Bűn, elmebaj vagy kötelesség?

Van jogunk bosszút állni? Szemet szemért, fogat fogért? A vérbosszú kötelesség? Az erőszak erőszakot szül? Ezek nagyon régi kérdések. Talán nem is egyszerűen csak régiek, hanem ősiek.

Mi lehet a bosszú hátterében? A kérdés némiképp költői, hiszen egyértelmű: indulat. Olyan indulat, melyet fájdalom táplál. A bosszú reakció, válasz, válaszcsapás, megtorlás. Valamire, egy tettre, amely fájdalmat okozott, és ez a fájdalom dühvé változott.

A régi időkben a bosszú bizonyos formáit nem tekintették bűnnek, elítélendő tettnek, sőt törvényileg engedélyezték (bár szabályozták is egyben). Hajdanán Szicíliában a vendetta (vérbosszú) íratlan törvénye kötelességként lebegett az emberek előtt: ha valaki nem követte, elvesztette a becsületét. Az apának, a testvérnek, a férjnek kötelessége volt véres elégtételt venni.

A bosszú féken tartó erőként működhet. Könnyű erre példát találni: Van egy fickó, aki szeret gyerekeket bántani, és van két gyerek, akiket szívesen bántana. Tudja, ha az egyikhez hozzáér, néhány nagyon mérges és kegyetlen ember fogja üldözni, ha kell, évtizedeken keresztül, és ha simán csak lepuffantják, még szerencsésnek érezheti magát, míg, ha a másikhoz nyúl, a legrosszabb, ami történhet, hogy átkokat szórnak a fejére. Erősen költői a kérdés, hogy vajon melyik gyerektől fogja tartani a távolságot, és melyiket tekinti majd prédának.

A bosszút valamikor a történelem folyamán intézményesítették. Törvénybe iktatták, hogy a vendetta önbíráskodás, mindenfajta személyes megtorlás önbíráskodás, amely bűn. Az elkövetett bűnökért bosszút állni csak az uralkodó vagy kormány által kinevezett hivatásos bosszúállóknak szabad. Ma ezeket a hivatásos bosszúállókat rendőröknek és börtönőröknek hívják. Hiszen kár is lenne tagadni: a büntetés minden formája érzelmeken alapul, vagyis bosszú.

Sok esetben a bosszú lavinát indít el, és az erőszak, az adok-kapok, a bosszú utáni bosszú láncolata a végtelenbe vész.

Az 1972. január 30-án Észak-Írországban történt események jól mutatják ezt. A hadsereg vízágyúval, könnygázzal és gumilövedékkel lőtte a tüntetőket, majd miután felröppent a hír, hogy egy IRA orvlövész van a közelben, éles lőszerre váltottak, és lövöldözni kezdtek. Tizennégy fegyvertelen civil halt meg, köztük hat gyerek. Következmény? Az IRA elfogadása és támogatottsága ugrásszerűen megnőtt. Azóta negyven év telt el, és még mindig nem ért véget a bosszú-bosszújának láncolata.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Szerintetek a bosszú lehet jogos? Ha igen, milyen esetben? Ha a vérbosszút legálissá tennék (bizonyos korlátozással), az csökkentené a bűnözést? Egyetértetek azzal, hogy a bosszú bűn, melyet üldözni kell? Elfogadható számotokra, hogy mindenfajta büntetés bosszú, ilyen formán pedig a rendőrök és a börtönőrök hivatalosan kinevezett bosszúállók? Mit gondoltok, hogyan lehet véget vetni a bosszú láncolatának? Mit jelenthetett eredetileg a szemet szemért elv? Van értelme ennek az elvnek?

Share

Commentek