Mottó: Ha egy aknamezőn sétálsz, nem tudod elkerülni az aknákat, ha nem tudod, hol vannak, vagy nem tudod, hol nincsenek. A vakszerencse marad, semmi más, és arra építeni őrültség. (Amer)
Hatalom alatt ezúttal politikai és gazdasági hatalmat értek. Ez az a hatalom, amely meghatározza a társadalmi események jelentős részét regionális és globális szinten. Ha tudni akarod, hogy mire számíts, olvasd el ezt a cikket és értsd meg. Azután mérlegelj.
A vér nem válik vízzé
Biztosan ismered ezt a mondást. Ez a kijelentés a genetika előtti genetika alaptétele volt, amely a vérségi, családi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta. Egy rendkívüli hős, kinek tettei mindörökké ragyognak az időben, és akinek képességei valamilyen mértékben leszármazottai mindegyikében megtalálhatók, vagy egy emberfeletti ős, akinek különlegessége tovább öröklődik saját vérvonalán.
A „vér nem válik vízzé” tételre épült az arisztokrácia, egy kivételezett társadalmi osztály, mely származási alapon birtokolt vezető pozíciókat.
Az arisztokrácia egy tespedésre, semmittevésre specializálódott réteg, amely elképesztően magas pozíciókba juttatott érdemtelen, fontoskodó pojácákat, közönséges elmebetegeket, és még közönségesebb bűnözőket.
Az arisztokrácia talán minden másnál több kárt okozott az emberiségnek, ám volt egy jótéteménye is, amelyet csak utólag látunk tisztán. Nagyon ritkán, de előfordult, hogy puszta véletlenül rátermett, alkalmas, felkészült, valóban a megfelelő képességekkel rendelkező ember került hatalomra.
Az arisztokrata származási alapon kivételezett társadalmi státuszt és vagyont kapott, mely lehetőséggel csak nagyon kevesen tudtak élni, egyszerűen azért, mert kevesen voltak kellőképpen érett személyiségek ahhoz, hogy ilyen alaphelyzetből egy értékes életet építsenek fel. Akadt néhány arisztokrata felfedező, kutató, tudós, feltaláló és uralkodó, akik hozzátettek az emberiség történelméhez, nem pedig elvettek belőle.
Idővel azonban egyre több gondolkodó és befolyásos ember ismerte fel, hogy a véletlenül hatalomra kerülő alakok többsége közveszélyesen inkompetens, és elkezdtek szervezkedi az arisztokrácia megdöntéséért. Hosszú időt vett igénybe, rengeteg vért kellett kifolyatni érte, de végül sikerrel jártak.
Arisztokraták ma is vannak, ám hatalmuk csupán szimbolikus.
Verseny a hatalomért
Az arisztokrácia bukásával a világ átalakult, a politikában és a gazdaságban megjelent a szabad verseny, és bárki harcba szállhatott a világ leghatalmasabb pozícióiért.
Mi lett ennek a következménye? Elsőre azt hihetnénk, hogy ennek köszönhetően azok jutottak hatalomra, akik alkalmasak voltak arra, hogy döntően meghatározzák a társadalmak életét. Ám ez tévedés. Azok kerültek hatalomra, akik alkalmasak voltak arra, hogy nyerjenek a versenyben. Tehát a versenyre voltak alkalmasak, nem pedig a pozícióra.
Van két különleges embertípus: az egyik a pszichopata, a másik a szociopata.
A pszichopata olyan személy, aki nem képes a megbánásra. Nem érez semmiféle megbánást, nincs bűntudata, nincs lelkiismeret furdalása.
A szociopata olyan személy, aki nem képes az empátiára, azaz az együttérzésre, képtelen magát valaki más helyébe képzelni, és felvenni a nézőpontját.
A két kórkép megegyező vonása, hogy egyik sem tud mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy „más emberek”, különbség közöttük, hogy a pszichopata mentálisan stabil, és tervszerűen cselekszik, a szociopata mentálisan labilis, és gyakran improvizál.
Egy bármilyen versenyben, amely nem minden ízében teljesen a nyilvánosság előtt zajlik, ez a két embertípus óriási előnyben van mindenki mással szemben.
Az emberiség egy, azaz 1 százaléka tartozik a pszichopaták és szociopaták táborába.
Kövek és szárnyak
Míg a többség hatalmas kövekkel megrakott hátizsákokat és táskákat cipelve áll a rajtvonalhoz, bennük a lelkiismeret, az empátia, az erkölcs, az etika, a morál, és az ehhez hasonló nehezékekkel, addig a pszichopata és a szociopata repül a cél felé.
A pszichopatának és a szociopatának olyan húzásai vannak, melyeket ellenfeleik elképzelni sem tudnak, végrehajtani pedig végképp nem, mert visszatartja őket az emberségük. Csak anyagi, és más, objektív határai vannak az eszköztárnak, amit a győzelem érdekében bevetnek, érzelmi, vagy a józan ész által diktált határai nincsenek.
Előfordul, hogy egy kellően elszánt ember, aki a 99 százalékba tartozik, felismeri, hogy a verseny hangoztatott és VALÓS szabályai között óriási az eltérés, és ahelyett, hogy feladná, magát megacélozva versenyben marad, és győzelemre tör. Két dolgot tehet. Az egyik, hogy pszichopatákat és szociopatákat alkalmaz bizonyos feladatokra, a másik, hogy elkezdi akarattal kifejleszteni magában a pszichopata és a szociopata vonásait.
Azonban, még ha sikerrel is jár, és megnyeri a versenyt, a mesterségesen eltorzított személyiség nem marad következmények nélkül. Mivel, ő valójában nem pszichopata, és nem szociopata, képes a megbánásra, és képes az empátiára, lelkileg belerokkan a győzelembe.
Úgy tűnik tehát, az emberi faj arra kárhoztatott, hogy őrültek uralkodjanak felette.
Igaz lenne mindez? Vagy csupán általánosítás, és ma is vannak rátermett vezetők? Neked mi erről a véleményed?
Sziasztok,
ehhez mit szóltok?
https://www.youtube.com/watch?v=CD2ge_WJ5v0
Mondjuk én még mindig nem értem, hogy mire jó valakinek a hatalom. Hogy bármit megvehet magának? Hogy azt csináltathat mással, amit akar? Na és? Ezen túl mi van?
Sajnos azt kell mondjam, a megfigyeléseim nem mondanak ellent a cikk állításainak. Bár mondhatnám, hogy látok reményt, de nem. Tanácstalan vagyok, nem tudom, mi a kiút ebből.
Sajnos egyre inkább arra az álláspontra helyezkedem, hogy bármiféle felsőbb, természetfeletti hatalomtól várni a megoldást, infantilis hozzáállás. Olyan régóta fennáll a probléma, hogy ha nem nekünk kellene megoldani, már meg lenne oldva.
Arisztokrácia: a “legjobbak uralma”. Ez jól hangzik, nem?
“Mivel, ő valójában nem pszichopata, és nem szociopata, képes a megbánásra, és képes az empátiára, lelkileg belerokkan a győzelembe.”
Ez nem feltétlenül kell így legyen, ugyanis egy ilyen személynek annyira a lényévé vált az, hogy ilyen lett ( és csak 3 hónap kell hozzá, ugyanis többé kevésbé egy szokásról beszélünk), hogy nem fog belerokkani az egészbe, sőt, ha megízleli a győzelem és a ” pszichopata/szociopata” lét előnyeit még inkább ki akarja aknázni a lehetőségeket. Ismerek olyan embert aki ilyenné vált (fiatal felnőttkorában még nem volt ilyen) és most olyan amilyen , de szereti ( és ez csak egy példa).
A másik, hogy az ilyen lelketlen multik tudatosan ölik ki az emberi tulajdonságokat a feljebbjutás , karrier oltárán. Képzeljük csak el, hogy mi mindent meg kell tennie egy embernek, hogy előreléptessék és mire odakerül, belőle is ilyen lelketlen valami lesz ( ez már lehet csak általánosítás, de akkor is)
De azt nem értem , hogy miben és hogy mérik a rátermettséget? Egy pszichopata aki multit csinál a garázsból az nem rátermett?
Klári, az éleslátásod a rövid mondatban egy spirituális mesteré.
Churchill szerint az államférfi és a politikus között az a különbség, hogy az államférfi évszázadokra előre gondolkodik, a politikus meg csak a következő választásig.
A hatalom olyan mint minden más, lehet ésszerű, jó dolgokra is használni, de lehet vele vissza is élni. A jószándékú szociális személyiség a közjó érdekében él vele, a bűnöző hajlamú, visszaél vele.
Ez az ún. csere szintjétől függ. Olyan szavak keletkeztek a nyelvben, mint pl. “politikusbűnőzés” – ez jól tükrözi a visszaélés jelenségét. Az a bűnöző, aki nem becsüli magát annyira, hogy megteremtse a létéhez szükséges dolgokat és körülményeket, és úgy érzi, hogy ezt azoktól a “más”-októl kell mindenféle fondorlattal és trükkel elvennie, akik azokat az értékeket létrehozták.
A szellemileg egészséges ember TEREMTŐ és megteremti nemcsak magának, hanem – még a parazitáinak is – a létezéshez szükséges dolgokat.
A legjobban működő társadalmi berendezkedést valaki úgy nevezte, hogy “jóindulatú monarchia”. Ilyen több is volt a magyar történelemben, pl. Szt. László, Károly Róbert, Mátyás többek között. Ilyen hatalom alatt az ország növekedett, gyarapodott.
Erre minden jelenlegi látszat ellnére is van esély: bünöző politikus-szekta rendszere helyett visszaállítani a Magyar Szentkorona Működési rendjét. Ez – még ha koronázott király személye nélkül is – közelebb van a természetes gazdasági, politikai rendhez mint az a rendszer, akinek a politikus-bűnözői csak készpénzben 242 milliárd dollárt loptak ki az országból, amit egy nemzetközi pénzügyi szervezet összeszámolt nem olyan régen. És ez csak a számlákon látható pénz, bányák, szigetek, délafrikai magyarországnyi birtokok nincsenek benne.
A “jovoutja pont hu” honlapon van egy kezdeményezés erre. Egy ilyen tudati váltás nem megy öt perc alatt, de aki egy skálán nem igyekszik felfelé menni, az automatikusan lefelé süllyed. Ez történt az utóbbi évtizedekben, így került a magyar társadalom a zűrzavar, káosz, (anarchia) szintjére. Itt a túlélési lehetőség, igen csekély. Tán ezért menekülnek a magyarok külföldre százezer számra?
Ma is vannak rátermett vezetők de a fő probléma ugyanaz ma is mint régen volt. Az emberiség nem egységes (sem a felső, sem a közép, sem az alsó réteg) mert nem értjük meg egymást és magunkat sem eléggé ahhoz, hogy ettől ami ma van jobbat lehessen kihozni az emberi társadalomból.
Személy szerint arra a következtetésre jutottam, hogy azt a fajta összekapcsolódást ami egy sokkal erősebb, stabilabb és kiegyensúlyozottabb társadalmat hozhat, csak akkor fogja elérni az emberiség ha a tudomány eljut arra a szintre ami majd azt lehetővé teszi. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a tudomány el fog jutni odáig, mert előfordulhat, hogy az emberiség hamarább kiirtja magát vagy erősen visszaesik. De ha esetleg mégis eljut, az akkora szintlépés lesz amit ma elképzelni is nehéz.
A fejlődés emberöltőben mérve lassú és bizonytalan. Ha a történelmet nézzük láthatjuk, hogy sok dologban ugyanazokat a rossz köröket futjuk újra meg újra évezredek óta. Az ember külső beavatkozás nélkül nem képes uralkodni az érzelmein és kiismerni önmagát olyan mélységig amivel túljuthatna ezeken a körökön. Vagy önmaga fogja megalkotni ezt a külső segítséget a tudomány által vagy előbb-utóbb elbukik, ez a véleményem.
A “tudományt” éppen arra használják, hogy megosszák az emberiséget, ezért is futtatják azokat a rossz köröket. “Az ember külső beavatkozás nélkül nem képes uralkodni az érzelmein és kiismerni önmagát” – nekem más a véleményem.
A tudomány eszköz és éppen azért használják megosztásra (is) mert nem tudnak (tudunk) felülemelkedni azon a szinten ahol már évszázadok óta vagyunk. Van haladás ugyan de nagyon lassú.
A véleményed lehet más de a tények engem igazolnak. Nézz csak körül mi folyik a világban! Úgy tűnik számodra, hogy az emberek képesek az önuralomra olyan szinten amivel túljuthatnának az állandó ellentéteken? Jöhetsz ugyan pozitív példákkal mert vannak de az 1000-ből 1 vagy a 100-ból 1 arány nem elég a változáshoz.
Jól ki van találva itt minden.
Várom, hogy a technikai elit elsöpörje ezt a beteg társaságot a francba, szerintem ők jobbak lesznek, mert hozzá vannak szokva a valós munkához, valós eredményekhez.
Baj akkor van, ha a technikai elit megromlik a hatalomtól vagy gátlásos, szénné frusztrált csókákból áll, akik revansot akarnak a világon a csajok miatt. Én hiszek benne, hogy lehet valaki elég érett a hatalomhoz.
prolizoli
Milyen egységre gondolsz? Milyen egység hiányzik egy jobb társadalomhoz? Én úgy látom, hogy a politika és a gazdaság más dimenzióban létezik, mint az emberiség, bármit megtesznek a tömegekkel, semmitől vissza nem riadva, hazudnak, csalnak, lopnak, ölnek, megtévesztenek, és senkinek nincs beleszólása. Se neked, se nekem nincs semmi beleszólásunk a kormányok és bankok működésébe.
A példa sajnos azt mutatja, hogy igazad van! Csak nézzük az EU vezetőit , vezető politikusainkat, bankárainkat. Ha nem is mind, de nagyobb részük más , mint mi. Ezt eddig is tudtam, csak azt nem , hogy pszichopata és szociopata a helyes kifejezés rájuk. Szerintem visszafelé is működik, amikor pszichopata vagy szociopata aki magas pozícióban van próbál jó fényben feltűnni ( gondolom nem saját ötlettől vezérelve, hanem tanácsadók kérésére) és elkezd valami ócska adomány-kampányt vagy hasonlót.