Nem először fordul elő, hogy egy blogbejegyzés hozzászólásaiban kialakult vitából önálló cikk kerekedik. Most is valami hasonló történt, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a cikkben a szót átadom valaki másnak, aki nálam sokkal járatosabb a témában.
Természetesen érdekel mindenki véleménye, szabadon kifejtve, de természetesen csak elfogadható modorban.
Az idézetek Drábik Jánostól vannak. Az eredeti írást ITT találjátok. Az én hozzáfűzni valóm csupán annyi, hogy teljes egyetértek vele, kivéve azt az egyetlen gondolatot, hogy a világ feletti uralmat végső fokon én nem a pénzkartellekben látom, hanem valamilyen náluk is hatalmasabb erőben. Erről bővebben ITT és ITT.
„A nemzetközileg megszerveződött magánhatalom irányítója, az államok feletti pénzkartell az általa a levegőből előállított pénzből nyújtja hiteleit. Ezért a fedezetlen pénzért nyújtott hitelekért viszont olyan mértékű kamatsarcot szed, amely elviszi az Euro-Atlanti térség országai reálgazdaságainak immáron a teljes növekményét.
Magyarországról egyedül 2010-ben ez a parazita magánpénz-monopólium leszívott 2321 milliárd forintot, azaz 11,6 milliárd dollárt.
(…) a pénzrendszer hozzájárulása a termelőgazdaság értéknövekedéséhez a nullával egyenlő. A pénz, mint a termelőgazdaság közvetítőközege, szükséges jel, de semmilyen értéke nincs. Csak annak van értéke, amit a jel jelez.
A pénz, mint jel arra szolgál, hogy össze lehessen mérni a különböző értékteremtő tevékenységeket, azokat nyilván lehessen tartani. A nemzetközi pénzkartell és struktúrái csak a mások által megtermelt javak elosztásában vesznek részt. Mégis azok, akik az elmúlt 300 év során megszerezték maguknak e jelek előállításának világmonopóliumát, eme értéktelen jelek hitel formájában történő kikölcsönzéséért rátették a kezüket az uralmuk alá került nemzetek reálgazdaságára. A népek közcélt szolgáló vagyonából magánvagyont csináltak, gátlástalanul eladósítva az államokat, vállalatokat és az egyes személyeket.
A középosztály kénytelen tanulni, dolgozni, hogy előteremtse azt a gazdasági bázist, amely lehetővé teszi, hogy önálló politikai akarata legyen, és alkalmassá váljon saját társadalmának a közügyeit intézni. A nagyrészt külföldön élő felsőosztály az, amelyik fojtogatja a magyar társadalmat, mert zéró értékkel járul hozzá a termelőgazdasághoz, a szükségletek kielégítéséhez, és mégis elviszi az értékteremtő tevékenységet végzők munkájának a teljes hozamát.
(…) azért nincs a szerencsejáték kaszinóvá átalakított globális pénzrendszer és a nyomában járó gazdasági világválság óta se beruházás, se fogyasztás, se növekedés, mert ezt a minden ellenőrzést magukról lerázott globális spekulánsok megakadályozzák.
Az emberiség ugyanis válaszúthoz érkezett pontosan azért, mert a levegőből előállított hitelpénz, amely a kamatos-kamat mechanizmussal működik, most már oly mértékben eladósította az uralma alá került nemzetgazdaságokat, hogy azok adósságszolgálati terheiket már csak az értéktermelő szektor zsugorodása árán tudják teljesíteni. Ez pedig arra kényszeríti a népeket, hogy adják fel eddigi életformájukat, és utolsó tulajdonukat is adják oda a nulla értéket előállító pénzügyi spekulánsoknak.
A közgazdászok között nemcsak abban van különbség, hogy nem ugyanazokra az okokra vezetik vissza a világot sújtó válságot, de abban is, hogy a legvilágosabban gondolkodó szakemberek már látják: a pénzuralmi-világrend csődbe jutott, és a kamatmechanizmussal működtetett pénzrendszer halálra van ítélve. A gazdasági élet olyan új közvetítőközegére van szükség, amely közszolgáltatásként – kamat nélkül – tudja segíteni az értéktermelő reálgazdaság optimális működését.
A megoldás az (…), hogy bármennyire is nem tetszik ez a pénzkartellnek, a kamatmentes pénzrendszer előbb-utóbb legyőzi a fosztogatásra kitalált és idejét múlt – kamattal működtetett – hitelpénzrendszert.
A nemzetközi pénzkartell természetesen nem akarja kiengedni kezéből az új pénzügyi világrend létrehozását, mert továbbra is igényt tart arra, hogy pénzügyi technikákkal elvonja a népektől azok munkájának az eredményét. A robbanást el lehet kerülni globálisan is és egy-egy országon belül is, ha visszaállítjuk a közpénzrendszert, és kiűzzük az országból a pénzkartell csalásra, fosztogatásra kiképzett jogi személyekből álló hadosztályait.”
Elég egyértelmű: meg kell szabadulni az IMF-től, ami nem egyszerű, mivel a balliberális média – amely a “médiadiktatúra” ellenére továbbra is többségben van, és úgy hazudik, ahogy akar – a folyton azzal eteti (lázítja) a lakosságot, hogy szükségünk van rá.
Kéne pár ninja, aki leszámol velük.
Üdvözlöm a cikket.
Már várom a sok parazita felháborodását, mely szerint a pénzügyi spekulánsok mindennél és mindenkinél fontosabbak, ők viszik előre a világot, ők a fejlődés motorjai.
Drábik írása korrekt. nagyon sokan igazat is fognak neki adni, sőt személyes véleményem az, hogy a víziói a “megoldásról” bizony nagy valószínűsséggel helytállóak.
Viszont van itt egy probléma, amit már többször leírtam, de aki nincs igazán otthon a közgazdasági elméletekben talán nem is nagyon fogja érteni, hogy miért bazírozok rajta ennyit.
Drábik azon érvrendszert használja nézeteinek alapjaiként, ami rendkívül elterjedt és több közgazdasági és filozófiai iskola is hirdeti.
Miszerint az árképzés a társadalomban az racionális. A pénzt is ez szerint a felfogás szerint definálja és ebben a rendszerben bizony a pénznek nincs értékteremtő képessége.
Viszont vannak más iskolák, amik azt vallják, hogy a társadalomban az árképzés az nem racionális. A pénz funkcióit is egy kicsit máskép definálják.
Az ellentét abban van, hogy egyik iskola sem tudta kimerítően megválaszolni az összes kihívást, amit életünkben felmerül.
Maga ez a helyzet viszont azt is jelenti, hogy habár Drániknak sok mindenben igaza van teljes mértékben elfogadni a nézeteit azt jelenti, hogy egy bizonyos szemüvegen át akarjuk csak nézni a dolgokat.
Great írta:
De Great, mindenki sepkulál, még Te is. A spekuláns eredeti jelentése megfigyelő, vagy gondolkodó, mérlegelő ember. Ma már pejoratív használjuk, de eredetileg pozitív csengése volt és olyan embereket jelölt, akik észrevették a helyzetet, akiknek voltak meglátásaik és akik megfigyeltek dolgokat.
A spekuláció rengeteg hasznot és rengeteg bajt hozott a világnak. Ahogy Te és én is nap, mint nap megfigyelünk dolgokat és a megfigyeléseink hatására döntéseket hozunk, egyszer jól, máskor szerencsétlenül.
De mindeketten spekulálunk. Esetleg nem így nevezzük a dolgot.
Én az eredeti jelentésre utalva felvállalom a spekuláns megnevezést.
“A magyar államadósság visszafizetését meg kell tagadni – interjú Dr. Drábik Jánossal”
http://www.youtube.com/watch?v=1ul4ZoeJV_s
Örülök, hogy felhoztad Drábikot. Nagy kedvencem. “Sajnos” minden bejött, amit az utóbbi több, mint 10 évben mondott. Félelmetes tárgyi tudása van. Keveset vagyok otthon, nem tudom megállapítani, mi a helyzet, de nagyban megnyugtat, amikor ő azt mondja, hogy jobban áll a nemzet ügye, mint mondjuk egy éve. Mert már bebizonyította, hogy nem beszél hülyeséget.
Persze nem tévedhetetlen, ezt is bebizonyította már…
Az államadósság visszafizetését bizony meg lehet tagadni, ez is bizonyított tény, de amíg Magyarországon akkora a köztudatosság, amekkora, és amíg ez a legnagyobb hatalmaknak sem sikerül, addig nem nagyon reménykedem…
A Drábik János Jó Pénz Alapítványban, és a mögötte álló emberekben, ideákban, törekvésekben viszont annál inkább. Szeretnék ugyanis egy, a működőképesség felé elindult országba hazaköltözni néhány év múlva… :( :)
@ Alex:
És?
Great írta:
Ja, azt hittem nem tudod. Akkor vedd úgy, hogy nem szóltam.
kisboros írta:
Mindegy, mint mond a média a lakosságnak, mivel a lakosság nincs döntéshelyzetben. Illetve, így tudja…
@ Alex:
Mi van, ha nem szemüvegen keresztül nézzük, nem elmélkedünk, meg filozofálunk, hanem levezetünk egy lehetséges megoldást, aztán kipróbáljuk élesben?
Azt, amiről Drábik írt, a közelmúltban nem igen próbálták ki. Egy országot leszámítva.
kisboros írta:
Izland megtette.
intergold írta:
Szóval te ilyen vagy? Távol vagy, amikor baj van, amikor veszélyek vannak, és majd visszatérsz, ha minden ok és csak úgy beleülsz a jóba? :-/
Nem, a lakosság egyelőre egyértelműen nincs döntéshelyzetben. Mikor Orbán Viktor utoljára Drábikra hallgatott, egy Rotschild személyesen kopogott be hozzá másnap, és közölte vele többek közt azt is, hogy felejtse el a következő választásokat.
Ez csak egy plasztikus példa a több százból arra, mennyire van döntéshelyzetben az úgynevezett lakosság.
Persze nem voltam ott…
Nem.
4 éven át dolgoztam odahaza segítő szakemberként, mire rájöttem, hogy a szakmám alapjai otthon egyáltalán nem is léteznek.
Keserű csalódás volt.
Viszont láttam két másik dolgot is.
1: Az ország jól megvan nélkülem egy ideig.
2: Érdemes elmennem oda, ahol a szakmámat kitalálták, és tökélyre fejlesztették, hogy tanuljak néhány dolgot, illetve áttörjek határokat, korlátokat a fejemben, hogy amikor visszamegyek, hatékonyabb lehessek.
Nem tudom elképzelni az életemet a hazámtól sokáig elszakadva.
És nem félek attól sem, Duncan, hogy mire visszaérek, már csupán csak annyi dolgom lenne, hogy beüljek a tutiba… :(
Ami azt illeti, elég komoly küldetéstudatom van ezen a téren.
Duncan Shelley írta:
Ez nem teljesen igaz.
A média folyamatosan hazudik és lázítja a lakosságot a kormány ellen. Ott van például az egymilliós tüntetés. Vagyis azt mondja a pénzkartell: vagy veszel fel tőlünk hitelt, vagy leértékeljük a forintot és rátok uszítjuk a lakosságot; aminek az lesz a következménye, hogy egy kritikus pont után a kormány, hogy pozícióban maradhasson, bedobja a törölközőt, mint ahogy tette most is, és visszahívja az IMF-et.
Ha a média nem hazudna, és a lakosság tisztában lenne a helyzetével, nem lehetne őket a kormányra uszítani, vagyis nem lehetne mivel zsarolni. És a kormány meghátrálni sem kényszerülne.
Folyamatosan olyan című írások jelennek meg például az Indexen is, hogy “mikor mond le Orbán?”, “le kell mondania Orbánnak, az egész világ ezt akarja” stb. És aki nem így gondolja, egy idő után már így fogja, mivel a pszichológiában ismert tény, hogy ha valamit sokáig ismételgetsz, és egyre nyomatékosabban, egy idő után (majdnem) mindenki el fogja hinni.
Vagyis nagyon is van döntéshelyzete a lakosságnak.
Duncan Shelley írta:
Tehát mégis csak van döntéshelyzete a lakosságnak.
Engem töprengésre késztet néha, hogy miért engedte a pénzkartell Orbánékat nyerni egyáltalán a választásokon? Persze részben értem, kicsit pszichohistorikus az egész, de azért biztos volt középhosszútávú tervük is ezzel…
@ intergold:
Azt mondják, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon. Szerintem ott van az otthon, ahol a legjobb. :)
Nekem ilyen értelemben szerencsém van. Semmi nem köt semmilyen földrajzi helyhez, a gravitáción kívül. A Föld a hazám, de nem vagyok büszke rá.
kisboros írta:
Azt írtam, hogy “Illetve, így tudja…”. Ez a látszatról szól. A valóságban a dolog fordítva van. Például nem a lakosság szolgálja a kormányt, hanem fordítva. Nem a kormány diktál a lakosságnak, hanem fordítva. Nem a kormánynál van a hatalom, hanem a lakosságnál. De a látszat nagy úr.
A média felelőssége óriási. Csakhogy nem a barátaink kezében van, ez a baj vele. Az egész világot helyre lehetne tenni, ha a média jó kezekben lenne.
Ne forgasd a tőrt a szívemben. Nem vagyok otthon, minden nap érzem. Nem hasogat, elég barátságos emberek és környezet vesznek körül, nem szenvedek Maslow egyik hierarchiaszintjén sem a kitaszítottságtól, de azért E.T. menne már hazaaa…! :D
Szeretnék néha kozmopolita lenni, de sajnos szocializációs sérüléseim nem (mindig) engedik, és, amint már mondtam, nem vagyok 9. boddhiszattva szinten, úgyhogy hagyj békén (csak vicc volt). :D
Egyébiránt tényleg azt hiszem, hogy hosszabb távon valóban így vagyok nagyobb hasznára mind magamnak, mind a tágabb világomnak.
A média jelenleg a legnagyobb általam ismert tömeg(pusztító) fegyver.
Hatása messze felülmúl nemcsak mindent, amit ismerünk, de sejtésem szerint Stephen King Jaunt-ja kivételével mindent, amit csak el tudunk képzelni…
@ intergold:
Vannak erősebb fegyverek is.
– a Halo galaxisokat tud elpusztítani
– Aeshma-Daeva pedig vissza tudja csinálni egy döntéssel, amit a Halo elpusztított
:)
Nem véletlenül írtam, hogy az általam ismert…
:)
Duncan Shelley írta:
Azt írtam, hogy Drábik sok gondolatával egyet értek. Sőt az is fog feltehetően történni, amiről ír. A baj csak az, hogy ugyanolyan válságot fog okozni a dolog.
Ami az elmélkedéseimet illeti, amit felrótok nekem, mint hibát. Mint már mondtam: az összes dolgot amiről itt írkodom nemcsak a karosszékben játszom le, hanem élesben is. Az ezüstöt akkor sortoltam meg, amikor arról itt is írtam. Most az aranyban vagyok rövid pozícióban. Meg bevallom a forint gyengülésére játszom kb. 4 hónapja. Spekuláns vagyok, no. Mint spekuláns mondhatom, hogy értem én, hogy állítolag én okozom a bajokat Magyarországon, de mint már írtam én csak megfigyeltem valamit, ami történt akkor, mikor még senki nem figyelt fel rá Mert rossz dolgokat figyelnek. Otthon a karosszékemben átgondoltam, mérlegeltem. Felírtam a kockázatokat a valószinűségeket. Bevetettem a tudást, tapasztalatot és szakértelmet, amiért nagyon magas árat fizettem és rengeteg Nem jót álltam ki. Aztán pedig kimozdultam, mint a cápa. Brutális tudatossággal, átgondoltan, hidegen számítva és tudva, hogy a trend már rég eldőlt. Nincs emberi erő és hatalom, ami megváltoztassa. A helyzetért nem én vagyok a hibás, én csak figyeltem, mérlegeltem és felfedeztem. És kihasználom. Ezért vagyok spekuláns. Nem én vagyok a hibás, én csak gyorsabb vagyok, mint a többség. De Duncan, mindent élesbe csinálok.
@ Alex:
Hát itt van a kutya elásva… :-))
Amit csinálsz, az színtiszta lopás a társadalomtól. Én is csináltam, és beszélni fogok róla a december 6-i klubon. Hiába legális, attól még az, ami.
Próbáltál már értéket teremteni, alkotni, valamilyen munkát végezni?
@ Duncan Shelley:
Én is csinálom.
Medvézek és bikázok… :D
Nem is rosszul.
És a profit nagy részéből juttatok a környezetemben azoknak, akiknek szükségük van rá.
Éljen Robin Hood! :D :D
Inkább nekik, mint az elit projektjeibe!
Duncan Shelley írta:
Húha, tolvajnak neveztél. Jó lenne tudni miért ez az erős hangnem.
Duncan Shelley írta:
Természetesen.
Évek óta követem Drábik János véleményét, és nagyon sokat köszönhetek neki. Egy “véletlen szerencse” folytán megismertem őt személyesen is és azóta már nagyon jóban vagyunk. Eleinte annyira részletesen akartam ismerni azokat a könyveket, amikből összeállította a saját írásait, hogy megrendeltem őket – többnyire – Amerikából és el is olvastam elég sokat közülük végig.
Emlékszem rá, hogy amikor évekkel ezelőtt nyáron a körúton sétáltam Drábik “A Pénz diktatúrája” c. könyvével a kezemben, odajött hozzám egy Greenpeace-es csajszi, hogy támogassam a föld / bálnák / mittudoménmármi megóvását. Nem sokkal korábban olvastam Jánostól, hogy az összes ilyen szervezet Greenpeace, Oxfam, stb. ugyanaz által a háttérhatalom által pénzelt, mint aki a hitelpénzrendszerből zsilliárdos. És ez akkor annyira dühössé tett engem, hogy 5 perc alatt elmagyaráztam a kiscsajnak, hogy kinek dolgozik. Mondanom sem kell, a csajszi fülét-farkát behúzva arrébb sétált. Fél órával később ismét arra jártam, ahol leszólított engem ez a lány és azt láttam, hogy nem az utcán kéregeti a támogatást, hanem egy járdaszegélyen ül és üres tekintettel maga elé bámul. És ekkor elszégyelltem magam. Akármennyire is tudtam, hogy az igazságot lebbentem fel előtte, szerintem nem volt jogom hozzá. Mert ő nem kérdezett, hanem én kioktattam őt.
És itt visszakanyarodnék Drábik felé, akit – ismétlem – nagyon szeretek, mint embert is és az információiért a mai napig nagyon hálás vagyok. Hogy egész nap kutat, keres és kötögeti össze a pontokat. Egyetlen “bajom” van csak vele. Az, hogy az igazság tálalása általa félelmet kelt és elkeseredést. Olyannyira sokkoló, hogy lebénít évekre. Nem proaktív lettem tőle annak idején, hanem visszahúzódó és reményvesztett. Nem az ő hibája, hogy a nagytőke ennyire kirámolja az értékteremtő termelőgazdaságot, viszont én a helyébe igyekeznék úgy fogalmazni, hogy az emberek azt érezzék: “a túloldalon egy olyan üzleti partner van, akivel én nem akarok üzletelni.” (Nem olyan, akiről azt hiszem, hogy el akar pusztítani. Akkor is ha tudom, hogy ez a célja.) Eredmény: nem veszek fel hitelt, nem támogatom azt a rendszert, amiből ki tud zsákmányolni, stb.
Tudom, hogy egy nemzeti vagyon és termelőgazdaság nélküli ország nem tud labdába rúgni. Esélye sincs. Az embereknek sem. De ha valaki megvilágítaná, hogy máshogy is lehet üzletet kötni egymással, mint a hivatalos fizetőeszköz, akkor szerintem változhatnak a dolgok. Mindenképpen b**meg lesz (mert egy ilyen hitelpénzrendszer bedőlése fájdalmas lesz a kényelemzónás embereknek nagyon), de ha tudatossá válik előtte a társadalom, akkor a szabadság felé vezető szenvedést sokkal nagyobb mosollyal az arcukon fogják elviselni. János persze ott van a helyi pénz rendezvényeken és mondja és mondja. És imádom a pasast. De még mindig azt érzem, hogy amit mond, attól az emberek megijednek. És a félelem soha nem jó tanácsadó…
Én is megijedtem tőle.
Még mindig meg vagyok ijedve… :( :)
ivi írta:
Üdv!
Ez egy olyan dolog, amin már én is sokat gondolkoztam. Emberek, akik teljesen átlagos életet élnek, hisznek hamis dolgokban, örülnek ennek, és amikor elmondod nekik a valóságot, esetleg teljesen megváltozik az életük. A kereskedelmi tévék szennyműsorai sokak számára az egyetlen kikapcsolódási lehetőség, az egyetlen örömforrás a nyomorúságos életükben, és akkor kezdjek el nekik prédikálni miért is nem kéne nézni, milyen hatással van ez a társadalomra? Vegyem el az egyetlen örömforrásukat?
Sokszor én is úgy vagyok vele, hogy jobb lenne nem tudni semmiről, és álomvilágban élni. Tizenévesen gyakran ültem éjszaka az ablakom alatt, néztem a csillagokat, kezemben a Szines UFO, és álmodoztam, hogy értem jönnek a kis szürkék, és elvisznek innen. Azt se bántam volna, ha nem hoznak vissza többet. De azóta már tudom, hogy ebből sem lesz semmi, mert ez is csak illúzió.
Csak a keserű valóság maradt…
Ezért is jár gyakran a fejemben, hogy talán nem kéne másokat megfosztani az álmaiktól. Van, aki a vallásba menekül, és van, aki az álmaiba.
intergold írta:
Fúj, ez undorító! :cowboy:
Mi vagy te, valami drogbáró? Azok is csinálják.
Alex írta:
Én is loptam. Pénzt váltogattam egyik nemből a másikba, az árfolyamokra játszva, így kerestem pénzt. Ez lopás. Ha a pénz nem valamit képvisel, akkor lopás. Pontosabban, amikor a pénzből csinálnak pénzt, az bizonyos értelemben pénzhamisítás. A pénz alapvető funkciója veszik el.
Miért hagytad abba?
Korábban felmerült már, hogy iszonyú zűrzavar van az emberekben azt illetően, hogy mit kellene tenniük ahhoz, hogy boldoguljanak az életben. Kínálja magát, hogy valamit létre kell hozni, valamit adni a világnak, valamit betenni a közösbe, amiért pénzt adnak, és aminek fejében valami mást ki lehet venni a közösből. Csakhogy ez az esetek jelentős részében nem működik. Sokkal inkább azt látjuk, hogy hiába dolgozik valaki, hiába alkot, hiába teremt értéket, nem tud boldogulni, ellenben az ügyeskedők igen.
Látom a környezetemben ezt a tanácstalanságot. Ok, a képlet egyszerűnek tűnik: több munka – több pénz, jobb munka – több pénz. És nem szokott működni.
ivi írta:
Boldogok a lelki szegények, de vajon igazi boldogság az övék? Igazi nyugalom az, amihez nem szabad hátra nézned, mert tudod, ha megteszed, összrogysz a félelemtől? Az ember csak az igazság precíz ismeretében esélyes az életre. Ne tévesszen meg minket az a rendszer, ami eltartja az egyébként életképtelen rabszolgákat.
Nekem az a bajom, hogy ez mind másodkézből szerzett információ, olvasott, hallott információ, és nem empirikus tapasztalat. Az nincs mögötte. Lehet logikus, de a logika semmilyen szinten nem alakul át igazsággá. Tehát, valójában, még mindig nem tudjuk, hogy mi a helyzet és kik a játékosok.
Na igen, a megfelelő tálalás egy külön művészet.
Ezért mondogatják sokan, hogy nem valami ellen kell fellépni, hanem valamiért tenni. Nem a bankárdinasztiák ellen teszel, hanem egy stabilabb gazdaságért, és mindjárt más az egész.
A tudatlanság sem. 8-)
Nagyon sok jó hozzászólást olvasok itt, gondoltam hozzá teszem gondolataim.
“A világ legnagyobb matematikai felfedezése a kamatos kamat.” – Albert Einstein
Ha nem is a viág, de a pénzrendszeré biztos. Alap kérdés, hogy szükség van-e a pénzre?
Miért is jött létre a pénz?
A pénz nyílvánvalóan egy csereeszköz. Könnyebb volt magunkal hordani 10 fillért vagy 10 pengőt mint egy fél disznót amíg nem találunk valakit aki ad érte pl. 10 db kenyeret vagy
100 db tojást. A pénz a termelt javak értékét volt hivatott képviselni illetve helyettesíteni. Másképpen fogalmazva az álltalunk elvégzett munka jutalma amiért más munkások javait tudjuk megvásárolni.
Jelenlegi társadalmunkban, amikor a gépek gyakorlatilag kiválthatják az emberi munka 85-90%-át akár holnap is, fontos újra gondolnunk ennek a csereeszköznek a használatát. Tényleg szükség van rá? Tudom merész kérdés, de eljátszottam a gondolattal.
Ott van például a munkanélküliség kérdése amely egyre nagyobb teret nyer és
ez által pánikot kreál. De vajon szükség van arra, hogy mindenki doglozzon?
(Úgy értem bemenni valahova minden nap dolgozni – csak azért, hogy legyen pénzünk – miközben valahol tudjuk, hogy egy gép el tudná végezni ezt a munkát helyettünk.)
Az Én nézőpontomból az emberi elme kreativitásra termetettet. Tudományok, művészetek, írás és remek alkotasok kiötlésére.
Ha jobban megézzük elménk es elménk alkotásai vannak elnyomva a pénzrendszer által! Az emberi kreativitás van sárba taposva.
A kapitalista rendszer állatal ránk ömlesztett silány minősegű áruk véget nem érő mennyiségben zúdúlnak ránk. Az ember történeleme talán legpazarlóbb időszakát éli – melynek súlyos következményei lesznek – és mindezt a pénz miatt.
Nézzünk rá, hogy a pénz NEM cél hanem eszköz céljaink elérésére! A pénzkartel is a pénzt eszközként használja ellenünk.
A nagy kérdés viszont: Ha megszüntetjük a pénzt, akkor megszüntetünk egy elég nagy mértékű elnyomást (IMF) is? Vagy más kontroll eszköz után néznének zsarolóink?
Nem hiszem, hogy elég lenne az IMF adóságot eltörölöni, bár nagyon örülnék neki és abszolút helyes lépésnek tarom! Szerintem egy új társadalmi rendszert kell létrehozni, melyben nem a “pénzért mindent” elmélet van érvényben.
Mit gondoltok?
Duncan Shelley írta:
Miért lopás? Tudtommal a lopás azt jelenti, ha elveszel valakitől olyat, ami a tulajdonát képezi és nem akarja önszántából neked adni. Egyik pénznemből másikat vásárolni szintén csere illetve áruvétel (mert ebben az esetben a valuta áruként funkcionál). Az, hogy ilyen módon is lehet pénzt keresni ugyan egy dolog, de hát az összes fűszeres is ezt csinálja, olcsóban igyekszik vásárolni, mint eladni. Nyeresség reményében csinálják a vállakozásukat, ha nem lehetne vele pénzt keresni, abbahagynák és akkor akár áruhiány lépne fel. Ez érvényes a valutákra is. A spekulánsok biztosítják a likvidást a piacon. Ezért nagyon fontos a szerepük. Ha a piac nem volna likvid, akkor megint csak nem jól működne a munkamegosztás. Az aki kővet fejt és azt húsra szeretné cserélni bizony gyorsan maga is vadász vagy állattartó szerepbe kényszerülne, ha nem volna likvid piac. Mert a likvid és hatékony piac biztosítja azt, hogy a piacon gyorsan !!!! találkozzanak a vevők a eladókkal. Márpedig a társadalom számára a munkamegosztás hasznos dolog. Visszakényszeriteni az embereket a mindenki csináljon mindent státuszba azt jelenti, hogy a társadalom és a termelés hatékonysága sérülne. Tényleg lehet pénz nélkül is élni, de Duncan, Neked mint írónak kéne a legjobban értenie, hogy csakis egy magas munkamegosztással működő társadalom tudja megengedni magának, hogy munkaerőt nélkülözzön ezáltal teret adva a tehetségnek, hogy olyannal foglalkozzon, amiben tehetséges. Ha Neked is követ kéne fejtenei az írás helyett, nyilván mindannyian szegényebbek lennénk.
Duncan Shelley írta:
Nem hagytam abba.
Szia!
ThomasLawrence írta:
Természetesen jönne egy másik eszköz. A függetlenséghez az út nem a pénz megszüntetésén keresztül vezet, hanem a emberek szabadságának a kiharcolásán keresztül. Ha az ember nem szabad, akkor kiszolgáltatott és akkor teljesen mindegy, hogy pénznek vagy másnak nevezed azt az eszközt amivel elnyomod őt.
A mostani válság milyen óriási problémákat okoz, pedig csak arról van szó, hogy csökken a piacok likviditása (a pénz forgási sebessége csökken).
Márpedig egy olyan mértékű munkamegosztásra épülő társadalalom, amiben mi is élünk, rendkívül hatékony ugyan, de szüksége van arra, hogy likvid piacok legyenek.
Kétségkívül, hogy Drábiknak igaza van abban, hogy ezt a dolgot csökkenteni fog kelleni és ez felé megy is a világ. De azt már Drábik nem mondja, hogy a kisebb és főleg (!!!) kevésbé likvidebbek piacok kisebb munkamegosztást fognak jelenteni és emiatt nagyobb szegénységet is.
Persze az, hogy az emberek sokkal jobban rá lesznek szorulva egymás segítségére az társadalmi szempontból pozitív, mint ahogy az is hogy kevesebb válás lesz, meg talán visszatérünk a többgenerációs csalásmodelhez is. Viszont mindenki jól emlékszik a banánért kígyózó sorokra, az üres pultokra, az egyéni szabdság csorbulására és a kontrollra.
Nem nagyon erdekel, mit csinalnak a drogbarok. Nem merem magam csak magamhoz.
Értelek és egyetértek. Hogyan tudnánk definiálni a szabadságot? Mit jelent ma szabadnak lenni? @ Alex:
“A Commerzbank ugyancsak csütörtökön Londonban összeállított helyzetértékelése szerint a görög kormány már december 11-én fizetésképtelenné válhat, ekkor ugyanis lejár egy 8,1 milliárd eurós kötvény.”
Fizetésképtelenné??? Egy ország? Hogyan is van ez? Az egész országban mindenki lóg, senki nem dolgozik, senki nem csinál semmit?
“A trojka – az EU-bizottság, az euróövezeti jegybank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – ezeket a tárgyalásokat a két nagy párttal minél előbb elkezdheti, hogy az új megállapodás a választások idejére már megszülethessen.”
Görögország, két rövid, kiemelt információ. Sok más országról is lehetne írni, hasonlókat (Olaszország, Spanyolország, Portugália stb.). Érdekes, hogy például az IMF úgy tárgyal kormányokkal, mintha nemcsak egyenrangú partner, de valamiféle szuperhatalom lenne.
Egy kérdés:
Honnan van pénze az IMF-nek?
Mit gondoltok?
ThomasLawrence írta:
Ez az én definícióm, tudva és megengedve, hogy mások máskép láthatják a dolgot:
Szabadnak lenni az, mikor képes vagy szembenézni önmagaddal és a világgal.
Duncan Shelley írta:
Tagdíjakból.
Alex írta:
Vegyük ezt komolyabban, és nézzünk messzebb. Ha azt mondjuk, az EU a tagországok felett áll, abban van valami. Ha azt mondjuk, a NATO a tagországok felett áll, az is elfogadható, hiszen kell legyen valamiféle közös szabályzat, ami nélkül a közösség nem létezhet.
De hogyan válhat fizetésképtelenné egy ország? Mitől?
Ha én fizetésképtelen vagyok, az ok, annak eredménye, hogy lusta voltam és ha volt pénzem, elherdáltam. Ha egy cég fizetésképtelen, annak okai ugyanezek, plusz tudatlan személyzetfelvétel, tudatlan vezetés, ócska termékek, ilyesmik.
De hogyan lesz fizetésképtelen egy egész ország? Ki vagy mi felé fizetésképtelen? És ha nem fizet, akkor jön a háború? Mit jelent az, hogy Magyarország hitelt vett fel? És nekem mi közöm van hozzá? Nem kaptam belőle egy fillért sem, és nem látom, hogy mire lett elköltve.
Ha gyakorlatilag a világ összes országa el van adósodva és tartozik, akkor kinek van eladósodva, kinek tartozik, és annak, akinek tartozik, honnan van annyi pénze, hogy kölcsönadjon az egész világnak?
Izland szép példa. Jelenleg a művészet sosem látott virágzásnak indult, és a kreativitás lett Izland fő árucikke. Tetszik. :)
Láttam egy dokumentumfilmet nemrég, az volt a címe, hogy “Inside job” (azaz kb. “belső munka”). Arról szólt, hogy a válságot (és az azt megelőző megállíthatatlannak tűnő fellendülést) a hitelezők és hitelminősítők összefogása eredményeképpen piacokba pumpált likviditás okozta, amely valójában olyan összetett derivatív (származtatott) termékek tömkelege, melyek együttes értéke 700 ezer milliárd amerikai dollár. Ebből csak a hitelfedezeti biztosítások (CDS = Credit Default Swap) mennyisége annyi volt, mint a mostani amerikai államadósság. Ez pedig 15 ezer milliárd USD.
Ezek az összegek – ahogy Alex is mondja – valóban teremtettek komoly likviditást a piacokon, az egyetlen baj csak az velük, hogy a levegő, levegőjének a levegőjéből vannak mind. :(
Mikor elolvastam a cikket az első, ami eszembe jutott az volt, mikor a húgommal kártyáztunk.
Régebben sokszor összeült a család és téli estéken römiztünk. A húgom nem nagyon szerette, azt mondta az nem jó, hogy csak 51 felett lehet lapokat kirakni, ehhez szerencse is kell, játsszuk inkább úgy, hogy már 33 elég legyen, és szét lehessen szedni és újra rakni más kirakott sorait (rabló römi). Belementünk. Háromból háromszor veszített, azt mondta ez nem jó, mert mi svihákok vagyunk. Játsszuk inkább úgy, hogy csak akkor lehet kirakni a lapokat, ha az összeset egyszerre ki tudod sorokban pakolni (handra). Persze ezt is folyton anyu, vagy én nyertük meg, ő meg toporzékolt, hogy biztos csalunk. Erre csak azt tudtuk mondani, találjon ki nyugodtan más szabályokat, csak igazságos legyen.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mindegy milyenek a játékszabályok, aki ügyes, az más szabályok esetén is nyerni fog, aki meg pancser, az akkor sem tud élni a lehetőséggel, ha a szabályok neki kedveznek. Persze csak igazságos szabályok esetén, de olyan játékba senki nem fog belemenni, amiben az a szabály, hogy mindig XY nyer. Ha csak XY nem tud kellő nyomást gyakorolni a többiekre, hogy játsszák a játékát, ami így nem játék, hanem színjáték.
Amiről most beszélünk, az egy olyan szabályváltoztatás, ami nagyon sok területre hatna, szerteágazó hatása és komoly következményei lennének, de azért nem forgatja ki a világot a sarkából. Lennének nyertesei és vesztesei és vesztesek ágálnának és mindent megtennének, hogy ezen változtassanak. Lennének ügyeskedők, akik találnak majd kiskapukat, kitalálják, hogy lehet csalni és egyre gyakoribbak lennének a visszaélések. De mindegy, ez elkerülhetetlen, ettől még lehet, hogy jobb lenne. Legyen így, legyen jobb!
A kamat a hitel ára, ha alacsony a kamat, kevesebb a hitel. Ha nincs kamat, alaposan megcsappan a hitel kínálata. Ha kevesebb a hitel, kevesebb a gazdaságban a pénzmennyiség, ami jelentős árcsökkenéshez vezet. Alex jól mondta, ez a termelés visszaesését és nagyobb munkanélküliséget eredményezhet, ha nem ellensúlyozzák kormányzati intézkedésekkel. Ehhez nagyon eltökélt, következetes, legitim kormány kell és áldozatkész, fegyelmezett társadalom. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy Magyarország fel van erre készülve.
Alex írta:
Nem megválaszolni kellene, hanem kezelni. Mivel időtlen idők óta a mai rendszer van érvényben, erről a másikról nem tudunk igazán semmit, csak azt, hogy józanabb.
Alex írta:
Mikor és hol is volt ez kipróbálva? Mivel nem volt tesztelve élesben, mert nem hagyták, ezt nem tudjuk.
Gratulálok. :)
Ez nem értékteremtés. Nem valaminek a létrehozása. Ez szimplán ügyeskedés. Egy kicsi magánjátszma, lavírozás a hibás törvények és a nem léppen józan rendszer adta lehetőségek közt. De nincs benne a másik ember, sőt igazán te sem. Ebben nincs közösség, társadalom, jövő.
Ha netán beomlik a jelenlegi rendszer és eltűnik ez a jártyavár, ott fogsz állni, és nem lesz mit erre meg arra váltani, nem lesz kit valamiképpen átvágni, nem lesz semmilyen piac, ahol az árkülönbségeken lehetne fogni valami pénzt. Igazi dologokat kellene létrehozni.
ThomasLawrence írta:
Ezt kétlem. Néhány eszelős hihetetlenül megszedte magát, de ez nem olyasmi, amit jónak tekinthetnénk. Mivel igen kevés Andrew Jacksonhoz mérhető politikus volt, ez a rendszer lett az uralkodó, és letarolt mindent.
Persze. Andan szerint a civilizáció nem jöhetett volna létre pénz nélkül, mert a pénz nélkül túlságosan lassú a mozgás, a kereskedelem. Addig nincs is baj, amíg a pénz valós dolgokat szimbolizál.
Ezt nem tudom, de biztosan nagy részét. Ez nem igaz a szolgáltatóiparra, ahol biztosan sokkal kevesebb, és nem igaz a művészetre, ahol biztosan nulla.
Nem, valójában semmi szükség a munkára. Jobb híján kell a munka. De ha van jobb, akkor nem kell. Én nem dolgozom. Vincent sem dolgozik (Al Pacino, Szemtől szemben). Senki nem dolgozik, akinek a megélhetése egyben a kiteljesedése is. Itt a puszta szenvedély, a puszta érdeklődés miatt létrejövő törődés olyan minőséget eredményezhet, ami messze túlmutat a munkán, ami kényszercselekvés.
Nagy betűvel? Na de kérem! :) Más az ideál, és más a jelen helyzet. Jelen helyzetben, ha a szociális háló eltartaná az embereket, a nagyon nagy többség simán olyan szinten elzüllene, hogy az elborzasztó. Kevés embernél van meg jelenleg az a vágy, hogy hozzátegyen valamit a világhoz. A StarTrek-es társadalom-modell persze nem rossz, sőt!
Argentinában van egy ország, amelynek 7 millió lakója van. Nem ország hivatalos vagy jogi értelemben, de minden más értelemben az. Önellátó, saját pénze van, saját törvényei. Ország az országban. A pénze nem inflálódik, hanem felértékelődik töretlenül. Nincs válság. Nem érzik az IMF meg a FED játékait.
Hogyan?
Alex írta:
A nyereség kell a fejlődéshez. Nagyon is rendben van. A lopás az, hogy kiveszel valamit a közösből és nem teszel bele semmit. Amikor én váltogattam, a semmiből kerestem pénzt, a “levegőből”, és valamit vettem belőle (ételt, könyvet, DVD-t, játékot stb.).
Azért kellenek ezek a homályos elméletek, hogy le lehessen vezetni, hogy tulajdonképpen ez fontos, és hasznos, és a társadalomnak kell. De nézd meg, ha valaki kenyeret süt, akkor annak hasznosságához nem kell semmilyen homályos elmélkedés, mert nyilvánvaló. Ha valaki taxit vezet, ahhoz sem kell semmilyen tizenkét lépcsős eszmefuttatás, hogy bizonyítható legyen a hasznossága, mert egyértelmű. Olyankor kell, amikor láthatóan nincs semmilyen haszna.
Amikor én két héttel később elmentem ugyanahhoz a váltóhoz, és több pénzt kaptam ugyanakkora címletért, mint két héttel korábban, majd azt a boltban elköltöttem, antiszociális voltam, loptam, csaltam, pénzt hamisítottam. Annak semmilyen értéke nincs, hogy én két héttel később mentem oda, ellenben azza, hogy valakik leforgattak egy filmet, majd azt kiadták DVD-n.
Ennek semmi köze az íráshoz. Ráadásul Andan olyan 12 éve írt a társadalom felépítéséről, mi ebben az újdonság? Csak feleslegesen van belekeverve a képbe. Nem a semmiből létrehozott, semmit nem szimbolizáló pénz teremti vagy tartja fenn a társadalmat.
Hanem? Miért nem ez a fő tevékenységed?
ivi írta:
Igen, eredeti definíció szerint ez nem valós pénz, mert nincs mögötte semmi, amit szimbolizálna.
Petra írta:
Na igen, de képzeld el, hogy még csak nem is ismered a szabályokat, és esélyed sincs arra, hogy megismerd mindet…
Itt több kérdés merül fel.
Az egyik, hogy honnan van a pénz, ami a hitel?
A másik, hogy miért kell a hitel egy egészséges gazdaságban, ami átlátható, és ahol az értékteremtés értékelve van, az ügyeskedés pedig nincs?
De tételezzük fel, hogy vannak olyan nagy beruházások, amikre kell a hitel, hogy most valósuljanak meg, ne 70 év múlva. Mondjuk, hogy így van. Ha itt úgymond az állam hitelez az állampolgárnak, akkor miért kell kamat? Hiszen az állam része az állampolgár, és amit létrehoz a beruházással, az önmagában értékes az állam számára.
Petra írta:
Ezt nem igazán értem, bár nem is vagyok közgazdász, szóval van mentségem.
Az árcsökkenésből miért következik a termelés visszaesése? A profit csökken ilyenkor, nem? Ha pedig ezt kompenzálandó a multi kirúg pár embert, akkor valóban nő a munkanélküliség és ezzel együtt visszaesik a termelés (kevesebb ember kevesebb terméket tud előállítani), de ez miért jó neki? A termelés ilyen módon történő visszaesése még nagyobb bevételkiesést okoz, vagy tévedek?
Szerintem itt arról van szó, hogy túlságosan kapzsik a vállalatok. Nem elégszenek meg a milliárdos bevétellel, nekik sok milliárd kell, ezért fillérekért dolgoztatnak. Normális fizetésekkel nem lenne hitelre szüksége az embereknek, tehát a gazdaságban az a pénzmennyiség, ami a kevesebb hitellel csökkenne, kompenzálódna a megemelt bérek útján. Szerintem.
A másik meg, hogy az emberek olyan dolgokra vesznek fel hitelt, amire nincs is szükségük, vagy egyszerűen az életszinvonaluk nem engedi azt meg. Apámnak először volt egy régi Wartburgja, mert azt engedhette meg magának. Aztán amikor több pénz lett, vett egy zsigulit. Mindig szeretett volna egy nyugati kocsit, de akkoriban nem engedhette meg magának. Dolgozott külföldön, majd amikor meg lett rá a pénz, vett egy nyugati kocsit.
Ma mi van? Bemegy Pisti a bankba, és felveszi a hitelt a nyugati kocsira, és mire visszafizeti az utolsó törlesztőt, a kocsi árának többszöröse kerül a bank zsebébe. És ez megint egy olyan pénzösszeg ( (kocsira felvett hitel+kamat)-kocsi ára), ami nem hiányozna a gazdaságból, ha olyan kocsit vett volna magának, amire futja.
És ezt nem csak kocsival, hanem sok minden mással is el lehet játszani: plazma tévé, “álomutazás” stb.
Hello Duncan!
Duncan Shelley írta:
A pénzbeli hitelezés (van másmilyen is) lényege, hogy jövőbeli pénzért adnak jelenbeli pénzt. A bankhitel a bank által teremtett pénz, ami az adósság visszafizetésekor megszűnik. Tehát bekerül a gazdaság vérkeringésébe (ilyen képzavarral élve) felgyorsítva annak áramlását és aztán lecsapolják.
Duncan Shelley írta:
Különböző helyen és időben keletkező megtakarítások és a más helyen keletkező forráshiány kiegyenlítésére szolgál a hitel.
Például a szezonalitás miatt: tavasszal kell vetni, de csak nyáron lehet aratni, így a paraszt a vetőmagért nem adhat búzát, csak ígérhet. Ha a vetőmag birtokosa ad neki magot és megvárja míg beérik a termény, akkor ő hitelezett. Ez működhet, de a kockázatot, hogy nem kapja majd meg a búzát ebben az esetben a vetőmagos viseli. Ha a paraszt kér pénzt valakitől és azzal fizet a magért, akkor a kockázatot a pénzt kölcsönadó viseli. A kamat elvileg a kockázatot reprezentálja és azért kérik, ez a hitel ára. A szezonalitás kezelésére az emberek kezdettől fogva fordultak olyan személyekhez, intézményekhez, amik tudtak nekik hitelezni. Aztán erre szakosodtak a bankok. Náluk a vállalatok, a háztartások és az állami is helyezhet el betétet és tőlük mindhárom szektorból vehetnek is fel hitelt.
Duncan Shelley írta:
Ha valaki olyan beruházást akar megvalósítani, ami értékes az állam számára, arra az állam nem hitelt, hanem állami támogatást szokott adni. Ez nem hogy kamatmentes, de vissza sem kell fizetni, de pályázni kell rá. Ilyet nem adnak búzatermelésre, pedig az is hasznos tevékenység, de elég nehéz megállapítani, hogy ki és mire kapjon. Hallottam egy esetet, mikor a valaki megnyert egy pályázatot szőlőtelepítésre, felmarkolta a pénz, majd legombolta az EU-ról is a támogatást, ami annak járt, aki felfüggeszti a bortermelését, hogy megelőzzék a túltermelést (magyarul ne legyen konkurencia). Kapott egy csomó lóvét és végül nem csinált semmit. Ezért látom a termelők esetében célravezetőbbnek a hitel, mint a támogatás nyújtását. Az mindegy ki nyújtja a hitelt, az állam, vagy a bank (mondjuk, ha nincs kamat, milyen bank?), csak várja el a termelőtől, szolgáltatótól, hogy bizonyos időn belül kitermelje a befektetett pénzt.
@ kisboros:
kisboros írta:
Igen, csökken a profit, ami mellett egyes vállalatok nem kisebb létszámmal, de egyáltalán nem tudnak üzemelni. Ezért sok vállalkozás megszűnik és az emberek az utcára kerülnek.
A többiben teljesen igazad van.
Petra írta:
De ha nem tévedek, akkor ez egy kisvállalat. Egy kisvállalat pedig – ha nem tévedek – olyan termékeket gyárt, amiket az emberek meg tudnak fizetni, mert olcsó, vagyis nem kell rá hitel, vagyis a kevesebb hitel által a gazdaságban csökkenő pénzmennyiség nem igazán van rá hatással.
Szerintem a legtöbb vállalat nem azért csődöl be, mert nincs vagy kevés a hitel, hanem azért, mert a multi elszívja a vevőit. Ár alatt adja a termékeit, amíg a kisvállalat, amely ugyanazt árulja, tönkre nem megy; állami támogatásokat kap, így olcsóbban árulhat, mint a kisvállalat stb.
Tehát a problémát továbbra is a pénzéhes multicégekben látom.
Szerintem tudna működni ez az ország hitel nélkül is, hazai cégekkel, állami vállalatokkal, a fizetések megfelelő szabályozásával.
@ kisboros:
És persze külföldi multik nélkül…
@ kisboros:
Nameg ugye az is a baj, hogy ma sok százezer ember van, akik ha megkapják a fizut, először a hitelt kell törleszteniük, ami nem kevés összeg, és másra már nem biztos, hogy marad neki.
Ebben az esetben a hitel nemhogy pörgeti, hanem lassítja a gazdaságot, mert emberünk nem tud vásárolni, nem tud pénzt költeni.
A bank zsebébe megy az a pénz, ami egyébként a kisvállalatok és adók útján az állam zsebébe menne. Az államtól meg vissza hozzánk.
Vagyis a hitelt kiiktatandó dolognak látom.
kisboros írta:
Nem egészen így van.
igen, ahogy csökkennek az árak először a kisvállalatok kényszerülnek bezárásra, mert apad a profit és egy ponton túl már veszteséges a termelés. A nagyvállaltoknak a mértegazdaságosság miatt alacsonyabbak fajlagos termelési költségei, ezért olcsóbban is tudja adni az árut, azok tovább maradhatnak fent a piacon.
A támogatások és az adókedvezményeken valóban nagy előnyt adnak a multiknak, nem hogy zavarnák, ezzel csalogatják őket az országba. Magyarország ma abban speciális helyzetben van, hogy szinte minden iparága és nagyvállalata külföldiek kezében van és nagyon jelentős az import. Ha a multik és a külföldi befektetők kivonulnának az országból töredékére csökkenne a termelés és csak nőne az import igény, újra kéne szervezni a gazdaságot.
Ez a rendszer, amiről a cikk szól olyan országokban tud igazán működőképes lenni, amik közel önellátóak. Meglátásom szerint Magyarország elég távol áll ettől, emiatt hosszú és fájdalmas lenne az átállás.
Petra írta:
A kamat a hitel ára, ha alacsony a kamat, kevesebb a hitel. Ha nincs kamat, alaposan megcsappan a hitel kínálata. Ha kevesebb a hitel, kevesebb a gazdaságban a pénzmennyiség, ami jelentős árcsökkenéshez vezet. Alex jól mondta, ez a termelés visszaesését és nagyobb munkanélküliséget eredményezhet, ha nem ellensúlyozzák kormányzati intézkedésekkel. Ehhez nagyon eltökélt, következetes, legitim kormány kell és áldozatkész, fegyelmezett társadalom. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy Magyarország fel van erre készülve.
A dédszüleim nagy-gazdálkodók voltak, Ha volt egy kis pénzfeleslegük, földet, termelőeszközt vettek rajta. Csak megtermelt pénzből, nem hitelből.
Előfordult olyan év, hogy segítségre volt szükségük, a vetés aratás finanszírozására. Ilyenkor nyugodtan fordulhattak a zsidó kereskedőhöz, adott kölcsön. Kamat mint olyan nem esett szóba, mert a terményt is ő vette át, és az azon keletkező haszna végett megérte neki pár hónapra nélkülöznie a pénzt.
Mikor városunkban is létrehozták a gettót, dédszüleim hordták a kereskedő családoknak az élelmet, – pénzt természetesen nem kaphattak érte – míg csak el nem szállították őket végleg. Nem voltak különösebben barátok, csak megérdemelték az emberséget. Kevesen vagyunk, akik jelenleg ezt megtennénk egy banktisztviselőért.
Dédszüleim és a nagy család, sógorok, testvérek, unokatestvérek harminc év alatt egy erős, jól működő gazdaságot, és egy saját falut építettek.
Nem volt kormányzati intézkedés, és semmilyen tudatos erőlködés, felülről irányítás, mezőgazdasági támogatás, Senki nem aggódott a munkanélküliségen, és hogy mi lesz az árakkal. A Gazdaság önműködő volt, mert minden résztvevő képes volt érteni, csak józan paraszti ész, és alapvető etikai érzék minden fél részéről.EGYSZERŰEN ENNYI! Egyszerűen! Ez a lényeg.
A vezérlő komputert vezérlő komputer, vezérlő komputere. Bonyolított, és bonyolított. Minek?
Az egyéb blablákat képtelen vagyok végighallgatni, és olvasni, nem fogja az agyam. A közgazdaságtan azért bonyolult tudomány, és egyetem kell a tanításához, mer azzá lett téve. Nagyapám kaszálás közben tanulta meg papitól, a valódi, egyszerű, és működő közgazdaságtant, minek működőképességére nincs nagyobb bizonyíték, mint a felépített valódi (nem virtuális) gazdaság és falu.
Hogy később Rákosipajti elkérte tőlük, az nem az ő tudáshiányukon múlott.
Petra írta:
Nekem az a véleményem, hogy pont itt van a kutya elásva. Azt mondják a közgazdászok, hogy az állam nem hozhat létre pénzt, mert az inflációt okoz. Ezért ő államkötvényt hoz létre (kamatért persze), melyért cserébe a szigorúan (saját érdekeket szem előtt tartva) szabályozott központi bank kibocsájt pénzt. Ez a pénz aztán a kereskedelmi bankrendszerbe kerül és van likviditás. A bank meg pénzt teremt kamatért sokszorosan is (pénzmultiplikátor), ami elnyelődik, amikor a hitelt visszafizették. Csakhogy közben az ingyen előállított pénzre szedett (többszörösen) munkával visszafizetendő kamatot.
Ha az állam állítaná elő a pénzt és ő adná kölcsön kamatmentesen, simán működne ugyanez a buli. Csak az az összes embert gazdagítaná és nem rakna a bankrendszer zsebébe teljesen feleslegesen milliárdokat.
Az egész rendszer hazugsága az, hogy állam nem képes jó gazda lenni. Egy privát (profitorientált) cég mindent megtesz azért, hogy működjön az rendszer, ugyanez a profitérdek nincs meg az államnál, tehát “nem működhet”. Ez biztos, hogy így van?
Két történet:
Duncan Shelley világhírű író regényét meg szeretné filmesíteni Hollywood. A híres író cégével történő tárgyalások során az az elképzelés született meg, hogy maga Duncan cége fogja legyártani a filmet és az amcsik a kész filmet megveszik és forgalmazói hálózatukon keresztül fogják értékesíteni. A szerződésben foglalt összeg 1 milliárd USD (mert végső soron nem akármilyen író, nem akármilyen alkotásáról van szó). Az amcsik megigérték, hogy a film elkészítési költségeit fedezendő 3 tételben előleget fognak adni a film elkészítésének bizonyos fázisáiban.
A szerződéssel a zsebében Duncan belekezd a film elkészítésébe. Megvan a forgatókönyv, a helyszínek, a színészek, a stáb a felszerelés stb. A film forgatása nagyon jól halad és elérnek az első mérföldkőhöz, amit a szerződésben kikötöttek. Duncan jelentekezik az amcsiknál és kéri az első előleg elküldését, hogy a költségeket rendezni tudja. Az amcsik válaszukban elnézését kérik, de bizonyos legiszlatív változások miatt az előleg elküldésének 3 hónapos késedelmét jelentik be. Duncan, mivel nem kapja meg időben a megigért előleget leül a stábbal, színészekkel, beszállítókkal stb. és megkéri őket, hogy vállalják a 3 hónapos késedelmet. A beszállítóknak viszont szintén fizetniük kell a saját költségeiket, tehát a tartozások rendezésére szólítják fel Duncant. Duncanben tudatosult, hogy bár a „birodalmában“ munka, alkotás és termelés folyik és a projekt nagy nyerességel kecsegtet a végén per pillanat fizetésképtelenségben szenved, mert nem tudja kifizetni a tartozásait. A film forgatási munkálatainak a leállítás viszont veszélybe sodorná az egész projekt, mert az amcsik ragaszkodnak a megegyezett terminushoz, ahogy a forgatási stáb szétengedése is veszélyeztetné az egész projektet, nem beszélve arról, hogy Duncan semmiképpen nem akarja, hogy jó híre és hitele csorbuljon az „emberei“, partnerei és a szakma szemében.
Duncan a helyzet megoldandó hitel felvételére szánja el magát. A bank átvizsgálva és megértve a problémát és a projekt gazdasági paramétereit segítségére siet. Duncan elfogadja a hitel kamatköltségeit, mert hiszen azok csak egy ujabb költségtételt jelentenek a a több tízezer költségtétel mellett, ami a projekt realizálása során felmerül. A kamatköltségek nem olyan magasak, hogy jelentősen befolyásolnák a projekt gazdaságosságát.
A hitelből Duncan kifizeti tartozásait és a munka a film forgatásán zökkenőmentesen folytatódik. 3 hónap múlva megérkezik az első előleg az amcsiktól és Duncan törleszt a bank felé. Duncan fizetőképtelensége megszűnt. A filmet sikeresen befejezi és nyerességgel eladja Hollywoodnak.
A film óriási siker. Besöpör mindenféle elismerést (többek közt 15 Oscar – díjat kap) és gazdaságilag is rendkívül sikeres. Hollywood a folytatás mellet dönt. Ujabb tárgyalások, újabb szerződés, újabb Duncan regény kerülhet a vászonra. A forgatás elkezdődik és hasonló helyzet keletkezik , mint az első film forgatásán. Duncan nem is nagyon gondolkozik, elmegy a bankhoz, hogy átmeneti pénzügyi problémáit hitellel orvosolja. A bank alkalmazott kedves, mint múltkor. Viszont Duncan meglepődik, mikor meghallja, hogy valamiféle Drábik János képviselő kedvezményezésére új jogszabály lépet életbe. A bankok nem számolhatnak fel a a hitelért kamatot. Duncan maga is helyesli és örül neki, hisz így még olcsóbb lesz számára a projekt. Viszont a banktisztviselő azt is elmondja, hogy mivel Drábik felfogása szerint a kamat csak a pénz csinál pénzt kategóriájába esik vagyis a levegőből, mert kivesz valamit a közösből és nem ad érte semmit, lényegében a bankok spekulánsok, akiknek pénzelosztási szerepe a köz szempontjából nem túl hasznos, így a bankok szintén nem fizetnek ki kamatot a betéteikre. Ez azért is lenne egyébbként problematikus a számukra, mivel a kamatbevételeiktől elestek így ők sem tudnak miből kamatkifizetéseket eszközölni a betétesek felé. Aminek a hatására a betétesek (lakosság, cégek, intézmények stb.) elköltik inkább a pénzüket, mert a bankban tartani számukra értelmét vesztette. Emiatt a banknál, hirtelen elfogyott az a pénz, amit hitelként kikölcsönözhet, mert a betétesek kivették a számláikról illetve többé már nem takarékoskodnak. A piacon jóformán megszűnt a likviditás. Duncannek pedig pénzre van szüksége. De a piacról nem tud szerezni. Nincsenek ott azok a szereplők, akik maguk hasznát lesve ugyan, de pénzt jutattak a piacra. Duncan elmegy az egyik ismerőséhez, aki jómódúbb és arra kéri segítse ki őt kölcsönnel. Az illető azt mondja, hogy Duncannek szívesen segít, de mivel rengeteg projekt nem jutott most pénzhez Duncan csak a századik a sorban. Duncan itt szembesül azzal, hogy a pénzszűke miatt a régebbi piaci kamat többszörösét igérik egyesek, hogy ők jussanak most kölcsönhöz. Duncan tudva, hogy a projektje nagyon jövedelmező ráigér ezzel előbbre kerül a sorban. Hazafelé menet boldogan ujságolja az „ővéinek“, hogy mégiscsak megy majd a projekt. Majd pedig átkozza ezt a bűnös embert, aki azért kapja meg a régebbi kamat többszörösét, mert a piacon nincsen pénz. Csak most tudatosítja, hogy spekulánsoknak nevezte őket, de közben mindenki ott volt: a nyugdíjasok, a kisemberek, a vállalatok, az állam stb.. Mind, aki valamiféle módon, de a piac számára felajánlották szabad forrásaikat. nyereség reményében ugyan (ez volt benne a spekuláció), de talán mégsem haszontalanul a köz számára. Mikor ezen monfondírozik, Duncan meghallja a rádióban, hogy Drábik képviselő javaslatára a pénzkibocsátás a köz kezébe kerül. De ezt a történetet majd legközelebb mesélem el.
Mielőtt támadások érnének. a két történettel csak azt akartam szemléltetni, hogy hogyan kerülhet fizetésképtelenségbe akár egy állam is vagy egy nyerséges vállalat, vagy projekt. A másik példa pedig arról szólt, hogy a likviditás miért lehet fontos szempont, mégha elsőre talán úgy is tűnik, hogy nincs igazán szerepe. Amit a kamatról írtam, talán az is beszélgetést fog kiváltani.
Szia !
nagymedve írta:
Tanulságos történet és nagyon tetszik. Egyetlen egy észrevétel, amin jó lenne, ha közösen elgondolkodnánk. A Petra említette, hogy a kérdés megítélése szempontjából fontos az is, hogy mennyire önellátó egy rendszer. A Te példád egy komoly önellátó rendszert írt le. A kérdés az, hogy a mai Magyarosrszág egy ilyen rendszer-e?
Petra írta:
Nem tetszik? Hát nekem sem, de ez van.
Akárhogy is, ez a rendszer így nem jól működik. Az eb pedig valóban ott van elhantolva, hogy a gazdaságban rengeteg a fedezet nélküli pénz. Ez a fő probléma, ezért ezt kéne kiküszöbölni.
Megvan a megoldás! Állami bank! :)
Ugyanazt csinálják, mint a jelenlegi kereskedelmi bankok, de az előállított levegőpénzek kamataiból befolyt összeget a köz javára fordítják és olyan sebességgel épül belőle az ország, hogy légdeszkával járhat mindenki dolgozni és minden sarkon ingyen vizet osztogatnak, hogy ki ne száradjon a sok sportolásban a nép. Hm?
nagymedve írta:
Értették a dolgukat.
A tüdőd hogy bírja a kiképzést?
Kedves Alex!
A történeted nagyon tetszik, átgondolt, jó. Néhol kicsit elnagyolt – és ez alatt azt is értem, hogy nem minden teljesen úgy van szerintem, de ok.
Amibe “belekötnék”: A bank nem azért fizet kamatot a betéteseinek, mert ő kamatot szed a hiteleseitől. Nehogy már egy bank is megetesse velünk azt, hogy az ő jövedelemforrása az ügyfeleiből származik!! Ez abszurd. (az egész amúgy is nonszensz, mert egy banknak nincs is szüksége valós tranzakciókra a pénz előállításához, hiszen azt a semmiből teremti – és ahogy nézem, ez már Magyarországon is egyre nyilvánvalóbbá válik.)
Egy bank optimális esetben – már ha egyáltalán beszélhetünk egy bank és a gazdaság relációjában optimális esetről – a bevételeit a piaci szereplőként tett befektetései profitjából szerzi. Csak az olyan kevésbé tudatos országokban, mint Magyarország, tudják még a bankok lenyomni az emberek torkán, hogy még a banki “szolgáltatásokért” is fizetned kell, és egyáltalán: örülj, hogy megvannak ezek a szolgáltatások.
Egy példa.
Két számlám van. Egy otthon az OTP-nél, meg egy itt, Angliában, a Lloyds-nál. Amit otthon az OTP leszed kártyafenntartási, számlavezetési stb. díjként, azt itt a Lloyds hozamként ideadja – sima lakossági folyószámlán, lekötés nélkül – egyfajta köszönetképpen, hogy náluk tartom a fizum.
Sok bankban megfordulok, mikor hazamegyek, hisz ott váltom a fontomat, ahol épp a legjobb. Persze mindegyik bank kedves tupírozott pultoshölgye elmondja a maga “verhetetlen” ajánlatát, hogy miért ott nyissak számlát (mert ott milyen keveset kell majd fizetnem), de mikor elmondom nekik, hogy van a bolygónak olyan része is, ahol nemhogy fizetnem nem kell (mert nem akarják elhitetni birka módra velem, hogy abból élnek), de még ők adnak pénzt, és ráadásul olcsóbban tudom használni az angol bankom szolgáltatásait otthon, mint a “magyar” bankomét, akkor nem sokan tudnak mit mondani.
Az egész sok területen csak arról szól, hogy mit lehet egy néppel lenyeletni.
De nem akarom Széchenyit idézni, úgyis tudjátok.
@ Alex:
Több sebből vérzik a történeted.
Alex írta:
Indulunk lövöldözni, és gondoltam, előtte még felnézek. Csak íjjal, pályán, fa állatokra. Elképzelem, hogy ez igazi vadászat, négy férfi és egy nő lő, négy nő és két gyerek nyúz, mos, darabol, főz, süt, tartósít. Elképzelem, hogy te is jönnél. Egész idő alatt szövegelnél, mindenféléről, aminek semmi köze a dologhoz, mint erkölcsi tanulság, meg időjárás, meg üstökösök, meg shortolás stb. Nem vadásznál, nem nyúznál, nem csinálnál semmit, mert az olyan közönséges, és alacsonyrendű, és te magasabban állsz a cselekvésnél és csak elmélkednél, aminek sem most, sem soha nem lenne semmi haszna senki számára.
A hideg nem számít, a sötét sem, a kosz sem, a bűz sem, de az eredmény számít. Amihez tenni kell valamit. Ha megpróbálnád egyszer, akkor sokkal reálisabban látnád utána a világot. Rájönnél, hogy az eredmény legfőképpen tőlünk függ, nem a körülményektől. Rájönnél, hogy valamit meg lehet csinálni, meg nem lehet megcsinálni, meg jól is, és bénán is. És felébrednél.
Magyarország önellátó? Okos kérdés ez? Nagymedve olyan emberekről írt, akik szakértők voltak, profik, értették a dolgukat. Nem elmélkedtek, hanem rengeteget dolgoztak és igazi eredményeket értek el. Nem egymással meg önmagukkal harcoltak, hanem megoldották a problémákat. Miután mindössze a szakértelem, a szándék, a problémák valós kezelésének igénye hiányzik gyakorlatilag teljesen az államvezetésből, a kép, amit látunk, hamis. A sok elmélet, baromság, egymásra mutogatás, a sok hiba, a sok semmihez sem értő “szakértő”, egy ködös, homályos, irracionális képet ad ki.
Az embert hagyod ki a képből, a lelketlen hazudozókat, akik fizetésért hamisítanak eredményeket, meg a valódi tudást, ami valódi szándékkal párosul. A példa nem a körülményekről szólt, hanem a szakértelemről. Vedd észre.
Alex írta:
Eddig tetszik. :)
Alex, én nem vagyok biztos benne, hogy te értesz a filmiparhoz. Nem egészen így működik, főleg nem Hollywood környékén.
Sziasztok!
Köszönöm, de ne a történetre figyeljetek, mert én nem vagyok író, nem igazán jól fogalmazom meg a dolgokat. Azért bátorkodtam mégis ilyen formában írni, mert tudtam, hogy hosszú lesz és próbáltam érdekessé teni az olvasást.
A Duncan által felvetett problémákra próbálok reflektálni, azzal, ha esetlenül is, de próbálom modelezni a történéseket. Tudom, hogy az első esetben csak a másodlagos fizetésképtelenségre írtam példát (nem akartam azzal, kezdeni, hogy Duncan rosszul gazdálkodik, így is tartottam tőle, hogy kapok hideget-meleget).
Ha elmondjátok a történet kapcsán, hogy hogy látjátok, akkor már elégedet leszek, mert ez volt a célom. Véleményem szerint, ami a család szintjén működik az működik a cégek szintjén és az állam szintjén is. Ezért is gondolom, hogy Nagymedve példája jó, mert egy olyan esetet írt le, amiből tanulságokat lehetett levonni a nagyobb egységekre nézve is.
A közpénzrendszerre is kitérek majd, de mivel nem ismerem Drábik nézeteit ezért gyorsan beszereztem Drábik könyvét (A pönz diktaturaja) es mar olvasom.
kisboros írta:
A fejlődés, terjeszkedés vágya teljesen rendben van.
Egyszer egy amerikai elemző levezette, hogyan jött létre a válság. Ez 2008-ban volt. A nevekre nem emlékszem, mert nem mondtak semmit. De a lényeg megmaradt: egyvalaki hozott egy új döntést, és senki nem volt hajlandó lenyelni azt a veszteséget, amit a döntés okozott neki, ezért az alatta lévőkkel fizettette meg. Ha a csúcson nem hozzák meg azt a döntést, nincs válság. Ha bármelyik magasabb szint hajlandó lenyelni azt a kicsi veszteséget, és nem tolja lejjebb, nincs válság.
@ Duncan Shelley:
A “kapzsit” nem a terjeszkedésre értettem, hanem a profitra, amiből következik az, amit a következő bekezdésedben írtál.
Hello Petra!
Petra írta:
Tehét a semmiből csinálják. Így a semmiért keresnek valódi pénzt.
Amikor még nem létezett hitel, hogyan működött a mezőgazdaság? Valahogyan csak nem haltak éhen a népek.
Ma ez nem egészen így van. Elveszik mindenét, ha nem fizet. A dolog úgy áll, hogy a semmiből pénzt állítanak elő, amit (gyakran csak képletesen) odaadnak az ügyfélnek. Aki aztán dolgozik, munkában visszaadja a hitelt, amit a semmiből csináltak neki, meg a kamatot. És ha mégsem, elveszik mindenét. Tehát a hitelező kizárólag nyerhet.
Ha elismerten hasznos, akkor miért kel pályázni?
Hogyan lehet haszontalan egy hasznos termékeket gyártó üzem?
Hallottál már tiszta pályázati rendszerről? Mert én nem. Ismertem olyat, aki pályázaton nyert 35 milliót, egy totálisan értelmetlen ötletre. Elszórta a pénzt, soha nem lett belőle semmi, és már az elején se volt értelme. A másik esetben, egy ismerős ötmillió forintot költött a pályázatára, több, mint 400 oldalt tett ki a beadvány, az egész nagyon profi volt, és nem nyert, bukott mindent. Egy amatőr nyert, buta ötletekkel, gyatrán kidolgozott dokumentációval, légbőlkapott számokkal. Pár évvel később aztán elkezdték megvalósítani az ismerős ötletét, nélküle…
nagymedve írta:
És még lehetne folytatni a sort, kikért… Ismersz ilyeneket? :)
Az 1910-es években írta John Buchanan, hogy a kormányok olyan gazdasági elvek szerint működnének, amik csődbe vinnének egy családi vállalkozást is. Nagyon úgy tűnik, hogy ma is ugyanazok az elvek vannak érvényben.
Pont ez veszett el…
Ma már ilyen elvárás nincs. Az elvárás az, hogy a feleslegesen a folyamatba ékelődött parazitákat eltartsa a rendszer.
ivi írta:
Jelenleg? Igen, így van. De egy szakértői és felelős vezetést elképzelve, egyáltalán nincs így.
Alex írta:
Alex, jártál már Izlandon, vagy láttál filmeket róla? A nagy része terméketlen. Ha ezek ellenére képes volt lépni, akkor Magyarország is képes lenne. Persze, az izlandi nép mentalitása nagyon más.
Nem tudom, hogy Magyarország öneállátó, vagy lehetne önellátó, de miért is kellene annak lennie? Izland itt is jó példa arra, hogyan keresnek pénzt, hogyan fizetnek a behozott áruért.
Petra írta:
Petra, te most magaddal vitázol? :D
Szia Great
Great írta:
Tudod, Great szivesen megertenem, amit mondani akarsz, ha egyszer Toled is hallanek velemenyt. De nem azokrol, akik ide irnak es nem is olyan altalanos dolgokrol, amikkel ugy nagy altalanosagban mindenki egyet ert, en is. De a szakertelem utanni hivasod nagyon altalanos. Jobban megertenem, mit mondasz, ha egyszer kifejtened, mi a Te velemenyed es megoldasod. Mert az emberek azon kivul, hogy azert nem nagyon irnak Neked vissza, mert mindenkibe belekotsz szerintem azzal is problemaban vannak, hogy nincs igazan kapaszkodo a mondanivalodban.
Ha nincs szakerto a vezetesben, akkor mi a javaslatod arra, hogy legyen? Ehez a konkret dologhoz hozza tudok szolni, de az elozo kijelenteseddel ugyan egyet tudok erteni, de azon felul nem tudok vele tovabb mit kezdeni.
ivi írta:
Többszörösen szűrt, tisztított vizet? :D
intergold írta:
Én is gondoltam már arra, hogy tesztelnek minket.
Szerinted mire megy ki ez az egész? Mert ha teszt, akkor lesz valami, amit előkészítenek.
Great írta:
Egyszer tényleg tesztelhetnénk ezt. Nekem is lenne egy fogadásom, hogy Alex valamiképpen kihúzná magát a munka alól, de sokat beszélne közben. :) Ki van benne?
A legtöbb égető, rettenetes, megoldhatatlannak látszó probléma olyan, hogy egy gyerek is tudja, mi oldaná meg. A szándék hiányzik. Szó nincs arról, hogy minden olyan bonyolult lenne.
Az a probléma, hogy a legtöbben hozzászoktak a színlelt szakértelemhez, és el sem tudják képzelni, milyen az igazi. Talán csodának hinnék.
Alex írta:
Pedig ez volna a lényeg.
Drábik János:
“A napokban az MNB, Magyarország központi bankja, a nemzetközi pénzvilág magyarországi helytartója 6,25%-ról 6%-ra csökkentette az alapkamatot. A nemzetközi pénzügyi struktúrákat kiszolgáló szervilis pénzügyi technokraták és az általuk fizetett tömegtájékoztatás önmagát túlszárnyaló, szinte lihegő alázattal lelkendezett: Immáron a legalacsonyabb az alapkamat 2006 óta.
Ezek a komprádor, kozmopolita és kollaboráns pénzügyi technokraták és az őket csöpögő alázattal kiszolgáló újságírók csak azt felejtették el ehhez hozzátenni, hogy immáron már csaknem két éve világszinten igen alacsony a kamatszint. Egy magyar vállalkozónak még a 6%-os „alacsony” kamat esetén is 6-szor annyi kamatot kell fizetni, ha hitelhez akar jutni, mint egy cseh vállalkozónak. De 12-szer annyit, mint egy angol vállalkozónak. Mert Nagy-Britanniában már hosszabb ideje 0,5% az alapkamat, míg Csehországban 1%.
Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi pénzvilágnak ez a magyarországi helytartója, az MNB még mindig olyan pénzügyi feltételeket szab meg, amelyek teljesen versenyképtelenné teszik a magyar vállalkozókat.”
Folytatás, csak hogy kellemesen aludjatok. :)
Drábik János:
“Hogyan építsen meg például a magyar olajos magvak feldolgozására egy növényi olaj ipari feldolgozó üzemet egy magyar vállalkozó, ha neki 6-szor annyi kamatot kell fizetni a vállalkozáshoz szükséges hitelekért, mint mondjuk egy cseh vállalkozónak. A Magyar Nemzeti Bank csak üres közhelyekkel tudja megindokolni tarthatatlan álláspontját.
A valódi indok az, hogy a nemzetközi pénzügyi struktúráknak szüksége van arra, hogy azokat a pénztartalékaikat, amelyekért a nyugat-európai bankokban csak 1-2% kamatot kaphatnának, azt a budapesti MNB-nél tömegesen elfektetve 4-5-6% kamat felárhoz tudnak jutni. Ma is mintegy 5 és 6 ezer milliárd forint körüli összeget tartanak a külföldi bankok az MNB-nél, és viszik el érte a 4-5%-kal nagyobb kamatjövedelmet. Az itt parkoltatott pénzek kamatfelárát a magyar költségvetés fizeti.
Az a többletkamat, amit kizárólag a magyaroktól tudnak beszedni, mintegy 500 milliárd forint kamattöbblettel terheli meg a magyar költségvetést, vagyis a magyar adófizetőket.”
Duncan Shelley írta:
Amennyiben ezzel azt akartam mondani, hogy az elsodleges fizeteskeptelenseget, meg egy allam eseteben is, az okozza, ha többet kolt, mint amennyit megtermel. vagyis rosszul gazdalkodik.
Duncan Shelley írta:
Hahaha, erdekes, hogy ez a sok beszed beloletek ezt a kepzetet valtotta ki. De ha jol ertem a dolgokat, akkor csakis a fizikai munka az amiben tesztelnetek, mert a tobbi ugye nem munka?
Es nyilvan a fizikai munkaban nem allnam meg a helyem. Mert sokat beszelek es sokat elmelkedem. Nyilvan fizikai munkat nem is vegzek, csak ulok otthon a karosszekben es elmelkedem.
OK, akkor fel a kezeket, ki csinalt ehez hasonlo melot:
– voltam ovoneni (mielott valaki lebecsulne, elso helyre teszem, mert fizikailag soha nem voltam olyan faradt, mint ettol)
– Angliaban angol lakaj (Lloyd Webber es a sved kiraly is a vendegeim kozt volt, meg Frederick Forsyth, meg Frankie Dettori stb.)
– Saint Tropezben szakacs
– volt egy ido, hogy ferfiingek vasalasaval kerestem a penzt,
– Londonban kepfelrako (na ezt talan nem kellett volna, ezt tenyleg kinos :-D), jol fizettek es imadtam, hogy Henri de Toulouse-Lautrec es Monet kepeit rakocsgathatom
– Ukrajnaban vonatkisero
– Lettorszagban halasz
– Brnoban (Csehorszag) szirupmester
Egy biztos, hogy ezekre a helyekre bejutottam az is kellett, hogy pofaznom is kellett, de atcipelni naponta 10 tonna cukrot a fozoustokhoz a hatadon nem ment csak szep szora.
De mar megint sokat beszelek. :-D Bar a cseheknek van egy mondasuk :Houba lina, hotovi nestesti (Lusta szaj, kesz szerencsetlenseg.)
Ma már nincs energiám az egészet elolvasni.
Amikor azt mondom, hogy mit lehet egy néppel lenyeletni, akkor csak színtiszta szopatásról beszélek, semmi másról.
Tesztelnek minket?
Ugyan már!
Dehogy tesztelnek!
Ennek a kasztnak mondd már meg, mi érdeke lenne a mi tesztelésünkben? Azt még a te jobb agyféltekédből előugrott Andanod sem tudná megmondani, hogy miért tesztelnének minket (magyarokat)… tőlünk csak a termelőértéket veszik el, kíméletlenül, ennek semmi köze sincs semmiféle teszthez, kérve-kérlek, ne múld alul önmagad, hozd a szintet, amit eddig bizonyítottál!!
Bocs az erős hangnemért, de a tesztelég gondolata tényleg abszurd.
A szopatás és a kizsákmányolás fogalmát használnám. A teszt az messze elöremutatóbb, mint, mami itt történik, és csak ábránd.
Alex írta:
Trükkös kérdés.
A munka kényszercselekvés, egyedüli célja az a pillanat, amikor odaadják érte a pénzt. Más indíttatása nincs. Így bármi lehet munka, ami kényszer és semmi más.
De ehelyett tekintsük úgy, hogy a munka az, aminek konkrét célja, konkrét erdménye, valós értéke van, és azt elérik.
Duncan Shelley írta:
Na akkor kedves Great kollégának magyarázd meg kérlek, hogy a fenti definicio alapján bizony meg a karoszekes verzio szerint is atmennek a teszteken.
Érdekes az, amit az Olasz meg Görög államcsődökről mondanak a mainstream médiában. Pénteken jöttek haza kedves jóbarátomék Olaszországból, egyfajta második nászútról (kaptam király vatikános sörbontót… :D). Mesélték, hogy minden metrószerelvénynek van saját szólóhegedőse, akinek mindig tele van apróval a hegedűtokja, az emberek vidámak, a szolgáltatóhelyiségek tele vannak fogyasztókkal, az éttermek legdrágábbjaiban is mindig minden asztal foglalt, és egymásnak adják a kilincset az emberek. És nem külföldiek, olaszok többnyire.
Én szeretek Magyarországon étterembe járni, többnyire nem egyedül, de az utóbbi években nem nagyon voltam úgy, hogy ne kettesben-hármasban-négyesben lettünk volna a partnereimmel…
Persze az olasz másmilyen nép, mint mi, ez az összehasonlítás kicsit sem reprezentatív, de ha ők túlharsogott, csődszéli válságban vannak, akkor mi, magyarok, miben…?
intergold írta:
A zenekar akkor is nyomta a tánc alá valót, mikor a Titanic már süllyedt.
Amikor azt írtam, hogy először a piacok reagálnak, majd némi késéssel a reálgazdaság az ép annak köszönhető, mert a társadalom később döbben rá az evidenciákra. Piacok pedig azért reagálnak gyorsabban, mert nekik az a dolguk, hogy odafigyeljenek minden egyes rezdülésre, ami történik.
A Titanic kapitánya is tudta azonnal, hogy marha nagy a baj, de a pánik elkerülése végett megtiltotta, hogy informálják a utasokat. Persze idővel maga a társaság is rádöbbent, hogy ez volt az utolsó tangó.
Szóval a piacok viselkedését érdemes figyelni, azok jobban mesélnek a valós szituációról, mint az emberek az éttermekben.
Alex, teljesen igazad van, én is sokat tanultam abból, hogy az utóbbi időben figyelem a piacokat – pedig csak amatőr szinten teszem azt -, de akkor is kötném az ebet a karóhoz annyiban, hogy hosszú távon a fogyasztói magatartás igenis megmutat – nagyon is őszinte – dolgokat egy ország helyzetéről. A példa nagyon jó, de ott sántít, hogy a Titanic órák alatt süllyedt el, egy válság, tönkremenetel több éves lefolyású, és teljesen más a csoportdinamikája.
De nem közgazdász szakértőként, pusztán az empirizmus útján mondom ezt.
Szia !
intergold írta:
Ezt, hogy kell érteni?
intergold írta:
Ja, ez bonyolúlt kérdés. Két dolgot ehez. Minden nemzetnem van saját faji lelke, ami igen lassan változik. Ez a faji lélek aztán mindenre kihat: a kultúrára, gazdaságra, társadalomra, politikai berendezkedésre stb.. Nem véletlen, hogy a latin országoknak egész más a vérmérsékletük, mind a hideg skandinávoké esetleg az angolszászoké. Tehát maxcimálisan egyetértek veled abba, hogy vannak nemzeti sajátosságok, amik hatása hosszú távon nyomonkövethető.
A másik oldalon viszont abból kifolyólag, hogy mind emberek vagyunk vannak közös dolgok is, amik az egész emberiségre érvényesek. Egy ilyen közös dolog, ami még a faji lelken is túlmutat, pedig az, hogy érvényesül a csordaszellem. Emiatt a társadalmi folyamatok trendeket követnek. Vannak olyan trendek, amik nemzetfelettiek. Hogy egy példát mondjak, a mostani válság is világválság, nem pedig valamiféle kontinens esetleg ország/nemzet válsága.
No és itt jutunk el a dologhoz. Mivel a világban most egy világválság folyik ez az olaszokra is ki fog hatni. Viszont az, hogy az olaszoknál ennek milyen lesz a lefolyása, azt már bizony az olasz faji lélek sajátosságai igenis be fogják folyásolni. A japánok például rettentően fegyelmezettek baj esetén (a legutóbbi földrengés is megmutatta) a görögök pedig azonnal törnek zúznak, ha valamivel elégedetlenek. Mindkét nemzetnek ez a faji sajátossága, máskép viselkedik stresszhelyzetben.
Vagyis én azt mondom, hogy a világválság hatását nem kerülik el az olaszok sem (a Titanic süllyed), de hogy hosszútávon méltossággal, dühöngve, munkával vagy egymást gyilkolva fogják lereagálni, az már a saját természetüktől fog majd függni.
Alex írta:
Felhívom a figyelmedet a szavakra: KONKRÉT, VALÓS, ELÉRIK, CÉL, EREDMÉNY.
Benne vagyok a kísérletben.
Great írta:
Na és hogyan képzeled?
Alex, en teljesen egyetertek veled, at- meg atgondolva a dolgot nekem “csak” az nem all ossze, hogy egy orszagban, ami a media szerint az egyik legrosszabbul allo EU-s orszag, hogyan lehet megis ekkora a vasarlo-, es fogyasztokedv. Vagy mashogy felteve a kerdest: hogy-hogy van meg penze az embereknek…?
Azt, hogy amator szinten figyelem a piacokat, ugy kell erteni, hogy nem rakok bele tul sok energiat, nem vagyok elmelyedve a temaban.
Szia!
intergold írta:
Ugye az állam került bajba, ami a közszféra. Vagyis a közös dolgok rosszul állnak. Ettől, még a magánszféra (pld. lakosság) még állhat jobban. A dolog pikantériája viszont az lesz, hogy már a 2007-2009 időszakban is megmutatkozott, hogy ha nagy a kiegyensúlyozatlanság a köz és a magán közt és valamiféle egyensúlyi helyzet felé kell eltolni a dolgokat, akkor bizony az állam azt csinálja, amit mindig is szokott: elcsippent a magánszférából magának.
Hogy mást ne mondjak: a magánnyugdíjak átvitele az állam szárnya alá az államadósság csökkentésére Magyarországon egy szép példa erre.
Görögországban most ugyanez folyik. Az állam elvesz a magántól, hogy saját sebeit gyógyítsa. Amint a válság egyre jobban ki fog bontakozni úgy lesz egyre több atrocitás a köz és a magán közt, mert az állam különféle formában, de el fog venni az emberektől. Az olaszok sem lesznek kivétel.
Már az elég nagy gond, hogy a Zemberek 95%-a nem is nagyon hallott még Drábik Jánosról, jómagam is csak kb. 10 éve először … s vajon honnan ez a vakság, hogy nem vesszük észre, hogy egy lefele tartó spirálba vagyunk belekényszerítve? Talán csak annyi, hogy az IRIGYSÉG és a GYŰLÖLETKELTÉS ikrek kiváló táptalajai ennek a vakításnak.
@ stallee:
Amig ilyen a médiánk, ne várj semmit.
Bár ez nem is a mi médiánk, hanem a bankok médiája, elvégre nem mi fizetjük – abból élnek, hogy reklámozzák a bankok hiteleit. Fogsz te ezek után banki károsultakról és kilakoltatottakról szóló történeteket látni a (balliberális) médiában? Hát persze, hogy nem! Még megijednének az emberek, és nem vennének fel hitelt.
Drábikot egyszer behívták a TV2-be.
Érdemes megnézi, hogyan is kezelték őt és amit mond:
http://www.youtube.com/watch?v=r4TYv9TPD8I
Egy érdekes interjú a Deutsche Bank volt tanácsadójával:
“2013-ban fog bedőlni az euró és a forint… ingatlanba és aranyba érdemes fektetni”
http://vimeo.com/32190261
Igértemhez híven elolvastam Drábik A pénz diktatúrája című könyvét, ahol bővebben kifejti a közpénzrendszerre vonatkozó nézeteit. Nem szerettem volna úgy hozzászólni, hogy nem látom át a teljes képet és elgondolást.
észervételeim
Pozitívok:
1. Drábik jó író és nagytudású ember
2. Olyan dolgokat tudtam, meg amiket eddig nem tudtam.
3. Vannak a rendszerben olyan aspektusok, amik szerintem nagyon figyelemreméltóak.
Negatívek:
1. a rendszer igazából soha nem volt kipróbálva és némely eleme nem eléggé kidolgozott
2. nem látok hatástanulmányokat arra, hogy mit is hozna az egész
3. Drábik a fentről lefelé épülő társdadalom model híve, ezen model alapján építi fel a gondolatmenetét, ami sok esetben téves következtetésekhez vezette. A könyv 2005-ben íródott, azóta sok a könyvben leírt folyamat bekövetkezett, ami nem azt a hatást váltotta ki, amit Drábik feltételez. Hogy egy új könyvben ezeket az időközben kiderült pontatlanságokat korrigálni fogja azt nem tudom, de mindenképpen át kéne gondolnia egypár következtetését.
4. Drábik nem említi az általa felvetett rendszer gyenge pontjait és negatívumait, csakis a pozitívunokra öszpontosít.
resumé:
Mindenképpen érdemes foglalkozni Dránik gondolataival, sőt meglátásom szerint sok eleme meg is fog valósulni, ennek ellenére azt gondolom, hogy nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket egy sor hibás prekoncepció miatt.
Találtam egy érdekes olvasnivalót, talán itt nem teljesen off. Remélem nem gond, ha megosztom. :-) A többi összeesküvés-elmélettel ellentétben ennek pozitív a hangneme, nem célja hogy totális letargiába kerüljön az olvasó. Amit eléggé egyedinek vélek, az általam eddig olvasott hasonló témájú bejegyzések mind azt a képet keltették bennem, hogy reménytelen a harcunk mert ŐK erősek, mindent látnak/hallanak és 36 000 évre előre elterveztek mindent. Na ez pont nem ilyen, viszont elég sok ellenőrizhető konkrétumot ír, amik ellenőrzésére még nem volt időm, de hátha majd valaki innen beleássa magát. :-D
http://divinecosmos.com/start-here/davids-blog/975-undergroundbases