Megérkezett a nyomdából A félelem íze. 418 oldal rettenet, akció, fájdalom, győzelem, társadalomkritika és filozófia. Ahogyan azt megszokhattátok.

Bár a téma egyik eleme (idegenek földi jelenléte) miatt a műfaj science-fiction, került bele annyi görbe tükör és kritika, mint amennyi Az elme gyilkosaiba. Nem olyan direkten, de utalások szintjén talán több is.

2011. szeptember első napjaiban indult el a projekt. A félelem íze január 26-án lett kész. Ezután jöttek a tesztolvasások, majd az átbeszélések, a változtatások, fejlesztések, átírások, tesztelés újra és újra. A 4. verzió ment a nyomdába, abból lett a könyv.

2000 októberének elején nyomdába került Az elme gyilkosai, és a hónap 19. napján jelent meg. Egész pontosan a 7. verzió lett kiadva. Úgy tűnik, azóta sokat fejlődtem…

Egy forgatókönyvből 4-6-10 verzió is elkészül, mire véglegesnek tekintik. Hallottam olyan forgatókönyvről, aminek a 100. verzióját kezdték forgatni.

A félelem íze megjelent, még ropog, nyomdaillatú, és sokkal jobb, mint bármi, amit előtte írtam. A postázások elkezdődtek, rövidesen mindenki megkapja, aki megrendelte.

Ezen a héten, pénteken, 16:30 és 18:30 között a könyvbemutatón személyesen is átvehető a könyv.

Az angol fordítási munkálatok elkezdődtek.

Szeretnélek megkérni titeket, hogy aki olvasta, az írja meg a véleményét. Őszintén, nyersen, ahogyan jön, kozmetika nélkül. Köszönöm!

Most pedig, néhány kritika azoktól, akik már olvasták:

„A félelem íze egy újfajta sci-fi. Este kezdtem el olvasni, nem volt jó ötlet, mert tönkretette a másnapomat, reggel hatkor hagytam abba, de  nyolckor már kelni kellett.

Duncan az írótanfolyamán elmondta, hogy minden író minden könyvében ugyanazt a történetet írja, és elmondta, hogy ő milyen történeteket ír. Mivel én sci-fi író vagyok főleg, Duncannek pedig ez az első sci-fije, ezért nagyon vártam, és abszolút dobogós lett nálam az all-stars listán.”

(Kasza Tamás)

„A félelem íze egy abszurd helyzetet mutat be, amelyet főleg azért érez az ember a normálistól elrugaszkodottnak, mert eleinte nehezen tudja elképzelni, hogy ilyen velünk, emberekkel megtörténhet. A könyv elolvasása után a sok-sok sci-fi elem ellenére mégis megjelent bennem egy furcsa kép, hogy bár a valóságban ilyen brutális és kegyetlen események nem történnek ennyire nyilvánvalóan, átvitt értelemben talán mégis van némi párhuzam. Vajon milyen megállapodások köttetnek a hátunk mögött, melyeknek a hosszú távú következményeként az emberiségre hasonló módon tekintenek annak választott vezetői, mint az idegenek?”

(Józsi bácsi)

„Már az előző év végi klubesteken hallhattunk a legközelebbi írói tervek között egy új trilógiáról, egy új három kötetes regényfolyamról, amely túlszárnyal minden várakozást. Duncan ilyenkor visszahúzódó félmosollyal nyugtázta a kíváncsi kérdéseket, fellebbentett néhány kérdést valami gyerekről, hogy szerintünk tud-e ekkora és akkora erőt kifejteni.

Abban a szerencsében volt részem, hogy Duncan tesztolvasója lehettem, így az elsők között olvashattam el a friss kéziratot. Most természetesen arra gondoltok, hogy itt jönnek a magasztaló sorok. Valóban jöhetnének! Nem tudom, hogy valaha olvastam-e ennél meghökkentőbb, érdekfeszítőbb, akciófilmszerű vagány írást.

Az első kötet elolvasása után az járt a fejemben, vajon mi lesz a következő kötetben? Ide vele! Nem bírom ki nélküle! Sokkal jobb, mint Az elme gyilkosai!”

(Szabados Pál)

„Arthur Volkov, Darius von Zeissman, Odin Acker Bailey, Klaus StJohn, Shub-Niggurath… már a nevek is magukért beszélnek. Igazi Duncan Shelley történet, amely az Elme gyilkosaival vetekedik. Még nem döntöttem el, hogy melyik a komolyabb, elgondolkodtatóbb és melyik hordoz súlyosabb üzenetet magában.

A regény filozofikus mélységében tárgyalja a félelem témáját, mégsem veszít az izgalmasságából és nem kevésbé szórakoztató.

Egy titkos társaság szigorúan bizalmas paktumot köt idegen lényekkel, az árucikk megfizethetetlen, az idegenek mégis komoly árat kínálnak… Konspirációs science-fiction valóban sokkoló fordulatokkal.”

(Jacqueline Walton)

Tartozom egy vallomással.

Nem akarok megvilágosodni. Nem akarok bölcs lenni. Nem akarok mester lenni. Nem akarok buddha lenni. Nem akarok bodhiszattva lenni. Nem akarok szent lenni. Nem akarok mennyországba jutni. Nem akarok nirvánába jutni. Nem akarok az élet fölé nőni. Nem akarok mindenen túl lenni. Nem akarok a létezésből kifakulni.

Tartozom egy másik vallomással is.

Mindezek helyett élni akarok. Élni, ezerrel. Százezerrel. Megtapasztalni, megismerni, kiismerni, megérteni az életet. Belemerülni, sőt elmerülni benne. Átélni, vele eggyé válni. Játszani. Játékosnak lenni. Győzni, diadalt aratni. Örülni, szeretni, küzdeni, élvezni, jót tenni.

Mi az, ami megakadályoz ebben?

A félelem. Elsősorban a félelem.

A félelem megláncol, gúzsba köt, önmagam árnyékává tesz. A félelem miatt nem leszek az, ami lehetnék.

A félelem alapja a rejtély. Egy feltáratlan rejtély. Nem tudom, mi történt, nem tudom pontosan, mi történt. Emiatt bizonytalanság van bennem. Képtelen vagyok rá, hogy előrelássam az eseményeket. Bizonytalan vagyok. Vagy ez lesz, vagy az. Vagy valami más. Vagy kedvezni fog nekem, vagy nem. Bizonytalan vagyok, amivel szembesülök, az a káosz, amit nem látok át.

Van egy rejtély a mélyben, amit soha nem tártam fel. Ez a rejtély bizonytalanságot ad. Ez a félelem. Ezt hívják félelemnek.

A Paktum egy trilógia. Regény, reményeim szerint feszült, érdekes és izgalmas. De ugyanakkor terápia is. Nekem az volt. Szándékaim szerint nektek is az lesz.

Nos, ideje, hogy többet tudjatok. Olvassatok bele a könyvbe, és írjátok meg a véleményeteket róla. A Prológus feltárja az alaphelyzetet, az Első fejezet bemutatja a főszereplőket, akik szembeszegülnek a hatalommal, mely nagyobb az embernél.

A félelem íze részletet letölthetitek: ERRŐL A LINKRŐL.

Ennek a sornak rengeteg jelentése van...

Gyerekkoromban csodabogárnak, fekete báránynak, különcnek tartottak. Folyton olyan kérdésekkel álltam elő, amikről a környezetemben senki nem gondolkodott még el, és amik nem is érdekeltek senkit.

Nagyszüleim tavasz elejétől ősz közepéig vidéken laktak, Biatorbágyon, a nyaralójukban. Kertet műveltek, csirkét neveltek, friss levegőn voltak, a természet lágy ölén, ahogyan szerették, régi ismerősök, barátok szomszédságában. Gyerekként a legtöbb nyaramat náluk töltöttem. Abban az időben arrafelé még nem léteztek lakóparkok, irtások, az erdőt önmagában tekintették értéknek. Tölgyes, bükkös, fenyves – aki nem ismerte a járást, jobban tette, ha nem tér le az ösvényről, mert egyhamar nem vánszorgott ki.

Öcsémmel, néhány baráttal (néha egyedül), rengeteg időt töltöttünk az erdőben. Nindzsáztunk katonáskodtunk, varázsolgattunk, amatőr ninja- meg zombi-filmeket forgattunk. Néhány jelenet még megvan valahol, egyszer talán megörvendeztetlek titeket.

Nagyszüleim kertjében, a ház mögött, elkerített területen csirkét neveltek. Néhanapján nagymamám fogta a sámlit, beült a csirkék közé, kitört néhány nyakat, majd ment, elkészíteni az ebédet. Ősszel, mielőtt visszaköltöztek a városba, órákon át törték a nyakakat.

Azon gondolkodtam: mi van akkor, ha a csirkék is élnek? Olyan emberi féle élet. Vannak céljaik, kapcsolataik, családjuk, anyjuk, apjuk, gyermekeik, barátaik, szerelmeik. Aztán megjelenik egy ember, aki ellen tehetetlenek, és megeszi valaki anyukáját, valaki kislányát, valaki élete szerelmét.

Amikor ezt elmondtam nagyszüleimnek, ők mosolyogva csak annyit feleltek: ezeket az állatokat azért tartják, hogy ennivaló legyen belőlük.

Értettem, már akkor is. Szerettem a csirkés ételeket. A választás ember és baromfi között soha nem volt kérdéses. De a gondolat nem hagyott nyugodni.

Idegen lények érkeznek a Földre. Nem diplomaták, nem tudósok, nem katonák. Élelemként tekintenek ránk. Technikai lehetőségeik miatt a felállás ugyanaz, mint hajdanán nagymamám és a csirkék viszonya volt a baromfiudvaron. Ez A félelem íze alaphelyzete (leegyszerűsítve, ennél azért sokkal bonyolultabb).

Minden sztori visszavezethető egy korábbi élményre, amely magként, alapélményként, kiindulópontként szolgál. Így van ez most is.

Mintegy másfél évvel ezelőtt beszéltünk először arról, hogy lesz egy új trilógia, de hivatalosan még nem jelentettük be. Ennek is elérkezett az ideje.

Az új trilógia hasonló terjedelmű, mint Az elme gyilkosai. Műfaja science-fiction (jobb szó híján, egyébként a szokásos duncan-műfaj). A sci-fi jelleget nem az űr, nem a galaktikus birodalmak, hanem a földi idegen jelenlét adja.

Az új trilógia semmihez sem hasonlít, amit korábban írtam, vagy terveztem. Szándékosan elszakadtam minden múltbeli ötlettől és tervtől.

A trilógia a Paktum címet viseli. Az első rész címe: A félelem íze. Ez elkészült, lefutottak a tesztolvasások, rövidesen megjelenik.

A trilógia mindhárom része önálló filozófiai témát kapott. A félelem íze témája a bátorság. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem ellenére történő cselekvés. A szórakoztatáson túl a cél az, hogy aki végigolvassa, megtanuljon bátornak lenni, minden helyzetben.

Ezúttal nincsenek ninják, nincs összeszokott, profi csapat, nincs mindentudó hős. Van helyette technikai rémálom, fenyegetettség minden oldalról, viszály kívül és belül, hazugságok, dezinformáció, káosz minden vonalon.

A főszereplők egy magánnyomozó, egy kincskereső, egy vadász, egy őrült kislány, és egy elvadult nő, akinek a börtön a második otthona. Ők öten veszik fel a harcot az ismeretlen fenyegetéssel, mely végveszélybe sodorja az emberi civilizációt.

Megjelenés: rövidesen.

További hírek: rövidesen.

2007 óta írtam vagy háromszáz cikket, ti pedig írtatok vagy tizenötezer kommentet. Valamennyi cikkem közül ez a mostani a legkülönlegesebb, mert a mellékelt, letölthető anyag olyan tanítást tartalmaz, amely megváltoztathatja az életeteket. Elvárom tőletek, hogy a kommentjeitek is hasonlóképpen egyediek legyenek.

A tanítás egy novella, amely az Amer és az Amazonok című könyvben jelent meg. A tanítás, a lényeg, amely a történetben megbújik, számomra nagyon fontos megértést hordozott, és jobbá tette az életemet.

A visszajelzések alapján, úgy tűnik, kicsivel nehezebb megérteni ezt a tanítást, mint gondoltam. A nehézség, alighanem az egyszerűségében rejlik. Ez az, amire azt mondják: olyan egyszerű, hogy az már fáj. Csakhogy, nem az egyszerűséghez vagyunk hozzászokva.

Azt szeretném, ha megértenétek a tanítást és használnátok. Erősebbek, mentálisan stabilabbak lesztek tőle.

Várom véleményeteket a történetről és a tanításról. Arról is írjatok, milyen eredményeket értetek el a démoni lecke megértésével.

A részletet innen lehet letölteni: Amer és az Amazonok részlet .