Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

Démoni tanítás

2007 óta írtam vagy háromszáz cikket, ti pedig írtatok vagy tizenötezer kommentet. Valamennyi cikkem közül ez a mostani a legkülönlegesebb, mert a mellékelt, letölthető anyag olyan tanítást tartalmaz, amely megváltoztathatja az életeteket. Elvárom tőletek, hogy a kommentjeitek is hasonlóképpen egyediek legyenek. :)

A tanítás egy novella, amely az Amer és az Amazonok című könyvben jelent meg. A tanítás, a lényeg, amely a történetben megbújik, számomra nagyon fontos megértést hordozott, és jobbá tette az életemet.

A visszajelzések alapján, úgy tűnik, kicsivel nehezebb megérteni ezt a tanítást, mint gondoltam. A nehézség, alighanem az egyszerűségében rejlik. Ez az, amire azt mondják: olyan egyszerű, hogy az már fáj. Csakhogy, nem az egyszerűséghez vagyunk hozzászokva.

Azt szeretném, ha megértenétek a tanítást és használnátok. Erősebbek, mentálisan stabilabbak lesztek tőle.

Várom véleményeteket a történetről és a tanításról. Arról is írjatok, milyen eredményeket értetek el a démoni lecke megértésével.

A részletet innen lehet letölteni: Amer és az Amazonok részlet .

Share

Commentek

Previous

Mi lenne, ha lenne tudomány?

Next

Az idegenek köztünk vannak?

89 Comments

  1. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Döntsd el, hogy kommunikálni akarsz, vagy elutasítani azt.

    Az igazság az, hogy elbizonytalanodtam, miután ilyenekt írsz:
    ” Több év, sok száz felesleges, eredménytelen, meddő kommunikáció után azt gondolom, hogy nem kell Alexel kommunikálnom.”

    Ha akarsz kommunikálni, akkor rajtam eddig sem múlt, hisz ismersz. Bár az is igaz szerintem, hogyha a két legutolsó kérdésemre válaszolsz, akkor nagyjából mindenre válaszoltál.

  2. @ Alex:
    Alex, tiszta időpocsékolás komolyan venni, amiket írkálsz, és azokra kimerítő terjedelemben és részletességgel válaszolni, ha azután azt 2 darab sorral elintézed, figyelmen kívül hagyva a reakcióm 99 %-át.

    Döntsd el, hogy kommunikálni akarsz, vagy elutasítani azt. Azt is döntsd el, hogy miért teszel fel kérdéseket? Azért, mert szeretsz kérdéseket feltenni, vagy azért, mert válaszokat akarsz?

  3. Alex

    Duncan Shelley írta:

    … (halhatatlan varázslónak fontosabb lenni, mint megélni egy szép gyerekkort).
    Szavakkal megfogalmazhatatlanul dilisnek kell lenni ahhoz, hogy valaki pár élményt többre tartson a szabadságnál.

    Ez a démoni tanítás, amiről írtál? (minden porcikájával feszülten figyel a válaszra)

    Duncan Shelley írta:

    Eljárt a keze, mert nem volt elég tudatos, ennyi történt.

    Vagyis, ha tudatosabb lenne, akkor jobban is tudna szeretni?

  4. ferko998

    Amúgy ha már annyira irogatunk jóról és rosszról…Itt egy előző heti eset,ami innen pár kilóméterre történt(megérne amúgy egy Andan-féle hirelemzést)Egy zsidó iskola elött egy arab fiatalember leszállt a robogójáról és lelött 3gyereket és egy felnőttet válaszul egy pár nappal azelőtti izraeli akcióra.Most csak a hátterét nézzük az eseményeknek,a jó és a rossz szemszögéből.Erre azt mondhatná mindenki,hogy ez semmilyen épeszű értékrend szerint nem elfogadható,de kérdezzetek csak meg itt egy arabot.Kinek mi az épeszű értékrend?Ki dönti el?6 pofont meg egy kitört fogat nem lehet csak úgy jóvátenni,persze…akkor ezt?A téma egyébként nem ennyire egyszerű,és talán nem is illik ide,csak gondoltam a maga brutalitásával szemléletes lehet…

  5. ferko998

    Duncan Shelley írta:

    ferko998 írta:

    Én értem.Életem nagy részében(13évig)büntetett a társadalom a”lángoló hajócskáim”miatt.Utoljára6évig tartott,de közben kioltottam a lángokat.Jobb ember talán nem,de más ember biztos,hogy lettem.

    Szóval felgyújtottál egy hajót, és ezért 13 évre bevarrtak egy kóter nevű panzióba?
    Hahaha! :laugh: :laugh: :laugh: Nem!Csak volt egy hajócskám amire,ha odapislantottam fél szemmel akkor a többi talán el is süllyedt.Néha lángol még,de ha teljesen kioltani nem is tudtam(picit nagyzoltam tegnap,bocs)van egy csomó másik kishajó amiken nagyobb,szebb és figyelemreméltóbb jelzőtüzek égnek,csak régen nem vettem észre.Természetesen a végsőnek mondott cél a totális tűzoltás,de nagyon nehéz.Próbálkozok.

  6. thirdeye

    Duncan Shelley írta:

    Nekem nem szabadság az, ha valaki nem tud csinálni semmit. Nekem az halál. A varázsló nekem nem egy nagyképű, semmirevaló, tehetelen figura, hanem olyan valaki, aki felette áll a fizikai világnak, felette áll az illúziónak. Ha pedig valaki már itt tart, hát ő aztán tényleg képes tenni.

    KI mondta hogy ez azzal jár hogy tehetetlenek ?
    Duncan Shelley írta:

    Valójában arról volt szó, hogy a mester embertelenül irigy volt a tanítványára, mert az képes lett valamire, ő meg csak szövegelt róla.

    Ezt csak te gondolod , nem érted a lényegét .
    Duncan Shelley írta:

    Ha nem akarja, hogy megtámadják, és ezek ellenére megtámadják, akkor elég gagyi hatalma van szegénynek. Smile Túl van mindenféle hamis játszmákon, és mégsem számít, hogy mit akar?

    Ping -pongozunk a szavakkal . :-))

  7. ferko998 írta:

    Én értem.Életem nagy részében(13évig)büntetett a társadalom a”lángoló hajócskáim”miatt.Utoljára6évig tartott,de közben kioltottam a lángokat.Jobb ember talán nem,de más ember biztos,hogy lettem.

    Szóval felgyújtottál egy hajót, és ezért 13 évre bevarrtak egy kóter nevű panzióba? :chic:

  8. Petra írta:

    Egyébként nem mondtam, hogy jobb ember vagyok nála, a többetek többes szám második személy. Bár így utólag pontosítanék, hogy a többetek (azaz a hozzászólók egy csoportja) az eddigi kommentjei és az én értékrendem alapján talán még jobb ember is, mint Aeshma Deava volt a felismerés pillanata előtt (amit ez a történet elmesél).

    Szerintem a “jóemberség” része a siker is. Ha nem lenne az, akkor szinte jó embernek tartanám magam.

    És miért nem léptél közbe?

    Nem akartam, hogy engem is szétverjen.

    Aeshma-Daeva a Nibirun élt, nephelim volt, vagyis kb. 5 méter magas. A kislánya csak két méter volt. Valahogy nem akartam beszólni nekik…

  9. thirdeye írta:

    Most végre azt is tudom hogy varázsló alatt is mást értünk .Akikre én gondolok azok nem foglalkoznak olyan gyermeteg dolgokkal , mint a telekinézis. Ezek a varázslók attól varázslók hogy átlátnak a saját trükkjeiken is ezáltal érik el a szabadságot .

    Nekem nem szabadság az, ha valaki nem tud csinálni semmit. Nekem az halál. A varázsló nekem nem egy nagyképű, semmirevaló, tehetelen figura, hanem olyan valaki, aki felette áll a fizikai világnak, felette áll az illúziónak. Ha pedig valaki már itt tart, hát ő aztán tényleg képes tenni.

    Egyszer olvastam valahol hogy a tanítvány azzal dicsekedett 30 év elvonulás után , hogy most már tud a vízen járni . A mester csak annyit mondott : ha tudtam volna hogy erre használod ezt az időt , agyoncsaptalak volna az elején

    Valójában arról volt szó, hogy a mester embertelenül irigy volt a tanítványára, mert az képes lett valamire, ő meg csak szövegelt róla. Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, és aki tanítani se tudja, az tornatanár lesz. Legalábbis Woody Allen szerint. :-))

    Lehet valaki ebben a világban nagy varázsló , de ez múlandó dolog , mint ez a világ .
    A szabadság ezen a világon túl található .

    Miért gondolod, hogy ez a világ olyan iszonytató erejű, hogy csak elmenekülni lehet belőle?

    az én tapasztalatom az , hogy a démoni erők (de ha akarod hívhatod tévedésnek , vagy pontatlan gondolatnak ) éppen azzal irányítják az embereket hogy rákényszerítik az embereket a játszmára . De ezt a játszmát ők játszák , mert ők osztják a lapokat . Én nem kérek ebből a játszmából

    Az én tapasztalatom meg az, hogy a látszat csal. Mi nem emberek vagyunk. Nem kicsi senkik vagyunk. Azért tűnünk annak, azért érezzük magunkat annak, mert egyetértettünk vele. Áldásunkat adtuk rá. Semmi sem történik velünk véletlenül, csak úgy. Ha valakinek a fejére esik egy tégla, az sem véletlen. A kényszer, az elnyomás létezik, de csak emberi szinten. Magasabb szinten nincs semmi kívül. Lehet, hogy emberként zokogok, miközben beszíjaznak a villamosszékbe, de valójában én akartam ezt. Hogy miért, az más kérdés. Ha megunom, a kivégzés előtt két másodperccel megszólal a telefon, hogy kegyelmet kaptam, és este már pizzázok a csákicsízben. :)

    Azt szoktam mondani , ha választásra KÉNYSZERülsz két lehetőség közül , válaszd a harmadikat . Vagyis: TANK . I NEED AN EXIT.

    Én meg azt, hogy értsd meg, miért hiszed, hogy létezik kényszer.

    A varázsló (akire én gondolok) azért nem akarja hogy egy átlagember megtámadja , mert nem akar neki ártani , nem azért mert fél tőle . Amer az én világomban blöffmester . Az én varázslóm a tiédben az . Ennyi .

    Ha nem akarja, hogy megtámadják, és ezek ellenére megtámadják, akkor elég gagyi hatalma van szegénynek. :) Túl van mindenféle hamis játszmákon, és mégsem számít, hogy mit akar?

  10. Alex írta:

    Nem automatikus, hogy a verés lett volna a legjobb megoldás arra amit kislányt tett.

    Ki beszélt valaminek a megoldásáról? Egy öntudatlan tett volt. Aeshma-Daevát megrázta, és elég jó állapotban volt ahhoz, hogy ahelyett, hogy zokogott volna, és eljátszotta volna a szentet, valós megoldást keressen. A verés előtt meglehetősen sikeres, de léha és semmitmondó életet élt, nem járt semmilyen úton. A verés megrázta, ezért indult el.

    De mégha a verés is lett volna az (nem vagyok én teljesen a büntetés ellen), akkor is az igazságosságot be kell tartani. Márpedig akkorákat ütni, hogy felreped a szája és kihull a foga nem volt adekvált ahoz, amit tett.

    Én a büntetés ellen vagyok. A jóvátétel jobb, a büntetés értelmetlen bosszú.

    Ha ütsz és fáj, akkor valamennyi sejt meghalt, felrepedt a sejtburok stb. X kg lehulló vakolatért mennyi sejt az igazságos jóvátétel? :)

    Eljárt a keze, mert nem volt elég tudatos, ennyi történt.

    De ne felejtsük el, hogy két személy vett részt a buliban. Aeshma-Daeváról már beszéltünk, de a másik lényről még nem. Mert ő is ott volt, ő is tett dolgokat, neki is van múltja, karmája, bűnei, tévedései stb. Ő sem egy test.

    Mert mint látod, nem is az igazi mondanivalódnál ragadtunk le (nemcsak én szóltam), hanem a verés brutalitásánál, ami mindenkinek bántja a csőrét ép az igazságtalansága miatt.

    A többes szám 2 db ember. :) Ez tényleg nagyon fontos. :)

    A verés brutalitása a bűn (mert igazságtalanak tartjuk, főleg, ha közben azt akarod szemléltetni, hogy milyen meghitt is a viszony anya és lánya közt) és az már csak részletkérdés, hogy 6 pofon volt -e.

    Dehogy akartam ilyet szemléltetni! És pontosan hat pofon volt. Számoltam…

    Ami mondanivalóm volt az az, hogy ha igaz a tézis, hogy rosszal nem lehet jót elérni, akkor viszont igaznak kell lennie, hogy a nem adekvált büntetés nem szülhet jó dolot. Vagyis legalábbis ebben a gondolatmenetben kicsi ellentmondást vélek felfeldezni. de ez csak az én véleményem voltak, akik átsiklottak rajta (persze voltak olyanok is, akiket hozzám hasonló módon szintén zavart és összezavart).

    “Kicsit” nagyképű vagy. :) A többiek átsiklottak rajta? Min is? Ami nincs ott? Amit csak te képzeltél bele? És az baj? :)

    Most kérjelek meg, hogy pontosan idézd be azokat a szavakat vagy mondatokat, amikor azt mondtam, hogy büntetéssel jót lehet tenni? És mondjam azt, hogy ha nem tudod megtenni, akkor mostantól tudni fogom, hogy buta ember vagy? 😎

  11. Alex írta:

    ne kérd számon senkitől, hogy milyen gondolatokat és mit olvas ki abból, amit írsz.

    Nem kérem. Nem is erről van szó. Írok valamit, te beleképzelsz valamit, ami nincs ott, majd nagy hevesen betámadsz és számonkéred rajtam, ami nincs ott, mert nem tettem oda, de te beleképzelted. Évek óta ezt csinálod.

    Ha csak magam lennék a nézeteimmel, akkor esetleg mondhatnánk azt, hogy túl széles skálán mozgok, de majdnem minden egyes írásod kapcsán többen vannak, akik hasonló dolgokat is belefantáziálnak, mint én.

    Ritka, szerencsére. Vedd észre azokat is, akik a legkevésbé sem értenek veled egyet.

    Az egyik ilyen dolog, hogy nem igazán hallotam Tőled bizonyításokat. Megelégszel azzal, hogy saját tekintélyeket hívsz segítségül (Andant stb.), idézel, vagy logikai összefüggéseket alkalmazol.

    Egy cikk, ami megjelenik (mondjuk) ezen az oldalon, azt bizonyítja, hogy van nyelv, van írás, és van internet.

