kép: Kieran Slate

Éppen 10 éves voltam, amikor először tettem fel azt a zavarba ejtő kérdést, hogy mi értelme élni. Amit láttam magam körül, abban nem volt válasz, ami azt illeti, mások a kérdést sem fogalmazták meg, ez csak úgy belülről jött.

Tizenéves koromtól nagyjából a felnőttkor küszöbéig különféle vallások és okkultista irányzatok követése, kutatása és gyakorlása töltötte ki az életemet. 1994-ben végre sikerült kijutnom ebből a sötét posványból a félhomályba.

A figura ’94 elején jutott eszembe, először Onxhnak hívták, de sokan meg sem próbálták kiejteni, ezért megváltoztattam a nevét egy sokkal egyszerűbbre. Az „Amer” szó úgy született, hogy lerövidítettem az olasz Amerigo-t.

Amerrel szerettem volna elmesélni okkultista tapasztalataimat, filmes klisék és egyszerűsítések nélkül, romantizálás nélkül, eltekintve a mesés-mitikus mellébeszéléstől. Nyersen bemutatva azok mindennapjait, akik Aleister Crowley, Eliphas Lévi, John Dee, Fulcanelli és mások útját járják, rejtélyes praktikákkal próbálkoznak, naponta órákon át gyakorolnak, és olyan szókinccsel rendelkeznek, hogy szótár nélkül olvassák Lovecraft történeteit.

Az Amer tánca, mint novella, 1995-ben jelent meg, a Holdtölte magazin 33. számában. Néhány évre rá a novellát tovább gondoltam, és egy körülbelül tízszer hosszabb történetet írtam belőle, majd elfelejtettem. 2006-ban jelent meg könyv formájában, Amer tánca címen.

Amer végül valami egészen más lett, mint aminek eredetileg kitaláltam. Sokkal modernebb, élettel telibb, erőteljesebb, könnyedebb. Nem a megszállott okkultista mintaképe, hanem olyan valaki, aki kiszabadult a halandóság és az emberi játszmák börtönéből, aki folyamatosan látja az igazságot, aki előtt ott térdelnek a körülmények, aki ott áll „önmagától ihletetten, a fény előtte, a sötét mögötte”. Azért volt szükségem a figura továbbfejlesztésére, hogy általa leírhassam azt is, amit ’94 óta tanultam.

Amer ezer éves, nem fogja az idő, döntésének olyan ereje van, hogy az kimozdítaná pályájáról a Holdat. A 20. század elejétől festőművésznek álcázza kilétét, a század második felétől a fiát játssza annak az embernek, aki szintén ő maga. A 21. század elején szintén festő, azután diplomata. Rövid időszakokra tanítványokat fogad, gyerekeknek, nőknek, férfiaknak segít megérteni az élet egy-egy leckéjét, mindig rangrejtve, sohasem mesterként, hanem csak barátként, jó szándékú idegenként fellépve.

Az Amer mostanra könyvsorozattá bővült, amelynek 9 része jelent már meg. Mindegyik franciaboríték méretű, 80 oldal körüli terjedelemben. Néhány kötetet tankönyvként is használnak ezoterikus, vallási és üzleti iskolákban.

A 10. kötet megjelenés előtt áll. Címe: Amer és a játszmák. Ez a hatodik könyv, amit szerzőtársammal, menedzseremmel és legjobb barátommal, Kate Brooksszal közösen írtunk. Ebben a történetben a varázsló tanítványa egy 8 éves fiú, aki lezuhant a magasból, eltörte a gerincét, lebénult, és orvosai szerint soha nem fog járni. Persze, tudjuk, hogy a végére úgy is fog, a kérdés az, mit kell megtanulnia az életről ahhoz, hogy talpra álljon.

Share

Commentek