Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

A félelem íze

Mintegy másfél évvel ezelőtt beszéltünk először arról, hogy lesz egy új trilógia, de hivatalosan még nem jelentettük be. Ennek is elérkezett az ideje.

Az új trilógia hasonló terjedelmű, mint Az elme gyilkosai. Műfaja science-fiction (jobb szó híján, egyébként a szokásos duncan-műfaj). A sci-fi jelleget nem az űr, nem a galaktikus birodalmak, hanem a földi idegen jelenlét adja.

Az új trilógia semmihez sem hasonlít, amit korábban írtam, vagy terveztem. Szándékosan elszakadtam minden múltbeli ötlettől és tervtől.

A trilógia a Paktum címet viseli. Az első rész címe: A félelem íze. Ez elkészült, lefutottak a tesztolvasások, rövidesen megjelenik.

A trilógia mindhárom része önálló filozófiai témát kapott. A félelem íze témája a bátorság. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem ellenére történő cselekvés. A szórakoztatáson túl a cél az, hogy aki végigolvassa, megtanuljon bátornak lenni, minden helyzetben.

Ezúttal nincsenek ninják, nincs összeszokott, profi csapat, nincs mindentudó hős. Van helyette technikai rémálom, fenyegetettség minden oldalról, viszály kívül és belül, hazugságok, dezinformáció, káosz minden vonalon.

A főszereplők egy magánnyomozó, egy kincskereső, egy vadász, egy őrült kislány, és egy elvadult nő, akinek a börtön a második otthona. Ők öten veszik fel a harcot az ismeretlen fenyegetéssel, mely végveszélybe sodorja az emberi civilizációt.

Megjelenés: rövidesen.

További hírek: rövidesen.

Share

Commentek

Previous

A kitartás az ostobák esélye a sikerre

Next

Mit tehet egy ember?

214 Comments

  1. Don Franco998

    thirdeye írta:

    Great írta:

    Van olyan tapasztalatod, hogy megtámadott egy pitbull, szeretted, benyálaztad, és ezért meggondolta magát?

    Ez jó beszólás volt . Te gondolom úgy oldottad volna meg a helyzetet , hogy kíváncsiságból megnézted volna a pitbull belső szerveit.

    Nem kiváncsiságból,de esetleg a pitbull gazdájának is belekukkantottam volna a kis lukszijába :reallypissed:
    Ez autodéfensének minősül+élvezet :devil: :devil:

  2. thirdeye

    Mese írta:

    A magam részéről, Alex-szel értek egyet, ebben a megfogalmazásban: a félelem, a szeretet hiánya – ezt mondja a “Course In Miracles” is.

    Szerintem nincs ellentmondás . Mert mi a szeretet ? Odafordulás , nyitottság . Mi a kíváncsiság ? Odafordulás , nyitottság .

    Az biztos hogy az elnyomóink mindig azon voltak hogy kiirtsák belőlünk a kíváncsiságot , meg a szeretetet . Ezt úgy érik el korunkban , hogy feltalálták ,hogy majd oktatnak minket . Elmondják nekünk hogy mekkora a föld , hogy mi volt kétszáz évvel ezelőtt , hogy mi van az atomok szintjén , hogy az ember hogyan fejlődött , hogy kik voltak az avarok , stb stb … Lett Tv , internet . Nem kell felkutatni ismeretlen tájakat , népeket , nem kell bekoszolni a cipőnket , mindent megnézhetünk a képernyőn . Tudósaink sokkal jobban tudják hogy mi van a fejünkben . A legújabb kutatások pedig kimutatták hogy már nincs szükség testre , csak agyra , hiszen minden csak információ . Ki akar ezek után kíváncsi lenni bármire is , hiszen azt már mások jobban tudják .

    Mert mi lenne ha kíváncsiak lennénk arra , hogy tényleg az érdekeinket nézik -e a kormányok .
    Ha kíváncsiak lennénk arra hogy kit véd a honvédelem .
    Ha kíváncsiak lennénk rá hogy megérjük -e a nyugdíjt , vagy a holnapot .
    Ha kíváncsiak lennénk rá , hogy miért engedjük magunkat leigázni ,
    és miért hiszünk el kollektív hazugságokat .