    Semmilyen kényelmes hümmögnivalót nem tudnék hozni alátámasztásul. Adatokat igen, amiket nagyon mélyen meg kell érteni, de az nem kényelmes. Szellemi gyakorlatokat igen, amiket meg kell érteni, sőt még csinálni is kell, és egy idő után lesznek tapasztalatok, de az se kényelmes.

    Duncan, sokszor annyira szeretnék, de nem lehet, mert ahoz érvek, adatok, tények kellenének, amivel ütköztetni lehet más tényeket, adatokat, érveket.

    Nézzünk egy konkrét példát. Misztikus tapasztalataim 7. rész. A testemen kívül töltöttem 61 napot, arról írtam benne. Mit lehet ezzel kezdeni? Dilisnek nézhetsz. Hazugnak tarthatsz. Hiheted, hogy csak költői túlzás volt. Gondolhatod, hogy provokálok. Azzal is előállhatsz, hogy tévedtem, félreértettem valamit. Vagy simán belőttem magam. Ezt várod tőlem, hogy majd ezek közül valamelyik. Hogy te majd leülhess a hintaszékedbe a kandalló elé, feltámasztott lábakkal, öledben doromboló fekete macskával, kitölts egy kupa predoci óbort, és kortyolgatás közben elmélkejd azon, amit írtam.

    De én nem ebben utazom, érted? Valóban 61 napot töltöttem a testemen kívül, konkrét dolgokat tettem érte, adott időn keresztül, használva egy módszert, ami ezt eredményezte. Az, hogy te hol mit olvastál valami ilyesmiről, miért érdekelne, ha soha el se kezdted azokat a módszereket használni száz órákon át, amiket én?

    Andanra és másokra való hivatkozásom kifigurázása a hivatkozásoknak. Nem attól lesz igaz valami, hogy melyik celeb mondta.

    Te sokszor nem veszed figyelembe azt, hogy valakiknek ennyi nem elég. Hiába fogod a lehető legzseniálisabb módon elmondani ugyanazt ezerszer, mikor ő bizonyítékot vár a megerősítésére.

    – Hidd el, mert Platón is mondta, hogy így van!
    – De engem nem érdekel Platón!
    – Akkor Einstein is mondta!
    – Einstein se érdekel.
    – Ki érdekel?
    – Ötödik Henrik.
    – Ok, Ötödik Henrik is mondta!
    – Te jó ég, hát igaz! Ötödik Henrik nem mondta volna, ha nem igaz!”

    Persze, vicces, de tragikus is. Én nem akarom, hogy higgyenek nekem. Azt szeretném, ha megértenének.

    Én magam legalább egy tucat emberről tudok, akik itt voltak, lelkesedtek, majd vitába próbáltak szálni Veled, és utánna lemorzsolódtak a fenti dolog miatt.

    Lehet, te másoktól másmilyen leveleket kaptál, indokolva, hogy miért nem folynak bele többé a kommentelésekbe, mint én. Van ilyen. Azt pedig végképp nem gondolom, hogy mindenkinek kommentelnie kellene.

    Veszélyes! Mert megmondod, hogy mi a hasznos, mi nem

    Pedig az elég egyszerű.

    Az ima nem hasznos, a orvosi kutatás hasznos.

    Ha igazi kutatásról van szó, akkor az hasznos.

    A Te ideológiád van benne az által, mert a halál elleni küzdelmet fontosabbnak tartod, mint például elfogadással meghalni.

    Az nem ideológia, amit meg lehet figyelni. Azért tartom fontosabbnak az életet a halálnál, mert anyira még nem mentem tönkre, hogy emo-s legyek.

    Nem egy cikked szól a hosszú életről, öregedésről és a halhatatlanságról (halhatatlan varázslónak fontosabb lenni, mint megélni egy szép gyerekkort).

    Szavakkal megfogalmazhatatlanul dilisnek kell lenni ahhoz, hogy valaki pár élményt többre tartson a szabadságnál.

    A Te értékrended alapján ezért az ima, ami véleményed szerint nem segíti elő a halál elleni harcot, nem olyan hasznos, mint, ha valaki hatalmas erőfeszítések árán kitalál valami gyógyszert.

    Ha kimászunk a gondolatok közül, minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Mi a cél? Ez és ez. Ok. Ezzel vagy azzal el lehet érni? Nem. Ok, akkor tévedés volt. Azzal a másikkal el lehet érni? Igen. Akkor az jó.

    Lorenzo szülei megtalálták az olajat, de nem oldották meg a fiuk károsodásának a problémáját, pedig ugyanolyan vehemenciával kezdtek neki. Mi, ha azért nem, mert az ő pontenciáljukban csak az olaj volt benne?

    Van jó és van jobb és van még jobb. Elértek valamit, ami tényleges eredmény volt, ami hasznos volt. Nem hiábavaló életet éltek, ami csak róluk szólt, az ő kis élményeikről, hanem tettek valamit magukért és másokért is.

    Ha valakinek az ima a lehetőségei netovábbja és azt megteszi, akkor mindent megtett, amire képes volt

    A mese lényegtelen, csak az számít, hogy megvalósította vagy sem.

    Az egész érvelésed arra épül, hogy csak az eredményt nézed, nem az oda vezető utat. Ez a cél szentesíti az eszközt felfogás. Ezzel nincs baj, ha közben nem mondanád, hogy a rosszal nem lehet a jóhoz eljutni. Mert ez logikailag ellent mond egymásnak.

    Az eredmény fontos. Az út is, ha elvezet a célhoz. Ha nem vezet el, akkor időpocsékolás. Nem tudom, mit jelent az, hogy a cél szentesíti az eszközt, de egy célt vagy el lehet érni egy eszközzel, vagy nem. Még mindig nem tudom, honnan vetted ezt, hogy valahol is azt állítottam, hogy a rosszal jutott el valaki a jóhoz.

    Igen, az amerikaiak is pontosan ilyen érveléssel indokolták Hirosimát és Nagaszakit.

    Most meg hogyan jönnek ide az amerikaiak? :D:D:D

    De ha már felhoztad. Nem léteznek “amerikaiak”. És ha nem te voltál a döntéshozó vagy nem voltál ott a tényleges és végső értekezleten, akkor neked sincs fogalmad arról, hogy mi állt a bombázás hátterében.

    A halhatatlan varázslóság ugye sokkal többet ér, mint egypár kivert fog. 10 ember élete többet ér, mint egy ember élete. Ezzel a felfogással egyet lehet érteni, nekem nincs vele bajom. Csak azzal van bajom, hogy ha azt mondják, hogy ez egy érték. Mert mi van, ha egy ember élete is érték?

    Szerintem egy ember élete is érték. Te beszélsz állandóan arról, hogy meg kell halni, és decsodás, hogy meghalnak az emberek. Szerintem nem az.

  12. ferko998

    Én értem.Életem nagy részében(13évig)büntetett a társadalom a”lángoló hajócskáim”miatt.Utoljára6évig tartott,de közben kioltottam a lángokat.Jobb ember talán nem,de más ember biztos,hogy lettem.Jó a sztori,tetszik a szemláltetés módja.Gratula

  13. Alex

    Petra írta:

    Viszont a történet kapcsán egészen biztos az álláspontom a kérdésben.

    Tényleg jó tanár vagy. El tudod úgy mondani a dolgokat, hogy a lényeg világos legyen.

    Petra írta:

    Azt próbálom elmagyarázni, hogy nem tett rosszat, sőt inkább jót tett velük, hogy nem tette ki őket a további terrornak, míg nem tanulta meg kezelni a dühét.

    Vagyis mintegy elvonókúrára ment? Mikor visszajött, már tünetmentes volt. :-)

    Persze ezek voltak számomra a kisebb problémák. A másik dolog maga az egész elképzelés, hogy mi szerint az érzelemmentesített gondolatok/gondolkodás az út.

    Miért ekkora bubus az érzelmek? Mondom ezt annak függvényében, hogy érdekes módon ezen beszélgetés kapcsán ketten is előhozták gyerekkori emlékeiket. Ěs úgy tűnt nekem, mintha a trauma feldolgozására az segített, hogy valahogy megpróbáltak érzelementessé válni a megtörténtek iránt. Mert nyilván annyira fáj, hogy valamikép kezelni és feldolgozni kell. A számomra a kérdés az, hogy biztos, hogy ez az elfojtás szerűség a legjobb megoldás?

  14. Alex

    intergold írta:

    Bocs a kicsit kirohanas-szeru kommentert, csak nem szeretem az ilyen fennkolt magyarazatokat. Szamomra tenyleg menekulesnek tunnek, aminel a szembenezes szerintem “nemesebb”.

    OK, kaptál tőlem egy like-ot.

    Nem a próba és a teszt volt a lényeg, hisz írtam, hogy bárminek felfoghatod, ha meg tudod találni benne azt, ami elviselhetőbbé teszi számodra a tényt, amit megéltél.

    És akkor talán szembe tudsz vele nézni, és túl si fogsz tudni lépni.

    Bár lehet, hogy ez is túlságosan fenkölt volt, pedig csak segíteni szeretnék olyanban, amiben nincs hatalmam segíteni.

  15. Alex

    Great írta:

    oolvasd már el a novellát egyszer. Mert én ilyet nem találtam.

    Ne is ott keresd, a kommentek közt volt róla szó.

  16. Petra

    Duncan Shelley írta:

    27,44 földi óra egy tengely körüli teljes fordulat. A Marsnál gyorsabb, de a Jupiternél lassabb.

    Nekem is valami ilyesmi rémlett, de nem emlékeztem pontosan. Nagyon köszönöm a felvilágosítást. 😉

    Duncan Shelley írta:

    Hehe… Érdekes egy értékrend, ami alapján valaki jónak tekinti magát csupán mert nem veri a gyerekét. Még akad néhány milliárd bűn ezen kívül.

    Ja, én sem kimondottan a gyerekverésre gondoltam, hanem a félrekefélésre. Az még biblia szerint is gáz, nem? Ne paráználkodj, vagy mi…

    Egyébként nem mondtam, hogy jobb ember vagyok nála, a többetek többes szám második személy. Bár így utólag pontosítanék, hogy a többetek (azaz a hozzászólók egy csoportja) az eddigi kommentjei és az én értékrendem alapján talán még jobb ember is, mint Aeshma Deava volt a felismerés pillanata előtt (amit ez a történet elmesél). Remélem ez így korrekt.

    Duncan Shelley írta:

    Méghogy túlzás! Ott voltam, pontosan ez történt.

    És miért nem léptél közbe? Várj, kitalálom. Épp nem volt nálad egy megfelelő test, hogy beavatkozhass, ezért lettél csupán külső szemlélő, aki elég érdekesnek és tanulságosnak találta a történteket ahhoz, hogy végigkísérje, aztán leírja nekünk okulásul. És ezt köszönjük. :clap:

  17. Petra

    Alex írta:

    Szia, hát nagyon köszönöm a hozzászólásod, mert elgondolkodtató.

    Nagyon szívesen, örülök, hogy ezt mondod.

    Alex írta:

    Viszont maardjunk még egy kicist a gondolatnál: lehet-e változtatni a jobb felé úgy, hogy közben rosszat teszünk?

    Ezen meg én gondolkodtam el, és azt hiszem, hogy a nem. A rossz nem visz jó felé, talán még véletlenül sem.
    Viszont a történet kapcsán egészen biztos az álláspontom a kérdésben. Ha jól értem, a 6 pofonon túltetted magad és nem azért ítéled el Aeshma Deavát igazán. Az egy hiba volt, amit felismert, amitől észbe kapott és többé nem fordult elő. Inkább azt nehezméányezed, hogy mikor eldöntötre, hogy jobb ember lesz, akkor fogta magát és otthagyta a családját kétségek között, magukra, ami nem alapesteben szép dolog egy anyától és feleségtől, mondjuk rossz. Ezzel még tán egyet is értenék, ha nem egy brutális és kiszámíthatatlan anyáról lenne szó. Azt próbálom elmagyarázni, hogy nem tett rosszat, sőt inkább jót tett velük, hogy nem tette ki őket a további terrornak, míg nem tanulta meg kezelni a dühét. Megvédte őket saját magától, amivel végső soron jót tett, és ezután is jó tettekkel haladt a jó irányba. Ez az én véleméynem.

    Alex írta:

    A pincében pedig szerintem a hogyishívják volt.

    Hát az tényleg elég félelmetes. :tremble: Remélem Kyla csak akkor találkozott vele, mikor már ő is varázslómester volt! 😉

  18. thirdeye

    @ thirdeye:
    @ Great:
    Bocsi. :-)) :rose: :peace: :beer:

  19. thirdeye

    Duncan Shelley írta:

    Tehát ezek az anyák halhatatlanok, kedvükre teremtenek testeket, és a gyermekeiket is megtanították erre? Szeretnék találkozni az egyikkel. De elég, ha a távolból idehat, és például kitölti ezt a kis italt a poharamba, telekinézissel. Ez nem nagy varázslat, eléggé pitiáner, nem lehet számára egy nagy mutatvány.. Várok türelemmel.

    Most végre azt is tudom hogy varázsló alatt is mást értünk .Akikre én gondolok azok nem foglalkoznak olyan gyermeteg dolgokkal , mint a telekinézis. Ezek a varázslók attól varázslók hogy átlátnak a saját trükkjeiken is ezáltal érik el a szabadságot . Egyszer olvastam valahol hogy a tanítvány azzal dicsekedett 30 év elvonulás után , hogy most már tud a vízen járni . A mester csak annyit mondott : ha tudtam volna hogy erre használod ezt az időt , agyoncsaptalak volna az elején . De az utóbbi kommentjeidet olvasva mintha már jobban értenélek . Értem itt az apai dolgaidat , ebből is látszik hogy hasonló élmények mennyire más irányokba lökhetik el az embert .
    Lehet valaki ebben a világban nagy varázsló , de ez múlandó dolog , mint ez a világ . A szabadság ezen a világon túl található . És az én tapasztalatom az , hogy a démoni erők (de ha akarod hívhatod tévedésnek , vagy pontatlan gondolatnak ) éppen azzal irányítják az embereket hogy rákényszerítik az embereket a játszmára . De ezt a játszmát ők játszák , mert ők osztják a lapokat . Én nem kérek ebből a játszmából . Azt szoktam mondani , ha választásra KÉNYSZERülsz két lehetőség közül , válaszd a harmadikat . Vagyis: TANK . I NEED AN EXIT. Duncan Shelley írta:

    Szóval, elképzelem, hogy egy ember megtámad egy varázslót, de nem értem, miért kell ettől félni, és miért kell egy varázslónak rejtőznie?

    Persze, Amer igazi varázsló, nem egy blöffmester.

    A varázsló (akire én gondolok) azért nem akarja hogy egy átlagember megtámadja , mert nem akar neki ártani , nem azért mert fél tőle . Amer az én világomban blöffmester . Az én varázslóm a tiédben az . Ennyi . :-))

  20. thirdeye

    Great írta:

    A Great azért mondta, hogy az egóbajnok hazudott, mert azt mondta, hogy elutazik és nem lesz net, de továbbra is itt szövegelt a letelt napok ellenére is.

    És te hiszel egy egóbajnoknak ? Csak ugrattalak ! Nem fogok a te kedvedért lekopni . Ha Duncan mondja az más. :laugh:

  21. intergold

    “Ez az. Miért akarsz bosszút állni? Apád egy teszt volt az életedben. Egy próba.”

    Az en apam egy szanalmas viselkedesproblemas alkoholista volt. Mar 9 evesen nekem kellett felnottszerepben lennem, erettebb erzelmi intelligenciaval rendelkeznem, es az allando felelem ellenere uj es uj eselyeket adnom neki, amiket elszalasztott rendre. Evekbe telt, hogy rendberakjam magam utana, es maig sem sikerult teljesen.
    Holott nem vagyok materialista ember, szanalmas probalkozasnak tartanam, ha ilyesfele magyarazatokba probalnek menekuloni, hogy o egy proba, vagy egy teszt volt a szamomra. Ez menekules lenne. Ami persze rendben van, ahogy John Anderton mondja a Kulonvelemenyben, mindenki menekul, de ez akkor is csak egy probalkozas a feldolgozasra. Persze, lehet, hogy az olumposziak szerint o tenyleg egy teszt volt az eletemben, es tenyleg profitaltam is belole, de lassuk be, alapjaban veve csak abban lehetek biztos, amit tapasztaltam: egy kimeletlen erzelmi, es alkalmankenti fizikai eroszaktevo volt, aki eljatszotta minden eselyet. A mult ido ellenere meg el, csak en vagyok az, akinek a szamara mar nem Ez az, ami biztos. Az osszes tobbiben hihetunk szabadon, de ez az, ami biztos.
    Bocs a kicsit kirohanas-szeru kommentert, csak nem szeretem az ilyen fennkolt magyarazatokat. Szamomra tenyleg menekulesnek tunnek, aminel a szembenezes szerintem “nemesebb”.

  22. Great

    A Great azért mondta, hogy az egóbajnok hazudott, mert azt mondta, hogy elutazik és nem lesz net, de továbbra is itt szövegelt a letelt napok ellenére is.

  23. Great

    Alex írta:

    Ami mondanivalóm volt az az, hogy ha igaz a tézis, hogy rosszal nem lehet jót elérni, akkor viszont igaznak kell lennie, hogy a nem adekvált büntetés nem szülhet jó dolot.

    Olvasd már el a novellát egyszer. Mert én ilyet nem találtam.

  24. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Most meg azt mondod, nem is nagy ügy, túl lehet lépni rajta, csak teszt volt?

    Mint mondtam, tudok írni a kedved szerint is. (mosoly) Az, hogy ellent mondok Neked sok dologban az érted, nem ellened van.

    Duncan Shelley írta:

    Ha 6 pofon ekkora bűn, 6000 pofon mégsem az?

    Nem automatikus, hogy a verés lett volna a legjobb megoldás arra amit kislányt tett. De mégha a verés is lett volna az (nem vagyok én teljesen a büntetés ellen), akkor is az igazságosságot be kell tartani. Márpedig akkorákat ütni, hogy felreped a szája és kihull a foga nem volt adekvált ahoz, amit tett. Íróként Daeva dilemmáját máskép is érzékeltethetted volna. Mert mint látod, nem is az igazi mondanivalódnál ragadtunk le (nemcsak én szóltam), hanem a verés brutalitásánál, ami mindenkinek bántja a csőrét ép az igazságtalansága miatt.
    A verés brutalitása a bűn (mert igazságtalanak tartjuk, főleg, ha közben azt akarod szemléltetni, hogy milyen meghitt is a viszony anya és lánya közt) és az már csak részletkérdés, hogy 6 pofon volt -e.

    Duncan Shelley írta:

    Ha meg lehet bocsátani 6000 pofont, 6 pofont miért nem?

    Meg lehet bocsátani a 6000 pofont is, meg a 6-ot is.

    Ami mondanivalóm volt az az, hogy ha igaz a tézis, hogy rosszal nem lehet jót elérni, akkor viszont igaznak kell lennie, hogy a nem adekvált büntetés nem szülhet jó dolot. Vagyis legalábbis ebben a gondolatmenetben kicsi ellentmondást vélek felfeldezni. de ez csak az én véleményem voltak, akik átsiklottak rajta (persze voltak olyanok is, akiket hozzám hasonló módon szintén zavart és összezavart).

    A többi felvetésemre is válaszolsz?

  25. Alex írta:

    Ez az.

    Bizony! :D:D Hiszen több komment óta azt nyomod, hogy 6 db pofon jóbátehetetlen bűn, aki ilyet tett, az soha nem tudja ezt helyrehozni, nem tehet semmit, és szegény kislány ettől a 6 pofontól jóvátehetetlen sérüléseket szenvedett, amit a halhatatlansága, a tökéletes döntési szabadsága sem tud enyhíteni. Most meg azt mondod, nem is nagy ügy, túl lehet lépni rajta, csak teszt volt? De akkor most melyik? Döntsd el.

    Miért akarsz bosszút állni?

    Nem akarok. Azért kérdeztem, mert olyan mérhetetlen bűnnek találtad a novellában a 6 db pofont. Ha 6 pofon ekkora bűn, 6000 pofon mégsem az? Ez nem földi matek, gondolom.

    Apád egy teszt volt az életedben. Egy próba.

    Nem, dehogy. Csak hibák sorozata.

    Miért nem próbálod a saját hasznodra fordítani és pozitív gondolatokat és motivációkat nyerni belőle? A negatív gondolatok gyengítenek.

    Volt mit kezelni, ennyi. De látod, milyen tanácsaid vannak? Épülni lehet 6000 pofonból, de 6 pofonból nem? Nem értelek. Vagy épp az a bajod, hogy Aeshma-Daeva csak 6 pofont adott, és az kevés az épüléshez? Ennyivel nem lehet embert faragni? :)

    Te értékes ember vagy, nem a Te hibád, hogy ő mit tett Veled.
    Bosszút akarsz? Akkor bocsáss meg neki. És bocsáss meg magadnak.

    Ugyan. De, az én felelősségem. Nem fogadom el, hogy a dolgok csak úgy vannak, és semmi közöm hozzájuk. Nem akarok bosszút. Honnan veszed, hogy igen? Mert írtam, hogy provokáljalak? Látod, mi a különbség tudás és betűk között?

    Ha meg lehet bocsátani 6000 pofont, 6 pofont miért nem?

  26. Alex

    Persze, ne gondold, hogy nem értelek. Bármit is mondtam, én is a 10 életet választanám az 1 halálért.

    De, ha az az 1 ember, akinek meg kéne halni a testvérem volna és a 10 másik az idegen, na akkor bizony nagyon komoly dilemában lennék, hogy kit válaszak. Nem vagyok benne biztos, hogy nem a testvéremet választanám.

  27. Alex

    Duncan Shelley írta:

    Kérlek, mond el a véleményedet apámról. És azt is, hogy mit kellene tennem vele bosszúból.

    Ez az. Miért akarsz bosszút állni? Apád egy teszt volt az életedben. Egy próba. Miért nem próbálod a saját hasznodra fordítani és pozitív gondolatokat és motivációkat nyerni belőle? A negatív gondolatok gyengítenek.

    Te értékes ember vagy, nem a Te hibád, hogy ő mit tett Veled.

    Bosszút akarsz? Akkor bocsáss meg neki. És bocsáss meg magadnak.

  28. Alex

    Duncan Shelley írta:

    De ha belefantáziálsz valamit abba, amit írtam, amit nem írtam, az legalábbis különös.

    Duncan, az írásaid gondolatébresztők. Azt viszont ne kérd számon senkitől, hogy milyen gondolatokat és mit olvas ki abból, amit írsz. Ha csak magam lennék a nézeteimmel, akkor esetleg mondhatnánk azt, hogy túl széles skálán mozgok, de majdnem minden egyes írásod kapcsán többen vannak, akik hasonló dolgokat is belefantáziálnak, mint én. De én ebben különben nem látok problémát.

    Duncan Shelley írta:

    Évekkel ezelőtt volt egy cikk, nem emlékszem már, hogy konkrétan mi volt a címe, akkor rájöttem, hogy lényegtelen, mit írok, biztosan nem fogsz egyetérteni.

    Mivel tényleg nagyon régen vagyok Veled, elmondok még egypár dolgot, amit sok ember reakciójából leszűrtem, mint zavarót Veled kapcsolatban. Az egyik ilyen dolog, hogy nem igazán hallotam Tőled bizonyításokat. Megelégszel azzal, hogy saját tekintélyeket hívsz segítségül (Andant stb.), idézel, vagy logikai összefüggéseket alkalmazol. Ez azért probléma, mert vannak, akik tényleg megerősítésre várnak (tényszerűre), de nem kapják meg. Azt mondod, hogy én vitázok Veled. Jaj, Duncan, sokszor annyira szeretnék, de nem lehet, mert ahoz érvek, adatok, tények kellenének, amivel ütköztetni lehet más tényeket, adatokat, érveket. De nem emlékszem egyetlen egy esetre sem, mikor ezt megtetted volna. Vissszatérő motívum nálad a tudás és tapasztalat problémája. Viszont, az nem bizonyítás, hogy :” hidd el, mert én megtapasztaltam Vagy Andan tapasztalta.” Te sokszor nem veszed figyelembe azt, hogy valakiknek ennyi nem elég. Hiába fogod a lehető legzseniálisabb módon elmondani ugyanazt ezerszer, mikor ő bizonyítékot vár a megerősítésére. Aztán pedig azt mondod, hogy de hisz elmondtam és nem értettél vele egyet, szóval minek mondjam, hisz Te úgyse hiszed el, nem fogsz velem egyetérteni. És akiknek ez nem elég, azokról idővel lemondasz. Voltak olyan esetek is, amikor nem ismerted el, hogy valamit kicsit összekutyultál (mert hát Te is csak ember vagy). Én magam legalább egy tucat emberről tudok, akik itt voltak, lelkesedtek, majd vitába próbáltak szálni Veled, és utánna lemorzsolódtak a fenti dolog miatt.

    Duncan Shelley írta:

    Nem veszélyes. Azt mondja: szedd össze magad!

    Veszélyes! Mert megmondod, hogy mi a hasznos, mi nem: Az ima nem hasznos, a orvosi kutatás hasznos. A Te ideológiád van benne az által, mert a halál elleni küzdelmet fontosabbnak tartod, mint például elfogadással meghalni. Nem egy cikked szól a hosszú életről, öregedésről és a halhatatlanságról (halhatatlan varázslónak fontosabb lenni, mint megélni egy szép gyerekkort). Neked ez fontos. A Te értékrended alapján ezért az ima, ami véleményed szerint nem segíti elő a halál elleni harcot, nem olyan hasznos, mint, ha valaki hatalmas erőfeszítések árán kitalál valami gyógyszert.

    Duncan Shelley írta:

    Értelek, de miért nem vette a fáradságot, hogy többre legyen képes? Kell legyen valami, ami annyira fontos, annyira erős, annyira motivál, hogy átlépsz a határaidon.

    Lorenzo szülei megtalálták az olajat, de nem oldották meg a fiuk károsodásának a problémáját, pedig ugyanolyan vehemenciával kezdtek neki. Mi, ha azért nem, mert az ő pontenciáljukban csak az olaj volt benne? A másik feladat már túlmutat rajtuk. Nem lehet a kalapácstól elvárni, hogy hegedüljön. Hiába szedi össze magát. Ha valakinek az ima a lehetőségei netovábbja és azt megteszi, akkor mindent megtett, amire képes volt. Nem igaz, hogy nem vett fáradságot. Nem igaz, hogy nem lép túl a határain. Csak néhány centire, nem pedig mérföldekre, mert csak annyira képes.

    Duncan Shelley írta:

    Aeshma-Daeva lányának anyja tanításának köszönhetően voltak gondjai az életben? Nem. Volt beteg? Soha. Megöregedett? Dehogy. Meghalt? Fenét. Szerintem jó üzlet … így van. A kérdés már csak az, hogyan jön ez ide? Aeshma-Daeva nem tett ilyet. Magyarázatokkal, példákkal, később szellemi gyakorlatokkal tanított.

    Duncan. Az egész érvelésed arra épül, hogy csak az eredményt nézed, nem az oda vezető utat. Ez a cél szentesíti az eszközt felfogás. Ezzel nincs baj, ha közben nem mondanád, hogy a rosszal nem lehet a jóhoz eljutni. Mert ez logikailag ellent mond egymásnak. Így jön ez ide. Bár logikában Kutyagumi a szaktekintély, kérdezzük meg őt. (kacsint)

    Duncan Shelley írta:

    Aeshma-Daevának volt egy célja, és megtette érte, amit kellett. Igazi cél volt, nem csak téma, amin rágódhat. Eredményt akart. Elérte. Mindegy, meddig tart, az tényleg értékes volt, neki is, a lányának is.

    Igen, az amerikaiak is pontosan ilyen érveléssel indokolták Hirosimát és Nagaszakit. Azt mondták, hogy 1 millió életet mentettek meg 200 000 élet kioltásával. Megint csak a cél szentesíti az eszköz felfogás. A halhatatlan varázslóság ugye sokkal többet ér, mint egypár kivert fog. 10 ember élete többet ér, mint egy ember élete. Ezzel a felfogással egyet lehet érteni, nekem nincs vele bajom. Csak azzal van bajom, hogy ha azt mondják, hogy ez egy érték. Mert mi van, ha egy ember élete is érték?

  29. kutyagumi

    brokev7 írta:

    A tanító jellegű írói párbajnak akkor lenne értelme, hogyha te is kitalálnál hozzá egy legalább olyan jó démonos sztorit, mint mondjuk Amer története. Na jó, könnyítésként lehet akár vámpíros is, ezen ne múljék!

    Már ki is találtam, mert ebben nagyon profi vagyok. Vámpíros pornó.
    Nem szándékoztam párbajozni. Csak egyszerűen a ragyogó elmémet villogtattam. Azt hiszem, hogy Alexnek írtam, meg annak, akit érdekel.
    Szerinted mit szólna Duncan egy vámpírpornó novellához ezen az oldalon? 😉

  30. kutyagumi

    Duncan Shelley írta:

    Azt is említsd meg

    Már így is hosszú volt. Gondoltam, ha fontosnak tartod, akkor kiegészíted. És lám.
    Igencsak szuper kiegészítés volt, és megmutatta számomra azt, hogy csodás összhangba tudunk kerülni. :handshake:
    Meg aztán rájöttem, hogy nem kapcsolódik a témához igazán és szégyenemben megnyomtam a “Hozzászólás küldése” gombot. :jump:

  31. kutyagumi

    Duncan Shelley írta:

    Nem, ez nem vicc. Kár, hogy nem értetted a történet lényegét.

    Nem, ez nem vicc, hanem egy történet, ami kiválóan szemléltet valamit.
    És jó, hogy ez egy olyan hely, ahol azok is kérdéseket tehetnek fel a szemléltetéssel kapcsolatban, akik nem látják át elsőre a lényeget.
    Ez az első alkalaom, hogy komolyan elnézést kérek a cinikus megjegyzésem miatt.

  32. Alex írta:

    Mert mi, ha apa lemegy a pincébe és nem jön fel?

    Nem pontosan értem, mire gondolsz itt. De ha már apa… Kíváncsi vagyok a véleményedre.

    Apám alkoholista elmebeteg volt. Majdnem tizennyolc éves koromig laktam szüleimmel, és nem hat pofont kaptam, hanem hatezret. Semmit nem tett senkiért, nem kért bocsánatot, nem tett halhatatlanná, nem tett semmit.

    Kérlek, mond el a véleményedet apámról. És azt is, hogy mit kellene tennem vele bosszúból.

  33. Alex, azért írom, hogy kötekedni akarsz, mert optimista vagyok. Ha pesszimista lennék, akkor nem gondolnám, hogy csak a vita kedvéért vitázol, de ha leírnám, az személyeskedésnek hangozhatna.

    Alex írta:

    Felébresztettem az alvó oroszlánt!

    Ö… ha nem tényszerű, amit írtam, akkor idézetekkel mutass rá. De aligha lehetne cáfolni, hogy minden író a saját értékrendje szerint ír.

    nem szereted, ha ellentmondanak Neked

    Ha nekem mondasz ellent, az rendben. Miért ne? De ha belefantáziálsz valamit abba, amit írtam, amit nem írtam, az legalábbis különös.

    egyre gyakrabban (sokszor tudatosan) fogalmaztam meg olyan álláspontot, ami nem volt szimpatikus Neked

    Évekkel ezelőtt volt egy cikk, nem emlékszem már, hogy konkrétan mi volt a címe, akkor rájöttem, hogy lényegtelen, mit írok, biztosan nem fogsz egyetérteni. Ez a véleményem azóta sem változott. A kellemetlen az, hogy amibe belekötsz, az általában nincs is ott. De értsd meg, nem miattad reagálok, mert tudom, hogy nem érdekel, amit írok. Te az ürügy vagy ahhoz, hogy elmondjak valamit azoknak, akiket érdekel.

    Az hamis elgondolás, hogy a dédnagymama imái nem tettek, vagy a mama nem szeret. Ugyanis ő erre volt képes.

    Értelek, de miért nem vette a fáradságot, hogy többre legyen képes? Kell legyen valami, ami annyira fontos, annyira erős, annyira motivál, hogy átlépsz a határaidon. Számomra a szerelem és a szeretet adja ezt a motivációt. Ha a dédnagymamának nem adta semmi ezt a motivációt, az szerintem baj.

    Nem lehet lehetetlent elvárni és főleg ezzel érvelni, hogy aki nem találja fel a gyógyszert, az nem tett valamit, illetve az kevésbbé szeret. Duncan, ez nagyon veszélyes érvelés, mert máris megszületett a hasznos és a haszontalan ember képzete.

    Nem veszélyes. Azt mondja: szedd össze magad! Volt egy régi rajzfilm, bement négy farkas egy gazdag kacsához, megkötözték, és elkezdték összepakolni a dolgait, a kacsa meg csak ott üldögélt szipogva. Aztán találtak valamit, egy régi rajzot, és azt is eltették. Neki az a rajz volt igazán értékes. Eléggé értékes ahhoz, hogy átlépjen magán, széttépje a köteleit és péppé verje a farkasokat. Nem pici senki széltől is óvni való tárgyak vagyunk, hanem óriási lények, csak kell valami, ami felébreszt.

    Hát kiverni valaki fogát az bizony asszisztálás a fájdalma mellett és bizony a kudarca mellett is. Elhagyni őt, amikor lehet, hogy az anyjára van szüksége az bizony szintúgy asszisztálás a gyerek kudarcai és veresége, netalántán halála mellett. Ne szépítsük a dolgot! Daeva mikor elindult, nem tudta, meddig fog tartani az elvonultsága – ezért is dobtam fel a témát a 30 évvel. Vagyis a pakliban az is benne volt, hogy nem látja felnőni a gyerekét. És ő ezt bevállalta. Ez pedig önzőség volt a részéről.

    Ezt nem neked írtam, de ideillik:

    “Te soha nem vernéd meg a gyerekedet? Vagy: ennyire soha? Mondjuk, hogy a gyereked úgy nő fel és lesz felnőtt, hogy soha nem verted meg. Ok, mi lesz ebből? Azok ellenére, hogy nem verted meg, lesznek gondjai az életben? Persze. Lesznek betegségei? Igen. Megöregszik? Ja. Egyszer meghal? Naná.

    Aeshma-Daeva megverte a lányát. Ez megrázta, ezért indult el saját maga megértésének útján. Amit megértett, azt továbbfejlesztette. Amit tudott, arra megtanította a lányát is, hiszen ezzel zárul a sztori.

    Aeshma-Daeva lányának anyja tanításának köszönhetően voltak gondjai az életben? Nem. Volt beteg? Soha. Megöregedett? Dehogy. Meghalt? Fenét. Szerintem jó üzlet.”

    Engem is vertek, és? Árnyak, amiken át lehet lépni. Nem olyan nagy ügy. Ne tegyünk úgy, mintha jóvátehetetlen dolog lenne, vagy a világtörténelem legnagyobb bűne.

    Aeshma-Daevának volt egy célja, és megtette érte, amit kellett. Igazi cél volt, nem csak téma, amin rágódhat. Eredményt akart. Elérte. Mindegy, meddig tart, az tényleg értékes volt, neki is, a lányának is.

    Mondjuk Lorenzot az anyja sem igen hagyta magára, az apuka jött rá a repceolaj kombinációra.

    Akkor az apja szerette igazán, az anyja meg nem. Tudod, sokkal könnyebb olvasgatni meg simizni valakit, mint megoldani egy ekkora problémát. De annyival értékesebb is. Egyébként az anyja is részt vett benne. A legviccesebb, hogy tiszteletbeli orvosokká avatták őket. 😀 Ha ők csak “tiszteletbeliek”, akkor ki az igazI?

    Egyébként Buddhának 6 év elvonultság kellett a megvilágosodáshoz.

    Lehet, nem emlékszem már rá.

    A kérdésre, hogy lehet-e rosszal eljutni a jóhoz azt válaszoltad, hogy nem. Vagyis egy anya, aki úgy tanít, hogy közben kiveri gyereke fogát, aki elhagyja, igaz, hogy egy nemes cél érdekében, az pontosan azt teszi, amire Te azt mondtad, hogy NEM.

    Igen, így van. A kérdés már csak az, hogyan jön ez ide? Aeshma-Daeva nem tett ilyet. Magyarázatokkal, példákkal, később szellemi gyakorlatokkal tanított.

    Hát elhagyni a gyerekét nem bűn?

    Ez az egyik. Aztán még van pár millió. Sőt vannak nagyobbak is. Például lehet akkorát hazudni, ami évmilliókra kicsinál.

    Az önzőség ott van, hogy a gyereket senki sem kérdezte meg, hogy mit akar. Ahogy én a gyerekeket ismerem, ők nem a halhatatlan varázslót akarják, hanem az anyukájukat.

    Akkor te nagyon tönkretett gyerekeket ismersz, ha ennyi a vágyuk, hogy simi-simi és kész. Nekem soha nem csak ennyi volt.

  34. Alex

    Ja, ha akarod, akkor szólj és percek alatt lesöpröm az érveimet és teljesen a szájad íze szerinti hozzászólást írok.

    Tudod, végső soron csak játszom, mert unatkozom. (kacsint)

  35. Alex

    Mert mi, ha apa lemegy a pincébe és nem jön fel?

  36. Alex

    Szia Duncan!

    Duncan Shelley írta:

    én írtam, természetesen az én értékrendemet tükrözi, és természetesen nem igen van köze a te értékrendedhez.

    Felébresztettem az alvó oroszlánt! :-) Különben nagyon érdekes, tényleg olyan régen vagyok már Veled, hogy bizony egyre jobban érvényes lesz a : ” Ha sokáig nézel a mélységbe a mélység is beléd néz.” mondás. Már egyre gyakrabban tudom, hogy hogy fogsz valamire reagálni , egyre gyakrabban érzem, hogy mi tetszhet Neked. és mi nem. Bármennyire is erős az önkontrolod és vigyázol az is átjött, hogy jó művészként Te is hiú vagy és nem szereted, ha ellentmondanak Neked, főleg, ha bántják a szüleményeidet. Bevallom (mivel jól tudod, hogy unatkozó fajta vagyok) erre egy kicsit rá is játszottam az utóbbi időben. Az is érdekes megfigyelés volt, hogy ahogy egyre gyakrabban (sokszor tudatosan) fogalmaztam meg olyan álláspontot, ami nem volt szimpatikus Neked (bár vigyázol, hogy ne jöjjön nagyon át, de hát, mint mondtad, évek óta vagyunk együtt és több száz oldalnyi levelezéssel a hátunk mögött már némileg Rád hangolódtam) úgy estem inkább ki a népszerűségi listáról. Ez még nem lenne baj, de meglepve figyelem, hogy mégiscsak hat Rád is az érzelmi töltés, és a hozzászólásaimat bizonyos fokig már előre bekategorizálod. Szóval be lettem skatulyázva. :-(

    Duncan Shelley írta:

    Nem, ők tényleg szerették, és ezért TETTEK valamit érte.

    Az hamis elgondolás, hogy a dédnagymama imái nem tettek, vagy a mama nem szeret. Ugyanis ő erre volt képes. Nem lehet lehetetlent elvárni és főleg ezzel érvelni, hogy aki nem találja fel a gyógyszert, az nem tett valamit, illetve az kevésbbé szeret. Duncan, ez nagyon veszélyes érvelés, mert máris megszületett a hasznos és a haszontalan ember képzete.

    Duncan Shelley írta:

    Aeshma-Daeva nem asszisztált a gyereke kudarcai, fájdalmai, vereségei, és halála mellett, hanem tett valamit, és ezek többé nem képezték részét a gyereke létezésének. Szerette. Jobban, mint azt el tudnád képzelni.

    Hát kiverni valaki fogát az bizony asszisztálás a fájdalma mellett és bizony a kudarca mellett is. Elhagyni őt, amikor lehet, hogy az anyjára van szüksége az bizony szintúgy asszisztálás a gyerek kudarcai és veresége, netalántán halála mellett. Ne szépítsük a dolgot! Daeva mikor elindult, nem tudta, meddig fog tartani az elvonultsága – ezért is dobtam fel a témát a 30 évvel. Vagyis a pakliban az is benne volt, hogy nem látja felnőni a gyerekét. És ő ezt bevállalta. Ez pedig önzőség volt a részéről.

    Duncan Shelley írta:

    De senki nem szerette őket annyira, hogy tényleg tegyen valamit.

    Mondjuk Lorenzot az anyja sem igen hagyta magára, az apuka jött rá a repceolaj kombinációra.

    Duncan Shelley írta:

    Talán csak Buddha szeretetet mérhető az övéhez, meg még egy-két óriási szellemé, másoké nem.

    Egyébként Buddhának 6 év elvonultság kellett a megvilágosodáshoz.

    Duncan Shelley írta:

    Aeshma-Daeva nem asszisztált a gyereke kudarcai, fájdalmai, vereségei, és halála mellett, hanem tett valamit, és ezek többé nem képezték részét a gyereke létezésének. Szerette. Jobban, mint azt el tudnád képzelni

    A kérdésre, hogy lehet-e rosszal eljutni a jóhoz azt válaszoltad, hogy nem. Vagyis egy anya, aki úgy tanít, hogy közben kiveri gyereke fogát, aki elhagyja, igaz, hogy egy nemes cél érdekében, az pontosan azt teszi, amire Te azt mondtad, hogy NEM.
    Ugye ez is ismerős mondtál: ” Érdekes egy értékrend, ami alapján valaki jónak tekinti magát csupán mert nem veri a gyerekét. Még akad néhány milliárd bűn ezen kívül. ” Hát elhagyni a gyerekét nem bűn?

    Az önzőség ott van, hogy a gyereket senki sem kérdezte meg, hogy mit akar. Ahogy én a gyerekeket ismerem, ők nem a halhatatlan varázslót akarják, hanem az anyukájukat.

  37. @ kutyagumi:

    Jól látod, Duncan valóban tanítani próbál, de a te “igen népszerű és rendkívül sok érdeklődőt vonzó tanfolyamod” a hazugságról nem elég szemléltető…

    A tanító jellegű írói párbajnak akkor lenne értelme, hogyha te is kitalálnál hozzá egy legalább olyan jó démonos sztorit, mint mondjuk Amer története. Na jó, könnyítésként lehet akár vámpíros is, ezen ne múljék! 😉

    Hajrá! :yes:

  38. A hozzászólásokat olvasva teljesen meglepődtem, hogy a legtöbben azon akadtak ki, hogy Aeshma-Daeva milyen kegyetlen és hogy veri vagy verte a lányát.

    Az Amer történeteket olvasva engem mindig is foglalkoztatott a gondolot, hogy vajon Aeshma-Daeva hogyan lett démon, ki volt az ő mestere, kitől/miért/hogyan tanult stb.Ez a történet valahogy feltette az i-re a pontot, hogy annak ellenére, hogy kívülről szemlélve tökéletesnek mondható életet élt, mégis vágyott a belső megújulásra, tökéletességre, hogy az élet felett álljon. Szerintem ennél emberibb multat nem is lehetett volna adni ennek a démoni mesternek. :clap:

  39. @ Petra:

    “Most beszéljünk arról, hogy mi lehetett a pincében!”

    :clap:

    Ez nagyon tetszett!

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén