A vezér azt mondja: Utánam! A politikus azt mondja: Előre!
Mottó: A háború a politika folytatása más eszközökkel. Ez a mondás ebben a cikkben új mélységet nyer.
Az olyan filmek hatására, mint a Piszkos tizenkettő vagy a Kelly hősei, gyerekkoromtól fogva érdekelt a háború, mint téma. Rengeteget olvastam róla, olyan aspektusokról is, amikről nem szokás beszélni.
A harc, melyben ölni kell, melyben meg lehet halni, sajátos idegállapotot idéz elő. Az ember vagy összeroppan, vagy felveszi a ritmust, felveszi azt a sebességet, amire szükség van – és majd csak akkor kattan meg, amikor épp nem harcol, épp eltávon van, vagy véget ért a háború, és megbolondul a civil élet „lassúságától”.
A második világháborúban Hitler egyik legnagyobb gondja az volt, hogy a katonái bő fele képtelen volt ölni. Inkább vállalták a börtönt, sokan a kivégzést is, néhányan meg azzal próbálkoztak, hogy szándékosan mellélőttek. Mai szóval pályázatokat írtak ki, hogy megtalálják a módszert, mellyel rá lehet venni a katonákat az ölésre.
De a harcok talán legtragikusabb része a baráti tűz volt: a csőlátásban szenvedő, felpörgött, vagy bepánikolt katonák a saját bajtársaikat, adott esetben saját barátaikat lőtték agyon, mert a másodperc törtrésze alatt nem tudtak különbséget tenni. Valamikor régen a katonákat papagájnak öltöztették, rendkívül feltűnő, kék, vörös, és hasonló színekben pompázó ruhába bújtak, hogy a harc hevében is képesek legyenek megkülönböztetni egymástól a bajtársat és az ellenséget.
A hazugság neve – retorika
A háborús retorika, azaz szóhasználat, minden részletében manipulatív. Emlékszem, amikor iskolában a történelemtanár magyarázta, hogy Churchill lebombázta Hitler városait. Ez retorika, manipulatív, hatásvadász megfogalmazás, ami köszönőviszonyban sincs az igazsággal.
Churchill nem ült repülőgépbe, Hitlernek nincsenek városai. Az is retorika, hogy Hitler a nyomás ellenére kitartott. Persze, hogy kitartott, mivel nem volt nyomás. Neki voltak kezei, meg lábai, meg feje, meg heréje, meg veséje, meg mája, és így tovább, és ha nem a „városait” bombázták volna, hanem a testrészeit, hirtelen egy pillanatig sem tartott volna ki.
A valóságban Churchill, valahol messze minden harctól, ült egy szobában, és kiadta a parancsot a tisztjeinek, a tisztek tovább tolták az utasítást a vonalaikon, míg végül több lépcsővel lejjebb, valakik beültek a repülőgépekbe, és felszálltak.
A valóságban Hitler, valahol messze minden harctól, ült egy szobában, majd valaki makulátlan egyenruhában bebocsátást nyert hozzá, és jelentette, hogy az angol légierő bombázott itt és itt.
A retorika azt hazudja, hogy ezek az emberek részt vettek a háborúban. Pedig nem vettek részt benne. Nem voltak ott. A közelben sem voltak.
Szankciók
Ha két ország, vagy két katonai/gazdasági/politikai tömb egymás ellenében kíván fellépni, nem háborús eszközökkel, akkor jönnek a szankciók.
Az embargó szó tilalmat jelent, olyan, a nemzetközi jog szerint nem agresszív, a másik ország belügyeibe nem beavatkozó cselekedetet, amely meggátolja a kereskedelmet, a szállítást, bizonyos esetekben a közlekedést is.
Például, 1950-ben az Egyesült Államok embargót hirdetett Észak-Korea ellen, amely azt jelentette, hogy az USA nem kereskedett Észak-Koreával, nem szállított oda semmilyen árut, és nem vásárolt semmit.
Ha egy államközösség rendel el embargót egy olyan országgal szemben, amely import vagy export nélkül nem életképes, az olyan mértékű gazdasági, vagy szociális kárt okozhat annak az országnak, amely az összeomlásához vezethet.
Az embargóval az a probléma, hogy ez is csupán színjáték, hiszen olyanokat károsítanak vele, akik nem érdemlik meg. Egy diktátor által hozott döntések miatt embargót vezetnek be az egész ország ellen, ami sújtja a népet, de nem érinti a diktátort, aki továbbra is ugyanabban a luxusban fog élni, mint addig, és beszerez mindent, mint addig.
Körök
A háború a legmagasabb politikai körökben születik meg, ott képződnek az indokok, ott hozzák meg a döntéseket – de a háború hatásai ebben a körben nem jelennek meg.
A háborúnak vannak valós, és vannak retorikai indokai, és mindkettő a magas-politika körében jelenik meg. Az átlagembernek nincs tudomása ezek felbukkanásáról, nem lát bele ebbe a körbe, nincs befolyása erre a körre.
Az, hogy a második világháború végnapjain Hitlert beszorították Berlinbe, legenda. Retorikai fogás, mely azt próbálja behozni a témakörbe, hogy a magas-politika köre is végül érintetté vált, mert 50 millió halott árán Hitlert is elérték a harcok. A leggondosabb módon nincs egyetlen bizonyíték sem arra, hogy Hitler Berlinben volt, és meghalt.
Lehetséges, hogy a magas-politika felett is van egy vagy több kör. Témánk szempontjából ennek nincs jelentősége. Annak viszont van, hogy az a kör, ahol bizonyíthatóan, követhetően meghozzák a döntéseket a háborúról, létrehozzák az indokokat és ideológiákat, nem az a kör, ami elszenvedi a háború hatásait. Az a kör pedig, amely elszenvedi a háború hatásait, nem vesz részt az indokok kitalálásában, az ideológiák kifejlesztésében, és a döntések meghozásában.
Sötét parasztok a sakktáblán
Ezek vagyunk mi. A fejünk felett hozzák a döntéseket, olyan valós okok miatt, amiket nem ismerünk, retorikai hazugságokat kapunk indoklásként, és minket áldoznak fel olyan harcokban, amiknek egyetlen részéről sem tudjuk, hogy miért van.
Valamikor írtam egy cikket arról, hogy a politikai felelősség nem képzelhető el olyan államberendezkedés mellett, amelyben a kormányt soha nem éri el saját döntéseinek a következménye. Ha az aktuális magyar kormány hibás döntéseket hoz, amik miatt az ország háborúba kerül, vagy polgárháború robban ki, vagy gazdaságilag összeomlik, vagy milliók kerülnek az utcára és halnak éhen, az nem jelent semmiben sem változást a kormányt alkotó politikusok életében: nekik akkor is jár a luxus, a védettség, a herendi porcelán, a mesterszakács menüje, a lágy muzsikaszó a páncélozott limuzinban. Márpedig úgy felelős döntéseket hozni, hogy annak hatásai konkrétan SOHA nem érhetik el azokat, akik meghozták, nem lehet. Egész egyszerűen egy ilyen rendszerben a politizáláshoz nem kötődik hozzá a realitásérzék, mert egy elszeparált, mesterséges világban zajlik.
Ukrajna
Háború folyik itt a szomszédban. Mindenhonnan ömlik a retorikai hazugság, és még az is vérlázító.
Az ukrán kormány egy része elfogadja az egyébként tisztességes ajánlatot, a másik része nem. Felmerül a kérdés, hogy hogyan merészel bárki olyan döntést hozni, ami nem a békét szolgálja? A válasz ebben a cikkben van benne: úgy, hogy nem érintik a következmények. Úgy nagyon könnyű keménynek lenni, kitartani, és döntögetni, ha az emberrel nem történhet semmi rossz.
A területi viták a legátlátszóbb retorikai hazugságok.
A legteljesebben lényegtelen, hogy egy terület hová tartozik. Nekem abszolút lényegtelen, hogy a város, ahol élek, Magyarországhoz, Oroszországhoz, Törökországhoz, Kínához, Kanadához, az Egyesült Államokhoz, Marokkóhoz, vagy Grönlandhoz tartozik, ha normális életet tudok élni benne. És ugyanennyire lényegtelen, hogy hová tartozik, ha nem lehet benne normális életet élni.
Ukrajna most egy színpad, melyen színi előadás zajlik. Csupán egy dolog egészen biztos. Az a kör, ami ezt okozta, ami ezt az állapotot fenntartja, nem az a kör, melyet érint. A halottak, a menekültek nem a döntéshozói körből kerülnek ki.
Remélem, lesz egyszer egy világ, amiben nincs politika.
Ajánlás
Tedd a szád elé a kezed, és mond bele: „Te egy hős vagy!”, „Te egy igazi hazafi vagy!”. Érzed a hatást? Érzed a meleg levegőt a tenyereden? Ez ennyit ér.
A háború az ellenség, nem egy másik nép.
További információkat itt találhatsz:
http://brookskiado.hu/termek/duncan-shelley-az-igazsag-napja
Most ti jöttök
Egyetértetek a fenti eszmefuttatással?
Szerintetek mi a háború?
Mit gondoltok, miért vannak háborúk?
Számotokra mit jelent a hősiesség?
(A felhasznált kép a Homefront Korean War című videojátékból van.)
Egyetértetek a fenti eszmefuttatással?
1et. Folyton azt érzem, hogy beteg állatok hozzák a döntéseket a fejem felett és vásárra viszik a bőrömet + a családom bőrét a beteg céljaikért.
Szerintetek mi a háború?
Biznisz.
Mit gondoltok, miért vannak háborúk?
Azért, amit a cikk taglal, mert nem értinti őket + óriási biznisz.
Számotokra mit jelent a hősiesség?
Azt jelenti, hogy megvédem a családomat. Azt biztosan nem, hogy szolgálom egy tetű privát érdekeit.
A kép fenomenális. Jól megmutatja a háború igazi arcát, azt, hogy azok viszik el a balhét, akiknek semmi köze hozzá.
Én is szeretnék olyan világot, amiben nincs politika, de ilyen csak a mesében van.
Egyetértetek a fenti eszmefuttatással?
Részben. Az 1848-as szabadságharc háború volt. Nem lehet azt állítani, hogy a politikai elit robbantotta volna ki, Viszont a politikai elit pontosan tudta, hogy lesznek következményei számára is, ha az ország élére áll. Ahogy volt is. A tábornokokat és a politikai elit nagy részét kivégezték. És ez csak egy a sok példa közül.
Szerintetek mi a háború?
Társadalmi jelenség, ami az ember természetéből és konfliktusmegoldó képességéből fakad.
Mit gondoltok, miért vannak háborúk?
A társadalomban felgyülemlet emocionális feszültségek okozzák a legtöbb háborút. A nép olyan vezetőket választ, akik háborút robbantanak ki, ha erre van igény. A politika mindig is csak kiszolgálja a népakaratot. Soha nem a politika a kiindulópont, hanem a politika mindig csak kiszolgálja az igényt a háborúra.
Számotokra mit jelent a hősiesség?
Helyesen dönteni az adott pillanatban.
Ukrajna esetében is az orosz nép lelkülete váltotta ki a háborút. Olyan vezért emelt maga fölé, aki méltó módon tudta reprezentálni az orosz népi lélek igényeit és indítatásait. nem véletlen Putyin majdnem 85% népszerűsége miután odacsapott. Évtizedek óta vágyott erre az orosz a nép, hogy végre újra olyan vezetője legyen, aki oda mer csapni, erőt tud felmutatni, mert ez az orosz népi léleknek fontos. . Mivel Putyin az erős vezető iránti elvárást hozta a politikai elit része tudott maradni és mikor alkalma volt rá erőt is alkalmazott, mert ez volt vele szemben a nép elvárása. Ezért is van 85% támogatottsága., mert az oroszok igénye volt ez. A politika minden esetben kiszolgálja csak a nép akaratát. Hitler és Churchill is kiszolgálta a nép akaratát. a német nép revansot akart ezért kitermelte Hitlert. A német nép bűnbakokat akart, ezért irtották a zsidókat. Hitler csak a népe kreálmánya.
Mélységesen egyetértek. Nagyon igaz az eszmefuttatás és minden diáknak, aki történelmet tanul, kötelező “olvasmánnyá” tenném…
Az eszmefuttatasod egyezik az enyemmel.
A haboru oltari titkos erdekek miatt mestersegesen szitott nepek-összeugrasztasa, meghozza erös befolyassal rendelkezö hatalom altal megtervezetten…
Es azert vannak, hogy ezen erdekeket kiszolgaljak, illetve hogy a figyelmünket eltereljek a valos erdekekröl es a valos szereplökröl. Jo nagy üzlet egyuttal, vagy epp ezert.
A hösiesseg az (altalam) irodalmi definicio szerint aki eletet aldozza fel valami Nemes (???) cel erdekeben, amivel, ami altal a nepet megmenti, de legalabbis peldaval szolgal, hogy kövessek. Magyarul egy idomitott es odatett figyelemelterelö szemely, aki meg van vezetve, vagy fizetve.
Hogy egyaltalan letezik-e hösiesseg nem-irodalmilag definialva…… ,ajd ezen meg elgondolkodom.
Alex:
1848 ugyanez a forgatókönyv volt, ellenben hogyan tudták volna megszervezni, ennyi embert fegyverezni, mozgatni? Van egy híres festmény, ami arról szól, hogy a magyar fősereg visszafoglalja a budai várat. Fősereg?
Annak örülök, hogy felhoztad ezt az évet, mert ez rámutat egy érdekességre, a kapcsolatra, ami a magyar politika és az orosz hadsereg között van.
Én felelős vagyok a tetteimért, te is, a többiek is. Egy politikus nem?
1848 ugyanez a forgatókönyv volt
A forradalom, ami oka volt a háborúnak, azt nem az elit robbantotta ki.
Van egy híres festmény, ami arról szól, hogy a magyar fősereg visszafoglalja a budai várat.
És?
…mert ez rámutat egy érdekességre, a kapcsolatra, ami a magyar politika és az orosz hadsereg között van.
Mire gondolsz?
Egy politikus nem?
Már miért ne lenne? Amint írtam, a 1848-asok el is hordták a felelősséget. Ahogy elhordta Koppány is és sorolhatnám. A demokráciában sajnos az a helyzet, hogy pozitív diszkrimináció van ( ez a rendszer jellemzője) és ezért a politikus felelőssége sokszor kimerul a politikaiban.