Megérkezett a nyomdából A félelem íze. 418 oldal rettenet, akció, fájdalom, győzelem, társadalomkritika és filozófia. Ahogyan azt megszokhattátok.

Bár a téma egyik eleme (idegenek földi jelenléte) miatt a műfaj science-fiction, került bele annyi görbe tükör és kritika, mint amennyi Az elme gyilkosaiba. Nem olyan direkten, de utalások szintjén talán több is.

2011. szeptember első napjaiban indult el a projekt. A félelem íze január 26-án lett kész. Ezután jöttek a tesztolvasások, majd az átbeszélések, a változtatások, fejlesztések, átírások, tesztelés újra és újra. A 4. verzió ment a nyomdába, abból lett a könyv.

2000 októberének elején nyomdába került Az elme gyilkosai, és a hónap 19. napján jelent meg. Egész pontosan a 7. verzió lett kiadva. Úgy tűnik, azóta sokat fejlődtem…

Egy forgatókönyvből 4-6-10 verzió is elkészül, mire véglegesnek tekintik. Hallottam olyan forgatókönyvről, aminek a 100. verzióját kezdték forgatni.

A félelem íze megjelent, még ropog, nyomdaillatú, és sokkal jobb, mint bármi, amit előtte írtam. A postázások elkezdődtek, rövidesen mindenki megkapja, aki megrendelte.

Ezen a héten, pénteken, 16:30 és 18:30 között a könyvbemutatón személyesen is átvehető a könyv.

Az angol fordítási munkálatok elkezdődtek.

Szeretnélek megkérni titeket, hogy aki olvasta, az írja meg a véleményét. Őszintén, nyersen, ahogyan jön, kozmetika nélkül. Köszönöm!

Most pedig, néhány kritika azoktól, akik már olvasták:

„A félelem íze egy újfajta sci-fi. Este kezdtem el olvasni, nem volt jó ötlet, mert tönkretette a másnapomat, reggel hatkor hagytam abba, de  nyolckor már kelni kellett.

Duncan az írótanfolyamán elmondta, hogy minden író minden könyvében ugyanazt a történetet írja, és elmondta, hogy ő milyen történeteket ír. Mivel én sci-fi író vagyok főleg, Duncannek pedig ez az első sci-fije, ezért nagyon vártam, és abszolút dobogós lett nálam az all-stars listán.”

(Kasza Tamás)

„A félelem íze egy abszurd helyzetet mutat be, amelyet főleg azért érez az ember a normálistól elrugaszkodottnak, mert eleinte nehezen tudja elképzelni, hogy ilyen velünk, emberekkel megtörténhet. A könyv elolvasása után a sok-sok sci-fi elem ellenére mégis megjelent bennem egy furcsa kép, hogy bár a valóságban ilyen brutális és kegyetlen események nem történnek ennyire nyilvánvalóan, átvitt értelemben talán mégis van némi párhuzam. Vajon milyen megállapodások köttetnek a hátunk mögött, melyeknek a hosszú távú következményeként az emberiségre hasonló módon tekintenek annak választott vezetői, mint az idegenek?”

(Józsi bácsi)

„Már az előző év végi klubesteken hallhattunk a legközelebbi írói tervek között egy új trilógiáról, egy új három kötetes regényfolyamról, amely túlszárnyal minden várakozást. Duncan ilyenkor visszahúzódó félmosollyal nyugtázta a kíváncsi kérdéseket, fellebbentett néhány kérdést valami gyerekről, hogy szerintünk tud-e ekkora és akkora erőt kifejteni.

Abban a szerencsében volt részem, hogy Duncan tesztolvasója lehettem, így az elsők között olvashattam el a friss kéziratot. Most természetesen arra gondoltok, hogy itt jönnek a magasztaló sorok. Valóban jöhetnének! Nem tudom, hogy valaha olvastam-e ennél meghökkentőbb, érdekfeszítőbb, akciófilmszerű vagány írást.

Az első kötet elolvasása után az járt a fejemben, vajon mi lesz a következő kötetben? Ide vele! Nem bírom ki nélküle! Sokkal jobb, mint Az elme gyilkosai!”

(Szabados Pál)

„Arthur Volkov, Darius von Zeissman, Odin Acker Bailey, Klaus StJohn, Shub-Niggurath… már a nevek is magukért beszélnek. Igazi Duncan Shelley történet, amely az Elme gyilkosaival vetekedik. Még nem döntöttem el, hogy melyik a komolyabb, elgondolkodtatóbb és melyik hordoz súlyosabb üzenetet magában.

A regény filozofikus mélységében tárgyalja a félelem témáját, mégsem veszít az izgalmasságából és nem kevésbé szórakoztató.

Egy titkos társaság szigorúan bizalmas paktumot köt idegen lényekkel, az árucikk megfizethetetlen, az idegenek mégis komoly árat kínálnak… Konspirációs science-fiction valóban sokkoló fordulatokkal.”

(Jacqueline Walton)

Share

Commentek