A mi világunkban a felelősség szó azt jelenti, hogy a felelőst meg fogják büntetni. Ez az elterjedt nézet azonban nem visz minket közelebb annak a megértéséhez, hogy valójában mi a felelősség.

Ha a felelősség szó ősi jelentése után kutatunk, azt találjuk, hogy valamikor régen mindössze annyit jelentett, hogy „kötelesség”.

A kötelesség felette áll a kedvnek vagy a meggyőződésnek, de még a mérlegelésnek is.

Nézzünk egy abszurd példát, ami megvilágítja, hogy mi a felelősség.

Egy anya kimegy a kislányával a játszótérre, leül a padra, a gyerek meg játszik előtte. Egyszer csak odamegy egy tacskó, és elkezdi harapdálni a kislányt, aki sír a fájdalomtól. Az anya rászól a kutyára: „Menj innen!”. De a kutya nem megy, hanem harapdálja tovább a gyereket, aki egyre hangosabban sír, és egyre véresebb. Az anya ismét rászól: „Menj innen!”, és megint nem történik semmi. Ekkor az anya sírni kezd, és a gyereke élete attól függ, hogy arra jár-e valaki, aki segít, vagy a kutya megunja-e egyszer, és magától elmegy.

Ha ezt a jelenetet látnánk, mit tennénk? Gondolkodás nélkül odarohannánk, elűznénk a kutyát, és megmentenénk a gyereket. Mit gondolnánk az anyáról? Azt, hogy elmebeteg, és nem alkalmas arra, hogy rábízzanak egy életet. Ismerek olyan embert, aki ott helyben akkora pofont lekenne a nőnek, hogy elájulna.

Mit tett az anya? Nem vállalt felelősséget a gyerekéért. Ha felelősséget vállal, akkor talán rászól a kutyára, talán nem, de az biztos, hogy egy másodperc alatt leszedi a gyerekéről. Egy tacskó nem tud megölni egy felnőttet, különösebb kockázatot sem kellett volna vállalnia, ha szembeszáll vele. Vannak igaz történetek, amelyekben egy anya megtámad egy medvét, mert az veszélyezteti a szerettei életét.

A felelősség azt jelenti, hogy tisztában vagy azzal, hogy mi a kötelességed.

A kötelesség azt jelenti, hogy nincs érvényes mentség a kudarcra.

Az abszurd, de valós példában a nő nem volt tisztában a kötelességével. Azt gondolta, hogy kötelessége megpróbálni kezelni a helyzetet, bevetni egy eszközt a probléma megoldására.

De ez tévedés, az ő kötelessége nem a próba, egy eszköz tesztelése, hanem a gyereke megvédése – bárhogyan, ahogyan lehetséges.

A felelősségvállaláshoz először is nagyon pontosan tisztázni kell, hogy mi a kötelességünk. A fenti példában az anya kötelessége a gyermeke testi épségének megvédése volt, nem pedig a kutya testi épsége – az teljesen lényegtelen tényező.

Ha betegek vagyunk, mi a kötelességünk? Szükségünk van a testünkre, az a legértékesebb tulajdonunk, ezért a kötelességünk az, hogy visszaszerezzük az egészségünket. Hogyan? Mindegy, hogyan. Ahogyan lehet. Ha nem lehet így, akkor másként. Ha úgy sem lehet, akkor egy harmadik módon vagy egy hetvenharmadik módon. Nincs elfogadható mentség a kudarcra.

Amikor a testvérem a rákkal harcolt, én azt hittem, a kötelességem bízni az orvostudomány nagyszerűségében.

Tévedtem. A kötelességem az lett volna, hogy így vagy úgy, de segítsek neki ismét egészségessé válni. Hogy hogyan? Az lényegtelen. Úgy, ahogyan lehet. A felelősségben a kudarc nem opció. Láthatod, kedves olvasó, hogy a felelősséghez cselekedni kell, néha erőn felül, néha át kell lépnünk a saját határainkat, hogy eleget tehessünk a kötelességünknek.

____________

Részlet Budai Péter – dr. Rojkó László: Halálos bizalom című könyvéből.

Megrendelhető a következő linken: http://brookskiado.hu/termek/halalos-bizalom

Share

Commentek