Ha vagytok olyan szerencsések, hogy nem tudjátok, akkor elmondom: áll a bál. Persze, mindig áll, de most rátettek megint egy lapáttal. Hogy miért? Azért, mert miért ne?

Ha nem lennétek képben, hogy miért is áll a bál, akkor ezt fussátok át: ITT.

Láttam már a politikát közelről, kicsiben, kerületi szinten. Kicsi kerület, nem túl jelentős, nem nagy pénzeket megmozgatni képes bizottság, melynek tagjai periférián lévő képviselők: mindegyiket fizette valaki a háttérből. Amikor leültek tárgyalni, nyomták a rizsát, és a végén mindenki titkosan úgy szavazott, ahogyan az őt fizető valaki akarta.

A másik tapasztalatom az volt, amikor valaki tartott egy beszédet, és előtte kérdezett tőlem valamit, amiről én pár szót mondtam neki, majd szuggesztív személyisége és előadói képességei erejét latba vetve próbált elhitetni valamit a jelenlévőkkel, mintha ő annak a valaminek az avatott szakértője lenne, miközben ténylegesen azt se tudta róla, hogy eszik-e vagy isszák.

A 90-es évek második felében kicsit beleszagoltam az egyik legnagyobb párt választási kampányának hátterébe. Az egyezkedésbe. Ha ők ebben engednek, akkor mi abban. Ha mi elfogadjuk ezt, nem támadjuk ezt, akkor cserébe akarjuk azt…

Milyennek kellene lennie a politikának? Tévedhetetlen tudománynak kellene lennie, a Föld legfelkészültebb, legképzettebb, legbriliánsabb elméinek kellene politizálnia, akik nem érdekek mentén, hanem tudományos tények alapján hoznak döntéseket, akik nem kísérletezgetnek, nem alkudoznak, nem próbálkoznak. A politikában nem lehet hibázni, mert a döntések emberek millióit érintik.

Ezzel szemben nézzük a parlamenti közvetítést, ahol emberek üldögélnek, beszédeket tartanak, szavaznak, mindenki mögött ott van egy vagy több érdekcsoport, akiket képvisel, lobbik, óriási pénzek, alkuk, helyezkedések, kompromisszumok – tudomány sehol, valódi közösségi érdek sehol, emberiség szintű érdek sehol.

Mi lenne Magyarország számára a helyes út? Ezernyi válasz jön erre a kérdésre, olyan emberektől, akik hiszik, de nem tudják, mi lenne a jó, akik jóslatokra, régi könyvekre, szokásokra hivatkoznak, vagy akik szimplán csak egy érdekcsoport elvárásait képviselik. Mi lenne jó Magyarország számára? Úgy értem, valójában. Nem olyan szempontból, hogy ez vagy az a cég hogyan tudná a legnagyobb bevételt csinálni, vagy hogy ez vagy az az ember hogyan tudná a legnagyobb jutalékot és kiváltságokat megkapni ettől vagy attól a vállalattól, vagy külföldi kormánytól, hanem tényleg.

Szerintem ez egy egyszerű kérdés. Bonyolultnak azért tűnik, mert bonyolítják. Olyan emberek próbálják meghatározni az útirányt, akik nem tudományos tények alapján dolgoznak, hanem érdekeknek próbálnak megfelelni, mely érdekek nem egyeznek meg több millió ember érdekeivel. A felhajtás azt a tényt palástolja, hogy hátsó, nem látható érdekeket képviselnek, és a dolog nem arról szól, amiről mondják. Sőt, arról egyáltalán nem szól.

Mostanában gyakran lehet hallani a liberalizmusról, pozitív és negatív értelemben, van, aki örömmel fogadja, más nagyon várja, megint mások a pokolba kívánják.

A liberalizmus olyan eszmerendszer, amely az egyén szabadságát jelöli meg legfontosabb politikai célként. Gyökerei a 17-18. századig nyúlnak vissza, és olyan addig kikezdhetetlen eszméket vetett el, mint az államvallás szükségességét, az örökletes kiváltságokat és az uralkodók felsőbbrendűségét. A liberalizmus egyik alapeszméje az, hogy az egyéni szabadság, a számtalan egyedi cél és szándék összességében mindenki érdekeit szolgáló, mindenki számára élhető társadalmat hoz létre. A kormány ebben a rendszerben nem birtokol jelentős hatalmat, az igazságszolgáltatás pedig enyhe, a jog egyszerű és könnyen átlátható. A vallásszabadság, a magántulajdon, a szabadpiac, a szabad-kereskedelem, a szólásszabadság a liberalizmus vívmányai.

A liberalizmus kritikusai a pornót, a prostitúciót, a szerencsejátékot és a drogokat szokták felhozni, melyeket a liberalizmus számlájára írnak.

Én feltétlen híve vagyok a liberalizmusnak. Még akkor is, ha elfogadom, hogy a kritikák jogosak. Bár nem tudom, hogy például a prostitúció vagy a drogfogyasztás miképpen ered a liberalizmusból, egy liberális országban ezek ellen hatékony oktatással kellene elsősorban fellépni. Sőt, azt gondolom, hogy ha valaki szuverén személyiség, intelligens, magasan képzett, tisztában van minden hatással és következménnyel, és mégis élni akar valamilyen droggal, az legyen az ő dolga.

Biztos vagyok benne, hogy a legvadabb liberalizmus is élhetőbb országot teremtene, mint amilyet egy csapat rejtett érdekeket képviselő politikus.

Most ti jöttök. Ti liberálisok vagytok? Élnétek egy liberális országban? Mit gondoltok erről az eszmerendszerről?

Share

Commentek