Duncan Shelley

Gondoljuk újra a világot

Businessman sitting on concrete steps with head in hands

Nincs érvényes mentség a kudarcra

A mi világunkban a felelősség szó azt jelenti, hogy a felelőst meg fogják büntetni. Ez az elterjedt nézet azonban nem visz minket közelebb annak a megértéséhez, hogy valójában mi a felelősség.

Ha a felelősség szó ősi jelentése után kutatunk, azt találjuk, hogy valamikor régen mindössze annyit jelentett, hogy „kötelesség”.

A kötelesség felette áll a kedvnek vagy a meggyőződésnek, de még a mérlegelésnek is.

Nézzünk egy abszurd példát, ami megvilágítja, hogy mi a felelősség.

Egy anya kimegy a kislányával a játszótérre, leül a padra, a gyerek meg játszik előtte. Egyszer csak odamegy egy tacskó, és elkezdi harapdálni a kislányt, aki sír a fájdalomtól. Az anya rászól a kutyára: „Menj innen!”. De a kutya nem megy, hanem harapdálja tovább a gyereket, aki egyre hangosabban sír, és egyre véresebb. Az anya ismét rászól: „Menj innen!”, és megint nem történik semmi. Ekkor az anya sírni kezd, és a gyereke élete attól függ, hogy arra jár-e valaki, aki segít, vagy a kutya megunja-e egyszer, és magától elmegy.

Ha ezt a jelenetet látnánk, mit tennénk? Gondolkodás nélkül odarohannánk, elűznénk a kutyát, és megmentenénk a gyereket. Mit gondolnánk az anyáról? Azt, hogy elmebeteg, és nem alkalmas arra, hogy rábízzanak egy életet. Ismerek olyan embert, aki ott helyben akkora pofont lekenne a nőnek, hogy elájulna.

Mit tett az anya? Nem vállalt felelősséget a gyerekéért. Ha felelősséget vállal, akkor talán rászól a kutyára, talán nem, de az biztos, hogy egy másodperc alatt leszedi a gyerekéről. Egy tacskó nem tud megölni egy felnőttet, különösebb kockázatot sem kellett volna vállalnia, ha szembeszáll vele. Vannak igaz történetek, amelyekben egy anya megtámad egy medvét, mert az veszélyezteti a szerettei életét.

A felelősség azt jelenti, hogy tisztában vagy azzal, hogy mi a kötelességed.

A kötelesség azt jelenti, hogy nincs érvényes mentség a kudarcra.

Az abszurd, de valós példában a nő nem volt tisztában a kötelességével. Azt gondolta, hogy kötelessége megpróbálni kezelni a helyzetet, bevetni egy eszközt a probléma megoldására.

De ez tévedés, az ő kötelessége nem a próba, egy eszköz tesztelése, hanem a gyereke megvédése – bárhogyan, ahogyan lehetséges.

A felelősségvállaláshoz először is nagyon pontosan tisztázni kell, hogy mi a kötelességünk. A fenti példában az anya kötelessége a gyermeke testi épségének megvédése volt, nem pedig a kutya testi épsége – az teljesen lényegtelen tényező.

Ha betegek vagyunk, mi a kötelességünk? Szükségünk van a testünkre, az a legértékesebb tulajdonunk, ezért a kötelességünk az, hogy visszaszerezzük az egészségünket. Hogyan? Mindegy, hogyan. Ahogyan lehet. Ha nem lehet így, akkor másként. Ha úgy sem lehet, akkor egy harmadik módon vagy egy hetvenharmadik módon. Nincs elfogadható mentség a kudarcra.

Amikor a testvérem a rákkal harcolt, én azt hittem, a kötelességem bízni az orvostudomány nagyszerűségében.

Tévedtem. A kötelességem az lett volna, hogy így vagy úgy, de segítsek neki ismét egészségessé válni. Hogy hogyan? Az lényegtelen. Úgy, ahogyan lehet. A felelősségben a kudarc nem opció. Láthatod, kedves olvasó, hogy a felelősséghez cselekedni kell, néha erőn felül, néha át kell lépnünk a saját határainkat, hogy eleget tehessünk a kötelességünknek.

____________

Részlet Budai Péter – dr. Rojkó László: Halálos bizalom című könyvéből.

Megrendelhető a következő linken: http://brookskiado.hu/termek/halalos-bizalom

Share

Commentek

Previous

Fogy a magyar?

Next

A kudarc lett az új siker?

6 Comments

  1. nev3rlive

    apammal, es testveremmel utaztunk az autoban, hasonlo tema volt, ha tortenne most egy baleset, es annyira serulnek en , vagy a testverem, hogy egy szivre lenne szukseg, mi tortenne? apam azt mondta gondolkodas nelkul odaadna a szivet, aztan a kovetkezo kerdes az volt , hogy ha mindkettonknek szukseg lenne szivre akkor kinek adna? na persze nagy lett a  csend, remelem soha nem kerul ilyen dontesre sor……

  2. Great

    Évek óta van kutyám, szeretem a kis dögöt, nem engedném, hogy bárki bántsa, ha rátámadna a lányomra vagy a feleségemre, azzal olyan határt lépne át, ahonnan nem lehet visszatérni és megölném habozás nélkül, utána a hulláját kidobnám a kukába és elfelejteném, hogy létezett.

    Ha szív kellene a lányomnak vagy a feleségemnek, addig mennék, amíg nem lenne meg, ha kell, illegálisan szerzem be, de meglesz, biztosan, ha választanom kell, hogy csak a beszélőn láthatom őket vagy soha, akkor legyen a beszélő.

    Tetszik a mentalitás, a könyv is érdekel. E-book?

  3. Hát igen, a kutya-példa elég szélsőséges, de szemléletes…

    A felelősségről nincs semmiféle iskolában használható tanítás, ugyanúgy mint ahogy az emberi test működéséről se. (beleértve az orvosi egyetemeket is…)

    A felelősség technikai szempontból három dologban nyilvánul meg.

    1. Felelősség kell ahhoz, hogy valamit, elkezdj, ami még előtte nem volt. Lehet, hogy sok életen át akadályoztatva voltál (mostmeg pláne), hogy elkezdj dolgokat, és ebből szuper rutinod lett, hogy ne kezdj el semmit, abból ugye nem lesz baj.

    2. Felelősség kell ahhoz, hogy a megkezdett dolgot, ha már egyáltalán belevágtál valamibe – továbbvidd, egészen addig, amíg a kívánt hatást el nem éred vele. Itt is sok a kudarcélmény, ezrét ettől is úgy védheted meg magad, hogy nem kezdesz semmibe, inkább csak bámulod, ha valaki más ilyesmire vetemedne.

    3. Felelősség kell ahhoz is, hogy valamit ami zajlik – de nem kívánatos – megállíts. Természetesen az ésszerűség figyelembevételével. A példában szereplő anyukának meg kellett volna állítani a kutyát. Mindegy hogyan, a lényeg az hogy MEGÁLLÍTSA.  Általában elég egy jól irányzott rúgás, de ha nem elég akkor addig kell fokozni a megállításra kifejtett erőfeszítést, amig a nemkívánt folyamat megáll. Ha golyó kell, akkor az kell.

    Mindenki sír, panaszkodik a körülmények miatt, cigánybűnözés, politikus-bűnözés, fehérmellényes-bűnözés, rendőr-attrocitás, stb. Ezek SOHA nem állnak meg, amíg megfelelő számú ember nem fejt ki erőfeszítést ezek megállítására. És ezek a dolgok azért történnek, mert a legtöbb ember csak bámul, de nem vállal a megállításukra felelősséget, nem akar semmiféle erőfeszítést, ezek ellen kifejteni.

    Hát csak bámészkodjunk tovább, majd talán az égiek megoldják…. (vagy nem???)

  4. plummy

    Nem tudok teljesen egyetérteni. A kutya testi épsége nem teljesen lényegtelen. Az anyának kötelessége megvédeni a gyereke életét, és persze bármi áron, de azért nem kell nagyobb és kegyetlenebb erőt belevinni, mint ami az adott szituációban feltétlenül szükséges. A kutya is egy érző lélek. Ha a nő azt csinálta volna, hogy pl. lelövi a tacsit, akkor teljesen rendben lett volna, hiszen ő csak a gyerekét védte? Szerintem a felelősség az adott pillanatban történő felelős gondolkozást jelenti, és igen, komplex gondolkodást, nem kétbitest…

    Ha a beteg testvérem úgy tudja visszaszerezni az egészségét, ha kap egy új szívet, akkor a “bármi áronba” az is belefér, hogy megölök valakit, kitépem a szívét és oda adom a tesómnak? :-)

     

    • Ib

      Igazad van. Mindig annyi tényezőt kell figyelembe venni, amennyit épp tudunk. Semmi nem lényegtelen, ha túl sok, vagy túl kevés. Meglesznek a következményei ugyanúgy, mintha eltalálnánk az arányokat. Sokszor ez a legnehezebb, legalábbis nekem.  És nem, nem bármi áron. Ha többet ártunk, mint amennyit használunk, akkor nem. A cél nem szentesítheti az eszközt, csak a legritkább esetekben, amit először nagyon körbe kell járni. Pl, Hitler megölése bármi áron jó dolog lett volna. De ha nem efféle kaliberű dologról van szó, akkor nem szentesíti. Úgyhogy a felelősség szerintem széles látókört és józan ítélőképességet kíván, nem pedig csőlátást, mint az idézett eset.

Minden vélemény számít!

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén