Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

final211

Halhatatlanság, Elmélet Négy

Ez a cikk nem követi az eddig a témában megjelent írások által lefektetett irányvonalat. Nem a halandóság problematikáját, annak területeit veszi górcső alá, hanem azt vizsgálja, milyen az az embertípus, mely képes lehet eredményt elérni a halhatatlanság kutatásában, és milyen módon teheti ezt meg.

Az ismertetett embertípus és módszer természetesen nem kizárólag a halhatatlanság kutatására érvényes. A halhatatlanság azonban rendkívül különleges terület, és bár más, kevésbé összezavart, kevésbé tiltott, kevésbé védett témák esetén bizonyos fokú engedékenység mellett is megvalósítható némi siker, itt nem.

A halhatatlanság olyan megközelíthetetlen, feltörhetetlen rejtélynek látszik, amely az emberek többségénél még a vágyat, a puszta gondolatot is távol tarja magától. Társadalmilag a halhatatlanság kutatása az elmebaj egyik legnyilvánvalóbb jele, miközben mindenki számára messze a legfontosabb álom – álom, amelyre gondolni sem szabad.

A kutató személyisége:

Annak, aki komolyan gondolja a halhatatlanság rejtélyének megfejtését, rendelkeznie kell néhány ritka tulajdonsággal. Ha ezek bármelyike hiányzik, nincs esélye a sikerre.

A kutatónak képesnek kell lennie arra, hogy önmagát teljesen függetlenítse a környezete, a társadalom, a világ véleményétől. Képesnek kell lennie maximálisan fittyet hányni a környezet elismerése, támogatása iránti vágyának. Képesnek kell lennie arra, hogy a környezete folyamatos nehezményezése, ellenségeskedése és szánalma ellenére is hatékonyan dolgozzon, maximálisan függetlenítve saját érzelmeit mindezektől.

A kutatónak olyannak kell lennie, akit nem visel meg az érzelmi zsarolás, és nem adja fel a célját azért, hogy valakik magukkal egyenrangúnak tartsák és elfogadják a társaságát.

A kutatónak el kell vetnie azt a vágyát, hogy megértsék, és méltányolják. El kell vetnie azt a vágyát, hogy tartozzon valahová és tartozzon valakihez.

A kutatónak képesnek kell lennie arra, hogy az emberiség történelme által kitermelt valamennyi tekintélyt figyelmen kívül hagyja, és nekik könnyedén ellentmondjon. Nem lehet olyan Nagy Név a vallás, a filozófia, a tudomány, a történetírás, vagy bármilyen más területen, amely beárnyékolhatná, kétségbe vonhatná a saját megfigyelését, bizonyosságát, vagy megakadályozhatná abban, hogy kételkedjen és megvizsgáljon valamit.

A kutatónak el kell vetnie minden kifelé irányuló hitet, a vallásos vagy akármilyen világképpel kapcsolatos meggyőződését. Maximálisan ki kell irtania magából a hitnek azt a manifesztációját is, melyet bizalomnak hívnak, semmiben és senkiben nem bízhat, nem engedheti meg magának, hogy a bizalma visszakozásba, kételkedésbe taszítsa.

A kutatónak azzal a könnyed, vizsgálódó hozzáállással kell tanulmányoznia az emberiség vívmányait, amely az általa még nem vizsgált adatok és információk mindegyikét egyformán semmisnek tekinti, attól függetlenül, hogy annak ki a forrása. Amíg nem vizsgálta meg, Albert Einstein, Buddha, Kis Géza öntőmunkás és Jucika háziasszony állításai egyformán lényegtelenek. A tekintélyelvűség és az igazság nem férhet meg egymás mellett.

A kutatónak képesnek kell lennie arra, hogy az érzelmeit félretegye, és ne engedje, hogy azok befolyásolják. Az érzelmeknek nincs helyük az okfejtésben. Az érzelmek kiütik a logikát, és garantáltan félrevisznek minden elemzést.

A kutatónak képesnek kell lennie arra, hogy a saját érzelmeivel szembeszálljon, átlépjen a csüggedésen, a félelmen, az aggódáson, a sikerbe vetett kételyeken. Képesnek kell lennie átlépnie azokon a gondolatokon, melyek leállítanák, azt hazudván neki, hogy már elérte a célt, miközben erre semmilyen bizonyíték nincs, vagy azt állítván, hogy a célt nem lehet elérni, vagy (és legfőképpen) a cél nem fontos.

A kutatónak minden határon túlmenően vágynia kell az igazságot és a célt. Bármi is az, ami azt mutatja vagy állítja, hogy a célt nem lehet elérni, vagy értelmetlen, a kutatónak könnyedén figyelmen kívül kell tudnia hagyni.

A kutatónak nem lehetnek kedvenc fixa ideái, mert ezzel beszűkíti a kutatási irányvonalakat, és ez majdnem biztosan kudarchoz vezet.

A kutatónak tisztában kell lennie azzal, hogy amint elkezd sikereket elérni a halhatatlanság témájában, a világ egy része önmagából kifordulva, önmagát a végletekig megalázva a lábai előtt hever majd, a másik része pedig minden eszközzel megpróbálja elpusztítani. Ha tudását megtartja magának, akkor azért, ha megosztja, akkor azért. Nem szabad, hogy ez befolyásolja.

A kutatás módszerei:

Mondják, tévedni emberi dolog. Ez a rögeszme nagyon sok kárt okozott a történelemben, és a személyes életünkben. Egész egyszerűen nem igaz. Az ember nem téved, soha nem téved, mert nem képes tévedni.

Fogunk egy számológépet, és beütjük: 2+2. Az eredmény: 4. A gép jó, nem téved. Azután ismét beütjük: 2 +2, és az eredmény: 6. A gép tévedett! Újra beütjük: 2 + 2. Ez jön ki: 11. Az átkozott gép egyre rosszabb! Pedig nem. Csak nem tudjuk, mit csinál.

Ha alaposan megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy az első esetben, melyben 4 jött ki, lenyomtuk a 2-es gombot, a + gombot és újra a 2-es gombot, majd az = jel következett.

A második esetben, melyben 6 jött ki, lenyomtuk a 2-es gombot, a + gombot, majd kissé ügyetlenül a 2-es és az alatta lévő 4-es gomb közé nyomtunk, és a 4-es előbb nyomódott be. Tehát valójában azt tápláltuk be, hogy 2 + 4. Az bizony 6. A gép nem tévedett.

A harmadik esetben, amikor is 11 jött ki, lenyomtuk a 2-es gombot, a + gombot, újra a 2-es gombot és az = jelet. A gépnek azonban érintkezési hibája volt, amiről nem tudtunk, és minden művelethez automatikusan hozzáad 7-et. Tehát a teljes művelet így nézett ki: 2+2+7. Ez 11. A gép ezúttal sem tévedett.

Rengeteg példát lehetne még felhozni a számológéppel, melyek analógiában lennének az ember tévedhetetlenségével, de remélem, már így is érthető, hogy miről van szó. Az ember soha nem téved. Tökéletesen helyes eredményekre jut. Az alapos kutatás minden esetben ezt hozta felszínre. A baj a betáplált adatokkal volt. A rögeszmékkel, melyeknek semmi közük ahhoz a dologhoz, amit ki akarunk értékelni, mégis beleszőttük, a féleértett, nem értett, tévesen értett adatokkal, a képzelt tényekkel, az elhitt tényekkel, a hittel, a soha nem ellenőrzött adatokkal. Számításaink mindig hibátlanok, mindig helyesek, de a ténylegesen betáplált összes adat alapján az.

A halhatatlanság utáni kutatás azzal kezdődik, hogy ki kell dolgoznunk egy módszert, amely garantálja, hogy kizárólag odaillő, helyes, megfelelően értékelt adatok kerüljenek be az elemzéseinkbe. Ha bármi bekerül, ami nem igaz, nem illik oda, nem érvényes ott és akkor, nincs teljesen megértve, az eredmény tökéletesen helyes lesz, de ugyanakkor céljaink szempontjából téves is.

Az adatokat biztonsággal megszűrő módszer kidolgozása előtt van még egy dolgunk. Bizony, az. Szókratész kísértése.

Legfőképpen olyan szavakat kell megfelelően definiálnunk, és a definíciókat teljesen megértenünk, mint igazság, tény, bizonyíték, megfigyelés, bizonyosság, tudás. Ha ezekkel nem vagyunk tökéletesen tisztában, nincs esélyünk.

Ha nem tudunk azonosítani egy embert, nem tudjuk megtalálni. Lehet, hogy elmegyünk mellette az utcán, de nem ismerjük fel. Ha nem tudjuk használni a térképet, a GPS-t, eligazodni az utcákon és tereken, lehet a címünk bármilyen pontos, nem fogunk eljutni oda. Százszor elmehetünk mellette, és nem ismerjük fel, hogy ott van. Ugyanez áll minden másra is. Ha nem tudjuk, mi az, hogy igaz, mi az, hogy igazság, mi az, hogy tény (és így tovább), nem fogjuk ezeket felismerni, nem tudjuk őket azonosítani.

Ha nincs kellően pontos és tökéletesen megértett definíciónk az igazságról, simán kihajítjuk a legnagyobb igazságokat is az ablakon, és ugyanilyen könnyedén hiszünk igaznak valamit, ami nem az. Ha nem tudjuk teljes pontossággal azonosítani az igazságot, nem tudjuk felismerni, és nem tudjuk megtalálni.

Az úgynevezett tudományban évszázadok óta ádáz viták folynak arról, hogy mit jelent az igazság, mi a tény, mi a valóság, mi a bizonyíték és így tovább. Nincs egységes álláspont. Ennek következményeit részben látjuk, részben el tudjuk képzelni.

A valódi tudomány nem ez. A valódi tudomány nem vallás, nem a ronda emberek szexepilje, nem biznisz. Valami egészen más: „Első tétel: a tudomány nem abból indul ki, hogy eleve megvannak a válaszok. Második tétel: a kíváncsiságnak semmi sem szabhat határt. Harmadik tétel: a tudomány semmit sem fogad el végső válasznak.”

Természetesen a cikk csupán megalapozó, vitaindító, a figyelem felhívása valamire, amit fontosságában aligha lehet túlértékelni. Így jöttök ti a képbe. Mi a véleményetek a fentiekről? Hogyan gondoljátok? Milyen embertípus lehet képes sikert elérni a halhatatlanság kutatásában? Milyen módszer vezethet eredményre? Mit jelent az, hogy igaz? Mit jelent az, hogy tény? Mit jelent az, hogy bizonyosság? Ha a jellemvonásokból kihagytam valamit, írjátok meg.

Share

Commentek

Previous

Önként a pokolba

Next

Duncan Shelley: A bosszú mestere

75 Comments

  1. Dante1911

    Szerintem a legegyszerűbb mód a hallhatatlansághoz az agyikontroll, de azt az ember jelenleg csak érzelmeken keresztül képes irányítani vagy extrém esetben hipnózissal.
    A tipus akit leírtál momentán egy emberutáló személy (forever alone) aki nem a társadalmi életet keresi hanem ki akar belőle lépni, esetleg nem akar mindenkivel egy szinten állni hanem fölötte ez csak akkor működne ha lenne mihez viszonyítani.

  2. istvan

    Duncan írja:

    “Az ember nem téved, soha nem téved, mert nem képes tévedni.”

    Azért erről írjál már valamit, ha erre jársz, légy szíves. Mert, vagy az ember, vagy a tévedés meghatározásánál kell egy eredetit mondanod.

  3. Z_Csordas

    http://www.youtube.com/watch?v=9G_VaTOJhcA
    Az itt meginterjúvolt jövőkutató szerint, a jelenleg 35 évnél fiatalabb embereknek 75% esélyük van arra, hogy örökké fognak élni, ugyanis mire meghalnának, a rohamosan fejlődő tudomány fel fogja találni a halhatatlanság piruláját.

  4. Putyin998

    Duncan Shelley írta:

    vilko barnabás írta:

    nem zárom ki, hogy egy tényezőtől függ a halandóság és a halhatatlanság de azt sem, hogy többtől akár soktól
    a test egy gép csak analógia erre emlékezzünk azért induljunk ki ebből
    a gép alkatrészekből ál, azok vajon milyenek, mikből készültek?
    a gépet valami hajtja, mi az, mennyi kell a pöpec műxéshez?
    a gépet kezelni kell, milyen szakértelem kell ehhez és mennyi figyelem?
    a gép terv alapján készült, jó volt é a terv vagy lehetnek alapvető tervezési hibák?
    a testi valónál még az a furmányság is bejátszik, hogy az alkatrészek az üzemanyagból épülnek fel, ilyenre példa tudtommal a gépészetben nincs csak a nanotechben. a test mint nanorobot és azok halmaza is egy analógia, amin lehetne elmélkedni egy sort

    Csupa jó kérdés, ilyenek kellenek.

    Most a Putyinon a sor, hogy mindegyikre tételesen válaszoljon…

    Nem válaszol mindegyikre tételesen,mert ezek már százszor meglettek válaszolva.(lásd első off-topik eleje-ott tárgyalva volt)
    Nincsenek meg a tökéletes válaszok,itt én csak szerelő vagyok,vagy max.benzinkutas.A mérnök személye ismeretlen.
    A mioztatin génes dolog elgondolkoztatott,a szerelés vonatkozás ott a legerősebb és legvalószinűbb.
    De ha ez igy működik,akkor a végtelenségig lehet ötletelni,hogy mi is ez a homo sapiens végülis?

    (az egytablettás napi táplálkozás a mai ismeretek szerint kivitelezhetetlen lenne elviekben,képtelenség annyi gramm tiszta tápanyagot egy tablettába belesüriteni-vagy egy tortaméretű tablettára gondoltál?

  5. Dawn

    Duncan Shelley írta:

    Hanem milyen? Fordítsd meg. Összeolvas mindent, azt simán elhiszi igaznak, próbálja megálmodni az igazságot, aztán úgy érzi, hogy most megvan és örül meg publikálja, hogy ő megfejtette a halhatatlanságot, mert úgy érzi, és valaki mondott valami valahol, ami szerinte de állat, és neki most jókedve van, és a régiek is megmondták, meg a kozmoszra is hallgatni kell, mit súg a fülekbe. Hát ez a fickó a zsepiját se fogja megtalálni.

    Most sarkítottad a másik végletet…

    Duncan Shelley írta:

    És ha ő mondta, akkor biztosan igaz? Smile Ezért még átgondolni sincs értelme? Smile

    De, természetesen ki kell értékelni ezt az adatot is. De eléggé igaznak tűnik, ezért idéztem. Hiszen egy kutató elmének képesnek kell lennie előbb megálmodnia a kutatás irányát. szerinted nem? A gondolataid határozzák meg a cselekvéseid, a cselekvéseid pedig az eredményeidet….

    Duncan Shelley írta:

    Mindig? Nem tudom. Ha van néhány ilyen is, miért baj az? Aki a gépészetben jó, de a másik nemmel semmit nem tud kezdeni, az vajon hol lesz eredményes?

    A mindig valóban nem igaz. Jogos.

    Azért az érdekes kérdés, hogy ha tudatában lennél annak, valamint bizonyossággal rendelkeznél afelett, hogy halhatatlan lélek vagy akkor is értékes kutatási terület lenne-e a test halhatatlansága.

  6. Ater

    @ Duncan Shelley:
    Fejlődni a saját magad feletti irányításban, szerintem ugyanúgy csak elsiklunk valami fölött amivel meg tudjuk fogni ezt a “hatalmat” magunk felett, ami magában rejti a bármire képesnek létet és ezzel együtt a halhatatlanságot. Létezik az a dolog bennünk, ami képessé tesz bármire, ugyanúgy csak meg kell találjuk, bár ez a kutatás teljesen más formája.

    Könnyebb edzéssel fejleszteni a testet, mert látod az eredményt, de a mondás is azt tartja, hogy válaszd a nehezebbik utat. Lehet, hogy nehezebb elérni, hogy kapcsolatot tudj létesíteni a tested minden részecskéjével, de végtelenül sokszor jobban megéri, mint 2 hónapot edzeni és +10kg izommal zárni ezt az erre szánt időt. Lehet jönni az akarattal, a f@szom vonzás törvényével, de amire én gondolok bőven ezek felett áll és én el fogom érni ezt, meg fogom találni, mert bőven többet ér, mint az eddig felsoroltak, de az a baj, hogy nem tudjuk felfogni sem még. Hogy magyarázod el egy a második dimenzióban élő lénynek, hogy mi az a távolság? Nem ismer eleget ahhoz, hogy fel tudja fogni. Hogy magyarázod el egy a harmadik dimenzióban élőnek a negyedik dimenziót?… Ki tudja, lehet ez a kulcs mindenhez, de túl csírák vagyunk felfogni. Bár a harmadik dimenzióban élve talán eleget tudunk fejlődni, hogy továbblépve felfogjunk egyre több mindent, alkalmazva is az új tudást és teljesen természetessé téve azt a mindennapjainkban. Már ha vannak mindennapjaink azon a szinten. Az is lehet, hogy el kell engedjünk mindent a továbblépéshez. Az is lehet, hogy mindent, de mindent be kell fogadjunk. Ez a csapda, mert a kettőt egyszerre nem tudod, de még az is fennáll, hogy egy századik lehetőség a nyerő, úgy, hogy még a harmadikat se érjük fel ésszel. Még..

  7. istvan

    @ Duncan Shelley:

    “Maximálisan ki kell irtania magából a hitnek azt a manifesztációját is, melyet bizalomnak hívnak, semmiben és senkiben nem bízhat…”

    Ez paranoia.

    Miért? Tételezzük fel, hogy ha bárki bármit Jézusnak tulajdonít, az igaz. Ok. És ha mégsem? Vagy nem érti meg teljesen? Akkor vége, nem igaz? Soha nem találja meg a megfelelő utat, ha elfogad dolgokat csak úgy, vizsgálat nélkül. Ne bízzon, vizsgálódjon.”

    Az első megfogalmazást kategorikusnak tartom. Vannak fontos fokozati különbségek. Azt minden további nélkül aláírom, sőt, fontosnak is tartom, hogy “ne bízzon, vizsgálódjon”, vagyis, hogy a kutatást tények, ha tetszik, hideg logika és az érzelmeknek határt szabni tudás jellemezze. Ez azonban nem azonos a “ki kell irtani”, meg a “nem bízhat senkiben sem”-el.

    “Rossz infók és érzelem téves következtetést hozott ki, ami hibátlan volt a betáplált hülyeségek alapján, csak a valósággal nem felelt meg. Ahogyan most az sem, amit itt te írtál. Smile”

    Korábban már írtam: csak a tisztelet hangján lehet beszélni arról, aki jó irányba korrigálja előző következtetéseit. Ez esetben is arról van szó, hogy kiindulunk valamiből. Egy hírből, amely – látszólag – tényközlés. Tehát bizalmat szavazok a közlőnek. E tekintetben, mármint az “onnan” jövő, “hivatalos” hírek vonatkozásában, – ha szabad személyes dolgokat felhoznom – a magam részéről szélsőségesen bizalmatlan vagyok. Tudom ugyanakkor, hogy akár a kommentelők között is vannak amúgy értékes és értelmes emberek, akik kézzel-lábbal tiltakoznak az “összeesküvés-elméletek”-ként leszólt felvetések ellen. Az tény, hogy az “összeesküvésekről” különböző nívón lehet írni és szólni, ám e sokszor kifejezetten merev tagadás mögött érzelmek vannak, pl. gyávaság. Ugyanis annak, hogy az adott esetben 911 belső meló volt, igen messzemenő következményei vannak, amivel csak úgy lehet szembenézni, ha lerombolom esetleg korábbi világképemet, eléggé jelentős mértékben.

    “A kvalitás pozitív dolgot jelent, de itt ennek nem tudok ilyet tulajdonítani. Az ember megtagadhatja magát, megalázhatja magát, hogy valamilyen közösségben népszerű lehessen, de egy ilyen hitvány, gyenge alak biztosan nem elég penge mentálisan ahhoz, hogy valamilyen igazságot megtaláljon.”

    A valahová és valaki/k/hez tartozás emberi igénye /no, azért nem kell valami nagyobb tömegre gondolni/ és építő, kibontakoztató megélése, továbbá a szélsőségesen lealacsonyító, csúszó-mászó opportunizmus között semmiféle kapcsolat nincsen. /A következtetésed mindazonáltal természetesen helyes./

    “Ha megvan a halhatatlanság, minden értelmet nyer, míg nélküle semmi nem igazán értékes.”

    A halhatatlanság megvan, a memóriánkkal lenne komolyabb gond… és az sem baj, ha időnként váltjuk a csomagolást…
    És e tekintetben a szenvedéstől, kiszolgáltatottságtól való félelem az indokolt, mert az, hogy átszuttyanunk egy regeneráló, újrabútoló spiri-tranzitba, nem gáz.

    “Senkit nem érdekelne? GrinGrinGrin Téged is érdekelne, kezed-lábad törnéd, hogy hozzáférhess.”

    :-)) Perszehogy. Bizonyos fenntartásokkal. De engem sok minden érdekel, ennél jóval kisebb horderejű dolgok is. És hajlandó voltam/vagyok elmenni előadásokra, programokra, még olyan áron is, hogy lecsúszok a Megasztárról, a Győzikéről, /majdnem ideírtam a Kiszely Tündét is, de az magaslabda lett volna./

  8. Jaklin írta:

    Úgy gondolom, hogy ezt a fajta területet csak egy komolyan beavatott ember tudná sikerre vinni. A beavatott alatt azt értem, hogy akinek bejárása van a legfelsőbb körökbe, aki rendelkezik valódi tudományos adatokkal (nem csak a megvágott, publikus anyagokkal), elvégezhet gyakorlatilag bármilyen kísérletet, amelynek nem szab határt pénz, törvény és erkölcs

    Ne korlátozzuk magunkat ilyen előfeltevésekkel.

    Valóban érdekes az, hogy manapság valamilyen halál elleni “szert” kutatni azzal egyenlő, hogy őrültek vagyunk vagy gyerekesek. Már az öregedés lassítása is ellenérzéseket kelt.

    Mit gondolsz, miért? Az apátia miatt, nem? Már elképzelni sem tudják, hogy lehetséges, és minden próbálkozás sebeket tép fel.

    Valami azt súgja, hogy ez a kérdés megoldott, talán régen. Hiszen ha nem lenne az, a felső köröket ez nyilván érdekelné, és akkor mindenféle kutatást megengednének ezzel kapcsolatban és aki már kellőképpen messzire jutna benne, azt felkarolnák. Persze mindezt teljes titokban.

    Igen, szerintem is. De mi ezzel sajnos nem megyünk semmire.

  9. Thirdeye írta:

    Szerintem a természet nem téved

    Kulcsszó: “szerintem”. Ez egy vélemény, nem bizonyosság.

    Ha valaminek a minősége jó, akkor hosszabb az élettartama is

    Van benne valami, de találunk kivételt is, hiszen van, amit nem hosszútávra szántak.

    Az ember mai szellemi minősége , ami kihat a testi minőségre , éppen ennyi élettartamra elegendő

    Ezt sem tudjuk. Az erkölcsösség, tudatosság, jószándékúság stb., nem feltétlenül állnak kapcsolatban a test képességeivel és élethosszával, láthatunk erre példákat. Biztosan befolyásolja a gépész a gépet, de talán a szaktudásával (vagy annak hiányával) jobban, mint az esetleges bűnös életével, és a gépész szakértelme sem pótol sok mindent.

    Szerintem teljesen téves megközelítés a látható , mérhető fizikai szinten kutakodni

    Személyeskedésnek fog hatni, amit most írok, de nem az. Kérlek, hogy gondold át. Azt gondolom, hogy alapvetően össze vagy zavarodva a megfigyelés, megértés és kontroll témakörében, ezért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy semmiféle visszajelzés, semmilyen viszonyítás nem kell semmihez. A fizikai világban minden nagyon látványos lehet. Mi lenne, ha nem ellenséget, hanem tananyagot látnánk benne? Szerintem ez egy tesztkörnyezet, bizonyos aspektusból.

    Ugyanis minden teremtés , a test teremtése is a szemmel láthatatlan szférákból indul

    Puszta feltevés. Ha igaz is (nem tudjuk), mi a módja annak, hogy ezen a szinten beavatkozzunk?

    Ha abból a szférából nem a halhatatlanság terve indul útjára ,akkor babrálhatunk mi a sejtekkel meg DNS -el , semmit nem fog számítani

    Feltevés. Ismered Platón ideatanát? Érdekes, lehet is benne valami. Nekem úgy tűnik, minden élő halhatatlan akar lenni.

    A sors erőiről nem is beszélve hiszen a különböző karmák ( elindított hatások ) miatt nem is kivitelezhető a halhatatlanság

    Feltevés. De ha így is van, akkor ez is a kutatás témája kell legyen.

    Legalábbis az egész emberiség számára .

    Lehet, de kit érdekel? :)

    Egyes emberek persze elérhetik kitartó szorgalommal és céltudatossággal , de ennek a célnak az eléréséhez emberfelettivé kell válnia .

    Ha testi oldalról közelítünk, ami valószínűleg sokkal rövidebb út, ez nem szükséges. De érdemes erre kihasználni a további időt.

    Ebből is látszik hogy nem az ember lesz halhatatlan ,hanem egy olyan lény aki meghaladta az emberi létforma korlátait .

    Ha olyan országban élsz, ahol jobb táplálékot kapsz, ahol kevesebb a stressz, az egy körülmény, és nem a te szellemi emelkedettséged. A test esetében nagyon úgy néz ki, hogy testi oldalról közelítve lehet eredményeket elérni. Homo sapiens szintű lelkek számára legalábbis.

  10. Ater írta:

    Nem akarok csapatot összeállítani, nem akarok géneket kutatni, szerintem ezek nélkül is elérhető a halhatatlanság, pusztán azzal, hogy kellő kapcsolatot tudsz létesíteni a tested minden részecskéjével és irányítani tudod azt ugyanúgy regeneráció, mint cselekvés, mozgás szempontjából

    Lehetséges, hogy van ilyen. De alighanem sokkal nehezebb, mint a test számára kitalálni valamit. Sokkal könnyebb edzéssel megerősödni, mint mentális úton befolyásolni a test állapotát.

    Szerintem nem kutatni kell hanem fejlődni és a fejlődés magában rejti a sikert e téren is.

    Mit jelent a fejlődés? Miben?

  11. prolizoli írta:

    Miért kutató vagy akinek megvan a lehetősége? Már csak a megfelelő irányra vársz, hogy merre kezd a kutatást?

    Nehogymár kézifékkel vezessünk. :) Arra, hogy gondolkodjunk, egymást inspiráljuk, van lehetőségünk. Ezzel talán elindítunk valakiket olyan irányba, ami eredményre vezet. Az is lehet, hogy valamelyikünk felfejleszti magát odáig, hogy közvetlenül tud kutatásokat végezni.

    Egyáltalán hogyan tudnád megállapítani, mint laikus, hogy ez a helyes és hasznos információ?

    Ki az, aki nem laikus ebben a témában? Hogy hogyan állapítjuk meg valamiről, hogy helyes vagy hasznos? Ez a kutatási módszer alapja, erről is írtam a cikkben.

  12. vilko barnabás írta:

    nem zárom ki, hogy egy tényezőtől függ a halandóság és a halhatatlanság de azt sem, hogy többtől akár soktól
    a test egy gép csak analógia erre emlékezzünk azért induljunk ki ebből
    a gép alkatrészekből ál, azok vajon milyenek, mikből készültek?
    a gépet valami hajtja, mi az, mennyi kell a pöpec műxéshez?
    a gépet kezelni kell, milyen szakértelem kell ehhez és mennyi figyelem?
    a gép terv alapján készült, jó volt é a terv vagy lehetnek alapvető tervezési hibák?
    a testi valónál még az a furmányság is bejátszik, hogy az alkatrészek az üzemanyagból épülnek fel, ilyenre példa tudtommal a gépészetben nincs csak a nanotechben. a test mint nanorobot és azok halmaza is egy analógia, amin lehetne elmélkedni egy sort

    Csupa jó kérdés, ilyenek kellenek.

    Most a Putyinon a sor, hogy mindegyikre tételesen válaszoljon…

  13. vilko barnabás írta:

    a robbanómotor nem benzinmotor hanem robbanó, robbanással működik nem benzinnel. a benzin csak egy eszköz ami biztosítja a robbanást kezelhető utóhatásokkal. ez nem zárja ki, hogy nem létezhet a benzinnél jobb üzemanyag az ótónak

    a testi valóra értelmezzed ezt át. piskótán is lehet élni egy ideig valahogyan. van amivel tovább lehet és jobban. van amivel még tovább és még jobban. hol van ennek a vége? a felvetésem szerint nem tudjuk hogy hol

    Jó gondolat. Gyerekkorom óta van egy olyan elképzelésem, hogy egyszer a táplálkozás annyiból fog állni, hogy bedobunk egy tablettát és arra a napra kész. De az is lehet, hogy napokig tudjuk majd így biztosítani a tápanyagokat.

    Néhány éve kérdeztem egy botanikus tanulótól, hogy lehet-e olyan lámpát készíteni, ami fotoszintézisre készteti a növényeket. Azt mondta, hogy elvileg lehet. A testnél is le kellene bontani a funkciókat, mert hiszen nem húsra, nem tojásra és nem túrórudira :) van szükségünk, hanem tápanyagra. De talán mégcsak nem is arra. Az, ahogyan fenntartjuk a testet, lehet egy szükségszerű dolog, mert ezt tudtuk elérni, ehhez tudtunk hozzáférni.

  14. Thirdeye

    Duncan Shelley írta:

    Vegyünk egy másik kérdést. Mi kell a fogyáshoz? Egy olyan módszer, ami az ember összes dimenzióját fel tudja térképezni? Miért? És ha ven térkép, akkor hogyan tovább?

    No, de a fogyást nem lehet összehasonlítani a halhatatlansággal !
    A térkép megmutathatja az összefüggéseket , az összefüggésekből pedig megérthetjük hogy miért vagyunk halandóak .

    Duncan Shelley írta:

    Itt most nem definiáltad az igaz szót, mert ez önmagába hajlik. Mi az igazság? Te mi alapján tekintesz valamit annak?

    Nem tudom hogyan definiáljam az igazságot . Hiába van egy igazság , ha azt az ember hazugságnak gondolja . Az emberi fogalomrendszer a legfontosabb igazságokat nem is képes leképezni .
    Tiszteletre méltó törekvés ugyan a tökéletes definíciók megalkotása , csakhogy hiába ha az emberekben különböző módokon vannak kódolva a jelentések .
    Például ha azt mondom nagyszerű dolog a beleérző -képesség ( együttérzés ) , akkor Te azt mondod ez cselekvésképtelenséghez vezet , én meg azt mondom helyes cselekvéshez . Máris mást értünk alatta . Talán egy személyi fordítógép megoldaná a problémát :-)

    Duncan Shelley írta:

    Ok, mondok egy tényt: Logitech G15 típusú klaviatúrám van. Ez milyen további jelenségeket produkál, hogyan hagy nyomot a mofrikus mezőben és mi az a morfikus mező?

    Ez a klaviatúra azt a további jelenséget produkálja ,hogy használod :-) , az pedig azt hogy a képernyőn megjelenik az írásod , az pedig azt hogy én elolvasom ,az pedig azt hogy reagálok rá , az pedig azt hogy Great vagy Putyin betámadnak :laugh:

    A morfikus mezőben úgy hagynak nyomot a dolgok , hogy további jelenségeket produkálnak :-)

    A morfikus mező az amiben éppen vagyunk . A mezőérzékelés Az ESP által , a mező létének köszönhető .Duncan Shelley írta:

    A tények valóságáról való meggyőződés .

    Mondj egy példát erre.

    Megnéztem hogy válaszoltál-e valamelyik kommentemre , és meggyőződtem róla hogy igen :dance

    : Duncan Shelley írta:

    Tételezzük fel, hogy a kutató feladata megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy az a fickó, akit vádolnak egy cselekménnyel, elkövette-e azt, vagy nem. A kutató gyűlöli a vádlottat, emberszámba sem veszi, személyes okai vannak arra, hogy eltűntesse a fickót az útból. Szerinted juthat helyes felismerésre? A gyűlölete hogyan tesz hozzá bármit a kutatásához? Szerintem elvesz belőle. A szeretete úgyszintén.

    A példádat akkor sem lehet összehasonlítani egy olyan horderejű dologgal mint a halhatatlanság .
    A halhatatlanság-kutatónak azért kell az érzelmeket figyelembe venni , mert érző lények sorsára lesz hatással , ha sikerül a terve . ( Kivéve ha érzelemmentessége odáig fajul , hogy sz@rik a többi emberre , és megtartja magának a tudását :evilgrin: )

    Duncan Shelley írta:

    És ha egy érzelgős tenné azzá?

    Húúú, az még rosszabb lenne :sweat:
    De ezek szélsőségek !

    Duncan Shelley írta:

    A felelősség szereinted valamilyen érzelem? A következmények felmérése érzelem? Az ISMERNI egy érzelem?

    A felelősség a beleérző-képességen alapul . Például nem tudsz olyanért felelősséget vállalni amivel kapcsolatban csak gondolataid vannak , de még soha nem érezted . Például az érzelmek hatásait csak úgy tudod felelősséggel figyelembe venni , ha már voltak érzelmeid . ISMERNI lehet az érzelmeket is . ADATOK ismeréséhez nem kell embernek lenni .

  15. Thirdeye írta:

    Felmerül a kérdés hogy egy kutató , aki teljesen félre tud tenni minden érzelmet , ( ami az ember egyik dimenziója ) , juthat-e helyes felismerésre

    Tételezzük fel, hogy a kutató feladata megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy az a fickó, akit vádolnak egy cselekménnyel, elkövette-e azt, vagy nem. A kutató gyűlöli a vádlottat, emberszámba sem veszi, személyes okai vannak arra, hogy eltűntesse a fickót az útból. Szerinted juthat helyes felismerésre? A gyűlölete hogyan tesz hozzá bármit a kutatásához? Szerintem elvesz belőle. A szeretete úgyszintén.

    Arra gondolok hogy milyen következménnyel járna , ha egy érzelemmentes lény halhatatlanná tenné az embert , akit többnyire az érzelmei , és nem a hideg logika irányít

    És ha egy érzelgős tenné azzá?

    Felelősségteljes lenne e a hozzáállása ? Fel tudná-e mérni a következményeket . Vagy egyáltalán tudja-e hogy mi ellen küzd . Ismeri -e a halált belülről , hogy szembe tudjon szállni vele ?

    A felelősség szereinted valamilyen érzelem? A következmények felmérése érzelem? Az ISMERNI egy érzelem?

  16. Thirdeye írta:

    Hát Duncan , a Te meghatározásaidat olvasva legalább az emberfeletti szintet előbb el kell érnie a kutatónak

    Azt talán nem, de ki mondta, hogy bárki alkalmas a kutatásra? :)

    Olyan módszer szerintem ,ami az ember összes dimenzióját fel tudja térképezni

    Vegyünk egy másik kérdést. Mi kell a fogyáshoz? Egy olyan módszer, ami az ember összes dimenzióját fel tudja térképezni? Miért? És ha ven térkép, akkor hogyan tovább?

    Az igaz dolgok további igazságokat képesek feltárni , még teljesebb megértésre vezethetnek

    Itt most nem definiáltad az igaz szót, mert ez önmagába hajlik. Mi az igazság? Te mi alapján tekintesz valamit annak?

    Tények azok a jelenségek amik további jelenségeket produkálnak , illetve nyomot hagynak a morfikus mezőben

    Ok, mondok egy tényt: Logitech G15 típusú klaviatúrám van. Ez milyen további jelenségeket produkál, hogyan hagy nyomot a mofrikus mezőben és mi az a morfikus mező?

    ” Mit jelent az, hogy bizonyosság? ”

    A tények valóságáról való meggyőződés .

    Mondj egy példát erre.

  17. kisboros írta:

    Az nem lehet, hogy esetleg rosszak a kérdések, vagy hogy nem ezen kérdések megválaszolásával fogsz eljutni a célhoz?

    Nem tudom. Az, hogy milyen gondolatok jönnek ezen a blogon, lehet fontos, de ha nem lesz semmi hasznos, az biztosan tökmindegy, hiszen ez nem a kutatás helyszíne.

    A zárt topik első 8 cikke a félelem körül járt, mert A félelem íze trilógia egyik célja, hogy aki elolvassa, az képes legyen a teljes félelemnélküliségre. Pár felvetést teszteltünk, illetve kértem véleményeket, érveket, ellenérveket. Már nem emlékszem, mit írtál a nyilvánossá tett cikkhez, majd megnézem.

  18. Dawn írta:

    Ezért a sikeres kutató személyisége szerintem nem ennyire fekete-fehér.

    Hanem milyen? Fordítsd meg. Összeolvas mindent, azt simán elhiszi igaznak, próbálja megálmodni az igazságot, aztán úgy érzi, hogy most megvan és örül meg publikálja, hogy ő megfejtette a halhatatlanságot, mert úgy érzi, és valaki mondott valami valahol, ami szerinte de állat, és neki most jókedve van, és a régiek is megmondták, meg a kozmoszra is hallgatni kell, mit súg a fülekbe. Hát ez a fickó a zsepiját se fogja megtalálni. :)

    Az analitika és a pontos adatkiértékelés fontos, de ahogy Einstein megfogalmazta: “imagination is more important than knowledge”.

    És ha ő mondta, akkor biztosan igaz? :) Ezért még átgondolni sincs értelme? :)

    Valahogy a nagy feltalálók, mindig kicsit “dilisnek” tűnnek, a “normális” embereknek, és bizonyos területeken zsenik, míg lehet, hogy más területeken teljesen funkció képtelenek

    Mindig? Nem tudom. Ha van néhány ilyen is, miért baj az? Aki a gépészetben jó, de a másik nemmel semmit nem tud kezdeni, az vajon hol lesz eredményes?

    Tehát aki ezen a területen eredményre jut, lehetséges, hogy merőben más személyiséggel rendelkezik mint a fentiek.

    Lásd a legelejét.

  19. Great írta:

    “A Humán Genom Projekt (HGP) egy nagyszabású projekt volt 1990-től 2006 májusáig, mely feltárta a teljes emberi genomot egészen a nukleotidok (bázispárok) szintjéig, és azonosította a benne található összes gént. Az emberi genom a petesejt vagy hímivarsejt teljes genetikai tartalma. A humán genom a Homo sapiens genomja. 23 kromoszómapárból és kb. 3 milliárd DNS bázispárból áll.”
    Ha valóban készen van a teljes feltérképezés, a test teljes programkódját megismerték, akkor van-e akadálya tudatos mutációk létrehozásának és az élethossz extrém mértékű kitolásának? Magától értetődően nem arra gondolok, hogy a mi számunkra.

    Érdekes felvetés.

  20. prolizoli írta:

    Ma már nincs olyan, hogy 1 darab ember kutat és feltalál valamit.

    Dehogynincs. Vannak technikailag egyszerű dolgok, a biogia sem feltétlenül olyan nagyon bonyolult, az informatika sem stb.

    Mert nem is az a fő kérdés, hogy van-e olyan kutató csoport aki hajlandó lenne kutatni ezt a témát, mert ilyen biztos, hogy van. A fő kérdés az, hogy meg-e vannak már rá a megfelelő feltételek és, hogy felismerték-e már, hogy a feltételek megvannak.

    Én úgy látom, hogy a gondolkodás pongyolasága nagyon elterjedt, ha valaki ezzel tud kezdeni valamit, nagyon elhúzhat. Akár az egész világtól.

    A gőzgép alapelve már az ókorban is ismert volt. Sőt, a programozás alapelve is. A mechanikai ismeretek is elég magas szinten voltak. Viszont nem voltak meg más fontos dolgok. A gőzgép esetében, egyrészt a kohászat messze nem volt olyan szinten ami egy gőzgép előállítását lehetővé tette volna.

    Mi akadályozta meg, hogy a kohászat arra a szintre jusson? Egyedi erőfeszítés, nem? Lehetséges, hogy mindig voltak emberek, kisebb csoportok, akik egy-két területen nagyon magasan álltak az átlag felett. Lehetséges, hogy vannak mérnökök, akik olyan eredményeket értek el, amit az átlagmérnök elvi képtelenségnek tart.

    A programozás pedig kimerült a nép szórakoztatására előállított mechanikus bábjátékokban. Mivel az elektromosság, az elektromos áramkörök és a számítógép egyszerűen nem volt jelen, a programozás mint olyan hasznossága nem tudott felmerülni senki fejében, hiszen nem volt meg az eszköz ami azt a megfelelő módon tudta volna kihasználni.

    Vajon az elektromosság önmagában felkeltette volna az igényt? Ehhez szerintem képzelőerő kell, meg egy “őrült”, aki azt mondja, hogy ő ezt megcsinálja.

    Valamint nem volt jelen még egy nagyon fontos tényező, amit sokan kifelejtenek mint a fejlődés egyik kihagyhatatlan mozgatórugóját, a megfelelő társadalmi berendezkedés.

    Te vagy Alex alteregója. :)

    De a fejlődés nem a bolygók állásából és a légkörből jön, hanem egyedi érdeklődésből és személyes erőfeszítésből. Nem számít, hogy milyen volt a társadami berendezkedés, bárki dönthetett úgy, hogy őt érdekli valami és komolyan is gondolhatta.

    A rabszolgatartó társadalom és a feudalista társadalom résztvevőinek nem érdeke az a fajta fejlődés ami a kapitalista társadalom résztvevőinek első számú szempontja.

    A társadalmi berendezkedés sem az idők szavát követbe lesz ilyen vagy olyan, hanem oly módon, hogy valakik kitalálják és azután kikényszerítik. A demokrácia azért népszerű, mert van gumicsont (szavazás), és a szavazás miatt nem lehet megtalálni a felelősöket – ha ez neked nem tetszik, mit fogsz tenni? Leginkább semmit. De azt megteheted, hogy szellemileg nem indomulsz.

    nagyon sok “apróságnak” kell léteznie ahhoz, hogy egy új, nagy felfedezés vagy paradigma váltás megszülethessen.

    Egy ember, egy közösség számára nem. Lehet, hogy a világ számára igen. De a világ ilyen szempontból mindig a második.

    Ha nem létezett volna a belső égésű motor, vagy az addig felhalmozott aerodinamikai ismeretek, a Wright fivérek hogyan tudták volna megépíteni a levegőnél nehezebb repülő tárgyukat a repülőgépüket?

    Nem tudom. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy több dolgot kellett volna összerakniuk nekik maguknak. De látod, a találmányok egyénekhez kötődnek, nem társadalmakhoz, és hiába van ott minden, ami kell, ezek bizonyos összekapcsolása nem mindenkiben születik meg.

    Véleményem szerint nincs olyan kutató aki teljesen függetleníteni tudja magát a társadalmi hatásoktól

    Pedig kell neki. Ha megengedi bármiféle outsider kotnyeleskedését, abból jó nem sül ki.

    Szerintem ezeket a kutatókat a bizonyítási és megismerési vágy hajtja inkább, mint a hideg, precíz érzelmi izoláció.

    A bizonyítási kényszert hagyjuk, mert negatív, és számomra nagyon megvetendő az a nézet, hogy a fejlődést sérült emberek hozták össze. Ez pont fordítva van, a sérült emberek azok, akik mellett elsuhan az élet, és azt se tudják, mi történik.

    A megismerési vágy jó dolog, fontos, alap. A hideg, precíz érzelmi izoláció meg a kutatás lelki feltétele.

  21. istvan írta:

    “Maximálisan ki kell irtania magából a hitnek azt a manifesztációját is, melyet bizalomnak hívnak, semmiben és senkiben nem bízhat…”

    Ez paranoia.

    Miért? Tételezzük fel, hogy ha bárki bármit Jézusnak tulajdonít, az igaz. Ok. És ha mégsem? Vagy nem érti meg teljesen? Akkor vége, nem igaz? Soha nem találja meg a megfelelő utat, ha elfogad dolgokat csak úgy, vizsgálat nélkül. Ne bízzon, vizsgálódjon.

    Nem gáz, csak megnehezíti a kutató életét. Amely bizalom híján szánalmasan magányos.

    Nem lesz magányos, csak nem fogják sokra tartani egymást azokkal, akik elfogadnak infókat csak úgy, mert bíznak annak a valakinek a tökéletes tévedhetetlenségében és a saját tökéletes megértésükben, tehát abban, hogy amit valaki mond, az biztosan teljesen igaz, és az, ahogyan ők azt értik, az is biztosan tökéletes.

    Javaslat a kutatónak: nem higgyen /bízzon/ a tv-ben sem. Mert amikor elhitte először a 911-es amcsi – kutatókat is – szopató változatát, akkor a kutató durván elbaszta a dolgot, ostorozván a nem létező terroristákat.

    Rossz infók és érzelem téves következtetést hozott ki, ami hibátlan volt a betáplált hülyeségek alapján, csak a valósággal nem felelt meg. Ahogyan most az sem, amit itt te írtál. :)

    A valahová és valaki/k/hez tartozás humán kvalitás. Lehet próbálkozni ennek kiirtásával, de a kutató kapcsolatai minimum beszűkülnek, s ennek a kutató a legkevésbé sem fog örülni.

    A kvalitás pozitív dolgot jelent, de itt ennek nem tudok ilyet tulajdonítani. Az ember megtagadhatja magát, megalázhatja magát, hogy valamilyen közösségben népszerű lehessen, de egy ilyen hitvány, gyenge alak biztosan nem elég penge mentálisan ahhoz, hogy valamilyen igazságot megtaláljon.

    Vajon mi a fenének kutatja a kutató az igazságot? Miért hajt a cél elérésére? Azt állítja, hogy érzelmek nuku, emberek leszarva /a véleményük legalábbis/, szóval minek? Mi lesz, ha a kutató kiteljesedik, s már kikutatott mindent?

    Megtalálta az igazságot, élhet vele. Ha úgy dönt, megosztja másokkal, mások is. Ha megvan a halhatatlanság, minden értelmet nyer, míg nélküle semmi nem igazán értékes.

    “…a világ egy része önmagából kifordulva, önmagát a végletekig megalázva a lábai előtt hever majd, a másik része pedig minden eszközzel megpróbálja elpusztítani.”

    1. Megintcsak paranoid.
    2. Rossz hírem van: a kutatóra magas ívben szarni fognak, be sem kerül a köztudatba.
    Az embereket a foci vb, meg az rtl klub érdeklik már párezer éve.

    Szerinted az olyan emberek, akik komoly hasznot húznak a halálból, vagy akik pusztán érzelmi alapon valamiért nagyon fontos dolognak állítják be a halált (bár nyilvánvalóan hazudnak) mit tennének? Az egész rendszer átalakulna, gyökeresen, és ennek nem örülne mindenki.

    Senkit nem érdekelne? :D:D:D Téged is érdekelne, kezed-lábad törnéd, hogy hozzáférhess.

  22. Petra

    Egy régi anekdota jutott erről az eszemben.

    Az orvostanhallgatókat az első gyakorlati órán a professzor beviszi a laborba és azt mondja nekik:
    – Jól jegyezzék meg, ahhoz, hogy valaki jó orvos legyen, két nagyon fontos tulajdonságra van szükség. Legyen jó megfigyelő és ne undorodjon semmitől.
    Elővesz egy poharat valami sárga folyadékkal, eléjük teszi és megkérdezi, hogy szerintük mi az. A hallgatók nézegetik, megszagolják, és arra jutnak, hogy vizelet.
    – Úgy van. – mondja a professzor. Majd mindenki megdöbbenésére belenyújtja az ujját a pohárba, aztán hirtelen a szájához kapja és megnyalja az ujját, körbenéz az ifjúságon és mosolyogva folytatja – Most pedig hölgyeim és uraim, csinálják utánam, hogy lássuk, mennyire alkalmasak erre a pályára!
    A diákok egymásra néznek, némi morajlás, majd kilép egy magas, jó kiállású srác, belemártja az ujját a vizeletbe, becsukja a szemét és gyorsan megnyalja a nedves ujjat . Furcsa fintor jelenik meg az arcán, de vesz egy mély levegőt és hátralép. Ettől a többieknek is megjön a bátorsága és sorban odalépnek megnyalni a vizeletes ujjukat. Néhányan öklendeznek, van, aki ki is megy hányni, de végül mindenki megcsinálja.
    A professzor megvárja, még rendezik a soraikat és elnéző mosollyal közli a társasággal:
    – Nos, Önök mind félig jó orvosok lennének, mert azt látom, hogy nem undorodnak semmitől. Viszont pocsék megfigyelők, mert senki nem vette észre, hogy én a mutatóujjamat mártottam a pisibe és a középsőt nyaltam meg.

    Szóval, egy jó kutatónak félre kell tudni tenni az érzelmeit (undor, félelem, büszkeség, becsvágy, stb.) és a megfigyelésnél el kell tudni vonatkoztatni mindenféle előfeltevéstől, és persze nem birkaként követni a csordát. Ha valamelyik hibázik, akkor csak félig jó kutató lesz és ahogy félig jó orvosokkal, úgy félig jó kutatókkal sem vagyunk kisegítve.

  23. Putyin998

    @ Duncan Shelley:
    Oké,emlitve lett a genetika,több nézőpontból is.
    Akkor legyen itt egy konkrétum,amit már ’97ben a nagyérdemű elé tártak.Szerintem Great és Prolizoli már hallottak erről-merem ezt feltételezni azért,mert az érdeklődésük nagyrészt fizikális jellegű.
    A miosztatin gén blokkolásáról szóló állatkisérletekről van szó.
    Itt idéznem kell egy enciklopédiából,a saját szavaimmal ezt nehezen tudnám érthetően ismertetni:
    ” A miosztain egy, a vázizmokban található gén, amelyről azt tartják, hogy leszabályozza az izomszövet növekedését az állatokban. A gén valódi hatására 1997-ben derült fény, amikor a John Hopkins Egyetem tudósai eltávolították a miosztain gént egérembriók sejtjeiből, majd a sejteket visszahelyezték a gazdaállatokba, amelyeket aztán nőstény egerekbe ültettek. Mikor a kis, genetikailag módosított egerek felnőttek, az eredményt látva miniatűr Schwarzenegger Egereknek keresztelték el őket. Az egerek drámai és széleskörű vázizomzat növekedést mutattak, ami az izomrostok számának növekedéséből (hiperplázia) és a rostok vastagságának növekedéséből (hipertrófia) fakadt, ez pedig a sejtjeikben bekövetkezett miosztainhiány következménye.

    E tanulmány alapján a kutatók arra jutottak, hogy a miosztain gén lassítja a vázizomzat növekedését, így tehát annak eltávolításával vagy blokkolásával az izmok jelentősen gyorsabban képesek növekedni. Egy jóval frissebb, szintén a Hopkins Egyetem csapata által végzett tanulmány alapján a gén blokkolásával hasonlóan drámai növekedés érhető el, mint annak teljes eltávolításával, ahogyan azt az eredeti egérembriókon végzett kísérletben tették.

    Érdekes módon léteznek olyan marhafajták, melyek természetes állapotukban is a miosztain gén nélkül születnek. Például a Kék Belgából és a Piedmontese-ből hiányzik ez a gén: ők pedig a valaha látott legnagyobb, legizmosabb marhafélék közé tartoznak.”
    http://drugline.org/img/term/myostatin-10036_3.jpg -Ez az egér.
    http://drugline.org/img/term/myostatin-10036_2.jpg -Ez egy marha.
    De akit érdekel,van ott kutya is horrorisztikus kinézettel,pedig egy agárról van szó,ami nem éppen a robosztus alkatáról hires.

    Nyilvánvaló, hogy amikor az emberek különféle izombetegségei közvetlenül összefüggnek a megnövekedett miosztain szinttel. Például az AIDS betegek komoly izomvesztést tapasztalnak, ami a miosztaintöbblet eredménye lehet.

    Ez csak egy-a mi témánk szempontjából-kis jelentőségű kisérletnek nevezhető.(állitólag embereken nem is működhetne).
    Ha már genetika…mi lehet a szinfalak mögött?
    Génmanipulációval,az öregedést okozó gén,miosztatinhoz való blokkolásával vagy eltávolitásával nem lehetne a sejtmegújulást állandósitani?
    Gondoljunk csak bele.Végülis egyszerű ez.Mint az egereknél.
    Megvan a “hibás”.Régebb óta azonositva van hivatalosan az öregedést okozó gén,mint a miosztatin.
    Senki sem próbált volna kisérletezni a blokkolásával?
    Akár egereken?

  24. annamari írta:

    Daniken előtt is mondogatták néhányan, hogy az ember kívülről került ide. Nem tudhatom, a játék kedvéért most mégis vegyük úgy, hogy így történt. Hoztak egy genetikai anyagot valahonnan máshonnan és ebből lett az ember. Ez a genetikai anyag talán nem a földre készült, ezért itt nem működik olyan jól. Van tervrajzunk, ami jó, a ház is jó lenne, ha felépülne, de rossz helyen építik, Ukrajna helyett Japánban. Ott nem annyira jó, mások a körülmények, naponta reng a föld, leomlik a ház.

    Érdekes. Ha valami nincs a Földön, ami a testnek kellene, az nem jó.

  25. Putyin998 írta:

    Itt van a probléma gyökere.Valamiért lassul és végül teljesen leáll a sejtmegújulási folyamat.Az öregedés egy genetikai megbetegedés.Ez egy 60as évekbeli orvosi alapvetés

    És hol tartasz ebben, mire jutottál, mi az ok? Vagy mi lehet?

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén