Meglehet, hogy az élet nem anyagi eredetű, forrása nem található meg a fizikai univerzumban, az anyag, energia, tér és idő világában semmiféle megfigyelő, kommunikáló, döntő, cselekvő élet nincs – mégis, van különbség az élő és élettelen testek között, ebben a cikkben ezt a különbséget keressük.

Bármi legyen is az élet forrása, amikor életre kelt, megelevenít egy anyagi testet, annak a testnek sajátos tulajdonságai lesznek, melyek nincsenek meg az élettelen anyagban.

Egy élő és egy halott test között van különbség. Egy élő test és egy tárgy között van különbség. Ahhoz, hogy közelebb jussunk a halhatatlansághoz, meg kell értenünk ezt a különbséget, fizikai oldalról.

Ha a biológiai életről olvasgatunk, rövid úton beleütközünk a szerves és szervetlen kémiai vegyületek, a fémorganikus és bioszervetlen kémia fogalmaiba.

Világosan és egyértelműen különbséget tudunk tenni a biológia, amely az élet tudománya lenne, és a kémia, fizika területére tartozó anyagi testek, tárgyak között. Ez a különbség egy bizonyos szint felett létezik, ha e szint alá megyünk, a biológia összeolvad a kémiával és a fizikával.

A szerves vegyületek szenet tartalmaznak, ettől tekintik őket szervesnek. A szervetlen vegyületek egy része nem tartalmaz szenet, más része viszont igen. Ez kissé zavaros, úgy tűnik, az élet fizikai megnyilvánulását nem találjuk meg a vegyületek szintjén. Menjünk magasabbra.

Gyakorlatilag a vírusok felfedezése óta folyik a vita arról, hogy a vírust élőlénynek kell-e tekinteni, vagy sem. A tudomány berkeiben folyó vita mindig arra utal, hogy valami nincs kielégítően kutatva vagy definiálva. A vírus nem mutat a biológia megközelítésében életjelenségeket, egészen addig, amíg nem kerül be a gazdatestbe, ott hirtelen „cselekedni” kezd.

Megfigyelhető, hogy az élőlény szó definiálásába tudománytalan tényezők is beleavatkoztak, mint a jog és a vallás. Az élőlények jogaiért harcoló mozgalmak egy szép napon talán tüntetni fognak a vírusok jogaiért, és ezt egyes érdekcsoportok láthatóan igyekeznek elkerülni.

„Az élőlény olyan valami, amely anyagcserét folytat.” E szerint a vírus nem élőlény, de bizonyos mesterségesen alkotott gépek igen.

„Az élőlény képes a tanulásra.” Hogyan definiálják a tanulást? „A tanulás feltételes reflex kialakítása; kondicionálás; annak sulykolása, hogy a tanuló adott ingerre (többnyire adott kérdésre) mindig az előre meghatározott reakciót (választ) adja.” Mivel a meghatározásban nem bukkan fel a megértés, ezért mondhatjuk, hogy bizonyos magas szinten lévő emberek nem élőlények, míg egy tűzfal szoftver az.

Ha a halhatatlanságot keressük, az élet fizikai megnyilvánulásának hagyományos megközelítéseit nem tudjuk felhasználni. Újat kell keresnünk, olyat, ami rámutat a lényegre.

Az élet legszembetűnőbb sajátossága, amely nem található meg az élettelenben: a regeneráció.

Az élet fizikai megnyilvánulása önmaga folyamatos megújítása. Ehhez külső forrásból származó anyagokat használ, melyeket lebont, átalakít, beépít vagy energiaként hasznosít. A külső források a légzés, a táplálékozás, és talán különféle sugárzások is, mint amilyen például a fény.

Az élő test folyamatosan újítja saját magát, szerveit, alkotóelemeit. Egy halott test nem tesz ilyet. Egy gép nem tesz ilyet.

A nanotechnológia egyik remélt felhasználási területe: olyan nagyméretű gépezetek létrehozása, melyek anyagcsere felhasználásával folyton megújítják önmagukat, újraképezik saját alkatrészeiket, ezáltal érve el az elvi örökkévalóságot. Nincs kopás, nincs szerelés, nincs alkatrészcsere. Ez egy élőlény lenne, fizikai értelemben.

Az élő test képes a megújulásra. Azt mondják, egy hetven éves emberi test naptárilag hetven éves, biológiailag csak ennek tizede: hét éves. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de azt én is tapasztaltam, saját magamon és másokon, hogy a test képes önmaga megújulására.

A test megújulásának képessége korlátozott, és idővel egyre több hibát visz át a következő generációs szervekbe, sejtekbe. Olyan ez, mintha idővel elveszne az eredeti program, és a legfrissebb back up alapján készülne az újabb sejt vagy szerv.

A test 24-25 éves korig fejlődik, azután a megújulás az alapprogram helyett a napi szintű, sérüléseket, betegségeket, elváltozásokat tartalmazó rendszerkép alapján működik.

A test regenerációs képessége az idő múlásával romlik. A magzat elképesztő regenerációs képességgel rendelkezik. A csecsemő megújulási képessége már rosszabb, a gyereké még rosszabb, a felnőtté még rosszabb.

A test halhatatlanná tételéhez a testben meglévő regenerációs képességet kellene első lépésben maximálisan helyreállítani, azután pedig feltolni a maximumra. Fogorvosok mondják: nincs semmilyen ismert oka annak, hogy a test miért nem vált többször fogat, hiszen minden ott van hozzá, ami kell. A tönkrement szem miért nem javul meg, az elvesztett szem miért nem nő vissza? A leszakadt láb, az elpusztult máj miért nem jön létre újra? Valamikor ezek a testrészek nem is léteztek, azokat nulláról építették fel. A test képes lenne újra felépíteni.

A test egy olyan gépezet, amely képes önmaga folytonos megújítására. Genetikai szinten történik valami, ami fokozatosan egyre jobban lerontja a test regenerációs képességét. Az anyagcsere-folyamatokhoz felhasznált, a test környezetéből beszerzett építőanyagok (táplálék, levegő, talán sugárzás) talán nem megfelelőek a teljes regenerációhoz, és ez az elégtelen anyagellátás hozzájárul a regenerációs képesség csökkenéséhez.

Mi a véleményetek? Miért romlik a test regenerációja? Mi lehet a regeneráció legmagasabb szintje? Mi lenne a megfelelő építőanyag a test regenerációjához?

Share

Commentek