    És kíváncsiak lennénk rá hogy kik zabálnak fel minket . :eat:

  3. thirdeye

    Great írta:

    Van olyan tapasztalatod, hogy megtámadott egy pitbull, szeretted, benyálaztad, és ezért meggondolta magát?

    Ez jó beszólás volt . Te gondolom úgy oldottad volna meg a helyzetet , hogy kíváncsiságból megnézted volna a pitbull belső szerveit. 😀 :dog: :hammer:

  4. Great

    Alex írta:

    Lehet. Bár a félelemnek lehet a szeretet is az ellentéte.
    A szeretet azonnal használható.

    Van olyan tapasztalatod, hogy megtámadott egy pitbull, szeretted, benyálaztad, és ezért meggondolta magát?

  5. Bandi

    Most jutott eszembe:

    Volt egy indiai szent ember, Ramana Maharisi, akit tizenéves koráig Venkataramannak hívtak.

    Ezt a Venkataraman nevű fiút tizenhat éves korában elfogta a halálfélelem. Teljesen váratlanul, minden látszólagos ok nélkül, egy nyugalmas napon, egyszer belehasított a félelem attól, hogy meg fog halni.

    És ő ezt nagyon meglepőnek találta. Kíváncsivá tette, hogy miért fél a haláltól és egyáltalán mi a halál?

    Ezért elhatározta, hogy azon nyomban utananéz a dolognak, amennyire lehet tapasztalati úton. Úgyhogy lefeküdt, és eljátszotta, hogy ő most meghal. Nem mozdult meg, lelassította a légzését, és szép lassan, nyugodtan arra gondolt, hogy ő éppen meghal, soha többé nem fognak mozdulni a tagjai, és így tovább.

    Abban az órában megvilágosodott.

    Felismerte, hogy ő nem azonos a testével. Felismerte, hogy bár a teste meghalhat, ő maga nem halhat meg. Nem gondolkozott erről, hanem felismerte és tudta. Úgy kelt fel onnan, hogy nem félt többé a haláltól. És akik ismerték, állították, hogy semmitől sem félt többé.

  6. thirdeye

    Bandi írta:

    Félelem – kíváncsiság – szeretet.

    Ez jó . Ha megvizsgáljuk hogy mitől félünk , akkor még az is megtörténhet hogy megszeretjük . :-)) :alien: :heart: :vampire:

  7. thirdeye

    Bandi írta:

    Ha a könyvedből megtanulhatnám, hogy hogyan kell nem félni tőlük, az nagyon jó érzés lenne.

    De hát itt a megoldás : legyél rájuk kíváncsi , tudod ahogy Kisborosnak ajánlottad az aknákkal kapcsolatban . :-))

  8. thirdeye

    Duncan Shelley írta:

    Én nem vallást, világnézetet, hitrendszert, elképzelést kerestem, hanem olyan egyszerű, axiómaszintű választ a félelemre, a bátorságra és a félelemnélküliségre, amit könnyű megfigyelni és megérteni, valamint olyan nagyon egyszerű módszert, amivel megvalósítható a bátorság és a félelemnélküliség.

    Tehát olyan választ és technikát kerestem, amiben nem kell hinni, ami világnézettől, vallástól, attitűdtől, szexuális hivatartozástól, kedvenc filmektől (stb.) függetlenül érthető, elfogadható, használható.

    A használható nekem azt jelentette, hogy nem öt év múlva, hanem abban a másodpercben, amelyikben használják.

    100 :yes:

  9. Mese

    A félelem kapcsán, kicsit távolról indulok, de meg fogok érkezni :)

    Ha Yang Jun előadását követem, akkor…
    amikor 1 dolgot vizsgálunk, 1 egységet, annak mindig 2 oldaláról beszélünk, annak 2 aspektusát vizsgáljuk. Ehhez meg kell találnunk a 2 különböző oldalt.

    Ugyanakkor, csak egyazon kategórián belül tudunk 2 ellentétes dolgot összevetni: pl. a meleget a hideggel, de a meleget a naggyal nem.

    Szóval, hogyan lehet 1 valamit definiálni, aminek 2 aspektusa van? Ehhez előbb tisztázni kell, hogy 2 vagy 1 dologról van szó? Yang Jung szerint 1 is és 2 is: merthogy 1 valami kettéválik 2 különböző részre és ugyanakkor ez a 2 együtt alkotja az egyet. Ez egyetlen dolog, míg ugyanakkor magában hordozza a kettősséget. Nem teljes a megértésünk, ha csak az egyik oldalról nézzük. Egyik nélkül nincs a másik és egyik sem azonos a másikkal. Árnyalja a képet az is, hogy mennyi van egyikből és mennyi van a másikból. Ez 1 megközelítése a 2 aspektus kapcsolatának, mert állandó kapcsolatban vannak.

    Milyen ez a kapcsolat? Mondhatjuk, hogy harcolnak, hogy ellentét van köztük, hogy egyik a másik ellen működhet. Pl. az egyik embernek van egy nézőpontja, a másiknak meg totál ellentétes, ugyanarról. Hogyan dönthetjük el, hogy kinek van igaza, vagy ki téved? Nincsen egyiknek sem igaza, és nincs igazság és nincs tévedés. Nem dönthetjük el, hogy egyik oldal helyes és a másik helytelen, mert nincs ilyen. Ha így van, le kell ülni és megtalálni ezek kölcsönhatásában 1 közös pontot, amit egyensúlynak nevezünk. Az egyensúly, a 2 közötti feszültségből származik. Az pedig a középpontban van. Ez a középpont a középút. Ez a filozófia. Egy nézőpont.

    De hogy ne térjek el a témától – mert eltértem – visszakanyarodok egy saroknyit. :)

    Keressük a félelem másik aspektusát. És valóban nem könnyű. Jómagam utánamentem, rákerestem néhány írásra, jegyzetre, előadásra, amiről úgy emlékeztem, hogy használható e témában. Erre jutottam.

    A kíváncsiság lenne a félelem aspektusa? Mi van, ha a kíváncsiság az érdektelenséggel alkot 1 egészet? Nem tudom. Lehetséges ez is. A magam részéről, Alex-szel értek egyet, ebben a megfogalmazásban: a félelem, a szeretet hiánya – ezt mondja a “Course In Miracles” is.

    Még egy kis adalék, amely szintén Yang Jun előadásából való.
    Ha látjuk a nagyobb(!) képet, 2 aspektus nem csak egymás ellen működik az állandó mozgásban, változásban, körforgásban, hanem ugyanakkor támogatják is egymást és itt is egyensúlyt kell találni. Amikor egyik eléri a tetőpontját, kezd átalakulni a másikba. És minden ehhez hasonlóan működik. Ha egy dolog véget ér, az fogja megteremteni valami másnak a kezdetét. Ha valami elkezdődik, akkor valami más véget kell, hogy érjen és ha nem kezdünk el semmit, nem is fog véget érni.

    Végül. Mi is a félelem másik része? A kíváncsiság? A szeretet? A nevében, mindenképpen benne van: fél elem. Mi ez az elem? Szer elem? Mi ez a szer…?

    Ha kisgyerekként kérdeznek meg a félelem kapcsán, biztos nem keresek elméletet, filozófiát, technikát stb., de már “elrontottak” :) . Legfeljebb érzem, hogy mivel tudok azonosulni.

    U.I. Ha a fentieket alkalmazom más területeken is, akkor pl. nem hiszek a folyamatos, fenntartható (micsoda baromság!) fejlődésben, hiszen része a hanyatlás is. De ez ismét más vizekre való evezés…

  10. Bandi

    Ja, Duncan,

    Nagyon tetszik a félelem – kíváncsiság ellentétpár, köszönöm, hogy ezt a gondolatot így elővezetted. Nagyon felvillanyozott. :lamp:

  11. Bandi

    @ Alex:
    Alex írta:

    Duncan Shelley írta:
    A félelem ellentéte a kíváncsiság.
    Lehet. Bár a félelemnek lehet a szeretet is az ellentéte.
    Duncan Shelley írta:
    A használható nekem azt jelentette, hogy nem öt év múlva, hanem abban a másodpercben, amelyikben használják.
    A szeretet azonnal használható.

    Alex,

    A félelem meghatározásán még nem nagyon gondolkoztam, de azon igen, hogy milyen fajtái vannak; miktől félek.

    Három kategóriába csoportosítottam: ösztönös, intellektuális és érzelmi gyökerű félelmek.
    Ösztönös az, amikor tehetetlennek, erőtlennek érzem magam valamivel szemben, ami a külvilágban jelentkezik.
    Intellektuális az, amikor valaminek a kiszámítható következményeitől félek.
    Érzelmi az, amikor attól félek, hogy engem nem szeretnek. Engem senki sem szeret… :-(

    Az elkerülő reakció erre az, hogy kerülöm az embereket, mert nem szeretnek, úgysem értenek meg, stb.

    A kíváncsiság ezzel szemben arra késztet, hogy menjek oda a másik emberhez, és kezdjek iránta érdeklődni. Mondjuk az iránt, hogy neki milyen gondjai vannak, és azon hogyan lehet reálisan segíteni.

    Félelem – kíváncsiság – szeretet.

  12. Bandi

    Duncan,

    Amikor hirtelen láttam meg a képet, amit betettél ide az idegenekről, úgy megijedtem, hogy megállt bennem az ütő :tremble:

    Gyerekkoromban nagyon féltem az idegenektől, és most ez előhozta.
    Még mindig félek tőlük.
    Eddig igyekeztem elkerülni őket, még a képüket is.

    Ha a könyvedből megtanulhatnám, hogy hogyan kell nem félni tőlük, az nagyon jó érzés lenne. 😎

  13. Bandi

    @ kisboros:
    kisboros írta:

    @ Duncan Shelley:
    Tehát ha félek átmenni egy aknamezőn, az a megoldás, hogy kíváncsiságból, hogy hányfele robbanok, mégis átmegyek rajta, és ezzel le van győzve a félelmem?

    Nem. A kíváncsiság nem azonos a hülyeséggel.

    Ha igazán kíváncsi vagyok az aknákra, akkor mielőtt aknamezőn mászkálnék, alaposan felkészülök. Vagyis utánanézek, hogy milyen aknák vannak, hogyan működnek, hogyan telepítik őket; aztán hogy hogyan lehet őket felderíteni és hatástalanítani, mit lehet tenni, ha észreveszem, hogy olyan aknára léptem, ami akkor robban, amikor leveszem róla a lábam, stb. Hozzáállhatnék úgy is, hogy jó, akkor elkerülöm az aknamezőket, de a kíváncsiság motiválhat arra is, hogy szakképesítést szerezzek aknákból.

    Ezek után még mindig félelmetes aknamezőre menni, de kíváncsi vagyok, hogy képes vagyok-e éles helyzetben alkalmazni a tudásomat. Nem pedig arra, hogy hányfelé robbanok, mert az hülyeség. Ha megfelelő volt a tudásom, akkor nem robbanok fel, és legyőzetem a félelmemet: tudok aknamezőn járni!

    Hétköznapibb példa mondjuk az autóvezetés.
    Amíg nem tudtam autót vezetni, addig az autóvezetés félelmetes dolog volt.
    De kíváncsi voltam, nem arra, hogy milyen érzés balesetet okozni, hanem arra, hogy milyen érzés autót vezetni.
    Ezért beíratkoztam egy vezetői tanfolyamra, és képesítést szereztem.
    Ezek után elkezdtem egyedül vezetni, ami először félelmetes dolog volt.
    A megszerzett képességeim és tapasztalataim birtokában azonban eljutottam odáig, hogy az autóvezetés már nem félelmetes dolog, sőt, már élvezem is.
    Kíváncsiságom így győzte le ezzel kapcsolatos félelmemet.

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén