A kvótanépszavazás utóélete

Az úgynevezett „szabad választás” rendszere két pilléren nyugszik:

   – titkos

   – személyes

Azt mondják, ettől szabad, hiszen mindenki kedve szerint arra szavaz, akire vagy amire akar.

Ez való igaz, eltekintve attól az apró szépséghibától, hogy az étlapot, amiről választani lehet, nem egy mesterszakács állította össze, meg egyébként is teljesen mindegy, hogy ki mit választ róla, úgyis azt kapja, amit már előre kifőztek.

Hogyan is néz ki egy ilyen „szabad választás”? Elmegyek a kijelölt szavazóhelyre, átveszem a paksamétát, bemegyek a fülkébe, behúzom a függönyt, x-elek, összecsomagolok, kimegyek, és ünnepélyes tekintetek kereszttüzében beledobom a paksamétát a ládába.

Ez eddig rendben. De tételezzük fel, hogy amint a borítékom sarka eltűnt a ládában, azt azonnal kinyitják, a tartalmát kiszórják a földre, és felszólítanak, hogy találjam meg azt a borítékot, amit az imént beledobtam.

Nem tudom megtalálni. Nincs miről azonosítanom.

Nem csak én nem tudom azonosítani az 1 másodperccel korábban bedobott szavazatomat, hanem más sem. Sem én, sem senki nem tudja követni a szavazata sorsa, hová viszik, eljut-e valami raktárba, valaki elkezdi számolni, vagy kerülőút nélkül megy a présgép alá vagy a kemencébe. (Valami oka biztosan van annak, hogy a ládát urnának nevezik, nem?)

Tehát van nekünk egy halom szavazatunk, amiből egy darabot sem tudunk hozzákapcsolni létező személyhez…

Kimondhatjuk tehát, hogy az úgynevezett „szabad választások” korlátlan választási csalást tesz lehetővé. Lehetséges, hogy a 2018-as választások összes szavazata már most készen van, vagy épp készül. Ha meg valaki választási csalásra gyanakszik, maximum kérhet újraszámlálást, de annyiszor számolhatjuk újra a megrendelt szavazatokat, ahányszor csak akarjuk, nem a számolásnál van a hiba.

El kellene már végre dönteni, hogy akkor most van diktatúra vagy nincs. Ha nincs, akkor nem lehet káros következménye annak, ha valaki felvállalja, hogy kire vagy mire szavaz. Az lenne tehát az igazán szabad választási rendszer, ahol mindenki képes lenne lekövetni a saját szavazata útját.

Amíg a szavazás nem nyílt, azonosítható, követhető, ellenőrizhető, addig én nem tudom elképzelni, hogy egy szavazás ne úgy alakuljon, ahogyan azt a valódi politikacsináló erő akarja.

Ha az október 2-i népszavazás nem úgy végződik, ahogyan azt a kormány hangoztatja, akkor ez azért lesz, mert valójában ez a terv.

De mi ez a terv?

Véleményem szerint akkor majd hirtelen lesznek „terroristák” Magyarországon. Lesznek robbantások, és jön majd az ilyen-olyan ürügyekkel éveken át meghosszabbított szükségállapot, az internet totális ellenőrzése, meg a többi, ami szem-szájnak ingere.

Tudna valaki mondani 1 darab olyan terrorcselekményt, amit bárhol, bármikor, bárhogyan végrehajtottak egy akármilyen országban, és az nem volt pozitív hatással az aktuális kormányra?

Van egy álmon. Egyszer szeretném megélni, hogy Julius Andan téved. Talán naiv vagyok. Talán.

Hallgassátok meg Andan hangoskönyvéből azt a fejezetet, ahol erről a jelenségről beszél: TERRORHULLÁM.