Az élettartam drasztikus meghosszabbításában vagy a(z elvi) halhatatlanságban nem az a központi kérdés, hogy az embernek van-e lelke, hanem az a tény, hogy van értelme. Az értelem léte felülír mindent.

Az értelem és az evolúció ugyanazt teszi, de egymással ellentétes irányban, és különböző sebességgel.

Az értelem problémákat azonosít, problémákat zár ki és old meg. Az evolúció szintén. De míg az értelem felfog egy konkrét jelenséget, megérti azt, és kezeli a problémát, az beletelik mondjuk 6 évnyi munkába. Az evolúció ugyanezt teszi és lényegében ugyanazt éri el, de nem 6 év alatt, hanem 14 millió év alatt.

Az értelem a környezetet optimalizálja a faj igényeihez. Az evolúció a fajt optimalizálja a környezethez, pontosabban olyan hosszú időn át fennálló körülményekhez, amelyek folyamatos reakciót váltanak ki a testekből, de nem ölik meg azokat olyan rövid idő alatt, hogy a szaporodás ne mehessen végbe.

Az ember számára nincs semmilyen haszna az evolúciónak.

Az evolúció generációváltásokkal reagál a környezet kihívásaira, ezért az evolúció motorja a halál.

Ahhoz, hogy az evolúció működni tudjon, tapasztalhasson, fejleszthessen, reagálhasson, kísérletezhessen, beépíthessen újabb funkciókat, anatómiai képleteket, arra van szüksége, hogy a biológiai organizmusokat behatások érjék, szaporodjanak, majd meghaljanak.

A természetben majdnem minden állat erőszakos halált hal, és mindegyik táplálékként végzi. Az öregedésnek az az értelme, hogy a legerősebb állatot is annyira legyengítse, hogy meg tudják enni. A betegségek értelme is ez.

Az állatvilágban a faj minden szempontból dominál az egyed felett. A növényvilágban az „egyed” szó alig értelmezhető. Az egyed léte egészében alá van rendelve a fajfenntartásnak. Egyetlen állat, legyen bármilyen erős, gyors, szívós, ügyes, legyen tetszőlegesen akármilyen, nem kap, és nem kaphat nagyobb jelentőséget annál, mintsem hogy szaporodásával szolgálja a faj jövőbeni létét. Nincsenek kiemelt fontosságú egyedek az állatvilágban.

Mindezekkel szemben, az embernél a faj nem dominál a személy felett. Egyetlen személy okozhat rendkívül nagy kárt az egész fajnak, és egyetlen egyed nagyságrendekkel megnövelheti a faj életképességét.

Az ember nem része a táplálékláncnak, nem generációváltásokkal fejlődik, hanem tudatos értelme által. Az ember esetében a betegség, az öregedés és a halál rendszerhiba.

A rendszerhiba azon a módon küszöbölhető ki, hogy kivonjuk az emberi fajt az evolúció működése alól.

Share

Commentek