Találtam egy idézetet, ami tökéletesen kifejezi az életem célját, méghozzá tömören, és erőteljesen. Ez az idézet nem költői kép, nem átvitt értelme valami szürkébbnek. Pontosan úgy kell értelmeznetek, ahogyan le van írva.
„Hosszú életében hányszor ült már betegágyak mellett, hányszor nézte barátok kétségbeesését, hányszor érezte fájdalmukat, haláltusájukat! Mint soha eddig, úgy most sem jelentett semmit. Varázsló volt, a körülmények ott térdeltek előtte, lehajtott fejjel, szolgálatra készen. Élet, halál, jó, rossz, öröm, fájdalom, egészség, betegség, szépség, csúfság – minden addig tartott csupán, amíg másképp nem döntött.”
(Amer, a gyógyító)