Az Alien 1979-ben került a mozikba, ami nekem akkor reinkarnációs okok miatt kimaradt, csak jóval később nézhettem meg, VHS kazettán, majd DVD-n. Nemrég az egyik budapesti mozi rövid időre műsorra tűzte, és magától értetődően nem hagyhattam ki.

Számomra az Alien a top 10 kategória, amivel minden idők egyik legnagyobb rendezője amúgy emberesen lecsapta névjegyét az asztalra. Ridley Scott azt mondta egyszer, hogy utálja a filmjei tévés kiadásait, mert ott nincs igazi széles sáv, márpedig ő úgy komponálta meg a képet, hogy az széles sávban érvényes, és aki nem abban nézi, az nem azt látja, amit ő rendezett. A megszállottságot az egyik legkiválóbb emberi tulajdonságnak tartom, ezért kellően motiválva ültem be a moziba.

Az Alien moziban tényleg más, és én is változtam azóta, hogy utoljára láttam. Minden adatnak van hatóköre, időben, térben, témában, e hatókör tisztázása nélkül az adatokat nem lehet kiértékelni, az Alien esetében pedig fontos, hogy 1979-ben készült, és az akkori nyugati kultúra lenyomatát, az akkori filmes elvárásokat és koncepciókat hordozza magán, és ezek részben ma már nem érvényesek.

Az első pornófilmet 1972-ben mutatták be, 1979-ben a pornó még gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt, csak egy nagyon szűk csoport nézte, olyan apró, külvárosi mozikban, amikbe kulturált ember nem tette be a lábát. Azután jött a VHS-korszak, majd az internet, és a pornó elárasztotta az egész világot. Az a kép, ami 1979-ben sokkolt, ma, a megváltozott kulturális közeg miatt, visszájára fordult.

Ash, a robot megkattan, rátámad Ripley-re, majd jó alaposan helyben hagyják. Ezután a fejét leteszik az asztalra, és bekapcsolják. Ezt láthatjátok a fenti képen. A moziban azért futott át többször is a kuncogás, mert ma a fehér robotvérrel teli arc olyan érzetet kelt, mintha a Nostromo tudományos tisztje egy melegpornó csúcsjelenetének áldozata lenne.

Alien. 1979-ben ebben az egyetlen szóban annyi félelem, annyi szorongás sűrűsödött bele, amit nehéz lenne felülmúlni. Ma már megszokottabb, elterjedtebb a szó, a vígjátékok miatt kicsit a hangulata is megváltozott. A nyolcadik utas a halál viszont égbekiáltóan béna cím. Soha nem tudtam kibékülni a magyar félrefordításokkal.

Az Alien 2122 áprilisában játszódik. A hibernáció rendben van, az űrhajózás, a szállított érc mennyisége is hihető. A „mesterséges gravitáció” fene tudja, mi lehet. A filmet feliratosan vetítették, talán ez is egy olyan félrefordítás, mint amikor Kane ereszkedik lefelé az idegen űrhajóban, és tesz egy megjegyzést az atmoszférára, a feliraton meg az olvasható, hogy „Párás a levegő”, holott nincs is levegő, az „atmospheric” szó pedig csak a halmazállapotra utal.

Az űrhajó géptermeiben olajos képű melósok húzkodnak csavarokat, gőzt engednek ki a csövekből, hogy megszabaduljanak a túlnyomástól, a mennyezetről láncok lógnak le és csepeg a víz. Az orvosi felszerelések és műveletek olyanok, mint ma, a számítástechnika ijesztően visszafejlődött a mai állapothoz képest. A Nostromo szuperszámítógépe, a fejlett mesterséges intelligenciával rendelkező Anya, amely bármilyen mondatszerkezetben megfogalmazott kérdésre tud értelmes választ adni, nem rendelkezik grafikus felülettel, és láthatóan DOS alapú rendszeren fut. Ash, a robot, amely képes emberként viselkedni még akkor is, amikor egyedül van, fejlettebb, mint az egész űrhajó. A két nő a 70-es évek nőideálját reprezentálja, a legénység tagjai dohányoznak, sőt még egy szőrős macska is került a fedélzetre, aminek felcsempészéséért biztosan börtön járna.

Az meglepett, hogy Ridley Scott képes volt hirtelen hanghatásokkal ijesztgetni a nézőket, ami a B kategória sajátja, és nem éppen elegáns megoldás.

Van egy jelenet, amiben a felelősségről beszélgetnek. Dallas, a Nostromo kapitánya utasítja Ash-t, a tudományos tisztet, hogy szedje le Kane arcáról a lényt. Ash ezzel nem ért egyet, Dallas meg azt mondja, hogy vállalja a felelősséget. De ez vajon mit jelent? Nyilván azt jelenti, hogy ha a döntés hibásnak bizonyul, az utólagos felelősségre vonási eljárás során Dallas bevallja majd, hogy ő döntött, és vállalja a következményeket. Ez a felelősség vállalása, de nem tudom, kinek a szempontjából. Kane szempontjából biztosan nem, hiszen ő attól nem támad fel, ha a kapitányt lecsukják.

Ami kifejezetten zavart, az a zene. Az rendben van, ha a főcím alatt megy a zene, mert segít alapozni a hangulatot. Az is rendben van, ha a végefőcím alatt hallhatunk valamilyen zenét, mert segít a film levezetésében. De a jelenetekre rákevert zene engem nagyon zavar, mert ott van valamilyen hang, aminek nincs forrása, hanem csak úgy ott van. A jelenetben a legkisebb árnyéknak is van forrása, a legminimálisabb mozgásnak is van forrása, minden nesznek, minden apró hangsúlynak van forrása – a zenének is van, ha szól egy rádió, vagy mp3 lejátszó valahol. Ha nincs ilyen, ha a zene csak rá van rakva a jelenetre, az nem tetszik. Az Alienben állandóan üvölt a zene. De honnan szól az a zene? A szereplők nem hallják? Ha nem hallják, akkor mi miért halljuk?

(Tíz éve játszom videojátékokkal, és minden új játékot azzal kezdek, hogy leveszem a zene hangerejét 0-ra, mert nem akarok olyan hangokat hallani, aminek nincs forrása, a környezeti neszek meg egyébként is fontosabbak és érdekesebbek.)

Az Alien mai szemmel is minőségi film, de fontos hozzátenni, hogy 1979-ben készült. Jó volt moziban látni, úgy, ahogyan Ridley Scott megálmodta, és végre megértettem, miért lett Sigourney Weaver szexszimbólum ettől a filmtől – ’79-ben, harminc évesen tényleg nagyon jól nézett ki. Szerintem ma már A kategóriában egyetlen rendező sem vállalna olyan merész kameraállást, mint a film végén, amikor Ripley bemászik a szkafanderbe…

Share

Commentek