Amerikából jöttem, mesterségem címere… Emlékeztek erre a játékra? Gyerekként imádtam.

2014. június 2-án, 17 órától 19 óráig könyvbemutató és élménybeszámoló vár rátok, ha eljöttök az Amman Étterem különtermébe, amit Budapesten, a Rákóczi út 29. szám alatt találtok, a Blaha Lujza tér és az Uránia Mozi között.

Megjelent az Amnézia, amely elindít egy új univerzumot, egy új regénysorozatot. A héttérről, a sztori kialakulásáról hallhattok néhány szót, és természetesen a könyvet is megkaphatjátok. Jó eséllyel jelen lesz néhány tesztolvasó, akik majd elmesélik élményeiket, ha lesz hozzá kedvük. A könyv, műfaját tekintve thriller, és itt tudtok beleolvasni: duncan_shelley_amnezia

Rengeteg hírünk van a regények megfilmesítéséről. E hírek egy része már publikus – amit lehet, megosztunk veletek. Cannes, filmfesztivál, producer market, kapcsolatok, és sok minden más.

2000. október végén jelent meg az első könyvem, az Elme gyilkosai. Nagyon sok minden történt az elmúlt években, eredménytelen próbálkozások, összetört remények, füstbe ment álmok. Csak most látom az utat, látom, tapasztalom, ahogyan haladunk ELŐRE. Valóban előre. Pipák kerülnek a feladatok és célok listáján a sorok végére, olyan vállalatokhoz és emberekhez jutunk el, akikről csak merész pillanataimban gondoltam korábban.

Talán lesz olyan, aki megsértődik amiatt, amit most leírok, de nincs jelentősége, ez ettől még tény marad: soha ezelőtt nem dolgoztam olyan emberrel, akinek esélye lett volna elérni a célt.

Néhány, kezdetben lelkes, majd belefáradó amatőrrel, és néhány gátlástalan, csaló bűnözővel dolgoztam együtt az elmúlt években, és törvényszerűen nem jutottunk semmire. Csak most van profi menedzserem, csak most vannak eredmények. Látom ezt a fajta gondolkodást, a tervezést, a következetes munkát, látom, ahogyan felépül valami. Ez a különbség. Visszanézve tudom, hogy a korábbiak közül senkinek nem volt esélye arra, hogy valamit elérjen, mert egyetlen cél felé vezető lépést sem tettek meg. Ez tény. És nagyon kemény.

Felismerni a megfelelő embert, azt, aki képes megcsinálni, és akarja is, létfontosságú tudomány. Nélküle csak a szerencsében lehet bízni, arra pedig nem érdemes felépíteni az életet. Egy rossz választás, és minden megy a lefolyóba.

Úgy két éve meghívtam valakit egy könyvbemutatóra, azzal, hogy vannak híreink. Azt mondta, hogy őt az nem érdekli, ez az én életem, neki mindegy. Igaz, az én életem, és nektek mindegy. De más oldalról is közelíthetünk ahhoz, ami június 2-án lesz. Láthatjátok, hogy elérni a célt lehetséges, és láthatjátok azt is, hogy hogyan. Ha úgy tetszik, térképet készítünk, amit bárki felhasználhat. Mi futunk rá az összes zátonyra, és mi küzdünk meg az összes kannibállal. A térkép birtokában nektek már nem kell.

Innen, ebből az országból, még senki nem jutott el oda, ahová mi tartunk. Nincs előttünk példa, amiből tanulhatnánk, nincs térkép, amit követhetnénk. Akik utánunk jönnek, azoknak már sokkal könnyebb lesz, mert legalább azt tudni fogják, hogy lehetséges.

Sajnálom, hogy nekünk a legnehezebb, de egyvalami azért vígasztal. Csak az elsőre emlékeznek.

Share

Commentek