Jót tenni vagy jót tenni?
Kezdjük valami könnyed témával, hogy felkészüljetek a komolyabbakra, amik még várnak rátok ebben a cikkben.
A 90-es évek elején nagyszüleim közeli barátja kórházba került, súlyos betegséggel. Az alig 37 éves férfi anyja minden nap elkészítette a fia kedvenc ételét, belefőzte a szeretetét, szíve minden melegét, kérte a Jóistent, hogy gyógyítsa meg egyetlen gyermekét, és minden áldott napon becsempészte fiának a kórházba az aznapi adagot. A fia néhány héttel később meghalt. Halálában jelentős szerepet játszott a naponta becsempészett és titokban elfogyasztott étel.
Van egy régi filmfelvétel, fekete-fehér, az idő körülbelül 1922, a helyszín Mississippi. A felvételen annyi látható, hogy egy oszlophoz hozzákötöztek egy fiatal, húszas éveiben járó színes bőrű férfit, rongyokat, újságokat, ládákat dobáltak rá, majd az egész kupacot lelocsolták benzinnel. Ezután egy hasonló korú fickó fog egy fáklyát, leguggol az öt-hat év körüli fiához, mosolyogva magyaráz neki, mutogat, majd a gyerek kezébe adja a fáklyát. A gyerek tesz néhány lépést előre, és eldobja. A színes bőrű férfi elevenen elég. A bűne: rossz étterembe ment be.
Tomás de Torquemada 1481-től 1498-ig vezette a spanyol inkvizíciót. A feljegyzések szerint 97.321 embert ítélt el személyesen, több ezret máglyahalálra. A történelem legkegyetlenebb emberei között tartják számon. Vannak történészek, akik szerint elmebeteg volt. Az ítéleteket hallomások, névtelen feljelentések, megérzések, kínzás során kicsikart beismerő vallomások alapján hozta.
Számtalan példát lehetne felemlíteni még, kisebbeket, nagyobbakat, melyek azt mutatják, hogy valaki meggyőződése szerint a legjobbat tette, amit csak tehetett, de mert a meggyőződése tévedésen alapult, valójában ártott.
Nagyszüleim fiatalon meghalt barátjának anyja úgy gondolta, hogy ő megédesítette fia utolsó napjait. Valójában megölte. Visszacsinálni nem tudja, más választása nincs, mint megúszni azt, ami rá vár, ha felfogja, mit tett. Biológia – ez egy olyan szakterület, amit neki megérteni borzasztó veszélyes. Ha elkezdi megérteni, hirtelen gyilkossá válik. Tehát nem értheti meg. Ezért aztán valami furcsa, különös módon totál hülye lesz a biológiához.
Ha a Gonosz gyermeki testet ölt, hogy megtévessze az embert, mi pedig átlátunk ezen, és végzünk a gyermekkel, megmentve az egész világot a kárhozattól, akkor óriási jót tettünk. Feltéve, hogy a kiindulópont igaz. Ha nem igaz, ha nincs Gonosz, akkor ez nem óriási jó cselekedet, hanem aljas, undorító, megbocsáthatatlan, jóvátehetetlen gyerekgyilkosság.
Nagy machó férfi lennél inkább, vagy egy hűtlen, áruló szarházi? Felvilágosult, modern, testtudatos nő lennél inkább, vagy egy büdös kurva? Igazságos, a jövőt és gyermekei érdekeit szem előtt tartó családfő lennél inkább, vagy egy szadista gyermekbántalmazó rohadék? A társadalom oszlopos, megbízható, hűséges tagja lennél inkább, aki a közös jövőn dolgozik, vagy egy lúzer?
Minden attól függ, hogy az egész gondolatmenet kiindulópontjaként szolgáló hazugságban milyen erősen hiszünk.
A bűneink hozzáragasztanak a tévedéseinkhez. Átkozottul kell hinnünk bennük, hogy jogosnak érezzük, amit tettünk. Minél nagyobb a bűn, annál jobban kell hinnünk, hogy a hamis igaz.
Ez az egyik módja annak, ahogyan szépen lassan elveszítjük a képességeinket. Mi magunk mondunk le róluk, hogy jogosnak érezzük, ami nem az.
Az egymilliárd dolláros kérdés
Az egy nagyon jó kérdés, hogy ha a lélek nem a fizikai univerzum része, akkor mi hat rá, mit lehet vele tenni, hogyan lehet neki ártani?
Ha nem a fizikai univerzum része, akkor nincs benne fizikai alkotóelem, nincsenek fizikai jellemzői, és nem hatnak rá a természeti törvények.
Ha a lélek nem függ a fizikai univerzumtól, nem az tartja életben, nincs fizikai része, akkor mit lehet vele tenni?
Nos, semmit.
Nem lehet tőle elvenni semmit, nem lehet neki fájdalmat okozni, nincs mivel fenyegetni. Nem lehet vele tenni semmit.
Úgy 10-12 éve járta a világhálót a „mongol vírus”. Az ember kapott egy e-mailt, melyben a következő szöveg állt: „Mi egy mongol vírusíró csapat vagyunk. Nincs pénzünk, nincs felszerelésünk, ezért nem tudunk igazi vírust írni. Az ön becsületére bízzuk magunkat. Kérjük, tekintse úgy, hogy megfertőztük a gépét, és törölje le a merevlemezt. Köszönjük!”.
Vicces, de pontosan ez az, amit tenni lehet a lélekkel. Rávenni, hogy ő tegyen magával valamit. Más mód nincs.
El kell érnünk, hogy egyetértsen azzal, hogy valami ilyen vagy olyan, hogy valami jó vagy rossz, hogy valami szép vagy csúnya, hogy valami értelmes vagy értelmetlen, hogy valami fontos vagy nem fontos.
El kell érni, hogy elfogadjon valamit szabálynak és tartsa magát hozzá.
Szépen lassan, lépésről lépésre, egyik egyetértés után jön a másik, és ezen az egyetlen egy módon lehet valamit „tenni” a lélekkel – pontosabban rávenni arra, hogy ő tegyen magával valamit.
A játszma
Amikor leülünk sakkozni vagy kártyázni, elfogadjuk a szabályokat.
Miért kellene így vagy úgy lépnem a bástyával? Miért kellene az ászt értékes lapnak tekintenem? A válasz a következő: ha elfogadom a szabályokat, akkor játszhatok, ha nem fogadom el, akkor nem.
És itt nem arról van szó, hogy csak akkor engednek be a partiba, ha elfogadom, hogy ez és ez a szabály. Hanem arról van szó, hogy attól válok játékossá, attól kezdek el játszani, hogy egyetértettem a szabályokkal.
Amíg nem fogadom el a sakk szabályait, nem sakkozom. Lehetek bármilyen erős, bármilyen fenyegető, szétverhetem a táblát, felrobbanthatom a figurákat, kivégezhetem az ellenfelet, de ez nem sakk! Sakkozni CSAK ÚGY TUDOK, ha elfogadom a szabályokat, mert a sakk a szabályaitól lesz sakk.
Ha mindent lehet, nincs játék. Szabályok kellenek ahhoz, hogy játszani tudjunk. A lélekkel az történt, hogy beszállt néhány játszmába. Szabályokat fogadott el. Tartotta magát hozzájuk. Csak azért, hogy játszhasson.
A lélek játszik. Csak ezt tudja tenni. Minden játék. A halál, az élet, a szenvedés, a kudarc, a siker, a szeretet, a gyűlölet, minden létező és elképzelhető dolog játék. Más szavakkal: vannak szabályai.
Mi most játszunk.
A problémánk az, hogy már nem emlékszünk semmire. Elfelejtettük, hogy ez egy játszma, elfelejtettük a szabályokat, elfelejtettük, hogy mi szálltunk be, és elfelejtettük, hogy miért.
Háború a lélek ellen
Az alábbiakban leírt jelenség le van egyszerűsítve, azzal a céllal, hogy követhető legyen, és ne menjünk bele szerteágazó okfejtésekbe és hivatkozásokba.
Ahogyan a fény megjelenik a filmen vagy a fotólemezen, úgy jelenik meg az érzéklet az elmében. Ez az emlék. Az emlékkép energiából van, bizonyos formában rögzített energiából.
A homo sapiens osztályú lélek nagyon rossz állapotban van, képességei erősen degradáltak. Olyan hatásoknak van kitéve, amelyek e szint felett nem számítanak. Zsarolható, figyelme fizikai dolgokra, jelenségekre rögzíthető. Ennek a léleknek az egyik tulajdonsága, hogy nem képes bánni az elektromossággal, így elektromossággal csapdába lehet ejteni.
Az érzelem elektromossághoz hasonló energia, több tulajdonságuk megegyezik. Az emlékben lévő érzelmi töltés olyan nagy lehet, hogy a homo sapiens osztályú lélek nem képes észlelni azt. Az úgynevezett tudatalatti olyan emlékekből van, amelyek túltöltöttek, és ezáltal eltűntek a tudat elől.
Megfelelő berendezéssel az emlékeket mesterségesen olyannyira túl lehet tölteni érzelmi energiával, hogy a lélek azt nem látja többé. Valahogy úgy, ahogyan feltöltenek egy elemet.
A különféle emócióknak, mint a düh, félelem, lelkesedés (stb.) eltérő a hullámhossza. Ez azt jelenti, hogy bizonyosfajta hullámhosszt mi emberek szeretetként vagy gyűlöletként értelmezünk. Ez csak hullámhossz. Mesterségesen létre lehet hozni, és emlékeket mesterségesen fel lehet tölteni tetszőleges érzelemmel.
Mesterségesen parancsokat lehet beültetni az elmébe. Világképeket, eszméket, teljes hitrendszereket lehet valakibe kívülről, mesterségesen, géppel berakni.
Bizonyos fájdalmak, bizonyos veszteségek automatikusan olyan szintű érzelmi töltést hoznak létre az emlékben, hogy az eltűnik a lélek elől. Ilyen például a halál.
A természetesen (például baleset vagy halál következtében) vagy mesterségesen túltöltött emlékekben lévő energiát ténylegesen, mérhetően le lehet csapolni, melynek következtében a lélek képes lesz hozzáférni a korábban túltöltött emlékeihez. Így válnak elérhetővé az előző életek, így válnak hatástalanná a beültetett célok és hitrendszerek.
A köztes lét
A halál az esetek többségében azért következik be, mert a lélek fokozatosan vagy hirtelen úgy ítéli meg, hogy a testnek vége, és távozik. Ez a távozás ahhoz hasonlít, mint amikor elkapjuk a kezünket a forró edénytől.
A halál után jön a döbbenet, azután a fájdalom, az elkeseredés, az apátia.
A köztes lét területe maga a pokol. A halál és a születés között minden esetben 61 nap telik el. Ez egy kötött időtartam, ennyi ideig tart, amíg mesterségesen belénk rakják az előírt túltöltött emlékeket. Ez földi sajátosság.
A Föld
A Föld nem börtön, hanem temető. Mi mind halottak vagyunk. Kivégeztek minket és meghaltunk. Ez az a hely, ahová a halott lelkek kerülnek.
Olyan világokban, olyan birodalmakban, melyekben a lélek léte napi tapasztalat, akárcsak számunkra a napfény, a büntetés egészen más jellegű, mint amit mi ismerünk.
A börtön egy ilyen világban nem falak a testek számára, hanem csapdák a lelkek számára. Bonyolult, elektromosan túltöltött, elmébe ültetett emlékekből, energiahurkokból és hasonlókból állnak.
Egyszer minden büntetés lejár, egyszer a leghosszabb ítéletnek is vége. Kivéve a halálos ítéletet. Az örökre tart. Az idők végezetéig. Akit kivégeznek, az többé nem tér vissza, azt „nem engedik ki”. Ez igaz a Földön, és igaz máshol is. Azzal a különbséggel, hogy máshol nem a testeket ölik meg, hanem az elmét töltik túl. Minden ismeretük szerint annyira tönkre tettek minket, hogy innen lehetetlen visszatérni. Ezt jelenti a kivégzés.
A Föld maga egy csapda a lélek számára. Mi, akik itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert örökre szól az ítéletünk, és soha nem akarnak minket viszontlátni.
A Földön sokkal több a lélek, mint amennyi a test. Pontos szám nincs, csak saccolni lehet, bizonyos tapasztalatok alapján: a testetlen lelkek száma körülbelül az ötszöröse a testet öltött lelkekhez viszonyítva.
Most ti jöttök
A következő cikk egy hét múlva jön. A folytatás még sokkal keményebb lesz. Egyebek mellett azt vesszük sorra, hogy mi a bizonyíték a fentiekre.
A jelszó nem változott. Ez egy kísérlet. Így könnyebb kapcsolgatni a téma cikkei között. Meglátjuk, mennyi aktivitást hoz.
Kérdések hozzátok?
Ezúttal nincsenek. Fejtsétek ki a véleményeteket, alakítsatok ki párbeszédet. Ha vannak kérdéseitek, tegyétek fel őket. És ne feledjétek: ez még csak a második rész, még kettő van hátra…
Én csak annyit mondhatok, hogy ami e cikkben áll, az bizonyosan igaz. Ezek vagyunk mi.
Nos, fent a 2. rész. A jelszó nem változott, kísérleti jelleggel. Lássuk, mennyi aktivitást hoz.
Vitázzatok nyugodtan. Szándékosan kihagytam információkat innen-onnan a cikkből, hogy provokáljak általa. 8-)
Hát ez sokminden, csak nem könnyed kezdet…
Amikor elkezdtem olvasni a cikket, mindent lleszteni kezdtem a kialakult véleményemhez, kerestem a helyét a mátrixomban, meg is találtam, örültem. Úgy éreztem a hálózat és az abban egymásra ható egyének kiváló alapmintát fognak szolgáltani, s az életem során hasonló végeredményre jutásom nem véletlen, hanem logikus és egészséges objektív figyelmen és tanuláson alapuló asszociációs láncolat.
Azonban később elkezdtem lefagyni. Túltöltött emlékek szándékos beültetése 61 napon keresztük a halál után…
Egyrészt nagyon érdekes, és eljátszva a gondolattal nagyon közel állónak érzem magamhoz, mivel a programozottságon én is sokat gondolkodtam mostanság. Bár én inkább úgy gondoltam, hogy az életünk eseményei során egymásra való hatással és a hosszú generációk alatt belén táplált mintakövetésre neveléssel kerülünk felprogramozásra, de ez csupán metódus béli különbség.
De a konkrét számoknak valahonnan jönniük kell. Honnan jönnek? Magad is ezt mondod mindig, hogy az információ hitelessége nagyon fontos egy döntés vagy ítélet meghozatalakor. Valószínűleg az ide járó emberek nem azért vannak itt, mert alapvetően bizalmatlanok veled, mint információforrással szemben, de egy ilyen egzakt kijelentés sokmindenre kihathat. Engem mint folyamatosan tanulni vágyó embert igenis érdekel.
Mi a forrás? Hogyan jutott hozzá a forrás? Magam is hozzájuthatok további információkhoz? Van módszer, hely, tennivaló, bármi, hogy a tudásanyag megnyíljon előttem is? Mi a teendő? Honnan vagyunk kitiltva? Mi van ott? Valóban nincs visszaút? Nincs mit tenni? Miért lehet idekerülni? MI az a bűn? Megfogalmazható egyáltalán itt? Kik a programozók? Stb. Bennem még egy sor kérdés van. El fogom még párszor olvasni a cikket…
Ez kísérlet vagy beavatás?
Nekem mindig nagy gondom volt az irányzatokkal, hogy mindegyik olyan egyszerűnek képzeli el a hátteret, a csapdát és a kiutat is, de eredményt egyik se tudott felmutatni. Én nem mondtam soha, hogy nem lehet több, de azt igen, hogy nem egyszerű tovább jutni.
Ha ez igaz, akkor ez eléggé nem egyszerű, hanem elb@szottan bonyolult.
Most nem érek rá jobban, majd később.
Angyalom, ez minden volt, csak nem egy könnyed kezdet :-D
Nem könnyen emészthető a téma. Úgy általában egyetértek az általad leírtakkal. A legdurvább mindig az, amikor az ember egyszer csak szembenéz azzal, hogy amit igaznak vélt és aszerint cselekedett, az mekkora hazugság. Könnyű összeomlasztani így egy embert.
A játszmák leírását igen bírom. Szuper! Én nagyon szeretek játszani, főként, hogy a játékszabályok egyre világosabbak számomra. És így már sokkal egyszerűbb a játszótársakat is kiválogatni.
Temető, lélekcsapdák… nem gondolom, hogy végleg el vagyunk ide ásva. :-) Minél több játszótársat tudunk felébreszteni, és valódi, élettel teli, tisztességes játszmákat tudunk játszani, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy mindannyian talpra álljunk. Nem vagyok hajlandó lemondani a pozitív hozzáállásomról, a lendületemről, a jókedvemről csak azért, mert ez manapság nem divatos. Nem vagyok normális, és szeretek nem normálisan élni és gondolkodni és cselekedni. Olyan kalandokba belevágni, ami az átlagnak, a normálisnak teljesen hülyeségnek tűnik.
Ez az én döntésem azzal kapcsolatban, hogy mit vagyok hajlandó megtenni magammal.
Elképesztő amiket leírtál. Néhány infóval én is találkoztam már azok közül amiket leírtál, de nem ilyen részletesen.
Borzalmasan hátborzongató belegondolni, hogy minden ami velünk kapcsolatos a saját döntésünk eredménye. Jó lenne, ha kijelenthetném, hogy kiszállok a játékból és nem fogadom el a játékszabályokat többé. Próbáltam kijelenteni, hogy mostantól nem hat a testemre a gravitáció, de úgy látom ez nem egészen így működik.
Duncan lenne néhány kérdésem, ha van időd: azok akik a bolygót felügyelik mennyire vannak tisztában azzal, hogy itt mi történik? Teszem azt, létezik egy módszer amivel az emberiség szabaddá tehető, és elterjed, annyira, hogy megdőlhet tőle a rendszer, hogyan veszik ezt észre és hogyan fognak rá reagálni? Szerinted van valamilyen külső felügyelet, aki ezt időnként ellenőrzi? Mi lesz, ha idejönnek, és mondjuk lenullázzák a civilizációt egy őskorral, és elveszik a tudás? El nem tudom képzelni mit tehettem korábban ami miatt ilyen ítéletet kaptam, de azon gondolkodom mi fog akkor történni, ha a Föld, (az egész Föld) szabad lesz? Hova fogunk menni? Szépen megy mindenki és felgöngyölíti a szálakat az ítélethozóig aztán elkapjuk? És akkor mi fog történni? Mi lesz azután? Ezeket azóta nem tudom, hogy először hallottam a Föld bolygó jellegéről. Ha pontosan 61 nap az életek közti lét, mi van azzal a 2-3x annyi lélekkel akiknek nem jut test, ők hol vannak és mennyit érzékelnek abból ami itt zajlik?
Végül pedig még valami… Azt kell hogy mondjam, hogy akkora felismerésem volt, hogy még mindig keresem a helyem. Beugrott valami amit évekkel ezelőtt láttam, és csak most ezen a napon illeszkedett bele egy jókora, talán az utolsó darab a kirakós játékba amit Mátrix-ként ismer az emberiség szerencsésebb része.
A gondolatmenetem ezeken a filmeken alapul:
Animátrix: Második Reneszánsz I-II
Mátrix Trilógia
Mi van, ha a gépek a filmben a testek, amiket a lelkek alkottak meg és ugyanúgy kihasználták és pusztították mint ahogy a Második Reneszánsz animációs filmben ábrázolták? Mi van ha a podok mint amilyenben Neo fekszik (amik között a villámok cikáznak) az első filmben az elektromos csapdát szimbolizálják? Mi van, ha azért elektromos minden fegyver a filmben, (a Mátrixon kívül) mert ezzel a lelkeket és a testeket is meg lehet állítani? Mi van, ha az elpusztított föld a fizikai univerzumot testesíti meg, és az egyetlen megmaradt város (Zion) azt a kis még szabad világot, ami még mindig a szabad lelkeké? Mi van ha maga a mátrix program annak a dramatizációja, hogy hogyan vagyunk testekbe kényszerítve, és hogyan használnak minket, és hogyan tartanak az irányításuk alatt? Mi van, ha a lélek és a test közös kapcsolatának valóban több verziója volt már? Ha Neo testesíti meg a tökéletes öndeterminizmust? Atya úr Isten :D Mi van, ha tévedek? :D
Aki keres az talál? A lélekről sok forrást elolvastam, meghallgattam, stb.
Melyik az igaz? Ki dönti el, hogy melyik az igaz elmélet? Vagy nem elmélet?
Csak azok az emberek foglalkoznak ezzel a témával, akiknek valamilyen dolguk van ezen a téren? Vagy valaki, vagy valami ide irányít engem?
Keresőnek érzem magam, próbálok minél több információhoz jutni. Így kíváncsian várom a folytatást.
Palantír írta:
Isten hozott a mátrixban! Véleményem szerint minden kérdés, amit feltettél valójában maga a válasz is egyben. Hogy önként vállaltuk-e ezt a játékot vagy kényszer hatására nem tudom, én inkább az utóbbi mellett teszem le a voksomat.
A halálunkat követően a lélek – majd csak megszokom, hogy ezen a fórumon lélek, ami nekem szellem – beleütközik a Föld körül lévő elektromágneses hálóba, melynek hatására törlődnek az emlékek. Ezt reinkarnációnak hívják egyesek, én úgy gondolom mindössze annyi történik, hogy egy másik testben folytatjuk a börtönbüntetést, a börtönőrök pedig jókat röhögnek rajtunk.
Nem tudom Duncan honnan veszi ezt a 61 napot – talán megosztja velünk a forrását – de az is lehet, hogy csak mesterségesen beletáplálták ezt a programot.
A magam részéről egy dologban biztos vagyok: nem a köztes lét a pokol.
Ami a szabályokat illeti: az életnek nevezett börtönben egyetlen szabály van, miszerint a börtönőröknek mindent szabad, az elítélteknek pedig be kell fogni a pofájukat. Eddig azt tettük, amit ők akartak, mert nem ismertük fel hogyan működünk és nem tudtuk, hogy játszunk. A jó hír, hogy ezt megértve a megoldás kulcsa nálunk van. Már csak alkalmazni kell!
A cikk eleji nagymamás és egyéb példákkal nagyon egyet tudok érteni. Nem tudjuk, hogy mi jó, mi rossz, minden csak a hitünk kérdése. Ugyanakkor a fenti példák is csak addig állják meg a helyüket, mígy a “tuti biztos” bizonyítékokat valaki meg nem dönti, majd ezeket is valaki és így tovább. Azt gondolom ennek sose lesz vége, mert akkor az alapelvnek lenne vége: az Örök Változásnak. Feltéve hogy ez igaz… :-)))
A börtönbolygó elve nagyon aranyos… és lehet, hogy igaz is!!! :-)) De szerintem egy valami számít: az EGY-én!! Ezzel már Darla se tudott mit kezdeni :-)))
Duncan , Hát izé …. :-|
Most kénytelen vagyok Én kérdezni :-)
Be tudod valahogy bizonyítani , hogy igaz amit leírtál ?
Vagyis inkább úgy kérdezem , hogy : megtudod velünk láttatni , hogy ez az igazság ?
Mi értelme van annak hogy ezt csinálják velünk ?
Az én verzióm szerint , legalább energiát csapolnak meg tőlünk , de mi a nyereség a Te verziód szerint ?
Azt írod : ” A Föld nem börtön, hanem temető. Mi mind halottak vagyunk. Kivégeztek minket és meghaltunk. Ez az a hely, ahová a halott lelkek kerülnek.”
De hogy van az ,hogy a halott lelkek tudnak örülni a napfénynek , a szeretet megnyilvánulásainak ( ami persze csak egy hullámhossz ) , egy gyermek mosolyának , stb….sorolhatnám még a giccses dolgokat ;-)
Vagy például a sámánok :-D hogyan tudják megtalálni az elveszett lélekrészeket , és gyógyítani vele , ha már eleve halott lelkek vagyunk ?
Ez úgy működne ,hogy amikor a sármány :laugh: rákészül a dologra ,akkor gyorsan beültetik neki valamilyen géppel az élményt ?
Vagy semmilyen tapasztalatunk nem valódi ?
Ha géppel be lehet ültetni bármit , akkor úgy sincs esélyünk , és csak azért írtad le mindezt , hogy a Rendszer felfigyeljen rád , és bekerülj a tuttiba :reallyangry:
Elég rejtélyes vagy , az biztos ! :-)
http://duncanshelley.com/ahogy_jon/a-rejtelyes-forras/
Ez a temető dolog a legdurvább. Ahogy a halál, mint visszafordíthatatlan dolog van belénk ivódva, ágy a temető természetesen kapcsolódik hozzá mint társadalmilag kreált fogalmi kör. Hozzá a temetés, a gyász, a veszteség és egyéb negatív felhangú dolgok kapcsolata ötlenek fel.
Mert a börtönből legalább van kiút, ha máshogy nem, a halálod által, de ha az életed maga a büntetés, és a halál semmi mást nem szolgál, minthogy újabb büntetéssé legyen…
Úgy gondoltam mindig a lelkemre, mint egy független és a világi dolgoktól elvonatkoztatott, az itt születő elméletektől, elvektől és ítéletektől nem függő valamire. Nincs pozitív, vagy negatív, azok csak itt létező szubjektív ítéletek. Nincs olyan, hogy erkölcs, csak konszenzus és művi alkalmazású társadalmi kényszer, homályos forrásokkal, még ha oly egyértelműnek is tűnik sokszor, az mind minta és mintakövetés évezredes beivódással.
De hogy az idekerülés maga lenne a végső büntetés, az egészen új megvilágítás és romjaiba dönt minden korábbi elképzelést. És nem magamra gondolok, hanem filozófiákra, vallásokra, hitekre, meggyőződésekre. Emberek millióira, milliárdjaira. Akik, ahogy a Mátrixban is elhangzott, nincsenek felkészülve rá, hogy függetlenedjenek a rendszertől, mert tudatlanságukban fel sem ismerik ez esetben a temetőjüket és poklukat.
Nem állhatom meg, hogy a feltett kérdésekre érkező válaszok előtt ne gondoljam tovább a dolgot. Letaglózó érzés, szorít, nyom és zavar. Depresszív hatású, rombolja a gondolatokat, érzéseket, kreativitást. Főként, hogy nem jönnek a válaszok. Tényleg nincs kiút? Kik ítéltek el? Milyen elvek alapján? Milyen szabályokat nem tartottak be azok, akik ide kerültek? Így tehát én magam is? A mi kis lokális szabályaink, amiket alkottunk valójában leképezései csupán a túltöltött emlékek visszhangjainak? Egy hasonló rendszer működésének az eredménye, hogy ide kerültünk? De nálunk még az életfogytiglannak is van egy olyan kitétele, hogy tényleges, vagy feltételesen szabadlábra kerülhet, esetleg kegyelmi bizottság vizsgálhatja, hogy a társadalmi reintegráció lehetséges-e.
Drámai. Csak ezt tudom mondani. És a korábbi kérdéseim ugyanúgy állnak, szomjazom a válaszokat…
Bendegoose írta:
Kedves Bendegoose!
Elkövettél egy óriási hibát. Azonosultál azzal, amit Duncan leírt.
Alapvetően megkérdőjelezhető már az is, hogy Duncan egy ilyen totál negatív írással jön elő, hiszen nyilvánvalóan jól ismeri hogyan teremtjük a világot. A helyzet azonban az, hogy az életben vannak olyan dolgok, amelyek bár negatívak mégis beszélni kell róla és vizsgálni kell az adott területet. Úgyhogy nem Duncan-nel van a baj.
Néha én magam is felhozok negatív dolgokat, mert szükségesek az objektivitáshoz és megértéshez, de hacsak lehet igyekszem kerülni és főleg soha nem azonosulok velük!
Kérlek Te se tedd!
“Ne a félelmeiddel törödj Obi-van! Figyelmedet, a jelen kösse le!”
@ Goldeneye:
Nem jól látod. Nem azonosultam.
De mivel foglalkoztat a kérdés, ezért továbbgördül bennem, s elemző elme lévén igyekszem feltérképezni a lehetséges összefüggéseket. S legyen bármilyen ijesztő, a tisztánlátás végett, nyitott elmével igenis végig kell gondolni minden eshetőséget – azt is, hogy mi van akkor, ha az alapfeltételezés igaz.
Azt pedig, hogy érzelmileg is érint a dolog szándékos, mert úgy hiszem, hogy az érzelmi intuíciók sokat elárulhatnak egy új dolog megismerése során.
Azt pedig, hogy a Duncan által leírtak igenis működőképes modellt alkothatnak, nem kérdés, hanem tény. A kérdés nem ebben van, hanem, hogy a felvetett információ maga is tény-e. S ahogy a cikkindítóban is benne van: szándékosan hiányosak az információk. De az elejtett morzsák már a maguk részleteiben is gondolkodásra késztetnek.
Én tanulni jöttem ide. Újat tanulni. S a cikk által közvetített dolgok számomra újak, szóval én tanulok. Tanulni nem azt jelenti számomra, hogy az átadni kívánt információt felszívom, hanem annak szintézisét, illesztését, ezáltal vizsgálatát a különböző lehetséges szituációkban és már ismert összefüggések fényében, mindent megkérdőjelezett státuszban tartva közben. Az újat és a régit is. Ha úgy alakul, már meglévő dolgok is elvethetők. De érzelmek nélkül csupán felszínesen tudom karcolgatni a témát.
Azonosulni akkor fogok tudni, ha bebizonyosodik, hogy a forrás valós és a tények tényeken alapulnak. De addigis van még dolog itt. Várom a szándékos lukak befoltozását, amikről azt sem feltételezem, hogy mindet meglátom. És a feltett kérdéseim pont azért vannak, hogy az azokra kapható válaszok segítségével jobban megérthessem az összefüggésemet. Mert én így tanulok…
Szerintem.
Ejha!EZ NEM semmi! Nahát! Ez a könnyed téma. :-D
Nekem tetszik.
Az, hogy nem emlékszem semmire ez felháborít, és rohadtul zsigerből igazságtalannak érzem.
A “vérem” lázad az ellen, hogy ilyen baromságot elhittem, hogy töröljem magamban a dolgokat. :reallyangry:
Az érzelem elektromossághoz hasonló energia, több tulajdonságuk megegyezik. Az emlékben lévő érzelmi töltés olyan nagy lehet, hogy a homo sapiens osztályú lélek nem képes észlelni azt. Az úgynevezett tudatalatti olyan emlékekből van, amelyek túltöltöttek, és ezáltal eltűntek a tudat elől.
A különféle emócióknak, mint a düh, félelem, lelkesedés (stb.) eltérő a hullámhossza. Ez azt jelenti, hogy bizonyosfajta hullámhosszt mi emberek szeretetként vagy gyűlöletként értelmezünk. Ez csak hullámhossz. Mesterségesen létre lehet hozni, és emlékeket mesterségesen fel lehet tölteni tetszőleges érzelemmel.
A művészek akik esztétikát, és jó hangulatot teremtenek, ezzel az energiával mi lesz?
Akkor a halál annyira túl van töltve, hogy azért nem emlékszünk rá. Ezt még megértem.
Elmúlt életekre, amiket éltünk azokon rajta vannak a veszteségek, gyötrelmek, és hibák, amiket magunk csináltunk, még külön tesznek rá elektromosan még gyötrelmet, bánatot, az gonoszság. Nagyon nem szeretnék azok hogy visszatérjünk.
És a 61 nap is érdekes a köztes létre, miért pont ennyi? Pont 2 hónap.
Megfelelő berendezéssel az emlékeket mesterségesen olyannyira túl lehet tölteni érzelmi energiával, hogy a lélek azt nem látja többé. Valahogy úgy, ahogyan feltöltenek egy elemet.
Egy elem vagy akkumulátor kiég, ha túltöltik, a lény régi emlékei is kiégnek.
Akkor rehabilitálni lehet a kiégett emléket.
Ha erről tudsz valamit, akkor ismersz a vissza utat a homo sapiensi lényből a szabad lényig.
A természetesen (például baleset vagy halál következtében) vagy mesterségesen túltöltött emlékekben lévő energiát ténylegesen, mérhetően le lehet csapolni, melynek következtében a lélek képes lesz hozzáférni a korábban túltöltött emlékeihez. Így válnak elérhetővé az előző életek, így válnak hatástalanná a beültetett célok és hitrendszerek.
Ez is nagyon érdekes. Bárki lény hozzáférhet, van valami, kritérium?
Happy End-et akarok!
Ez eddig az egyik legvadabb és hihetetlenebb verzió amivel találkoztam.
Tetszik :-))
Valami nagyon-nagyon rosszat kellet tennünk ,hogy ide rakjanak minket,nem!?!
Ha mind ez igaz amit leírtál,akkor valaki mégiscsak volt olyan “szerencsés” és rájött minderre….de ki és hogyan???
Gondolom,azok a lények akik szerint mi nem vagyunk túl kívánatosak és megszabadultak tőlünk igen csak jól ismerhetik a lélek és az eleme működésest stb.
Tuti biztosra akartak menni nehogy újra gondjuk legyen velünk.
“Minden ismeretük szerint annyira tönkre tettek minket, hogy innen lehetetlen visszatérni”
Ez kemény,de aki ezt tudja,az honnan tudja?
Kedves Duncan!
Ez egy mesteri írás! :)
Példaszerű tolmácsolása az igazságnak!
Csak az a kérdés, hogy mit kezdünk vele?
Ahogy elnézzük az internetet, van egy csomó “tiszta báj és kellem”, “angyalok röpdösnek mindenütt” kép arról, hogy milyen könnyű és nagyszerű magasabb szellemi állapotba kerülni, több használható tudást szerezni a lélekről. Egy kis meditáció, koncentráció, képzeljük el, hogy miként vonzzuk be a sikert, érjük el a célunkat.
Aztán kiderül, hogy sehol sincs ezeknél a praktikáknál semmi használható eredmény.
Mert sehol se láttam kiállni valakit: emberek, csináljátok így meg így, és a következő életedben emlékezni fogsz a mostanira, nem fog elveszni a tudásod, és így tovább …
Persze az, hogy nem áll ki senki ilyennel, még nem jelenti azt, hogy nincs ilyen. Csak éppen nem olyan ostoba egy ilyen “mester”, hogy kiálljon ezzel.
Csak az jut még erről eszembe, hogy mi lenne mondjuk egy Jézus kaliberű emberrel – most felteszem, hogy a Bibliában leírt csodái valóságosak -, ha itt és most elkezdene ugyanígy tevékenykedni, tanítani. Attól tartok nem telne bele sok idő (talán órák csak), és máris egy pszichiátriai intézetben lenne, benyugtatózva, elektrosokk kezelésre előkészítve..
Kíváncsian várom a folytatást… :)
@ Helytarto:
Happy endet akarsz kedves Helytartó?
Megsúgom, nem csak egy pirula bevételén múlik….
Még az sem segít, ha ilyen vagy olyan diétát tartasz, sőt az se, ha éveken keresztül ücsörögsz a fenekeden és nézel egy pontot…
Elgondolkodtató, és érdekes nézőpont ez a cikk. Leszűrve tényleg tarthatnak tőlünk, ha ennyire letaszítottak. Előb utobb meg lesz a technikánk, hogy lecsapoljuk a töltéseket amik gátolják az elrejtett információkat és akkor kitör a háború.
Azt tartom elképzelhetőnek, hogy amikor átkerülünk a másik oldalra, akkor ide vágyunk jönni, most hogy meg itt vagyunk arra vagyunk kiváncsiak, hogy milyen ehet odát. Odaát teljesen mechanikusan öntik belénk a hamis programokat, milyen alja népség lehet az ilyen. Teszik ezt annak függvényében, hogy mit tettünk az aktuális életünkben hogyan kezeltük az általuk beültetett adatok alapján a helyzeteket. Nagyon tuti kis játékuk van, és még azt is elérték hogy mi vággyunk erre. Azt szűröm le ebből, hogy ebben a játszmában segítség nélkül nem nyerhetünk, kell valami fogodzó, valami irány mert az a néhány évtized pontos tervezés nélkül nem vezet el oda hogy megugorjuk az akadályt.
Az adatok forrása nagyon érdekel, bár van róla sejtésem. Kiváncsian várom fejleményeket.
ui. Egy társadalom fejlettsége abban mérhető hogyan bánik az elítéltjeivel. – asszem Dosztojevszkíj
Paloca írta:
Sőt, valószínűleg már ott is vannak.
Thirdeye Magister írta:
“Egyszer minden büntetés lejár, egyszer a leghosszabb ítéletnek is vége. Kivéve a halálos ítéletet. Az örökre tart. Az idők végezetéig. Akit kivégeznek, az többé nem tér vissza, azt „nem engedik ki”. Ez igaz a Földön, és igaz máshol is. Azzal a különbséggel, hogy máshol nem a testeket ölik meg, hanem az elmét töltik túl. Minden ismeretük szerint annyira tönkre tettek minket, hogy innen lehetetlen visszatérni. Ezt jelenti a kivégzés.”
Ne úgy gondolj a halálra, ahogy emberi viszonylatban lehetségesnek tartják. Nevezhetnénk életfogytignak is, csak ugye, a lélek élte nem fogy el.. ^^ Annyiban halál itt lenni, hogy nem térhetünk vissza, és örökké tart. Na meg, hogy nem a legkellemesebb. Azért gondolj bele, milyen lehet az a másik élet, ill. AZ élet, ha még ebben a halálban is vannak szép dolgok..
tunder írta:
Az is ugyanúgy mesterséges energia, ha úgy vesszük, csupán nem ártó szándékkal hozzák létre.
Palantír írta:
Reméljük azért nem tört el semmid. :D
Arkos írta:
Persze , minden viszonyítás kérdése . Valamihez képest . Na , de végleges halál ?
Akkor tényleg mindegy mit teszünk ! És Duncan is gonosz , mert nem hagyott békében aludni minket rémálmunkban . :-)
Kicsit visszafele kommentelek, mert előbb válaszolgattam erre-arra és csak most írom le a véleményem, de sebaj.
Szóóóval.. első olvasatra megmondom őszintén sz*rt se értettem. Egy ideig csak néztem ki a fejemből, újraolvastam 1-2 sort, csekkoltam párszor a webcímet, próbáltam valahogy elvontan értelmezni a dolgokat. Nem hittem el. Aztán elolvastam még egyszer. Furcsa érzésem támadt. Elgondolkodtam az egészen, ennek a valószínűségén, a tapasztalataimon, a lehetőségeken, a következményeken.. aztán hirtelen baromi mérges lettem. Hogy bezártak ide? ENGEM? Hogy merészelték?! Aztán megnyugodtam, mintha mi se történt volna. Kicsit alábbhagytak a kételyeim. Majd elolvastam még egyszer. A kommenteket is. Aztán már annak a függvényében válaszoltam, hogy ez az egész igaz. Furcsa ez az egész. Nem igazán akarom elhinni. De ha igaz, azt hiszem még egész szerencsésnek mondhatom magam. Van testem. Höh. Az a baj, hogy egyáltalán nem foghatom rá, hogy lehetetlen. De ennyi lélek miben lehet bűnös? Egy vesztes háborúért kollektívan elítélték az egész sereget? Mégis mit tettünk, hogy ITT kell legyünk?! Pont itt?! És örökké? El sem merem képzelni.. De mégis. Tudni akarom. Mindent. MINDENT.
Ha képes voltam olyat tenni, ami ide juttatott, nyilván nem okoz gondot bármit megtenni azért, hogy kikerüljek innen.
Thirdeye Magister írta:
Hmm.. szóval akárhányszor meghal a testünk, a lelkünk ugyanide kerül vissza / itt marad, ráadásul mindig felejtünk, előfordulhat, hogy még test se jut legközelebb.. de mi van, ha..
Tudom, ezzel most szinte be fogom ismerni, hogy igen, megérdemlem a sorsom, itt a helyem, az örökkévaló rabságban. De ha nem engednek ki, és nem tudunk kiszökni.. mi van, ha leromboljuk a börtönt? Hova kerül ez a sok lélek, ha elpusztul a bolygó?
@ Arkos:
Hogy hová kerülünk?
Létrehoznak egy még ennél is szarabb állatkertet ahol még ennyi illúziója sem lesz a szabadságnak.
Csak egy “érdekes adalék”:
Milyen érdekes a következő logikai sor:
1.) Itt Nyugaton meg vagyunk győződve, hogy egyszer élünk.
2.) Amikor megszületünk úgy érezzük, hogy “tiszta lappal” indulunk, és ideérkezünk ebbe a világba, rácsodálkozunk milyen, észhez térünk, és egyre többet megtudunk róla, miközben megtanuljuk a nyelvet, szokásokat, stb. (Ezt újra látom az unokámon.)
3.) Egy gyereknek eszébe se jut, hogy ő meghalhat.
4.) Igazából a fenti dolgok összefüggenek és erősítik az “egy élet” dolgot.
5.) Az ember (gyerek) először találkozik a halállal úgy, hogy egy közeli ismerőse, főleg idősebb rokona meghal.
6.) Feltesz egy csomó kérdést, a felnőttek adnak egy csomó “választ”. Valahogy ezt kezdi érezni, hogy a halál nem jó dolog, egy ideig elüti például azzal, hogy “a halott a mennyországba kerül”, stb. Bár még ezt senki se látta, onnan senki nem jött vissza. Ezt a felnőttek megmagyarázzák, de érzi, hogy ők azért eléggé ledöbbentek a helyzeten. tehát itt kell lenni valaminek, ami nincs rendjén. (A gyerek nem hülye, még akkor se, ha nem kérdez többé.)
7.) Ekkor az ember úgy gondol a halálra, hogy ez “mindenki mással” megtörténhet.
8.) Felfigyel arra, hogy a média, a híradó tele van olyan hírekkel, hogy egy csomó halál van körülöttünk.
9.) Mindez “megtörténhet mással”, de velünk nem – hozzáállás erősödik.
10.) Aztán valamikor jön egy élethelyzet, élmény, amikor “megsuhint a halál”, és ekkor tényleg elkezdünk félni tőle!
11.) Vajon miért félünk tőle ennyire?
A válasz eléggé hátborzongató a cikk tartalmát tekintve: úgy tűnik, hogy mégis tudjuk, hogy ezzel kikerülünk a test “védő burkából”, és szabad prédái lehetünk a különféle erőtereknek, elektromos mezőknek – amiben bővelkedik ez a bolygó: mesterséges és természetes is van elég és elég erős.
A képhez hozzávettem a korábbi cikksorozatot is. Úgy gondolom, hogy Duncan ezt tudatosan felépítette… :)
A fenti “levezetés” (is) alátámasztja azt, amit Duncan leírt, illetve ráépül a korábbiakra. (Rendszer, test.)
(Örülök,hogy néhány hónapja rátaláltam erre az oldalra.)
Elolvastam a cikket és körülbelül,úgy hatott rám mint egy pofon. HÉ! ÉBREDJ! HALÓ!
Ami igazából érdekel,hogy mégis mit tettem,tettünk,hogy ez a büntetés jár érte?
“A Föld maga egy csapda a lélek számára. Mi, akik itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert örökre szól az ítéletünk, és soha nem akarnak minket viszontlátni.”
Kik azok akik nem szeretnének viszont látni?
@ tunder:
Arkos írta:
Na erre én is igazán kíváncsi lennék. Olvastam egyszer, hogy valaki fogja és lerántja a légkört a bolygóról, és ezzel minden élőlény elpusztul… de mi lenne azután? Azokkal akik semmire sem emlékeznek, de még az utat sem keresték ki innen, sőt, még azt sem fogták föl hogy van egy út, és valahonnan ki kell keveredni?
Arkos írta:
Talán ez a bolygó azért van ennyire tele, mert amit tettünk több milliárd másik lényt, vagy bolygót, vagy egész galaxisokat változtatott meg. Azért mondom így, és nem úgy hogy tett tönkre, vagy hogy bűnöztünk, mert a bűnösségünk nyilvánvalóan az ítélethozó döntése, az mellékes, hogy valós vagy kreált vádak alapján. A lényeg, hogy itt vagyunk, és ez az amivel kapcsolatban tenni kellene valamit. Te jó ég, ha belegondolok mennyire piti dolog bemenni a boltba és azon agyalni, hogy mit vacsorázzak, vagy hogy milyen színű a ruhám… olyan mintha egész nap a kutyámmal bélmozgását figyelném, mire végül elfelejteném, hogy nálam van a póráz és a kutya nem én vagyok. :D A legszarabb az egészben az, hogy bármilyen lelkes és tettre kész vagyok este, alszom egyet, és mintha megnyomták volna a resetet az elmémben. Ezt mondjuk nem egészen tudom hova tenni.
Valami eszembe jutott, és bízom benne Duncan, hogy megtisztelsz a válaszoddal az előző kommentemre :D
Nos, mi van, ha valaki felkészül és tudja mire számítson abban a 61 napban? Mi van, ha nem tudják lenyomni és nem tudják feltölteni sem természetes sem mesterséges módon az emlékeit? Át lehet bújni a hálón? Ha az ember felkészült, ki tudja cselezni a halál-visszalövés rendszert?
@ Zedge:
De addig? Ha csak nem maga a világteremtő erő tart minket fogságban, akkor nem hiszem, hogy tudnak “szerezni” egy másik börtönbolygót. Talán egy ideig csak körözöttek lennénk. Bár az se lehet jobb. Hova is lehetne bújni egy olyan hatalom elől, aminek nem gát élet vagy halál, lélek vagy test…?
Palantír írta:
És tényleg! Ebben a kettécsapott percben gyulladt ki a fény az agyamban, amit egyetlen szó, és a mögötte álló beépített jelentés eddig elrejtett! Már ha csak ezt, az alap, szartartály jogi rendszert vesszük alapul, akkor is kijelenthetjük, hogy a BÖRTÖNbe NEM CSAK BŰNÖSÖKet küldenek! Nem csak gyilkosságért, rablásért, erőszakért, stb, zárnak be embereket, hanem egészen elképesztő hülyeségekért, de rendkívül komoly, viszont egyáltalán nem biztos, hogy rossz tevékenységekért is!! Az lehet, hogy rengeteg aberrált van a Földön, és csúnyább véget is el tudnék képzelni nekik, mint a földi lét, de nem csak őket zárták ide! Mi is itt vagyunk?! (Ez kicsit beképzelten hangozhat, de legyünk bizakodóak: nem biztos, hogy galaktikus háború kirobbantásáért vagyok itt. ^^) Pedig rólunk (ha szabad a jelen lévők nevében szólnom), igazán nem mondható el, hogy gonoszak vagyunk!
Vagy talán csak erre sem emlékszünk…?
Még egy gondolat. Akárhogy gondolkodom, valami zavar. Mégpedig az, hogy semmi sem lehet homogén. Ezt a természetre és a tapasztalataimra alapozom. Én sem vagyok homogén, hiszen ugyanarra a dologra is rövid időn belül képes vagyok őszintén másképp reagálni.
Ahogy országok, népek, társadalmak, civilizációk sem lehetnek azok. Ezáltal egy csoport elítélése sem alapulhat máson csak többségi érdekérvényesítésen (vagy titkos szervezkedésen, de azt most ne keverjük ide). S ahogy az elítéltek bűnössége sem lehet egységnyi, és azonos, úgy a büntetés kiszabásával sem kell, hogy mindenki egyetértsen. Ahogy nálunk is vannak a halálbüntetést ellenzők és támogatók. Ha mi benne vagyunk egy ilyen rendszerben, annak szabályai szerint játszva, akkor ez sem lehet oly módon egységes és egységnyi, hogy ne legyen belőle kiút, vagy eltérésre lehetőség.
Jól gondolom?
@ Arkos:
Valaki aki hasonlóan túl sokat tud mint Duncan :D Egyszer azt mondta nekem, hogy ez egy olyan bolygó, ahová a legjobbakat és a legrosszabbakat küldik. Az hogy mit, ki ellen, hogyan, hányszor, mikor követtek el nem fontos. A probléma az ítélet, ami senkit nem fog megváltoztatni. Elzárhatsz egy embert 40 évre, 70-re is, ha gyilkos, gyilkos marad, és nem attól fog rendbe jönni, hogy ül egy szobában X évet, nem is attól, ha ott hal meg. Talán ha fogja magát és tesz valamit ami legalább akkora, ha nem nagyobb jó, mint amennyire negatív az volt, hogy megölt valakit… Hát mindenesetre jó lenne tudni kinek a kertjébe hugyoztam egyszer, hogy ide kerüljek.
Viccet félre… Ha nem voltunk mindig ilyen földhözragadt homo sapiens szinten, talán voltak ugyan képességeink, de talán nem tudtuk mik a következmények, ha használjuk őket. Ha egy felelőtlen lény kezében nagyon sok a hatalom előfordulhat, hogy szándékosan vagy véletlenül ártani kezd vele. Még rosszabb, ha nem csak felelőtlen, de kész akarva csinálja.
Az biztos, hogy jó lesz a végére járni annak, hogy mi történt itt…
Paloca írta:
Igen , tényleg nem kellene sok idő, de még le is rohannák rajtam segííííts, előbb nekem segíts, ha nem jön össze, segítenének neki meghalni!
@ Palantír:
Pont ezen gondolkoztam, milyen lények is kerültek ide. Egy bizonyos szint alatti (bűnöző), és feletti (zseni, géniusz, lázadó).
Merő ábránd, hogy valaki aki birtokában van a tudásnak lerántsa végre a leplet?
Szerintem néhányan sejtjük honnan származhatnak kedvenc írónk adatmorzsái, de mikor tárul fel végre az IGAZSÁG?
Akkor ha jól értem ez itt most a “Pokol”,ahol vagyunk!?! :struggle:
swann írta:
Neked ez nem volt egyértelmű születésedtől fogva? :D
De nem, a pokol az a halál után jön, a két élet közötti területen vár szeretettel. :)
A Földön sokkal több a lélek, mint amennyi a test. Pontos szám nincs, csak saccolni lehet, bizonyos tapasztalatok alapján: a testetlen lelkek száma körülbelül az ötszöröse a testet öltött lelkekhez viszonyítva.
Ezek a lelkek lehetnek az angyalok, akiket jó néhányan “látnak” nem hiába mondják mindenkinek van angyala, így könnyű, :-) ők többen vannak.
Démoni lelkek, kastélyban, házban kísértő lelkek, földhöz ragadt lelkek, sokkot kapott lelkek, balesetes lelkek, temető körül kísértő lelkek, kórház hullaházi lelkei,milyet ismerünk még? Nekem hirtelen ennyi jutott eszembe, érdekes ez, honnan a saccolás?
Figyelve az aktivitást, úgy látom, ti nem szeretitek ezeket a lightos kezdőcikkeket, hanem sokkal inkább az fekszik nektek, ha azonnal brutálisan belecsapunk a közepébe. :D
Hát rendben, a két folytatásban majd még emeljük a lécet folyamatosan.
@ tunder:
Ők azok, akiket csak a szemed sarkában látsz… ők azok, akik miatt úgy érzed magad, hogy figyelnek.. ők azok, akik hangját hallod, ha kibambulsz a busz ablakán…
Húúúúú! :D
@ Duncan Shelley:
Ne kímélj! Az igazság is csak egy darabig fáj… :D
Hát ez durva! Sorban álltam az étteremben az ebédemért, amikor jött az értesítő a cikk megjeleneséről. Jaj hát még csak a második bemelegítő körben tartunk – gondoltam én, aztán a cikk végére becsapott a derült égből a villámcsapás. Még nekem is nagy meglepetést okoztál Duncan. Semmi bevezető, semmi figyelem elterelés, hogy valami könybe bújtatjuk az igazságot. Még a testről sem derült ki ekkora durva dolog, mint a lélekről.
A cikk eleje még könnyeb emészhető, a feltételezett jótettel is lehet ölni. Még az egymillió dolláros kérdés levezetése is érhető. Bele gondolunk, akkor tényleg mi okozunk fákdalmat a lelkünknek. Én ennek a visszállító folyamatát is megtapasztaltam már, és valóban meg lehet változatni a töltéseket, a folyamat visszafordítható, a fájdalomtól meg lehet szabadulni, sőt még korábbi életeket is fel lehet tárni. Ebben sem volt akkora meglepetés.
A közös lét elgondolkodtatott, és a forró vizes hasonlat szerintem találó. Az utolsó két bekezdés viszont kicsapta a biztosítékot. Ilyen bizonyossággal még semmit sem hallottam tőled. Nem volt köntörfalazás, hanem egyből belecsaptunk a lecsóba: 61 nap, földi börtön, kivégzés, halálbűntetés stb. Még nem tértem magamhoz.
Amúgy bennem még az merült fel, hogy:
1. Ha a lélek a testől független, akkor minek kell nekünk a test.
2. Milyen játszmát játszik a lélek, amikor nincs benne egy testben.
3. A lelkek hogyan komunikálnak egymással, illetve a test nélküli komunikációt fentartja akkor is amikor testben van? (ez lenne mondjuk a megérzés?)
4. Mi a szökési terv? Börtön lázadás? 8-)
Várom a folytatást!!!
Elfogadom az elméletedet a börtönnel kapcsolatban de a menekülés lehetősége szerintem meg van. Olyan jámbor tisztességes , kedves emberek is élnek a földön akik életükben senkinek sem ártottak. Nem csak a hírességekre gondolok, mint Jézus, Teréz Anya meg a Dalai Láma, hanem olyan kis szelíd emberkék millióira, akikkel nap , mint nap találkozunk. Hiszem és remélem, hogy tudatosan is tehet az ember azért, hogy ha ez tényleg egy börtön, akkor egy szellemi felemelkedéssel kiszabadítsuk magunkat innen. Bár a sok szívás mellett itt is megvannak a szép és vidám dolgok. Ezért furcsa kicsit ez a börtön szó. Persze a Föld egy börtön, hisz egy átlag embernek nincs lehetősége utazgatni a világegyetemben. Még legalábbis. Gondolom , hogy a lelki szabadsághoz tényleg Jézust kéne követni és megszabadulni minden Földi javaktól és anyagi értékektől. De hány ilyen ember van? Talán csak azok akik úgy születnek hogy nincs semmijük mert szegény országban élnek. De gondolom, az megint más, hisz ők nem tudatosan szegények, hanem mert megszívták, hogy oda születtek, ahol semmi nincs.
Úgy látom, vége a gyereknapnak. :)
Kíváncsian várom a bizonyítékokat. Ha vannak, az eléggé érdekessé teszi az életünket.
Egy filmben láttam: volt egy gép, ami fényt bocsátott az emberre, aki attól mély transzba esett, szavakkal a helyszínen beprogramozták és mehetett is. Miért ne? Nem tudom, milyen mértékben lehet becsapni az embert, hallucináció állítólag van, tudtommal én nem hallucináltam még. Ettől még lehet. Hangokat is hallanak. Ha az összes testérzetet elő lehet állítani mesterségesen és betenni azokat az elmébe, létrehozva sosem létezett emlékeket, akkor nem sok emlékünkben lehetünk biztosak. Lehetnek olyanok, akik egész életükben bújkálnak, mert azt hiszik, hogy megöltek valakit, de nem is történt meg.
Véletlenszerűen programozzák, hogy ki mit fog gyűlölni mit fog szeretni, ügyelve az arányokra és ez önmagában csinál annyi értelmetlen feszültséget a világban, hogy azt hisszük, ez az élet.
Goldeneye írta:
Ha azt gondolod, hogy kényszer hatására, akkor mivel kényszerítettek, mint egykori teljesen szabad lelket, akinek semmilyen anyagi vetülete nincs? Kinyomják a lelki szemedet?
Beleegyeztünk, akartuk, szerettük, mert akkor még más volt, vagy mi voltunk mások.
Thirdeye Magister írta:
Szerintem kihúztuk a gyufát valakinél. :D
Nem zavarjuk azt, akinél kihúztuk a gyufát. :)
Nem úgy halott, hanem úgy, hogy pocsék állapotban van ahhoz képest, amilyen valamikor volt. Futóbajnok vagy, eltörik a lábod, menni se bírsz, de nem vagy halott, csak futóként haltál meg. Én így értelmezem. Ha tévesen, akkor kérek helyreigazítást.
bakostamas írta:
Én nem tartom jónak azokat, akik csendben élik a kis életüket és nem törődnek semmivel.
Biztos, hogy Jézus, Teréz Anya és a Dalai Láma minden szempont szerint jó? Lehet, hogy Edison vagy Jobs sokkal jobb ember volt náluk, mert többet adtak a világnak, mint ők.
annamari írta:
Edison, aki átgázolva Nikola Teslán (a radar, röntgen gép, vezeték nélküli elektromosság, vezeték nélküli kommunikáció, neon lámpák, távirányító, tranzisztor, az első vízerőmű feltalálója) a saját jóljárása érdekében sárba tiporta és ellehetetlenítette a munkáját? Vagy Jobs, aki az Apple-t alkotta meg? Az Apple klassz de komolyan gondolod, hogy összehasonlítod az iPod feltalálóját a Dalai Lámával? :D
Duncan Shelley írta:
Hát az biztos, hogy brutális, épp annyira mint a madárpók a takarón, de tényleg jobb a felkapcsolt lámpa.
Zedge írta:
Na kérlek az egy érdekes fordulat lesz :D Nem tudom mi fog változni, ha Duncan kiteríti egyszer a kártyáit, de szerintem mint író, remekül ért a drámai bevezetésekhez. Nem tudom mennyien vagyunk, akik valóban tudják Duncan miről beszél, de az biztos, hogy lesz egy két érdekes fordulat még ennek kapcsán ezen a blogon :D
Húúúú! Ezernyi kérdés, válasz és felvetés. Kik vagyunk, miért kerültünk ide ebbe a börtönbe, biztos-e hogy Jézus minden szempont szerint jó?
A vallás szerint Lucifer, a legszebb angyal elszakadt az Istentől. Létrehozott egy, a valóságra tökéletesen hasonlító világot. Mi jelenleg ebben a világban élünk, ami ebből az aspektusból valóban a pokol. Így minden alkalommal, amikor valaki imádkozik az istenhez, akkor valójában Luciferhez, a Sátánhoz imádkozik.
Akiket mi isteneknek tekintünk és a biblia szerint megteremtettek bennünket valójában földönkívüli lények, akik minden problémánk okozói és a vérvonaluk jelenleg is itt él közöttünk. Ők a Rendszer.
Jézus a Sátán gyermeke volt, ebből megítélheted jó volt-e vagy rossz. Egy tény: beszédeiben elrejtett alapvető fontosságú információkat, melyeket megértve lehetőségünk van a játékot megnyerni.
Valamikor ezt a játéknak induló projektet feltehetően önként vállaltuk, azóta azonban jelképesen a saját farkunkba haraptunk. Egyféleképpen tudunk kiszabadulni: összefogással, egységgel. Mert az eredendő állapotunk – az isteni állapot – maga az egység volt.
Ennyi röviden. Mindezek – és még rengeteg más – bizonyítékokkal alátámasztva a 2 napja megjelent Dekódolt Biblia című könyvben.
Ha a Lélek játszik, mert szeret játszani, azt játssza hogy a Föld egy temető és mindenki, aki testben van az is halott, akik testen kívül vannak azok is halottak, mindenki halott, és ebbe a játszmába hajlandó volt belemenni?!
Ebbe mi a poén? Majd kiderül.
-aztán jól el is felejtette.
brokev7 írta:
Hát a játékéért kell a test, és különböző előnyökért. :pizza: :beer:
Ötször annyi lénynek nem jut test, sírnak, hogy nincs, á ne aggódj majd jut neked is egy babatest.
-Érdekes lehet, mi alapján döntik el kinek jut és kinek nem.
Kicsit drogos a mama , a papa alkoholista , de nem baj örülj neki, hogy van magzat, “költözz” bele.
Ezért lehet, a szellemi fogyatékosnak, alkoholistának és egyéb állapotúnak is van gyereke, mert ez is jobb, mint a semmilyen játék.
Jobb ez is , mint kint lenni a testből.
A másik dolog, hogy tudnánk meg, mi mód van a szabadulásra és ki tudja hány millió éve próbálkozunk már?
Régen a őskorban, középkorban nem volt, olyan szabadság, mint most, Magyarországon még az utcára kimehetsz , nem szólnak ránk, nem kérdezik miért állsz ott.
annamari írta:
Egyáltalán nem biztos, hogy ez előtt még szabadok voltunk. Hiszen eleve “megöltek”, azért vagyunk itt. Lehet előtte rabszolgák is voltunk. De egy szabad lelket is lehet kényszeríteni. Attól, mert nincs anyagi valód, vagy van, de tudod, hogy másodlagos, még megzsarolhatnak, megfenyegethetnek, de egész egyszerűen le is “fizethettek”, néhány nagy ígérettel. Ugyanúgy előfordulhat, hogy átvertek. Elolvastuk a szabályzatot, megértettük, elfogadtuk, csupán az apróbetűs részt nem vettük észre… vagy csak nem ilyennek képzeltük az egészet.
Mint van az a vicc: “Kohn meghal, de választhat, hogy hova kerül, menny vagy pokol. Megmutatják neki a mennyt: boldog emberek békében dalolásznak fehér köntösben. Majd jön a pokol: teli van a leggyönyörűbb, legdögösebb nőkkel, akik csak arra várnak, hogy megrontsa őket újra meg újra. Még jóó, hogy a poklot válassza. Nem sokkal később barátja, Grühn is meghal, neki is megmutatják mind2t, majd mikor látja, milyen helyre került barátja, egyből azt válassza. El is kéri Kohn-tól az egyik nőt, hogy csak elvinné már a közeli szobába. Pár perc múlva jön vissza dühösen és csalódottan, hogy ennek bizony nincs p*nája. Kohn egy keserű mosollyal nyugtázza: Látod öregem, ezért pokol ez…”
annamari írta:
Van egy buddhista történet ,miszerint Buddha egyszer találkozott néhány önsanyargató dzsainista szerzetessel , és megkérdezte őket , miért állnak egész nap féllábon . Azt válaszolták , hogy így vezekelnek előző életeikben elkövetett bűneikért .
-És mik voltak azok a bűnök, kérdezte Buddha ?.
-Azt nem tudjuk ,válaszolták .
-Akkor meg minek sanyargatjátok magatokat ? :-D
annamari írta:
Én eddig azt hittem hogy zavaró az , ha kihúzzuk a gyufát . :-P
annamari írta:
Ezzel a meglátással én is egyetértek .
Én úgy látom , hogy az állítólag halott lelkünk azért még képes a teremtésre , ezért egyetértek azzal a megállapítással , hogy csak rávenni lehet a lelket arra , hogy önmaga ellen dolgozzon . Én is kérem a helyreigazítást , ha kell . 8-)
Arkos írta:
Vagy csak nem kérdeztek meg minket .
Én ehhez tartom magam : ” – A varázslók forradalma az, hogy elutasítják az olyan megállapodások tiszteletben tartását, amikben nem vettek részt. Soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy beleegyezem-e, hogy másfajta tudomású lények megegyenek.”
ÁÁÁÁ
ettől a cikktől túltöltődtem….
komolyan. :-(
Duncan, ki lehet jutni a temetőből???
Ha igen, hogyan?
Most már csak azon gondolkozom, hogyha meg is szabadulnék minden túltöltött emlékemtől és ÖNMAGAM lehetnék teljesen, akkor az milyen lenne? Mit látnék, hogyan éreznék, mit tudnék megtenni???
Fecske írta:
Kapcsold ki a géped . :-)
Összefoglalom a Lélek témában a Duncan által eddig leírtak lényegét. Figyelmesen olvasva a mondatokat rá lehet jönni egy logikai “bukfencre”, vagyis két egymásnak ellentmondó dologra.
Tehát:
A lélek az öntudat forrása, az értelem forrása, az érzékelés forrása. Ez a forrás nem a fizikai világ része, nem az agy terméke, nem anyagi dolog. Nem a testtel születik és nem a testtel hal meg.
A léleknek nem lehet ártani a fizikai világ hatásaival mert nincsenek fizikai jellemzői és alkotóelemei.
Nem lehet tőle elvenni semmit, nem lehet neki fájdalmat okozni, nincs mivel fenyegetni.
A lélekre nem lehet hatni a fizikai világ által.
A lélek csak saját magának tud ártani azáltal, hogy ő elfogad olyan szabályokat amelyek ártanak neki.
A lélekkel az történt, hogy beszállt néhány játszmába. Szabályokat fogadott el. Tartotta magát hozzájuk. Csak azért, hogy játszhasson.
Minden játék. A halál, az élet, a szenvedés, a kudarc, a siker, a szeretet, a gyűlölet, minden létező és elképzelhető dolog játék.
A lélek elfelejtette, hogy ez egy játszma, elfelejtette, hogy ő szállt be és elfelejtette, hogy miért.
Azóta történt egy s más.
Jelenleg az emberi lélek nagyon rossz állapotban van, képességei erősen degradáltak. Zsarolható, figyelme fizikai dolgokra, jelenségekre rögzíthető. Ennek a léleknek az egyik tulajdonsága, hogy nem képes bánni az elektromossággal, így elektromossággal csapdába lehet ejteni.
Az elektromosság segítségével mesterségesen parancsokat lehet beültetni az elmébe. Világképeket, eszméket, teljes hitrendszereket lehet valakibe kívülről, mesterségesen, géppel berakni.
Bizonyos fájdalmak, bizonyos veszteségek automatikusan olyan szintű érzelmi töltést hoznak létre az emlékben, hogy az eltűnik a lélek elől. Ilyen például a halál.
A halál után jön a döbbenet, azután a fájdalom, az elkeseredés, az apátia. A halál után jön a köztes lét.
A Föld temető. Kivégeztek minket és meghaltunk. Ez az a hely, ahová a halott lelkek kerülnek.
Olyan világokból, olyan birodalmakból küldtek-juttattak minket ide a földi temetőbe amelyekben a lélek léte napi tapasztalat, akárcsak számunkra a napfény. A börtön egy ilyen világban nem falak a testek számára, hanem csapdák a lelkek számára. De minket nem börtönre ítéltek abban a világban hanem halálra! Ezért vagyunk itt mert minket legyilkoltak mégpedig úgy, hogy túltöltötték az elmét. Innen nincs visszaút! Minden ismeretük szerint annyira tönkre tettek minket, hogy innen lehetetlen visszatérni.
Nos. Lehet, hogy Duncan a következő cikkekben ezekre az állításokra bizonyítékokat is hoz mint ahogy írta de lehet, hogy nem. Viszont addig tételezzük fel a játék kedvéért, hogy úgy van ahogy Duncan írja.
Rájöttetek a logikai bukfencre? Nem nehéz, ott van a mondatokban.
Ha emeljük a hang frekvenciáját, kb. 20 000 Hznél a hang eltűnik a számunkra, mert a dobhártya nem tudja lekövetni. A túltöltött emléket is valahogy így kell elképzelni? Ahogyan elkezdjük tölteni, egyre emelkedik a “frekvenciája”, míg végül olyan magas lesz, hogy nem tudjuk többé felfogni?
@ prolizoli:
Csak írd le, amit akarsz, van itt elég kérdés a te rejtvényed nélkül is.
Én nem látom az ellentmondást.
Great írta:
Ez egy állati jó példa! Nagyon tetszik a hasonlat, ott van a hang, csak nem halljuk mert magasabb a frekvenciája… Ez döbbenetesen találó volt :clap:
@ prolizoli:
Ismét megerősítettél abban, hogy Duncan félreértelmezi a lélek fogalmát. A poszt legelején 3 módon is rámutattam, hogy mi a lélek és senki sem tudta megcáfolni, viszont mindenki bólogat Duncan definíciójára.
Duncan csak egy kérdést tegyél már fel magadnak és válaszolj rá: Ha szerinted a léleknek nem lehet ártani a fizikai világ hatásaival mert nincsenek fizikai jellemzői és alkotóelemei, akkor mi a lelki betegség?
Most nincs időm mert megyek edzeni + pár dolgot el kell intéznem, de este leírom az ellentmondást, hacsak addig valaki szintén rá nem jön.
Amikor valami érdekel bennünket – mint például a lélek – és mert nem tudunk róla eleget, nyomozunk utána fáradhatatlanul. Rájövünk néhány dologra, majd megyünk tovább, mert újabb kérdések születnek meg bennünk. Mestert is kereshetünk például, ha mástól várunk választ a kérdéseinkre. Találunk egy mestert feltesszük a kérdéseinket és jó esetben kapunk is egy úgy ahogy használhatónak tűnő választ és eldönthetjük, hogy azt hogyan is értelmezzük. Majd hogyan értelmezzük holnap és holnapután és így tovább …
Megyünk tovább, keresünk, olvasunk, kérdezünk …
Aztán hozunk egy döntést … legalábbis a magam részéről hozok egy döntést. Igen vagy nem és megyek tovább afelé, amiről igent döntöttem.
Hallottam már erről a börtön elméletről. Volt, hogy ezt át tudtam élni képzeletben belülről. Mert tulajdonképpen minden pontját igazolni lehet valamilyen érvvel. Képekben és érzésben is át lehet élni a sarokba szorítottságot, a tehetetlenséget egy börtön sarkában, a kitörési vágyat, melyet ez az érzés kivált. Akár írhatnék is róla. Vagy olvashatok róla. Ha jó az írás, élvezem az összefüggésrendszerét, jól szórakozom rajta annak tudatában, hogy mindezt a képzelet szülte, és átélhető, jókat lehet borzongani rajta.
Ez egy lehetséges szellemi alkotás, ha akarjuk, meg lehet élni belül és aki akarja, vagy behívja, megélheti akár kívül is. Viszont nincs előírva, hogy ez az, amit meg kell élnünk, hogy ez a dolgunk.
Ha a színház játék a játékban, akkor mi a börtön? Börtön a börtönbolygón?
Oda különítjük el, amire még egy börtönbolygón sem akarunk ránézni. Vagy elmegyógyintézetbe zárjuk.
Játszhatunk mást! Lovagolhatunk a hullám tetején. Lehetünk a szabadság, az öröm, a mosoly. Ebben jobban érzem magam! Gyönyörködöm egy gyermek szemében és ha szomorú, mert találkozik a halállal, magamhoz ölelem, felemelem és megvigasztalom. Lehet, hogy nem is vagyok többre képes, mint addig ügyeskedem, hogy újra mosolyt csalok az arcára.
Miért lenne a Föld temető?
Hhm? Én nem vagyok halott….Élek!
Ez az elektromos túltöltöttség dolog a lélekkel kapcsolatban nekem túl van töltve, nem tudom hova rakni….de biztos lesz ezért sok mínuszom :-)
Jó tét lélek, jó lelkűség, szolga lelkűség ezek akkor a lélek jellemrajzai lennének csupán? :-)
annamari írta:
Akkor mit tartasz jónak?
annamari írta:
Pont hogy ha ez a programozás tényszerű és van, akkor nem véletlenszerűen csinálják, hanem kb úgy mint Huxley szép új világában kondícionálják az embereket. Valaki bányász lesz valaki pedig mondjuk antiszemét éppen a tervnek megfelelően. S ha nem tetszik vmi akkor bekapsz egy marék szómát és elmész 2 hét “szabira”….
Goldeneye írta:
A bizonyítékokra lennék én kíváncsi….. :-) Sztem sokat elárul az, hogy 2 napja jelent meg….ellenben a bibliával.. :-)
Prolizoli!
Valószínűleg azt tartod logikai bukfencnek, hogy ha a léleknek nem lehet ártani a fizikai világ hatásaival akkor elektromossággal csapdába sem lehetne ejteni, mivel az elektromosság a fizikai univerzum része. Igen?
Muad-Dib írta:
Jó felé haladsz fórumtárs. Mindjárt bemásolom amit az ellentétről gondolok.
Börtönbolygó – temető vagy csodálatos lehetőség?
Mindkettő nem lehet!
Nyilván valami nem stimmel.
A testnek, ha jó állapotban van, vannak jó oldalai is:szex és a finom ételek.
Lehet, hogy vannak sokkal nagyobb örömök, a test nélküli lelkek világában…
Csak nem emlékszünk már rá,,,
:-)
Az ellentmondás
Két egymásnak ellentmondó állítás van a cikkben.
1. Ha minden a játék része, a halál, az élet, a szenvedés, a kudarc, a siker, a szeretet, a gyűlölet tehát minden létező és elképzelhető dolog akkor az, hogy a lélek elfelejtette, hogy játszik is a játék része. Emlékezzünk vissza, a lelket nem lehet kényszeríteni semmire mert nincs mivel fenyegetni, nem lehet tőle elvenni semmit, nem lehet neki fájdalmat okozni stb. Csakis ő saját magát tudja rávenni arra is, hogy elfelejtsen valamit. Vagyis azért felejtette el mert el akarta felejteni!
A gépek az állítólagos elektromos túltöltő biszbaszok mind a játék részei és valójában nem tudnak hatni a lélekre mert nincs mivel! Hiszen az elektromos kütyük csak a Homo Sapiens szinten hatnak (ez a szint pedig a játék része), azon kívül nem. Vagyis a lélek bármikor abbahagyhatja a játékot ha tényleg akarja csakis rajta múlik.
2. A cikk további része szerint a dolog valójában úgy áll, hogy van az általunk ismert fizikai világon kívüli, nagyobb, komplexebb világ, amiben a léleknek a fizikai testtől független léte mindennapos dolog. Ebben a világban minket bűnösnek találtak, halálra ítéltek és a Földre a földi “pokolba” küldtek. A Föld az univerzum és az egész fizikai világunk minden fizikai törvényszerűségével együtt nem más mint egy megrendezett, abban a komplexebb világban kitalált és létrehozott játék. Vagyis abban a világban amiben kitalálták a mi világunk fizikai korlátai és törvényszerűségei nem érvényesek. Duncan először azt írta, hogy a lélek önmagától, kényszer nélkül szállt be a játékba és fogadta el a szabályokat, másként nem is lehet mert nem lehet kényszeríteni. Viszont a bűnösnek találtatott, halálra ítéltetett és a Földre vagyis a Játékba küldetett egyértelműen arra utal, hogy a lélek kényszerítve volt arra, hogy részt vegyen a játékban. Ez ellentmondás. Az 1-es és 2-es állítás egymásnak ellentmond.
Továbbá az a tény, hogy abban a világban is létezik büntetés azt jelenti, hogy bűnösök is léteznek. Vannak börtönök amelyek ugyan technikailag másként vannak megoldva de lényegében ugyanazt a célt szolgálják. Valamint halálbüntetés is van mint azt a mi példánk mutatja. Ha valahol van bűnözés az azt jelenti, hogy olyan szabályok és törvények is vannak amelyek megszeghetőek. Ezek a törvények és szabályok az ottani társadalmak által lettek felállítva és az, hogy a megszegőiket büntetik azt jelenti, hogy ezekben a társadalmakban is van uralkodó-irányító réteg, amely kényszert tud alkalmazni a többieken a törvények betartására. A bűnöző lélek ellenáll a kormányzó réteg vagy a többség akaratának és ezért büntetésképpen kényszeríthető egy olyan állapotba amibe egyáltalán nem akar résztvenni. Azért nem akar résztvenni benne mert az az állapot számára nem kívánatos, hátrányos, rossz, kellemetlen, fájdalmas stb. Tehát fenyegetni lehet és a fenyegetést be is lehet váltani. Ez is ellentmond a cikk első felében leírtnak, miszerint a lelket nem lehet kényszeríteni.
A bűn és büntetés megléte további dolgokat is feltételez. Mégpedig azt, hogy abban a társadalomban is megvannak a lelkek közti különbségek, előnyös és hátrányos pozíciók, ugyanúgy mint a miénkben. Az elégedetlenség szintén jelen van az ottani rendszer által létrehozott törvényekkel szemben.
Vagyis lényegében az ottani világ nem különbözik az ittenitől. A lelkek korlátozottak és elégedetlenek, kényszeríthetőek és büntethetőek. Az is előfordulhat, hogy egy itteni átlagos helyzetben lévő egyén az itteni körülményekhez képest épp annyira érzi jól és rosszul magát mint egy ottani átlagos helyzetben lévő lélek.
Ha pedig mégsem, akkor a lélek csak játssza mindezt, mert játszani akar és bármikor abbahagyhatja a játékot amikor csak kedve tartja.
@ prolizoli:
Én még mindíg nem látom az ellentmondást. Kifejtenéd egyszerűbben egy-két mondatban?
Duncen
Már az elején elakadtam. Ki állítja azt, hogy az anyuka megöte a fiát? Az orvos? Te? Az az orvos, aki bennefelejti az ollóját az áldozatában, vagy az, aki gátlástalanul kemoterápiára ítéli azokat, akiket amúgy gyógyítani lehet?
A fizikai és a lelki jelenségek között van összefüggés. Az egyik a másikra hat. Kölcsönösen. Ez az én tapasztalatom.
A többit meg ti is meg fogjátok tapasztalni.
Nem kell nekem ezt itt ragoznom.
ÜDv
Palantír írta:
Döntsd el, hogy a média jó vagy nem jó. Ha nem jó, akkor nem jó akkor sem, amikor a kedvenceidet magasztalja. Nem biztos, hogy igaz, amit Edisonról és Tesláról írtál.
Most arról beszélsz, hogy a számodra fontos körben kinek jobb a sajtója, a Dalai Lámának vagy Jobsnak? :)
Arra gondoltam, hogy Gates és Jobs nélkül valószínűleg nem lenne pc, nem lenne, ami abból született, a számítástechnika érdekesség lenne, szűkkörű felhasználással. A Dalai Láma elismert, sokak áldal tisztelt, ezerszer kitüntetett ember, de mit ért el? Én nem tudok róla, hogy elért volna valamit. Tudtommal Tibet még mindig nem önálló. Szerintem az informatika hasznosabb, mint harminc éven át koptatni a szánkat eredmény nélkül. Persze, ez is mind média, lehet, hogy nem igaz. ;-)
Arkos írta:
A Föld előttre gondolsz? Szerintem sem. De valamikor sokkal régebben azok lehettünk, ha a lélek nem anyagi és független a fizikai dolgoktól.
Thirdeye Magister írta:
Szerintem élvezték. :D
Ha már 40 éve vagy börtönben és már szenilis vagy és elfelejtetted, miért zártak be, attól még nem engednek ki.
Az illető nagyon háklis a gyufákra, ezért is zárt minket ide, hogy többé ne gyufázzunk. :)
Goldeneye írta:
Mert itt ezen a helyen megegyeztünk, hogy így használjuk a lélek definícióját. Így, amikor lélekről beszélünk, ugyanarra gondolunk és ez jó, mert legalább ebben nem beszélünk el egymás mellett.
aelod írta:
Azt, aki jót hoz létre. Akkor győz a gonosz, amikor a jóság tétlen? Így rémlik.
@ prolizoli:
Rengeteg embert láttam belefeledkezni a játékba és csak így van értelme játszani. Aki szeret játszani, az nem akar csalni. Önként korlátozza magát azzal, hogy betartja a szabályokat, mert ez az ára annak, hogy játsszon.
Öngyilkosságot nem láttam, de beszéltem olyan pasassal, aki egy órával később megölte magát, mert veszített a kártyaasztalnál. Ő is tudta, hogy csak játék. Láttam olyat, aki átlagemberként jött be és dúsgazdagként távozott és olyan boldog volt, hogy órákon át csak röhögött és bőgött, beszélni sem tudott. Ő is tudta, hogy csak játék. Az emberek az izgalom miatt játszanak, ami abból adódik, hogy kétesélyes. Csak akkor lehet nyerni, ha veszíteni is lehet. Ez mindenképpen önkorlátozás. Ebben igazad van, de ellentmondás nincs.
@ prolizoli:
Íme a válaszom az okfejtésedre, és a magyarázatom, hogy miért nem ellentmondás amit Duncan írt:
Duncan Shelley írta:
Engedd meg, hogy Duncan idézett szövegei beszéljenek helyettem.
Nos ezért lehet minket elektromossággal csapdába ejteni. Mert nem tudunk vele bánni. Mert ártottunk vele.
annamari írta:
Bocsáss meg, tévedtem. Igazad van. Igazad van, mivel a jelentőség viszonylagos fogalom. Így a jelentőség neked és nekem mást jelent.
Great írta:
Jó gondolat.
prolizoli írta:
Nincs ellentmondás, csak tovább kell gondolni az alapot.
De mivel ilyesmiről nem esik szó az iskolai tananyagban, tudom, hogy utálod minden részét. :)
herkules írta:
Miért nem?
És mit értesz lehetőség alatt? Testeket nevelni? 8-)
annamari írta:
Láttam olyat, aki nagyon aggódott, amiért veszély leselkedett rá, és sírt, amikor meghalt. Az, hogy közben ott ült sértetlenül és biztonságban a fotelban az asztalnál, “ő” pedig egy elképzelt ember volt egy elképzelt világban, “akit” elképzelt penge ölt meg, nem számított semmit, ami az aggódást, a fájdalmat, a veszteséget és a könnyeket illeti.
@ annamari:
Nem nem biztos , hogy teréz anya vagy jézus minden szempont szerint jó, sőt, szerintem mindketten elég gyíkok voltak pl fekvenyomásban vagy 100 méteres gátfutásban. :D
Persze egy tudós és feltaláló sokat segít(het) a társadalom fejlődésében,de nem mindenki rendelkezik olyan szellemi tudással és intelligenciával, hogy feltaláljon dolgokat. Szerintem a csendes, szerető , jólelkű , szerény emberek rengeteget adnak a világnak. És valószínűleg nem gyártanak maguknak rossz karmát. ;-) Szabad lehet a lelkük.
prolizoli írta:
A lélek, aminek minden játék, egy abszolútum, ami nem potenciálisan az, hanem minden megnyilvánulásában az. Korlátlan teremtőképessége van, és nincs identitástudata, csak öntudata.
A homo sapiens szintű lélek ugyan potenciálisan abszolútum, de megnyilvánulásaiban nem az, identitástudata van, öntudata ilyen értelemben nincs. Ez azt jelenti, hogy magát azonosítja valamivel, ahelyett, hogy csak lenne, azonosítás nélkül.
Ha a szabályokkal egyetértettél, mindennel egyetértettél. Ha elfogadtad, hogy balesetek lehetségesek, akkor azzal elfogadtad azt is, hogy téged baleset érjen most azonnal. Ezt külön nem kell leokéznod.
Csak a viszonyítás miatt: Most rendelkezel mondjuk 140-es IQ-val, ha hoztál egy döntést akkor, amikor 76.000.000.000-os IQ-d volt, ma azt a döntést a 140-eddel esélyed nincs átlátni, megérteni, felfogni. Ha hoztál egy döntést akkor, amikor ez elég volt ahhoz, hogy létrehozz egy Napot, ma, amikor a hatalmad néha ahhoz sem elég, hogy kontrolláld a szellentésedet, nem tudod azt a korábbit felülírni.
Van egy jéghideg félvámpír varázslóm, aki Ynev földjén keresi az ősi relikviákat. Én teremtettem “őt”. “Ő” semmit sem tehet velem, és nem is tudhat rólam semmit. Ez több, mint analógia. Te ugyanezt csinálod itt a blogon és az egész életedben.
bakostamas írta:
Nabaz, te egy ritka perverz ember vagy! Elképzeltem terézanyát fekvenyomni… :D
annamari írta:
“A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak” (Edmund Burke)
A kultúra, a művészet miből táplálkozik? Honnan veszi a képzeteit? A kollektív tudattalan, ha úgy tetszik, az archetipusok honnan vannak? Az érzékleteinket, absztrakcióinkat belső képzeteink felhasználásával öntjük formába.
Amikor a mechnaikus gépek voltak a csúcstechnológia, a gondolkodást gépi folyamatokként képzeltük el. A hiányzik egy kereke mondás ebből az időszakból ered. A számítástechnika korában a gondolkodási folyamatot informatikai képzetekkel és szakfogalmakkal írjuk le. Az újabb előrelépés lecseréli a szavainkat és a képzeteinket is.
Évszázadokkal ezelőtt angyalokról és démonokról beszéltünk ebben a kultúrában, ma ufókról. Amit ezekkel a változó szavakkal és képekkel kifejezünk, nem ugyanaz?
Vajon mi a legősibb kép, a legősibb érzés, a legősibb érzéklet, a legősibb tapasztalat, a nyelv előtti időkből, talán a gondolkodás előtti időkből? Azon birkózunk mi emberek életeken át, hogy megragadjuk ezt az ősi valamit és hazataláljunk?
annamari írta:
Ilyen alapon megegyezhettünk volna abban is, hogy a kocka gömb alakú. Csak ez erősen visszafogja a további kutatásokat.
aelod írta:
Megtalálod benne a bizonyítékokat is. Amúgy miért árul el sokat az, hogy 2 napja jelent meg?
Nem a bibliával van a baj, a világ legjobb könyve. A baj az értelmezésével van. Ezzel nem azt állítom, hogy megtaláltam a bölcsek kövét, mindössze csak annyit, hogy nem arról szól, amiről tanítják.
Nagyon komolyra sikeredett a cikk,sok kérdés felvetődött. Várom a következőt ;-)
hát ez fasza
Várom a folytatást, bár voltak részek, amiket kifejezetten untam.
Goldeneye írta:
Mert minden “csoda” 2 napig tart…
Én nem mondtam, hogy a bibliával baj lenne.
csak mindenki másképp értelmezi….
Duncan!
Engem ez a köztes lét nagyon felcsigázott!
Minden lény halála és születése között pontosan 61 nap telik el?
Miért egyforma az időtartam?
És az új születés történhet a múltban,vagy a jövőben is,vagy csak simán folytatódik az idővonal és a naptár szerinti 61 nap múlva új játszma jön?
Akkor nincs sok pihenő!
Nagyon várom a válaszokat a következő részben.(Ezen kívül is sok kérdés merült fel bennem,de ez foglalkoztat legjobban.)
Köszi és üdv.
@ Duncan Shelley:
vagy jézust mélyguggolni bőr papucsban? :D :D :D nem tuti , hogy az a fő profilja . De most hogy mondod , elképzeltem teréz anyát fekvenyomó ruhában kidomborítva ahogy maxot nyom 27 és fél kilóba :D ez tényleg beteg … :D
Alex írta:
:laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh: :laugh:
A megszokott mélyenszántó és elgondolkodtató építő hozzászólás.
Észrevettem, hogy két könyvből meríted a gondolataidat és ha nem tudsz párhuzamot találni, leblokkolsz.
@ Duncan Shelley:
Nem a hallható hang a leginkább káros a számunkra. Hanggal ölni is lehet.
Great írta:
Melyik ez a két könyv?
@ Alex:
Keresztény + tömeglélektan biblia.
Feltűnően elfogysz, amikor olyan témába ütközül, amiről egyikben sem írtak. Semmiről nincs saját véleményed?
Goldeneye írta:
Ha nem egyezünk meg, az meg lehetetlenné teszi. Milyen kutatásokra gondolsz?
Alex írta:
:D
Kíváncsi lennék rá, hogy miket untál ebben a néhány oldalnyi terjedelemben. :) Arra is kíváncsi lennék, hogyan kellett volna Duncannek izgalmasabban megfogalmazni, ezért átírhatnád az egyik részt érdekesre. ;-)
Tényleg igaz, hogy nem tudsz hozzászólni a témákhoz, ugyanazt a 2-3 klisét szajkózod szünet nélkül. Próbálj meg kilépni ebből a félcentis keretből, az élet sokkal színesebb annál, amilyennek hiszed a két olvasmányod alapján.
@ aelod:
Erre gondoltam, köszönöm.
aelod írta:
Lelki értelemben halott vagy. Tudsz valamit tenni lélekként? Sajnos én nem.
Duncan Shelley írta:
Erre gondoltam én is. Ezért játszunk.
Engem egy magasabb szintű részem talált ki? :-P
Great írta:
A véleményemet elmondtam. Erre több szót nem érdemes vesztegetni. Lássuk a bizonyítékokat.
KÉRDÉS MINDENKIHEZ
Szerintetek egy tudományosan teljesen alátámasztott tudományos ténynek mekkora a kutatási háttere? Mekkora a kutatási napló, kísérleti feljegyzések, dokumentációk mennyisége, ami megalapozza a tudományos kijelentéseket?
Milyen kutatási háttere van például az evolúciónak? Mekkora anyag, hány oldalnyi precíz kutatási jegyzőkönyv írja le ennek tudományos alapjait?
Ugyanez a kérdés arra nézve is, hogy mekkora a precíz kísérleti dokumentáció az ősrobbanás, a tömeglélektan, vagy az istenhit hátterében? Vagy bármilyen más (egyesek által) tényként elfogadott kijelentés mögött?
Tehát az érdekel, hogy mennyi precízen dokumentált kísérlet áll annak hátterében, amíg például Darwin vagy Gustave le Bon eljutott odáig, hogy megtette kijelentését a fajok eredetéről vagy a tömegpszichológiáról. Mennyi kísérlet, pontosan milyen kísérlet, melyek milyen eredménnyel jártak, ezekből milyen következtetéseket vontak le stb.
Tudtok erről valamit? Pédául 2 oldal, vagy 34 óra felvétel, ami igazolja, hogy… valamit.
Az, hogy valaki egyszer csak felébredt azzal az érzéssel, hogy hát valami biztosan így meg úgy van, vagy valakinek mondta valaki, hogy valami biztosan ez meg az, ezt hagyjuk. Konkrét kísérletekre gondolok, pontos dokumentációra, amit esetleg meg is lehet nézni.
E kérdés mindenkire vonatkozik, de kiemelten a tudományos felkészültségű kollégákra, mint Prolizoli és Alex. :)
@ Duncan Shelley:
szerintem Darwin úr készített 10-20 skiccet a galapagoszi pintyekről és utána megírta a mesterművét, így képzelem el. :)
@ Duncan Shelley:
Nincs itt kérem semmilyen dokumentáció , csak ki van találva a világ . És hát azt kell látnunk , hogy a kitalációk hatékonyabbak bármilyen dokumentációnál ! :-P
bakostamas írta:
Nem . Az úgy volt , hogy felmerült benne egy csomó kérdés , és azután megválaszolta magának :laugh:
@ Duncan Shelley:
Kicsit utánanéztem, Természettudományi lexikon , és egyéb könyvekben.
Nincs erről semmi, hogy mennyi kísérletet csinált, milyen eredményekkel.
Ennyi amit találtam:
Darwin 23 évesen elment egy expedícióval egy föld körüli útra Galápagos -szigetekre, 28 éves koráig utazgat, aztán 33 évesen a útleírásait, jegyzeteit összegzi és 50 évesen kiadja A fajok eredete c. könyvét.
Amatőr természetkedvelő, korábbi olvasmányai és az 5 éves kirándulásai alapján kigondolta, kiötletelte a fajok elméletét .
Darwin szerint környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyed örökítette tovább előnyös tulajdonságait a következő generációra.
Darwin az őslakos népeket alacsonyabb rendűnek gondolta, saját magához (fehér bőrű angol) képest, és ezt ki is fejti, az ausztrál őslakosok gorillával egyenértékűek és az ember a majomszerű lényektől származik
Ezen az elméletek eltűntek volna a süllyesztőben, de ideológiai nézetek alapjául szolgált,a kommunizmusnak(I. világháború) , a fasizmusnak(II. világháború) Hitlernek Mein Kamf c. könyve idéz Darwin elméleteiből, és jó néhányunknak a Földön még ma is a kommunista elvek szerint kell élniük.
Ez jelentős emberiség ellenes bűnöket generált, pusztán néhány gondolat egy könyvben.
Még annyit megjegyeznék, ha ez börtönbolygó és halálraítélt halottak vagyunk , a bolygón kívül levő lények akik a “mi barátaink” és “szeretteink,” tudják hogy itt vagyunk , jó néhányan jogtalan büntetést kaptunk, nem próbálnak minket valahogy kiszabadítani vagy valamilyen bíróságon fellebbezni?
tunder írta:
Hm, érdekes.
Talán pont azért vannak itt “ártatlan” lelkek is, mert a kivégzés kollektív volt, pont az ilyenek elkerülése érdekében. Se rokon, se barát, se tanú…
Great írta:
Vagy irányítani. :evilgrin:
annamari írta:
Természetesen meg kell egyezni valami kiindulási adatban, mielőtt bármit elkezdünk kutatás tárgyává tenni. Csakhogy éppen az a lényege a kutatásnak, hogy amennyiben szembesülünk vele, hogy a kiindulási adatok helytelenek és cáfolhatóak, akkor nem erőltetjük tovább.
A kutatás olyan mint egy nyomozás. Verziókat állítanak fel, majd egyesével megvizsgálva azokat kizárják mindazokat, amelyek már biztosan nem helyesek.
Duncan bedobott egy verziót a lélekkel kapcsolatban, melyet mindenki azonnal elfogadott, lévén neki csak igaza lehet. Én bedobtam egy másikat, melyet senki sem cáfolt meg, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyott. Jelenleg tehát az történik, hogy egy feltételezést – amely vagy igaz vagy nem – próbáltok alátámasztani. De mi van ha a verzió eleve hibás?
Továbbra is nagyon érdekel a kutatási háttér, a dokumentációs alapok. Csak közbevetve, mivel feljött témáként:
Az anya, apa, testvérek, rokonok földi sajátosság. Ez nincs mindenhol.
annamari írta:
De már miért lennék az? Ez már csak megközelítés kérdése. Ha azt mondom, hogy én lélek vagyok és nem individum akkor minden nap teszek valamit.
tunder írta:
A végén még kiderül hogy a szakállas öregúr náci volt és a Simon Wisenthal központ posztumusz halálra ítéli…manapság úgyis mindent átitat a cionizmus ezen sem lepődnék meg. :-)
Duncan Shelley írta:
Azt tippelem azokon a helyeken amikről beszélsz és ahol így is használnak testeket esetleg nem nemi úton szaporítják, hanem használatra gyártják, készen, felnőttként és ezeken a helyeken gyerekek sincsenek, maximum kisebb méretű testek, amelyeknek más jellegű feladatokat adnak.
Duncan Shelley írta:
Egyet tisztázni kéne.
Az evolúciós vagy a tömegpszichológiai nézetek is csak ELMÉLET!!!! Egy elmélet felállításához nem feltételenül kell akár egyetlen kísérlet sem. A kísérletek az elmélet igazolásához kellenek.
A Darwin -féle evolúciós elméletről beszéljenek mások, én szólok a Le Bon féle elméletről. Le Bon a könyvét 1895-ben adta ki. Voltak követői, akik az elméletéből merítettek és a gyakorlatban is egyes elemeit tesztelték.
Csak néhány példa, amiből szerintem látszani fog, hogy azért vannak kísérletetek a gyakorlati alkalmazásokra:
http://www.youtube.com/watch?v=W9j4Gi0lbR4
http://www.youtube.com/watch?v=Qt3im8G8ZPg
http://www.youtube.com/watch?v=UhDgpXWkFHE
http://www.youtube.com/watch?v=QgnJ8GpsBG8 (annyira átjött a köztudatba, hogy már a film is hozzányúlt)
Na most egy újabb terület, ahol folynak a kísérletek és kutatások:
http://www.youtube.com/watch?v=dgujJ4io690
http://www.youtube.com/watch?v=pqBSNAOsMDc
http://www.youtube.com/watch?v=KsbChtHmwfA
Újabb gyakorlati alkalmazás azoktól, akik aztán igazán megpróbálták használni a gyakorlatban az elméletet:
http://www.youtube.com/watch?v=VM43UznSX1s&bpctr=1368978342
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=bZNtjLXPlQ8&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=OOv-Ncs7vQk
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=JLPkca1JvRQ&NR=1
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=pyaOlfUaNRQ&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=nFcbpGK9_aw
és megint Hollywood
http://www.youtube.com/watch?v=B9xvXv2rvs8
http://www.youtube.com/watch?v=gr_OpFxCx-A
Le Bonnal kapcsolatban említek meg újabb neveket és kísérleteket:
Edward Bernays sokat merített Le Bon elméletéből és egy sor gyakorlati alkalmazást léptetett életbe főleg a reklám, de a propaganda területén is.
http://www.youtube.com/watch?v=druOAHVKHCQ
Palantír írta:
Vannak verziók. Ha emlékeznél 10 életedre, akkor az normál esetben 10 anya, 10 apa, 10 család, 10 rokonság. Kit tekintenél a leglegnek, kit tekintenél igazinak?
És ha 100 életre emlékeznél, akkor az normál esetben 100 anya és 100 apa. Ki lenne az igazi? Mi lenne a jelentősége egyáltalán?
@ Alex:
Most mondod először, hogy elmélet. De akár elmélet, akár nem, háttere kell legyen. Egyébként csak felsorolásként, ötledadóként hoztam fel párat, bármit lehet választani, teljesen más területet is, zoológia, kémia, akármi.
A smiley-s linkek szándékosak?
3 linknél már okéznom kell, de eddig még mindent okéztam.
Duncan Shelley írta:
Ez egyszerűen nincs így. Olvass csak vissza.
Duncan Shelley írta:
Na ja, így kerülöm el a cenzúrát. Mert az ember az látja, hogy ez így link, de a gép a smile miatt nem jön rá a turpisságra.
Alex írta:
Úgy emlékszem, tudományos tényként, de mindenképpen tényként hivatkoztál rá.
Nincs cenzúra.
Ez így nem link, mindet egyesével ki kellene másolni, ami eléggé lecsökkenti azok számát, akik végignézik a hivatkozásaidat. Ha normál linkeket teszel be, akkor a spam-védelem miatt 3-nál már jóváhagyási sávba rakja a kommentet. Emlékeim szerint eddig még minden ilyet leokéztam változtatás nélkül. Ha akarod, akkor átírom őket működő linkre.
Duncan Shelley írta:
A háterre mindig egy jelenség, észrevétel vagy egy felismerés, amit az elmélet megpróbál megmagyarázni.
A tömeglélektani kisérleteknek az volt a háterre, hogy az ipari forradalom hatására elkezdődött a vidék városra költözése (ez a folyamat most is intenzíven tart az iparosodással karöltve). A városok egyre nagyobbak lettek és ezzel összefüggésben növekedett a bűnözés és a tömegjelenségek is (sztrájkok, tüntetések, járványok stb.). Valamikor a 19. század közepén a tudósok elkezdték ezt a városi tömegekek viselkedését vizsgálni, amire azért kaptak támogatást, mert a társadalom számára az egyes tömegjelenségek veszélyesek voltak illetve súlyos károkat is okozhattak. Az ismeretek aztán elméletek formájában publikálásra kerültek.
Duncan Shelley írta:
Tudományos tényként biztos hogy nem. Azt esetleg mondhattam, hogy a tömegjelenség az tény (mert ez így igaz), de hogy Le Bon könyve egy elméletet ír le, azt is biztos, hogy mondtam.
Duncan Shelley írta:
Nem hiszem, hogy sokan megnéznék, de ha gondolod és van kedved vele játszani, akkor javítsd ki. Köszi.
Alex írta:
A p után és a : előtt kihagytál egy szóközt, azokat kellett törölni, ennyi az egész.
Akkor az 10 dollár lesz. :)
Szerencsés vagyok. Nem sokkolt ez a durván jól sikerült kivonat/összeállítás. A 61 nap kicsit túl konkrét, ezzel még nem találkoztam, a többi meg van. Megírjam a folytatást? :)
Duncan, szerintem a gradiensre kéne figyelni, mielőtt páran kómába esnek / megkattannak. A forrás anyagaiban sem véletlenül van az úgy felépítve ahogy.
Saját gondolatom kevés van ehhez, persze oldalakat tudnék írni az azonos forrásból merített hallottakról, picit már megtapasztaltakból.
A válaszokon, a kijelentések alátámasztásán felül sokkal jobban érdekel az, hogy milyen alternatív utat ‘kínálsz’, mutatsz meg. – már ha létezik járható és használható út, akár egy vagy több.
Szerintem egy házépítést nem lehet a tetővel kezdeni, és most ez a helyzet.
A kérdésre válaszolva, tudományos tény hitelessége nem csak a kutatásra fordított idővel arányos, sokkal inkább a publikált tény leellenőrizhetősége, a jelenség megismételhetősége a fontos. Számomra, a forrásanyagod a maga közel 50 éves kutatásával, a jelenségek mérhetőségével, az azonos minták legtöbb földi emberben való megtalálhatóságával, – és mert nem tudok jobbat – hiteles. Kb. félmillió gépelt oldal a kutatás ‘jegyzőkönyve’ ha jól tudom.
Rigotech írta:
Annak tudatában, hogy ez így van nekem mégis jó ilyeneket olvasni, és érdekes kicsit előreszaladni. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e ez nekem, de annyi biztos, hogy az ember átértékeli a fontosságokat az életében egy ilyen dolog olvasása közben. Apám azt szokta mondani, hogy kicsit “cheating” eljutni valahová, valamilyen információhoz mielőtt arra te magad jössz rá.Talán igaza van, talán nem, de mégis klassz kicsit kontaktban lenni ezekkel az adatokkal.
Duncan Shelley írta:
Mi van az ilyen helyeken a családdal mint egységgel? Több figyelem szentelődik a 100-1000-milliárd rokonra, vagy sokkal kevesebb a jelentősége így? Van amúgy olyan is amit írtam vagy a testeket főleg nemi úton állítják elő?
@ Palantír:
“Talán igaza van, talán nem, de mégis klassz kicsit kontaktban lenni ezekkel az adatokkal.”
Teljesen egyetértek. Engem is kezdettől fogva mozgat az okok megtalálása. Csak azért írtam, hogy óvatosan, mert egy olyan dolog felszínét kapargatjuk itt, ami mindenkiben benne van, nem véletlen, hogy egyes helyeken mindenkit kirázott a hideg, vagy épp ásítozni kezdett… A tudás mindenkiben benne van, mind átmentünk ezeken a dolgokon, és senki nem fog nekünk semmi újat mondani. Abban kaphatunk segítséget, módszereket, hogy lehántsuk az ‘idővel’ ránk rakódott blokkokat, lehengereltséget, és fokozatosan visszatérjen az emlékezet, ezzel a felelősség is.
annamari írta:
Játék volt addig, amíg nem veszített – valószínűleg – annyit, ami miatt azt gondolta, hogy nem tudja pótolni a veszteséget. Annak sem játék a kártya, aki abból él.. Annak sem, aki orosz rulettezik vele.. Annak sem, aki egy kártyalapot dob a nekitámadó szeme felé.. Annak sem, aki összehajtogatott kártyalappal kitámaszt egy billegő asztalt, hogy biztonságosan dolgozhasson rajta – lehet, hogy bombát rak össze, lehet, hogy kenyeret vág..
Great írta:
Igen, a hang fegyver is lehet. Keleti harcművészetek ismerői méltán rettegik a ZámBo megnevezésű fegyvercsaládot… :-D ;-)
És, hogy azért ne csak komolytalanul szóljak hozzá:
A felvezetőben sok olyan konkrétumot írtál, amiket olvasva az ugrott be: Van rá bizonyítékod? – ahogyan Te is megkérdezed ugyanezt, az evolúcióval, a “Fajok Eredetével”, vagy bármi más elfogadott, vagy legalábbis vitaalapnak elfogadott állításokkal kapcsolatban.
61 nap – miért pont annyi, illetve egyáltalán, van -e köztes lét?
Tényleg megölte a 37 éves férfit az anyja a főztjével? Ki derítette ezt ki? Miből derült ki, ha titokban vitte a kaját be? Egy rokon “meggyónta” egy orvosnak, aki a homlokára csapott: Aha, a húsleves volt..
Ha halottak vagyunk, elég jól tartjuk magunkat..
Miért intéztek el bennünket a kik, és akkor mégis, miért vagyunk olyan állapotban, hogy megpróbálhatunk tenni ellene?
Pancserek voltak, és az X millió IQ -val sem tudtak végleges eredményt elérni? És mi lenyomjuk őket 140/ fő/ IQ -val? (innét szép győzni.. ;-) )
Ja, és akkor a mi lelkünk most elfogadta, mint játékszabályt, hogy b aszottul el lett nyomva? Benne van a szabályban a “felállás” lehetősége is? Ha nincs, akkor azzal, hogy azt mondjuk, “bazd meg a szabályodat” (bocs a rózsaszín lelkű fórumtársaktól) ismét játékba kerülünk?
Néhány, bennfentességet sugalló komment szóhasználatából azt gondolom, hogy a Szcientológia nézőpontján fogsz tovább menni. Erre a nézőpontra milyen bizonyítékod van? (És ha nem arra mész, akkor milyen bizonyítékod van arra, amiért nem arra mész tovább :-D )
Zoli írta:
Ha beszállsz a játékba, vállalod annak a kockázatát is, hogy veszítesz. Ez minden játék íratlan szabálya. Hogy most a vesztés a pénzed csökkenésével jár-e, megaláztatással, vagy a haláloddal, édesmindegy.
De miért ne lehetne kérni visszavágót? :D
Zoli írta:
Mi a frászért pörget be mindenkit a leveses sztori? :D
Duncan, szerintem írj erről is egy cikksorozatot.. ^^
Zoli írta:
Nem emberi értelemben vagyunk halottak.
És honnan veszed, hogy olyan állapotban vagyunk, hogy megpróbálhatunk tenni ellene? :D Egyenlőre csak merő filozofálgatás megy.
Az Alcatraz-ból is szöktek meg, pedig senki sem hitte volna… :)
Arkos írta:
Talán mert sokan szeretik azt hinni, hogy a szeretet olyan hatalmas, hogy kiváltja a szakértelmet, a szeretet látóvá tesz, nem vakká stb. Pedig ennek is több oldala van, mint annyi mindennek.
Már nem emlékszem a pontos részletekre, inkább csak a botrányra. Az anyja élt-halt az orvosokért, istenítette őket, majd amikor jött az infó, hogy a diéta és gyógyszerek által gondosan beállított egyensúlyi állapot összeomlott a titokban bevitt közel fél kiló cukortól, akkor hirtelen arra jutott, hogy az orvosok semmit sem tudnak…
Jó ötlet! Mást terveztem, minden eddiginél fontosabb témáról, de majd utána. 8-)
@ Duncan Shelley:
Mást terveztem, minden eddiginél fontosabb témáról, de majd utána.
Na bakker! Mi lehet még ennél a mostaninál is fontosabb? :-D
Mekkora kapacitású gépezet kell ehhez a melóhoz?
Tehát hányan halnak meg a Földön egy nap alatt átlagosan? Ezt a számot, – ha jól gondolom – megszorozzuk 61-el, kijön a szükséges kapacitás. (a 62. naptól minden nap felszabadul annyi férőhely, ahányra jó közelítéssel ismét szükség lesz.)
http://wiki.answers.com/Q/How_many_people_are_born_and_how_many_people_die_every_minute
Tehát, egy nap kb. 156.000. ember hal meg a Földön. (és 384.000 születik).
156.000 kilépő lélek x 61napos ‘szálláshely’ = 9.516.000 férőhely kell, valahol a Földön, vagy attól nem túl messze. Az emlékek összekeverése, hamis képek, érzelmek implantálása ha jól gondolom, ebben/ezekben a “mozikban” történik.
A relatíve nagy számból arra következtetek, hogy a ‘beavatkozást’ egy automata gép végzi, személyzet nélkül, vagy az össz volumenhez képest kis személyzettel. Egyfelől biztató, hogy ekkora tömegből ‘kell meglógni’ másfelől a gépek nem nagyon tévesztenek. A folyamat másik kedvezőtlen aspektusa, hogy minden bizonnyal mindannyian rendelkezünk arra vonatkozó beültetéssel, motivációval, késztetéssel, hogy a halál pillanatában, vagy valamikor utána ‘elmenjünk lejelentkezni’ egy ilyen állomáson. Ha ez a folyamat egyszer beindul – márpedig úgy van megcsinálva, hogy beinduljon – akkor aztán nincs mese.
A megoldást úgy képzelem, hogy a halált megelőzően megfelelő ismereteket gyűjtünk arról, hogy ezt az automatikus folyamatot hogy kerüljük el pontosan, és hogyan szerezzünk új testet a törlés kihagyásával. – de ez is csak rész siker…
Az érem másik oldala:
Néha -valamiért- úgy gondolom, hogy a Föld vonatkozásában jól van ez így. Mindenki a tiszta lap látszatával jön, új kalandok, kihívások, játszmák. Abba is érdemes belegondolni, hogy mi történne akkor, ha lerobbanna a fenti ‘gépezet’ és egy ponton túl mindenki mindenki ‘rokona’ lenne, teljes emlékezettel és ennek minden folyományával…
Tényleg elég döbbenetes ez a cikk.
És akkor érthetőbb a korábbi Test blogban kifejtettekkel kapcsolatban, hogy az emberi testet ehhez a végleges börtön/halál játszmához tervezték. (Kik?)
Tehát úgy néz ki hogy max.70-80 évenként szükséges az újraprogramozás.
Ha pl. 1000 évig élnénk (vagy 150-ig), akkor lehetséges, hogy elmúlna a hatása? És magunkhoz térnénk, emlékeznénk? Lelki képességeinket visszanyernénk? Megszökhetnénk?
Ezért szükséges a halál?
Érdekes ez a konkrét 61 nap a halál és az újraszületés között, ha 5x annyi lélek van a Földön, mint test. Ez csak azonos lélek és test szám esetében lehet ilyen konkrét szám nem?
Vagy a lélek számára másképp telik az idő?
Felmerül az a kérdés is, hogy ha ez a halál állapota és létezik ennél – egy számunkra jelen állapotunkban ismeretlen/felfoghatatlan – magasabb szintű létezés, létezik-e a mostaninál alacsonyabb szintű létezés is?
Valószínűleg kerülhetünk ennél rosszabb állapotba is. Ami talán már a teljes megsemmisülés.
Bár a lélek örök és hallhatatlan, akkor ez lehetséges?
És, ha teljesen programozva vagyok, akkor ezek a kérdések kiben merültek fel? Bennem vagy a program diktálta? Ha bármit gondolok vagy akarok vagy teszek, annak mennyi a köze hozzám? Mennyi az ÉN és hol kezdődik a program? Ijesztő!
Amikor azt mondják „Légy önmagad!”, akivé olyankor gondolatban válni próbálok, igazán mélyre nézve magamba, lehet, hogy éppen akkor húzok elő egy programot.
Nehéz így eldönteni ki az az önmagam.
Kíváncsian várom a folytatást.
Zoli írta:
Az élő képes mozogni, cselekedni, a halott nem. Te mint lélek mit is tudsz csinálni? Mozogni, cselekedni? Test nélkül át tudsz ugrani Miamiba? Látod a gondolataimat? Egy kocsit fel tudsz emelni fizikai lépcsők nélkül? És ezek még a gagyibb aspektusok. Szóval, halott vagy. Van még rosszabb, de ez már elég rossz. :)
Nézem én is nagy szemekkel ezeket a bennfentességet sugalló kommenteket. Nem bántásból, de amit általában tudásnak neveznek, az tobbnyire csupán egy szakterület címszavak szintű ismerete, úgy pedig könnyű keverni.
Biztosíthatlak, hogy senki nem tudja, miről beszélek. Talán még én sem… :D
Tényleg nem gyenge kezdet. Azt gondolom, hogy a fizikai univerzum olyan módon mégiscsak hat a lélekre, hogy ezek a csapdák, gátlások mégiscsak fizikai úton sújtják az embert, avagy a fizikai lét közben, ha úgy tetszik. A legpusztítóbb hatás pedig az, hogy a fizikai univerzum igyekszik elhitetni vele, hogy ő is csak ennek a része, csak egy hús-vér test, emberállat, nem több. És ha el is hiszi, akkor ugyan miért küzdene egy olyan állapotért, ami nincs is.
Ezek az energiacsapdák önmagukat gerjesztik, ha valaki meg is próbálna egyedül kijutni belőle, csak azt érné el, hogy dramatizálja az egészet és még jobban beleragadjon, a meditáció is max. arra jó, hogy ezeket nézegesse és még jobban hozzáláncolódjon.
Van kiút, de nem ez. A lélek azt játszotta, hogy van teste, csak elfajult a hecc és benne maradt a testben, sőt már azt is elfelejtette sok lélek, hogy ő lélek és nem test.
Azok a képességek, amik a lélek képességei, de a csapdák eltompítják – ezek visszaszerezhetők, gyakorlatilag nem megtanulni kell őket, hanem visszaidézni és realizálni, hogy azok léteznek és kiáshatók. Erre léteznek eljárások, vannak akik ezt a rehabilitációt képesek megadni az embereknek azon a módon, hogy rávezetik a válaszokra az embereket és nem sugallnak, vagy hipnotizálnak, vagy tanítanak semmit.
Az életek közti terület a halál dramatizálódó eseményével egy igen megrázó dolog lehet, el tudom képzelni azt, aki leélt egy materialista életet, az hogy pisloghat, hogy mi is ez az egész. Bekövetkezik az eddigi tapasztalatok totál elnyomása és kezdheti elölről az egészet: igen kifinomult, de annál cinikusabb megoldás arra, hogy nehogy túl sok tudásra tegyél szert és rájöjj valamire…
Tudományos kutatások? Az ér valamit, ami megmutatható. Hogy a múltban mi történt, azt nem tudom, hogy lehetne bizonyítani. Időgéppel maximum. Vannak bizonyítékok múltbeli találmányokra, hiszen használjuk, itt vannak a jelenben, de kb. ennyi.
Az istenhit, mint kutatási téma: mindig keresgélte az ember a Megváltót, vagy egy lényt aki az ember felett áll, szerintem ennek pont az a lényege, hogy hit és nem kell bizonyítani, ez nem tud „kiderülni”, mert aki Siva-hoz imádkozik, az nem fog elfogadni semmilyen bizonyítékot Allah létezésére, minket meg egyik sem zavar. :P
Ha valaki azért él egy etikusabb életet, mert abban hisz, hogy így tud Jézus elé járulni, azzal semmi gond, csak közben mint lélek – kellene fejlődnie, ez az ő felelőssége és nem Jézusé
Duncan Shelley írta:
Én tényleg csak címszó szinten ismerem a szakterületet, de mivel itt kommentelünk és beszélgetünk arról amit írtál elkapott a gépszíj és belekontárkodtam valamibe amit én is csak felszínesen ismerek. Nem volt célom, hogy kavarjak csak egyrészt túl sokat kombinálok, másrészt élek halok a történetekért és az információmorzsákért. Talán jobb lenne ha nem okoskodnék olyan dolgokról ami egyelőre nekem is szájhagyomány útján terjedő érdekes adat, de én legalább már hallottam azokról a dolgokról amiket említettél a cikkben… így jó alaposan bepörgetett amit váratlanul ebben a bejegyzésben elénk raktál. Sorry :D
Alex írta:
Megnéztem a videókat. Még soha sem láttam ilyen izgalmas dolgokat, egyszer rohamom is volt az izgalomtól.
Te hány focimeccsen jártál életedben? Tüntetésen? Politikai megmozduláson, ünnepi beszéden?
A véleményedet nem találom sehol.
Végigolvastam a hozzászólásokat is, és így látom, hogy hasonló gondolatok kérdések mint bennem, másban is felvetődtek
A forrásokra nagyon kíváncsi vagyok!
Először megszédültem a konkrét információktól, és érzelmek egész sorozata játszódott le bennem. Aztán amikor újra összeraktam magam 8-) egy sor kérdés merült fel. Kik játszanak velünk? Mi játszunk? Ha ez egy játék, akkor Morpheus edzőtermi jelenetében elhangzott mondata ugrott be a játékszabályokról, tehát van esély a Happy End-re ;-)
A pozitív hozzáállásomról nem vagyok hajlandó lemondani! :-))
A másik gondolatom az a hozzászólások elolvasása közben ötlött fel, mégpedig: ha az anyagi világban ugyan az van kicsiben mint nagyban – Atom-Univerzum – akkor lelki szinten is ennek kell lennie, már hogyha a szellemi világ alkotta meg az anyagi világot (mint börtönt) a maga hasonlatosságára. Bár az elég rosszul hangzik, hogy a Börtönben-a börtönben-a börtönben- a börtönt…. stb.
Off: az egy kicsit rögzíti nálam a rózsaszín ködöt, hogy hagyták megélnem az anyai örömöt. Ha ilyen szintű boldogság létezik, akkor az mégsem lehet annyira rossz hely :-D (még akkor is, ha tudom, hogy csak ajándékba kaptam, hogy átterelgessem a kezdeti nehézségeken.
Kell hogy legyen lehetőség az átjárhatóságra. Lehet, hogy ezek a párhuzamos világok.
Valahogy kell legyen értelme az egésznek! Sokan keresik ez ÉLET ÉRTELMÉT :) Ha ez egy “börtön világ” akkor máris találtunk egyet! :-) Ám akkor az IGAZI világban is kell legyen értelme az életnek. Ott mi az???
Kérdés: ha ötször annyi lélek van, mint test, akkor hogyan garantálod a 61 napot??? Nem cserélődhetnek a játékosok? Bocs! Te egy körből kimaradsz! :beatup:
Még egy: 61 Földi nap? Vagy 61 nap a Plútón.
Egy barátnőm látta magát meghalni egy előző életében. Végignézte a saját halálát (megfojtották) és azt mondta, hogy óriási megkönnyebbülés volt. Persze először sírt stb, de a végén már csak mint egy mozit nézte végig. Kérdés, hogy ez mit jelent neki ebben az életében, egyáltalán van-e jelentősége? Előbbre jutott abban, hogy ne tudják legközelebb túltölteni?
Elsőre ennyi :snicker:
Nagyon várom a folytatást!
Bagarja írta:
Hogyhogy mi? Hát a szex! :D
A következő zárt témánk a szex lesz, persze konspiratíve. De ez még titok. 8-)
Ízelítő a 3. részből:
“A 2-es cikk információinak kutatási háttere mintegy 318.000 (háromszáztizennyolcezer) oldalt tesz ki, precíz kutatási naplók, kísérleti jegyzetek formájában. Kezdve az alapoknál, a növényi sejtek generációkon átívelő emlékezetét feltáró kísérketektől a cikkben felvázolt tényekig, és még azokon is túl, lépésről lépésre leírva minden vizsgálat és minden következtetés.”
Ez nem valakinek az elmélete, amit néhány közönséges megfigyelés alapján állított fel (jó esetben), hanem egy “kicsivel” komolyabb annál.
Great írta:
És ez miként függ össze a témával?
Great írta:
A cikkel kapcsolatban már elmondtam, arra regaáltál. A másik felvetés kapcsán pedig nem véleményt kellett megfogalmazni, hanem forrásokat nyújtani.
Duncan Shelley írta:
Nem olyan fontos az :-) persze annak igen aki ritkán vagy még soha nem csinálta…
Duncan Shelley írta:
318e oldal gondolom nem egy “elmeroggyant” dolgozta ezt ki hanem többen igaz? (az elmeroggyantat + értelemben haszn.)
Én nemtom ez a tag – figyelj Duncan mert ez te lennél :-) honnan szerzi az infóit, ilyenről még csak nem is hallottam – tudom ez már az én szegénységi bizonyítványom nyilván- de egyet árulj el, az okés, hogy most itt beetettél ezzel a 318e oldallal de mi lesz arra a bizonyíték, hogy ezek tényleg léteznek és a 3. cikkben nem csak lábjegyzet formájában hivatkozol rá.
Duncan Shelley írta:
Ha a dolog igaz és bizonyítható nem lényeges, hogy vajon a kutatási háttere 318ezer oldalt tesz-e ki vagy pedig csak valakinek ülni kellett egy kádban és nézni a vízfelszín magasságát, hogy felkiállthason, hogy : “Heuréka!!!!”.
De félreértés ne essen: igen kiváncsi vagyok a bizonyítékokra és az egész kutatásra. Csupán csak azért írtam, hogy maga az eredmény az, ami mérvadó, nem pedig a kutatásba fektetett munka és energia mennyisége.
@ aelod:
Ne aggódj, természetesen a teljes anyagot bemásolom majd… és mire legörgetsz az aljáig, idősebb leszel egy kicsivel. :D
@ Alex:
Ha valami nem kézenfekvő egy adott tapasztalatrendszer, adott idearendszer keretein belül, hanem nagyon távol van attól, akkor kell a munka. Ha nemcsak a kiinduló ponton, hanem majdnem a teljes út hosszában feltételezni sem lehet az igazságot, akkor meg kell dolgozni érte.
Ezt biztosan ismered: az ismert információ értéke 0, az ismeretlené 1, a keresés végén létrejövő információ értéke attól függ, hogy hány ismeretlen információt kellett felfedezni, megtalálni hozzá. Ha egy kutatás végén van egy 1000 pont értékű infód, akkor az nagyon értékes, hiszen a legtöbb ember életében 1-2 pontos infó a csúcs. Ez persze csak viszonyszám, de lehet elmélkedni azon, hogy milyen messzire kell elhagyni a nagy eredményekért az úgynevezett járt utat.
160 komment….pfff sosem fogok a végére jutni :)
Miért van az az érzésem, hogy erről fog szólni az Elme gyilkosai 4. része? :)
Tegyük fel, hogy amit írtál igaz. (hiszen csak így tudunk elkezdeni erről filózni)
Ezek szerint van egy áruló a rendszerben. Az egyik “emlékfeltöltő” nem törölt valakinél mindent, vagy úgy táplált be bizonyos dolgokat, hogy azokat nem sütötte ki, máshogy nem lehetne senkinek sem tudomása arról, hogy a “játék” létezik. Van egy tégla. A kitörés kulcsa a helyzetünkből ez a valaki.
A felmerülő kérdések:
Mi értelme ennek az egésznek? Elkövettünk valami halálos bűnt, amiért “kinyírtak” bennünket. Ha viszont megvan a technológia, hogy minden emlékünket, érzelmünket kitöröljék és újakat adjanak, akkor miért nem programoztak át “rendes” lélekké? Nem lenne sokkal egyszerűbb?
Vagy ha már kitiltottak bennünket a “Paradicsomból”, mi értelme van kitörölni az emlékeinket és új tudatalatti célokat, vágyakat adni? Miért nem lettünk csak száműzöttek, kitaszítottak? Hagyhattak volna az örökkévalóságig szenvedni azért, amit elkövettünk, tudva, hogy mi volt az, hogy még jobban fájjon.
A többi lélek, akiknek nem jutott test, mit csinálnak? Nekik mi a büntetés?
Ha a halál és a születés közötti “agymosás” a Pokol maga, akkor mi az élet? Azért nevezed azt Pokolnak, mert akkor tesznek minket tönkre? Ha a köztes lét a Pokol, mi az élet?
Ha azért küldtek minket ide, hogy itt rohadjunk meg, miért tették lehetővé, hogy az életünkben legyenek szép dolgok? Miért nem szenvedés és bánat minden percünk?
Nagyon izgalmas ez a 2-es cikk, igazi gyöngyszem.
Ne fogd vissza magad, hadd hulljon a férgese.
Régebben mintha írtad volna, hogy bele vagyunk nyomva egy testbe. Ez hány százalékban van így mit tudsz erről. Ha kb. ötször annyi lélek van, azok vajon szeretnének-e “játszani ” és testbe kerülni, akár Észak- Koreába?
Mit szólsz ezekhez a tibeti lámákhoz, akik emlékeznek előző életeikre mintha megkerülnék a halál utáni túltöltést. És titkos tudásuk van amit nem osztanak meg a néppel. Mi ez irigység?
Stella73 írta:
Mi ez a mondat? Nagyjából?
Duncan Shelley írta:
egy kicsivel?
BÓDHISZATTVA leszek :-) :-)
tunder írta:
Szerintem: “Csak az ajtót tudom megmutatni. Neked kell átmenned rajta.”
@ tunder:
Gooood. Improvisation, adaptation. But… your weakness is not in your technique.
Is it air you’re breathing?
AGAIN!
Duncan Shelley írta:
De akkor is igaz, hogy a kutatást az eredmény igazolja. Ha nincs eredmény, akkor hiába van róla 318 000 oldalnyi kutatási háttér. Szóval én nem munkát vonom kétésgbe, hanem csak csodálkozom, hogy miért kell azzal érvelni valami mellett, hogy mennyi az eddig belefektetett munka. Ha van bizonyíték, akkor a bizonyíték az, ami igazolja a saját maga igazát, ha nincs bizonyíték, akkor pedig a kutatásba fektetett energia és idő nem elég ahoz, hogy kiváltsa a végeredményt.
Persze ha csupán azért van felsorolva a kutatási háttér, hogy az érdeklődés a folytatás iránt fel legyen tartva, akkor Ok ez egy elfogadható válasz.
@ Alex:
Szerintem ez azért nem így van. A bizonyíték lehet szubjektív. De a kutatások alapján megismételhető eredmények kell, hogy rendelkezésre álljanak, máskülönben az a 318.000 oldal csupán firkálmány lenne. De ha a kutatások megismételhető kísérletek leírásait tartalmazzák, s az eredmények ismétlődő módon egymásból következősége bizonyítható, és az új elemek beilleszthetők, akkor az, hogy ide nem került be egy PDF linkje, az nem jelenti azt, hogy nincs eredmény.
Türelem padawan. ;-) Nemsokára itt a következő cikk, s bár valószínűsítem az sem tartalmazza a PDF linket, de mindenképpen tovább nyit a szelepen. Nem véletlen, hogy a Blikk nem hozta le eddig mellékletként. Van még mit megtudni és megtanulni, mielőtt kinyílik a könyv előttünk.
Szerintem.
@ tunder:
A mátrix egy rendszer, vannak szabályai. De ezek a szabályok egy computer rendszer szabályai: van ami kikerülhető és van amit meg lehet szegni.
Nem pontos, de a lényege ez :)
Bendegoose írta:
Ha a kísérlet eredményeként objektív bizonyítékot szeretnénk kapni, akkor vajon elfogadható egy olyan kísérlet eredménye, ami lehet szubjektív?
Bendegoose írta:
Okész főnök, csak jártatom a szám. Egyébbként én bizakodó vagyok, ha Duncan azt mondja, hogy van eredmény, akkor én ezt hajlamos vagyok elhinnii. Szóval várom a folytatást.
A terjedelem önmagában nem igazol semmit. Nem a kutatási anyag a fontos (ki írta, mikor, milyen papírra, milyen betűmérettel, tíz ujjal, vagy kilenccel, esett-e aznap az eső, vagy nem stb., ez mind nem érdekes), hanem a kutatás, pontosabban a módszerek és az eredmények és azok minden körülménye. De ezeket csak a dokumentációból ismerhetjük meg, szóval mégis csak szükséges róla megfelelő mennyiségű és minőségű feljegyzés. Egy dokumentáció minősége sok tényezőtől függ, a részletesség is egy ilyen, emellett azonban ott a pontosság és a hitelesség is. Erről van egy sztorim, amit azt hiszem Alexnek már meséltem. Aki nem akar sokat olvasni az a végén talál összefoglalást ( a szöveg nagyon fontos, ott olvasható a video alatt.)
Egy srácnak statisztikát tanítottam és az első órán megemlítettem, hogy statisztikával bármit be lehet bizonyítani, meg annak az ellenkezőjét is. Elég kihagyni néhány adatot, kerekíteni itt-ott a megfelelő irányba, olyan mutatókat találni, amik félremagyarázhatók és végére még odabiggyeszteni, hogy azért nem olyan szignifikáns (egyértelmű) az összefüggés, mert ez egy nagyon bonyolult és nehezen vizsgálható terület, ahol sok más tényező hatás is érvényesül, amiket mindet nem lehetett kiszűrni. Ebből aztán az lett, hogy a fiú pár év múlva felhívott, és megkérdezte, hogy átnézném-e közgázos szakdolgozatát, aminek témája a környezetszennyezés és GDP összefüggése, de az alapja egy statisztikai elemzés. Miután átnéztem az irományát, megírtam neki, hogy ez nem egy tanulmány, hanem egy kalap szar. Egy viszonylag kicsi mintából, aminek a gyűjtési módszeréről, de még az adatok pontos értelméről sem volt fogalma, készített egy agyon kozmetikázott, halálra magyarázott grafikonhalmazt hogy végül egy olyan következtetésre jusson, ami az adatokból a legnagyobb jóindulattal sem következik. Megírtam neki, hogy ez minden csak nem tudományos igényű munka, ha azt akar, akkor szerezzen több adatot, frisseket, amikkel ki lehet egészíteni és ne be akarjon bizonyítani valamit, legjobb ha elfelejti a hipotézist, csak futtassa le a variancia-analízist és minden próbát, aztán azokat az eredményeket értékelje ki. Ha pedig nem az jön ki, amit előtte feltételezett, akkor járjon utána, hogy az miért van, mert erről szól egy tanulmány. Erre visszaírt, hogy köszöni a segítséget, de ő már nem szándékozik többet foglalkozni vele, csak arra volt kíváncsi, hogy nagyon kilóg-e a lóláb. A válaszom lényegében az volt: ha csak egy diplomát akarsz, akkor add be így, valószínűleg 5-öst fogsz rá kapni, de ha ebből arra mersz következtetni, hogy jó az , amit csináltál és tudományos pályára lépnél, saját kezűleg fojtalak meg, már ettől is elég nagy a lelkiismeret-furdalást okoz a gondolat, hogy szörnyet teremtettem.
http://www.youtube.com/watch?v=lY0EEEkmIRY
:-D
Ez a 318 ezer oldal rendesen betett néhány embernek úgy látom. :D
Nekem tetszik. Végig lehet követni a teljes folyamatot, az esetleges logikai hibákat vagy félreértéseket is lehet látni, azt is ha nincs kísérlet, nincs eredmény, csak valaki kitalált valamit.
Kíváncsi lennék, hogy a suliban tanultaknak mekkora része légbőlkapott, mennyi nagy igazság mögött nincs semmilyen valós kutatás csak valaki véleménye vagy szándékos hazugság. Általában az van, hogy mondanak valamit, amit elkell hinni, mert tekintélyek mondják, akiknek hinni kell, mert biztosan tudják. Az állítások mögötti folyamat, az, ahogyan eljutottak ahhoz a kijelentéshez, ritkán látható, bizonyára azért, mert ritkán van. :)
Kami írta:
A bűn alapvetően a normától való eltérés, ha nagyon a mélyére ásunk, akkor azért büntetnek, mert nem vagy normakövető. A “bűnünk” lehet valami olyan is, amit ma jócselekedetnek minősítenénk, de akkor azon a helyen eltérés volt a normától. Ami lehet, hogy értelmetlen. Egy gyerekverő bandában azért fognak megbütetni, ha nem versz gyerekeket. Lehet, hogy túl jók voltunk oda, ezért nyírtak ki. :)
Alex írta:
Ha egy eredmény létezik objektíven, az mindenki számára szubjektiven is létezik.
Kami írta:
Kami írta:
De hiszen az örökkévalóságig és óta itt vagyunk. :D Tényleg úgy gondolod, hogy ennél rosszabb lenne az életünk, ha tudnánk, miért vagyunk itt? Engem a nem-tudás öl meg nap-mint-nap. Ha tudnánk, hogy mi a helyzet, akkor mindenki egyfolytában csak megölné magát, hátha következőre valami jobbat nyer. Nem lenne igazi szenvedés.
“Boldogok a lelki szegények..” Minél “butább” valaki, annál szebbnek látja a dolgokat, huh? De megéri tudatlannak lenni, pár év ál-boldogságért?
Gondolkozz el még egyszer ezen a “nem szenvedés és bánat minden percünk” dolgon. Talán minden percünk nem is, de számít ez olyan nagy egység esetén, mint a végtelen? Minél többet tudsz, annál jobban fáj, mert még mindig nem tudsz eleget ahhoz, hogy ne fájjon. Ignorálhatod a tényt, hogy egy halandó, tökéletlen testbe vagy zárva, egy “haldokló” bolygón, talán millió évekkel előre és hátra, de attól még semmi nem fog változni.
Lehet élvezni az életet. De köszönöm, én inkább valami jobbat szeretnék.
Arkos írta:
Én ezt úgy gondoltam, hogy az örökkévalóságig verheted a fejed a falba, hogy “Ó én barom, ezt mind magamnak köszönhetem, mert …” Örökké gyötör a honvágy, vagy bármi, ami egy szellemi lényt ilyenkor gyötörhet és tudod, hogy soha nem mehetsz vissza, és azt is, hogy senki mást nem okolhatsz érte, csak magadat.
Ez számomra nagyobb büntetés lenne, mint kapni végtelen számú új életet, amik közül sok emberi léptékkel talán kifejezetten szép és teljes, miközben talán soha nem tudom meg, hogy valójában büntiben vagyok, mert elkövettem valamit, amire soha nem is fogok emlékezni…
Bendegoose írta:
Köszi! :-)
Stella73 írta:
Értem, köszi! :-))
Kami írta:
Igazad van, mert teljesen személyfüggő. Te lehet így éreznél, mert lehet, hogy megbánnád, amit tettél.
Az alapkérdés: Más emberré tesz-e minket a felejtés?
Ha valaha a saját fajtánk tagjait öltük meg azért, hogy eladjuk a húsukat, és ezzel meggazdagodjunk, vajon jobb emberek lettünk-e az által, hogy ezt elfelejtettük?
Ha egy sorozatgyilkosnak törlődik az emlékezete és új életed kezd, azzal a tudattal, hogy ő normális, vajon fog-e megint ölni?
De az “ideküldőink” számára nem ez volt a fontos. Hanem, hogy rájuk ne emlékezzünk. Előző életeink, ill. kivégzésünk okának emlékeinek törlése csupán másodlagos.
Mert most itt vagyunk, átlag 30-40es életkorral (tapasztalattal), és egyenlőre csak beszélgetünk az egészről. De mennyivel máshogy nézne ki a szituáció, ha 2 millió lenne az átlagéletkor! Asszem nem csak fecsérelnénk fölöslegesen érzelmeinket a helyzetünkre. Valószínűleg már pár éve a szökési stratégián dolgoznánk..
Palantír írta:
Valahol lehet, hogy igazad van, de nem filozófia szempontból értettem. Arra gondoltam, hogy az objektiv eredmény kvetelmény egy kutatás eredményeképen. Ha egy dolgot mindenki másképpen magyarázhat, akkor nehéz megismételni, mert hisz mi akkor a referencia?
Az időre és a mértékegysegekre azért van pontos meghatározás, mert kell a referencia, kell az objektivitás követelménye. Ha a méter mindenkinek mást jelent, akkor abból nehéz építkezni.
Petra írta:
A sztorit imádom. Be vagyok picit cscicsentve, ép jövök táncóráról (engem a rumba döntöget romba!!!) és megyek ki a haverokkal bulizni (Konzorcium for ever!!!!). és ha most Pesten lennénk és Te lőtávolba lennél, akkor semmi nem mentene meg attól, hogy el legyél rabolva és el lennél képráztatva. Ha VP is kekeckedne őt is vinnénk. Ellenálhatatlanok vagyunk és 1000 voltos mosolyunkat bedobjuk máma.
Annyi férfienergia van bennünk, hogy iszonyat…… 2 méter vagyok és 110 kiló. és széttépek mindenkit….
@ Alex:
Valamiért azt hittem, szerdánként úszol… :talktothehand: Na, ez a baj a hittel! :smirk: De mindegy.
Az igazi probléma az, hogy már majdnem 3 órája várom, hogy elraboljanak, vagy legalább elkápráztassanak és még mindig semmi. :waiting: Nehogy már az a pár száz kilométer legyen az akadály, mi az egy jó kondiban lévő léleknek? ;-)
(Ezt most megmagyarázom, figyelj. Nagyon örülök, hogy jól érzed magad és biztos ritka vonzó is vagy, meg ott az a mosoly és a férfienergia…, de ezek rám egyáltalán nincsenek hatással, a lényed viszont igen. Teljesen fura, hogy van köztünk majdnem 50 centi, több, mint 50 kiló, több száz kilométer, 10 év és még a nemünk sem azonos, ami a neveltetésünket, a tapasztalatainak, a nézeteinket illeti, az meg aztán két külön világ. Ennek ellenére valahogy mégis nagyon hasonlóan gondolkodunk és ezt hiába fedeztem fel már régen, néha még mindig meglep. És az is, milyen jól meglátsz néhány ellentmondást. Ha már itt tartunk, a gazdasági hozzászólásid is alapvetően helytállóak, azt megfelelő helyen majd meg is erősítem, ha kell. Szóval ezzel nyűgözzél le engem a továbbiaikban. Én itt leszek és várom. Ahogy várom egyébként másoktól is, mert egy ribanc vagyok. :-P )
Most jöttem haza és a a vérem alkoholszintje sokévi átlagot döntöget.
Megváltottuk a világot. Duncannek üzenem, hogy bizniszről is szó volt és a Konzorcium úgy döntött , hogy megpróbáljuk kiadni azt a fránya Paktum trilógiát ezeknél a knédli cseheknél és a tót atyafiaknál engedelmeddel.
Két változás még egyébbként: 150 centi vagyok és 50 kiló. Ne bántsatok!!!!
Ja a másik: Petra for ever!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Par napja irtam egy hozzaszolast – es mire elküldtem volna, elszallt a net…
Fogalmam sincs, pontosan miket irtam, ezert aztan most valoszinüleg tökmaskeppen reagalok.
Szoval, csak ültem es pislogtam az eslö olvasatkor, Duncan.
Mint amikor anno elöször hallottam illetekes szemelytöl arrol, hogy mar eltünk korabban is.
Anno meg bögni is elkezdtem az info hallatan.
Aztan amikor elallta könnyem, akkor kinyilt a szemem.
Valahogy most is ilyesmi lesz, ugy erzem… !
Vagyunk paran ugy, hogy jot akarunk, csak qva rosszul tesszük. Fontos es lenyeges elem itt, hogy eleg infoval, tudassal rendelkezzünk arrol a temarol, amibe eppen belesegiteni ohajtunk.
Hogy mit tehet egy lelek, erre mar több iranybol is mindig ugyanoda jutottam vizsgalodaskor – tkp kihuzza sajat magat a bajbol, mint Münchhausen baro. Valamire ranez, tesz fel egy kerdest azzal kapcsolatban, vagy megkerdöjelezi , aztan majd valahova jut.
Hogy energiatuladagolassal takargatjak az emlekeket – elfogadhato magyarazat. Hullamhosszmanipulacio. Faxa.
A jatszma szo es fogalom magyarazata annyira szuperül el lett talalva, hogy meg en is megertettem. :) Javaslom palinak a wikipediaban szerepeltetesre (ha meg nincs benne).
Tök lenyeg, hogy csak akkor van jatek szamomra, ha szabalyokat betartok. Ha nem tartom be a szabalyokat, abban a jatekban en nem vagyok szamon tartva.
Na, a köztes let , az csak xar lehet, ezzel egyetertek. Amikr fogalmad sincs, hol vagy, merre, mit csinlaj, kihez fodulj, hiszen nem is latsz “ki”ket.
Volt egy elmenyem, meg regebben, külföldön.
Egyik este, lefekves utan közvetlenül – pikkpakk mintha kikerültem volna a testemböl es felrepültem volna a vilagürbe. Sötet volt, a csillagok közel – es, bar ereztem, hogy vannak meg masok is ott rajtam kivül (jee!!! most ahogy igy ezt meselem, beugrik, hogy jelen volt egy elkülönült es hatarozott leny is, meghatarozoan, akit nem ismerek, de kiritt, de ereztem, hogy ott van!), de olyan magany ömlött belem, hogy szinte mellbevert (erdekes, mert nem a testemben voltam vagy mi, megis ilyen volt – lehet, hogy egy remek eletek közti energiapofontol?….). Nem volt jo erzes. nem akartam, hogy ne tudjanak rolam, hogy en se ismerjek fel senkit körülöttem.
Es aztan vissza is csusszantam a testembe. Asszem legalabbis, hogy ez egy ilyen volt.
Hogy a Föld egy valami szemetlerako, azt sejtettek mar velünk, de hogy valodi halaltelep legyen, azt azert nehezen veszi be a…. gyomrom, elmem, lelkem.
A hala olyan vegervenyesnek tünik.
Nem lehet, hogy eppen ez benne a jatszma? hogy elhisszük, hogy az? hogy halalos a Föld?
Alex írta:
Alex, ez jo ötlet, es ha vannak kapcsolataid, akkor hajra!
Amugy meg jövö het vegen leszek Pesten, engem nyugodtan elkapraztathatnal a rumbaddal!!!!
A veralkoholszintedet pedig addig tartsd kordaban, nehogy a mozgaskoordinaciora hasson ki. :)
Én nem bírom elfogadni, hogy mindenki ugyanannyi ideig és ugyanolyan körülmények között legyen köztes állapotban… Nemrég olvastam az Isteni színjátékot, és én úgy gondolom, hogy Dante tényleg bejárta azt az utat valamilyen formában és nem összevissza mindenfélét írogatott, persze abban is biztos vagyok, hogy a felét de legalább az egyharmadát valakiknek a kérésére írta, mert különben nem lehetne most ekkora sikere. De amit mondani akarok ezzel a művel, hogy szerintem mindenki olyan köztes állapotot kap amilyet megérdemel és annyi ideig, ameddig meg nem tisztul teljesen, és úgy születik újjá ( csak nem pokol-purgatórium-paradicsom rendszerben, mert az csak az egyház kitalációja…) :-))
Petra írta:
Ez most fejmosás? Rossz fát tettem a tűzre?
Elmondom a hátterét a dolgonak. Hosszú hónapok után eladtam kedden azt az istenverte telket, amiről beszéltem már Neked. Nem tudom, hogy jó áron vagy nem, de most már mindegy, a kockák el vannak vetve. Több hónap kínkeserve és idegessége szakadt le a vállamról pedig kifelé a környzetem csakis nyugodt- és magabiztosságot látott tőlem. és tegnap valahogy felengedtem, mint a jégcsap és egyszerűen szükségem volt rá, hogy hátradobjak mindent és kirúgjak a hámból.
Ok, ilyenkor a gyeplő be van dobva a lovak közé. Szükségem volt rá, hogy egy kicsit bohóc legyek és gyerek. majd a jövő héten megint kontrolálom magam.
Duncan Shelley írta:
Miben különbözik az identitástudat az öntudattól?
Hogy lehet öntudatom önazonosítás nélkül?
Ezt értem. Amit nem értek az az, hogy miért mentünk bele a játékba? Mert először azt írtad, hogy önként mivel játszani akartunk utána meg azt, hogy büntetésként vagyunk itt.
Ez valami sado-mazo játék?
balisto írta:
Mi van? A rumbám csapnivaló és Te is csak akkor éreznéd velem jól magad, ha fel vagy készűlve a száguldásra.
Nemsokára megyek fel Pestre és egyébbként is gondolkodtam rajta, hogy erre a blogra írok már egyszer összejöhetnénk egy kis személyes diskurzusra. Persze én ez alatt inkább a bulizást értem.
Ha srác vagy akkor igérem, hogy elmehetünk sörözni, ha csaj és az a vágyad, hogy valaki rendessen megtáncoltason akkor vállalom. Hozok egypár havert is és csudajó lesz igérem. csupa snájdig fiatalember. Ápoltak, jó humorúak, csinosak és lazák. és te királynő leszel.
Ezt vedd egy tisztességes ajánlatnak.
Lehet, hogy én azért látok ellentmondást abban amit itt a 2-es cikkben leírtál mert számomra hiányosak az információk. A többiek nagy valószínűséggel jobban átlátják ezt mint én mivel számukra nincs ellentmondás de úgy látszik az én homo sapiens osztályú lelkem az átlagosnál alacsonyabb dedukciós képességekkel rendelkezik. Van ilyen.
Éppen ezért a tisztán látás végett szükségem lenne több infóra. Tehát:
Van egy játék ez a fizikai univerzum. Ebben vagyunk most. Azt írod idézem:
“…A lélek nem függ a fizikai univerzumtól, nem az tartja életben, nincs fizikai része, nem lehet tőle elvenni semmit, nem lehet neki fájdalmat okozni, nincs mivel fenyegetni. Nem lehet vele tenni semmit…”
Viszont ha jól értem amint beszáll a fizikai univerzum “nevű” játékba és elfogadja a szabályait onnantól kezdve már lehet neki ártani.
A kérdésem az, hogy hol lehet neki ártani amint elfogadja a szabályokat? Csak a játékban vagy a fizikai univerzumon kívül is?
Az a gép amivel az emlékeket törlik az hol van? A fizikai univerzum része vagy azon kívül létezik? Mert ha a játékon kívül létezik akkor mégis csak van valami amivel ártani lehet neki, amivel el lehet tőle venni az emlékeit a játékon kívül.
Azt írod: “…Olyan világokban, olyan birodalmakban, melyekben a lélek léte napi tapasztalat, akárcsak számunkra a napfény, a büntetés egészen más jellegű, mint amit mi ismerünk…”
Ezek a világok játékon kívül vagy játékon belül vannak? Vagyis részei a fizikai univerzumnak vagy sem? Mert a szövegből úgy tűnik, hogy a fizikai univerzumon kívül vannak.
prolizoli írta:
Ediig csak azért nem írtam arról, hogy tök igazad van azzal a logikai bukfenccel, mert már így is eléggé kihúztam a gyufát, és menthetetlen kekeckedőnek vagyok osztályozva. Másrészt meg azt fogják mondani, hogy kezd összeállni a felvidéki liga és nekünk semmi sem jó.
Állítólag Országh Hviezdoslav is azután lett a legnagyobb szlovák költő, miután a Pesti hírlapnak elküldött magyar versei kapcsán azt a választ kapta, hogy: ” Felvidékről juhtúrót várunk, nem költészetet. “
Hát nem tudom én mennyire tartozom a felvidéki ligához, de szerintem is jó lenne, ha Duncan most már tisztázna néhány ellentmondást. Lassan úgy érzem jobb ha meg sem várom a következő részt, mert egyre zavarosabb lesz a kép.
Prolizolival pedig teljesen egy húron pendülök a véleményét illetően.
Ha a lélek nem függ a fizikai univerzumtól, nem az tartja életben, nincs fizikai része, akkor mit lehet vele tenni?
na most itt megint gaz van, legalabbis szamomra, mert ha a lelek nem fugg a fizikai univerzumtol akkor mit keres itt a testben?, vagy ha a leleknek teste van akkor hogy nem fugg az anyagtol ha az neki a resze? ha nem hat ra semmi akkor hogy tud fejlodni? vagy miert kene fejlodjon ha mar ugyis tokeletes?
Egyszer minden büntetés lejár, egyszer a leghosszabb ítéletnek is vége. Kivéve a halálos ítéletet. Az örökre tart. Az idők végezetéig.
az idoknek mikor van vege?
en szivesen olvasnam azokat a dolgokat amikor kiszaltal a testedbol es egy jopar napig bolyongtal az allapotokban, hogy ott mit csinaltal, milyen kepessegeid voltak, hogy erezted magad, es hogy mit tanultal belolle es, hogy meg tudod e ismetelni . elore is koszonom .
prolizoli írta:
Istenem, de okos vagy te! Hogy te milyeneket tudsz kerdezni!!!
Le vagyok hengerelve.
Teljesen komolyan.
@ Alex:
Kösssz!!
Töktisztessegesen is hangzik az ajanlatod. Szervezz!
Latatlanban es ismeretlenül is rendes pasi vagy te.
Lehet, hogy kicsit tul okos is vagy, de annal nagyobb az esely, hogy birod a buta nöket. Vagy birnak a buta nök….. :)
“Kiralynö” balisto
prolizoli írta:
Akar az is lehet.
A jatekban vannak szabalyok.
Ebben ez volt, hogy aki veszit, az meghal. A büntetes is benne van a szabalyok között.
Piros lapot kaptunk, söt, kiallitas, söt, kizaras lett a vege.
Tudtuk jol.
Persze, ettöl meg nem heppi a szitu.
Duncan Shelley írta:
Egy tudományosan teljesen alátámasztott ténynek akkora kutatási háttere van amekkora ahhoz kell, hogy bizonyítható legyen. Nem lehet oldalszámban megszabni. Sehol sincs megszabva, hogy mennyi oldalas kutatónapló kell ahhoz, hogy ténnyé váljon. Ha valamit 100 oldallal és 1000 kísérlettel is bizonyítani lehet, akkor felesleges róla 1 millió oldalt írni és 500 millió kísérletet elvégezni.
Az evolúciós elmélet egy része tény egy része elmélet. Az evolúciós elmélet a mutáción alapszik. Az, hogy van mutáció a mindennapokban megfigyelhető jelenség, milliónyi bizonyíték van rá. Pl. Ha keresztezel egy fekete és fehér nyulat foltos egyedek lesznek a genetikai mutáció következtében. Ha nem lenne mutáció különböző kutyafajtákat sem lehetne tenyészteni stb. stb
.
Az elmélet azon része ami nem egyértelműen bizonyított és amiben a tudósok sem egységesek az a mutáció mértéke. Tehát, hogy pl. lehet-e akkora, hogy az ember és a majmok közös ősből kifejlődjenek.
De az evolúciós elméletet azért lehet elméletnek nevezni mert létező tényeket próbál összekapcsolni egy elméletbe. Viszont egyértelmű ténynek nem nevezhető hiszen nincs minden aspektusa bizonyítva.
Vagy itt vannak az atomok. Az atomok mint a fizikai világunk apró összetevői először elméleti szinten merültek fel. Az elmélet születésének korában még nem lehetett közvetlenül megfigyelni őket de az elmélet alapján következtetni tudtak bizonyos tulajdonságaikra. Ha ez és ez így van akkor abból ennek és ennek kell következnie. Ezen elméletek alapján építették meg az atomerőműveket és az atombombákat is. Az elektromosság és az elektromos áram létrejötte is ezeken az elméleteken alapul. Ma már az atomok létezése nem elmélet hanem tény hiszen nagy felbontású mikroszkópokkal láthatóak is.
balisto írta:
De honnan zárják ki, hol büntetik és hol hal meg az aki veszít? Ne felejtsd el, hogy a játékban meghalhatsz és büntethetnek de a valóságban nem, mert ott neked mint léleknek nem lehet ártani semmivel sem, legalábbis Duncan ezt írja.
@ Alex:
Számít a háttér, a kutatástörténet nagyon fontos. Ha nincs olyan, annak van helentősége.
A 318.000 oldal szerinted hány kísérletet ír le?
Ha átlagosan 10 oldalt szántak egy kísérlet leírására (amibe beletartozik minden körülmény rögzítése, az eredmény pontos leírása és a következtetés vagy elmélet, melyet inspirált vagy alátámasztott, ha volt olyan), akkor több tízezer kísérletről beszélünk. Ha 100 oldalt szántak átlagosan egy kísérletre, akkor több ezerről.
Amit ebből le tudunk szűrni, anélkül, hogy belenéznénk a feljegyzésekbe, az az, hogy dolgoztak vele, foglalkoztak vele, akarták az igazságot, nem magyarázatot kerestek és nem tekintélyi alapon próbáltak valamit elsütni. Még akkor is, ha egy rakás amatőr bénázott ezzel a sok kísérlettel, a fentieket akkor is elmondhatjuk.
Természetesen a kutatási megalapozottság megkövetelése számtalan kiindulási alapot és elképzelést azonnal száműz a körből. Például a keresztény tanításokat nem tudjuk elfogadni, hiszen az egész 3 látomáson, 1 felgyújtott bokron, és 5 beszéden alapszik (persze, eltúlzom, de a lényeg itt van).
Alex írta:
Neooffojjá, vazze! 8-)
prolizoli írta:
Nem lehet, soha nem lehet. Hogyan lehetne? Mivel? Kitolják a lelki szemeit? Nem tudsz fogást találni a lelken. Ha a lélek az, amiként definiálom, akkor nem tudsz vele csinálni semmit. Nem tudod büntetni, nem tudod kikészíteni, neki fájdalmat okozni, korlátozni stb., vagyis nem tudsz rá semmiféle hatást gyakorolni.
Azzal, hogy beszállsz a fizikai univerzum játszmájába, elfogadsz egy rakás szabályt, mint gravitáció, elektromágnesesség stb. Ezzel egy komplex hatásrendszert fogadtál el. Ez rád nem hat, téged nem korlátoz. De a játékon belüli érdekeltségeid ki vannak téve ezeknek.
Itt van. Többféle méretben, képességekkel, lehetőségekkel. A Földön is találtak ilyeneket, kisebb berendezéseket. Volt idő, amikor leadtak pár ilyen vackot az embereknek, azzal, hogy ha egymásra irányítják a nyalábokat, azzal jót tesznek. Azt hitték, felszentelik, felemelik, beavatják egymást és magukat ezzel, de nem az történt.
Minden itt van. Csak más bolygó, más naprendszer, más galaxis.
balisto írta:
Fehérköpenyes alakoknak erről ne beszéljél. :)
Jobbik esetben megpróbálnak veled kísérletezni, jobbik esetben meggyógyítanak…
balzs39 írta:
Ebben az esetben mivel magyarázod az emberiség állapotát? Az egyén képességeit? Az általános tehetetlenséget? A hihetetlen fixa ideákat? A vakhitet? A kicsinyességet? Stb.
prolizoli írta:
Identitástudat: Duncan vagyok, ember vagyok, író vagyok, művész vagyok, hetero vagyok, gamer vagyok…
Öntudat: itt már a nyelv kezd becsődölni. Ez egy bizonyosság arról, hogy vagy, létezel, ilyen és ilyen helyzetben vagy, erre és erre vagy képes, ezt és ezt tetted és teszed. Tehát: üres vagy, nincs személyiséged, nincsenek emlékeid, nem vagy térben, nincs korod, nem vagy test stb.
Azt írtam, hogy “ilyen értelemben”, mert valamivel meg kellett különböztetnem ezt a hétköznapi értelemben használt öntudattól, mint “tudatomnál vagyok” stb. Csak önazaonosítás nélkül lehet öntudatod, mert ha azonosítod magad valamivel, akkor nem önmagadként azonosítod magad.
Miért ülsz le kártyázni?
Önként szálltunk be a fizikai univerzum játszmájába. Most 456 trilliárd évvel később büntetésként rohadunk a Földön (és ez is része a játéknak).
@ Duncan Shelley:
Azt mondod tehát önszántunkból vagyunk büntetésben és a szabályok elfogadásának a része egy örökös bebörtönzés?
Amennyiben elfogadjuk, hogy a szubjektív negatív vagy pozitív ítéletek csak a programozás eredményeként kialakult társadalmi berögződésk önkéntelen kántálása, akkor nem elképzelhetetlen.
De ha a válaszod ProliZolinak az volt, hogy “Miért ülsz le kártyázni?”, akkor azt is bele kell gondolnunk, hogy amikor megunkjuk, akkor fel tudunk állni. Vagy ha nem tudjuk teljesíteni az adósságunk kifizetését, akkor is csak a mulasztásnak megfelelő mértékű büntetést szabják ki ránk. Persze, ha azt vesszük, hogy az életünkkel játszunk, mint anno a Running Man, akkor is ott a lehetőség, hogy minden akadályt legyőzöl a büntetésvégrehajtás során, nem?
Na, de haladjunk, a cikk műlt csütörtökön jelent meg, már tűkön ülve várom a folytatást. Hátha az abban lévő puzzle darabkák hozzájárulnak a továbblépéshez. :laugh:
Alex írta:
Mi lenne, ha a jövőben az lenne a kiindulópont, hogy ha valami nem világos, akkor esetleg információhiány áll fenn, ez az oka, és nem az, hogy az illető értelmi fogyatékos? :)
Ez annyira közhelyes, hogy ha valami nem áll össze, akkor biztosan sík hülye a másik, itt ne ez legyen már az alap.
@ never:
Minden esetben feladjuk a lehetőségeink egy részét azért, hogy játszani tudjunk.
A póker szabályain belül nem tudod megnézni a többiek zárt lapjait. Ha kilépsz a szabályok közül, akkor megnézheted, de az már nem póker.
Ha leülsz valakivel sakkozni, megteheted, hogy revolvert szegezel rá, és azt mondod, lepuffantod, ha egy figurádat leveszi. Ez nem sakk. Amint kilépsz a szabályok közül, a játék megszűnik.
prolizoli írta:
1928. október 7-én Londonban agyonlőttem egy fickót, aki zsarolt. Az egész ügy nagyon megviselt, a közel egy éven át tartó fenyegetettség, az ötlet, hogy végzek vele, a kivitelezés. Újságíró voltam, nem profi gyilkos. Nehezen húztam meg a ravaszt, de úgy éreztem, nem bírom tovább a nyomást.
És elbaltáztam, mert alkaptak. Alig úsztam meg a kötelet, helyette lett 30 év. Egy ideig gondolkodni sem tudtam. Amikor nagyjából kitisztult a fejem, nekiálltam átgondolni, hogy mit lehet tenni. Hogyan fogom túlélni? Akarom-e egyáltalán, hiszen 70 évesen jövök ki… Elveszítettem mindent, a barátaimat, a tulajdonomat, a céljaimat. Arra jutottam, hogy megszököm, és folytatom az életem. Hónapokon át ez éltetett, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok megszökni. Öngyilkos lettem.
Nem dobott fel. Átkoztam mindent, magamat is, amiért nem tudtam jobban megoldani a zsarolós ügyet. Fájt a veszteség. Pedig mindeközben 1990-et írtunk, Budapesten egy lakásban ültem, friss szilvát ettem, és kockákat dobáltam jó társaságban.
Bendegoose írta:
Igen, igaz. De ki unja meg? Ha tényleg unnád, már nem lennél itt.
Bendegoose nem te vagy, ez egy identitás, egy báb, egy karakter a játékban. Az, hogy ő mit un, az ő dolga. Ő nem is tud a játékról.
Valóban jönnie kellene az új cikknek, és közeleg nagyon, de kissé leterhelődtem az elmúlt héten. Új Amer született, egy rakás szerződésen dolgozunk meg miegymás.
Rövidesen. :)
@ Duncan Shelley:
Várjuk nagyon szerintem páran, hajrá. Az új Amerre is kíváncsi leszek, bár még nem olvastam el az összeset, de ott várnak az ágy mellett szépen sorba rakva.
Valóban nem unom egyébként, sőt mindig valami játékon töröm a fejem. ;) De azért amikor a játék szabályai szerint lépdelő bábuk számára megpróbálsz egy szabályt világossá tenni, ha a bábok közül néhányan alkalmasak rá, hogy felismerjék ezáltali korlátozottságukat, akkor azért lehet számítani szélsőséges reakciókra.
Feltéve, hogy mi a bábok vagyunk. Mert ha lélekként szálltunk bele a játékba, akkor mi mozgatjuk a saját bábunkat, s ismerjük a szabályokat – a pókeres hasonlatodból kiindulva. De nekem egyenlőre olybá tűnik, mintha egy hatalmas sötét teremben ülnénk egy széken, amiről nem tudunk felállni. Előttünk egy folyamatosan oldalirányba mozgó asztal, amin a pálya éppen aktuális szelete látszik, rajta a mi bábunkkal, ami rögzítve van az asztalon, tehát akkor is mozog, ha nem hozunk döntést a lépést illetően. Körülötte számtalan más bábu, amikkel ütközünk, elkerüljük őket a mozgás közben…
Arra már rájöhettünk, hogy a többi bábu ugyanilyen játékos mint mi vagyunk, akik másik sötét visszhangos termekben próbálják az előttük scrollozódó pályán irányítani a saját bábujukat…
Ráadásul a bábu folyamatosan sorvad a fényben, mert a sötétre lett kitalálva, s csak akkor nyílik ki a bilincs, ha a pálya végére érünk, ami nem a bábu végleges elsorvadásával történik meg. Akárcsak egy endless run játékban (Temple run széria)…
Azért ez nem egy bíztató kép, hiszen nincs információd a kijutásról és a folyamatos játékmenet belekényszerít, hogy a figyelmedet ne oszthassad meg, így lehet, a bilincs egyszerűen kinyitható lenne és a villanyt felkapcsolva bármikor abbahagyhatnánk a játékot. Ez tehát a függőség, amiről beszéltél?
Na tényleg várom az új cikket. Hajrá! :-D
@ Duncan Shelley:
Csak egyetlen kérdés: A bibliát mi írtuk magunknak vagy ti írtátok nekünk? :)
Nekem is lenne néhány kérdésem, ha lehet!
Ha lenne olyan technológiánk, el tudná hagyni az emberiség a Naprendszert a testével, vagy megakadályozná valami ebben (hogy ne jusson ki az ítélet végrehajtás területéről)?
Van jelenleg aktív felügyelet a bolygón, vagy valaki itt hagyott pár automatát, amik végzik a lelkekkel a dolgukat, és ezeknek nincs személyzete?
Hol van és mekkora az a csoport aki minket idetett?
Vannak olyan bolygók, rendszerek vagy galaxisok, akik szabadon élnek a fizikai univerzumban és nem nyomja le őket senki?
Ha itt felszabadulna az emberiség és mindenki aki a bolygón van, mi történne? Hova mennénk/mehetnénk?
Mi történne velünk ha a Föld megsemmisülne?
Milyen a többi börtönbolygó, és milyen a Föld hozzájuk képest?
Ha valaki akar játszani a fizikai világban, de nem akarja követni a szabályokat, megteheti? Úgy értem, hogy addig rendben, hogy akkor már nem azt a játszmát játssza, de attól még maradhat a fizikai univerzumban?
Előre is köszi a válaszokat! :D
Duncan, így, hogy válaszokat adtál az általam és a többiek által feltett kérdésekre már jóval tisztább a kép.
Ha jól értem, akkor amikor meghalunk és a köztes létben vagyunk 61 napig mint test nélküli lelkek, akkor sem mint teljes tudású lelkek vagyunk ott hanem csak a játék szabályai alapján “lebutított” változatunk.
Azt hiszem ezt már valaki kérdezte de megkérdezem én is mert nem emlékszem, hogy válaszoltál-e rá: Ha kb. 5x több (redukált tudású) lélek van a földön mint a testben lévő lelkek akkor, hogyan tartják be a 61 napos ütemtervet?
Duncan Shelley írta:
Most már tud róla. :laugh:
Duncan Shelley írta:
De ne kapd fel a vizet Duncan, mert akkor szólaltam már meg, mikor Prolizoli is azzal jött, hogy biztos hiányzik valami információ azért nem jön át elsőre.
Ugyanezt gondolom én is. Senki nem tartja hülyeségnek azt, amit írtál. Szerintem a véleményem is félre lett értve, mikor azt mondtam, hogy egyes részek unalmasak illetve fölösleges fecsérelni erre az időt.
Konkrétan többször leírtam, hogy várom a folytatást, de magam módján az ellen lázadoztam, hogy nem volt sem kérdés csak ránk bíztad, hogy beszélgessünk a semmiről. Azért semmiről, mert ha azt állítod, hogy amit leírtál az az igazság és erre bizonyítékod is van, amit be fogsz mutatni, akkor személy szerint teljesen időfecsérlésnek és unalmasnak tartom csak úgy L’art pour l’art alapon locsogni valamiről.
Ha van egy fényképed, amin van egy piros autó és a képet meg tudod mutatni, akkor miféle vitának kéne lenni arról vajon milyen színű az autó? Az autó piros és kész. Nem locsogni kell, hanem mutasd meg a képet, hogy megnézzük. Nos, pontosan erre gondoltam, mikor azt mondtam, hogy ne fecsereljük erre az egeszre az időt, hanem lassuk a medvat, vagyis mutasd a bizonyitekokat. Majd akkor aztan megbeszeljuk ezt a dolgot.
Duncan Shelley írta:
Ebben az esetben mivel magyarázod az emberiség állapotát? Az egyén képességeit? Az általános tehetetlenséget? A hihetetlen fixa ideákat? A vakhitet? A kicsinyességet? Stb.
Lehet, hogy én értem rosszul ezeket a kérdéseket, de ha úgy van ahogy gondolom, akkor azért tart itt az emberek állapota, mert külső behatással korlátoznak minket… Ismétlem, akkor, ha így van, az a legfontosabb, hogy az emberek ne tudjanak magasabb szintre lépni, mert akkor fordulna az érem. De végülis te írtál a legfelsőbb kasztról nem egy könyvet, szóval nagyjából biztos érted mire gondolok. :-D
prolizoli írta:
Nem tud, honnan tudna róla? Most csak van egy gondolata a játszmáról, az nem sokat jelent.
Láttad a Matrixot? A film végén Neo tudta, hogy ez a mátrix, senki más nem tudta.
@ balzs39:
Azért kérdeztem, mert ha a köztes létben van megtisztulás, akkor nem kezdenék ilyen állapotban az új kört.
Ha elveszíted, akit szeretsz, az összetör, ha igazságtalanság ér, abba belebetegedhetsz, ha megbánsz valamit, abba is – ha ez nem egy életen át történik veled, hanem 100 ezer életen át, akkor ez százezerszeres hatás. Ha egy élet alatt valaki a kezdeti állapotból önmaga árnyékává süllyedhet, akkor sok élet alatt hová süllyedhetünk?
(Ez most a játszmáról szól, nem a játékosról.)
Alex írta:
Akkor mást javasoltam volna…
Ezen mit lehet félreérteni? Elég sokáig tartott, mire “bevonódtál” valamennyire a beszélgetésbe.
Sokaknak volt véleményük. Ez fontos nekem a folytatás megírása miatt, mert figyelembe veszem a visszatérő vagy csak jó kérdéseket, felvetéseket.
prolizoli írta:
Mondhatjuk így is. A köztes lét az életek közötti terület, ami az emberre jellemző, és nem ebédszünet a játékban.
Hagyjuk ezt a redukált tudásos lelket, ezek egyszerűen identitások, avatárok, szereplők (ami tetszik), és nem játékosok. A játékosok nincsenek itt.
Nem értem egyébként a kérdést. :D
Ha te, mint lélek+elme, és ennek akármilyen állapota fizikai mértékegység szernt 0,12 nanométer átmérőt teszel ki, a tömeged pedig 0,000000000000023 gramm (most csak mondtam valamit), akkor 1 milliárd ebből mekkora helyen fér el? Elfér egy táskában? És fel tudnád emelni egy kézzel?
Ha a kapacitásra gondolsz, az szerintem van nekik elég. :) De gondolj arra, hogy egy nap, sőt egy másodpercben mennyien halnak meg. Nekik onnan indul az időszak.
Goldeneye írta:
Hészusz Ramirez mexikói farmer nem tudott írni, de olyan chilit tudott csinálni, hogy a rómaiak lefordultak a székről. Ez az igazság. :)
Nero császár megbízásából írták.
És mi az, hogy “ti”?
Palantír írta:
Nem tudom.
Nem tudom. Vannak legendák.
149 fényévre van a birodalom központja. Több infóm nincs.
Elvileg igen.
Az attól függ, mennyire szabadulna fel. A börtönlázadást kevés hatalom tolerálja. Ha észrevétlenül történne, akkor lennének lehetőségek.
Némileg feldúlt lelkiállapot lenne úrrá rajtunk.
Vannak jobb és rosszabb helyek. Putyin tudna erről többet mesélni. :)
Nem. Akarsz pókerozni, de nem kérsz lapokat?
Nem. A fizikai univerzum nincs is. Csak annyira van, amennyire a sakk szabályai vannak.
Duncan Shelley írta:
Köszönöm a válaszaidat! Ezt viszont még tovább szeretném pontosítani… Az egészet úgy képzeltem el mint mikor Neo-nak azt mondja Morpheus, hogy a Mátrix világa szabályokra épül. Némelyiket meg lehet kerülni, némelyiket pedig meg lehet szegni. Magyarul ha képes lennél rá hogy mondjuk repülj a testeddel vagy teleportálj, nem tehetnéd meg, hogy mondjuk úgy játsz, mint Neo? Vagy mint Amer?
Duncan Shelley írta:
Miután elmondtam a véleményemet többen is úgy nyilatkoztak, hogy miért mondom unalmasnak az írásodat. Pedig a véleményem nem a írásod érdekességére vonatkozott, mert az bizony abszolút nem volt unalmas, hanem a helyzettre, ami kialakult az ajánlatod után, mármint hogy vitatkozzunk olyan dologról, ami szerinted egy kész tény és ezt be is tudod bizonyítani.
Ebben volt a félreértés. Ezek szerint Te is félreértetted? :-)
Duncan Shelley írta:
A Bibliát?
Én úgy tudtam, hogy Nero nem is tudott olvasni.
@ Alex: Én úgy tudtam, hogy Nero nem is tudott olvasni.
De megbízást azért képes lehetett adni nem? :)
Duncan Shelley írta:
Nézd Duncan, ezer oka van annak, hogy azt gondolom Te a játékban beavatott vagy. Semmi bajom sincs ezzel, sőt!
Mivel egy ideje már tudom – nem hiszem, hanem tudom – hogy játszunk, ezért azt is látom, hogy a játékmesterek próbálnak nekünk a lehetőségekhez képest segíteni, csak nyitottnak kell lenni a segítségre.
Meggyőződésem, hogy a biblia a játékszabályok gyűjteménye, csak nyilván nem írhatták rá ezt az elejére címnek. Ezért a kérdésem továbbra is az, hogy a játék kezdete előtt mi írtuk meg közösen, csak nekünk törölték a memóriánkat vagy pedig a játékmesterek írtak nekünk egy kódolt szabálygyűjteményt?
Bagarja írta:
De kinek adta volna, hisz Hészusz Ramirez mexikói farmer nem tudott írni?
Alex írta:
Túlságosan hiszel az őskeresztény bulvárnak.
Nero nem írástudatlan írnokokkal dolgoztatott, és ő is tudott írni-olvasni.
Duncan Shelley írta:
ez önmagában is képzavar. hehehe
Duncan Shelley írta:
Ramirez nem tudott írni, a rómaiak lefordultak a székről, tehát ő rájuk nem lehetett számítani. A zsidók Bar Kochbáztak, a görögök virágárus kamaszok után szaladoztak, a brittek teáztak és fityuláztak, a gallok vadkanoztak, a germánok vedeltek és a hispánok Nor-bikáztak. A keresztényeknek meg nem volt rá idejük, mert oroszlánokat számláltak az arénában.
Nincs új a nap alatt, akkor sem dolgozott senki. :-) Talán csak Nero, a véres költő.
” Mi jó e víz! Mily langyos és üde!
Mit szólsz Neróhoz? Tüzei még égnek.
Kérdem tőled: van-e teremtésnek
a zsarnokoknál károsabb rühe?
Lepje be sírjukat a rét füve,
legyen nevük átkozott földön és égben!
Pusztuljanak mind! Ám sokáig éljen
a tirannusok építő-dühe! ”
(Marcus valerius Martialis – ?40-104)
Ha a köztes lét maga a pokol, a születés utáni időszak is maga a pokol, a különbség csak annyi, hogy itt már teste is van a pokolban kezelt páciensnek.
Duncan Shelley írta:
Ilyen legendákról már én is hallottam. Pl. egy ilyen legenda szerint a Pireneusokban is működött egy csapda.
Goldeneye írta:
Vagy talán a Bene Gesserit boszorkányok írták, illetve ők szórták el a magvait a Missionaria Protectiva által. Vagy valami ilyesmi. :-D
Duncan Shelley írta:
Ebből az következik, hogy minden energia-, illetve anyamegnyilvánulás térben és időben csakis az által marad fenn, mert hazugságot tartalmaz. Amint a teljes igazságuk nyilvánulna meg, menten el is tűnnének.
Muad-Dib írta:
Most hogy mondod lehet, hogy Duncan valódi neve nem is Shelley hanem Idaho? Provokál itten minket 1000 meg 2000 éves élettartamokkal. hJa neki könnyű :reallyangry:
Van egy XVI. századi mondás, Iga környékéről, egy ninjaklántól származik.
“Soha ne cáfold a rólad szóló legendákat.”
Kedves, ugye?
A játékszabályokat sokkal nehezebb megszegni, mint a lehetőségeket felhasználva előre jutni.
Ha az emberi játékokat nézzük, azokat vesszük mintának, mint póker, bridge, sakk, dominó, szerepjáták, táblás játék, thay box, karate, üzleti élet stb., akkor azt látjuk, hogy a szabályrendszer mindenkinek ugyanaz, de a lehetőségekkel nem azonos módon élnek. Az alja és a csúcs között akkora a különbség, mintha nem is ugyanaz lenne, pedig ugyanaz.
Nem tudom, hogy van-e bárki, aki kihasználja az emberi játszma valamennyi lehetőségét. Lehet, hogy nincs ilyen. Az emberi játszma szabályai talán lehetővé teszik egy olyan élet élését is, amit elképzelni is nehezünkre esik. Talán a szabályok megengedik a halhatatlanságot, talán a mágiát is.
Nekünk, avatároknak, a belső, játszmán belüli nézőpontunkkal, nincs esélyünk a szabályok megfejtésére. Számunkra ez a valóság, ez nekünk nem illúzió. Ilyen értelemben mi nem lelkek vagyunk, hanem csupán egy-egy lélek (Játékos) szabályok szerinti manifesztációja.
@ Duncan Shelley:
A játékszabályok a természeti törvények, minden más önkorlátozás. A törvénykönyvek, az erkölcsök, előírások, ezek az önkorlátozások. Orvosetikai okok miatt tilos a humánklónozás, ez önkorlátozás, értelmetlen.
Az a játék végső célja, hogy az avatár rájöjjön, hogy ő játszik?
Duncan Shelley írta:
Nem arra gondolok, hogy nem férnek el a test nélküli lelkek hanem arra, hogy jelenleg van kb. 7 milliárd testtel rendelkező szereplő és van 35 milliárd (mint mondtad cca 5x több) testre várakozó szereplő. Ahhoz, hogy mindegyik testet kaphasson, 61 nap alatt 35 milliárddal kellene növekednie a földön lévő testtel rendelkező emberiség vagyis szereplők létszámának. Tehát összesen kb. 42 milliárdra kéne nőnie a földön testtel szaladgáló emberkék számának.
Ha naponta 1-2 millióval több is születne mint amennyi meghal akkor sem jön ki ez nekem matematikailag. Hiszen aki meghal az 61 napon belül testet kap de ott van még az a 35 milliárd is akiknek már fut a 61 nap.
@ prolizoli:
Nincs erre biológiai kapacitás. Vannak, akik száz és ezer évek óta nem jutnak testhez. Ők már ahhoz sem elég jók, így csak kukkolnak, tenni semmit nem tudnak.
Duncan Shelley írta:
Hát, mit mongyak, elég szar játék. De legalább jó a grafikája.
prolizoli írta:
A fizika is elég valósághű.
De az MI nagyon gagyi.
Duncan Shelley írta:
Mit lehet hát tenni, mr. Duncan? Mert nyilván mint játékosnak nem ez a kívánatos állapot.
Emlékezz majd a világra
hol a testért cserébe,
nem láttál csodákat
s nem voltak pillangó szárnyaid.
Helló Duncan!
Meglepett ez a világnézeti megállapításod. Te nem szoktál ilyen tárgyszerűen közölni olyan tényeket, amelyek a biztos? kérdés alatt igencsak gyenge lábakon áll.
Ez a végkövetkeztetés igencsak meggyőzően és pesszimistának hangzik. De lehet igaz.
Lehet, hogy halálra vagyunk ítélve, de miért ne lehetne megváltani azt? Ha mi fejeletlenek vagyunk, akkor a fejlettebbek miért nem igazságosabbak? A lelkünk, ha tökéletes, akkor mit követett el, hogy halálra ítélik?
Egyébként szerintem a halál az egy átmeneti állapot a lélek szempontjából, de a pusztulás már nem. Az végleges. A kettő megérzésem szerint nem ugyan az.
@ Duncan Shelley:
Duncan Shelley írta:
Akkor ezek szerint a 61 nap mégsem mindenkire igaz?
Azokra igaz, akik folyamatosan forognak a játszmában?
Ki dönti ezt el? Vetélkedés folyik a testekért lelkek között?
Ha tovább “pusztul” a lélek, akkor már testhez sem tud jutni? Ez lehet nekünk a jelenlegi állapotunk romlása ?
@ prolizoli:
Írom a folytatást.
A címe már megvan…
Duncan Shelley írta:
F*szom, a tutorial videóra meg nem emlékszem.. :D
Szóval én, aki itt ülök, és ezen gondolkodom, csak egy karakter vagyok? Akkor ezek szerint mondhatni, hogy magam vagyok a szabály. Ha nincs szabály, akkor az nem játék, de akkor nem vagyok. Tehát, ha nem vagyok, nincsenek szabályok, de nem is játszom. De akkor mit csinálok, mikor nem játszom? Kicsit összekavarodtam.
No, de engem az érdekelne, hol tudok átváltani erről a kikúrt FPS nézetről MMORPG-sre? :D
Érdekes amúgy, mert ha kicsiben nézzük, tényleg nem akarhatunk “felállni”. Aki játszott/játszik valamilyen számítógépes játékkal, az tudja, mi jön a GAME OVER felirat után… TRY AGAIN.
Nekünk lehet izgalmas minden fantázia-dolog, de a “játékosunknak” lehet most éppen “átlag szar élet” mániája van.
Való igaz, hogy a Föld egy börtönbolygó és a Lélek bele van süllyedve az anyagi lét mocsarába a kötőerők miatt. Ez a létforgatag a Samsara, az élet játszótere, ahol a feltételekhez kötött lelkek játszanak. Óriási kegyadomány, ha valaminek emberi teste lehet. Kb. olyan mintha az Óceánba véletlenszerűen egy repülőről kidobnánk egy mentőövet és az pont egy felbukkanó teknősbéka nyakára esne. Tudni kell, hogy a lélek hallhatatlan. Nem lehet megölni semmilyen formában! A lélek a lelkek édesapjának a legfelső személynek a része, mint lélekszikra. A lelkek édesapja szereti a gyermekeit! Olyanok neki, mint az embernek a sejtjei! Több teremtett világ van. Még innen is, ebből a teremtett anyagi univerzumból is van kiút! Csak emlékezni kell! A fejlődés az jelenti, hogy tisztulás, mivel a lélek eredendően kristálytiszta és mindent tud. A mocsárban az ember sáros lesz és nem egyszerű kijönni belőle. Így van ez a lélekkel is. Mindenért fizetni kell. Még a jó cselekedetnek is van karmája, ami ide köt ebbe a világba. Kb.1000 évenként egy lélek hazajut az eredendő hazába, az Öregistenhez, de szerintem akár több is :-) Például a Buddhisták a semmibe akarnak eljutni. Akinek sikerül, az pár évszázad múlva rájön, hogy nem jó, és visszaszületik a Földre. De van olyan is akinek a Föld a Paradicsom, ezért nem akar innen elmenni. Nevezhetjük őket anyagi vagy démonikus természetű lényeknek is…
@ Pircsi:
Nincs vetélkedés. ha a póker és egyéb emberi játékok szabályrendszerét, mint mintát alkalmazod, akkor szerintem egyértelmű, hogy mindenki a saját képességei szerint forgatja a lapokat. Vagyis a 61 nap alatt történik meg a felkészítés. Minden halál egy olyan 61 napos ciklus kezdete, aminek a végén a testtel nem rendelkező lelkek anyagi formát nyerhetnek. Vagyis az a 61 nap ugyanúgy a játszma része és aki megszületik, az már egy eredmény ér el. Mondjuk egy kört sikerül Royal Flush-sel zárnia.
Én továbbra is a hálózatban látom a megoldást, mivel azt látom az életben szinte mindenhol, hogy az emberek gondolkodása lineáris, ami olyan mint a függők hozzáállása. Ha függő vagy, minden út egyenesen a függőséged tárgyához vezet. Vagyis, ha nem vagy képes a keresztreferenciálást megérteni, akkor a az élet működésére alkotott modelled nem fog megfelelő információkhoz juttatni, ahhoz, hogy érdemben tudj továbbhaladni. Ez a fajta csőlátás már a 61 nap alatti játékstílusban is megmutatkozhat.
Azonban egy dolgot nem értek. Elhangzott, hogy börtönbolygó. Meg az is, hogy aki szereti a játékot játszani, az abbahagyja-e magától. Vagyis itt mindenki játékfüggő? És a büntetés az, hogy ennek a tudatos ismeretét elvették? Ez az egyetlen hiányzó láncszem, információ, ami hiányzik? S ez a kiút? Hogy valahogy ráébredjünk a függőségünkre? S a test sorvadása is programozott, hogy még jobban összekavarja a játékosokat? Dezinformáció, ami eltéríti a figyelmet a lényegről? S a rendszer dolga és célja, hogy folyamatosan foglalkoztassa a játékosokat és újabb és újabb feladatokkal lássa el azokat, akik be vannak zárva a játékszenvedélyük miatt elnyert testekbe? S a testbejutás fenntartott kényszere az, aminek a hatása az egyén viselkedésében, jellemében kiütközik? Vagyis nem primitívek vagy spirituálisak az emberek, csupán olyan sokáig álltak sorba, hogy mikor végre bejutnak szinte elvesztik az önkontrollt?
Van ráció a sémában, hiszen itt, az anyagi világban jól láthatóan működik, s ha azt vesszük, hogy ami működik kicsiben, az nagyban mért ne és fordítva, akkor nincs akadálya, hogy egy ilyen működési sémát vetítsünk ki a lélek működésére és megpróbáljuk a környező eseményeket elemezve felfogni? Ha egyáltalán fel lehet?
Nagyon várom már azt a következő cikket…
@ Duncan Shelley:
149 fényév? Birodalom?
Nem fair egy fórum hozzászólásaiban elszórni az információkat. A rendszerezett átadás a nagyobb fokú megértést és szélesebb körben való sikeres elterjedést is szolgálja. Tervezel egy olyan összefoglalót, amikor az ilyen elszórt dolgokat összerakod egy képpé? Mert több 100 hozzászólásban több cikksorozatban elég nehéz szűrni, s nem biztos, hogy az új információk osztályzását arra kéne rábízni, aki most kapja meg. A jó tanár nem csak az infót adja át, de annak szintetizálását is elősegíti, hogy aktív tudásanyag váljon belőle, s rögzülhessen a hosszú távú memóriában. Jó lenne egyben áttekinteni nem csak a cikkeidet, de a hozzászólásokat, s kiselejtezni a pelyvát.
Plíz.
Babaghavan írta:
Ezt honnan szedted?
Nem hangzik rosszul. Föleg a kegyadomany emberi test meg a fejbedobott teknös parhuzama. :)
prolizoli írta:
Szamomra pont ez a visszas az egesz lelek dologban – hogy a fenebe van az, hogy nem lehet artani a leleknek, aztan meg ennyi lelkibeteg ember van itt???
Itt vagyok en is, tökhalallelkibeteg, mert a szerelmem nem szeret.
Bele fogok halni.
Akkor most dehogynem lehet a leleknek artani!!
Erzelmekkel.
Duncan Shelley írta:
Meg nem meseltem erröl senki olyan illetekesnek.
Nem kerültem velük kapcsolatba, meg nem is kerdezte senki, ugye.
:)
Duncan Shelley írta:
Most olvastam valamit arról, hogy Einstein hogyan dolgozta ki az általános relativitáselméletet. A speciális rel. elm. már megvolt, de nem volt kidolgozva a dolog gyorsuló rendszerekre. Albert állítólag évekig az elmélet kidolgozásába temetkezett, alig evett, alig aludt, alig találkozott valakivel, és képletek miatt gyötrődött. Aztán végül elméletileg levezette, hogy a tömeg görbíti a téridőt és ez a gravitáció jelensége, amit azzal lehetne bizonyítani, ha meg lehetne mérni, hogy egy nagy tömegű test mennyire tud elgörbíteni egy fénysugarat. Erre egyetlen lehetőséget látott: teljes napfogyatkozáskor megfigyelni, hogy az elsötétülő Nap közelében megjelenő csillagok pozíciója eltér-e a normális pozíciójuktól, és az elméleti előrejelzés szerint tér-e el.
Ezért elkezdte levelekkel bombázni az egyik nagy német csillagvizsgáló vezetőjét, hogy végeztesse el a kísérletet. Egy-két év alatt sikerült meggyőznie az illetőt, hogy ezzel érdemes foglalkozni, de pont közbejött az I. világháború. A háború után aztán brit csillagászok külön csak ezért a kísérletért elutaztak Brazíliába egy napfogyatkozást megfigyelni, és sikerült nekik 1 db használható fényképet készíteniük, amelyen látszott, hogy néhány csillag fénye a Nap közelében néhány tized fokkal eltér a szokásostól, az einsteini elmélet által előrejelzett módon, hibahatáron belül. Ez szenzációs bizonyítéknak számított.
Később a mérést több csillagászcsoport megismételte, így ötven éven belül lett vagy egy tucat mérés, ami alátámasztotta a dolgot.
A mérések száma ugrásszerűen megnőtt a rádióteleszkópok és asztronómiai műholdak üzembehelyezésével, amelyek csillagok és galaxisok fényének eltérését századfoknyi pontossággal képesek mérni. Így a fényelhajlást már többszáz csillag és galaxis esetében megmérték, ami bizonyíték.
A nagyteljesítményű teleszkópokkal észlelni lehet a gravitációs lencsehatást, ami azt jelenti, hogy galaxisok eltorzítják a mögöttük lévő galaxisok fényét, és ebből megfigyeltek vagy kéttucatot (a könyv megjelenéséig). Ez is igazolja Einstein elméletét.
Ebből az látszik, hogy egyetlen bizonyító mérés is már óriási eredmény volt, amit nagy erőfeszítésekkel és a legfejlettebb műszerekkel lehetett csak elvégezni. Majdnem egy évszázadnyi fejlesztés, kutatás és mérés volt szükséges ahhoz, hogy az elmélet jól alátámasztott legyen, több oldalról, többszáz különböző méréssel.
Nem tudom, hogy pl. az evolúcióelméletet sikerült-e kísérletekkel, mérésekkel, előrejelzésekkel ilyen szinten alátámasztani.
Duncan Shelley írta:
Ezt még mindig nem értem. Ha lélek nem része a fizikai univerzumnak, és nem lehet neki sehogy sem ártani, akkor hogy lehet mégis elektromossággal, készülékekkel, nyalábokkal befolyásolni? Ha egyszer egyedül ő tud saját magának ártani.
A hazugság az rendben van, érthető. Elhiszek egy hazugságot, és onnantól ártok magamnak. De mit ártanak nekem, léleknek a nyalábok?
(Nem azt mondom, hogy Duncan ellentmondásokat irkál és ezért biztos síkhülye, egyáltalán nem… csak nem értem az összefüggést.)
Duncan, biztos vannak különleges tapasztalataid, mint amilyet a londoni gyilkosságról írtál, meg a test elhagyásáról, kíváncsian várom, mivelé támasztod alá az újabb állításaidat.
Nekem azt hiszem, egyféle különleges tapasztalatom van, a deja vu-érzés, ami nem is számít olyan különlegesnek, mert sokan beszámolnak hasonlóról.
Na most. Valaki azt tapasztalja, hogy elhagyja a testét. Biztos azért tapasztalta ezt, mert tényleg elhagyta a testét.
Ha azt tapasztaltam, és többször is, hogy valami, amit átélek, már egyszer megtörtént velem, pontosan ezt láttam, pontosan itt voltam, sőt emlékszem, hogy most mi fog velem történni, az talán azért van, mert én azt már egyszer átéltem, egyszer megtörtént velem, pontosan azt már láttam korábban, pontosan ott voltam, és emlékszem, hogy akkor mi történt velem. Pontosan az, ami most is, már megint.
Mint egy játékban: hatodik szint: game over. Kezdhetem újra a hatodik szint elejéről. Megint elkövetem ugyanazt, elrontom ugyanúgy, ugyanott. Sebaj, game over, megyek vissza az elejére. Megint game over, sebaj, megyek vissza az elejére….
Ami a lelket illeti, van erről egy elmélet, “örök visszatérés” a neve. Hallott már valaki róla?
balisto írta:
Emiatt aztán végképp nem érdemes meghalni. Mármint az önsajnálatba.
Ha képtelen lennél szeretni, vagy érdemtelen lennél a szerelemre az már lehet, hogy gáz lenne, de hogy egy tahó visszadobja az aranyhalat, miután kifogta az őt minősíti nem Téged. Fel a fejjel királynő! Az élet rövid ahoz, hogy rossz borokat igyunk, ne lássuk meg a szépet és ne legyünk jóba önmagunkal.
A 3. rész megérkezett, a jelszó nem változott.
Ha lesz időm, majd kiküldöm az értesítőket. :)
Bandi írta:
A deja-vu érzést direkt is elő lehet idézni. Erre agyműtétek közben jöttek rá. Ugye agyműtétek közben a legtöbbször a beteg eszméleténél van. Amikor az agykéreg egy bizonyos részét stimulálták a páciensek deja-vu érzésről számoltak be újra és újra akár egymás után többször is. Ennek alapján a spontán deja-vut ma úgy magyarázzák, hogy az agykéreg bizonyos részén véletlenszerűen átfutó inger okozza ami becsapja az agyunk időérzékelését és lényegében “duplázva” éljük meg az adott pillanatot.
Bandi írta:
Én is ezt gondoltam ellentmondásnak de Duncan megadta a cikkből hiányzó infót ami megmagyarázza. Legalábbis ha jól értettem, akkor a helyzet a következő.
Az a lélek aminek ártani lehet elektromosággal, készülékekkel nem az eredeti játékos hanem az is a játékban lévő alteregója. Amikor beszáll a játékos a fizikai univerzum játékba akkor mindenki korlátozott képességekkel indul (gondolom valamilyen képességeket dob a gép) még ha van is szintkülönbség de mindenki messze van a korlátlan hatalomtól. Azután a játékodtól függ, hogy mennyit tudsz javulni.
prolizoli írta:
Vagy pedig: ha az agy egy bizonyos területét stimuláljuk, emlékezni kezdünk, hogy ez már megtörtént velünk.
Ugye a testen kívüli élmények is “csak agyi illúziók”.
Nem értem ezt a 61 napos időtartamot a köztes létben. Miért pont ennyi és hol van erre a bizonyíték?
Nem értem miért lenne pokol az ott eltöltött idő, mikor minden beszámoló az ellenkezőjét állítja. Elfogadom, hogy amíg a lélek fel nem fogja, hogy meghalt, vagyis megszűnt a fizikai teste, az igen kellemetlen lehet. Elfogadom, hogy az életben elfogadott tettek feldolgozása fájdalmas lehet. De hogy az egész időszak pokol lenne, semmi értelme. A pokolból visszatérünk a börtönbe? Hol itt a polaritás, az ellenpont?
A szeretet értelmetlen dolog és csak egy frekvencia? A zene is lehet harmonikus és disszonáns. Ha meg tudod különböztetni, melyiket választod?
Biztosan vannak jobb helyek is a világmindenségben, csak sajnos nem emlékszem. Persze lassan a tegnapi napra sem, de azért volt tegnap is, hiszen itt vagyok ma:)
@ Arkos:
Arkos írta:
Igazad van, így is lehet nézni. Azt kell eldönteni, hogy mit tekintünk játéknak. Ezt már annak a tudatában írom, hogy olvastam a 3. részt.. 8-)
@Arkos írta:
Szerintem már azzal, hogy gondolkodunk azon, hogy valamit kellene, már léptünk egyet. Illetve nem nevezném merő filozofálásnak azt, hogy már jó néhányan – ami kiviláglik a hozzászólásokból – kutatásokba, vagy legalábbis adatgyűjtésbe kezdtek – kezdtünk. (na jó, kezdtünk erős túlzás, én mindössze egy kicsit több időt töltök tudatosan olyan témával, ami eddig is elérte az ingerküszöbömet.. :-) )
Lehet, hogy a lépegetés kevés lesz, de hát valahogy el kell jutni a garázsig, ahol az autód van. Vagy a hangárig.. :-D
Duncan Shelley írta:
A gondolataidat látom időnként. Az ember kézbe vesz egy könyvet, aminek a borítójára az van írva, hogy Duncan Shelley, és hopp… ;-) És ne gyere azzal, hogy akkor is csak egy kis részét látom, eléggé elkeserítő az is számomra, hogy egy rohadt autóhoz emelő kell… :-D
Duncan Shelley írta:
Tudom, hogy ezt csak a Zellenség megtévesztése miatt írtad.. 8-)
prolizoli írta:
Én már jártam úgy, hogy nem deja-vu volt, amit átéltem, hanem konkrétan előre láttam, hogy mi fog történni. Persze nem arra gondolok, hogy feldobtam egy féltéglát, aláálltam, és tudtam, hogy fájni fog.. :-)
Duncan Shelley írta:
Ha ezt elfogadjuk, akkor azonnal főbe is lőhetjük magunkat, hisz értelmetlen az egész élet.