
Ebben az évben meglehetős gyakorisággal érkeztek hírek sztárokról, akik váratlanul meghaltak, gyakran túlságosan is fiatalon. Az esetekről beszámoló cikkek alján rendre feltűntek a döbbent hozzászólások, értetlenkedve, hogy mi a fene történik ebben az évben.
Legutóbb Carrie Fisher távozott az élők sorából, mindössze hatvan évesen, színészi karrierje másodvirágzásának elején.
Halott sztárok
A teljesség igénye nélkül, sorrendben, ahogyan érkeztek a beszámolók:
David Bowie
Alan Rickman
Black
Vanity
Umberto Eco
Prince
Muhammad Ali
Bud Spencer
Gene Wilder
Andrzej Wajda
Leonard Cohen
Robert Vaughn
George Michael
Carrie Fisher
Debbie Reynolds
Ha nem csak a nemzetközi ismertség alapján akarunk listát írni, az eredmény egy nagyságrendekkel hosszabb lista, és még több tragédia.
Ha az elhunytak születési événél 1930-at vagy még korábbi dátumot látunk, csak felsóhajtunk, hogy „az élet már csak ilyen”, de a 60-as, 70-es, sőt 90-es években született emberek halálhírét olvasva, nincsenek mentségek.
A Youtube-ról felfedeztek egy lányt, elkezdték felkapni, egyre többen figyeltek a nevére, egyre többen hallgatták az énekét, mire a barátja kisebbrendűségi komplexusoktól hajtva megölte. A lány huszonkét éves volt. Ezt még ismeretlenül is nehezebb elfogadni, mint amikor azt olvassuk Bud Spencer halálhíre mellett, hogy 1929-ben született, mert arra azt lehet mondani, hogy „szép kort élt meg”.
Halott sztárok egy kicsit máshonnan nézve
Egy év alatt a Földön körülbelül 65 millió ember hal meg. Azaz naponta mintegy 180 ezer. Naponta 180.000 között előbb-utóbb lesz néhány nemzetközileg ismert név is, tehát, ha innen nézzük, semmi különös, semmi kiugró nincs abban, hogy 2016-ban a sztárvilág néhány prominens alakja életét vesztette.
Ha felületesen szemlélünk valamit, olyan összefüggéseket vehetünk észre, amik nem léteznek. Az ilyen tévedések ellenszere a pontosság. Egy adat sohasem lehet túl pontos.
Ha külön-külön megvizsgáljuk az egyes haláleseteket, felfedezhetjük a tényleges okokat. Ezeket persze aligha lehet megtalálni egy híresség életéről írt életrajzban vagy a róla közreadott cikkekben, mert a vizsgálat sokkal közvetlenebb kellene legyen.
Nem látunk bele olyan mélységben valaki életébe, a testében és lelkében lezajló folyamatokba, hogy esélyünk legyen megállapítani, hogy abban az adott pillanatban konkrétan mi váltotta ki a szervezet összeomlását.
Konklúzió
Amit teljes biztonsággal meg tudunk állapítani, az a következő: előbb vagy utóbb, mindannyian eljutunk majd arra a pontra, a jövőnk egyik napjának egyik órájában, amikor nem lesz semmi más, ami elválasztja az életet a haláltól, csak a tudás.
A hírnév biztosan nem, a pénz sem, a kapcsolatok sem. Az úgynevezett hatalom sem. A gyönyör és a szeretet sem. A fegyverkezésre elköltött dollármilliárdok, a háborúk, a manipuláció, a propaganda, a sikerek és hódítások végül nem érnek majd semmit.
A mi személyes életünket végső soron a számunkra elérhető tudás minősége határozza meg.
Az emberi faj karrierjét pedig a tudomány fejlettsége határozza meg, ami pedig kizárólag attól függ, hogy a terület mennyire tud tiszta és szabad maradni. Jelenleg csupán egy primitív féltudomány áll a rendelkezésünkre, melyet megfojt a tekintélytisztelet, az ideológiák, a politika és a profitérdek. Ilyen körülmények közepette teljesen természetes, hogy az emberek hullanak, mint a legyek, naponta 180 ezren, évente 65 millióan.
Kiváló cikk, nagyon egyetértek :( Sajnálatos, amikor ilyen aktualitásokból jön. :( Jó lenne, ha ez lenne a valódi cél a tudósok számára.
Náluk még előfordul, itt-ott, de nem ezért fizetnek. Ha meg tudod mondani, hol van olaj a földben, gazdag leszel…