Mintegy másfél évvel ezelőtt beszéltünk először arról, hogy lesz egy új trilógia, de hivatalosan még nem jelentettük be. Ennek is elérkezett az ideje.
Az új trilógia hasonló terjedelmű, mint Az elme gyilkosai. Műfaja science-fiction (jobb szó híján, egyébként a szokásos duncan-műfaj). A sci-fi jelleget nem az űr, nem a galaktikus birodalmak, hanem a földi idegen jelenlét adja.
Az új trilógia semmihez sem hasonlít, amit korábban írtam, vagy terveztem. Szándékosan elszakadtam minden múltbeli ötlettől és tervtől.
A trilógia a Paktum címet viseli. Az első rész címe: A félelem íze. Ez elkészült, lefutottak a tesztolvasások, rövidesen megjelenik.
A trilógia mindhárom része önálló filozófiai témát kapott. A félelem íze témája a bátorság. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem ellenére történő cselekvés. A szórakoztatáson túl a cél az, hogy aki végigolvassa, megtanuljon bátornak lenni, minden helyzetben.
Ezúttal nincsenek ninják, nincs összeszokott, profi csapat, nincs mindentudó hős. Van helyette technikai rémálom, fenyegetettség minden oldalról, viszály kívül és belül, hazugságok, dezinformáció, káosz minden vonalon.
A főszereplők egy magánnyomozó, egy kincskereső, egy vadász, egy őrült kislány, és egy elvadult nő, akinek a börtön a második otthona. Ők öten veszik fel a harcot az ismeretlen fenyegetéssel, mely végveszélybe sodorja az emberi civilizációt.
Megjelenés: rövidesen.
További hírek: rövidesen.
Gratulálok a koncepcióhoz! 8-)
Már alig várom, hogy olvashassam! :-)
Egy őrült kislány. Van egy elképzelésem arról, hogyan kapcsolódik a történetbe. Majd meglátom. Fárasztott kicsit az állóvíz.
Paloca írta:
Én is. :-D Mikor jön?
A Fegyencedzés 3at nyár végére igérték.Előzzétek be. :-D
Nagyon ott van a könyv!! Tanúsíthatom. Tesztolvastam. 8-)
Az “őrült kislány” volt az egyik kedvenc szereplőm. Igen Duncan-es karakter…
Kérdés:
Mi az a “félelem”?
Ennek van egyáltalán definiciója?Vagy a mindenféle magunkba kondicionált fóbiákat nevezzük gyüjtőnéven félelemnek?
(ez is definició…jéé :-D pedig most találtam ki….jó tudományosan hangzik :chic: )
Don Franco998 írta:
Nem találtam semmilyen konkrét definíciót a félelemre magára. Minden másra igen, erre nem. Nagyon sok mindent olvastam a félelemmel kapcsolatban, ám konkrétan a félelemről semmit.
Arról töménytelen mennyiségű anyag van, hogy mitől és miért fél valaki, honnan ered a félelem, miért van a félelem, mik a félelem biológiai alapjai (ez még vicces is…). A legtudományosabb az, hogy a félelem egy érzelem. Aha. És mi az, hogy érzelem? És miben más, mint mondjuk az öröm vagy a düh?
Vicces, mennyire meghatározó dolog ez, aztán meg mit is jelent valójában? :)
Majdnem belepistultam ebbe. :D
De aztán mégsem.
@ Duncan Shelley:
Na jó,de ebből most nem tudtam meg semmit. :-((
És mi az a “belepistulás”?Mikor VágóPistává válsz?Azt azért csak nem.
Egy gyerek nem fél semmitől.Csak tanulja illetve kondicionálják rá és természetesen ő is kondicionálja magát rá.
De ez a félelem?
Az,hogy nem nyúlkálok a konnektorba,még nem félelem.De ha fegyvert fognak rám,akkor már érzem.De pánikba akkor sem esek.Viszont tényleg van ize.Fémes izt érzel a szádban.De ez talán csak az adrenalintól van.Na mindegy.Ezen igy hiába gondolkozom,úgysem jutok sehová. :-|
Don Franco998 írta:
igen, a félelem egy érzelem, emóció. Az emóció latin eredetű, elmozdulást jelent (motion=mozgás).
A félelem esetében az emóció a félelemet kiváltó dologtól el, azzal ellentétes irányba mutat. Tehát késztetést érzel arra, hogy eltávolodj attól a dologtól. Biztos hallottad már, hogy “inába szállt a bátorsága”, ami pontosan arra utal, hogy legszívesebben elrohanna onnan.
Csak azért mondom, mert egyszer írtál róla, hogy az élet nagyon is összefüggésben van a mozgással. Nos, az érzések nagyon is összefüggésben vannak a mozgással (sebességével, irányával, intenzitásával, vagy a hiányával).
Don Franco998 írta:
igen, a félelem egy érzelem, emóció. Az emóció latin eredetű, elmozdulást jelent (motio=mozgás).
A félelem esetében az emóció a félelemet kiváltó dologtól el, azzal ellentétes irányba mutat. Tehát késztetést érzel arra, hogy eltávolodj attól a dologtól. Biztos hallottad már, hogy “inába szállt a bátorsága”, ami pontosan arra utal, hogy legszívesebben elrohanna onnan.
Csak azért mondom, mert egyszer írtál róla, hogy az élet nagyon is összefüggésben van a mozgással. Nos, az érzések nagyon is összefüggésben vannak a mozgással (sebességével, irányával, intenzitásával, vagy a hiányával).
@ Petra:
De mi a félelem?
Tanult emóció?
Don Franco998 írta:
Ez logikus, mivel félelem rendeltetése, hogy veszély esetén menekülésre késztessen, ami néha az egyetlen módja a túlélésnek. A helyzetek megítélése veszélyesség szempontból azonban elég eltérő. Az egészen kicsi gyerekeknek például szinte semmi veszélyérzetük nincs. Később aztán megtanulják, miktől kell tartani, köztük olyan dolgokkal, amiktől persze picinek kutyabajuk sem lett (például az állatok, a kosz, por, víz, szél, bacilusok).
Petra írta:
Mekkora hülyeség! Ez a józan ész és gondolkodás rendeltetése, de csak akkor, ha tényleg a menekülés akkor, ott a túlélés egyetlen módja.
:worship: Önkritikát gyakorlok.
@ Petra:
És egy csomó hülyeségtől is…
De ha csak ennyi,akkor ez semmi.Vagy?
Én csak a saját hülyeségemtől féltem mindig,de már okos vagyok,úgyhogy ez is kilőve :-P
Meg a pókoktól,de hát attól mindenki fél. :chic:
@ Jaklin:
Az őrölt kislány legenda lett. :)
Lehet, hogy ő az egyetlen, aki nem őrült? 8-)
Néha csontvázról álmodok:
“Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
– Csak álom volt –
mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyûség itt belül van
és nem ott kívül.”
Ingrid Sjöstrand
A félelem az, hogy gyenge vagy, és menekülsz.
@ Roni:
“Úgy gyilkolnak,nehogy fájjon
Élni hagynak a zártosztályon.
Álomba ringat a gumiszoba
Mérgekkel etetnek naponta.
Egyforma évek-hónapok
Befalazott ajtók,ablakok
Mosolyog rajtad a személyzet
Lassú,de biztos a merénylet.
Elárul,akiben hittél
Úgy végzed,akár egy állat-ketrecbe zár egy sintér….”
Ha már őrült :-D :-D :-D
kisboros írta:
És aki a félelme ellenére cselekszik?
@ Roni:
Múlt éjszaka “lebegtem” a nappalinkban. A heverő fölött plafonmagasságban voltam, aztán elkezdtem függölegesen ereszkedni. Amikor a heverőhöz értem,felébredtem,és rohadtul féltem.
Nem tudom, mitől, mert csak annyi történt, hogy “lebegtem”.
Don Franco998 írta:
Az már nem fél.
kisboros írta:
Pedig a mondás úgy tartja,hogy a gyávák és a hősők ugyanazt érzik,csak másképp reagálnak rá.
@ Don Franco998:
Velem sokszor fordult már elő, hogy féltem valamitől, aztán cselekedtem, és utána már nem féltem többet.
Például az autóvezetés. Régen elég sokat szorongtam, emiatt nem mertem belekezdeni semmibe se. Ilyen volt az autóvezetés is. Erre még rájöttek sztorik, amiket a neten olvastam. Itt van egy videó formátumban. Csak erős idegzetűek kattintsanak rá.
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=zE2L4OhJ69w
Aztán egyszer erőt vettem magamon, levizsgáztam, és azóta már ki sem lehet szedni a kocsiból. Már nem félek.
@ Don Franco998:
Hősök?
Túl sok filmet nézel.
kisboros írta:
Semennyi filmet sem nézek.
Viszont akkor kérdezek még:a szorongás egyenlő a félelemmel?
Don Franco998 írta:
Olyasmi.
@ kisboros:
A félelmet két nagy csoportba lehet sorolni: külső és belső félelem.
A külső félelmet rajtunk kívülálló dolog okozza, aminél erős a motivációnk, hogy elkerüljük, például: pókoktól való félelem.
A belső félelem egy rajtunk kívülálló dolog, amihez negatív érzelmet társítunk, például: alacsony önbecsülés okozta félelem.
A félelmet le lehet írni különböző időszakokkal attól függően, hogy mekkora fokú félelmet tapasztalunk. Enyhe figyelmeztetéstől kezdve egészen szélsőséges fóbia vagy paranoia is lehet. A félelem kapcsolatban áll számos további kognitív és érzelmi állapottal, beleértve az aggódást, szorongást, rémületet, a horrort, a pánikot és a rettegést.
Ez egy idézet a Pszichólógiai Lexikonból.Csak neked kukáztam ki. :-D
Eszerint a szorongás csak egy része a félelemnek,mint olyannak.
:chic:
De ez sem a definició.
Mi a félelem.
Oké,tanulható.
Oké,legyőzhető.
De mi az?Mi a félelem?
Nem okoskodni akarok.Csak tudni szeretném.
Don Franco998 írta:
Kicsit pontosítok: lehet, hogy a hősök amikor cselekszenek, eleinte félnek, de utána már nem fognak.
kisboros írta:
Thomas,a kollégám pont forditva meséli ezt.Ő azt mondta hogy mikor először lőttek rá aknavetővel,akkor nevetett,ő és a szakasz.Évekkel később,mikor pedig már felfogták az egészet,már a f@szuk kivolt a kongói lázadókkal.Most meg,már hogy hósz éve nem katona,de azért idén már kétszer rálőttek,tényleg elege van.
Don Franco998 írta:
Én a gyíkoktól, kígyóktól és egyéb hüllőktől félek. Gőzöm sincs, miért. De ha lenne rá motivációm, le tudnám győzni ezt a félelmet. Aztán hozzászoknék, és már nem félnék többet.
Ez gyengeség, nem?
Bár nem vagyok pszichológus, de úgy vettem észre, hogy az szorong, aki fél valamitől. Tehát a félelem váltja ki a szorongást.
Egyik leggyakoribb iskolai példa. Valakire rá vannak szállva a többiek, és az illető fél, nehogy kihívja a tanár a táblához. Mit fog csinálni? Szorongani: “jaj, csak ki ne hívjon, jaj, mi lesz, ha kihív” stb.
Nem hiszem, hogy a definíció a lényeg. Sokszor van úgy, hogy valamit érzel, de nem tudod szavakkal kifejezni.
Don Franco998 írta:
Akkor kezdjük el boncolgatni.
Thomas fél, hogy aknavetőt dobálnak felé.
Miért fél?Mert meghalhat?
Miért fél a haláltól? Mert élni szeretne?
Miért szeretne élni? Jó kérdés. Mondjuk hogy mert tervei vannak az életben.
Tehát Thomas nem is az aknavetőtől és a haláltól fél, hanem mert nem fognak megvalósulni a tervei.
Miért akarja megvalósítani a terveit? Mi a célja velük?
Stb. stb. stb.
Ezekre a kérdésekre csak ő tudna válaszolni.
Egy ilyen egymásra épülő kérdéssorozatot kellene megválaszolni, és talán eljutnánk egy kezdeti ponthoz, ahhoz, hogy ‘miért félünk’.
De ez most csak egy hirtelen jött elmélkedés volt. Lehet hogy hülyeség…
@ kisboros:
De ahhoz,hogy mindenki ugyanarra gondoljon,ha kimondunk egy szót,egy fogalmat-ahhoz kellene a definició.Ezen az oldalon is láthattuk,hogy micsoda félreértések vannak fogalmilag.Lehet Thirdeye holnap a nagybőgőzésről fog beszélni,mert neki csak az a fóbiája.Erre akartam kilyukadni.
Szerintem nincs is igazi félelem,a szó klasszikus értelmében.Ez csak egy tanulási folyamat,és szerintem akarati úton legyűrhető.Éppolyan tréning ez is,mint ahogy az autóvezetésre készültél,vagy ahogy én húzodkodok,vagy ahogy Thirdeye lótuszül(na,persze :-D )
Kiváncsi vagyok a könyvre,hogy Duncan mit hoz ki a témából.Meg persze kiváncsi lennék még egy csomó ember kommentjére,de mostanában elkoptak a népek.Biztos a napkitörések miatt.
@ kisboros:
Nem fél,idegesiti.Amúgy ja,vannak tervei a vén rókának. :-P
De amúgy kvázi “megtanulta”hogy meghalhat(ott volna).Ha nem megy el a légióba,akkor nem félt volna soha az aknavetőktől,ez adja magát.
Tehát ahogy “rászokott”úgy le is “szokhatna”róla.
Ha nem lenne ennyi haragosa,de ez another topic. :chic:
Don Franco998 írta:
Tanult emóció lenne? Miért gondolod, hogy tanult?
Don Franco998 írta:
A csecsemő első dolga, hogy felsír mikor megszületik. Vajon miért sír és nem nevet?
Ha a sírás egy érzelem következménye, ki tanította meg erre az emócióra?
Abortuszt végző orvosok mesélnek arról, hogy a magzat önkéntelenül menekül mikor az abortuszt végzik. Miért fél? Ki tanította meg félni?
Nem, nem. A félelem az emóció, de nem hiszem, hogy tanult lenne. A félelemre adott válaszok és viselkedésminták viszont már lehetnek tanultak.
De szerintem ez így logikus. A félelemnek az egyik feladata megóvni az egyed életét. Ha ez nem volna egy olyan program, ami kitörölhetetlenül be van égetve a hardvérbe már az egyed életének első pillanatától, hanem csak utántöltés eredménye lenne, akkor nem végezhetné el jól a feladatát. Ez muszály, hogy alapfelszerelés legyen.
Többen kértétek a félelem meghatározását:
http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/F%C3%A9lelem
Röviden: a menekülési vágy érzelmi szintje, bővebben a fenti linken.
Szép félelemmentes napot! :-)
Paloca írta:
Ez nem a félelem meghatározása. A félelem nem kontrollálhatatlan, nem csak az ismeretlentől lehet félni, és nem biztos, hogy van köze a veszélyhez.
A félelemnek nincs haszna. Nem ad hozzá semmi pluszt a veszély kezeléséhez. A veszélyt nem érezni kell, hanem felismerni. Ehhez például szakértelem kell.
Great írta:
Nem értek egyet. Maga az érzés az nem kontrolálható. Mert független a tudatunktól (de ez rendben is van így, különben nem tudna figyelmeztetni).
Viszont a félelem által gerjesztett reakció már kontrolálható. Erről is volt már szó. A hős is fél (a félelem érzetét nem tudja kontrolálni), viszont a félelem érzetete ellenére is tud cselekedni, mert habár magát az érzelmet nem is, de a félelem okozta reakciókat már képes irányítani és kontrolálni. Vagyis a félelme ellenére is cselekvőképes tud lenni.
Great írta:
A félelemnek épp az a haszna, hogy figyelmeztet. Rákényszeríti a tudatot, hogy kiértékelje az ingert, amit a félelem érzete kellt. Ha nem volna az inger, akkor a tudat nem tudna mit kiértékelni. A kiértékelés minősége függ a szakértelemtől. Ezért van az, hogy habár sokszor a félelem előre jelzi egy dolog problémás voltát, mi sokszor alá- vagy fölébecsüljük a dolog fontosságát attól függően mennyi tudásunk és tapasztalatunk vagyis szakértelmünk van az adott területen.
Hogy egy példát mondjak: ha megjelenik egy ismeretlen állat a valóságunkban, akkor az ismeretlen helyzet félelmet kelt bennünk, aminek az a feladata, hogy a tudatunk foglakozzon és értékelje ki a helyzetet, mert hiszen potencionális veszélyt jelent. Ha a szakértelmem addig terjed, hogy a tudom azt, hogy a ragadozóknak tépőfogaik vannak míg a növényevőknek nincsenek máris a tudatom tud nekem egy analízist készíteni a számomra ismeretlen állatról csak annak függvényében, hogy vannak-e tépőfogai vagy sem. Ennek függvényében aztán cselekedhetem.
Én attól félek hogy a falubeli gyerekek nem hoznak többé krumplit ,meg almát a barlangom elé ha megtudják hogy napközben én itt írkálok .
Félek az idegenektől is nagyon , mert néha ha meglátnak a barlangban , azt hiszik hajléktalan vagyok , és megdobálnak fenyőtobozzal . :-P
Kérdés: A múltkor találtam földbe süppedt leszállótalp nyomokat 25 méteres fesztávolságra egymástól . Ez mekkora űrhajót feltételez ? :airplane:
Great írta:
Akkor elég nagy bajban lennének az esőerdei bennszülöttek . ;-)
Alex írta:
Gyerekként féltem olyan dolgoktól, amiktől ma nem. Mi változott, ha automatikus reakció? Nem figyelmeztet. Találgat. Ezerből 999-szer téved.
Hagyjuk a hőst, legyen bátor. Mi a kontrollálható reakció? A remegés, például? Ha figyelmen kívül hagyod, akkor nem a remegést kontrollálod, hanem magadat. A remegés megmarad.
Mire figyelmeztet egy sötét utcán, ahol nincs semmilyen veszély? Miért fél valaki megszólítani egy nőt?
Félelem az ismeretlentől. Mi itt az inger?
Kiértékelem a szakállas, barátságos fickót. Mi alapján? Nem értékelem ki a bombát, mert nem ismerem fel.
Az ingert értékeli ki?
Hogyan ismered fel egy általad nem ismert tárgy vagy helyzet valós veszélyét?
Hogyan értékeled ki az állat fenyegetését? Például meglep erdei sétád során egy fekete medve. Hogyan értékeled ki?
A ringben és a ketrecben a félelem nagyon káros.
Mondj három növényevő állatot, ami agyonvág, ha közel mész hozzá. Mondj három állatot, aminek semmilyen foga nincs, de ha megérinted, meghalsz a méregtől.
thirdeye írta:
Én azt hittem, kisgyerekkoruktól fogva tanítják őket az erdőre, de most rájöttem, hogy ez nem igaz, hiszen ők mindent megéreznek, és amikor beszélgetnek, a tévéről és a fociról megy a téma, tanulni semmit nem kell nekik.
Naccerű hír. Naná, hogy megveszem. Minden barátom falta az eddigi könyveidet, a krónikát csak én élveztem, mind1.
Ecce vhol azt olvastam tőled, hogy már írtál jónéhány könyvet mielőtt megjelent az első regényed. Azokkal mi van? Nem kerülnek kiadásra?
Sok sikert az új megjelenéshez!
Great írta:
Persze hogy tanulnak is . Azt hogy hogyan kell érezni :-))
De viccen kívül . Én megtapasztaltam az itteni nagy erdőségeket járva , hogy ha sokáig ilyen környezetben tartózkodik valaki , akkor kifejlődik benne egy olyan érzékelés , ami addig el volt nyomva . Amikor kilép valaki a városi környezetből , mondjuk a dzsungelbe , ott más hozzáállás szükségeltetik . Ami a civilizációban működik , az erdőben nem biztos . És fordítva is igaz . Az erdőben nem ér annyit az intellektus . A városban meg nem lehet tapírra vadászni . (legfeljebb az állatkertben ) :-))
Great, csodálkozom, hogy nem érted.
Great írta:
Hát ez az, ami a szakértelem kérdése. Viszont az, hogy a tárgyat nem ismered az érzelmet vált ki benned (félelmet szorongást, kellemetlen bizonytalan érzést stb). Ez az az inger, amit a tudatod aztán tovább értékel. Viszont a szakértelmed az, ami alapján tudatod megpróbálja kiértékelni a veszély mibenlétét és nagyságát.
Még egy öserdei ember is félhet egy kalasnyikovtol, amit az erdőben talál, hisz az számára egy ismeretlen tárgy, nem paszol a környezetébe. Az már másik kérdés, hogy a tudata a félelem érzése adta inger alapján hogy értékeli ki a veszély mibenlétét és nagyságát. Ép a szakértelem az, ami alapján aztán a reakciója (viselkedése) determinált. Ha megtapasztalta már a múltban, hogy az ismeretlen tárgyakat el kerülni, nyilván a tudata olyan parancsot ad, hogy a tárgyat el kell elkerüli. Ha a tapasztalata azt mondja, hogy a fémes tárgyakat el tudja adni a fehér idegeneknek és nem volt neki semmi rossz emléke vagy tapasztalata, akkor lehet, hogy hozzányúl és beviszi a táborba. Ebben az utóbbi esetben is ott van a félelem, csak épp a tudat az, ami miután kiértékelte a helyzetet, a félelem érzetét akár annyira letompítja, mintha nem is lett volna.
Még egy adalék.
Minden egyes pillanatban több ezer inger ér bennünket a különböző érzékszerveken, csatornákon keresztül. Hogy a tudatunknak ne kelljen minden egyes ingert kiértékelni (mert talán nem is volna célszerű egy 1 km sípoló vonathanggal túl sokat foglalkozni) ép az érzelmek adnak valamiféle súlyt, filtert annak, hogy mi és milyen sorrendben kerül a tudatunk elé vizsgálódásra. Nyilván azok az ingerek, amiket a félelem érzete felerősít azok előnyt élveznek azokkal az ingerekkel szemben, amihez neutrális (pld. a patak csörgedezése) illetve pozitív érzelem kapcsolódik (a kedvesed mosolygós arca). Így az érzelem felhívja a tudatod figyelmét a több ezer ingerből azokra, amik tényleg potencionális veszélyt jelenthetnek. Ez így szerintem nagyon gazdaságos és effektív.
Erre az érzelmek filtrálnak dologra több kisérlet is volt.
Pld. http://www.youtube.com/watch?v=VrGmE0BEHRc&feature=player_embedded
Férfinézők lettek felkérve, hogy megnézzék a fenti bemutató filmet. Nos, a film megnézése után elvették a képet és több kérdést is feltettek. Az egyik az volt, hogy milyen színű a vizsgált kocsi. Gondolom nem kell mondanom, hogy micsoda gyatra eredmény jött ki. A többség abszolút nem emlékezett rá.
Vajon miért?
thirdeye írta:
Minimum 25 métereset. :chic:
thirdeye írta:
Bajban is vannak,nem?De ők ott a saját környezetükben szakértőnek számitanak,nem?
thirdeye írta:
Mindkétszer tévedsz.
Ne haragudj,de fel kell tételeznem,hogy nem vagy túlzottan gyakorlatias ember. ?:-)
Alex írta:
De ebben hol van a “félelem”?
Sokkal összetettebb dolog ez ,amit ide felvázoltál most.
És nem minden újszülött sir fel.
Mikor én születtem a szülészorvos sirt fel. :-P
De komolyan,a születés is kicsit bonyolultabb folyamat ennél.Már az anyuka hasában is vannak érzelmei a csemetének.
Egyébként a legtöbb kicsi azért tanulja be a sirást,hogy a szülei foglalkozzanak velük.
Kondicionálás:nem sirsz-lesz@rnak.
Sirsz-babusgatnak.
Nem tudom,ez nagyképőség vagy épp hátrány ránk nézve,de nálunk több generációra visszatekintve,nem nagyon sirtak a kicsik.Nem tudom miért,de igy van.
Feltevés: A félelem fájdalom, veszteség, kudarc okozta automatizmus az elme tudatosan nem irányítható részében, ami a tudatos elmét összezavarja, a jelen pillanattól való mihamarabbi elszakadásra ösztönzi.
Egy fájdalom, veszteség, kudarc újbóli bekövetkezését feltételező elmeállapot.
Most csak ez jutott eszembe. Talán kissé pongyolán fogalmaztam.
Nem szabad félnem.
A félelem az elme gyilkosa.
A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet.
Szembenézek félelmemmel.
Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem.
És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját.
Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
Frank Herbert, Dűne
Muad-Dib írta:
Akkor miért létezik az ismeretlentől való félelem?
Don Franco998 írta:
Egy korábbi ismeretlen állapotot követő fájdalom, veszteség, kudarc miatt.
“Az emóció egy reakció a dolgok jelenlegi állása és a tervek közötti becsült távolságra.”
@ Don Franco998:
Én lehidaltam, amikor rájöttem a könyvben, hogy mit takar a cím. Eléggé sokkolt, napokig ez volt a fejemben. Annyira találó a cím. Soha nem gondoltam volna, hogy erre kell gondolni…
Jaklin írta:
:-D :-D :-D :-D de nagy promtoter vagy,kedves Jaklin ;-)
de ezzel az infóval egyelőre nem sokra megyek.
Mi a félelem?
Nem az emóció,nem a szorongás.Nem a fóbia.
Mi a félelem?
Továbbra is fenntartom,hogy semmi.Nem létezik.Tanult dolog,ami leküzdhető.
Ez éppúgycsak döntés kérdése.
De lehet,hogy tévedek.
Don Franco998 írta:
Valami ilyesmire tippelnék én is.
A tegnapi példáim mellé írok mégegyet.
Anno, amikor nagyon kicsi voltam, voltunk egy múzeumban, ahol repülők, autók, vonatok, harckocsik stb. voltak kiállítva. Volt egy tengeralattjáró, amibe bemásztam. Kívülről, egy odaszerelt csigalépcsőn lehetett rá felmászni.
Három éve megint voltunk ebben a múzeumban. A tengeralattjáró még mindig ott volt. Elkezdtem felmenni a lépcsőn, aztán a 4-5. lépcsőfok után elkezdett remegni a lábam, és nem tudtam továbbmenni. Tériszony. Félelem valamitől, a magasságtól, amitől kisgyereként még nem féltem. Nem tudom, hol “tanultam meg” ettől félni.
Gyakran álmodom arról, hogy egy szikláról vagy valami magasról zuhanok. Olyankor gyomortájékon érzem mindig azt az érzést, mint amikor hullámvasúton ülünk. Magasságban is ugyanezt szoktam érezni.
Lehet, hogy álmomban tanultam meg ettől félni?
Nem lenne példa nélküli.
Egyszer álmomban megtanultam összerakni és használni egy bizonyos fegyvertípust, amit azelőtt csak fotón láttam. Másnap reggel felkeltem, és képekben lejátszódott előttem az egész: hogy kell összerkani, hogy kell használni.
@ kisboros:
Ugye hogy létezik ilyen?
Pedig Duncan szerint az álom semmi jelentőséggel nem bir.Persze nem is vitatkoznék ezzel,mert ez lehet egyéni is,de én is jártam már igy.
Csak én utálok félni.Agressziv leszek tőle.Hajjajj,sajnos jobban a kelleténél.
Hülye példa gyerekkoromból(kérlek ne kövezz meg érte)Féltem a pókoktól és a bogaraktól,nem tudom miért.Aztán elkezdtem rajtuk bosszút állni.Akkor elégedett lettem és már nem féltem többet.(a részleteket direkt kihagyom-rovarholokauszt :-(( )
Aztán egyszer egy rokonomnak megharapta az arcát egy kutya.Öreg998 rögtön és brutálisan megtorolta,de ettől még paráztam onnantól kezdve a kutyáktól.Mivel öreg998 a kutyákat jobban szerette mint az embereket,(pedig ez nem volt kunszt tőle :-D )ezért megfogta a kezemet és elmagyarázta a kutyák “működési”elvét.A falka szisztémát,az egymás közti játékaik presztizsszerepét,a tőlünk emberektől való függésüket és odavitt egy keritéshez ahol egy kuvasz tombolt.Kétszer akkora volt,mint én és igen dühösnek látszott.”Félsz tőle?”kérdezte.Mondtam hogy ja.Erre úgy orrbarugta a bakancsos lábával,hogy szegény kutya visitva rohant el a keritéstől.Azt mondta”Fiam,ezek alsóbbrendű teremtmények.Nem kell félni tőlük.”Aztán jött egy ilyen hullám is az életemben,hogy basztattam a kutyákat,amik ugattak.De nem féltem többet.
Az is tanulható,ahogy leküzdöd a félelmedet.
(Az egyik unokahugomat-5éves volt-mindig vittem magammal boltba,és közben mindig játszottam vele.Egyszer egy keritésnél váratlanul a feje magasságában megugatta egy kutya.Megijedt ésláttam,hogy egyből legörbül a szája.Elmondtam a finomitott verziót998 módra,erre ezt válaszolta némi gondolkozás után:”Anya azt mondta,hogy a fiuknak ne higgyek el semmit.És azt is mondta,hogy neked különösen ne higgyek el semmit!” :-D )
Don Franco998 írta:
Amikor az újszülött először felsír, akkor telik meg a tüdeje levegővel és kezd el lélegezni. Van is rá egy orvosi mutató, ami azt számolja, hogy mennyi idő telik el a születés után, míg a csecsemő felsír. Minél később, annál rosszabb (minnél hamarabb annál vitálisabb a gyerek). Ezen az orvosok sokszor úgy segítenek, hogy fenéken paskolják vagy megcsípik a csecsemőt. Természetesen nem muszály annak olyan “nagykönybe” illő sírásnak lenni, de a mechanizmus olyan, mint ahogy leírtam. Ha a csecsemő nem sír, nyög, ordít stb. fel az nem jó.
Don Franco998 írta:
Hát ez az, ezért nem tanult az érzelem. Ezért sem lehet befolyásolni magát az érzelmet csak a kiváltott reakciót.
Don Franco998 írta:
A nyafogást nyilván. A sírás néha őszinte.
Don Franco998 írta:
Csak a érzelem kiváltott reakció leküzdhető. Az érzelem maga csak elnyomható, de keletkezését nem Te irányítod. Ahogy nem tudsz parancsszóra sem szeretni úgy nem tudsz nem félni illetve félni sem parancsszóra. Viszont el tudod nyomni. Pont úgy ahogy leírtad. Megismered a félelem kiváltó okot.
@ Don Franco998:
Ezzel a bejegyzéssel igazoltad a tegnapi bejegyzésemet: “A félelem az, hogy gyenge vagy, és menekülsz.”
kisboros írta:
Akkor ezt konszenzusnak nevezhetjük. :-D
Még soha sem volt alkalmam leirni ezt a szót. :-D
@ Alex:
Tévedés.Én tudok parancsra szeretni.Csak magamban kell jóváhagynom.
Don Franco998 írta:
A szocit is parancsra “szerették” az emberek. De Ok el is hinném Neked, ha tudnánk rá egy próbát csinálni. Mert ez így csak állítás állítás ellenébe.
Egy kis eszmefuttatás a félelemről.
Van ugye a legfelsőbb kaszt, amely hatalmát leginkább úgy gyakorolja, hogy félelemet generál a lakosságban, majd előáll a megoldás. Ezt hívják probléma-reakció-megoldásnak.
Tegyük fel, a kasztnak az arab országok olajára fáj a fog. A tervet katonai úton hajtaná végre, de azt a lakosság ellenzi. Mit tegyen.
1. lépés(probléma): a kaszt életre hívja a terrorizmust, terrortámadást követ mondjuk egy épület ellen.
2. lépés(reakció): a lakosság felháborodik, félni kezd, segítségért kiállt.
3. lépés(megoldás): a kaszt, mint megmentő lép fel és a “terrorizmus elleni háború” címszóval megkezdi a háborút az olajért.
Sokan ha meghallják,hogy UFO-k, talán félni kezdenek. Arról beszélnek, hogy ellenségesek. Miért? Mert ezt látták a mozifilmekben. Megtanították őket, hogy az UFO-k ellenségesek, ezért félni kell tőlük.
Atomháború. Iránt ugye az atomprogramja ürügyén akarják majd megtámadni, és ha megnézzük, Hollywood ontja magából a filmeket az atomháború utáni időkről. Sokakban ez félelmet generál.
Sok ilyen példát lehetne még írni, de a lényeg azt hiszem megfigyelhető. Tanítanak minket a “félelem”-re. Erre használják Holywoodot, hogy “megmutassák”, mitől és miért kell félni. Tehát tanítanak, ez a lényeg. Ezekből a példákból világosan látszik, hogy ezt odafönt is tudják. Hogy a félelmet tanulják az emberek. Meg lehet őket tanítani félni.
@ kisboros:
Ez a helyzet.
Viszont az igazi kasztnak nincs szüksége az arabok olajára,hiszen az már eleve az övék.
Viszont jó kis játszmát kerekithettek belőle,ami az egész világot érdekli.
A másik játszma?
Mi lesz,ha elfogy az olaj?
Egy átmenetet már el sem tudnak képzelni.Csak a világvégét.Már annyiszor vége lett a világnak,hogy kicsit unalmas,nem?Minden héten van egy félnivaló.Napkitörés,olajválság,maja jóslat,anarchia….Mennyi ökörség.
Hihi,de ha egyszer tényleg jön valami tényleg emlitésre méltó helyzet,amire bizony reagálni kell,a szkeptikussá tett emberiség már nem is akar majd törődni vele,hiszen ez is csak újjabb f@szság.
Alex írta:
Te is tudnál,ha gyakoroltad volna valaha.Nem volt rá szükséged.Örülj neki.
Saját magam felett csak én rendelkezek,nem?Ha nem egy agymosott barom vagyok.
Tessék,már többször szóba jöttek aszamurájok,habár nem teljesen jó példa.
Ha az oyabun megparancsolta akár levágott magából egy darabot és megette(volna,ha megkérték volna,ez a lényeg)Szerinted?
kisboros írta:
A félelmet érzetet lehet fokozni ok, ezzel nincs bajom. De csak fokozni lehet nem pedig előállítani a már meglévő félelmet. Ezért zavart a tanítás kifejezés. Szerintem a fokozás a jobb kifejezés.
Don Franco998 írta:
Persze, hogy nem.
Don Franco998 írta:
Ez nem próba ez csak duma. Ha nem szolgálsz bizonyítékokkal, akkor nincs úgy. Ha szolgálsz, akkor elfogadom.
Don Franco998 írta:
Hát bajban vannak a szakértő favágók miatt . :-(
Don Franco998 írta:
Nem szeretem a túlzásokat . :-D
Don Franco998 írta:
Igen tévedsz . :laugh:
@ Alex:
Értem.Jó dolog a kételkedés,én is szeretem.
Szóval azért mert te még nem voltál a Los Angelesi metróalujáróban,akkor az csak duma,mi hogy létezik? :-D :-D :-D
Te azt mondod hiszel istenben.
Szerintem meg ez a duma.
Na?
Amúgy a “legfelsőbb” kaszt egyetlen ütőkártyája az , hogy eléri hogy higgyenek benne .
Abban a pillanatban hogy semmibe vennék , el is tűnne . De mindent megtesz hogy ez ne így legyen . Itt az a sok leleplezés meg titok meg tyűha , Haarp . És titkos technológiák . Hogy is tudnánk védekezni ennyire kifinomult rendszerek ellen . És azt is el kell hinni , hogy nincs gondviselés , meg természetesség , mert akkor az emberek figyelme ezek felé fordulna , és nem a képzelt valóság felé . De hát akkor mitől félnénk ? :-((
A kép egy 21 hetes még meg nem született csecsemőről, Samuel Alexander Armasról, miközben a sebész, Joseph Bruner operálja.
A gyermeken spina bifidát (nyitott gerinc) diagnosztizáltak, és nem élte volna túl a műtétet, ha kiveszik az anyja méhéből.
A műtét során az orvos eltávolítja az uterus-t (méh) császármetszéssel, és egy kis vágást ejt, melyen át a csecsemőhöz fér. Miután Dr. Bruner befejezte Samuel műtétét, a kis ember kinyúlt az apró, ám teljesen kifejlődött kezével a méhen ejtett vágáson és határozottan megszorította a sebész ujját.
Dr. Bruner elmondta, hogy amikor az ujjait megragadta, az volt élete legérzelmesebb pillanata, és pár másodpercre teljesen mozdulatlanná dermedt a műtét közben.
A fénykép teljesen világosan megörökítette ezt a csodálatos eseményt. A szerkesztők a “Remény keze” címet adták a képnek. A képet magyarázó szöveg a következő: “A 21 hetes magzat, Samuel Alexander Armas kinyúlt az anyja méhéből és megragadta Dr. Joseph Bruner ujját, hogy megköszönje az orvosnak az élet ajándékát.”
A kis Samuel anyja azt mondta, napokig sírt, miután látta a képet, és hogy “Ez a fotó emlékeztet minket arra, hogy a terhesség nem rokkantságról és betegségről szól, hanem egy kis emberről.” Samuel tökéletesen egészségesen született, a műtét 100%-osan sikeres volt.
http://kepfeltoltes.hu/view/120516/_let_igazs_gai_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
thirdeye írta:
Miért?
Ijessz meg akkor?
Ufók?Ne már!?
Éhinség?Kit izgat?Ha kell megeszem az összes utamba kerülő embert.
Beteg leszek?Akkor meghalok.És?
Mi olyan kib@szott félelmetes?
A vámpirok?Agyonverem mindet egy perc alatt :vampire:
Persze van,amit ha legyőzni nem is tudsz,de legalább elfogadod,nem?
Miért ragaszkodtok te meg Alex annyira görcsösen ahhoz,hogy nektek nincs önrendelkezésetek,hogy nem élhettek szabadon,hogy félni pedig igenis kötelező?
Kényelmesebb igy?
:ghost:
Don Franco998 írta:
Azért ennyire megrögzött nem vagyok. Bár Duncan szerint csak az létezik, amit saját magad megtapasztaltál.
Viszont leírtam, hogy miért gondolom azt, hogy az érzelmek függetlenek a tudattól. Ezzel szemben Te csak állítasz valamit, még indokolni sem indokolsz.
De leírom mégegyszer röviden: ha az érzelmek nem lennének függetlenek (vagyis befolyásolhatatlanok), akkor mindegyikünk Buddha lenne és kész. Elég volna csak megparancsolni magunknak. Mivel nem sok Buddha szaladgál az utcán, ezért a szkepticizmusom azzal kapcsolatban, amit mondasz. De ez csak szkepticizmus, szívesen veszek minden bizonyítékot az ellenkezőjéről.
@ Alex:
:yes:
A mesterségesen létre hozott félelmek az elme gyártmányai . Vannak vészhelyzetből adódó félelmek , ezt is az elme hozza létre , azért hogy blokkoljon . Na nem a Dont .
De nem mindenki ilyen edzett , vannak érzékenyebb idegrendszerű emberek akik a legkisebb rezdülést is érzékelik mint energiát .
Don Franco998 írta:
Ez már csak hozzáköltés. Senki nem mondja, hogy félni kötelező, vagy hogy nem élhetünk szabadon. nem is értem, hogy hogyan jutottál el ide.
@ Alex:
Sok mindent valóban nem tudok megindokolni,ezt adom.De van amit megtapasztalsz,érzel és az neked igazság.
Van olyan tapasztalatom is,amit nem tudok hova tenni.De attól még megtörtént.
Azért még nem félek tőle.
A hited is neked tapasztalás,neked létezik,nem?
Amúgy én magasról teszek Buddhára. :-P
Minden izmust károsnak tartok,ami csak annyit jelent,hogy nem foglalkozok vele.
Igy vagyok Buddhával is.Olvastam róla,oké,de nem tudok mit kezdeni vele.Én nem vagyok Buddha és ő sincs az én helyemben.Milenne ha-lehetett volna-..ilyeneken nem rágcsálom magam.
És nincs félelem.
Pánik,fóbia stb.tehát van.Maga a félelem nincs.
De meglátjuk az iró mit hoz ki a témából?
@ Alex:
Alex írta:
Több hónapi párbeszéd után.Mégis hogyan,mit gondolsz? :-P
Nekem rögeszmém,hogy szabad vagyok és kész.De ti mindig meg akartok győzni az ellenkezőjéről. ;-)
Pár sorral lejjeb is tettél ilyen kijelentést.
De ez nem baj,csak nem fogadom el.Viszont arra következtetek,hogy komolyan gondolod.
thirdeye írta:
Az érzékenyebb idegrendszerű emberek…..mint az egyik pincérünk itt?Egy kisebb csetepaté alakult ki,és ahogy az első pofon elrepült-a pincértől több méterre-átugott egy asztalt és elrohant.Másnap csak leszámolni jött be.Ok nélkül félt.Ez az érzékenyebb idegrendszer?
Ez nem egy besz@ri hülye?
Don Franco998 írta:
Milyen értelemben vagy szabad?
Alex írta:
Azt csinálok,amit akarok.Csak a saját belátásomon múlik minden.
A félelem mibenléte nehéz téma. Csak úgy kapásból használják mindenfelé, de nincs leírva pontosan, hogy mi a félelem.
Eddig még ti is rendesen mellényúltatok. 8-)
@ Duncan Shelley:
Nem voltunk még a közelében sem???
Don Franco998 írta:
Ó, Ingrid nem őrült, egyáltalán nem. Csak egy kislány, aki rosszat álmodott és rájött arra, amire a nagy pszichológusoknak nem sikerült: nincs külső félelem, csak belső.
És még valamit észrevett:
„Láttad már
két fiú arcát,
mikor biciklivel
gurulnak le a lejtőn?
Az első arcán ez van:
Nézzétek, mit tudok én!
A másik arcán:
Mama, segíts!
De nem nyúlhat a fékhez,
ha nem fékez az első…”
Szerinted az első miért nem fél? Mert pontosan tudja, hogyan kell mozgásba hozni, irányítani és megállítani a biciklit. Mitől is tartana, tökéletesen ura a helyzetnek.
Amit ismersz, tudod, hogyan működik és teljesen kontrollálod, attól nem félsz. Minél több dologra igaz ez a környezetedben, a világ annál békésebb, nyugodtabb, biztonságosabb hely lesz a számodra. ;-)
(De ha még egyszer idézel és nem írod oda a forrást… :devil: )
Don Franco998 írta:
Nem.
Ezek a bevett szövegek, amiket lehet találni a cikkekben meg könyvekben, előadásokon. Annyi csúsztatás van…
Azt mondják, mindenki fél a haláltól. Meg azt is, hogy a halálfélelem oka az ismeretlentől való félelem. Hülység. Gondolj bele: konkrétan SENKI nem fél a haláltól. Valami mástól félünk, nem attól.
Az egyik trükk, hogy állandóan rossz célpont van megnevezve, mint a félelem tárgya.
@ Roni:
Láttam mindent már,
láttam a nagy fákat,
láttam szélben
táncot ringó fűz-ágat,
jó barát tőrét,
ami szívmélybe ért,
láttam halni olyat,
aki még nem is élt.
Láttam, mi voltam én,
és tudom, mi leszek.
Mit lássak még?
Láttam már eleget.
@ Roni:
Nem mertem odairni a forrást :-((
És amit nem ismersz és nem tudod kontrollálni,attól miért kell félni?
Nem láttam még kis,zöld ufókat,mégsem félek tőlük.
Sőt!Szerintem féljenek ők. :-D
@ Duncan Shelley:
Ami nincs azt hogy nevezed meg?
Az adrenalinfröcss egy dolog.Ahogy reagálsz rá az is egy dolog.
De hol van maga a félelem?Most ha belegondolok helyzetekbe,akárhogy keresek-kutatok,egyszerűen nem találom a konkrét érzelmet,és ez idegeseit.
Szeretet,utálat,undor..mindent beazonositok,ha máshogy nem egy emlékl hatására.De hol a félelem?
Duncan Shelley írta:
Ez alapján onnantól, hogy megjelenik a könyved, a te verziód is bevett szöveg lesz, ami “megtalálható könyvekben”.
Egy igazi bódhiszattva nem félelemnélküli?
@ Don Franco998:
Én is féltem amíg éltem . Féltem amikor kicsi voltam , hogyha hazajön a fater megint veszekedni fognak anyámmal . Azután féltem hogy ez így lesz örökké . Azután féltem a sötétben . Azután féltem hogy nem fog szeretni az “a”lány . Azután féltem hogy elhagy . Azután féltem , hogy nem lesz munkám. Azután féltem hogy mégis lesz , mert utáltam a szakmámat . Attól is féltem hogy éppolyan értelmetlen életem lesz mint a többi embernek körülöttem . Azután féltem hogy mi vár rám ha másként akarok majd élni . Azután féltem hogy mi lesz ha nem tudok ebben az életben megvilágosodni .
Most már nem félek ezektől .
Most várja az elmém , hogy mitől féljen legközelebb.
(Nagyon izgatott már ) :evilgrin:
@ thirdeye:
És ha nem lesz mitől félni?
Mert ezek nem okok,te is tudod.:O
Don Franco998 írta:
Don , a félelem akkor jön amikor nem tudod uralni a helyzetet .
Amit nem te uralsz , az téged ural . Lehet hogy eddig mindent tudtál uralni az elméddel amivel csak találkoztál . Az elme ural . De mi van , ha egyszer csak az elméden uralkodnak ? Vagy ott van a parkos szösszenet . Egy pillanatra megijedtél az ismeretlen benyomástól , azután jött az elme , és megnyugtatott . De mi van ha nem jön megnyugtatni ?
Azt írod , azt csinálsz amit akarsz , de én jobb vagyok , mert én olyat is szoktam csinálni amit nem akarok . :-D Szóval ki a jobb ? :laugh:
Don Franco998 írta:
Akkor majd bódigusztáv leszek végre . :-D
thirdeye írta:
Ebben én. :-P
Ne egózzunk.Van a kisfőnök,és van a nagyfőnök.Itt bent.
A kisfőnök nem ugat.
Csak ha hagyom.De nem hagyom.
A parkban egy pillanatnyi ijedtség után jött a düh.
Mindig jön.
Nem félek semmitől.
Don Franco998 írta:
Te azt mondod rá , besz@ri alak . De ez azért van mert neked kemény páncélod van . De neki nincs ilyen klassz páncélja . Nem kell ezért lenézni . Sokfajta páncélt kovácsolnak az emberek , hogy megvédjék magukat . Ezeket azért kovácsolják , hogy megvédjék magukat a félelemtől . Mert az alap kiindulópont az hogy félnek a félelemtől . Tehát félelem az alapja ennek a páncélnak . Mert félsz a gyengeségtől , attól hogy alulmaradsz , attól hogy ha nem te eszed meg a vámpírokat akkor ők esznek meg téged . Az agressziódat , az erődet , mindet a félelmek alapozták meg . A félelem a mozgatórugója . Ezt már nem érzed , azért mondod hogy nem félsz semmitől .
Ezzel nem azt mondom hogy félni kell , csak azt hogy a legmacsóbb embereket sem kerüli el a félelem , hiszen egész macsóságukat a félelem alapozza . :cigarette:
thirdeye írta:
Nagyon sok igazság van ebben. hasonlóképp gondolom én is.
Még Don is megijedt egy pillanatig. Tehát a félelem ott volt. Az, hogy később eltűnt és így úgy tűnik, mintha nem lett volna ott, annak az oka, hogy az inger rettentő gyorsan feldolgozódik/kiértékelődik.
Tehát, ha repül feléd egy kő, miután észreveszed azonnal negatív érzelem/félelem kapcsolódik hozzá, ami miatt prioritást élvez a többi inger felett (amik neutrális vagy pozitív töltetett kapnak) és máris megy a tudat elé feldolgozásra. A tudat pedig pillanatok alatt kiértékeli, hogy ki kell térni a kő útjából és kiadja a parancsot a testnek. Az egész kiértékelési mechanizmus olyan gyorsan is lejátszódhat, hogy nem vesszük észre a fázisokat. Ugyanis mikor már a tudat értékeli a szituációt a félelem érzete el lehet nyomva, hisz a szituáció ismert és ismert a megoldásának a módja is. A félelemre már nincs szükség. A gyorsaság miatt aztán néha nem is tudatosítjuk, hogy egy pillanatra, de mégis volt egy fázis, ahol a félelem ott volt.
@ thirdeye:
Akkor a félelem a túlélés egyik fő mozgatórugója?Mint emocionális minőség?
Ez lenne a definició?
Jó,ez nem pontos,de érted?
Don Franco998 írta:
Csak akkor ha azt szolgálja . De amikor ellenünk használják fel mint manipulatív eszközt , akkor megfordul a helyzet , és már nem a túlélést szolgálja , hanem a hülyítésünket . Egyébként a kaszt pont azt teszi hogy minden ilyen dolgot ami a túlélésünket szolgálná , ellenünk fordítja .
Tisztelettel : Dr Thirdeye . :-)
Tegnap volt egy személyes élményem.
Még a városban voltam, mikor teljesen váratlanul két őz ugrott ki az autóm elé. Nem mentem gyorsan (úgy 40km/ó) és ahogy megpillantottam őket azonnal rátapostam a fékre. Aztán már csak néztem, ahogy a film pereg le a szemem előtt. A világ lelassult. Láttam, hogy az első őz átszökken a kocsim előtt követve a másikkal. Felfogtam, hogy a másik már nem ér át és el fogom ütni. Láttam, ahogy csökken a távolság. Szinte éreztem, ahogy a kocsi eleje eltalálja a hátulját. Szemem sarkában láttam felrepülni az őzet. A levegőben kipördült és repült a út széle felé. Rajtam átment a ütközés okozta lökéshullám. Automatikusan kidobtam az indexet és lehúzódtam a útszélére.
Az egész szituáció alatt éberen figyeletem, viszont éreztem, hogy az ijedség egy pillanatra ott volt bennem. Mikor a kocsi megállt, akkor hirtelen teljesen leizzadtam és a testem remegni kezdett. Szinte meg sem tudtam mozdulni. Viszont azt is éreztem, hogy a tudatom azonnal lázas utasításokat ad: végigpásztázta a testemből jövő ingereket, és fájdalom után kutatott. Nem volt fájdalom. Kiértékelte a helyzetet: nem sérültem meg. Abban a pillanatban a remegés elmúlt és belémvillant a következő gondolat: Nehogy valaki belémhajtson! Vészjelzés bekapcsolva, kiértékelése a kocsi pozíciójának. Minden OK. Kiszálás a kocsiból – vigyázz, hogy nehogy egy másik autó elé lépj! -, az autó állapotának az ellenőrzése. Szőrcsomókon és egy kis festékvesztésen kívül semmi baja az autónak. Utánna megnéztem az őzet. Nem találtam (remélem nem is történt komolyabb baja).
Utólag visszagondolva, határozottan éreztem azt a fázist, mikor megpillantottam az első őzet. Az ijedelem után szinte azonnal tapostam a fékre. Alig volt időben különbség a érzékelés és a cselekedett közt, de mégis egyértelműen a fékre taposás előtt egy pillanatra átfutott rajtam a veszély érzete. Bár utólag is tudatomnál voltam, mégis az érzelem ott volt valahol nagyon mélyen.
@ Alex:
Az ijedség nem félelem.
A bunkó sógorom egyszer részegen elütött egy őzet,betette a csomagtartóba és otthon a konyhában kezdte el nyúzni :-D
Gondolhatod mit kapott a húgomtól! :-D :-D :-D
A félelem nem egy tartósabb érzelem?
Komolyan kérdezem?
thirdeye írta:
De ne keverjünk össze mindent a félelemmel.
Elveszünk a részletekben.Ennél biztos egyszerűbb a “definiálás”,lehet valami banális dolog.
De akkor is fenntartom,hogy a tanulás és az elfogadás az ellenszere minden fajta félelemnek.
Habár még mindig nem tudjuk mi az?
Don Franco998 írta:
A félelem egy formája vagy a félelem okozta egyik reakció vagy nem?
Don Franco998 írta:
Ezt így el tudom fogadni. Ez tetszik.
Múltkor én az ellen szóltam, hogy a félelem az tanult emóció. Ez számomra kérdéses állítás.
@ Alex:
Inkább a fóbiák lehetnek valamiféle tanult dolgok…???
Mondjuk a félelem egy figyelmeztető jel?
Veszélyérzet?
@ Alex:
Ha valaki előjön azzal,hogy úgy ültették a fejünkbe,akkor esküszöm,hogy kiköltözök én is egy barlangba Thirdeye mellé. :-P
Vagy rászokok a hallucinogénekre én is.
Don Franco998 írta:
Azt mondom, hogy a félelem egy érzelem, ami az ember érzelemvilágába beletartozik életének első pillanata óta. Miért olyan nehéz elfogadni azt, hogy egy ember nemcsak azt kapja, hogy egy feje van és két keze, hanem kapja hozzá az egész érzelemvilágot is?
Nálad talán az lehet a probléma, hogy az értékrended alapján a félelem az egy megvetendő dolog, ami nem illik a rólad kialakított képbe (hisz Te egy harcos vagy, erős fiú, nagy kutya stb. – ezek elvből nem félnek :-) ). Pedig szerintem az van, amit Thirdeye mondott. Nálad is ott van a félelem az érzelemevilágodban, csak igen jól kezeled. OK, ez a Te szakértelmed. De etől még van, ahogy arról sem döntesz, hogy egy fejed van és két kezed.
Don Franco998 írta:
Ez szerintem is jó meglátás .
Don Franco998 írta:
Van még hely :-D
Mert ha magát a fél -elem -et mint érzést nem is , de azt hogy mitől kell félnünk azt legtöbbször úgy ültetik az elménkbe . Hát miről szólna másról a politika meg a média tevékenysége . De ne menjünk messzire , apáink (kivéve a Don-é) anyáink , a család , mind elég szépen belénk tudják ültetni hogy mitől illik félni . Itt van rögtön az egzisztenciális félelmek . Micsoda mozgatórugó kérem . Na ezt leküzdeni egy élethossznyi feladat a legtöbb embernek .
Nem baj ha vannak pókok a barlangban ? :-D :-P
A fene tudja mi is a félelem. Azt viszont tudom, hogy a napokban egy barom belekötött anyámba. Szó-szót követett és vérre mentünk. Nem volt az a nagy box Inkább csak kalapáltuk egymást egy csöppet. Az illető majd egy fél fejjel magasabb és 20 kg-al nehezebb, az a kitetovált sittesfajta ( semmi problémám a sittesekkel csak érzékeltetni akartam ).
Azt gondolom kiálltam magamért bár többet kaptam, de abban a pillanatban ( mármint a bunyó alatt ) nem éreztem semmit ( a szó szoros értelmében semmit, se fájdalom-se félelem ) Amikor igazán kéne félni pont akkor nem létezik a félelem? Sőt utána egy felszabadultabb érzet fogott el – ezt sem értem ( én nem vagyok normális ? )
Hát én ennyit tudok mondani a félelemről – Várom a hozzáértő szakavatottak véleményét.
eleven írta:
Hát persze , ha féltél volna akkor az lebénított volna és nem tudtál volna kalapálni :hammer:
És valószínűleg azért voltál felszabadult mert nem engedted hogy a félelem lebénítson . :victory:
Tisztelettel : Dr Thirdeye . :-))
@ eleven:
Miért ne lehetne bajod a sittesekkel?Ráadásul,ha olyan szemtelen,hogy édesanyádba köt bele,akkor meg pláne.
Great-tel beszéltünk hasonlóról.A mentális részében igaza volt Thirdeye-nak,a gyakorlati kivitelezést b@sztad el.De legalább érzelmileg elégtételt vettél.
Legközelebb dumával tereld el a figyelmét,ne nézz a szemébe…
Várj csak itt egy oktatóklipp: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=6-O9wZCBPjM
Ez ugyan iskola utáni,e a módszertan szerintem átjön.Fő a biztonság és a hatékonyság.És föleg a bosszú.
De ilyen esetekben nem hiszem,hogy beszélhetünk félelemről.Inkább a fuss vagy küzd-reakcióról,nem?
@ Alex:
Én nem erre gondoltam.Nyilván már születésünkkor is van egycsomó tulajdonságunk,hiszen nem robotgyerekek születnek.
Arra gondoltam,hogy valami külső erőre fogja valaki,hogy belénk ültették a félelem-programot.
Ezt tényleg nem hiszem el.
@ thirdeye:
Pont az ilyen mondva csinált félelmek ellen,mint az egzisztenciális félelem például,kiváló az elfogadás.
Már erről is volt szó,amit meg tudsz változtatni,ahhoz minden erődet használd fel,de változtasd meg.
Amit nem tudsz megváltoztatni,azt fogadd el.
És legyen elég eszed hozzá,hogy tudj különbséget tenni.
@ eleven:
Nem tudom, hogy megy ez, hogy valakibe belekötnek vagy nekiugranak. Az áldozat is játékos, nem csak a tettes. A venyigében sem kötöttek belém, be sem szólt senki. Békés ember vagyok.
Great írta:
Ez igaz.De az ördög a részletekben van.
A Venyige előzetesház.Nagy a jövés-menés,és nincs bandázás,mint az olyan letöltőházakban,ahol sokáig vannak egy helyen az emberek.De amúgy alapvetően igazad van.
Belém mindig a 23dekások kötnek mostanában,de azt ugye az ital és a cucc generálja,utána meg sirnak.
Don Franco998 írta:
és ki állít ilyet? Szerintem nincs külső erő. A félelemnek az a célja, amiről beszéltünk. Figyelmeztet a veszélyre. Ilyetén hasznos. A másik dolog az, amit mondasz, hogy a tanulás és a megismerés révén a félelem kezelhetővé válik. Ez így szerintem okés.
Great írta:
No, Great, azért ne fényezd már annyit magad. Ezen a blogon is azonnal beszólsz akárkinek, aki nem tetszik Neked. Főleg az újjakat szereted. :-)
Mindezek ellenére elhiszem, hogy békés ember vagy. hihihi
Alex írta:
Még nem állitotta senki szerencsére :-D amin kicsit meg is lepődtem.De nem bánom,hogy kimaradt.
Azért akartam annyira definiálni a félelmet,mert gondoltam,ha tudnám mi az,akkor az eredeti okot tudnám megszüntetni,érted?
Tehát nem a mindig fellépő “tüneteket”.Ismered a példát,nem?
Ha belelépsz egy szögbe,akkor nem borogatni kell a lábadat és fájdalomcsillapitót szedni rá,hanem ki köll húzni azt a kurv@ szöget :-D
De a félelemnek végülis funkciója van,és akár még haszna is,ha ilyen szemszögből nézzük.
Amúgy semmi bajom egyébként a félelmeimmel,mert sz@rok rájuk.Szorongani nem szorongok,gátlásaim nincsenek(max eljátszom)fóbiáim sincsenek…
Várom a könyvet.
Alex írta:
Nem emlékszel mit mondott Gorkie néni a harmadik rész végén?
“Számomra a béke nem a harc hiánya,hanem egy lelkiállapot….”
Hosszú élet: szokatlanul hosszúra nyúló halálfélelem.
feljen a halal mert az a dolga… na de meg ennyit itt kozbe :) :Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába.
Don Franco998 írta:
Az egyik barátom állította , hogy ő még soha nem szédült .
De akkor honnan tudta hogy mi az a szédülés , ha még nem volt neki ?
És az is ilyen amikor valaki azt mondja , nem hisz istenben .
De akkor honnan tudja hogy miben nem hisz ?
Don , te féltél a pókoktól . Tehát tudod hogy mi az a félelem .
Ennyi , nem kell definiálni . Ez csak az elme kényszere , hogy mindent kategóriákba sorolhasson, és később a nagy okosság bemutatóján előhúzhassa a fiókból .
Voltál már éhes ?
Mi az éhség?
Vegyi folyamatok a bélben ? (nehogy elővegye valaki a szótárt ) :-X
Egyébként a magyar nyelv rendkívül kifejező . Rengeteg olyan szavunk van amik önmagukban is felérnek egy definícióval .
Például : Egészség – egész-ség. Vagyis az ember a teljességben van .
ellentéte ,vagy hiánya : Feleség-fele -ség . Vagyis ez ember már csak fél . :laugh:
Tehát amikor az ember fél , akkor nem egész . Ha a yin -yang egyensúly felborul , akkor az elemek egyensúlya borul fel . Innen az a meghatározása ennek az állapotnak hogy fél- : elem . :-D
@ thirdeye:
A nyelvész példád egész szimpatikus.Komolyan.
De jó is,hogy az éhséget felhoztad.
Gyerekkoromban rengeteget éheztem.(tünk)de úgy,hogy még gondolatunk sem volt egyéb alternativáról.Ha nincs mit enni,akkor nem eszünk,bazzeg.Ez is az elfogadás egy formája,ha hiszed ha nem,csak ez nem teljesen tudatos.
De aztán ahogy nőttem fel és sodort ide arra az élet,a nevelőszülők vagy az állami gondozás vagy akár az öreg jogerős itéletei(ezek is okok)úgy láttam(láttunk)egyéb lehetőségeket is.Most már nem félek az éhségtől kicsit sem,mert vagy megteszek mindent azért,hogy egyek(ismétlem-mindent)vagy elfogadom,hogy nincs kaja.
Felnőttként volt rá precedens,hogy az elfogadást kellett választanom és nem volt semmilyen érzelem bennem emiatt.(Vácon,a biztonsági elkülönitésben)
Ismerem a testem működését,tudom mit és hogyan bir,holmi koplalás semmit sem jelent.
Tehát tudom az okokat és ezért nincs egy csepp félelem sem bennem.Van aki retteg ettől is.
A pókokkal is meg kellett ismerkedjek,hogy utána rájöjjek,hogy ők félnek csak igazán :devil: :devil: (sátáni kacaj)
Tehát nem teljesen alaptalanul filózgattunk itt ezen a témán sem.De nincs is ezzel baj.Fóbiáim nincsenek.Az aggódás sem a kenyerem,tehát annyira nem rágódok rajta.Csak gondoltam,ha már egyszer felmerült,akkor ássunk le egy kicsit.Hát,még a felszint is éppen csak kapirgáltuk,de sebaj.
Talán majd a könyv.
@ thirdeye:
Ahogy Gorkie nénje mondta volt:a béke nem a harc hiánya,hanem egy lelkiállapot.Akár valódi béke,nyugalom-akár önigazolásból fakadó megnyugvás-a lényeg ugyanaz és teljesen érthető,nem?
Még bódigusztáv szemszögből is(rá ne kezd az Aranyesőre,mert meghalsz :-X )
A félelem érzése felbukkanhat mindenkiben.Aztán ahogy jön,úgy megy is.Kit izgat?Ez is csak lelkiállapot kérdése.Nincs baj az érzelmekkel.Csak mi uralkodjunk felettük-kvázi “használjuk”(de ez igy már félreérthető)-és ne azok mifelettünk.
Vagy?
Don Franco998 írta:
Csak vicceltem.
Don Franco998 írta:
Ezt nem értem . :-)
thirdeye írta:
Kár, hogy nem ismered. :) Hiszen nem érdekel, mit jelentenek a szavak.
“A betegség olyan fizikai és/vagy mentális állapot, amely súlyosan megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a megszokott életvitel folytatását.” Ebből következően az egészség mi lehet?
Ok, de akkor mi pontosan a félelem? Mi a definíció?
thirdeye írta:
Lehet, hogy szédült már, de nem érti igazán a szédült szót, ezért hiszi, hogy még nem. Tehát nem ússzuk meg a szavak megismerését.
Neked volt már malloryzised? George Mallory, híres alpinista nevéből jön a szó.
Don Franco998 írta:
Hé, ez egy ladies és gentlemanus blog, itt nem használunk olyan szavakat, mint szög! :)
kisboros írta:
Biztos, hogy ez félelem és nem undor?
Duncan Shelley írta:
Én a szavak mögé szeretek nézni , mivel rájöttem hogy amúgy rendesen össze vannak hazudva .És arra vagyok kíváncsi mit jelenthettek eredetileg .
Ezért nem a definíciójuk érdekel , hanem a jel-entésük .
Duncan Shelley írta:
Félelem az , amit annak érzünk . :-))
Duncan Shelley írta:
Nekem csak Hillaryzisem volt , de hamar kihevertem :-D
Duncan Shelley írta:
Hát az lehet , hogy :Egész-en jól van :-) Egész-ség nélkül meg rosszul . :-))
Hm.
Definíciót keresünk vagy valami megoldást félelem ellen?
Én a megoldások embere vagyok. :-)
Miért keressük a félelem definícióját?
thirdeye írta:
Dehogynem.
Fecske írta:
Hogy oldasz meg valamit,ha nem tudod mi az ok?Tudni kéne miről beszélünk és ehhez jó lenne egy definició.
Don Franco998 írta:
Például úgy , hogy amikor éhes vagy eszel , még akkor is ha nem tudod hogy miért vagy éhes . :-)
Ajánlom még : http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:mn-63-cs1 :-D
thirdeye írta:
Én MINDIG tudom miért vagyok éhes és mit kell ennem.Nem csak tengődök két kaja közt.De már summáztuk a félelem ügyét valahol lejjebb.Nincs itt félreértés.
Don Franco998 írta:
Hogy oldasz meg valamit,ha nem tudod mi az ok?Tudni kéne miről beszélünk és ehhez jó lenne egy definició.
Mi a félelem? “Kinek mi?”
Szerintem: Egyfajta érzékelési folyamat, amit az észlelt dolog vált ki belőlünk. Lehet hirtelen az emberre törő vagy hátul csöndben lappangva megbúvó. Menekülésre késztet vagy megdermeszt. Figyelmet fókuszál (és így lehet más fontos dologról von el).
A kiváltó ok az érdekesebb számomra. Miért pont ettől félünk és nem mástól? Muszáj félni? Lehet félelem nélkül élni? Kell, jó, hogyan?
(Miért néznek horrorfilmet egyesek? Félni akarnak, pedig kényelmes helyen vannak és biztonságban ?:-)
@ Fecske:
Gyakorlatilag csak horrorfilmeket nézek.De nevetés céljából.Az Ördögűző első része óta nem csináltak rendes horrorfilmet.
A kérdéseidre már megvannak a válaszok pár kommenttel lejjebb.
A félelem tanulható,igy az is tanulható,hogy győzzük le.
Na, ezt már tényleg nem hagyhatom figyelmen kívül! 8-)
Don Franco998 írta:
Ezek szerint tudod, mi a félelem, hiszen ezért nem éled át a filmeket, ezért nem képzeled bele magad a helyzetekbe. :)
Dehogynem, sőt! Az Ördögűző a maga idejében jó volt, ma már kevés, mert megedződtek a nézők. Ma már a Pszicho is kevés.
A The Descent nagyon ott volt. Vagy a REC első és eredeti része. Hónapokkal utánuk még néha elbeszélgettünk arról, hogy mit tettünk volna abban a helyzetben.
A félelemnél első lépésben azt kellene megérteni, hogy mi az ellentétje.
Azt szokták mondani, hogy a félelem ellentétje a bátorság. Ez nem igaz. Már csak azért sem, mert a félelem emóció, a bátorság akaraterő kérdése.
Ha rájöttök, mi a félelem ellentétje, megvilágosodtok. Ezúttal tényleg.
Mert nagggggyon komoly dolog!
Estig várom a válaszokat. :)
Duncan Shelley írta:
Tipp (a horrorfilmek analógiájára): a felismerés, hogy bennem senki és semmi nem tehet kárt, mert biztonságban vagyok – valamilyen módon.
Fecske írta:
Nem, ez a legnagyobb menekülés. Máshol van a megoldás.
Ha gondolatokba kapaszkodsz, az már menekülés, tehát félelem.
Duncan Shelley írta:
Ebből két következtetés:
1.Tudod,mi az a figyelem. :-D
2.Fogyatékos vagyok,mert nem tudom átélni a mesefilmek légkörét :-((
Az Ördögűző a maga idejében hm…korszakalkotó műnek számitott(??)A hatást nem sikerült megismételni azóta(szerintem)
A megfejtéshez egyébként képtelen vagyok közelebb jutni,akárhogy okoskodok,illetve keresek analógiákat…Csak a sportból tudnék valahogy kiindulni,de az is nyögvenyelős.
Talán a bátorság is,a félelem is készség?
“Készség: Egy tevékenység gyakori ismétlődése révén ténylegesen automatizálódó, majd a cselekvés során tudatos felidézés nélkül működő képesség.”-Magyar Értelmező Kéziszótár
Egy régi szokást csak egy új szokással lehet megtörni.
Ehhez döntés szükségeltetik.
De az néha kevés.Akaraterő is kell hozzá.. Akinek van, sikeres lesz, akinek pedig nincs, elbukik. Ilyen egyszerű lenne?Nem hiszem.
Az akaraterő olyan, mint az a távolság, amit le akarsz futni egy adott tempóban úgy, hogy korábban sosem gyakoroltad. Folyamatos gyakorlással, részfeledatokra lebontva és újra és újra elismételve egyre jobb és jobb leszel, mind a távolság leküzdésében, mind a futás iramában. Az akaraterő nem elhatározás kérdése…
Erre felé kellene keresgélni?
A bátorság jelen esetben a régi szokások megtöréséről szólna? Ehhez viszont akkor fontos megérteni, hogy nem az akaraterőt akarjuk fejleszteni, amikor életmódot változtatunk, hanem a régi, és alapvetően rossz készségeket akarjuk új készségekkel felülírni. És ez csak gyakorlással,edzéssel,tréningezéssel(ahogy tetszik) megy. Ahogy a balhorgod vagy húzódzkodásod is akkor lesz jobb, ha gyakorlod,úgy a jó döntéseket is gyakorolnod kell.
Gyakorlod hogyan nem teszel meg valamit a következő alkalommal.(nem úgy reagálsz bizonyos hatásokra?)Váljon szokásoddá ez, mert a régi szokásod nem vezetett a célodhoz.
….
Vagy?
Don Franco998 írta:
Én mindent tudok. :D De valaki fejtse már meg a félelmet! :)
Nézd meg a REC-et, éld át, azután írd le, mit tennél abban a helyzetben. Persze, lehetetlen, irracionális, de ezt hagyjuk.
Ez egyedi, kinek mi talál be. Nekem ezek a vallási tanmesék soha nem jöttek be.
Két hónapig ezen járt az eszem. De nektek nem kellhet ennyi idő.
Ez egy rossz párosítás, ami megragadt bennünk, a világban. A félelem és a bátorság nem párok, nem ellentétek.
Dehogynem, csak alapszik valamin. De min?
@ Duncan Shelley:
Az akaraterő alapulhat
az önbizalmon? A tapasztalat útján szerzett tudomásból, hogy képes vagyok rá?
Adnál vmi támpontot, ami alapján továbbléphetnénk? Vmi tanmesét? :-)
Mert ha nem, úgy szabad a Gazda.
Duncan Shelley írta:
Az érzelemmentesség ?:-)
Az óvatosság az, ha félünk valamitől. Ha más fél, az gyávaság. 8-)
:-)) http://szepidezet.hu/Idezetek/10955 :cute:
en a felelem ellentetjet a derus nyugalomban latom
Én egyszer akaraterővel szüntettem meg a félelmemet . :lamp:
Még az is lehet hogy a tudás a félelem ellentettje . Mert ha eleget tudunk valamiről akkor nem félünk tőle . (annyira izgulok hogy mi a megfejtés ) :-)
Van egy kutya, az egyik ember fél tőle, a másik nem. A kutya ugyanaz, a két ember tapasztalata azzal a kutyával, ugyanaz. Az egyik mégis fél, a másik meg nem. Mi adja a különbséget?
Az érzelemmentesség nem ellentéte a félelemnek. Valaki vagy fél a nőktől, vagy nem érez a nők iránt semmit?
Volt egy híres és elismert magyar színész, aki színházban játszott. Pályafutása alatt több, mint ötezer fellépése volt, mégis, minden alaklommal ugyanolyan lámpaláz kínozta, belázasodott, görcsölt a gyomra. Mégis képes volt játszani, és jól. Miért?
Ezek az élet apró kérdései. :chic:
@ Duncan Shelley:
a színész átadta magát a Pillanatnak, és már nem az volt a fontos, hogy mit érez, hanem hogy mi történik, hogy Játszik.
?
@ Duncan Shelley:
csak az Itt és csak a Most-ban volt, a Jelenben.
Nincs múlt és nincs jövő. Mindig Most van.
?
@ Duncan Shelley:
Ez a szinész a Kabos volt,ugye? ?:-)
…
..elfogadás?
..megszokás?
Don Franco998 írta:
Horrorfilmekből a régiek a jók, csak azokat szeretem. Van egy-két gyöngyszem az újak közt is, ördögűzés témában ilyen az ‘Ördögűzés Emily Rose üdvéért’.
http://www.port.hu/ordoguzes_emily_rose_udveert_the_exorcism_of_emily_rose/pls/fi/films.film_page?i_film_id=72506
A film is jó, de ami üt benne, az a csaj arca, különösen a szeme, ami olyan szinten tudott egyes jelenetekben ijesztő lenni, hogy párszor a takaró alá bújtam, pedig a horrorfilmeken én is csak röhögni szoktam.
@ Duncan Shelley:
Csak nem a szeretetre gondolsz?
@ kisboros:
Azt már többször is láttam,szerintem jobb lett mint a Ritus Anthony Hopkins főszereplésével.
Mindig a gonosznak drukkolok :-D
És ez például egy általam pozitivnak itélt tendencia,hogy az utóbbi évek horrorjaiból már hiányzik a happy end-bár ez nézőpont kérdése :-D
Ugye,egyrészt kinek mi a “hepi”,és azért Jason is mindig felkelt a végén. :devil: :devil: :devil:
Duncan Shelley írta:
Kérdés: ki miért nézi ezeket a filmeket?
Nekem például a Psycho 2-nek a képi világa jött be. Ez igaz a legtöbb régi horrorfilmre, képi világ + egy érdekes, nem túl sablonos sztori.
kisboros írta:
Te jó ég, dehogy! :D
thirdeye írta:
Tehát ha egy aknamezőn sétálok, csak szeretnem kell az aknákat, és máris nem fogok félni?
Duncan Shelley írta:
Sejtettem, de elképzelni nem tudom, milyen érzelem lehet az, ami a félelem ellentéte.
@ Duncan Shelley:
Teljesen lecsupaszitva a dolgot,és kihagyva a hülye lelki életet:
Mikor feszült vagy,stresszelsz akkor az izmaid folyamatosan tónusban vannak.Erre van egy technika,amivel ezt megtudod szüntetni-ez ugyanis negativan befolyasoljaa teljesitményedet.
Átrángatva ezt az elméletet a mentális oldalra,el kell lazitanod a tudatodat.Ha be van feszülve,akkor nem tudsz normális teljesitményt nyújtani szellemileg sem.Értendő ez mindenre jelen esetben.
Tehát nálam ez az utolsó szó:
Félelem=görcsösség
Ergo az ellentetje a lazaság(jobb szót nem találtam)
@ Don Franco998:
Egyik kedvenc blogom:
http://darksidemovie.freeblog.hu/
kisboros írta:
Ez tényleg jó :-D
Ruggerio Deodato filmek?
Annak idején hogy elhitte már mindenki a Cannibal Holocaustot,mi? :-D :-D
Én is… :-((
kisboros írta:
Így van ! :-D
Egyszer találtam egy aknagránátot az erdőben .
A tűzszerész srácoknak majd megszakadt a szíve , hogy a helyszínen kell felrobbantani .
Állítólag ritka példány volt . Látod mit tesz a szeretet ? :laugh:
Don Franco998 írta:
kisboros írta:
Duncan Shelley írta:
Ti ennyire rettegtek a szeretettől , vagy csak még nem találkoztatok vele ?
Vagy féltek tőle ? Kérlek fejtsétek ki nekem ezt , tanulmányt írok az emberi fajról és jól jönne ha tudnék erről valamit .
Előre is köszönöm . :-)
@ thirdeye:
Most van pár percem :-D :-D
Kimeritően parancsolod?
@ Don Franco998:
Ahogy jólesik :-)
@ thirdeye:
Akkor egó.témakör következik ismét,tisztelt :alien:
A szeretet és a gyűlölet két egymástól elválaszthatatlan fogalom. Ha bármelyiket elnyomjuk, azzal megbomlik az egyensúly. Ha túlságosan könnyeden értelmezzük, túlontúl általánosan használjuk, e fogalmak elveszítik eredeti jelentésüket. Az egoista tudja, hogy éppannyira képes gyűlöletet érezni, mint amennyire szeretetet, és mert van viszonyítási alapja, nem keveri össze a fogalmakat.
Ne haragudj,de most tényleg szándékosan használom az egoista szót,de a szó szótári jelentésében.
@ Don Franco998:
Köszönöm. :-)
még csak annyit kérdeznék , hogy jól látom-e , hogy a negatív pólusban inkább hiszel ?
thirdeye írta:
Nem-nem.Csak magamban hihetek épp ésszel-a saját értékrendem szerint persze.Minden más változhat,ezért hinni valamit nem túl ésszerű.Tudni már inkább,de nem ezt kérdezted.Az izmusokkal sem vagyok kibékülve.
Az ilyen jellegű önfeladást tényleg károsnak tartom. Az rendben van, ha egy másik ember vágyaihoz alkalmazkodsz, amennyiben ez végül előnyödre válik, de csak a bolondok tartanak a csordával és hagyják, hogy egy személytelen entitás(jelen esetben bármilyen izmus) parancsoljon nekik. A lényeg, hogy ne a sokaság szeszélye uralkodjon feletted.
@ Don Franco998:
Egyetértek lényegében .
Én sem az izmusokban hiszek , Az önfeladás Témáját azért nehéz megérteni , mert amikor önfeladásról beszélünk , azt gondoljuk hogy arról van szó hogy valami rajtunk kívülálló személytelen dolognak kell átadni magunkat . Pedig nem így van . Ezt azok is félreszokták érteni akik gyakorolni próbálják , és azok is akik elítélik . Arról van szó hogy az ember feladja a kis énjét , az összes frusztráltságával és tévedéseivel együtt a Nagy ÉN javára . Nem nagy egóra gondolok . Számomra az egó a kis én . Csak azért tűnik személytelennek , mert hiányzik belőle a személyiséghez kötődő korlátozottság . Ennyiről van csupán szó . A gond abban van ,hogy nem egyszerű elkülöníteni magunkban ezt a két dolgot . Például nálad figyeltem meg az elején , hogy amikor a Nagy Éned szólalt meg akkor elbizonytalanodtál . És mindannyiunknál így van általában . Megfigyeltem például hogy sok jó képességű ember önbizalom hiányban szenved , az asshead-ok meg nagyon magabiztosak . Szerintem ezért nincs egyensúly a világban . Nem a magabiztossággal van baj , csak azzal hogy kevés értékes ember rendelkezik vele .
Amúgy köszönöm a válaszodat . :-))
@ Don Franco998:
Kíváncsi lennék a véleményedre : http://www.youtube.com/watch?v=cXEkHoo4uL8
@ thirdeye:
Mert találtál Osho személyében egy újabb megélhetési bölcs idiótát,még nem lesz mindjárt igaza is mindenben.
Ha ülök egy repülőn, ami meghibásodik, és elkezd zuhanni,nem az lesz az első gondolatom,hogy: “jaj de jó, úgy szeretek zuhanni”, és jókat kacarászök, miközben a többiek halálra vannak réműlve.
kisboros írta:
Ne húzd fel magad . :-)
Szerintem Osho sokkal kevesebbet ártott neked mint a kedves rendszer . Amúgy nem vagyok Osho hívő , csak találtam tőle egy idézetet . Sehol senki nem állítja hogy nevetve kellene a halálba zuhanni . Miért kell elferdíteni a dolgokat ?
De ha van egy jó módszered az életre , amit nem a frusztráltságod irányít , azt szívesen olvasnám itt . :-)
thirdeye írta:
Na, ez jó duma.
A halál és a nevetés ügyében lásd a Gladiátort. Ha meghalsz, legalább röhögj a képébe.
ha meg nem irta sehol akkor ide leirom ,hogy nevetve is tonkre lehet menni …s? akkor mi van ?
Don Franco998 írta:
Percek vannak a tulajdonodban. Ez elgondolkodtat. Témaajánló.
a felelemmel kapcsolatban meg, nem a halaltol felek, hanem a fajdalomtol mert azt nem szeretem.
“Általában azt gondoljuk, hogy a bátor emberek nem félnek semmitől.Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel.” 8-)
Duncan Shelley írta:
Még mindig nem derült ki, mi a félelem ellenpárja vagyis hogy hogyan lehet legyőzni azt. Pedig agyalok rajta egy ideje.
Elárulod kedves Duncan, Te mire jutottál? Rettentő kíváncsi vagyok már…
Fecske írta:
Megfejtetted, gratulálok. Már csak észre kell venned.
Duncan Shelley írta:
A kíváncsiság ? Kíváncsi vagyok a válaszra :-)) :-))
@ thirdeye:
Gondolom arra céloz, hogy nincs ellenpárja, így félelem sincs.
@ Duncan Shelley:
Tovább gondolva a dolgot: ezért ölik ki belőlünk a kíváncsiságot, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem? Ha nincs meg az egyensúly a kettő között?
Lehet csak az egyik a másik nélkül?
@ Fecske:
nem lehet a dualitas miatt
Kisasszony, lefeküdne egy idegennel? Nem? Akkor hadd mutatkozzam be…
de hallotam mar olyant is hogy a monotonitas az mindennek az ellentete
kisboros írta:
De hogy tudunk olyasmiről beszélni , ami nincs ?
Szerinted van sudewalkeremizis ? :-)
A félelem ellentéte nem a bátorság, mert a bátorság nem a félelem helyett van, hanem a félelem ellenére. A félelemre adott reakció kétféle lehet: az egyik a bátorság, a másik a gyávaság.
A félelem ellentéte a kíváncsiság. Mentálisan, a félelem elfordulás, a kíváncsiság odafordulás, a félelem elutasítás, a kíváncsiság ezzel szemben az érzékelés vágya.
A kulcs a Halál Lánya. Mindennél jobban érdekli a következő pillanat, a félelmet nem ismeri.
Persze, ezek csupán apró morzsák a teljes filozófiából. 8-) Magamon teszteltem/tesztelem elsősorban, és változik az életem tőle. Például látok olyan színt, amit korábban soha.
Azt gondolom, a lélek nem a test által születik meg erre a világra, hanem azáltal, hogy nem fél tőle. A félelem miatt tart távolságot, nem figyel, kitalál dolgokat, hallucinál – talán két fokozata van az illúziónak, az egyik a sok gondolat és érzelem, ami eltakarja a fizikai valóságot, a másik a fizikai világ.
@ Duncan Shelley:
Tehát ha félek átmenni egy aknamezőn, az a megoldás, hogy kíváncsiságból, hogy hányfele robbanok, mégis átmegyek rajta, és ezzel le van győzve a félelmem?
@ kisboros:
Attól függ, mi a célod. Ha mondjuk nem rettegsz az aknáktól, hanem kíváncsi vagy rájuk, akkor esetleg észreveszed őket… ;-)
@ Duncan Shelley:
A vilagmindeseg 2 legalapvetobb osszetevoje az anyag es az energia. Az Univerzum az anyagi oldalat kepviseli (a terben), mig a ter az energiat (is) mivel az Univerzum a ter resze. Az univerzum veges, a ter nem. A teljesen onmagara ismero tudat erti csak, hogy mi a ter vagy ido vagy LET. A felig ebredezo (buta) elmek csak az Univerzum skalajan ficankolnak, az alvok (nagyon buta) meg azon belol is nagyon korlatozottak es a kiteljesedett (megVILAGosodott) elmek azok a TER (Isten-ami teret ad mindennek es midnenhato) tudatszintjen leteznek, de ok alusznak valojaban a legmelyebben es almuk oly eros, hogy egy egesz vilagot kepes teremteni, millioatizedikenszines lehetoseggekkell felruhazva, de csak 1MODON.
@ nev3rlive:
Én nem vallást, világnézetet, hitrendszert, elképzelést kerestem, hanem olyan egyszerű, axiómaszintű választ a félelemre, a bátorságra és a félelemnélküliségre, amit könnyű megfigyelni és megérteni, valamint olyan nagyon egyszerű módszert, amivel megvalósítható a bátorság és a félelemnélküliség.
Tehát olyan választ és technikát kerestem, amiben nem kell hinni, ami világnézettől, vallástól, attitűdtől, szexuális hivatartozástól, kedvenc filmektől (stb.) függetlenül érthető, elfogadható, használható.
A használható nekem azt jelentette, hogy nem öt év múlva, hanem abban a másodpercben, amelyikben használják.
Duncan Shelley írta:
Lehet. Bár a félelemnek lehet a szeretet is az ellentéte.
Duncan Shelley írta:
A szeretet azonnal használható.
@ kisboros:
kisboros írta:
Nem. A kíváncsiság nem azonos a hülyeséggel.
Ha igazán kíváncsi vagyok az aknákra, akkor mielőtt aknamezőn mászkálnék, alaposan felkészülök. Vagyis utánanézek, hogy milyen aknák vannak, hogyan működnek, hogyan telepítik őket; aztán hogy hogyan lehet őket felderíteni és hatástalanítani, mit lehet tenni, ha észreveszem, hogy olyan aknára léptem, ami akkor robban, amikor leveszem róla a lábam, stb. Hozzáállhatnék úgy is, hogy jó, akkor elkerülöm az aknamezőket, de a kíváncsiság motiválhat arra is, hogy szakképesítést szerezzek aknákból.
Ezek után még mindig félelmetes aknamezőre menni, de kíváncsi vagyok, hogy képes vagyok-e éles helyzetben alkalmazni a tudásomat. Nem pedig arra, hogy hányfelé robbanok, mert az hülyeség. Ha megfelelő volt a tudásom, akkor nem robbanok fel, és legyőzetem a félelmemet: tudok aknamezőn járni!
Hétköznapibb példa mondjuk az autóvezetés.
Amíg nem tudtam autót vezetni, addig az autóvezetés félelmetes dolog volt.
De kíváncsi voltam, nem arra, hogy milyen érzés balesetet okozni, hanem arra, hogy milyen érzés autót vezetni.
Ezért beíratkoztam egy vezetői tanfolyamra, és képesítést szereztem.
Ezek után elkezdtem egyedül vezetni, ami először félelmetes dolog volt.
A megszerzett képességeim és tapasztalataim birtokában azonban eljutottam odáig, hogy az autóvezetés már nem félelmetes dolog, sőt, már élvezem is.
Kíváncsiságom így győzte le ezzel kapcsolatos félelmemet.
Duncan,
Amikor hirtelen láttam meg a képet, amit betettél ide az idegenekről, úgy megijedtem, hogy megállt bennem az ütő :tremble:
Gyerekkoromban nagyon féltem az idegenektől, és most ez előhozta.
Még mindig félek tőlük.
Eddig igyekeztem elkerülni őket, még a képüket is.
Ha a könyvedből megtanulhatnám, hogy hogyan kell nem félni tőlük, az nagyon jó érzés lenne. 8-)
@ Alex:
Alex írta:
Alex,
A félelem meghatározásán még nem nagyon gondolkoztam, de azon igen, hogy milyen fajtái vannak; miktől félek.
Három kategóriába csoportosítottam: ösztönös, intellektuális és érzelmi gyökerű félelmek.
Ösztönös az, amikor tehetetlennek, erőtlennek érzem magam valamivel szemben, ami a külvilágban jelentkezik.
Intellektuális az, amikor valaminek a kiszámítható következményeitől félek.
Érzelmi az, amikor attól félek, hogy engem nem szeretnek. Engem senki sem szeret… :-(
Az elkerülő reakció erre az, hogy kerülöm az embereket, mert nem szeretnek, úgysem értenek meg, stb.
A kíváncsiság ezzel szemben arra késztet, hogy menjek oda a másik emberhez, és kezdjek iránta érdeklődni. Mondjuk az iránt, hogy neki milyen gondjai vannak, és azon hogyan lehet reálisan segíteni.
Félelem – kíváncsiság – szeretet.
Ja, Duncan,
Nagyon tetszik a félelem – kíváncsiság ellentétpár, köszönöm, hogy ezt a gondolatot így elővezetted. Nagyon felvillanyozott. :lamp:
A félelem kapcsán, kicsit távolról indulok, de meg fogok érkezni :)
Ha Yang Jun előadását követem, akkor…
amikor 1 dolgot vizsgálunk, 1 egységet, annak mindig 2 oldaláról beszélünk, annak 2 aspektusát vizsgáljuk. Ehhez meg kell találnunk a 2 különböző oldalt.
Ugyanakkor, csak egyazon kategórián belül tudunk 2 ellentétes dolgot összevetni: pl. a meleget a hideggel, de a meleget a naggyal nem.
Szóval, hogyan lehet 1 valamit definiálni, aminek 2 aspektusa van? Ehhez előbb tisztázni kell, hogy 2 vagy 1 dologról van szó? Yang Jung szerint 1 is és 2 is: merthogy 1 valami kettéválik 2 különböző részre és ugyanakkor ez a 2 együtt alkotja az egyet. Ez egyetlen dolog, míg ugyanakkor magában hordozza a kettősséget. Nem teljes a megértésünk, ha csak az egyik oldalról nézzük. Egyik nélkül nincs a másik és egyik sem azonos a másikkal. Árnyalja a képet az is, hogy mennyi van egyikből és mennyi van a másikból. Ez 1 megközelítése a 2 aspektus kapcsolatának, mert állandó kapcsolatban vannak.
Milyen ez a kapcsolat? Mondhatjuk, hogy harcolnak, hogy ellentét van köztük, hogy egyik a másik ellen működhet. Pl. az egyik embernek van egy nézőpontja, a másiknak meg totál ellentétes, ugyanarról. Hogyan dönthetjük el, hogy kinek van igaza, vagy ki téved? Nincsen egyiknek sem igaza, és nincs igazság és nincs tévedés. Nem dönthetjük el, hogy egyik oldal helyes és a másik helytelen, mert nincs ilyen. Ha így van, le kell ülni és megtalálni ezek kölcsönhatásában 1 közös pontot, amit egyensúlynak nevezünk. Az egyensúly, a 2 közötti feszültségből származik. Az pedig a középpontban van. Ez a középpont a középút. Ez a filozófia. Egy nézőpont.
De hogy ne térjek el a témától – mert eltértem – visszakanyarodok egy saroknyit. :)
Keressük a félelem másik aspektusát. És valóban nem könnyű. Jómagam utánamentem, rákerestem néhány írásra, jegyzetre, előadásra, amiről úgy emlékeztem, hogy használható e témában. Erre jutottam.
A kíváncsiság lenne a félelem aspektusa? Mi van, ha a kíváncsiság az érdektelenséggel alkot 1 egészet? Nem tudom. Lehetséges ez is. A magam részéről, Alex-szel értek egyet, ebben a megfogalmazásban: a félelem, a szeretet hiánya – ezt mondja a “Course In Miracles” is.
Még egy kis adalék, amely szintén Yang Jun előadásából való.
Ha látjuk a nagyobb(!) képet, 2 aspektus nem csak egymás ellen működik az állandó mozgásban, változásban, körforgásban, hanem ugyanakkor támogatják is egymást és itt is egyensúlyt kell találni. Amikor egyik eléri a tetőpontját, kezd átalakulni a másikba. És minden ehhez hasonlóan működik. Ha egy dolog véget ér, az fogja megteremteni valami másnak a kezdetét. Ha valami elkezdődik, akkor valami más véget kell, hogy érjen és ha nem kezdünk el semmit, nem is fog véget érni.
Végül. Mi is a félelem másik része? A kíváncsiság? A szeretet? A nevében, mindenképpen benne van: fél elem. Mi ez az elem? Szer elem? Mi ez a szer…?
Ha kisgyerekként kérdeznek meg a félelem kapcsán, biztos nem keresek elméletet, filozófiát, technikát stb., de már “elrontottak” :) . Legfeljebb érzem, hogy mivel tudok azonosulni.
U.I. Ha a fentieket alkalmazom más területeken is, akkor pl. nem hiszek a folyamatos, fenntartható (micsoda baromság!) fejlődésben, hiszen része a hanyatlás is. De ez ismét más vizekre való evezés…
Duncan Shelley írta:
100 :yes:
Bandi írta:
De hát itt a megoldás : legyél rájuk kíváncsi , tudod ahogy Kisborosnak ajánlottad az aknákkal kapcsolatban . :-))
Bandi írta:
Ez jó . Ha megvizsgáljuk hogy mitől félünk , akkor még az is megtörténhet hogy megszeretjük . :-)) :alien: :heart: :vampire:
Most jutott eszembe:
Volt egy indiai szent ember, Ramana Maharisi, akit tizenéves koráig Venkataramannak hívtak.
Ezt a Venkataraman nevű fiút tizenhat éves korában elfogta a halálfélelem. Teljesen váratlanul, minden látszólagos ok nélkül, egy nyugalmas napon, egyszer belehasított a félelem attól, hogy meg fog halni.
És ő ezt nagyon meglepőnek találta. Kíváncsivá tette, hogy miért fél a haláltól és egyáltalán mi a halál?
Ezért elhatározta, hogy azon nyomban utananéz a dolognak, amennyire lehet tapasztalati úton. Úgyhogy lefeküdt, és eljátszotta, hogy ő most meghal. Nem mozdult meg, lelassította a légzését, és szép lassan, nyugodtan arra gondolt, hogy ő éppen meghal, soha többé nem fognak mozdulni a tagjai, és így tovább.
Abban az órában megvilágosodott.
Felismerte, hogy ő nem azonos a testével. Felismerte, hogy bár a teste meghalhat, ő maga nem halhat meg. Nem gondolkozott erről, hanem felismerte és tudta. Úgy kelt fel onnan, hogy nem félt többé a haláltól. És akik ismerték, állították, hogy semmitől sem félt többé.
a sracok jol osszekaptak ahogy kell ;) http://www.youtube.com/watch?v=6cjVfhdPu_w&feature=endscreen&NR=1
Alex írta:
Van olyan tapasztalatod, hogy megtámadott egy pitbull, szeretted, benyálaztad, és ezért meggondolta magát?
Great írta:
Ez jó beszólás volt . Te gondolom úgy oldottad volna meg a helyzetet , hogy kíváncsiságból megnézted volna a pitbull belső szerveit. :-D :dog: :hammer:
Mese írta:
Szerintem nincs ellentmondás . Mert mi a szeretet ? Odafordulás , nyitottság . Mi a kíváncsiság ? Odafordulás , nyitottság .
Az biztos hogy az elnyomóink mindig azon voltak hogy kiirtsák belőlünk a kíváncsiságot , meg a szeretetet . Ezt úgy érik el korunkban , hogy feltalálták ,hogy majd oktatnak minket . Elmondják nekünk hogy mekkora a föld , hogy mi volt kétszáz évvel ezelőtt , hogy mi van az atomok szintjén , hogy az ember hogyan fejlődött , hogy kik voltak az avarok , stb stb … Lett Tv , internet . Nem kell felkutatni ismeretlen tájakat , népeket , nem kell bekoszolni a cipőnket , mindent megnézhetünk a képernyőn . Tudósaink sokkal jobban tudják hogy mi van a fejünkben . A legújabb kutatások pedig kimutatták hogy már nincs szükség testre , csak agyra , hiszen minden csak információ . Ki akar ezek után kíváncsi lenni bármire is , hiszen azt már mások jobban tudják .
Mert mi lenne ha kíváncsiak lennénk arra , hogy tényleg az érdekeinket nézik -e a kormányok .
Ha kíváncsiak lennénk arra hogy kit véd a honvédelem .
Ha kíváncsiak lennénk rá hogy megérjük -e a nyugdíjt , vagy a holnapot .
Ha kíváncsiak lennénk rá , hogy miért engedjük magunkat leigázni ,
és miért hiszünk el kollektív hazugságokat .
És kíváncsiak lennénk rá hogy kik zabálnak fel minket . :eat:
thirdeye írta:
Nem kiváncsiságból,de esetleg a pitbull gazdájának is belekukkantottam volna a kis lukszijába :reallypissed:
Ez autodéfensének minősül+élvezet :devil: :devil: