Ismét a segítségeteket kérem egy kis anyaggyűjtéshez.

Az őszinteség azt jelenti, hogy az ember mindig igazat mond. Mire vonatkozik ez? Hiszen mi van akkor, ha valaki nem tudja, hogy valamivel kapcsolatban mi az igazság? Ez igen gyakori eset. Vagy azt jelenti az őszinteség, hogy azt mondjuk, amit gondolunk?

Van egy kis probléma ezzel kapcsolatban. Az, amit gondolunk, lehet, hogy baromság, lehet, hogy tévedés, lehet, hogy bántó.

Ami a szívemen, a számon. Ez jó?

Honnan vannak a gondolataink?

Érzünk egy illatot, hallunk egy hangot, látunk egy arcot, az érzékletről eszünkbe jut ez is meg az is, átfut az elménken egy egész asszociációs lánc, és a végén, az, amit gondolunk, az, amit érzünk, mennyiben valódi reakció a jelen pillanatra?

Ha már kétszázszor ostobáztak le, és újra a fejedhez vágja valaki, hogy „Te ostoba!”, vajon az összes korábbi nélkül reagálsz majd rá, vagy benne lesz a reakciódban a korábbi kétszáz is?

Ha mi ketten először találkozunk, történik köztünk valami, jó, rossz, semleges, a reakciónk teljesen, 100 százalékosan a jelen pillanatnak szól majd, vagy benne lesz a múltunk is? A múltunk, amit egymás nélkül éltünk le, hiszen korábban nem találkoztunk…

Ha gondolok valakiről valamit, de az ellenkezőjét mondom, akkor melyik vagyok inkább én? Amit gondolok, vagy amit mondok? Amit gondolok, az jön automatikusan, amit mondok, abban lehet mérlegelés, önfegyelem, tudatosság. Tehát melyik vagyok én inkább?

Ha mindenki teljesen őszinte lenne, mindig mondaná, amit gondol, és nem tudna mást mondani, mi történne a világgal?

Ha többé nem tudnánk magunkban tartani semmit, mindenkinek megmondanánk a véleményünket, és mindenki megmondaná a véleményét nekünk, otthon, munkában, az utcán, mindenhol, mi történne? Mi történne a személyes életünkkel? Mi történne a világgal, ha ez holnap elkezdődne?

És még valami a végére. Elítélhetünk, büntethetünk valakit azért, amit gondol és érez? Megítélhetünk valakit a gondolatai és az érzései alapján? Vagy csak a tettek számítanak?

Share

Commentek