Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

a_4.5x

Szuverén nők

Néhány nappal ezelőtt egy magyar politikus beszédében a következőket mondta: „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk”.

Ugyancsak néhány nappal ezelőtt az egyik közismert magyar popzenész egy interjúban a következőket mondta: „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. (…) /A nők dolga/ valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni, anyának lenni.”

Jelenleg ez egy politikai ügy, gumicsont, amin lehet rágódni, leköti a médiát, és a figyelem lekerül olyan dolgokról és tevékenységekről, amik tényleg fontosak, és valós tétjük van.

Szokássá vált, hogy az élet egyre több sajátos problémájából politikát csinálnak, azokat ürügyként használva kovácsolnak tőkét, nagy port kavarnak fel, miközben a lényeg soha nem az, ami a felszínen látszik.

A magam részéről a politikát szükségtelen jelenségnek tartom, nem veszek részt benne, nem kérek belőle. Nem hiszem, hogy a politika megoldás lehetne, főleg mai formájában nem. A felhozott téma azonban sokkal fontosabb annál, amire felhasználják, ezért szeretnék vele kapcsolatban elmondani egy s mást, kimaradva a politikai show-műsorból, arra koncentrálva, ami a lényeg.

Női munka

Gyerekkoromtól fogva nagyon sok nőt ismertem, akiket bántottak, vertek, terrorizáltak, vagy csupán emberként figyelmen kívül hagytak. Annyi sérült nővel találkoztam életemben, mintha lenne valami gyár, ahol napi 24 órában csinálják őket.

A nők roncsolásának jelenleg kulturáltnak tekintett, sőt preferált módja a gazdasági csapda, amely arra kárhoztatja a nőt, hogy társul szegődjék egy nagy ember mellé, akire támaszkodhat.

Ez valójában annyit jelent, hogy a nőnek az az állása, az a munkája, hogy ott van a férfi oldalán. Abból él, azért kapja a pénzt, a fizetséget, mert ellát bizonyos teendőket egy férfi mellett, mint a háztartás vezetése, szexuális szolgáltatások, gyerekszülés, gyereknevelés, társalkodói, útitársi, szakácsnői, hostessi és konzum-munkák.

Ezzel az állással az a probléma, hogy nincs szabadnap, sem fizetett, sem fizetés nélküli szabadság, nincs benne önmegvalósítás, a társadalmi hasznossága semmi, és a befektetett energia olyan mértékű. amit valójában nem lehet megfizetni. Lehetséges, hogy egy nő nagyon gazdag férfit fog ki, és számokban nézve valóban jól keres azzal a munkával, hogy barátnő, élettárs vagy feleség, de mit kezd vele? Hiszen egyetlen szabadnapja sincs! A kiút ebből a válás, ami, ha jól sikerül, elfogadható végkielégítéssel távozik, és elkezdhet magával törődni. Romantikus, hősszerelmes típusú vagyonos férfiak ezt megelőzendő szoktak házassági szerződést kötni, amely kizárja a végkielégítést. A nő ilyen esetben csak a férfi korai halálában bízhat.

Véleményem szerint pokolian nehéz munka nőnek lenni egy férfi mellett. Szinte lehetetlen, hogy kellően megfizessék, és ha a nő nem figyel, könnyen arra eszmélhet, hogy elérte a nyugdíjkorhatárt, és ha kilép, nem fog másik munkahelyet találni.

Ha a nők társadalmi szerepvállalását korlátozzák, arra kárhoztatják a nőket, hogy munkaként tekintsenek a párkapcsolatra, mivel nincs más lehetőségük arra, hogy megéljenek. Ez valójában az emberi kapcsolatok degradálása.

A nők korlátozása abból a félelemből fakad, hogy ha van választási lehetőségük, akkor elmennek. Ha a nő könnyedén el tudja érni az anyagi függetlenséget, akkor ehhez nincs szüksége férfira. Ebből az következik, hogy igényeket fog támasztani a férfival szemben. Ez sokak számára nagyon ijesztő lehet.

Látszat vagy valóság

Minden azon múlik, hogy valaki beéri-e a látszattal, vagy ragaszkodik a valósághoz.

Ha beéri a látszattal, akkor számára nem lesz azzal semmi probléma, ha csapdába ejt másokat, és ezáltal emberekből gesztusokat, szavakat, tetteket csikar ki. Ha beéri ennyivel, akkor az a lényeg, hogy amikor hazamegy, ott várja az asszony, a kedvenc ételével, és széttegye neki, amikor mondja.

Ha valaki nem éri be a látszattal, ha a valóságot akarja, akkor kérdései lesznek, akkor érdekelni fogja, hogy a másik emberrel mi a helyzet, mit gondol, mit érez, mit akar, mire vágyik valójában. Akkor elkezd nagyon számítani az is, hogy az asszonynak vajon jó-e a szex egyáltalán, vagy lehetne jobb is, és tényleg az a legnagyobb vágya, hogy két órát piszmogjon a konyhában a vacsorával?

Ha valakinek a valóság kell, akkor ő azt akarja, hogy a másik kedvtelésből legyen vele, és semmilyen más okból. Nem azért, mert csapdában van, és arra kényszerül, hogy ott legyen. Hanem azért, és csak azért, mert neki az jó, és ha már nem jó, akkor bármikor, akármelyik percben el tud menni.

Ha vasárnap este leüvöltik a fejét, vagy esetleg kap egy-két pofont erről, meg egy-két pofont arról, akkor mi történik? Ha a nő anyagilag, társadalmilag és érzelmileg független, vagyis ép a személyisége, azaz szuverén, akkor fogja magát, és kiszáll a kapcsolatból. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, leginkább akkor, ha mindegyik, csak tűr, és a felszín alatt tovább roncsolódik.

Amit kihagytak

Csupán a rátermettséget, az elkötelezettséget, a hajlandóságot, a tehetséget hagyták ki a számításból azok, akik szerint a jövőt az szolgálja leghatékonyabban, ha a nők számára a párkapcsolat az egyetlen, vagy a legjobban fizető munka.

Vannak valódi problémák, amik kezeléséhez ténylegesen létező képesség és szakértelem szükséges, azokat üres gesztusokkal, üres szólamokkal, látszatintézkedésekkel nem lehet megoldani.

Ha két ember jutalmazása, rangja, elismertsége között nem kizárólag a teljesítmény dönt, akkor nagyon nagy baj van.

Kíváncsi lennék rá, hogy a fentebb említett politikus vagy popzenész, szükség esetén mi alapján választana orvost: képesség vagy nemi alapon? Nyilván erre a kérdésre bármit lehet hazudni, amíg csak elméleti síkon kerül felvetésre.

Arra is kíváncsi lennék, hogy vajon ki mernék-e jelenteni, hogy náluk jobb politikus, illetve popzenész nők között nincs, nem volt, és nem lesz? Én kapásból tudnék sorolni olyan nőket, akik magasan felülmúlják az említett urakat mindenben a saját szakterületükön.

Egyeztetni kellene

Akkor most van túlnépesedés, vagy nincs, lesz, vagy nem lesz? El kellene ezt végre dönteni. Ha van, vagy lesz, akkor békés, és ésszerű megoldásokat kellene kitalálni annak érdekében, hogy mérsékeljük a túlnépesedést, vagy megelőzzük.

Voltak konferenciák arról, hogy milyen gazdasági szabályozásokkal lehetne csökkenteni az emberiség létszámát (értsd: mesterségesen, tudatosan létrehozott éhínség), hogyan lehetne elszabadítani vagy létrehozni egy kórokozót, amely megtizedeli az emberiséget, vagy hogyan lehet olyan háborúkat kirobbantani és lekoordinálni, amikben összességében milliárdok halnak meg.

Ez az egyik alternatíva, aminek vannak befolyásos hívei.

A másik lehetőség az, hogy nem a gyerekvállalás alapján ítélünk meg embereket, és normálisnak fogadunk el olyan életstílusokat, amelyek nem járnak gyerekvállalással.

Melyik a jobb? A gazdasági mahinációk hatására kialakuló tömeges éhhalál, a pusztító járvány, a világégés – vagy az, hogy a múlt helyett a jövőt tekintjük értékesebbnek?

Biztosan voltak olyan időszakok a történelemben, amikor az emberiség szaporodása élet-halál kérdése volt. Ma nem ezt az időszakot éljük. Azok a szokások, amik egykor hasznosak voltak, ma károsak.

Konklúzió

A manipuláció egyik eszköze az, hogy megtartanak régi szavakat, de megváltoztatják a jelentésüket. Lehet arról szóvirágokat költeni, hogy a nők és a férfiak egyenjogúak, ugyanannyit érnek, és a nő mennyire értékes, de ez konkrétan semmit sem jelent, ha a valóságban diktátumként ki van jelölve, hogy mi az az egyetlen terület, ahol a nő élhet és cselekedhet, és ahová be van zárva.

Ez a cikk csak a felvetett téma miatt szólt a nőkről, szólhatott volna a férfiakról is, mert valójában nem a nemek állnak egymással szemben, hanem csupán egy mögöttes érdek szítja a konfliktusokat. A nők helye a konyha, a férfiak helye a csatamező, ezek egyformán a kasztosításról szólnak, és úgy határoznak meg életpályákat, hogy nem vesznek figyelembe semmit, legfőképpen nem az egyéniséget.

Valójában még felfogni is nehéz, hogy a kromoszómákhoz kötött diktátumok miatt mennyit veszítettünk már. Íme egy kis betekintés:

„Ha végignézünk az emberi történelmen, láthatjuk azt a rengeteg nőt, akik nem alkottak, nem fedeztek fel, nem találtak ki és nem vittek végbe semmit, pedig képesek lettek volna rá – de egy eszménykép megakadályozta őket abban, hogy megtegyék.

Pontosan ugyanez elmondható a férfiakról is.

Ha a nők és a férfiak természetes hajlamaik és érdeklődésük alapján választanának maguknak mesterséget, művészetet és egyéb elfoglaltságot ahelyett, hogy elvesztegetnék az idejüket a női és a férfi nemi eszményképek követésére, vajon az emberiség hol tartana már? Talán nem lenne már egyetlen betegség sem, talán csillaghajók indulnának a mélyűr felé.” /Julius Andan

Share

Commentek

Previous

Valami készül?

Next

Halálos bizalom

29 Comments

  1. Great

    1 millió dolcsi per év magyar zenésznek? Aztakurv@! Ahhoz kell vagy fél mila eladott lemez per év alsóhangon, szép teljesítmény a net és youtube korában akkora piacon.

  2. Duncan Shelley

    Józsi bá, úgy érzem, te szimpatizálsz a személyzettel, pedig itt hagytak a szószban. 😀

    Hamvas: Miért kellene bármiben is hinni? A hit erős érzelmi töltés egy gondolaton. Van mód arra, hogy kialakítsuk, és van mód arra, hogy leszedjük azt az érzelmi töltést, és akkor nincs hit. Ne az legyen a kritérium, hogy min van töltés és min nincs. Nem számít semmit.

