Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

Category: Tudás (Page 2 of 5)

filepicker_sttPouQ3O0LjUMkLTbfA_two-hearts-as-one_thumb

Kitalált szentségtörés

Újra és újra arra a felismerésre jutok, hogy a korlátok belül vannak: a gondolkodásomat gúzsba kötő fixa ideák korlátoznak, terelnek tévútra, állítanak meg.

Vannak elterjedt fixa ideák, melyeket széles körben használnak korlátozásra. A filozófiák, a vallási tanítások jelentős részben fixa ideákból állnak. A hagyományőrzés a korlátok őrzése. Az oktatás a korlátok felépítése. A média az update.

A legerősebb fixa ideákat a halál témája köré vonták fel. Itt találhatók a gondolkodás legerősebb korlátai.

A halál megkerülhetetlen téma, évezredek óta kiemelt tétele a művészetnek, a tudománynak, a vallásnak és a filozófiának. Különös módon, ez a rengeteg állásfoglalás és elmélkedés nem utakat jelölt ki, hanem utakat zárt le: fixa ideákat alkotott vagy erősített meg.

Vannak bizonyos módjai annak, hogy a szervezet összeomoljon, és ez a halál. Nem tudom, hogy pontosan hány módja van ennek, az látható, hogy ezek közül egyre többet tárnak fel, értenek meg, tanulnak meg kizárni és/vagy kezelni.

Csak a gondolkodás kedvéért, tételezzük fel, hogy pontosan 200 módon omolhat össze a szervezet, azaz állhat be a halál. Valamikor régen egyiket sem ismerték, ezért egyiket sem tudták elkerülni vagy kezelni, és a halál bármelyik percben bekövetkezhetett.

Az érdeklődés, a megfigyelés, a tapasztalatok alapján levont konklúzió lehetővé tette, hogy néhány módozatot kizárjanak, és néhányat kezeljenek. Megtanultak kisebb sebeket, enyhébb mérgezéseket, ficamokat, töréseket kezelni, felismerték a higiénia jelentőségét, és halálos kórokat zártak ki azáltal, hogy rendszeresíttek bizonyos szabályokat.

Ha a törzsközösségek előtti időszakban a halálnak 200 arca volt, ma már nincs annyi. Ma már talán csak a fele van meg: a többit már felfedezték, megértették, kontrollálják. Természetesen ezek csupán légből kapott számok, melyek érzékeltetnek egy hozzáállást.

Tehát, ma, mindösszesen 100 módon omolhat össze a szervezet, azaz állhat be a halál. Lehetséges, hogy egyszer majd kizárnak még 1 módot? Hogyne. Ha az megtörténik, akkor az már szentségtörésnek fog számítani, akkor az már a halál szentségének megsértése lesz? Ezt elég nehéz elképzelni, nem igaz?

És ha idővel kizárnak még 10 módot? Az még rendben van? Vagy az már nincs? És ha még 20-at? Az is még rendben, vagy az már a jövő elveszejtése, egy irdatlan hatalmú lény haragjának felébresztése által? Pontosan miért is? Honnan jön ez a gondolat? Honnan robban bele a témába ez az eszme, a legcsekélyebb logikai kapcsolatot is nélkülözve?

Én úgy látom, hogy ha a beépített civilizációs kontrollmechanizmusok, azaz a politika és a technika elfajzása (hadiipar) nem szól közbe, előbb-utóbb eljutunk a lista végére. Ez azt jelenti, hogy a szervezet összeomlásának valamennyi módját feltárták, megértették, és megtanulták kizárni a bekövetkeztét, vagy ha már bekövetkezett, visszaállítani a korábbi állapotot.

Pusztán tudományos megközelítésből szemlélve a témát, nincs okunk azt feltételezni, hogy a halál több lenne, mint a test működésének leállása valamely ismeretlen, vagy nem figyelembe vett hatás által. Ennek különféle módjai vannak. A halálokok statisztikája nem hosszú lista, azok a módok, amik elpusztítják az emberiség 90 százalékát, számba vehetők egyetlen kezünk segítségével. Ha lebontjuk a legapróbb részleteire ezeket az általános kórképeket, egy véges számú tételekből álló listát kapunk.

Minden a gondolkodáson alapszik, minden onnan indul el. A gondolkodásunkat rögzített, mozdulatlan gondolatok korlátozzák, ezeket tabunak, vagy fixa ideának, vagy rögeszmének nevezhetjük. Valójában az ember legnagyobb drámája az, hogy nyomorult módon a fixa ideát választja az élet helyett.

Gondoljatok abba bele, hogy ma egy kisgyerek olyan ismeretekkel rendelkezik a testéről, amelyek felülmúlják egy évezredekkel ezelőtti hírneves gyógyító ismereteit. Mi olyan világban élünk, amelynek higiéniai szabályai kizárják néhány módozat bekövetkeztét, holott ezek valamikor városokat irtottak ki. Ez mind csupán azért jött létre, mert néhányan nem voltak elégedettek a fixa ideákkal, majd a felfedezéseiket közkinccsé tették.

Nézzétek a képet ott fent. Két szerencsétlen ember, akik a fixa ideáikat választották az élet helyett. Ha nem akartok úgy járni, mint ők, akkor kezdjetek el keresgélni, mert az idő nektek is fogy. Ha van igazi szentség, akkor az az élet maga, ha van igazi szentségtörés, akkor az egy rögeszme választása az élet ellenében.

Merliin-Fires-1

Csak halottakat hagyunk hátra

Ez a cikk a vezetésről és a vezetettségről szól, egy viharos felismerésről, melyre nemrég tettem szert. Szerintem mindenki, aki vezető, vagy az akar lenni, egyet fog érteni velem, még akkor is, ha ez így soha nem fogalmazódott meg benne. Akiket vezetnek, azok meg kapnak egy különleges nézőpontot a saját szerepükről.

Egész írói pályámon úgy működött a dolog, hogy miután lezártam egy kéziratot, néhány napig valami egészen mást csináltam. Így regenerálódtam szellemileg és érzelmileg, a hónapokon át tartó koncentráltságból. Most, miután lezártam az Amnézia 2. részét és az új Amert, pár nap lazulás következett, elmaradt levelek megválaszolása, cikkek írása, és játék.

A játékból jött a felismerés arról, hogy mit jelent vezetőnek lenni, és mit jelent vezetettnek lenni. Kemény helyzeteken, érzelmi viharokon át robbant rám a megértés, és majdnem levitte a fejem.

Ebben a játékban négy ember vesz részt, több nem tud, így lett megcsinálva. Feladatuk van, ami általában annyi, hogy kijussanak egy területről, például egy szálloda tetejéről a reptérre, egy metróalagútból a reptérre, egy városból a vonatállomásra, egy városból a farmra, ahol jönnek értünk, és ehhez hasonlók. Négyen vagyunk, segítségünk csak a végén van, addig nincs, minden eszközünk korlátozott, ész nélkül a biztos halál vár. Helyzettől függően kell taktikát választanunk: menekülünk, elkerülünk, rejtőzünk, várunk, harcolunk, vagy hátunkat megvetve puszta tűzerővel konfrontálódunk az ellenséggel. A helyzet által igényelt taktika azonnali felismerése dönt életről és halálról. Négy ember, több ezer zombi, ez a Left 4 Dead.

A négy ember egy csapatot alkot, amely azon modell alapján működik, hogy az egyikük vezet, a másik három követi. A vezető keresi a kiutat, és dönt a taktikáról, a vezetettek, azaz a követők pedig vele mozognak, és minden erejükkel támogatják a döntéseiben. Ha a modell felbomlik, perceken belül meghal mindenki. Ha valaki magára marad, másodpercei vannak az életéből. Ha a taktikát rosszul választják meg, a csapatot elmossa az áradat és mindenki meghal.

Amikor vezető voltam, néhányszor bátran, vagy óvatosan törtem előre, aztán amikor bajba kerültem, rájöttem, hogy nincs ott mögöttem senki, vagy nem mindenki. Amikor követő voltam, előfordult, hogy valami felkeltette a figyelmemet, megnéztem, mi az, de addigra a többiek már messze jártak, aztán vagy én kerültem bajba, vagy ők, és mire odaértem, már végük volt, és egyedül meg nem mentem semmire.

Ezekből a tapasztalatokból több fontos felismerésem is lett, melyek a következők:

1. Csak azért, mert kiosztják a szerepeket, azokat még nem fogja ellátni senki. Csak azért, mert valaki bejelenti, hogy te vagy a vezető, te vagy a követő, nem biztos, hogy ez így lesz.

2. Az igazi vezető tör előre, és hátra sem kell néznie, mégis tudja, hogy az emberei ott vannak mögötte, és minden erejükkel támogatják a döntéseiben.

3. Az igazi követő mindig a vezető mögött van, és támogatja minden erejével a döntéseiben.

4. Csak egy igazi vezető és néhány igazi követő alkot csapatot.

A Left 4 Deadben nem ezt a formulát követni, egyenlő a biztos halállal. Ha a vezető helytelen döntéseket hoz, vagy a helyes döntéseket nem időben hozza meg, az egyenlő a biztos halállal. Az életben általában ennél kisebb a tét, de nem sokkal kisebb. Éveken át követni egy béna vezetőt, azt eredményezi, hogy az ember éveket veszít el az életéből, amik soha nem fognak visszajönni. Azzal küzdeni, hogy valaki vezetője legyen egy csürhének, út a biztos bukásba.

Arra jöttem rá, hogy az egyetlen működőképes formula az, amit fentebb 4 pontban leírtam. Kell egy vezető, aki fellépésével, és még inkább, folyamatos helyes döntéseivel kiérdemli vezetői státuszát, és kellenek követők, akik nem próbálnak vezetni, nem próbálnak lázítani, nem próbálnak külön utakon járni, hanem csak azzal törődnek, hogy ott legyenek a vezető mögött, és támogassák őt minden döntésében.

Egy működőképes csoport létrejöttéhez és fenntartásához óriási bizalom kell, a vezetőtől a követők felé, a követőktől a vezető felé. Egyetlen más formula sem működik, csak ez az egy. Minden más formula biztosan bukásra van ítélve.

00030087

A biológia Szent Grálja II. rész

Előrevetítve

Az életem nagyon megváltozott, nincs időm olyan szinten elmélyedni témákban, mint régebben volt. Ez jó, mivel ez annak következménye, hogy előreléptem, haladtam néhány lépést az álmaim felé. A felhozott témák némelyike azonban érdekes és értékes, amit kár lenne veszni hagyni.

Néhány régebbi témát folytatni fogok, de a tervezettnél kisebb terjedelemben, esetleg több részben.

Ez a jelenlegi cikk sem lesz olyan részletes, mint amilyennek kitaláltam, amikor az elsőt terveztem.

Koncepció nélküli és koncepcionális gondolkodás

Amatőr írókra jellemző, hogy nem koncepcionálisan gondolkodnak, hanem az éppen írt mondattal, esetleg az adott jelenettel vagy fejezettel törődnek.

A nem koncepcionális gondolkodás nagyon elterjedt, megtalálható a politikában, az egészségügyben, az oktatásban, de magában a tudományban is. Az úgynevezett modern orvostudomány egyik sajátossága, hogy nem koncepcionálisan közelíti meg a testet. A koncepcionális gondolkodás a csillagászatban magától értetődik.

Kérdéses, hogy léteznek-e zárt egységek az univerzumon belül, talán még maga az univerzum sem az. Egy-egy problémát zárt egységnek tekinteni, amely teljesen elkülönül a világegyetemtől, értelmetlen.

Egy probléma egy rendszerben létezik, annak egyik eleme. Határai nem éles határok, hanem sokkal inkább átmenetek. Nem olyanok, mint egy vonal egy fehér papíron. A vonal a fehér papíron úgyszintén csak átmenetek sorozata.

A koncepcionális világmodell nem zárt egységekben gondolkodik, hanem átmenetekben. Egy doboz akkor lenne zárt egység, ha innen kívülről semmivel nem tudnánk hatást kifejteni a dobozban lévő valamire, és onnan bentről sem lehetne semmivel hatást kifejteni a doboz falain túli környezetre. Ilyen elméletben létezik, gyakorlatban nagyon kétséges.

Összefüggések

A biológia alapja a kémia, a kémia alapja a fizika. A biológia törvényei nem érvényesek a kémiában, a kémia törvényei nem érvényesek a fizikában. Mondhatjuk, hogy valójában csak fizika van, és a biológia is csak fizika. Ez azt jelenti, hogy az olyan jellegzetes biológiai folyamtok, mint a sejtosztódás, a fehérjeszintézis vagy a regeneráció nem állnak felette a fizikai folyamatoknak, és értelmetlen úgy tekinteni, hogy felette állnak.

A biológia olyan kémiai és fizikai folyamatokkal és kölcsönhatásokkal foglalkozik, melyeknek céljuk van. Ez a cél egy konkrét állapot időtlen fenntartása. Nagyon fontos ezt megérteni. A fizikai világ harmóniában létezik, a kémiai világ szintén. A biológiai világ nincs harmóniában, aminek az oka a célja.

Úgy tűnik, hogy a biológia egy új tényező az univerzumban, mivel rajta kívül minden más kiegyensúlyozottságban van.

Biológiai rendszerelmélet

A csillagászat történelme gyakorlatilag arról szól, hogy a csillagászok egyre nagyobb és nagyobb rendszereket fedeztek fel.

A Föld a Naprendszer része, a Naprendszer a galaxis része, a galaxis a galaxiscsoport része, a galaxiscsoport a galaxishalmaz része, a galaxishalmaz a szuperhalmaz része, a szuperhalmaz pedig… A legtöbb galaxis átmérője több ezertől több százezer fényévig terjed, a galaxisok általában több millió fényévre vannak egymástól. Az univerzum belátható részén néhány százmilliárd galaxis található. Egy tipikus galaxisban tízmillió és ezermilliárd közötti csillag van. A Földön belül is létezik egy rendszer, melynek része az atmoszféra, a tektonikus lemezek, a magma stb. Ezek tovább bonthatók kisebb és kisebb egységekre, míg végül eljutunk az atomokig, az atomokat alkotó nehézrészecskékig, a nehézrészecskéket alkotó elemi részecskékig, az elemi részecskéket alkotó feltételezett térkvantumig… Ezek a felfoghatatlan számok és távolságok mind egy rendszer részei. A rendszer egészét és annak minden elemét ugyanaz a vezérlő elv (erő) fogja össze.

A csillagászatban a rendszer zárt gravitációs halmaz, mely halmazok között nincs kimutatható gravitációs kölcsönhatás.

A határok azonban valójában átmenetek sorozatai.

Folyadéktest

Azok a testek, amiket mi ismerünk, jelentős százalékban tartalmaznak vizet, élőközegtől függetlenül. Felnőtt férfiaknál a testtömeg kb. 60 százaléka víz, felnőtt nőknél ez kb. 50 százalék, csecsemőknél 70. Az emberi test víztartalmának mintegy 34 százaléka sejten kívüli, 66 százaléka sejten belüli víz. Egy átlagos testsúlyú felnőtt ember sejtjei hozzávetőlegesen 28 liter folyadékot tartalmaznak.

Ennek nem csupán annyi a jelentősége, hogy oda kell figyelnünk a folyadékháztartásra, a bevitt és a testből kikerülő folyadék egyensúlyára, hanem annál sokkal több, és ez akkor válik világossá, ha kémiai és fizikai oldalról tanulmányozzuk a testet.

A testben minden mozog, mondhatni, mozgó alkatrészekből lett összerakva. A folyadék, mint súrlódás- és hőcsökkentő közeg, igen jó választásnak tűnik. De még más haszna is van. Az egyik az egyensúly, a másik a sérülések elviselése, a harmadik a regeneráció, a negyedik pedig az áram.

Egy elmélet szerint a szervezet központja nem az agy, hanem a szív, egészen pontosan a szívdobogás hangja. A szívhang, ahogyan a sorevezős csónakban a dob hangja, összehangolja a test működését, a szívritmus bekapcsol, kikapcsol, gyorsít vagy lassít folyamatokat a testben, például vészreakciókat léptet életbe, vagy állít le. (Csak egy gyors, és a témához nem illő megjegyzés: ezt az elméletet érdekes átgondolni a meditáció aspektusából.)

Tiszta állapotok

A mindennapi életben kevesen törődnek azzal, hogy a testük megfelelő tápanyagot, folyadékot, levegőt, hőmérsékletet, terhelést és sugárzást kapjon. Ezen területek mindegyike kutatás alatt áll, sok mindent még nem értenek, élenjáró kutatási projektek információi megkövesedett rögeszmék falába ütköznek.

Mindennapjaink része, hogy a testünk szennyezett közegben él. Szennyezett minden, a környezet minden része. Nem társadalmi, élettani, vagy valamilyen ehhez hasonló szempontból, hanem kémiai és fizikai oldalról nézve. A testnek célja van, ez a cél fenntartani egy konkrét állapotot az idők végezetéig, ennek érdekében állandóan egy egyensúlyi helyzet elérésére törekszik, amihez arra van szüksége, hogy megfelelő anyagokat és energiákat zárjon a test belsejébe, és kizárja onnan az összes többit.

Az emberi léptékű mennyiségek nem alkalmasak a pontos mennyiségek meghatározására. Ha egy tiszta vegyületbe minimális százalékarányú szennyeződés kerül, annak a vegyületnek módosulnak a tulajdonságai. Ha egy tiszta elektromágneses közegbe szennyeződés kerül, az megváltoztatja a mezőt. Minimális szennyeződés is befolyásolja egy anyag vagy energiatér elektromos vezető tulajdonságát.

Tehát, ha az ember megiszik 1 liternyi vizet, és abban valamilyen alkotóelem nem a számára tökéletesen megfelelő arányban/mennyiségben van jelen, akkor a víz nem fogja tudni ellátni egészében azt a feladatot, amit kell.

Ezredrésznyi szennyeződés már megváltoztatja a vegyület tulajdonságait, már megváltoztatja a vezetőképességet.

(A szennyeződés itt csak annyit jelent, hogy valami plusz anyag is jelen van, nem CSAK AZ, amire szükség van, vagy a mennyiségek tolódnak el.)

A közönséges emberi létezésben kilókban és dekákban számolunk, a tudatosabb létezés szintjén grammokban. Ha vegyületekben, vezetőkben, szigetelőkben, mezőtulajdonságokban gondolkodunk, akkor láthatjuk, hogy a gramm is olyan óriási mértékegység, amit nem tudunk használni. Nincsenek általános mennyiségek, amik mindenkinek megfelelőek, ezek helyett pillanatnyi igények vannak, melyek annyira precízek, hogy a grammban való számolás rendkívüli pontatlanságot eredményez.

Mezők

A Primer Fields kutatások elvezettek annak megértéséhez, hogy az anyagot teljes egészében az elektromágneses mezők formálják. Nem csupán plazmaállapotban, hanem bármilyen halmazállapotban. A testet elektromágneses mezőtér tette olyanná, amilyen most, ebben a pillanatban.

Ma már a biológiai tudományokban is teret kapott az élő szervezet elektromágneses szempontú vizsgálata, kutatások zajlottak és zajlanak, melyek a sejtek, a gének, a sejtosztódás, a szervműködés (stb.) elektromágneses igényeit firtatják. A DNS azon része, amely nem kódol információt, az információkódoló részét szabályozza, az egész hátterében pedig elektromágneses folyamatok állnak.

Ma

A rendelkezésemre álló időben eddig jutottam. Még egy cikk lesz ennek a témának szentelve, ami valamikor a jövőben íródik meg.

A cikket jelszó nélkül olvashatjátok, mert túl sok idő lenne célzottan kiküldeni az értesítést.

Bocsánat a brutális módon, valahol elvágott cikkért. Egyetlen mentségem van: a fentieket igazán megérteni, időbe fog telni.

Írjatok kérdéseket, írjátok le, mit értettetek meg a fentiekből – ezekkel segíteni tudtok abban, hogy a folytatás minél hamarább elkészüljön.

Ez a cikk még nem maga a Grál, de már felsejlik benne.

Nightmare_by_Dahoota

Egy rémálom, amiből tanultam

Volt már olyan rémálmotok, ami annyira fájt, hogy azt hittétek, belehaltok az érzésbe? Nekem éppen most volt. Éjfélkor riadtam fel belőle, és mostanáig nem hevertem ki. Itt ülök a gép előtt, eltelt tizenkilenc óra, még hat rám, eltemet, beburkol – ha elengedném magam, zokogni tudnék. Ennyire egyetlen álom sem viselt meg, sőt, ami azt illeti, álmok semennyire nem viseltek meg.

Ritkán van rémálmom, néhány évente egyszer. Szerettem őket, mert intenzív, ihletadó élmények. Legutóbb 2011 őszén álmodtam rémeset, amikor a Félelem ízét írtam. Azt álmodtam, hogy bolyongók valahol a föld alatt, különös, nem evilági lények üvöltöznek körülöttem, a hangjuktól szinte megőrülök, rémképeket dobálnak rám, próbálok menekülni, de lebénulok. Az Ellenállásba bele is írtam őket, pont úgy, ahogyan az álmomban megjelentek, azzal a különbséggel, hogy az én álmomban nem kelt a védelmemre a természet tréfája, Shub-Niggurath.

Az eddigi legintenzívebb rémálmom körülbelül húsz évvel ezelőtt lepett meg. Elhagyott kis étkezde, isten háta mögötti falu, zuhogó eső, sötét, holdtalan éjjel: a barátnőmmel autóztunk valahová, megálltunk, beugortunk vacsorázni. Lassan arra eszméltem, hogy tömve van az étkezde, pedig eleinte csak mi ketten voltunk bent, mindenki nagyon kedves és érdeklődő, faggatnak minket, nevetgélnek… egyre furcsábban nevetgélnek. Aztán… meg akartak minket enni. Így elmondva olyan, mint egy gagyi b movie, de átélni nagyon kemény. Felriadtam, órákon át azon elmélkedtem, hogy ha ez megtörténik, mit tehetnék.

Még néhány hasonló rémálmom volt, mind ez a kategória, izgalmas, élménydús, inspiráló. De ez a mostani más, ez zsigerekbe hatoló, lelket összeroppantó erővel szakadt rám, mert azt hozta elő valahonnan a mélyből, amitől tényleg a legjobban félek, tényleg jobban, mint bármi mástól az életben.

Azt álmodtam, hogy megöregedtem, megőszült minden hajszálam, és sétálok ugyanazokon az utcákon, amiken most. És teszem ugyanazt, amit most. És élek ugyanúgy, ahogyan most.

Ezt álmodtam. Annyira megrázott, hogy meg sem próbálom érzékeltetni nektek, hogy mennyire. Égető, súlyos, rettenetes fájdalommal ébredtem, ami órákon át kínzott.

Soha nem állt semmi sem olyan jól az életemben, mint éppen most. Nem bújok ábrándképek mögé, nincsenek már illúzióim, rég nem tudok hinni semmiben: a tények azonban azt mutatják, hogy az életem még soha nem állt olyan jól, mint most, még soha nem voltam olyan közel ahhoz, amihez akarok, mint most. Még nem jártam olyan magasan és olyan messze, mint most.

De… még mindig félek, még mindig az a legnagyobb félelmem, hogy elbukom. Nem egy vagy sok csatát vesztek el, hanem a háborút magát, az életem maga bukik el, az életem maga fut kudarcba.

Húsz évvel ezelőtt is azok voltak a céljaim, amik ma, és még nem értem el őket. Húsz évvel ezelőtt gyerek voltam, ma már nem vagyok az. Még ritka, hogy magáznak, de már előfordul. Húsz év múlva… Nos, nyilván akkor sem fogom feladni, akkor sem fogok leülni meghalni, de az már tényleg fájni fog.

Kétfajta ember van: az egyik azért él, mert nem meri megölni magát, a másik azért él, mert céljai vannak.

Volt egy fickó, aki egyetemistaként azt álmodta, hogy meghal, fiatalon, élete teljében. Zokogva ébredt, és megváltozott. Egészen addig csak lógott, az egyetemen, az életben, de attól kezdve nagyon rákapcsolt. Stephen W. Hawkingnak hívják.

Volt egy lány, tizenévesen azt álmodta, hogy öregasszony lett, és az anyja életét éli, főz, most, takarít egész nap, ebből áll az élete. Zokogva ébredt, megváltozott, olyan elszánt és céltudatos lett, mint csak kevesen. Sonia Drake-nek hívják, néhányan talán emlékeztek rá.

Most rajtam a sor. Álmomban láttam a lehetséges jövőim egyikét, és annyira fájt, hogy úgy döntöttem, nem következhet be. Ideje néhány kapcsolót átfordítanom másik állásba.

Biology

A biológia Szent Grálja I. rész

Vicces

Egyfelől aggasztó, másfelől meg egy kicsit vicces, hogy ennyien jelentkeztetek erre a zárt topikra, aztán indításnak kaptok egy ilyen cikket. Néhányan biztosan nehezen fogjátok megemészteni, de ez nem egy könnyed téma és van egy határa annak, hogy mennyire lehet egyszerűsíteni.

Ebben a topikban nem lesz összeesküvés, nem lesznek titkok, csak egy óriási lehetőségekkel kecsegtető elmélet és annak megalapozása.

Megjegyzés

Többször nekimentem ennek a cikknek, és többször félretettem. Részben az időhiány, részben pedig az anyag terjedelme és bonyolultsága miatt. Az egész téma, annak minden vonatkozásával együtt, nagyon érdekes és izgalmas – nekem. De mi van azokkal, akiknek nem az? Nekik is meg kellene érteniük, de hogyan?

Fizikai megfigyeléseket, egyenleteket, elméleteket kell leegyszerűsítenem oly módon, hogy ne veszítsék el valódi tartalmukat, befogadhatóak legyenek azok számára is, akiket nem érdekel, érthetőek legyenek azok számára is, akik nem rendelkeznek olyan háttérrel, amikbe ezeket az információkat integrálhatnák, és megalapozzák a második cikk elméletét.

Könnyen meglehet, hogy ez a cikk sokatoknak nem fog tetszeni, mert valahol az arányokban hibáztam.

Nincs más lehetőségem, mint megírni a teljesség igényével, szem előtt tartva az elvárt egyszerűséget, és kijelenteni, hogy amennyiben szükséges, lesz ennek a cikknek egy függeléke vagy melléklete, melyet ugyanennek a cikknek a jelszava nyit majd, és amiben a kiegészítő információkat találjátok. Majd ti eldöntitek, hogy szükség van-e erre.

Bevezető

A legtöbben semmit sem találnak fel, semmi újat nem tesznek bele a világba. Néhányan, nagyon kevesen, rendszeresen állnak elő találmányokkal, több száz vagy több ezer találmánnyal rukkolnak elő életük során – őket hívják feltalálóművészeknek.

Egyszer olvastam pár sort egy feltalálóművésztől. Azt írta, számukra a funkció és a struktúra nem kapcsolódik össze. A struktúrához rendelt funkció mindössze csak 1 ötlet a rengeteg lehetőség közül. Neki egy pohár nem egy tárgy, amiben folyadékot lehet tárolni. Számára egy pohár mindössze néhány tulajdonság halmaza, amely sok mindenre felhasználható, például folyadék tárolására is.

Azt szeretném, ha a játék kedvéért, e cikk kedvéért, átmenetileg úgy gondolkodnátok, mint a feltalálóművészek. Vegyétek úgy, mintha az a rengeteg szétválaszthatatlan, megtörhetetlen, eltéphetetlen összefonódás, melyet tanultatok életetekben, nem szétválaszthatatlan, nem megtörhetetlen, nem széttéphetetlen.

Születésünktől fogva kötött kapcsolatokat tanítanak nekünk struktúra és funkció között. Ez a struktúra ezt a funkciót látja el. Az a másik struktúra meg egy másik funkciót. Azt szeretném, hogy amíg olvassátok ezt a cikket, ezt az egészet nem vennétek komolyan.

Minden struktúra egy vagy több tulajdonságból áll össze. A funkciók egy vagy több tulajdonsághoz kötődnek.

Meglehet, nem a víz kell az élethez, hanem csupán a víz egyik tulajdonsága. Ha tudjuk, melyik, összerakhatunk valamit, ami csak azt az egy tulajdonságot tartalmazza, és ami nem is hasonlít a vízre.

Meglehet, nem a levegő kell az élethez, hanem csupán a levegő egyik vagy másik tulajdonsága. Ha tudjuk, melyik, tudjuk pótolni, kiváltani a levegőt, akár elhelyezhetünk valami apróságot a testben, vagy kis génmódosítással kifejleszthetünk egy szervet, ami képes azt előállítani, és onnantól fogva levegő nélkül is tudunk élni.

A sort hosszan folytathatnám, végigmenve a tápanyagokon, vitaminokon, ásványi anyagokon, nyomelemeken, molekulákon, kémiai kötéseken, de egyelőre legyen elég ennyi.

Ez az első cikk az ember és az áram különös kapcsolatáról szóló elméletet alapozza meg.

A természettudomány

A természettudomány a tér, az energia, az anyag és az idő törvényeit tanulmányozza. Jelen cikk szempontjából három nagy területe van: fizika, kémia és biológia.

A biológia alapja a kémia, a kémia alapja a fizika. Bizonyos megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a biológia a kémia azon része, ami furcsa, a kémia pedig a fizika azon része, ami furcsa.

Amikor a fizikából átlépünk a kémiába, új működéseket, új kölcsönhatásokat, új törvényeket találunk, amiket a fizikában nem kell figyelembe vennünk. Amikor a kémiából átlépünk a biológiába, ugyanez történik: új törvények jönnek velünk szemben, amik a kémiában nem jelennek meg.

De, tekintettel arra, hogy a biológia a kémián alapszik, a kémia a fizikán, valójában azt is mondhatjuk, hogy a természettudomány egyenlő a fizikával, és a fizika a minden.

A biológia szemben áll a kémiával és a fizikával, próbálja ellensúlyozni a hatásait, próbálja a neki tetsző irányba terelni azokat, vagy semlegesíteni. A szív működése szemben áll az érfal kémiai károsodásával, és a gravitációval, hogy csak két példát hozzak fel.

A biológia csak egy határig képes ellenállni a kémia befolyásának, és a kémia csak egy határig képes ellenállni a fizika behatásának. A fizikai törvények a legerősebbek, a legfontosabbak, mert minden rendszer a fizikai világban azokon alapszik, azokra épül. Vannak határterületek, melyekben összemosódnak ezek a különválasztott tudományterületek, és máig vita folyik arról, hogy mi hová sorolandó. Az egyik olyan jelenség, ami ezen a határon fekszik, a radioaktivitás.

Ez egy nézete a természettudományoknak, és azért fontos nekünk, hogy megértsük az ember és áram kapcsolatáról szóló elméletet.

Alapok alapjai

Mi a fontosabb: a társadalom, vagy a család? A társadalom, hiszen a család annak kisebb egysége. Rendben, akkor átfogalmazom a kérdést: mi a fontosabb az én családom, vagy ez a társadalom? A válasz rögtön nem olyan egyértelmű, mert már maga a kérdés is erősen utal az érzelmekre, az ÉN (családom) és az EZ (a társadalom) szavakkal.

Érzelmeket keverni egy elemzésbe, az elemzés pontatlanságához vezet. Mennyi egy kavics és egy másik kavics? Két kavics, ugye? És mennyi egy olyan kavics, amit szeretek, meg egy olyan kavics, amit utálok? Az egy olyan kavics, amit szeretek, meg egy olyan kavics, amit utálok, és nem két kavics.

Az érzelmek motiválhatnak, de ha tiszta elemzésekről van szó, nincs helyük. Igen, a család kevésbé fontos, mint a társadalom (vagy törzs, vagy klán, bármilyen nagyobb emberi közösség), mert ha a kisebb egység eltűnik, a nagyobb megmarad, de ha a nagyobb tűnik el, eltűnik a kisebb is.

Ha egy ország eltűnik, megmarad a Föld. Ha a Föld tűnik el, eltűnik az összes ország. Tehát a Föld fontosabb, mint bármelyik ország, és fontosabb, mint az összes ország együtt.

A nagyobb nagyságrend fontosabb a kisebbnél, mert a kisebb a nagyobbon alapszik, abban létezik, abban és abból „él”.

És tekintettel arra, hogy a fizikai univerzumban voltaképpen minden fizika (és annak furcsa manifesztációi), az a legfontosabb, és jobb, ha elfelejtjük a többit, elfelejtjük a kémiát és a biológiát.

Tehát, minden fizika. És nincs semmi más. A fizika felosztása tévedés, és további tévedésekhez vezetett. Nincsenek kémiai igények és nincsenek biológiai igények. Csak fizikai igények vannak, fizikai rendszerek.

Tehát abban az elméletben, amit a második cikk mutat be, a test egy pusztán fizikai egység, ami kizárólagosan fizikai törvényekre épülve működik, és kizárólag fizikai igényei vannak. Működését kizárólagosan olyan törvények határozzák meg, mint gravitáció, elektromágnesesség és így tovább. Kémiai és biológiai törvények nem.

Alapvető erők

A fizikában négy alapvető erőt különböztetünk meg, melyek a következők:

1. gravitáció. Tömegvonzás. A leggyengébb erő, de mivel csak a testek tömegétől függ, hatótávolsága elvileg végtelen, és nem lehet leárnyékolni. Nagyobb távolságok esetén a legmeghatározóbb vagy egyetlen meghatározó erő.

2. elektromágnesesség. Az elektromosan töltött részecskék között ható erő. Magában foglalja az elektrosztatikai erőt, mely két nyugvó töltés között hat, valamint az elektromosság és a mágnesesség összetett hatásait, melyek a mozgó töltött testek között hatnak.

3. gyenge nukleáris kölcsönhatás. Ez az erő felelős néhány atomi jelenségért, amilyen például a radioaktivitás.

4. erős nukleáris kölcsönhatás. Ez az erő felelős az atommagban található részecskék összetartásáért.

A fizikusok egyik legnagyobb törekvése egyesíteni ezt a négy kölcsönhatást, egy Nagy Egyesített Elméletbe, (GUT, Grand Unification Theory), amely egyetlen alapvető erőre vezeti vissza az összes természeti törvényt. Erre több kísérlet történt már, melyek alapján úgy tűnik, hogy a két nukleáris erő az elektromágneses erő megjelenési formái, sőt olyan elképzelés is van, amely szerint a fizikai univerzumban az elektromágnesesség a legfontosabb vagy egyetlen erő, melybe még a gravitáció is beleolvad.

Még ha eltekintünk is a GUT koncepciójától és lehetőségeitől, akkor is kijelenthetjük, hogy a mi biológiai életünket az elektromágnesesség irányítja. Az elektromágnesesség az a nagyságrend (méreti nagyságrend), és az az energiaszint, amelyben az életünket éljük.

A gravitáció a minket körülvevő hatalmas tömegek (Föld, Hold, bolygók, csillagok stb.) miatt a második olyan fizikai erő, amellyel számolnunk kell, mert nyilvánvalóan hatást gyakorol szervezetünk működésére.

Az atommag spontán bomlása nem érint minket különösebben, mivel a testünk nem olyan atomokból épül fel, amelyek instabilak lennének a túl sok részecskétől, vagyis a gyenge nukleáris erővel nemigen kell számolnunk.

A testünket felépítő atomok magját összetartó erővel pedig szintén nincs dolgunk, mivel azok a viszonyok, amelyekben élni tud a testünk, nem lépnek kapcsolatba az erős nukleáris kölcsönhatással.

Elektromos áram

Az áram töltött részecskék rendezett áramlása. Az elektromos töltés egy részecske tulajdonsága, ami meghatározza, hogy milyen szerepet tölt be az elektromágneses kölcsönhatásban.

Az áramról csupán néhány dolgot kell tudnotok a majdani elmélet megértéséhez. Ezek a következők:

1. Az elektromos vonzás és taszítás vákuumon keresztül is hat.

2. Az elektromos vezető olyan anyag, amelyben a töltött részecskék szabadon mozognak. A legjobb vezetők a kristályos fémek és a grafit.

3. Az elektromos szigetelő olyan anyag, amely az áramot elhanyagolható mértékben vezeti. Az ideális szigetelő anyag olyan valami lenne, amiben egyetlen töltött részecske sem mozog.

4. Az elektromos vezetés képessége hőmérsékletfüggő.

5. A víz elektromos szigetelő anyag. A víz a benne lévő sóktól válik vezetővé. A sók önmagukban szigetelők, de olvadék vagy oldat formájukban már vezetők.

Hullámok

Kétféle hullámot kell megkülönböztetnünk egymástól: az egyik a transzverzális, a másik a longitudinális hullám. E két hullámtípus eltérő módon viselkedik.

A transzverzális hullám olyan hullám, ami a haladási irányával merőlegesen kelt rezgéseket a közegben, amiben terjed.

A longitudinális hullám olyan hullám, ami a haladási irányban kelt rezgéseket a közegben, amiben terjed.

A víz felszínén látható hullámok transzverzális hullámok. A fény többféle transzverzális hullámból tevődik össze. Transzverzális a földrengéseket okozó szeizmikus hullámok egyik típusa is. A folyadékok belsejében nincsenek transzverzális hullámok. Még semmilyen gép nem jutott el a Föld magjáig, mégis folyékonynak írják le – ezt abból következtették, hogy a transzverzális hullámok nem hatolnak át rajta.

A longitudinális hullám gyorsabban terjed, mint a transzverzális hullám. Longitudinális hullám (ellentétben a transzverzális típussal) bármilyen halmazállapotú közegben létrejöhet és terjedhet.

A longitudinális hullám nem terjedhet közeg nélkül.

A lényegi különbség a két hullámtípus között az, hogy míg a transzverzális hullámokban hullámhegyek és hullámvölgyek követik egymást, addig a longitudinális hullámokban sűrűsödések és ritkulások.

Elsődleges elektromágneses mezők

Thomas Young 1803-ban bemutatta az úgynevezett két-rés kísérletet, amely a valaha elvégzett leghíresebb kísérletek egyike, és ami feltett egy igen érdekes kérdést: a fény részecske vagy hullám? A kettő egyszerre nem lehet. Vagy igen? Az anyag részecske, vagy hullám? Esetleg egyik sem?

Minden részecske saját elektromágneses mezővel rendelkezik. Ez a mező nem gömb formájú, melynek közepén a részecske lenne, hanem olyan alakú, mint két aljával egymás felé fordított tál, és a két alj között található a részecske maga. A két tál alakú mező polaritása ellentétes.

Ez a jellegzetes formájú mágneses mező megtalálható a részecskék körül épp úgy, mint a galaxisok körül. Ezek a mágneses mezők formálják az anyagot. Bármilyen anyagot.

Ahol a hullámvonalak metszik egymást, ott található az anyag, a részecske, az atom, a molekula, a bolygó, a galaxis.

A kölcsönhatások során ezek az elektromágneses mezők is kölcsönhatásba lépnek egymással. A behatások következtében változtatják a formájukat, elmozdulnak, összezsugorodnak, majd visszanyerik eredeti méretűket és alakjukat.

Egy videót linkelek nektek, ahol bővebben tájékozódhattok a témában:

http://www.youtube.com/watch?v=0f1dNuGYSb8

Kérdezzetek

Nos, ezek voltak az alapok. Nem tudom, mennyire volt kemény vagy bonyolult, de a végére értünk.

Lehetséges, hogy mindent tudtatok, amit olvastatok ebben a cikkben. Lehetséges, hogy semmit nem ismertetek korábban. Talán könnyedén megértitek, talán egyik-másik része nem megy át.

Ha bármit nem értetek, bármi nem elég világos, kérdezzetek. Ha több visszatérő, kommentben nem egykönnyen megválaszolható kérdés jön, ennek a cikknek lesz egy melléklete, amit ugyanez a jelszó nyit meg.

Kérdések hozzátok

A cikk végére értünk. Ha ideáig kitartottatok, már csak ezért beírhattok magatoknak egy gyenge 2-est fizikából. A jobb osztályzathoz már több erőfeszítés kell.

Van néhány kérdésem hozzátok:

1. A cikk több egységre tagoldóik. Mindegyiket értettétek?

2. Érthető, hogyan gondolkodik egy feltalálóművész?

3. Értitek, hogy miért tisztán fizikai oldalról közelítjük meg a testünket?

4. Értitek a hullámok két típusa közti eltérést?

5. Értitek az elektromos áram viselkedését?

6. Értitek az elektromágnesességet?

7. Mit gondoltok, mi a biológia Szent Grálja?

Egy tanács

Ha elolvastátok a cikket, és azt mondjátok, aha, jó, oké, jöhet a folytatás, na, az nem lesz jó. Az azt jelenti, hogy nem igazán értettétek meg.

Minden része a cikknek fontos, minden fejezete, egysége óriási jelentőséggel bír. Fejtsétek ki a véleményeteket róluk, írjátok le, mit hogyan képzeltek, minek milyen és mekkora jelentőséget tulajdonítotok.

111

Aki te valójában vagy

A játékos

Ha ülünk a kártyaasztalnál, kezünkben öt lappal, akkor ezt tudjuk, mert tisztán és kétségbevonhatatlanul érzékeljük. Dönthetünk úgy, hogy csalunk, dönthetünk úgy, hogy kiszállunk. Kérhetünk egy italt, beszélhetünk a többi játékossal, megnézhetjük, hány óra van, lopva a ringó csípőjű pincérnőre pislanthatunk, és hormonális változások indulhatnak el a testünkben vérvörösre rúzsozott ajkai láttán.

Bármennyire is belefeledkezünk a játékba, tudjuk, hogy játszunk, mert érzékeljük.

Ha lélekként tudnánk, hogy játszunk, tudnánk, hogy az életünk, a fizikai univerzum egy játszma, érzékelnénk ezt, tudatában lennénk valamennyi szabálynak, azokat kedvünkre megszeghetnénk, kommunikálhatnánk más játékosokkal, és abbahagyhatnánk a játékot.

Azért nem tudjuk ezt megcsinálni, mert mi nem játékosok vagyunk, hanem a játék eszközei. Mi nem a játékosok vagyunk, akik lépkednek a bábokkal a táblán, hanem a bábok. Mi nem a játékosok vagyunk, akik fogják kezükben a lapokat, hanem a lapok.

Sir Norman Lonard nem létezik, ahogyan az 1928-as év Angliája sem létezik, és azok az események sem léteznek, amelyek Normannel történnek, és az ő döntései sem léteznek. Nekem nem. Neki igen. Ő egy szabályok szerint kitalált, szabályok szerint mozgatott karakter a Call of Cthulhu nevű szerepjáték fiktív világában. Én tudom, hogy Norman micsoda, tudom, hogy én találtam ki, tudom, hogy ezek és ezek a szabályok, és tudom, hogy az én valóságomhoz képest az övé nem létezik. Norman ezek egyikét sem tudja.

Igaz, lehetnek gondolatai arról, hogy egy magasabb rendű valósághoz viszonyítva az ő valósága csupán képzelet, de ez nem jelent semmit, nem jelenti azt, hogy Norman játékossá válna.

Norman Lonard lehet a saját világának legkiválóbbja, lehet a legnagyobb ura, elérhet mindent, amit csak kigondol, de sohasem lehet játékos. Azért nem, mert végső soron ő nem létezik, illetve önmagában, önmagától nem létezik. Őt én találtam ki, és én tartom „életben” azzal, hogy gondolok rá.

Mi avatárok vagyunk ebben a játszmában, vagyis megnyilvánulások. Nem játékosok.

Kiszállni a játszmából

Mivel nem vagyunk képesek játékon kívüli nézőpontot felvenni, ezért véleményünk sem lehet a játszmáról, és érzelmeink sem lehetnek vele kapcsolatban. Amikor azt érezzük, azt gondoljuk, hogy ki akarunk szállni a játékból, azt egy avatárként tesszük, és nem játékosként. Ha játékosként akarnánk kiszállni, már nem lennénk itt.

Nem akarunk kiszállni a játszmából. Valami másból akarunk kiszállni.

Valóság

A játék valósága a játékos számára nem valóság, hanem általa fenntartott, általa szabályozott képzelet. A játékon belül a játék valósága abszolút valóság, felülírhatatlan, áthághatatlan, megtörhetetlen.

Számunkra, avatárok számára, identitások számára, a minket körülvevő valóság megtörhetetlen – de maximálisan kihasználható.

Ha emberi játékokat vizsgálunk, azt találjuk, hogy a szabályok, a lehetőségek ugyanazok a leggyengébbek és a legjobbak számára is, mégis, a lehetőségekből a gyengébbek kevesebbet használnak, mint jobbak.

Ami a valóságunkban megtalálható, az mind azért van ott, mert a szabályok lehetővé teszik. Láthatjuk, hogy meg lehet halni magzatként, és lehet milliók felett uralkodni. Látjuk, hogy lehet szenvedni és lehet boldognak lenni. Látjuk, hogy van gyengeség és van erő. Látjuk, hogy lehet repülni, el lehet jutni a világűrbe, meg lehet gyógyulni bármilyen betegségből, álmokat lehet megvalósítani, eredményeket lehet elérni. És sok mindent nem láttunk még, de attól még lehetséges, attól még a szabályok megengedik.

Beszállás egy játszmába

Ahhoz, hogy beszállhassunk egy játszmába, meg kell ismernünk a szabályokat, és el kell fogadnunk azokat. A szabályok elfogadásával jön létre a játszma, amely szabályok nélkül nem létezik.

A játék szabályai biztosítják azt, hogy a kifutása többesélyes legyen, mert ha csak egyféleképpen végződhet, akkor kiveszik belőle az izgalom.

A szabályok elfogadása önkéntes önkorlátozás, amelynek célja a játékban való részvétel. A játékban pedig elsősorban az izgalom miatt veszünk részt.

Én úgy tudom átélni Norman Lonard helyzetét, hogy úgy tekintem, ő él, és ami körülveszi, az az érvényes valóság. Ha ezt nem teszem, ha nem mondok le önként a tudatom egy részéről, nincs értelme annak, hogy játszom, mert nincs benne izgalom.

A szabályok elfogadása minden esetben önkorlátozás, aminek célja van.

A kezdet

A lélek beszállt egy játszmába, az idők kezdetén (a szó legszorosabb értelmében az idők kezdetén, mivel idő csak a játszmában van). Megismerkedett a szabályokkal, és elfogadta mindegyiket.

Kezdetben csupán egy vagy két szabály volt, vagy több, vagy sokkal több, vagy olyan sok, ami egy komolyabb 21. századi számítógépet is megizzasztana. Bármennyi volt is, rendkívüli komplexitást eredményezett.

A szabályok mindegyike önkorlátozás, olyan, mint az egylábas ugrálás, amit azért teszünk, mert ez a játék, ezen felül nincs más értelme. A szabályok kimondják, hogy mit szabad és mit nem, ami egyenlő azzal, hogy mit fogok megtenni és mit nem fogok megtenni.

A lélek nem azért lett Játékos, mert rákényszerült, nem azért játszott, mert kényszerűség volt, és ma sem kényszerből játszik.

Norman Lonard nehézségei nem az én nehézségeim, Norman veszteségei nem az én veszteségeim, Norman sérülése nem az én sérülésem.

Duncan kudarca, Duncan halála semmit sem jelent a Játékos számára, aki mögötte áll. Ő csak játszik, betartva a szabályokat. A Játékost nem érte sérülés, veszteség, kudarc, csupán a játékon belül vannak jobb és rosszabb eredményei.

Az út

A játékszabályok emberi ésszel felfoghatatlan komplexitást eredményeztek. Ezekből a szabályokból született a tér, az idő, az anyag, az energia, csillagok, bolygók, ködök, részecskék, atomok, molekulák, sejtek, gének, testek, fajok, birodalmak, szervezetek; a Föld, Magyarország, Budapest, ez  a kerület, ez az utca, ez a ház, ez az asztal, ez a szék, ez a számítógép, ez a monitor, ez a billentyűzet, a Duncan avatár, a blog, és így tovább. Ez a cikk is. Ti is.

Mindez a játszmán belül zajlik, a szabályok szerint.

Az én életem célja, ennek a cikknek a célja, a bosszúságom, amiért ma elmarad a Trónok harca, mind-mind a játszma része, a szabályok szerint.

A test születése, a test létezése, a test halála a játszma része.

A mai nap a játszmában

A játszmánk nem romlott el. Ma, ebben pillanatban, mi, mint Játékosok, még mindig ugyanazok vagyunk, akik a játék kezdetén, a fizikai univerzum előtt.

A szabályok ugyanazok, mint az elején.

A lehetőségek ugyanazok, mint az elején.

Minden korlátunk önkorlátozás, a szabályok betartása.

Mi, mint Játékosok, nem változtunk semmit, és NEM AKARUNK kiszállni.

Ha akarnánk, nem lennénk itt.

Ha mi, mint Játékosok ki akarnánk szállni, az avatárunk nem létezne már.

Nem akarunk kiszállni, nem akarunk szünetet kérni, nem akarunk semmi mást, mint itt lenni és folytatni.

Azok az elképzelések, melyekkel rendelkezünk ebben a pillanatban, nem a mi elképzeléseink, mint Játékosoké, hanem a mi elképzeléseink, mint avatáré.

Azok az érzelmek, melyeket átélünk ebben a pillanatban, nem a mi érzelmeink, mint Játékosoké, hanem a mi érzelmeink, mint avatároké.

Amikor Call of Cthulhu-t játszom, nem Duncan vagyok, hanem egy identitás, melyet Norman Lonardnak hívnak. Én tudok Normanről. Norman nem tud rólam. Én létezem. Ő nem létezik.

Én, mint Duncan, egy identitás vagyok, sajátosságok halmaza és rendszere. Én, mint Játékos, tudok Duncanről, én, mint Duncan (avatár) nem tudok a Játékosról. Én, mint Játékos, létezem, Duncan nem létezik. Én, mint Duncan létezem, és a Játékos nem létezik.

Jó játékot!

04 - Occidental Avenue S. and S. Lander Street - Facing East

A látás nem üzlet

Ha lesz időm, írni fogok egy cikksorozatot a testben rejlő potenciálról, arról, hogy mire képes a biológiai anyag, megfigyelhetően, tanulmányozhatóan. Nem csodák, nem mágia, nem idegenek, nem túlvilág, nem isteni közbeavatkozás, hanem csak a természet megszokott működése. 120 év tetszhalotti állapotban, védőfelszerelés nélkül a világűrben, úgy, hogy nincs károsodás…

Vannak emberek, akik képesek olyan messzire ellátni, amire az átlagos képességű szem csak erősebb távcsővel tud, vagy közelre, a mikrométeres tartományban, olyan apró részleteket tisztán kivenni, ami másnak nagyítót vagy mikroszkópot igényel.

Ha a 100 %-os látás a szemvizsgálaton azt jelenti, hogy valaki 5 méter távolságról erőlködés nélkül tisztán látja a legalsó sort, a legkisebb betűket, az 500 %-os látás azt jelenti, hogy 25 méterről lát ugyanúgy. Nem hangzik rosszul, ugye? És vajon száz emberből hánynak van 100 %-os látása?

Mennyibe kerül akár száz éves kor felett is tökéletesen látni közelre vagy távolra, illetve helyrehozni a látást, ledobni a szemüveget, bármilyen vastag is volt az? Napi munkába néhány héten át, meg körülbelül 5.000, azaz ötezer forintba, ha helyreállításról van szó. Ha csak megtartásról, nem kerül pénzbe, csak dolgozni kell rajta.

Egy évszázadnál régebbi a módszer, de soha nem terjedt el. Hogy miért?

Az az ipar, amely szemüvegeket, kontaktlencséket és szemműtéteket gyárt és értékesít, évente mintegy 30 milliárd dollár bevételt termel. Ez már sokkal jobban hangzik pénzügyileg, ugye?

Kaptok egy videót, amit meg kell néznetek. Nem két perc, de érdekes, az információk és a gyakorlatok is. Aki beszél oroszul, az örülhet, a többieknek meg ott a magyar szöveg. Kész szerencse, hogy az orosz és az amerikai tudósok nem mindig a politika által szennyezetten gondolkodnak egymásról.

Ha megnéztétek a videót, várom a véleményeteket. Figyelem: ez egy teszt nektek.

A videót pedig itt érhetitek el: LÁTÁSJAVÍTÁS VIDEO.

Honor-Guard-tribute-to-MCPO-Allen

A komfortzóna őrzői

Úgy cipeljük magunkkal a múltat, a bennünk időtlenné merevedő mintákat, mint egy hozzánk nőtt csomagot. Generációról generációra hagyományozódó közösségi minták, életeken át hurcolt hajdani körülmények, melyek valahol még mindig léteznek.

A korok egyre rövidebb ideig tartanak: az őskor millió éveket emésztett fel, az ókor ezer éveket, a középkor száz éveket, ma pedig évtizedek alatt változik a világ.

Az ókor és a középkor a kasztrendszerek kora volt. A kasztrendszer lényege az, hogy ahová születtünk, ott halunk meg. Több ezer éven át kasztosított társadalomban éltünk, és ha megpróbáltunk kitörni a kasztunkból, bedaráltak minket.

Több évezredes tapasztalatunk van arról, hogy nem szabad többet akarnunk, mint amennyit kaptunk, lehetőség a kiemelkedésre nincs, aki megpróbálja, arra fájdalom, bukás és halál vár.

Ma már a legtöbb országban nincs kasztrendszer, hivatalosan nincsenek kijelölt határok, megszabott mozgástér. De túl sok időt töltöttünk kasztrendszerben ahhoz, hogy csak úgy félre tudjuk tenni.

Ma azt látjuk, hogy az emberek nem a hagyományos értelemben vett kasztrendszerbe születnek, hanem társadalmi rétegekbe, melyek kasztrendszerként működnek. A legtöbb ember soha nem jut ki abból a társadalmi rétegből, amibe beleszületett, sőt meg sem próbál kijutni belőle.

Komfortzónának nevezik azt az életvitelt, életstílust, amiben valaki kényelmesen érzi magát. Ebből a szempontból nézve teljesen lényegtelen, hogy milyen nehéz megélni azt az életet, és milyen pokolinak tűnik kívülről – ha valaki azt ismeri, abban ismeri ki magát, akkor számára az a komfortzóna, neki az a kényelmes. Valakinek, aki egész életében egyik napról a másikra élt, a vagyon nem kényelmes, valakinek, aki élete nagy részében börtönben élt, belecsöppenni a nagy szabad életbe, igencsak kényelmetlen lehet.

Sokfelé tanítják, hogy a fejlődéshez folyamatosan tágítani kell a komfortzóna határait. Tanítják, hogyan lehet felismerni, hogy épp az aktuális határunknak feszülünk neki, hogyan lehet kitartani, elviselni a kényelmetlenségeket, adott esetben a fájdalmakat, és halálfélelmet.

Érthető, hogy a többség meg sem próbál előrelépni. Érthető, hogy azok közül sokan, akik megpróbálják, visszarettennek az érzéseiktől. Érthető, hogy néhanapján a poklok kínjait élik meg azok, akik magasra jutnak.

Évezredeket töltöttünk el kasztrendszerben, abban a tudatban, hogy ha megpróbálunk kilépni a nekünk rendelt keretekből, megölnek. Ez a világ elmúlt, de bennünk még mindig él. Amikor nekimegyünk a komfortzónánk határának, évezredek élménye elevenedik meg a tudatunk mélyén, és azt érezzük, hogy a halállal nézünk farkasszemet.

Pedig nem.

A múltunk őrzi a komfortzónánk határait, egy gonosz és aljas társadalmi berendezkedés lenyomatai – meg azok az emberek, akik soha nem mertek nekifeszülni a határaiknak, vagy megpróbálták, és elbuktak.

tandhjul

Ésszel a Rendszer ellen

A történelem nagy lázadásai többnyire nagyon véresek voltak, és a lázadók nemigen jártak jól. Vezetőiket hol keresztre feszítették (nem arra a valakire gondolok), hol izzó trónusra ültették, hol guillotine alá dugták, hol lepuffantották, hol drogfüggővé tették. A lázadásokat leverték, azután az uralkodó réteg még szorosabbra fogta a gyeplőt, nehogy újra megtörténjen.

Egy uralkodó, vagy az uralkodó rend elleni lázadás még akkor sem vezetett jóra, ha a fennálló társadalmi rendet megdöntötték. A felkelők néha rosszabbnak bizonyultak, mint elődeik.

A Rendszer zseniális. Elnyom minket, de átkozottul zseniális. Ha beilleszkedünk, megyünk a nekünk rendelt úton, csak szolgáljuk őt, és nem leszünk szabadok. Ha lázadunk, próbálunk szembe menni vele, ledarálnak minket kutyaeledelnek, és karcolást sem ejtünk a Rendszeren.

Mindebből látható, hogy ésszel kell csinálni. A túlfűtöttség és a rögeszmék nem hoznak eredményt.

A Rendszer cikksorozat 2013. február 14-én kezdődött és 2013. március 24-én ért végett. A jelszóval védett cikksorozatot 78-an kommenteltük, és 1.500 feletti kommentet hoztunk össze.

Parázs vita alakult ki a következő kérdésekben:

– Létezik-e a Rendszer?

– Ha nem létezik, mi magyarázza a történelem irányultságát?

– Ha létezik, mekkora a befolyása?

– Ha létezik, hogyan jött létre?

– Ha létezik, mit lehet tenni a Rendszer ellen?

Alapvetően két tábor alakult ki: az egyik azt vallotta, hogy nincs Rendszer, nincs mögöttes, láthatatlan befolyásoló hatalom (amolyan legfelsőbb kaszt), a másik azt vallotta, hogy van.

A cikksorozat utolsó cikke múlt év március végén került fel, Cselekvési Terv alcímmel. A felkorbácsolt indulatok elsimultak, majdnem mindenki egyetértett a cikkben írtakkal.

Azóta többen, többször kérték, hogy az utolsó Rendszer-cikk jelenjen meg a főoldalon, jelszó nélkül, hogy bárki olvashassa.

Kíváncsi vagyok, hogy azok, akik már 1 éve asszimilálták, milyen eredményeket értek el a témában.

Íme, a cikk, ami 2013. március 24-én jelent meg, a Rendszer topikban, témazáróként:

A Rendszer 1, 2, 3.

A Rendszer, 1. rész cikk a Rendszer felépítését és működését mutatta be, afféle rendszerelméletként. A 2. rész további információkat hozott be, reflektálva az 1. cikkhez érkező kommentekre. A 3. rész a megoldás alapelveit tartalmazta.

Nagyon érdekes volt látni, hogyan alakulnak-változnak a kommentek, hogyan alakulnak ki klikkek a hozzászólások írói között, és hogy mi történik a klikkeken belül.

Figyelemreméltó, hogy milyen erejű szűrőként működött az a feltétel, hogy csak az olvashatja el a következő cikket, aki kommentel. Ha csak annyit kell tenni valamiért, hogy valaki kifejti a véleményét, az sokak számára már megfizethetetlenül nagy ár.

Érdekes, és egyben ijesztő volt megfigyelni a Rendszer örökségének szakadatlan, pillanatnyi szünet nélküli működését, miközben arról folyt a szó, hogy mit is lehetne tenni a Rendszerrel szemben.

Bármi is a Rendszer, bárki találta ki, bárkik tartják fenn jelenleg, ahhoz nem férhet kétség, hogy zsenialitásuk páratlan. Amit egykor kitaláltak, azok mára áttörhetetlen tabukként ágyazódtak az elmékbe.

Ez a cikk a téma végső lezárása. Nem tartalmaz további érveket, további információkat, példákat, hivatkozásokat. Mindezektől eltekintve ebben a cikkben kizárólag a cselekvésről esik szó.

Bent és kint

Azt már tudjuk, hogy mi a Rendszer célja. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, és esetleg megfordítsuk a polaritást, fel kell készítenünk magunkat és az életünket.

Függetlenednünk kell a Rendszertől, miközben egyre jobban kihasználjuk a Rendszert.

Hogyan? Lásd: lentebb.

BENT –

Az energia

Az életenergia (nem fizikai értelemben, de fizikai jelenségeket is képes produkálni) úgy jelenik meg a mindennapjainkban, mint figyelem.

Mindannyian behatárolt mennyiségű életenergiával születünk. Ezt az egyedi mennyiséget az évek során lekötjük.

Állandó figyelmet fordítunk a testünkre, a kapcsolatainkra, a munkánkra, az életünk nehézségeire, a vágyainkra, és így tovább. Ha abból indulunk ki, hogy van a birtokunkban 100 egységnyi irányítható figyelem, melyből x mennyiség le van kötve a fentebb felsorolt tételeken, végül marad nekünk 10-20 százalék. Talán kevesebb. Ez a kicsi szabadon irányítható figyelem az eszünk, az intelligenciánk, a fantáziánk, a kreativitásunk.

Ahhoz, hogy nagyobb befolyásra tehessünk szert, fel kell szabadítanunk annyi figyelmet, amennyit csak lehet. Ha ez sikerül, ha több szabadon irányítható figyelem áll a rendelkezésünkre, akkor ezzel fejlesztettük az intelligenciánkat és a képzelőerőnket.

Sorra kell vennünk, hogy mi mindenre fordítunk figyelmet. Mi az, amiről fel tudjuk szabadítani? És hogyan?

Nézzünk egy konkrét példát. Számomra a kövérség ott kezdődik, hogy nem látszanak a hasamon a bordák. Van valamennyi figyelmem ezen, bánt ez a hájasság, ami azt jelenti, hogy x mennyiségű figyelmem van a hasamon. Pár hónapja újra edzek, hogy ledolgozzam, ami nem tetszik. Mostanra már halványan látszanak a bordák, és ahogyan fejlődöm ebben, úgy szabadul fel a figyelmem. Az edzéssel visszakapott figyelmi mennyiség megkönnyebbülésként, élesebb észként jelenik meg, ami látható a mindennapokban.

Ha valakinek van valamilyen testi problémája, elégedetlensége, oldja meg. Garantáltan fel fog szabadulni róla bizonyos mennyiségű figyelme. Ha valakinek párkapcsolati, munkahelyi (stb.) problémái vannak, oldja meg – és garantáltan okosabb, könnyedebb, kreatívabb lesz tőle.

Annyi figyelmet kell felszabadítani lekötött állapotból, amennyit csak lehet. Más szavakkal: annyi aggódástól, félelemtől, stressztől, fájdalomtól (stb.) kell megszabadulni, amennyitől csak tudunk.

A Rendszer olyan hatalmas probléma, aminek megfejtéséhez MINDEN figyelmünkre, azaz minden intelligenciánkra, minden fantáziánkra, minden kreativitásunkra szükség van.

Mennyire tudunk tiszta fejjel gondolkodni? Ez attól függ, hogy mennyi szabadon irányítható figyelem áll a rendelkezésünkre.

Precizitás

A tudás egy gondolat, amihez ha cselekvést rendelünk, elérjük az elvárt eredményt.

Ha egy gondolathoz cselekvést rendelünk, azaz elkezdünk dolgozni azon, hogy érvényesítsük a gondolatot, és nem érjük el a kívánt eredményt, akkor az a gondolat hamis.

Az igaz azt jelenti, hogy 100 százalékban pontos gondolat.

A hamis azt jelenti, hogy kevesebb, mint 100 százalékban pontos gondolat.

Ha nekem van egy gondolatom arról, hogy hogyan kell halászlevet készíteni, majd nekilátok, és az eredmény halászlé, akkor az egy pontos gondolat volt. Ha az eredmény nem halászlé, akkor a gondolat pontatlan volt.

Ha van egy gondolatom arról, hogy hogyan kell kilépnem a testemből, cselekvést rendelek e gondolat mellé, és kilépek a testemből, akkor az a gondolat igaz, vagyis nekem tudásom van. Ha nem lépek ki, akkor a gondolat hamis, téves, pontatlan, és nekem nincs tudásom.

A tudatlanság pontatlan gondolat. A tudást a gondolat pontosításával lehet elérni.

Ha alkotok egy jelszót, ami 1000 karaktert tartalmaz, és a jelszót úgy írom be, hogy 999 karakter egyezik, 1 nem, a jelszó nem fog működni. Ha 999 egyezik, és 1 nem, akkor a jelszó pontatlan, és ennyi pontatlanság éppen elég ahhoz, hogy ne működjön.

Milyen gondolatainkat hisszük tudásnak, amit soha nem vetettünk alá próbának? Milyen gondolatainkat hisszük tudásnak, amihez hiába rendeltünk cselekvést, nem értük el az elvárt eredményt?

Osztályozott információk

Mérhetetlen mennyiségű információval bombáznak minket minden egyes nap. Osztályoznunk kell az információkat, melyek elérnek minket, hogy rendet tehessünk magunkban – és figyelmet szabadíthassunk fel.

A következő kategóriákat használhatjuk:

Fontos – lényegtelen.

Igaz – hamis.

Most – majd.

Ha bejön egy infó, az első, amit el kell döntenünk vele kapcsolatban, az a következő: hatással lehet-e a jövőnkre? Ha nem, akkor lényegtelen. Ha igen, akkor fontos.

A második: igaz vagy nem igaz? Ezt úgy tudjuk eldönteni, hogy cselekvést rendelünk mellé, és nézzük, mi történik.

A harmadik: most kell vele foglalkoznunk, vagy majd? Ha jön felénk egy kisbolygó, ami 300 évre tönkrevágja az apály-dagály ciklust, de csak 98 év múlva ér ide, akkor ma még nem feltétlenül kell vele foglalkoznunk.

Gyakran megtörténik, hogy a befutó információ valóságtartalmának ellenőrzése jelenleg nem megoldható a számunkra. Ha az információ valóságtartalmának megvizsgálása csak úgy lehetséges, hogy kell hozzá egy 2,4 milliárd dollár értékű berendezés, amit eddig már 21 szakember próbálhatott ki, és már 2 ember félig érti, hogyan működik, akkor ezt valószínűleg nem tudjuk meglépni a közeljövőben. Ezért az információ besorolása: majd. Még akkor is, ha fontos. Még akkor is, ha várhatóan igaz.

Csak azokkal az információkkal foglalkozunk, amik igazak, fontosak, és most felhasználhatók. A többit félresöpörjük.

Bizonyíték

Ha egy pontos gondolat mellé cselekvést rendelünk, és az elvárt eredmény megvalósul, akkor alkalmaztuk a tudást. A bizonyítási eljárás a gondolat próbája, a bizonyíték pedig az, ha a próba sikerül.

Ahhoz, hogy a bizonyítékomat megmutathassam másoknak, maximális pontossággal dokumentálnom kell, hogy mit és hogyan csináltam. Ha valaki teljesen megérti, és pontosan követi, amit dokumentáltam, akkor eléri ugyanazt az eredményt, amit én.

Ha nincs dokumentáció, vagy nem pontos, akkor a próba nem végezhető el, és a bizonyíték nem adható át.

A tudományban a bizonyítási eljárás a megismételt kísérlet. Itt a kulcsszó a megismételt. Ha valamit nem tud bárki, bárhol, bármikor ugyanazzal az eredménnyel megismételni, akkor az nincs.

Ha azt halljuk, olvassuk, hogy valami bizonyított, keressük meg a dokumentációt. Amennyiben nem létezik ilyen, vagy zavaros, az állítást a megfelelő kategóriába kell helyeznünk, és nincs miért tovább foglalkoznunk vele.

Hozzáállás

Az időkkel kapcsolatos döntések meghozásával tudjuk kialakítani a megfelelő hozzáállást.

A múltat hideg fejjel eszközként használjuk. A jelenben élünk. A jövőért cselekszünk. Ez a megfelelő hozzáállás.

Egy regényben vagy filmben csak annak van létjogosultsága, ami közelebb viszi a cselekményt a végkifejlethez. Ha valami nem abba az irányba mutat, akkor felesleges, és nem kell. Ezt kell megtanulnunk az életünkre alkalmazni.

Mi a cél? A globális befolyás elérése. Ez, ami itt van előttem, egy lépés abba az irányba? Ha nem, akkor nem kell vele foglalkozni.

Ezzel a hozzáállással óvhatjuk meg a célunkat és maradhatunk az úton. Ezzel a hozzáállással akadályozhatjuk meg, hogy egy piszlicsáré probléma, nehézség vagy konfliktus eltereljen minket, kényszerpályára, betegségbe, sérülésbe, börtönbe vagy a halálba.

A média szünet nélkül mesterségesen szított konfliktusokat ad nekünk – a mi dolgunk az, hogy ezekkel még gondolatban se foglalkozzunk.

Az életben rengeteg lehetőség adódik arra, hogy leragadjunk valamin, megálljunk, eltérüljünk, feladjuk a célt. Millió lehetőségünk van szánalmasan apró játszmákban felőrlődni és időt pocsékolni. Megfelelő hozzáállással ez elkerülhető.

Megcsalnak, elárulnak, meglopnak, elvesztegetünk éveket? Vállat kell vonni és tovább kell lépni.

Ha csak annyit elérünk, hogy a tetteink a jövőbe mutassanak, már nagy lépést tettünk előre. Ha azt elérjük, hogy gondolatokat és érzelmeket sem vesztegetünk arra, ami jelentéktelen, akkor tényleg elértünk valamit.

Személyiségünk személyiségjegyekből áll össze. Személyiségjegyeink visszavezethetők a múlt egy-egy eseményére, illetve az abból levont következtetésre. A személyiség tehát egy állandóan fenntartott reakció a múltra. Az időkkel kapcsolatos döntésekkel néhány személyiségjegyet meg tudunk változtatni.

KINT –

Automaták

Ahhoz, hogy időt szabadítsunk fel saját magunk fejlesztésére, és a globális befolyásolást célzó tevékenységeinkre, ki kell használnunk a Rendszert. A Rendszer használ minket, teljesen helyénvaló, ha mi is ezt tesszük vele.

Időt kétféleképpen nyerhetünk: abbahagyjuk, aminek nincs értelme, és automatizáljuk, amit lehet.

Fentebb már tárgyaltuk, hogy mi az, aminek nincs értelme, azokat abbahagyjuk. Lehetséges, hogy nem megy egyik napról a másikra, de tervszerűen haladva eredményeket tudunk elérni.

Rendszerek felállításával részfolyamatokat és teljes munkafolyamatokat tudunk automatizálni. Amihez csak lehet, gépeket használunk (például szoftvereket), amit nem tudunk gépesíteni, azt delegáljuk, a feladatokat kiadjuk másoknak.

Mit teszünk, ami valójában nem fontos, mert nem vezet a cél felé? Ezeket le kell dobálnunk magunkról, vagy automatizálnunk kell. Mindent, amit csak lehet. Mi csak azzal foglalkozunk, ami tényleg fontos, ami a lényeg.

Pénz

A pénz szabadon felhasználható üzemanyag, mellyel működtetni lehet járműveket, vállalkozásokat, kutatásokat, életeket. Ezért nincs annyi pénz, ami már túl sok lenne.

Kiyosaki azt mondja, hogy a belső szegénység és gazdagság a pénzzel való bánásmódban jelenik meg. Aki belül szegény, az a pénzét olyan dolgokra költi el, amik fenntartása további befektetést igényelnek, aki belül gazdag, az a pénzét olyan dolgokra költi el, amik pénzt termelnek.

Jó példa erre az, amikor valaki vesz egy autót, amire folyamatosan pénzt kell költeni – vagy vesz egy autót, amivel pénzt tud keresni.

Amíg a pénztermeléshez ránk van szükség, nem tudunk átlépni egy határon. Automatizálnunk kell a termelést, gépekkel, és a feladatok delegálásával.

Néhány évvel ezelőtt olvastam egy fickóról, aki kisvállalkozásokat épített fel olyan szintre, hogy azok megálljanak a saját lábukon és profitáljanak. Több ezer kisvállalkozása van, havonta több ezer forrásból érkezik hozzá a pénz, és havonta összesen kb. 10 órát törődik a vállalkozásaival, a többi időben azt csinál, amit akar. El tudjátok képzelni, hogy ez a fickó mennyire ért vállalkozások elindításához és nyereségessé tételéhez? Sikerei kulcsa a tudása.

Az automatizált kereskedelmi weboldalak és a jogdíjak jó példák a gépekre bízott pénztermelésre.

Paulo Coelho írt 16 könyvet, melyek megjelentek 140 országban. Ez azt jelenti, hogy működik 2.240 vállalkozása, az ő személyes közbenjárása nélkül. Ez azt jelenti, hogy miközben alszik, vagy olvas, vagy tanul, 2.240 forrásból folyik hozzá a pénz.

A feladat tehát az, hogy olyan automatákat hozzunk létre, amik termelik nekünk a pénzt, miközben mi nem vagyunk ott, és nem is jut eszünkbe.

Professzionalizmus

Ahhoz, hogy felkészíthessük önmagunkat és az életünket a célon való munkára, és ahhoz, hogy haladhassunk a célunk felé, legfőképpen és mindenekfelett professzionális szakértelemre van szükségünk, egy vagy néhány területen.

Ezt úgy érhetjük el, hogy kiválasztunk valamit, amit ingyen is csinálnánk, amiért fizetnénk, hogy csinálhassuk, és aminek van piaca, majd megfelelő tanulási módszerrel megtanulunk róla mindent, amit lehet, sőt tovább fejlesztjük, hogy többet tudjunk, mint bárki más.

Szellemi vívmányok

A keleti kultúra és a nyugati kultúra némileg eltérő ösvényen haladt, de mindkettő kifejlesztette a maga rendkívüli szellemi vívmányát.

A keleti kultúra szellemi vívmánya a jelenlét, a most hangsúlyozása, és azok a technikák, melyekkel ezt el tudjuk érni.

A nyugati kultúra szellemi vívmánya a fegyelmezett gondolkodás, melyet tudományos módszertannak hívnak. Ez a megfigyelés, dokumentálás, megismételt kísérlet, elméletállítás témáit foglalja össze.

Mindkettőre szükségünk van, mindkettőben rendkívül magas szintet kell elérnünk.

Lehetőségek

Az egészen biztos, hogy globális befolyásra nem lehet szert tenni erőszakkal. A Rendszer nem úgy van kitalálva, hogy esélyünk legyen jó célpontot találni. Ellenben az erőszak alkalmazása biztosan kényszerpályára visz minket, üldöztetés, börtönbüntetés, sérülés és halál formájában. Ezek egyike sem vezet a célunk felé, ezért kerülendők.

A Rendszer szolgálata nem hoz eredményt a számunkra. Bármilyen hatékony is egy fogaskerék, az attól még fogaskerék marad.

Lehetünk híresek és lehetünk nagyvezírek. A Rendszert biztosan nem érdekli a hírnév és a vezetői képesség. Lehetnek jutalmaink, díjaink, kinevezéseink. Teljesen érdektelen.

Ha eszközt adunk a Rendszer kezébe ahhoz, hogy hatékonyabban végezhesse a munkáját, akkor azzal elérhetjük, hogy felfigyeljen ránk, támogasson, szabad utat adjon, de ez sem elég ahhoz, hogy felemeljen.

A lehetőség máshol van. Egészen máshol. (Gondoljátok ezt tovább.)

Paranoia

Megkísérelhetünk szürke, unalmas és semmitmondó életünkbe egy kis izgalmat és színt vinni azzal a rögeszmével, hogy minket figyel a Rendszer, minket üldöz a Rendszer, meg még fél is tőlünk.

Belelovalhatjuk magunkat a dologba, idegesen kapkodhatjuk a fejünket, naponta 64 alkalommal kutathatjuk végig a lakásunkként funkcionáló lakókocsit lehallgató-detektorral, és vörösboros poháron át nézhetjük a világot, hátha meglátjuk a gonosz orvlövész szabad szemmel láthatatlan lézercsíkját, amint éppen minket próbál célba venni…

Semmit nem fogunk nyerni ezzel. De elveszítünk mindent.

Értelmetlen magunkat hatalmasnak, a globális befolyásra képes urakat pedig aprónak látni, mert pont fordítva igaz. Nem félnek tőlünk, nem fogjuk megijeszteni őket.

Azok a (mondjuk így, diplomatikusan) furcsa alakok, akik azzal etetik magukat és másokat, hogy a Rendszer el akarja tiporni őket, fényévek ezreire vannak attól, hogy a Rendszer uraitól egy méla pillantást kiváltsanak. Teljesen érdektelenek.

Őket nem a Rendszer pécézte ki, csupán zavaros személyiségük és antiszociális életmódjuk miatt néhanapján bedarálja őket a társadalmi gépezet. Valahogy úgy, ahogyan a guruló autó eltapos egy gilisztát. Nem volt célpont, csak a giliszta nem tudta, hogy az autóúton araszolgat.

Összefoglalás

Figyelmet kell felszabadítanunk, hogy eszesebbek legyünk, és jobban átlássuk a világot.

A gondolatokat cselekvéssel próbának kell alávetnünk.

A beérkező információkat osztályoznunk kell. Csak azzal foglalkozunk, ami fontos, igaz, és aktuális.

Megfelelő hozzáállást alakítunk ki magunkban. A múltat hideg fejjel, eszközként használjuk, a jelenben élünk és dolgozunk, a jövőt tartjuk szem előtt. Nem ragadunk bele semmibe.

Automatizálunk mindent, amit csak tudunk, hogy ezáltal időt szabadítsunk fel a magunk számára, és oly módon keressünk nagy mennyiségű pénzt, hogy az ne igényelje az aktív részvételünket.

Kiválasztjuk azokat a szakterületeket, amiket kedvtelésből is művelnénk, ezekről megtanulunk mindent, amit csak lehet, és továbbfejlesztjük a tudásunkat, hogy többet tudjunk, mint bárki más.

Elkerüljük a buktatókat, és megtaláljuk az utat felfelé.

Epilógus

Természetesen a fentieket is félre lehet érteni, és természetesen a fentiek még mindig csak az alapok.

Valószínűleg a legtöbben semmit sem kezdtek mindezzel. Néhányan talán majd azt mondjátok, hogy hm. Biztosan lesznek majd olyanok is, akik kijelentik, hogy ez mind felesleges és baromság.

Semmi probléma.

Furcsa világ is lenne ez, ha akárki elérhetné a globális befolyást.

A Rendszerről bővebben: ITT.

shut-up-and-take-my-money-

Te csak egy statiszta vagy az én életemben!

Szeretnék tisztázni veled valamit.

Ebben a tévésorozatban én vagyok az író, a rendező, és a producer. Én döntöm el, milyen jellegű, milyen stílusú, milyen témájú, milyen műfajú legyen a sorozatom. Azt nem én döntöm el, hogy hol játszódjon, azt a stúdió határozza meg: azért fut annyi széria a Földön, mert a stúdió költséget nem kímélve felépítette ezt a forgatási helyszínt, és szeretné kihasználni.

Az én sorozatom műfajilag eklektikus, thriller, fantasy, kaland, sci-fi, és karriertörténeti elemeket is tartalmaz. Dramaturgiailag egy sportfilm sémáját követi: vereség, tanulás, edzés, fejlődés, verseny, győzelem.

Sorozatom főhőse egy Duncan nevű hétköznapi fickó, aki nem akar hétköznapi fickó lenni. Saját tökéletes énképévé akar válni, akit ő Amernek hív. Duncan egy ember, aki ott térdel a körülmények előtt, Amer egy halhatatlan varázsló, aki előtt ott térdelnek a körülmények.

A goal, azaz a karakter célja az időtlenség, a korlátlan személyes hatalom elérése. A need, azaz a karakter belső szükséglete, amelyet a célja elérésével elégít ki pedig az, hogy korlátlan ideig tudjon videojátékozni és gyönyörű nőkkel ismerkedni. Mindebből látható, hogy Duncan látszólag igen összetett személyiség, de valójában nem az.

Jelenleg a sorozat éppen átlépte a negyvenedik évadot. Terveim szerint még 1102 évadnak kell lemennie, hogy Duncan Amerré alakuljon, azután pedig Amerként még tervben van további 2200 évad. Ha a stúdió igényt tart rá, különféle spin-off szériák is elindulhatnak, ezt majd meglátjuk, van ötletem néhányra.

A sorozatot én írom, én rendezem, és én vagyok az executive producer is. A szerepeket én osztom ki a színészeknek, kedvem szerint. A sztárszerepet magamra osztottam, mert senki nem tudott ebben megakadályozni.

Rajtam kívül vannak még más sztárok is, akik vonzzák a nézőket, de nem árnyékolják be az én státuszomat. Vannak fontos és kevésbé fontos mellékszereplők, és vannak statiszták is, akik egyáltalán nem fontosak.

A legrosszabb rémálmom az, hogy annyira leesik a nézettség, hogy a tévétársaság leveszi a műsorról a sorozatomat, és a stúdió nem kéri be a következő évadot.

Producerként kezdek lassan beérni. Túléltem néhány veszélyes mélyrepülést, de még mindig itt vagyok. Jelenleg emelkedik a nézettségem, ami azzal jár, hogy a tévétársaság egyre magasabb műsorsávban vetíti a szériát. Kezdek befutni a Duncan Életével.

Bárki képes olyan sorozatot csinálni, ami elfogadható nézettséget produkál egy ideig. Csak kevesen képesek 70-80 évadon át fenntartani a nézettséget, a 100 évad pedig mondhatni, lélektani határ. 120-150 évadhoz elképesztő zsenialitás kell! Aki pedig képes arra, hogy több ezer évadot megéljen, az már nem is ember, az már félisten! Aki ilyen bravúrt tud hozni, azt a stúdió kiemelten kezeli, és lehetőséget ad neki arra, hogy a cselekményt ne csak a Földön vezethesse, hanem más világokban is, mint amilyen például az Algol vagy a Zéta-Reticuli forgatási helyszínek. Annyit mondhatok: pár évadot lezavarni a Zétán, bizony horribilis költségekkel jár!

Mint az elején mondtam, szeretnék tisztázni veled valamit. Ideje nyílt lapokkal játszanunk.

Én vagyok a sztár, az író, a rendező és a producer, te meg csak egy színész vagy a sok közül, aki nekem dolgozik. Adj bele apait-anyait, mert ha rosszul játszol, kiírlak a sorozatból, és meglehet, ez volt az utolsó évad, talán az utolsó epizód, amiben benne voltál!

Nem vagyok kedves ember, csak a nézettség érdekel, mert ebben a bizniszben minden más tök mindegy. Egyben biztos lehetsz: ha csökkented a nézettségemet, leveszlek a stáblistáról!

Page 2 of 5

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén