Ez
Ez a cikk arról szól, hogy mit tudunk kezdeni a játszma-elmélettel, milyen hozzáállást, milyen mentalitást tudunk kihozni belőle.
Játék
Ahhoz, hogy játékot kapjunk, szabályokra és célra van szükségünk. A szabályok adják meg a cél elérésének feltételeit. A szabályok mindig azt mondják meg, hogy mit szabad és mit nem.
A játék a szabályok miatt játék – az önként elfogadott szabályok miatt.
A Játékos számára a szabály önkéntes önkorlátozás.
A szabályok ismerete, elfogadása és betartása nélkül nem lehet részt venni a játékban, mert ezek teszik játékká a játékot. Ha a szabályokat nem fogadjuk el, számunkra nem létezik a játék, mert a játék egyenlő a szabályaival.
A cél iránti elszántság nélkül nem érdemes részt venni a játékban.
A Játékos gondolkodási kategóriái
A Játékos két kategóriában gondolkodik: mit szabad és mit nem szabad.
Az avatár gondolkodási kategóriái
Az avatár (tiszta állapotában) két kategóriában gondolkodik: mit lehet és mit nem lehet.
Inhumán filozófia
Inhumán (azaz nem emberi) filozófia az, amit le tudunk vezetni a Játékos-avatár megközelítésből. Ezen nem érdemes fennakadni, hiszen a játszma nem emberi, nem társadalmi szinten zajlik, hanem a puszta létezés szintjén.
Az, ami a Játékos számára szabad és nem szabad, az az avatár számára lehet és nem lehet.
Amikor néhányan leülünk szerepjátékozni, megegyezünk a szabályokban, kidolgozzuk az avatárunkat (karakterünket), és elkezdjük a játékot. A szabályok nekünk, játékosoknak úgy jelennek meg, mint szabad és nem szabad. Az avatárunk (karakterünk) számára ezek a szabályok úgy jelennek meg, mint lehet és nem lehet.
Ami a Játékosnak szabad, az az avatárnak lehetséges.
Ami a Játékosnak nem szabad, az az avatárnak lehetetlen.
Korábban már felhoztam egyik szerepjátékos karakteremet, Norman Lonardot. Abban a szabályrendszerben, amelyben Normannel játszom, az emberek nem tudnak repülni. Ez nekem egy szabály. Norman számára ez úgy jelenik meg, mint természeti törvény, azaz számára a repülés lehetetlen.
Ami a Játékosnak szabály, az az avatárnak természeti törvény.
Ami a Játékosnak önkéntes önkorlátozás, az az avatárja számára a valóság, mely alól nem képes kivonni magát.
Ezt a viszonyrendszert nagyon mélyen meg kell érteni.
Az Út
Számunkra, avatárok számára, a játék (létezés) szabályai úgy jelennek meg, mint lehetséges és lehetetlen.
Mindaz, ami nekünk úgy jelenik meg, mint szabad és nem szabad, az nem a játékszabályok része, hanem önkényesség.
Az Út az, hogy különválogatjuk egymástól a játékszabályokat és az önkényes avatárszabályokat, azután tudatunkat a játékszabályokra fókuszáljuk, és elfelejtjük az összes avatárszabályt.
Emberi játszma
Nem kell sok fantázia annak átlátásához, hogy egy ilyen inhumán filozófia magunkévá tétele mit eredményezne. Finoman szólva, nem éppen kedvező a társadalmi együttélés szempontjából.
Ezen filozófia szerint egy cél kitűzésekor a természeti törvényeken kívül más tényező nem merül fel.
Egy cél esetén az egyetlen kérdés ez: lehetséges? Volt már rá példa? Ha volt, lehetséges, a játékszabályok engedik. Ha nem volt még rá példa, miért nem? Milyen gravitáció szintű szabály teszi lehetetlenné? Ha nincs ilyen, akkor lehetséges.
A Játékos önkéntes alapon korlátozza magát azért, hogy játszhasson. Az avatár tovább korlátozza magát, újabb és újabb, egyre kisebb és kisebb játszmákban való részvétel érdekében.
Az önkényes avatárszabályok teszik nehézzé a játékot.
A legfőbb probléma
A legfőbb probléma, a legnagyobb önkényes önkorlátozás nagyon egyszerűen megfogalmazható, de félretenni, leküzdeni mégis rendkívül nehéz.
Az a vágy köt gúzsba legelsősorban, hogy emberek akarunk lenni.
Emberek és emberiek.
A kiút ebből az összeomlott állapotból a valódi játékszabályok és az avatárszabályok elkülönítése, és az utóbbiak eldobása.
Természetesen ezt is könnyebb mondani, mint megtenni. Önvizsgálattal, odafigyeléssel, akarattal néhány avatárszabálytól megszabadulhatunk. Az igazán nagy eredményekhez azonban ennél sokkal több kell.
Az avatárszabályok
Nyilvánvaló, hogy az avatárszabályok csak azért lehetségesek, mert a játékszabályok lehetővé teszik. Az avatárok saját játékokat alkothatnak, saját szabályokat találhatnak ki.
Nézzünk néhány példát, ami jól szemlélteti az avatárjátékok sajátosságait.
EGY: Valaki 10 éven át dolgozik azért, hogy élvezhesse másvalaki gyönyörű testét. 10 éven át rendezte fókuszba a gondolatait, a tetteit, 10 éven át rendelte alá életét ennek a célnak. Elérte. Megtörtént. Mi változott? Semmi. Ugyanaz maradt, aki volt. A cél fontosságát, a test fontosságát, az eredmény jelentőségét, az oda vezető utat mind-mind avatárszabályok határozzák meg. A test szépségét és rútságát szintén avatárszabályok határozzák meg, melyek nélkül a test sem nem szép, sem nem csúnya.
KETTŐ: Valaki 50 éven át dolgozik azért, hogy egy hatalmas ország élére állhasson és legfőbb döntő tényezője legyen. 50 éven át rendezte fókuszba a gondolatait, a tetteit, 50 éven át rendelte alá az életét ennek a célnak. Elérte. Megtörtént. Mi változott? Semmi. Ugyanaz maradt, aki volt. A cél fontosságát, az ország fontosságát, a politika fontosságát, a pozíció fontosságát, a cél jelentőségét, az oda vezető utat mind-mind avatárszabályok határozzák meg.
Számtalan egyéb példát hozhatnánk még fel az avatárjátszmákra. Valaki hatalmas családot hoz létre, az ünnepeken együtt van mindenki, unokák ugrabugrálnak, nevetnek, könnyes szemmel emlékeznek a múltra. Mi változik ettől? Semmi. Valaki egész életét annak szenteli, hogy megtanuljon tökéletesen bambuszt festeni, és eléri. Minden képe briliáns műremek. Mi változik ettől? Semmi. Valaki annak él, hogy üljön egyhelyben és képzelegjen mindenféle csodákról, és kivonja magát a társadalmi játszma alól. Elérte, a társadalom megfeledkezett róla, ő is megfeledkezett a társadalomról. Mi változott? Semmi.
A siker, a kudarc, a hírnév, az ismeretlenség, a gazdagság, a szegénység, az egészség, a betegség – ezek emberi játszmák. Akár vannak, akár nincsenek, nem változik semmi.
Mi vajon látunk bármiféle különbséget egy sikeres és egy vesztes hangya között? Látunk különbséget egy egészséges és egy beteg hangya között? Nem. Azt látjuk, hogy mindegyik hangya. Ugyanúgy. És ugyanazt a sorsot futja be.
Az avatárszabályok olyan avatárjátékokat hoznak létre, amelyek elütik az időt, és nem hoznak változást. A hangya marad hangya, az ember marad ember.
A pokol az a hely, ahol az avatárjátszmák teljesen eltakarják az igazit.
A cél
Az avatárjátékok célja az időtöltés, a kellemes érzések átélése. Semmi több.
A valódi játék célja a mind nagyobb önrendelkezés.
Az út a kevesebb szabály. Nem a több.
Az én célom egy sokkal jobb (azaz sokkal nagyobb) játszma.
Most ti jöttök
Ez a Lélek topik utolsó cikke. A cikksorozat ezennel lezárul. Elindultunk valahol, és eljutottunk valahová. Amennyire egy blog eszközei ezt lehetővé tették.
Köszönöm mindenkinek, aki kommentjével hozzájárult a témához. Azoknak is, akik értetlenkedésükkel pontosításra késztettek, hiszen a letisztultság jó.
Az utolsó kérdések:
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között?
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?
Értitek és látjátok az utat?
Megérkezett a folytatás, csupán másfél hét késéssel… :)
Majd elmesélem, mik történtek, ha a végére érünk.
Zárul Duncan móka tára, de ha tetszett…
Reggeli sali mellé nincs is jobb egy könnyű szórakoztató olvasmánynál! :D
Még visszanézek később. ;-)
Mi a cél?
@ Arkos:
Kiegészítettem.
@ annamari:
Jó étvágyat. :)
Ahogy Arnie bácsi mondaná:
I`ll be back.
Éhgyomorra, kvközben, meló előtt.
Du. érdemben hozzászólok.
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?
Teljes mértékben, mindenesetre nem vagyok meggyőződve arról, hogy ennyi lenne az egész. Van még egy játékszabály, amely az élet fenntartására vonatkozik. Ahhoz, hogy legyen játék, szükség van a térre, szükség van a testekre, más élőlényekre, stb., ami nélkül a játék nem működne. Ezeket fenn kell tartani. Lehet, hogy ez kicsiben nem olyan látványos, de szerintem mégis fontos. Felvetődik a kérdés, hogy meddig érnek el ezek a korlátozások? Az Etika micsoda és milyen szerepe van a játékban? Ez is csak egy önkényes avatárszabály?
Ott van a testek elhagyása, amiről már írtál korábban. Mivel lehetséges, hiszen van rá példa, ezért a fizikai univerzum törvényei megengedik. Vagy nem? Az aki elhagyja a testét még mindig avatar, vagy játékos, vagy talán valami más? A lélek, aki nincs a testében tud repülni, vagy egyik pillanatról a másikra teret változtatni, sokkal gyorsabban a fénynél. Akkor ő most csal, vagy rá nem vonatkoznak a fizikai univerzum szabályai, vagy ő már nem a játék része ebben a formában? Ha nem a játék része akkor micsoda? A fizikai univerzum szabályai nem vonatkoznak mindenre ami benne van?
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?
Azt értem amit leírtál, de nem biztos, hogy teljes mértékben egyetértek. Gondold el hogyan akadályozna ha egyik napról a másikra csak a természeti törvényeknek vetnéd alá magad itt a társadalomban. Nem törődnél sem a csekkekkel, sem a családdal, sem kresszel, sem a kommunikáció formai irányelveivel, vagy úgy egyáltalán semmilyen tömegesen elfogadott és betartott avatárszabállyal. Mi lenne akkor? Úgy többet tudnál véghezvinni, ha mindenki körülötted azon fáradozna, hogy téged megállítson, mert nem működsz együtt a társadalom önkényes szabályaival? A testre ugyanúgy vonatkoznak a természeti törvények, ugyanúgy limitáltak a képességei a fizikai univerzumban, mint a többi anyag dolognak. Meg lehet állítani. Meg is lehet semmisíteni. Ha pedig test nélkül tevékenykedsz, akkor mik a lehetőségeid? Ezt nem tudom, de ha te tudod, feltételezem, hogy ebben rejlik a megoldás kulcsa.
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?
Részben, ugyanis nem ismerek minden természeti törvényt, bár értem amit leírsz, hogy amire volt már példa az biztosan lehetséges. Az is világos, hogy amire még nem volt példa, azt meg kell vizsgálni, hogy miért nem. Ha játékszabály tiltja akkor azért nem, ha nem tiltja akkor pedig rosszul próbálták megcsinálni.
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között?
Talán értem, talán félreértem, nem tudom, de ezt gondolom: Az igazi játszma célja a teljes irányítás, a lehető legkevesebb hatáshelyzettel, az avatárjátszma célja pedig a részletekbe menő átélés. A játék célja, hogy döntéshozó befolyással bírjunk minden egyes tényező fölött ami létezik és (még) a hatása alatt vagyunk. Tökéletes okozósság állapot, amiben semmi és senki nincs ránk hatással. DE, közben mégis játékszabályok szerint játszunk a fizikai univerzum törvényei szerint. Ha elérnénk a tökéletes okozóssági állapotot nem maradna semmi, ami hatással van ránk. Ha a célunk, hogy ne legyünk okozata semminek, akkor eleve miért játszunk olyan játékot, ahol le vagyunk korlátozva minden szinten? Ha nem a kihívás, ha nem a siker, akkor mi? Ha félreteszünk minden emberi okot, akkor miért játszik a játékos, mi az indok arra, hogy játsszon?
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?
Simán. :D Folyamatosan ezt teszem. Kivonom magam a felesleges játszmákból amik nem a célom felé visznek, hanem letérítenek. Néhánytól meg tudok szabadulni, de mindtől nem. Még. De talán mindtől nem is akarok, mert kényelmes nekem így. Én látok különbséget a sikeres és a vesztes társaim közt. A siker segít olyan állapotban tartani, ahol kívánatos a célok elérése felé haladni, a sikertelenség pedig apátiába tol, ahonnan látszólag nincs semmilyen kiút.
Értitek és látjátok az utat?
Az út a tökéletes öndeterminizmus, amely által semmi más nem korlátoz, mint a Játékos által elfogadott szabályok. Hova vezet ez? Kevesebb szabályhoz. Amit még mindig nem értek az az, hogy avatárként miért törekszem kevesebb szabály és korlátozás felé, mikor játékosként önként alávetettem magam ezeknek a fizikai univerzumba való becsatlakozáskor? Mi a játékos célja és mi ezeknek a céloknak az értelme? Mi az értékes végtermék? Milyen nyereséget hoznak? Mi az értelme, ha sem a siker, sem az elismerés, sem gazdagság sem semmilyen hasonló dolog nem kell a játékosnak, mert ezek az avatárnak kellenek. Te pedig azt mondod, hogy ne foglalkozzunk ezekkel, ugyanis csak a természeti törvények számítanak, és a többi emberi dolog. Mi kell a játékosnak, és miért játszik? Hogy játszhasson? Miért?
Végezetül pedig javasolnám egy kiegészítő cikk létrehozását, amiben pusztán a cikksorozat közben felmerült, de még nem megoldott kérdésekre érkeznének válaszok.
Egy megjegyzés: Duncan ne haragudj, hogy ezt mondom, de ha bedobsz egy ilyen kijelentést az első cikkben mint, hogy a válaszokat valaki kikutatta és ezt ennyi meg ennyi oldalnyi dokumentáció támasztja alá, majd nyitva hagyod az egészet és nem mondod meg, hogy ez hogyan és hol érhető el. Itt vagyunk a Lélek cikksorozat végén, és te bizonyítékokat ígértél. :D Hogy lehet valamit bizonyítani, ha nem nevezed meg a forrást sem? Jók a cikkek, tényleg, de önmagukban semmit nem érnek. Nem többek mint a te véleményed, amire mi elmondjuk a mi véleményünket. Írtál évszámokat, és eseteket, de ezek semmit nem bizonyítanak. Még ha igaznak fogadunk el mindent azon az alapon, hogy Te tudod, és bízunk benned, még akkor sem bizonyítanak semmit az ég világon. Kicsit olyan mintha elhúznád a mézesmadzagot néhány érdekes adattal, aztán otthagynád az embereket a sötétben tapogatózni. Szóval újfent azt kérem, hogy ha már bizonyítékokat említettél, melyek alátámasztják a négy cikkedben tett kijelentéseket, akkor mutasd be őket, vagy mutass feléjük egyértelműen.
Olyan családos embernek, aki soha nem érezte a családos létet nyűgnek, nehéz elmondani, hogy a család avatárjáték, de értem, hisz ettől lényegében semmi nem változik meg. Nem leszek Amer tőle. A feleségem és a lányom sem lesz az. Éljük ugyanazt a tudatlan, kiszolgáltatott életet, ami bármelyik pillanatban végetérhet. A várható jövőben valamilyen sorrendben elkezdünk meghalni, az életbenmaradottak majd gyászolnak. Nem valami kecsegtető kilátások.
Emésztés után a többi.
@ Duncan Shelley:
Köszönöm.
Palantír írta:
Erről volt szó az előző cikk kommentjei között. Duncan valahogy úgy fogalmazta meg, hogy: “nem leszel játékos, de előrébb leszel a játékban.” A lélek pedig nem a fizikai univerzum része, legalábbis szerintem. Azóta is vita tárgya. :)
Szóval, ha kimászol a testedből, az azt is jelenti, hogy nő az önrendelkezésed, tehát jó úton haladsz a cél felé. Azt hiszem ez egy jó támpont, ha el akar indulni valaki.
Ha már volt olyan ember-avatár, aki az emlékei érzelmi túltöltöttségét le tudta csapolni, akkor ez LEHETSÉGES, ugye? Ezt hogyan lehet elérni? Mert ezt említetted Duncan, de most nemes egyszerűséggel kihagytad…
Nem az alapoknál kellene kezdenünk, ha jobban akarnánk avatarként élni? Hiába festegetem az omladozó falakat, ha már eleve roggyant alapokkal indulok :’-(
Amikor meghal a testem, a lelkem avatarként ugyanúgy báb marad?
Arkos írta:
Ez három módon lehetséges:
1. Mivel testen kívül nem lehet ártani neked, nem hatnak rád a törvényei, így nem vagy a fizikai univerzum része, tehát tehát nem vagy avatár és nem veszel részt a játszmában aminek az avatárok részesei.
2. Megkerülöd a szabályokat melyeket önként elfogadtál, hogy előnyre tegyél szert a többi játékossal szemben. Magyarul csalsz.
3. A játék eleve úgy van tervezve, hogy szabályokat meg lehessen szegni testen kívül tartózkodással, ez viszont azt jelenti, hogy a szabályok nem valódi szabályok, csak irányelvek a jó játékhoz. Ha viszont test nélkül meg lehet szegni, akkor bárhogy meg lehet szegni, mert a fizikai univerzum játékszabályai valamilyen formában megengedik ezt. Ha pedig ez így van, akkor csak idő kérdése mire az avatárt Amer képességeivel fel lehet ruházni.
A kérdés: Miért játszik a játékos egy olyan játékot, ahol egyetért azzal, hogy vannak szabályok, de amiket az általa működtetett avatarja megpróbál megszegni?
…és mi van azokkal akik öngyilkosok lesznek?
az avatarjuk meghal a játékos megöli, mint amikor elqrsz egy mentés utáni helyzetet mondjuk a főhős előtt marad csak 2 töltényed holott tudod, hogy nem vetted fel vhol az ammo pack-ot és inkább beleszaladsz két maflásba, hogy a mentés után már frissen betöltve elmenj az rpg-ért és ledaráld a csúnya rossz ellent…
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?
Igen. Az avatárszabályok csinálják az avatárjátékokat.
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?
Igen.
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?
Igen.
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között?
Igen.
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?
Ez félreérthető szerintem. Valamilyen cél kell ehhez. Ha lebontom az életemet, megszabadulok pár avatárszabálytól, de minek? Stratégia kell ehhez is, mint mindenhez az életben.
Értitek és látjátok az utat?
Ide is kellene még további pontosítás. A kapcsolat játékszabály? Minden játékhoz kell ellenfél, ha az van, társak is kellenek, ezért ez nekem játékszabálynak tűnik.
Az a kérdésem, hogy emberként lehetnek olyan avatárjátékok, amiknek van értelmük?
Idézet Duncan -től:
“A rendkívül precíz kutatási dokumentumok egészen a kezdetektől hozzáférhetőek voltak. Az eltelt évtizedekben többször is felajánlották azt egyetemeknek, tudományos akadémiáknak. Magától értetődően senkit nem érdekelt, senki hivatalos oldalról nem kezdte tanulmányozni az anyagot.
A kutatás, a kísérletek minden részletének leírása, ábrák, fényképek, eredmények, következtetések, elméletek, megfigyelések, törvények és axiómák jelen stádiumban mintegy 318.000 oldalt tesznek ki. Ez az anyag szabadon kutatható bárki számára, csupán engedélyt kell hozzá kérni.”
A 4. részben amit írsz az szintén érdekes és nagyon is tetszik.
Engem viszont még mindig érdekel, hogy hogyan tudok hozzá jutni a könyvszörnyekhez, mivel szívesen tanulmányoznám ELSŐ kézből az anyagot.
@ Palantír:
Nem-nem-nem!
Számunkra “lehet”, hogy elhagyjuk a testünket, ez is a játék része. Nem leszel játékos, ugyanúgy avatár maradsz. Attól, mert néha le tudod vetni, meg visszabújni, attól még ott van a tested, az ugyanúgy függ a fizikai univerzumtól, ugyanúgy kell tápláld, mozgasd, stb. Tehát hiába hagyod el, emiatt a kapcsolat miatt nem tudsz függetlenedni a fizikai univerzumtól, mint lélek. Gondolj csak a másik X milliárdra, akinek egyáltalán nem jutott.. ^^ Azzal, hogy testen kívül tudsz “tevékenykedni”, szaporodnak a lehetőségeid, viszont, ha végleg elhagyod, megközelítheti a nullát.
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?
A játékszabályok az avatárok számára lehetségesek, ezekkel élhetnek.
Ugyanakkor ezen szabályokkal nem élhetnek bármikor (illetve az avatárok azt gondolják, hogy nem élhetnek velük), mert korlátozva vannak különféle civilizációs, mesterséges avatárszabályok által. Az avatárszabályok azt állítják: “neked ezt nem szabad!”
Az avatárszabályok miatt teljes mértékben elterelődik az avatárok figyelme attól az egyéni életfeladattól, amiért ide születtek, így aztán a különböző “nem szabad”-ok figyelembe vétele miatt megpróbálnak egy szűk, engedélyezett mezsgyén meglenni és valójában teljes mértékig boldogtalanok (a boldogságot is csak megjátsszák).
(Az idomítás erre minimum az óvodás korban megkezdődik, de lehet, hogy már előbb. A szülők többsége, mivel ezt az egészet nem látja, ezen nem tud segíteni).
Amiatt – mivel nem játszhatnak valóságos játékot az avatárok – mondvacsinált játékot játszanak. Kitűznek olyan jellegű célokat maguknak, melyeket Duncan példaként az avatárszabályok alatt felsorolt (hisz “ilyen” célokat SZABAD kitűzniük!) és természetesen az elérésük révén nem történik semmi, hisz ezek nem tartoznak a valódi játékhoz. A kitűzött célja elérését úgy éli meg az avatár, hogy utána “önmagába fordul” és azt kérdezi magától: “Csak ennyi volt az egész?” “Ez lenne az élet?”
Pontosan tudja, hogy a valódi játéknak, ha így élte le az egész életét, nem volt részese.
Míg, a valódi játékszabályok szerinti játék életszerű és boldoggá teszi azokat, akik ezt felismerik és felvállalják.
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?
Igen.
Az első lépés, hogy fel tudjuk ismerni, hogy ezek avatárszabályok és semmiképpen se fókuszáljunk ezekre, ne azonosítsuk magunkat velük és ne féljünk. Nem szükséges ehhez hangoskodni, vagy azt mondani “ide lőjetek!”
Ehelyett a valódi játékszabályokra tegyük a hangsúlyt és azokkal azonosítsuk magunkat. Ezt már érdemes célként kitűzni, hogy a valódi játékszabályok szerint játszunk.
Ha meg tudjuk valósítani, nem fogunk depressziót érezni, az bizonyos.
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?
A játékszabályok a avatárok számára a lehetséges szabályok, melyekkel élhetnek, ha akarnak és ha mernek. Az avatárszabályok a “nem szabad” kategória alá esnek.
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?
Ilyen a megfelelési kényszer, amitől célszerű azonnal megszabadulni. Ilyen a reagálási kényszer mások hülyeségeire. Ilyen a sok szabály miatti döntésképtelenség “nehogy rosszul döntsek!” vagy a képtelenség arra, hogy az igazat a hamistól megkülönböztessük. Szép feladat megszabadulni tőlük, viszont megéri!
Értitek és látjátok az utat?
Ismerjük fel a valódi szabályokat és vegyünk részt a játékban félelem nélkül. Van, amit hoztunk magunkkal mint lehetőséget, amit meg akarunk élni, azt, ami az egész lényünkkel rezonál. Ezt éljük meg! És felismerni nem tudjuk előbb, hogy mi is az, csak azt követően, ha a belső vezetőnk szavára hallgatva az avatárszabályoktól eltekintünk. Akik valóban élik az életüket, nem foglalkoznak túl sokat az avatárszabályokkal, ebben biztos vagyok. Például a még nem elrontott gyerekek. A lánglelkű művészek.
Palantír írta:
A csekkek nem kötnék meg az életed irányát. A családodat nyilván szeretnéd, hisz magad választottad és soha nem tennéd a családi életedet a játszmák mezejévé. Bizonyára óvatosan közlekednél, hisz szereted és óvod az életet, viszont nem biztos, hogy káromkodnál és mutatnád az ujjadat, hogy játszmával töltsd az idődet. Sokkal tisztábban kommunikálnál, mint korábban, hisz nem kötnek az avatárszabályok és ez a többségnek tetszene.
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között?
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?
Értitek és látjátok az utat?
Hááát…. sok kérdés, sok olyan kérdés, amit át kell fordítanom arra a sokféle nyelvből kialakított eszperantóra, amivel eddig értelmeztem a világot…
Tulajdonképpen az avatár látszatban él, látszatcélokat látszateszközökkel látszatmintákkal ér el látszólag.
A legfőbb problémában írtad le a csiklandós lényeget, ti. hogy emberiek akarunk lenni.
Mert ezzel a szabályrendszerrel játszik a Játékosunk.
És ebbe az “emberibe” szépen behúzkodjuk (mi, avatárok) mindazt a fogalmat, elképzelést, vágyat, ideát és ideált, amit emberinek hiszünk. Mint például, hogy ne ölj. Meg hogy nem tudunk repülni. Meg hogy az emberi faj így és így marad csak fenn. Mittudomén még miket. Milliónyi ilyen kis konvenciót.
És ez jól megbonyolítja a játékot a Játékos számára is.
De lehet, hogy ez is cél.
A végén, ami maradhat, semmi más, csak az, hogy érdemes volt-e élned ebben a formában? Akikkel együtt éltél, azoknak volt-e haszna, előnye, jóérzése abból, hogy veled voltak?
És akkor még mindig csak avatár szinten maradtunk.
Úgyhogy én nem látom az utat kristálytisztán.
Hogy tulajdonképpen az avatár rájöhet-e arra, hogy ő csak egy avatár, és van egy mozgatója. Hogy megértheti, felfoghatja-e ezt.
Nem tudom.
De elmagyarázhatnád.
aelod írta:
Tündervirag!
Te milyen nyelven irsz?????
Great írta:
Pontosan.
CEL kell.
Hogyan teszek magamnak valamit cella? Mi az, ami miatt AZ cella valik? Mi a motivacio hozza es honnan jön???
Vagy az is benne van a szabalyozasban??
@ Palantír:
“Ott van a testek elhagyása, amiről már írtál korábban. Mivel lehetséges, hiszen van rá példa, ezért a fizikai univerzum törvényei megengedik. Vagy nem? Az aki elhagyja a testét még mindig avatar, vagy játékos, vagy talán valami más? A lélek, aki nincs a testében tud repülni, vagy egyik pillanatról a másikra teret változtatni, sokkal gyorsabban a fénynél. Akkor ő most csal, vagy rá nem vonatkoznak a fizikai univerzum szabályai, vagy ő már nem a játék része ebben a formában? Ha nem a játék része akkor micsoda? A fizikai univerzum szabályai nem vonatkoznak mindenre ami benne van?”
Szamomra ez avatarszabaly.
Merthogy: nekem ez lehetseges.
Az ismerösömnek meg egylatalan nem lehetseges.
@ Palantír:
Teljes mertekben egyetertek:
Duncan, allj elö A DOKUMENTACIOval!
aelod írta:
1:02-től : http://www.youtube.com/watch?v=UPaaKuSBvnE
Helló Duncan!
Örvendek, hogy 80 ember kedvéért mégis elindítottad a sorozatot…
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?
Értem, de nem lettem okosabb. Hogy tudnám a játékosom meggyőzni, hogy a szabályokat gondolja újra és tegyen másként. Ha nem engedelmeskedem, töröl, ha jól teljesítek, akkor nem történik semmi. Ő hat rám, én nem hatok rá. Ő akar mellbimbót, nekem lehet…
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?
Nem, mert lehet,hogy a valódi játszma unalmas! Mi a valódi játszma célja? Annak a célnak mi az értelme, haszna, eredménye?
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?
Én azt szeretném, ha a játékosom holnaptól csalna az avatárszabályaival kapcsolatban. Miért nem csalnak?
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között?
Nem. Nem tudom mi az igazi játszma, de érzem, hogy rajtam kívülállóként zajlik és terel a medrében.
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?
A mellbimbómtól soha. De képes lennék lehet másra, de lehet túl drága árat kell fizetnem érte.
Értitek és látjátok az utat?
Nem. Nekem az út folyamatosan és ciklusszerűen köveződik ki, különböző ütemben.
Hát megmondom őszintén, kicsit csalódott vagyok.
Számomra nem került pont az íre. A feltett kérdéseim nyiva maradtak, a kért információkhoz vezető ajtók csukva maradtak…
Kicsit úgy érzem, ez a cikk nem is hoz újat, hiszen a harmadik részben felvetetteket kérdezi újra pepitában.
Nekem.
Mikor tudhatunk meg többet a hozzáférésről a sokezer oldalhoz? Elhangzott, hogy csak kérni kell. Én is és mások is kérték több alkalommal a cikksorozat során. Mikor lehetne erre választ kapni? Hogyan, kitől kell kérni a hozzáférést, ha nem itt?
Én ezt vártam volna a befejező cikktől. Vagy, hogy a sok különböző kirajzolódni látszó utat helyre tegye, amik a hozzászólásokban elhangzottak.
Nekem olybá tűnik, mintha a hozzászólások alapján csukva maradt volna a kitárni akaródzó ajtó. Rossz helyen tapogatóztunk? Mi volt a gond?
Na mindegy. Remélem ezzel nincs vége.
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?
Igen. Ez abból a játékos/avatar viszonyrendszerből származik, amit a harmadik részben kérdeztél. Ha azt valaki tényleg értette, akkor ez nem lehetett neki kérdés.
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?
Értem a gondolatmenetet, de nem értek egyet. Egy játék során nem tudsz olyan szabályt berakni, ami a szabály ellenére van. Hiszen a játék célja a valódi játszma, s az avatarjátszmák azok a minigame-ek, amik kiadják a végcélhoz vezető, oda szükséges információkat, hogy a játékos összerakja és szintetizálja azokat. Az avatar nem játszmázik szerintem, csupán a szabályok hatásainak engedelmeskedik. Az avatarjátszmák valójában olyan figyelemelterelő játékmechanizmusoknak az érvényesülése, amik arra hivatottak, hogy a játékosok képességei alapján több-kevesebb sikerrel tartsák őket vissza egy adott céltól. Így az avatarjátszmák sem a sajátjaink, hiszen játékos és játszmaindukált reakcióhalmazok valójában…
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?
Értem, hogy különböznek. De mint avatar nem ismerhetem a játékszabályokat, csupán az avatarszabályokat. Erre gondoltam, amikor a harmadik cikkhez írt kommentjeikben azt fejtegettem, hogy mi az okozat vagyunk, nem az ok, a mi cselekvésünk és akaratunk csupán lecsapódása a játékszabályok alapján végzett játékos beavatkozásoknak…
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között?
Igen. Bár már korábban is az volt az egyik érdemben felmerült kérdés, hogy tudunk-e valami közelebbit a játék valódi céljáról? Van-e a számunkra felfogható vagy feldolgozható információtartalma a játéknak, vagy az túlmutat az avatar képességein, hogy ezt feldolgozza? Az avatarjátszmák jellegükből adódóan a nagy játszma részét kell, hogy kéezzék, de abban nincsenek közvetlen jelen, ettől is hívják ezeket minigame-eknek, mert önálló szabályrendszerek is lehetnek bennük, amik függetlenek a nagy játszmától, de hatásuk, eredményük, a velük eltöltött idő, stb. mint fontosak lehetnek a nagy játszma szempontjából.
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?
Nem hiszem, de ez valószínűleg az egyet nem értésemből fakad. Hiszen mivel a játszékszisztéma része vagy, az abban rád gyakorolt hatások alól nem tudod kivnni magadat. Ahogy már korábban is említettem, ez a fajta határfeszegetésünk sem lehet idegen a játék és a játékosok céljaitól, hiszen ugyanúgy részét képezik a játszmának. A kérdés, hogy ez milyen hatásmechanizmusok érdekében történik, hova vezet, stb.
Értitek és látjátok az utat?
Értem a viszonyrendszert mégegyszer. Ez megmutat egy utat, de messze nem olyan komplexitásában, mint az valójában létezhet. Mivel a szabályokat nem ismerhetjük (valódi játszma szabályai), ezét azok egymáshoz viszonyított hatásrendszerével sem lehetünk tisztában. Ezért nincs mód rá, hogy előre láss az utadon, hiszen még csak egy lehetőségsor sincs előtted, csupán avatarszintű tájékozódási képességgel nehéz is lenne a játszmába belelátni.
Vagy az egészet totál félreértem és akkor baj van. Szeretném megérteni, de az itt közreadott információk alapján, segítség és vezető kéz nélkül eddig és erre tudtam eljutni.
Kéne segítség, regula, hozzáférés a kérés alapján a rendelkezésre álló anyagokhoz, az alapfogalmak tisztázása legalább olyan mélrtékben szükséges most is mint a második-harmadik cikk idején.
Szerintem.
ha értelmeset vagy , ha butaságot hozzászólok mi változik ? semmi! :)
balisto írta:
Kösz a bókot ;-)
Csetszleng, rámragadt sorr, sokszor írok telefonról és lusta vagyok ilyenkor jönnek ezek :-)
Thirdeye Magister írta:
jó de én úgy értettem, hogy ezt a lépést a játékos hozza meg vagy az avatar aki beleőrül és nem lát más kiutat a játszmából ( amiről persze nem tudja, hogy az… )
aelod írta:
Jól van, na, szivi. :)
A maflást még értettem….
@ Thirdeye Magister:
Kösz a youtube 1:02-őt…
Honnan tudsz ilyen emberekről??
Duncan Shelley írta:
…visszavárja: Sári, Kata, Tercsi, Klára!!
Mesélj, mi minden törpént?
balisto írta:
:laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
Azt hiszem kezdem érteni.
Az “egyszerű” avatárszabályoktól való megszabadulást kezdem átlátni, elég sok minden jutott eszembe, ami ilyen, és amitől meg kell szabadulni.
Egy kérdésem lenne, Duncan.
Ha az “alapok” megvannak, van-e terved az utána következőkre?
aelod írta:
Kérdésedben a válasz :
aelod írta:
:-((
balisto írta:
Szemlélődöm . :-)
” Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között?
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát?
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat?
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között?
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól?
Értitek és látjátok az utat? ”
Az avatárom nem mer válaszolni , mert fél , hogy mégsem érti ezeket a dolgokat . :chic:
“A világ amelyben élünk annak a világnak a fordítottja ahonnan a lélek felemelkedik”
@ aelod:
Nem tudom mire akartál ezzel utalni, de elsőre nem nagyon tetszett. De ízlelgetve nekem is támadt egy ehhez hasonló gondolatom. Mert hiszen játékokat tervezek. S ha visszanézek, hiáby a sok fantázia, karakter, környezet, változtatások, stb. Valójában minden játék a már megtapasztalt, vagy megtapasztalni vágyott részeiből táplálkozik a világnak. Hősök, képességek, vagyon, sikerhalmozás. Ezek mind olyan belső motivációk, amiket visszavetítünk a saját játékainkban.
Ez alapján abszolult elképzelhető, hogy a játékosok világának mi egyfajta lenyomataként, verziójaknt, annak módosított formájaként létezünk. Mondjuk intenzívebb érzelmekkel, más fizikával, stb. De a lényeg, hogy a mi játszmánk játéktere ugyanúgy a játékosok által megtapasztalható, tehát ismerős és befogadható elemekből épül fel…
Huhh… A hideg is kirázott…
Bendegoose írta:
Persze, hogy nem biztos azé’ me’ a kabbalából van. :laugh:
Pont ma olvastam, és gondoltam idevág.
@ Thirdeye Magister:
ez szívás….
Palantír írta:
De mi változik attól ,ha Duncan előjön a bizonyítékokkal ? Semmi . :-D
Thirdeye Magister írta:
Dehogynem! Ha előkerülnének a bizonyítékok onnantól kezdve nem csak Duncan lenne a bennfentes beavatott a blogon :P Mi meg a többiek akik bennfentesnek hisszük magunkat, de valójában nem tudunk semmit, csak dumálunk. Lehet, hogy neki tetszik ez a helyzet. 8-) Na de tényleg… mi változna? Ha amit Duncan írt igaz, ha igaz az avatár/játékos viszony, ha igaz a testkilépés, ha igaz hogy semmi nem valódi szabály csak a természeti törvények, és halhatatlanok vagyunk, nos akkor az erről szóló bizonyíték mindent jelent. Ha a bizonyítékra úgy tekintünk mint egy olyan fogalomra, ami bárki által megismételhető, akkor ez egy létra ami kivezet a pokolból, egy darabka szárazföld menedéke a viharos tengeren, egy Híd a teljes szabadsághoz.
balisto írta:
Nem tudom, de szerintem arról van szó, hogy ha valami bárkinek lehetséges, akkor az lehetséges, ha nem lehetséges, meg kell vizsgálni ütközik-e természeti törvénybe, és ha nem, akkor akinek nem sikerült, rosszul próbálta megvalósítani. Ez egy olyan dolog amivel a cikkben messzemenőkig egyetértek.
Arkos írta:
Oké, ezt el tudom fogadni. Most beugrott egy példa… megy egy multiplayer deathmatch, ahol a játékosok ugyanazon a pályán teremtődnek újra a halálukkor. Ha túl sokan vannak a szerveren várniuk kell “spectator” módban, ha meghalnak ide kerülnek, várnak egy adott (fix) ideig, majd újra visszakerülnek a játéktérre, hogy tehessék a dolgukat, és gyakják az ellent. A Földi élet Duncan elmondása alapján egészen hasonló. A spectator test nélkül csak megfigyelni tudja a pályát, de változtatni nem tud rajta. Sokan várnak testre, de nem mindenki kap, és végül mindenki ugyanoda kerül vissza… Hmmm… a multiplayer játékok fejlesztői tudnak valamit.
Értitek és látjátok az utat?
Természetesen értjük a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között. A játékos önként veti alá magát a szabályoknak, mert ez által szállhat be vagy maradhat a játékban. Az avatárnak nincs választási esélye, a létezése függ ezektől a szabályoktól. Lehet, hogy a korlátokat sem érzékeli, mert nincs tudatában az azon túl levő térről.
Ha sok az avatárszabály, a játék unalmassá válik, nincs haladás, tét, cél csak toporgás egy helyben. De biztos, hogy a játékszabályokban van ennek is ellenszere. Például egy háború, természeti katasztrófa vagy egy erőskezű diktátor az avatárszabályok jó részét tudja rövid idő alatt megszüntetni.
Néhány avatárszabálytól esetleg meg tudunk szabadulni, de van amitől lehetetlen, mert a mostani játékmenet egész működése hozzá van igazítva. És a játékszabályok engedélyezik az és avatárszabályokat. Ezek is a játék részeit képezik.
Értitek és látjátok az utat? Jó kérdés, szerintem ha egy avatar, azaz mi azt mondjuk, hogy értjük és látjuk az utat akkor tévedésben vagyunk. Esetleg érzékeljük a játékmenetben megszabott és nekünk kijelölt utat. Egy nagy repülőgépben utazunk, felállunk és közlekedünk a repülőgép belsejében, változtatunk a repülőgép útvonalán?
Egyenlőre csak ennyi…
http://galaktika.hu/virtualis-univerzumban-elunk-amerikai-kutatok-tesztelik/
Palantír írta:
Ha egy játékon belül vagyunk, akkor ott minden játékszabály. Mi más lenne még?
Az összes játékszabályt fenn kell tartani. De a játékosnak. Az avatárnak gondolnia sem kell rájuk, ahogyan neked sem kell gondolnod a fényre ahhoz, hogy legyen fény. Az van. Nem te, mint avatár tartod fenn, hanem te, mint játékos.
Ha nem köszönsz az idősebbeknek előre, mi történik? Automatikusan semmi. Ez avatárszabály. Azért az, mert van választási lehetőség. A játékszabálynál nincs. Az lehetséges, hogy amiért nem köszönsz, bosszút állnak rajtad, és beleondóznak a pizzádba, de ez is választás, és nem azonnali elkerülhetetlen következmény. :D
A játékszabályokkal úgy találkozol, mint valósággal. Az avatárszabályokkal meg úgy, mint emberi reakciókkal. Valójában ez nagyon messzire vezet.
Megcsal a feleséged, szomorú leszel, összeroskadsz, fogod a 45-öst és bum-bum, megölöd a feleségedet és a szeretőjét. Ez mind avatárszabály, mert minden ponton van választásod. Dönthetnél úgy, hogy nem kérsz kizárólagosságot a feleségedtől, hiszen vannak, akik így élnek. Dönthetnél úgy, hogy nem vagy hajlandó más gyengesége miatt magadat stresszelni, hiszen vannak, akik így élnek. Dönthetnél úgy, hogy nem állsz bosszút, vagy nem emberöléssel, hiszen sokan így cselekednek – tehát LEHETSÉGES. Van választásod, és amikor van választás, akkor avatárszabállyal állsz szemben. A gravitáció nem választás kérdése, mert az játékszabály.
Valójában nagyon messzire elnyúlik ez a döntési pozíció, csak nem így szoktunk gondolkodni.
Először definiáld pontosan az etikát.
Ha valami olyasmit értesz alatta, mint “ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek”, akkor ez avatárszabály, mert van választás. Ha én automataként, ösztönlényként működöm, és valaki beszól, visszaszólok.
Nem a test, a kabát, a kocsi, az asztal stb. az avatár, hanem a lélek maga. Ezért igyekeztem különbséget tenni abszolútum és lélek között, játékos és avatár között.
Nem tudom, mire képes a lélek avatárként, de amire képes, az nyilván lehetséges. A fizikai univerzum nem annyi, hogy testek sétálnak az utcán és az égen ragyog a Hold. Sokkal-sokkal több ennél. Ki merné azt állítani, hogy ismeri az összes természeti törvényt? Amit avatárként érzékelsz, azt játékosként te képzeled oda. Az, hogy nem vagy a testedbe rögzülve, nagyon kicsi dolog a csúcshoz képest. Fontos, de apróság.
Ez vicces lenne. :)
Mondjuk, azt mondom, én már olyan szabad vagyok, hogy nem állok meg többé a pirosnál, mert nekem egy szín nem mondja meg, hogy mit szabad és mit nem. Nem állok meg a pirosnál, néha semmi nem történik, néha történik valami. Néha gázolok, néha ütközöm, néha bírságolnak, néha üldöznek stb. Abból, hogy néha ez, néha az, láthatod, hogy itt avatárszabályról van szó, mert van választás.
Emberként, elmerülve az emberi realitásban, egy stratégia mentén tudunk kiszállni dolgokból, és nagyobb játaszmához jutni. A nagyobb, egyre nagyobb játék mutatja az irányt. Ha úgy döntesz, mostantól nem tartod be a társadalmi együttélés szabályait, és mindenkit szájon vágsz, aki jön szembe, akkor ezzel nagyobb vagy kisebb játszmád lesz? Sokkal kisebb. Nem? Zárka, kórterem, koporsó, ezek várnak rád.
Ez az egész Játékos-avatár dolog egy filozófia, amit megvalósítani még nehezebb, mint megérteni. Bár megérteni sem könnyű.
Mindig limitáltak a lehetőségek, ezért lehetséges a játszma. De ez jó. Csak a játszma mérete nem az.
A természeti törvényeket képzeld el úgy, mint apró építókockákat, amikből korlátlan mennyiség áll a rendelkezésedre, és amikből talán bármit fel tudsz építeni, amit el tudsz képzelni. Ne hidd, hogy a képzelet nincs leszabályozva. Elsősorban az van.
A játszma mindenképpen az átélésről szól, minden szinten. Az igazi játszma a fokozatosan növekvő befolyási zóna, az avatárjátszma meg idődöltés, aminek nincs más eredménye.
Mi hajtja előre Norman Lonard szerepjátékos karakteremet? Az, hogy megfejtse a titkokat, az ellenségei, a rá leselkedő veszélyek fölé kerekedjen, megértsen dolgokat stb. És ha már mincsn rejtélyt megfejtett, minden befolyásoló tényezőnél nagyobb lett, akkor mi lesz? Vagy elhagyja a világot, azaz abban nem létezik többé, mert a kihívások elfogyásával a játék megszűnik, vagy marad, és mások tanításával törődik, lásd Aeshma-Daeva. Vagyis, miután magszabadult az összes személyes korláttól, másokat segít megszabadulni a saját korlátoktól.
Korlátlan befolyás megszerzése a szabályok mentén.
A kettő nem ugyanaz. 85-ben miért sakkban akartad megverni Karpovot, amikor le is lőhetted volna, vagy azt mondhattad volna, hogy “nem érdekel a sakk”? Mert a kihívás szórakoztat, és kihívás nincs szabályok nélkül.
A játékosnak az élmény kell, a megmérettetés. Nekem, Duncanként miért fontos, hogy Norman Lonard 100 millió fontra tegyen szert? Egy fontot nem tudok kivenni belőle. :)
Ha ezt valaki kigyűjti…
Nem haragszom. :) Mindent leírtam, ami ahhoz kell, hogy kis kutatással rátaláljon bárki az anyagra. Ha nagyon nem akadsz rá, pár hét múlva megírom mailben. De emlékeztess! Azért jobb lenne, ha magadtól találnád meg.
Amit tudnod kell, hogy ez a 318.000 oldal nem egy tanítás, nem egy út, nem egy módszer. Ez annak a kutatásnak a menete, ahogyan létrejött egy tanítás, egy út, egy módszer. Az anyag szabadon vizsgálható, kutatható. Kit érdekel ez? Én nem ismerek senkit, nem hallottam senkiről, akinek meglenne a célja, hogy nekimenjen ennek az anyagnak, végigolvassa, teljesen megértse minden sorát. Engem érdekel. Úgy tűnik, mást nem.
Great írta:
Igen, így van. Ezzel kellene szembenézni első körben.
Nem bámulni kell nagy szemekkel, és magyarázatokat fantáziálni, hogy miért jó ez vagy miért van értelme, hanem megoldani. Nem kell beletörődni semmibe.
Arkos írta:
Ilyet mondtam volna? Nem, ezt tagadom, bíró úr!
Ha nem játszol, játék sincs.
Zoli írta:
Oké. Mondjuk nevezzük azt az entitást aki vezérli a testet és kilép belőle léleknek. Ő a nézőpont, a halhatatlan lény, valami aminek nincs anyaga, amit nem tudsz elpusztítani, vagy látni, vagy hallani. De még mindig avatar. Akkor az abszolútum, a játékos ehhez képest micsoda? A tudatossági skála csúcsa? Vagy a Nyolcadik? Nem tudom megfogni ezt a fogalmat… Nincs elég adatom. :sidefrown: De gondolom itt lép életbe az, hogy az avatar nem tudja felfogni a játékost. Meddig létezik az avatár? Független az életek egymásután következéseitől igaz? Kezdem úgy látni, hogy az avatar ugyanaz egészen addig ameddig a játékos a fizikai univerzumban játszik, ugye?
Duncan Shelley írta:
Erre gondoltam. Érdekes. Miért bánt mégis ha olyat teszek, amit nem szeretném, ha velem tennének? Mert így döntöttem? Ha úgy döntök, hogy mától nem érdekel, akkor hirtelen nem leszek “alapvetően jó?”. Ez a dolog a természeti törvényekkel tényleg így van? Ez is benne van a dokumentációban? Ha ez igaz, akkor az azt jelenti, hogy sokkal kevesebb a valódi korlátozás, mint hittem…
Duncan Shelley írta:
Fontos, de apróság? Mi jöhet még? :idk: Remélem csinálhatok saját csillagokat és teljes ökoszisztémákat egyszer valahol, amit kikiálthatok a saját kis szegletemnek az univerzumban. Fogom és megcsinálom Középföldét. Aztán melléépítem Coruscant-ot és megnézem mire jut Sauron és Palpatine mikor találkoznak :D
Duncan Shelley írta:
Vagy ezt csinálnám, vagy a Sauron-Palpatine párbajt. Majd eldöntöm. Talán megnézem ki marad életben, aztán kitanítom őket. I… iiiigen. Ez így jó lesz. Ha majd akar valaki jönni, várlak titeket is :D
Apropó… Ha megismerek egy másik avatart azt egy másik játékos irányítja vagy egy játékos van és mindenkit Ő, és Én egyben, vagy vannak játékosok, de sok avatarjuk lehet? Remélem később is meg tudom találni azokat akiket megkedveltem az életem során :)
Palantír írta:
Erre Duncan Shelley írta:
Később Duncan Shelley írta:
Majd Duncan Shelley írta:
Tehát a szórakozás a cél, miközben szabályok mentén ugyan, de korlátlan befolyásra teszünk szert kihívások és megmérettetés által? Ez nem a siker?
Duncan Shelley írta:
Javaslom mindenki csak a saját megválaszolatlan(nak ítélt) kérdéseit gyűjtse ki egy kommentbe és nyomja ide. Ezzel időt spórolnánk meg. Szerintem ez működhet, ha te sem bánod. És itt van az, hogy megköszönöm a részletes választ a saját hozzászólásomra! Ez nagyon értékes volt számomra, és sokmindent megértettem, ezekre külön nem tértem ki, így amire nem reagáltam külön ebben a kommentben, azt sikerült végre felfognom. :)
Végül pedig:
Duncan Shelley írta:
Engem érdekel! És szerintem aki itt számon kérte a dokumentációt legalább részben biztosan átnézné az anyagot. Úgy gondolom hogy már csak a kutatási módszertanból is rengeteget tanulhatnék, nem hogy a kiértékelt adatokból. Ja és egy kis Off: A Vadászidény zseniális lett!! Megint rághatom a körmöm a folytatásért!
Nem tudom hogy került oda “Zoli írta” de nem igazán értem :D
Fecske írta:
Igen.
Nézz utána, hol tudnak egyáltalán arról, hogy az emlékeket eletromos áramhoz hasonló energiával annyira túl lehet tölteni, hogy a tudat számára láthatatlanná válik. Ha találsz ilyet, nézd meg a módszereket, szerezz tapasztalatot, hogy működik-e. Ha működik, akkor használd ki.
De, kezdetben az életedet kell helyretenni, hogy legyen mozgástered. Lásd: Rendszer, 4. rész.
Igen. De ez a báb olyan lehangoló. Játszol, és magaddal játszol. Rossz az, aki rosszra gondol…
Palantír írta:
Ez nem igaz. Testen kívül is a játszma része vagy. Azért, mert nem hat rád a gravitáció vagy nem fékez meg egy téglafal, más nagyon is hat rád. A személyiséged ott van, az elméd ott van, meg sok más is.
Nem tudod megtenni. Játékosként nem hozol ilyen döntést, mert játszani akarsz. A Játékosbeli döntéseid azok olyan döntések, mint az, hogy van fény, van elektromágnesesség, vannak csillagok. Az, hogy ezekkel mit kezdesz, az az avatár döntése.
Nem lehet. Az, hogy testen kívül átmész a kőfalon, nem szegi meg azt a szabályt, hogy bizonyos anyagstruktúrák nem mennek át más anyagstruktúrákon. Ha testen kívül vagy, és érzékeled a falat, akkor a játékban vagy, mert a falat te képzeled oda, mint Játékos.
aelod írta:
Ha az öngyilkosság lehetséges, akkor a szabályok engedik. :)
Az avatár nem nagyon halandó, bár a formák változnak, amiben időzik.
De ha már game. Valamelyik régebbi Conan játékban volt olyan, hogy ha meghaltál, visszatérhettél a túlvilágról, ha kiálltál egy próbát. A MÁGUS szerepjátékban volt olyan, hogy ha meghaltál, akkor bizonyos körülmények között visszatérhettél élőholtként, azonos személyiséggel (halottmozgatás bélyeg a saját testedre).
Great írta:
Igen. Ezen oldal tetején a Palantírnak írt válaszban van a többi.
A kapcsolat (barátság, párkapcsolat, család stb.) szükségessége? Nem az. Csak lehetőség, de nem kötelező. Van választásod, vagyis avatárszabály.
Emberként természetesen. Csak ész kell hozzá, meg éberség, nehogy félrevigyen.
Helytarto írta:
A teljes anyag angolul érhető el. Nehéz, szakmai szöveg, kell hozzá bizonyos tudományos és filozófiai képzettség, hogy értsd. A teljes anyag archívumban van, pár éve elkezdték könyvekbe kötve megjelentetni, hogy bárki megrendelhesse, akit érdekel. Eddig a teljes anyag kb. 15 százaléka lett bekötve. Időrendi sorrendet követ, más rendszerezés nincs.
Vannak könyvtárak, ahol olvashatók ezek a könyvszörnyformában már kiadott részek. Kongresszusi Könyvtár stb. Utánankérdezek, hogy Magyarországon elérhető-e valamelyik könyvtárban.
Ha ezek alapján sem találod meg, pár hét múlva elküldöm az infókat.
Arkos írta:
Nem a test miatt, hanem az elme miatt, sőt a döntéseid miatt.
Testetlen – tárgytestek – organikus testek – géptestek – bábtestek – testetlen: ezek különféle avatárszintek, ez a sorrend.
Az alján nincsenek testek, mert már nincs képesség azok használatára. Kicsit felette mozgásra és kommunikációra képtelen testek vannak. Felette a mi testünk. Azután a kiborg, android, robot testek, amik sokkal tarósabbak, erősebbek az organikusnál. Azután a bábtestek, amiknek nincs belső szerkezetük, és még tartósabbak. Legfelül pedig azok az avatárok vannak, akiknek nincs szükségük testre ahhoz, hogy mozogjanak, kommunikáljanak, cselekedjenek.
Az alsó és a felső testetlenség nagyon nem ugyanaz. A különbség olyan jellegű, mint az, hogy nem eszel, mert nincs mit és éhen pusztulsz, vagy nem eszel, mert a testednek nem kell étel, mivel Amer vagy. :)
Értitek a különbséget játékszabályok és avatárszabályok között? Igen
Értitek, hogyan akadályozzák az avatárszabályok a valódi játszmát? Többé-kevésbé
Értitek, hogyan kell szétválogatni egymástól a játékszabályokat és az avatárszabályokat? Nagyjából
Értitek a különbséget az igazi játszma és az avatárjátszmák között? Igen
Képesek vagytok arra, hogy megszabaduljatok néhány avatárszabálytól? Törekszem rá, néha már alakulok
Értitek és látjátok az utat? Igen.
Az én kérdésem: mi a Te célod ezzel a cikksorozattal?
Az odáig rendben van, hogy az a fő cél, hogy elérjük mindannyian az önrendelkezés legmagasabb fokát (én azért hozzáteszem, hogy ez csak úgy lehetséges, hogy másokat nem akadályozunk a sajátjukban)
Ugyanakkor nem gondolom, hogy az ember-játékoknak ne volna meg a megfelelő szerepük. Az öröm és az élvezet a játszma közben fontos. Ez olyan, mint amikor leülök kocka pókerezni a gyerekemmel. Örömet okoz, jókat mókázunk, és mindkettőnknek jó érzés. Persze mondhatom, hogy nem akarunk kényszeresen pókerezni, és csakis azt játszani, mert szabadon döntünk abban, hogy játszunk vagy nem játszunk.
De valahogy azt érzem az írásaidból, hogy az avatár játszmákat nem tartod jónak vagy akár szükségszerűnek.
Szerintem meg jók, hiszen nem korlátozhatod le egy szellemi lény túlélését pusztán az önmagáért való túlélésre. Önmaga mellett fontos a család, a szerelem, a gyerekek, a barátok, a csapattársak, a faj, az Élet, a fizikai univerzum, a Szellem és az Isten. Ahhoz, hogy minden területen igazán jókat és tisztákat játszhass, mindegyiken egyaránt ügyesen kell játszanod, ehhez pedig kell a fizikai megtestesülés :)
Kedves Duncan,
Próbáltam keresni a neten, de rém elkeserítő bányászni a sok szemét között hogy ráleljek az általad említett anyagra. Google-ban megy egyáltalan? Mi legyen a keresőszó, hogy kidobja?
Engem (is) érdekel…
Ha valaki netán ráakaf, ossza meg velünk (velem).
Köszönöm.
Fecske írta:
Bár van tippem, de csatlakozom a kéréshez.
Duncan Shelley írta:
Wow! Ez izgalmas! Ezt honnan tudod?
Első nekifutásra még csak ezt találtam kb. 15 mp alatt. Mondjuk ez nem az de azért érdekes.
https://en.wikipedia.org/wiki/Mind_uploading
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3115284/
A cikk érdekes, de gondolkoznom kell még rajta.
Olvasva a dolgokat, nekem azért nem egyértelmű, hogyha valaki kitartó munkával eléri a célját, amit kitűzött, hogy azzal nem változna semmi illetve, hogy nem növekszik vele az önrendelkezés.
“1947-ben „jött létre” az első olyan ember, akinek jelenlegi életében nem volt túltöltött emléke. Intelligenciája az egekben szárnyalt, életkedve, mentális stabilitása, ésszerűsége magasan felülmúlva az átlagemberét. Ugyan sem jámbor, sem szent nem lett, mégis kiveszett belőle a rosszindulat.”
Őt hogy hívták?
Palantír írta:
Véleményem szerint a dolog azért nem ennyire egyszerű. A valódi szabályokba, korlátozásokba az emberi közösségek által felállított normák (avatárszabályok) is beletartoznak. Mégpedig azért mert reális dolgok amelyekkel napi szinten találkozunk és számolnunk kell velük.
Persze tisztába vagyok vele, hogy ezek a szabályok nem olyan természeti törvények amelyeket nem lehet megkerülni, de ha eltörölnéd őket akkor más (emberek által létrehozott) szabályok lépnének a helyükbe. Ha ezeket is eltörölnénk megint újak lépnének a helyükbe és ez mindig így menne, újra meg újra és így is megy. Ez pedig azért van mert természeti törvények generálják őket, a bennünk, élőlényekben meglévő természeti törvények (ösztönök és szükségletek) által.
A közösségekben való együttélésnek vannak bizonyos alap törvényszerűségei amelyek mind az állati mind az emberi közösségekben egyaránt megtalálhatóak ami azt jelenti, hogy közvetett természeti törvénnyel van dolgunk.
Ilyen törvényszerűség például a hatalmi hierarchia vagy a fontossági sorrend.
Nem minden avatárszabály előnyös az emberek többségének (hiszen egy új szituációra hozott új szabálynál csak idővel derül ki az előnye és hátránya) de elég sok van amelyek igen, és ameddig nem találunk jobbat azoknál, addig azokat érdemes betartani. Nem azért mert azt mondta neked valaki, hanem azért mert úgy neked és a többieknek is jobb, előnyösebb. Ezt sokan nem látják át ezért nem is tudják, hogy mikor és hogyan előnyös a számukra megszegni az avatárszabályokat.
Az etika eléggé összetett dolog és az emberek gyakran keverik, hogy mikor mi az etikus. Például az üzleti életben a hétköznapi etika egy része nem tartozik bele mivel az üzlet egyszerűen nem működne ha betartanák őket. Gondolj csak bele ha a bizniszben el kezdenék betartani az általatok felvetett (és az emberközi kapcsolatokban kívánatos) etikai tanácsot és az üzletember úgy gondolkodna, hogy nem fogok konkurálni a másik bizniszének mert én sem szeretem ha nekem konkurálnak. Vagy a sportban.
Én értem amiket ebben a cikkben írtál és segít is abban,hogy teljesen más szemszögből figyeljem a játszmát. Tetszik,ahogy ilyen hétköznapi nyelven teljesen érthetően leírod ezeket a roppant bonyolult(-nak tűnő) játékszabályokat.
UI: én már láttam beteg hangyát! :-D
Ami kezdetben játszma volt, mára durva harc lett a túlélésért. Ami kezdetben csak arról szólt, hogy a játszma egyenlő feltételekkel folyjon, az ma nehezíti a túlélést.
Mivel értelmetlen korlátok közé szorultunk, ma már nem tudunk játszani, hanem csak küzdeni.
Félre kell tenni azokat a dolgokat, amelyek a máz részei és azzal foglalkozni, ami a tényleges túlélés felé visz és így lehet a küzdelemtől a játszma felé haladni egyre jobb és jobb állapotban és képességekkel.
Azt gondolom, hogy az avatarszabályoktól megszabadulni a már sokat emlegetett leírt módon lehet, amelyről Duncan írni fog (reméljük), ahogy jelezte.
Már elolvastam többször is a cikket, de valahogy, valamit nem értek.
Még rágódok rajta.
jazminbokor írta:
Nem, nincs életfeladat, hiszen mi lenne annak az értelme?
Hagyjanak már békén a mindenféle rohadt előre meghatározott feladattal! :)
balisto írta:
Tehet olyat is, de az igazi szabályok számára nem látszat, hanem valóság.
Na, azért ez a kettő nem egy kategória. Az ölés választás, döntés kérdése, a repülés nem. Ezen az emberi avatárszinten ez az igazság.
Talán azért alkothatnak az avatárok játékokat, hogy modellezhessék a létezésüket, és visszatérhessenek a régi útra, ha letértek róla. Elképzelheti, fogalmi szinten értheti, veheti logikusnak, de megtapasztalni nem tudja.
balisto írta:
Tésztaszaggató. Ha olvastad az új Amert. :)
Az avatár művész, gondolattá teszi a valóságot.
Nézd ezeket a
szánalmas torzókat
azután képzelj el egy világot
ahol a test a vászon
és a test a kő
s kettőnk akarata
az ecset és a véső
8-)
Duncan Shelley írta:
Az lenne az értelme , hogy rájöjjünk nincs más feladat mint rájönni , hogy nincs feladat . :-)
Viszont ez elég nagy feladat . :chic:
Duncan Shelley írta:
Én is mindig ezt mondom a játékosomnak ;-)
Az egerek az avatarok avatarjai?
http://www.femina.hu/terasz/emlekek_torlese
Zoli írta:
Nagy cucc , az emberek már régóta ismerik a fény jótékony hatását : http://www.gondolataim.abbcenter.com/weboldal/gondolataim/cikkek/Feltamadas.jpg :-D
Duncan Shelley írta:
Oké, rendben, másképp írom.
Az avatárszabályok gyakran meggátolják, hogy az ember egyáltalán belefogjon valamibe.
Vagy azért nem fog bele az ember, mert úgysincs értelme?!
Út a depresszió felé. :(
Nem jobb, ha azt hiszi van életfeladata?
Hátha boldogabb, mintha arra gondol, hogy csak azért van itt, mert a szolgaság a dolga?
Thirdeye Magister írta:
És teszik egyre egyszerűbbé ;-)
http://collider.com/wp-content/image-base/Movies/M/Men_in_Black/men_in_black_movie_image_tommy_lee_jones_and_will_smith.jpg
Duncan Shelley írta:
ezert irtam, hogy “tulajdonkeppen”
jatekosbol nezve
onnan nezve qvara valosag
Duncan Shelley írta:
Ez szuper!
Tetszik.
Nem olvastam meg, de majd megrendelem töled.
Hogyan legyek ecset meg vesö?
Honnan veszitek ti a batorsagot? miböl jön, honnan merititek????
Mi van akkor, ha ezt az egész avatar kérdést elkicsinyeskedtük? Abból indultunk ki, mint mintából, amit a szerepjátékok során tapasztaltunk. De egy szerepjáték soha nem lehet olyan mértékben összetett, mint, ha azt vesszük, hogy az élet, maga a legnagyobb játszma. Akkor pedig mi alapján gondoljuk, hogy a játékosok személyesen testesítenek meg minket, mint avatarokat?
Mi van, ha túl kicsiben szemléltük, s mi nem avatarok vagyunk, csupán részei egy olyan egységnek, ami a játszmában az avatart jelenti. Lehetnek azok akár egész bolygók, sőt mondjuk az univerzumon belül minden szén alapú élet egyetlen avatar részét képezi, s a játékos minden a játékra alkalmazott döntésének végrehajtásának részét képezi minden lélegzetvételünk? Ha azt vesszük, akkor a mi három dimenziós univerzumunk a teljes játéktér, vagy akár négy, ha az időt is belevesszük, amik a játékosok szempontjából csak a játszmára vonatkozóan relevánsak. Valahogy úgy érzem, hogy a játékosokat sok esetben önmagunkhoz hasonló entitásokként, egyénekként képzelttétek el, ahogy én is. De mi van, ha az egyén fogalma maga csupán egy avatar fogalom, egy saját univerzmunkra érvényes megfogalmazás, annak levetítése nélkül a játékosok szintjére? Mert mit tudnak a hangyák a szociális hálóról? Minket pedig mit érdekel, hogy milyen minta alapján találják meg újra és újra a konyhánkat, csak azt szeretnénk, hogy a lakásunk rovarmentes legyen…
Duncan Shelley írta:
Nos, ott áll a kutatásom, hogy abban 99%-ig biztos vagyok, hogy melyik az Út amiről beszélsz, de két képviselőjét is megkérdeztem, konkrétan azokkal a paraméterekkel amiket adtál, de nem tudták mire gondolok. Kerestem Google segítségével több összetevőjét is a mondandódnak, de a kutatási anyagnak nyomát sem leltem ilyen vonalakon. Most akkor kérném szépen az útbaigazításodat emailben, ha még lehet! :) Előre is nagyon köszönöm!
Palantír írta:
Csatlakoznék az előttem szólóhoz, ha lehet. Én is próbáltam mindenfelé, olvastam sokmindent, de vannak bizonyos pontok, amiket nem látok visszaköszönni az eredményeimben, ezért bizonytalanság övezi azt, hogy azt találom-e, amit keresek. Én is megköszönném a segítő, terelő kezet. A többit már megoldom…
Még mindig nem kaptam emailt Duncan! :)
@ Palantír:
Írtál levelet? Akkor elnézést.
@ Duncan Shelley:
Őő, csak itt írtam. Emailt kellett volna írnom?
Duncan,
Az új cikkben (Hazaszeretet és reinkarnáció) többféle korábbi életedről írtál.
Érdekelne, hogy a 318000 oldalas dokumentációból merítve hoztál fel emlékeket?
Saját magunknak is meg tudjuk oldani, vagy egy másik ember “vezetése” kell eleinte hozzá?
Egy emléket ha sikerült elektromosan lecsapolni és már nem túltöltött, akkor arra bármikor vissza tudok emlékezni a későbbiekben, mintha ebben az életemben történt volna meg?
Egyúttal tudást is szerezhetek ilyen módszerrel korábbról? Tegyük fel tudtam repülőt vezetni, vagy a maják nyelvén. Ilyen tudást át lehet vezetni a jelen életembe, relatíve gyorsan?