok – akiknek fanatizmusa abban rejlik, hogy nekik uralkodniuk kell… cél szentesíti az eszközt – az ördöggel is cimborálnak, meg földönkívüli entitások szövetségesei (az egész emberiség szabadságát minden eszközzel és erővel akadályozva).
Mit mond David Icke? Szabadság-kontroll (egy maszlag); a látható fény rezgésén kívül létező entitások (de nagyonis fizikai létformák – a sötétség kötött létformái).
Hibrid-fajok, Illuminátusok, vámpírizmus, sátánizmus, pedofília stb.
Na ebbe a mechanizmusba – sajnos – a pápaság intézménye alaposan bekapcsolódott. Ez oda-vissza “kifizetődő” – csak etikátlan, erkölcstelen, embertelen, Istentelen stb. Ezeknek a “hibrideknek” már csak ilyen beteges vágy mozgatja a fantáziájukat – és mindez a világhatalmi törekvésben (totális kontroll, tökéletes emberiség-ellenes bűntény) összpontosul.
Tehát (Krisztus u.650-700 környékén) felkerekedtek a “reform-népek” és elindultak – nem annyira egy új hazáért – hanem a Római Birodalom “meggyőzésére”. De már ott is – teret nyert a gyáva fondorlat… valakiknek már ott is tetszett a végtelen uralkodói státusz – utánunk küldték a besenyőket, majd a kazárokat (gyáva gyilkosokat).
Mansy-vogul Szentkönyv-mítosz: Arany-Kwores atya szent tűzözönt csinál. A “Világügyelő-férfi” lecsendesíti az égi üstök habjait (a túlcsorduló habok jókora népet pusztítanak el a Földön). Arany-Kwores atya kérdi: Fiúcska – miért ellenkezel az én akaratommal? Világügyelő-férfi válaszol: Már hogyne ellenkeznék – Atya – sajnálom embereimet.
De szó sincs háborúról (a két szellemi lény között)! A Krisztus Földi érkezése az “Atya-princípium” beismerése, hogy a fejlődés fontosabb, mint az élettelen rend. Ezt a tekintélyelvet gyakorolja a Római egyház – amin túl kellett volna lépni!
Attila – a Hunok királya – Róma határában találkozott a Pápával (az egyházfő kérésére). A találkozó nem volt titkos – csak azok számára, akik az egyház szentségét az igazság fölé helyezik. A Pápa könyörgött Attilának, hogy ne pusztítsa el Rómát.
Az ügynek nyilván volt spirituális vonulata is – amire nincs bizonyíték (ezért nem fejtem ki).
A Hun Birodalom nem sokkal utána elveszítette királyát és küldetés-tudatát. Csak ezután vált nyilvánvalóvá, hogy a magyarokat itt a közelben kell letelepíteni.
Most pedig Róma – végérvényesen – eltávolodott a Krisztustól… azt a tekintélyelvet lovagolja, ami az egész emberiséget gúzsba-köti. A legnegatívabb erők tanyájává, eszközévé lett.
Ha érdekel hasonló módszerrel bemutatva – szólhatnék a szkíta-magyar kapcsolatról, vagy küldhetnék linket is. Hogy miért is voltunk oly “rettegettek”.
– “rejtélyes forrásból”… szeretem “túlértelmezni” Shelley vezérgondolatait… csak sohasem tudom – hogy milyen mértékben szabad ezt.
Nietz-senki írta:
ez engem érdekelne mondjuk :-)
@ B.andi:
három évesen depresszióba estem mert a pártom nem nyert a választásokon akkor két évig xanaxot és haloperidolt kellett szednem egy kis vodkával megbolondítva azóta jól vagyok nem szedek gyógyszert
Sok-sok dologról van kialakult véleményem..és mindig van ami változik..sokszor én is csak azon lepődöm meg, amikor úgy változik, mintha egy megérzés igazolódna be, mintha már elképzelt szerepek valósulnának meg..sosem tudom mi a valóság…nem írom le…őrült!? igen, talán..ki szerint?…érdekel?…mosoly, és gondolatok…szeretem!
Belőlem jön mindez, vagy csupán átáramlik rajtam? Miután száz órán át jár az eszem azon, hogy az egyik szereplőnek milyen oldalfegyvere legyen, vagy hogyan mutassam be az egyik jellemvonását, meglehetősen hiteltelen számomra az a gondolat, hogy az író nem forrása, hanem csupán kapuja a sztorijának.
De vajon mennyire jellemez engem, amit írok? És miként jellemez?
Szerintem nagyon precízen, pontosan végzed a dolgaidat, rendkívül fantáziadús lénynek gondollak. És az agresszív dolgokról írni nem jelenti számomra, hogy csipesszel szedegeted a legyek szárnyát, és nőket halomra vernél.
A lebilincselő írásaid szereplői , felmerült bennem, hogy előző életeidre jól emlékezhetsz.
Mennyiben felelőssége az írónak az, hogy mit ír? Felelős minden szóért? Az író maga a forrás? Vagy csupán kapu? Ti mit gondoltok?
Felelős minden szóért.
Véleményformálóvá válás miatt.
Forrás vagy olyan szempontból ,hogy megéltél pár életet, és tudod közvetíteni, ebből merítkezel, képes vagy bármilyen szerepet felvenni tetszésed szerint.(Nőit is)
Kapu vagy olyan szempontból , hogy szerintem mivel ismered a múltadat, másképp állsz a jelenhez, és magad el tudsz képzelni jó néhány jövő variánsot.
B.andi írta:
Örülj neki amíg megteheted . :-)
Nietz-senki írta:
Mindig is két lehetőség közül választhattunk .
1. A világban történő hatalomért el kell adni a lelkünket . Mert ezt a világot azok alkották ilyenné akik rabszolgának szánták az emberiséget . Ez a széles út ,és sokan mennek be rajta . Ehhez gyávává , és megalkuvóvá kellett tenni az emberiséget .
2. Ahhoz hogy a saját életünk urai legyünk , vissza kell szerezni a lelkünket .
Ezt nem támogatja a rendszer . Ehhez erősnek és elszántnak kell lenni , és nem megalkudni . Ezt kevesen merik bevállalni . Ez a keskeny út . Tudni kell , hogy csak egyetlen vesztenivalónk van – a lelkünk -, a legfontosabb . Ha valaki ezt felismeri , akkor a Rendszer nem tudja megvásárolni .
@ Thirdeye Magister: Ijesztegetel? 8-)
@ Thirdeye Magister:
Ez a kommented komolyan elgondolkoztatott….
Te elgondolkoztál valaha?Már úgy értem,kezelésen. :doctor: Mert lehet,hogy ezt nem hordod ki lábon,olyan súlyos… :clown: :cyclops:
B.andi írta:
Nem . 8-)
II.Putyin998 cár írta:
:-D ” “Majdnem minden tudásunkért nem azoknak tartozunk, akik egyetértettek, hanem azoknak, akik nem.” (Charles Caleb Colton) ” :-D
@ Thirdeye Magister:
Jah..Ez a hülye Colton csak ilyen veréb mondások miatt lett maradandó.. :laugh:
Depressziós barom.
Már nem te,természetesen,hanem e za Kolton. :-D
tunder írta:
Ez szellemi élmény – és keresed magad benne. Olyan, mintha nemrég “ébredtél volna” (ne aggódj, 25 éves koromig én is aludtam).
Ha magad is törekedni akarsz arra, hogy ebből átadj másoknak – akkor nem árt tisztáznod, hogy szituációkat akarsz gyártani vagy igazságot megjeleníteni! Nekem vannak sejtéseim ez ügyben – de nyilván neked kell lépéseket tenned!
II.Putyin998 cár írta:
Várjál , találtam egy jobb idézetet :-D
“Lehet, hogy én vagyok a bolond a dombtetőn, de éppen onnan a legjobb a kilátás. – Steven Tyler “
@ Thirdeye Magister:
Szerintem is úgy van – ahogy mondod.
Nem tudom Putyin mire gondolt – ebből ne kezeltesd ki magad!
Azt be kell ismerni, hogy a világ keletkezését tekintve – az “erő” (akarat, áldozó erény) előbb volt mindennél… különösen megnyilvánulását tekintve!
Ami például a szeretetet illeti, csak az önálló lélek megjelenésétől fogva van jelentősége – figyelmeztetve az “egyedet” (egyént) arra, amiből “vétetett” (jött): ŐS-EGYSÉG.
Személy szerint, csak az igazságot – mely a lélekben honol – szeretem jobban az elfogulatlanságtól!
Egy fanatista ember számára – a szabad ember éppoly fanatista, mint ő maga!
Érdemes megnézni ezt a szituációt – mert nem könnyű belőle szabadulni. Nagyon sok-mindent kell Annak magában tisztáznia – Aki ebben elfogulatlan szeretne lenni.
Thirdeye Magister írta:
Vajon miért nem lepődtem meg?
Sem józan,sem elmegyógyintézeteket mellőző idézési alapjaid nincsenek?
Most idézzek neked a Daxnertől?
Csippeket keresett a piciáternője szivében.
Késsel.
Bár őt legalább lecsukták és nem idéztek tűle. :-|
Nietz-senki írta:
Az “erő” szerinted ezt jelenti?
Akarat,áldozó erény?
Aha.Szóval mosmár ébren vagy…Vágom.
@ silynt:
Ne lepődj meg – a változásban van a fejlődés lehetősége is. Vannak kudarcok is – de azokból is van mit tanulni.
Továbbá a szükségszerűségek nem mindig vannak egyénhez kötve – inkább közösséghez.
Az őszinteség jó dolog – de előfordulhatnak az élet bármely területén olyan emberek; akik ezt könnyen félreértik, vagy valamire fel akarják használni…
@ II.Putyin998 cár:
Pontosan – ahogy mondod… és amit idéztél – azok szerint.
Nagyra tartom az Ön megértő-készségét – Cár-atyuska!
Ez már tényleg uralkodói erény!
Én pedig nem szégyellem beismerni mesés gyermekkorom – amiből kissé nehezen ébredtem. (szóval akad különbség kettőnk között bőven – de nem áthidalhatatlan)
II.Putyin998 cár írta:
Akkor idézek magamtól : Tök komolyan gondoltam amit abban a kommentben írtam .
Habár némely kommentemnél úgy érzem hogy csak kapu vagyok , és nem a forrás .
Persze azért vállalom a felelősséget nehogy hárításnak tűnjön . :-)
De visszatérve a cikkhez , érdekes lenne elmélázni azon , hogy hogyan bizonyítható az , hogy én vagyok a forrás vagy valami más .
Vagy például ha látnánk , hogy ma hányan főztek paprikás krumplit a világon , akkor mit gondolnánk a forrásról ? ?:-) :plate:
vilko barnabás főtitkár írta:
Hát ööö… izé… igen. :)
Thirdeye Magister írta:
Hát még ha személyesen is találkoznánk… 8-)
Most civil vagyok, persze, hogy más. Íróként a saját magam teremtette valóságban magától értetődően nem lehet bizonytalanság és kétely, mert az igaz akkor, amit annak mondok.
Nem adtam el. Nem vesz senki lelket. A démonok nem írnak.
Én inkább önmagamat akartam visszakapni. A képességeimet, hogy az legyen, amit akarok. Ez azóta se jött be, de most közelebb járok hozzá, mint akkor.
A tiedét! :)
II.Putyin998 cár írta:
Ha ő ír, akkor igen. :)
Még szép. De küldhették volna előbb is.
Jaklin írta:
Pedig az idősebbik Cameron bá eléggé nehezményezte, hogy megették, pedig csak dedikálásra ment…
Vannak kísérletek, tudatfolyam, médiumírás stb. Elég gagyi. Inkább tanulni kéne az alapokat, aztán mehetne a dolog.
Nietz-senki írta:
Csak semmi hivatalos hangnem, vazze, itt nem szokás. :)
Biztosan vannak kivételek, de láttam ebben a következetességet, és ez nekem legalábbis furcsa.
bakostamas írta:
Én soha.
Azok ellenére, hogy jó vagy, szétnézhetnél. Minek feltalálni 900-szor a spanyolviaszt? Mindenre időd sem lenne. Kitaláltak már annyi mindent.
Az írásban is így van, minden előre meg van tervezve. A 263 A/4-es oldal terjedelmá A félelem íze kéziratnak 56 oldal volt a cselekményvázlata. A karakterjegyzeteket, szakmai jegyzetek stb. meg szintén lehetett ennyi.
Az asszociásios gondolkodásnak van jó és rossz oldala egyaránt.
never írta:
Köszönöm. Narancssárga zsírkrétával csináltam, más nem volt itthon…
zaniko írta:
Akkor most előléptetlek rajvezetővé. Gratulálok. :)
Sir? Akkor igen, emlékszem. Ugyanazt a nevet lehet sokféleképpen értelmezni, szándék kérdése.
Ilyenkor mindig udvariasnak kell lennem a főnök miatt. :)
Egyébként ott akadok el a viselkedésben, hogy nem tudom magam 66 ezer példányos helyi zúgírónak elképzelni, de pillanatnyilag az vagyok. 66 milliónál már önmagam leszek, mert azt már tudom, akkor hogyan viselkedjek. Csak várd ki a végét.
Szerintem ezt hagyd abba, mert bele fogsz őrülni. :)
Minden szereplőm én vagyok. Amernek jó lenni, a Szellemnek is, Ninának is, Shub-Niggurathnak is.
Persze, hogy szerepet játszok, de csak akkor, ha nem írok.
Igaz, minden kérdést és választ ismerek. Csak az összepárosítással vannak még gondok.
tunder írta:
A légy az megvolt, de meg is érdemelte a rohadék. Nőket természetesen sosem bántanék. Annak vagyok a híve, hogy még mielőtt elmérgesedne a dolog, el kell húzni.
Amíg van jövőképem, miért ragadjak bele a jelen pitiáner játszmáiba?
Duncan Shelley írta:
Az észrevétel – meg érdekes és értékes is. Nekem vannak sajátos szempontok.
Amit Te mondasz – hogy talán szándékos következetesség – egyáltalán nem lehetetlen.
Ezt nem értettem – tehát nem is cáfoltam (mondtam én is egy verziót).
Azt be kell ismerni, hogy a világ keletkezését tekintve – az “erő” (akarat, áldozó erény) előbb volt mindennél… különösen megnyilvánulását tekintve….
II.Putyin998 cár írta:
Igen. Abba kellene belegondolni, hogy az Őslétezőnek – mije lehetett?
Nincs semmilyen tapasztalata… nincs senki rajta kívül – akit szerethetne – ebben a filozófiai tételekben elbukik a minden-tudás és a szeretet ideája!
A tétel egy őskezdetre – egy mindent megelőző helyzetre – alapul.
Csakis egy őserőt (energiát) lehet feltételezni. Nincs semmije – amit feláldozhatna. Csak Ő maga van! Az első lépés – valamiféle módon; de mindenképp: áldozat.
Az egyik hindu teremtés-mítoszban (Visnu) fel-lelhető egy önmagát megosztó (fel-négyelő) eset – amikor is szférák (világok) születnek… és csak ezután áldoznak-teremtenek, sokszorozódnak a szférák lényei. Tapasztalat nélkül – az Isten is: csak gyermek!
Tehát az erő kellett létezzen mindenek előtt – és tapasztalat nélkül: áldozat-szerűen nyilvánult meg (áldozó erény).
Majd jóval később (asztrál) mutatkozik az ajándékozó erény – már valami teremtmények irányába (szeretet-princípium).
Még később bizonyos a szeretet-többlet “átcsap” a szellemibe: bölcsesség!!!
Így nyernek önálló értelmet a szférák – némi szellemtudományos olvasatokra támaszkodva.
Most nem fejtegetem ezt tovább…
de mint Cár-atyuska – az oroszok (és egyéb szláv népek) miatt – meg kellene érteni a Krisztust, “Róma bukását” és egy új világuralmi rend célját (ami sok “értéket” át akar menteni világunkból).
Megértem azt is – ha az egészet visszautasítod. De (ha igen) az is természetes – hogy minden általam mozgósítható tudást, információt, segítséget felajánlok… már csak a kollegialitás is “megkívánja”.
Nem oly nagy titkok ezek – de a mai zűrzavarban, nehéz tisztán látni.
http://www.youtube.com/watch?v=zasl3eovrbc
– az oroszországi meteor-eseménnyel kapcsolatban.
Ez a témától kissé elüt – de szintén “enigma” (rejtély) a reklám és a nyertesek kivételével minden részletre érdemes oda-figyelni (1 óra)! Az egésze végképp nem lehet igaz – hisz a feltételezések sok esetben egymásnak ellent-mondóak. Tehát nem az egészét kell megítélni. Nekem szoliban van módom akár 3-4 ilyet megnéznem (értelmeznem). Jó dolgom van – kevés fizuért (másképp én sem értenék ennyit).
De semmivel sem akarok visszaélni – egy Cár-atyuska kitüntető türelmével végképp: nem!
@ Duncan Shelley:
tudom, hogy egy komoly mester mellett lehetne sokat tanulni, de sajnos nekem dolgoznom is kell a megélhetésért, nem vett szárnyai alá még a Medici család :) Így annyit tudok, hogy hozzáférhető videókat nézek az interneten és persze sokat gyakorlok.
Ha érdekel hasonló módszerrel bemutatva – szólhatnék a szkíta-magyar kapcsolatról, vagy küldhetnék linket is. Hogy miért is voltunk oly “rettegettek”.
http://www.youtube.com/watch?v=L_W8Ejwjtiw
http://www.youtube.com/watch?v=kSdcycw6pEg
aelod írta:
A világ misztériumainak atlaszában (vagy valami ilyesmi címe van) – szkítákat könyörtelen harcosoknak nevezik – akik bizonnyal a magyarok rokonai voltak.
Magam részéről egy ősi nyelvezet nyomait sejtem – inkább fogalmi értelemben.
Európában ahol nem szláv vagy germán népek voltak – ott kelták voltak és ezek a “szellemiben” a társadalmi lét kialakulásának küldöttei voltak… ez nyelvezetét tekintve – igen ősi fogalmi elemeket tartalmaz világszerte a népek nyelvhagyományaiban. A szellemtudomány említése szerint a kelták itt vannak a szellemiben – csak fizikailag haltak ki… hagyományaikban tovább élnek.
Az angol nyelvben is vannak kelta fogalmi elemek és szavak. A Brit szigeteken is kelták druidák voltak az őslakosok.
Épp a skeletons (a hangalak hasonlatos a szkíta hangalakhoz): csontváz – és most támaszkodjunk kapcsolódó intuíciókra és szóképzésre: rejtély, élet-halál, rettenetes (rettenthetetlen), szörnyűséges.
A hunok bátor harcosok voltak – szkíták pedig könyörtelenek, rettenthetetlenek. Mi okozza benned a legnagyobb félelmet???
– ha bizonyos vagy abban, hogy a legyőzhetetlennel találkozol!
Azt kellene megérteni – hogy egy félreértés fogalma előbb alakult ki irányunkban, mint a valós megismerés. Ez egy “kacor-király- effektus”.
Tudjuk jól, hogy a magyarok messze a hunok mögött voltak hódítás és katonai (létszám) erő tekintetében… és bár voltunk bőven – de teljes családok (tehát roppant sebezhetően). Folyamatosan küldték ránk a besenyőket és kazárokat
– hogy kik? Olyan uralkodók – akik a tekintélyelvet, az uralkodói státuszt saját fiaiknak, nemzetségüknek akarták fenntartani!
Véletlenül sem a Hunokat támadták – mert Azok jóval (többen) erősebbek voltak – hanem a “tudás népét” kellett támadni. De hát nem is támadtuk őket! Nem ám – csakis szellemi, elvi vetületében… nagyon jól tudták milyen veszélyt jelentenek ezek az eszmék!
A Hunok sem taroltak le mindenkit – akik behódoltak, azoktól csak muníciót vettek magukhoz. Meg volt Nekik a küldetésük – konkrétan: A Római Birodalmat kellett (volna) elpusztítaniuk! Ez egyáltalán nem volt titok. Ha behódolt népek fiai megkérdezték tőlük: miért jöttök – elmondták. De a népvándorlás szellemiségét magyarok (szkíták) “hordozták”.
Jézus Krisztus missziója kelet számára érthetőbb volt, mint a szentföldön, Születését sem kellett hírül adni keletnek – tisztelői maguktól érkeztek pontosan.
Leginkább a szkíták (magyarok) gerjedtek haragra – amikor számukra bebizonyosodott, hogy Krisztus princípiumát lábbal tiporja egy világbirodalom: Róma.
És ezek életüket tették arra, hogy ezen változtatni kell.
Ez a szellem kiszabadult (a palackból)… az igazság nyilai szívekbe- találnak és nem halált, hanem új életet teremtenek (mint “Ámor nyila”).
A magyar nyelv és rovásírás a legősibb jelrendszer egyike – ha nem a legősibb! Minden bizonnyal: vízözön előtti.
Nem is magyar jelrendszerről kell beszélni, hanem egy univerzális jelrendszerről – amit a magyarok őriztek meg leghitelesebben.
Ez leginkább ide kívánkozik:
http://www.youtube.com/watch?v=zZ3MX64BB5c
alig több, mint 30 perc (enigma) – szerintem: fergeteges!
Ez a kis köpcös fazon – ez nemcsak olvasott…
Ez tud gondolkodni is – ezt értés nélkül nem lehet ilyen jól “imitálni”. (sakkozókkal is voltam így “ránézésből”: ez kettőig sem tud számolni… aztán – “levert, mint vak a poharat”)
Ha belegondolunk – “összerúgjuk a port”…
van Aki azért, mert saját tapasztalatai, határai, ismérvei, identitása van – van aki azért, mert ezt nem képes “elfogadni” (tehát inkább: “egyek vagyunk”).
Jól “orvosolható” ez a helyzet, ha bunkó vagyok – mert nem igazán akarja senki “egynek érezni magát” velem.
Vannak trükkös megoldások – csak kérdés, hogy mire jók ezek?
Ha ez a holografikus univerzum domináns létező – akkor nem igazán beszélhetünk bizonyítékról… még egybe- eső, vagy párhuzamos tapasztalások esetén is csak nagy valószínűségekről szólhatunk – ha van bizonyíték; akkor az “egységben” van!
Tehát az a kérdés: Mi ez a rejtélyes forrás (erő), ami oly sok amerikai polgárt vitára indít???
A volt szocialista, vagy arab országok bosszúja?
Ki lehet Amerikának és a “jóságos globalizmusnak” olyan rafinált ellensége, hogy saját polgárait bizalmatlanságra és ellenállásra ösztönzi?
Google-fordítással:
NEM idegen fenyegetés Greer nem lát veszélyt érkező idegenek. A probléma az, a katonai-ipari-hírszerző közösség szövetséges az amerikai-európai pénz irányítja a világ energia-, média-, szórakoztató, a politika, a katonai, az intelligencia és az orvostudomány. Szerint Greer, része ennek a csoportnak akar reformot, hanem egy erőszakos bűnöző részét félelmet a többiek. Ezek megszállottja megőrzése hatalom és apokaliptikus napirendeket. A fedél-up kapcsolatos idegen kapcsolatra van szükség, hogy megakadályozzák a fejlett technológia, hogy nyilvánosan hozzáférhető. Ez a technológia azt a társadalmat, és lebontják a jelenlegi gazdasági és politikai rend. – See more at: http://www.henrymakow.com/#sthash.9nGYosuG.dpuf
Boston bombázás egyértelmű átverés 100 százalékos Hoax, és senki sem tagadhatja, a bizonyíték arra, hogy létezik itt szerintem Project Blue Beam és milyen rossz dolgok, hogy hamarosan. –
http://12160.info/profiles/blogs/boston-bombing-is-a-clear-hoax-100-percent-hoax-and-no-one-can
Rand Paul azt hiszi, hogy rendben van, hogy ölni amerikai polgárok Drones amerikai földön –
http://12160.info/xn/detail/2649739%3AVideo%3A1182003
Háttal, C-span hívók – Boston Marathon bombázás a hamis zászló, hogy vegye el több jogot –
http://12160.info/xn/detail/2649739%3AVideo%3A1180065
Ezek a linkek nem irányító, hanem igazoló szándékúak – inkább azért, hogy nem pusztán az én rögeszméimről van szó.
Viszont ehhez kapcsolódó témák rendszeresen felmerülnek…
várom az értelmezési alternatívákat!
“46 évig tanítottam a Columbia Egyetemen, Obama nem járt ott.”
“Elszomorító az egész történet! Nagyon dühítő, mikor azt hallom, hogy Obama az első olyan elnöke az USA-nak, aki a Columbia Egyetemen végzett. Nem tekintem őt a Columbia diákjának. Fogalmam sincs mit csinált Columbia kampuszán. (Ott) Senki nem ismeri őt.” – Prof. Henry Graff
Teljes cikk alábbi linkre kattintva olvasható!
– Dham
http://www.resistthetyranny.com/professor-henry-graff-i-taught-at-columbia-for-46-years-obama-could-not-have-gone-there/