    Honnan van ez a koncepció az “isteni rendről”? Figyeld meg, hogy milyen válaszok jutnak eszedbe! Alkalmas, meg nem alkalmas, magas szintű meg alacsony szintű, kiválasztott meg nem kiválasztott, meg ezek sokféle szinonimái. Mi ez, ha nem önfontosság?

    Mi lenne a haszna egy ilyen “isteni rend” koncepciónak? Én csak azt látom, hogy önfontosság, félelem, elveszettség, magány, konfliktus, háború. Miközben a forrása enyhén szólva kétségbevonható, és nem lehet igazolni a létét.

    Ha el is tekintünk attól a részétől, hogy embereket ugraszt egymásnak, meg attól, hogy a fontosság alaptalan érzését adja, meg attól, hogy egyfajta fajelméletet csempész a gondolkodásba, és csak a látszólag legpasszívabb, de valójában legrosszabb hatását vesszük, akkor ez az elgondolás egyszerűen azt teszi az emberrel, hogy leblokkolja, megállítja, és bezárja. Hogy miért? Mert abból indul ki, hogy nincs mit keresni, nincs mit kutatni, itt van minden végső válasz.

    Ahogyan én látom, Hamvas egy rossz érzelmi állapotban lévő ember volt, aki természetszerűleg olyan eszméket keresett, amik rezonálnak az érzelmi attitűdjével.

    Zenész: Direkt nem hozom be a nevét, mivel értesültem róla, hogy az a név számodra mennyire fontos, mivel egy újabb Józsi bát is így neveznek, és azokat az érzelmeket nem ér ide behozni, mindazonáltal gratulálok, és kíváncsian várom, mik derülnek ki a jövevény inkarnációs múltjáról. :)

    Maradjunk a zenésznél. A közel 300 milliós éves bevételek zenéből a zeneipar mondhatni halála után, igen egyedülálló, és mindenki, aki ehhez hasonlót tud, bizony, ott ül a tűz mellett. Ez nem érték vagy értékteremtés kérdése. Ez egészen mástól függ.

    A legnézettebbek? Keress rá. Rtm, Majka, Halott pénz stb. Ennek szintén nincs köze értékhez, csak számok.

    Az én politikai véleményem az, hogy nem kell politika. Szakemberek kellenek, akik létező problémákat megoldanak, mint a szakemberek a valós életben, bármilyen területen.

    A liberalizmus a legnagyobb politikai vívmány a történelemben, amely évezredekkel ment szembe és azt mondta, hogy én nem vagyok más tulajdona. Ez a liberalizmus, függetlenül attól, hogy politikai érdekek hogyan definiálják félre.

    Tudomány: A tudományban lévő potenciál, a tudományos módszertan maga, és a kíváncsiság az, amiben lehet bízni, amire lehet építeni. Az a tudomány, amit beszennyez az ideológia, a gazdasági és politikai érdekek, egy keserű és borzalmas képződmény.

    Mindössze a tudományt magát, a lényegét áldozzák fel, amikor a finanszírozásért versenyeznek, vagy azért kényszerülnek elvtelen dolgokra, hogy megtartsák azt, és folytathassák a munkát.

    Az eredeti tudomány valami más volt, valami új volt. Abból indult ki, hogy nincs világkép, minden üres, minden képlékeny, nincsenek előre megállapított keretek, nincsenek meg a végső válaszok már az út előtt, nincs semmi, csak kutatás van, és majd találnak valamit.

    Minden világkép leblokkol, mert minden világkép abból indul ki, hogy mindent tudnak mindenről, minden végső válasz megvan. A tudomány attól tudomány, hogy nem ebből indul ki.

    Ha valaminek a léte igazolható, akkor az tudományosan igazolható. Ha a Total Recall helyett a Recall Healingben pontosan megadják, hogy milyen körülmények között, mit és hogyan kell csinálni, és aki ezt követi, az eljut a megadott eredményhez, a leírt tapasztalatra, akkor ez tudományosan igazolt dolog. Mi más kellene hozzá? Az, hogy az Akadémia elismerje? Na nemá’!

    Dolga: Ha az emberek abbahagyják a tanulást, a fejlesztést és a munkát, az emberiség sokkal előbb pusztul ki, mint akkor, ha a nők abbahagynák a szülést. :)

    Ez a születések meg kipusztulás-téma egy több milliárdos populációnál nem racionális, nem időszerű. Vannak tényleg racionális és időszerű problémák. Ilyen például az egészségügy különös fókuszáltsága, a populáció riasztó testi, és még riasztóbb mentális állapota, a politikai és gazdasági kalandorok ámokfutása, a gazdasági trükközések, melyekkel elképesztő vagyonokat csinálnak a semmiből, és még lehetne folytatni bőven.

    Vannak emberek, akik abból élnek fényesen, hogy összegeket váltanak át egyik valutából a másikra, és az árfolyam-ingadozásokból keresnek. Nulla értékteremtés, nulla hozzájárulás a társadalomhoz, de a pénz, amit így csinálnak, ugyanúgy elkölthető ugyanarra, mint az a pénz, amiért te értéket raktál a világba. Ez probléma, ami itt van az orrunk előtt, létezik, és sokkal súlyosabb, mint az állítólagosan a kromoszómák alapján determinált sors.

    “De az nem a dolgom, hogy zenészek meg politikusok megalomán inkvizíciós lázálmaikban játsszak egy szerepet.” Józsi bá, ez kifigurázás, és utalás arra az eszmerendszerre, amiből a sötét középkor, az inkvizíció, meg ez a mostani felhajtás is született. Semmi index. Ennél lehetnél azért jobb véleménnyel rólam. :)

    Szellemi út: Én azt gondolom, hogy a szellemi fejlődés lehetséges, és az út is lehetséges, de az biztos, hogy nem a hittől, nem az önmegalázástól, nem az önfontosságtól, nem az önhipnózistól, és nem az értelem blokkolásától függ. Ezek inkább visszafejlődést hoznak, mint mást.

    Fizikai eszközökkel a hajvágás annyi, hogy fogsz egy ollót, és nyissz. Szellemi eszközökkel mennyire nehéz hajat vágni? Volt valaha valaki a történelemben, aki képes volt rá? Minek támasztunk olyan nehéz feltételeket, amik megállítanak a fejlődésben?

    Mi van akkor, ha egyszer kiderül, hogy a test mindössze csak és kizárólag azért sérül, azért betegszik, azért öregszik, azért hal meg, mert nem értünk hozzá, és a valós tudást rögeszmék helyettesítik?

    A vallások többsége azzal foglalkozik, hogy mi a halál és mi van utána. Képzeld el, mi lesz velük, ha kiderül, hogy a halál csak tudatlanság…

    Diktatúra: Én azért megyek, mert a munkámra, szakmámra, szakmáimra nincs szükség az országban. Ha Izlandon élnék, ott is az lenne a helyzet, hogy mennem kell, mert ott rám semmi szükség nincs. Én ezt tapasztalom.

    Mi a magyar kultúra? Ménesek meg matyóhímzés? Buddha is jutott valami ezek nélkül, nem? Tesla is, nem? Úgy tűnik, annyira nem fontos. :)

    Sokféle diktatúra van. Próbálj szembemenni a keretekkel, és majd megérzed.

    Az én véleményem szerint a diktatúra valódi forrása nem látható, és nem ismerjük a nevét.

  3. roboba

    Tényleg csak annyit tennék hozzá a fizetett hisztizők mindennapjainak gondolatvilágához, hogy kizárólagosan a Nő lehetősége egy gyermek megszülése.

    Ebből a nyilvánvaló biológiai és energetikai okból következően a nők feladata (lenne) ezeknek a  gyermekeknek a felnevelése is (egy bizonyos korig), nem pedig vadidegen, rosszul programozott pedagógusgépezeteké, akik esetleges jóindulatuk ellenére is csak alázatos fogyasztókat kondicionálnak, nem pedig hasznos embereket nevelnek.

    Többek között ez a halála a mai társadalomnak is. Nincs meg az Egy-ség. Sem az otthonokban, sem a szívekben. A lélekhez vezető utat pedig csak a nők ismerik igazán, ők lennének azok, akik ezt képesek lennének tovább adni az utókornak.

    Ehelyett ezek a kifestett, hedonista shoppinggépek azt hiszik, hogy ők milyen baromira függetlenek, pedig csak szellemi termékei egy olyan fogyasztó alapú világpolitikai szemléletnek, ami végeredményben a családok széteséséhez és ezen keresztül társadalmi kiszolgáltatottsághoz vezet.

    A legtöbb ilyen puncis fiúcska valójában attól retteg, hogy képtelen lenne egy komoly társ-kapcsolatot fenntartani és párja tükrében kölcsönösen fejlődni.

    Az ilyen giccsparádéknak, akik az életet csak egy lepukkant gyorsétteremnek tartják, üzenem, hogy: csak így tovább, mellettetek tűnnek ki csak igazán az élet igazi kincsei: a Nők.

  4. Duncan Shelley

    Józsi bá, ez kimaradt. Elnézésedet kérem, sok volt a feles. 😀 Illetve, ha benne vagyok valamiben, kiesnek dolgok, és ha lezártam, visszatérnek. Most is ez történt, mert épp zártam egy kéziratot, és fellélegeztem.

    Szellemi gyakorlat: vond vissza a gondolataidat a világból. Kérdezted, hogy ez milyen. Szerintem te alkalmas vagy rá, hogy megcsináld egyszer, tapasztalatként, mert nagyon nagy tudatosságot igényel, ami keveseknél van meg.

    Ismertem egy fickót, aki egy lakótelepi lakásban lakott, és elképesztően magas szellemi szinten volt. Minden szava a fénylő igazság volt, minden tette a megvilágosodás. Sokat mosolyogtam magamban azon, hogy egy emberfeletti lény, közben meg ott lakik egy lakótelepen, egy kis lakásban, mint egy átlagember.

    Aztán rájöttem, hogy egy kérdésben tévedett velem szemben, erre egyértelmű, objektív bizonyítékaim vannak. Konkrétan tett egy megjegyzést arra, hogy egy bizonyos autótípust nem ismernek az USA-ban, majd kiderült, hogy de, nagyon jól ismerik. Később egy levélváltásunk szövegére rosszul emlékezett, én pedig jól, előkerestem a levelet, és ott volt benne, amiről ő azt állította, hogy nincs benne.

    Ezek apróságok, de számomra zavaróan emberiek. Ezek bennem töréseket okoztak, és ennek következtében elkezdtem visszavonni a gondolataimat róla.

    Amit meg tudok figyelni vele kapcsolatban, az csak annyi, hogy egy kis lakótelepi lakásban él, átlagos körülmények között, és olvasott egy témában. És pont. Semmi mást nem tudok megfigyelni. Mindent ezen kívül én tettem hozzá, minden mással én ruháztam fel. Az igazság a képzelet hiánya. Pontosabban, ahhoz, hogy láss valamit, vissza kell vonnod a gondolataidat róla, vissza kell vonnod mindazt, amivel te felruháztad, és önmagában kell látnod.

    Lehetséges, hogy a fizikai világ egy illúzió, de az egészen biztos, hogy mi egy illúzióban élünk, nem a világban, hanem a saját gondolatainkban, amik a felruházások miatt összefolytak a fizikai világgal. Az eredmény nem mágia, hanem káosz.

    Képzeld el, hogy a fenti példában leírtak alapján minden gondolatodat visszavonod minden személyről és minden dologról. Ha rövid ideig csinálnád, alighanem kikészülnél az elveszettség érzésétől. Ha elég sokáig csinálnád, leállna az elméd, és olyan szintén észlelnéd a jelen pillanatot, ahogyan soha. :)

  5. Duncan Shelley

    Józsi bá, sajnos semmi nem változott, a rohadt személyzet még mindig nyaral. 😀

    De ím a válaszok a korábbiakra. Ez a témajelölés szerintem jobban bejött, mint a számozás.

    Hamvas: Amennyire emlékszem, meg most frissítésképpen belehallgattam két előadásába, a filozófiája lényegében arról szólt, hogy “Nem jó itt, bánt, fáj, nem látom át, el innen!”.

    Tételezzük fel, hogy nem vagy képes kiigazodni a kutyák viselkedésén, félsz tőlük, utálod őket, irritálnak. Ez az érzelmi viszonyulásod. Elképzelhető, hogy ez rányomja bélyegét a kutyákkal szembeni hozzáállásodra? Szerintem ez egészen biztos. Az erőteljes érzelmi attitűdöd miatt pedig nem tudod tiszta fejjel, tiszta elmével tanulmányozni a kutyákat, és elegendő szempontot figyelembe venni. Ha az élettel, a világgal, az emberiséggel van bajod, miért lenne az más?

    Egy olyan ember, akinek a megélhetés is nehéz, mit tudhat a pénzről? Egy olyan ember, akinek csak a profit a valóság, mit tudhat a pénzről?

    Szerintem a szexről az az ember tud nyilatkozni, akiben van szenvedély + ki tudja kapcsolni + könnyen tud ismerkedni + nem menekül a felszínes kapcsolatokba + isteni szerető + tudja magáról, hogy az + teljes életet él, nem mentsvár neki a szex + az egészet a helyén kezeli. Akiből ezek bármelyike hiányzik, az nem láthatja tisztán.

    Aréna: Ákosnak van múltja, sokáig én is szerettem a zenéjét, a szólólemezeit jobban, mint a bonanzás dalokat, de azokat is, és egy okos, művelt fickónak tartottam. Orwellről énekelt, amikor mások csak a nyárról… A kereszténysége nekem új, ez átértelmezi a korábbi szövegeit. A pártzenész státusza pedig nekem hiteltelenné teszi.

    A gyors internet kinyírta a zeneipar egy részét, a korábbi legnagyobb sztárok alig bírnak eltolni 3 ezer db lemezt, ami nonszensz. Marad a koncert, és a nézettség a videomegosztókon. A legnézettebb, legtöbbet koncertező magyar előadók szinte kivétel nélkül ismeretlenek az úgynevezett nagy-médiában, nincs múltjuk, nem voltak lemezeik, nem készültek klipjeik, nem jártak a tévében. Ákos nézettsége sehol nincs tőlük, az pedig, hogy egy év alatt hány ember előtt lép fel, szintén elmarad. Pedig ő ma a pártzenész, és mégis. De ez egyébként sem jelent minőséget, vagy igazságot, csak megemlítettem, mert te is felhoztad.

    Igazság: Az egyik nagy trükk az, hogy az igazságra nem lehet rájönni, az igazságot nem lehet felismerni, hanem csak megfigyelni lehet. Hamvas filozófiája az érzelmi állapotából és az olvasmányaiból állt össze, és az ő állapotára mutat rá, nem a valóságra. Nem volt szakképzett kutató, nem volt tudós. Nézetei és véleményei vannak, nem tudományos eredményei, melyeket kísérletileg lehet igazolni.

    Egyszer értekeztük Steve Jobs haláláról, és akkor azt állítottam, hogy lényegében azért halt meg, mert nem tudta az élete más területeire is kiterjeszteni azt a hozzáállását, amivel sikeres tudott lenni az üzleti életben.

    Ott a rocksztár, aki belekattan abba, hogy a zenei sikereit nem tudja megismételni az élet más területén. Nem veszi észre, hogy 16 éve énekel, napi x órát, van egy 20 fős csúcs profi nemzetközi menedzsmentje, ami akkora költségvetéssel dolgozik, mint egy nagyobb vállalat, és ettől annyira sikeres, és mindez az élete egyik másik területén sincs jelen. Akkor tehát milyen jogon várna el máshol is akkora sikereket? Lehetetlen.

    A tudomány alapjai a fegyelmezett gondolkodásról szólnak, és a szubjektív hibák kiszűréséről. Ez a tudományos kutatás módszertanában jelenik meg. Lenyűgöző erőfeszítés az emberi hibák korrigálására! Ahol ezt teszik, ott jönnek is az eredmények. Amikor egy tudós elkezd nyilatkozni olyan témákban, amiken nem dolgozik kutatóként, a mondatai a véleményét tükrözik, amik hatalmas baromságok lehetnek. De, ez érthető, hiszen nem használja a módszertant, azt csak a laborban veszi elő, és sehol máshol. Ezért a laborban eredményes, azokban a konkrét dolgokban, amiket ott csinál a módszertannal, minden más lehet maga az irracionalitás.

    Ezzel csak azt akartam kifejteni, hogy a tudományt tartom az egyetlen útnak. Nem a tudós útját, mert azok emberek, ugyanolyan rögeszmékkel és jellemhibákkal, mint akárki más, és a ritkán használt módszertan elméleti ismerete nem teszi racionálissá a nézeteiket. Ne engedd, hogy a tudósgenerációk tudatos félrenevelése miatt a tudományt magát elutasítsd.

    Dolga: Az, hogy valaki kitalálja, hogy minek kell szánnod az életed, ha akarod, ha nem, az egy dolog, az meg egy másik, ha te úgy érzed, hogy neked ez vagy az a dolgod.

    Nekem is van dolgom olyan értelemben, hogy én is találtam magamnak valamit. De az nem a dolgom, hogy zenészek meg politikusok megalomán inkvizíciós lázálmaikban játsszak egy szerepet. Semmi közöm hozzájuk.

    Ha sikerül elérnem azt, ami az én dolgom, akkor az a világon bárkinek jó lesz, mert eltűnik néhány fehér folt a biológiából, ami megnyomorít minket. Ha ez nem történik meg, hanem inkább az lesz belőlem, ami felé ők akarnak nyomni, hogy gürcöljek a semmiért, és bántalmazzak nőket, miközben az öngyűlölet és a bűntudat darabokra tép, akkor még egy halk ígéret sem leszek. Melyik a jobb? Lehet, hogy tényleg van két ember, vagy tizenkét ember, akinek a második, az összes többinek, ahová én is tartozom, az első.

    Magyarság: Melyik magyar kultúra a fontos? Honnan számítsuk azt, és miért onnan? A kereszténység népirtással jött be ebbe az országba, és a régi kultúrából üszkös romok maradtak csupán. Mindenkit felkoncoltak, aki nem akart áttérni, és elvetni azt, ami előtte volt. Akkor ez most jó? Az ősmagyar kultúra értéktelen volt? Mi a bizonyíték erre? Mennyiben tekinthető a magyarság kereszténynek, ha erőszakkal tették azzá?

    Miért egy diktatúra kedvezne egy kultúra fennmaradásának? Nem lenne jobb egy olyan országot csinálni, ahol az embereknek is jó élni, vagy ahol egyáltalán lehet élni?

    Azt sem értem, hogy miért lenne fontos a magyar kultúra, vagy miért lenne értékes? Mennyiben szolgálja ez az emberiség fennmaradását a jövőben?

    Én kozmopolita vagyok, ami azt jelenti, hogy bármilyen helyzetben egy normális külföldi ember mellett állok egy magyar bűnözővel szemben.

    Az ajánlott könyvnek utánanézek, köszönet. :)

    • :) Üdv a személyzetnek!

      Hamvas: “Nem jó itt, bánt, fáj, nem látom át, el innen!” Ez többféleképpen értelmezhető. Aki hisz egy ún. isteni rendben (ami ha úgy tetszik minden létező DNSe mögötti kód), az nem érzi jól magát egy olyan világban, amely ezt avíttnak titulálja és megpróbálja “kijavítani” azt a megértése helyett. Ez nem a tudomány elvetése, hanem annak dogmatikus imádata fölötti merengés. (Szerintem az ember nem éri el a fizikai léte csúcsát, ha legyőzi az öregedést, pl.)

      Ákos és Aréna: Lehet pártzenésznek titulálni, de ez szerintem nem von le abból, hogy milyen értékrendet tart fontosnak. Vannak mélységesen balos irodalmárok, akik gyűlölik az Orbánt, de örülnek, hogy kerítést épített. Mindenkinek van politikai véleménye, még annak is, aki azt mondja, hogy nincs. A mai liberális rétegnek (neoliberálisok) például az a véleménye, hogy legyen gondolatszabadság, miközben a tőlük eltérő összes véleményt gyűlöletbeszédnek titulálnak. Egyébként kik a legnézettebb magyar előadók?

      Igazság: A tudomány jó és fontos, ezt nem tagadom. Abban látom a rövidlátóságát, hogy korlátolt eszköztárral vizsgálja a világot. A homeopátia akkor működik pl., ha a beteg embert és a tüneteit együtt vizsgálom, és arra adok megoldást. Ellenkező esetben nem. Mivel ennek van egy szubjektív és be nem kategorizálható része (a beteg ember személyes válaszreakciója, ami mögött generációnyi történetek lehetnek), ezért ez meglátásom szerint soha nem fog tudományos minősítést kapni. Pedig működik. (Ha eljönnél egyszer egy Recall Healing tanfolyamra, ott is bizonyítékot kapnál – noha nem tudományosat – hogy a megrázó felismerésekkel járó konfliktusoldás gyógyít. Azonban ez sem lesz soha tudományos tényező.)

      Steve Jobsról annyit, hogy iskolaprogramot indított az iPad-ek oktatásban való szerepének növeléséért, miközben a saját gyerekeinél korlátozta a kütyükhöz való hozzáférést, mert meggyőződése volt, hogy az a kreativitás kárára lesz. Na ezt hívom én úgy, hogy tudta mi az igazság, de ellene ment.

      Dolga: Nem találta ki senki, hogy minek kell szánnod az életed. Ha a nők abbahagyják a szülést, az emberiség kipusztul, ha csak nem lesz helyette más szaporodási mód, ami véleményem szerint pont az emberit fogja kivenni az emberből még akkor is, ha tudományosan minden potenciális fejlődési rendellenességet ki tudnak így szűrni. Ez is egy út persze, de szerintem nem a helyes út.

      “De az nem a dolgom, hogy zenészek meg politikusok megalomán inkvizíciós lázálmaikban játsszak egy szerepet.” Nem olvasol Te egy kicsit sok Index-et? :) Régen láttam egy véleményt ilyen szinten felfújni, mint ezt.

      Az az újragondolt ideális világ, amit talán te is örömmel látnál szerintem pont azt fogja kivenni ebből az életből, amitől van értelme. Talán megvalósítható a tökéletes egészség és az öregedés is legyőzhető, de én egyszerűen nem látok értelmet egy olyan világban, ahol nem a szellemi út meghaladása által győzi le az ember önmagát.

      “Ha ez nem történik meg, hanem inkább az lesz belőlem, ami felé ők akarnak nyomni, hogy gürcöljek a semmiért, és bántalmazzak nőket, miközben az öngyűlölet és a bűntudat darabokra tép, akkor még egy halk ígéret sem leszek.” Szerintem ilyenekről senki nem beszélt. Szerintem a kereszténység valójában nem az öngyűlöletről és a bűntudatról szól. Ezt a politikai szándék tette bele, mert így lesznek a tömegek irányíthatók. Ego sum via veritas et vita. Ez az egyetlen mondat is több úton megmagyarázható, vagyis mitől hihetjük azt biztosan, hogy értjük a Bibliát?

      Magyarság: Tény, hogy a kereszténység elterjesztése sok olyan érték eltüntetésével is együtt járt, ami kulturális szempontból lényeges. Itt ugyancsak ismételném magam, hogy ez nem magát a hitrendszer alapját képező írásokat minősíti, hanem az embert. (Mint Te is tudod, a Niceai Zsinat után terjesztették el a kereszténységet Európában, vagyis Krisztus után több, mint 300 évig nem akartak kezdeni vele semmit, csak miután politikailag “rendbe rakták”. Mondom ezt úgy, hogy nem tartom magam sem megtértnek, sem igazán kereszténynek, 40 évesen sem vagyok megkeresztelve. Jézus történetét és annak vélt üzenetét viszont nem tartom tündérmesének.)

      Lehet, hogy Te másik országban élsz, mint én, de én nem érzem ezt diktatúrának, amiben élünk. Van egy csomó idióta szabály, aminek nem örülök, de alapvetően elég nagy szabadsággal csinálhatom azt, amit szeretnék. A szólásszabadságot a híresztelésekkel ellentétben nem nyirbálták meg (szerintem miniszterelnököt ennyit még nem savaztak, mint Orbánt és nem lesz következménye, mert akkor tudnánk róla), mindenki azt mond, amit akar. Kivéve azok, akik a Holokauszt történetét másként látják, de ennek retorzióját a liberálisnak nevezett oldal őrjöngése erősítette fel. (Erről sem beszéltünk még, de nem azért mennek el a fiatalok Magyarországról, mert diktatúra épül, hanem azért, mert pont a kormányváltás előtt lejárt a moratórium egy csomó országgal, ahová korábban az EU csatlakozást követően nem lehetett menni, és most már az EUn belül bárhová költözhetünk. S mivel ott jobban fizetnek, ezért elmennek. Nem hülyék. Ha most balos kormány lenne, a Fidesz azt szajkózná, hogy – teszem azt – a Gyurcsány miatt menekülnek az emberek az országból, pedig nem. Az emberek ezt leszarják és épp azt szidják a saját sikertelenségükért, aki hatalmon van.)

      A magyar kultúra meglátásom szerint nem az emberiség fennmaradásához járul hozzá, hanem a létezés megértéséhez. Minden népnek és kultúrának van egy olyan mélysége, amely közelebb visz ahhoz szellemi szempontból, hogy minek is van egyáltalán emberiség. Szerintem aki a kulturális sokszínűség fennmaradásáért szurkol, az ezért teszi. Én bizonyosan ezért teszem. :)

      “Én kozmopolita vagyok, ami azt jelenti, hogy bármilyen helyzetben egy normális külföldi ember mellett állok egy magyar bűnözővel szemben.” Igen, ezt is jelenti és ezzel egyet értek. Mindemellett én hiszek abban, hogy van egészséges nacionalizmus, s az előző bekezdés miatt azt gondolom, hogy ez fontos.

  6. Duncan Shelley

    Józsi bá, két dolog kimaradt, mert szabadságon van a személyzet. :)

    Hamvas: Ha megnézed az életét, az elég érdekes, elvitték a háborúba, ahol összeroppant, idegsokkot kapott, amit az akkori módszerekkel próbáltak kezelni, amitől újabb traumákat szenvedett el, azután 56, majd jöttek a betegségek. elveszett minden körülötte, a munkája, a lakása, mindene, iszonyú depressziós korszakai voltak. Vagyis, olyan fickó volt, akinek voltak komoly törései a fizikai világgal és a társadalommal. Nem tudta irányítani, kézben tartani az életét, az öngyűlölet bugyraiban éldegélt. Ha olyan ember lett volna, akinek minden kisujjból megy, egészséges, kontroll alatt tartja a környezetét, vajon milyen filozófiát vallott volna?

    Mit mondtak? Elhangzott, hogy a nőnek mi a DOLGA, és elhangzott, hogy a nő “legmagasabb minőségű” önmegvalósítása micsoda. Az én értelmezésemben ez néhány millió ember félrerakása. Az egész annyira értelmetlen, hogy mást nem tudok elképzelni a háttérben. Te mit látsz a háttérben?

    • Duncan bá, remélem a személyzet jól szórakozik valahol a Bahamákon. :)

      Hamvas: Amit írsz, nyilván befolyásolta azt, hogy mit gondolt a világról, de hogy radikálisan mást gondolna-e ha ma élne, azt nem tudhatjuk. Az általa leírtak igazságtartalmát szerintem azzal is mérni lehet, hogy hány emberre hat a mondanivalója mélyen, és ők milyen életet élnek MOST. Ebből a szempontból pedig Ákos pont rossz példa lenne, mert neki szeretetteli családja volt (már amiben felnőtt) és felnőtt korára az ország egyetlen olyan előadója lett, aki az Arénát 2x megtölti egymást követő estéken. Mi egyéb adna magyarázatot arra, hogy egy “megtört, öngyűlölő” ember világnézete ennyire megérinti őt és sok más embert is? Ami engem illet, 30 éves koromig nem izgattak a mély gondolatok (nem neveltek vallásosan, ökörségnek tartottam az egészet) és egyszer csak kicsírázott bennem a metafizika és a tradíciók iránti érdeklődés, mert úgy gondoltam, hogy a jelen életünk ezek nélkül nem megérthető. A Bibliát is szoktam forgatni és azt gondolom, hogy az élet megértésének a kulcsa abban is áll, hogy HOGYAN értelmezzük a leírtakat. (A Bibliát ma mindenki úgy akarja értelmezni, amilyen Ő, az egyház pl. politikai iránytűként használja.) A másik hozzászólásomban említett Recall Healing “gyógymód” is azt példázza, hogy ha a felmenőink lelki konfliktusaival és elfojtott érzelmeivel nem vagyunk tisztában, akkor fogalmunk sincs, hogy miért működünk úgy, ahogy. Azt hiszi az ember, hogy ha tudatossá válik, akkor szabad lesz, pedig nem. (Az pedig, hogy valaki egy területen sikeres vagy kiemelkedő lesz – meghatározó! -, nagyon sokban múlhat a körülményeken, amelyek épp akkor és ott körülveszik. Nem tudom ismered-e Malcolm Gladwell: Kivételesek c. könyvét, szerintem tetszene.)

      Mit mondtak? Ákos mondta csak, hogy DOLGA, ami meglátásom szerint a metafizika szemüvegén értelmezhető csak a helyén. V.ö. a Földnek az a “dolga”, hogy táptalajt biztosítson a vetőmagnak, a dolgozó méhnek az a “dolga”, hogy beporozza a bibéket, az méh anyakirálynőnek meg az a “dolga”, hogy ezt a folyamatot biztosítsa azzal, hogy lesznek dolgozók. Ha ezek a folyamatok nem valósulnak meg, az emberiség elpusztul. VAGY – és ebbe az irányba halad ma sok területen a tudomány – kiváltjuk ezeket a természetes folyamatokat valami okos módszerrel és akkor nem halunk ki. “Meghaladjuk” az anyagi világ törvényeit. Erre írtam, hogy szerintem ez tévút és Madách leghíresebb műve is ezt taglalja. Szerintem a nyugati világban pont emiatt van sok elmeroggyant ember. Hiszen pl. az USA-ról nem lenne elmondható, hogy nincsenek lehetőségei az embernek – Hamvassal szemben – mégis az Egyesült Államok az az ország, ahol a lakosság fele valami lélekgyógyászhoz (mint a pszichológus), vagy lélekmegmanipulálóhoz (mint a pszichiáter) jár rendszeresen. Tudom, hogy az agymosás is ott a legbrutálisabb, de ennek sikeréhez az kell, hogy leginkább metafizikai értelemben gyökértelen legyen az ember. (A Nagy Testvér pont ezen dolgozik máshol is.)

      Szerintem nincsen a háttérben semmi. Akinek a magyar nemzet és kultúra fontos (nem tudom, hogy Kövér ilyen-e vagy ez csak egy máz), abban van egy vágy arra, hogy ez fennmaradjon. Úgy érzi, hogy ez fontos. (Tudod, hogy én is éltem már több helyen, sokat utaztam egy időben, soha nem volt honvágyam, mégis visszajöttem, mert úgy éreztem, hogy itt van “dolgom”.) A magyar nyelvet beszélők száma fogy, a kulturális gyökereket ezekből csak egy töredék tartja fontosnak már ma is. Ha ilyen ütemben fogyunk, ahogy most, akkor 1-200 év múlva már csak a cigányok lesznek magyarok. Vagyis a kijelentés nem a néhány millió ember félrerakásáról szól (legalábbis az én meglátásom szerint), hanem egy tisztán tapasztalható trend kvázi elítéléséről, ami arról szól (főleg Európában), hogy az élet továbbadása másodlagos. (S a “dolog” úgy jön itt képbe, hogy ha nem másodlagosnak tekintjük, akkor a továbbadott élet MINŐSÉGE is más lesz és talán a Gladwell könyvben említett kivételes emberekből is több lehet. Ez persze csak feltételezés.)

    • Visszaolvasva a Malcolm Gladwell könyvének hasonlata nem kicsit ellentmondásos, így nekifutok még egyszer. :) Azt akartam írni, hogy az is lényeges, hogy adott körülmények között valaki mit ismer fel ziccernek, az is meghatározó. Ugyanakkor az, hogy valamiből nem lesz ziccer és ezáltal meghatározó gondolat társadalmi szinten (pl. Hamvas esetén) nem csak azért lehet, mert egy adott elme rosszul közelíti meg a körülötte lévő világ működését, hanem azért is, mert a kor, amiben él nem befogadó a gondolataira. (Főleg a mai kor, amely a gazdasági növekedés bűvöletében él.) Én azért érzem azt, hogy a tradicionalisták gondolatai értékesek, mert a jelenlegi fejlődés nem tűnik önmeghaladásnak társadalmi szinten, hanem pont, hogy eltávolodunk a bennünk lévő emberitől, s a GNM is erre mutat rá, hiszen ha az ember meg merné élni a benne lévő embert – s így azt is, aminek nemi szempontból született -, akkor nem lenne annyi beteg ember. (A “dolog” és az önmegvalósítás ezen a ponton egyáltalán nem vagy-vagy, hiszen megfelelő szellemiség mellett mindkettő megvalósulhat.)

  7. Duncan Shelley

    Józsi bá, ez a számozás nem jött be annyira, mert néha nem tudtam, hogy az adott pontnál épp mi a téma. Ezért most fejlesztek, és témákat jelölök meg. 😀

    Tradíció(k): Valóban nem érdekel, és emiatt most nem foglalkozom vele. Ebből még nem következik, hogy a múltban nem foglalkoztam vele néhány éven át intenzíven. Nem egy tradíció van, hanem sok, és más olvasgatni, meg megint más gyakorlatilag elmélyedni bennük.

    Hamvas: Tetszett benne, hogy egyedi utakat keresett, sajátos nyelvezetet dolgozott ki, mert kritizálni. Azonban ő is táplálkozott valahonnan, valamiből, valakikből. Talán a betegeskedése miatt, talán a valós tapasztalatok hiánya miatt, végül keresztény lett, és megszűnt elmélkedni és keresgélni.

    Akik nála sokkal komolyabbak, és akikre sok időt szántam: Guénon, Evola, Lévi, Agrippa, Crowley, Dee, Steiner, Gurdjieff, hirtelen ezek jutnak eszembe. Különféle irányzatokat, iskolákat tanultam, követtem, sokféle vallást gyakoroltam, például a bőnt, foglalkoztam gyakorlati szinten alkímiával, nekromantiával stb.

    Azért nem érdekel, mert jártam ott, éveken át végeztem gyakorlatokat, ismertem mestereket, és tudom, hogy nincs ott semmi. Néhány izgalmas élményt leszámítva, nem értem el semmit, nem találkoztam olyannal, aki elért volna, és nem hallottam olyanról, aki elért volna. Néhány területen olyan messzire mentem, hogy senki nem jött már velem, se László András, se mások, akiket akkortájt nagyra tartottak.

    Talán azért nem ragadtam bele a tradíciókba sokkal tovább, mert nem érdekelt a túlvilág, nem értem be érzésekkel, nem akartam drogozni, és egy ponton túl nem hittem nagyot mondó embereknek. Soha senki, semmiért nem volt hajlandó mutatni semmit, viszont ijesztően emberi reakcióik voltak. semmitmondó életet éltek, megsérültek, megbetegedtek, sokan meghaltak, és görcsösen próbáltak figyelmet kapni, amit valójában nem érdemeltek ki.

    A tradíció(k) a szellemi illegalitás egyik formája, az irányíthatatlan élet elől való menekülés egy egzotikus gondolatvilágba.

    Lélek: Néhány tapasztalat miatt azt gondolom, hogy van egy olyan részem, ami inkább én vagyok, mint a testem és az emléktáram, és ezt nevezhetjük léleknek, és ez talán az anyagi világon kívül van. Lehetséges, hogy felvesz testeket, és azokat használja egy játszmában, és néha ilyen nemű teste van, néha olyan, de régebb óta létezik, mint az anyagi világ, és túléli az anyagi világ teljes pusztulását is.

    A homo sapiens szintre degradálódott léleknek fontos az együttműködés, a munkamegosztás, mert a testet fenn kell tartania, a játszma ezen a szinten erről szól, és a célja a test teljes megértése. Egy cél nélküli társadalom fenntartásért feláldozni életciklusokat, értelmetlen. A hit erős érzelmi töltés egy gondolaton, semmi több, ezt túlértékelni szintén értelmetlen. A társadalom jó, a civilizáció jó, ha van célja, de jelenleg nincs célja, csak egy gépezet, ami néhány befolyásos bolondot szórakoztat.

    Van egy régi lelki gyakorlat, ami abból áll, hogy megvizsgálod, hogy mit, kit mivel ruházol fel, és befejezed a felruházást. Ha ezt egy ideig csinálod, végül olyan egyedül fogod magad érezni, olyan elesettnek és elveszettnek, hogy alig fogsz tudni a lábadon állni, de megérted, mit csinál az ember, és mi helyett teszi ezt.

    Azt mennyire kell vajon komolyan venni, hogy anyagtalan, és ezáltal nemtelen lelkek, épp milyen nemű vagy hajszínű testet visznek vagy melyik országba születtek? Teljesen lényegtelen. Az viszont egyáltalán nem lényegtelen, hogy előrejussunk a valós tudásban. Ami nem egy kitalált mese, hanem valóságos. A gnm valóságos, mert kézzelfogható eredményt lehet vele elérni, a tradíciókban azonban csak hinni lehet, esetleg jókat elmélkedni róla, de az életet nem szabad elpocsékolni ilyesmire.

    • Köszönöm a részletes válaszodat Duncan bá. :)

      Tradíció(k): Örömmel olvastam, hogy sok mindenbe belepörgetted magad, utólagosan is bocsánatot kérek azért, hogy ezt rosszul feltételeztem. 2 dolgot nem értettem:

      1. Ha valaki sok keresgélés után “leteszi a voksát” a kereszténység mellett az biztos, hogy az elmélkedés megszűnését jelenti? Sokan tettek így tudós emberek közül, tudomásom szerint Einstein is, de már Steven Hawking is tett arra utaló kijelentést, hogy ez nem értelmetlen. Vannak egyetemes, örökérvényű igazságok, vagy nincsenek, amelyekhez érdemes igazítani az életet? (Itt az is kérdés, hogy a test meghaladása-e a fejlődés útja vagy az, hogy annak megértése mellett fejlődjünk.) Vajon ha valaki egy egész élet keresgélése után “megáll”, az már hiteltelen?

      2. Azt írod, hogy “Néhány izgalmas élményt leszámítva, nem értem el semmit, nem találkoztam olyannal, aki elért volna, és nem hallottam olyanról, aki elért volna.”  Mit kellett volna ezeknek az embereknek elérniük a Te meglátásod szerint? (Nem Hamvast védve, de szerintem ha valaki évtizedekig azt asztal fióknak ír, az bizonyosan nem a figyelemhiánytól szenved. Pl. Steiner esetében lehetett ilyen, sőt szerintem a GNM-et ha értette volna, nem halt volna meg akkor és úgy. :) ) Hová kellett volna veled jönnie ezeknek az embereknek? Kíváncsi lennék, hogy mi az a pont, ahol úgy érezted, hogy ők valamibe beleragadva megálltak, mondom ezt úgy, hogy azt teljesen el tudom fogadni, hogy sok apróságot tovább gondolhattak volna, mint ahogy az anyag vizsgálatát sem hagyta abba az ember, miután az atomokig elért. Ugyanakkor azt gondolom, hogy vannak olyan egyetemes értékek, amiken nem elmélkedni kell tovább, hanem a bennük rejlő igazságot elfogadni és aszerint élni (Ákos véleménye erről szólt pl.).

      Lélek: Ha a lélek ilyen vagy olyan nemű testeket vesz fel az vajon puszta véletlen, vagy célja is van ennek? Az anyagi világ majdani pusztulásának köze van-e ahhoz, hogy ehhez miként viszonyulunk? Mi van akkor, ha a társadalom pont azért tűnik cél nélkülinek egyre inkább, mert elszakadunk a dolgok természetétől, hiszen nem szellemi úton akarjuk azt meghaladni, hanem az anyagot megváltoztatva (lásd orvostudomány fejlődése főleg belgyógyászati szempontból)? Mitől lehetünk abban biztosak, hogy a jelenlegi káosz nem éppen ébresztőként alakult ki? Mondom ezt úgy, hogy én is azt gondolom, hogy a lélek útja lényegesen több, mint amit az anyagi világban tölt, csak az a meglátásom, hogy az anyagi világ feladatait szellemi úton kell meghaladni (ez a célja az egész “leszületésnek”), ehhez pedig az kell, hogy ahogy Steiner is mondta, hogy “a természetBEN élni és nem a természetBŐL”.

      Az általad leírt régi lelki gyakorlat tapasztalatát le lehetséges írni szavakkal is, vagy az értelmetlen, mert úgy nem jön át? Ha mégis, akkor nagyon kíváncsi lennék, hogy mi volt a megélésed.

      “Azt mennyire kell vajon komolyan venni, hogy anyagtalan, és ezáltal nemtelen lelkek, épp milyen nemű vagy hajszínű testet visznek vagy melyik országba születtek? Teljesen lényegtelen.” – Szerintem ezt nem tudjuk megítélni objektíven. :)

      Mitől valóságos egy tudás? Ha már a GNM-et hozod fel példának, annak egy “továbbfejlesztett verziója” a Recall Healing (emlékgyógyítás), ami gyógyíthatatlan betegségek mögötti történetek feltárásakor rengeteg esetben mutatott már rá arra, hogy bizonyos emberek az ő feladatukat (“dolgukat”) nem a megfelelő módon élték meg, s az ebből származó konfliktus okozta a betegséget (generációkon keresztül). Igaz, erre lehet azt mondani, hogy nem voltak elég tudatosak (és pl. egy nő nem lépett át azon, hogy neki mi lenne a “feladata”) és ez okozta a konfliktust, itt azonban én megint elérkezem ahhoz a kérdéshez, hogy vajon ha átlépünk, akkor nem szembemegyünk-e azzal, ami az anyagi világ megtapasztalásának a valódi célja. (Vajon az, hogy jó érzés az orgazmus a természet furcsa játéka csupán vagy pont, hogy üzenet akar lenni?)

      Én úgy látom, hogy a metafizikai tradíciók (mint amilyen a kereszténység valódi tanításai is szerintem, csak a politika ésszerűvé varázsolta, mert úgy közösségileg használható és nem az egyéni munkára ösztönöz)  iránytűként működnek az életben és bizonyos szinten nem elmélkedni kell rajtuk, hanem megélni a bennük lévő komplex egyszerűséget.

  8. annamari

    Balisto:

    “Elváltam és ezt naponta átlag egyszer megbánom és kábé ugyanennyiszer örülök is neki. Iksz ideje vagyok egyedülálló nő. Kamasz gyerekkel, bérlakásban, külföldön, alkalmazottként. Tömegember.
    Nem érzem magam jól így.
    Elképzeltem, hogy mennyivel jobb (volt), amikor van kihez szólni, és van kit felhívni, hogy ugorjon be egy liter tejért hazafelé. Amikor egyszerűen csak a jobb oldalon ülhetek a kocsiban, és arra figyelek, hogy szóval tartsam a vezetőt. Amikor tudom, hogy nem egyedül fekszem le és nem pont ugyanolyan egyedül kelek fel. Amikor van kivel megbeszélni a gyerek gondjait, vagy a sajátomat, és ne arra várok hogy mikor lesz a fészbukon elérhető az xszáz km-re élő barátnőm.”

    A szavaidból arra következtetek, hogy túl fiatalon mentél férjhez, nem ismerted meg a férfiakat, így többes számban, és nem alapoztad meg az egzisztenciádat karrierben vagy szaktudásban, amire most támaszkodhatnál.

    Életed legjobb döntése lehetett, hogy elváltál, csak nem vitted tovább azt a szenvedélyt. Amit huszonévesen nem tanultál meg, azt most kell, harmincas éveidben. Első lépésben arra kell rájönnöd, hogy milyen személyiségtípusba tartozol, és azon a vonalon elindulnod. Önmagad ellen nem harcolhatsz, mert csak veszíthetsz. :)

    “A múltkoriban tökdirekt módon a képembe mondta egy férfi, hogy provokatív vagyok, mert hogy képzelem, hogy így járok, így mosolygok és így hordom a hajam, ahogy?! És hogy vihet minden pasi. Akkor elgondolkodtam, hogy már megint elcsesztem valamit.”

    Azt cseszted el, hogy hallgatsz az ilyenekre. 😀

    • balisto

      :) pontosan így van!

      F—-szt érdekel, hogy meghúzna ő is, de úgyse fog?!

      A személyiségtípusban melyik osztályozásra gondolsz?

  9. annamari

    Kami:

    Pontosítást kértem, mert többféleképpen lehet értelmezni, amit írtál. Most, hogy pontosítottad, tudom, mire gondolsz.

    “Minden esetben a cél a boldogság. Teljesen mindegy, hogy azt mi okozza.”

    A produktivitás- és célorientáltságon kívül minden tévút, egyénileg és közösségileg is. A pedofilt a pedofilia teszi boldoggá, az alkoholistát az alkohol, a diktárort a diktálás, a drogost a drog, a politikust a politika, a papot a rögeszméi tovább adása, ezek mégis olyan életutak, amik értelmetlenek. Egy kevésbé szélsőséges példát véve, ha valaki egész nap zenét hallgat, mert az teszi boldoggá, mi a terméke az életének? Semmi. Akkor minek él? Illetve, él-e egyáltalán, ha csak zenét hallgat?

  10. annamari

    Kami:

    A boldogság önáltatás, ha nem arról szól, hogy elhárítod mindazt, ami beárnyékolja a boldogságodat. Onnan tudhatod, hogy a boldogság önáltatás, hogy nem ébreszt benned tudásvágyat.

    A szeretet miatt fontos mások boldogsága. Ha szeretsz és egy balesetben eltörik a gerincem, azzal tudsz boldoggá tenni, hogy összerakod a gerincemet. Azzal biztosan nem, hogy bugyuta meséket próbálsz velem megetetni. 😉

    • Kami

      @Annamari:

      Nem értem, hogy miért ellenkezel. Próbálsz ellenérvelni, de az érveiddel is visszaigazolsz. Ha valami beárnyékolja a boldogságod, akkor boldog voltál előtte és ha problémát elhárítod, ha a feladatot megoldod, akkor újra boldog leszel. Vagy a feladat megoldása, a sikerélmény tesz boldoggá. Minden esetben a cél a boldogság. Teljesen mindegy, hogy azt mi okozza.

  11. annamari

    Duncan:

    Az egy érdekes felvetés, hogy a gyerekeket érzelmi alapon neveljék vagy szakmai alapon. A kettőt kellene ötvözni. Az óvoda és a suli legalább ugyanolyan fontos a szocializációban, mint a család, ha nem fontosabb, emiatt érdekes lehet egy nagyobb közösségbe születni, ami többször akkora, mint egy család.

  12. annamari

    Az elfojtás nem szép dolog, tessék nyíltan megélni azt a homoszexualitást, uraim, ma már azért nem köveznek meg Európában! :)

    Megfelelő étrenddel, edzéssel, önfegyelemmel, személyiségfejlesztéssel, stylisttal mindenki ki tud hozni magából többet, bele kell fektetni energiát a megjelenésbe és a közérzetbe, mert fontos. Lehet tanulni magas szinten, dolgozni olyan minőségben, ami felkelti a figyelmet. Lehet kialakítani jó kapcsolatokat, lehet ésszerűen és fegyelmezetten bánni a pénzügyekkel. Ha ezek mind rendben vannak, nincs miért vallásba meg politikába menekülni, hogy megpróbálják erővel és rögeszmékkel kompenzálni ezek hiányát.

    Emberi erőfeszítéssel el lehet érni egy kellemes és produktív életet, amihez ugyan kell igényesség és rengeteg önfegyelem, de megéri.

    Önmagunkkal kibékülni és a stresszt megtanulni kezelni szintén fontos, amihez jó könyveket és szakembereket lehet találni, igaz, sokat kell keresgélni, hiszen itt tényleg rengeteg a sarlatán. A vallást tévútnak tartom, ígéretekkel elad egy felesleges mesevilágot meg apa-anyapótló kitalált anyát-apát, holott belső rendezettséget, belső békét akarunk, nem körítést. A félelem és a stressz iránytűként hasznos, jeleznek számunkra valamit, amit értelmeznünk kell, kijelölni a célokat, kidolgozni a stratégiát, majd eldobni a félelmet és a stresszt, amit eredményes munkával és az út tisztánlátásával lehet elérni.

    Nem szabad abbahagyni a tanulást, a kapcsolatépítést, a karrierépítést és az önmagunkkal való törődést soha, ezek nem függnek az életkortól, mindig lehet valamit tenni.

  13. Kami

    Szerintem az élet értelme nagyon egyszerű. Nem kell mélyreható filozófiákat és ideológiákat keresni. Az élet értelme a boldogság. Boldog életet élni, ennél nagyobb cél nem lehet. Boldogság pedig nincs szeretet nélkül. Szeretnünk kell és szeretve lennünk, de erről majd később.
    A másik nagyon erős és fontos örömforrás a sikerélmény. Ha valamilyen tett sikerélményt okoz, azt hívjuk önmegvalósításnak. Ezért is hajszolják annyian. Bár a legtöbb ember szerintem nem is tudja, hogy ez mit jelent. Csupán a TV-ben hallja annyit és azt hiszi, neki is ez kell. “Meg kell valósítanom magam, mert az X.Y. sztár is önmegvalósít.” Aztán sok ember kényszeresen a karrierjét hajtja, mert azt hiszi akkor lesz boldog, ha magas a társadalmi státusza, ha sok a pénze, drága autóval jár, nagy a hatalma. Holott ez az egész csak látszat. Nem önmagukat valósítják meg, hanem másokat és még észre sem veszik. Becsapják magukat és mindenki mást. Tisztelet a kivételnek.
    Persze a világ ezt helyezi előtérbe, mert ma mindennek az értékmérője a pénz. Ha sok a pénzed, értékes ember vagy. Ha nincs pénzed, akkor értéktelen vagy. Semmi más nem számít. Ezt próbálják elhitetni velünk.

    A női szerepekről az a véleményem, hogy nevetséges ez az elefántfenék kerekítés. A nők képesek szülni, a férfiak nem. Biológiai szempontból minden faj elsődleges célja a fajfenntartás, amihez utódokat kell létrehozni. Ezt viszont az embernél jelenleg szülés nélkül nem lehet, tehát valójában egy nőnek nem lehet fontosabb dolga, mint a szülés, mert anélkül kihalnánk. Hiába sugallják azt, hogy ma a pénz a legfontosabb. Pénzből nem lesznek gyerekek. A nőből és a férfiból lesznek. Ahhoz pedig, hogy normális, kiegyensúlyozott felnőtt legyen a gyerekből, család kell. Elsősorban egy Anya és nem utolsósorban egy Apa akik szeretik, merthogy a gyereknek szeretet is kell. Ezt hívják családnak. Tehát a logikai lánc végére az jött ki, hogy semmi sem fontosabb a családnál.

    A család akkor is működött, amikor kőbunkóval vadásztunk és működik most is. A pénz, a karrier csak addig működik, amíg azt gondoljuk, hogy van értéke. Ha a társadalom megszűnik, a pénz értéktelen lesz. A család viszont akkor is megmarad.

  14. balisto

    Nem hallottam Ákos nyilatkozatát, nem is olvastam.

    Van olyan szituáció és szövegkörnyezet, amiben helytálló egy gondolat, mondat, meg van olyan is, amikor nem.

    Ha akarom, így értelmezem, ha akarom, úgy.

    Amit írtál, az a te véleményed, Duncan.

    Nagyon jókat is írtál, talán kiemelném ezt:

    “Ha a nők társadalmi szerepvállalását korlátozzák, arra kárhoztatják a nőket, hogy munkaként tekintsenek a párkapcsolatra, mivel nincs más lehetőségük arra, hogy megéljenek. Ez valójában az emberi kapcsolatok degradálása.”

    Azzal a nyugalommal mondom én a véleményemet, hogy mindenki úgyis a sajátját részesíti előnyben.

    Szóval…

    Életem életkori számtani közepe körül járok, nem kevés tanulságot szűrök le, kevesebb hatékonysággal, a mindennapokból.

    Elváltam és ezt naponta átlag egyszer megbánom és kábé ugyanennyiszer örülök is neki. Iksz ideje vagyok egyedülálló nő. Kamasz gyerekkel, bérlakásban, külföldön, alkalmazottként. Tömegember.

    Nem érzem magam jól így.

    Elképzeltem, hogy mennyivel jobb (volt), amikor van kihez szólni, és van kit felhívni, hogy ugorjon be egy liter tejért hazafelé. Amikor egyszerűen csak a jobb oldalon ülhetek a kocsiban, és arra figyelek, hogy szóval tartsam a vezetőt. Amikor tudom, hogy nem egyedül fekszem le és nem pont ugyanolyan egyedül kelek fel. Amikor van kivel megbeszélni a gyerek gondjait, vagy a sajátomat, és ne arra várok hogy mikor lesz a fészbukon elérhető az xszáz km-re élő barátnőm.

    A múltkoriban tökdirekt módon a képembe mondta egy férfi, hogy provokatív vagyok, mert hogy képzelem, hogy így járok, így mosolygok és így hordom a hajam, ahogy?! És hogy vihet minden pasi.

    Akkor elgondolkodtam, hogy már megint elcsesztem valamit.

    Egyedül élek.

    Kell találnom egy egyensúlyt a mindennapjaimban, hogy ember is maradjak, meg nő is, meg anya is valamennyire, és előteremtsem a mindehhez szükséges anyagiakat, a fejem ezerfele jár, másfél hónap alatt kétszer költöztünk, új munkahelyem van, és a gyerekkel is gondok akadtak. Mindeközben egyéb igényeim is lennének, már megbocsássatok, szexuális téren, mondjuk, ahol megint egyensúlytalanságba billenek, mert hiába lenne hol, ha nincs kivel…

    Így én arra a következtetésre jutottam, hogy jobb egy házasságban, ahol van férj is, mint egy elváltságban, ahol csak én vagyok magam. Gazdaságilag és biztonságilag is .

    Természetesen mindez szubjektív.

    Lehetnek és vannak olyan nők, akik nálam ezerszer ambíciózusabbak és ki vannak egyensúlyozva a férfi/női tengelyen is, magukban.

    Irigylem őket, és kérném szépen a lelki erejük forrásának megnevezését!

    Én nőnek születtem. Tehát erről az oldalról látom az életet is.

    Nem tudok bútort cipelni. Nem annyit, nem olyan messzire és nem olyan súlyút, mint egy férfi. Próbáltam. Ha padlógázzal indulok, az csak véletlen, és azért van, mert megcsúszott a cipősarkam az autósszőnyegen. Szívesebben lennék valakihez tartozó, aki azért szeret, mert én viszont elvasalom az ingjeit és rendet tartok a lakásban.

    Nem mindig gondoltam így.

    De most már módosulok.

    És nem értem, hogy nyílvánvaló dolgokon minek vitatkozni. Ezek mögött tényleg csak valaminek az eltakarása lehet. Leginkább azt takarják vele, hogy elszigetelődés indult meg és elmagányosodás. Valódi kommunikációra képtelenség és biztonságkeresés van jelen, de elbújtatva. Mintha mindenki az anyagiak miatt hagyná el az országot, a férjét, a nőjét, a gyerekét, a politikai pártját, a vallását.

    Pedig a fenét.

    Nem vonok konzekvenciát.

    Én, most, jelen pillanatomban, az ősi, evolúcióban kialakult női szereppel értek egyet. Mélyen gyökerezőn. Szeretet alapon és biztonság alapon, és gazdasági alapon egyaránt.

  15. manfredi

    A nemiség mankó, a test mankó. Ezek fontosak, amíg nem tudunk állva maradni ezek nélkül. Elhagyhatóak, amint eljutottunk egy magasabb állapotba. Ez még messze van, sajnos.

    A szabadság elméletben jó, gyakorlatban elviselhetetlen, mert az ember nem jár még ott, hogy tudjon vele valamit kezdeni.

  16. Jaklin

    Hú, én már vártam ezt a cikket, reméltem, Duncan is hozzászól a megszokott épelméjű, őszinte módján a témához.

    Nem csalódtam. A cikk mondanivalójával abszolút egyetértek.

    Egyébként sosem értettem, mi ez a nagy kattanás a gyerekvállaláson. Számtalan embert, családot/kapcsolatot látok lelkileg, testileg, anyagilag tönkremenni a gyerekvállalásban. És mivel szerintem egy gyerek akkor lesz nagyobb eséllyel értékes, ha a szülei jól vannak és akkor lesz ő maga is jól, így az egészet megette a fene.

  17. Duncan Shelley

    Józsi bá, örülök, hogy ilyen terjedelmesen fejtetted ki a véleményedet. :)

    Pontokba szedem a reakciómat, mert elég sok témát érintettél, és így követhetőbb, meg, ha reményeim szerint reagálsz rájuk, akkor tételesen teszed.

    1. Ha az önmegvalósítást valami rossznak állítjuk be, konkrétan mi lenne az okunk arra, hogy éljünk? Egyet sem tudok. Az önfeláldozás milyen értelemben lenne jó?

    2. Lehet leszólni azokat, akik karriert építenek és vagyont halmoznak fel, mégis azt tapasztaljuk, hogy minden, így a politika is, kivételezik velük. Innen nézve vajon miért lehet a politika célja a családot a karriernél fontosabbnak mondani? Mert a családos, a családjának élő, még minimális félretett pénzzel sem rendelkező emberekkel nem kell számolnia? Tudod, hányszor hallottam már, hogy “Akinek családja van, nem ugrálhat!”? Nem ez a lényeg? Egy családjának élő ember egyet tehet, húzza az igát, mint egy barom, rámegy az egészsége, az életkedve, és közben az packázik vele, akinek kedve van, mert semmit nem tud tenni.

    3. A legtöbb ember nem azért nincs folyton a gyerekével, mert önmegvalósít, vagy karriert épít, hanem azért, mert ócska munkát végez nevetséges pénzért, és erre megy rá az ideje (meg minden más is).

    4. A család szentnek hazudott falai mögött olyan őrület és bűnök lappangnak, amikről remélem, neked fogalmad sincs. Nekem van, sajnos.  A jog még csak kóstolgatja az olyan fogalmat, mint “családon belüli erőszak”. A családon belüli terrorról nem vesz tudomást.

    5. Ki az, aki eléggé érett, bölcs, felkészült, tudatos, és szakképzett ahhoz, hogy rá lehessen bízni egy gyereket, és biztosan nem fog neki ártani? A szeretet kevés. Nagyszüleim szerettek, néha kiálltak mellettem, ezek ellenére olyan ostoba babonákat kaptam tőlük, amiket nagyon nehéz volt levedleni, például a táplálkozás vagy a pénz területén. Akkor ezzel most mi a helyzet? Sokkal hasznosabbnak látom, ha igazi szakemberek nevelik a gyerekeket, nem akárki.

    6. Az egész történelmet egy maréknyi ember csinálta, pozitív és negatív értelemben is. A ma világát ugyancsak egy maréknyi ember csinálja, pozitív és negatív értelemben is. A többi pár milliárd az időt herdálja, és úgy éli le az életét, mintha meg sem született volna. Jön, megy, és semmi nem történt. Sem önmagát tekintve nem jutott magasabb szintre, sem a világhoz nem járult hozzá. Ezen kellene változtatni, szerintem.

    7. Ákos elmondta, hogy SZERINTE a nőnek hol van a helye a világban, azon az alapon, hogy nő. Én ezzel nem értek egyet. Az életfeladatunk nem az, hogy igazodjunk a testünk egyik-másik jellegzetességéhez, vagy sosem bizonyított tételeket kövessünk, hanem az, hogy felszámoljuk a korlátainkat. Ezt olvasással, beszélgetéssel, elmélkedéssel nem lehet megcsinálni, ehhez kutatni kell, felfedezni, kísérletezni, megfigyelni, tapasztalni, korrigálni, elméleteket felállítani és azokat igazolni vagy cáfolni.

    8. Nem azért nem értek egyet Ákossal, mert a baloldalt követem. Nem követem. A politikát magát vetem meg és el, mert teljesen felesleges, nem kell a világba, csak problémák forrása, semmi más. Nem politizálni kellene, hanem valós problémákat szakértő módon megoldani. Azért nem értek egyet Ákossal, mert azt gondolom, hogy amiben hisz, az káros, és soha semmi jót nem hozott a világba, csak inkvizíciót, pestisjárványt, népek és kultúrák kiirtását, és korlátok közé szorított gondolkodást.

    9. Hamvas megöregedett és meghalt. Transzhumanistaként ezt nem tartom követendő útnak. :) Ha valóban volt a birtokában igazság, az részigazság lehetett, vagy nem megtapasztalt igazság, mert nem tudott kiemelkedni. Még a politika is hatással volt rá, nemhogy a biológiai és a szellemi törvények.

    10. Nem vagyok materialista, ezért a gének örökítését teljesen lényegtelennek tartom minden szempontból. A testek jönnek és mennek, amíg nem tanuljuk meg a testet.

    11. Lehetségesnek tartod, hogy egy nőnek van egy szenvedélye, a művészet, a tudomány, vagy más területen, és nem a versengés miatt csinálja? Egyébként a versengést nem látom problémának, csak az a baj, hogy sokan csalnak. :)

    12. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy profitorientált vállalkozások érzékenyek lenének az életre, de azt még annyira sem, hogy a politika az.

    • 1. Ki az aki azt mondta, hogy az önmegvalósítás rossz? Én? Kövér? Ákos? Szerintem senki nem mondott ilyet. :)

      2. Az említett Urak egy szóval sem szólták le azokat, akik karriert építenek és én sem. Egy világnézetet fogalmaztak meg, amivel lehet egyet is érteni, meg nem is. A politika célja értelemszerűen az is, hogy egy országot működőképesen tartsanak. Ha elfogy az utánpótlás, akkor a nyugdíjasokkal valamit kezdeni kell + elveszítik a hatalmat. :) A családnak élni valóban komoly önmeghaladás, de valahol így élt túl az emberiség több ezer évet. Ha mindenki csak hedonistán kiélvezte volna a saját életét és nem örökített volna azt tovább, akkor most nem beszélgetnénk itt a kibertérben. Az, hogy az önmeghaladás helyett sokan ebbe belerokkantak, az meglátásom szerint a megfelelő szellemi hozzáállás hiányából fakad, és nem a “családnak élést” minősíti.

      3. Ez igaz. Ezért is írtam a facebookon az ezzel kapcsolatos véleményemben, hogy ahhoz, hogy Kövér és Ákos ideális világa megvalósítható legyen, sok egyéb fronton is van munka.

      4. Valóban nincs fogalmam a családom belüli erőszakról. Nyomtak a fejembe egy csomó dogmát, de úgy érzem, hogy ezeket éberséggel meghaladtam és nem nyomorodtam meg tőlük. Nekem szívmelengető érzéseim vannak a családról. Valószínűleg ezért is van már saját családom is. Az, hogy ez sokaknak hiányzik nem a család intézményét minősíti, hanem a torzult elméket (bocs).

      5. Igazi szakemberek? Hol látsz Te ilyeneket Duncan bá? :) Pont ezért lenne a feladat azzá válni és így példát mutatni a gyerekeknek.

      6. Egyetértek, ugyanakkor mindenki nem lehet meghatározó. Vannak a brahmanok és vannak a sudrák. Arról, hogy tehetünk-e arról, hogy hová születünk, most nem szeretnék elmélkedni. Mivel sok családban “véletlenszerűen” bukkannak fel zsenik, ezért szülőként talán lenne az a feladat (én ebben hiszek), hogy folyamatosan képezzem magam azon a téren, hogy a zseni ki tudjon bontakozni a gyerekben, ha van benne. Ehhez hozzájárulhat egy egészséges családmodell nagyban, de persze sok példa van rá, hogy pont ennek ellenére lett valaki zseni. Érdekes, hogy a biologika / új-medicina kutatásaiban előjön, hogy sokszor a komoly mániás-depressziós személyiségekből lettek meghatározó figurák. (Érdekes ugyancsak, hogy ezek az emberek szociálisan impotensek voltak sok esetben.)

      7. Szerintem az bizonyított tétel, hogy az emberi élet továbbadásához és fennmaradásához nő + férfi kell. Ezt a korlátot fel lehet számolni, de az szerintem nem emberi világot fog eredményezni. Hogy stílszerű legyek, hallgasd meg Ákos: Régi jövő c. dalát. :) A kutatás, kísérletezés az oké, csak szerintem a termÉSZetet megérteni kell, nem megerőszakolni. A modern ember folyamatosan az utóbbit próbálja tenni. Az is egy út, de erre írta Madách, hogy az tévút. Ja bocs, Madách kicsit régimódi, de én mégis szeretem. :)

      8. Tudom, hogy a dolgok felett állsz és szarsz a politikára. Ennyire már ismerlek azt hiszem. A politika egy szükségszerű következménye annak, hogy nincs egyéni felelősségvállalás. Én is sokat röhögök azon, amilyen mondvacsinált küzdelem zajlik a hatalomért, de ettől még van egy állásfoglalásom. Nem az hozott inkvizíciót, amiben Ákos hisz, hanem azok, akik ezt a hitet politikai célokra használták fel. A kettő nem ugyanaz. Ennyi erővel nem kéne kést árulni, csak mert már öltek vele.

      9. Korábbi írásaidból tudom, hogy a hagyomány nem igazán foglalkoztat, így valószínűleg nem is mélyedtél el benne. Ezzel nincs semmi gond persze, de így Hamvasról beszélgetni értelmetlen. Az, hogy nem tudott kiemelkedni az szerintem így ebben a formában nem igaz, hiszen halálát követően komoly követőtábora lett (igaz, csak underground), akik a mai napig is töretlenül gyarapodnak, mert egyetemes dolgokról írt az öreg. Hogy mindenben igaza volt-e az persze nem tudom megítélni, de rajtad kívül kinek van mindenben igaza? Nem kérheted számon a tökéletességet másokon. 😀 (A hagyomány egyébként Téged is érint, hiszen a nyelv, amin kommunikálsz és a szavak értelme ennek köszönhetően is élt túl.) Emlékszel, amikor azt írtad nekem, hogy elloptam a könyvedet, amikor a scribd-en elhelyezett pdf-et beágyaztam a weblapomba? Itt például a tovább örökített hagyomány azon pontja érvényesült benned, hogy “Ne lopj!” S mivel úgy gondoltam, hogy igazad van, le is szedtem a beágyazást izibe. :)

      10. Nem tudom mikorra fogjuk megtanulni, de tartok tőle, hogy amire megtanuljuk, addigra leküzdjük a szellemi részt, ami a lényeg.

      11. Lehetségesnek tartom és jónak is, hogy egy nőnek van szenvedélye. Hogy ismét visszautaljak Ákosra, ő egy szóval nem mondta, hogy ne legyen ilyen. Azt mondta, hogy SZERINTE a női princípium kiteljesedését az anyaság hozza el. Amíg ezt nem iktatják törvénybe (ami nem fog megtörténni), addig szerintem felesleges ezen felháborodni. Akinek nem inge, ne vegye magára. Szerintem pont azért lett felháborodás, mert egy csomó nőnek inge, csak nem tudja ezt megélni. 😉

      12. A Telekom lépéssel kapcsolatban – ha erre utaltál – kb. így látom a dolgot, mint ez a pali:

      http://szemlelek.blog.hu/2015/12/19/bolyki_gyorgy_igy_lesz_a_muveszbol_eldobhato_rongy

    • Most látom, hogy a lenti 4-es pont félreérthető. Arra utaltam, hogy akinél a szerető családmodell hiányzik, ott a nem megfelelő szellemiségű szülők hibáztathatók, nem maga a család, mint modell.

  18. Ahhoz, hogy Ákos szavait érteni lehessen és a helyén kezelni, kell némi ismeret a metafizikai tradícióról. Erről Hamvas Béla írt sokat (élete során az asztalfióknak, tehát nem lehet azt mondani, hogy komoly üzleti érzék vezérelte volna), azok számára akik a tradícióval nem foglalkoznak, mert avítt butaságnak tartják, Ákos szavai annyira lesznek a helyükön kezelhetők, mint egy már eltűnő nyelven írt balladának.

    A belemagyarázással ellentétben a teremtés metafizikájáról beszélt a közismert énekes, ami akkor sem fog megváltozni, ha ezért kiátkozzák. Az emberi élet ugyanis úgy tud tovább adódni JÓL, hogy a férfi és a nő hozzáteszi a saját dolgát. A társadalomban is tapasztalható lelki bajok jelentős része pont abból fakad, hogy ennek a saját dolognak a szellemi oldalát a “modern” világ irrelevánsnak tartja.

    “Megszülted a gyereked, aki 9 hónapig hozzád kapcsolódva fejlődött ki emberré és szinte minden lelki folyamatodat veled együtt élte át (a Te tudtod nélkül, mert fogalmad sincs arról, hogy a gyerekbetegségek szinte MIND az anya lelki konfliktusából fakadnak) de Te fél évesed beb@szod a bölcsibe, mert meghasalsz a sok szaros pelenkától? Nem baj, mi felneveljük helyetted a gyereket!” – mondja a segítő társadalom. Vagy “Mi az, hogy az egész napos gyerekezés után nem akarsz velem dugni anya? Ez nem párkapcsolat, Te megszűntél nőnek lenni, én b@zmeg egész nap értetek dolgozom, Velem mi lesz?” – mondja az “értő” apa.

    A ma világunk lelki és testi betegségei jelentős mértékben fakadnak abból, hogy ez a továbbadás nem JÓL (az az megfelelő szellemi szemlélet alkalmazása mentén) történik, hanem csak materiális úton de még igazán úgy sem, hiszen szarral etetjük a gyereket már 5 hónapos korától. Nem, nem azért, mert az értékes élelmiszer drága, hanem azért mert a prioritásaink nincsenek a helyükön. Nekem pl. nincs autóm (pedig ettől rohadtul kényelmetlen az életem) mert olyan szinten ügyelek a családom táplálkozására, hogy az őrült sok pénzt elvisz. De ez a téma szempontjából mellékvágány, bocs.

    Visszatérve a nők “dolgára”, egyik cikkben említett úr sem mondta, hogy aki nem így tesz az nem értékes vagy ne lenne egyenlő. Ezeket a sugalmazásokat az ún. baloldali sajtó hámozta ki a szavaikból, főleg arra hangsúlyt téve, hogy a nő ne keressen annyit, amikor pedig nem ezt mondta Ákos, hanem azt, hogy nem ez a “dolga” (ismételten a teremtés metafizikájának szemszögéből, de hát ezt nem tehette hozzá, mert ezt még a pallérozottabbak sem értik, akik nem foglalkoznak a tradicionalitás szellemi táplálékaival), hiszen ha mint a fent említett idézetet is megnézzük, ha egy 7 éves koráig szellemi szempontból komolyan az anyához kapcsolódó gyerek HELYETT az önmegvalósítás a fókusz, akkor az a gyerek az anyától való mély lelki kapcsolódás nélkül nő fel. (Ugyanez a tiszteletteljes éber kapcsolat hiányzik egyébként a “modern” ember anyaföld iránti viszonyából is, amit anyagi érdekektől vezérelve szétk*rtunk műtrágyával, mert a háború után valamit kezdeni kellett a fegyvergyárakkal, lásd IG FARBEN története. S mivel így rengeteg mikrotápanyag nem kerül bele a testünkbe a helyes működéshez – az ember alapból szimbiózisban rendeltetett élni a világgal mindkettőnek a túlélését biztosítandó – ezért a szellemi éhezéssel kiegészítve ez komoly EGÉSZségügyi problémákat eredményez, lásd milyen fucking beteg a fejlett nyugati világ. Hiszen a szimbiózis hiánya azt eredményezi, hogy nem értjük mit jelent az EGÉSZ.)

    Mindezektől függetlenül természetesen a nőket azonos jogok, bánásmód, fizetés és lehetőségek illetik meg (kíváncsi lennék, hogy a Telekom vagy bármely emberbarát és egyenlőséget skandáló multi mennyire támogató egy szülő korban lévő nővel az alkalmazását illetően), sőt még azt is mondom, hogy az anyasági támogatás mértékét jelentősen megemelném, és komoly projektmenedzsment tapasztalatnak számítanám be az azt követő munkakereső időszak CV-jébe, hiszen mitől fogja enélkül egy nő valóban HELYÉN kezelni az ő teremtő princípiumát (amely kifejezés megértéséhez ismételten érdemes a Hamvas-féle gondolkodókhoz fordulni). A férfi egoizmusából fakadóan a gyereknevelés évszázadok óta nem tekintett szent feladatnak (pedig csak a jövőt tovább adó és a társadalmat, emberi életet örömtelivé és értékessé tevő embereket, emberi kapcsolatokat hozunk létre a gyermekeink által, mit is számít ez a kreatív könyvelés világában, ugye), s mivel ezt a nők is érzik (mármint hogy az ő anyai munkájuk nincs megbecsülve), ezért értelemszerűen az önmegvalósítást abban látják SOKKAL INKÁBB, hogy versenyezzenek karrier szinten a férfiakkal. Amit egyébként nem tartok a metafizikai tradíció szempontjából sem helytelennek, csak ne keverjük össze a prioritásokat és a sorrendiséget. Mármint ha az élet szellemi szempontból helyes továbbadásának a természetét az utánunk következő generáció Földhöz és egymáshoz való viszonyát fontosnak tartjuk. (Lásd az indiánok – állítólag – nem avatkoztak bele a természetbe oly módon, ami a köv. 7 generációra negatív hatással lett volna.) Magyarul: az első 7 évben a nő törekedjen arra, hogy a gyerek számára a prioritás. (És igen, ezt az államnak, társadalomnak is nagyban támogatni kéne anyagilag, hogy ezt megtehesse!)

    A dologban egyébként a csavar pont az, hogy azok az emberek, akik az önmegvalósításnak eme formáját nem tartják fontosnak (anyaság és apaság megfelelő módon történő megélése és megtapasztalása), azoknak a génállománya így is úgyis kihal, vagyis a teremtés metafizikai szempontjából(!) az ő létük tulajdonképpen irreleváns. És igen, van túlnépesedés, ami probléma, de ez a világnak főleg a még szellemileg fejletlenebb részén jellemző, hiszen Európa népessége már vagy 40 éve csökkenő tendenciát mutat, miközben az elmúlt 10 évben Nigéria anyái 7 helyett már 9 gyermeket szülnek, ezért az sem alaptalan feltételezés, hogy az éhezés elől menekülve fél Afrika majd a folyamatosan csökkenő de alapvető bőségben élő Európában akar kikötni, amivel elérkezünk az utódlás fontossága vs. migráció kapcsolatához, de ez már egy másik gondolatmenet, amivel nem fárasztalak titeket. :)

    • manfredi

      Magam régóta foglalkozom vallással. Azt kell mondanom, a kép nagyon kettős. A vallás magas, bonyolult, sokértelmű filozófia, az értelmezéshez nem akármilyen műveltség kell. Sokat kell gondolkodni a tételeken, a példázatokon. Amikor a vallás eljut a tömegekhez, legfőképpen az írástudatlanokhoz, az én véleményem szerint nem marad benne semmi tartalom, csak érdekeket szolgál. Ebben a formájában veszélyes a társadalomra.

      – korábbi hozzászólásomat hoztam ide fel, mert most is érvényesnek tartom. Hataloméhes ember kezében/szájában a vallás nem a lélek útja.

  19. Great

    Maradi vagyok, számomra a férfilétnek szerves része a jó fizikum, ami aktív sportolással érhető el. Megmosolyogtat, amikor nulla fizikummal rendelkező csókák A Férfi nevében nyilatkozgatnak. LOL.

    A politikát rühellem, de a vallást talán még annál is jobban. Ha van egyáltalán különbség a kettő között. Nagyon örülnék, ha ez a kettő kiveszne végre és helyettük az ésszerűség lenne az irányadó.

    • Szerintem a férfit csak részben teszi férfivé az, hogy mennyire izmos. Vannak jelentéktelen és határozottan férfiatlan figurák (pl. Gandhi), akik elég komolyan képviselték azt a szellemiséget, ami a férfi sajátja.

      A politika és a vallás ma már valóban összekapcsolódik (nem véletlenül), de ha a vallás (religio) szó keletkezését megnézed, akkor sok érdekes dolgot találsz, ami nem ahhoz kapcsolódik, hogy az embereket hogyan tegyük szervilis zombivá. Az ésszerűség pedig egy meglehetősen materiális fogalom, amiből hiányzik az éber felelősség. Pl. a vallást miután politikává vált az ésszerűség kezdte vezérelni, nem a szellemvilág valódi megismerése, s ezáltal pont a lényege veszett el.

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén