Káosz
Azért, hogy ne bonyolódjunk hosszadalmas vitákba arról, hogy mi a különbség lélek, szellem és tudat között, itt az elején leírom, hogy én mit értek lélek alatt.
A lélek az öntudat, az értelem, az érzékelés forrása.
A lélek nem a fizikai univerzum része, nem anyagi dolog, nem az agy terméke. Nem a testtel születik és nem a testtel hal meg.
Ez az, amit lélek alatt értek.
Személyes kezdet
Olyan 10 éves koromban támadt először az a gondolatom, hogy az élet nem lehet mindössze annyi, hogy iskola, munka, család, öregség, betegség, halál. Ha ez minden, akkor semminek nincs értelme. Ha ez minden, akkor nem baj, ha egy üstökös belecsapódik a Földbe, nem baj, ha a világ kifordul a sarkából, nem baj, ha meghal mindenki.
Ha az élet mindösszesen annyi, hogy felnő, majd megöregszik, majd meghal a test, akkor az életnek nincs értelme, és teljesen értéktelen.
Olyan gondolatok foglalkoztattak, mint hogy mi szükség van a békére, ha úgyis mindenki meghal, miért rossz a háború, ha úgyis mindenki meghal, miért kell meggyógyulni egy betegségből, ha úgyis mindenki meghal, és miért sajnálunk valakit, aki gyerekkorában hal meg, ha úgyis mindenki meghal?
Ha semmit sem tehetek a bukásom ellen, akkor mi értelme van bárminek is? Akkor miért ne ugorjak a vonat elé? Miért ne szúrjak le valakit álmában? Miért ne gyújtsak fel egy épületet? Nem mindegy? Ha mindenki meghal, akkor a halál a legtermészetesebb jelenség, akkor az ölés, a gyilkolás semmilyen formája sem tekinthető természetellenesnek, és így bűnnek sem.
Abban az időben (80-as évek eleje) Magyarországon minden a materializmusról szólt, a vallás templomokat jelentett, és furcsa ruhájú embereket. A tomboló VHS-korszak hozta el az információt arról, hogy más is van, illegálisan árusított, hangalámondásos, rossz minőségű filmek formájában. Fantasy és horrorfilmek alakították a világképemet, és tereltek valami más felé.
Az út
Filmek, novellák és szerepjátékok miatt kezdtem el mágiával és alkímiával foglalkozni, azután különféle vallások és filozófiák híve és gyakorlója lettem.
Bármibe kezdtem, kezdetben nagyon komolyan vettem, elvakultan, fanatikusan, mélységes alázattal. A terület tekintélyeit, mestereit, nagyjait végtelenül tiszteltem, fenntartás nélkül hittem bennük. Érthető, hiszen ők testesítették meg a reményeimet arról, hogy van valami több.
Pár hónap vagy pár év elszánt gyakorlása, a kiemelkedettek közelről való megismerése azután rendre elhozta a csalódást is.
Azt, ami kezdetben rejtélyesnek, misztikusnak tűnt, később, közelebbről nagyzolásnak, mellébeszélésnek, színtiszta hazugságnak, blöffnek láttam.
A nagyszerű, csodálatos, egykor példaképként fölém magasodó „kiemelkedettek” is csak tisztes távolról néztek ki különlegesnek, közelebbről nem bizonyultak annak.
És mivel ők voltak az én testet öltött reményeim, nagyon fájt a csalódás.
Kiválasztottak
Ismertem embereket, akik emberfeletti képességekkel rendelkeztek. Legalábbis ezt állították róluk, vagy ők állították magukról.
Kezdetben ájult tisztelettel adóztam irántuk, hittem nekik, és hittem a magyarázataikban is, melyekkel megtagadták, hogy használják azokat a képességeiket, amelyek túlmutatnak az emberi tapasztalaton. Idővel azonban a legjobban hangzó érv is üressé vált.
Ismertem embereket, akik állítólag tudtak akarattal tárgyakat irányítani, gondolatot olvasni, repülni, varázsolni, de egyikük sem mutatta meg ezek egyikét sem. Nem volt hozzá kedvük. Túlságosan energiaigényes, ami után kemény fejfájásuk lesz napokon át. Tiltva vagyon. Stb.
Kezdetben ájult tisztelettel viseltettem azok iránt, akik állították, hogy emberfeletti képességeik vannak.
Évek alatt jutottam el odáig, hogy „Persze, köcsög, tudom, hogy hazudsz, csak egy kis figyelmet szeretnél kapni”.
Kontraszt
Láttam sok kiemelkedett, kiválasztott, emberfeletti lényt fájdalmasan emberinek, mi több, közönségesnek, hétköznapinak.
Láttam emberfeletti lényeket mentálisan összeomlani semmiségek miatt, reményvesztettem zokogni, tehetetlenül meredni élettelen szemekkel, kudarcokat szenvedni, bénázni, hibázni, aljasnak lenni, hazudni.
Láttam emberfeletti lényeket esélytelenül veszíteni egy huszadrangú kis politikussal szemben. Ismertem szent embert, aki telekürtölte a világot arról, hogy milyen szuper könyvet írt – de én írtam az első szótól az utolsóig, és neki belefért ez a hazugság a szentségébe.
Veszélyes vidék
Láttam embereket megőrülni, és utólag visszagondolva, én is megőrültem néhányszor.
Ismertem olyat, aki egy nap büszkén és lelkesen jelentette be, hogy megtalálta a megoldást a tartozásaira. Azt gondoltam, munkát talált vagy belekezdett valami vállalkozásba. De nem. Talált valahol egy egyiptomi fohászt, amely állítólag pénzt hoz a házhoz, és buzgón imádkozott, egészen addig, amíg rá nem kényszerült arra, hogy dolgozzon…
Ismertem olyat, aki megnyugodva sóhajtott fel, mert azt hitte, megtalálta a megoldást a betegségére, és ha képessé válik szeretni a testét, akkor az meggyógyul. Meghalt három hónappal később, fiatalon.
De hogy a saját őrületemre is hozzak egy példát: belebolondultam egy nőbe, és szokatlan módszert választottam a megszerzésére. Titkos kelta hagyományok szerint készítettem a saját véremmel impregnált mágikus tárgyat, amely a leírás szerint őrült szerelemre gyújtja a kiszemeltet irányomban. Azóta sem tudom, miért nem történt semmi, hiszen marhára fájtak a vágások…
Az irracionalizmus miért is hozna valódi eredményt?
Nem fontos
Van az asztalomon egy pohár. Nem fontos.
A pohár nem fontos. Itt az asztalon ez a pohár nem fontos. Nem fontos. Nem fontos. Nem fontos. Nem fontos.
Nem fontos ez a pohár, ezért elmondom, hogy nem fontos, és megint elmondom, hogy nem fontos, és kijelentem, hogy nem fontos, és az asztalt verve üvöltöm, hogy NEM FONTOS!
A pohár nem fontos, ezért nem fontos, mert nem fontos, és nem fontos. Nem fontos, ezért nem érek hozzá, nem teszek vele semmit, engem nem érdekel, nem fontos. Ott van, ahol van, legyen ott, nem érdekel, nem fontos. Nem fontos.
A pohár nem fontos. Nem fogok hozzáérni, mert nem fontos! Nem fontos a pohár. Nem érintem meg, nem teszek vele semmit, mert nem fontos. A pohár nem fontos.
Hát nem világos? A pohár nem fontos! Értsétek már meg a rohadt életbe: A POHÁR NEM FONTOS! Nem fontos! N E M F O N T O S!
Nem fontos a pohár! NEM FONTOS! A POHÁR NEM FONTOS!
ÁÁÁÁÁÁ! HÁT NEM ÉRTITEK? KURVA ÉLETBE! A POHÁÁÁÁÁR NEEEEM FONTOOOOOOS!!!
Na, átment? Elég érzékletesen fogalmaztam? Ennek az embernek aztán tényleg fontos a pohár, nem igaz? Állandóan vele foglalkozik, folyton figyeli, nehogy érintse, ha netalán leesne, belelép a szilánkokba, vérmérgezést kap, és meghal, mert a pohár nem fontos. Vicces, ugye?
Na, nekem nem fontos a pohár. Ezért ide teszem, oda teszem, kiviszem, visszahozom, teszek vele, amit akarok, és nem figyelek rá túlságosan.
Rengeteg mesterrel, kiemelkedett, beavatott, megvilágosodott, megba… emberrel találkoztam, akik váltig állították, hogy a test nem fontos, némelyikük valóságos dührohamot kapott, amikor ezt fejtegette. Jártam különféle alakok előadásaira, voltam összesen 3-400 előadáson, vissza-visszatérően elmondták többször is, hogy a test nem fontos.
A test nem fontos, mert nem mi vagyunk, nem számít, nincs jelentősége, értéktelen tárgy, húsleves, sejthalmaz, semmit sem számít.
De ezek az emberek ruhát vettek fel, néha tiszta ruhát, megfésülködtek, volt, amelyik gondosan nyírta a bajuszát, volt, amelyik illatszert is használt (igaz, titkos ősi recept által készítettet), volt, amelyik kissé lebénult egy szép nő vagy jobb felépítésű fickó közelében. Volt köztük olyan, aki evett, ivott, pihent, aludt, néhányuk különféle táplálkozási irányzatokat követett, miközben állították, hogy a test az semmi.
Ez a testtel szembeni őrület (mert ez az) mindössze a teljes tehetetlenséget próbálja palástolni. De, hogyan is állíthatom valamiről, hogy nem fontos, ha egyszer semmit sem tudok vele tenni?
Befektetés későbbi megtérüléssel
Sutter Cane mondta: „A vallás a félelemtől reméli a fegyelmet”.
Nagyon sokféle vallással ismerkedtem meg, a kereszténységtől a bőnig. A legtöbbet rövidebb-hosszabb ideig gyakoroltam, és amikor hittem, akkor hittem fenntartások nélkül.
Nincs minden vallásban isten, de mindegyik kiemelt hangsúlyt fektet a halálra és a halál utáni dolgokra. Én egyetlen olyan vallással sem találkoztam, amiben ez ne lett volna központi tétel.
Mind előállt valamivel, amivel híveit igyekezett megnyugtatni az elmúlással kapcsolatban. Az út, a módszer, az eljárás széles palettát ölelt fel.
Van olyan vallás, amelyik szerint imádságokkal, más tanítások szerint fogadalmakkal, odaadással, bűntelenséggel, önmegtartóztatással, önkínzással, lemondással, meditációval, különféle technikákkal, jótéteményekkel, adományozással lehet előre biztosítani a halál utáni események kedvező alakulását.
Csak elvétve találkoztam olyan vallással, ami figyelmet fordított volna az életre, sokkal inkább a halálra összpontosítottak, vagy a halál utáni létre való felkészülésnek tekintették az életet.
A vallások többsége azt állítja, hogy ha most megteszed, amit kell, akkor később, a test halála után meglesz a jutalmad. Bizonyítékok helyett inkább szövegek vannak, melyeket szentnek tekintenek, a kételkedést pedig nem nézik jó szemmel.
Felemelkedés vagy pszichoterápia
Különbséget kell tennünk felemelkedés és személyiségfejlesztés között, mert a kettő nem ugyanaz. A felemelkedés az emberi léten való túllépést jelenti, nem pedig egy jobb vagy hatékonyabb embert.
A felemelkedés út az emberfelettihez, az emberi korlátok lebontása. Ennek előszobájaként teljesen elfogadható az, hogy valaki jobbá válik, jobb képességei lesznek, jobban eligazodik az életben, mentális stabilitást ér el. Ez rendben is van. Bevezetőként, amolyan előszóként, és nem helyettesítőként.
Én magam egy Valakitől azt várom el, hogy irányítson. Nem egy szerencsétlent várok, akik csetlik-botlik az életben. Azt várom el, hogy felette álljon annak, amire én csak alulról pislogok fel félszegen.
Nagyon sok embert ismertem, akik belevetették magukat valamibe, éveket, évtizedeket töltöttek el benne, és a végén, amit fel tudtak mutatni, mindösszesen annyi, hogy problémáikat más szavakkal fogalmazták meg, de azok nem tűntek el.
Ez az én személyes, általános tapasztalatom: valódi, hatékony pszichoterápia helyett, valódi felemelkedés helyett az emberek új szókincset sajátítanak el, és azt hiszik, hogy az számít.
Több alkalommal találkoztam azzal a jelenséggel, hogy valaki konkrét céllal belekezdett valamibe, majd x idő elteltével kijelentette, hogy neki az a cél már nem kell. Ezt megvilágosodásnak, fejlődésnek, túllépésnek hitte. Pedig valójában csak annyi történt, hogy elvesztette a célját.
Engem személy szerint a felemelkedés érdekel, az, hogy jobban kijöjjek a szüleimmel, vagy jobban szeressem az állatokat, vagy kedvesebb legyek a boltban a pénztárossal, nekem tökmindegy.
Eredmény vagy megnyugvás
Megint csak tapasztalat. Szinte semmi nem szól az eredményről, csak a megnyugvásról. Még ha valamiben ott is rejlik az eredmény, a többség megnyugvást keres benne és azzal elégedett is. Egy ideig…
A megnyugváshoz kell egy gondolat, kell egy érzés, ennyi elég. Kényelmesebbé válik tőle az élet. Ideig-óráig el lehet felejteni a valós problémákat, könnyebben megy az alvás, lehet kacarászni a semmiségeken.
De a megnyugvás önáltatás, önbecsapás, hazugság, és kegyetlenül megfizet érte az, aki megelégszik vele.
A megnyugvás semmi. Az eredmény a lényeg.
A titokzatos glockfej
Van a birtokomban egy glockfej. Tudom, mi az, tudom, hogy néz ki, tudom, hol van. Te nem tudod, mi az, nem tudod, hogyan néz ki, nem tudod, hol van.
Ha versenyeznénk, hogy melyikünk találja meg előbb, én nyernék, és te veszítenél. Nem lenne igazán verseny, mert neked nincs esélyed. Nem létezik annyi szerencse, annyi kedvező véletlen, hogy a hátrányodat kompenzálja. Én nyernék, te veszítenél, és kész.
Én azért nyernék veled szemben, mert tudom az igazat a glockfej mibenlétéről, kinézetéről, helyéről, te pedig nem tudod az igazat ezek egyikéről sem.
Mindössze azért, mert én birtoklom az igazságot, te pedig nem, én nyerek, és te veszítesz. Mindig, minden helyzetben, mindegy, mit csinálsz, mindegy, mivel próbálkozol.
Kellőképpen érzékletesen írtam le a különbséget tudás és tudatlanság között? Remélem, igen.
Nos, pontosan ez az, amit elvárok egy olyan valakitől, aki tudja az igazat az életről, a lélekről, az elméről, a mágiáról, ezekről a dolgokról.
Nem azt várom el, hogy furcsa szavakat használjon, nem azt várom el, hogy vigyorogva ügyetlenkedjen az életben, hanem azt, hogy minden esetben nyerjen a tudatlanokkal szemben, és a tudatlanok vele szemben minden esetben veszítsenek. Mindig, ezerből ezerszer, millióból milliószor, egyetlen egy darab kivétel nélkül.
Ha én tudom, mi a glockfej, te pedig nem, ha én tudom, mi az élet, te pedig nem, ha én tudom, hogyan kell élni, te pedig nem, akkor én mindig nyerek, te pedig soha.
A tudás megléte nem kicsike különbség a tudás hiányával összevetve, hanem irdatlanul hatalmas, túlértékelhetetlenül óriási előnyt jelent, amit semmivel sehogyan sem lehet kiegyenlíteni.
Egy igazi hozzáértő, egy igazi beavatott, egy igazi megvilágosodott, egy igazi mester nem kicsit más, mint az, aki kevesebb nála. Nem apróságokban tér el, nem kicsit másképpen gondolkodik, vagy mást érez. Ő egy másik lény, aki más dimenzióban él, aki más nagyságrendben cselekszik, akinek semmi nem akadály, ami áttörhetetlen fal azoknak, akik nem járták be azt az utat, amit ő.
Természeti törvények
A fentiekben megfogalmazott kételyeim, a fentiekben megosztott rossz tapasztalataim ellenére sem gondolom azt, hogy nincs út az ember fölé.
Amennyiben a halál után van valami, van köztes lét, van túlvilág, van menny, van pokol, biztos, hogy a dolog nem akárhogyan történik, hanem valahogyan történik. Ha nem mindenkinél tetszőleges, hanem konkrét, következetes, változatlan, akkor bizonyos természeti törvények szabályozzák.
Tehát, igenis lehet előnyre szert tenni, lehet kedvezőbb állapotokat elérni, lehet befolyást gyakorolni, lehet valamit tenni, és talán az is lehetséges, hogy teljes egészében irányításunk alá kerüljön a jelenség minden része.
Ha létezik a test után valami, akkor ezt fel lehet kutatni, meg lehet figyelni, meg lehet érteni, analizálni lehet, megtalálni a főbb tényezőket, főbb pontokat, és azokra kidolgozni valamit.
Ez valódi tudomány lenne, nem hit, nem megnyugvás, nem sült galamb, ami csak úgy az ember szájába repül.
Ha van lélek, van reinkarnáció, van isten, van túlvilág, van felemelkedés, akkor ezeket törvények szabályozzák. Ha van egy rossz, fájdalmas, vesztes állapot, akkor ennek is vannak szabályozó tényezői, melyek fenntartják ezt az állapotot, következésképpen lehet valamit tenni.
Most ti jöttök
Ez az első cikk csak bevezető, egy kis eszmecsere, dumcsizás, semmi komoly. Valójában nem szolgál más célt, mint hogy hangolódjunk egymásra.
A következő cikk már komoly mélyégbe visz, csak merészeknek való. Egy hét múlva jön.
Néhány kérdés nektek:
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Nincs még 120 jelentkező, de felüldöntöttem a korábbi döntésemet, én már ennyire szabad vagyok. :)
Szerintem van lélek. Ha tényekre kellene alapoznom ezen állításomat, azt nem tudnám most megtenni, egyszerűen csak így érzem. Nem hiszem, érzem. Mesterben, beavatottban csalódtam-e? Ki dönti el azt, hogy ki a mester? Miben mester? Miben beavatott? Lehet-e ezt könyvből tanulni, vagy csak élő szóban? Személyes tapasztalatom az, hogy egy mester vagy beavatott csak egy bizonyos szintig, egy bizonyos élethelyzetben tud segíteni. Olyannal még sajnos nem találkoztam, aki tartós változást tudott volna okozni nálam a felemelkedésben. Azonban az is kérdés, hogy ez vajon csak az ő hibája, vagy az enyém is? Ami igaz, az mindig, mindenkinél, minden körülmények között működik. Ezért azt várnám el egy valódi felemelkedettől, hogy ezt az igazságot át tudja adni mindenkinek.
Ma már nincs energiám az alapos válaszra, majd holnap, de a képre muszáj írnom valamit.
Ha ez a bohóc jelképezi az anyagi világon túli világot, akkor ez a világ tényleg materialista.
Szegénységi fogadalom + 20 kiló arany?
“Talált valahol egy egyiptomi fohászt, amely állítólag pénzt hoz a házhoz, és buzgón imádkozott, egészen addig, amíg rá nem kényszerült arra, hogy dolgozzon…”
Hát ez ütős volt! :laugh:
Üdv azaz asai!
Expandable container, disposable asset. Ezek a ma használt kifejezések a római birodalom mintájára felépített világbirodalom irányítói között az ember meghatározására. Te egy tágítható tároló vagy kisköcsög. Ha akarom beléd teszem a pénzemet és ha kell elveszem tőled. Ha akarom benned tárolom az emlékeimet és megíratom egy könyvben, hogy bármikor hozzáférhessek. Ezek ma megoldható cselekedetek amiket használnak is.
A lélek, mester, beavatott, emberfeletti szavak semmit sem jelentenek amíg meg nem mondod, hogy mit értesz ezek alatt.
Én dolgoztam a katonai hírszerzésnek. Én irányítottam egy darabig a nemzetközi árnyék szervezetet, mert a képességeim és a hozzáállásom, a testem felépítése (az izomzatom, a csontjaim) ezt lehetővé tették és mert az addigi irányítók ezt lehetővé tették. Részt vettem és kielemeztem azt a titkos hadsereget, melyet Operation Gladio néven ismert meg a világ. Titkos hadsereg, a legjobb kommandósokból, terroristákból, gyilkosokból, helyszínelőkből, nyomozókból, orvosokból, jogászokból, számítástehnikusokból, mérnökökből, a lélek ismerőiből stb áll. És mégis. Egy bizonyos idő után a szerkezet legtetején állók elveszítették az uralmukat a rendszer felett. Nem értették, hogy mi történik. Látták hogy baj van, de nem tudták, hogy hol a hiba. A problémát akarták megfogalmazni, mert ha jól megfogalmazod mi a baj – akkor a megoldás is megtalálható rá. Kivéve, ha a probléma te vagy. Vagy írhatnám azt is, hogy a probléma a te lelkedben van.
Vakfolt.
A magukat Istennek képzelő irányítókról kiderült, hogy esendő emberek csupán.
Istennek képzelő – hiszen valóban büntetlenül öhettek, kínozhattak, fosztogathattak sőt ma is megtehetik sokan közülük ugyanezt, mert akkora hatalom felett rendelkeznek amivel bármilyen tettet végrehajthatnak. Rendelkeznek olyan eszközök felett amivel ma akár pár óra alatt el lehet pusztítani ezt a földet. És megijedtek. Élni akarnak ők is. A testükben akarnak élni, mert meghalni félnek. Pedig ismerik a tudást. Van halál utáni létezés – ha nem is olyan formában hogan azt eddig bárki leírta. Van testen kívüli lelki tapasztalat.
Lélek.
Emlékezet.
Napi szinten használják az emlékezet törlésének tehnológiáját és módszerét a katonai hírszerzés köreiben. Ha belegondolsz ki is vagy TE, akkor a legtöbb dolog ami eszedbe jut az az életeből való emlékeid lesznek, kivéve, ha épp meditálsz és már meg tudod tenni azt, hogy sak a jelen pillanatot éled át éntudat nélkül. Ilyen állapot is van. megtapasztaltam már pár pillanatra több alkalommal is. Fenséges. Nem gyönyör, nem élvezet – több annál. Emberfeletti. Nagyobb, mint az ÉN-emhez köthető bármilyen tapasztalat, amire emlékezni tudok.
Ma már az interneten megrendelhető a távolba látás szolgáltatása, melyet a katonaság fejlesztett vegyverré. Mint egy pizzát, megrendelheted. Tudományos tény, hogy a testek összeköttetésben vannk valamilyen különös módon egymással: élő az élettelennel, élő az élővel, élettelen az életen kívülivel. hix-bozont. agent spiritual.
Az emberi pszihének – legalábbis az enyémnek – valamilyen oknál fogva szüksége van valamilyen magyarázatra a lét magyarázatára. Egészen speciálisan az ÉN tapasztalatomban nincs túlzott jelentősége ennek a magyarázatnak, de mégis mindig van kéznél egy, ha kételkedni kezdenék – mert élni én is szeretek. Itt a testemben és ebben a világban.
Lehet információt szerezni halott emberektől. Egészen pontos és bőséges adatokat kaphatunk egy halott embertől sokmindennel kapcsolatban. Ez szintén tudományos tény. Az Én abban a formában viszont nem létezik tovább, ahogyan most itt éppen. A testi élmény elveszik. Egészen furcsa ez. És függ attól is, hogy éppen ki figyeli, milyen mentális tudással, milyen gondolati keretrendszerben.
A szent lélek. Lélekzet. Levegő. Légzés.
Az ember felett van komolyabb, jobb, bonyolultabb, kifinomultabb létezési forma. Ez az én tapasztalatom. Már a csoport közös lelke – csoport-tudat, kollektív tudat és tudattalan nagyobb mint az én bármilyen tapasztalata. És bizonyos feltételek mellett önállóan megtapasztalható erővé, jelenséggé, hatalommá, létezővé válik – mely nem független a létrehívó egyének lelkétől. És van még ettől is nagyobb és hatalmasabb. Minden emberi hatalomnál nagyobb intelligencia. Nehéz bármilyen szót használni rá, mert a szó elvesz. Origenész: “A betű öl, a szellem éltet”.
Bemelegítésként. 8-)
Mi a lélek?
Alapvetően egyetértek Duncan-nel.
Egyébként van néhány választási lehetőség a meghatározások közül:
http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/L%C3%A9lek
Nem azért, mintha fényezni akarnám magam, de a fenti meghatározásokat én írtam, sokféle helyről összeszedve és valamennyire érthető formában megfogalmazva. :)
Ez van, ha az ember szótárírással foglalkozik.
De visszatérve Duncan cikkére:
Számomra két dolog bizonyítja a lélek létezését: egyrészt az, hogy az embernek van tudatossága önmaga létezéséről. A második elem, hogy van lelkiismerete, azaz felelősségvállalási képessége. Ez azt jelenti, hogy képes előre látni, tervezni a jövőre nézve.
Ez azért érdekes, mert az anyagi dolgoknak, a fizikai világnak csak egy ideje létezik, és ez a most. Az éppen létező pillanat.
Mert hol van már a megélt pillanat? Sehol, csak egy emlékben, illetve annak a pillanatnak a fizikai nyoma van meg.
Például ahogy most írok, ütöm le a billentyűzeten a megfelelő betűket, azok a “most” elvégzett tevékenységeim, és ezek eredménye a látható betű. Mivel ez tárolódik a szerveren (memória), így aki ezt a cikket el tudja olvasni, ezt is el tudja olvasni egészen addig, amíg ez a hozzáférhetőség biztosítva lesz. Ez másként azt jelenti, hogy megmaradt a nyoma.
Tehát a lényeg: a tudatosság és a tervezés képessége, amely “kilép” a fizikai világ időkorlátából.
Én nem nagyon követtem “mestereket” az életemben, így nem nagyon csalódtam egyetlen egyben sem. Persze voltak példaképeim, akikről kiderült, hogy hozzám hasonlóan esendő emberek.
Teljesen egyetértek azzal, amit Duncan a tudásról és igazságról ír. Bár nagy különbség van az igazság puszta ismerete és az igazság alkalmazásának képessége között. Ez hasonló a korábban más cikkeknél előfordult “témája van” és “képes a cselekvésre” az eredmény elérése között.
Lehet, hogy sok embernek témája az igazság, és lehet, hogy tud sok mester bölcseket mondani – azaz témájuk az igazság -, és más az, hogy ezt az igazságot meg is tudom valósítani. Ettől lesz valaki hiteles vagy hiteltelen. Ez egy nehezen elérhető lépcsőfok. És ennek fontosságára sajnos én is elég későn jöttem rá. Életem jó részét “témaként” éltem meg…
A mesterekkel kapcsolatos csalódottság is hasonló lehet. Ettől még én is hiszem, hogy létezik olyan út vagy módszer, amelyen tovább lehet lépni egy magasabb tudatosság felé. Ez persze eléggé szubjektív dolog. Igazából csak ezzel mérhető le, hogy az illető hiteles tud-e lenni vagy sem abban, amit hirdet, amiről azt mondja, hogy ő e szerint él, cselekszik.
Egyébként jelentkezzen nálam az, aki látott ilyet… :)
” Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?”
Az én felfogásomban a lélek még több annál, amit írtál.
” Mit gondoltok, mi történik a halál után?”
Pontosat nem tudok mondani, de bizakodom, hogy valami történik.
” Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?”
Amennyiben van összefüggés a múlt, jelen és a jövő közt, akkor MOSTot kell élni és megélni.
” Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?”
Igen. Bizakodó vagyok a jövőt illetőleg.
” Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?”
Igen.
” Van tapasztalatotok az emberfelettivel? ”
Bizonyos óhajaim valóra váltak, mert kértem, hogy kapjam meg őket. Persze bizonyítani nem tudom, hogy emberfeletti hozzájárulás eredményeként. De hajlamos vagyok azt gondolni, hogy így történt.
” Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?”
Használhatóságot.
” Mit vártok el egy valód felemelkedettől? ”
Hogy valódi segítségemre legyen.
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Az emberek nagyon sokfélék, nem üres lappal születnek, különbözőek, eltérő reakcióik vannak. Ez jön valamiből, de nem aminosavakból. Szeretném, ha lenne lélek.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Hozzám a lélekvándorlás áll legközelebb.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Előbb tudni kellene valamit róla, biztosan tudni, nem hinni. Amíg ez nincs meg, sötétben tapogatózás megy, tévedésekre fecsérelhetjük az életet.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Nem követtem ilyet soha.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Találkoztam olyanokkal, akik mesterek és beavatottak voltak valami magas dologban, mindegyik menekült a fantáziájába.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Nincs.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Képessé váljak tőle a telepátiára, a telekinézisre, varázsolni tudjak stb.
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Tökéletes ésszerűséget, teljes lelki nyugalmat, ez a minimum. Például egy ilyen szituban nincs semmi gondja: http://www.youtube.com/watch?v=28jzw1DTLiU
” … hogy minden esetben nyerjen a tudatlanokkal szemben, és a tudatlanok vele szemben minden esetben veszítsenek. Mindig, ezerből ezerszer, millióból milliószor, egyetlen egy darab kivétel nélkül.”
A tudás és nemtudás közt azért nem ilyen sarkalatos a különbség. Valaki akkor is tud, ha nem minden könyve lesz bestseller, ha nem minden nap futja le 2 óra 5 perc alatt a maratont stb..
” Egy igazi hozzáértő, egy igazi beavatott, egy igazi megvilágosodott, egy igazi mester nem kicsit más, mint az, aki kevesebb nála.”
Duncan, nem moss össze két dolgot. A tudás ugyan érték, de aki tud, az nem feltételenül több emberileg a másiknál. Az ember önmagában is érték, függetlenül attól, hogy milyen tudásszintre jutott. A megvilágosodott csupán a tudás szintjének kapcsán több egy másik embertársától nem emberi minőségében.
Ezért írom ezt, mert a szöveget olvasva volt néha olyan benyomásom, mintha a tudás megléte vagy meg nem léte lenne a kritériuma annak, hogy ki az, aki értékes embernek és ki az aki kuka. Egy megvilágosodott semmivel sem több ember, mint aki nem az. Amennyiben persze azt feltételezzük, hogy minden emberben benne van a potenciál a felemelkedésre és a megvilágosodásra.
@ Alex:
Ma itt munkaszüneti nap van.Remélem ma lesz időm hivni téged.
Már bocs,hogy itt irok-de hol irjak?
..Jobb volt alkalmazottnak lenni,vállalkozni fárasztó…
A cikk kurva jó lett megint.
Az utóbbi hetek tapasztalatával felvértezve azt mondom,vágjunk neki-bár e körben a szokottnál is tuskóbb leszek.
Ez igéret.
A fejtegetésed jó.EZ a HELYZET ebben a témakörben.De lássuk a kérdéseket.
“Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?”
-Szerintem van.Én igy tapasztaltam.
“Mit gondoltok, mi történik a halál után?”
-Szerintem pillanatnyi záróra.A továbbiakról fingom sincs.
“Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?”
-Be kell venni a “Je mon balle cuj”tablettát.
Szerintem érthető.Akkor aztán már ezek a dolgok nem sokat számithatnak.
“Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?”
-Személyszerint nem,de nem is szakterületem.
Viszont felismerem a szélhámosokat kivétel nélkül.Ehhez értek.
De azért itt nem kezdek el anyázni-ingyen. 8-)
“Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?”
-Nem.Mivel nem estem ilyen csapdába sosem.Szerencsémre öreg 998 roppant gyakorlatias ember volt.
“Van tapasztalatotok az emberfelettivel?”
-Nincs.Mert nem tudom,mi az.
De ami azt illeti,ti sem.
“Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?”
-Marha nehéz kérdés;például,hogy igaz legyen.Megtapasztalhatóan,érzékelhetően és nem bemagyarázhatóan.
“Mit vártok el egy valód felemelkedettől?”
-Személy szerint?Semmit….
A szkeptikus nem jó szó,arra ami vagyok.
Győzzön meg.
Great írta:
Hm…. :-D
Ezek szerint szeptemberben(addig be vagyok táblázva) köll nyitnom egy weboldalt-kibaszottul emelkedett mászter néven,mi?
Tuti hogy direkt linkelted be,R.I.P. Juhász Fecó. :-|
II.Putyin998 cár írta:
Egy mászter ilyen szituban ne zavarodjon össze, ne billenjen ki, ne görbüljön a szája, ne legyen egyáltalán semmilyen megváltozott reakciója, akkor se, ha életében először kerül szembe ilyennel. Ezt várom minimumként.
Melyik a fickó? Nem ismerem.
II.Putyin998 cár írta:
Írtam Neked mailt is. Oda is írhatsz, minden nap nézem azt a mailládát. Ok, örülni fogok, ha ma tudunk beszélni.
II.Putyin998 cár írta:
Nagyon nagy igazság.
Személyes kezdet
Én is ugyanebben a csónakban eveztem, magával ragadott a nihilizmus. A sikeres kiutam mindenképpen a gondolkodás, agyalás, válaszok keresése, és a tapasztalás volt. Meg kellett tapasztalni a bukást, a kudarcot. Kellett a terhelés. Ha az ember állandóan hétköznapi sikerekben részesül, kicsi az esélye annak, hogy ráeszmél bármi fontosra is. Körbeveszi a kishitű, ostoba senkik áltatása, ajnározása, behódolása. Azt hinné az ember ez minden. Az embernek meg kell ismernie, át kell élnie az egyik szélsőértéket, ez valószínűleg minden esetben a padló (bár egyesek szerint mindig van lejjebb…), hogy lássuk a végtelen önrendelkezést.
Kiválasztottak
Tipikusan a „bort iszik és vizet prédikál” esete. Mostani eszemmel, ha egy irányzat a látómezőbe kerül, előbb megfigyelek. Amennyiben a legfőbb képviselőjében bárminemű ellentmondás mutatkozik, akkor az kuka. Nincsen „de…” nincsen magyarázkodás. Aki valamit nem jól csinál, ne takarózzon. Sőt az ilyen inkább bújjon el, vagy fogja be a száját, és ne hitegesse azokat, akik az utat keresik, mert a drága idejüket vesztegetik általa.
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Van.
Mit gondoltok, mi történik a halál után? Jó kérdés, eddig csak bizonyítatlan teóriák százaival bombáztak. Nincs komoly elképzelésem. A másik véglet, a halhatatlanság keresése tölti ki ilyen irányban az időmet.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Lelki tanításként hirdetett eszmékkel nem. Közérzet ingadozás előfordult, de semmi komoly változást nem kreált a valóságban.
Olyan tanítással találkoztam, ami regénybe volt bújtatva, és extra felismerő képesség kellett hozzá. Megértés útján tanított. Sokszor hónapokkal később ébredtem, mikor a gyakorlat igazolta az olvasottakat. Alapvetően a médiában a sci-fi és a gonoszság kategóriájába bújtatják azt, ami a valóság. Ami meg kamu, arról azt terjesztik, hogy az az egyetlen ember számára elérhető lehetőség.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Igen. Egykori középiskolás némettanárom, az egyik tanóra alkalmával bemutatta, mi a hobbija. Radiesztézia, varázsvesszős mérések, auramérés. Ott és akkor nekem meggyőző volt, amit produkált, annak ellenére, hogy az osztálytársaim jedi mesternek kezdték hívni, bohócot csináltak belőle. Évekkel később megkerestem, mert abban bíztam azóta továbbfejlődött, sőt volt titkolt tudása amit nem szellőztetett meg előttünk. Kiderült, hogy ő ezt tényleg csak hobbi szinten csinálta, csak azért mert éppen az egyik rokonának kellett segíteni, de semmi egyéb célja nincsen. Megkopaszodott, továbbra is jó hasas, elhízott maradt. Nem hozott semmi komoly változást az életében és nem is tudott semmi újat mutatni 5 évvel későbbi találkozásunkkor sem.
Általánosságban is azt tudom mondani, hogy nem lehet igazán találni olyat akinek a szavai tükrözik a valóságot. Nagy ezoterikások, világmegváltók prédikáltak nekem az ember felemelkedéséről az 5. dimenzióba, 2012, meg mindenki megvilágosodik, a pénz rossz és szolgasorba dönti az embert, a fogyasztói társadalom a bolygó rákfenéje. Utána ugyanúgy megvették a doboz cigarettát vagy elmentek a házibuliba, vedelték a sört, fociztak a „senkikkel”, meditáltak fél napot, majd utána lementek szívni egy „kis friss levegőt” a filteren keresztül.
Konkrétan szarba se nézem az ilyen alakokat. Aki egy aprócska szenvedélyéről nem tud lemondani egyik pillanatról a másikra, vagy nem tud valamiféle példát mutatni, azt hogyan lehet komolyan venni?
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Attól függ, mit hívunk emberfelettinek. Tapasztalatom volt jövőbeli események előre látása terén. Kiszabadultam a halál torkából, szinte sértetlenül. Egy kissé relatív lehet ez az ügy. Továbbá lehet, hogy történtek velem emberfeletti események, csak én ott és akkor ezt nem ebbe a kategóriába soroltam.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz? Legyenek célok, mérföldkövek, viszonyítási pontok. Nyomon tudjam követni a fejlődésemet. Érezzem, hogy haladok, és nem tévúton járok – nem tévedtem el. Legyen fejlődési lehetőség, aminek határa túlmutat a fizikai világon, más világokba vezet.
A tanítás, majd a tanulásom és fejlődésem révén a láncaim lehullnak. Szabaddá válok, és teljes önrendelkezéssel bírok. Ez az, amit elvárok.
Mit vártok el egy valódi felemelkedettől?
Bizonyítson. Adjon ízelítőt a hatalmából. Ez az ízelítő lesz az, ami motivál majd a felemelkedésért folytatott utamon.
Ne pazarolja az idejét akárkire. Tegye próbára azokat akik tanulni szeretnének tőle. Ne hirdesse magát. Az intuícióm vezessen el hozzá.
Ne kérkedjen és feleslegesen ne koptassa a száját. Tettein keresztül mutatkozzon meg.
Szerintem, mivel nem jött össze az előírt érdeklődő nem szabadott volna elindítani a cikksorozatot! Különben az emberek nem érzik a dolgok súlyát, pedig az életben mindennek súlya van…
“Mit vártok el egy valódi felemelkedettől?” Hogy ne tűnjön annak. Nem tudok mit kezdeni azzal, akit az elmém nem tud emberinek tekinteni. Amit írtál a glockfej kapcsán az nekem túl sok. Nem azt akrom látni, hogy ő mindent tud én meg tudatlan vagyok. Hanem hogy ugyanolyan ember mint én, ugyanolyan problémái neki is vannak, ugyanolyan szenvedési neki is vannak, csak az idő amit ezekkel tölt az sokkal – sokkal kevesebb. Egy valódi felemelkedett legyen Valódi Ember.
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Great írta:
Oké,kanyhaló vagyok,mert nem először lennék ilyen szituban a fáma szerint,ergó nem ér :-D
A foltokban megkopaszodott főszereplő volt a kisJuhász.Nem vizsgálták meg az eü-n,mert nincs baja.’89-ben meghalt.
A Kutya még él,a rák a gyomrát.Ő a másik főszereplő.Monoron lakik,kilenc évről szabadult utoljára.
Oké-oké,befejeztem.
Csak a nosztalgia…
..izé.ezt már láttam a tévébe….höhö..
Alex írta:
Na,majd mesélek.
30ezret érek.
Az öregért-akit láttatok a neten-csak 25-öt adtak tavalyelőtt.
V.I.P. lett az öreg Putyin.Pas graf.
Privátban gyüvök alvás után.
sukui írta:
Milyen a valódi ember szerinted? Mitől lenne ugyanolyan ember mint te? Ez eleve képtelenség. Előbb definiáljuk az ember fogalmát.
Akkor te egy valódi ember vagy?
Miért kell neki ugyanolyan problémákkal és szenvedésekkel rendelkezni? Te vagy az etalon?
@ Duncan Shelley:
Örömmel konstatáltuk szerintem sokan, hogy nem vártunk 120-ig. Előre mind ki szabad! :D
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Igen van. A lélek vagy az emberi szellem a személy tudatosságának az egysége. Egyszerűen az vagy Te, aki gondolkodik.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Én 15-16 évesen logikus gondolatmenettel jöttem rá arra, hogy újjászületünk. Akkoriban engem nagyon foglalkoztatott a halál utáni élet, és persze én is eljártam mindenhová, ahová lehetett. Egyszerűen végiggondoltam azt, hogy ha és amennyiben az Úristen teremtett minket, és annyira szeret, ahogyan azt a legtöbb vallás állítja, akkor biztos, hogy van új esély. Olyan nincs, hogy az ember elbaltázza az életét, és utána kész, vége, lehúzták a rolót, mehetsz lábat lógatni egy felhő szélére. Ha az Isten valóban nagyon szeret minket, akkor kapunk új esélyt az újrakezdésre, az elrontott dolgok helyrehozására.
Azt nem mondom, hogy ettől megnőtt a felelősségvállalásom a saját életemmel kapcsolatban, de onnantól nem volt bennem kétség azzal kapcsolatban, hogy újjá születünk.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Megfelelő tudás, tanulás nélkül sehogy. Számomra ezzel kapcsolatban most annyi a teendő, hogy arra törekszem, hogy a lehető legtöbb jót tegyem meg az életem területein, a lehető legnagyobb felelősséggel járjak el azokban a dolgokban, amelyeket teszek. Az életben nap mint nap tapasztalom az ok-okozati összefüggések megnyilvánulásait, és azt, hogy amit valaha megtettem másokkal, azt nagyon szépen visszakapom. A jót is és a rosszat is.
És hát mit teszek még? Egyszerűen eltervezem, hogy a következő életemben milyen családot szeretnék. :)
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Igen. Eddig egyetlen egy olyan filozófiával találkoztam, amellyel el tudtam érni azt, hogy a dolgaim javulnak. Jobb a kapcsolatom a családommal, jobban helyt állok a munkámban. Persze, mindenen lehet javítani, de azért most úgy látom, hogy haladok felfelé.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Olyan közel sosem kerültem hozzájuk, hogy csalódhassak. Ráadásul eléggé megértő vagyok embertársaim igazolásaival kapcsolatban. Amire nagyon rácsodálkoztam az utóbbi időben, az a pszichológia teljes működésképtelensége. Korábban – eléggé naivan – azt gondoltam, hogy aki ilyesmivel foglalkozik, az tudja a frankót, hogy hogyan kell csinálni. Van egy barátnőm, aki mentálhigiénés szakember. Elvileg azt tanulta, azzal foglalkozik, hogy segítsen a népeknek abban, hogy jobb legyen az életük. És pontosan ugyanazokkal a dolgokkal szarakodik, ugyanazokat képtelen megoldani, mint a mezítlábas polgár. Csak frappánsabb igazolásai vannak. :)
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Emberfeletti? Úgy érted, hogy valaki repül vagy ilyesmi? Egyszer volt, hol nem volt, egy nyáron Görögországban nyaraltunk a bátyámmal, meg egy csapat középiskolással. Egy délután lementünk a tengerpartra fürdeni. A bátyámnak rettentő melege volt, ezért a kristálytiszta égre odavarázsolt néhány felhőt. Én majd belefagytam a tengerbe, mert még a szél is feltámadt. Hogy honnan-honnan nem? Ő tudja pontosan, hogyan csinálta. Én meg pontosan tudtam, hogy ő csinálta. De ez csak játék az elemekkel. Egy jó állapotú emberi lény könnyedén tud ilyesmivel dobálózni.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Azt, hogy engedje meg, hogy saját magam figyeljem meg a tanítások működőképességét vagy éppen képtelenségét. Azt, hogy ne akarjon a saját képére formálni. Azt, hogy ne kelljen “hinnem” benne, hanem tapasztalati úton fedezhessem fel. Azt, hogy az én életem, a környezetem állapota javuljon, és a környezetemre gyakorolt hatásom folyamatosan növekedjen.
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
A lét derűs nyugalmát. ;)
@ Alex:
“A tudás ugyan érték, de aki tud, az nem feltételenül több emberileg a másiknál. Az ember önmagában is érték, függetlenül attól, hogy milyen tudásszintre jutott. A megvilágosodott csupán a tudás szintjének kapcsán több egy másik embertársától nem emberi minőségében.”
Azt hiszem, hogy az emberi minőség is egy olyan fogalom, amiről érdemes lehet beszélgetni.
Szerintem a tudás önmagában óriási érték és ugyanakkor óriási felelősség is. És ha valaki felemelkedett, és rendelkezik a valódi tudással, akkor a felelősségvállalása lesz sokkal-sokkal nagyobb. Emiatt lesz emberi minőségében magasabb.
Az emberi minőségünk nagyban azon múlik, hogy hogyan élünk, hogyan viselkedünk, hogyan bánunk másokkal. És éppen emiatt egy szellemileg nagyon lepusztult emberi lény emberi minőségében nem tud felérni egy jó állapotú lény szintjére. Egyszerűen jelen pillanatában képtelen rá.
Nagyon jó cikk, átjött, reális, valódi probléma. Egy dolgot hiányoltam Duncan, mégpedig azt, amiről feltételezem hogy a folytatásban lesz szó. Erről talán épp csak egy halvány említést tettél. Az ‘irányzatról’ beszélek, amit a múlt század elején-közepén indult, egy -többek közt- mérnök ember alapított, és konkrét, tesztelhető megoldásai vannak a témában. – nagyon csodálkoznék, ha még nem hallottál volna róla. Oka van, hogy nem jött szóba, se pró se kontra.
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Van. Nem csak hiszem, tudom, hogy van valami aminek semmi köze nincs a testhez. Igaz, hogy nem mindig éles kontrasztokkal, de beúsznak olyan valóságos képek, helyzetek amiket már megéltem és nem kötődnek ehhez a testhez. Vannak emberek, akik valahogy mások mint mások. Van egyfajta kötelék, előélet, Köztünk, a Lelkek közt. Testen kívüli élményt is viszonylag könnyen lehet szerezni (halálos baleset nélkül is), csak le kell ülni egy székbe csukott szemmel és várni, közben ügyelni, hogy ne aludjunk el. Ha a “lélek” megfelelően unja már a helyzetet, akkor elkülönül a testétől. Ez megfigyelhető pár óra alatt is, nekem kb. 5 órába telt, miután észrevettem, hogy a testem mellett, kicsit felette vagyok. Nem volt teljes érzékelésem, nem láttam a környezetet, csak Tudtam hogy ott vagyok. Ugyanezt lehet megfigyelni néha pl. közvetlen a felébredés után, amikor teljesen érzékeled a szobát, de valahogy furcsa… tudod, hogy nem úgy fekszel, ahogyan ‘látod’, valami nem stimmel. Volt már olyan megnyilvánulása is enne, mikor egy nagyon stresszes helyzetben kellett megnyilvánulni. Fülig szerelmes voltam, oda kellett állni a lány elé, és megmondani a frankót. Először. Akkor még nem tudtam mi is ez, de szinte külső szemlélőként, kivülről láttam a szitut, úgy ‘beszéltettem’ a testem, szerintem már ti is lehettetek így… tehát számomra teljesen nyilvánvaló, vitán felüli, hogy nem a testem vagyok.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Konkrét emlékeim nincsenek a pillanatról, csak korábbi életekből. Az biztos, hogy ez egy jól szervezett folyamat, gépezet. Gépezet, aminek célja van, és nem a véletlen hozta létra. Ettől a hideg is kiráz amikor ilyen képek után kutatok az ‘elmémben’.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
A körúton egy járókelőt megszólít egy férfi, hegedűtokkal a kezében: “Elnézést, meg tudná mondani, hogy hogy jutok el a Zeneakadémiára” – persze: “sok gyakorlással uram… sok gyakorlással…. “
boszizsu írta:
A több tudás nem biztos, hogy több felelősséggel is jár. A Parfüm sztori sorozatgyilkosa is mesteri tudás birtokosa volt. Attól, még emberi minősége megkérdőjelezhető volt.
boszizsu írta:
A másokhoz való viszonyulás nem tudásfüggő. És igazad van, az egyén elméletileg változhat, tehát csakis a jelenlegi állapotát lehet valakinek is értékelni.
Szerintem van lélek. Az nem lehet, hogy csak egy rakás molekula legyünk… Valaminek kell lenni, aki mozgatja ezt az egészet.
Mi történik a halál után? Gőzöm sincs, ahhoz hogy megtudjam, meg kellene halnom. Tapasztalat nélkül fel sem tudok rá készülni. Állítólag jó meghalni, legalábbis ezt mondják a klinikai halálból visszatérők. De más egy beszámolót meghallgatni és más megtapasztalni.
Sok mindenben csalódtam már, az oktatásban, a fogyasztási cikkekben, emberekben… Még nem találkoztam olyan lelki vezetővel, aki ne pénzért csinálta volna, ne megélhetési forrásnak gondolta volna – szerintem nem hiteles, ha egyébként ugyanúgy kisstilű problémák nyomasztják, mint engem.
Egy igazi mester vagy felemelkedett tanítson úgy, hogy használható és meggyőző tapasztalatokat szerezzek. Járjon elől a jó példával. Csinálja és ne csak prédikáljon- beszéljen róla.
Jó kérdések.
“Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?”
Van. Én magam vagyok az. Ezt én tudom a legjobban.
“Mit gondoltok, mi történik a halál után?”
Embere válogatja – kivel ez, kivel meg az. Akármit föl lehet hozni, valakivel biztos az is megtörténik.
Egy valami azonban nem változik, és ez a lényeg: ha van folytatás a halál után, akkor aki úr volt előtte, úr lesz utána is, aki meg szolga volt előtte, az szolga lesz utána is.
“Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?”
A halál a legnagyobb próbatétel, amire úgy lehet felkészülni, hogy helytállunk különböző próbatételekben. Ha valami, ami korábban próbatétel volt, de most már nem az, mert könnyen megy, akkor újabbat keresünk, ami még nem megy, de teljesíthető.
“Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?”
Igen. Több olyan tanítást is találtam, ami rámutatott néhány tulajdonságomra, amit korábban nem láttam. Ezeknek a tulajdonságaimnak egy részén tudtam változtatni, egy részét tudtam továbbfejleszteni, egy részével küzdök, egy részével pedig nem tudok mit kezdeni. De jó, hogy ezekről is legalább tudok, észrevettem magamon és látom. Ez eredmény.
Még valamit a “lelki tanításokról”. Szokásommá vált lelki tanításként értelmezni olyan írásokat, filmeket, személyes megnyilvánulásokat, amiket egyáltalán nem is szánnak lelki tanításnak. Ez azóta szokásom, amióta észrevettem, hogy az evangéliumok tele vannak pénzügyes hasonlatokkal; adásvétel, hitelezés, könyvelés, befektetés, meg minden ilyesmi. Elkezdtem játszani azzal, hogy visszafordítom a dolgot, és a pénzügyet spirituális tanításként tanulmányozom. Olvastam például egy spirituális útmutató könyvet, aminek “Gazdag papa, szegény papa” a címe, és látszólag arról szól, hogy hogyan fektessük be a pénzünket, meg hogyan gondolkozik egy sikeres kapitalista. Van egy kedvenc spirituális filmem is, a “Sebhelyesarcú” című, ami látszólag egy gengszterfilm. És egyáltalán nem az az üzenete, hogy “a pénz nem boldogít.” De nekem még Putyin Cár kommentjei is lelki tanításnak számítanak. Szóval igyekszem mindenből tanulni.
“Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?”
Nem. Egy mesternél fölmérem, hogy miben mester és miben nem, mit tudok tőle tanulni és mit nem, és amit tanít, azt mennyiért adja. Ez elég jó szűrőnek bizonyul.
“Van tapasztalatotok az emberfelettivel?”
Attól függ, milyen értelemben emberfeletti: az átlagos emberi színvonal feletti, vagy a mindenféle értelemben vett emberi fölötti. Olyan élményeim voltak, hogy valakivel – valakikkel olyan megértésben és jelenlétben vagyok, ami az átlagos szint fölött áll.
“Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?”
Mutassa meg, hogy milyen vagyok, mik a lehetőségeim, és azokat hogyan érhetem el.
“Mit vártok el egy valódi felemelkedettől?”
Ne legyen gond számára a megélhetés, képes legyen az életben helytállni, a tanításon kívül értsen még valamihez rendesen, beszéljen világosan és egyértelműen, legyen tisztában a saját határaival, és ami azon túl van, arról ne okoskodjon.
@ Alex:
A tudás – a legtöbb képességhez hasonlóan – kétélű fegyver. Az embernek van joga eldönteni, hogy mihez kezd vele. Használhatja jóra és rosszra egyaránt. Ezt tartom én felelősségnek. Amikor az ember nem árt fölöslegesen. Ha pedig valaki “genya”, és jókora képességek birtokában pusztít, akkor azt lőni kell.
Egyébként valóban igazad van, hogy a másokhoz való viszonyulás nem tudásfüggő. De azért az az ember, aki egy gyengébb állapotban van, és mégis tisztességgel bánik más emberekkel, mégiscsak TUD valamit. :)
boszizsu írta:
A probléma talán ott van, hogy a felemelkedettség alatt valamiféle spirituális tudást értünk, miközben tudásról beszélünk általánoságban, aminek a spirituális tudás csak részhalmaza. Ezért van aztán az, hogy óvatosan kell fogalmazni, mert ami lehet, hogy igaz a részhalmazra, nem feltétlenül igaz az egészre és fordítva.
Tehát oda jutottunk, hogy definálni kéne miféle tudásra van gondolva a felemelkedettséggel kapcsolatban. Ki a felemelkedett? Aki 105 métert köp tökmaggal, vagy aki 15 percig is bírja a víz alatt, vagy netalántál le tudja állítani az életfolyamatait, vagy aki megnevetett illetve megríkatt másokat stb.
boszizsu írta:
De mi az, hogy gyengébb állapotban van? Picasso állítólag nem volt egy lángelme agyilag, ennek ellenére azt mondják, hogy elég jól festett. Rain man autista volt, de kártyapaklikat számolt és jegyzett meg a fejében. Különben nem azért írom ezt, mintha nem értenék Veled egyet, inkább csak fűzöm tovább a gondolatot.
Itt nem (csak) rólam van szó, hanem mindenkiről, a hétköznapi emberről, a hétköznapi életről annak minden nyűgjével bajával. Popper mondta azt egy indiai szerzetesnek, aki megszólta őt hogy szivarozik egy ashram mellett, hogy könnyű neked itt a “nyugiban”, gyere el Budapestre egy tömött 7- es buszra…
Na remélem így érthetőbb voltam :-)
qqtyin írta:
” Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót? ”
Szerintem igen .
” Mit gondoltok, mi történik a halál után? ”
Nincs róla saját gondolatom , nem tudom .
” Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra? ”
Csak úgy lehetne felkészülni , ha tudnánk , hogy mi van a halál után .
” Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével? ”
Igen .
” Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben? ”
Igen . De erről nem ő tehet . :-)
” Van tapasztalatotok az emberfelettivel? ”
Nem tudom pontosan , hogy mit kell az alatt érteni hogy emberfeletti .
Az embertelenről és az emberalattiról több tapasztalatom van .
” Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz? ”
A tanítástól azt várom el , hogy megtanítson látni .
” Mit vártok el egy valód felemelkedettől? ”
Hogy szóba álljon velem . :-))
Viccen kívül , azt várnám hogy olyan legyen aki valamikor szintén megtapasztalta az emberlét nehézségeit , és rendelkezzen azzal a tudással amivel kiemelkedett belőle , és hogy át tudja nekem adni azt a tudást . Persze ehhez az is kellene hogy én képes legyek elsajátítani azt a tudást .
És talán ez a része a legérdekesebb . Mert tegyük fel , ( csak a játék kedvéért ) , hogy az lenne a követelmény , hogy 20 évig álljak kézen , és akkor emberfelettivé válok .
Sokszor hallom , hogy így hamis mester , meg úgy hamis mester , de hamis tanítványról nem szól a fáma . Pedig ők még többen vannak !
A volt tanítóm is nagy fanatikus volt , tanok és mesterek tekintetében , és mindig csalódott . Én úgy látom , hogy pont a fanatizmusa miatt kapta ki ezeket a tanításokat és mestereket . Ebben látom a hasonlóságot közte és Duncan között .
Vajon nem Te verted -e át magadat Duncan ?
Csak kérdezem , mint elvi lehetőséget . :-)
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Igen van. Egyszer mikor gimnázium végén az osztályfőnököm házában tartott bulin kicsit többet ittunk a szokásosnál, és egy napozó ágyon heverve gondolkodtam, rájöttem valami nagyon fontosra, amely számomra bizonyíték volt arra, hogy nem a testem vagyok. Úgy jöttem rá mindenre, hogy megfigyeltem az alkohol kiváltotta állapotot, és két nagyon jól elhatárolható szempontot találtam saját magamról. Az első viszonyítási pont szédült, mosolygott, kényelmesen feküdt, majdnem bepisált a sok sörtől, és járt a szája, olyan dolgokról amit nem szokott mondani, és közben röhögött mindenen. A másik pedig a legnagyobb nyugalommal megfigyelte ezt. Egy darabig nem is tulajdonítottam ennek igazi szerepet, de egyszercsak belém hasított a felismerés, hogy az a nézőpont aki megfigyelt, teljesen tiszta és mentes minden hatástól amit az alkohol gyakorolt arra a másik részre. Tudja, hogy a test fura dolgokat csinál, tudja, hogy ez eltér a normálistól, és amikor akar felül tud kerekedni az alkohol okozta kényelmes zsibbadtságon, és képes rávenni a testet, hogy normálisan viselkedjen. Innen úgy tűnt, hogy az, hogy az ember részeg, csak egy döntés, hiszen addig tart ameddig az ember engedi, és olyan mértékben amilyenben csak akarja. Van az embernek egy olyan része, ami mindig tudatos, minden helyzetben, még akkor is, ha a teste épp valami mással van elfoglalva. Azóta persze én is elkezdtem járni egy úton, de gyanítom, hogy erről még lesz szó a következő hetekben.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Fogalmam sincs, nem emlékszem. Tudnék olyan dolgokat mondani, amit másoktól hallottam, vagy amit én gondolok, de ezeknek a megalapozottságát nem tudom bizonyítani, így a válaszom az, hogy nem tudom.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Szerintem? Talán a tudásnak és a megértésnek van jelentősége a dologban. Találni kell egy olyan utat, amellyel az ember ránézhet korábbi halálokra, és ez segíthet, hogy tudjon vele konfrontálni.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Nem tudom milyen eredményre gondolsz, de nem lebegtem, nem lőttem tűzgolyókat és nem szórt villámot a szemem sem soha. Ezt leszámítva tanultam már olyasmit, amivel az emberi átlag fölé tudtam kerülni néhány apróbb téren az életemben, és ezek fontosak voltak abban, hogy megformálják azt az irányt amerre tartok. Persze egy dolog tudni valamit, és teljesen más dolog használni a tudást. Én pedig kevesebbet használom a tudásom néhány dologban, mint kellene. Még abban a kevés dologban is amiben szert tettem rá.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Igen. Egyszer igazi vámpírokat kerestem. Nagyon sok helyen megfordultam és igencsak sok emberrel beszéltem, akik azt állították magukról, hogy vámpírok, de idővel mindenkiről kiderült, hogy hantázik. A legmesszebbre akkor jutottam mikor találtam egy vérdonor hálózatot, ahol emberek a vámpírrá válás reményében vért adtak “halhatatlan mestereiknek” akik minden nap megittak egy kupicával és úgy tettek mint akik élvezik az ízt. Mikor rájöttem, hogy mélyen belül tisztában vagyok vele, hogy mindenki csak eljátssza az egészet és én tulajdonképpen csak a legjobb színészt próbálom megtalálni, hogy tanulni tudjak tőle, azonnal abbahagytam az egészet.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Egyszer az életemben, valamikor 10-12 éves korom körül, amikor még a Super Nintendo menő dolognak számított épp a Mortal Kombat nevű játékkal játszottam, és elég frusztrált voltam egy harc miatt amit nem sikerült megnyernem többedjére sem. Minden gondolkodás nélkül a tévére irányítottam minden dühömet és a kép átváltott statikus zajba. A düh azonnal nyomtalanul eltűnt, és megnéztem minden csatlakozót, minden kábelt, de semmi nyomát nem találtam fizikai hibának. A kép kb. fél perc múlva visszajött és a videójáték pont ott tartott ahol hagytam. Ezt soha nem sikerült megismételnem, de sokáig meg voltam győződve róla, hogy ez bizony emberfeletti.
Ma már kicsit másképpen definiálom a dolgot. Azt tartom emberfelettinek, amilyen pl. Gorike volt az Elme Gyilkosaiban. Aki számára nem létezett a túl nagy akadály, és semmi az ég világon nem volt képes rá, hogy megállítsa. Láttam már ilyet, voltak nekem is rövid, alkalomszerű tapasztalataim ilyen téren, de rengeteget kell még fejlődnöm.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Azt hogy képessé tegyen arra, hogy az emberi állapot fölé emelkedjek. Hogy emlékezzek mindenre, örökre, hogy ne keljen a testemben rekedve élni, és hogy tökéletesen tudjak túlélni, mindenhol, minden helyzetben.
Mit vártok el egy valódi felemelkedettől?
Hogy fogadjon el valamilyen cserét a tudásáért cserébe és tanítson :D De lényegében csak azt, hogy ne legyen számára lehetetlen.
Van lélek, ez maga az egyén. Halhatatlan, csak van egy teste, amely elkopik idővel, persze csak a szerint a megegyezés szerint, amiről már volt szó a Test c. cikksorozatban.
Nem függ a fizikai dolgoktól, úgy s mint tér, idő, anyag. Ez egy életenergia.
A halál (a test halála) után szerintem a test lélek általi elhagyása következik többnyire. Majd az újabb test felvétele következik miután a lélek előző életbeli tapasztalatai blokkolódnak. Megesik, hogy a blokkolás nem tökéletes, ilyenkor csodagyerek lehet az eredmény (Mozart, Bach), de aztán a realitások „helyrepofozzák” a hibát a mintán.
Ha a halál utáni időszakon az életek közötti területet értjük, akkor erre van mód felkészülni, pl. úgy ha az ember a halál jelenségére képes tárgyilagosan nézni és nem bepánikolni, amikor bekövetkezik, hanem tudatosan elkerülni a blokkolás csapdáját. No persze, ember legyen a talpán, aki a saját halott testével való szembesüléskor erre képes.
Nem nevezném lelki tanításnak ami erről eszembe jut, inkább egy út megmutatásának, amely aztán saját tapasztalatot hoz létre, kinek ezt, kinek amazt. Azért jó így, mert kizárja, hogy tények lennének sugallva – szépen magyarosan. Bár ez nem a buddhizmus, de a hasonlóság abban van, hogy így az tud igaz lenni, amit az ember maga megtapasztal, nem pedig az, ami bármilyen vallási, lelki vezető szerint igaz. Ilyen értelemben értem el eredményt, mégpedig az élet közötti területek tényének megtapasztalását, bár ezzel most én sugallok valamit, ajaj. :P
Régebben beszélgettem gyülekezet vezetőjével, keleti tanok mesterével, volt aki kis híján agyvérzést kapott, pedig csak kérdeztem párat, de válasz nem jött. (Nem a római pápa kapott agyvérzést, még majdnem sem. )
Van tapasztalat emberfelettivel, bár ha az emberen a lelket értjük (márpedig a lélek maga az ember, nem a teste) – akkor ez annyira nem is emberfeletti, csak annak érezhetjük a testi valóságba beleragadva.
Lelki tanítás – mivel maga a tanítás csak úgy ér valamit, ha utána az elmélet meg is tapasztalható – így hát egész pontosan ezt várnám el tőle, hogy valóban átélhető legyen, a gyakorlatban is létezzen, ne csak eszmefuttatás legyen.
A valódi felemelkedéstől azt várom el, hogy ne csak a tömeg által bámult spirituális csoda legyen egy lelki fejlődés, hanem egy teljesen természetes része legyen az életnek, bárki által elérhető jobb állapot, amivel végül az emberek rájönnek valódi mivoltukra. (És talán az elnyomó Rendszer végső legyőzésének is ez a titka.)
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Szerintem a lélek egy olyan mátrix, amely ugyanúgy funkciót lát el, mint a testünk. Én igyekeztem az elmúlt 3 évben fejleszteni, úgy veszem észre, hogy sikerül.
Szerintem a teremtő tervező a lelket is precízen megtervezte, de az energiája valami másból jön szerintem.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Szerintem a halál nem egyenlő a pusztulással. Pusztulásnál a lélek is megszűnik véleményem szerint.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Az élet él és élni akar. Élünk, a halálra nem kell felkészülni, nem vagyunk katonák, de még akkor sem kell. Egy amőba is tudja, hogy él és élni akar. De azt nem hülye módjára teszi.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Én úgy gondolom,hogy a lelkemet sok minden edzette és hatottak rá tanítások bőven. Az elme gyilkosai is, Amer tanítása is, a történelem is és teológiai eszmefuttatások is.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Én tisztán kérdezek az ilyen ismerőseimtől és gyanakszom, de nem szoktam csalódni. Azért nem, mert aki csalódást okozna, azzal kapcsolatba felteszem a kérdést, hogy miért teszi. És jön a szánalom…
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Lénnyel nincs, de volt olyan, hogy egy “mester” ismerősöm a sima borból először málna ízűvé, majd még valami más ízűvé varázsolta a kezével, de nem emlékszem mi volt a másik íz.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Hogy tapasztaljam.
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Hogy váltsa le a kormányt! :)
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Szerintem van lélek,mi vagyunk azok.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Szerintem a halál után felveszünk egy új testet és megint kezdődik előröl….
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Ahhoz feltudjunk készülni tudni kelen-e mi van a halál után és a következő élet előtt.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Én értem el eredményt.120km tőlem lévő barátomat érzékeltem;hallatom beszélni..stb.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Igen,de ez a csalódás csak azért volt csalódás mert tudatlan voltam és hiszékeny.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Csak részleges.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Ennek a lelki tanításnak hozzáférhetőnek kellene lenni és biztosítani,hogy mindig mindenki (akit érdekel)eltudja sajátítani,meg tudja ismételni -kivétel nélkül- a tanításaiban lévő “gyakorlatokat” .
Mit vártok el egy valódi felemelkedettől?
Példamutatást és képes legyen bemutatni a gyakorlatban a felemelkedés “velejáróit” .
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Lehetséges, hogy van de én személy szerint abban hiszek, hogy a lélek és a test elválaszthatatlan.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Az itteni élet megy tovább, legalábbis eddig mindig így történt. Az “ottaniról” fogalmam sincs, van, nincs? Franc tudja. Nekem nincsenek előző élet emlékeim meg hasonlók. Lehet, hogy nekem ez az első életem? :-)
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Ez attól függ, hogy ki miben hisz. Ezután pedig mindenkinek a saját hite szerint.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Szerinted? :-D
Amúgy, ha a lelki tanításokat tágabban értelmezzük és nem csak a vallásokra értjük akkor igen.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Hát amikor megtudtam, hogy nem az én apukám a legerősebb a világon az rosszul esett. :laugh:
Igazából mindig is kíváncsi voltam, hogy milyenek lehetnek a “nagy” emberek a hétköznapokban. Mivel életem során volt szerencsém személyesen is megismerni pár magasabb körből való bácsit és nénit rájöttem, hogy ők is csak emberből vannak. Persze bizonyos tulajdonságaikban magasabb szinten vannak az átlagnál és ez előnyt ad nekik az élet általuk preferált területein de eggyel sem találkoztam aki minden tulajdonságában magas szinten lett volna. Náluk is láttam előfordulni ugyanazokat a problémákat mint nálam vagy bárki másnál.
Gurukhoz és úgyn. szellemi emberekhez nem volt még közelebbi szerencsém.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Nincs.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Hogy gyakorlójának hatalmat adjon és higgadtságot ami a valós tudásból ered.
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Hogy leereszkedik. :-D Vagyis bizonyít….ha úgy tartja kedve.
Mondok egy példát (lehet, hogy már beszéltem róla…mindegy). Van egy ismerősöm akivel a 20-as éveim elején gyakran össze szoktam futni szórakozóhelyeken. Erre a gyerekre ragadtak a nők. De nem akármilyen nők, hanem a kimondottan szép, bombázó csajok. Az úgyn. plázacicát ugyanúgy fel tudta szedni mint az intelligensebb fajtákat. Szó szerint volt olyan, hogy két csaj, két nagyon jó barátnő összeverekedett miatta. A poén az volt az egészben, hogy erre a gyerekre sok mindent lehet mondani csak azt nem, hogy jól néz ki. Sőt, szerintem és a többi ismerősöm szerint is kimondottan szarul nézett ki. A nyeszlett testéhez képest nagy feje volt, sasorra, gülü szeme és még ragyás is volt. Kb. egy Gene Wildert képzeljetek el. Nem tudom, hogyan csinálta, senki se tudta, szerintem még ő se de valamit tudott.
Na valami ilyesmit várok én el egy “felemelkedettől”. Azt, hogy mondok neki egy területet és ő abban bizonyítani tud, minden, látszólagos hátránya ellenére.
Azt írod, „Ha létezik a test után valami, akkor ezt fel lehet kutatni, meg lehet figyelni, meg lehet érteni, analizálni lehet, megtalálni a főbb tényezőket, főbb pontokat, és azokra kidolgozni valamit.”
Hát lehet, hogy fel lehet kutatni, lehet hogy nem. Ne felejtsük el Andan tanítását, ha elromlik a TV készüléked, mindegy, hogy hány ceruzát hegyezel meg, a készülék nem fog működni. Ha van a test után valami, nem biztos, hogy testi valónkban ezt tudjuk analizálni. Mert minden, amivel megfigyelhetjük, érzékelhetjük az anyagi dolog.
Látunk valamit, a szemünk átalakítja jelekké és ezek eljutnak az agyba, hallunk valamit, a hanghullámokat a fülünk átalakítja jelekké és ezek is az agyunkba jutnak. De ha valamit még nem láttunk, hallottunk, az agyunk nincs mihez viszonyítsa.
Van egy elképzelésem, lehet hogy téves, de lehet hogy ez az igaz. Nincs bizonyíték. Az anyagi világban létező énünk és a szellemünk egymástól jól el van zárva. Azok, akik előtt felsejlik egy és más, morzsák azok beleőrülnek ebbe, elmebetegeknek mondjuk. Mert az anyagi világban nem tudjuk feldolgozni ezeket az információkat. Nincs hozzátudásunk, vagyis a mi vagy más valakinek a tapasztalata.
Más, ha van megvilágosodott személy, az nem fog vele hencegni, bölcsködni, hazudozni hogy valamilyen előnyökhöz jusson. Mert milyen a legtöbb „tanító”, „guru”, „jós”? Be kell lépjél az iskolájába, vallásába, szentélyébe, vakon, feltétel nélkül kell higgyél benne, pénzeddel, vagyonoddal, munkáddal, adóddal … , stb. kell Őt, iskoláját, vallását eltartsad. Ha sok ember kap is ingyen valamit az azért van, hogy valaki mások még többet adakozzanak, meg lehessen őket még jobban fejni.
– a pápa biztonságos hellyé teszi a világot a pedofilok számára?
– pontosan!
:laugh:
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót? – nekem van de nincs mindenkinek
Mit gondoltok, mi történik a halál után? – én elismerésben részesülök de nem mindenki
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra? – nekem nem kell mást tennem mint amit eddig
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével? – saját tanításomat követem azzal elértem mindent
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben? – igen sokszor orvosok papok más megtévedt figurák, amióta az egyik kórház kuruzslói jobblétre szenderítették családtagomat ellenére a több százezernek amit a zsebükbe csúsztattam, mindenkit felülvizsgálok megversenyeztetek és senkit nem fogadok el megkérdőjelezhetetlennek
Van tapasztalatotok az emberfelettivel? – magam is az vagyok
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz? – használható legyen arra amire mondják hogy való
Mit vártok el egy valód felemelkedettől? – ne legyen emberi
a glockfejizmus fájintos
sutter megőrült keményen hihi nem volt felkészülve önmagára
prolizoli írta:
Ezt azért gondold még át ! :-)
Én nem szeretném ha a lelkem a halálom után is a testemmel maradna . Pfujjj … :-|
Thirdeye Magister írta:
Ha abból indulsz ki, hogy a lélek és a test elválaszthatatlan akkor nincs olyan, hogy a halálod után. A saját, belső nézőpontodból nem fogsz találkozni a halállal. Csak mások halálát tudod megtapasztalni a sajátodat nem.
Persze ha te abban hiszel, hogy a lelked tovább él a tested megszűnése után, akkor nyilván másra számítasz.
Ha nekem van igazam, akkor nem fogok tudni arról, hogy meghaltam, mert amíg képes vagyok érzékelni, felfogni és tapasztalni az azt jelenti, hogy élek és létezem. Ha már nem létezem akkor nincs mivel érzékelni, hogy már nem vagyok.
Ha neked van igazad, akkor a halálom után majd rájövök, hogy tévedtem a test és lélek viszonyával kapcsolatban. Megesett már jó párszor, hogy tévedtem. Nem fogom a hajam tépni tőle pláne, hogy már nem is lesz hajam hehe. Tudomásul veszem majd akkor is, ugyanúgy mint eddig, korrigálom a teendőket és az élet megy tovább. :laugh:
Igen és csak ebben az értelemben.
Öhm lássuk csak: meghalunk? Igen. Lesz koporsó, gyászmenet, könnyek, de mi az amit hátrahagyunk? És hogyan tesszük mindezt? Ez az ami számít.
Egy 2 gyermekes 52 éves buszsofőr, hogy tud felkészülni egy katonai bevetésre? Elmondom hogy: sehogy…
Igen.
Nem mert nem tartok senkit emberfelettinek.
Azt hiszem igen.
Az igazságot.
Útmutatást.
Alex írta:
Én olvasok japánul, te nem, ez nüansznyi különbség vagy jelentős? Te tudsz repülőgépet vezetni, én nem, ez lényegi különbség? A tudás és a tudatlangá között óriási szakadék van.
De most te mosol össze dolgokat. Nem mondtam, hogy feltétlenül több emberileg, mert ez attól függ, hogy miben áll a tudása. Egy Amer minőségileg is több, mint bármelyik ember vagy az emberiség.
A potenciál az rendben van, filozofiailag mindenképpen én is úgy gondolom, hogy itt nincs eltérés. De ott van, hogy ki mit valósított meg ebből.
Ha megvilágosodott, és nem több, akkor ez nem igazi megvilágosodás. A Golden Dawn féle beavatás csupa szimbolizmus volt, nem igazi beavatást, nem kapott belőle senki semmi többet. A mérgesgombás hülyéskedés sem adott többet. De ezek nem igazi beavatások.
prolizoli írta:
Tehát akkor szerinted a lélek mint önálló valóság nem létezik, hanem az agyműködés összessége?
Egyelőre csak az első kérdésedhez szólok hozzá, miszerint:
“Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?”
Szerinted a lélek az öntudat, az értelem, az érzékelés forrása, leegyszerűsítve tehát a lélek azonos magával az öntudattal vagy éntudattal.
A test-lélek-szellem hármasságát én másképpen értelmezem és három irányból megközelítve is ugyanoda jutok.
Vallási és spirituális megközelítés:
A vallás szerint a szellem a halhatatlan rész, az örök elpusztíthatatlan eszenciája az embernek. A szellem a lélek és az élő test kapcsolatát valósítja meg.
Az ember egy 7 rétegből álló energiamező, melynek legsűrűbb, anyagi formát öltött rétege a fizikai test. A fizikai testet körülveszik további rétegek, melyek egyike az érzelmi test, vagyis a lélek. A lélek tehát ez alapján nem a fizikai testben van, hanem a körül. Magát az energiamezőt vagy aurát szokás egyébként lélekruhának is nevezni.
A lélek elektromágneses tér – mint ahogyan minden – és egy eon időtartamra, vagyis kb. 26 ezer évre szolgál. A spirituális tanítások szerint a lélek csak a születés pillanatában egyesül a testtel. Már a fogantatás pillanatától benne van azonban “valami”, ami vezérli az osztódást és az egész folyamatot. Ez a fizikai testben lévő “valami” a szellem, mely örök életű.
A test egy informatikai burok, melynek célja, hogy a 3 dimenziós világban – amely szerintem 4 dimenziós, hiszen létezik benne az idő – történő tapasztalatszerzést lehetővé tegye a szellem számára.
A spiritualizmus azt mondja, hogy az örökéletű szellem egyre sűrűbb energiamezőket (Isteni test – Spirituális test – Kauzális test – Mentális test – Emocionális test – Éteri test) teremt, míg végül fizikai test formájában jelenik meg. A fizikai test tehát az auránk interferenciamintáiból összeálló hologramként értelmezhető.
Amit mi léleknek nevezünk, az valójában tehát maga a körülöttünk lévő világ. János evengáliuma szerint:
“A lélek az, ami megelevenít….“
Ha nem lenne a körülöttünk lévő világ feltehetően nem nagyon éreznénk magunkat élőnek, de ettől függetlenül lenne tudatunk. A lélek tehát nem lehet azonos a tudattal. A tudat sokkal inkább a szellem.
Osho szerint a lélek az Isten. Lélek, logosz, taó, Isten mind ugyanazt jelentik és mindent a lélek, vagyis az Isten teremt meg tehát!
Az Isten szó jelentése ősatya, teremtő erő. Isten mindenben ott van, minden ami körülvesz bennünket maga az Isten. A lélek tehát nem más, mint maga a környezetünk.
A lelki betegségek oka ez alapján az, hogy a környezetünkben, vagyis az aurában zavarok keletkeznek, melyek végső soron a fizikai testben negatív változásokat eredményeznek.
Kérdés: Ki az, aki a környezeti hatásokat – ezáltal a hangulati állapotunkat – befolyásolja és ily módon közvetve a testben megjelenő betegségeket okozza? A Rendszer?
Tudományos megközelítés:
Testünk minden sejtje kibocsát és fogad elektromágneses rezgéseket, mivel a sejtmagban található DNS rádió adó-vevőként működik. Bármilyen, sejtben történő eseményről is legyen szó, az eseményt minden esetben megelőzi egy elektromágneses hullám kibocsátása, amire a DNS reagál. Ez az elektromágneses sugárzás kísérletek alapján az UVA és UVB tartományban van, vagyis fotonokról van szó. Valójában a fény egy bizonyos frekvenciái vagyunk tehát és nem mellesleg a spirituális tanok is használják a fénytestvér szót az emberre.
A DNS tehát fotonokat vesz, tárol és továbbít és a test működéséhez sokkal inkább szükséges a fény, mint a táplálék. A kísérletek kimutatták, hogy halálkor az emberből távoznak a fotonok, főleg az akupunktúrás pontokon keresztül, ez láthatóvá is válik, nagyon kis intenzitású sugárzás formájában.
Ebből következően a DNS-ben tárolódik tehát egy energia, mely nélkül az élet nem lehetséges. A fizikai testben van tehát valami, ami szükséges az élethez, ami nélkül a test nem működik. A test szoros kölcsönhatásban van tehát a környezeti elektromágneses rezgésekkel, a lélekkel. Első blikkre az ember teste nem különíthető el a lélektől, hiszen a test a lélek azon része, amely sűrűbb, anyagibb jellegű.
Meditáció során azonban pontosan az a cél, hogy az ember a környezettel ideiglenesen megszakítsa a kapcsolatot vagyis a kibillent lelki egyensúlyt megtalálja magában. Ilyenkor a környezetéből érkező érzelmi, lelki hatásoktól függetleníti magát, vagy ahogyan Jézus mondta lelki szegény lesz:
“Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” (Máté 5/3)
A lelki betegségek oka ebből az aspektusból nem más, mint hogy a környezetünkben lévő elektromágneses hullámok negatívan hatnak a sejtekre.
Kérdés: Ki az, aki a környezetünket elektroszmog, HAARP vagy éppen vegyi permetezés formájában folyamatosan befolyásolja? A Rendszer?
Informatikai megközelítés:
A test a hardver, a lélek az operációs rendszer. A számítógép lelke az operációs rendszer, mely nélkül a hardver egy élettelen tárgy. Pontosabban csak annak tűnik!
A rendszer feltelepítése előtt a gép ugyanis már életjeleket mutat, mivel a hardverbe beintegrálva van egy BIOS-nak vagy EFI-nek nevezett alapvető bemeneti/kimeneti rendszer. Ennek feladata, hogy a hardver összekapcsolható legyen az op. rendszerrel. Ez – mármint a hardverbe integrált rendszer – a szellem.
A számítógép analógiájára a szellem (BIOS/EFI) feladata is az, hogy a test és lélek együttműködjön.
Az operációs rendszer valójában az egyes programok futtatásához szükséges virtuális környezetet hozza létre. Ugyanez a feladata a léleknek is: irányítja a testünket és olyan környezetet hoz létre, mely alkalmas arra, hogy a világban tapasztalatokat szerezzünk és különböző programokat képesek legyünk végrehajtani.
A lelki betegségek oka ebből a megközelítésből az, hogy az operációs rendszer – lélek – sérül, ezáltal a programokat nem futtatja megfelelően.
Kérdés: Ki az, aki az operációs rendszert megtervezte és upgrade-eli, frissíti, foltozza, hogy az elvárása szerint működjünk? Ki az, aki programoz bennünket? A Rendszergazda?
Mindhárom esetben ugyanoda jutok tehát, hogy a test-lélek-szellem hármasságból a szellem maga az éntudat, a lélek az adott környezet, a fizikai test pedig a tapasztalás eszköze. Valójában egyik sem igen választható el a másik kettőtől.
A BIOS-t tartalmazó hardver (a fizikai testet öltött szellem) önmagában már életképes ugyan, de op. rendszer (lélek vagy környezet vagy Isten) nélkül nem sokat ér. De tehetünk rá Windows 98-at, XP-t vagy 8-ast, akkor egy adott környezetben képes információkat szerezni, melyeket a merevlemezen tárol. Ugyanígy az ember is belehelyezhető különböző környezetekbe (őskorba, ókorba vagy éppen a jelenbe), ahonnan a megszerzett információit, tapasztalatait a DNS által tovább viszi. De hogy utána mi történik vele, azt már csak a Rendszergazda tudja, illetve ő dönti el. :-)
Duncan! Kár hogy a sátánról tettél fel képet ehhez a kitűnő témához!
Duncan Shelley írta:
Ez így igaz, de attól még ” … minden esetben nyerjen a tudatlanokkal szemben, és a tudatlanok vele szemben minden esetben veszítsenek. Mindig, ezerből ezerszer, millióból milliószor, egyetlen egy darab kivétel nélkül.” kijelentés azt feltételezi, hogy a tudásnak nincsenek fokozatai csak végletei. Ami ugye nem teljesen úgy van.
Duncan Shelley írta:
Nem a tudás önmagában a meghatározó. Hanem, hogy mire és hogyan használjuk. Ezért a tudás szintje alapján nem lehet eldönteni egy ember minőségét.
Duncan Shelley írta:
valami hasonlót mondtam én is. Maga a tudás az eszköz. de hogy jó eszköz-e az az ember cselekedetétől függ. Az ember cselekedete pedig nemcsak tudásból fakadhat.
Két kérdésre még nem válaszoltam:
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Ezt rendhagyó módon így válaszolom meg:
Ne hidd
Ne hidd, hogy meghalsz,
Mikor majd felejtesz,
Ne hidd, hogy nem leszel,
Hogyha majd temetnek.
Ne hidd, hogy szép lesz,
És megnyugvást találsz,
Ne hidd, hogy békésen
Borít be sok virág.
Ne hidd, hogy elhagysz
Mindent, mit felednél,
Ne hidd, hogy leplez majd
A hószín szemfedél.
Ne hidd, hogy elbújhatsz
Önmagad arcától,
Ne hidd, hogy búcsúzol
Az élet forrásától.
Ez magyarra lefordítva: irány az újabb test, újjászületés (inkább több, mint kevesebb) memóriavesztéssel. Ez a test, ez a név, ez a létezés véget ér, jön egy új test, új név, új létezés.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Eddig felkészültél? Akár igen, akár nem: itt vagy, olvasod ezt a blogot vagy írod a saját hozzászólásodat. Nem?
Persze lehet, hogy jó lenne nem megnyomni a “reset” gombon. Vannak híradások, hogy ez néha sikerül, de lehet, hogy ezek csak mendemondák, én nem jártam utána egyiknek sem, amiről hallottam.
“Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?”
Igen, van. Jómagam sem fogalmazhattam volna meg jobban. :-))
” Mit gondoltok, mi történik a halál után?”
Régebben sokat gondolkodtam ezen, hogy vajon melyik verzió az igaz: Pokol vagy mennyország vagy reinkarnáció vagy „másvilág”… de már nem foglalkoztat a gondolat. Sokkal inkább érdekel az, hogy mi van a halál előtt, vagy helyett.
“Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?”
Nem készülődöm. El vagyok foglalva a halál előtti időszakkal.
“Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?”
Nem követtem lelki tanítást. Gyermekkoromban megkereszteltek, aztán később elsőáldozó is voltam, de az egészből az maradt meg, hogy fincsi volt a szentelt ostya.
“Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?”
Nem találkoztam még ilyen emberrel, így megspóroltam a csalódást.
“Van tapasztalatotok az emberfelettivel?”
Talán van, csak nem tudom ki mit ért emberfelettinek. Lehet, hogy ami nekem teljesen természetes, az másnak emberfeletti.
“Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?”
Azt, hogy tényleg igaz legyen.
“Mit vártok el egy valódi felemelkedettől?”
Azt, hogy ne csak dumáljon, hanem mutasson. Tanítson, de úgy, hogy aztán túlszárnyalhassam.
@ Goldeneye:
A rendszer. Úgy fogalmazol mintha a rendszer-t nem emberek alkotnák. Emberek alkotják. Az emberi faj egyes egyedeit különböző drive-ok azaz magyarul különböző szükségletek és késztetések indítják cselekvésre. A cselekvést sokszor megelőzi a logikai (nyelvi, matematikai) gondolkodás. A gondolkodásunk az iskolarendszer nagyon fiatalkori idomítási folyamatai által előre meghatározott mederbe kerül. Például az olvasást világszerte hangos szótagolással tanítják. Kialakul a hangos olvasás miatt egy fiziolódiai reflex: még akkor is elküli az agyunk az idegi mozgatóparancsokat, amikor magunkban olvasunk vagy sak gondolkodunk. Ez jelentősen lelassítja a gondolkodás folyamatát. A gyorsolvasás tehikájának elsajátítója a gondolkodás terén is észreveszi a gyorsulást.
A példa mutatja, hogy egy egyszerű elv gyakorlati megvalósítása az iskolarendszerben (a fiatalok egységes formalizált nevelésében, programozásában) milyen hatalmat jelent. Egy ilyen elv gyakorlati megvalósítása által, 15-20 év alatt több olyan nemzedéket nevelhetünk fel, akiknek a gondolkodása már lelassult, és ezzel jelentős hátrányba kerülhet egy nagyszámú populáció, aki nem rendelkezik e tudással és nincs elég htalma ahhoz, hogy a gyermekét másként nevelje – vagy megvédje az ilyen manipulatív “oktatástól”.
Egy ilyen elv gyakorlati megvalósítását is emberek viszik véghez. És ráadásul elég konkrétan meg is lehet határozni, hogy kik ezek az emberek – legalábbis a középkor végétől kezdve, akkortól amióta az írásbeliség annyira elterjedt, hogy rögzítésre kerül a törvényalkotók neve. Tehát a “rendszer” emberekből áll. Méghozzá: egy vagy néhány – kevés számú – tervezőből, ők a manipulátorok, magas intelligeniájú emberek, jó vagy gonosz vagy csak ezen kategóriákon kívül állóként önmeghatározókból áll; azután vannak végrehajtók: ezek a piramis formával jellemezhető társadalmi hierarchia szerint több kevesebb döntési lehetőséggel rendelkeznek a piramis alja felé egyre kisebb hatalommal és egyre kisebb döntési lehetőséggel ; míg legalul a manipuláltak, akik többnyire szenvedő, alanyai a döntéseknek, nincsenek tudatában sem, hogy lassabb lett a gondolkodásuk, egszerűbb tevékenségekben is megtalálják a boldogságukat, más fajta intelligenciában jeleskednek.
A “rendszert” tehát egyének alkotják. A különböző szintek példái alulról felfelé az iskolai olvasás példáján keresztül: A nép gyermeke, aki bekerül az iskolába (egyszerű emberek gyermekei és szüleik) – nincs, vagy alig van döntési lehetősége Mo-on van lehetőség magántanulóként nevelni a gyermekedet, de csak nagyon keveseknek adatik meg, mert komoly anyagi bázis kell hozzá és ráadásul ekkor is van külső kényszer; a tanári hivatáúak és foglalkozásúak szintje: ezek már kevesebben vannak – jobban behatárolhatóbbak azok, akik ide tartoznak, nagyobb hatalommal rendelkeznek, mert dönthetnek arról, hogyan tanítanak és ma már néhány helyen arról is dönthetnek, hogy mit tanítanak; az iskolai szakmai elveket meghatározók közössége, azaz iskolaigazgatók és helyetteseik befolyásgyakorlók és finanszírozók sokszor idetartoznak, akik már sokkal kiterjedtebb hatalommal rendelkeznek, tualjdonképpen, ha rendelkeznek anyagi függetlenséggel, akkor ők már egészében meghtározhatják, hogy mi történjen a hatalmuk alá tartozó iskolában; és az országos, majd a nemzetközi befolyási pozíciók betöltői: ide tartoznak az alapvető anyagi forrásokat biztosítók, az anygi források hozzáférhetőségének feltételei fölött rendelkezők, az oktatás-nevelés kikényszeríthető törvényi kereteit megalkotók stb. Ők állnak a piramis legfelső szintjein. Ők azok akik például olyan intelligeniával rendelkeznek, hogy átlátnak egy ilyen egyszerűnek látszó, de mégis súlyozott következményekkel járó alapelvi döntéseket. Ők azok, akik lényeglátással rendelkeznek. Ugyanakkor ők is csak emberek és ugyanúgy befolyásolhatóak, mint bárki más. Mindezek mellett vannak még magas spirituális intelligeniával rendelkezők, akik nincsenek döntéshozó pozíciókban, de befolyást tudnak gyakorolni a jól meghatározható, döntési pontokban feladatot ellátókra – jó és gonosz irányba egyaránt.
Nos a “rendszer” így épül fel.
A döntéseket tehát ugyanolyan sérülékeny emberek hozzák, akik ugyanúgy éhesek lesznek, félnek vagy bátrak, spirituálisan jó irányultságúak, vagy megalkuvók a fosztogató kegyetlenkedőkkel, mert gyávák, mert hasznuk származik belőle, mert a pénzt és a hatalmat többre értékelik, mint a többiek szolgálatát; mert manipuláltak és gyermekkoruktól arra nevelték őket, hogy bizonyos irányítás mellett hozzanak döntéseket stb.
Ha ezeket végiggondoljuk, akkor már nem is olyan démoni és nem is olyan rettenetes hatalmi gépezet ez.
Ez kicsit elkanyarodik talán a témától, bár szerintem nem. Miért nem? Mert a lélek és a lélektelen fogalmak is kapcsolódnak kifejezetten az egyén kontra rendszer fogalmakhoz. Pont a “rendszer”-nek nevezett felelősség és törődés és távolság a döntés meghozója és a döntés hatalma alá tartozók között teszi lehetővé a lelketlenné válást. TEhát a lélek fogalmának van köze a felelősség, a gondoskodás, a mások szolgálatának gyakorlatához is valamilyen módon. Köze van azokhoz a spirituális tanításokhoz, amit Jézus, Buddha, Mohamed és más tanítók taníthattak – már amennyi az ő tanításukból üzenethűen fennmaradt a sok hamisító tevékenységének köszönhetően. Csak gondolkodom. Inspiráló volt a hozzászólásod.
Miután válaszoltam ezekre a kérdésekre, nekiállok elolvasni a többi hozzászólást. Azért a válasz után, mert nem akarom, hogy befolyásoljanak. Sokszor jártam már itt úgy, hogy egymással élesen szembemenő véleményekben láttam mindkét oldalon nekem szimpatikus felfogást, illetve sok vélemény indított el más irányba is, mint ahogy eredetileg gondoltam. Azt látom, hogy jó néhányan sokkal felkészültebbek, érdekesebb nézőpontokat képviselnek, vagy dobnak fel kérdésnek, mint én, tehát most alig várom, hogy olvashassam őket, de előbb muszáj írnom, mert ha nem, akkor a következő részt már nem látom..
“Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?”
Hogy van-e, azt nem tudom. De nagyon remélem, hogy igen
“Mit gondoltok, mi történik a halál után?”
Azt gondolom, hogy nincs nagy feketeség. Viszont túl nagy tudatosságot sem feltételezek, mert akkor emlékeznénk az előző életeinkre. Azt tudjuk, hogy mi történik a testtel. Ha van lélek, arról gőzünk sincs, hogy mi lesz vele..
“Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?”
Piszok jó kérdés, mert ahányféle világnézet van, annyifelé visz el.. mit mond erre a buddhista, a nihilista, a keresztény, az ateista, ésatöbbi?
“Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?”
Igen, bár a tűre szúrt nyilad nem forog :-D
“Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?”
Akiben csalódtam, arról kiderült, hogy nem Mester. Tehát nem, de nem is találkoztam ilyennel
“Van tapasztalatotok az emberfelettivel?”
Hm.. Ha tapasztalatom van vele, akkor már nem emberfeletti, nem?
“Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?”
Ez egy piszok jó kérdés. Először is azt, hogy bizonyítsa be, hogy igaz. Mitől igaz egy lelki tanítás az én értelmezésemben?
Kezdjük ott, hogy vegyek észre magamon valami pozitív változást. A “boldog vagyok, mert közel lehettem/beszéltem/megfogtam a ruháját stb” élmények nekem nem ebbe a kategóriába tartoznak. Ja, és másodszor is ezt várom tőle..
“Mit vártok el egy valód felemelkedettől?”
Hát, itt felgörgettem ,mert azt hittem, hogy valamit kihagytam. Bocs, de amit leírtál felemelkedettnek, már legalábbis itt:
“Felemelkedés vagy pszichoterápia
Különbséget kell tennünk felemelkedés és személyiségfejlesztés között, mert a kettő nem ugyanaz. A felemelkedés az emberi léten való túllépést jelenti, nem pedig egy jobb vagy hatékonyabb embert.
A felemelkedés út az emberfelettihez, az emberi korlátok lebontása. Ennek előszobájaként teljesen elfogadható az, hogy valaki jobbá válik, jobb képességei lesznek, jobban eligazodik az életben, mentális stabilitást ér el. Ez rendben is van. Bevezetőként, amolyan előszóként, és nem helyettesítőként.
Én magam egy Valakitől azt várom el, hogy irányítson. Nem egy szerencsétlent várok, akik csetlik-botlik az életben. Azt várom el, hogy felette álljon annak, amire én csak alulról pislogok fel félszegen.
Nagyon sok embert ismertem, akik belevetették magukat valamibe, éveket, évtizedeket töltöttek el benne, és a végén, amit fel tudtak mutatni, mindösszesen annyi, hogy problémáikat más szavakkal fogalmazták meg, de azok nem tűntek el.
Ez az én személyes, általános tapasztalatom: valódi, hatékony pszichoterápia helyett, valódi felemelkedés helyett az emberek új szókincset sajátítanak el, és azt hiszik, hogy az számít.
Több alkalommal találkoztam azzal a jelenséggel, hogy valaki konkrét céllal belekezdett valamibe, majd x idő elteltével kijelentette, hogy neki az a cél már nem kell. Ezt megvilágosodásnak, fejlődésnek, túllépésnek hitte. Pedig valójában csak annyi történt, hogy elvesztette a célját.
Engem személy szerint a felemelkedés érdekel, az, hogy jobban kijöjjek a szüleimmel, vagy jobban szeressem az állatokat, vagy kedvesebb legyek a boltban a pénztárossal, nekem tökmindegy.”
akkor nem az igazi felemelkedettről olvastam.
Hát, ami engem illet, egy ilyen sráctól azt hiszem, – legalábbis az én szintemen – kurva sokat várnék. Tudja a tutit, adja is át érthetően, de fennkölt se legyen, viszont türelmes az igen – szüksége lesz rá – és legyenek bizonyítékai az állításaira
@ HangOk:
Aludtál te 8 órát?
qqtyin írta:
Hát ez egy kicsit patetikusan hangzott.. Kérhetünk konkrétumot?
Ez film volt, bakker..
Zoli írta:
Nem írhattam, hogy lásd Dominic O’Brien vagy Stephen Wiltshire, mert az nem mondana a többségnek semmit.
HangOk írta:
A lélek szempontjából nincs jelentősége, hogy a Rendszert emberek alkotják vagy sem. Véleményem szerint egyébként emberek IS alkotják.
Megvilágítanád ezt valamilyen példával? Én ugyanis a lélekkel egyáltalán nem tudom kapcsolatba hozni a gondoskodást és felelősséget. Vagy nagyon is, de ellenkezőleg! A világ folyamatosan hat a lelki állapotodra, mondhatnánk gondoskodik arról. De milyen lelki állapotra igyekszik bennünket ráhangolni? Félelemre, aggódásra, bűntudatra és sorolhatnám délig a negatív hatásait.
Mit jelenthet ez esetben a felelősség? Azt, hogy minden eszközzel azon munkálkodik, hogy annyira mélyen nyomjon a szarba, hogy már rágyere arra, hogy valami nem kóser a világban?
Hogyan értelmezhető a mások szolgálatának gyakorlata? Ki szolgál itt kicsodát?
Ne mondd, hogy ők minket!
Buddha a maga módján korrekt ember volt. Nem csinált semmit, de legalább nem ártott másoknak.
Jézus és Mohamed személyét azonban én másként látom mint Te. De biztos vagyok benne, hogy Te is másként fogod látni, ha 15-én ellátogatsz a weboldalamra. (Ez volt a reklám. :-) )
HangOk írta:
Ezeknek a szükségleteknek ,és késztetéseknek kellene egy kicsit mögé nézni . Hogy azok honnan jönnek . ;-)
Szép dumcsi, nehéz bevezető, csak kifejtős válasszal ér a beszállás? :) Menjünk sorban, mert szinte mindenhez kapcsolódóan tolultak fel gondolatok, remélem érdemiek.
Káosz: mi is az a lélek? A lélek valóban valami testen túli dolog. Én azonban a tudattól szétválasztanám. Ha meghagyjuk a tudatot önállónak, akkor a lelket én a tudatalattival, azon belül is az érzelmekkel kapcsolnám össze. És ahogy a tudatunk az intelligenciánk forrása, úgy a lelkünk az empátiánké. A kettő egymás nélkül nem működik. A tudatalatti szerintem nem más, mint a hagyományos tudomány magyarázkodási próbálkozása a lélek létezésére anlkül, hogy ki kéne mondania azt.
Személyes kezdet: én? Elég korán tudatos lettem. Még ma is emlékszem, amikor kisgyermekként azon gondolkoztam, hogy működnek bizonyos dolgok. Hogyan próbáltam a végére járni, s ha koromnál és környezetemnél fogva falakba ütköztem, hogyan igyekeztem kipótolni fantáziával. Sokszor volt csalódás, amikor végre megtutam hogy is működik a kérdéses dolog. Azóta is úgy tekintek a tudatosságomra, mint egy folyamatra, nem pedig egy pillanatra, amikor egyszercsak megszületett. Érdekes, hogy a korai időszakról milyen kevés emlékün marad meg, pedig az egyik legintenzívebb tanulási időszakról beszélünk, hiszen járni, mozogni és beszélni is kisgyermekként tanulunk, s a megszerzett tudás ugyan megmaradt, de a tudás megszerzésének útja elveszik…
Az út: az enyém. Az én utam is különböző hiteken keresztül vezetett. Szüleim nagyon akarták a kereszténységet, de nem tapadt meg bennem. Valójában egyetlen vallás sem tudott bennem mély nyomot hagyni. A tudományból főleg a történelem, a letűnt korok kezdtek el érdekelni. Kezdtem én is a dínókkal, mint mindenki, aztán folyamatosan az ősi civilizációk iránt kezdtem érdeklődni. Mindig is kevésnek tartottam azt a 4.000 évet, amit a civilizációról tanítanak, ezért atlantisz és a conan novellák is hamar megtaláltattak. Folyamatosan igyekszem magaba inni az újabb és újabb információkat, de egyenlőre egyikben sem vélem felismerni azt a vezérelvet, amit folyamatként szemlélve azt tudnám mondani, hogy igen, ez hihető, jó, képes megmagyarázni a világot számomra. Mindegyik hibádzik egy idő után és ez elkeserítő tud lenni.
Kiválasztottak: csalódások. Hittem én is sok embernek. Kezdtem a szüleimmel. De amikor láttam a tévedéseiket, s azt az ellenállást, amit az kiváltott belőlük, hogy erre én fel mertem hívni a figyelmüket, hamar komoly pofonokhoz vezetett. Ezek a pofonok kiélesítették a figyelmemet és beépítettek egy késleltetést. A szájbefogást soha nem sikerült elsajátítanom. De később ezáltal lehetőségem volt a hiteltelenné váló források és emberek elhagyására, hátrahagyására.
Kontraszt: felismerések. A baj az volt szerintem minden esetben eddig, hogy azok, akik valamilyen részigazságra ráleltek, kiegészítették azt, saját maguk igazolásaként mindenre, és erőszakosan ragaszkodnak hozzá, mi több akinek csak megpróbálják elmondani, annál görcsösen próbálkoznak megtéríteni azt, mivel úgy érzik, minél többen hisznek az ő igazukban, annál igazabb lesz a dolog.
Úgy gondolom, hogy amennyiben rájövök valamire, akkor az első dolgom, hogy azt mérhetetlen alázattal osszam meg másokkal és nyitott legyek arra, hogy ők másra juthattak esetleg, sőt, arra is, hogy az én felismerésemet ők képesek lehetnek továbbvinni. Amennyiben vitázom a felismerésemről, nagyon fontos az ítélet nélküli objektivitás, amit nem könnyű elsajátítani. Mindenki, aki más véleményét kevesebbenk tartja a sajátjánál, az elfelejtette az úton az alázat szükségességét.
Veszélyes vidék: fatális tévedések. Sajnos mindennaposak. Nekem is halt meg rokonom önfejűség vagy tévhit miatt. Fiatalon, tragikusan, szenvedések között, komoly traumákat hagyva maguk mögött, szétszakadó családokkal. Úgy gondolom, hogy minden esetben, amikor valami megoldandó dologgal kerül szembe az ember, amibe a halálos betegségek is beletartoznak, vagy a hitbéli kérdések is, nagyon fontos a mérlegelés. Ha saját életünk szempontjából rosszul soroljuk be a dolog prioritását, nagyon könnyen vezethet fatális következményekhez.
Nem fontos: az elkerülhetetlentől való félelem. Igen, ez általános. Valahol biológiailag programozott az életösztön, s mint szerintem ezért igenis a lélek területe. Mivel a tapasztalás ebben a testi világban csak a lehető leginkább sértetlen testben lehetséges, annak életbentartása a tudat egyik elsődleges feladata kell, hogy legyen, különben akármilyen magasztos célok is vezérlik a lelket, ha nincs tapasztalási lehetősége, akkor vakon, süketen és céltalanul csücsül mindentől elzárva. Legalábbis azokhoz képest, akik viszont rendelkeznek ép testen keresztüli tapasztalási lehetőségekkel.
Befektetés későbbi megtérüléssel: vallások a halál utánról, soha nem az életről. Ez valóban furcsa, hogy állandóan a halállal foglalkoznak. De én úgy gondolom, hogy a vllások többségének a létrejöttét mindig a hatalomra való törekvés indukálta, ahol a tömegek irányítása alapvető. Egy olyan dologgal fenyegetni a tömegeket, ami egy elkerülhetetlen esemény, a halál után következik be, s sajátként emlegetni a képességet, miszerint biztos információkkal rendelkezünk róla, komoly hatalmi pozícióba helyezhette a hatalmat gyakorolni próbálókat a tudatlan tömegekkel szemben. És a tudatlan alatt azokat értem, akiket szándékosan elzártak attól, hogy hozzájuthassanak az elérhető tudáshoz. Vagyis a vallások a tudatlanságukban az ismeretlentől félő tömegek számára felépített hazugsághalmokká alakultak többségükben, függetlenül attól, hogy honnan indultak.
Felemelkedés vagy pszihiterápia: alapvető különbség. Én itt bevezetném a felismerés szót. Azok olyan lényegi információk, melyek a felemelkedéshez, vagyis az emberi léten túli valósághoz vezető úton szükségesek. Amennyiben valaki ilyen felismerésekre rájön, egyre vagy többre, egymás utánira vagy függetlenre, az közelebb kerül a megoldáshoz. De úgy hiszem, hogy ember még nem emelkedett fel soha. Számomra az emberi léten való túllépés egy olyan végérvényes esemény, mint a halál, csak annak a ittlétünkre traumatikus hatásai nélkül. Aki felemelkedik, az eltűnik innen. Azt többé nem tudjuk emberként érzékelni. De ehhez minden odavezető felismerésre szükség van.
Eredmény vagy megnyugvás: tapasztalat és önámítás
Na itt lenne egy felvetésem. Párom természetgyógyászatra adta a fejét. Ennek a hátterében az áll, hogy a gyereknél komoly agytumort diagnosztizáltak, két műtéte is volt és az orvosok már temették. Aztán jött egy nő és agilis módon elkezdte rábeszélni egy speciális természetgyógyászati kezelésre. Az elkerülhetetlen kapujában természetesen belement a kezelésekbe és ma a gyerek 4 éve tünetmentes, félévente MR-re megyünk, de nyoma sincs a daganatnak. Ezért döntött úgy, hogy ő is elkezdi ezt csinálni. Próbáltam volna támogatólag odaállni, de olyan elutasító és magyarázó dogmákba ütköztem, aminél már 10 éves koromban is koherensebb és komolyabb elv és érvrendszereket álmodtam meg fantáziálásaimban. Ezért értetlenül állok a dolog előtt. Mi ez? Placebó hatás? Működött. Tényleg. Nem másodkezi az élmény, hisz minden nap a gyerek szemébe nézek, de hátulról meg a tarkóján látom a műtéti hegget. Viszem MR-re és nincs baj. De közben pedig olyan dedós bugyuta dolgokat szokott mesélni a már maga is kételkedő fázisban lévő párom, hogy az agyam eldobom. Ilyenkor mi a helyzet?
Glockfej: a tudás hatalom – de valóban a tévedhetetlenség-e a cél? Szerintem csak az nem téved, aki nem próbálkozik. Persze ettől még nem szabad úgy a cél felé törekedni, hogy elfogadjuk a tvedésünket. De a tudás az akármekkora előnyt is biztosít, mindig ott lehet benne a tévedés lehetősége. Rosszul emlékszel hova raktad azt a fejet. Asszony takarítás közben megtalálja és elrakja máshova. Tudom ez most hülyén hangzik, de néha a legbagatellebb dolgok húzhatják keresztül a számításokat
Természeti törvények: rendszerszemlélet. Ahogy az elején is és azóta több helyen is említettem. Szerintem a lélek és a est szoros szimbiózisban léteznek ebben a fizikailag érzékelhető dimenzióban. Ahhoz, hogy ez a szimbiózis mindenki számára működőképes legyen, szükségesek a fizikai törvényszerűségek, amik az anyagra vonatkoznak, valamint a szellemi vagy spirituális vagy egyéb néven összegezhető törvényszerűségek, amik a lélekre és annak fejlődésére vonatkoznak.
Mi jövünk:
– Olyan-e a lélek, mint a káosztban meghatározott? – Nagyon hasonló, igen, egyetértek.
– Mi történik a halál után? – A test és a lélek szimbiózisa megszűnik, és ez olyan traumát okoz, hogy a következő esetben, amikor a lélek talál magának egy manifesztációs közeget (egy új testet), akkor a megszerzett ismeretek nagyon nehezen hozhatók csak a felszínre. Ehhez kapcsolódik az a felvetésem, hogy a nagyon gyerekkori élmények és emlékek milyen kevesek, hiszen, akkor tanulja a lélek, hogyan kommunikáljon a testen keresztül
– Hogyan lehet rá felkészülni? – nem lehet rá felkészülni, mivel nem tőlünk függ, hanem a szimbiótikus kapcsolódst irányító természeti törvényektől
– Konkrét saját eredmény tanítások követésével? – Ahogy írtam, a gyerek betegségén keresztül egy speciális természetgyógyászati ággal való skizofrén eredményű kapcsolat. Egyenlőre…
– Saját csalódás ember és természetfelettiben? – Hát az említett természetgyógyászati iránnyal kapcsolatban konkrét barátság felbomlása, az eredeti tanítóval még várom a találkozást, és nagyon kiváncsi vagyok hogy fog reagálni a kérdéseimre és felvetéseimre
– Saját tapasztalat az emberfelettivel? – Nagymamámat mondhatnám médiumnak, mint lehető leginkább testközeli élmény, aki halottakkal kommunikált a saját elmondása szerint. Soha nem foglalkozott a témával, de a haláleseteket igen pontosan és konkrétan tudta előre jelezni, s már gyerekként többször konfrontálódtam a hihetetlennel, ami sokat tett hozzá szerintem a nyitottá válásomhoz
– Mitől válik igazzá egy lelki tanítás? – Ha az illető számára, aki tanulja saját élete és lelke szempontjából számottevő, saját fejlődési céljaival összeegyeztethető fejlődést képes felmutatni. Olyat, ami lelki célokkal függött össze és a kitűzött célok elérhetőnek bizonyultak. Amennyiben ezt megosztva mások számára is saját céljaik eléréséhez segíti őket, akkor még hatékonyabb, de itt már kezdünk egy másik témát súrolni, az meg nem fér ide
– Mit jelent a valódi felemelkedés? – Trauma nélküli felbomlását a test és a lélek szimbiózisának. Nem halállal való emberi lét felülmúlsát, olyan új ciklikusság kezdetét, amit innen sem meghatározni, sem előre megítélni nem lehet. Sem objektíven, sem szubjektíven.
Duncan Shelley írta:
Mivel úgy hiszem, hogy a test és lélek egység ezért úgy gondolom, hogy nem, nem létezik a lélek önálló valóságként. Legalábbis eddig nem találkoztam olyan példával ami ezt megerősítené.
Ha mégis el lehet valahogy különíteni a lelket a test megszűnése után, ahhoz is kell valamilyen fizikai hordozó. Mert fizikai hordozó nélkül szerintem nem tud megnyilvánulni.
Többen szóba hozták már a szoftver és hardver kapcsolatot mint hasonlatot. Ezzel a hasonlattal élve: Szoftvert hardver nélkül nem tudsz létrehozni, sem tárolni, sem felhasználni. Ugyanúgy önmagában a hardver sem ér semmit, hiszen ha nem fut rajta a szoftver, akkor csak egy darab vas ami semmire sem jó. A számítógép a szoftver és a hardver együtt, külön-külön nem tudnak számítógépként működni.
Az ember már a keletkezése pillanatában egység. Minden élőlénynek van fizikai és lelki oldala de ezek egyazon dolog megnyilvánulásai.
Az agynak szerintem mindenképpen köze van a gondolkodáshoz és a lélekhez. Bizonyos szempontból az ember egy információ feldolgozó entitás. A körülöttünk lévő világban rengeteg információ van. Végtelen sok, ami akár végtelen tudást is jelenthet. Minden attól függ, hogy az információ feldolgozója mennyi információt és milyen minőségben tud feldolgozni, tárolni és felhasználni. Ez pedig az agy képességeitől nagyban függ.
Ahhoz, hogy az a rengeteg információ egy emberi tudáshoz képest végtelen tudásba rendeződhessen, olyan “hardver” vagyis agy kell ami azt fel tudja azon a szinten dolgozni. Ha létezni tud a lélek a test halála után és sokkal nagyobb tudás-potenciállal bír mint az az emberi testben megnyilvánul, akkor az azt jelentheti, hogy jelenleg az emberi testből és agyból ennyit lehet kihozni.
prolizoli írta:
Ha nem mint “dolgot” különítjük el, hanem mint megfigyelhető jelenséget, akkor mi volna az? A személyiség? Öntudat?
Itt ebben az a kényes kérdés, hogy ha van lélek, aminek fizikai hordozóra van szüksége ahhoz, hogy megnyilvánuljon, akkor a lélek, ami nem fizikai valami, hogyan kapcsolódik ehhez a fizikai hordozóhoz? Az sem kis rejtély, hogy élő, szerves anyagot hogyan lehet összekapcsolni élettelen, szervetlen anyaggal, de ez még sokkal nagyobb rejtély.
Én ebben a felosztásban inkább user-ként határoznám meg a lelket, nem mint szoftver vagy hardver.
Mit értesz keletkezés alatt? És itt mit értesz lelki oldal alatt, például mit értesz a rózsa vagy a béka lelki oldala alatt?
A nagyobb agy a nagyobb izomhoz hasonló?
Csak a gondolatkísérlet kedvéért: képzeld el, hogy 10 millió éves múltad van, 10 millió éven át hazudtak neked, vertek át, szivattak meg, árultak el, csaptak be, bántottak, zsaroltak, fenyegettek, erőszakoskodtak veled, megloptak, veszteségeket okoztak neked, elvették a szeretteidet, igazságtalanságok, veszteségek, fájdalmak értek, haltál meg, haltak meg körülötted, követtél el később ezerszer megbánt bűnöket stb., stb., stb. Ma már, ilyen 10 millió éves múlt után szerinted milyen állapotban lennél?
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Igen.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Őrjöngés, dühöngés, döbbenet, fájdalom.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Sokat kell dobni a perselybe. :) Nem, valójában nem tudom, mert ahhoz biztosat kellene tudni arról, hogy ott mi van.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Nem foglalkoztam még ilyennel.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Papbácsiban. :)
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Nincs.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Azt, hogy Amerré tegyen.
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Amer legyen.
Ez a téma pörög eddig a legkevésbé, úgy nézem, hogy mégsem érdekel ez annyi embert. Vagy még nem tudják, mi jön a következő cikkekben és miért lehet az számukra érdekes.
A Rendszer pörgött a legjobban, azután a Test, a Lélek a legkevésbé. Tehát minél fontosabb, annál kevésbé.
Sokszor hittem embereket hatalmasnak, olyannak, aki kézben tart mindent. Kezdetben a szüleimet, akikről azt hittem, hogy olyanok mindig, mint otthon. Elmondhatatlan érzés volt, ahogyan szép lassan felfedeztem, hogy anyukám és apukám nem különleges, nem nagy, nem befolyásos.
Volt egy 2 m feletti, nagydarab, erős, rettentően nagy hangú pasas, gyerekkoromban sokat jött, visszhangzott a ház tőle. Azt hittem, hogy ő a leg, amíg nem láttam egyik ebéd után összeesni. Jött a mentő, küzdöttek érte, elvitték, 4 hónapig volt kórházban. Amikor újra előkerült, megint olyan üvöltve beszélt, mint korábban. Csalódtam benne, nagyon utáltam, amiért csak játsza, hogy erős, de nem az. Én láttam, amikor lekapcsolták, mint egy lámpát, hiába volt akármekkora darab.
Majdnem mindenkit láttam gyengének, kicsinek, áldozatnak, akit valamikor hatalmasnak tartottam. A tudástól függ, nem adottságoktól, azok végesek, ha valaki nekimegy 180-al a felüljáró lábának, mindegy, milyen szép vagy kedves.
Itt is, mint korábban, arra jutok, hogy nagyon máshol kell keresgélni, mert ott, ahol keresgélni szoktunk, nincs semmi. Ha jönne valaki, aki megmutatná, hogy több, mint az ember, repülne, telekinézist tudna csinálni etc. nem lenne határa annak, amit ne tennék meg azért, hogy nekem is legyen olyan hatalmam, mint neki.
Ha kellene, eladnám a lelkemet érte, vagy eladnám a tiéteket. :D
Persze, hogy van lélek vagy nevezzük inkább lényegnek ami irányítja a testünk.
Már egészen kis koromtól éreztem, hogy ez a test amiben lakom az nem egésze én vagyok, ez csak egy része az igazi valómnak. Azt is éreztem hogy valami nem stimmel ezzel a világgal, nem tudtam megfogalamzni mi az pontosan, ezért elkezdtem informálódni, de valahogy csak zsákutcákban kötöttem ki. Azt amit Duncan megfogalmaztott, hogy mindig egy valaminek igaznak kell lennie, azt zsigerből éreztem, csak az a bajom ezzel, hogy nem találom mi az pontosan.
Sajnos mindenhol csak ígéretek, hamis adatok vannak a lélekkel kapcsolatban, legalábbis még nem találkoztam stabil használható adatokkal amikre lehet alapozni.
A halál utáni dolgok nagyon érdekelnek, rengeteg dolgot olvastam a témában, de elég ellentmondásosak voltak, ami megmaradt konklúzióként annyi, hogy van valamilyen kiértékelése az eljátszott “szerepünknek” ezen a planétán, de hogy ezt mi magunk értékeljük egy másik nézőpontból, vagy egy tőlünk független és persze magasabb etikai szinten lévő entitás erről fogalmam sincs.
Nagyon vágyom már egy elfogadható és megtapasztalható útra, mert elegem van a felesleges körökből. Haladni szeretnék, szabadnak lenni, stb. és nem adom fel csak unom a sok okoskodót aki azt állítja Ő tudja, persze csak számomra még nem adtak bizonyítékot. Elismerem az itt érdemben hozzászólókat és természetesen Duncan erőfeszítéseit, ezt nagyon jó iránynak tartom, hogy végre használható dolgokhoz jussunk.
annamari írta:
Ez egy teljesen középszerű ,vagy inkább kis stílű törekvés . :-D Túl sokan próbálkoznak ezzel , ezért még szánalmas is . A Hatalmunkat a rendszergazdák vették el , és látván hogy szenvedünk emiatt , zseniálisnál zseniálisabb módszereket eszelnek ki hogy ezeket a törekvéseinket ismét csak a saját céljaikra használják fel .
Úgy látom , hogy egyszerűbb a szülőket ,meg a papbácsit okolni a csalódásainkért , de vajon mi , akik itt kommentelünk olyanok vagyunk -e akik példaképet mutatnak ?!
Nem eladni kellene a lelket , hanem visszaszerezni !!!
Ugyanis azt kellene felismerni , hogy a hatalmunk azért gyengécske mert folyamatosan eladjunk magunkat !
Tessék felébredni :clock: :sun: :-D
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Igen.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Gyötrelem, bánat, veszteség az elmúlt hústestekért és a régi barátainkért , és szeretteinkért. Aztán egy meghatározott rendszernek engedelmeskedve újra embertestbe megyünk. Reinkarnálódunk.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Megfelelő adatok megszerzésével , tanulással, gyakorlással.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Igen, amióta követek lelki tanításokat, azóta ügyesebben tudom irányítani a gondolataimat, jobban elérek célokat, amikor hibázok, akkor kénytelen vagyok elismerni, nem a lelki tanításnak megfelelően döntöttem, és cselekedtem.
Pl: Egyik év januárjában kitaláltuk a férjemmel, lesz gázfűtésünk, még nem tudtuk, hogyan miből, csak leírtuk a célt.
Aztán félretettük a dolgot ,ment tovább a fatüzelés. Az év augusztusában a páromnak adódott egy pályázati lehetősége kisgazdaként, de akárhogy is akartuk méhcsaládokra fejleszteni , kizárólag a belső felújításra engedte meg a bizottság, teljes víz és gáz bevezetésre a pályázatot, hiába próbáltuk őket akkor meggyőzni. Akkor ugrott be nekem, hogy mi év elején csináltunk egy célt a gázfűtéssel és nem volt konkrét, megvalósulási terve, hát ilyen módon bejött.
Vigyázni kell mire gondolsz, mert ha elfelejted módosítani vagy aktuális helyzetre igazítani akkor …nem úgy jön össze,hát van mit fejlődni.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Igen, azt gondoltam az illető már szuper szellemi magasságokban van, és súlyos autóbalesetet szenvedett, majdnem meghalt, de utána gyorsan néhány (2-3 ) hónap alatt meggyógyult, és töretlenül halad a célja felé, még jobban és ügyesebben csinálja a dolgokat.
Én akkor nem értettem, hogy lehet, hogy ilyen ember balesetet szenved, de a jó képességeinek köszönhetően túljutott ezen, és neki sincs vége a tanulásának, neki is tovább kell tanulnia és nem Isten ő sem.
Azt hittem semmi bajuk nem lehet, de ő is még ember.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Amikor bizonyos kérdésekkel, egy hölgyön elmulasztottam a súlyos bőrbetegségét, órák alatt elmúlt, az évek óta húzódó gennyedző bőrbetegsége! Még én lepődtem meg a legjobban.
Ez volt az első ilyen esetem, szóhoz sem tudtam jutni, hogy ez a dolog működik, döbbenet volt, ráadásul csak a könyvet olvastam, mit kell csinálnom, a képzés még nem volt.
Akkoriban merészen belevágtam, és csináltam. Nagyon igyekeztem szó szerint alkalmazni, ami le volt írva.
Azóta pedig nem csináltam. Képzési szintben még nem vagyok ott.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Könnyen érthető, gyakorolható és könnyen alkalmazható legyen. Hatékony segítség legyen az életemben és hatékony legyen másnak is.
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Lehetőséget adjon bárkinek,(aki tényleg akarja ) hogy fejlődjön, és kellő türelemmel és jó érzéssel mutassa meg , hogyan emelkedett fel :-) Ez már nagyság! Egy nála rosszabb képességű emberrel megértetni, hogy hogyan legyen a saját elképzelése szerint jobb. Az egy fantasztikus felemelkedett.
Későbbre akartam hagyni ezt a gondolatot, de a megérzésem az, hogy most osszam meg veletek.
Nem túl régi számomra a siker, amelyet életem eddigi legnagyobb egyéni sikerének érzékelek. Azt látom, hogy a környezetemben a legtöbb emberrel valami baj van. Hiányát érzik valaminek, érzékenyek vagy túl kemények, tehát nem kiegyensúlyozottak, hanem kompenzálnak. Szépítenek, hazudnak maguknak és próbálják ezt úgy, hogy valóságnak tűnjön.
Mindennek forrását én úgy neveztem el, hogy LELKI GÖRCS.
Nekem is volt ilyen, lehet, hogy még lesz is, de szerintem csak új, ismeretlen területen fordulhat elő. Mindenesetre vigyázok.
Ez a LELKI GÖRCS nem tűnik nagyobb dolognak, mint belerúgni a fotel lábának sarkába. Gyorsan jön, elúszik a lehetőség és már nem is érzem, csak a düht vagy bánatot.
Ez a lelki görcs okozója minden fizikai bénaságnak, minden hazugságnak és így tovább. Ha éreztem ,hogy nem jelentkezik, már meg is jelent, ha jó elő hír jött, már szárnyaltam, de a valóság nem úgy zajlott le. És minden várakozásnak a lélek nem megfelelő LELKÜLETTEL való hozzáállása fektetett padlóra.
Ezt a GÖRCSÖT ki lehet masszíroznunk magunkból, amely nekem nagyon nehéz volt, de a megfelelő lelkület mindig pozitív végeredményt hozott eddig.
Valaki érti miről beszélek? Esetleg volt már ilyen tapasztalat valakinél?
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Szerintem van.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Keresni kell egy csinos kismamát aki a 9.hónapjában van, s ha foglalt a babatest, elkergetni a lakóját.A többi lehetőség valószínűleg rosszabb, de lehet néhány jobb is.
A jobb az az, ha test nélkül is érzékelünk mindent és szabadon tudunk mászkálni.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Már most eljutni arra a szintre, hogy ki-be járkálhassunk a testünkbe.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Nem.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Nem.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Nincs.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Bizonyítékot.
:-)
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Bizonyítékot.
:-)
@ Duncan Shelley:
Csak a gondolatkísérlet kedvéért: képzeld el, hogy 10 millió éves múltad van, 10 millió éven át hazudtak neked, vertek át, szivattak meg, árultak el, csaptak be, bántottak, zsaroltak, fenyegettek, erőszakoskodtak veled, megloptak, veszteségeket okoztak neked, elvették a szeretteidet, igazságtalanságok, veszteségek, fájdalmak értek, haltál meg, haltak meg körülötted, követtél el később ezerszer megbánt bűnöket stb., stb., stb. Ma már, ilyen 10 millió éves múlt után szerinted milyen állapotban lennél?
——
Ez nagyon érdekes, a kérdésre válaszolva,mint egy kifacsart citrom.
Van vagy lesz lehetőség, ezt a gondolatot bővebben kifejteni?
Az a véleményem, hogy a “háttértárolónkon” megvannak a válaszok amiket keresünk, csak nem férünk hozzá, úgyhogy a legnagyobb prioritása nálam ennek a gátnak az áthágása van.
Sziasztok!
1.Szerintem vagyok,ezért van lélek!
2.Új testet öltök.
3.A halál utáni időszakra biztosan fel lehet készülni,ha már érted az életet.Én sajnos még nem vagyok ezen a szinten.Messze nem!
4.Értem már el “kisebb” eredményeken “lelki” tanítás követésével.
5.Mester hegyekben csalódtam már!
6.Nem tudom mi pontosan az ember,így nem tudom,mi az ember feletti.Lehet,hogy egész életemben csak ember alattival volt kapcsolatom!
7.Egy olyan lelki tanítás ami igaz,alapjaiban rengetné meg a világképem és rátalálnék magamra.Csak nézném magam és azt mondanám-Bammeg tééényleg!
8.Egy valódi felemelkedett olyan mélyre tudna menni,ahol én már meghalnék.
Great írta:
Nem olvastam el minden kommentet, hogy jött-e erre reakció, ezért megemlítem, hogy tudtommal, szegénységi fogadalmat csak a szerzetesek tesznek és a Pápa nem szerzetes. :)
Egyébként nagyon nehéz téma, nehéz kérdések. Hogyan is tudnánk ilyen kérdésekre válaszolni, hiszen a lélekkel kapcsolatban csak hitünk lehet, tapasztalatunk nem nagyon, vagy csak keveseknek. Így én is csak azt tudom mondani, hogy szeretném, ha lenne lelkem. Remélem van. :)
A halál utáni folytatásról is csak aszerint tudunk gondolkodni, amit hiszünk róla. Bizonyosságunk nincs, így felkészülni is csak a hitünk szerint tudunk. Nincs bizonyítékom arról, hogy van bármi is a halál után, hogy van folytatás, vagy újrakezdés. Nem tudom, hogy mit kell tennem, hogy a halálom után a szellemem a legmegfelelőbb módon létezhessen tovább.
Nem találkoztam “felemelkedett” emberrel, vagy olyannak, akit annak mondtak. Így csalódni sem tudtam benne. Amit viszont elvárnék egy ilyen embertől, a tanításaitól, az valamiféle bizonyíték lenne. Azt várnám, hogy a tanításai követésével olyan tapasztalásokat élhetnék meg, amik bizonyosságot adnak.
Ne csak hit legyen, elvakultság.
Legyen bizonyosság, tapasztalat.
Láttátok már a gonoszt?
Az igazit. Aki a legminimálisabb eredményt is károsnak, rossznak, betegesnek hazudja. Aki az utat, amin érdemes járni, betegségnek mondja, óva int tőle másokat és “gyógyítja”…
http://www.origo.hu/tudomany/20100416-a-testen-kivuli-elmeny-agyi-illuzio.html
Micsoda jó kis agyi illúzió az, amikor valaki érzékeli a fal másik oldalán lévő ember tetteit, amint ír egy lapra, amint dob dobókockával, és “eltalálja” az összes betűt, meg eltalálja a kocka számait, 100-ból 100-szor… :D
@ Duncan Shelley:
Szándékos dezinformáció, hogy elterelje a figyelmünket azokról az egyszerű dolgokról, amik a szemünk előtt vannak. Borzalom. Sajnos a rendszer mindent megtesz, hogy generációról generációra haladva mélyen belénk táplálja a különböző függőségek alkotta fékrendszerét, ami megakadályoz minket abban, hogy független döntéci csomópontokként tanulva és fejlődve élhessük az életünket, szállítva a felgyülemlett tapasztalatokat, mint apró információs csomagokat a hálózaton belül.
Ha azt vesszük, hogy az emberiség felrajzolható egy összefüggési mátrixba egy papírlapra, akkor az azon nem ábrázolható információk már a harmadik dimenzióba kell, hogy kerüljenek. S ezáltal nem a kétdimenziós modell válik rosszá, csupán a kifejezési forma korlátozottá…
Alex írta:
:-D
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Igen.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Milyen halál? Azt hittem ezt már az előző cikkben megbeszéltük.. :D
De egyébként nem tudom. Komolyan. Csak olyan “tudás” van a birtokomban, amivel véleményként szolgálhatnék, amit mástól kaptam. Talán leülnék a Jóistennel beszélgetni, a “miért?hogyantovább?”-ról, vagy csak kapnék egy “papírlapot”, rajta pl: “több szeretet, kevesebb alkohol”, és lenne 3 másodpercem, mielőtt kinyílik alattam a csapóajtó, egyenest a következő női (?) méhbe (??). Vagy ugyanabba.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Csomagolni kell uzsonnát.
Engem attól ver ki a frász, ha belegondolok, hogy csak 1, azaz egy feladatért vagyok itt és utána mehetek. Illetve mennem kell. És ha én “véletlenül” elvégzem ezt a feladatot 24 évesen? Puff, meghalok, pedig még annyi mindent csinálnék?! Na ne már. Ez olyan, mint amikor kihagyja az ember a “side quest”-eket egy játékban.. ^^
De mindegy is, ráérek ezen gondolkodni 2 éra múlva.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Hm-hm… legalább annyira, mintha kávéfőzőben akarnék tojásrántottát csinálni. Nem értem el, mert nem tudtam, miből kell építkezzek. Olvas az ember ezt-azt, aztán kitörölheti vele a könnyet a szeméből, mert pontatlan az információ, nem megbízható, stbstb.. Próbáltam kilépni a testemből nem egyszer, de egész egyszerűen nem tudom hogyan kéne. Csuda jó a bizsergés, a mindenféle zsibbadás meg a “mindjártmegvan”, de valamiért sose sikerül. Érzem, hogy hiányzik a kirakósból pár darab..
Báár… az álmodás művészete lelki tanításnak számít? :D
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Van rá esély. Nem emlékszem konkrétumra.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Nem tudom mi emberfeletti, vagy egyáltalán mi számít annak emberi körökben. De talán van tapasztalatom vele. Néha picit mágus vagyok. :) Vagy csak Isten báránya. Vagy szerencsés. Vagy véletlen egybeesés. Vagy cékla. Vagy mindegyik. Vagy egyik se. Vagy csak cékla. De mindegy is. Mindenkinek az az emberfeletti, amit annak érez. Viszonyítás kérdése. Az emberalattinak az ember is felül van. Pedig, ha tudná..
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
TUDÁST. Igazit. Valóst. Most. Eredményt. Sikert. Segítséget. Támaszt. Újat. Jót. Életet.
Mit vártok el egy valódi felemelkedettől?
VÁLASZOKAT!!!
(Még nem olvastam el szinte egy kommentet se, és jelenleg hullafáradt vagyok, nézzétek el a stílusomat.)
prolizoli írta:
De a szoftvert lehet adathordozón tárolni, más számítógépekre átrakni, tárolni, később felhasználni… mégis, meg lehet-e semmisíteni? Gondolj bele! Felrakod a szoftvert a hardverre, aztán fogsz egy méretes fejszét, és szétb*szod a hardvert. Megsemmisül-e ettől a szoftver? Hiszen azt nem tudod bántani, mert “nem ebben a valóságban” van, nem anyagi, nem tudod megfogni, nem fáj neki a fejsze acél feje. Viszont épp most csináltál forgácsot a hardveréből, ezért nem tudsz hozzáférni, számodra többet nem létezik. De akkor hova lett?… Furcsa, nem? Amit valaha még érzékeltél, láttál, hallottál (pl. egy zenefájlt), az most számodra eltűnt és nem ismersz rá módot, hogy újra tiéd legyen. Pedig ott van.. akár egy kedves emlék. Csupán a pillanat törtrészéig volt valóság, utána már csak fájdalmas űr az emlékek forgatagában. És mégis a tiéd.
Hm. Azt hiszem kicsit elkalandoztam. Nem kéne már ilyenkor filozofálnom. ^^
Thirdeye Magister írta:
Ha eltudták venni, sosem volt a miénk. :)
Ha felébredek, olyan lehetek, mint te?
Henrik írta:
Én nem. :)
@ Duncan Shelley:
Tényleg gonosz. Ha megtapasztalsz valamit, ami hivatalosan nincs, akkor az illúzió. :D
@ Henrik:
Henrik írta:
Azt hiszem értem.
a lelki görcs nálam leginkább szégyenérzésben jelenik meg. Hogy azért, amit tettem, vagy mondtam, elítélnek, kitaszítanak, rossz vagyok, nem kellek, kárt okoztam, ilyesmi.
Annyira erős tud lenni néha ez az érzés, hogy tényleg összerándulok tőle. Néhány naponta előfordul, hogy minden előzmény nélkül bevillan egy emlékkép az életemből, amiért “szégyellni kell” magamat, és a lelkem begörcsöl tőle.
Azért azt is megfigyeltem már, hogy sokszorosan túlreagálom ilyenkor a dolgokat. A múlt héten például kaptam egy figyelmeztetést, hogy elmaradásaim vannak a munkahelyemen. Jött is a görcsölés szépen, ahogy szokott. De mivel tudtam, hogy valószínűleg túlreagálom a dolgot, délután leültem a heverőre és elkezdtem kezelni magamat:
Elolvastam néhány írást a neten arról, hogyan sz@rjunk a munkahelyi követelésekre. Ez jó érzéssel töltött el.
Szándékosan lazítottam, teáztam, zenét hallgattam.
Amikor már elég nyugodt voltam, megfogalmaztam, hogy mi az, amit tényleg meg kell még tennem, és képes vagyok megtenni, leírtam néhány pontban egy papírra, letettem, és eldöntöttem, hogy mostantól holnap délelőttig a gondjaimat kitettem az elmémből erre a darab papírra. Egy kijelölt időpontban majd újra fölveszem, és foglalkozom velük.
Összességében egy nagyon jó érzés töltött el.
Persze a hét végére kiderült, hogy csak rámijesztettek, és túlreagáltam a dolgot.
tunder írta:
Ez érdekel. Mit olvastál, miféle módszer ez?
Rigotech írta:
Melyik irányzat?
Rigotech írta:
Voltam így, többször is, és a legjelentősebb élménynek tartom.
Néha nyugodt körülmények között jön, de néha “rázós” helyzetben fordult elő, amin “jó lett volna már túl lenni”.
Tapasztaltam, hogy lehet egy helyzetnek fölötte is lenni, belül.
Mester az lehet, akinek ez nem ritka élmény, hanem folyton ebben a felülemelkedettségben van.
Persze, nem valószínű, hogy ezt egy Mester hirdetni is fogja magáról…
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Szerintem van, de ez csak vélemény, nem tapasztalat.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
Nem emlékszem ;-)
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Én igyekszem a halálig tartó időszakot eltölteni élménydúsan, minél több örömmel a magam és mások számára.Lehet, hogy ez is egyfajta felkészülés?
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Hát konkrét eredményt-materialista tapasztalatot nem annyira, de közvetett eredményeket elsősorban érzelmi tapasztalatként igen.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Nem találkoztam emberfelettinek gondolt emberrel
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Nincs
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Kézzelfogható, magam által megtapasztalható eredményt.
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Csodát :-)
P.Tibi írta:
Nem emlékszel arra, hogy mit gondolsz arról, hogy mi történik a halál után? :D
annamari írta:
Ha majd ellopják álmaid autóját akkor is ezt mondod ? ;-) :-D
annamari írta:
Nem , annál sokkal jobb leszel ! :-)
Na szia … :yawn: :ZZZ: :-)
“Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?”
Úgy gondolom,hogy van.
“Mit gondoltok, mi történik a halál után?”
Fogalmam sincs,nem tudom.
“Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?”
Nem tudok felkészülni,mivel nem tudom mi vár rám.
“Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?”
Nem követtem soha semmi féle lelki tanítást.
“Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?”
Nem.
“Van tapasztalatotok az emberfelettivel?”
Meséltek pár sztorit ,de tapasztalatom nem volt még emberfelettivel.
@ Goldeneye:
HangOk írta:
A rendszer. Úgy fogalmazol mintha a rendszer-t nem emberek alkotnák. Emberek alkotják.
A lélek szempontjából nincs jelentősége, hogy a Rendszert emberek alkotják vagy sem. Véleményem szerint egyébként emberek IS alkotják.
TEhát a lélek fogalmának van köze a felelősség, a gondoskodás, a mások szolgálatának gyakorlatához is valamilyen módon.
Megvilágítanád ezt valamilyen példával? Én ugyanis a lélekkel egyáltalán nem tudom kapcsolatba hozni a gondoskodást és felelősséget. Vagy nagyon is, de ellenkezőleg! A világ folyamatosan hat a lelki állapotodra, mondhatnánk gondoskodik arról. De milyen lelki állapotra igyekszik bennünket ráhangolni? Félelemre, aggódásra, bűntudatra és sorolhatnám délig a negatív hatásait.
Mit jelenthet ez esetben a felelősség? Azt, hogy minden eszközzel azon munkálkodik, hogy annyira mélyen nyomjon a szarba, hogy már rágyere arra, hogy valami nem kóser a világban?
Hogyan értelmezhető a mások szolgálatának gyakorlata? Ki szolgál itt kicsodát?
Ne mondd, hogy ők minket!
—
Vitázni nem szeretnék. Leszögezem, hogy csak a saját tapasztalataimat, gondolataimat és az én egyéni véleményemet írom ide le. Ez nem szentírás. Meg tudom osztani veled. S olvasom a tiéteket. Kiveszem belőle amit használni tudok az életemhez.
Nos a lélek ebből a nézőpontból is értelmezhető. Mármint a lélek szót használjuk kifejezések és szóösszetételek és bizonyos értelmek tekintetében. Érdemes tehát innen is vizsgálni. A lélektelen felől közelítettem. A rendszer lelketlen. Miért? Mert nem vállal felelősséget, nem törődik, csak az anyag és a profit és a hatalom érdekli.
Ennek ellentéte az amikor egy soport vagy valaki törődik, gondoskodik, meghúzza önmaga határait, hogy ne pusztítson többet, mint amennyit a környezete kibír.
Maga a lélek szó is az emberhez kötődik. Csak az ember mond ilyet. Egy jelenségre, egy tapasztalatra használjuk – amin, mint ahogy ez csak ebből a beszélgetésből is kiderül – minden egyén kicsit vagy nagyon mást ért valójában.
Csak egy deduktív gondolatmenet a lélek szóhoz kapcsolódva és ahogyan ezt a szót használjuk a magyar nyelvben.
A rend-szerről meg lehet külön beszélni. Itt megint elbeszélünk egymás mellett.
Nem tudok neked példát mondani. Számomra egy kicsit fárasztóvá is vált a lélek szón való gondolkodás, mert elég praktikusan szoktam gondolkodni és jelen pillanatban nem látom ennek semmi jelentőségét a tennivalóim szempontjából.
Azt hiszen arra gondoltam, hogy a lélek magyar szónak van valami olyasmi jelentése is, ami kapsolatban van a lelked ismeretével és az ismeretre alapuló döntéssel, hogy merre fordítod a tetteid irányát. Ez hozzá tartozik valahogy ehhez a fogalomhoz, vagy jelenséghez.
Bocsánat, ha nem érthető. Ennyit tudtam kiizzadni.
@ Duncan Shelley:
Bocsánat Duncan, igy leirva butaságnak tűnik a válasz, ezért volt utána a kacsintós smile.
A “nem emlékszem” azért utal arra, hogy azt gondolom , hogy a test halálával nem ér véget a történet, de hogy hogyan folytatódik, arról nincs elképzelésem.
Igen, ahogy a lelket meghatároztad nagyon érthetővé teszi.
Mi történik halál után? A sok beszámoló alapján amit innen- onnan összeszedtem, annyi biztos, hogy vannak változatok. Pl. a legrosszabbak között van számomra, mikor valaki meghal egy borzalmas eseményben, és mint szellem attól kezdve csak ennek van tudatában. Újra és újra átéli, nem tud kikeveredni belőle akár évszázadokig.
Felkészülni a halál utáni időszakra: ezt nagy kincs lenne tudni. Ott van például az ájulás. A halálnak egy kicsi fokozata. Ilyenkor többeknek elsötétül a világ, némelyek meg fölülről látják az eseményt. Én ez irányba indulnék el tanulni, kutatni, hogy ha megszakad a testtel a kapcsolat megmaradjon a tudatosság.
Eredmények lelki tanítások követésével : nem sok, de ez csak a lustaságom miatt.
Csalódás mesterben: igen egyik részről az illető tud beszélni növényekkel, érzékel gondolatokat, szellemi lényeket, emberileg meg türelmetlen, hisztis, nem szívesen tanít és azt is rosszul.
Tapasztalat emberfelettivel: nincsen
Igaz lelki tanítás: jól érthető, akár szájbarágós, legyenek fokozatok, hogy az ilyen lusták mint én hajlandók legyenek elkezdeni, vagy élni vele.
Valódi felemelkedett : mivel az ő ideje korlátlan, szánjon arra aki kéri. Vagy ne is várja meg, hanem ajánlja fel mit segíthet.
@ Kami: Kami! Nincs lelked, tested van!TE vagy a lélek!!!
Bandi írta:
Duncan! Erre válaszolhatok? Könyvcímmel, meg módszerrel?
@ Bandi:
Igen, te értetted,hogy mit akartam. Jól csinálod, így tovább!
@ P.Tibi:
Persze, értettem, hogy mire gondolsz, de nem lehetett kihagyni. :)
@ tunder:
Arra válaszolsz, amire akarsz.
Csak a szabályzat legyen betartva – ami a hangnemre vonatkozik, azaz semmi személyeskedés, ez minden elvárás.
Illetve még annyi, hogy ha rosszat írsz a Trónok harcáról, az azonnali törlést von maga után. :D
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Csak olyan értelemben lehet.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Előbb meg kell tudni, hogy pontosan mi történik, hiszen enélkül semmiféle esély nincs felkészülni rá.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Nem, de valószínűleg csak azért, mert nem voltak elvárásaim ezirányban…
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Nehéz megmondani, hogy mi az emberfeletti. Ha azt vesszük, amit kevés ember tud megtenni, valaki viszont igen, akkor volt.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Működőképes igazságot, amit használni is lehet, úgy a mindennapi életben, mint a magasabb célok elérésében.
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
Nem hiszem, hogy jogom lenne (vagy bárki másnak joga lenne…) elvárni bármit is.
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
“A lélek az öntudat, az értelem, az érzékelés forrása. A lélek nem a fizikai univerzum része, nem anyagi dolog, nem az agy terméke. Nem a testtel születik és nem a testtel hal meg.” – Értsük ezt a lélek alatt annak érdekében, hogy mindannyian ugyanarra gondoljunk. – Szerintem van.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
A fizikai test halála után a finom-anyagi test tovább halad, az élettapasztalatokat tudatosságának mértéke alapján feldolgozza, dönt a következő lépésről. Újabb fizikai testet öltésről, új tapasztalatszerzésről többnyire. Úgy gondolom, hogy ez a részünk sokkal inkább átéli az egységet a teljességgel, ha tudatos, dönthet úgy is, hogy magas minőségben testesül meg, vagy már nem keresi a tapasztalatot. Most, ahogy ezt így leírtam … ahogy kilépve a testből megszűnik az idő és a tér és mégis az idő és tér leírására való szavakat használom … itt most jobb, ha megállok.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
A tudatosság emelésével.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Megváltoztattam a hozzáállásomat a lelki tanításoknak köszönhetően, kizárólag ezzel értem el eredményt, változást az életemben. Döntéseket hoztam, melyek segítettek.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Igen, több esetben is. Aztán megváltoztattam a nézőpontomat és a csalódást már nem éreztem. Aztán, ha valami kapcsán újra eszembe jutott az a történet, ami a csalódást okozta, a csalódást újra átéreztem … majd ismét jött egy belátás, ami az egész fölé emelt. Ha agyalok rajta ciklikusan ismétlődik a dolog, hacsak el nem döntöm, hogy ezen az egész nem számít. Vége van. És akkor vége van és kész, ebben nem maradok benne. Ezt tehetem. Valahogy ugyanúgy, ahogy arra a valakire gondolunk, aki bármit tesz, akkor is ugyanúgy szeretjük.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Ha az emberfeletti az öt érzékszerv által megszerezhető tapasztalatok feletti, akkor igen. Vajon átadhatók-e ezek a megélések másnak? Szerintem a megszokott módon nem, kisiklanak a kezünkből.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Az igaz lelki tanítástól azt várom el, hogy beépüljön, hogy alkalmazható legyen, ha egyszer sikerrel alkalmaztam, alkalmazhassam bármikor. Ha egyszer megértettem, értsem mindig, és, ha elmondható, tudjam bármikor elmondani.
Mit vártok el egy valódi felemelkedettől?
A példamutatást, a szeretetet.
Thirdeye Magister írta:
A kis Granturismomat bérelem a társadalomtól, jogilag az enyém, ez azt jelenti, hogy megegyeztünk benne, hogy csak én használhatom. A tudás vagy képesség más, az nem azért az enyém, mert megegyeztünk benne, hogy az enyém. Az állásom is csak azért az enyém, mert megegyeztünk benne, hogy az enyém.
Ha nem anyagi “dolog” vagyunk, hogyan vettek el tőlünk bármit? Anyagi értelemben nem is volt semmink.
jazminbokor írta:
Mit jelent neked a példamutatás? Sétafikál a Holdon szmokingban? :)
Még egy gondolat, ami motoszkál bennem…
Bevezetésként egy rövid kitérő. Szerintem az egyéniséget túlértékelik. Az egyéniség csak egy viszonyítás a környezethez. Mások és önmagunk viszonyítgatása ide oda, különböző részben vagy egyáltalában nem megegyezett, közösnek és elfogadottnak hitt elvrendszerek és évszázados megszokások mentén. Mind ugyanannak a rendszernek a részei vagyunk, egyéni képzésünktől, elképzeléseinktől és céljainktól függetlenül. Tudom, ez szinte bagatell, de szeretném kimondani, mert a hozzászólások káoszában ez olyan tisztázatlannak tűnik.
Mindez csak azért érdekes, mert ha a lelket akarjuk most kibeszélni, kielemezni, akkor fel kell tételeznünk, hogy az is egy rendszer részét képezi, abban egységet alkot legalább időlegesen, s ennek egy részében biztosan kapcsolatban van a testünkkel, vagy több testtel. Ezt a rendszert feltárni objektíven egyenlőre nem lehetséges senki számára, csupán szubjektív élményeken és azok különböző megbízhatónak vélt forrásokból merített információmorzsák terjesztésén keresztül próbáljuk feltérképezni.
Én azt gondolom, hogy az élet valójában egy hatalmas információgyűjtési és továbbítási folyamat, aminek során a lehető legtöbb gondolati és érzelmi kombinációt tapasztaljuk meg más élőnek titulálható egységekkel. Az élet különböző szinteken szerveződik az állatok falkaösztönétől az emberi civilizáción át ki tudja milyen nagyobb és magasabb rendű egységekig. Az élő egységek által megtapasztalt kombinációkhoz kapcsolódó mechanikai kontaktusok feltárására számunkra a testünk áll rendelkezésre látszólag, míg a megszerzett tapasztalatok továbbítására a lelkünk? A rendszer célja minden lehetséges kombinációt megismerni és azokból tanulni, azáltal fejlődni, gazdagodni, s a megszerzett tudást továbbítani egy még feljebb lévő rendszer felé? A végtelenbe és tovább? Azért a kérdőjelek, mert ha a lelket viszgáljuk és kutatjuk, meg kell néznünk a rendszert, ami a léteésénk a szabályszerűségeit adhatják. De mivel objektív információkkal nem rendelkezünk a természet adta mintákból kell megpróbálnunk érdemi következtetéseket levonnunk és valószínűsíthető elméleteket létrehoznunk, melyek életképességét ez a sokszínű társaság, különböző látásmódú egyedei nagy hatékonysággal tudnák feltárni és kideríteni. Mármint az én idealista elképzelésem szerint…
Mért érzelmi kombinációk, konstellációk? Mert szerintem az egyetlen amiből tanulunk az életünk során, azok az érzelmeink és az azokhoz kapcsolódó tapasztalataink. Szerelmek, gyűlölködések, sikerek, kudarcok, félelmek, izgalmak, stb. S mindezt csak úgy, amikor másokkal kommunikálunk – más élő egyedekkel cserélünk információt és formálódunk, miközben ők is formálódnak. Meghozzuk a magunk kis döntéseit, de miből dolgozunk? Csak azokból az információkból, amiknek a felfogására képessé lettünk az eredetileg rendelkezésünkre álló információk alapján a környezeti interakciók során magunkat és másokat is alakítva, önnön farkába harapó óriáskígyóként, hogy nyitott elménk és lelkünk bármit befogadjon és folyamatosan változzon tovább a beérkező új és újabb tapasztalatok alapján.
Úgy gondolom tehát, hogy a lélek vizsgálatakor ugyanúgy nem szabad megragadni vallások, dogmák és egyéb eszmerendszerek tanításainál, egyéni meggyőződéseknél, ahogy a korábbi témáknál (céloknál?) sem, mivel akkor biztos, hogy tévúton járunk. Ha tudnánk mi a lélek és mi a testtel való kapcsolata és a célja, s hogy milyen hatása van az életünkre, akkor ez a fórum most ezen a témán nem rágódna.
Én ugyan sajnos a rendszer cikkeit nem olvastam, de úgy gondolom, hogy ha a rendszer-test-lélek úton haladunk, akkor ugyanannak a szisztémának a különböző szintjeit és építőelemeit vizsgáljuk. Ezért nem szabad megfeledkezni a többi sorozatokban elhangzott kérdésekről, azokra kapott válaszokról és az azok alapján elburjánzott vitákról. Mindenképpen egyedi konstelláció ez a szemlélet, s még ugyan csak a lélek első cikkénél tartunk, de már most kíváncsian várom mi a következő lépés az úton. Nem előrerohanni akarok, csupán érdekel az út, amire ráléptünk.
Mindezt azért írtam le, mert a kommenteket olvasva azt igen jól látom, hogy mindenki rendelkezik önálló elképzelésekkel, amik hol innen, hol onnan táplálkoznak, s sok helyről vezettek éppen ide. Sokaknál észrevehető a konzekvencia, de a hozzászólásokat sokszor elviszik a személyes önigazolások és véleménykülönbséget eltüntetni kívánó viták. Én úgy gondolom, hogy ha komolyan akarunk foglalkozni a témával, akkor olyan konzekvens hozzászólásokra van szükség, amik mellőzik a szubjektumot, helyette egymás érvei kínálta lehetőségek között kellene a lehető legtöbb összefüggést feltárnunk és kiértékelnünk, hisz oly sokféle nézet képviselteti magát, s egy ilyen komplex téma annyira adja magát…
Remélem nem vagyok ezzel az igényemmel egyedül.
annamari írta:
Az állásod azért a tiéd mert vki kinevezett a posztra.
Baba korodban tudtál úszni nem? :-) :-))
@ Duncan Shelley:
Duncan Shelley írta:
Köszi! Kicsit bizonytalan voltam. :)
Milyen Trónok harcáról?! Kérem én ártatlan lélek vagyok nem tudok semmiről! :sheep: :-))
Bandi írta:
http://www.youtube.com/watch?v=qXJIyUXZrHQ
Az anyag 15.fejezete szól a módszerről, ezt nem lehet így leírni.
tunder írta:
Te szcientológiával foglalkozol ezek szerint?
annamari írta:
Nem csak anyagi dolgokat lehet elvenni . Ha elfogadjuk , hogy minden energia , akkor beláthatjuk hogy valami olyan energiát vesznek el tőlünk ami ahhoz lenne szükséges , hogy a test ne betegedjen meg , vagy ne kelljen öregednie és végül meghalnia .
Ha a test lélek nélkül csak egy hulla , akkor a lélek energiájának elvesztése a testi energiák elvesztését vonja maga után . Ha a lelkünket úgymond ” eladjuk ” , az nem más mint hogy energiát ADUNK olyan dolgoknak vagy személyeknek amik , vagy akik nem a felemelkedésünket szolgálják . Vagyis a személyi erőnket magunkon kívülre vetítjük , ami utána elérhetetlenné válik számunkra . Így herdáljuk el a személyes erőnket ,energiánkat . A rendszer pedig ezernyi módon tud rávenni , hogy oda adjuk ezt az energiát .
Hogy kié ez az energia ?
Ehhez előbb fel kellene ismerni hogy ki kérdezi ezt . Mert amíg valaki azt gondolja hogy ő azonos a személyiségével ,az egójával , addig azt hiszi hogy ez az energia az övé .
Ha ezt a tévedést felismeri akkor rájöhet hogy nem birtokolja az energiát , hanem az Ő maga . Ha ezt az energiát mások kezébe helyezzük akkor, magyarul mások fognak használni .
annamari írta:
Ez az eset pont az , amit én az egóval kapcsolatban megláttam .
Hogy az egó lenyúlja az energiánkat . Olyankor nagyon erősnek látszik az ember , akármilyen vadbarom . De ha valamiért kicsúszik a kezei közül ez az energia , akkor összedől mint egy kártyavár . Én már nem utálom az ilyen embereket ,mert látom hogy csak áldozatok egy olyan entitás kezében , ami itt a Földön tenyészállatokként tart minket . :cow2:
Mikor múlt héten elolvastam ezt a cikket és néhány hozzászólást, az nálam egy elég fura eszmefuttatást indított el, ami sokkal inkább tartozik a testhez, mint a lélekhez, ezért úgy döntöttem oda írom. Emellett szólt az is, hogy azt csak 39-en olvashatják el és nekem bőven elég, ha csak annyian néznek majd hibbantnak.
Gondoltam, itt inkább csak jól nevelten válaszolgatok a kérdésekre, amikor is enyhe rosszullét tört rám és elnapoltam az egészet. Pénteken már kimondottan pocsékul voltam, szombaton még elmentem helyszínelni, de utána egyszerűen kidőltem. Aztán három napig élő-halottként jártam-keltem a lakásban, hol itt, hol ott ültem, sehol nem volt jó, ha lefeküdtem rám tört a köhögés, folyton fújtam az orrom, a lázam az egekbe szökött és minden nyelés olyan volt, mintha diszkréten torkon rúgtak volna. Anyám mázsaszámra tömte belém a különböző kétes eredetű gyógyszereket, apám meg jött a tanácsaival, hogy ezt kéne csinálnom, meg azt csinálnom (mérd meg a lázad, fürödj meg, öltözz fel, vetkőzz le, bújjál ágyba, egyél, igyál, csöpögtesd, szopogasd, rágd meg, nyeld le, …ááá!) ,mint valami edző és mindig hozzátette, „az majd segít”. A nap végére tényleg úgy érzetem magam, mint egy lestrapált sportoló, belefáradva a gondoskodásba. Hétfőn apám elküldött az orvoshoz, aki rám se bagózott csak zabálta a sütijét, aztán belenézett a torkomba, egyúttal a dekoltázsomba is és közölte, hogy az utóbbi sokkal szebb (mekkora poén baszd meg!), Mondtam, hogy szerintem arcüreggyulladásom is van, ő meg egy „jó, akkor szedjem Ceclor-t is”-sel utamra bocsájtott. Rohadt hideg volt, fújt a szél, rólam meg szakadt a víz a láztól, úgy battyogtam el két patikába, mire a másodikban végre volt megfelelő gyógyszer, aztán haza. Azt mondták a gyógyszert majd csak este vehetem be, ezért otthon beültem egy takaróval az ágy sarkába és másfél órát vacogtam.
Ekkor jelent meg a mama. Nem hozott gyógyszert, sem tanácsokat, csak tudni akarta, mi van velem és tenni valamit azért, hogy nekem jobb legyen. A lázmérőt gyengéden felém nyújtotta, megkérdezte, hogy hozzon-e egy kis teát, bólintottam, már ment is. Öt perc múlva hozta a teát, megnézte a lázmérőt, csóválta a fejét. A lázcsillapítókhoz enni kell, mit ennél?-kérdezte. Hm, vajas kenyeret,-mondtam. Pár perc múlva ott volt a finom kenyér paradicsommal. Alig bírtam nyelni, de jó ízűen megettem. Akkor láttam, hogy felemeli az ágyneműtartómat és ágyazni kezd. A fájós derekával, meg a rossz könyökével nem kéne neki hajolni, meg emelgetni, -gondoltam és már ugrottam is volna, hogy segítsek, mikor hátranézett és csak annyit mondott, na most már beveheted a lázcsillapítót, amit az asztalra tettem. Nem volt helye a vitának. Visszaültem és lenyeltem azt a vackot, közben néztem, ahogy rendezgeti a párnámat és a takarót, lassan, gondosan, hogy nekem ne kelljen. Annyi szeret és törődés volt ebben a pár mozdulatban, hogy pár másodpercre egészen megfeledkeztem minden bajomról. Aztán azt javasolta, hogy kamillás gőzben inhaláljak egy kicsit, meg is csinálta hozzá a kamillás főzetet. Ez is jól esett és utána sokkal jobban éreztem magam. Befeküdtem az ágyba és végre tudtam aludni, de félálomban azt még láttam, hogy ő beosont és lekapcsolta a tévét. Azt hiszem elmosolyodtam és úgy emlékszem szépeket is álmodtam. Ma reggel pedig úgy keltem, hogy három napja először végre nincs lázam. Reggel kértem és kaptam finom sült paprikát tojással és megint kamilláztunk.
Még mindig nem vagyok a helyzet magaslatán, de azért már sokkal jobban érzem magam és állítom, hogy ezt nem elsősorban a gyógyszereknek, meg a kúráknak, köszönhetem. Nem kellett ide csodaszer, szuperdoktor, varázsló, vagy emberfeletti lény, csak egy mama. Ő nem gyógyító, látó, vagy mindent tudó, csak egy átlagos idős hölgy, aki életében már sok mindent tapasztalt, szereti az állatokat, a természetet és szívét-lelkét kiteszi, hogy segítsen az unokájának. Mindenbe, amit elém rakott benne volt a szeretet és a törődés. Lehet, hogy nem is tudja, de lelket öntött belém, amikor teljesen magam alatt voltam és megadta a kezdő lökést a gyógyuláshoz. Egy 70 éves, cukorbeteg, trombózisos asszony, aki megmutatta, ő valójában, egy szerető, gondoskodó nagymama, ami abból fakad, hogy ő egy igazi jótét lélek.
Bocs, a hosszú leírás miatt, de nem akartam, hogy egy szentimentális ömlengésnek, vagy egy ócska panaszáradatnak hasson (aztán lehet, hogy így is az jön le). Mert nem arról van szó, hogy egy unatkozó csaj egy kis odafigyelésre és kényeztetésre vágyott, aztán megsértődött, hogy nem foglalkoztak vele, majd a mamikája babusgatta és kész. Tényleg megviselt ez a három nap és nagyon a gödörbe voltam, ehhez nem lett volna elég a babusgatás, de mikor megláttam őt, nem az idős hölgyet (nem a testet), hanem a lelkét, ami erős, határozott és feltett szándéka volt engem kijuttatni innen, akkor tudtam, hogy minden rendben lesz.
Most megyek megenni a borsólevest, bár még mindig baromira fáj a nyelés, de a mama azt akarja, hogy gyűrjem le, szóval legyűröm.
Petra írta:
Ne mond már, hogy nem gyógyító ! Meggyógyított a törődésével ! Ne mond már , hogy nem látó ! Látta hogy mire van szükséged ! Ne mond már , hogy nem mindent tudó ! Mindent tudott amivel segíthetett ! ;-)
@ Thirdeye Magister:
Igazad van! Az zavarhatott meg, hogy sose mondta magáról, hogy ő ez mind és nem is kért a gyógyításért cserébe semmit. :-)
De most komolyan, ilyen erővel mindenki gyógyító, látó és mindent tudó, akiben van elég affinitás az embertársai irányt, érdeklődés, hogy kommunikáljon velük a gondjaikról és rendelkezik működő módszerekkel. Hm, és tényleg.
Petra írta:
Bizony-bizony! Egy ideje már lehet tudni a nagy titkot: a szeretet gyógyít! Minden más csak szemfényvesztés.
Goldeneye írta:
Jó, te így gondolod. Én meg pontosan úgy, ahogyan írtam. (A lenti mondatban a vesszőnek, az “és”-nek és az utána álló részeknek is fontos szerepe van.)
@ Petra:
Őszintén bevallom, nem tudom eldönteni, hogy most egyetértünk vagy nem. :-)
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Nem hiszem, hogy a léleknek csupán annyi a funkciója, hogy furdaljon ha éppen valami rosszat cselekszünk. De mit is hallottunk róla ezidáig, semmit és mindent, Duncan szerintem eddig te fogalmaztad meg a legértelmesebben a lelek dolgát. De mi az a módszer, amely felszabadítja hatalmat, miért van, ha nem használhatjuk ki. Mi célja, a léleknek, hogy vándoroljon, túléljen testeket, fejlődjön. Mindenre van válasz, csak egyenlő a nullával, mert nem mutat eredményeket, utat. Mi értelme az életemnek, ha nem élhetem ki lelkem hatalmát?
Ezt a bennünk rejlő lelket meg kell ismernünk, csak akkor tudunk felkészülni a halálra, de szerintem ezt a módszert nem árulják el, csak hogy uralni tudjanak.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Semmit, dogmák…
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Egyikük sem mutatta meg az utat, hogy mit és hogyan kell, csak duma és konfetti.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Nem vagyok biztos, hogy az volt.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Hatalmat a lelkem fölött.
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
Igen.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
nem tudom. Szép lenne, ha valamiféle megmérettetés után a ‘továbbléphet’ pecsétet a homlokomra kapnám, és folytathatnám tanulmányaimat a következő életben :)
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
Sehogy? Ezt az életet kell a lehető legjobban csinálni.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
Nem.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
Még senkit nem gondoltam emberfelettinek. Kivéve talán Amert :)
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
Nem. Nem tudom… talán a hatodik érzék az emberfeletti lehet? Pl.: Sétálok be a Margitszigeten, megy előttem kb 30 méterrel egy pasi. El kezdek gondolkodni, hogy mit fogok válaszolni neki, ha megkérdezi, hogy beszélek-e angolul. Erre mikor odaérek megfordul és megkérdezi, hogy beszélek-e angolul. De ez lehet, hogy csak egyszerű gondolatolvasás, vagy a testbeszédéből levettem, hogy nem idevalósi….Szóval nem feltétlenül ’emberfeletti’
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
Hogy mindig, minden esetben igaz és működik, a gyakorlatban használható.
Mit vártok el egy valódi felemelkedettől?
Ezen eddig nem gondolkodtam… Hogy minden helyzetre tudja a helyes megoldást, és mindig IGAZ. És minden tette tanít, utat mutat, előre visz. Miután csak elképzelni tudom, így befolyásol Aesma Daeva képe :)
@ annamari: :laugh:
Új cikk is coming. :chic:
Petra írta:
Először is mielőbbi jobbulást, drága Petra.
Másodszor a történeted igen jó. A történetet olvasva arra gondoltam, hogy a lélek kapcsán nagyon szépen érzékeltetted, hogy önmagában a tudás nem elég. Az orvos is tudott valami, a szüleid tanácsai is nyilván hasznosak voltak stb. Mégis a nagyid tett a működő módszer mellé valami olyat, ami miatt a vatrázslat beindult nálad. Nyilván a tudás kell és nem lehet megkerülni, hogy működő módszereink legyenek. De a történeted egyik tanulsága az, hogy aki csupán csakis a tudásban bízik az talán elfeledkezik varázslóvá lenni.
Éljenek a nagyik!!!! :-)
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
igen szerintem van ilyen ertelemben lelek, de nekem valamiert ketes a dolog , mint mindig, mert ez a gondolat ugrott be igy ellemezven, hogy nem az agy termeke de a kepzelet termeke attol meg lehet de ez csak bizonytalansag, mind1 majd kiderul. ha abbol indulok ki , hogy ki az aki kerdez, akkor az a valasz , hogy ugyanaz aki valaszol, ilyen-olyan formaban, tehat van s kesz.
Mit gondoltok, mi történik a halál után? azt gondolom, hogy a test halalakor ez a tudat, lelek, tapasztalat, dontes ele kerul, es valaszthat az kozul, hogy megszunik, olyan formaban hogy nem lesz kulonallo egyseg hanem egy lesz a mindennel, vagy pedig ujra kulonallo egyseg lesz es megint felveszi a testet es eli az eletet ilyen formaban, vagy valamilyen masban.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
szerintem ugy, hogy meg itt ebben az eletben amit el es tapasztal, a tolle telheto leheto legjobban viselkedik(tapasztal) magaval , es a kulvilagaval.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
igen sokfele lelki tanitast olvastam es olvasok, latok ma is, es erzek fejlodest a magatartasomban egy korabbi enkepemhez kepest.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
igen, egyszer az egyik azt mondta ,hogy szemelyes kapcsolata van Istennel, s mondtam , hogy akkor kerdezze meg tolle hogy melyik volt hamarabb a tyuk vagy a tojas, nekem ez volt a kerdesem, s le is ment mely meditacioba vagy fel orat ott ult aztan kinyitotta a szemet s azt mondja, hogy ez komplex kerdes s igy nem lehet ra valaszolni
aztan megnezte hogy hany elozo eletem volt, es azt mondta , hogy nagyon regi vagyok, ilyen harcos voltam valami regi korokban, de viszont az sem biztos, es hogy az osszes eletemnek a belelatasa le van zarva, es nem tud belepni csak azt latja hogy jo sok volt, na mondom ok
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
igen de csak almomban vagy halucinogen szerektol, igy normalisan ebren nem volt meg.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
egesz pontosan nem varok el tolle semmit mert ha igaz akkor mukodik, tehat minden rendben
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
azt hogy lehetosege szerint adja at tudasat es segitse a tobbieket is olyanna valni amilyen O.
Duncan Shelley írta:
Akár dolognak hívjuk a lelket akár jelenségnek a személyiséget, öntudatot, gondolkodást stb. szintén nem lehet elkülöníteni (szerintem) az ember fizikai részétől.
Úgy kapcsolódik, hogy valójában a fizikaitól sosem válik el. Az eredeti testtől való elválást úgy értem, hogy a benne lévő “lélekről” egy másolatot lenyomatot készítenének amit tárolni és “futtatni” lehetne egy olyan fizikai hordozón ami ezt lehetővé tenné.
De az user is “szoftverből és hardverből” áll, egy önfenntartó rendszer lelke és teste.
A keletkezés alatt azt értem amikor létrejön az anyaméhben. A rózsában és a békában is működnek olyan folyamatok amelyek a létezésre ösztökélik de ezekben az élőlényekben ezek a folyamatok nem olyan összetettek mint az emberben mivel a fizikai részük ezt nem teszi lehetővé. Így például nem igen valószínű, hogy egy rózsának van öntudata de vannak védekezési és önépítési mechanizmusai ami az önfenntartás jele ez pedig úgy gondolom, hogy az öntudatra ébredés alapja.
Nem feltétlenül a nagyságon múlik. Valamilyen szinten persze nyilván a méret is számít de főleg az információ feldolgozás minősége és mennyisége, gyorsasága ami a lényeg.
Csak a gondolatkísérlet kedvéért. Ha az úgy lenne ahogy írod, akkor az azt jelentené, hogy vannak olyan intelligens lények akik sokkal nagyobb hatalommal vagyis tudással és képességekkel rendelkeznek mint az ember. Nem csak most, hanem 10 millió évvel ezelőtt is sokkal nagyobb hatalmuk volt. Hiszen ha nem így lett volna akkor nem tudtak volna hazudni, szívatni, becsapni és elárulni. Ami megint csak oda vezet vissza, hogy az emberből akkor és ott annyira tellett és nem többre.
Arkos írta:
Már, hogy a túróba ne lehetne megsemmisíteni? Fogom kitörlöm, átformázom a harddisket, átírom egyesekkel meg nullákkal és volt nincs.
Igen megsemmisül. Ha én megfogom azt a winchestert és szétb.szom apró darabokra akkor az a szoftver k.rvára meg lesz semmisülve.
A fájdalom azt jelzi, hogy a léted határai felé közeledsz. A szoftver is közeledhet a léte határaihoz. Elég ha adsz neki egy “jóféle” vírust és az elkezd dolgozni.
Megsemmisült. Ami nem tud megnyilvánulni vagyis nem érzékelhető többé semmiféle közvetlen oda-vissza hatása a környezetére az már nem létezik.
prolizoli írta:
De közvetett hatása még lehet vagy nem?
prolizoli írta:
Nem válaszoltál a kérdésre.
prolizoli írta:
Erről azért konzultálj előbb a Kűrt Kft-vel. :D És ki az az én? :)
Mit nevezel abszolút értelemben vett környezetnek?
New York beletartozik? Ha igen, akkor mivel NY-ban semmilyen módon nem tudsz megnyilvánulni, nem is vagy? Egy vektor bozon is beletartozik? Vagy a borsó a legkisebb méret és tömeg, ami beletartozik? Ha érzékelsz, gondolkodsz, emlékezel, de nem csinálsz vagy nem tudsz csinálni mást, akkor nem vagy?
prolizoli írta:
Ne feledd, hogy a test-lélek kapcsolathoz használtam hasonlatnak! Szó se volt arról, hogy a szoftvert “bántod”! A testet nem tudod leformázni, hogy eltűnjön a lélek, nem tudsz bele másik lelket telepíteni, nem tudod alapprogrammal helyettesíteni.
prolizoli írta:
A fájdalom csak egy figyelmeztetés a testtől, nincs közvetlen köze a halálhoz. Ha megégetem a kezem, attól még nem vagyok a létem határán. (Ciki lenne, mert nemhogy megégettem, de 2 helyen el is vágtam az imént.. :D) A fájdalom egy jóindulatú jelzés, hogy oda kell figyelni, mert baj van. Egyes esetekben olyan, mint egy VESZÉLY-tábla. Figyelembe veheted, de vállalhatod is a kockázatot, és ignorálhatod.. :)
(Bocs az OFF-ért, tudom, ez inkább a TEST-hez kéne.)
prolizoli írta:
Oda-vissza hatás? Akkor most nekem integetnem kéne a Plútónak, hogy létezzen? Ez egyébként olyan gondolat, mint Schrödinger meg a macskája esetében… :D
Alex írta:
Közvetett lehet, persze de az is fizikai világban csak fizikailag tud megnyilvánulni. Például van egy ember aki nagy hatással van a többiekre. Ha ez az ember meghal a tapasztalata amit átadott tovább él-létezik másokban, közvetetten.
Duncan Shelley írta:
Jóval szarabb állapotban lennék mint 10 millió éve, ez nyilvánvaló.
De én a kérdésed mögötti elgondolásra válaszoltam. Mert miről van itt szó lényegében? Kétféle elgondolás van:
1. Az emberiség fokozatosan ahogy halad előre az időben, egyre több információt tud tárolni és felhasználni. Vagyis egyre nagyobb tudással rendelkezik. A mai korban nagyobb tudással bír mint pl. 200, 500, 1000 évvel ezelőtt.
2. Az emberiség régen, több ezer, százezer vagy millió évvel ezelőtt sokkal nagyobb tudással bírt mint most. De ezt a tudást elvesztette mert más lények elvették tőle. És egyre tovább degradálják a tudását. Ezért ahogy haladunk előre az időben az ember egyre kevesebb tudással rendelkezik.
Te nyilvánvalóan a 2-es elgondolást preferálod én meg az 1-est. Ha a 2-es az igaz akkor az “elvevés” történhetett úgy is, hogy az emberi test képességeit degradálták arra a szintre amin ma van így abból nem lehet többet kihozni mint amin most van.
De ha megtörtént a tudás elvevése-degradálása az azt jelenti, hogy akkor X-évvel ezelőtt is voltak olyan lények akik jóval nagyobb tudással kellett, hogy rendelkezzenek mint az ember mert fordított esetben nem tudták volna az embert leépíteni.
Ha Amer rendelkezik a legnagyobb tudással, képességekkel, hatalommal akkor azt tőle elvenni nem lehet. Mert ha el lehet az azt jelenti, hogy minimum az ő szintjén van valaki más.
Hogy mi történik a halál után? Lehet a személy kínai vagy magyar vagy nő vagy demokrata vagy kommunista, nem számít, mert mindenkivel ugyanaz történik a halál után.
Mégis van a véleményeknek néhány főbb csoportja, hogy ez és ez fog velük történni. És ez azért lehet fontos, mert aszerint hogy melyik csoportba tartozik a személy, ez előre meg is fogja határozni azt, hogy hogyan fog felkészülni a halál utáni időszakra.
Az emberi lét aljával kezdem és haladok tovább. Így az 1. csoport:
A tagadók, nincs lélek, nincs isten. 1x élünk, én egy test vagyok. Voltak idők és helyek, amikor az ettől eltérő meggyőződésűeket fizikailag meg semmisítették, egzisztenciálisan el lehetetlenítették, vagy csak nem tudott lediplomázni a másképp gondolkodó.
És ebbe a csoportba tartozók, hogyan is készülnek a halálra vagy a halál utánra? Nos, nekik semmi sem számít, ebben az 1 életben kell mindent elérni. Gátlástalanul el lehet taposni másokat, le lehet nyúlni más tulajdonát, hiszen ha a rendőr bácsi nem kap el, akkor más következménye nincs a tetteiknek.
2. csoport: Én úgy hívom őket, hogy a csuhába bújt materialisták. A gondolkodásuk lényege, hogy egyszer élünk. És ha nem lázadsz és „jó” leszel, akkor a mennyországba kerülsz. És akkor vagy jó, ha az uralkodó elitet kiszolgálod, nem ágálsz az elnyomás ellen, és tisztességgel húzod a barmok igáját.
(Megjegyzem, hogy a kispapok felmérést csináltak maguk között, hogy ki az, aki hisz a lélekben/istenben. Kiderült, hogy az osztályban 2 ember volt hívő és a többi pedig megélhetési papnak készült.)
És ennek a csoportnak a hívei hogyan készülnek a halál utáni időszakra? Az egyik dolog amit tesznek az, hogy nyakon öntenek mindent a szeretet szirupjával. Szerintük ez a tuti, hogy a mennyországba kerülj. A másik lehetőség, amennyiben szar alak voltál eddig, hogy a perselyt vastagon megtömöd. Van olyan összeg, ami garantálja a mennybe jutást. Ha te abba a csoportba tartozol, akinek a pap fel fogja adni az utolsó kenetet, akkor majd a halottas ágyon fog erről is tájékoztatni téged. Természetesen mindezt a te lelki üdvösségedért teszi.
3. csoport: Azok a vallások vagy hívek tartoznak ide, akik tudják vagy hiszik, hogy nem csak 1x élünk, és hogy mi módon éltünk, annak igenis van következménye a további életeinkre is. Itt a hármas csoportban erőteljesen HISZIK, hogy a léleknek van evolúciója. A lény folyamatosan fejlődik. A leckét megtanulja és egyre feljebb és feljebb lép, ahogy telnek az eonok.
Itt már tág tere van annak, hogyan készül valaki a meghalás utáni folytatásra. Például: ne cselekedj olyat, ami másoknak rosszul esik. Legyen tartásod. Legyen akár több életre szóló célod. Ne csak a tápanyag barnítására és a szaporodásra fokuszálj. Ezek segítségével kiváló emberré tudsz válni. És ha isten is úgy akarja, talán még lesz 1-2 extra képességed is, ha elég sok leckét megtanultál és elég sokat szoptál az eddigi életeid alatt. Vagyis van remény.
4. csoport: Itt a tudás nem áttételeken keresztül jön. Önmaga és a szellemi világ közé nem ékelődik be semmilyen vallási szervezet. Ő az, aki képes arra, hogy megfigyeljen. Azt látja ami van és nem mást. Nem mások, nem könyvek mondják meg neki, hogy ez és ez, így és így.
És vajon hogyan készül a további utazásra egy ilyen személy? Egyszerűen: tud. És dolgozik rajta, hogy még többet tudjon. Nem álom országban botladozik, és nem a lepárolt ostobaságot rágja tovább, amit mások kiöklendeztek.
Duncan Shelley írta:
A Kűrt Kft. szakemberei is megmondják neked ha az adat már fizikailag nincs a memórián akkor azt nem lehet onnan visszanyerni. Vagyis ha fizikailag megsemmisítem a lemezt az adatok is megsemmisülnek.
Még fizikai megsemmisítés nélkül sem egyszerű a dolog. Ha csak simán törlöd, akkor visszaállítható. Ha törlöd majd utána párszor felülírod nullákkal vagy folyamatosan változó random byte-okkal akkor már a Kűrt Kft. sem nagyon fogja bevállalni a mentést. Már egyszeri felülírás után is csak elméleti esély van a régi adatok visszaolvasására ha pl. 30x felülírod, majd átformázod az ntfs fájlrendszert pl. ext3-ra, majd megint felülírod gyakorlatilag az adatoknak annyi.
Ki az az én? Jó kérdés. Sokat lehetne erről elmélkedni de az elmélet az elmélet. A gyakorlatban nem ennyire körülményes a megállapítása.
New York beletartozik. Már miért ne tudnák New Yorkba megnyilvánulni? Elég ha valakit felhívok New Yorkban és már meg is nyilvánultam ott. Ha a vektor bozon a környezetével kapcsolatba tud kerülni és a környezete is vele akkor beletartozik.
Ha érzékelek, gondolkodok, emlékezek akkor vagyok. Mit értesz az alatt, hogy nem tudsz csinálni mást?
Arkos írta:
A megsemmisítésről kérdeztél. A testet meg tudod semmisíteni és akkor lélek se lesz benne. A hardvert ugyanúgy meg tudod semmisíteni és akkor szoftver se lesz benne.
Fizikai hordozókról beszéltünk, ehhez volt a pc-s hasonlat. A számítógépes szoftver sem tud létezni fizikai hordozó nélkül és az emberi lélek sem tud létezni fizikai test nélkül.
Azt írtam, hogy a léted határai felé közeledsz, vagyis olyan irányba indultál ami a lét szempontjából nem előnyös és a test ezt jelzi a fájdalom által.
Lényegében ugyanazt írod mint én csak más szavakkal.
Hagyjuk az óvodás szintet. Az oda-vissza hatás ebben az esetben nem azt jelenti, hogy te integetsz a Plútónak az meg vissza integet neked. A Plútónak van gravitációs tere ami kihat a környezetére az meg vissza rá. Különböző objektumokkal is találkozik-ütközik ergo az oda-vissza hatás megtörténik. Továbbá ember által is megfigyelhető, tehát érzékelhető.
Alex írta:
Szcientológia tanításokat lehető legteljesebb mértékben igyekszem az életemre, és a családoméra alkalmazni, és válaszoltam egy kérdésre, mert érdeklődtek.(Hátha tud segíteni valakinek!)
A szcientológia sok mindenre megadja a választ számomra, de Duncan nézőpontja és hozzáállása a dolgokhoz és a világhoz lenyűgözően érdekes, és az írásai nagyon tetszenek , és teljesen bele tudom illeszteni a magam világnézetéhez. És tanulok tőle és a többi hozzászólóktól is.
Mindenkinek megvan az elképzelése a a lélekről, és azt csakis az eddigi életében olvasott, tanult, hallott dolgok alapján, tudja azt mondani amit ő igaznak gondol, az alapján tudja leszűrni, hogy az úgy van vagy máshogy van.
Én már régóta ismerem a szcientológiát és ennek szűrőjén látom azt, hogy mi a lélek.
@ Petra:
Nem gondoltam szentimentális ömlengésnek, nagyon is átjött számomra, a nagyid egy nagy lény! Tudta mi kell neked! :-)
Thirdeye Magister írta:
Erről milyen anyagod van, az entitásokról és a embert tenyészállatként felhasználásról?
Másik blog anyagban is (most így hirtelen nem ugrik be melyikben) betettél egy linket, történet lényege, mely szerint elveszik az energiánkat.
Szerinted mi itt a Földön “kicsi “megevett lények vagyunk?
Mint az Aloe virág, arról is mindig levágok egy kis darabot, ha szükség van rá. nem pusztul el , öntözöm, :rain: meleg helyen :sun: tartom,jó nagyra nő :island: , hagyom megnőni aztán vágok belőle egy kicsikét.
Mindig meg vagyunk nyammogva entitások által, amikor szüksége van ránk? :ghost: :skeleton: Ez nagyon furcsa .
tunder írta:
Carlos Castaneda könyvei jelentik az anyagot , ezt megelőzően pedig a saját tapasztalataim is erre a következtetésre vezettek .
De miért lenne furcsa ,hogy elveszik az energiánkat ?
Mi is azért eszünk , hogy legyen energiánk !
Csak azért tűnik furcsának , mert elhitették velünk ( pont a ragadozóink ) , hogy mi állunk a tápláléklánc csúcsán , így altatva el minket . Szimbiózisban élnek velünk , és hogy mindig táplálékhoz jussanak , ezért minden korban fel kellett építeni az ennek megfelelő társadalmat , mindig változtatva a trendeket , hiedelmeket , szokásokat ,erkölcsöt . Így mindig van valamilyen álprobléma ami izzítja az agyunkat . Ezért is kellett az agyat , az elmét , értelmet misztifikálni , mert ott van a potméter amit tekergetnek .
Thirdeye Magister írta:
Milyen konkrét tapasztalatok voltak azok amelyek erre a következtetésre vezettek téged?
Fent a 2-es cikk.
A jelszó az, ami ennél a cikknél.
Van elég megkezdett téma itt az 1-esnél, ne felejtsük még el. :-))
prolizoli írta:
Volt , és van erről elég tapasztalat . Láttam ,és látom hogyan változik át valaki , amikor a ” másik ” beszél belőle . Nem tudom , hogy mondjam el neked , mert annyira hétköznapi .
Számtalanszor láttam azt is , hogy amikor háttérbe vonult a parazita , akkor , az addig nagyhangú , magabiztos ember eltűnt , és helyette ott maradt egy leigázott tudatú alak .
Ezt látni , és tudni hogy mi az oka , nem kényelmes dolog . Hiszen minden embert érint , a szeretteinket is , és hiába ” jó” ember valaki ,ez mit sem számít , mert teljesen ki van szolgáltatva .
Valójában minden ember látja ezt , csak nem vesz róla tudomást , vagy másnak tudja be . Érthető az is , ha nem akarjuk ezt elfogadni , mert régi kapcsolat ez , és már annyira hozzászoktunk hogy nem is tudjuk másképp elképzelni az életet . Csak akkor hajlandó ilyet meglátni valaki , ha valami rákényszeríti . Ha például összedől a szépen felépített világa , és valamiért nem működnek azok a hitrendszerek amit belénk ültettek . Ilyenkor csak kérdések maradnak . Vannak olyan emberek akik annyira csalódtak az elmeprogramokban , hogy nem is hajlandók már másra , csak kérdezésre . Hallottam már ilyenről ;-)
először is a kép óriási! :)
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
van
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
szerintem egy olyan állapot következik , mint a szabadesés, persze még olyat sem csináltam, de úgy képzelném el
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
szerintem tiszta lelkiismeretünknek kell lennie, az csak jól jöhet :)
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
igen, elkezdtem festeni és már komolyabb összegeket is kaptam a képeimért
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
név nélkül az egyik magyar spirituális közismert embert hallottam meghasonulni, hogy ócsárolta a többi hasonló tanítót, szerintem ez furcsa, bár ettől még szeretem amiket mond és igen komoly embernek tartom
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
igen, nekem pl valamiért folyamarosan feljön a 911 es szám, órákon , sorszámokban… a párom szerint ez Mihály Angyal oltalmát jelenti, remélem így van :)
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
fejődést
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
hogy keresztre feszítsék? és feltámadjon? :)
Thirdeye Magister írta:
A másik? Az a másik, aki észrevétlenül előtör az emberből, heves érzelmi állapotot hozva létre, majd eltűnik mintha mi se történt volna, de úgy, hogy ebből az alany közben semmit sem fogott fel?
prolizoli írta:
Ennek a kijelentésnek továbbra sincs semmi alapja, szerintem. Hiszen akkor, ugyanúgy mindegy lenne, hogy van-e lelkünk, mint hogy van-e valami a halál után. Ha egyszer a test és a lélek is elpusztul, akkor megint hol az értelme az egésznek?
prolizoli írta:
Látom a macskát szándékosan kihagytad, pedig ugyanaz alapján gondolkodsz. Amíg zárva van a doboz, számodra a macska nem létezik. Pedig ott van, nem kétséges. Most akkor ezek szerint, amit az ember nem tud megfigyelni, és nincs hatással az emberre, az ne is legyen? Ez egy elég önző felfogás.
prolizoli írta:
Köszi, hogy megkérdezted, én is kíváncsi voltam erre. :-)
Thirdeye Magister írta:
Ha látod az átváltozást, és hétköznapi, akkor sem az hangján, sem más testi jelek nem változnak, akkor az valamiféle lélek cserélődésszerűnek ?:-) mondhatjuk, de a “testi valója ” marad?
Hogy kezeled az ilyen helyzeteket ?
Te már hol tartasz a parazitáddal, valamilyen mértékben sikerült már valamennyire függetlenítened magad tőle?
Ezt olyan szörnyű még leírni is,pedig én teljesen más dolgokat tanultam, mást hiszek, és mégis a parazita hihető, kérek több adatot.
-Lábadtól felfelé hol tart az energia?
-Mire gondolsz, amikor azt mondod, minden ember látja ezt, de nem vesz róla tudomást?
-Gyerekeket is azért szüljük, legyen mit enniük.
Enyémek mindig van zseblámpa az ágyukban, hogy ne féljenek.
Arkos írta:
Minimum akkora alapja van mint annak, hogy a lélek tovább létezik a test nélkül. De senki sem tudja, hogy melyik az igaz, mindenki csak hiszi, és ez már csak így is marad.
Schrödinger macskáját azért hagytam ki mert nagyon nem arról szól amiről mi beszélünk. Schrödinger macskája a kvantummechanikai szuperpozíciót próbálja szemléltetni. Vagyis nem arról van szó, hogy amíg zárva a doboz addig a macska számomra nem létezik hanem arról, hogy amíg zárva van addig él is meg döglött is egyszerre. De amint kinyitod a dobozt (vagyis elvégzed a mérést az elemi részecske állapotának megismerésére) már csak az egyik állapot lesz, tehát vagy döglött lesz vagy élni fog (vagy hullámként fog viselkedni vagy részecskeként a szóban forgó elem).
Látom még mindig nem érted. Nem arról beszélek, hogy miről tud az ember és miről nem, hanem arról, hogy nincs olyan létező ami ne lenne hatással a környezetére. Aminek már nincs állapota az már nem tud hatni sehogy sem. Az utolsó hatását az eltűnése által fejti ki.
Arkos írta:
Az a másik .
tunder írta:
Lehetnek testi jelek , csak éppen azt mondjuk , hogy de hisz ez ezért és ezért természetes . Mert megszoktuk annak látni . Mondhatjuk lélekcserélődésnek , de inkább elme-cserélődés . Az a szó , hogy tudatalatti , nem mást fed ,mint azt hogy az elnyomó tudat alatti tudat. Az eredeti tudatunk . Nemmás van rátelepedve , mint egy parazita tudat. Egy mexikói útikönyvben találtam egy fényképet egy szoborról ami élethűen ábrázolja ezt a helyzetet .
tunder írta:
Nagyon oda kell figyelni másokra is,és magamra is . Ugyanis mások parazitája , és az enyém összejátszanak . Mi emberek csak kaja vagyunk nekik . Figyeld meg, ha nem mész bele valakinek a játszmájába , akkor milyen dühös lesz . Mindenképp kisajtolnák belőlünk az energiát . Ezért kell a fegyelem , és higgadtság , különben már be is rántottak .
Ha nem vagyok elég tudatos , máris ott van ez a dolog . De sokkal több esélyünk van ,ha tudjuk mivel állunk szemben .
tunder írta:
A magas szárú bakancsom tetejéig :-)
tunder írta:
Arra gondolok , hogy másnak tudjuk be . Erre épül a pszichológia .
tunder írta:
Nem kell félni tőlük . Csak amit tesznek velünk ,az a félelmetes .
tunder írta:
Duncan legújabb cikke sem valami lélekemelő :-| 8-)
prolizoli írta:
“Ami nem tud megnyilvánulni vagyis nem érzékelhető többé semmiféle közvetlen oda-vissza hatása a környezetére az már nem létezik.”
Ez volt az alap. Erről kérdezte Duncan, hogy mi számít környezetnek. Azt írtad NY az, meg is tudsz ott nyilvánulni némi telefonos segítséggel. De hogy nyilvánulsz meg mondjuk a Szaharában? Szibériában? A Mount Everesten? A Marianna-árokban? Odamész? És amíg nem mész oda, addig nem hatsz rá, amaz se hat rá, tehát mindaddig nem létezik? S te nem létezel amaz számára?
“Aminek már nincs állapota az már nem tud hatni sehogy sem. Az utolsó hatását az eltűnése által fejti ki.”
És mi van a múltban történt eseményekkel, régen halott emberekkel, eltűnt korokkal? Jézus kétezer éve halott, nincs “megnyilvánulva”, mégis hatást fejt ki, még csak nem is a saját környezetére, hanem a saját jövőjére (számunkra jelen). Tehát bőven nem a halálakor fejtette ki az utolsó hatását.
” hanem arról, hogy nincs olyan létező ami ne lenne hatással a környezetére.”
Ez így tökéletesen igaz, annak ellenére, hogy nem vagyok biztos, mit értesz létező alatt. De ezt nem zárja ki, hogy:
“Ami nem tud megnyilvánulni vagyis nem érzékelhető többé semmiféle közvetlen oda-vissza hatása a környezetére az már nem létezik.”
Erős kizárása a valóságnak ez a mondat. Meg a valótlannak. Meg úgy mindennek amiről nem tudsz, vagy tudsz, csak el akarod felejteni. Továbbá mit takar a “többé”? Ha nem érzékelhető 10 évig, akkor már nincs? Vagy nem érzékeled életedben? Nem érzékeli az emberiség? A bolygó? És ha az idők végezetéig nem mutatja magát valami (valaki?:D), akkor nem létezik?
Thirdeye Magister írta:
Nem zárja ki az te elképzeléseidet, a többi ötször annyi test nélküli lény között lehetnek olyanok, akik parazita lények.
Az amit testbe megszületett lényről lecsapolnak,tényleg energiát adhat nekik. Ők is létezni akarnak.
De ezt gondolom, majd pontosítva lesz mi ez valójában, mik ezek, kik ők és eljön az idő, amikor nem kell találgatni, hanem bizonyosságunk lesz.
-Elmecserélődés, akkor már értem, mire gondolsz, másik személyiséget használ és nem a sajátját. A lény ugyanaz marad, illetve pontosabban a maga lény nem látja, nem veszi észre az “elmecserélődést”.
Amikor azt mondod fegyelem van, tudatosság és higgadtság, akkor a lény már sejti mi van és segít ezt az elme dolgot kontrollálni .
Amióta én is olvastam, hogyan csináljuk magunknak ezeket személyiség váltásokat, van egy egyszerű dolog ami történt velem pl: rájöttem kitől, mióta és miért vettem át egy bőrkeményedést a talpamon,sarkamon, azóta nincs rajta. :-)) Nekem nagy eredmény!
Tök pici dolog, és még hány ilyen van, ami nem én vagyok , hanem más, illetve valaki másnak a dolgai.
Utáltam, mikor beleakadt, flanelllepedőbe a sarkam bőre annyira száraz volt, ahogy lemásztam az ágyról, súrolódott, tépődött a bőr és fájt, Brr, már zokniban aludtam.
Ahogy rájöttem, megjavult, igazából nem is nagyon tettem erre a dologra figyelmet, csak fürdésnél vettem észre, nem akadt el a kezem a sarkam bőrébe és nem használtam csodakrémeket ez idő alatt, meg semmi ilyesmit, és nem esett vissza rosszabb állapotba.
Thirdeye Magister írta:
Nem a lényektől félnek , csak egyszerűen a sötéttől, előző életbeli rémálmoktól.
De azt is megfigyelték, kevesebb a rémálmuk, ha sok B vitamint tartalmazó vitamint esznek. Mindig azzal zárul az este, anya kérek egy vörös vitamint, és jó éjt puszit! És a tegnapi pusziból is kérek pótlást, mert nem adtál eleget. :-))
Thirdeye Magister írta:
Aha, értem. Az jó.
-Érzel már, van számodra észrevehető különbség fizikai, egészségi különbség a korábbi kisebb energiás állapotod és a mostani energikusabb állapotod között?
Thirdeye Magister írta:
Ez nem szempont. 8-)
Ha befejeztem az edzést, elmegyek káposztasalátáért. Na, ez a gondolat lélekemelő. De nagyon! :)
tunder írta:
Igen van különbség . Csak nagyon meg kellett küzdeni érte . Mert amíg téves elképzeléseket , ragaszkodásokat , megszokásokat , félelmeket követünk , addig olyan dolgoknak adunk energiát ami nem minket szolgál . Folyamatosan kell gyakorolnom , mert az nem úgy van , hogy többé nem próbálkoznak ezek az erők . Élethosszig tartó tudatosságra van szükség !
Duncan Shelley írta:
Milyen egyszerű , és csodás gyakorlat ! :-))
Thirdeye Magister írta:
Ismerem a másikat. Bár nem konkrétan magamon vettem észre. A szituáció: férfi-nő, párkapcsolat, boldogság, egyetértés, amíg… amíg az ő két “démonuk” (valamilyen forrás alapján én így hívom őket) el nem kezdett összedolgozni ellenük. Hihetetlen ezt kívülről végignézni. Ilyen erős érzelmi kapcsolat esetén a pluszban felgyülemlő ellenséges érzelmek, amiket az ő démonaik gerjesztenek, olyan tüneteket mutatnak, mint a skizofrénia. Egyszerűen nem tudnak magukról. És később, ha emlékezteted rá őket, letagadják, másítják a történteket, szépítik, vagy csak nem beszélnek róla.
A férfi mesélte egyszer, hogy mikor ketten ültek a nővel egy szobában, a nőn annyira eluralkodott a másik, hogy (a nő állítása szerint) kitaszította a testéből, a nő az egészet kívülről érzékelte. A férfin pedig abban a pár percben páni félelem uralkodott el, teljesen “alaptalanul”. Valaki/valami más beszélt a nőből. És nem szépeket.
Nekem nincs okom nem hinni a férfinek. Tudom, hogy nem hazudna nekem. Más kérdés, hogy ti mennyire adtok arra, amit itt írok. De nem számít. Olvassátok el, gondoljátok át. Keressetek példát a saját életetekben.
Apropó, egy ilyen veszekedésnél, mint amit az első szituációban leírtam, előfordult, hogy az enyém is felülkerekedett rajtam majdnem, hihetetlen mennyiségű haragot gerjesztve a semmiből. Félelmetes.
Úgy vélem az érzelmeinken élősködnek.
Én magam is beleestem ebbe: csatlakoztam egy csoporthoz, akikre hívőként tekintettem. Pedig hogy utáltam a hívő szót… ;-) A technológiával alapjáraton jelenleg is egyetértek, mert tapasztalatokra tettem szert benne és működött. De a többivel egyáltalán nem.
Kezdetben mindazokra, akik elérte A Szintet vagy afölötti dolgokat, valamiféle félistenként voltam képes tekinteni. Aztán szép lassan kitisztult a kép. Legjobban anyukám fogalmazta meg ezt a dolgot, amit láttam. Volt egy hölgyemény, aki kifejezetten buta volt és mellé erőszakos és modortalan. Meglepetésemre, kiderült, hogy elért a technológiában egy magas Szintet. Beszélgettem erről anyukámmal és felvetettem neki, hogy számomra ez így csalódás, az illető kifejezetten bunkó és ostoba. (Volt legalábbis még néhány hónappal “szintrelépése” előtt). Erre anyukám rám nézet: “De már egész normális…” :-D
Micsoda? Valaki, aki elméletileg minden értelemben jelentősen, sok szinten magasabban van, mint én, az “csak normális”? Akkor én már ezek szerint régen elértem ezt a szintet? Akkor ezért érdemes bármennyit is küzdeni? :-((
Szerintetek van lélek, olyan értelemben, ahogyan én használom ezt a szót?
– Igen. Nekem tetszik ez a megfogalmazás. Én is alapvetően ezt értem ez alatt.
Mit gondoltok, mi történik a halál után?
– Én a ember-ember (tehát állat nem) reinkarnációban “hiszek”, számomra az a reális. Ez sok tekintetben sokkalta logikusabb, mint az egyéb tanítások.
Szerintetek hogyan lehet felkészülni a halál utáni időszakra?
– Tekintve, hogy akkor mindent elfelejtünk, és nem tudjuk, hová érkezünk vissza… Hát nem tudom. Gondoltam már mindenfélére, mint valamiféle jelzéseket hagyni magunknak, de semmi igazán konkrétat még nem tudtam kitalálni.
Értetek el valaha is bármiféle konkrét eredményt lelki tanítások követésével?
– Úgy gondolom, igen. Bár az elsősorban inkább személyiségfejlődésnek tudható be talán. Stabilitást, félelmek legyőzését, emlékek megtalálását, nézőpontok változását.
Csalódtatok már mesterben, beavatottban, emberfelettinek gondolt emberben?
– Elég sokat.
Van tapasztalatotok az emberfelettivel?
– Szerintem nincs.
Mit vártok el egész pontosan egy olyan lelki tanítástól, ami igaz?
– Egyrészt személyiségfejlődést, másrészt tényleges test nélküli működést.
Mit vártok el egy valód felemelkedettől?
– Olyanná lenni, amilyen az Amer könyvekben a “démon”. :-D
Arkos írta:
Így van !
A toltékok így írnak erről a jelenségről :
” Öntükrözésünkön játszva, ami a tudomás egyetlen darabja, ami számunkra megmaradt, a ragadozók fellobbantják a tudomást, majd könyörtelen, ragadozói módon elfogyasztják azt. Értelmetlen problémákat adnak nekünk, melyek növekedésre késztetik a tudomás lángját, és ily módon tartanak életben bennünket a maguk számára, hogy álgondjaink energetikai fellobbanásával táplálkozzanak. ”
Magyarul az érzelmi energiánkkal táplálkoznak . És ezt már több ezer éve tudják ! ( már akik )
@ Thirdeye Magister:
Ni, mi jött szembe:
http://9gag.com/gag/aX089Z9
Ezek a véletlenek… :D
@ Arkos:
Nincs semmilyen véletlen !
Most is a tervező asztalnál ülök . 8-) :-D
A lélek, ami irányítja ebben a teremtett fizikai univerzumban a kilenckapujú várost. Semmi sem történik a jóváhagyása nélkül. Tehát minden tapasztalása tudatos és a lelkek édesapjának a legfelső személynek szól, aki megosztotta önmagát. Mikor szembe találkozunk egy úgynevezett ‘felemelkedett’ mesterrel, akkor tulajdonképpen a saját belső világunk kivetített részével találkozunk. A belső munka ezért fontos. Ha már nem találkozunk nekünk nem szimpatikus emberekkel, akkor közel vagyunk a célhoz…ezért ne ítélkezz!